Csütörtök, 2000. december 21. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 294. szám

"A bor a leghasznosabb ital, a legízesebb orvosság és a legkellemesebb táplálék – már eleink is így vélekedtek"

Minden korban Kürt volt a környék települései között a legnépesebb – mégis a legkevesebb írott dokumentumot hagyta az utókorra. "Szorgos, kötelességtudó nép lakta e falut mindenkor."- olvasható Pénzes István: Kürt – monográfia címû könyvének elõszavában, melyet a milleniumi falunapok alkalmából adta ki a helyi Csemadok alapszervezete és Kürt község önkormányzata.
A háromnapos ünnepség valóban az ezredforduló jegyében zajlott. Az augusztus 18-án, pénteken este hatkor kezdõdõ szentmise lélekemelõ hangulata végigkísérte az egész rendezvénysorozatot. A községi parkban leleplezték a helyi Csemadok és a Kürti Alapiskola emléktábláját. Az iskola idén ünnepelte a magyar tannyelvû oktatás újraindításának ötvenedik évfordulóját. Kürt lakosságát mindenkor a konzervatív gondolkodás, a hagyományokhoz való ragaszkodás jellemezte. Talán ezzel is magyarázható a tény, hogy jelenleg is csak egy nyelven – magyarul – folyik a faliskolájában az oktatás. A falunapok elsõ éjszakáján utcabál volt a kürti Krízis zenekarral, a falpiacterén. Az éjjel háromig tartó mulatozást másnap reggel kilenctõl a II. Majer István Szakmai és Mûvelõdési Nap követte, mely az alapiskola épületében zajlott. Talán az elõzõ napi mulatság volt a ludas a dologban, de jó egyórás késéssel kezdõdött Könözsi László, a mezõgazdasági minisztérium államtitkára elõadása.
Mivel a szakmai napok elõadói idén a mezõgazdasági témakört járták körül, másodikként Korpás Árpád, a hazánkban méltán ismert és elismert szõlész és borász lépett az idõközben egyre népesebbé válló hallgatótábor elé. Elõadása a szõlõ- és gyümölcstermesztésrõl szólt, õt Szalai László követte, aki a borászatról beszélt. Dél körül kezdõdött Tamasek Zoltán, fûri magánvállalkozó elõadása a környezetkímélõ növényvédelemrõl. A szakmai nap utolsó elõadója Pénzes István volt, aki bemutatta és dedikálta Kürtrõl írt monográfiáját.
Az állófogadás után következett a szakmai nap egyik legérdekesebb része, a borkóstoló, díjnyertes kürti borokból. Kilenc féle bort ízlelhetett meg a közönség szakmai értékelés kíséretében, melyet Korpás úr fûzött az egyes borokhoz.
"A bor a leghasznosabb ital, a legízesebb orvosság és a legkellemesebb táplálék. Már eleink is így vélekedtek, nekünk is így kéne tekinteni a borra, mely új gondolatokat serkent, barátságokat hoz létre. Egyre azonban vigyázzunk, a bort mértékkel fogyasszuk, hogy felemelje az emberi lelket, ne pedig a sárba tapossa. Aki bortól részegedik le, az bûnt követ el a szõlõ nemes leve és a szõlõtermesztõ becsületes munkája ellen." – hangzott el a szakmai nap zárszavaként.
Eközben az iskolával szemben található sportpályán tûzoltóverseny folyt Szõgyén, Kõhídgyarmat, Kisújfalu, Bajta, Fûr, Helemba és Kürt csapatai közt. A versenyt követõen a játék hevében megizzadt tûzoltók egymást dobálták bele a locsolómedencébe. A vidám szórakozásból a tûzoltólányok sem maradhattak ki - õket elsõként mártották meg kollégáik a hûsítõ, bár nem éppen kristálytiszta vízben.
A falunap harmadik és egyben zárónapja vasárnap délután háromkor, ünnepi szentmisével kezdõdött, melyet Szent István királyért tartottak. Ezután felavatták a községi parkban a Milleniumi emlékmûvet. Az avatáson jelen volt a magyarországi Tiszakürt község nevében Józsa István polgármester, Kovács Ferenc, Köbölkút polgármestere, valamint Bárdos Gyula parlamenti képviselõ és Szigeti László oktatási államtitkár is. Ezt követte a piactéren a folklórdélután, melyen fellépett Pat, Nagycétény és Kürt folklórcsoportja. A Kürti Falunapok rendezvénysorozat Anyalai Pepes Sándor és zenekara falubáljával végzõdött. A társrendezõk a Kürti Földmûves Szövetkezet és a Kürti Alapiskola voltak.
A kétezredik évben Kürt valóban olyan falunapokat rendezett, amely a múltból táplálkozva, a jelenre építve mutat a faljövõje felé. 925 év telt el azóta, hogy az elsõ írásos emlék említi a községet. Ha a falnépe ugyanolyan lelkesedéssel veti bele magát a mindennapos élet dolgaiba is, mint ahogy a falunapok szervezésébe, jövõjét legalább ugyanennyi idõre nem fenyegetheti veszély.

Gyakrabban kellene falunapot rendezni, így legalább gyakrabban találkozhatnánk rég nem látott ismerõsökkel

Dél-Szlovákia településein hagyományossá vált a falunap megrendezése, mindössze vállalkozó szellemû polgármester, képviselõ-testület, valamint bõkezû és jószándékú támogatók szükségeltetnek hozzá. Alkalmat az ünneplésre pedig a nem minden gond nélküli hétköznapokban is lehet találni. A 2000. év két jeles (és kerek) évfordulót is kínált az ünnepelni vágyó településeknek. A kereszténység és a államalapítás méltó eseményei a megemlékezéseknek. A két jeles alkalmat helyi események évfordulóival is ki lehetett bõvíteni. Egy ilyen nap közösségformáló ereje óriási, jelentõsége a búcsúk, a vendégségek jelentõségéhez hasonlítható.
Az augusztus végi ünnepség nemcsak Alsófalu, hanem az egész Turóc-völgy ünnepe volt.
Az ünnepséget a budapesti Viola együttes nyitotta meg. A megjelenteket Tóth László, a térség református lelkipásztora köszöntötte, majd Erdélyi Géza püspök hirdetett igét. Az õt követõ Miklós István esperessel az identitás megõzésére szólítottak fel. Az igehirdetést követõen megkoszorúzták a két világháborúban elesettek emlékmûvét és a honfoglalás tiszteletére állított kopjafát. Az eseményeket a helybeli gyermekek és felnõttek által elõadott versek tették színesebbé. Ezt követõen a falunap a mûvelõdési házban folytatódott, ahol az egybegyûlt vendégeket és helybelieket Bedécs László polgármester köszöntötte, és megköszönte a rendezvény támogatóinak nagyvonalúságát. Õt Keményfi Róbert etnográfus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára, a térség múltjának és népességviszonyainak kutatója követte. Elõadásában összefoglalta Alsófalelmúlt 735 esztendejét. Az ünnepi ebéd elõtt gyermekek adtak kultúrmûsort. A délután sportrendezvényekkel, játékkal, majd hajnalig tartó mulatsággal foly-tatódott.

Bedécs László polgármestertõl megtudtuk, a százhuszonnyolc lelket számláló falaktív lakosságának több mint hatvan százaléka munkanélküli vagy idénymunkákból tartja fenn magát és családját. Ez nevezhetõ jelenleg a falegyik legnagyobb gondjának.
A helybeliek úgy vélekednek, hogy falunapot gyakrabban kellene rendezni, így legalább gyakrabban találkozhatnánk rég nem látott ismerõsökkel.

Központi millenniumi ünnepség Deákiban

Az idén augusztusban a magyar kormány védnöksége alatt a Kárpát-medence öt helyén tartottak központi ünnepséget az államalapítás millénniuma alkalmából, s a tervek szerint ezek egyike – és Szlovákiában az egyedüli – Deáki volt. A magyarországi Ópusztaszer, a kárpátaljai Verecke, az erdélyi Csíksomlyó és a délvidéki Szentlászló mellett ez a nem nagy mátyusföldi község, a pannonhalmi bencés apátság egykori birtoka adott helyet a nagyszabású megemlékezésnek, és fogad olyan nagyhírû vendégeket, mint az apátság mai rendfõnöke Várszegi Asztrik, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Szarka László történész, a szlovák és a magyar minisztériumok és a Magyarok Világszövetsége képviselõi.
Mindez egyelõre csak elképzelés, de jelzésértékû, hogy errõl Bukovszky János polgármester elsõ ízben a Csemadok deáki alapszervezete magalakulásának 50. évfordulójára tartott ünnepségen beszélt. S talán nemcsak az szólt a helyszín kiválasztása mellett, hogy annak idején Deákiban használták az elsõ összefüggõ magyar szöveget, a halotti beszédet, és hogy közép-Európában talán az egyedüli emeletes templommal büszkélkedhet a falu, hanem a helyi Csemadok-szervezet fél évszázados tevékenyésége is hozzájárult ahhoz, hogy megszerezzék a nagyszabású rendezvénysorozat szervezõinek bizalmát.
Éppen errõl, a fél évszázados tevékenységrõl szólt az emléktábla-avatással kezdõdõ szombati megemlékezés. A deáki kultúrház falán elhelyezett emléktáblát a helyi szervezet jelenlegi elnökének, Komjáty Gyõzõnek a társaságában a Csemadok egyik alapító tagja és volt központi titkára, Szabó Rezsõ leplezte le. Az õ meglátása szerint a tábla azt jelképezi, nincs reménytelen helyzet.
Ezt bizonyítja hogy annak ellenére, hogy a falcsaknem egyharmadát kitelepítették vagy deportálták csak azért mert magyarok voltak, mégis akadtak, akik fel merték vállalni a magyarságukat és merték vállalni a helyi szervezeten belüli tevékenykedést, pedig akkor ehhez még bátorság kellett. És hogy Deákiban bõven "voltak bátrak, akik mertek", azt Merva Arnold, az egykori alapítótag, és Szabó Frigyes jelenlegi titkár beszámolója bizonyította.
A nyugdíjas korban is legaktívabb csemadok-tagok közé tartozó Arnold bácsi a helyi szervezet elsõ 25 évét foglalta össze. Elmondta, hogy annak idején amikor az 1948 utáni Csehszlovákia állami vezetése látta, hogy az itteni magyarsággal csak magyarul érthet szót, a Csemadokot olyan szervezetként akarta létrehozni, amelyen keresztül kezében tarthatja a kisebbséget. A falubeli tagság édeskeveset törõdött azzal, hogy mit akar a pozsonyi központ. –"Hittük akkor is, valljuk ma is, hogy munkánkkal a megmaradásunkat szolgáljuk" – és a felszólaló hosszan sorolta azt a munkát, amit a megalakulás utáni elsõ negyed évszázadban végeztek. Az is jellemzi az akkori lelkes tevékenységet, hogy még az alakuló ülésrõl sincs írásos jegyzõkönyv - "mert azt gondoltuk, elég dolgozni, nem kell jelenteni".
Sajnos nincs lehetõségünk név szerint felsorolni mindazokat, akik hozzájárultak, hogy a szervezet 1968-ban 600 taggal már a járás legnépesebb helyi csoportja volt, hogy az énekkar, a szólóénekesek, a tánccsoport különféle versenyeken öregbítették a falhírnevét, hogy szinte minden évben színdarabot adtak elõ, vagy mûsoros estet tartottak. És mindezt kezdetben olyan körülmények között, hogy a kultúrházba még a székeket is a szereplõk kéregették össze a faluban, hogy a teltházas közönségnek legyen ülõhelye.
A második 25 évrõl számot adó titkár beszámolójában az énekkari, zenekari tánckari tevékenység mellett közös kirándulások, színházlátogatás, író-olvasó találkozók és ismeretterjesztõ elõadások szerepeltek. Ismét színpadra álltak az egykor sikerrel szereplõ, ma már nyugdíjas szólóénekesek és az asszonykórus, volt lámpalázzal küszködõ õszhajú szavaló, de ez sem rontott semmit az elõadás színvonalán.
Újra összeállt az alig másfél évtizede alakult népi tánccsoport és egyáltalán nem látszott meg rajtuk, hogy nyolc éve nem táncolnak együtt, és a kislányból azóta fiatalaszonnyá érett szólóénekes hangja is éppen úgy csengett mint régen.

A millenniumi emlékmû a helytállásról és a tenniakarásról is szól – mûltunk nem az enyészet õre

Kettõs kerek évfordulót ünnepel ebben az esztendõben minden keresztény magyar. Meghatódva gondolunk a kétezeréves kereszténységre. Kell az ünneplés, kell az emlékezés. Búcs község önkormányzata, a Csemadok helyi szervezete, valamint a Búcsért – Szülõföldünkért pénzügyi alap emlékdélutánt szervezett államalapító Szent István ünnepére. Az ünnepségen részt vettek közéletünk neves képviselõi, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Szigeti László, az oktatási államtitkár, Szabó Olga és Fehér Miklós parlamenti képviselõk, Keszegh Margit, a Komáromi Járási Hivatal elöljárója és természetesen a község polgárai.
Az emlékdélután ünnepi istentisztelettel kezdõdött, melyen Hegedûs Zsuzsanna, budapesti református lelkész hirdetett igét, majd Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szólt az egybegyûltekhez. Az ünnepség a Harangláb parkban, a Szózat elnékelésével folytatódott, nemzeti költeményünket a Concordia Vegyeskar adta elõ, majd Dráfi Mátyás színmûvész, Gál Sándor (a község szülötte) Könyörgés címû versét szavalta. Szigeti János Búcs polgármestere üdvözölte a rendezvény résztvevõit.
Gáspár Tibor elmondta: "szülõföldünkhöz, hagyományainkhoz ragaszkodó nemzet vagyunk. Ezeket a ragyogó erényeket államalapító, országépítõ és országvédõ elõdeink hagyták ránk, azok, akik oly nagy véráldozatokkal védték a Kárpát-medencét, a hazát, keresztény államot alapító királyunk, Szent István örökét. Ebben a gyilkos küzdelemben elhulltak legjobbjaink, hiszen nekünk kellett pusztulnunk, nemcsak önmagunkért, hanem Európáért is. népünk vérzett a magyar szabadságharcban, a két világháború csataterein, cipeltették velünk a huszadik század diktatúráit és az utóbbi tíz évben cipeljük a felemás demokráciát, a közvagyon szétrablását, s vonszoljuk a munkanélküliséget, a szegénységet is. Ennyi tragédia, balsors, a deportálások kitelepítések után is él ez a nép. Él és alkot, õsei hagyományait ébreszti, templomokat, iskolákat épít, emlékmûveket, szobrokat állít. A trianoni határokat eltörölni nem tudjuk, de a szétdarabolt magyarságot egy szellemi hazába egységbe tudjuk fogni. Ezt a szellemi hazát építjük most is ezen az emlékünnepségen.
A keresztény államot alapító királyunk szobrának leleplezésénél ismét a község polgármesetre mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, nagy öröm és megtiszteltetés ilyen feladatot teljesíteni. Jövõkép nélkül egy nemzet sem képes múltját ünnepelni. Itt minden ünnep, így a millenniumi emlékmû átadása is, lehetõséget teremt számunkra, hogy a mindennapok küzdelmeihez erõt gyûjtsünk, erõt, nem testihanem lelki értelemben. Az ünnepek hozzájárulnak ahhoz a jó otthonosságérzéshez, hogy a települést ahol élünk, hazánknak tekintsük. Mindig kell, hogy alkalmat találjunk arra, ennek a falunak a lakóiként, emlékezzünk mindazokra, akik ünnepeinket megtöltik büszkeséggel. Ismét szépült és gazdagodott községünk, egy csodálatos mûvészi alkotással. Gáspár Péter szobrászmûvész millenniumi emlékmûvével, illetve millenniumi emlékmûvének egy részével. A teljes mû három oszlopból áll, sajnos az idõ rövidsége miatt, a harmadik oszlopon lévõ turul nem készült még el, de a közeljövõben minden bizonnyal kiteljesedik ez az alkotás. Az egyik oszlopon Szent István királyunk kõbe vésett mellszobra látható, ahogy megfontolt, lelki szemei elõtt látva a jövõt, a magyarság számára az egyedüli járható utat, az Európába vezetõ kereszténység felvételét. A mellette lévõ oszlopon a II. Szilveszter pápa által adományozott szent korona látható. A haranglábat az elmúlt évben a község önkormányzata felújította. Köszönet jár a felújítóknak, így Jókai Józsefnek, ifj. Dolezsai Istvánnak, Bálint Péternek, Sánta Jánosnak és Csekes Istvánnak. Él is benne a harang, hiszen a község legidõsebb polgára a 92 éves Mikle József, harangszóval fogadta az érkezõket. A millenniumi emlékmû átadása nem jár gazdasági elõnyökkel, nem fejlõdik tõle jobban a település, nem teremtõdnek általa új munkahelyek, nem javul az utak állapota, csak azt jelzi, hogy van hova fussanak az utak. Önbecsülés nélkül már nem vághatunk neki a holnapnak sem. A millenniumi emlékmû üzenietet hordoz a helytállásról., a tenniakarásról, államiságunk ezer évének büszkeségérõl. A Szent István ünnepére rendezett kultúrmûsorban fellépett a Megyer néptáncegyüttes, a Csemadok énekcsoport, a szímõi és a búcsi Katonai Mihály alapiskolások, Kerekes Levente és barátai, Hegedûs Zsuzsanna és a helyi mazsorettcsoport.
Egész történelmünk azt sugallja, hogy a mi múltunk nem az enyészet õre, hanem egy tragikus sorsú nép élni akarásának és megmaradásának ragyogó példája. Múltunknak pedig a jövõbe mutató törvényszerûségei is vannak, amelyek jelenünkben is konkrét feladatok elé állítanak bennünket. E feladatok leglényegesebbike annak a küldetésnek a felismerése, hogy azt a hazát, amelyet most mi is a magunkénak vallunk, szívünkbe zárva nekünk kell tovább vinnünk és átadnunk utódainknak.

Az egy évig tartó országos vetélkedõ ünnepélyes kiértékelése

Az elmúlt év elején kezdõdtek a középiskolások számára az Évezredes harcaink címmel meghirdetett országos hadtörténeti vetélkedõ-sorozat elõkészületei a Honvéd Kulturális Egyesület szervezésében. Az egy évig tartó játékos, kreatív és interaktív, többfordulós vetélkedõ a Magyar Millennium, a keresztény magyar állam megalapítása ezredik évfordulójának kiemelt ünnepi rendezvényei közé tartozik.
Ipolybalogon találkoztunk és beszélgettünk Lehr Györgygyel, a honvédelmi minisztérium fõtanácsadójával, a Honvéd Kulturális Egyesület Határon Túli Tagozatának vezetõjével, a határon túli vetélkedõk megszervezõjével és védnökével. Elõször a hadtörténeti vetélkedõ-sorozat céljáról kérdeztük a fõtanácsadót. A Honvéd Kulturális Egyesület, a katonai népmûvelõk kiemelten közhasznú szervezete, azzal a céllal indította útjára a versenyt, hogy a fiatalok, tanáraik, a téma iránt érdeklõdõk széles körének bevonásával tisztelegni kívánt minden névtelen és híressé vált hõs elõtt, aki bármilyen részese volt a magyarság "évezredes harcainak". A multimédiás eszközök nyújtotta új, korszerû információszerzési lehetõségek felhasználásával a vetélkedõn résztvevõknek hasznosítható forrásokat kell felkutatni, elemezni és aktuális következtetéseket levonni elõdeinkrõl, tetteikrõl, és mai önmagunkról. Errõl a különös néprõl, amely évezredes harcai során súlyos veszteségeket szenvedett el, elsõsorban a tatárjárás és a török hódoltság alatt, amely tömegesen fogadta be a szomszédos és távoli népek csoportjait, s amelynek menekültjeit ugyancsak tömegesen fogadták be a szomszédos és távoli országok. Elmondhatom, hogy hadtörténészek, tudományszervezõk, mûvelõdéskutatók hada dolgozott azon, hogy a vetélkedõ révén felkeltse az érdeklõdést a téma iránt és új ismereteket nyújtson, ugyanakkor a résztvevõk aktivitásával az adott környezetben fellelhetõ, példát adó hagyatékot feldolgozza és közkinccsé tegye.
A továbbiakban Lehr György elmondta, hogy a fentebb említett kulturális egyesület õt kérte fel a határon túli középiskolákban a vetélkedõ megszervezésére, és ehhez a Felvidéken Balogh Gábor személyében talált kitûnõ szervezõtársra, aki készségesen felajánlotta, hogy Ipolybalogon rendezzék meg a szlovákiai regionális döntõt. Ennek kapcsán megemlítette, hogy Délvidéken Szabadkán, Kárpátalján Nagyszõlõsön és Erdélyben Nagyváradon tartották a vetélkedõ területi döntõit.
Immár elmondhatom – folytatta Lehr György –, hogy mindegyik helyszínrõl, beleértve az anyaországiakat is, két-két ötfõs csapat jutott a május elején Egerben megrendezett országos döntõbe, ahol Szlovákiát a Dunaszerdahelyi és az Ipolysági Magyar Tannyelvû Gimnázium csapata képviselte. Hogy nem egy szokványos versenyrõl volt szó, ezt azzal is érzékeltetném, hogy a helikopterrel érkezõ csapatok egy ködfelhõben ereszkedtek le, és az elködösített részek különbözõ történelmi korok, korszakok helyszínei voltak. A feladat elméleti része ezeket a korszakokat jelenítette meg, ugyanakkor a csapatok gyakorlati dolgokból, például lovaglásból, vívásból, dárdadobálásból, várostromból, vagy éppen íj- és puskalövészetbõl is bizonyíthatták rátermettségüket. Azt azért hadd tegyem hozzá, hogy a döntõt megelõzõ egy-két napban a helyszínen szakavatott oktatók segítették a diákok gyakorlati felkészítését, de akinek módjában állt, az már otthon is gyakorolhatta a lovaglást, a lövészetet és a többi feladványt.

És végül szóljunk a díjakról: túl az értékes tárgyi jutalmakon a döntõbe jutott csapatok meghívást kaptak a Salánk mellett immár hét éve mûködõ, honfoglaló õseink életét megjelenítõ történelmi jurtatáborba. Tíz napot tölthetnek el a táborban, ahol, lévén millenniumi év, egy kis Kárpát-medencét, az ott töltött napok idejére egy kis történelmi Magyarországot fogunk varázsolni.

Egy kevés idõre igazi magyarnak érezhettük magunkat

A Csemadok losonci területi választmánya és társrendezõi a magyar államiság 1000. és a kereszténység 2000. évfordulója alkalmából a millennium jegyében Ipoly Menti Találkozók címmel kulturális rendezvénysorozatot szerveztek. Vilkén és Nagydarócon kívül a magyar határ mellett található Ragyolc Palóc Gála néven nagyszabású mûsort rendezett. Egy vallásos faluban hagyománynak számít a vasárnapi szentmise. Most azonban ez is rendhagyó volt, mert a megszokottól eltérõ misén vehettek részt a hívõk. A füleki Vox Cordis együttes, amely fiatalokból verbuválódott össze páratlan élményt nyújtott a templomlátogatóknak. A szentmise után a helyi magyar óvoda kertjében a polgármester néhány kopjafát avatott fel a magyarság szimbólumaként, majd az egybegyûltekkel együtt szavalták a Szózatot. Színvonalas mûsort láthatott a nagyérdemû közönség a Ragyolcon immár 25 éve mûködõ Nógrád tánccsoporttól, akik szatmári és palóc-vidéki táncokat roptak. A tánccsoport nem csak fiatalokból áll. A Kis Nógrád is bebizonyította, hogy képesek ugyanolyan fergeteges táncra, mint a nagyok; dobbantak a csizmák, suhogtak a szoknyák. Ezután következett a ragyolci asszonykórus, amely 1996-ban alakult, s ez a négy év elég volt ahhoz, hogy Magyarországon is hírnévre tegyenek szert. Aki hallotta már õket, nem csodálkozik ezen. Mûsoruk többnyire népdalokból, népdalfeldolgozásokból áll. A sok tánc és ének közepette a rendezõk egy kis változatosságot szõttek a mûsorba. A helyi kéttannyelvû alapiskola egyik diákja egy prózával örvendeztette meg a közönséget, amelyet már rég elavult palóc nyelven adott elõ. A fülekpüspöki Palóc Táncegyesület rimóci és mezõkölpényi ritmusban ropta a táncot. A szintén füleki harminc tagú férfi énekkar az elõzõekhez hasonlóan remek produkcióval kápráztatta el a közönséget. Végül táncmulatságra jött össze a falapraja-nagyja. Három nap volt, s nem több, de a találkozó lényeges mondanivalója nem a napok hosszúságában rejlett, hanem abban, hogy mi magyarok erre a kevés idõre is, de igazi magyarnak érezhettük magunkat.

Ezredelõi feljegyzések az esztergomi érsekség birtokaként említik a falut

A községre utaló írásos emlék ezeréves évfordulóját ünnepelte szeptember 17-én a Zoboralja egyik legjellegzetesebb települése – Lédec. Az ezredelõi feljegyzések az esztergomi érsekség birtokaként Leduch, Leuduch néven említik a falut, amely egészen 1918-ig az érsekség tulajdonában maradt. Történészek ugyan nem bizonyították, de a helybeliek úgy tartják, hogy a Lédecen máig is nagyon gyakori Székely vezetéknév magyarázata a székelyek betelepülése a községbe, valamikor a középkor tájékán. Valóban így történt-e, nem tudni, de az viszont tény, hogy a szõlészetnek mindig nagy hagyományai voltak a vidéken. Bizonyíték erre, hogy Hippolit érsek már 1492-ben 23 forintot kapott a lédeci bor eladásából. A krónikák 1536 óta tesznek említést a község malmáról, 1571-ben harminc telkes jobbágy és negyvenkét föld nélküli zsellér élt a faluban. Ghyczy György újvári várkapitány Verancsics érseket arról tudatja, hogy 1571-ben Lédec mellett ütköztek meg a törökkel, akik késõbb, 1573-ban felperzselték a falut. A tûzvész elõl csupán néhány, a templomban meghúzódó személy menekült meg, így a település egy idõre elnéptelenedett.
Az 1594-bõl ránk maradt érsekségi vagyonösszeírás szerint a német katonaság is jelentõs károkat okozott Lédec lakóinak – összesen 700 forint értékû szarvasmarhát és élelmiszert zsákmányolt, és a helybeliek tartották el az áthaladó magyar sereget is. A tizenhetedik század elején a település újra benépesült, 1640-ben létrejött az elsõ elemi iskolája és lelkészt is kapott Rafael János személyében. Lédec határában gyakran tábort vertek a kurucok is, 1708. augusztus 8-án a Trencsén melletti csatavesztés után Rákóczi Ferenc is a falun át menekült a kistapolcsányi kastélyba. 1788-ban a pestis 1866-ban a kolera tizedelte meg a lakosságot, amelynek száma századfordulón 776 fõ volt. Lédecet és határát a Dervence patak szeli ketté és egészen a 18. század elejéig a falNyitra vármegyéhez, de a határa már Bars vármegyéhez tartozott – ezután mindkettõt Nyitrához, a 19. század elején pedig Barshoz csatolták. A területrendezési reformerek az utóbbi években sem kímélték Lédecet, 1997-ben egyetlen magyar településként az Aranyosmaróti járáshoz csatolták és ezáltal a földrajzi elszigeteltségen kívül közigazgatásilag is elválasztották a Zoboralja többi magyarajkú településétõl. Mindkét tényezõ közrejátszott abban, hogy az ötvenes években még kilencven százalékban magyar lakosú községben ma már csak a lakosság ötven százaléka – túlnyomórészt nyugdíjasok – vallja magát magyarnak. A hetvenes évek szocilista bürokráciája, amely megszûnésre ítélte a települést és a kilencvenes évek magas munkanélkülisége éppúgy megtette a magáét: Lédecrõl fokozatosan elköltöztek a fiatalok és a lakosság száma 1976 óta 1250 fõrõl alig 800-ra csökkent. De ami a millenniumát ünneplõ falmostani helyzetét leginlkább jellemzi, az sajnos az a tény, hogy az ezredforduló küszöbén 1999-ben megszûnt a magyar iskola és elhunyt a híveit négy évtizedig szolgáló magyar pap is. Az üresen maradt házakat lassan pozsonyi és nyitrai szlovák családok vásárolják fel, akik bár csodálják a természet szépségeit és megfogja õket a vidék különös hangulata, de az, amitõl egy falunak lelke van hiányzik belõlük – hiszen idegenek.
Lédecen annak idején Kodály Zoltán is járt zoboraljai gyûjtõkörútja során és a vadregényes szépségû falura késõbb úgy emlékezett, hogy lelki szemeivel szinte látta ott megelevenedni az õsi magyar kultúrát. A falkövetkezõ ezer éve, sajnos, nem errõl fog már szólni.

Programajánló Vágkirályfától Tornalján keresztül Rozsnyóig – betlehem, kántálás, zene, humor, alapiskolások karácsonyi mûsora és újévi koncert

Élõ betlehem Vágkirályfán
December 23. és január 6. között (december 24. kivételével) naponta élõ betlehemet tekinthetnek meg az érdeklõdõk a Vágkirályfa melletti Humanita Gyermekfarmon (Detská farma Humanita).
A nonprofit szervezetként mûködõ farm, melyet akár magánállatkertnek is nevezhetnénk, tulajdonosa, Bertram Peták elhatározta, hogy az idén Szlovákia legnagyobb élõ betlehemét állítják össze. A betlehem a farmon immár hagyománynak számít, az elõzõ években is 20-30 résztvevõ szerepelt benne, akik a szent családot, a háromkirályokat, a pásztorokat és Betlehem egyszerû népét személyesítették meg, az állatsereglet pedig a magánállatkert lakóiból, lovakból, kecskékbõl, ökrökbõl, juhokból, szamarakból és egyéb állatokból tevõdik össze. Az élõ betlehem a Humanita-farmon (a Vágsellye–Galánta közötti fõútról Vágkirályfára vezetõ bekötõúton közelíthetõ meg), naponta délután fél három és fél öt között tekinthetõ meg, december 26-án pedig délután háromtól ugyanitt ünnepi szentmisét celebrál a vágsellyei római katolikus plébános. (gl)

Kassai Karácsony
A tizenkilenc napon át tartó Kassai Karácsony elnevezésû programkavalkád utolsó három napja is sok meglepetést tartogat a fõutcán korzózók számára. Ma délután 17 órától a református egyház keretein belül mûködõ Roma Gyermekek Klubja készített ünnepi mûsort, holnap ugyanebben az idõben a Nový cas napilap gondoskodik a mulattatásról, szombat este pedig adventi öszszeállítást láthatnak az érdeklõdõk a helyi Ökomenikus Társaság rendezésében. A szilveszteri vigadalom, immár hagyományosan idén is a fõutcán zajlik majd, sok élõ zenével és humorral.
A Kassa-környéki járás falvaiban fõleg a Csemadok alapszervezetei rendeznek karácsonyi és szilveszteri rendezvényeket. Különösen érdekesnek ígérkezik az Ájfaluban, Udvarnokon és Szádelõben esedékes karácsony esti kántálás, amelyenek során a a helyi fiatalok elevenítik fel az évszázados szokásokat, a Kárpátok Eurorégió hathatós támogatásával. Az események 16 órakor kezdõdnek Szádelõben, 17 órakor folytatódnak Udvarnokon és 18 órakor csúcsosodnak ki Ájban. Szintén kántálókkal találkozhatnak mindazok, akik Bodollón töltik a karácsony estét, a helyiek ugyanis évek óta sorra járják a település házait, kántálásuk bevételét pedig hasznos célra, a helyi templom fûtésére fordítják. Tavaly hozzávetõlegesen tízezer korona gyûlt össze e célra a faluban. December 27-ét a nagyidai nyugdíjasok várják legtürelmetlenebbül, a helyi kultúrházban ugyanis ünnepi mûsor keretében ajándékozzák meg a legidõsebbeket. A tavaly is nagy sikerrel zajló rendezvényt Nagyida önkorányzata kezdeményezte, a kezdés idõpontja délután fél három. Sok Kassa-környéki településen szilveszteri batyus bál várja a mulatni vágyókat, mi Ájból és Tornaújfaluból kaptunk meghívót, mindkét helyen egész éjjel tart majd a vigadalom.

Újévi hangverseny
Harmadik alkalommal rendezik meg Kassán az újévi hangversenyt, amelynek ezúttal is a Mûvészetek Háza ad otthont január 6-án 17 órai kezdettel. A helyi Csemadok egyik alapszervezeteként mûködõ nagymúltú Csermely kórus nemrég polgári társulássá alakult, õk szervezik az immár hagyományos újév-köszöntõ rendezvényt, melyet ezúttal is felvételrõl közvetít majd a Szlovák Rádió magyar adása, és melyen az ünnepi köszöntõt ezúttal is Csáky Pál miniszterelnök-helyettes mondja. A magyarországi sztárvendég Kincses Veronika lesz, fellép még Simon Somorjai, a Pozsonyi Állami Színház szólistája, Szabó Imre orgonamûvész Pozsonyból, Papp László fiatal hárfamûvész Zürichbõl és Slávka Gerberyová zongorakísérõ. Eva Bandorová és Lívia Teigiszerová négykezes zongoramûveket ad elõ, lesznek továbbá reneszánsz dalok is a kassai Pátria Reneszánsz Együttes elõadásában. A rendezvényen fellép még a kassai Szent Erzsébet Dóm St. Cecília Vegyeskara, a Kassai Állami Színház zenekara Igor Dohovic vezényletével, és természetesen a Havasi József karnagy vezetésével mûködõ Csermely kórus. A hangverseny társrendezõje a pozsonyi Magyar Köztásrsaság Kulturális Intézete, valamint Kassa-Óváros polgármesteri hivatala. (juk)

Magányosok karácsonya a Marianumban
Az érsekújvári római katolikus plébániahivatal a hívõk támogatásával az idén is megrendezi a magányosok és az egyedülélõk karácsonyát. A hagyományos karácsonyi ételekbõl álló uzsonna és a kultúrmûsor december 24-én délután négy órakor kezdõdik a város fõterén lévõ Marianumban.
A komáromi Duna Menti Múzeum Nádor utcai fõépületében a mûvészet kedvelõi az ünnepek között is megtekinthetik az ismert komáromi festõmûvész Harmos Károly és tanítványai alkotásaiból rendezett kiállítást.
A Párkányi Városi Galériában az érdeklõdõk 2001. január nyolcadikáig tekinthetik meg Soòa Hrivòáková Amigdala címû kiállítását. (km)

Ünnepek közti unalom

Azok, akik nem szeretnék az egész ünnepeket immár nálunk is meghonosodott szokás szerint a tévékészülék elõtt tölteni, választhatnak a helyi mûvelõdési házak és szabadidõközpontok mûsorkínálatából is. Igaz, a választék nem túl színes, de mint mindent, ezt is az igények határozzák meg, tehát lehet, hogy az idei érdeklõdéstõl ösztönözve jövõre már sokkal több programmal várják a szervezõk a vakációzó gyerekeket, és az ünnepi eszem-iszomtól elpilledt szüleiket is. Az ipolysági Csemadok-székházban december 24-én a helyi városi hivatal várja karácsonyi estebédre a magányosokat. December 28-án szintén a Csemadok-székházban hard–rock fesztivált rendeznek, december 31-én pedig a városháza nagytermében hagyományos szilveszteri batyubálra kerül sor. Kint a városban szabadtéri buli lesz pezsgõvel, zenével és éjféli tûzijátékkal. Zselízen december 20-án 16 órától a helyi zeneiskola növendékei adnak karácsonyi koncertet, szilveszterkor pedig a felnõtteket várják bálba a helyi mûvelõdési központba. Léván ugyancsak december 20-án 11 és 13 órakor mutatkoznak be a Junior Mûvelõdési Központban a zeneiskolások, ugyanitt december 22-én 18 órakor karácsonyi komolyzenei koncert kezdõdik, december 28-án pedig 14 órától mesefilmeket vetítenek a kicsiknek. A szilveszteri utcabált a magisztrátus szervezi, lesz kultúrmûsor, diszkó és tûzijáték is. Nyitrán a Szlovák Mezõgazdasági Múzeumban január 31-ig tekinthetõ meg a népi betlehemek kiállítása, az Andrej Bagar Színházban december 27-tõl 30-ig a Báthoryné, a bábszínházban pedig december 19-tõl 22-ig a Félelem nagy szemei címû mese lesz mûsoron. A Városi Mûvelõdési Központ és a könyvtár is zárva tart az ünnepek között. December 21-én 17.30-kor karácsonyi koncertet adnak a helyi zeneiskola növendékei, 26-án pedig a nyitrai missziósház lakói ünnepi jókívánságokkal és rigmusokkal térnek be azokhoz, akik szívesen látják õket. Szilveszterkor az idén is nagy buli lesz a fõtéren – fellép a Tweens, a Desmod, a Gladiátor és a Salco-együttes, az éjféli tûzijáték után pedig hajnalig tart az utcabál. (vrabec)

Karácsonyi koncert, szilveszteri bál
December 22. 16 órakor kezdõdik a zeneiskola növendékeinek hagyományos karácsonyi koncertje a tornaljai Városi Mûvelõdési Központban. A mûsor érdekessége, hogy a gáláról lemezfelvétel (CD) készül.
December 28. A városi önkormányzat mellett mûködõ ifjúsági és sport illetve a kulturális és oktatási bizottság megjutalmazza azokat a fiatalokat, akik a 2000 -es évben kimagasló eredményt értek el. Hét kategóriában a mintegy húsz díj zenés kultúrmûsor keretében lesz átadva. A mûsor 18 órakor kezdõdik a VMK -ban.
December 25. Karácsonyi mulatság a vmk-ban
December 31. Szilveszteri bál (kas)

Fülek—Városi Mûvelõdési Központ
December 21. A VMK 10 órától karácsonyi összejövetelt és diszkót szervez a helyi kisegítõ iskola tanulói számára. A gyerekek ajándékot kapnak. A kisegítõ iskola a rendezvényre mûsorral készül. 13 órától a roma családokat várják a mûvelõdési központ színháztermébe, ahol a gyerekek ajándékot kapnak.
December 22. 9,30-kor kezdõdik a Papréti MTA karácsonyi mûsora. 17 órakor pedig a Zsákszínház társulata tart karácsonyi ünnepséget.
December 31. Szilveszteri mulatság. (fo)

Karácsony a betléri kastélyban
A Betléri Múzeum a korábbi évek hagyományaihoz híven az idén is "Ünnepi díszbe öltöztette" a betléri kastélyt, amely egykor az Andrássy család tulajdonát képezte. A kastély pompáját karácsonyi csokrokkal és ünnepi díszekkel tették még vonzóbbá a látogatók számára. Az ünnepek alatt december 24-26. és 31-e, valamint újév napja kivételével a múzeumhoz tartozó összes kiállítás – Krasznahorka vára, krasznahorkaváraljai Andrássy-mauzóleum, betléri Andrássy-kastély – látogatható lesz a közönség számára. (kmot-)

Szilveszter a fõtéren
Közös óévbúcsúztató ünnepséget szervez szilveszter napján Rozsnyó város vezetõsége a település polgárai számára. Az ünnepségre a város fõterén kerül sor, s részt vesznek rajta az önkormányzati képviselõk és a település elöljárói is. A szervezõk egy nagyméretû videó-vetítõ segítségével mûsor-összeállítást mutatnak be a résztvevõknek a város idei kulturális- és társasági rendezvényeirõl. A polgárok a vetítõnek köszönhetõen megtekinthetik és meghallgathatják a város polgármesterének, valamint a Rozsnyó partnervárosait képviselõ vendégeknek az ünnepi beszédeit is. (kmot-)

Vilke
December 25. István-bál
December 31. Szilveszteri utcai diszkó. Mindkét bált a helyi önkormányzat és a római katolikus parókia rendezi. (tt)

"Örüljünk az életnek!"
Rozsnyói újévi hangverseny
Örüljünk az életnek! címmel újévi hangversenyt rendez a Rozsnyói Városi Mûvelõdési Központ (VMK) 2001. január 3-án 18 órai kezdettel a történelmi városháza színháztermében. A komolyzene kedvelõi Ma-Zach derzdai szólóénekes és a Cassovia Camerrata kamarazenekar mûsorát hallgathatják meg, amelyben Johann Strauss, Karl Michael Ziehrer és Jacques Offenbach muzsikái hangzanak el. A zenakart Christian Pollack, bécsi karmester fogja vezényelni. Aki biztosan be szeretne jutni a koncertre, az már elõre megválthatja rá a belépõjegyét a VMK-ban - Safárik utca 29. (kmot-)

Feladatunk a jövõben sem lehet más, mint a szomszédos népekkel való békés együttélés

Szeptember 17-én Esztergomban tartották a történelmi Esztergom vármegye Árpád-kori településeinek millenniumi találkozóját. Az egyedülálló rendezvény a délelõtti ünnepi szentmisével vette kezdetét a Bazilikában., a több mint ezer jelenlevõ vendég elõtt Beer Miklós, esztergom-budapesti segédpüspök szentbeszédében arra utalt, hogy aki követni akarja Jézus Krisztus tanításait, annak vállalnia kell az élet megpróbáltatásait. A kisebbségi sors is próbára teszi az ember kitartását, de a mi feladatunk a jövõben se lehet más, mint a szomszédos népekkel való békés együttélés.
A szentmisét követõen a népviseletbe öltözött zenés-táncos menet elindult a város központja felé. Esztergom utcái tarkállottak a német, szlovák és magyar hagyományõrzõ csoportok díszes ruháitól. A Széchenyi téren a hét magyarországi és tizenöt határon túlról érkezett, az egykori Esztergom vármegyéhez tartozó település küldöttségét Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere és Koditek Pál millenniumi tanácsnok üdvözölte. Meggyes Tamás ünnepi beszédében kitért arra, hogy Esztergomnak fel kell vállalnia a régió magyar, szlovák és németajkú lakossságának békés együttélését és baráti kapcsolatait megerõsítõ kezdeményezéseket.
A köszöntõk után kezdetét vette a több mint nyolc órán át tartó népzenei- és néptáncbemutató. A sort a Vándor énekmondó együttes mûsora nyitotta meg. A szõgyéniek Szent Istvánról szóló történelmi-irodalmi összeállításukkal tisztelegtek államalapító királyunk emlékének. Ezután a köbölkúti Cantate Domino énekkar mûsorát hallhatta a közönség. A bátorkesziek ének- és hangszeres zenei összeállítással léptek színpadra. A Kisújfaluról érkezett csoport magyar lakodalmas részletekkel, a búcsiak vegyeskara népzenei mûsorral szerepelt. Az ebedieket asszonykórusuk és citerazenekaruk, a muzslaiakat pedig menyecskekórusuk képviselte. Különös érdeklõdés kísérte a "kurtaszoknyás" falvak bemutatóját: a kõhídgyarmatiak és a bényiek néptáncösszeállítással léptek fel, a garampáldiak egy fonóbeli történetet dolgoztak fel, a kisgyarmatiak "Kárlátó" címmel lakodalmas részleteket vittek színpadra. Nagy sikere volt a kéméndiek lakodalmasának, melynek végén fõleg a kisebbek örülhettek a szétosztott kalácsnak, a "menyasszony májának". Párkányt, az egykori Esztergom vármegye járási székhelyét több csoport is képviselte. A Csemadok párkányi alapszervezetének Szivárvány énekkara népdalösszeállítással szerepelt. A Kisbojtár gyermek néptáncegyüttes fergeteges produkciójával lopta be magát a nézõk szívébe. Õket követte a Stúrovcatá szlovák néptánccsoport, valamint a Stilla Pectus vegyeskórus fellépése. A felsoroltakon kívül természetesen a már említett Esztergom környéki települések hagyományõrzõ csoportjai is szerepeltek. A pilisszentlélekiek, kesztölciek, sárisápiak és mogyorósbányaiak szlovák, a tátiak és csolnokiak német népzenei összeállítással léptek színpadra. A maratonira sikeredett, népzenével, néptánccal teli délután borongós idõjárása senkit sem riasztott el a pódium közelébõl. A nap folyamán a települések polgármestereinek és a vendégeknek bõven volt alkalmuk hasznos eszmecserékre, baráti beszélgetésekre is. Akit pedig a Duna–Tisza közi borok megízlelése vagy a sült kolbász illata csábított, annak csak a színpaddal szemben felállított sátorhoz kellett ellátogatnia. Az ünnepnap méltó lezárásaként este a pozsonyi Szõttes együttes gálamûsorában gyönyörködhetett a közönség, persze nem a Duna innensõ partjáról odalátogatók, hiszen az ez alkalomból amúgyis rendkívüli utolsó komp már várta a résztvevõket. A párkányi Tücsök zenekarnak köszönhetõen a Dunán való átkelés alatt is szólt a zene, zengett az ének.

Hitet és reményt adhat a jelen és a jövõ nemzedékeinek az emlékoszlop

Szalka délnyugat-szlovákiai határközség, az Érsekújvári járáshoz tartozik. Lakosainak száma 1133 fõ, melynek 96 százaléka magyar nemzetiségû, Magyarországtól az Ipoly folyó választja el. A településen halad keresztül a Párkányt Ipolysággal összekötõ országút, amely a községben elágazik az országhatár felé. Az Ipolyon átívelõ vashíd 1902-ben készült, sokáig el volt zárva a forgalom elõl, de 1994-ben megnyílt és ezzel Szalka határátkelõ lett.
2000. augusztus 15-e piros betûs ünnepként kerül be községünk krónikájába. Az ezredfordulót a világ minden táján megünnepelték, így volt ez községünkben is. A kettõs évforduló tiszeletére a Csemadok szalkai alapszervezete Nagyboldogasszony és a szalkai templomi búcsú napján Millennium 2000 címmel emlékünnepséget szervezett, melynek keretén belül kopjafát, vagyis emlékoszlopot avattunk a mûvelõdési klub elõtti parkban, emléket állítva ezzel a két jeles évfordulónak.
A három méter magas, 28x28 cm-es emlékoszlopot Szamák Mihály, somorjai fafaragó mûvész készítette tölgyfából. Az oszlop tetején a magyar korona stilizált mása található, alatta a harmadik évezredet jelképezõ lépcsõvel. A kopjafa egyik oldalán egy rozetta a másikon pedig a honfoglaláskori életfa motívuma látható, ezek alatt az elmúlt két évezredet szimbolizáló két lépcsõ. Alatta községünk címere a másik oldalon pedig a magyar mondavilágból ismert csodaszarvas van. Legalul rovásírással a kopjafa állításának éve szerepel. Az oszlopot a vasbeton alaphoz kovácsoltvas korona rögzíti.
Az ünnepség szentmisével kezdõdött a helybeli templomban, melyet Vanda Károly, Szalka község plébánosa, valamint Burián László és Goda Károly esperesek celebráltak.
Ezután a résztvevõk ünnepi menetben vonultak az emlékoszlophoz. A község képviselõi népviseletben vitték a magyar, szlovák és községünk zászlaját, és államapító Szent István képmását.
A vers után az ünnepséget a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Dikóczné Vígh Zsuzsanna nyitotta meg. Ünnepi beszédet Csáky Pál, miniszterelnök-helyettes mondott Utána Turczel Lajos irodalomkritikus, községünk szülötte és díszpolgára átadta az emlékoszlopot, amit a helybeli plébános megszentelt.
Turczel Lajos. azaz a szalkaiak Lajos bácsija röviden ismertette községünk történelmének kiemelkedõ eseményeit, kihangsúlyozva ezek jelentõségét. Megemlítette helységünk mezõvárossá nyilvánítását Mária Terézia korában, majd megemlékezett községünk híres szülötteirõl közül Csepreghy Ferencrõl és Radványi Kálmánról.
Az ünnepségen jelen volt az emlékoszlop alkotója, Szamák Mihály is, aki elmagyarázta a jelenlevõknek a kopjafán található szimbólumok értelmét és jelentõségét, kiemelve az õsi, pogány magyar hitvilágban. Az ünnepséget kísérõ kultúrmûsorban elhangzott még egy szavalat, majd fellépett a szalkai Menyecskekórus, a letkési Pávakör és a helyi Vox Juvenilis Kamarakórus. Az ünnepséget a himnusz hangjai zárták.
Az ünnepség délután a helyi templomban folytatódott. Molnár Imre budapesti történész a magyar szentekrõl tartott tartalmas elõadást.
A millennium szalkai ünnepségeit sokan megtisztelték jelenlétükkel a helybeliek és környezõ községek lakosai közül, még Magyarországról is érkeztek érdeklõdõk.
Reméljük, hogy a magyar pogányság hitvilágát idézõ kopjafa sokáig díszíti majd községünk parkját, mert nemcsak emléket állít az eddig ezen a helyen élt valamennyi embernek, de hitet és reményt is adhat a jelen és a jövõ nemzedékeinek a szebb, boldogabb élethez szülõföldjén.

Sok helyen emlékeznek meg a magyar nyelvû oktatás újrakezdésének évfordulójáról, de kevés helyen adnak hálát Istennek, hogy e soknyelvû világban nekünk pártfogónk lett

Mintha a késõ õsz is ünnepelt volna Félben december másodikán délelõtt. A magyar tanítási nyelvû alalpiskola környékén nagy volt a sürgés-forgás. A szülõk, tanítók még az utolsó simításokat végezték a készülõdésben, amikor az elsõ vendégek érkeztek a magyar tanítási nyelvû iskolák újrakazdésének évfodulójának megünneplésére. Az ünnepségre meghívót kapott minden pedagógus, aki az ötven év alatt a négy község: Éberhard, Vok, Dunajújfalvagy Fél bármelyikében tevékenykedett. Ezt az ünnepet megtisztetelték még Szigeti László az oktatási minisztérium államtitkára, Peter Gabco az oktatási minisztérium hivatalvezetõje és a szenci Járási Hivatal valamint az MKP több tisztségviselõje. Jelen voltak az említett községek polgármesterei is. A meghitt gyülekezés után a jelenlevõk Zsidó János esperes, Lengyel Zsuzsa iskolaigazgató és Szigeti László vezetésével a féli temtõben örök álmukat alvó néhai tanítók sírjánál róták le kegyeletüket: Redl István, Redl Istvánné, Zalka Ferencné, szül. Farkas Orsolya, Urge István és Varsányi László. A temetõi közös ima után rövid falunézésen Varsányi Borbála tanítónõ és Fél polgármestere mutatta be a változó községet.
Sok helyen emlékeznek meg a magyar nyelvû iskolák újrakazdésének évfordulójáról, de kevés helyen adnak hálát Istennek, hogy e soknyelvû világban nekünk pártfogónk lett - kezdte nagyon érzékenyen Zsidó János esperes úr a szentmise prédikációját. Beszédében kitért az anyanyelvi iskola szükségére, mert az emberpalántákat az iskola formálja elsõsorban. Sok magyarlakta vidéken, ahol a magyar iskola megszûnt a templomban már csak az öregek beszélik e nagy múltú nemzet nyelvét.
A szentmise után az iskola aulájában fogadta és köszöntötte a vendégeket és a többi iskolabartátot Lengyel Zsuzsa igazgató. Gyurcsó István Szülõföldemhez tartozom címû verse, melyet Csenkey László szavalt el, Szigeti László államtitkár köszöntötte az iskolát, a tanítókat és a jelenlevõket. Ünnepi beszédében bíztatta a szülõket vállalják hovatartozásukat, hisz az anyanyelvi iskolák legalább olyan szintûek mint a nemzetiek, sõt! Kérte a pedagógusokat a többletmunkára, mely biztosan meg lesz hálálva, mégha az anyagiak nem is olyanok mint ahogy szeretnénk. Mészáros László a Szenci Járási Hivatal iskolaügyi dolgozója rövid köszöntöje után átadta az iskolaügy vezetõje, Radosovsky úr elismerõ oklevelét. A magyarországi Halászi testvérközség iskolája nevében Rigó Endréné köszöntötte az iskolát, s adta át Frank Lajos polgármesterrel az ajándékot.
Ezt követõen az esperes úr felszentelte az ünnep alkalmára készített harangot, melynek hívó de egyben figyelmesztetõ hengja legyen szinbólum – a harangszó idehív.
Szamák Mihály munkáját dícséri az a gyönyörû kopjafa amelyet a Féli Csemadok szervezet készíttetett az 50. évfordulóra. Varsányi Borbála a Csemadok elnöknõje a leleplezést megelõzõen a kopjafát inkább emlékfának nevezte, mely emlékeztet az ötven év viszontagságaira.
Az ebédszünetben a résztvevõk megtekintehették az iskola folyosóján és az osztályokban kiálított fényképeket, okleveleket, régi dokumentumokat és nyertes dolgozatokat. A nagy tekintéllyel elkészített kiállítás a pedagóguskar, a diákok a szülõi munkaközösség valaminta a Csemadok féli szervezete munkáját dícsérik.
Az ünnepi mûsor a kultúrházban 16 órakor kezdõdött. Lengyel Zsuzsa az iskola igazgatónõje az ünnepi beszédében méltatta az iskola történetét, sikereit és problémáit. Elismerõen szólt a diákok sikerességérõl Ez persze a pedagógusok jó munkáját is tükrözi. Ahol jók a tanítók, ott jók a diákok is. Beszédében köszönetet mondott mindenkinek, akik bármi módon segítik az iskolát és besegítettek a mai ünnep sikeres elõkészítésébe.
Az igazgatónõt követõen Takács Mária a Szenci Járási Hivatal elöljáró helyettese, Duray Rezsõ az MKP Szenc járási elnöke, majd Szalay József féli polgármester köszöntötték a jubiláló iskolát, egykori és mostani pedagógusait és diákjait.
Ezt követõen az iskola igazgatónõje, helyettese Jancosek Margit és Fél polgármestere emléklapot, kis harangot és virágot adtak át minden megjelent pedagógusnak, ezzel fejezve ki az elismerést becsületes munkájukért.
Az est fénypontjaaz iskola tanulóinak Magyar történelmi képeskönyv címû elõadása volt, melyben 82 diák vett részt. Az egyszerûen fantasztikusnak nevezhetõ mûsort Jánó Ágota tanítónõ tanította be, az énekeket pedig Varsányi Ildikó. A mûsorban a honfoglalástól egészen az Árpád-ház kihalásának idõszakáig kaptunk áttekintést. A sikert az tükrözte a legjobban, hogy a közönség (és tele volt a kutúrház) állva tapsolt, s mi több, szinte minden szem elhomályosodott.