Kedd, 2000. december 12. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 286. szám

Hosszú vajúdás után született meg a megállapodás az intézményi reformról a nizzai EU-csúcson

Tegnap hajnalban megállapodás született az intézményi reformokról Nizzában, az Európai Unió vezetõinek csúcstalálkozóján. A tagállamok az éjjel benyújtott francia javaslatot fogadták el, amely a négy legnagyobb tagállamnak továbbra is egyenl# arányt biztosít a szavazatok újrasúlyozásában.

Végül 29-29 vokssal, a Belgium vezetésével "lázadó" kis államok beleegyeztek a javaslatba.
A politikailag legkényesebb és legtöbb vitát kiváltó területen, a tagországokra jutó szavazati súlyok újraosztásában csak kisebb módosításokat hajtottak végre az elnökség legutóbb elõterjesztett kompromisszumos javaslatán. Fennmaradt a szavazategyenlõség a négy legnagyobb tagállam – Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország – között, amelyek 29 szavazattal rendelkeznek majd a miniszteri tanácsban. A megegyezést az tette lehetõvé, hogy végül Belgium is feladta ellenállását, s belegyezett abba, hogy eggyel kevesebb szavazata legyen, mint Hollandiának.
A négy legnagyobb tagország a legutóbbi változatban szerepelt 30 szavazat helyett 29-et kap. Spanyolországnak és Lengyelországnak 27-27 szavazat jut, Belgiumnak eggyel kevesebb, mint Hollandiának, azaz 12.
A kisebb tagországok kívánságának eleget téve a tervezet kiegészül az egyszerû többség követelményével is, mivel elõírja, hogy egy 27 tagú unióban a döntések meghozatalához legkevesebb 14 tagország támogatására minden esetben szükség lenne.
A három másik fõ reformterületen, a bizottság létszámát és összetételét, a minõsített szavazattöbbséggel hozandó döntések körének kiterjesztését, valamint a megerõsített együttmûködést illetõen a csúcsértekezleten elõzõleg kibontakozott kompromisszumoknak megfelelõ megállapodások születtek.
Az Európai Bizottságban minden tagállamnak egy tagja lesz – az újonnan csatlakozóknak is – mindaddig, amíg a tagállamok száma el nem éri a 27-et. Ekkor – késõbb meghatározandó mértékben – csökkenteni fogják a testület létszámát, egyidejûleg a tagországok teljes egyenjogúságán alapuló rotációs rendszert vezetnek be. A bizottság elnökét, akit jelenleg a kormányok konszenzus alapján jelölnek ki, minõsített szavazattöbbséggel választani fogják, hatásköreit pedig megerõsítik.
A nizzai szerzõdés értelmében 35 területen térnek át az egyhangúság helyett minõsített szavazattöbbséggel történõ döntéshozatalra. Az ebbõl a szempontból legproblematikusabbnak számító öt kérdésben azonban csak részleges eredményt könyvelhetnek el a tizenötök. Alapvetõen Nagy-Britannia ellenállása miatt nem sikerült megállapodásra jutni az áttérésrõl az adózás és a szociálpolitika egyes részterületein. Franciaország elérte, hogy a közös külkereskedelmi politikában csak részlegesen valósuljon meg az áttérés, a menekültügyi és bevándorlási ügyekben pedig magának a közösségi szinten érvényesítendõ politikának az elfogadásához lesz majd szükség egyhangúságra.
Megállapodás született arról, hogy az úgynevezett megerõsített együttmûködés mechanizmusa alkalmazható lesz az unió mindhárom pillérében, tehát a gazdasági területek mellett a második pillért alkotó közös kül- és biztonságpolitikában, valamint a harmadik pilléres bel- és igazságügyekben. Ismét csak Nagy-Britannia vétója miatt azonban katonai területekre nem terjedhet ki. Elindításához legkevesebb nyolc tagállam részvételére lesz szükség, az együttmûködésnek nyitottnak kell maradnia a többi tagállam elõtt is, amelyek viszont nem vétózhatják meg az elindítását.
Módosították a tagországok az alapszerzõdésnek a demokratikus alapértékek védelmérõl szóló cikkét, meghatározva azt az eljárást, amelyet akkor fognak alkalmazni, ha valamely tagállamban ezek sérülésének veszélye fenyeget.
A nizzai szerzõdés elfogadásával egyúttal lezárult a reformok elõkészítésére idén februárban összehívott kormányközi konferencia is, amelyen összesen több mint 300 órán át tárgyaltak a tagországok képviselõi a bõvítési folyamat alapvetõ feltételének tekintett intézményi megújulásról.
Jacques Chirac francia államfõ a nizzai csúcsot záró tegnap hajnali sajtóértekezleten reményét fejezte ki, hogy a szerzõdést mielõbb aláírják, ratifikálásának folyamata pedig másfél éven belül lezajlik. Ez lehetõvé tenné, hogy az EU megtartsa azt az ígéretét, amely szerint 2003. január 1-jétõl készen áll új tagállamok befogadására. Az elnök megerõsítette, hogy az unió tartani kívánja magát ehhez az ígéretéhez.

TÁRCA

Azért jajdultam fel, mert – mint azt a rádióból megtudtam – kitört rajtam az euroszkepszis. Cinikus, hitetlen disznó vagyok, amiért még Ján Figelnek sem hiszem el, hogy 2003-ban, de legkésõbb 2005-ben felvesznek bennünket az egyesült Európába. Pedig mi már mindent megtettünk. Lexa, Rezes, Martinka, Rudolf Žiak a rács mögött, a közigazgatási reformot véghezvittük, a megyei önkormányzatok (amelyekben a nemzetiségek számarányukhoz képest lelkesen képviseltetik magukat) pompásan mûködnek, a helyi önkormányzatok kasszájába a nevesítetlen földek megszerzése révén is dõl a pénz, ahová lépünk, fû nem terem, csak szupermodern infrastruktúra, elvétve se hallok k. magyarozni, zsidózni, cigányozni, a korona értékálóbb, mint a márka, a dollár és az euró együttvéve. Az alapvetõ élelmiszerek nevetségesen olcsók, munkahely dögivel, a házunkkal szemben egyszerre építkezik a Philips, a Sony és az IBM, zöldmezõs beruházásoknak se vége, se hossza, és mindez környezetbarát módon. Annyi a megtakarított pénzem, hogy szinte rámrohad; vállalkozni kezdek, a bankok riszálva kelletik magukat kedvezményes hitelekkel, hosszú távú, alacsony kamatlábas kölcsönökkel. Dolgozom, mint az állat, de megéri, pontosan adózom, fizetek is dögivel, de a maradék pénzembõl is úgy élek, mint munkanélküli barátom, aki egyhavi segélyébõl vett egy kétéves Fordot, és vasárnap bélszínt vacsorázott ananászsalátával. Nagyanyámat nemrég mûtötték a szívével, az orvos az istennek se fogadta el a hálapénzt, õt remekül fizetik. Anyám most lett nyugdíjas, az Azori-szigetekre készül nyaralni, mert pompás magánnyugdíjpénztárban kamatoztatta a pénzét. Véletlenül sem akadok korrupt hivatalnokra, mindenre profin, udvariasan válaszolnak (lásd: szabad információáramlásról szóló törvény), nincs sorbanállás, megalázás, nem fenyegetõznek, hogy jöjjek még ötször-hatszor, ha jót akarok... Karácsonyra 8-10 remek könyvet, 5-6 CD-t és egy csomó játékot vettem a gyereknek. A részletfizetés már a kacagtató múlté. A minap felhívott a barátom Londonból, mondtam: gyorsan tedd le, visszahívlak, a telefont én fizetem, hogy tönkre ne menj. Gyere haza mihamarabb, mert az új évtõl vízumkényszert vezetünk be Nagy-Britanniával szemben. Aztán mégis ujjon szúrtam magam egy zsákvarró tûvel, és azzal felébredtem.

JEGYZET

Robert Fico pártjának hét végi ünnepi közgyûlésén a várakozásoknak megfelelõen önbizalomtól duzzadó kijelentésekkel kápráztatta el az egybegyûlteket, s úgy tûnik, magáévá tette a harmadikutasságáról szóló PR-blöfföt. Az éppen egyesztendõs és éppenséggel egyszemélyes Smer a következõ parlamenti választásokon legalább 25 százalékot kíván szerezni, hangzik az új alaptétel, s körítésként megteszi a HZDS, valamint az SDKÚ ellen intézett, elmaradhatatlan kétfrontos támadás, lásd: "kerülni szeretnénk a nemzetközi elszigetelõdést, ugyanakkor nem kérünk a kormányzás kudarcából sem". Unalomig sulykolt tézisét refrénként együtt sírják az elérzékenyülten összeölelkezõ irányadók: szavazzon ránk, aki végleg megundorodott a fékevesztett Meciartól, voksoljon mellettünk, aki kiábrándult az ígérgetõ, de pipogya Dzurindából. Programunk, világos elképzeléseink, merész terveink határozott jövõképben öltenek testet, s annyira jók vagyunk, hogy fiatalos vagányságról is gyorsan tanúbizonyságot teszünk. Meciarra kár idõt vesztegetni, most nem õ az elsõ számú közellenség, de a Dzurinda-kabinetnek minimum fricska, ha egy zömében romák által látogatott alapiskola toalettlétesítésének, "budi-buildingjének" pénzhiányos gondját az állam bácsi helyett mi, a Smer oldjuk meg. A közgyûlésen perselyként használt angolvécé-megoldás persze alapvetõen gagyi ötlet, mely kicsattan a görcsös önreklámozási elképzeléstõl, de elsõ ránézésre profi módon jópofi. A lapoknak szükségük van ilyen laza fotóra, hiszen az tuti készül róla, ami aztán sugallja a közvetíteni kívánt marhaságokat: a Smer egy szervezetként jeleníti meg a jótékonykodók felebaráti társaságát, a tréfáskedvû küldöttek élcsapatát, valamint az összevont szemöldökû, pajkosan bírálók tömörülését. Ezzel a tálalással még nem is lenne annyi gond, jó érzéssel tölthetne el minket, hogy Szlovákiában is mûködik humorérzékkel megáldott párt. A sokkal nagyobb baj az, hogy a poénparaván mögé bújtatott felkínált maszlagért tömött sorok állnak.

TALLÓZÓ

A Dzurinda által az SDK anyapártjainak felajánlott megállapodási javaslat elodázza annak az egyezségnek a megoldását, amelytõl a kormány legitimitása is függ. Az egyezség a jegyzetíró szerint rossz. Nem kínál megoldást az erõviszonyok tisztázására. Dzurinda szerint a "javaslat két, világosan elkülönült klub egyezségére alapul, a többieknek lehetõséget ad a csatlakozásra. A DS, az SDSS, az SZS, az LDÚ kapcsolatát; az SDKÚ és az SDK kapcsolatát további kétoldalú egyezségek rendezik". A két említett klub az SDK és a KDH. A többi pedig e kettõ mellett csatlakozhat a megállapodáshoz. Furcsa, hogy éppen ezek a pártok alkotják az SDK-t; hogy az egyezséghez a javaslat szerint csatlakozhat a KDH is, vagyis az egyik párt, mellyel az egyezséget meg kellene kötni. Sokadik furcsasága a javaslatnak, hogy noha frakciók közötti egyezségrõl van szó, az a pártokra, nem pedig a frakciókra vonatkozik.