Szombat, 2000. december 9. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 284. szám

Holnap, az emberi jogok napján a megkínzottakra, ártatlanul bebörtönzöttekre és az elnyomottakra emlékezünk

1948. december 10-én az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) közgyûlésén elfogadták az emberi jogokról szóló egyetemes nyilatkozatot. Ennek emlékére 1950-ben az ENSZ-közgyûlés a holnapi napot, december 10-ét az emberi jogok napjának nyilvánította.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalták össze az úgynevezett klasszikus, a polgári államok alkotmányaiból ismert politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. E nyilatkozat az emberi jogok egyetemessé válásának kezdetét jelentette, s megnyitotta a sort az ilyen tárgyú szerzõdések, egyezmények elõtt. 1976-ban valósággá vált az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye, mivel három olyan jelentõs okmány lépett hatályba, amelyek a nemzetközi egyezségeket aláíró államoktól megkívánják, hogy széles körben elismerjék az emberi jogokat, és védelemben részesítsék azokat.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye az emberi jogok tiszteletben tartásával, a demokratikus intézményrendszer mûködésével foglalkozó nemzetközi szervezet, az Európa Tanács (ET) legfõbb dokumentuma: az egyezmény meghatározza, melyek azok a jogok, amelyek minden egyes embert megilletnek, s kötelezi az aláíró államokat ezen jogok betartására. A jogok betartásának ellenõrzésére, szükség esetén azok kikényszerítésére jött létre az Emberi Jogok Európai Bírósága, melynek ítéletei az egyezményt elfogadó összes tagállam számára kötelezõek. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének ratifikálása az Európa Tanácsba történõ felvétel egyik legfontosabb feltétele. Az Európai Emberi Jogi Konvenció többek között védi az állampolgárok jogait a túlságosan elnyújtott bírósági eljárás, jogi eljárási hibák, a sajtószabadság megsértése, továbbá személyek és embercsoportok diszkriminációja és a kiutasítás vonatkozásában. A konvenció értelmében bármely állampolgár, ha úgy érzi, hogy a hivatali önkény áldozata, vagy az állam bármiképp beavatkozott alapvetõ jogaiba, panaszt tehet kormánya ellen az Európa Tanács emberi jogi bizottságánál. A bíróság ítélete kötelezi az adott ország kormányát: törvényeit alakítsa át úgy, hogy az emberi jogok tárgyalt megsértése többé ne fordulhasson elõ.
A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság megalakulása, 1959 óta mintegy ezer ítéletet hozott és ebbõl több mint 470 esetben állapította meg az Európai Emberi Jogi Konvenció legalább egy elvének megsértését. Olaszországot például 104, Franciaországot 61, Nagy-Britanniát pedig 55 esetben marasztalta el a bíróság. A nagy szám esetükben nem véletlen, hiszen korán ratifikálták, hogy az Európai Emberi Jogi Bizottság és a Emberi Jogi Bíróság illetékes, mint utolsó jogorvoslati fórum, állampolgáraik ügyében. Ezzel jócskán megelõztek olyan országokat, amelyek csak 10-30 évvel késõbb tették ezt meg. Ciprus csak 1988-ban, Málta és Törökország 1987-ben fogadta el, sõt az 1789-es emberi jogi nyilatkozat történelmi hagyományával rendelkezõ Franciaország is csak 1981-ben ismerte el az egyéni panaszhoz való jogot.
A hetvenes évek elején a bíróság átlagosan néhány ítéletet hozott évente, 1997-re számuk mintegy 200-ra duzzadt. Ezért mûködési reformot vezettek be. 1998 november elejétõl az ET tagállamainak állampolgárai közvetlenül panaszt tehetnek Strasbourgban az Európai Emberi Jogi Bíróságnál, ha úgy érzik sérelem érte emberi jogaikat, és ha hazájukban már kimerítettek valamennyi jogorvoslati lehetõséget. Bármely ártatlannak talált vagy elítélt személy jogorvoslati kérelemmel élhet, erkölcsi és anyagi elégtételre formálhat igényt, sõt elérheti országa törvényeinek felülvizsgálatát is, ha az Európai Emberi Jogi Bíróság úgy találja, hogy az illetõ esetében alkalmazott törvény sérti az Európai Emberi Jogi Konvencióba foglalt 25 alapelv valamelyikét.

Sokan válnak a családi körülmények áldozatává

A világon több mint egymillió gyermek él zárt intézményekben, szabadságától megfosztva, derül ki abból az elemzésbõl, amelyet az UNESCO két párizsi munkatársa készített. Geert Cappelaere és Anne Grandjean a témáról írt – "Szabadságtól megfosztott gyermekek jogok és realitások" címû – könyvük bevezetõjében elmondják, hogy csak az igazságügyi hatóságok vagy más hivatalok által zárt intézményekbe elhelyezett gyermekekkel foglalkoznak tanulmányukban, rajtuk kívül azonban még számtalan gyermek él jogfosztottan, szabadságában súlyosan korlátozva a világ számos táján. A tanulmány megállapítása szerint az állami intézményekben különbözõ okok miatt fogva tartott gyermekek mindössze 5-10 százaléka vesztette el szabadságát súlyos bûnök elkövetése miatt. Többségük azonban nem bûnözõ. Sokan a családi körülmények, a hátrányos élethelyzet miatt, fizikai és pszichés problémák következtében kerültek a környezetüket, önmagukat vagy a társadalmat veszélyeztetõ állapotba. A szerzõk áttekintést adnak arról, milyen nemzetközi elõírások vonatkoznak a zárt intézményekben elhelyezett gyermekekre, s milyen mértékben tartják ezeket az elveket tiszteletben. Tanulmányukban ismertetnek néhány "alternatív" módszert, melyeket a szabadságtól való megfosztás helyett alkalmaznak egyes országokban: a testi fenyítéstõl a nyilvános megszégyenítésen keresztül a félkatonai táborokban való elhelyezésig.

Az Amnesty International az emberi jogok megtartásáért harcoló legfontosabb nemzetközi szervezet

1961-ben egy brit jogász ártatlanul bebörtönzött portugál diákokról olvasott az egyik lapban. Peter Benenson felháborodott hangú cikket írt, melyben felhívást intézett a jóérzésû emberek felé, segítsenek elérni a két diák szabadon bocsátását. Egyetlen hónap leforgása alatt több mint ezren jelentkeztek, gyakorlati segítséget kínálva a jogásznak. A nemzetközi összefogás segítségével a diákokat nem sokkal késõbb szabadlábra helyezték. Mára az Amnesty International (AI) 160 országban több mint egymillió taggal rendelkezik.
Az AI alapvetõ célkitûzései közé tartozik a "lelkiismeret foglyainak" szabadon bocsátása. Õk azok az ártatlanul raboskodó emberek, akiket véleményük, nemük, bõrszínük, nyelvük, vallásuk vagy fajuk miatt börtönöztek be. Az Amnesty International tiltakozik a halálbüntetés ellen, de elítéli a kínzás minden fajtáját is. A szervezet követelései között szerepel az ítélet nélkül fogságba esett vagy kivégzett emberek eseteinek kivizsgálása, a vétkesek megbüntetése. Az AI széles körû felvilágosító és oktató-nevelõ munkát végez az egész világon.
A londoni székhelyû társaság a 80-as években vált közismertté: ekkor rendezték meg a nagy koncertturnékat, pl. az 1986-os Conspiracy of Hope-ot a U2, Peter Gabriel, LoReed, Joan Baez, Bryan Adams és a Police közremûködésével, és az 1988-as Human Rights Now-t, amelyen Peter Gabriel, Bruce Springsteen, Sting, Tracy Chapman és YoussoN’Dour lépett fel. A hírességekre épített, hatalmas publicitással kísért koncertek – és a masszív postai reklámkampány – hatására a szervezet tagsága Amerikában megtízszerezõdött. Az évtized elején mintegy 40 000 pártoló tagja volt csak az Egyesült Államokban..
A szervezet hírnevét az évente kiadott Report on Torture and Political Persecution Around the World (jelentés a világszerte elkövetett kínzásokról és politikai üldöztetésekrõl; minden évben alaposan leszedi a keresztvizet az amerikai börtönviszonyokról) alapozta meg, és az, hogy politikai foglyok tucatjainak szabadon bocsátását eszközölte ki az általa szervezett levelezõlap-kampányok segítségével. A pártoló tagság által postázott, elõre megfogalmazott levelezõlapok címzettjei a kormányok, tárgyuk egy-egy fogoly szabadon bocsátása. Az évek során az AI egyre jobban kiszélesítette az emberi jogok körét: ma már gazdasági és ökológiai kérdésekkel is foglalkozik, védelmébe vette az üldözött homoszexuálisokat is. Bár a szervezet alapszabálya úgy rendelkezik, hogy a helyi csoportok ne foglalkozzanak saját országuk ügyeivel – nehogy bárhol is illegalitásba kényszerüljenek –, az amerikai csoportok álltak a halálbüntetés elleni mozgalmak élére.
Szlovákiában az AI alapszervezete 1994-ben jött létre, ezt követte a kassai iroda megalapítása. Az Amnesty Internationallel kapcsolatos további információkat a szervezet pozsonyi címén (Amnesty International, Staromestská 6/D, 811 03 Bratislava) vagy telefonon (07/ 54 41 96 60) kérhetnek. Az AI az interneten is megtalálható a következõ címen: www.internet.sk/amnesty.
Az AI éves jelentésében Szlovákiával kapcsolatban rámutat: a romák a szociális kirekesztettség és diszkrimináció áldozatai, és a szkinhedek részérõl rasszista indíttatású támadások is érik õket. A jelentés megemlíti a kormány stratégiai tervezetét is, amely a romák életkörülményeinek javítását célozza. "A romákat továbbra is gyakran nem megfelelõ bánásmódban részesítik a rendõrség dolgozói, azonban a hivatalos szervek nem folytatnak gyors, pártatlan és mélyreható vizsgálatokat" – szögezi le az AI éves jelentésének Szlovákiáról szóló fejezete. (i-t, jéel)

Emberkereskedelem

Róma. A világban jelenleg 145 millió ember kényszerül rabszolgasorba, számuk évente 40-50 százalékkal nõ, az emberkereskedelem évente 4 milliárd dolláros forgalmat jelent a szervezett bûnözés számára. 1975-ben még 84 millió, 1985-ben 104 millió, ma pedig már 145 millió ember kénytelen rabszolgaként alávetni magát (rabszolgamunkát végezve vagy kényszerû prostituálódás révén) a bûnszövetkezetek feltétlen akaratának. Egy olasz statisztika szerint az idén csak Olaszországban több mint háromezer emberkereskedõ csuklóján kattant a bilincs, 600 lányt sikerült kiragadni a futtatók karmai közül. A januártól szeptemberig tartó idõszakban az olasz hatóságok többek között 172 albánt, 115 olaszt, 76 kínait, 75 románt, 27-27 jugoszlávot, szlovént és törököt tartóztattak le ilyen büntettek miatt. (MTI)

Emberkereskedelem

Róma. A világban jelenleg 145 millió ember kényszerül rabszolgasorba, számuk évente 40-50 százalékkal nõ, az emberkereskedelem évente 4 milliárd dolláros forgalmat jelent a szervezett bûnözés számára. 1975-ben még 84 millió, 1985-ben 104 millió, ma pedig már 145 millió ember kénytelen rabszolgaként alávetni magát (rabszolgamunkát végezve vagy kényszerû prostituálódás révén) a bûnszövetkezetek feltétlen akaratának. Egy olasz statisztika szerint az idén csak Olaszországban több mint háromezer emberkereskedõ csuklóján kattant a bilincs, 600 lányt sikerült kiragadni a futtatók karmai közül. A januártól szeptemberig tartó idõszakban az olasz hatóságok többek között 172 albánt, 115 olaszt, 76 kínait, 75 románt, 27-27 jugoszlávot, szlovént és törököt tartóztattak le ilyen büntettek miatt. (MTI)

Bangladesben a legrosszabb az asszonyok helyzete

Az amerikai nõk csaknem egynegyede ellen követnek el nemi erõszakot vagy erõszakos cselekményt a hozzájuk közel álló partnerek, beleértve a házastársakat is. A férfiak esetében hét százalékra tehetõ az arány. A szövetségi igazságügyi minisztérium által közzétett felmérés azt mutatja, hogy a családi-partneri erõszak mozgatórúgói sokfélék, és nem lehet pusztán egyetlen tényezõre visszavezetni a káros jelenséget. Ráadásul az esetek jelentõs része nem is jut a hatóságok tudomására. Eltéréseket mutatnak a statisztikák a homoszexuálisok esetében is. A leszbikus partnerrel együtt élõ nõk kevesebb erõszaknak vannak kitéve, mint azok, akik heteroszexuális kapcsolatot ápolnak. Ugyanakkor a homoszexuális férfiak ellen jelentõsen több támadást hajtanak végre, mint azok ellen, akiknek nõ a partnerük. Bangladesben éri a nõket a legtöbb erõszakos cselekmény férfi társaik részérõl. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) által közzétett idei jelentésbõl kiderül: a bangladesi nõk 47 százalékát bántalmazza ellenkezõ nemû társa. Az ország muzulmán részében, ahol a hagyomány elõírja, hogy a nõ alávesse magát férjének és férje szüleinek, az erõszakos cselekedetek a szóbeli és fizikai zaklatástól a sérülésekkel járó verésen át a nemi erõszakig és a megcsonkításig terjednek. Sajtócikkek szerint a nõhöz közeledõ férj, barát vagy más férfi visszautasítás esetén többnyire erõszakhoz folyamodik. Bangladesben – ahol pedig a kormányfõ és az ellenzék vezére is nõ – a nõk ellen elkövetett gyilkosságok mintegy 50 százaléka a házasságon belüli erõszakkal, a hozományt illetõ nézeteltérésekkel és a poligám házassággal függ össze.