Szombat, 2000. december 9. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 284. szám

Egy sivatagos bolygó vizes õskora – minden eddiginél fantasztikusabb mûholdas felvételeket készített a Mars Global Surveyor a Mars geológiai viszonyairól

A NASA a napokban nyilvánosságra hozta azokat a szenzációs felvételeket, amelyek minden eddiginél egyértelmûbb bizonyítékot nyújtanak a Mars korai, vízben lerakódott üledékes kõzetrétegeinek széles elterjedésére.

A Föld történetét a kõzetekbõl ismerhetjük meg. Az üledékszemcsékbõl összepréselõdött, összecementálódott rétegek mindegyike rengeteg információt rejt: egykori tengerekrõl, folyókról, vulkánokról, sivatagokról és hegységekrõl mesél. Segítségükkel az egykori õsföldrajzi környezetet és annak éghajlati viszonyait is nyomon követhetjük. Az üledékes kõzetek gyakran rejtenek õsmaradványokat, amelyekbõl az élet fejlõdését, az evolúció történetét olvashatjuk ki. A Mars körül keringõ Mars Global Surveyor (MGS) képalkotó rendszerének felbontása lehetõvé teszi, hogy ugyanolyan részletességgel tanulmányozzuk a Mars geológiai viszonyait, mint ahogyan azt a Földön a légifelvételek segítségével teszik. Az MGS képei már eddig is forradalmasították a vörös bolygó kutatását.
Amennyiben az élet valaha is létezett a Marson, akkor a kutatók általános véleménye szerint itt is az üledékes kõzetekben kell keresnünk maradványait, akárcsak a Föld esetében. Az MGS már korábban is számos olyan marsi kõzetrétegeket fényképezett le, amelyek anyaga a marstörténet legkorábbi szakaszában, 4,3-3,5 milliárd éve rakódhatott le. A néhol több kilométer vastag rétegek anyaga finoman szemcsézettnek és vízszintes rétegzettségûnek látszik, vagyis az üledékes kõzetek többségére jellemzõ jegyeket hordozza. Most azonban minden eddiginél fantasztikusabb felvételek készültek.
Marskutatók véleménye szerint a rétegek valószínûleg vízben rakódhattak le, mivel fõleg kráterekben és mély kanyonvölgyekben – pl. a hatalmas Mariner-völgy falában – bukkannak elõ. A rétegek egykori tavakról és sekélytengerekrõl árulkodnak. Éppen ezért tartalmazhatják az egykori marsi élet nyomait, kövületek vagy más jelzések formájában. 3,5 milliárd éve a Marson minden bizonnyal jóval melegebb és nedvesebb klíma uralkodott. Ebben az idõszakban a mainál gyakrabban alakultak ki becsapódási kráterek is. A kráterek ezreiben olyan tavak alakulhattak ki, amelyek akár évmilliókig is fennállhattak. Egy másik lehetõség, hogy a rétegek egy hidegebb, szárazabb klímán, a poranyag vastag lerakódásaival születtek. Dr. Malin szerint azonban szinte elképzelhetetlen, hogy ilyen jellegû lerakódások víz nélkül is kialakulhattak.
Akárhogy is történt e rétegek képzõdése, üledékes eredetükhöz nem férhet kétség, s megerõsítik azt a véleményt, mely szerint a Mars a régmúltban egészen más bolygó volt, mint napjainkban. Fejlõdésének története – akárcsak saját bolygónk esetében – kiolvasható az üledékes rétegekbõl, amelyek tanulmányozása csak most kezdõdik el igazán. (S. T. - Origo)

Genetikai fejvadászok – a csendes-óceáni Tonga-szigetek lett az újabb áldozat

Egy biotechnológiai cég kizárólagos jogot szerzett egy egész sziget lakosságának genetikai elemzésére. A várható profitból a bennszülöttek is részesednének.
A csendes-óceáni Tongán élõ emberek körében végzendõ genetikai kutatások sok eredménnyel kecsegtetnek a jövõ orvostudománya számára. Ennek oka, hogy a viszonylag kis lélekszámú népesség körében a génállomány meglehetõsen statikus, hiszen a földrajzi elszigeteltség miatt nem nagyon volt alkalom új gének beáramlására. Ráadásul az itt élõ közösségek viszonylag zártak, családfáik számos generációra visszamenõleg könnyen nyomozhatók. Mindezek eredményeképpen a kutatók könynyen azonosíthatják azokat a géneket, amelyek egyes betegségekhez kapcsolódnak, s felderíthetik elterjedésük mechanizmusát a populációban. A vizsgálatok kizárólagos jogát most a melbourne-i székhelyû Autogen biotechnológia cég szerezte meg: DNS- és vérmintákat vehet a 108 000 fõs lakosság körébõl. Egyelõre nem tudni, ez mennyibe került a cégnek, ha fizetett valamit egyáltalán. Annyi ugyanis bizonyos, hogy az Autogen ígéretet tett arra: ha a genetikai kutatások szabadalmaztatott, piacra kerülõ gyógyszerek formájában öltenek testet, akkor a profitból Tonga lakói is részesednek. Ennek fényében talán túlzás is a címben szereplõ "áldozat" szó - némi vérért és nyálkahártyáért még jól jöhet az ausztrál dollár. A cég szakmai érdeklõdésének homlokterében a dél-csendes-óceáni szigeteken igen gyakori cukorbetegség és az elhízásra való hajlam áll. Tonga esete nem az elsõ példája a genetikai fejvadászok tevékenységének. Mint arról korábban beszámoltunk, már Izland is eladta génjeit.

Tyúklépés a rákkutatásban

A Dolly klónozását elvégzõ skót kutatók most olyan genetikailag módosított csirkéket "készítettek", amelyek rák elleni gyógyszereket állíthatnak elõ. A skót Roslin Intézet és az amerikai Viragen biotechnológiai cég tudósai úgy változtatták meg a tyúkok genetikai anyagát, hogy azok a kívánt fehérjéket tartalmazó tojásokat tojtak. Egy-egy tojó évi 250 tojást termelhet, s így valóságos "fehérjegyárrá" alakítható. Elég azon a megtermékenyített petesejten elvégezni a kívánt módosítást, amelybõl az állat kifejlõdik. A módszer új távlatokat nyithat a különféle betegségek kezelésére alkalmas fehérjék elõállításában, amely laboratóriumban még kis mennyiségben is bonyolult és költséges eljárás. (Origo)

A háziállatok harmadát kipusztulás fenyegeti

Róma. Hétrõl hétre két háziállatfajta vész ki, és a 170 országban vizsgált mintegy 6400 emlõs- és szárnyasfajta egyharmadát fenyegeti kihalás – kondította meg a vészharangot az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezete (FAO). Ha nem történik semmi, akkor 2255 háziállatfajta fog kipusztulni a következõ húsz évben. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP) közösen kiadott háziállat-fenyegetettségi figyelmeztetõ listán a vizsgált 6379 háziállatfajtából 740 már ki is pusztult, 1335 (32 százalék) pedig súlyos veszélynek van kitéve. A háziemlõsök között a kihalás fenyegette fajták hányada 1995 és 1999 között 23 százalékról 35-re duzzadt, de a szárnyasok fenyegetettségi aránya még ennél is vészesebben, 51 százalékról 63 százalékra kúszott föl. A biotechnológia javíthatja a fajtákat, de nem rekonstruálhatja a kihaltakat, így a veszteség pótolhatatlan. Az a legnagyobb veszély, hogy a fejlett országok állatfajtáikat a fejlõdõkbe exportálják keresztezés vagy az õshonos fajták lecserélése céljából. "A fejlõdõk jobb teljesítményt várnak a fejlettektõl importált fajtáktól, de ezek valójában nem szoktathatók hozzá a helyi körülményekhez" – vélte a FAO az AFP szerint. Az állattenyésztési programok (amelyeket túlnyomórészt a fejlett országokban valósítanak meg) alig 400 fajtát érintenek, holott 4000 fajta tarthatna számot az állattartók érdeklõdésére. Európában például a juh- és sertéstenyésztés néhány fajtára korlátozódik csupán, és a 2576 fajtának csaknem a felét fenyegeti a kipusztulás, mivel tartásuk csak mérsékelten vagy egyáltalán nem jövedelmezõ.

Hasznos tanácsok gyümölcstermesztõknek – hogyan gátolhatók meg a télialma tárolási betegségei?

Komárom. A jó minõségû gyümölcs elõállítása és kiváló tulajdonságainak megóvása – mind a nagyüzemekben, mind a háztáji gazdálkodásokban – egyaránt követelmény. Az alábbiakban az alma leggyakoribb betegségeire mutatunk rá, valamint arra, hogy miként lehet csökkenteni a minõségi veszteségeket.

Egyes minõségi tulajdonságok – mint például a méret, színezõdés, nyomódások stb. – már a szüret idején adottak, ugyanakkor azok a küllemi és belsõ szöveti elváltozások, amelyeket leegyszerûsítve tárolási betegségeknek nevezünk, sajnos éppen a szüret és az értékesítés közötti idõszakban keletkeznek és jelentõs veszteségeket okoznak. Ez az idei termésre is hatványozottan érvényes.
Az alma tárolásakor különösen oda kell figyelni a latens parazitákra (atkák, tripszek stb.), melyek a teljesen ép almák csészejáratában, kocsánymélyedésében, magházában és másutt megbújva a tárolás alatt fejlõdnek ki és esetenként tetemes veszteségeket okoznak. Ezek ellen csak a tárolás elõtti fertõtlenítõ kezelések nyújtanak védelmet. (Ajánlott készítmény: Stop scald 0,2%).
Lényegesen bonyolultabb azonban az olyan tárolási betegségek leküzdése, amelyeknek nincs kórokozója, amikor az árminõségét rontó elváltozások fiziológiai rendellenességek következtében jelennek meg. Azonban kellõ szakértelemmel és odafigyeléssel ezek is kivédhetõk, elõfordulásuk mérsékelhetõ. A fiziológiai tárolási betegségek nagy hányada ugyanis az alma érettségével függ össze. A túlérett gyümölcsön mindig fokozódik az elõfordulásuk – szinte jelzik a túlérés állapotát. Ebbe a csoportba tartoznak elsõrosban a jonatán foltbetegségei. Két fõ folttípus ismert: a lenticellafoltok és a jonatánfoltok. Mindkét folttípusra vonatkozik, hogy az érés elõrehaladásának a jelzõje, azonban megjelenésének törvényszerûsége eltérõ. A lenticellafoltok minden évben feltûnnek, a jonathánfoltok viszont csak egyes években mutatkoznak – kizárólag a jonatánfajta változatokon és azok hibridjein, ilyen például az Idared, vagy a Jonagold. E két folttípus együttes elõfordulása is gyakori. Ezek az érés elõrehaladottságának jelzõi, ezért minden olyan termesztéstechnikai és tárolási beavatkozás, amely az érésfolyamat intenzitását csökkenti, egyben a foltosodást is késlelteti.
A túlérett, megpuhult almák jellegzetes tárolási betegségei a húsbarnulások. Kialakulásuk során a szövetelhalás a leggyakrabban a héjtól kiindulva befelé terjed, de ismeretes olyan típus is, amelynél elõször az edénynyalábok barnulnak, majd a hússzövet lisztesedik, s végül elfolyósodik. Itt jegyezük meg, hogy az almák fogékonyságát fokozza a nitrogénbõség és minden olyan termesztéstechnikai körülmény – beleértve a kései szedést is –, amely a fajtajelleget túlságosan meghaladó mértékû gyümölcsöt eredményez. Fõleg a túlérett szedési állapot volt nálunk jellemzõ az idén. Az idei száraz évben gyakrabban fordultak elõ olyan fiziológiai rendellenességek, mint a kalciumellátás elégtelensége, amely a keserûfoltosságban jut kifejezésre. Fõleg a piros színû fajtánál jelentkezett, de elõfordult a bór hiánybetegsége is, amelyet belsõ parásodásnak nevezünk. Fõleg ott jelentkezett, ahol a vegetáció második felében nem használtak lombtrágyákat, mint amilyen a Vuxal Ca, Lamag Ca stb. A Komáromi járásban a csicsói, bagotai és karvai gyümölcsösökben használták a Lamag Ca, valamint a Lamag Bór új levéltrágyát. Ennek köszönhetõen kiváló minõségû almát takarítottak be, amely kiválóan alkalmas a téli tárolásra.
A fentiekbõl is egyértelmûen kiderül, hogy a minõséget gyengítõ tényezõk többségére a termesztés technológiájának fejlesztésében találjuk meg a megfelelõ ellenszert. A tárolási betegségek elleni védekezés fõként tárolástechnológiai feladat, de jó eredmény nem érhetõ el megfelelõ termesztési eljárás nélkül. A legjelentõsebb tárolási betegségek sorát végigtekintve megállapíthatjuk, hogy jelenleg elsõsorban az érésfolyamattal összefüggõen keletkezõ fiziológiai rendellenességek veszélyeztetik a megtermett almát. Ebbõl következik, hogy a legcélravezetõbb eszközök az almaminõség megóvására a fejlett hûtõtárolási technológiában keresendõk. Meggyõzõdésem, hogy az alma mielõbbi lehûtése, valamint a rövid ideig tartó átmeneti tárolása igen jelentõs minõségi veszteségek elkerülését tenné lehetõvé.

A szerzõ a komáromi ÚKSUP munkatársa

Kukoricából 50 százalékkal termett kevesebb, de így sem számolnak takarmányhiánnyal

Dunaszerdahely. A járásban változatos képet mutattak a kukoricatermés eredményei. Azokban a gazdaságokban, ahol pénzhiány miatt kevés tápanyagot juttathattak a talajba, és az öntözõberendezéseket sem használhatták ki, az utóbbi évtizedek leggyengébb hozamát takaríthatták be. Az ilyen helyeken mindössze 2,5–3 tonna termett hektáronként, míg ott ahol öntözhettek, szemes kukoricából 4–5 tonnás hozamot értek el. Ez azt jelenti, hogy magkukoricából – járási viszonylatban – a terméskiesés elérte az 50 százalékot. A gyenge terméssel magyarázható a kukorica tavalyitól jobb piaca, de megcsappant a fizetõképes partnerek száma. Sátor László, a Belar–Dunaj Rt. dunaszerdahelyi vezérigazgatója szerint komolyabb takarmányhiánnyal nem kell számolni, noha a felvásárló üzem az Állami Piacszabályozási Alaptól legalább 4000 tonna takarmányárpát szeretne vásárolni, mert a nagyüzemek fokozott érdeklõdést mutatnak a takarmánytápok iránt. A takarmánybúza hiányát a kenyérgabona egy részének feletetésével pótolják. A magkukorica felvásárlása a következõ napokban és hetekben is folytatódik. Az üzem magtáraiban 40 ezer tonna kukoricát szeretnének elhelyezni. Ezekben a napokban is folynak az egyeztetések a termelõkkel, a fizetési határidõk betartásával sincs akkora gond, mint korábban. A kis- és nagytermelõk 14 napon belül pénzhez juthatnak az eladott kukoricáért. A kukorica tonnájáért 3900–4000 koronát fizetnek. A szemes kukorica behozatalával nem számolnak a magas világpiaci ár miatt. A meglévõ készletek fedezik a takarmányszükségletet. A kukoricatermelõk költségeit mérsékelte az alacsony nedvességtartalom – az idén kevesebbet kellett szárítani a kukoricát, mint tavaly. Az olajosmagvak iránt is nagy az érdeklõdés – piaca van a repcének és a napraforgónak. Az elõbbibõl 3000, az utóbbiból 1400 tonnát vásároltak fel. A repce tonnájáért 7000, a napraforgó tonnájáért 8250 koronát kaphattak a gazdaságok.

A környezetvédelmi miniszter mezõgazdászok között

Dunaszerdahely. Másodszor rendezett a Vámbéry Társulás Gazdaklubja találkozót a dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéházban.
Az elsõ alkalommal Könözsi Lászó államtitkár a gyakorló mezõgazdász szemével adott jövõképet a hazai mezõgazdaság fejlesztésérõl, a legutóbbi találkozón Miklós László környezetvédelmi miniszter vázolta elképzeléseit. A mai mezõgazdasági útkeresõk két táborba sorolhatók. A technológus mezõgazdászokra, akik a termelési–technológiai kérdéseket helyezik elõtérbe, valamint a környezetgazdákra, akik a termelési funkciók mellé társadalmi és tájfunkciókat is hozzásorolnak a mezõgazdálkodás feladataihoz. Miképp a miniszter is elmondta, ez a két vélemény külön külön erõsen sarkított, és nem ellentétrõl, hanem konszenzuskeresésrõl kell beszélnünk. A fenntartható fejlõdés alapelvébõl kiindulva, ami egyszerûen fogalmazva azt jelenti, hogy az unokáinknak is olyan minõségû életteret kell átadnunk, mint amilyet nagyszüleinktõl kaptunk, megállapította a mezõgazdálkodás ökologizálásának szükségességét. Ennek legfontosabb része az ökológiai tudat kialakítása és fejlesztése. A kérdéskör boncolgatása során felmerült, hogy ha a mezõgazdászoktól különbözõ szigorítások után közfunkciók ellátását is várják, a társadalom ezt miképp fogja honorálni.
Válaszként Miklós László az Eagrárpolitikáját hozta fel, ahol is az agrártámogatások ma már jelentõs százalékban a szektoriális, piactámogatási rendszertõl a vidékfejlesztése felé fordult és nagy hangsúlyt kap a környezetvédelmi csomag, a Green Box is. Ez a szemlélet már az Eelõcsatlakozási programjában, a SAPARD-ban is megnyilvánul. A miniszter a hallgatóság aggodalmaira reagálva kifejezte optimizmusát a Kis-Csallóköz jövõjével kapcsolatban.

Százmilliós hitelek okozták a húsfeldolgozó cég vesztét

Pozsony. A Kabát társaságot, amely 1998-ban Szlovákia 10. legerõsebb élelmiszeripari cége volt, az Általános Hitelbank (VÚB) vette át. A 90-es évek családi sikervállalkozására 800 millió koronás kifizetetlen tartozás nehezült, ami már a hitelezõ bankok számára is elviselhetetlen teher volt. A Pravda napilap értesülése szerint a VÚB-nak 364 millió koronával tartoztak, így a pénzintézet csak kihasználta az elzálogosított tulajdon feletti jogát. Karol Kabát, a társaság elnöke 1998-ig a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szimpatizánsa volt, és 1998-ban a párt választási listáján is indult. Szerinte az elmúlt tíz évben 460 millió koronát fektettek a vállalat modernizációjába. A 20 ezer koronás alaptõkével indított családi vállalkozás elõbb Madunicén épített fel 52 milliós VÚB hitelre egy húsüzemet, majd a nagyszombati húsüzemet privatizálták. 1993-ban a pozsonyi Racan állami vállalatot vették meg 395 millió koronáért, amit a VÚB és a Tatra banka hiteleztek.

AGRÁRMORZSÁK

Rimaszombat. A rimaszombati Gemercukor cukorgyár az idei répakampány alatt csaknem 135 ezer tonna cukorrépát vásárolt fel. Ebbõl eddig 17,1 ezer tonna cukrot állítottak elõ. A tavalyi évhez képest, amikor 116 ezer tonna cukorrépát vett át a gyár, az elõállított cukor menynyisége 2600 tonnával nõtt. A vállalat naponta átlagosan 2,4 tonna cukorrépát dolgoz fel, amibõl 350 tonna cukrot állítanak elõ. A cukortartalom a tavalyi évhez képest több mint egy százalékkal, 15,5 százalékra nõtt. A cég a termelõktõl tonnánként 1013 koronás áron vette át a cukorrépát. (TA SR)

Prága. A brit lancesteri egyetem laboratóriuma a csehországi vajakban 14 ezer pikogramm poliklórozott bifenilt talált grammonként, ami hatvanszor több, mint amennyi az egyéb országok vajaiban található. Ugyanezen forrás szerint a hexaklórbenzén-tartalom a cseh vajakban elérte a 6 ezer pikogrammot grammonként. A cseh vajakhoz hasonlóan csak az osztrák és a kínai vajak voltak szennyezettek. A poliklórozott bifenilek veszélyes mérgek. Hosszabb távon immunhiányhoz és idegrendszeri megbetegedésekhez vezethetnek. (TA SR)

Pozsony. A Szlovák Mezõgazdasági és Élelmiszeripari Felügyelet (SPPI) a jövõben elsõsorban a hiper- és szupermarketekben árult zöldség és gyümölcs minõségére figyel oda ellenõrzései során. Jozef Kalas, az SPPI központi igazgatója szerint az ott árult zöldség és gyümölcs ugyanis sokszor a piacokon árult termékek minõségét sem éri el. (TA SR)

Budapest. Magyarországon is érzékelhetõ a szarvasmarhák szivacsos agyvelõgyulladása (BSE) körül kialakult pánik: a közelmúltban visszaesett a marhahúsfogyasztás. Úgy tûnik, az illetékeseknek a hazai fogyasztókat kevésbé sikerült meggyõzni arról, hogy a BSE-vírus nincs az országban, mint a külföldieket, ugyanis érezhetõen növekedett a marhahús kivitele Francia- és Olaszországba. (N-g)