Szerda, 2000. november 29. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 275. szám

A globalizáció miatt fokozatosan felértékelõdött minden, ami helyi, regionális jellegû, ami sehol másutt nem látható

A kultúra és a turizmus öszszefüggéseirõl, a kulturális turizmus európai perspektíváiról, valamint a kultúra idegenforgalomban kifejtett szerepének erõsítésérõl rendeztek e hónapban nemzetközi konferenciát és szakmai vásárt Budapesten.

Szó volt a kormány kultúrpolitikájáról, az ezredfordulós kulturális utakról, a határokon átnyúló kulturális kapcsolatok jelentõségérõl, az elõadók között szerepelt gazdasági és kulturális minisztériumi helyettes államtitkár, UNESCO-fõtanácsos, a szakmai vásáron pedig 50 kiállító cég, múzeum, tájegység, utazási iroda és kulturális szervezõiroda kínálta termékeit. A résztvevõk találkozhattak a kultúra és a turizmus hazai és külföldi szakembereivel, a szekcióüléseken követendõ jó példákkal ismerkedhettek meg, kicserélhették tapasztalataikat, együttmûdödési lehetõségekrõl tárgyalhattak, közösen kereshették a modern kor piaci követelményeinek megfelelõ újabb tevékenységi területeket és formákat. Szállodák és utazási irodák, mûvelõdési házak és programszervezõk, termékek és potenciális fogyasztók találhattak egymásra. A rendezvény fontosságát mi sem jelzi jobban, mint a támogatók népes listája, amelyrõl nem hiányzott az Európai Kulturális Örökség Intézete, az ICOMOS, az UNESCO és a Turisztikai Világszervezet (World Tourism Organization), az elõkészítõ bizottságban pedig 20 magyarországi és külföldi jogi személy képviseltette magát.
A rendszerváltás óta minden magyar kormány kiemelten kezeli a turizmust, ezen belül nagy figyelemet szentel a kulturális turizmusnak. Ez a szókapcsolat pedig többet takar a városokba érkezõ látogatók kulturális rendezvényekre való invitálásánál. Fontos, hogy a két területen tevékenykedõ szakemberek együttmûködjenek, és meg tudják mutatni a világnak magát az árut, azaz a kultúrát, melynek szerepe az ezredfordulón jelentõsen átértékelõdött, sokszínûbbé vált. A globalizáció és az Egyesült Államok kulturális fölénye miatt fokozatosan felértékelõdött minden, ami helyi, regionális jellegû, ami sehol másutt nem látható. Európa csökkenõ arányban, de továbbra is õrzi vezetõ szerepét a kultúra területén, mivel az öreg kontinens palettája igencsak színes, keveset utazva is nagy eltéréseket tapasztalhat a látogató az egyes régiók kultúrájában.
A turizmus a magyar gazdaság egyik sikerágazata, az idegenforgalom több mint 250 ezer fõt foglalkoztat, az ágazat növekedési dinamikája kétszerese a teljes magyar gazdaságénak. 1999-ben a turizmus teljes devizabevétele meghaladta a 3,4 millió dollárt, szakértõi becslések szerint Magyarország bruttó nemzeti termékének már több mint egytizede a turizmusból származik. Évente átlagosan 30 millióan keresik fel az országot, ezzel a világ legkedveltebb célállomásai között a 14. helyen áll. A külföldiek 25 százaléka kifejezetten a kultúra miatt utazik Magyarországra, ám az átutazókat, az üzletembereket, sportolókat, politikusokat is érdekli, mi történik látogatásuk helyszínén. Dr. Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kulturális helyettes államtitkára szerint a turizmus soha ilyen jó eredményeket nem hozott, mint ez év elsõ nyolc hónapjában, amikor is a bevételek 14 százalékkal nõttek az elõzõ év hasonló idõszakához viszonyítva. "Egyes területek fejlesztésre várnak, például koordinálatlan a piaci szereplõk tevékenysége. Nehezíti a munkát az információhiány, illetve az, hogy a konkrét rendezvényekrõl szóló információk késve jutnak el a potenciális hazai és külföldi érdeklõdõkhöz. A kultúra piacra vitelében meghatározó az állam szerepe, amely finanszírozza, illetve a régiókkal, az önkormányzatokkal együtt istápolja a kultúrát. A kulturális turizmus nem csupán gazdasági hatásai miatt fontos. Segít meggátolni az értékek pusztulását, ismét középpontba kerülhet általa a népmûvészet, és persze ne feledkezzünk el az oktatáshoz, mûvelõdéshez kapcsolódó utazásokról sem. A közeljövõ feladatainak egyike: a puszta-, paprika-, gulyásországképet, a figyelmet kulturális örökségünkre kell irányítani." Egyebek közt ez a Széchenyi-terv turizmusfejlesztési programjának a célja. Külön alprogramban foglalkoznak a gyógy- és termálturizmus fejlesztésével, amely télen-nyáron biztos forgalmat jelenthet, megszünteti a Budapest-centrikusságot, és nem utolsósorban legalább tíznapos magyarországi tartózkodást igényel, hiszen a magát kúrálni vágyó turista nem siethet haza. Fontos részterület az úgynevezett konferenciaturizmus is. A szakmai konferenciára érkezõ külföldi általában jó turista, a minõséget keresi és sok pénzt költ rá. Elsõsorban a családoknak kínálnak egész napos programot a turisztikai tematikus parkok, melyek többsége belföldi látogatókra specializálódik, de néhány közülük, például az ópusztaszeri nemzeti park nemzetközileg is versenyképes lehet. A kastély- és várturisztikai alprogram fõleg a már említett értékmegõrzõ célt szolgálja, az információs rendszerek alprogram célja pedig a naprakész, gyors és színvonalas tájékoztatás feltételeinek megteremtése. Legfrissebb információink szerint a Széchenyi-terv egészére szánt eredeti összeget a 2001-2002-es költségvetésben majdnem megduplázták, azaz 434 milliárd forint helyett csaknem 800 milliárdot költ megvalósítására a magyar kormány. A turizmus területén vállalkozók jövõre 25, az azt követõ évben pedig 28 milliárd forintnyi forrást vehetnek igénybe, ami 232 százalékos emelkedés a terv márciusi változatában szereplõ számokhoz képest.

A tavalyi évhez képest idén csökkent a Szlovákiába látogató turisták száma

Hazánkban a turizmus nemzetközi mércével mérve alacsony jövedelemteremtõ képességgel rendelkezik. Ennek legfõbb okai az infrastrukturális háttér hiányosságaiban, a látogatóknak nyújtott szolgáltatások alacsony színvonalában és az értük követelt magas árakban keresendõk. Legalábbis a központi statisztikai hivatal adatai alapján a legtöbb panasz e területekkel kapcsolatban érkezett.
Infrastrukturális hiányok alatt nem csupán az alapinfrastruktúra, ezen belül a közlekedés és a környezetvédelem értendõ, hanem az úgynevezett turisztikai infrastruktúra is, fõleg a színvonalas szálláshelyek alacsony száma, valamint a hiányos szolgáltatások. Emiatt a turizmusból befolyó nyereség is alacsonyabb az európai uniós átlagnál.
A gazdasági minisztérium adatai alapján ez év elsõ nyolc hónapjában 13 877 millió koronányi bevételre tett szert Szlovákia az idegenforgalomnak köszönhetõen, az elmúlt év megegyezõ idõszakában ez az összeg 13 290 millió volt, azaz 4,4 százalékos növekedést figyelhetünk meg. Dollárban számolva viszont 2,8 százalékos csökkenést mutat a statisztika tavalyhoz képest, a dollárbevétel idén 312,3 milliónál tart, azaz csökkent a Nyugat-Európából érkezõ költekezõk száma. A kiutazó szlovák állampolgárok idén 208,4 millió dollárt költöttek el, ami az elmúlt év elsõ nyolc hónapjához viszonyítva 13,4 százalékos csökkenést jelent.
Legtöbb honfitársunk a magánutat választotta (72,8%), a második helyen a szervezett, csoportos utak állnak (17%), a fennmaradó 10,2 százalékot pedig a szolgálati utak teszik ki.
A tavalyi évhez képest idén mind a külföldre utazó szlovák állampolgárok (13 9020630 fõ), mind pedig a Szlovákiába látogató külföldiek (20 223 684) száma csökkent. Augusztusban például alig négymillióan érkeztek, 286 ezerrel kevesebben, mint tavaly augusztusban. Legtöbben tranzitországként használják hazánkat, a határt átlépõk egynegyede csupán átutazik Szlovákián, a különbözõ szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma 3,6. Legtöbben a Pozsonyi kerületben szállnak meg, legkevesebben pedig a Trencséniben. Hazánkban jelenleg 11 négycsillagos és 61 háromcsillagos szálloda mûködik, a kétcsillagos szállók száma 152, az egycsillagosoké pedig 136. Ezen kívül 208 panzióról, 281 turistaszállóról és 87 faháztáborról tud a statisztika, ez utóbbiak száma egyébként két évvel ezelõtt még 103 volt. A kispénzûek és kisigyényûek 69 kemping és 597 tömegszállás, ifjúsági szálló közül választhatnak. A külföldiek elsõ számú célpontja a Magas-Tátra, ahol átlag nyolc éjszakát töltenek el. Míg Magyarország turistaforgalmának 61 százaléka Budapest felé irányul, Pozsony meglepõ módon a népszerûségi lista aljára szorult, a legtöbben egy nap alatt körbefutják a várost és nevezetességeit. A fõvárosban töltött vendégéjszakák száma 2,2, vagyis az országos átlag alatt mozog. Ezt a százalékarányt is elsõsorban a szolgálati úton levõk javítják. A leghûségesebb visszatérõk a németek, a magyarok és a lengyelek.
Egy másik felmérés eredménye azt mutatja, hogy hazánk lakosságának 45 százaléka több hónapon keresztül gyûjtögeti a nyaralásra szánt pénzt, sõt a szlovák állampolgárok egynegyede egész évben félrerak bizonyos összeget a nyaralásra.

Verseny indul a kínaiakért

Idegenforgalmi szakelemzõk egybehangzó jövendölése szerint az elkövetkezõ években turistainvázió várható Keletrõl, elsõsorban a Kínai Népköztársaságból. A hatalmas ázsiai országban az utóbbi években erõsödni látszik a fizetõképes középosztály, akik megtehetik, szívesen utaznak külföldre, elsõsorban a volt szocialista országokba.
Térségünkben tehát hamarosan verseny indul a kínai turistákért, és mivel az itteni látnivalók, a természeti kincsek és a nagyvárosok Kínából nézve javarészt hasonlóak.
Ebben a versenyben pedig a minõség, illetve a gyors és ügyes propaganda, reklám válik kulcstényezõvé.
Természetesen az infrastrukturális fejlesztés fontosságáról sem szabad megfeledkezni, hiszen hiába dicsekszünk várainkkal, nemzeti parkjainkkal, mûemlékeinkkel, ha azokat nehéz megközelíteni, ha az illemhelyek és a közutak állapota katasztrofális, a helyi vendéglátó-ipari egységekben pedig kapacitásbeli vagy egyszerûen biztonsági okokból lehetetlen külföldieket étkeztetni.

Világviszonylatban is a leggyorsabban fejlõdõ ágazat

A turizmus világviszonylatban az egyik legnagyobb és leggyorsabban fejlõdõ ágazat. Gazdasági jelentõségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1999-ben a világon megtermelt GDP közel 12 százaléka a turizmusból származott, és az ágazat mintegy 200 millió embernek biztosít munkát, megélhetést. A turizmussal foglalkozó világszervezetek elõrejelzései szerint további dinamikus fejlõdés várható, és több mint valószínû, hogy az ágazat forgalma az elkövetkezõ tíz év folyamán megkétszerezõdik.
A turizmus egyike a legjelentõsebb húzóágazatoknak, amely elõsegítheti az elmaradottabb térségek gazdasági felzárkózását, a természeti és kulturális értékek megõrzését és hasznosítását, a lakosság életkörülményeinek javítását. Hatással van az egyes országok infrastruktúrájára, foglalkoztatáspolitikájára, gazdaságára és oktatásügyére is. A WTO (Turisztikai Világszervezet) adatai szerint 1999-ben a legnagyobb mértékben az Egyesült Államok profitált a turizmusból (73 milliárd dollárt), a második helyen Spanyolország áll 35 milliárd dollárral.
Növekszik a nagyvárosok turisztikai vonzereje, a látogatók elsõsorban a sokszínûségük, széles igényeket kielégítõ, gazdag kulturális programkínálatuk miatt részesítik elõnyben a metropolisokat. Egy 1996-ban, New Yorkba költözöttek között végzett felmérés szerint például a városba települõk 61 százaléka érkezett jobb munkahely, szakmai elõrelépés reményében, a többieket viszont a nagyváros sokszínûsége, kulturális pezsgése vonzotta. A világ turistái igényesebbek, mint valaha, ha megszoktak egy bizonyos színvonalat, a világ minden táján elvárják azt, sõt egyre többen hajlandóak az átlagosnál többet fizetni érte. A városok turistákért folyó harcában tehát azok a helyek számíthatnak sikerre, amelyek versenyképes, egyedi színezetû, de világszínvonalú kulturális programokat kínálnak. Az idegenforgalmi szakemberek szerint jelenleg ez a terület a szálloda- és vendéglátás-fejlesztésnél is fontosabb.

Jönnek a bermudás, szalmakalapos idõs amerikai hölgyek

Ma már nálunk sem bámulják meg a fehér nadrágos, szalmakalapos idõs amerikai turistahölgyeket, sõt egyre többen követik példájukat, lezserebben öltözködnek, legalábbis a nyaralás idején. Bár a hazai nyugdíjasokra nem a tengeren túli utazás a legjellemzõbb, egyre többen döntenek úgy, hogy temérdek szabad idejüket kirándulásokra használják ki. A belföldi turizmus résztvevõinek jelentõs hányada az idõsebb korosztály képviselõje, ám az anyagilag hozzáférhetõbb tengerparti nyaralásokra is egyre több nyugdíjas fizet be. A demográfiai változások szintén az idõs korosztály turisztikai keresletének növekedéséhez vezetnek, azaz világjelenségrõl beszélhetünk, és természetesen a nyugdíjasok is elsõsorban a fogadó ország kulturális örökségére kíváncsiak. Számukra is a minõség a legfontosabb tényezõ, hiszen nehezebben viselik a váratlan kellemetlenségeket, a hideg kávét, a meleg sört és a kimaradozó helyi autóbuszjáratokat, mint az alkalmazkodókészségükrõl ismert fiatalok.
Nyugat-Európában az idegenforgalmi szakemberek arra is rájöttek, hogyan használhatnák ki ezeket a mozgó történelemkönyveket. Amszterdamban például több irodában választhat a városnézésre jelentkezõ csoport profi idegenvezetõk és amatõr, de alapos helyismerettel rendelkezõ, csacsogó, pletykálásra is hajlamos nyugdíjasok közül. A felmérések szerint az idõs turisták nagy elõszeretettel választanak maguk mellé idõs idegenvezetõt, azaz tõlünk nyugatabbra a hazai fiatalító trendekkel ellentétes gondolkodást figyelhetünk meg.