Szerda, 2000. november 29. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 275. szám

A kormány az ésszerûsítés és a pénzforrások eddiginél jobb kihasználásának érdekében hozta meg döntését

Poszony. Szlovákiában az állam a mezõgazdaságot mindenekelõtt dotációk formájában, valamint különbözõ, erre a célra létrehozott alapokon keresztül finanszírozza.

A támogatás mértéke minden évben a hozzáférhetõ anyagi források nagyságától függ. Ilyen forrásnak számít mindenekelõtt az állami költségvetés, továbbá a Nemzeti Vagyonalap (FNM), amely az agrárágazatban végrehajtott privatizációból befolyt pénzek meghatározott részével járul hozzá a mezõgazdaság támogatásához. Itt azonban rögtön le kell szögezni, hogy a FNM komoly összegekkel tartozik az ágazatnak, az Állami Támogatási Alapnak (ÁTA) például 1,8 milliárd koronával. Emiatt a gazdálkodók magasabb kamatokat kénytelenek fizetni, ami természetesen visszaveti a befektetési kedvet is. Az ágazatba áramló további pénzforrás a vízdíjakból származik; ez évente mintegy 400 ezer koronát tesz ki, és a vízgazdálkodás fejlesztésére fordítják. Ám az alapok önálló pénzszerzési tevékenységet is folytathatnak, az Állami Piacszabályozási Alap (ÁPA) például a terménykészletek felvásárlásából és eladásából juthat némi pénzhez. Az alapok elsõsorban az ÁTA és az ÁPA ezenkívül hiteleket is felvehetnek.
Az agrárágazaton belül öt alap mûködik: a már említett ÁTA-n és ÁPA-n kívül a talajok, illetve az erdõk védelmét és gyarapítását szolgáló alap, valamint az Állami Vízgazdálkodási Alap. Közülük a legjelentõsebb az ÁPA, amely évente 3,5 milliárd koronával gazdálkodik. Az idén az állami költségvetésbõl 400 ezer koronát kapott, további milliárdokat a Nemzeti Vagyonalaptól, a fennmaradó rész pedig hitelekbõl és egyéb forrásokból származott. Az ÁPA-val ellentétben az ÁTA nem kapcsolódik a költségvetéshez, költségvetésen kívüli forrásokból merít, konkrétan a privatizációkból befolyt összegekbõl; innen ered bevételeinek 50 százaléka. A támogatási alapba visszatérülnek a kihelyezett összegek, így ez a tõke állandóan forog. Az ÁTA-tól mindenekelõtt kiemelt beruházások megvalósítására lehet pénzt igényelni, például technológiák felújítására és átépítésére, esetleg földvásárlásra. Röviden: az ÁTA hiteleket nyújt, kezességet és kamatjóváírást vállal. Évente 700-800 millió korona folyik be hozzá, és közel egymilliárdos forgalmat bonyolít le. Amennyiben végre hozzájuthatna a Nemzeti Vagyonalapnál lévõ 1,8 milliárdos kinnlevõségéhez, még hatékonyabban tudná ellátni feladatát.
A talajok védelmét és gyarapítását szolgáló alapot a kisajátított területek után járó elvonásokból töltik fel. A befolyt összeg, amely évente 500 ezer és egymilliárd korona között mozog, az állami építkezési beruházások nagyságától függ. A pénzt általában rekultivációra használják és gyakran állami támogatással, illetve hitelekkel egészítik ki. Ez az alap ugyancsak független az állami költségvetéstõl. Az erdõk védelmét és gyarapítását szolgáló alap évente kb. 400 millió koronával gazdálkodik, ebbõl 160 millió a költségvetésbõl származik, de a különbözõ elõírások, jogszabályok megsértõire kirótt bírságok is gyarapítják számláit. Amit a neve is jelzi, az erdõk fejlesztésére szolgál. Az Állami Vízgazdálkodási Alap 150 millió koronát kap a büdzsébõl, ami az általa kezelt összeg mintegy harmadát teszi ki. Kizárólag a vízgazdálkodás terén használhatók fel ezek a pénzek, beleértve az árvizek elleni védelmet.
Összegezve a leírtakat: a fõ támogatási alapokba az állami költségvetésbõl az idén 8,4 milliárd korona folyt be; jövõre a beruházásokra szánt összeg várhatóan 700 millióval nõ. Az eddig aránylag jól mûködõ alapok azonban a kormány javaslatára megszûnnek, pontosabban átalakulnak. Az ÁPA például intervenciós ügynökséggé; tevékenységi köre ezzel egyidejûleg kibõvül, ezentúl például reklámozni és népszerûsíteni is fogja a terményeket. Nem kapcsolódik majd közvetlenül az állami költségvetéshez, de a FNM-tõl már kapott egymilliárd koronát, tehát jövõre is mûködõképes lesz. Átalakul a támogatási alap is: az elsõ változat szerint részvénytársasággá, mégpedig úgy, hogy részvényei – amelyek kezdetben 100 százalékos állami tulajdonban lennének – fokozatosan eladásra kerülnének. Így végsõ soron vállalkozói szubjektummá válna. Második lehetõség, hogy az ÁTA a Szlovák Garanciabank önálló részlegeként mûködne tovább. Az utolsó változat szerint az alap a földmûvelésügyi minisztérium részévé válna, ahol önálló részleget hoznának létre a vállalkozói szféra támogatására. Ebben összpontosulna az erdõ- illetve a vízgazdálkodási alap is.
Peter Serencés, a földmûvelésügyi minisztérium költségvetési fõosztályvezetõje mindenképpen pozitívumként értékeli az alapok mûködtetése terén eszközölt változtatásokat. Szerinte a kormány mindenekelõtt az ésszerûsítést és a meglévõ anyagi források jobb kihasználásának lehetõségét tartotta szem elõtt tervezete kidolgozásakor. Kiemelte: az alapok eddigi rendeltetése megmarad, ugyanakkor csökkennek a mûködtetési költségek és rugalmasabbá válik a pénzek kezelése, mert a megtakarított összegek szabadon áramolhatnak az egyes alapok között. Így ezentúl nem fordulhat elõ az eddigi gyakorlat, hogy az ágazatnak szánt pénzek bizonyos része év végén kihasználatlanul marad csupán azért, mert az alapok kizárólag saját berkeiken belül, célirányosan gazdálkodhattak a nekik szánt kerettel. (v-s)

BSE-fertõzött állati fehérje helyett génmanipulált növényi fehérjét adagolnak majd a szarvasmarhák takarmányába?

London/Párizs/Berlin. A kergemarhakór (BSE)-esetek számának ugrásszerû növekedése miatti fogyasztói pánik egyre több területen érezteti hatását. A BSE-pszichózis az alap- és keveréktakarmányok piacán komoly szerkezeti változást idézhet elõ.
A franciaországi BSE-esetek elsõsorban lélektani következményei már több európai országban is érzékelhetõk. A marhahús iránti kereslet már a szomszédos országokban is csökken. Szakértõk szerint a fejlemények a nemzetközi takarmánypiacon is jelentõs változásokhoz vezethetnek. Ezt a várakozást arra a körülményre alapozzák, hogy általános vélekedés szerint a BSE terjedéséért az elhullott állatokból, vágóhídi hulladékokból gyártott húsliszt- és csontliszttartalmú takarmányok használata okolható. Azt, hogy ez a gyanú nem új keletû, az bizonyítja, hogy Franciaországban már 1990 óta tilos ilyen komponenseket használni a szarvasmarhatápokban, a múlt héten ezt a tilalmat minden állati takarmányra kiterjesztették. Olaszországban is felfüggesztették a hús- és csontliszt használatát, s tilalmat rendeltek el a francia marhahús és vágómarha importját illetõen is. Hasonló intézkedések várhatók Ausztriában is. A szarvasmarhák etetésére Ausztriában már eddig sem volt szabad húslisztet használni, de ezt a fajta takarmányt rövidesen minden haszonállat tartásában megtiltják.
Nem maradt érintetlen Svájc sem – fõleg az ország frankofon részében, Genf körzetében mintegy 10%-kal csökkent a marhahúsfogyasztás. Ez alapvetõen a Franciaországból átgyûrûzõ félelem hatása, hiszen az illetékes hatóságok állítása szerint Svájcban semmiféle kockázattal sem jár a marhahús fogyasztása. Míg a kilencvenes évek közepén több mint évi 60 BSE-esetet észleltek, azóta ez szám erõteljesen csökken. Ennek ellenére a közelmúltban izgalmat keltett, hogy két, már 1996 után világra jött beteg állatot is találtak. Ez azért keltett feltûnést, mert az említett évben már tiltott volt hús- vagy csontlisztet használni szarvasmarhatápokban. A feltételezések szerint sertés- vagy baromfitápot kevertek a szarvasmarháknak szánt takarmányba.
Az állatifehérje-takarmányokkal szembeni növekvõ felhasználói idegenkedés leginkább a brazil szójaexportõröknek jöhet jól, hiszen a több mint 40 százalék fehérjetartalmú szójadarával sok tekintetben jól helyettesítõ a hús- és a csontliszt. (A brazil szójadara azért versenyképesebb a nagy exportõröknek tekinthetõ USA és Argentína kínálatánál, mert utóbbiakban már nagyon elterjedten használják az Európában nem kedvelt génmanipulált szójavetõmagvakat.) Az EU-nak csekély a lehetõsége a saját olajosmag-termelésének növelésére, és továbbra is szojababimportra szorul, amelybõl jelenleg évi 15 millió tonna a behozatal. Az EU termelõit köti az USA és az EU 1992-es megállapodása, amely korlátozta az olajosmagvak termelõterületét az EU-ban. Franz Fischler, az EU mezõgazdasági biztosa szerint vajmi kevés esély van az egyezmény újratárgyalására. (NG, MTI)

Párizs. Az EU-nak alaposan meg kell gondolnia a hús- és csontlisztek kivonását az állatok takarmányozásából, mert ez milliárdokba fog kerülni – véli Franz Fischler, az EU mezõgazdasági biztosa.
Szavai szerint a meglévõ csont- és húsliszt raktárkészlet megsemmisítése 3 milliárd euróba kerülne, a termelõk pedig további 1,5 milliárd eurót veszítenének évente. Az amerikai szójabab árak azonnal emelkedni kezdtek az árutõzsdéken, mivel a húslisztet csakis növényi takarmánnyal helyettesíthetõk, és ebbõl az EU 70%-ban importra szorul. (MTI)

Az ínyencek is változtatnak étkezési szokásaikon

Párizs. Jóllehet a kergemarha-kór (BSE) miatt erõsödõ félelmükben a francia fogyasztók lassan felhagynak a marhahúsevéssel, de a fejüket nem dugják a homokba, ehelyett inkább a strucchús felé fordulnak. Amíg a marhahús a boltokban a polcokon marad, addig a struccfarmok eladásaik növekedésérõl számolnak be. Egy Párizstól 150 kilométerre északkeletre tevékenykedõ strucctenyésztõ szerint az ízletes vörös strucchús kilogrammonként körülbelül 180 frankba kerül, hozzávetõleg annyiba, mint a legjobb minõségû marhahús a kergemarhakór-pszichózis elõtt. A franciaországi strucctenyésztõk szervezete szerint eladásaik körülbelül 30 százalékkal növekedtek az elmúlt hetekben, miután a fogyasztók felfedezték, hogy a marhahúsnak ez az egyik lehetséges alternatívája. A szervezet szóvivõje szerint naponta tucatnyi telefonhívást kapnak, az érdeklõdõk arra kíváncsiak, hogy mit eszik a strucc és mentes-e a BSE-tõl. (A farmokon tartott struccokat gabonafélékkel etetik.) Franciaországban évente eddig körülbelül 250 tonna strucchúst fogyasztottak, ez az ország hatvan struccfarmjáról, illetve ausztrál és izraeli importból származott. (Ng)

Németország BSE-vizsgálatot szorgalmaz az EU-ban

Berlin. A német kormány – tartva attól, hogy a kergemarhakór (BSE) átterjed a hazai szarvasmarha-állományra is –, szorgalmazta, hogy az Európai Unió országaiban minden egyes állatot vessenek alá BSE-vizsgálatnak. A német mezõgazdasági miniszter korábban még amellett kardoskodott, hogy csak a Németországban levágott állatokat ellenõrizzék. Franciaország – amely a kergemarhakór terjedése elleni óvintézkedésként általános tilalmat rendelt el az állati eredetû takarmánylisztek felhasználására – üdvözölte Németország kezdeményezését. Berlini döntés elõzéménye az volt, hogy két németországi szarvasmarha esetében szivacsos agyvelõgyulladás tüneteit állapították meg. Németország ez ideig mentesnek tekintette magát a BSE-fertõzéstõl, az állati takarmányok terén bevezetett szigorú szabványaival büszkélkedett. Magában az országban korábban már hat BSE-vel fertõzött állatot találtak, ezek azonban Nagy-Britanniából, és Svájcból származtak. A mostani két eset azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert az országban született állatokról van szó. Az egyikre az Azori-szigeteken bukkantak, az állatot azonban Kelet-Németország szászországi régiójából importálták, a másik állatot az ország északi, Schleswig-Holstein tartományában fedezték fel.

AGRÁRMORZSÁK

Pozsony. Felettébb szerény kukorica és cukorrépatermést takarítottak be az idén a dunaszerdahelyi agrártermelõk. Patasi Ilona, a regionális agrárkamara igazgatója elmondta, kukoricából átlagosan 4,4 t termett hektáronként, ami a 17 820 hektárról mindössze 71 ezer t magkukoricát jelent. Ez kb. a fele a korábbi években a járásban betakarított kukoricamennyiségnek. A cukorrépatermés is gyengére sikeredett – az átlagos hektárhozam 26,6 tonna volt, míg a korábban a termelõk 40 tonnás hektárhozamot értek el. A cukortartalom ugyanakkor 16% volt. (gyor)

Pozsony. Befejezõdött a napraforgó és a burgonya betakarítása Szlovákiában. A termelõk 22,8 ezer hektáron termesztettek burgonyát, az átlagos hektárhozam elérte a 16,74 tonnát. A burgonya össztermése 82,76 ezer tonnával haladja meg tavalyit és elérte a 381,77 ezer tonnát. Napraforgót 69,7 ezer hektáron termesztettünk, az átlagos hektárhozam 1,74 tonna volt. (SITA)

Varsó. A francia Carrefour cég nem vonta vissza a lengyel fõállatorvos importtilalma után sem a lengyelországi üzlethálózatában már polcokra került marhahúskonzerveket. A Carrefour kihasználta azt, hogy a közegészségügyi fõfelügyelõ a francia és svájci marhahús importjára bevezetett tilalom nyomán megfeledkezett arról, hogy rendelkezzen a már az üzletekben lévõ ilyen termékek visszavonásáról. Lengyelország nem képes a húsimport ellenõrzésére, mert nem rendelkezik azokkal a szigorú svájci tesztekkel, amelyek nemcsak a szarvasmarha központi idegrendszerében mutatják ki a marhakór kórokozóját, hanem nyirokrendszerében is. (MTI)

Bécs. Válságban az osztrák szarvasmarha-tenyésztés. A fogyasztók – a BSE-fertõzéstõl tartva – elfordultak a marhahústól. A vágótehén ára az utóbbi idõben 20%-kal, a vágóbika ára 5%-kal csökkent. Az osztrák agrárpiaci ügynökség vezetõje bejelentette, hogy az osztrák piacfelügyelet kampányt kezd a fogyasztók megnyugtatására. (MTI)

Pozsony. November 24-ig 470 ezer tonna kukoricát és 884 ezer tonna cukorrépát takarítottak be Szlovákiában. Mindkét esetben mind a termésátlag, mind a betakarított mennyiség elmarad a tavalyitól; az elõbbi esetében 204 ezer, az utóbbi esetében 500 ezer tonna az elmaradás. (cTK)