Szombat, 2000. november 18. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 266. szám

A folyamatosan épülõ, minden eddiginél nagyobb Nemzetközi Ûrállomás már fogadta a legelsõ lakókat

November másodikán, közép-európai idõ szerint 10 óra 21 perckor, a Nemzetközi Ûrállomás (ISS) elsõ legénységét szállító Szojuz ûrhajó sikeresen csatlakozott az orosz Zvezda-modulhoz, így az emberiség most épülõ harmadik ûrállomása lakottá vált.

Ha a kissé kezdetleges szovjet Szaljut ûrlaboratóriumokat nem számítjuk, akkor az elsõ tényleges ûrállomás az amerikai Skylab volt a hetvenes években. Ennek az objektumnak a méretei még messze nem haladták meg a Mirét, vagy a Nemzetközi Ûrállomásét, melyen rövid mûködése alatt fõleg napkutatás folyt, de nem hanyagolták el azokat a kísérleteket sem, melyek az ember ûrben való tartózkodásához kapcsolódtak. A háromszori háromfõs legénység összesen 171 napot és 13 órát töltött a Skylabon, közel 300 tudományos és technikai kísérletet végezve. Az üres Skylab 1979 az Indiai óceán fölött átrepülve a lakatlan Nyugat-Ausztráliában fejezte be égi pályafutását.
A második ûrállomást, a volt szovjet ûrkutatás szimbólumát, a Mirt a jövõ év februárjában a Föld atmoszférájába manõverezve fogják megsemmisíteni. Ezt Moszkvában azzal indokolták, hogy az ûrállomás, csaknem másfél évtizedes mûködtetés után már jócskán leszolgálta az idejét. Ez az állítás helytálló, de nem teljes, a döntést kiváltó ok a pénzhiánnyal küszködõ orosz ûrkutatásban keresendõ Ezzel úgy látszik, az ûrállomás "magánosítását" maga elé tûzõ holland cég, a MirCorp céljai is zátonyra futottak. Az elsõ tervezett misszióba jelentkezõ amerikai milliomos számára pedig szertefoszlott az ûrkirándulás lehetõsége, aki csak abban reménykedhet, hogy valamikor valósságá válik a civilek számára az ûrturizmus. Elnézve a NASA és a hozzá társult "ûrintézmények" ûrállomásokat illetõ rövid és hosszabb távú terveit, a csalódott reménybeli ûrcivilnek jobb esetben legalább 50-60 évet kell várnia. A kutatásokra ugyanis nincs olyan kereslet a legfejlettebb államok körében, mint a hatvanas, hetvenes évek ûrkorszakában. Maga a NASA is arra kényszerült, hogy kutatási terveibõl kihúzza a legköltségesebbeket és a "szerényebb, de mindamellett eredményes" intézmény fazonját vegye fel.
Maga a Mir sikeres múlttal rendelkezik. A 14 éve Föld körül keringõ állomáson lezajló kutatások két fõ ágban folytak: az emberi élet lehetõségeit az ûrben (mikrogravitáció, ûrtechnika, biotechnológia, biológia), valamint a Föld és más kozmikus objektumok megfigyelése. Ez utóbbi kutatások eredményei sem elhanyagolhatóak, bár fülünknek az elsõ terület tûnik érthetõbbnek és fontosabbnak. A Kvantum elnevezést viselõ Mir-modulon az ûrhajósok galaxisok, kvazárok és neutroncsillagok megfigyelését végezték különbözõ elektromágneses és röntgen-sugárzást észlelõ készülékekkel. Az anyabolygó megfigyelése pedig a topografikustól, az óceánin keresztül az atmoszférikus jellegig történt. Eleinte szovjet kozmonauták voltak a Mir lakói, de a hidegháború vége után megjelentek a nyugati, fõleg amerikai ûrhajósok is, akik modernebb mûszereket is vittek magukkal.
Az utóbbi években aztán egyre több probléma merült fel. Gondok voltak a navigálás irányíthatóságával (egyszer, a mûszerek hibájából majdnem a Földre zuhant), az oxigén-ellátással – ami miatt külön teherûrhajót kellett indítani az állomás lakóinak megsegítésére. Hogy miért éppen a Csendes-óceánban történõ elsüllyesztést választották? Legelõször is, ez a legolcsóbb. Sok ember számára viszont mégis ilyesztõnek hangzik egy ilyen, nagy méretû objektum lehozatala, felhozva egy technikai hiba lehetõségét, melynek következtében a Mir maradványai lakott területre zuhannának. Ennek nagyon kicsi a valószínûsége, mert a Föld felszínének 70 százalékát tenger borítja, és a légkörben történõ áthaladás közben az állomás jelentõs része pedig egyszerûen elég. A veszély azonban még nagyobb lenne, ha a pályáján magára hagynák a Mirt, mert a földi irányítás megszûnésével az mûholdakkal ütközhet össze.
A Skylabon és a Miren szerzett tapasztalatokat és a rajtuk végzett kutatásokat vették figyelembe az ISS mérnökei mûvük tervezése közben. Egyelõre még három modulból áll, melyek együttes hossza 43 méter. Darabjait amerikai ûrrepülõgépek, valamint az orosz Proton és Szojuz hordozórakéták 45 részletben szállítják fel. Az önálló lakóegységen kívül legfontosabb egységei a hat kutatómodul, melyek közül egy amerikai, egy európai (ESA), egy japán és három orosz. Az ûrállomás vezérlését 52 számítógép végzi, melyek közül 16 folyamatosan felügyeli az állomás fizikai állapotát regisztráló 2000 érzékelõ adatait. Két további számítógép gondoskodik a Földet 90 percenként megkerülõ állomás mindenkori helyes tájolásáról. Miután a legénység kellõképpen "belakja" az ûrállomást (tehát különbözõ berendezések bekapcsolása és bejárattatása után), állandó napirendre tér át, melyben a greenwichi idõt követik. Hat órakor van az ébresztõ, majd a reggeli tisztálkodás, öltözés és reggeli után egyeztetik a napi teendõket a földi személyzettel. A munka kb. 18.15-ig tart, de közben a kozmonauták kondíciójuk megtartása érdekében 2 órát testedzéssel töltenek. A következõ napi repülési terv áttekintése és a földi személyzettel való egyeztetés után megvacsoráznak, megmosakodnak, és 21.30-tól következik a jól megérdemelt alvás. A következõ legénység a Discovery ûrrepülõgép fedélzetén repül az ûrállomáshoz a jövõ év februárjában.
A Nemzetközi Ûrlaboratórium egy rendkívül modern, több célú laboratórium, a rajta lefolyó jövõbeli kutatások sok új, nem egy esetben rendkívüli újításokat szolgáltatnak majd az iparban és a tudományos kutatásban, hozzájárulva mindennapi életünk jobbá, minõségibbé tételéhez. (melecke@centrum.cz)

A lemurok fán élõ, primitív állatok, amelyek kizárólag Madagaszkáron és a Comore-szigeteken honosak

Egy nemzetközi kutatócsoport az egérlemurok három új fajára bukkant Madagaszkáron, amelyek minden eddig ismert fõemlõsnél kisebbek. A felfedezést a sziget nyugati erdõségeiben folytatott tudományos kutatások során tették. Tizenkét különbözõ földrajzi helyrõl származó egérlemurokat hasonlítottak össze méretük, fogazatuk, koponyaformájuk és egyéb jellemzõk alapján. Az állatokat hét fajba lehetett csoportosítani, melyek közül három új volt a tudósok számára. Az eredményt genetikai tesztek erõsítették meg. A lemurok fán élõ, primitív, igen apró termetû fõemlõsök, amelyek kizárólag Madagaszkáron és a közeli Comore-szigeteken élnek. Legkisebb képviselõik kifejlett állapotban mindössze 30-50 grammot nyomnak, testük pedig 200-300 mm hosszú.
Élõhelyük pusztulása miatt erõsen veszélyeztetett fajoknak számítanak. Madagaszkáron kb. 100 emlõsfaj él, s többségük máshol nem is fordul elõ. A sziget mintegy 165 millió éve szakadhatott le az afrikai kontinensrõl, élõvilága azóta jórészt elszigetelten fejlõdik, nagyszerû lehetõséget kínálva az evolúcióbiológiai kutatásokhoz. A lemurok különleges fontosságát az adja, hogy õk a legõsibb, legprimitívebb élõ fõemlõsök. Egyes kövületeik 58 millió évre tekintenek vissza. Evolúciójuk vizsgálata az emberhez vezetõ útról is fontos információkkal szolgál. A majmok, az emberszabású majmok és az ember néhány õse olyan apró volt, hogy elfért volna egy ember hüvelykujjának a tetején. (Origo)

Örökletes gyógyíthatatlan betegségben szenvedõ szülõktõl genetikailag kiválasztott gyerek született Franciaországban

Örökletes gyógyíthatatlan betegségben szenvedõ szülõktõl mesterséges megtermékenyítéssel fogant, genetikailag "kiválasztott" egészséges fiúcsecsemõ jött a napokban világra Franciaországban. Az új genetikai módszer, melyet Franciaországban ezúttal elõször alkalmaztak, valódi távlatokat nyit az öröklött és gyógyíthatatlan betegséget hordozó házaspárok elõtt, akik így a jövõben kockázatmentesen dönthetnek a gyermekvállalás mellett – mondotta el az eseményrõl nyilatkozva Roger-Gérard Schwartzenberg kutatásügyi miniszter. A clamart-i Antoine Béclere kórházban hétfõn megszületett csecsemõ édesanyja enzimalapú örökletes hepatitiszben szenved, mely utódaira halálos kimenetû lehet. A "genetikusan tökéletesnek" ítélt gyermek megszületése elõtt a szülõk már három csecsemõt veszítettek el a végzetes örökletes betegség következtében. A gyermekre vágyó szülõket kezelõ orvosok a mesterséges megtermékenyítés mellett döntöttek, és a kémcsõben megfogant embriók közül kiválasztották azt az egyedet, mely nem hordozta a hibás gént. A normális születési idõpont elõtt két héttel világra jött újszülött jól van – közölték az Antoine Béclere kórházban. A mesterségesen megtermékenyített petesejt anyaméhbe való beültetése elõtti laboratóriumi kiszûrés vadonatúj módszerét rajtuk kívül még három franciaországi szülészeti klinikán alkalmazzák. A génállománya alapján hibátlannak talált s ezért "születésre ítélt" kis Valentin világra jöttének tudományos távlatait, a természetes kiválasztódásba való emberi beavatkozás erkölcsi felelõsségét boncolgatták a francia lapok.
Az esemény tudományos jelentõségét méltatva a L’Indépendant címû lap azt a rémálmot vizionálja, hogy egy nap egy tökéletes emberiségrõl álmodozó diktátor a tudományos eszközök birtokában – mint ahogy erre már volt példa a történelemben – visszaélhet a magát kínáló lehetõséggel. A lap álláspontja szerint még ha ez a veszély fennáll is, nem szabad elvetni azokat a távlatokat, melyeket a módszer alkalmazása nyújt, s reménykedni kell, hogy a természet boszorkánykonyhájában tanoncként kutakodó embernek mindig lesz elég bölcsessége, hogy megálljon az erkölcs által szabott határoknál. A La République du Centre kommentátora is a tudományos tett és az eugenetika összefüggésében vizsgálja az eset jelentõségét. Szerinte a kis Valentin megszületését nem az "emberfabrikálás" ördögi gondolata, hanem az a törekvés vezérelte, hogy kiutat találjanak a gyógyíthatatlan betegségtõl sújtott házaspárok problémájára. A tagadhatatlan tudományos teljesítmény, a "hibátlan" magzat kiválasztása egy eddig reménytelennek tekintett helyzetre talált megoldást, s ez az a mezsgye, ahol az orvostudomány elõrehaladása és az eugenetika közötti "morális biztonság" határvonala húzódik – vélekedik a lap.

A teszt DNS-töredékeket azonosít a székletmintában

Akár két év múlva alkalmazható lesz egy új bélrákteszt, amelynek segítségével mellõzhetõvé válik a fájdalmas béltükrözés a diagnózis felállításakor. A jelenleg alkalmazott tesztek a széklet vértartalmát vizsgálják. Legfõbb hiányosságuk, hogy a bélben kialakuló daganatokat csak viszonylag késõi stádiumban tárják fel, ill. gyakran valamilyen nem súlyos probléma, pl. aranyér miatt bizonyulnak pozitívnak. A betegek 5-10%-ának esetében a daganat megállapítása téves. A Mayo Klinika kutatói most egy olyan új tesztet fejlesztettek ki, amelynek segítségével a béltükrözés és mintavétel elkerülhetõnek látszik, s ráadásul a daganat sokkal korábbi fázisban leleplezhetõ. A teszt olyan DNS-töredékeket azonosít a székletmintában, amelyek daganatos sejtekbõl származnak. A teszt a daganatos betegek körében 91%-os hatékonysággal mûködött, a polipokat 73%-ban mutatta ki. (S. T.)

Már nem lehet büntetlenül túlterhelni Földünket

Ha minden ember annyi természeti erõforrást használna fel, illetve annyi környezetszennyezést okozna, mint a fejlett országok polgárai, akkor a népesség eltartásához túl kicsi volna a Föld területe – derül ki a Természetvédelmi Világalap nyilvánosságra hozott jelentésébõl. A dokumentum készítõi egy sajátos életminõségi mutató, az ökológiai lábnyom kiszámításával jutottak az aggodalmat keltõ megállapításra. Az ökológiai lábnyom egy-egy ország vagy régió életmódjának a környezetre gyakorolt hatását számszerûsíti, megmutatva, hogy az ott lakók "mekkora lábon élnek", azaz mekkora terület képes õket eltartani. 1996-ban a Földön 12,6 milliárd hektár biológiailag aktív földterület volt, a termésen 5,7 milliárd ember osztozott. Az adatfelvétel idején tehát 2,2 hektárnyi erõforrás – termõföld, legelõ, erdõ, tenger, lakóhely, illetve az ember által termelt szén-dioxid megkötésére szolgáló növényzet – jutott mindenkire. Ezzel szemben az átlagos ökológiai lábnyom 2,85 hektár volt, ami azt jelenti: a Föld lakossága többet fogyaszt, mint amennyit a rendelkezésre álló természeti erõforrások megengednének. Például egy átlagos, autóval és háztartási gépekkel felszerelt európai család energiafogyasztása megegyezik egy kisebb afrikai faluéval. A természetet viszont nem lehet büntetlenül túlhasználni, mert az magát a földi életet veszélyezteti. Az USA-ban 12,2 hektár, az EU-ban 6,28 hektár az átlagos ökológiai lábnyom. (N – g)

Az északi félteke vizei egyre kevésbé fagynak be

Újsághírek, szállítmányozási fõkönyvek és vallási szertartások tanulmányozásából kiderült, hogy az északi félteke vizei majdnem három héttel rövidebb ideig vannak befagyva, mint 150 évvel ezelõtt. A 39 tó és folyó fagyási és olvadási folyamatairól tanúskodó források szerint a globális hõmérséklet emelkedése miatt a fagyás ma (átlagosan) 8,7 nappal késõbb, az olvadás pedig 9,8 nappal korábban következik be. Ezek az eredmények éppen azért fontosak, mert nagyon egyszerû, közvetlen emberi megfigyelésekbõl származnak, így nehezen cáfolhatók. A melegedést igazolják a Himalája gleccsereinek fúrásából származó jégminták is. Azt tanúsítják, hogy az elmúlt 1000 évben mind a XX. század, mind a kilencvenes évtized volt a legmelegebb idõszak! Ezek a jégminták a Tibeti-fennsík déli peremérõl származnak, 6 km magasságban elterülõ jégmezõk mélyébõl. (N – g)

A gleccserek belsejében is találtak élõlényeket

Kanadai kutatók a gleccserek belsejében is találtak élõlényeket. Ezek a baktériumok a gleccserek aljában élnek, ahol a jégtömeg súlya, a súrlódás és a talajból kiáramló hõ hatására a jég egy vékony rétege megolvad. A felfedezés egyben bizonyíték is arra, hogy az élet bizonyos formái képesek virágzó telepeket alkotni a jégkorszakok viszonyai között is. A mélységi jégminták tanúsága szerint a jégkorszakok alatt az üvegházhatást erõsítõ gázok légköri koncentrációja nagymértékben csökkent, miközben a vegetáció eltûnt a felszínrõl. A kutatók feltételezése szerint a növények széntartalma az óceánok vizébe került, ezt azonban nem támasztják alá az üledék elemzései. Fel kell tehát tételezni, hogy a szerves anyagok széntartalma valamilyen más formában volt lekötve a jégkorszakok idején. Kanadai geokémikusok véleménye szerint a jég alatti mikrobák kötötték meg a hiányzó szenet szervezetükben. Életfolyamataik során éppen azokat az üvegházhatást okozó gázokat termelték, amelyek jégbe fagyva maradtak a hidegek idején. Amint elkezdett emelkedni a hõmérséklet, egyre több anyagcseretermék szén-dioxid és metán szabadult ki a jégtakaró alól. A hatalmas mennyiségben felszabaduló gázok gyorsították a bolygó fölmelegedését. (K. Z.)

Új gyógyszereket vethetnek be a malária ellen

Amerikai kutatók vizsgálatai szerint egyetlen gén mutációi felelõsek azért, hogy a malária kórokozójának a leggyakoribb gyógyszerre ellenálló változatai alakultak ki. A malária 2 millió halálesetet okoz, és 300 millió embert fertõz meg évente. A Föld lakosságának egytizede fertõzött, s 40%-a van kitéve a fertõzésveszélynek. A betegség mintegy 90 országban van jelen. A maláriában elhalálozottak száma napjainkban nagyobb, mint 30 évvel ezelõtt, s a betegség egyre újabb országokat támad meg. A maláriás esetek növekedésének egyik fontos oka, hogy a betegség kezd ellenállóvá válni a legfontosabb gyógyszer, a chloroquin hatásaival szemben. Dr. Thomas Wellems és kollégái (National Institute of Allergy and Infectious Diseases, USA) 15 évi kutatómunka eredményeképpen kimutatták, hogy egyetlen gén változása áll a háttérben. A nagyszerû eredmény gyakorlati haszna új gyógyszerek rövid idõn belül történõ kifejlesztése lehet, illetve könnyebben meg lehet határozni az ellenálló törzsek földrajzi elterjedését is. (S. T.)