Szombat, 2000. november 18. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 266. szám

Beszélgetés Szvorák Zsuzsával, a Csemadok füleki alapszervezetének elnökével a szervezet munkájáról, a népmûvészeti csoportok sikereirõl

A Csemadok füleki alapszervezete a tavaly õsszel tartott tisztújító közgyûlésén választotta meg elnöknek Szvorák Zsuzsát, a helyi gimnázium tanárát. A városban zajló kulturális életrõl, az elmúlt év eredményeirõl és esetleges kudarcairól faggattuk.

Tavaly a tisztújító tagsági gyûlés után ki is bõvítettétek a vezetõséget. Miért?
– Arra törekedtünk, hogy minden kulturális csoport képviseltesse magát a vezetõségben, és így naprakész információt kapjunk a mûködésükrõl, a problémájukról, a terveikrõl, szóval mindenrõl.

Milyen csoportok mûködnek jelenleg az alapszervezet égisze alatt?
A Rakonca néptáncegyüttes vezetõje Varga Norbert és Varga Lia, a férfi énekkar vezetõje Resutyík István, karnagya pedig Fehér Miklós, a nõi énekkar vezetõje Janusek Ágnes és Agócs Mária, valamint az általam irányított Apropó Kisszínpad. A Zsibongó, sajnos, ebben az évben már nem újította fel tevékenységét, a Mázik István vezette Zsákszínház pedig ez évtõl önálló jogi személyként mûködik. Visszatérve az elõzõ gondolathoz, mindjárt a kezdet kezdetén az új vezetõség tett egy javaslatot, hogy helyezzük a hangsúlyt a gyerekekre. Igen ám, de ehhez szükség van egy olyan helyszínre, ahová meg tudjuk õket hívni, foglalkoztatni tudjuk õket. Elsõdleges feladatunknak tartottuk, hogy legyen végre egy otthonunk, egy alkotóházunk. Ugyanis évtizedek óta nincs háza a magyarnak Füleken, és most, hogy lesz, ez számunkra óriási eredménynek számít. A Magyar Ház, vagy mindegy hogyan nevezzük, mára elérhetõ közelségbe került. Adott az épület és összegyûlt rá a pénz is, már csak a tulajdonossal kell véglegesen megállapodnunk. A szervezetünk az elmúlt egy év során rengeteg erkölcsi és egyéb támogatást kapott. Név szerint szeretném megemlíteni Agócs Józsefet, a város alpolgármesterét, aki kapcsolatai révén is segítette munkánkat. Ebben az évben nagyon jól együttmûködtünk a városi mûvelõdési központtal.

Hogyan szerepeltek a csoportok?
Nagyon nagy sikerrel. Kiemelném a Rakonca gyermek néptáncegyüttest, amely az idén külföldön is járt. Magyarországon kívül voltak Törökországban és Erdélyben. Anyagilag, sajnos, nem tudtuk õket támogatni, mert a pénz kell a Magyar Házra. A férfi énekkar egy nagyon sikeres turnét tudhat maga mögött. Felléptek a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a Vigadóban, a pécsi borfesztiválon. A nõi énekkar minden hazai rendezvényünkön fellép. Az Apropó is jelentõs sikereket ért el: Nívó-díjjal tért haza a Jókai Napokról, a magyarországi millenniumi diákfesztiválon fõdíjas lett. Tehát erõ és akarat van a csoportokban. A sikerek tulajdonképpen a vezetõknek, illetve a csoport tagjainak köszönhetõk, lényegében az õ érdemük, hogy nálunk ilyen serény kulturális tevékenység folyik.

Hogyan tudjátok öszszehangolni a csoportok munkáját?
A csoportok, amelyek pályázatot nyújtanak be valahová, munkájukat leadják a Csemadok vezetõségénél is, így tudjuk követni a pályázatokat. Mi pedig felvállaljuk, hogy az alapanyagokra, a tevékenységre újabb pályamunkákat dolgozunk ki. Fellépési lehetõségeket biztosítunk nekik. A férfi énekkar az idén ünnepli fennállásának 80. évfordulóját, az ünnepségre már hónapok óta készülünk. Az õszt még arra szeretnénk felhasználni, hogy a Magyar Házat mûködõképessé tegyük.

Nagyjából havonta találom magamat szembe azzal a kétellyel, amivel kétségbe vonják hitemet, s hogy ne mondjam: emberi tisztességemet

Még zárva volt az ajtó, amikor bemutatkozott. Nevét elsõ hallásra szokásom szerint nem jegyeztem meg. Szlovákul beszélt, s bizakodással teli szorongás volt a hangjában. Valószínûleg a színmagyar feliratú névtábla bizonytalaníthatta el. Amikor kilépve a fürdõszobából, fél arcomon borotvahabbal, fürdõköpenybe burkolódzva végre kinyitottam az ajtót: egy lány állt a folyosón. Pontosabban: kettõ. Kissé hátrébb húzódva, mintegy a majdan szükségesnek vélt menekülés útját jelölve, egy másik lány is állt mögötte.
Nem tudom, õk vagy én voltam-e nagyobb zavarban. Bár, ami igaz, az igaz: jómagam tudatosan vállaltam fel ezt a szituációt. Eszembe sem jutott más, minthogy újra leolvassák a vízórát, megtekintik a gázórát, vagy ismét meg akarnak kérdezni néhány banális dologról az egészségemet szolgáló – vagy éppenséggel annak ártó – szokásaimmal kapcsolatosan. Amit követõen valami csodaszert szeretnének rámsózni. De nem…
Egy lány állt az ajtóban, kezében az a színes papírlap. Abban a pillanatban már tudtam, hogy nem a vízóra állását firtatják, nem is az egyre több pénzért forgó gázórát kergetik, nem is az idült lelkiismeret-furdalást okozó táplálkozási szokásaimat rosszallják. Csupán menetrendszerûen megérkeztek a havi kiszerelésben adagolt hittérítõim. Nagyjából havonta találom magamat szembe azzal a kétellyel, amivel kétségbe vonják hitemet, s hogy ne mondjam: emberi tisztességemet. Mindezeket, az igazából emberi léptékekben megfoghatatlan lelki állapotokat akarják õk birtokolni. Kizárólag õk. Eszükbe sem jut, hogy valaki, tõlük sokkal hatalmasabb, már fogantatásom óta birtokolja. Nem, nem…majd õk megmutatják nekem a helyes utat.
A legkülönbözõbb helyeken és élethelyzetekben szólítottak már meg. Azokban a pillanatokban valami végtelen könyörületesség vesz rajtam erõt. Megállok, és a szemükbe nézve mindig végighallgatom õket. Legnagyobb örömet azzal szerzem mindegyik hittérítõmnek, hogy elfogadom a kezükben szorongatott nyomtatott propaganda-anyagokat. Ki is követelem, ha esetleg más-más külsõvel látok még náluk példányokat. Tudom, hogy valahol valaki számonkéri tõlük, hogy hány darabot sóztak rá a gyanútlan járókelõkre, az éppen bevásárolni igyekvõ háziasszonyokra, a posta lépcsõjén a szabad telefonfülkére várakozás közben csókolódzó szerelmespárra. Ilyenkor segítek nekik, és megkönnyítem karjuk (lelkük?) terhét, néhány eredeti példányt hazacipelve a hittérítõ irodalom legújabb remekeibõl. Aztán másnap bûntudattal határos érzéssel dobom ki a szemétbe az elolvasott dokumentumait a saját és a hozzám hasonlóan megtéríthetetlen, konok embertársaim elkövetkezõ romlásának.
Derûsen, mosolyogva hallgattam meg a lány elsõ mondatait. Kérdezett. Egymás után ötödször is csak kérdezett. Ápolt volt, a mostanában divatos zöldteaillat lengte körül. Az a típusú nõ, aki romantikus álmokat kerget, és örök életében a nagy szerelemre vár majd. Lesz ideje, hiszen alig több húsznál. Meg aztán abban a lelki közösségben állítólag kijelölik a számára a szeretetére legméltóbb férfit. Én, a majdnem ötvenes, pocakos férfi meg ott toporgom az ajtóban állva, papucs fürdõköpeny és borotvahabba öltözve. Némi erotikus töltés keletkezik a váratlan szituációban. Ettõl aztán elbizonytalanodom.
"Na, ha most nem térítenek meg, akkor soha" gondolom magamban.
Egy lány még mindig ott áll az ajtóban, kezében színes papírlap. Kérdez, csak kérdez. Tudom-e…hallottam-e…olvastam-e…szeretném-e? "Van remény" mondja õ. "Van" – gondolom én. Arra mindenképpen, hogy alaposan megfázom. Végre kezemben tartom a színes papírlapot. A lányok, arcukon látható kedvességgel kihátrálnak a folyosóról a lift elõterébe. Bezárom az ajtót. A színes papírlapot a fokozatos szállítással a szemétbe szánt újsághalom tetejére dobom.
Miután befejeztem a borotválkozást, mégis elolvasom. Az olimpia, vagy talán mégis a paralimpia(?) elipszis alakúra torzított karikájából öt arcból kettõ néz vissza rám. Hárman valahová a fotográfus-mûtermek messzi távolába merednek. Íme, itt is egy kérdés. Válaszolok: nem kémlelem a jövõt, nem is érdekelt soha, mi lesz velem, ha nem leszek a földön. Mire eljutok a papírlap szövegeinek a végére, bennük komoly marketing-szakemberek munkájának nyomait vélem felismerni. Jól csinálják. Ha érdekel a Biblia egyetlen lehetséges magyarázata, küldjem el erre és erre a címre a kitöltött cetlit, s õk jönnek és megtérítenek. A legapróbb betûkkel szedett sorokban azonban elárulják magukat: "Minden jog fenntartva!" Miféle jog? Talán az Istenhez, az õ Jehovájukhoz kapcsoló jog? A Biblia nem "kopirájtolt" mûalkotás. Vagy tévednék? Elõkotrom a két példányt: a Károlit meg a modernet. A régiben nincs ott a körbe zárt "cébetû", az új fordításban valamilyen sajtóosztály fenntartja a jogait. Csodálkozom, de a véleményem mit sem változik: Ilyet csak a biznisz emberei vetnek papírra. Nincs itt szó a hittérítés leple alatt folyó piackutatáshoz nagyszerûen használható címadatbázis ingyenes építésérõl?
Most én kérdeztem sokat, így eszembe jutott az a lány, akit becsaptak, hogy becsapjon másokat.

Késõbb, ha már rögzültek a gyakorlatok, bárhol végezhetjük õket. A hatás rövidesen látható lesz.

Az arcmasszázs annyira hasznos, hogy még a profi kozmetikusok is igénybe veszik. Mi is megtennénk, persze, ha megengedhetnénk magunknak. Ez nemcsak pénzkérdés. Egy kiadós masszázs húsz percet vesz igénybe, s akkor használ, ha hetente megismétlik. Kinek van ideje? És hová menjen a falun élõ asszony, ha egyáltalán nincs kozmetikus?
Házi masszázsként annyi végezhetõ el önállóan, hogy az ember ujjbeggyel finoman bepaskolja a bõrébe az arckrémjét, mindkét kezét használva, alulról fölfelé, kicsit tovább idõzve az orrtól a száj mellett az áll irányába futó két ráncon, a homlokon pedig az orrgyöknél mutató és középsõ ujjait váltogatva, lazán "húzva" fölfelé a hajtõ irányába, majd simán kétfelé. A szemkörnyéken pedig kívülrõl befelé haladva ütögessük könnyedén. Ennyit és nem többet, mert az arcbõr nagyon érzékeny, masszírozása szakértelmet kíván.
Eredményes lehet viszont a megfelelõen kivitelezett arctorna. Elõször a tükör elõtt gyakoroljuk az alább leírtakat, így láthatjuk, hogy valóban azokat az izmokat mozgatjuk, amelyeket meg akarunk erõsíteni, és ne ráncoljuk-gyûrjük arcunknak azt a felét, amit viszont nem szeretnénk szánt szándékkal tönkretenni. Késõbb, ha már rögzültek a gyakorlatok, bárhol, napközben is végezhetjük õket. A legideálisabb, ha elõtte mindig megtisztítjuk az arcunkat, majd alaposan bekrémezzük.
A rendszeresség 8–10 hetet jelent, eleinte másnaponkénti, majd mindennapos gyakorlást, és két hónapi pihenés után kezdhetõ újra. A gyakorlatokat általában ötször-hatszor kell ismételni. Természetesen nem szükséges valamennyit. Válaszsza ki azokat, amelyeket a leghatásosabbnak talál.
Szépségfarmok általában nem adják ki a titkaikat – ebbõl élnek –, ám reklámfogásként egy riportban azért annyit elárult az egyik világhírû francia intézmény kozmetikai vezetõje, hogy náluk a páciensek a következõ egyszerû gyakorlattal veszik fel a harcot a legnagyobb ellenség, a toka ellen: ráharapnak a két hátsó fogukra – ily módon az áll alatti rész megfeszül – és ezt a mozdulatot tartják ki, tízig számolva.
(A befejezõ rész jövõ héten)

SZÜMKSÉGE VAN TANÁCSRA? SEGÍTÜNK!

Jelige: "Kamocsai nyár 2000"

Többen kérdezték, hogy miért csak egy elõadást tartottam nyáron Kamocsán az Ifjúsági Táborban, amikor három elõadásomról volt szó. Sajnos szervezési hiba történt, melynek oka engem is érdekelne. Némi kompenzációt nyújtok át a fiataloknak azzal, hogy a Kamocsán feltett kérdéseik alapján beígért témák lényegérõl e lap hasábjain írok.

Jelige: Miért múlik el a szerelem?

Nincs két egyforma emberi kapcsolat. Hasonló helyzetek kialakulhatnak, de nem azonosak. Mindegyik csak önmagából kiindulva viszonyítható a többihez. Miért? Azért, mert ÉN vagyok a mérték, TE vagy a mérték, és Õ a mérték.
Mindenki saját maga a mérték! Mindenki más-más mértékek hordozója. Mértékrendszerünk kialakulását befolyásoló tényezõk között szerepel az, hogy mely földrész, mely ország, mely településébe, és melyik családba születtünk. Milyen kultúra szokásait vettünk át, mely tapasztalatok birtokosai lettünk, és tudatosan fejlesztjük-e önmagunkat, vagy a kényelmesebb megoldást válasszuk.

Kihez képest vizsgálódunk gondolatban? Milyen õ hozzám képest, hozzád képest, és hozzá képest?
Amikor felismerjük a másik ember mértékét az ösztönei, az anyagiassága területén, vagy az érzelmi világa mértékét a szeretet adása és elfogadása készségében, és a szellemi (gondolkodásbeli) mértékét, csak akkor tudjuk eldönteni, hogy hasonló vagy ellentétes a miénkkel. Mindenek elõtt a saját mértékrendszerünkkel fontos tisztában lenni, amely az önismeretünkbõl fakad. Csak így láthatjuk meg a másik ember különbözõségét. Azután már könnyen megértjük, hogy miért, vagy miért nem fogadhatjuk el a másik embert havernak, barátnak, vagy társnak egy életen át?
Ha a félelem fojtogat attól, hogy megcsalnak, elhagynak, akkor a saját árnyékszemélyiségünk gyötör bennünket. Ismerjük fel, értelmezzük önmagunkat a másikban! Ami nem tetszik a másik emberben, azt a megoldásra váró gondot hordozzuk saját árnyékvilágunkban, mely probléma "árnyékként kísért", és lehetõséget adva olyan helyzetekbe sodor, ami döntésre, megoldásra készteti az embert.

Mitõl mûködik rosszul egy kapcsolat?
Ha az egyik fél önzõbb és "éretlenebb" személyiség, akkor nem ad lehetõséget, teret a másik fél fejlõdésének, kreativitásának. Talán irigység, féltékenység uralkodik el rajta. Vagy azért, mert lusta fejlõdni és egészen más (alacsonyabb) szinten képes kibontakoztatni képességeit. Mikor mûködik jól egy kapcsolat?
Ha mindkét fél érett személyiség.
Ha teret adnak egymás fejlõdésének, érdeklõdési körének, kibontakozásának és kreativitásának.
Ha van legalább egy olyan közös céljuk, amely segíti õket abban, hogy ne távolodjanak el egymástól.
Mit kell tennem annak érdekében, hogy megtartsam társamat?
Tegye "érdekeltté" társát az Ön céljainak elérésében az õ érettségének, érdeklõdésének megfelelõen. Tehát a célja ne legyen öncélú! Terveiben, céljaiban legyen helye és szerepe társának is. A társa gondolkodásától függõen tudja eldönteni azt, hogy anyagi, érzelmi vagy szellemi szinten teszi õt érdekeltté.
Fontos figyelembe venni, hogy a "szerelemhormon" átlagosan másfél-két évig mûködik, majd visszahúzódik. Volt olyan páciensem, akinél három hónapig, de volt olyan is, akinél 15 évig mûködött. E hormon visszahúzódása megnyilvánulhat a szexuális vágy csökkenésében. Két ember szerelmi kapcsolatában nem egyszerre húzódik vissza a szerelemhormon. Ezért aztán az, amelyik még szerelemtõl lángol, esetleg féltékenységi jelenetet rendezhet, figyeli minden percét a másiknak, s ha késik öt percet, akkor kérdõre vonja társát. A társ elsõ meglepetése az, hogy nem úgy érez, nem olyan lángoló intenzitású vággyal lobog, mint a szerelemhormon mûködése alatt. Ha nem ismerjük önmagunkat, akkor nem vagyunk képesek megismerni másokat sem, a világban pedig elveszettnek érezzük saját személyünket azért, mert nincs, nem alakulhat ki igazi mértékünk. Amikor egy embernek nincs meg a "hozzám képest" viszonyítási alapja, akkor nagyon könnyen ingataggá, mások mértékének befolyása alá kerülhet.
A szerelemhormon mûködése közben feltétel nélkül, vakon szerelmes az ember. Amikor e vágyhormon mûködése megszûnik bennünk, akkor kezd nyiladozni a szemünk, másképp és másnak látjuk társunkat, és feltételeket kezdünk szabni számára.
A szerelemhormon mûködése közben az ember megismerheti a feltétel nélküli adást és kapást a vágyak, érzelmek területén. Mindezt azért, hogy megtapasztaljuk, és képessé váljunk ugyanezt a feltétel nélküliséget átvinni a szeretet, a lelki szeretet érzetébe. Ez a legnehezebb. Egyfajta "dimenzióváltásnak" is beillik. A szerelem nem más, mint a szeretet felé vezetõ útra lépés lehetõsége. Csak rajtunk múlik, hogy ezen az úton – már az út elején – megtorpanunk-e, és egyhelyben topogunk, vagy haladunk úgy, hogy a feltétel nélküli szeretet érzésével megtanulunk járni "holtomiglan-holtodiglan" a szeretet útján.
Bartalos Mária

Ajánlatunk

Hozzávalók:
4 szelet karaj, zsemlemorzsa,
2 tojás, só, bors, 1 kanál kecsup,
gomba, 5 dkg margarin,
1 karikákra vágott vöröshagyma,
1 kk vegeta, mustár.

Elkészítése: A húsokat enyhén kiverjük, megsózzuk majd zsemlemorzsába és végül tojásba mártva, forró olajon mindkét oldalon megsütjük. Egy jénai tál aljára fektetjük a megsült húsokat. 2 dcl vízbe keverjük a vegetát, a mustárt, a kecsapot, kicsi borsot és az öt deka margarint. Hogy a margarin szépen elolvadjon, a vízben felmelegítjük az öntetet. A felkarikázott hagymát és a gombakonzervet rárakjuk a húsra, majd leöntjük az öntettel. Forró sütõben megsütjük.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy akinek jó receptje van, elkészítését bemutathatja a Szlovák Televízió Magyar Fõszerkesztõségének
MOZAIK címû mûsorában.
Várjuk jelentkezésüket a következõ címen:
STV PCMR, Mlynská dolina 41, 845 45 Bratislava

Segítünk

Ha már megjelentek a ráncok, az arcunk bõre érdes, próbáljuk meg a következõ kúrát: három közepes nagyságú vöröshagymát egy csészényi tejjel, egy kis pohár rózsavízzel és egy kávéskanálnyi mézzel lassú tûzön fõzzünk addig, míg a hagyma megpuhul. Jól dolgozzuk össze, s az így nyert pépet kenjük fel a tiszta arcunkra! Hagyjuk rajta 10–15 percig, majd langyos vízzel mossuk le.

A zsíros bõrre tejes pakolást készíthetünk: egy kanálnyi tejport meleg vízben péppé keverünk, ezt a pépet az esti mosakodás után belemasszírozzuk a bõrbe. Ne mossuk le, a felesleget papírzsebkendõvel töröljük le.

Nagyon hatásos tisztítóoldat mitesszeres bõrre a következõ: egy csomó petrezselyemzöldet tegyünk egy forró vízzel telt tálba, takarjuk le, hagyjuk kihûlni. Naponta 20–30 percig vattával ecseteljük ezzel az arcunkat.

Hogyan lazítsuk fel az arcbõrt?
Tisztítsuk meg alaposan az arcunkat. Öntsünk egy kis tálka meleg vízbe némi almaecetet, és bõségesen permetezzük meg ebbõl az oldatból az arcbõrünket. Ne használjunk törülközõt! Ha naponta egyszer így mossuk-szárítjuk arcbõrünket, helyreáll annak savegyensúlya ("savköpeny" képzõdik). Pattanásos arcbõrre szintén jó ez a módszer.

Az arcbõr bepermetezése helyett a fent leírt oldatot csupán öblítésre is használhatjuk. Ha nem csúnya a bõrünk, úgy csak idõnként kezeljük a teljesen tiszta arcfelületet.

Mire jó az ásványvíz?
Ha arcbõrünket gondosan megtisztítottuk, spricceljünk a friss alapozóra hideg ásványvizet, vagy ásványvízbe mártott papírzsebkendõvel töröljük át gyengéden frissen készített arcbõrünket. A smink sokkal tovább marad friss.

Beszélgetés Czeizel Endre genetikussal a genetikai orvoslás új lehetõségeirõl, a mûvi terhességmegszakításról

Bill Clinton és Tony Blair az idén bejelentette, hogy elkészült az ember géntérképe, amely a genetikai orvolás új korszakát nyitotta meg. Arról, hogy ez mit jelent majd a gyógyításban, dr. Czeizel Endrével, az ismert magyarországi genetikussal beszélgettünk.

Az emberi szervezet génállományát vizsgáló Human Genom (HUGO) program 1988-ban indult útjára és a tervek szerint 2005-ben fejezõdik be. 2000 júniusában már 97 százalékra megvalósult, elkészült az ember géntérképe, amely új távlatokat nyit a genetikai orvoslásban. Viszont sokan úgy gondolják, hogy ezzel kapcsolatban számos etikai kérdés is felvetõdik, amire viszont az orvostudomány nincs felkészülve. Mi errõl az ön véleménye?
– Azt gondolom, hogy az orvostudomány felkészült, inkább az a nagy baj, hogy az emberek nincsenek erre felkészülve. Engem zavar, hogy amikor Brazíliától Mexikóig járom a világot, bekapcsolom a televíziót, belenézek az újságba, látom, mennyit foglalkoznak ezzel a témával. Tudatában vannak: a jövõ azon áll vagy bukik, mennyire készültek fel az olvasók, az írástudók arra, hogy egy ilyen óriási kihívással szembesüljenek. Ugyanis el kell majd dönteni, hogyan tovább. Az egyik lehetõség: megnézzük, hogy ki a beteg ember, aztán egyszerûen elpusztítjuk. Azt mondjuk, nincs eutanázia, miközben a sérült magzatokat sorozatban pusztítjuk el. Megértem, a nõk általában nem fogadják el a súlyosan beteg gyermekeket, ezért nekünk, orvosoknak kellene új lehetõségeket találni, hogy ezen segítsünk. Azt hiszem, erre nagyon jó esélyünk van, kezdve a génterápiától a klónozásnak ilyen szinten való alkalmazásán át egészen addig, amin én dolgozom, nevezetesen, hogy értsük meg a gént és javítsuk ki. Erre ma már több példa van, s én bízom benne, hogy végre az emberiség a sok lehetõség közül nem a rosszabbat, a könnyebbet, esetleg a több pénzt hozót választja, hanem felülemelkedve az önös érdekeken, megtalálja a helyes megoldást.

Ön szerint mi a helyes megoldás?
– Az, hogy ismerjük meg önmagunkat, ismerjük meg a bennünk lévõ géneket és javítsunk rajtuk. Magyarországon minden negyedik ember infarktusban hal meg, ezek jelentõs része ún. korai kezdetû infarktus. Arról van szó, hogy a koleszterin lerakódik az érfalban, aminek következtében kialakul az infarktus, az agyvérzés. Megértettük ezt a mechanizmust és ma már több lehetõség is van arra, hogy a rossz gént kijavítsuk. Végülis ez a lehetõség fér bele az ember szép küldetésébe, hogy irányítsa életét. Ne elszenvedõje, hanem aktív irányítója legyen sorsának. S ezt csak úgy lehet elérni, ha megértjük a génjeinket és a rossz gént kijavítjuk. Természetesen ez a feladat nem az egyénre, hanem az orvosra vár, de az egyénnek kell igényelnie.

Napjainkban is dúl az abortuszvita. Engedélyezni vagy nem? Mit tegyen az a nõ, aki tudja, hogy gyermeke súlyos betegen születne meg: hozza-e világra vagy inkább nem?
– Ez valóban súlyos kérdés. Azt gondolom, az abortuszvitában mindkét tábornak a maga szemszögébõl igaza van. Megértem a liberálisokat, akik azt mondják, hogy a terhességmegszakítást nem lehet betiltani, mert ezzel a nõket másodrendû állampolgárrá degradálnák. Hiszen ha egy nõ rákényszerül arra, hogy a nem kívánt terhességet kihordja, az egész sorsát megpecsételi. Ez is igaz, de ugyanakkor az is, amit a pápa mond, hogy itt egy emberrõl, egy emberélet kioltásáról van szó. Amikor azzal szembesülünk, hogy mindkét tábornak igaza van és igazából nem lehet összeegyeztetni, el kell gondolkodni egy kompromisszumos megoldáson. Véleményem szerint az egyedüli helyes megoldás, hogy egyáltalán ne legyen abortusz. Tanítsuk meg a védekezésre a gyerekeket, s ez nem álom, hiszen Hollandiában, ahol teljesen szabad a terhességmegszakítás, ott már nincs abortusz. Ott úgy készítik fel a gyerekeket a szexuális életre, hogy egyúttal a védekezésre is megtanítják õket.

Az abortuszok egy része viszont orvosi, genetikai okból történik...
– Ez így van, viszont ezek jelentõs része ma már kivédhetõ. Például ha a kenyérbe magzatvédõ vitamin kerülne, a rendellenességek felét azonnal ki lehetne védeni. A másik felénél pedig külön-külön meg kell találni az okát. Én nagyon optimista vagyok, mert azzal, hogy megismerjük minden génünket, megtudjuk majd, hogy melyik rossz fehérjén keresztül "produkálja" a fejlõdési rendellenességet. Ahogy ez a magzatvédõ vitamin hatásos a nyitott gerinc és a szívrendellenességek kivédésére, idõvel a szakemberek meg fogják találni a többi fejlõdési rendellenesség gyógyírját is. Nem az a gond, hogy az orvoslás nem fejlõdik, talán túl gyorsan is halad elõre. A baj az, hogy az egészségügy rettentõen nehezen fogadja el az új módszereket. Magyarországon például egy nyitott gerincû gyerek egyévi orvosi ellátásának költsége eléri a 4 millió forintot, de az állam azt már nem tudja szavatolni, hogy az anya a magzartvédõ vitamint ne 100 százalékos, hanem például 25 százalékos áron vehesse meg.

Ha nincs aromalámpánk, nyugodtan cseppenthetünk a párologtatóba is, az illóolaj így is kifejti jótékony hatását

Egyre ködösebbre, hûvösebbre fordul az idõjárás, több idõt töltünk otthon. Bár néha egy-egy rövid sétát még megteszünk, de hosszú gyaloglásra már nem vállalkozunk. Inkább behúzódunk a kuckónkba, s megpróbáljuk átvészelni a hideg napokat. Sokan viszont rosszul viselik a bezártságot, a meleg száraz levegõt, s tavaszig szinte elveszítik életkedvünket. Ezért is ajánlatos kipróbálni a egyre divatosabb aromaterápiát.
Elõször egy aromalámpát kell vásárolnunk, ami így tél elõtt nem is olyan nehéz feladat. Sokaknak viszont csak egy kis elszántság kell, hogy végre kipróbálják a tavaly vagy tavalyelõtt karácsonyra kapott illatosító lámpájukat, amelyet — nem ismerve elõnyeit – gondosan elhelyeztek a vitrinben. A megfelelõ szaküzletben keressük meg a számunkra megfelelõ illatot, és kellemes, akár tavaszi vagy nyári hangulatot is varázsolhatunk a szobába. Ha viszont kifejezetten a telet kedveljük, akkor sincs semmi baj, hiszen a tél hangulatát is könnyedén bevihetjük lakásunkba narancs-, erdei fenyõ- vagy fahéjolajjal. Sõt ma már olyan kevert készítmények is kaphatók, amelyeket – az ünnep fényét emelendõ – érdemes beszereznünk. Ilyen az ún. téli álom (mely nyugalmat áraszt a téli estéken), a fûszeres illatú ún. téli varázs, vagy a karácsony meghittségét adó ún. karácsonyi hangulat ill. karácsonyi fenyõ. Az aromalámpa tartójába öntsünk vizet, majd cseppentsünk bele néhány csepp (általában 3–6 csepp) illóolajat, s néhány perc múlva szobánkat finom illat árasztja majd el. Ha nincs lámpánk, nyugodtan cseppenthetünk a párologtatóba is, az illóolaj így is kifejti hatását. Amellett, hogy kellemes illatot árasztanak, fertõtlenítenek és a kellemetlen szagokat (pl. dohányfüst) is semlegesítik.
Illatosító, közérzetjavító szerepük mellett még nagyon sok jó tulajdonságuk van. Nem véletlenül kedvelték õket már az ókorban is. Ma az illóolajokat nagyon sokféle egészségügyi- és kozmetikai termék gyártásához használják. Gyógyító hatásuk régóta közismert, ezért otthon is bátran használhatjuk kisebb bajok megszüntetésére.
Depresszióoldó a bazsalikom, bergamott, citromfû, levendula, ylang-ylang, narancsvirág, jázmin olaja.
Álmatlanság ellen alkalmazható a levendula- és a narancsolaj, akár úgy is, hogy néhány cseppet a párnánkra cseppentünk.
Akik étvágytalansággal küzdenek, azoknak ajánlatos kipróbálniuk a citrom-, a gyömbér-, a mandarin- vagy a mirhaolaj étvágyjavító hatását.
Az örökösen fejfájással küzdõk bizonyára szívesen vesznek minden hasznos tanácsot. Bár én leggyakrabban a citronella jótékony hatásában bízom, hasonló ereje van a borsmentának, a bazsalikomnak, a citromfûnek, a rozmaringnak és a rózsának is.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk egyes olajok nemivágy-serkentõ hatását sem, hiszen velük a meghitt percek még érzékibbé tehetõk. A "titkos nõi praktikák" közé sorolható a fahéj-, gyömbér-, ylang-ylang-, jázmin-, szegfûszeg-, szantálfa- vagy rózsaolaj.
Ha valaki pedig csak felfrissülni szeretne, próbálja ki a grépfrútolaj hangulatjavító, esetleg az eukaliptusz- vagy a citromolaj élénkítõ hatását.
Bár az illóolajok legtöbbje pozitív gondolatokat ébreszt bennünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk néhány gyakorlati tanácsot sem. Ha párologtatáskor közérzetünkben valamilyen feltûnõ változást észlelünk, ajánlatos inkább másfajta olajat kipróbálnunk. Kifejezetten kerülendõ a rozmaring- és a borókaolaj használata magas vérnyomás esetén. A várandós anyák pedig, ha lehet, inkább mellõzzék az illóolajok használatát.

ORVOSI TANÁCSOK

Jelige: Kövérke. "Az unokám miatt fordulok önhöz, aki most négy és fél éves és nagyon kövér. Nem is csodálom, hiszem amikor nálam tartózkodik, akkor is rengeteget eszik. Mondtam már a lányomnak, hogy ne adjanak neki annyit enni, de nem tudja megtenni. Attól félek, hogy felnõtt korában is ilyen kövér lesz (természetesen a magasságához képest) és rengeteg problémája lesz miatta az életben. Hogyan segíthetnék rajta?"

Kedves Nagymama, jogos az aggodalma, hiszen rengeteg elhízott gyermekkel találkozunk, akik elõbb-utóbb osztálytársaik gúnyolódásának célpontjává válnak, és helyzetük még kedvezõtlenebbé válhat. Az elhízáshoz nagyban hozzájárul a gondos anyukák viselkedése, akik az izgalmi állapotba került gyermeküket (sírás, ujjszopás stb.) minden alkalommal megetetik. Ilyenkor a gyermekben élettani éhségérzet nem jelentkezik és általában tiltakozik is etetése ellen, amit az anya figyelembe se vesz. Késõbb a gyermek mind kevesebbet tiltakozik, majd egy idõ után természetesnek veszi, hogy minden izgalmi helyzetben enni kap. A következmény teljesen érthetõ, mivel a különféle ingerek hatására felébredõ izgalomhoz fokozatosan hozzátapadnak a táplálkozás asszociációi, és a gyermek éhséget fog érezni olyankor is, amikor egyáltalán nem éhes. Az állandó éhségérzet helytelen tanulási folyamat eredménye, és lényegébõl adódóan feszültségszituációkban jelentkezik. A gyógyítás éppen ezért nagyon nehéz. Az elhízott gyermek legtöbbször kortárscsoportjának perifériájára kerül, ami rengeteg szorongást, félelemet ébreszt benne. Itt bezárul az ördögi kör, mivel a szorongás, mint feszült lelkiállapot, éhségérzetet kelt, a gyermek még többet eszik és tovább hízik. Fontos megjegyezni, hogy ezeknél a gyermekeknél (a felnõtteknél) a táplálkozás valóban csökkenti a feszültséget, hiszen a feszültség jó része éhség formájában jelenik meg. Kedves Nagymama, javaslom, forduljanak gyermekpszichológushoz. Legyen ön is aktív!

Nehezen viselem jeligére: "Hét éve élek házasságban, két gyerekünk van. A problémám különösen az utóbbi idõben vált számomra elviselhetetlenné. A férjem nagyon aktív a szexuális életben és naponta közösülni akar. Nincs rám tekintettel, hogy én kívánom-e, vagy nem, az utóbbi idõben már nem is elégülök ki. Ha elutasítom, akkor megsértõdik, de másnap este már megint újra kezdi. Elválni nem akarok, mit tegyek?

Kedves Asszonyom, a tapintatlan, önzõ férj gyakran megkeseríti a házaséletet, mivel ez a típus tárgyként kezeli a feleségét és nincs tekintettel igényére, állapotára. Ez a típus úgy tartja, hogy õt mindig minden esetben ki kell szolgálni, nemcsak az ágyban, hanem minden területen, függetlenül attól, hogy õ ezért mit ad cserébe. A férj gyakori szexuális igényét egy ügyes feleség a saját igényének a növelésével tudja csökkenteni. Tehát ha a feleség a férjjel szemben minden este, vagy naponta többször is szexuális igényt támaszt, bizonyos idõ elteltével a férj szexuális közeledési szándéka ritkulni fog. Sõt, ezzel a nõi magatartással hoszszú távon potenciazavarokat, korai magömlést, szexuális érdektelenséget lehet kiváltani a férjben, fõleg akkor, ha idõnként elmarasztalja a férj szexuális teljesítõképességét és ismételt kielégületlenségre panaszkodik. Hogy mennyi ideig tartson ez a fajta szexuális aktivitás a feleség részérõl, nem tudom megmondani, de nyilván ez is egyéni jellegû. Szerintem két-három hétnek bizonyos esetekben már "eredményesnek" kellene lenni, de 2-3 hónap elteltével valószínûnek tartom, hogy a férj szexuális igénye csökkenni fog.

Mi lehet benne jeligére: "Szeretnék választ kapni, egy eddig számomra és számunkra érthetetlen dologra. Az idõsek klubjának vagyok a vezetõje, immár 20 éve dolgozom ezen a területen, de számomra érthetetlen, és munkatársaim számára is megmagyarázhatatlan az az eset, ami itt a klubban elõfordul. Van egy 91 éves özvegyasszony. Minden újonnan érkezõ férfi klubtag õt környékezi meg, van, aki korban hozzá közel áll, 80–90 éves, de rokkant nyugdíjas. 40–50 év közötti férfiemberrel is hírbe került a klubon kívüli viszonya miatt. Érthetetlen számunkra, hogy sem a külseje, sem az anyagi helyzete, sem a környezete nem indokolja ezt a rajongást. Egymást között arra a megállapításra jutottunk, hogy valamilyen "szagot" áraszthat, ami a férfiakat csábítja, és ezért rajongják körül. Tudni kell, hogy az idõs asszony nem tud meglenni szexuális kapcsolat nélkül. Rengeteg probléma adódik, ezért szûkebb családjában, fõként vejével mérgesedett el a viszony. Kérem a doktor urat, legyen szíves errõl a nem mindannapi idõskori "sajátosságról" tájékoztatni, ugyanis az 56 klubtagból – 33 nõ – senki sem viselkedik így. Neki mindig van a keletje. Válaszát várom, ugyanis a családja sokszor fordul hozzám segítségért és én tanácstalan vagyok."

Kedves Asszonyom, érdekes dolgot írt le levelében, bár az idõsebb generáció szexuális aktivitásából általában mi, fiatalabbak csinálunk problémát. Valahogy ellenkezik neveltetésünkkel az a tény, hogy az idõsebb generáció is él, vagy élhet nemi életet és mindjárt valamilyen nem természetes dolgot keresünk benne. Pedig ez a természetes, hiszen ha valaki fiatalabb korában rendszeres és aktív nemi életet élt, az idõsebb korában is rendszeresen tud nemi életet élni. Az idõsebb generáció is lehet vonzó, elragadó. Így az Önök hölgye valószínûleg már fiatalon is rendelkezett valamilyen átlagon felüli vonzerõvel, ami talán 91 éves korára sem kopott meg és a férfiak nagy hányada ennek a vonzásnak kerül a bûvkörébe. Nem hiszem, hogy az illatok okozzák ezt a vonzalmat, véleményem szerint inkább valamilyen energiamennyiségrõl van szó, amelyet a hölgy kisugároz magából. Asszonyom, ha ez a helyzet komoly gondot okoz a családnak és Öntõl kérik a tanácsot, javasolja, hogy forduljanak pszichológushoz.

Sok fényt és tápanyagot igénylõ, fagyérzékeny növény, gyakran tápoldatozzuk, bárhol tartsuk is

Japán családi hagyomány a krizantém nemesítése. A nagypapa által kitûzött célt generációkon keresztül hûségesen követik a gyermekek, unokák, hogy létrehozzák a megálmodott árnyalatú fajtát.
Botanikus a talpán, aki kiismeri magát ebben a tengernyi fajt, fajtát és hibridet felölelõ növénycsaládban. A gilisztaûzõ varádicstól a rétek, kertek kedves margarétáján keresztül a halottaknapi, hatalmas, fehér virágú krizantémokig számtalan színben, formában, méretben pompáznak.
A krizantém sok fényt és tápanyagot igénylõ növény. A gazdag virágzás feltétele, hogy gyakran tápoldatozzuk, bárhol tartsuk is. A balkonládás virágokhoz ajánlott, "virágzást serkentõ" oldatot használjuk a krizantémokhoz is. Ha nagyobb cserépbe vagy balkonládába ültetjük át, akkor C típusú virágföldbe tegyük anélkül, hogy megbolygatnánk az eredeti földlabdáját.
A krizantémápolás legkellemesebb része a csipegetés. Az elnyílt virágokat naponta távolítsuk el: ne várjuk meg, hogy megbarnuljanak. Ha már fakulnak a szirmok, nem érdemes tovább várni, mert folyamatosan nyílnak a friss bimbók.

A viszszacsípés hatására a bokor elágazik, és egyre több bimbót hoz. Egy idõ után már túl sokat is, és egyre apróbbá válnak a virágok. Ilyenkor elkezdhetjük a felesleges oldalelágazások és bimbók kicsipegetését. A növény azonnal "válaszol" a ritkításra, és a meghagyott virágok hosszabb szárúak, nagyobbak lesznek.
A krizantém egyetlen hibája, hogy fagyérzékeny. Szeptember végétõl bármikor számíthatunk kisebb-nagyobb talaj menti fagyra. Az erkélyen élõ krizantémjainkat legegyszerûbb bevinni a lakásba éjszakára, mert a korai fagyok általában csak rövid ideig tartanak. Néhány hurcolkodással akár december elejéig megóvhatjuk virágainkat az elfagyástól. Ha végleg bevisszük a lakásba, akkor még sokáig nyílnak.
A krizantém hûvös helyiségben, mérsékelt öntözéssel könnyen átteleltethetõ. Márciusban célszerû erõsen visszavágni. A levágott hajtások homokban vagy tõzegben, pár hét alatt meggyökereztethetõk.
Tippek az ápoláshoz
A kertben nevelt krizantémokat is megvédhetjük a korai elfagyástól, ha újságpapírral kibélelt mûanyag zacskót húzunk rájuk. Reggel azonnal távolítsuk el a védõréteget. Az is lehet, hogy hetekig nem lesz rá újra szükség.

MIT TEGYÜNK ÉS MIT NE NOVEMBER 19-TÕL 25-IG

A föld jellegû Szûz hatással van a hasnyálmirigyre, a vékony- és a vastagbélre, így ebben az idõszakban épp ezek a szervek nagy terhelésnek vannak kitéve. Fordítsunk ezért nagyobb figyelmet táplálkozásunkra és ne együnk túl zsíros ételeket és kevesebbet sózzunk. A hagyományos kínai orvoslás szerint a vastagbél reggel 5 és 7 óra között aktív, a hasnyálmirigy 9 és 11 óra között, a vékonybél 13 és 15 óra között. Lehet, hogy észrevették, hogy délután rövid ideig fáradtság vesz rajtunk erõt. Ezért a vékonybél aktivitása alatt ne hozzunk fontos döntéseket, mert minden energia épp ott koncentrálódik. Hosszútávú mozgáshiány esetén (ugyanúgy folyadék és rostanyag hiánya esetén) a bélmûködés lelassul. A vastagbelet még reggel az ágyban megmozgathatjuk és ha a jobb térdünket egy percre a mellkasunkhoz húzzuk, majd a bal térdünket húzzuk fel egy percre, végül mindkettõt egyszerre. Reggel egy pohár langyos víz is nagyon jó hatással van a bélmûködésre. Az emésztés serkentésére nyugalomban kortyolgassunk egy csésze menta, kamilla vagy zöld teát. Tudományosan igazolt tény, hogy a színes vibrációk hatással vannak az szervek mûködésére. Ha tudatosan beépítjük a színeket az életünkbe, nemcsak szellemünket, de egészségünket is erõsítjük. A narancssárga hatással van a bélmûködésre, ezért készítsünk magunknak narancssárga italt (narancsból, répából). Menjünk el borbélyhoz, fodrászhoz, a Szûz jegyében vágott haj, tartóshullám sokáig megtartja alakját. A kertben folytassuk a téli elõkészületeket.

A levegõ jellegû Mérleg hatással van a vesékre, a vér tisztítására és a testfolyadékok egyensúlyára. Serkentsük mûködésüket, pótoljuk a folyadékot, amit a lélegzéssel és az izzadással elveszítünk (kb. 1/2 liter). A vesék minden nap 17 és 19 óra között aktívak. Legyünk ebben az idõben melegben (tekerjük magunkat egy meleg pokrócba) és iszogassunk egy csésze citromos teát. A vesék gyengesége ellen hat a sárga (ananász, banán, kukorica) és a narancssárga (sárgabarack) szín. A sárga ételben fontos a flavon festék, a narancssárgában a karotin. A Hold visszavonulóban van, ezért ez megfelelõ idõ a karácsonyi nagytakarításra. A levegõ jellegû elemi erõ hatása alatt jó ablakot mosni és szekrényeket takarítani. A mosás a következõ napokban vár ránk, amikor a vízjelleg fejti ki hatását. Ha energiára van szükségünk, vagy ha a kedvünkön szeretnénk javítani, próbáljuk ezt megtenni a színek gyengéd vibrációival. A piros szín önbizalmat ad és hat a szexualitásra, a narancssárga optimizmust kelt, a sárga serkenti a gondolkodást, a zöld megnyugtat, a kék erõsíti az élményeket, a lila pedig a meditációt. Ha már mindennel készen vagyunk, pihenjünk le egy lila vánkosra, mely serkenti az elmélkedést és kortyolgassunk közben egy csésze kamillateát. Ha megfelelõ az idõ, és még nem fagyos a talaj, ültessünk a már elõkészített gödrökbe rózsát és gumós növényeket.

A víz jellegû Skorpió befolyásolja a nemi és a kiválasztó szerveket, a húgyhólyagot, a végbelet és a szexualitást. Használjuk ki a megfelelõ pillanatot a kiválasztás serkentésére. Igyunk kamilla vagy csipkebogyó teát. Próbáljuk ki nagyanyáink receptjét: egy kanál lenmagot áztassunk be éjjelre 3 kanál vízbe, fogyasszuk el éhgyomorra a kilúgozódott keményítõs vízzel együtt. Ne feledkezzünk meg a zöldségekrõl és a gyümölcsökrõl sem, mivel a jó emésztéshez szükséges rostokat tartalmazzák. Próbáljunk ki egy egyszerû gyakorlatot: feküdjünk a hasunkra, fejünket támasszuk a állunkra, az ökölbe szorított kezünket tegyük a lágyékunk alá és belégzéssel emelgessük a lábainkat. Tartsunk vissza a légzést, majd kilégzéssel engedjük el magunkat. Ismételjük meg ötször. Öltözködjünk melegen, mert ha ezekben a napokban megfázunk, vese- vagy petefészekgyulladás lehet belõle. Elõzzük meg egy kellemes ülõfürdõvel. A vízjegy és a hátráló Hold megfelelõ idõ a régi foltok eltávolítására, jobban mosódik a ruha (ilyenkor elegendõ fele mennyiségû mosószer). Öntözzük meg a növényeinket és beszélgessünk el velük.