Szombat, 2000. november 18. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 266. szám

Ötven évvel ezelõtt hunyt el George Bernard Shaw. Csehovval együtt gyökeresen átalakította a dráma mûfaját

Volt idõ – az ötvenes és a hatvanas évek táján –, amikor a budapesti színházakban szinte sorozatban játszották George Bernard Shaw (1856– 1950) vígjátékait: a Pygmaliont, a Caesar és Cleopatrát, Az ördög cimboráját, Az orvos dilemmáját, a Tanner John házasságát, a Barbara õrnagyot, a Warrenné mesterségét és a tragédiának is beillõ Szent Johannát.

A derék szerzõ ezt elsõsorban azzal érdemelte ki, hogy mûveiben következetesen ostorozta a másokon élõsködõ polgárokat és kapitalistákat, magánemberként pedig a szocializmussal kacérkodott és a Szovjetunióért lelkesedett. Egyik-másik méltatója még a szocialista realizmussal is hírbe hozta, de legalábbis ennek az irányzatnak az elõfutárává kiáltotta ki. Nem kétséges, hogy életmûvének ilyen olvasata is elképzelhetõ, s ha ehhez hozzávesszük, hogy G. B. Shaw maga is elegendõ alapot szolgáltatott az effajta értelmezéshez, akkor máris megmagyarázható, miért játsszák olyan ritkán napjainkban. De mások egészen másként látták õt, Schöpflin Aladár ezt írta róla: "A legszellemesebb csúfolódó, a gyönyörködtetõen okos ember, akinek természetes életformája a vita, az ötlet, az élc, aki mindenre úgy rá tud világítani, hogy a ruha is leválik róla, aki nem fél semmitõl, és nem tisztel semmit csak azért, mert tisztelni szokták, aki nem ismer frázist, csökönyös hagyományt, lusta megszokást. Példátlanul aktív szellem…" Most aztán vakargathatjuk a fejünket, mit is gondoljunk errõl a fickóról, aki huszonéves korában azért növesztett hatalmas szakállat, hogy idõsebbnek látsszék, de túl a kilencvenen is még mindenféle gyermekies csínyre kapható volt.
Az ellentmondások és a paradoxonok már születése pillanatától meghatározó jegyei lettek életének. Nemesi származására módfelett büszke, de szánalmasan lecsúszott család sarja volt, aki elsõ húsz évét a katolikus Írországban protestánsként élte le, majd pedig írként Londonban a további hetvennégyet. A sors nem kímélte, már igen korán a saját lábára kellett állnia. Felcsapott pénzbeszedõnek: Dublin nyomornegyedeiben kellett minden hónapban behajtania a lakbért, s hogy tekintélyt szerezzen, szakállat növesztett és bokszolni tanult. Amikor elege lett ebbõl az életbõl, otthagyta Dublint és részeges apját, és Londonba ment, az anyja után, aki évekkel korábban a szeretõjével együtt telepedett le a brit fõvárosban, és énektanításból tartotta fenn magát. Shaw az anyjától örökölte a zene iránti rajongását, és kezdetben nem is szépíróként, hanem zenekritikusként hívta fel magára a figyelmet. Több londoni napilap is rendszeresen közölte Corno di Basetto álnéven írt, olykor vitriolos és szenvedélyes, de mindig szellemes bírálatait. Elkötelezett híve lett Wagner zenéjének. A másik szerzõ, akit nagyra becsült, Henrik Ibsen volt, róla az évek során seregnyi cikket és írást adott közre, s ezekbõl egy formás kötet kerekedett ki. Közben különbözõ gyûléseken csiszolta szónoki képességeit, egyik vezéralakja lett a baloldali érzelmû Fábiánusok Társaságának, amelybõl idõvel kialakult a brit Munkáspárt. G. B. Shaw azonban sohasem lépett a politikai porondra, mert mindvégig meg akart maradni független gondolkodónak, aki akkor is kertelés nélkül megmondja a véleményét, ha éppenséggel elvbarátait kell elmarasztalnia. Évekkel késõbb ott is hagyta a fábiánusokat, mert megalkuvóknak és széplelkeknek találta õket. Íróként elõször regényírással próbálkozott. Meg is írt vagy hat középszerû regényt, ezeket azonban egyetlen kiadó sem volt hajlandó megjelentetni. Jó, hogy így történt, mert akkor Shaw talán sohasem próbálkozott volna meg a drámaírással. Ezek a regények, évtizedekkel késõbb persze, mégis napvilágot láttak, s megállapíthatjuk, hogy helyenként nagyon szórakoztatóak, hiszen Shaw humora és szellemessége itt is megjelenik.
Már elmúlt negyvenéves, amikor elsõ drámáját bemutatták, s a világ újra kezdte megtanulni G. B. Shaw nevét. Zenekritikusként ugyanis már egészen jól csengett ez a név nemcsak Londonban, hanem külföldön is. A vígjátékszerzõ egy másik ír, Oscar Wilde nyomdokaiba lépett, s már elsõ, de nem elsõként bemutatott darabjában, a Sartorius házaiban megütötte az alaphangot. Ebben a mûvében dublini pénzbehajtó korszakának élményei jelentek meg. A fõszereplõ egy becsületes és jóravaló fiatalember, aki kis híján szakít nagy szerelmével, mert annak apja bérháztulajdonosként a szegények kiszipolyozásával tett szert tekintélyes vagyonára. Fel kell azonban ismernie, hogy végeredményben az õ gondtalan életét is mások verejtékes munkája teszi lehetõvé, ezért leszûrve a tanulságot, elveszi feleségül szíve választottját. G. B. Shaw elsõ színpadra került mûve a Warrenné mestersége volt, amelyben hasonló témát pendít meg: a bordélyházat mûködtetõ Warrenné sokáig eltitkolja gondos nevelésben részesült lánya elõtt jólétük valódi forrását. A lány emiatt szakít az anyjával.
Shaw darabjainak cselekménye sokszor csak egy szálon fut, hõsei olykor hosszú fejtegetésekbe és eszmefuttatásokba kezdenek, ennek ellenére mindez mégsem unalmas, és a színészek rendkívül hálásak a szövegért. G. B. Shaw Csehovval együtt gyökeresen átalakította a dráma mûfaját, s olyan témákat vitt a színpadra, amelyeket korábban még egy zárt körû társaságban sem illett felvetni. Legkiemelkedõbb drámáját már a hetvenedik életévéhez közeledve írta. A Szent Johanna akár tragédia is lehetne, hiszen a hatodik kép végén Jean d’Arcot annak rendje és módja szerint halálra ítélik és máglyán megégetik. Ha itt érne véget a darab, mindenki természetesnek venné, legföljebb azon tûnõdne, hogy ez a vérbeli vígjátékszerzõ vénségére miért szánta rá magát tragédiaírásra. De Shaw nem tagadta meg önmagát: egy utójátékkal egészítette ki a mûvet. Ez huszonöt évvel Johanna máglyahalála után játszódik. A király, aki koronáját és hatalmát Jean d’Arcnak köszönhette, álmában ismét találkozik Johannával, és egyetértenek abban, hogy az ítélet félreértés volt. Ekkor egy 20. századi küldönc lép a színpadra, és közli, hogy Johannát szentté avatták. A lány ebben a minõségében akár csodát is tehetne és feltámadhatna, de ennek még a gondolata is megrémíti a királyt és környezetét, hiszen elõbb vagy utóbb ismét máglyára kellene küldeniük Johannát. G. B. Shaw legkedveltebb darabja azonban mégsem a Szent Johanna, hanem a Pygmalion, amelynek végét két változatban is megírta. A happy enddel végzõdõ változatból született az egyik legnépszerûbb musical, a My Fair Lady. Hegedûs Géza így összegezte G. B. Shaw életmûvét: "munkásságával kezdõdik a XX. század drámairodalma. Vele, az örök idegennel, aki vállalva akár a bohóc szerepét is, mindig a legkomolyabb kérdésekrõl beszélt, gúnyosan és nevettetve, hogy az egész emberiséget magában foglaló részvétét tudtunkra adja, és a józan ész segítségével felemelje és érzõ szívûvé nemesítse a megalázott és becsapott embereket".

A szerzõ a Szlovák Rádió magyar fõszerkesztõségének munkatársa

Születésnapi kóruszenei napokkal ünnepelnek, hazai, magyarországi és finnországi énekkarok részvételével

A Füleki Férfikar elõdje, a Magyar Dalkör 1920 decemberében alakult meg Mocsáry Pál és Benkó János kántortanító kezdeményezésére. Az énekkar 25-30 mûkedvelõ énekesbõl verbuválódott. Fellépésükre ünnepek, évfordulók alkalmából került sor.
Az énekkar 1937 után zenekarral bõvült, vezetõje Kudlák Pál tanító volt. A Csemadok megalakulása után, a negyvenes évektõl évtizedeken keresztül Munkásdalárda néven mûködött. Ekkor a szereplési lehetõséget elsõsorban a Csemadok kulturális rendezvényei és az állami ünnepségek jelentették.
Az 1970-es évektõl gyökeresen megváltozott az énekkar arculata. A taglétszám közel ötvenre emelkedett. A rendszeres, kimerítõ próbákat siker koronázta. Ennek érdekében sokat tettek a helyi pedagógusok, akik az énekkar létszámának a felét alkották, valamint a mûszaki értelmiség és a helyi üzemek dolgozói. Serkentõen hatott az együttes munkájára az 1973-ban Füleken megrendezett énekkari találkozó, amelyen fellépett a Magyar Tanítók Énekkara, valamint vendégkarnagyként jelen volt Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerzõ is. 1974-ben a kórus Rozsnyón, a Munkásdalárdák I. Fesztiválján aratott elismerést. 1975-tõl évente Fülek adott otthont a Forradalmi Dalok Fesztiváljának. A kórus 1975-ben méltó keretek között ünnepelhette fennállásának ötvenötödik évfordulóját. Ekkor került sor az elsõ komoly, országos jellegû fellépésre Galántán, a III. Kodály Napokon, ahol az együttes ezüst koszorús minõsítést szerzett. Ettõl kezdve a kórus rendszeresen részt vett a galántai Kodály Napokon.
A kórus fennállása alatt nyolc karnagy – Benko János, Kalmár Gyula, Kudlák Pál, Kuloványi Lajos, Vassányiné Sörös Zsuzsanna, Csaba Miklós, Varga Attila – váltotta egymást. A legutóbbi karnagyváltás, amikor Fehér Miklós, a budapesti Fõvárosi Szabó Ervin Központi Könyvtár igazgatója került az élükre, új korszakot nyitott a kórus életében. Ennek eredményeként a férfikar 1996-ban – a kórus történetében elõször – arany koszorús minõsítést, majd 1999-ben, a XI. Kodály Napokon ismét arany koszorús minõsítést ért el a zsûri dicséretével. Jelenleg a huszonöt fõs tagság fele nyugdíjas, több évtizedes kórusmúlttal a háta mögött, a fiatalabbak pedagógusok. A kórus mecénása Fülek város önkormányzata, a próbák helyszínét, a mûködéshez szükséges feltételeket a városi mûvelõdési ház biztosítja.
Repertoárjukon a népzenei feldolgozásokon, indulókon, ünnepi dalokon kívül megjelentek az egyházi jellegû mûvek, Bárdos-kórusmûvek, bordalok, zsánerdarabok is. A kórus hangzása nemesedett. 1992-tõl napjainkig számos helyen léptek közönség elé. Rendszeressé vált az együttmûködés a magyarországi Salgótarjáni Pedagóguskórussal, amellyel évente két-három alkalommal közös koncerten lép fel. Felelevenítették az együttmûködést a Lampart-Budafok Vegyes Karral és a Kömlõi Férfi-nõi Dalkörrel is. A finnországi Lieksai Férfikarral 1994-ben találkoztak elõször. Azóta mind a finnek, mind a füleki dalosok eljutottak egymáshoz, és a két kórus folyamatosan tartja a személyes barátságokkal erõsített kapcsolatot. Hasonló jó kapcsolatuk van a szepsiszentgyörgyi férfikarral – az együttes nagy sikerrel mutatkozott be az erdélyi városban. A kórus 1999-ben meghívást kapott a legjelesebb szlovákiai magyar énekkarok Budapesten, a Vigadóban tartott ünnepi hangversenyére, valamint a Magyar Kultúra Alapítvány székházába egy fellépésre, és 2000 õszén Pécsre, a Világ Borfesztiválra. Az idén nyolcvan esztendõs kórus november 23. és 25. között az 1973-as Füleki Énekkari Találkozó és a magyar millennium emlékére kóruszenei napokat rendez Füleken és a környezõ településeken. A kóruszenei napok résztvevõi – a Lieksai Férfikar, a Peredi Nõi Kar, a Ragyolci Nõi Kar, a Salgótarjáni Pedagóguskórus, a Lampart-Budafok Vegyes Kar, a Füleki Nõi Kar, a Kömlõi Nõi Kar – Ragyolcon, Losoncon, Fülekpüspökiben és Füleken adnak önálló hangversenyeket, majd 25-én délután 16 órától a füleki Vigadóban ünnepi hangversenyen köszöntik a dalostársak egymást és az egybegyûlt vendégeket.

Dokumentumfilm Bartók Béla életérõl és munkásságáról

Budapest. Gyökerek címmel dokumentumfilm készült Bartók Béla életérõl és munkásságáról. A háromrészes film, amely három és fél év alatt készült el, az elsõ olyan hiteles forrásokon alapuló televíziós produkció, amely átfogó képet ad Bartók életérõl. Készítõi igyekeztek feltárni az összefüggéseket Bartók személyisége, életszemlélete és mûvei között, bemutatni fejlõdése útját a kezdeti romantikus, nemzeti hangvételû próbálkozásoktól a legelmélyültebb remekmûvekig.
A film szakértõje Kovács Sándor, a Bartók Archívum tudományos munkatársa.
Gaál István rendezõ elmondta: a forgatókönyv – amelyet Várbíró Judittal, a film szerkesztõjével állított össze – kizárólag Bartók leveleibõl, önéletrajzából, írásaiból, elõadásaiból áll.
Az idézeteket Szakácsi Sándor szólaltatja meg, miközben felcsendülnek az azonos idõszakban született mûvek. Az archív zenei anyagok felhasználása mellett számos új felvétel is készült a film számára, olyan elõadómûvészekkel, mint Ránki Dezsõ, Kocsis Zoltán, Gulyás Dénes vagy a Keller vonósnégyes. A film képi világa egyrészt a zeneszerzõ írásai alapján napjainkban forgatott anyagból áll, másrészt pedig olyan korabeli archív felvételek alkotják, amelyek a zeneszerzõ életútjához, illetve a kor történelméhez kapcsolódnak. A háromszor hatvan perces film a zeneszerzõ életének legfontosabb helyszíneit, utazásait, gyûjtéseit, turnéit, életélményeit mutatja be. Az elsõ rész Bartók születésének évétõl, 1881-tõl az elsõ alkotói korszak végéig, 1911-ig tart, bemutatva a zeneszerzõ kezdeti próbálkozásait és a népzenével való elsõ találkozását. A második rész, amelynek fõ pillérei a három nagy színpadi mû – A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin – 1911 és 1926 között követi nyomon Bartók életét, mûvészetét. A harmadik rész 1926-tól ad betekintést életébe, és 1945-tel, a zeneszerzõ Amerikában bekövetkezett halálával fejezõdik be.
A háromrészes filmet – Várbíró Judit ismertetése szerint – 2001 márciusában, Bartók születésének 120. évfordulóján tervezi bemutatni a Magyar Televízió.

Az Akadémiai Kiadó Rt. új kiadványai

Budapest. Új kiadványokkal jelentkezett az Akadémiai Kiadó Rt. Bucsi Szabó Zsolt igazgató, aki fél éve került a kiadó élére, elmondta: az Akadémiai Kiadó a szótárpiacon könyvészeti és nyelvészeti szempontból egyaránt a magas minõségi igényeknek kíván eleget tenni.
Szótáraikat 24 nyelven adják ki, s a kiadó arra törekszik, hogy ne csak a nyelvek számát illetõen, de a szótárak úgynevezett mélységét tekintve – azaz a kis-, közép- és a nagyszótárak vonatkozásában – is egyre szélesebb skálát jelentsenek. Ugyanakkor a kiadó nem hagyja figyelmen kívül, hogy az elektronikus termékek piaca ebben a termékcsoportban rendkívül dinamikusan fejlõdik – hangsúlyozta az igazgató.
Puster János nyelvi igazgató elmondta: a kiadó kifejlesztette az emberközpontú, felhasználóbarát szótárakat, amely azt jelenti, hogy a szógyûjtemények egyszerûbben kezelhetõek, könnyebbek és gazdagabb tartalmúak.
Szeptemberben került ki a nyomdából az olasz–magyar, valamint a magyar–olasz szótár, amellyel a kiadó több évtizedes hiányt pótolt.
Az új szótárak a mai nyelvállapotot tükrözik, jelentõs szerephez jut bennük a gazdasági, társadalmi és technikai változásokat követõ szakszókincs. Mindkét kötetben mintegy 60 ezer címszó található.
A napokban jelent meg a magyar– orosz, illetve az orosz–magyar szótárpár, amelyek hozzávetõleg ugyancsak 60-60 ezer címszót tartalmaznak. Szintén nemrégiben látott napvilágot a magyar–angol és az angol–magyar szótár, amely elnyerte a könyvszakma nívódíját is.
Puster János elmondta: a két kötet a minõségi és a mennyiségi korszerûsítés után a korábbi kéziszótáraknál lényegesen bõvebb. Mindkét szótár 60-60 ezer címszót, valamint 10-12 ezer, immár nélkülözhetetlen új szótári adatot tartalmaz.
Atzél Réka tudományos igazgató közlése szerint második, javított, bõvített kiadásban ismét megjelent a háromkötetes Új magyar irodalmi lexikon.
Szólt arról is, hogy a Frankfurti Könyvvásáron szerzett tapasztalataik alapján eddigi elektronizációs törekvéseik nem voltak hiábavalóak, Közép- és Kelet-Európában is vezetõ szerephez kezd jutni az Akadémiai Kiadó.

A kölyök címû musical a komáromi Jókai Színházban, Mikó István rendezésében: Chaplin, gyerek, karácsony – elég?

Miért zúg a tömeg? Kívánja eskümet? – kérdezte Arany szerint V. László, akinek, hiába Komárom szülötte, a Jókai Színházhoz nem sok köze volt, így nem tudhatta, hogy a népnek nem eskü kell, sõt nem is kenyér meg cirkusz, hanem zenés darab. A komáromi évad idei csemegéjét már letudtuk – bemutatták a Chaplin emlékére írt, A kölyök címû édes-bús musicalt.

Elsõ felvonás: Úgy képzelem, Mikó Istvánnak, miután egy délután, ujjai között forgatva arany zsebóráját maga elé révedt, kibukott a száján: Chaplin, Charlie Chaplin szeretnék lenni. A választás jónak bizonyult, mármint ahhoz képest, hogy Marilyn Monroe-t is megnevezhette volna, tartós vizuális sokkot okozva ezzel generációk sorának. Mindenesetre az alapötlet megszületett: filmeket úgyis többen néznek, mint színházi elõadást, ergo ha újkori nagy mítoszt keresünk, a mozi a leghálásabb téma; Chaplin emblematikus figura, általában azok is ismerik, azok is megveszik poszteren és képeslapon, akik a filmjeit sosem látták, szeretjük, bármilyen formában fogyasztható – miért ne kelne el a színpadon? Úgy képzelem, Mikó István, immár az alapötlet birtokában, továbbfûzte gondolatait: Mi van, ha ez a darab nem lesz különösebben jó? Valahogy eleve bele kellene kódolni a megbocsátást. Remek – mondta ekkor Pozsgai Zsolt, vállalva, hogy a továbbiakban szövegileg gondozza az ötletet –, legyen ez a végkicsengése: egy kis megbocsátás mindenkinek kell. De menjünk biztosra, mi az, ami tutira kegyes hangulatba ringatja a közönséget? Valahol legyen benne tél, meg karácsony... és legyen benne gyerek. Az a legjobb. Ha Chaplin, ha gyerek, akkor egyszerû: volt egyszer A kölyök címû Chaplin-film, megszülethet A kölyök címû musical – egyelõre a szövegkönyve. Van pár zeném – szállt be ekkor a monumentális munkálatokba Nagy Tibor, s az urak rábólintottak, jó, az se baj, ha szirupos és felejthetõ. Immár hárman tudták biztosan, hogy dalszövegek is kellenek: Bradányi Iván csinált már ilyet, és amúgy is gyorsan elkészülhetünk vele, agyoncizellálgatni nem kell a verseket, hisz úgysem akad színház széles e honban, s az üveghegyen túl, ahol zenés darab esetén a hangtechnika tökéletesen mûködne, fõleg olyan felesleges részletekbe menõen, hogy még a dalok szövege is érthetõ legyen, vagy ha mégis, hát oda majd legfeljebb nem megyünk – mondták, s lõn.
Közjáték: Elkészült a színes szélesvásznú ötujjas bundakesztyû: ez kitalálta, ez megírta, ez zenét szerzett hozzá, ez produkálta a dalszövegeket, ez a legkisebb, icuri-picuri kis kurtafarkú – s még kurtább költségvetésû – itt, az üveghegyen túl, tíz évvel késõbb a mûsorára tûzte. Nincs pénz, kell egy okos kompromisszum, kell egy kasszaszaggató elõadás; ezt olcsón megkaphatjuk, lesz díszlet, lesz jelmez, lesz közönség, lesz siker...
Második felvonás: Mikó István m. v. értelmi szerzõbõl immár rendezõvé komolyodva nézi, amint A kölyök, mintegy önmagától, felcsúszik a komáromi Jókai Színház deszkáira. Chaplin éppen megalapítja a United Artists stúdiót, Kukola József mutat valamit a filmekbõl ismert Charlie Chaplinbõl és Charles Spencer Chaplinbõl, a maximalista rendezõbõl, üzletemberbõl, a civilbõl is. Ez utóbbi, újszülött gyermeke halála és rejtélyes felesége távozása után találkozik egy csavargó kis kölyökkel, akinek hatására lepereg elõtte következõ filmjének meséje. (Miért ne lehetnék szubjektív, hadd idézzem fel e ponton az elõadás számomra legkedvesebb részletét, egy párbeszédtöredéket, amely további, hasonlóan sikerült és szellemes dialógusokkal együtt is bizonyítja, milyen jelentõs segítség a színész számára az alakok megformálása közben a jól megírt szöveg: "Én elmegyek, Charlie" – szól nemes pátosszal Benes Nagy Anna, alias Mary, alias Mrs. Chaplin, joggal megorrolva urára, amiért az, még idõben, egyéb elfoglaltságai miatt a kórház felé sem nézett. "Már össze is csomagoltál?" – reagálja le a kettõs tragédiát, gyermeke és felesége elvesztését Chaplin, s ebbõl mindenképpen olvasható, hogy: 1. az elõttünk álló ember valóban precíz és maximalista; 2. a rendezõ nem az alak idealizálására törekedett, hanem hús-vér valójában, nehéz zseniként kívánta bemutatni.)
Kukola József immár Charlie Chaplinként játssza a bolond üvegest, aki nagy-nagy nyomorúságban, de szeretetben és jókedvben nevelgeti a talált gyereket, Jackyt (szereposztástól függõen Motyl Attila vagy Gönczöl Péter), akinek idõvel elõkerül az anyja is, Mary Pickford (Benes Nagy Anna) hírneves bárénekesnõ személyében. Ez a fordulat a kölyök és az üveges életében nem okoz túl nagy boldogságot – Chaplin azért végül jól jár, összeáll a film. A történet kb. ennyi, elbeszélve soványkának tûnik, de a színházi élményt növeli, hogy közben sokat énekelnek és táncolnak, vagy ha nem, hát legalábbis mozognak mindannyian: a már emlegetett fõszereplõk, a tenyeres-talpas házmesternõ (Varsányi Mari), a légies, elszállt lánya (Rab Henrietta), az utcanép, a rosszlányok, a zsebesek, a hajléktalanok...
Utójáték: És mindeközben, a nehezen értékelhetõ felszín alatt búvópatakként ott az igazi kérdés (én legalábbis hosszasan törtem rajta a fejem): az egyébként oly divatos vízióban a szerzõk szerint Chaplin miért éppen kedves kolléganõjével, a United Artists egyik alapítójával, Mary Pickforddal számol le oly módon, hogy riherongy, gyerekét padon hagyó, önzõ énekesnõnek álmodja õt. Mert ugye itt a látszólagos logika: Chaplin magát üvegesnek és apának álmodja, a néhány percre látott gyereket Jackynek, a stúdióalapításnál látott kollégák mindannyian szerepet kapnak, de Mary Pickford onnan hiányzik. Benes Nagy Anna késõbb tûnik fel Mary nevû feleségként, majd Mary Pickfordként, noha legjobb tudomásom szerint a nevezett mûvésznõ soha nem volt Chaplin felesége, s nem tartozott azok közé a hölgyek közé sem, akik ha hivatalosan nem is, de funkciójukat tekintve betöltötték ezt a szerepet a sztár oldalán. A The Kid címû filmben Jacky anyjának a szerepét Edna Purviance alakította, õt valóban szoros kapcsolat fûzte az idõ tájt Chaplinhez. Lehet, hogy azért nem értem – például ezt – mert ebbõl a produkcióból számos dolog jó alaposan kimaradt? Még akkor is, ha nem dokumentum-elõadásról van szó, hanem könnyû mesérõl? Fikcióról?
Mint amilyen az enyém A kölyökkel kapcsolatban. Másoké másmilyen lehet. Például olyan, hogy színházat láttunk Komáromban.

Gazdag tartalommal jelent meg a Tábortûz 3. száma

A Tábortûz, a szlovákiai magyar lányok és fiúk lapja harmadik száma színes, gazdag tartalommal jelent meg. A Hónapról hónapra rovatban a novemberi jeles napokat, a Skorpió csillagjegy jellemzõit, a novemberi hónap népszokásait közlik, és köszöntik azokat az olvasókat, akik ebben a hónapban ünneplik a születésnapjukat. Két teljes oldalon közli a lap a gyerekek írásait, híreit, beszámolóit. A 6. és a 7. oldalon a Popvilág híreivel foglalkoznak. Az iskolai riport ezúttal a köbölkúti alapiskolában készült, a Világcsavargó rovat pedig Veronába viszi el az olvasókat. Egész oldalas írás szól a brünni magyarokról és a mindenszentek ünnepérõl. A Tini-tükör népszerû rovata teszttel, illemtannal, vallási magyarázattal várja az olvasókat. Urbán Klára újságíró külön a Tábortûz olvasóinak szóló helyszíni riportban számolt be a legutóbbi sydneyi olimpia eseményeirõl. A poszter ezúttal a Westlife együttest ábrázolja. A Barangolás a mûvészetben rovat Babilónia és Asszíria mûvészetét taglalja. Az Ajánlóban olvasnivalót, operát, filmet, CD-t és színházi elõadást ajánlanak a kis olvasóknak. Az Állati rovat a flamingók nagyon érdekes életét részletezi. Sok-sok vicc, fejtörõ, a gyerekek által a szerkesztõségnek küldött receptek egyike, a Könyvklub ajánlata teszik szórakoztatóvá és tanulságossá a Tábortûz 3. számát. (b)

Szlovák nyelvkönyv a magyar tannyelvû középiskoláknak

A szeptemberi évnyitóra várva különös gonddal elemezgettük, javítgattuk apró-cseprõ hibáit, s minduntalan bosszantottuk a kiadót, mikor kerül már a diákok kezébe Elena Répássyová Szlovák nyelvkönyve a magyar tanítási nyelvû középiskolák 3. évfolyama számára.
Régi adósságot törlesztünk, és az elkövetkezõ években a szlovák nyelv és irodalom terén mutatkozó tankönyvhiányt tovább igyekszünk pótolni. A tankönyv megírásának gondolata már évekkel ezelõtt megszületett, amíg azonban hiányzott egy stabil tanterv, addig csak álmodozhattunk róla. Az ideiglenes tanterv létrejötte aztán lehetõvé tette az elképzelés megvalósítását, amelyet végérvényesen 2000. január 20-án hagyott jóvá az oktatásügyi minisztérium. A tankönyv nyolc részbõl áll, amely hét konverzációs, nyelvtani és fogalmazástani témakört ölel fel, míg a nyolcadik rész az egész évi anyag összefoglalója. Ezekhez az ismeretekhez feladatcsoportok társulnak. A tankönyvben a közlésmód jogosultsága, az ún. kommunikációs kompetencia áll a figyelem középpontjában. A konverzációs témák szövegének nyelvezete különbözõ szakirodalmi és folyóiratbeli alapokon nyugszik, tehát a mai, élõ szlovák nyelvet igyekszik tükrözni. A nyelvtani és helyesírási gyakorlatok, túl a gyakorláson, a tartalom segítségével is megragadják a diákok figyelmét, hiszen új ismereteket, adatokat szolgáltatnak. Ugyan kit ne érdekelne például a kábítószer-fogyasztás témája, amelyet azonban a szerzõ nem didaktikus tanácsadásnak szán. Mivel a nyelvtani tananyagot a diákok lényegében már alapiskolai tanulmányaik folyamán elsajátították, a tankönyvben elsõsorban problémamegoldó feladatokkal találkozunk. A nyelvtani gyakorlatok legfontosabb célja: a nyelvi és helyesírási készségek automatikussá tétele. Döntõen fontos, hogy a nyelvkönyv felölelje a fogalmazástan tárgykörét is. A tankönyv mindennapjaink gyakorlati szükségleteibõl indul ki, hiszen a megfelelõ szemelvények segítségével megtanítja a diákokat a fogalmazás (a stilisztika) alapjainak elsajátítására.

Falusi Színjátszócsoportok II. Országos Fesztiválja

Szepsi. Harmadik napja tart Szepsiben az országos fesztiváljaink sorában a legfiatalabb. Tavaly Királyhelmecen a szervezés hiányosságai miatt és a városi önkormányzat közönye okán nem sikerült elérni azt a színvonalat és hangulatot, amelyet a Pódium Színházi Társaság és a Csemadok Országos Választmánya célul tûzött ki. Az elmúlt évtized során az egyre inkább háttérbe szorult falusi színjátszók számára idén sikerült megszervezni ennek az amatõr mûvészeti ágnak a megfelelõ fórumát.
A Csemadok Kassa-vidéki Területi Választmánya és Boda Ferenc, a TV titkára lelkes szervezõk csapatával barátságos hangulatú, jó színvonalú fesztivált szerveztek a résztvevõ 9 együttes számára. Csütörtökön este az örösi Tavirózsa esztrádmûsorát láthatta a közönség – az alig több mint 700 lakosú falu fiataljai nagy lelkesedéssel, olykor eredeti komikus ötletekkel is gazdagított elõadást játszottak. Nagy sikert aratott a királyhelmeci Kökörcsin együttes kabarémûsorával. Õk elõadásuk egyes elemeiben hivatásos mûvészeknek a dicséretére váló színvonalon játszották el a klasszikus magyar kabaréjeleneteket. Ezt követõen a háromtagú zsûri kellemes, baráti légkörû beszélgetésen értékelte a két együttes teljesítményét.
Tegnap még Szepsiben játszott a gesztetei, a nánai, a bódvavendégi és az ebedi csoport. Ma viszont a buzitai mûvelõdési ház lesz a helyszíne a falusi színjátszó csoportok elõadásainak. Buzitán a vezekényiek, a diószegiek és a kálaziak zárják a fesztivált. Ezt követõen kerül sor az ünnepélyes eredményhirdetésre és a nagyszabású fesztiválbálra. Bár a rendezvény még nem ért véget, az már leszögezhetõ, hogy elõször sikerül a szlovákiai magyar színjátszás elmúlt évtizedében olyan fesztivált szervezni, amelyen a résztvevõk mindvégig a fesztivál vendégei maradtak.

ÚJ KÖNYVEK

A magyar nyelvtudomány egyik adóssága, hogy a közelmúltig nem foglalkozott Trianon nyelvi következményeivel. Határon túli és magyarországi nyelvészek most elkészítették a környezõ országok kisebbségi magyar nyelvhasználatának történeti szociolingvisztikai elemzését Trianontól napjainkig. A kutatók azonos szerkezetben tárgyalják a kisebbségi magyarok földrajzi és demográfiai jellemzõit, politikai, gazdasági, kulturális és vallási helyzetét, a nyelvekhez fûzõdõ attitûdöket és a nyelvi konfliktusokat, a nyelvi törvényeket, a magyar nyelv szerepét az oktatásban, a közigazgatásban és a tömegtájékoztatásban. A szigorúan nyelvészeti részek a kétnyelvûség hatásait írják le, vagyis a magyarországi magyarok és a határon túliak közti nyelvi azonosságokat és különbségeket elemzik.
A sorozat harmadik kötete Szlovákiáról szól, szerzõje Lanstyák István, a pozsonyi Comenius Egyetem tanára.
Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában. Osiris Kiadó, Kalligram Könyvkiadó, MTA Kisebbségkutató Mûhely; Budapest–Pozsony, 2000

SZÍNHÁZ

SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A windsori víg nõk sz. 19 Ha asszony kezében a gyeplõ vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Az oroszlán télen sz. 19 Demokraták v. 19 a.ha SZÍNHÁZ: Teljesen összekevert mese v. 14.30

THÁLIA SZÍNHÁZ: Európa és Afrika táncai (az Allnations Dance Company vendégjátéka) sz. 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér sz. 19 Hamupipõke v. 14.30

JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök sz. 19 Indul a bakterház (vendégjáték Párkányban) v. 19

MOZI

HVIEZDA: Shaft (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Viharzóna (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Segíts, majd segítek (cseh) sz. 15, 17.30, 20 Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) v. 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) sz., v. 17.30, 18.30, 20.30 Én és én meg az Irén (am.) sz., v. 17 Esõcseppek a forró kövön (fr.) sz., v. 18 Gladiátor (am.) sz., v. 19.30 Monteli özvegye (kub.-mex.) sz., v. 20 A fehér asszony (cseh) sz. 19.30

DRUŽBA: Sasszem (dán) sz. 15.30, 17.45 v. 14, 16 Magnólia (am.) sz., v. 19.30 TATRA: Ányék nélkül (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Shaft (am.) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) sz., v. 16.15, 19.15 CAPITOL: X-Men (am.) sz., v. 15.45, 18, 20.15

DUNASZERDAHELY – LUX: A kanári (cseh) sz., v. 19.30 NFG-1-FILM: Sikoly 2 (am.) sz. 17.30 ROZSNYÓ – PANORÁMA: Segíts, majd segítek (cseh) sz., v. 17, 19.15 LÉVA – JUNIOR: Isten veled, édes otthon! (fr.) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA – VMK: Árnyék nélkül (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER – SLOVAN: Én és én meg az Irén (am.) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC – PRIVÁT: Bérgyilkos a szomszédom (am.) v. 18