Péntek, 2000. november 17. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 265. szám

Egy tudós fölfedezése megoldhatná az energiagondokat

Berlin. A fosszilis energiahordozók (szén, kõolaj, földgáz) globális készletei belátható idõn belül kimerülnek, az atomenergia kockázatos, a megújuló források (szél, napenergia) hasznosításának hatásfoka pedig alacsony. Egy német tudós szenzációsnak tûnõ fölfedezése örökre megoldhatná az emberiség energiagondjait.

Norbert Aunert egy vegyianyaggyárban bekövetkezett üzemzavar leírása vezette rá arra a gondolatra, hogy a földkéreg második leggyakoribb elemét képezõ szilícium magas hõfokon történõ elégetésekor hatalmas energia szabadul fel. A Wacker-mûvek üstjeiben végbement oxidáció azonban – a korábban feltételezett 2-3000 Celsius fok helyett – már 500 fokon megindult. A jelentõsen alacsonyabb hõmérséklet pedig a mûszaki megvalósíthatóság közelébe hozta a szilícium energiahordozóként való hasznosítását.

A mûszaki hiba során az is bebizonyosodott, hogy a szilícium nitrogéngázzal is reakcióba lép, méghozzá olyan hevességgel, hogy a tartályban 5000 fok fölé emelkedett a hõmérséklet. Ez arra utal, hogy igen nagy energia szabadult fel, amelynek hasznosítása Auner meglátása szerint csak idõ és mérnöki találékonyság kérdése. Szilícium ugyanis szinte korlátlan mennyiségben áll szilíciumoxid, azaz homok, illetve kvarckõzet formájában az emberiség rendelkezésére. A vele reakcióra lépõ gáz, a nitrogén szintén kimeríthetetlennek látszik: Földünk légkörét, a minden élõlény által belélegzett levegõt ugyanis 78 százalékban nitrogéngáz alkotja. A német szakértõ elképzelése szerint – amelyet nagy konszernek, köztük az amerikai Dow Corning és a német Wacker Chemie lelkesen támogatnak – homokból szén felhasználásával lehetne tiszta szilíciumot nyerni. Természetesen nagyüzemi módszerre gondol, mert így a keletkezõ széndioxidot (amely "méreg" Földünk légköre számára) ipari módszerrel lehetne kiszûrni és ártalmatlanná tenni.

Erõmûvekben a szilícium és a nitrogén egyesülése egyrészt jelentõs energiát szabadítana fel (például távhõszolgáltatáshoz). Másrészt pedig a reakció nyomán visszamaradó hamuból kinyerhetõ volna az ennek nagy részét alkotó szilíciumnitrid, amelybõl minden további nélkül ammóniát lehetne gyártani. Utóbbi a mûtrágyagyártás fontos alapanyaga, ám jelenlegi elõállítása – az úgynevezett Haber-Bosch eljárással – a vegyipar egyik legrégebbi és legdrágább technológiai folyamata, hatásfoka ráadásul igen alacsony.

A kvarchomok a jármûipar számára is fontossá válhat mint a jövõ üzemanyaga. Szilikonvegyületek elõállítása során ugyanis keletkezik egy éghetõ melléktermék, a tetra-metilszilán (TMS). Ennek energiatartalma nagyjából egyenlõ a benzinével, elégetésekor széndioxid szabadul fel. A Dow Corning üzemében 1970-ben már kísérleteztek TMS-meghajtású motorokkal. A vontatók egy ideig pompásan gurultak, ám néhány nap után problémák jelentkeztek: a dugattyúgyûrûk berágódtak a TMS-bõl kivált homokszemcséktõl. Ezt a problémát kerámiamotorok alkalmazásával lehetne megoldani. Utóbbiak gyártásában is segíthet a homok: a belõle elõállítható szilíciumnitrid és szilíciumkarbid a gyémánt mellett a legkeményebb anyag a világon.

A pilóta inkább visszafordította a repülõgépet

Seattle. Egy malac eltérítette az US Airways Seattle-bõl Philadelphiába tartó repülõgépét. Miután a gép felszállt, az elsõ osztályról kiszabadult a négylábú utas és egyenesen a pilótafülke felé tartott.
A kapitány a további malackodás megelõzése miatt inkább visszafordította a gépet.

Változik a kutya státusa

Tajpej. Tajvanban hamarosan megváltozik a kutyák státusa: ugyanolyan kedves háziállatok lesznek, mint Európában, és nem éttermi csemegék. A szigetország törvényhozása ugyanis elõzetesen elfogadott egy törvényt, amely betiltja a kutyahús értékesítését és fogyasztását. A hivatalos voksolásra várhatóan a jövõ hónapban kerül sor. "A nyugatiak legjobb barátaikként vagy családtagokként kezelik a kutyákat, mi sem tûrhetjük el a kutyahúsevés barbár gyakorlatát"– jelentette ki egy helyi jogász. A törvényjavaslat szerint a kutyahús árusítóit vagy fogyasztóit a jövõben 300 amerikai dollárnak megfelelõ összegre büntetnék. (PAN)

Talán már csak az erkély emlékeztet a színésznõre

Budapest. Tíz esztendeje, hogy a magyar filmmûvészet egyik legnagyobb csillaga, Karády Katalin meghalt. Budapesten, a Nyáry Pál utca 9-es ház falán tábla jelzi, hogy itt lakott a búgó hangú magyar díva, a második világháborút megelõzõ években. Filmjeit, régi slágereit ma is szívesen nézik, hallgatják, még azok is, akik a koruk miatt sohasem láthatták színpadon.
Vajon mirõl mesél a színésznõ egykori lakása? Amikor felmegyünk a második emeletre, kissé csodálkozunk, hogyan felelhetett meg a sztár igényeinek ez a körfolyosós, szegényesnek tûnõ ház. A Karády-lakásban, miután a mûvésznõ elhagyta az országot, több lakó is megfordult. A háborúban a ház bombatalálatot kapott, sokáig üresen állt a lakás. Aztán a kommunista párt Gárdos Mariskát költöztette ide, aki a miniszterfeleségeknek tartott szemináriumot. Hozzá járt többek között Dinnyés Lajosné is, az akkori miniszterelnök felesége.
Több mint húsz esztendeje laknak a Karády-lakásban Lendvaiék, az MSZP parlamenti képviselõje, Lendvai Ildikó szülei. Lendvai Ferenc egykori kecskeméti színigazgató-fõrendezõ jól tudta, hogy ki volt az elõdje a lakásban. A hely szelleme õt is megérintette.
A régi Karády lakásból természetesen már semmi sem maradt meg. Talán az erkély emlékeztet rá. Ha ez a balkon mesélni tudna… Ez alatt jelentek meg a mûvésznõ hódolói, a nevét skandálva. Olykor éjjelizenét is adtak bálványuknak. Amikor a színésznõ megjelent a függöny mögött, vagy kijött az erkélyre, hatalmas ováció fogadta. Volt egy klub, a KKKK, a Karády Katalint Kedvelõk Klubja, amelynek tagjai gyakran gyülekeztek a ház elõtt, hogy megpillantsák a híres sztárt. Vajon él-e még valaki közülük? Ha igen, eljön-e olykor és feltekint-e még az erkélyre?

Svájci figyelmeztetés

Zürich. Világméretekben a madárfajták 12 százaléka veszélyeztetett. A kihalás által fenyegetett madárfajták "piros betûs jegyzékén" jelenleg 1186 fajta szerepel. Közülük csupán a Svájcban honos haris (Crex crex) jövõje ígér kedvezõ fordulatot. A BirdLife svájci madárvédelmi egyesület jelentése szerint 1994-ben 1111 madárfajtát fenyegetett a kihalás veszélye. Számuk drámai növekedésének oka emberi tevékenységre vezethetõ vissza: erdõirtás, intenzív földmûvelés, halászat és vadászat. A veszélyeztetettség a legnagyobb mértékben a tengeri madaraknál nõtt. Az albatroszok (Diomedea exulans) és a viharmadarak (hojszák, Procellariidae) fajtái közül mára már 55 veszélyeztetett, míg 1994-ben csupán 32-t fenyegetett kihalás. Az albatroszok közül 16 fajtát fenyeget kipusztulás, korábban ez a szám mindössze három volt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ez idõ szerint a világon csupán öt albatroszfajta nincs közvetlen veszélyben. Különösen Délkelet-Ázsiában sok a veszélyeztetett madár. A Fülöp-szigeteken az eredeti vegetáció mintegy 97 százaléka elpusztult. Ezért az ország elsõ helyen áll a kihalás által fenyegetett madárfajták számát illetõen. (MTI)