Kedd, 2000. november 7. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 256. szám

Ma döntenek arról, hogy a republikánus George W. Bush vagy a demokrata Al Gore lesz a következõ négy évben az Egyesült Államok elnöke

Minden negyedik év novemberében, pontosabban a hónap elsõ hétfõjét követõ kedden az Egyesült Államokban megválasztják a legerõsebb világhatalom elsõ emberét. Ma döntenek tehát az amerikaiak elnökük személyérõl.

A legendásan bonyolult amerikai elnökválasztás jelöltállító pártgyûléseirõl, caucusairól, elõválasztásairól és konvencióiról itt és most nem szólunk, hiszen mindez az amerikaiak mögött van, ma a célegyeneshez érkezett a hónapok óta zajló kampány. Az elnökválasztás menetét az 1789-ben elfogadott és többször kiegészített Alkotmány szabályozza. Ennek értelmében elnökké csak olyan személy választható, aki amerikai állampolgárként született, betöltötte 35. életévét és legalább 14 éve az Egyesült Államok lakosa. Alelnök csak olyan személy lehet, aki elnökké is választható lenne. Az elnök megbízatása négy évre szól, és csak egyszer választható újjá. Hivatalosan nem is az egyszerû választópolgárok milliói, hanem a néhány száz úgynevezett elektor kezében van a döntés joga, az amerikai elnökválasztás ugyanis közvetett, és az állampolgárok tulajdonképpen nem is elnököt, hanem elektorokat, azaz választókat választanak. Nem a leadott szavazatok, hanem a megválasztott elektorok száma határozza meg tehát az új elnök személyét. A "gyõztes mindent visz" elve alapján egy-egy állam elektorai csak egy párt képviselõi lehetnek. Az egyes tagállamoknak annyi elektoruk lehet, ahány képviselõjük van a washingtoni kongresszusban. Ez a szám legkevesebb 3 (Vermont és Alaszka, ill. a képviselõvel nem rendelkezõ Washington DC esetében), legtöbb pedig 54 (Kalifornia) lehet. Vannak tehát a választások kimenetele szempontjából fontosabb és kevésbé jelentõs államok. Egy olyan szoros versenyben azonban, amilyennek az idei, George W. Bush és Al Gore közötti ígérkezik, a törpeállamok három-négy elektora is eldöntheti, ki lesz a következõ négy évben az Egyesült Államok elnöke. S így volt ez régebben is. Ha 1976-ban például Ohio államban a több mint négymillió választóból csak hétezer nem Jimmy Carterre szavaz, hanem Fordra, az egykori mogyoróültetvényes – dacára a közvetlen választáson elért másfél milliós elõnyének – nem szerzi meg Ohio huszonöt elektorát, és nem költözhet a Fehér Házba. Elméletileg tehát elég valakinek egyetlen szavazattal többet megszereznie pl. Kaliforniában, ahol sokmillióan voksolnak, ahhoz, hogy övé legyen az állam valamennyi, 54 elektora. A gyõzelemhez legkevesebb 270 elektort kell megszereznie az elnökjelöltnek. Sokak szerint negyven éve – John Kennedy Richard Nixon fölött aratott "alig-gyõzelme" – óta nem volt ilyen kiélezett a küzdelem.
Az Egyesült Államok alkotmánya szerint az elnök a végrehajtó hatalom legfõbb birtokosa, a hadsereg fõparancsnoka, valamint az államfõ egy személyben. Az Egyesült Államok új elnökének megbízása a november eleji választást követõ január 20-án délben kezdõdik, és négy évvel késõbb jár le. Az államok fõvárosában ugyanazon a napon, egy 1934-es törvény szerint december második szerdáját követõ hétfõn, – az idén december 18-án – összeülõ elektorok szavazatait megküldik a Szenátus elnökének, aki a borítékokat a kongresszus két házának együttes ülésén, 2001. január 6-án nyitja fel, és a szavazatok összeszámlálása után kihirdeti az elnökválasztás hivatalos végeredményét. Az új elnök 2001. január 20-án, az ünnepélyes eskütételt követõen lép hivatalba, az új Kongresszus január 3-án ül össze. (jéel, m, i-t)

Szenátorok és kormányzók posztjairól is döntenek

Ma az Egyesült Államokban nemcsak arról döntenek az amerikaiak, ki legyen a következõ négy évben a legnagyobb világhatalom elnöke, hanem alaposan átformálják a parlamentet is, hiszen újjáválasztják a 435 tagú képviselõházat, a szenátus egyharmadát, és 11 tagállam kormányzójának személyérõl is döntenek. A képviselõházban jelenleg 222 republikánus párti, 211 demokrata és 2 független képviselõ dolgozik. A 100 tagú szenátusban 54 republikánus és 46 demokrata párti szenátor ül. Az 50 tagállam kormányzói esetében 30-18 arányú a republikánus többség, két államot pedig független kormányzó vezet.
A legnagyobb érdeklõdés a Patrick Moynihan New York-i szenátor megüresedõ székéért folyó küzdelmet övezi, hiszen a demokrata Hillary Clinton és a republikánus Rick Lazio hónapok óta kampányol a posztért. Lazio kezdeti elõnye után – legalábbis a tegnapi adatok szerint – a First Lady átvette a vezetést. Lazio sikere sem lenne azonban meglepõ: 1992-tõl az amerikai képviselõház tagja, a New York-iak pedig nem hiszik, hogy egy "idegennek" kellene képviselnie érdekeiket.
Az idei elnökválasztás nagyban befolyásolja az amerikai igazságszolgáltatás jövöjét, hiszen az elnök nevezi ki a kilenc bírából álló Legfelsõbb Bíróság nyugalomba vonuló tagjait. Idõs kora miatt jövõre várhatóan négy bíró kéri majd nyugdíjaztatását. (jéel)

Ezúttal nem a gazdaság és a pénzügyek az elnökválasztás legfontosabb kérdései

Külpolitika. Bush kevésbé intervencionista, támogatná az európaiak szerepnövelését az európai problémák kezelésében, az amerikai csapatokat "valódi válságok" esetén vetné be. Folytatná a rakétavédelmi program fejlesztését. Gore folytatná elõdje aktívabb külpolitikáját, szoros együttmûködést szorgalmaz a nemzetközi szervezetekkel, és támogatja az USA részvételét a békefenntartó feladatokban.
Abortusz. Bush ellenzi a terhesség megszakítást, de miután igyekszik a nõi választókat is maga mellé állítani, inkább kerüli a témát. Elnökként feltehetõleg aláírná az elõrehaladott terhesség megszakítását tiltó törvényt. Gore, mint jó demokrata, nem írná alá a törvényt, s legálisnak tartja az abortuszt.
Fegyverviselés. Bush a jelenlegi fegyvertartási szabályok elkötelezettje. Nem támogat semmilyen központi fegyvernyilvántartást. Gore: Fegyverboltok eladóinak jelentési kötelezettsége, szigorúbb fegyvertartási szabályok, központi nyilvántartás kialakítása.
Adózás. Bush nagy adócsökkentést ígért. Kétéves költségvetést tervez és az örökösödési adót eltörölné. Gore adócsökkentései enyhébbek, inkább a középosztálynak szólnak; csak néhány területen csökkentené az adót.
Szociális rendszer. Bush az állami nyugdíjbiztosítás egy részét privatizálná, a fiataloknak lehetõvé tenné, hogy szövetségi nyugdíjjárulékuk 2%-át magánalapokon keresztül befektethessék a tõzsdén. Gore a munkavállalók nyugdíj-elõtakarékosságát újabb adókedvezményekkel lendítené fel.
Oktatás. Bush az arra érdemesnek ítélt iskolákat plusz költségvetési pénzzel támogatná, és szövetségi oktatási kuponrendszert vezetne be. Gore növelné minden iskola támogatását, mintegy százezer új tanár felvételét finanszírozná.
Pozitív megkülönböztetés. Bush ellenez minden kvótát és faji alapú pozitív megkülönböztetést. Gore támogatja a feketék és más fajok arányos részvételét a társadalom és gazdaság minden területén.
Egészségügy. Bush lényeges engedményeket tenne a gyógyszerárakban. Támogatná az idõsek számára receptre felírt készítmények árcsökkentését. Növelné a Medicare támogatását, amely az idõsek egészségügyi ellátását végzi. Gore az orvosokra bízná annak eldöntését, mely készítmények támogatandók a társadalombiztosítás által és ilyen mértékben. Ugyancsak növelné a Medicare támogatását azzal a meghagyással, hogy még a többlet elvonását is rendeletileg tiltaná. (i-t)

Sótlan figurának tartják, aki eddig nem volt képes kilépni Clinton elnök árnyékából

Kevesen részesültek olyan "elnökségi elõképzésben", mint Al Gore amerikai alelnök. Gore 1948. március 31-én született Washingtonban. Apja, idõsebb Albert Gore Tennessee államot képviselte a kongresszusban, anyja, Pauline asszony pedig jogot végzett. A tipegõ Al nagyon szeretett felmászni egy Richard Nixon nevû bácsi térdére. Akkor még nem tudta, hogy Nixon elnök tevékeny segítséget nyújt majd apja politikai pályafutásának tönkretételéhez. A harvardi egyetem elvégzése után megnõsült, majd önkéntesként Vietnamban szolgált a hadsereg újságírójaként. Hazatérését követõen a The Nashville Tennessean címû lapnál riporterkedett. A városházára járt be, hogy annak ügyeirõl tudósítson. Figyelve az ottani embereket, a helyi közméltóságokat, úgy érezte, õ jobban tudná csinálni.
1976-ban, vagyis 28 éves korában megürült Tennessee állam egyik washingtoni képviselõházi helye. Gore indult, gyõzött, és megérezte a politikai versengés ízét. 1988-ban már pályázott – igaz, sikertelenül – a Demokrata Párt elnökjelöltségére. Négy évvel késõbb ellenállt a kísértésnek, nem indult. Jól tette: Bill Clinton maga mellé vette alelnökjelöltnek, és vele együtt masírozhatott be a hatalomba. Most arra törekszik, hogy nyolc év után kilépjen Clinton árnyékából.
Ebben segítheti õt Joseph Lieberman, az 58 éves, mélyen vallásos ortodox zsidó szenátor Connecticut államból. Lieberman azt a vonulatot is erõsíti, amit a Gore-kampánystáb az elnökjelölt hosszú törvényhozói múltjára hivatkozva egyébként is hangsúlyoz: a kongresszusi folyamatok ismeretét, az ottani alkukötések technikájában felhalmozott tapasztalatokat. Lieberman kiválasztásával Gore kihívást is intézett sokak beidegzõdései ellen, hiszen zsidó még nem indult Amerikában alelnöki posztért, mely poszt adott esetben átalakulhat elnöki megbízatássá is. Kérdések fogalmazódnak meg, kezdve azzal, hogy miként egyeztetné majd össze Lieberman a közteendõkkel azt a vallási normát, amelynek értelmében szombatonként nem végez semmilyen munkát, egészen addig, hogy mennyire lenne elfogulatlan a célegyenes felé közeledõ izraeli–palesztin rendezés kérdéseiben. (m)

Leginkább a texasi kormányzó hiányos külpolitikai mûveltségét ostorozzák kritikusai

George W. Bush, az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltje 1946. július 6-án született a Connecticut állambeli New Havenben. A Yale egyetemen történelem szakon szerzett diplomát 1968-ban, majd 1975-ben elvégezte a Harvard Business Schoolt. 1970-ben közremûködött apja texasi szenátorválasztási kampányában. 1978-ban sikertelenül indult a kongresszusi választáson. 1988-ban és 1992-ben tanácsadó volt apja elnökválasztási kampányában. 1994-ben megnyerte Texas államban a kormányzóválasztást, és a kormányzói tisztséget azóta is betölti. Életének fordulópontja – saját elmondása szerint – 1986 júliusához kötõdik. Akkor, a negyvenedik születésnapját követõ party után újjáéledt benne a keresztény hit, és abbahagyta az ivást.
A kormányzó nem érezheti magát egyedül a rendre politikai dinasztiákból származó indulók közt. Nagyapja Connecticut állam szenátora volt, apja pedig elõbb az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, késõbb a CIA igazgatója, alelnök, végül elnök lett. Testvére Florida állam kormányzója. George W. maga azonban nem éppen apja nyomdokain haladva kezdte pályafutását: nem volt különösebben jó tanuló a Yale-en, inkább ivással és bulizással töltötte az idõt, hogy aztán az elõbbibõl csak nagy nehezen tudjon kikeveredni, évekkel késõbb. Vietnamot egy légibázison vészelte át, spekulációknak engedve utat, hogy a család közbelépett a fiú életét megóvandó. Késõbb nagy vagyonra tett szert az olaj- és a baseball-üzletben.
Felesége, Laura Welch Bush 1947. november 4-én született, tehát a First Lady-séget kaphatja idén születésnapi ajándékul. A párnak két lánygyermeke van, mégpedig ikrek: az 1981-ben született Barbara és Jenna.
Dick Cheney, az amerikai Republikánus Párt alelnökjelöltje dolgozott elektromos kábelfektetõként, Warren Knowles kormányzó munkatársaként, valamint a Texaco és a Chevron olajtársaság embereként Kazahsztánban. A különbözõ kongresszusi hivatalok munkájával 1968-ban kezdett ismerkedni, 1971-ben már a Fehér Ház stábjában dolgozott, 1973-74-ben Gerald Ford elnök munkatársa, 1975-76-ban a Fehér Ház stábjának fõnöke volt. 1989 és 1993 között a védelmi miniszteri tisztséget töltötte be. (m)

Tegnapi adatok szerint George Bush csak egy százalékponttal vezet Al Gore elõtt.

Bush néhány nappal ezelõtt üdvözölte az 1956-os forradalom évfordulóját ünneplõ amerikai magyarokat, Gore pedig október 31-én "a többpártrendszer visszaállításának 44. évfordulója" alkalmából tette ugyanezt, kifejezve azon reményét, hogy számíthat az amerikai magyarok támogatására.

Országosan a férfiak körében Bush 51-31 arányban áll az élen, Gore viszont 47-41 arányban népszerûbb a nõk körében. A fehérek 50-38 arányban Busht támogatják, a feketék és a külön etnikai csoportként nyilvántartott "hispánok" (spanyol ajkúak) azonban nagy többséggel Gore mögött állnak.

Gore és Bush szimpátiát gyûjtött be a bájos fekete Oprah Winfrey beszélgetõmûsorában. Sõt, Bush meg is csókolta a tévésztár pofikáját. Egy másik esti show-ban Joe Lieberman – Gore alelnökjelöltje – dalra fakadt, Frank Sinatra híres számát, a Magam útjánt énekelte el. Mivel a fiatalok között a republikánus jelölt vezet, Gore az MTV zeneadón stúdiómûsorban válaszolt kérdésekre.

A republikánus texasi kormányzó eddig összesen 217 elektori szavazatot mondhat – több-kevesebb bizonyossággal – magáénak a különbözõ szövetségi államokban. A demokrata alelnök 215 elektori voksra számíthat nyugodt szívvel. 106 elektori voksról még nem lehet megmondani, kié lesz.

Az amerikai történelemben mindeddig egyszer fordult elõ, hogy apa és fia is elnök lett: John Adams és John Quincy Adams elnökök esetében. Ha a mai elnökválasztást a republikánus George W. Bush nyeri meg, a Bush család lesz a második, amelynek ez sikerül.

Bush kedvenc filmje a Ryan közlegény megmentése, kedvenc színpadi mûve a Macskák, kedvenc írója John Le Carré. Kedvenc sportága a baseball. A tévében csak híreket és sportközvetítést néz. Leginkább a mexikói konyhát kedveli, koleszterinszintje a legutóbbi mérés szerint 176.