Kedd, 2000. november 7. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 256. szám

Idén tízéves a Fotóhónap, a fotómûvészet legnagyobb pozsonyi szemléje. Már valamennyi kiállítása látogatható

Pozsony. Nemcsak a szokványos helyeket, képtárakat, múzeumokat, hanem a legkülönfélébb tereket is kihasználták a Fotóhónap szervezõi, hogy a rendezvény a fotómûvészet valóban nagy és reprezentatív ünnepe legyen. Ez idei ugyanis mindenképpen ünnep, hiszen tízéves a Fotóhónap elnevezésû kiállítássorozat.

A Szlovák Nemzeti Galéria egy hónapra August Sander szociofotóinak, valamint Martin Martincek neves szlovákiai riportfotós retrospektív kiállításának adott otthont. A Városi Múzeumban Ladislav Noel fotográfiái a múltba vezetnek el, bemutatják, milyen volt Pozsony és környéke a negyvenes években. Az élõvilág csodálatos képeit Peter Ác természetfotós felvételei hozzák látóközelbe a Szlovák Nemzeti Múzeumban. A Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeiben Leonyid Sokin (1896–1962) fotográfiáiból rendeztek kiállítást – a felvételek az orosz kisváros, Krima múltjából villantanak fel pillanatokat. Az Sznf téri Kultúra Házában több bemutató is helyet kapott. Azok, akik annak idején rendszeres olvasói voltak a Mladý svìtnek, biztosan nosztalgikusan szemlélik majd azt a retrospektív kiállítást, amely Miroslav Huceknak, a lap fotóriporterének a munkásságát veszi idõrendbe. Ugyanebben az épületben látható a II. János Pál címû kiállítás, amely "pápai pillanatokat" elevenít meg a Szentatya személyi fotográfusának objektívjén keresztül. A kortárs spanyol fotómûvészet egyik nagy alakja, Alberto Schommer portréi, riportfotói és gyûrött fotóobjektjei is a Kultúra Házában kaptak otthont a Fotóhónap idejére. A spanyol mûvésszel John Demos görög fotós osztozik egy termen: talán mert Schommerhez hasonlóan õt is a nemzet "képírójának", dokufotósának tartják. Az angol divatnak a hatvanas évektõl napjainkig tartó fejlõdésébe ad bepillantást a Kultúra Háza központi kiállítótermében installált Nézz rám! címû anyag. A Prágai Fotómûvészeti Akadémia szlovákiai hallgatóinak munkáiból a Dosztojevszkij sori Mûvészetek Házában, valamint a Szlovák Rádió elõcsarnokában látható válogatás – a kiállítás mindkét helyen a Harmadik típusú találkozások címet viseli.
A Fotóhónap nemzetköziségéhez a Pozsonyban lévõ kulturális intézetek is hozzájárultak. A Magyar Intézetben Kerekes Gábor és Gerhes Gábor, a Cseh Központban Robert Silverio, a Francia Intézetben pedig "újhullámos" francia (divat)fotósok munkái láthatók. Tadeusz Rolkének a Lengyel Intézetben kiállított felvételei az ötvenes, hatvanas évek Lengyelországáról õriztek meg képeket. Ám Lengyelország fotopapírra rögzített jelenét is elhozták Pozsonyba, és Lengyel sajtófotó 2000 címmel a Dosztojevszkij sori Mûvészetek Házában tárták közönség elé. A bolgárok is a jelent kínálják fotográfiáikon: Borisz Misszirkov és Georgi Bogdanov felvételei, melyek a Bolgár Kulturális Központban láthatók, Bulgária felnövekvõ nemzedékének életébe engednek bepillantást. A német fotográfiát a fiatal Bert Loewenherz képviseli – portréit a Szív (Srdce) cukrászda közönsége láthatja.
Nemcsak a riport, a doku- és az ezekkel rokon, ezekhez közel álló mûfajok, hanem a kísérleti, alternatív fotográfia is helyet kapott a Fotóhónap kínálatában. A Cyprián Majerník Teremben Jozef Sedlák beszédes manipulált portréi tekinthetõ meg. A Zichy-palotában lévõ Z Galériában Andrej Csezsin felvételeivel az orosz konceptualizmuson ironizál a fotótechnika adta lehetõségekkel. Rónai Péter a Priestor Galériában digitális kollázsait állította ki. A K. Galleryben a svájci fotópáros F & D Cartier kiállítása látható. Õk a minimal art eszközeit alkalmazzák a fényképészetben. Ugyancsak nem hagyományos fotótechnikai eljárásokat érvényesít mûvészetében, s nem a tisztán valós, realista látvánnyal dolgozik Mimmo Jodice, aki Nápolyból, Nápolyról mutat be képeket a Volksbank Akcent Galériájában.
Néhány további érdekesség a Fotóhónap bemutatóiból: A Szlovák Gázmûvek székházában lévõ kiállítóhelyiségébe Ján Krízik aktjait költöztették be erre a hónapra. A Galéria Café Parnasban Miriam Petráòová felvételei láthatók – Petráòová a tárgyak lelkét kutatja, a tárgyakra figyel különös látószögbõl. A Határon Túli Szlovákok Házában a Krakkói Képzõmûvészeti Akadémia fotó szakos hallgatóinak munkáiból látható válogatás.
A Fotóhónap kiállításainak zöme november végéig tekinthetõ meg.

Ólmos köd ereszkedik a legyalult városra; kíméletlen, sötét vízió, a rettenetnek az a foka, amin az irónia elhasal

Az elsõ oldalon Laci lenyúlja a zsetont. Egy Laci; gyönyörû vakmerõség, nekem legalábbis bejön. Hogy a neveknél maradjunk, a fõhõst viszont Jateknek hívják, ami talán "Játék"-nak ejtendõ, ez is jópofa. Egyébként a regény egyáltalán nem vicces, hanem, hogy elõre szaladjunk: expresszív-vizionárius-szociothriller a rendszerváltás utáni Közép-Kelet-Európából á la Tar(antino).
Valaki néhány évvel ezelõtt hoszszan bizonygatta, hogy Jáchym Topol – akkor hallottam elõször a nevét – az a cseh irodalomban, ami én lennék a magyarban. Szeretném utólag megköszönni a kitüntetõ párhuzamot, még ha nem is értek vele egyet, mert ha magyar megfelelõt keresünk, akkor Tar Sándorba oltott Hajnóczy Péter õ, vagy inkább Tarba oltott Tar, cseh Tar; megérne egy misét az Angyal és a Szürke galamb összehasonlítása, mondjuk az alkímia, drogok, alvilág motívumsor mentén. Egyébként a Hajnóczy-párhuzam se sántít, jó, kicsit biceg (talán az idõeltolódás miatt). Jateknek a kommunista rendszer alatti életútja: korai lepattanás a szülõkrõl, kazánfûtés, alkohol, olvasásmánia stb., és egyáltalán maga a karakter kísértetiesen emlékeztet Hajnóczyra. Csak éppen nem a hatvanas-hetvenes, hanem a nyolcvanas-kilencvenes években járunk, más a pálya, más a cucc, az underground alvilággá süllyed, a politika hasonló típusú mozgással felvilággá "emelkedik", az úgynevezett mindennapi valóságot a vadkapitalista harácsolás, erõszak, népvándorlások, megkergült szekták, designer drogok, szex, sitt és diliház jellemzik. Ólmos köd ereszkedik a bemocskolt és legyalult városra; kíméletlen, sötét vízió, a rettenetnek az a foka, amin az irónia elhasal. Topol, akárcsak Tar: humortalan. (Úgy látszik, az összehasonlító feketemisét nem tudjuk megúszni.) Mindkét esetben bejön egy új hatás, egy amcsi filmes fíling, tarantinós, vídiakemény, jéghideg romantika: a téboly izzó nyársára tûzve, túl a vereségen "muszáj-herkulesek" születnek. Topol hõse is, akárcsak Taré, végül is nemet mond és elpusztítja a (lokális) gonoszt. Bruce Willis a Pulp Fictionben, kiszabadulva a pszichopata rendõrök kínzókamrájából, megtorpan, kiválaszt a vitrinbõl egy megfelelõen éles szamurájkardot és visszafordul. Jatek ugyanígy: kiszabadul az elmebeteg szekta és a félalvilági haverok karmai közül, röpülhetne végre szerelméhez, ehelyett fölemel egy üszkös kampót a földrõl és elemészti az õ, a mi kelet-európai démonainkat.
Apropó, a kedélyes-sörözõs úti élményeinkbõl és Hrabalból jól ismert "arany Prága" itt úgy jelenik meg, mint egy lidércnyomásos, bûzlõ és kiégett meddõhányó, egy végítélet utáni pokolbugyor, amiben morál nélküli kreatúrák csúsznak-másznak, és puszta foggal, hörögve szaggatják ki egymás szívét a nyílt utcán. Utazási irodáknak nem ajánlott. Szívesen beszélgetnék egy tájékozatlan, de lelkes, mondjuk trinidadi olvasóval, aki ezekbõl a könyvekbõl alakítja ki aktuális Kelet-Európa-képét. Hasonló a két regényben a vadul expresszív, rövid mondatos nyelvezet, az argó beemelése, a töredezett dikció, és bár Tar sztorija néhány nap, Topolé kábé hat év alatt játszódik le, hasonló a mozaikos szerkesztés is, a mellékszálakra kitekintõ és a fõsodorhoz visszatérõ történetvezetés, amikor a látszólag csak színezõ funkciójú, de önmagában is erõs epizód vagy figura késõbb rákapcsolódik a fõszálra, például a lacis jelenet az elején, hogy e számomra kedves mozzanatnál maradjak, késõbb nyeri el mélyebb, dramaturgiai értelmét. Vagyis idõzített bombák, kibomló rejtélyek szervezik a krimidramaturgiát, a különbség csak az, hogy Topolnál a titkos laboratóriumban elõállított új drog Buddhává, Tarnál hullává változtatja az embert. Lehet, hogy így folytatódik a cseh és a magyar irodalom hrabalos-mészölyös, frivol-tragikus párhuzama?
(Jáchym Topol: Angyal. Fordította Koloszár Péter. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000.)

A mûvészeti irányzatokra már várják a jelentkezéseket

Pozsony. A mûvészeti irányzatú felsõoktatási intézményekben továbbtanulni vágyó diákok még most, novemberben küldjék el jelentkezésüket. A Pozsonyi Képzõmûvészeti Fõiskolán (VSVU) és a Kassai Mûszaki Egyetem iparmûvészeti karán november 30. a jelentkezések beküldési határideje. Azonos a határidõ a Besztercebányai Mûvészeti Akadémián is, ám a fényképészet és videó szakon jóval rövidebb: november 10. A pozsonyi Szlovák Mûszaki Egyetem építészeti karára november 15-ig lehet jelentkezni.
A Pozsonyi Mûvészeti Fõiskolán (VSMU) a filmmûvészeti és televíziós karra, valamint a színmûvészeti és bábjátszó karra november 15-ig, a színháztudományi és színházmenedzseri szakra január végéig várják a jelentkezéseket.
A szokásos februári, márciusinál rövidebb a jelentkezési határidõ a Nagyszombati Egyetem humanisztika karán (december 31.) és a Szent Cirill és Metód Egyetem hírközlési kommunikáció karán (január 20.). A pedagógiai karra január végéig lehet jelentkezni.
A felvételik díja 400 és 1000 korona között mozog, abban az esetben, ha a diák több helyre jelentkezett, 100-200 koronával többet kell fizetni.

Pozsony. Ma 18 órakor a Zámocká utca 6 szám alatt (a Chez David Szálló mögött) Eduard Kukan külügyminiszter nyitja meg a Welcome Understanding címû kiállítást, amely tizenhét képzõmûvésztõl válogatott munkák révén a kortárs jugoszláv képzõmûvészetbe ad bepillantást. (tb)

Pozsony. A Bach-év keretében kerül sor ma este 19 órától a Szlovák Rádió koncerttermében arra a hangversenyre, amelyen a nagy német zeneszerzõ mûvei hangzanak fel dzsesszesített változatban, valamint dzsesszdarabok barokk stílusban. Közremûködik Pavol Bodnár és Skuta Miklós zongorán, Dusan Húscava szaxofonon és fuvolán, Jozef Brisuda nagybõgõn, Csendes Csaba ütõhangszereken, a Bratislava kamarakórus és a Close Harmony Friends énekegyüttes Mario Fancovic vezetésével. (me)

POZSONY
HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az alk19 KIS SZÍNPAD: No de ezredesné! 19

KASSA
THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje 10 STÚDIÓ: A fekete lady, avagy játsszunk Shakespeare-t 19.30

NYITRA
ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Sirály 18.30

POZSONY
HVIEZDA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 YMCA: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 Cool túra (am.) 18.30, 20.45 Esõcseppek a forró kövön (fr.) 17.30, 20 OBZOR: Végsõ állomás (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Segíts, majd segítek (cseh) 15, 17.30 A legkedvesebb bárom (am.) 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 17.30, 18, 18.30, 20.30 Sakáltanya (am.) 17, 18.45, 20.30 Jana és barátai (izr.) 20 A réztorony (szlov.) 19.30

KASSA
DRUŽBA: Viharzóna (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Esõcseppek a forró kövön (fr.) 16, 17.45, 20 ÚSMEV: Temetetlen múlt (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Viharzóna (am.) 15.45, 18, 20.15

DÉL-SZLOVÁKIA
ROZSNYÓ – PANORÁMA: Hanuman (am.) 17, 19 LÉVA – JUNIOR: Csibefutam (am.) 16.30, 19 KIRÁLYHELMEC – PRIVÁT: Új csapás (am.) 18