Kedd, 2000. október 31. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 251. szám

Szlovákia csatlakozása az észak-atlanti szövetséghez nemcsak az országnak, hanem a NATO-nak is hasznos lenne

A NATO-csatlakozásra nem elég itthon felkészülni, a NATO-tagokkal is el kell hitetni, hogy a bõvítés nekik is pozitívumot jelent – hangzott el a "Szlovákia a NATO-ba tartozik" címmel a napokban Pozsonyban megtartott konferencián.

A rendezvényen jelen voltak a NATO-tagállamok képviselõi is, meghallgassák, mennyire felkészült Szlovákia. Ahhoz azonban, hogy Szlovákia valóban felkészült legyen, nem elég a kormánynak és a hadseregnek deklarálnia a felkészültséget, a szövetségben elvárják, hogy a csatlakozni vágyó országokban a széles nyilvánosság is támogassa ezt az igyekezetet. Az eddigi közvélemény-kutatások szerint az ország lakosságának nem egész negyven százaléka támogatja egyértelmûen a csatlakozást, tehát ezen a téren még van mit javítanunk. A legutóbb csatlakozott három ország közül egyedül Magyarországon tartottak népszavazást a csatlakozásról – a lakosság 85 szézaléka támogatta a NATO-hoz való csatlakozást. Csehországban húszrészes dokumentumfilm-sorozattal gyõzték meg az embereket a tagság elõnyeirõl, Lengyelországban pedig a közvélemény-kutatások eredményei mindig is hetven százalék körüli támogatottságról tanúskodtak. Szlovákiának abból, hogy az 1997-es madridi NATO-csúcstalálkozón kimaradt a csatlakozók sorából, a rengeteg hátrány mellett egyetlenegy elõnye is származott – minden rosszban van valami jó –, mi már a csatlakozott szomszádaink tapasztalataiból is okulhatunk. A NATO-tagság melletti egyik leghatásosabb érv az, hogy a védelem biztosítása mellett gazdasági fellendülést is hozhat a tagállamnak. Miután tavaly tavasszal Csehország, Magyarország és Lengyelország csatlakozott a NATO-hoz, Csehországba még a tavalyi év folyamán ötmilliárd dollárnyi külföldi beruházás vándorolt. Az idén ez az összeg hatmilliárdra nõtt, és 2002-ig húszmilliárdos tõkebeáramlással számolnak. A Philips cég Hranice pri Moravì-ban háromezer embert foglalkoztató üzemet telepített, a BMW gépkocsigyár jelenleg egy nagy csehországi beruházást készít el , Pilzenben a volt katonai reptér területén hatalmas ipari parkot létesítettek külföldi beruházással. Az önkormányzatok pedig területeket vásárolnak fel, hogy azokat külföldi beruházásokra tudják felkínálni.A beruházók elsõsorban nem azért jönnek, mert itt olcsó a munkaerõ, az állam pedig többévi adószünetet kínál. Ezek a feltételek korábban is meglettek volna. A külföldi üzletemberek azért merik ide hozni a pénzüket, mert a NATO-tagság bizonyos garanciát kínál arra, hogy a terület biztonságos. Ez az oka annak is, hogy Lengyelországban a csatlakozás óta több mint a duplájára nõtt a külföldi beruházás nagysága. Magyarországon pedig csupán azért nem mutatható ki hasonló ugrásszerû növekedés, mert ez az ország már korábban is megbízható befektetési területnek számított. Magyarország egyébként is sok tekintetben különleges helyzetben van. Ez például az egyetlen kelet-európai állam, amelynek területén már a csatlakozás elõtt is állomásoztak NATO-alakulatok. Jelenleg pedig ez az egyetlen NATO-tag, amely határos a forrongó Jugoszláviával. További különlegessége az országnak, hogy az észak-atlanti szövetségben úgymond szigetet alkot, amelynek egyetlen más tagállammal sincs közvetlen szárazföldi összeköttetése. Ezért is lenne Magyarország számára talán mindenki másnál fontosabb, hogy Szlovákia is a NATO-család tagjává váljék.Martinusz Zoltán magyar helyettes államtitkár szerint három feltétele van annak, hogy a legközelebbi NATO-csúcstalálkozón bennünket is meghívjanak a szövetségbe: a NATO-nak fel kell lennie készülve a bõvítésre, az országnak fel kell lennie készülve a csatlakozásra, és a nemzetközi helyzetnek eléggé érettnek kell lennie a lépésre. Martinusz szerint az elsõ és a harmadik feltétel adott, már csak Szlovákián fog múlni, hogy eléggé felkészült-e. Sokan azzal érvelnek, hogy a második fordulóban a tagjelöltek jóval szigorúbb feltételeknek kell, hogy eleget tegyenek, mint amit az elsõ kör résztvevõitõl elvártak, ott ugyanis elegendõ volt a politikai elvárásoknak megfelelni. A legutóbb csatlakozottak ezt cáfolják. Jaromír Novotný cseh miniszterhelyettes úgy véli, nem a feltételek szigorodtak, hanem a nemzetközi helyzet vált bonyolultabbá. Például amiatt, hogy az ENSZ nemzetközi haderõ felállítását tervezi, amelyben a NATO-alakulatokkal is számolna. Cakhogy ez a NATO-tagállamokra kétszeres terhet róna, s egy tagállamban sem olyan egyszerû dolog a parlament elé állni, hogy kétszerezze meg a hadseregre szánt költségvetési tételt. Pedig a NATO-tagállamokban messze nem jelent akkora problémát a pénzügyi fedezet, mint a kelet-európai országokban. Éppen ez a csatlakozást ellenzõk egyik érve: túl költséges lenne a hadsereget NATO-kompatibilissá fejleszteni. A másik tábor ellenérve: a hadsereget nem a NATO-nak modernizáljuk, azt mindenképpen át kell alakítani, hogy egyáltalán megtartsa mûködõképességét. Egy semleges állam önnálló hadseregét eltartani pedig kötlségesebb, mint ha egy mûködõ rendszer részeként létezni. De ennél kézzelfoghatóbb, a csatlakozás mellett szóló érv is elhangzott a konferencián: a NATO-tagság és az euroatlanti struktúrákhoz való csatlakozás nem csak katonai kérdés. A szervezett nemzetközi bûnözés, a terrorizmus, a kábítószercsempészet ellen is csak nemzetközi összefogással, nemzetközi szervezetek tagjaként küzdhetünk eredményesen. Ezt a betegsége miatt távolmaradó Rudolf Schuster államfõ üzente a résztvevõknek. S hogy ezúttal az államfõ nemcsak frázisokat csattogtat, azt Pavol Hamzík integrációért felelõs miniszterelnök-helyettes támasztotta alá, megemlítve, hogy a Szlovák Paradicsomban tomboló erdõtûz megfékzésére is külföldi segítséget kellett hívnunk.

A matematikai modellezés számítógépes technológiájával megfejtették a régi harangöntõ mesterek elfelejtett titkait

A nyizsegorodi területen fekvõ Szárov városában, a korábban Arzamasz-16 kóddal jelölt, szupertitkos szovjet-orosz atomközpontban harangöntéssel és gyémántcsiszolással próbálják meghódítani a világpiacot – az orosz atomprogramra ugyanis alig jut, nagyszabású nukleáris programokra pedig egyáltalán nincs pénz.A szakemberek a meglévõ szárovi tudományos potenciált kihasználva, a matematikai modellezés korszerû számítógépes technológiájának segítségével megfejtették a régi harangöntõ mestereknek a szovjet idõkben teljesen elfelejtett titkait. Az atomközpontban próbaképpen már öntöttek harangokat, s az elsõ darabok "mûvészi zúgása" megnyerte a helyi zenei szakértõk, mi több, az idelátogató Msztyiszlav Rosztropovics, a világhírû karmester és gordonkamûvész tetszését is. Az atomközpont már több megrendelést is kapott az ortodox egyház templomaitól. Ugyanis, noha Oroszországban több helyütt is foglalkoznak harangöntéssel, a piac egyelõre telítetlen. A harangigény nagy, mivel a szovjet idõkben rengeteg templomot használtak más célra, s a harangok többségét beolvasztották. Az 1946-ban a szovjet atomfegyver-arzenál kifejlesztésére létrehozott szárovi atomközpont másik reménysége a gyémántcsiszolás, mivel Oroszország nem rendelkezik megfelelõ csiszolókapacitással. Ugyancsak matematikai módszerekkel dolgozták ki, hogy milyen megmunkálás szükséges a briliánsok teljes fényû ragyogásához. Szinte mellékesen lézertechnológiák is kerekedtek a gyémántok darabolására, illetve jelölésére. A kutatóközpontban most külön ékszerrészleg is mûködik, ahol évente már négyszáz darab remekmû kerül ki a mesterek keze alól – de a termelést néhány éven belül meg akarják tízszerezni.A saját csiszolású szárovi briliánsokat az ékszerkészítés mellett a jövõben az orvostudomány is hasznosíthatja: a mesterséges szemlencsék sorozatgyártását hamarosan beindítják, s az elsõ kísérleti darabok beültetése is megtörtént már.

KOMMENTÁR

Pillanatnyilag 12 állami alap mûködik Szlovákiában. A közpénzek elosztására hivatott intézmények radikális leépítésérõl döntött a kormány. Határozata értelmében a legtovább az állami lakásfejlesztési alap mûködhet mai formájában, ez 2003. január 1-jével szûnik meg. Egyetlen alap marad meg, az atomenergetikai létesítmények felszámolására hivatott, a jelenlegi piacszabályozási alap intervenciós ügynökséggé alakul át. A többi pénzelosztó testület zöme már a jövõ év júliusától az ágazatok szerves részévé válik, néhány késõbb. A közpénzek elosztására hivatott alapok leépítésének célja, hogy átláthatóbbá, követhetõbbé és hatékonyabbá tegye a terjedelmes pénzcsomagok felhasználását. Az idei költségvetési évben 33 milliárd koronát tesz ki a kormány és a parlament látókörébõl kikerülõ összeg; az alapokba irányított közvetlen dotációk összege 8 milliárd korona. Nem mindegy az sem, hogy ezzel sikerül-e visszaszorítani az e téren is meglevõ korrupciót. Ahol hivatalnokok vannak, ott megjelenik a pénzszerzési lehetõség kihasználásának ez a formája. Túlzás lenne azt állítani, hogy ahány állami hivatalnok, annyi megvesztegethetõ személy, de tény, hogy minél szövevényesebb úton jut a közpénz a felhasználójához, annál több a megkísérthetõ kispénzû hivatalnok. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint Szlovákia a legkorruptabb országok sorában találja magát. Persze, az állami alapok megszüntetésével nem szavatolható, hogy a közélet tisztasága szempontjából visszahúzó jelenség eltûnik, de nagyobb a valószínûsége, hogy az állami költségvetésbe bekerülõ tételekkel az illetékes minisztériumok a törvény betûje szerint gazdálkodnak. Megszûnik az az egyes alapok esetében alkalmazott gyakorlat, hogy rosszabb feltételekkel vesznek fel hiteleket, mint amilyenekkel az állam jut hitelforráshoz. Indokolatlan az alapok megszüntetéséért aggódók félelme, miszerint ily módon kevesebb pénz jut majd az eddig e forrásból finanszírozott egészségügyi, kulturális, testnevelési stb. projektekre, hiszen az ilyen programokra, célokra szánt pénzcsomag nem lesz kisebb, csupán annyi változik, hogy az állami költségvetési pénzek felhasználásának szabályai szerint költhetik el. Most már csak az a kérdés, hogy sikerül-e a minisztériumoknak bebizonyítaniuk: képesek valóban hatékonyan gazdálkodni a közpénzekkel, mert rájuk pillanatnyilag nem ez jellemzõ...

JEGYZET

Bevallom, görcsbe rándul a gyomrom, amikor munkahelyi kötelességeimet teljesítve részt veszek a parlamenti bizottságok, illetve a plénum ülésein. Nem vigasztal, hogy nem vagyok egyedül, a sajtó szinte valamennyi képviselõje hasonló érzésekkel lépi át a T. Ház kapuját. Vércukrom szintjét fõként az emeli fel, hogy a mai ellenzékiek nemcsak bennünket néznek hülyének, hanem mindazokat, akik nem szenvednek emlékezetkihagyásban, és képesek visszaidézni az elõzõ kormány rablógazdálkodását. Vagy akár azt, hogy az 1998-as válalsztások elõtt miként reagáltak a kormánypárti képviselõk az ellenzékiek hozzászólásaira, javaslataira. Az egészségügyi bizottság például mindig csak azt szavazta meg, amire Marta Aibeková (HZDS) rábólintott. És mert ritkán bólintott Tibor Sagát, Roman Kovác vagy Ferkó Barnabás javaslatára, az akkori ellenzékiek labdába sem rúgtak. Pedig a képviselõk, amikor a kormánytól az állam által biztosítottak ellátásáért járó anyagiak megemelését követelték, valamennyiünk érdekeit képviselték! Sikertelenül persze, hiszen a HZDS-SNS-ZRS trió védte kenyéradóit. Mivel fordult a kocka, most õk azok, akik nagy hangon a kormány felelõsségét hangsúlyozzák. Marta Aibeková honanya a múlt heti plénumülésen azt is kifogásolta, miért nem hallgatja felszólalásaikat a kormányfõ és a pénzügyminiszter?! – Csak nem akarja bemesélni valakinek, hogy Meciar és pénzügyminisztere(i) valaha végigülték a parlamenti tanácskozásokat? – hördültünk fel szinte egyszerre. A képviselõnõt nem zavarta, hogy mozgalmi társai sem voltak kíváncsiak ékesszólásaira, ugyanis szép lassan kisomfordáltak a terembõl. Olykor maroktelefonálva, fittyet hányva nemcsak az illemre, hanem az elõírásokra is. Persze, volt a teremben valaki, aki nem reagált társnõjének epés megjegyzéseire, de Roman Kovác egészségügyi miniszter válaszaira sem. Nem tornyosultak elõtte iratkötegek, a számítógép képernyõje sem villogott arcába. Az idõs férfi domborodó pocakján összekulcsolt kezekkel, félrebillent fejjel ült a padsorban. Hacsak ült volna! Ám a hajdani kultuszminiszter aludt. Munkaidõben. Ezért kapja a bérét?

TALLÓZÓ

Az ország NATO-csatlakozásának elõnyeirõl felvilágosító kormány-kampányban a közvélemény nemtetszését kiváltó módszereket is alkamaznak. Ján Fígel külügyi államtitkár szerint néhány középiskolai tanár részt vett egy, a szövetségrõl, európai vonatkozásairól és Szlovákia csatlakozásának elõnyeirõl tartott tanfolyamon, hogy az ott hallottakat beépítse a tananyagba. Fígelnek meggyõzõdése, ez sokat segíthet, hiszen általuk több mint ezer diák kerül kapcsolatba a NATO-val. Kamil Vajnorský, a iskolaügyi szakszervezet volt elnöke szerint a politika nem való az iskolába. Úgy véli, ez politikai befolyásolás, melyek célja, hogy a tanulók odahaza szüleiket befolyásolják. Bauer Edit, munka-, szociális- és családügyi államtitkárnak viszont meggyõzõdése: az iskolában politikai kérdésekrõl is beszélni kell. "Persze, nem olyan értelemben, hogy ilyen véleményed lehet, ilyen nem". Az iskolának elegendõ informácót kell a tanulók rendelkezésére bocsátani. Bauer Edit szerint az információszolgáltatás objektív, míg Vajnorský úgy véli, nem helyes, ha a tanulókat a politikai kérdésekben felvilágosító személy egyben irányítja is.