Szombat, 2000. október 28. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53. évfolyam 249. szám

Ilyen részletességgel még nem láthattuk a vörös bolygót

Az interneten hatalmas fényképállomány vált elérhetõvé a Marsról, melyet a Global Surveyor ûrszonda készített a múlt év márciusától egész mostanáig. A szonda képalkotó berendezésének, a Mars Orbiter Cameranak (MOC) köszönhetõen olyan finom felbontású, fekete-fehér felvételeket sikerült készíteni, melyeken az 1,4 m-es tárgyak már észrevehetõek, a 4-7 m-esek felismerhetõek. Ilyen részletességgel még sohasem láthattuk a vörös bolygó felszíni alakzatait. A kamerát építõ és mûködtetõ, illetve a képeket feldolgozó Malin Space Science Systems október közepén jelentette be, hogy több mint 30 000 új, nagy felbontású felvételt készülnek feltenni az internetre. Ez megtörtént, így ezzel megduplázták az elérhetõ képek számát (eddig 27 500 fotó volt fent). A Mars Global Surveyor (MGS) ûrszondát 1996. november 7-én indították a Földrõl, mely 1997. szeptemberében állt Mars körüli pályára. A manõverek lebonyolítása közben különbözõ problémák keletkeztek, s csak egy esztendõ múlva sikerült a tudományos programot elkezdeni. A Mars-képek pontos internetes címe pedig a következõ: http:// www.msss.com/moc_gallery/.

Megfékezik a kemoterápia kellemetlen mellékhatását

Hamarosan klinikailag is kipróbálnak egy olyan krémet vagy gélt, amely megakadályozza a kemoterápia mellett fellépõ hajhullást. Kevés elszomorítóbb látvány van, mint a kemoterápiától kopasz kisgyermek. De a felnõtteket sokszor náluk is jobban megviseli lelkileg a kezeléssel járó hajhullás. Hamarosan azonban klinikailag is kipróbálnak egy olyan krémet vagy gélt, amely megakadályozza a kemoterápia mellett fellépõ hajhullást. Stephen Davis és munkatársai a Glaxo gyógyszergyár kutatólaboratóriumában egy GW8510 nevû hatóanyagot tartalmazó krémmel kenték be patkányok szõrét, mielõtt a kemoterápiában széleskörûen használt Etoposide nevû gyógyszerrel kezelték volna õket. Ennek eredményeként a patkányok felének egyáltalán nem hullott a szõre, a többieknél pedig a szokásosnál jóval kisebb volt a szõrvesztés. A kontrollcsoportban viszont, amelyet nem kezeltek a GW8510-tel, az állatok szinte teljesen megkopaszodtak. A kemoterápiában használatos legtöbb gyógyszer a gyorsan osztódó sejteket támadja meg. Sajnos, így nemcsak a daganatos sejtek, hanem a szervezet egészséges, de az átlagosnál gyorsabban osztódó sejtjei is áldozatául esnek, például azok, amelyek a szõrtüszõket veszik körül. Ezért hullik ki a haj. A GW8510 idõlegesen leállítja a sejtek osztódását. A bõrfelületre kenve behatol a hámsejtekbe, és gátolja egy CDK-2 nevû enzim mûködését. Ennek következtében a sejtek megrekednek a sejtosztódás egyik szakaszában, ezért a gyorsan osztódó sejteket megtámadó gyógyszer már nem hat rájuk. A sikeres patkánykísérletek után a szert most embereken is kipróbálják. Ha beválik, Davis szerint hamarosan megindulhat egy olyan krém vagy gél tömeggyártása, amelyet minden egyes kemoterápiás kezelés elõtt felvisznek a hajra, majd órákkal késõbb leöblítenek. (É. T.)

Egy berkeleyi kutatócsoport vizsgálatai szerint esetleg üstököszápor okozhatta a földi élõvilág népességrobbanását

Egy berkeleyi kutatócsoport a Hold meteoritkrátereinek kronológiáját vizsgálva arra a meglepõ következtetésre jutott, hogy a becsapódások gyakoriságának hirtelen növekedése központi szerepet játszhatott a földi élõvilág evolúciójában.

Az adatok szerint a frissen keletkezett ütközési kráterek száma 3,5 milliárd évvel ezelõtt folyamatosan csökkenni kezdett, majd mintegy 400 millió éve ez a folyamat hirtelen megfordult, és a becsapódások gyakorisága ismét megközelítette a 3,5 milliárd évvel ezelõtti szintet. Ez a hirtelen változás idõben egybeesett a "kambriumi népességrobbanással" – azzal az idõszakkal, amikor a földi fajok sokfélesége (a diverzitás) ugrásszerûen megnõtt. "Jóllehet a közhiedelem szerint a gyakori, erõteljes meteoritbecsapódások pusztító hatásúak – gondoljunk csak a dinoszauruszok aszteroidbecsapódásnak tulajdonított kihalására! – mégis, szerencsés esetben jótékony hatása is lehet. A fokozott stresszállapot ugyanis az élõlényeket a korábbinál sokoldalúbb és rugalmasabb alkalmazkodásra kényszerítheti, s ezáltal növelheti a biológiai fajok sokféleségét – mondta Richard Muller professzor, a kutatócsoport vezetõje. – Piciben hasonló történik például, amikor a gazda megmetszi a gyümölcsfát, hogy több gyümölcsöt teremjen: lehet, hogy amikor az élet már erõre kapott, az újra sokasodó becsapódások más, gyümölcsözõbb irányokba terelték az evolúciót." A professzor szerint az is érdekes egybeesés, hogy az elsõ életnyomok hozzávetõlegesen 3,5 milliárd évvel ezelõttiek, abból az idõszakból származnak, amikor a becsapódások ritkulni kezdtek. Ezért elképzelhetõ, hogy az élet már ennél korábban, akár többször is kicsírázott, csak a viharos ütközések újra és újra megakadályozták erõre kapását. Muller eredetileg azért akarta a Holdról származó talajmintákat megvizsgálni, hogy utánajárjon annak a feltételezésnek, amely szerint idõrõl idõre sûrû üstököszáporok zúdulnak a Naprendszer belsõ vidékei, s ezen belül a Föld felé. Ezt a hipotézist a Földön a folyamatos erózió, üledéklerakódás és lemeztektonikai tevékenység miatt szinte lehetetlen ellenõrizni. A holdkráterek viszont gyakorlatilag érintetlenül õrizhetik a becsapódások emlékeit. Eleinte úgy gondolták, hogy a kráterek "korfájának" meghatározásához nagyszámú kráterbõl kell mintát venni, ehhez pedig egy újabb, roppant költséges Hold-expedíciót kell útnak indítani. Muller viszont határozottan állította, hogy a szükséges adatok a Hold talajának bármely grammjában megtalálhatók, ideértve azokat a talajmintákat is, amelyeket az Apollo-küldetések ûrhajósai hoztak a Földre. Érvelése szerint ugyanis a becsapódások emlékeit hûen megõrizték a gömbölyû mikrotektitek, a szferulák: ezek mikroszkopikus méretû üveggyöngyök, amelyek akkor keletkeznek, amikor a kráterbõl a becsapódás miatt megolvadt bazalt szétfröcsköl, felrepül a légkörbe, majd visszazuhan, s a talajba fúródva lehûl és megszilárdul. A berkeleyi kutatók a NASA-tól kapott egy grammnyi holdtalajmintában összesen százötvenöt szferulát találtak. Az apró üveggyöngyök korát a Berkeley Egyetemen elemzéssel határozták meg. A minta atomjait lézeres tömegspektroszkóppal szétválasztva meghatározták az argon-40 és az argon-39 izotópok arányát, amibõl egyértelmûen megállapítható a szferulák keletkezésének idõpontja. Az eredmények nem csupán a földi evolúciót helyezik új megvilágításba, hanem a Naprendszer fejlõdését is. Mint a professzor elmondta, az, hogy a kialakulást követõ viharos idõszak után az ütközések gyakorisága csökkenni kezdett, könnyen megmagyarázható azzal, hogy a Nap, a Jupiter és a közelben elhaladó csillagok gravitációs vonzásukkal fokozatosan megtisztították a törmelékektõl a Naprendszer belsõ vidékeit. Arra viszont már sokkal nehezebb magyarázatot találni, hogy mi okozhatta a Naprendszer belseje felé tartó üstökösök számának hirtelen megugrását. Ez az a pont, ahol az eredmények egy másik, egyébként sokat vitatott hipotézishez kapcsolódnak. Muller szerint felettébb valószínû, hogy a változást a Nap egyelõre ismeretlen kísérõje okozza. Az ötlet már 1984-ben felvetõdött; Muller akkor ezt a feltételezett égitestet Nemezisnek nevezte el, utalva a Végzet istennõjére a görög mitológiában. Az üstökösök számának megugrása kapcsolatban állhat a Nemezis pályájának hirtelen megváltozásával, állítja Muller, aki szerint ez akkor következhet be, ha egy csillag viszonylag közel kerül Naprendszerünkhöz. (É. T.)