XIII. évfolyam 49. szám

2002. április 29., hétfő

A történelmi magyar egyházfők levélben fordultak az Európa Parlament képviselőihez, amelyben azzal vádolják a román kormányt, hogy nem teljesítette az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatására tett ígéreteit. A mintegy 2000 visszaigényelt ingatlan közül csupán hat került vissza az egyházak tulajdonába, és nem 52, ahogy arról a román hatóságok tájékoztatták a nemzetközi szerveket – áll a levélben.

Május elsejétől még 600 lejjel drágul literenként a benzin – mondta a SNP Petrom vezérigazgatója. Az üzemanyagárak legközelebb június elsejétől drágulnak, mert akkor lesz a következő euróhoz viszonyított aktualizálás.

A Petrom legutóbbi áremelése két héttel ezelőtt volt. Pillanatnyilag egy liter Premium benzin 18.500 lejbe, egy liter ólommentes benzin pedig 17.900 lejbe kerül.

S. D.

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum román tannyelvű osztályainak tanulói ebben az intézményben fejezhetik be tanulmányaikat, nem kell tehát más iskolába költözniük – nyilatkozta Claudiu Lucaci kormányszóvivő csütörtökön.

Pénteki telekonferenciáján Adrian Nãstase miniszterelnök kijelentette: "Ami engem illet, egyetlen pillanatra sem hittem, hogy a román tanulókat el kell távolítani abból a líceumból, amelybe beiratkoztak", s hozzátette, másfelől azonban "kötelesség" belátni, hogy a marosvásárhelyi gimnázium vegyessé változtatása azután, hogy több mint 400 évig magyar tannyelvű iskolaként működött, "erőltetett változtatásként" értelmezhető.

Nãstase úgy véli, az a megoldás, melyre a Bolyai Farkas Líceum ügyében jutottak, "többé-kevésbé mindkét fél számára megfelel": egyfelől elismeri az iskola hagyományait, másfelől a román tanulók számára viszont lehetővé teszi, hogy befejezzék tanulmányaikat. A miniszterelnök kifejezte abbéli meggyőződését, hogy a jövőben nem különálló oktatási intézményeket kell létrehozni, hanem meg kell adni a kisebbségeknek a lehetőséget, hogy megőrizhessék nyelvüket és éltethessék hagyományaikat.

Mediafax

Az Országos Választási Bizottság (OVB) pénteki budapesti ülésén elutasította a parlamenti választások második fordulójában visszalépő jelöltek után számított töredékszavazatok ügyében érkezett beadványt. Az OVB döntésére nyilatkozatban reagált Kovács László, az MSZP, Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke és Deutsch Tamás, a Fidesz alelnöke.

A beadványozó – egy pécsi joghallgató – szerint a választási eljárási törvény alapján kiesik a jelölt, ha a szavazás megkezdése előtt a jelöléséről írásban lemond, választójogát elveszti vagy meghal.

A beadvány szerint mivel az országos listán szerezhető mandátumokat a második fordulót követően osztják ki, a második fordulót megelőzően jelöltségéről lemondó személyt a listás mandátumok kiosztásánál kiesett jelöltként kell kezelni.

Ficzere Lajos, az OVB elnöke az ülésen bejelentette: a beadvány tárgyalására Szoboszlai György (MSZP) és Poczkodi Balázs (SZDSZ) OVB-tagok kezdeményezésére hívott össze rendkívüli ülést.

Az OVB vezetője visszautasította Kuncze Gábor szabad demokrata pártelnök csütörtöki nyilatkozatát, amelyben politikai gengszterizmusnak minősítette, hogy a testület szerdai ülésén hétfőre halasztotta a beadvány tárgyalását.

Sipos Irén, az Országos Választási Iroda vezetője arról tájékoztatta az OVB-t, hogy 1990 óta ugyanazon eljárás szerint számítják a töredékszavazatokat, ezen az 1989-es választási törvény 1997-es módosítása sem változtatott.

Sipos Irén felhívta a figyelmet arra, hogy a jogalkotó a pártok választási akarattal arányos parlamentbe jutását kívánta biztosítani a töredékszavazatok figyelembevételével.

Szoboszlai György közölte: a választási rendszer azért kétfordulós, hogy a pártok számára az első forduló után lehetőséget adjon a politikai szövetségek megkötésére és az alkukra.

Maczonkai Mihály, az OVB választott tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy országgyűlési mandátum egyénileg, valamint területi listán és országos listán szerezhető. Következtetése szerint, ha valaki egyéni jelöltségéből visszalép, az még nem jelenti területi listás és országos listás jelölti minőségének megszűnését. Poczkodi Balázs szerint nem lehet a pártok töredékszavazatokra alapuló országos listaállítási jogait elvenni. Horváth Sándor választott OVB-tag kijelentette: nem tartaná etikusnak, ha az OVB egy hosszú idő óta kiérlelt, megalapozott választási eljárást megkérdőjelezne.

A testület 8–4 arányban utasította el a beadványt.

Az OVB-hez több, különböző megközelítésű beadvány érkezett a töredékszavazatok beszámításának ügyében, amelyekről a testület első határozatának megfelelően hozott egyenként döntést.

Kovács László szocialista pártelnök reméli, az OVB döntése után véget érnek a Fidesz arra irányuló próbálkozásai, hogy felülírja a választók döntését, és a vereség ellenére is megőrizze hatalmát. A pártelnök erről pénteken nyilatkozott az MTI-nek. Reményét fejezte ki, hogy a döntés után az OVB mielőbb kihirdeti a választások hivatalos végeredményét, és a köztársasági elnök az alkotmánynak megfelelően megbízza Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelöltet az MSZP–SZDSZ koalíciós kormány megalakításával.

Megnyugtatónak nevezte az SZDSZ elnöke az Országos Választási Bizottság pénteki döntését, amelyben a testület elutasította a parlamenti választások második fordulójában visszalépő jelöltek után számított töredékszavazatok ügyében érkezett beadványt. Kuncze Gábor az MTI-nek nyilatkozva ugyanakkor elgondolkodtatónak tartotta, hogy a felvetés négy támogató szavazatot kapott.

Deutsch Tamás véleménye szerint az Országos Választási Bizottság ahogy korábban is, most is tisztességesen végezte munkáját, érdemben vizsgált minden beadványt. A Fidesz alelnöke a töredékszavazatokkal kapcsolatos OVB-állásfoglalás kapcsán nyilatkozott pénteken az MTI-nek.

Mádl Ferenc köztársasági elnök levélben fordult Ficzere Lajoshoz, az Országos Választási Bizottság elnökéhez: az államfő tájékoztatást vár az országgyűlési választások hivatalos végeredménye közlésének időpontjáról. A köztársasági elnöki sajtóiroda a levelet pénteken juttatta el az MTI-hez. Ebben az elnök ki-fejti: (...) "A közeljövőben kezdeményezni fogom az Országgyűlés alakuló ülésének megszervezésével kapcsolatos tárgyalásokat a parlamentbe bejutott pártok képviselőivel. További alkotmányos kötelezettségeimnek azonban csak a választás eredményének hivatalos közlését követően tudok eleget tenni. Mindezek miatt szeretnék tájékoztatást kapni az Elnök Úrtól a jogorvoslati kérelmek elbírálásának várható befejezéséről, illetve a hivatalos végeredmény közlésének időpontjáról. (...)

A bizottság, illetve a területi választási bizottságok felelősségteljesen, esküjüknek megfelelően teljesítik kötelezettségüket. Munkájukat már több alkalommal elismertem, és ezt most írásban is kifejezem. Működésük, valamint döntéseik, amelyek a felügyeletet gyakorló bíróságok törvényességi kontrollját is kiállták, kellő biztosítékot adnak ahhoz, hogy a választás végeredménye az egész társadalom számára megnyugtató módon elfogadható legyen" – fogalmazott a magyar köztársasági elnök.

MTI

A magyar emberek többségének rövid a memóriája: elfelejtette a szociális szempontból katasztrofális Bokros-csomagot, és visszatapsolta az MSZP–SZDSZ-koalíciót a hatalomba. A magyar emberek többségének a kádári időket jellemző "gondoskodó állam" iránti nosztalgiája nagyobb, mint a jövőbe vetett bizalma; nagyobb az erdélyi magyarok iránti xenofóbiája, mint az irántuk érzett szeretete. Dehát a posztkommunizmus éveit éljük, csak körül kell nézni Közép-Keleten: az exkommunista elit sokszor távozott már a hatalomból, de mindig visszatért.

Erdélyi származását szívesen emlegető miniszterelnöke lesz tehát az országnak, kérdés azonban, hogy a szép frázisokon ("tízmillió magyar miniszterelnöke akarok lenni, de 15 millió magyarért érzek felelősséget") és a bukaresti diplomaták előtt románul elhangzó egy-két mondaton kívül kap-e valamit a külhoni magyarság. Egyelőre csak találgatni lehet. Újratárgyalja-e az Orbán–Nãstase-megegyezést az új kormány, ahogy ígérte, és ha igen, ennek milyen következményei lesznek? A státustörvényt visszavonni bizonyosan nem fogja, de megfosztja-e tartalmától? De a lényeg nem ez. A státustörvény csak kerete volt egy olyan stratégiai kezdeményezésnek, mely a magyarlakta vidékeket kívánta integrálni a magyarországi gazdaság vérkeringésbe, hogy ez a régió – magyarostul, szlovákostul, románostul – majdan az Európai Unió gazdasági motorjává tudjon válni. Az Orbán-kormány úgy vélte: csak így válhat lehetségessé, hogy a határok nélküli Európa otthona lehessen nemcsak 23 millió románnak, hanem mind a 15 millió magyarnak is.

Négy év elmúltával marad-e írmagja ennek a stratégiának? És mit várhatunk tízmillió magyar miniszterelnökétől? Medgyessy Péter akkor lehetne büszke származására, ha képes lenne meghazudtolni a közvélemény nagy részében róla kialakított képet arról a dúsgazdag, de középszerű és erélytelen emberről, akit állítólag a nagytőke ültetett a miniszterelnöki székbe, és azzá a karizmatikus kormányfővé válna, akire oly nagy szüksége van az országnak. Helyzetét rontja, hogy mint pártonkívüli, szava súlytalan a szocialista pártban, ahol a nagycápák már ugrásra készen állnak, hogy részüket kiharapják a friss koncból, amit Magyarország politikai-gazdasági hatalma jelent. Az új magyar miniszterelnök hatékony magyarságpolitikáját nehezíti az SZDSZ jelenléte is, aki nélkül a szocialisták nem tudnának kormányozni: abból a szűk 51%-ból, amivel a balliberális oldal rendelkezik, öt és fél százalék a szabad demokratáké, így a szocialisták akár egyfajta politikai zsarolással is szembekerülhetnek, azt pedig a pökhendi szabad demokraták már korábban tudtunkra adták, hogy – némi túlzással – számukra minden fontosabb a határon túli magyarságnál. Míg az MSZP legalább kijelentéseiben szót emel a határon túli magyarokért, addig az SZDSZ ezt a kérdést már formálisan sem hajlandó felvállalni – nem csak a státustörvényt nem szavazta meg, de annak érdemi vitájából is rendre kivonta magát.

Az összmagyarság sorsa nagyban függ azon is, hogy a politikai jobboldal képes-e vereségét mihamarabb feldolgozni, és visszanyerni a választópolgárok döntő többségének rokonszenvét; hogy az MDF mint politikai alternatíva a nemzeti oldalon, növelni tudja-e tekintélyét az elkövetkezendő időkben, és a Fidesz képes lesz-e higgadtan kielemezni a kudarc okait. A külső okokat tudjuk: a Fidesz-vezette kormánynak négy évig egy gáncsoskodó ellenzékkel és ellenséges balliberális médiatúlsúllyal kellett szembesülnie, láttuk azt is, hogy Torgyán József megzavarta a kisgazdákat, és hogy több, kisebb-nagyobb hiba csúszott a választási kampány taktikájába. A választ arra kell megtalálnia a pártnak, hogy miért vesztette el oly drámai módon a budapesti szavazóit, miért nem tudta megszólítani a munkásokat, a szegényebb sorban élőket, hogyan lehetséges, hogy miközben nőtt szimpatizásainak száma, az esküdt ellenségek száma is növekedett.

Reménykedésre ad okot, hogy ez a két párt olyan erős ellenzéke lesz az új kormánynak, amely minden komolyabb hibát azonnal büntetni tud. Ráadásul ma már olyan tömegbázis áll a polgári erők mögött, mely hegyeket képes megmozdítani, ha kell. Az április 13-i tömegtüntetés méretében és tartalmában is, mondhatni történelmi léptékű, talán soha ennyi ember nem gyűlt össze, hogy hitet tegyen nem valami ellen, hanem valami mellett. Április 13-a a magyar polgárság öntudatra ébredésének a hivatalos születésnapja; megszületett a "szeretet és az összefogás" ereje, melynek küldetése, hogy a XXI. századi európai polgárság sokszínű családjába bevezesse a magyarságot. És melynek eszmeiségében központi helyet foglal el – egyebek mellett – a határokon átnyúló, össznemzetben való gondolkodás is.

Páll Szilárd

Markó Béla szerint szükséges fenntartani a státustörvény alkalmazására vonatkozó román –magyar memorandumot, ugyanis ez igen hasznosnak bizonyult: egyrészt a státustörvény alkalmazásában, másrészt pozitív hatást gyakorolt a román–magyar kapcsolatokra is. A szövetség elnöke kifejtette azt is, hogy a memorandum kérdése nem szerepelt a tegnap reggel Adrian Nãstaséval folytatott megbeszélések napirendjén. A Markó Béla leszögezte: amennyiben a magyar félnek konkrét problémái vannak, tiszteletben kell azokat tartani, viszont fontos a kétoldalú dokumentum megőrzése.

Túl korai lenne még a státustörvény alkalmazása kapcsán aláírt román–magyar egyetértési megállapodás módosításáról beszélni, jelentette ki Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor, egykori kisebbségügyi miniszter pénteken. A szenátor úgy véli, a memorandumról szóló konkrét megbeszélésre csak május második felében, az új magyar kormány megalakulása után, valamint a konkrét újratárgyalási javaslatok megfogalmazását követően kerülhet sor. "Egyébként a memorandum két kormány közti megállapodás, tehát az esetleges módosítási tárgyalások a két kormány között, nem az RMDSZ-szel folynak majd, mivel mi nem vagyunk kormányzáson", tette hozzá Eckstein.

Gheorghe Funar kéri a román osztályok újraindítását három kolozsvári magyar középiskolában. A polgármester azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben "a román nyelvű oktatás nem indul újra ezekben az intézményekben, ahonnan 1990 januárjában az RMDSZ és a magyar revizionisták nyomására elüldözték a román diákokat", elrendeli a tanári bérek és a három iskola tevékenységéhez szükséges pénzek kiutalásának leállítását.

Pénteken 17 halálos áldozatot követelt egy erfurti (Németország) gimnáziumban történt ámokfutás – közölték szombaton a hivatalos szervek. A helyi rendőrség adatátviteli hibával indokolta a téves számot. A friss közlemény szerint az ámokfutón kívül, aki végül maga ellen fordította fegyverét, a lövöldözésben életét vesztette egy diák és egy diáklány, egy rendőr, valamint a tantestület 13 tagja: 11 tanár, az igazgatóhelyettes és az iskolatitkár. A rendőri vizsgálat kiderítette, hogy a 19 éves tettes, akit januárban eltanácsoltak a gimnáziumból, aktív tagja volt egy erfurti lövészegyletnek.

Mediafax, MTI

A Köztájékoztatási Minisztérium Interetnikai Kapcsolatok Főosztályának szervezésében Szebenben került sor a Kisebbségi Tanács Oktatás és Ifjúsági Bizottságának soros ülésére. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, az oktatási bizottság alelnöke, aki az RMDSZ álláspontját képviselte ezen az ülésen, lapunknak elmondta:

– Szeben megye főtanfelügyelője meglepő gondolatokat fogalmazott meg beszédében, kifejtve, hogy Szeben megye a harmonikus interetnikai együttélés modelljeként fogható fel, s hogy a kisebbségi oktatásnak itt évszázados hagyományai vannak. Ehhez csatlakoztak méltató beszédeikben a harmonikus együttélés szószólóiként a kormány képviselői is. Szebenben a románságnak könynyű harmonikus együttélésről beszélni, és együttélni is könnyű azokkal, akik már nincsenek (ott). Tudjuk, hogy eltűnt a német, illetve szász lakosság Szebenből, és a német nyelvű oktatás 90%-ban román ajkú diákok körében történik. Murvai László érdemi, tényfeltáró előadása után következett az érdemi vita, de ekkor a kormányképviselők kijelentették, hogy nekik sajtótájékoztatóra kell menniük, és távoztak.

Felszólalásomban elmondtam: számomra az a tény, hogy amikor a kisebbségi gondok feltérképezéséről van szó, akkor a kormány képviselői nincsenek jelen, azt tükrözi, hogy ezt a tanácskozást politikai kirakatrendezvényként kezelik csupán, és nem érdekli őket az érdemi megoldásoknak a lehetősége sem. Túl mennyeinek tartottam azt a felvezetést is, amelyet a bevezetőben ecseteltek, elferdítve, rózsaszínűre festve a valóságot. Bár Constantin Corega államtitkár burkolt kijelentésére érdemes kitérni, aki azt mondta: a kisebbségi oktatás terén nincs semmi gond, s ha néha mégis felmerülnek problémák, az a romániai oktatás egészére vonatkozó kérdés. Nem tetszett a marosvásárhelyi helyzet megvilágítása, az a mód, ahogyan a múlt héten a Bolyai líceumban történteket helyezte hamis fénybe. Az államtitkár dicséretesnek nevezte, hogy sikerült közös tárgyalóasztalhoz ültetni a román és magyar diákokat a Bolyai líceum ügyében. Ezt Corega a demokrácia fokmérőjeként fogta fel és állította be, holott az én olvasatomban egy erkölcstelen, manipulatív politikai tett volt, amikor kiskorúakat politikai döntések tényezőjeként akarunk feltüntetni.

Kérdésemre Murvai László elmondta, hogy a kisebbségi oktatásért felelős főigazgatóság letett egy erre vonatkozó tervezetet a miniszter asz-szony asztalára, melyre azóta sem kaptak választ. A politikumnak kell közbelépnie, hogy a kormány a megkötött protokullumok és európai normák értelmében cselekedjen. Hallatnunk kell a hangunkat, ostorozni a hanyagságot, vagy politikai nem akarást a kormány berkeiben, mint ezen az ülésen is történt, mert miután kritizáltam a kormány képviselőinek elvonulását, a működő csepütelefonokon keresztül tudomást szereztek róla, és végül is visszatértek a tanácskozásra. Ha lassú léptekkel is, de haladunk érdekeink megvalósítása felé – érvelt a képviselő.

B. B. J.

A képviselőház oktatási bizottsága – Asztalos Ferenc alelnök javaslatára – a közoktatásban dolgozók fizetésének 15 százalékkal való emelését terjeszti plenáris vitára. A tanügyi bérkiegészítés lépcsőzetes lesz: ha a javaslatot elfogadják, a felsőoktatásban dolgozók fizetésemelése következik – mondta az RMDSZ székelyudvarhelyi parlamenti képviselője.

A kormány nevetségesen alacsony, mindössze ötszázalékos fizetésemelést ígért a tanügyi szakszervezeteknek, ami azt jelenti, hogy például egy kezdő tanárnak körülbelül 80.000 lejjel emelkedne a havi bére. Ráadásul többet vonnak el a pedagógusoktól, mint amennyit adnának – magyarázta Asztalos Ferenc –, hiszen a zónapénzként emlegetett bérpótlék felére csökkentésével az ötszázalékos kiegészítés nem éri el azt a különbséget, amit a vidéken tanítók kapnak költségmegtérítésként. (Az ingázó, lakhelyüktől távol dolgozó pedagógusok alapfizetésük 5–80 százalékát kaphatták pluszba, amolyan kiszállási pénzként – amit szintén RMDSZ-javaslatra szavaztak meg –, azonban a kormány a felére csökkentette ezt az összeget.) Sőt miután a következő tanévtől az osztályok átcsoportosításával, létszámnövelésével közel kétezer tanügyi állás szűnik meg szerte az országban, méltánytalan a munkahelyükön maradók fizetésének megemelése csupán öt százalékkal...

– Politikusként a kormány álláspontját kellett volna képviselnem, de pedagógusként, szakmabeliként átérzem a kollégák és a szakszervezetek helyzetét – fogalmazott Asztalos. – A romániai magyarság szempontjából nemzetstratégiai kérdés az oktatás.

Ha így maradna a helyzet, valóban megtörténhet, hogy idővel egy 35 éves szakmai tapasztalattal és első fokozattal rendelkező, közoktatásban dolgozó tanár fizetése nagyobb lesz, mint egy rektoré – mondta a politkus. – Viszont ebben a szegényes költségvetésben jó, ha egyszerre csak egy dolgot ki tudunk harcolni. Ha ez sikerül, jöhet a következő lépés.

P. L. Zs.

Széljegyzet

Fantasztikus párhuzam van abban, ahogyan Ion Iliescu 1990 márciusában is, most is kifejtette véleményét a Bolyai-ügyben; a különbség csak annyi, hogy most legalább következetesen elutasító, Nãstaséval ellentétben, aki viszont tartja magát az SZDP–RMDSZ-protokollumhoz. Iliescuról még csak anynyit, hogy tizenkét évvel ezelőtt legalábbis felemás volt. Megérkezése délutánján a román nacionalisták mesterkedéseiről beszélt, hogy aztán nem egészen huszonnégy óra leforgása alatt egészen mást mondjon, és a magyar szeparatisták kontójára írja a Fekete Márciust.

Hogy mi történik s miért – megint – Marosvásárhelyen, azt most nem részletezem, mert minden lehetséges zsurnálműfajban és minden elképzelhető publicisztikai stílusbravúrral el lehet és fel lehet mondani a protokollumot, általában pedig a vegyes lakosságú Erdély etnikumközi békéjének stációit, rövidzárlatait is. Most megint a Bolyain a sor, ami lehet, hogy ok, lehet, hogy ürügy, az is lehet, hogy következmény, sőt mindhárom egyszerre. Szegény iskolát a politika hordozza idomtalan hátán azóta is. S hogy a politika túros háta hordozza az iskolát, erről épp a vásárhelyi polgár nem akart tudomást venni. Pedig aki a református kollégiumban végzett, az tudja: ez olyasféle cím és fölény volt, mint az angoloknak az oxfordi vagy a cambridge-i évek. Az utolsó kollégisták a negyvenes évek végén ballagtak, s az iskolát az ötvenes évek elején egy Ranghet Iosiv nevű illetőről nevezték el, akiről addig senki sem hallott. Legfönnebb sejteni lehetett, hogy nem akárki a mozgalmi értékrendben, ha egy olyan intézmény homlokzatára írták a nevét, mint amilyen a református kollégium, Bernády György főkurátor iskolája volt akkoriban. Minket pedig ranghecesnek mondtak, ha a frissen kiosztott karszámunkra néztek, a karszámra egy szép és minden bizonnyal örökké égő fáklyát hímeztek a névadó kezdőbetűivel. Én is a Ranghet Jóskába jártam, mert ki Joszifozott ugyanbiza akkoriban, ha még Sztálint is Jóskának mondták. A név aztán a négyszázéves iskola évfordulóján átalakult Bolyai Farkassá, ez 1957-ben volt. Csak utólag állt össze bennem a kép, ami akkor, az évforduló ünnepi napjaiban még nem volt hogyan. Akkor még azzal volt eltelve tanár s diák, hogy pártunk és államunk négymilliót hagyott jóvá a teljes felújításhoz és korszerűsítéshez, hatalmas pénz volt ez akkor! Abból az irdatlan négymillióból tényleg újba lehetett tenni mindent az alapoktól a tetőig, kétszeresére, az is lehet, háromszorosára bővíteni a bentlakást. A nagy ünnep másod- vagy harmadnapján, ami már valami vásári sokadalomba oltott majális volt, a kopogóra aszfaltozott iskolaudvaron felállított halászsátorban épp valami zsebtükröt vagy golyósirónt próbltam kihorgászni a befizetett szerencsémmel, s közben dehogy gondoltam arra, mennyit kellett diplomáciáznia a pedagóguselitnek, hogy egy marosvásárhelyi tudós, magyar tudós neve kerüljön a homlokzati ablakok térközébe. Bolyai Farkas Líceum. S hogy Bolyai lett a fiúkollégiumból, ebben benne van a magyar '56 keleti blokkot repesztő sokkhatása is, mert a budapesti forradalom álságos, de egyben-másban a való élethez igazított taktikára ingerelte a hatalmat Erdélyben, egyebütt is. Akkor még azt sem lehetett tudni, amit a múló idő előbb mellig, aztán bokáig kitakart: hogy a marosvásárhelyi Bolyai érthető eufóriája mögött a kolozsvári Bolyai, az egyetem két évvel későbbi tragédiája a kontraszt.

Némelyik bukaresti lap szerint Andronescu miniszter asszony az erdélyi líceumok szegregációját akarja. Ez tán a sorkezdő tudósítások lényege a Bolyai 2-ügyben. Azóta ez is körülbelül úgy és nagyjából akkorát változott, mint Iliescu helyzetértékelése a Bolyai 1 délutánján. Andronescu asszony jó román lett azóta, pártjával is szembefordult, és tesz a protokollumra.

A Bolyai Farkas Líceumban 1961 nyarán végzett az első román osztály, az Al. Papiu Ilarianban ezzel egyidőben az első magyar osztály. Az egyébként pozitív tartalmakat közvetítő szavak, mint a barátság, testvériség kötött jelzősítése is ekkor volt divatban: az egyik megbonthatatlan, a másik meg örök. Én történetesen abban az első, átigazított magyar osztályban ballagtam. Valami kimódolt vagy tiszta véletlenül beütő következetesség (netán pont az ellenkezője, az ugyanúgy indított következetlenség) vagy mi tette most, hogy megnéztem ezt az 1961-es évszámú érettségi oklevelet, látom, hogy mindkét líceum neve megjelenik a főlapon, s a pecsétek is hasonlóképpen: balra ütötték a Papiu, jobbra meg a Bolyai körpecsétjét. Ez is olyan anyagú és kaliberű diplomácia, amire csakis e jelző illik: erdélyi, és a közeli meg középtávú múltra szól, s persze a kortárs időkre, ami köztudottan a jelen. Még azt is megkockáztatom, hogy akkoriban a magyar iskolából a románba átkerülni nem volt nagyobb megrázkódtatás, mint amikor a fiúiskola megvegyesedett, és megjöttek a lányok! Úgy tessék elképzelni azt az egész barátságmanővert, hogy órarendünk nem változott, magyarul tanultunk, magyar tanáraink tanítottak. Aztán hogy az osztályból kilépve a folyosón ott voltak a románok is – vagy mi voltunk odaterelve a folyosójukra, optika kérdése –, azzal akkor nem foglalkoztunk. Ami viszont utána jött, mert ez csak a kezdet volt, és amit később a mai harminc-negyvenesek megtapasztaltak a maga elnemzetlenítő bozgorságosságában, az már sovén agyrém volt, és nem a szuperjelzőkkel megtűzdelt barátság vagy testvériség. Ami pedig akkor s úgy végbement, az most szét is benne néhány sikertelen, sőt tragikus kísérlet után. Az RMDSZ–SZDP-protokollum, e leghelyibb pragmatizmus azért is jó, mert az erdélyi magyarság jogos érdekeit érvényesíti, és nem csak középfokon! A protokollum, mint várni lehetett, felborzolta a politikai indulatokat, a Bolyai bentlakásának ablakából olyan lendülettel lobogtatják a trikolórt az egykori Sáros utca fölé, ahogyan Funar feltetoválta nemzete s az ország színeit a kolozsvári ülőkékre: letéphetetlenül.

Andronescu miniszter asszony szerint nincsenek nagy problémák Marosvásárhelyen. Igazából csak ő tudja, mit akar ezzel mondani. Az sem lényegtelen, mikor mondta, a tárgyalások s az iskola kapuján a városba kivitt elégedetlenség melyik fázisában. Ha igaz – 1961 után most először – végre úgy lesz Bolyai, ahogyan a Papiu is Papiu. Nem egybemosva, nem is két szomszédvárként, inkább mindegyik a maga természetes valóságában.

Oláh István

Csütörtökön este ülésezett az udvarhelyszéki önkormányzati tanács küldöttgyűlése. A széki települések polgármesterei, önkormányzati képviselői a Tamási Áron Gimnázium kollégiumának dísztermében gyülekeztek. "Ennek a testületnek az elmúlt években nem volt jelentékeny szerepe, és ezen változtatnunk kell – mondta ülésnyitó beszédében Bunta Levente, a testület elnöke.

Az elnök után Verestóy Attila széki RMDSZ-elnök politikai tájékoztatójában a kormánypárttal kötött megyei protokollum főbb pontjait elemezte. Kifejtette, hogy az erdők tulajdonba juttatása és ezek gondozása terén fontos változás történt. A Hargita megyében létrehozott három magánerdő-gondnokság megkapta a jogot az erdők gondozására, így az állami gondnokság egyedi hatalmát megtörve versenyhelyzet alakult ki, és az erdőgondozás díjai máris alább estek. A szenátor felhívta a jelen lévő önkormányzati képviselők figyelmét, hogy nagyon komolyan kell venni az erdőgazdálkodást, mert ekkora vagyonnal, mint amekkorára szert tesznek a magán- és közbirtokosságok, Romániában egyetlen állami vagy magánvállalat sem rendelkezik. Ezek után nincsenek kiszolgáltatva az eddig monopolhelyzetben lévő Romsilva vállalatnak. A küldöttgyűlésen megválasztották a Szövetségi Küldöttek Tanácsának udvarhelyszéki képviseletét. A szavazatok többségét Bunta Levente és Sófalvi László nyerte el. A testület kiegészítette az elmúlt időszakban foghíjassá vált állandó bizottságának tagságát is, amely az Országos Önkormányzati Tanács konferenciáján képviseli az udvarhelyszéki régiót. Az ülés utolsó napirendi pontját a felszólalások, hozzászólások képezték. Szóba került a szentábrahámi polgármester leváltása is, hiszen az aláírásgyűjtés ez ügyben már elkezdődött a településen. Antal István parlamenti képviselő a megye útjainak felújítási lehetőségeiről számolt be, és figyelmeztetett, hogy a protokollumban is szereplő tulajdonjogot szentesítő birtoklevelek kiállításával kapcsolatban a jelenlegi helyzet alapján megtörténhet, hogy a helyi önkormányzatok maradnak adósak, hiszen ez év végéig ezeknek legalább 90%-át ki kellene állítani, és ez az önkormányzatokon, a helyi szervezésen múlik.

Bágyi

Pénzintézmények Keresztúron

Gál Sándorral, a Román Kereskedelmi Bank székelykeresztúri kirendeltségének igazgatójával azokról a pénzintézetekről beszélgettünk, amelyek a városban tevékenykedtek és tevékenykednek.

Az igazgató tudomása szerint Székelykeresztúron 1875-ben alapították az első önsegélyző népbankot. Tíz krajcártól (innen volt a piculás bank népi elnevezése) kezdve két forintig és így tovább, cseppenként hordták össze az aprópénzeket. Legelső igazgatója Sándor János volt.

A bank az évek múltával annyira fejlődött, hogy az egyháznak és az iskolának juttatott segélye fölülmúlta a hasonló intézményekét. Ez a bank 1930-ban a Központi Hitelszövetkezettel való kapcsolódással szövetkezetté alakult, és Hitelszövetkezet címet kapott. Időrendben a második pénzintézet az Udvarhelyi Székelyegyleti Első Takarékpénztár fiókja. A bankot Ugron Gábor alapította, de ez a század végén politikai okok miatt csődbe jutott. 1902-ben alapították az Udvarhely megyei Takarékpénztár fiókját. Első igazgatója Borbély Samu ny. képezdei igazgató-tanár volt. Ez 1910-ben fejezte be működését.

1920-ban alapították a Székelykeresztúri Takarékpénztárat 750.000 lejes tőkével. Tíz év után ez is csődbe ment. 1925. július 1-jén kezdte meg tevékenységét a Segesvári Népbank Rt. keresztúri fiókja. Igazgatója Gilisik Gyula volt. Ez a pénzintézet is évente segélyben részesítette a magyar intézményeket. 1927–1935 között alakult még két bankfiók, az Udvarhely megyei Tanítók Népbankjának keresztúri fiókja és 1935-ben egy másik bankfiók. Ezeken kívül a városban még működött az Agrár Takarékpénztár fiókintézete, amely húszévi ittléte után, 1923-ban megszüntette tevékenységét. A kommunista rezsim éveiben csak a Takarékpénztár (CEC) és a Hitelszövetkezet működött, a '89-es változások után ezek mellett még pár évig az Agrárbank fiókja is.

– Kérem, szóljon a Román Kereskedelmi Bank itteni fiókjáról.

– A Román Kereskedelmi Bank keresztúri fiókja 1991-ben kezdte meg tevékenységét, tehát elmúlt 11 éve, hogy Keresztúron tevékenykedünk. Az új, impozáns székhelyet 1993 őszétől kezdtük építeni. A munkálatokat Bustya László mérnök vállalata egy segesvári cég közreműködésével végezte. A kezdetkor nagy segítséget kaptunk Pakot József akkori polgármestertől. Az új épületben a tevékenységet 1995. június 7-én kezdtük meg.

– Bemutatná e modern épületet?

– A földszinten vannak a különböző pénztárak. Itt oldjuk meg ügyfeleink kiszolgálását, itt található az informatikai iroda is. Az első emeleten vannak az irodák, a manzárdban pedig egy gyűlésterem és három vendégszoba.

– Milyen szolgáltatásokat biztosítanak a jogi személyeknek?

– Rövid, közepes és hosszú lejáratú hiteleket. A fontosabb, rövid lejáratú hitelkonstrukcióink: hitelkeretek lejben és valutában, részletfinanszírozási hitelek, exporthitelek, elszámolás alatt lévő fizetőeszközök meghitelezése. A közepes és hosszú távú hitelek időtartama 5–15 év. Ezek beruházási, részvényvásárlási, lízingtevékenységi, lakásépítési, -javítási hitelek. Ezenkívül van banki garancialevelek kibocsátása lejben, valutában, bonitás, határidős nominális és jeligés betétek kifizetése lejben és valutában, felértékelések végzése, bérleti jellegű szolgáltatások, valutapiaci tranzakciók stb.

– És a magánszemélyeknek?

– Rövid lejáratú hitelek háztartási gépek, elektronikai cikkek vásárlására, gyógykezelésre, nem névlegesített célokra (6 nettó fizetés erejéig). Középtávú hitelek jelzálogra, lakásfelújításra, -vásárlásra, javításra, új személygépkocsik vásárlására, magánengedéllyel rendelkező személyeknek stb. Más szolgáltatásaink: határidős lekötések, bankkártyák, utazási csekkek kibocsátása, bérlet jellegű szolgáltatások, sérült bankjegyek kicserélése, különböző számlák befizetése stb.

– Mekkora a működési körzetük?

– Ez magában foglalja Keresztúrt és a közeli öt községet kb. 35.000 lakossal. E körzet vállalatainak 95%-a nyitott nálunk számlát, s a magánszemélyek számláinak száma meghaladja az ötezret.

– Mióta működik a bankautomata?

– 2000 februárjától, viszonylag megfelelően. A kibocsátott bankkártyák száma meghaladja az 1300-at. Ezt csak 16 éven felülieknek adjuk ki. A más kártyák száma kb. 1035. Több, általunk kibocsátott kártyatípus van. Ilyenek a Maestro, a Visa Electron, az Eurocard-busines, a Visa Clasic és a Visa International.

Gál Sándor elmondta azt is, hogy a Román Kereskedelmi Bank nagy elődei példájára 2000–2002 között 70 millió lejjel támogatta a különböző székelykeresztúri intézményeket és egyesületeket, így 2000-ben 20 millióval a Molnár István Múzeumot és 20 millióval a városi fúvószenekart, 2002-ben pedig 30 millióval a futballklub ifjúsági csapatát. Megemlítette azt is, hogy e téren még vannak távlati elképzelések.

László Miklós

Vannak kivételek...

Tábla jelzi jó ideje, hogy a Bethlen utca felső szakaszán tilos a menetirány szerinti jobb oldalon parkolni. Mivel a költségvetésből nem telik minőségi útjavításra, a város- és közlekedésrendészet azzal a sajátos, agyafúrt elgondolással ötölte ki a legforgalmasabb és ezáltal legterheltebb útszakasznak – no meg az itt közlekedő gépkocsik felfüggesztésének, futóműveinek – a megóvását, hogy a parkírozókat átterelték a bal oldalra, szabadon hagyva a (szó szerint értendő) jobbat.

A közelmúltban egy illető néhány másodpercre húzott félre – jobbra! –, csak amíg utasa kiszállt az autóból, de a közlekedésrend őre nyomban ott termett, jegyzőkönyvet írt, bírságolt, kioktatott. Talán kiszúrta a másodkézből vásárolt öreg Daciát, oldalán vagy a rendszámtáblán a falusi út porát... De ne legyünk rosszhiszeműek, tartsuk magunkat ahhoz, hogy a szabály az szabály!

Csakhogy ez is arra való, hogy megkerüljék. Felvételünkön jól látszik, vannak, akik zavartalanul parkolhatnak a jelzett útszakasz jobb oldalán. Mentségükre legyen mondva, csúcsidőben zsúfolt az egész utca, ráadásul az átellenben folyó építkezés mellett lehulló vakolat, faltörmelék, téglapor kárt tehet az autóban, és akinek itt akad dolga, attól nem várható el, hogy fél kilométert furikázzon, míg végre megállóhelyet talál. Továbbá a szokás nagy úr – vagy csak arról lenne szó, hogy vannak kivételek? Netán gépkocsi teszi az embert?

pataky

A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége és a miniszterelnök által kinevezett kormánybizottság közötti csütörtöki tárgyaláson a kormány nagyrészt egyetértett a pedagógusok béremelési követelésével.

A szakveszervezeti tömb és a kabinet március 20-án abban állapodott meg, hogy múlt hónap 27-étől legkevesebb harminc napon belül érdemi megoldást találnak a tanügyiek követeléseire. Az április 25-ei megbeszélésről az érdekvédelmiek által kiadott közlemény szerint a bizottság elismerte: a pedagógusok fizetése tarthatatlanul alacsony, és a költségvetés kiigazításával meg kell találni a módját, a lépcsőzetesre tervezett 25 (8, 5, majd 12) százalékos bérkiegészítésnél nagyobb jövedelmet biztosítsanak a tanerőknek.

Ma a pénzügyminisztériumban Tãnãsescu, Andronescu és Hrebenciuc fogadja a szakszervezeti vezetőket, és javaslatokat tesznek a fizetésemelés nagyságára, módjára és hatályba léptetésének határidejére.

A múlt héten abban is megállapodtak a felek, hogy lehetőleg május 15-éig protokollumban rögzítik az ígéreteket és a feltételeket.

P. L. Zs.

Egy újszékelyi férfi két hét után jelentette a rendőrségen, hogy négymillió leje tűnt el a lakásából, ugyanis ittas lévén addig azt hitte, valahol elvesztette a pénzt. A lopással a rendőrök a 25 éves Balázs Károly és a 22 éves Péter Gyárfás helybéli, valamint a 19 éves lupényi (Hunyad megye) Ciorogariu Lajos Róbert visszaeső bűnözőket gyanúsítják – tartalmazza a megyei rendőr-főkapitányság sajtótájékoztatója.

D. L.

Április 21-én súlyosan megsebesült a 66 éves Gergely Ignác malomfalvi lakos, amikor a 30 éves kolozsvári Pop Cãlin stefan elgázolta városunkban, a Tamási Áron utca és a Wesselényi Miklós utca kereszteződésében, a jelzőlámpáknál. A BC 93 CIP rendszámú Daciát vezető sofőr balra akart kanyarodni, nem adott elsőbbséget, és a kanyarodáskor elütötte a robogójával szabályosan közlekedő nyugdíjast, akinek eltört a bal lábszárcsontja. Az anyagi kár mintegy kétmillió lej – tudtuk meg a rendőrségtől.

K. Z.

A jó erkölcsökbe ütköző magatartás és a közcsend háborításáért indítottak törvényszéki eljárást a 26 éves csíkszeredai Sztráti József ellen. A férfi április 15-én délután bement a helyi Pizza Plus vendéglőbe, ahol látszólag ok nélkül könnyfakasztó sprayt fújt a levegőbe. Utólag kiderült, hogy az egyik asztalnál falatozó 17 éves fiatalok – a tusnádi D. Z. és a csíkszentdomokosi K. I. – voltak a célpontjai, akiket elsősegélyben részesítettek a szemészeti osztályon. A vendéglőben lévő többi hét-nyolc személynek is ki kellett szaladnia a spray hatására – értesített a megyei rendőr-főkapitányság.

D. L.

Közel száz halott delfint és több száz kilométernyi halászhálót találtak a konstancai határőrök a Fekete-tengeren abban a gazdasági zónában, amely kizárólag Romániához tartozik. A határőrség a múlt héten hét török orvhalászhajót fogott el ezen a területen. Florian Gheorma ezredes, a Konstancai Határőrség Hajóosztagának parancsnoka azt nyilatkozta, a több száz kilométernyi hálót, a majdnem száz halott delfint, három elpusztult cápát és több rombuszhalat 40 mérföldre Tuzlától találták meg, ahol a török orvhalászokat elfogták. Rámutatott, csupán 12 delfint és 20 kilométer hálót húzott a fedélzetre, mivel a többi hal büdösödni kezdett. Gheorma hozzátette, több kilométernyi háló és hal továbbra is a tengerben maradt, és "amit a török orvhalászok műveltek, az rettenetes".

Mediafax

Botrány a Győzelem utcában

Bár létezik olyan törvény, amely előírja, hogy a szolgáltató cégnek kötelessége mindenhová mérőórakat szerelnie a víz- és hőenergia-mennyiség mérésére, ennek anyagi terhe is legtöbbször a lakosság nyakába szakad, mint ahogy azt az alábbi eset is bizonyítja.

A székelyudvarhelyi Győzelem utca 13-as számú tömbházának lakói egyik nap azt látták, hogy megjelent egy szerelő-csoport, és annak rendje-módja szerint felszerelte a meleg vizet mérő órát a tömbház fővezetékére. A munkálat kivitelezése azért okozott meglepetést, mert a lépcsőház lakói három héttel korábban kérést adtak be a lakástulajdonosi társuláshoz, jelezve, hogy a húsz lakrészben mindenki vízórákat szereltetett lakásába, ezért fölöslegesnek tartják az újabb kiadásokat. Elmondásuk szerint a tömbházfelelős sem tudta, hogy érkeznek a szerelők, akik a második emeleten lakó egyik kiskorútól kérték el a pinceajtó kulcsát. Néhány napig nem lehetett tudni, hogy ki küldte a szerelőket, a Polgármesteri Hivatal lakásügyi osztálya vagy a lakástulajdonosi társulás vezetősége, és az sem volt tisztázva, mennyibe kerül a vízóra, kinek a tulajdona, miként fizetik ki azt a lakók. Mindenki felháborítónak tartja az eljárást, hiszen amint mondták, egy-két évvel korábban kellett volna vízórát szerelni a fővezetékre, nem most, amikor minden lakrészben külön négy-öt millió lejt költöttek erre a célra. De leginkább azt nehezményezi mindenki, hogy semmibe vették a lépcsőház lakóinak véleményét, kérelmét.

Az esettel kapcsolatosan Gál József, a Polgármesteri Hivatal lakásgazdálkodási osztályának referense elmondta, hogy a Bethlen-negyedi kazánházhoz négy és fél lakástulajdonosi társulás tömbházai tartoznak. Mivel az egyes, kettes és négyes számú társulások az összes tömbházuknál órát szereltettek a fővezetékre, s a környéken csak a Győzelem utca 13. szám alattinál nem volt még ilyen mérőműszer, itt is szükségessé vált. Ennek előzménye, hogy az Urbana Rt. két hónappal korábban több ezer köbméter meleg vizet számlázott, s mivel máshol mindenütt mérték a mennyiséget, a plusz kifizetésének terhét arra a lakószövetségre hárították, ahol nem volt mindenütt mérőóra. A hármas számú lakószövetség több mint kétszázmillió lej kifizetését utasította vissza. Azért, hogy többé ne forduljon elő hasonló eset, a hármas számú lakástulajdonosi társulás vezetősége is úgy döntött, hogy a pontosabb mérés érdekében minden tömbházban felszerelik a melegvízmérő órát – közölte Gál József. Bugja László, a lakástulajdonosi társulás elnöke elismerte, hogy mulasztás történt, mert nem beszélték meg a részleteket a lakókkal. Ennek viszont az az oka, hogy kevés volt az idő, hiszen a vízórák szerelési munkálatait három hét alatt, még április 20-ig, az újabb havi számlázások kezdetéig el kellett végeznie a megbízott cégnek. A lakosok érdekében próbáltak cselekedni, éppen azért, hogy ne kelljen esetleg 20–25 köbméter meleg vizet fizetniük a kazánháznál mért mennyiség szerint, hangsúlyozta az elnök. Azt is közölte, hogy az órát és a szerelés árát, összesen 9.900.000 lejt, amit most részletekben kifizetnek a lakástulajdonosok, az ígéret szerint az Urbana Rt. visszatéríti majd.

Április 25-én este lépcsőházi gyűlést tartottak, ahol a nevezett személyek meggyőzték a lakókat a mérőóra felszerelésének fontosságáról. A gyűlés után a lakók elmondták: kényszerhelyzetbe kerültek, és nem volt más választásuk, csak az, hogy fizetnek, s kevesen hiszik, hogy visszakapják pénzüket. Amint ez az eset is bizonyítja, csupán az a furcsa az egészben, hogy kétszeresen csak a lakosok károsulnak, a szolgáltató cég a pénzhiányra hivatkozva továbbra sem teljesíti feltételek nélkül a törvény szabta kötelezettségét, miszerint neki kellene megvásárolnia és fölszerelnie a mérőműszereket, a víz- és hőenergia-mennyiség mérésére.

Fülöp D. Dénes

Elkészült végre a SAPARD-projektek kiírása, kiértékeltethetők az elkészült pályázatok. A projektek kiértékelése és javítása érdekében 2002. május 7-étől kezdődően lehet leadni a pályázatokat.

Két programot írtak ki: a mezőgazdaság és a haltenyésztés termékei feldolgozásának és eladásának javítása, valamint a vidéki infrastruktúra bővítése és javítása. A nyolc vidékfejlesztési központ – Bukarest, Târgoviste, Craiova, Temesvár, Gyulafehérvár, Szatmárnémeti, Iasi és Konstanca – SAPARD-irodáiban elérhető a pályázók tájékoztatására kiadott ismertető brosúra. Ugyanezekben az irodákban értékelik a leadott pályázatokat. A pályázatok hivatalos jegyzékbe vétele az Európa Tanács által kibocsátandó akkreditációs döntés meghozatala után történhet, mellyel a SAPARD-irodák hivatalosan is működhetnek majd. E döntés meghozatalát követően 60 napig várják a pályázókat.

L. I.

A román és német állam együttműködésének eredményeként Segesváron és Székelyudvarhelyen indítják be azt a mintaprogramot, amely a földmérési rendszer tökéletesítését és országos kiterjesztését tűzte ki célként. Erről két neves külföldi szakember, Jean-Luc Horisberger és Benno Arnolli, valamint Bekő Csaba helyi projekt-szakértő tartott sajtótájékoztatót április 27-én.

Augusztusban fejeződik be a program első része, majd szeptemberben tovább folytatódik, és kb. két és fél évig tart. A program fő célja, hogy országos szinten javítsák a kataszteri és földmérő intézményrendszert. A külföldi szakemberek tudva azt, hogy telekkönyvi rendszer csak Erdélyben létezik, az Osztrák–Magyar Monarchia idejéből, az úgynevezett mintaprogramok kivitelezésének helyszínéül a bel- és külterületekre Segesvárt és Székelyudvarhelyt választották.

Székelyudvarhelyen kedvező a helyzet, hiszen ez idáig már elkészült a digitális térkép a város ingatlanjainak kétharmadáról, éppen ezért választották a külföldiek városunkat e programok lebonyolításának színhelyéül.

Az adatbázis tartalmazza a közművesítésre, a kanalizálásra, a villany-, víz- és gázvezetékekre vonatkozó legfőbb adatokat, ez része a kiterjesztett információs rendszernek, és bármikor előhívható. A sajtótájékoztatón egy svájci kisvárosról készült légi felvételeket is bemutattak, amelyhez hasonlók készülnek városunkról is a közeljövőben. Ezek segítségével könnyebb lesz elkészíteni a kataszteri térképeket. A témával kapcsolatosan a szakemberek beszéltek arról a Nyugat-Európában bevált gyakorlatról, amely szerint a mezőgazdaságban csak a külterületek összevonásával lehet hatékonynyá tenni a gazdálkodást, ami azt jelenti, hogy a gazdáknak cserével, vásárlással egy helyre kell átcsoportosítaniuk parcelláikat. Ez nem megy könnyen, hiszen Hollandiában is húsz év alatt lehetett kivitelezni. A sajtótájékoztatón vendéglátóként jelen lévő Szász Jenő polgármester méltatta a vendégek munkáját és a német állam jelentős anyagi segítségét a programok kivitelezésében.

F. D. D.

Az épületek előtti sáncok és átereszek karbantartása, takarítása a tulajdonosok kötelessége. A városgazdálkodási osztály felkéri a lakosságot, hogy az ilyen munkálatokat legkésőbb május 20-áig végezze el. A sáncok kiásásából származó földet a hivatal elszállíttattja. Aki nem tesz eleget az említett kötelezettségnek, 300.000 lejig terjedő pénzbírságra számíthat. Útjavítási munkálatokat csak ott végeztet a hivatal, ahol rendben lesznek az átereszek és sáncok, közölte a sajtószóvivő.

A Polgármesteri Hivatal lakásgazdálkodási osztályának vezetője, Tikosi László közölte, hogy a tavaly az utak karbantartására meghirdetett versenytárgyalást két székelyudvarhelyi cég nyerte meg: az Út és Híd Rt. és a Viaduct Kft. A velük kötött szerződés 2002. augusztus 1-jéig érvényes. A városunkban több helyen felmart utcarészek foltozása folyamatban van, minőségéért a vállalkozók felelnek. A osztályvezető ezúton is a lakosság és az autóvezetők megértését kéri.

F. D. D.

Múlt héten a bukaresti Hilton Szállóban ünnepélyes keretek között írt alá a Román Oktatási Minisztérium a világhírű, Egyesült Államok-beli Autodesk Software céggel egy középtávú együttműködési egyezményt. A szerződés értelmében az amerikai vállalat huszonkét műszaki egyetem nyolcvanhat katedrájának 42 millió euró értékben ajándékozott különböző számítógépes programokat. A haszonélvezők között található a kolozsvári és a marosvásárhelyi műszaki egyetem is. A diákok immár végleg búcsút inthetnek a hagyományos eszközöknek: a körzőnek, a szögmérőnek, a vonalzónak. A román felsőoktatás eme szakterülete elindult az európai rendszerekkel való kompatibilitás útján. Kérdés, hogy a többi mikor követi.

Jakab Árpád

Banner Zoltán esszéíró, költő, művészettörténész 1932. július 12-én született Szatmárnémetiben. Számos monográfia – Popp Aurél, Nagy Albert, Máttis-Teutsch János, Andrei Mikola, Szervátiusz Jenő, Bordi András, Mohy Sándor, Benczédi Sándor, Fuhrmann Károly, Kristófi János –, tanulmány szerzője. Két verskötete jelent meg. Évekig az Utunk (ma Helikon) művészeti szerkesztőjeként dolgozott. Jelenleg a magyarországi Békéscsabán a Munkácsy Múzem főmunkatársa. Legutóbbi, Kristófi Jánosról szóló monográfiájának bemutatóján találkoztunk, készségesen válaszolt kérdéseimre.

– Az erdélyi művészek életpályáiról szóló monográfiákat talán én kezdtem a legkorábban, s gondolom, ezért esett rám a Kristófi család választása is. Az első, általam megírt monográfia 1970-ben jelent meg, a Kristófi Jánosé volt a tizenötödik. Ezenkívül sokat foglalkoztam az erdélyi magyar naiv művészettel is, és foglalkozom mai napig.

– Hogyan látja a mai erdélyi művészetet, a különböző modern irányzatok törekvéseit?

– A mai erdélyi művészet nem az, amelyet tizenkét évvel ezelőtt itthagytam, de nem hagytam el, mert azóta is ezzel foglalkozom. Azt tudomásul kell venni, hogy az ember elsősorban mindig a saját korának, az őt közvetlenül megelőző és közvetlenül következő nemzedékeknek a krónikása. Persze kivétel, amikor egy régebbi korral foglalkozik. A 20. században úgy felgyorsult minden, az irányzatok olyan gyorsan követik egymást, hogy nem tud mindent egy ember számon tartani. Én csak azokat a nemzedékeket tudom felvállalni, amelyek az én gondolkodásmódomhoz, terveimhez, vágyaimhoz, életcéljaimhoz, eszményeimhez közel állnak. Az utóbbi másfél évtizedben újabb nemzedékek léptek az erdélyi művészet színpadára, olyanok, akik már a Magyarországon egy-két évtizede fellépett irányzatokat követik. Én igyekszem megismerni a legújabb irányzatokat is, de nem tudok ügyvédjükké válni, mert nincsenek meg azok az antennáim, én másképp látom a művészet hivatását, mint ők. Nekik is ki kell nevelniük a maguk kritikusát, aki majd őket karbantartja. Azt kell mondanom, hogy az egész erdélyi művészet irányultságát, jövőjét, tendenciáit nem tudnám meghatározni. De nem is fontos, hiszen nincs egységes stílusa a 20. századnak sehol a világban, de még egy nemzeten belül sem. Párhuzamos vonalak futnak egymás mellett, rengeteg művészi irányzat és szemlélet van. Ez a vegyes kép az életformából adódik. Nem mondhatjuk, hogy Erdély lemaradt, hiszen ugyanúgy képviseli a progresszív irányzatokat, amelyek az utóbbi években futottak és futnak. Lehet, hogy tegnap is született egy irányzat, amiről még nincs tudomásunk. Sepsiszentgyörgyön működik a legavantgardabb csoportosulás, de Csíkszeredában, Temesváron, Nagyváradon is vannak ennek hívei. Az erdélyi művészet ugyanúgy, mint más ország, régió művészete, sokrétű. De a fővonalban van az erdélyi művészet, az alapvető emberi és művészeti értékeket nem hagyja cserben, tiszteletben tartja. Az a rögeszmém, hogy minden nemzetnek a maga egyénisége szerinti módon kell hozzájárulnia az egyetemes művészet és emberi sors állandó értékeinek a megtartásához.

– Önt költőként is számon tartják az erdélyi magyar irodalomban. Ír-e verseket mostanában, tervezi-e újabb kötet kiadását?

– Büszkén kijelentem, hogy a könyvhétre, vagyis június elejére jelenik meg a harmadik kötetem. Majdnem ötvenéves voltam, amikor kiadták az első verseskötetemet, nem mondhatják, hogy tolakodó költő vagyok, de az elsőben voltak huszonévesen írt verseim is. Tavaly jelent meg a második Edzés az öröklétre című könyvem. A mostani kötetem címe Vincellér ének, amelynek tartalma az elköltözésem, áttelepülésem után születtek. Annak az embernek az álmait tartalmazzák, aki a két haza közt állandóan keresi az otthont, a lelki megnyugvást. Végül sok keserűség árán ez az ember meg is találja. Erről szól az a százhúsz vers. Nagyon érdekes az életemben a költészet, hiszen én azzal kezdtem, s elsősorban költőnek érzem magam még akkor is, amikor művészettörténetet írok. Sokszor mondják, hogy az írásaim színesek, érdekes olvasmányok. Azért, mert én erre törekszem.

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

– Az utolsó simításokat végzem egy másik könyvemen, amely szintén a könyvhétre kellene megjelenjen. Marosvásárhelyen a Mentor Kiadó adja ki, címe Írás – Jelek, a 20. századi hatvan erdélyi magyar művész írásaiból válogattam össze egy kötetre valót. Ezzel tetőzöm be az általam művészettörténeti hármaskönyvnek nevezett kötetet, amelynek első része 1990-ben jelent meg, a második pedig 1995-ben. E három mű átfogó képet nyújt a 20. századi erdélyi magyar művészetről. Néhány nap múlva hazautazom Szatmárnémetibe, hogy hozzáfogjak Szatmár egyik legnagyobb művészének, a 15 éve elhunyt Erdős Imre Pál grafikus életének megírásához, vagyis a 16. monográfiámhoz.

Nagyálmos Ildikó

Április 16–22. között Gálfavi György, a Látó folyóirat főszerkesztője és Lőrincz György író ausztriai körúton jártak, amelyről az udvarhelyi részvevő röviden a következőket nyilatkozta lapunknak:

– Több ausztriai települést felkerestünk, amelyek afféle "magyar szigeteknek" számítanak, ahol a kis közösségek tagjainak olvastunk fel műveinkből, az erdélyi magyar irodalmi életről és egyéb aktuális kérdésekről beszélgettünk. Salzburgban a Várkonyi család, egy Linz melletti helységben a gyergyószentmiklósi származású Albert család, Klagenfurtban Szabó Attila hegedűművész fogadott nagy szeretettel, Grazban pedig az evangélikus templomban találkoztunk az ottani magyarokkal. Úgy értékelem, hogy számunkra ez az utazás kitűnő és értékes találkozásokra adott alkalmat, amit ezúton is külön megköszönök a bécsi Bornemisza Péter Társaságnak, Szépfalusy Istvánné Márta asszonynak és az Antal házaspárnak, akik a körutat szervezték – mondta Lőrincz György.

F. D. D.

Május 3–4-én rendezik meg immár hetedik alkalommal a diákszínjátszó fesztivált Felsőboldogfalván. Sinka Ignác rendező szerint évről évre nagyobb érdeklődés övezi a rendezvényt, idén a Brassó megyei Darócról, de még Magyarországról is jelentkeztek a versenyre. Vasárnap a falu szülöttének, a helyi általános iskola névadójának, a hajdani Magyar Parlamenti Könyvtár igazgatójának, Fülöp Áron költőnek a szobrát avatják fel az iskola kertjében, amely Szabó János szobrász keze munkáját dicséri, s a falu lakóinak támogatása nélkül nem jöhetett volna létre. A település központjában kopjafaavatásra – amely a Somogy megyei testvérközség, Szenna és Boldogfalva közötti kapcsolatot szimbolizálja –, valamint a falu zászlajának és címerének felavatására kerül sor. A diákok ünnepi műsorral várják a vendégeket.

N. I.

A kórusfesztivál Bárdos Lajos tanár, zeneszerző nevéhez fűződik, akinek az volt a célja, hogy a kórusmuzsikát, -kultúrát továbbfejlessze, közérthetővé tegye, és minél több embernek átadja – nyilatkozta lapunknak Bodurian Ágota zenetanár.

Nyolcadik alkalommal rendezték meg a Bárdos Lajos – Palló Imre Éneklő Ifjúság Kórusfesztivált április 26–28. között. Ez tulajdonképpen egy fesztiválsorozat – mondta Ágota –, amelyet Magyarországon, Vajdaságban és Erdélyben rendeznek meg minden évben. Idén négy magyarországi, kilenc erdélyi kórust fogadtak a rendezők, valamint a helyi iskola három kórusa lépett színre. Pénteken 18 órától a művészeti iskola dísztermében szólóénekesek hangversenyére került sor, ahol népdalokat és klasszikus műveket adtak elő a fiatalok. Szombaton nyitották meg hivatalosan a fesztivált a kultúrház dísztermében, ahol gyermek- és ifjúsági kórusok hangversenyén vehettek részt az érdeklődők. Vasárnap délelőtt fél 11-től a Szent Miklós-plébániatemplomban a Musica Sacra hangversenyét hallhatta a közönség.

n. i.

Bemutató májusban

Május 17-én a tervezett előadás (Feydeau: A férj vadászni jár) helyett Az öngyilkos című vígjátékot mutatja be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. A darabot Dézsi Szilárd vendégrendező választotta, álmodta színpadra.

Az évad programjának megváltoztatására azért volt szükség, mert a magyarországi rendező, Koltai M. Gábor valamilyen ok miatt nem tudta elvállalni az előre kitűzött darab megrendezését. Így tehát a társulaton belül már otthonosan mozgó Dézsi Szilárdot kérték fel, aki már jól ismeri a helyi színészeket, nemrég Csukás István Ágacska című zenés mesejátékát vitte színre. A rendező elmondta: úgy döntött, hogy az évad végére egy komédiát választ, és így került szóba Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című egyáltalán nem tragikus műve, amelyet a társulat vezetősége is elfogadott. A darab középpontjában a kisember küzdelmei, gondjai állnak. A főhős a munkanélküli Podszekalnyikov, akit a felesége tart el. Ez a kisember álmodozik, életcélokat sző, de nincs lehetősége, elég ereje ahhoz, hogy megvalósítsa elképzeléseit. A helyszín egy bérlakás, ahol több család van összezsúfolva kényszerülve az együttélésre. Ezek mind lecsúszott, a társadalom perifériájára sodródott emberek, akik a hétköznapok szürkeségéből próbálnak valamilyen módon kitörni, és az összes sikertelenségüket, sérelmüket magukban hordozzák. Mindegyikük akar valaki lenni, s ahogyan a helyzetük hozza, abból erényt kovácsolni. Podszekalnyikovról egy félreértés miatt az egyik szomszédja azt hiszi, öngyilkos akar lenni. Főhősünknek megtetszik az ötlet, elhiszi, ha meghal, ezáltal lesz valaki. Hirtelen fontos emberré válik, mindenkinek szüksége lesz rá. Még a temetését is megrendezik, ám a főszereplő rájön: imád élni, nem tudja rászánni magát az öngyilkosságra. A végén a körülötte élő emberek nem tudják megérteni hihetetlen élniakarását, azok az emberek, akik külön-külön szintén egy-egy Podszekalnyikovok. A darab tele van fergeteges helyszíni komikumokkal, érdekes jellemábrázolással.

(nagyálmos)

Nevével vagy másfél évtizeddel ezelőtt találkoztam Tamási Áron kapcsán. Tudtam, az író iskolatársa volt a székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumban, s egy életre szóló barátság kötötte össze őket. Tamási-emlékeket gyűjtve Budapesten 1977 januárjában az író Tímár Máté így emlékezett róla:

– 1924-ben a Kolozsvári Magyar Színház pályázati felhívására írta meg Tamási első színművét Amerikában. Az Ősvigasztalás című "székely tragédiát" Siculus álnéven menyasszonya, Hollitzer Erzsébet nyújtotta be. A bíráló bizottság dicséretben részesítette a darabot, amely mindjárt úgy elkallódott, hogy másolata csak Áron halála után került elő. Az Ősvigasztalás kéziratát a volt udvarhelyi diákcimbora, későbbi cukorgyári igazgató, Molnár Jenő az íróasztalában felejtette. Csak Tamási elsiratása után jelentkezett véle a közös iskolatárs dr. Ambrus Pálnál, nem lehetne-é némi forintokra váltani? Pali bátyám azonban, a pehelysúlyú örökös magyar birkózóbajnok és Áron-hívséges elragadta tőle, ezután közösen törtük a kobakunkat, mi légyen a sorsa. Kéznél vala a döntés: legyen a nehéz sorsú testvéreké! Tavaly nyáron fölkerestem székelyudvarhelyi lakásán dr. Takács Sára orvosnőt, érdeklődtem tőle is Ambrus Pál felől.

– Dr. Ambrus Pált 1942-ben ismertem meg, amikor férjhez mentem, és férjem, dr. Bakk Elek baráti köréhez tartozott. Elmesélték, és örömmel hallgattam, hogy székelyudvarhelyi középiskolás koruktól íródott a barátságuk. Ambrus Pál

édesapja az ottani római katolikus egyház kántora, kántortanítója volt. A katolikus főgimnáziumba adták be tanulni. Férjem, Elek a felsőboldogfalvi, Kecsetről odaszármazott Bakk József gyermeke volt. Református vallásúak, mert a Nagyküküllő Udvarhely felé folyva csak református falvakat talál. Így Elek a kollégiumban tanult. De barátság kötötte össze egy farkaslaki asszonnyal Elek édesanyját. A piacon egymás mellett árultak, és együtt tárgyalták meg az élet dolgait. Mindkettőnek tizenegy gyermeke született. Ez a farkaslaki néni Tamási Áron édesanyja volt. Ambrus Pali és Tamási Áron iskolatársak voltak. Bakk Elek hasonló korú, és nem választotta el őket az, hogy a katolikus főgimnázium és a kollégium diákjai afféle vallásháborús időszakot éltek, mert akkor úgy volt szokásban. Ők barátságba kerültek, barátokként jutottak el az érettségiig, de az érettségi éve már az első világháború utáni időszak volt. Az ártatlan tizenhat évet töltöttek az érettségi után katonák és frontszolgálatosok lettek. Ambrus Pál, Tamási Áron és Bakk Elek a főiskolán való tanulás vágyával találkozott össze Kolozsváron. Tamási Áron arra gondolt, hogy jogot tanul. Ambrus Pál az első perctől ügyvédnek készült, Bakk Elek pedig orvos akart lenni. Áron változtatott az elgondolásán, Kolozsváron maradt, és elvégezte az ottani kereskedelmi főiskolát. Elek és Ambrus Pál Budapestre készült átmenni. A trianoni döntés után hárman együtt nézték meg a kolozsvári Nemzeti Színház utolsó előadását, Shakespeare Hamletjét. Pál és Elek innen a nagyállomásra ment. Áron kikísérte őket, és ott keresték a lehetőséget, hogy iratok nélkül jussanak át a magyar fővárosba, és ott lehessenek egyetemisták. Szeptember volt. Jó emberre találtak. Egy öreg vasutas, tehervonat-kísérő vállalta el, hogy a határig, Biharpüspökig elviszi, majd a határon átmenve, Biharkeresztesnél a szerelvényt átadja a magyar vasutaknak. Ő visszajön, de abban a fékezőfülkében, amelyben elfértek Kolozsvártól a határig, kényelmesen utazhatnak tovább, mert csak ketten lesznek. De a határon való átjutás lesz a nagy gond. Ahhoz

A vasutasok lámpával ellenőrzik a vasaljzatot is, és aki a vasakba kapaszkodva úgy oda tud simulni, hogy ne vegyék észre, az átjuthat. Ha ezt vállalják, hogy oda fölkapaszkodnak, akkor kísérje őket szerencse. Többször is megpróbálták, Eleknek sikerült, Ambrus Pálnak nem. Csak később találkoztak Budapesten, miután Pali törvényes úton hagyta el az országot. Mindketten találkoztak a visegrádi kofák segítőkészségével. A vízen hozott kosarakban lévő áruikat be kellett cipelni a vásárcsarnokba, és a fiatalok reggel korán úgy végezték ezt a munkát, hogy aznapra meglett az ételrevaló, és a kiadásaikat is fedezték a keresetükkel. Az éjszakák nehezen teltek, vigyázták egymást a padokon. Először az egyik aludt, és a másik virrasztott, majd szerepet cseréltek, s ez így tartott mindaddig, amíg a mai Bajcsi Zsillinszky út 54. szám alatt – amelyet akkor Vilmos császár útnak neveztek – meg nem nyílt az egyetemi hallgatók bentlakása előttük is. Nagyon nehéz volt az ősz az odamenekült fiataloknak. A beíratkozás, az egyetemre való bejutás könynyen megtörtént. Esténként, amíg a padokra nem tudtak lefeküdni, sétáltak. Egyszer látták, hogy egy pincehelyiségben birkóznak. Fiatalok vannak ott és jó meleg. De hogyan lehetne oda bejutni? Megkeresték a bejáratot, bementek, és feltalálták magukat. Mindkét erdélyi fiatal jól tudott birkózni, mert valamikor a Hargitára gyalog vitték föl a teheneknek a sót. A diákok a székelyudvarhelyi időszakban megbeszélgették, melyik napon és hogyan indulnak. Bizony sok közös sóhordó gyaloglásuk volt a Hargitára. Hát itt most közös birkózás kezdődött. Ambrus Pál úgy ottmaradt a birkózók között, hogy országos birkózóbajnok is lett, 1936-ban a berlini olimpián is részt vett, de mint kísérő. Elek hamar otthagyta a birkózást, ő a könyvtárakat bújta, és a tudománnyal küzdött. Ambrus Pál

egész életében

Hamar barátságba került a Parajdról származó Keresztes Lajossal. Házunknak is volt vendége ez a Keresztes, és nagyon szívesen főzött, amit én nem is bántam. Sürgős munkáim voltak a kórházban, a műtőszolgálat és az osztályvezetés is sok feladatot rótt rám. Mondták, most ők főznek, tokányt készítenek. Keresztes volt a jobbik szakács, Pali ott asszisztált mellette. Puliszkát is főztek jó hagymás mártással, de finom volt!

Az ügyvéd nem volt ügyetlen Budapesten, jövedelméből birtokot szerzett a Dunántúlon. A trianoni döntés után egy Csíkszeredából eltávozott gyógyszerész lányát, Erzsikét vette feleségül, de gyermekük nem született. Tamási Áronnal és Bakk Elekkel a barátság mindvégig megmaradt. A második világháború után, amikor a határok szinte átjárhatatlanok lettek, nem maradtak el a levelek – a névnapi, karácsonyi köszöntések. A rövid magyar idő alatt, az 1940. augusztus 30-ai bécsi döntés után, amikor Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, Ambrus Pali nagy lendülettel indult az ő drága Erdélyének támogatására. Marosvásárhelyen, mivel a Hangya Szövetkezetnek volt a jogásza, megépíttette a Poklos-patak melletti, a Dózsa György úton lévő szép, emeletes házat, amely a kommunista diktatúra idején pártház volt. Szülőfalujában pedig segített megépíteni a művelődési házat, amelyet kibővítve, múzeummá formálva ma is használnak. Csíkszeredába menet egyszer megálltam ott, érdeklődtem, van-e legalább egy emléktábla a falon, hiszen azt a házat a helybéli Ambrus Pál építtette. Nincsen – hangzott a válasz. Beszélgettem idősekkel, akik emlékeztek, közmunkával segítették az építkezést. Szép, nagy épület a Művelődési Központ, érdemes megnézni! Hogy a legnagyobb kisebbség, az Erdélyben élő magyarok és székelyek gondja az Amerikai Egyesült Államokban felszínre került, és Washingtonban tüntettek is a Ceausescu-korszakban az itteni nehéz életsors ellen, ebben nagy része volt Ambrus Pálnak, mert összekötőszerepet vállalt, és a tényhelyzeteket úgy közölte odakint, hogy a szabadság eszméjét és a demokráciát valló Amerikai Egyesült Államok felfigyelt rá, és kérését meghallgatta... Ennek is lett az áldozata. A hírhedt Securitate tette el láb alól, Amerikában érte a halál...

Nemrég autóstoppal Csíkszeredába menet a fiatal sofőrtől érdeklődtem, hová való. Szentegyházi – hangzott a felelet. – Hallott-e Ambrus Pálról? – tettem föl az újabb kérdést. – Hogyne, hiszen a nagyapám testvére volt! Másnap a Tamási Csaba által megadott telefonszámon tárcsáztam Ambrus János bácsit, és elindultam Ambrus Pál nyomában.

A szentegyházi Gábor Áron Művelődési Központban tudtak róla, Szabó Klára könyvtáros levelezett is vele, mondta Ambrus Pálnak irodalmi hajlamai is voltak, vaskos hagyatékát Czine Mihálynak adta át megőrzés végett. Részletesen ír Szentegyházáról, érdemes volna Budapesten utánajárni, merre kerültek, hol vannak azok a följegyzések.

Szabó Klárától tudtam meg, él Ambrus Pál unokaöccse, Ambrus László, apja, Gábor 1897-ben született, 1969-ben halt meg, tanítóképzőt végzett, neves tanító volt.

László bácsiból így törtek elő az emlékek:

– Pali bátyám

A trianoni döntés után többször megpróbálkozott illegálisan kijutni Magyarországra, de a határnál mindig elfogták és visszatoloncolták. Aztán lemondott a román állampolgárságáról, és törvényes módon ment ki Budapestre. Ott nagyon jó eredménynyel végezte el az egyetemet, aranydiplomás jogász lett. Ügyvédi pályára lépett. Nagyon jól ment az ügyvédi irodája, hatalmas pénzösszegre tett szert. A budapesti diákmenza igazgatója is volt, az Erdélyből kivándorolt diákokat segítette, szállást, ellátást biztosított nekik. Nagy vagyonát a köz javára fordította. Budapesten időnként találkoztak a székely, magyar értelmiségiek, Pali bácsi elmondta nekik, hogy hol mit szeretnének építeni, és erre közösen összeadták a pénzt. Az ő anyagi támogatásával épült a helybéli Gábor Áron nevét viselő Művelődési Központ is.

Bátyám a Magyar Atlétikai Klubnál sportolt. Országos pehelysúlyú birkózóbajnok is volt. Aztán egyre inkább az ügyvédi munkának szentelte az életét. A birkózással idővel föl kellett hagynia, hiszen a sportoló is öregszik. Egy bizonyos koron túl a szertornászok sem tudnak szép eredményt felmutatni, a birkózás is mindennapos, több órás edzést követel, nem lehet kihagyásokkal a porondra lépni.

Igaz, részt vett az 1936-os berlini olimpián, de nem mint versenyző, hiszen akkor már 35 éves volt. A magyar birkózókat kísérte. Akkor Pali bátyám felfedezettje, a korondi származású huszonöt éves Lőrincz Márton nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet.

Előkerült Ambrus Pál gyászjelentése is. Abból idézek:

"Dr. Ambrus Pál volt ügyvéd, aranydiplomás jogász Kaliforniában baráti látogatáson szívroham következtében váratlanul elhunyt. A Székelyföld hű fia volt, akinek egész életét betöltötte az izzó hazafiság és a Szülőföld rajongó szeretete. Mindenről lemondott, magáról megfeledkezve mások megsegítése volt élete célja. Temetése 1979. október 10-én délelőtt fél 12-kor lesz a Farkasréti temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint."

A 79 éves Ambrus János bácsihoz érve először a feleség, Erzsi néni emlékszik:

– Pali bácsi nagyon szerette az iskolát, 1920-ban végzett az udvarhelyi gimnáziumban. A fizikai munkát sem vetette meg. Bakk Elek próbálta meggyőzni, legyen belőle orvos, de ő a vértől irtózott.

Sokáig Magyarországon, Budapesten élt, aztán

hogy segítsen fölépíteni a művelődési otthont. A nép közmunkával követ, fát hordott, az anyagi terheket ő állta. A négyéves magyar idő alatt az udvarhelyi gimnáziumot is segítette. Szerette volna, ha Szentegyházáról is továbbtanul valaki, költségeit fedezte volna. Azonban akkoriban nem értékelték a tanult ember. Tamási Áront még ma sem tisztelik a szülőfalujában, azt az embert, akit Pali bácsi annyit segített. Egyszer elment Farkaslakára, hogy fölkeresse Áron testvéreit, rokonságát, de azok úgy fogadták, mint valami tekergő idegent. Még azt sem mondták neki: Gyere bé, szívesen látunk egy pohár vízzel.

Tamási halála után segített barátja holttestét hazahozatni. A szülőfalu, Szentegyháza már nem is tudja, hogy ki volt Ambrus Pál.

Végre, de nem utolsósorban, szóhoz jut Ambrus János bácsi is:

– Apáról vagyok édestestvére Ambrus Pálnak. Sokat sportolt, jó ügyvéd is volt, vagyona szépen gyarapodott. Egyik munkatársával eltervezték, hogy birtokot vásárolnak a Dunántúlon. Egy elszegényedett földbirtokos eladta a birtokát, azt ketten megvették, de részletben fizették. Még nem volt a nevükre íratva a birtok, amikor hatalomra kerültek a kommunisták, mert máskülönben megölték volna őket. A falu lakói is védelmükre keltek, mert emberségesen bántak velük. A birtokot aztán az elvtársak elkobozták. Pali bátyám beállott egy gyárba munkásnak. Talicskát is tolt Pesten, amikor a háború után a romokat takarították. Napszámosként is kereste a mindennapit. A változás után soha többé nem lehetett ügyvéd. A Pápa melletti Vaszar nevű faluban beállt egy gyárba munkásnak. Igen, talicskázott, s a sok analfabéta azt mondta: Né, a doktor úr hogy tolja a talicskát!

Aztán nem volt, aki a havi elszámolást megcsinálja, bátyámat 3-4 napra bevitték az irodába, ott a papírokkal dolgozott, majd megint visszakerült a talicska mellé. Gépésztanfolyamot hirdettek, jelentkezett. A tanfolyamot egy félanalfabéta pártaktivista vezette, aki annyit sem tudott, mint a bátyám. Főgépész volt Vaszaron. Budapestről járt le oda naponta vonattal.

El ne felejtsem: Pali bátyám a magyar idő alatt a Hangya Szövetkezet igazgatója volt Kolozsváron. Időnként lejött Budapestről Kolozsvárra, és intézte az ügyeket. 1940-től az Erdélyből elszármazottak évente gyűjtést szerveztek az udvarhelyi gimnázium javára, hogy a jól tanuló székely fiúk ösztöndíjat kapjanak. Ennek bizonyára van nyoma a gimnáziumi irattárban. Többször mondogatta: papnak, orvosnak nem vagyok jó!

Többször elolvastam, átolvastam, keresztül-kasul forgatgattam, böngészgettem Ábrám Zoltán Szentegyháza című vaskos, 350 oldalas kitűnő monográfiáját, de sehol sem bukkantam Ambrus Pál nevére! Vajon mikor hirdeti Szentegyházán egy márványtábla Ambrus Pál emlékét, akinek életcélja mások megsegítése volt?

Bán Péter

A Távol-Kelet misztikuma vagy a Nyugat fortélya?

Egyéniségéből fakadóan az egyik legnépszerűbb macskafajta a birma. Hosszú, selymes bundájának színe lenyűgöző, semmihez sem hasonlítható kék szeme igéző, intelligenciája, elegáns – mondhatni arisztokratikus – viselkedése okán a gazdik néha joggal érzik, hogy cicájuk szinte "megszólal". Alkalmazkodik az emberekhez és a családban élő más állatokhoz, társaságigénye és ragaszkodása miatt hamar a família kedvencévé válik. Ugyanakkor karakteres: nem hízelgő típus, ha tiltakozása ellenére kényeztetik, akár agresszivitással szerez tekintélyt magának. Aminek láttán még a macskáktól kifejezetten idegenkedők is csettintenek egyet...

Amilyen titokzatos állat a birma, anynyira sejtelmes a származása. Eredetéről több tézis látott már napvilágot, de valamennyinek megkérdőjelezhető a valóságalapja.

Sinh, az első birma

A mítosz szerint nagyon rég, még Buddha kora előtt több száz hófehér, sárga szemű macska őrködött a burmai Lao-Tszun khmer templomban, amely a Lugh-hegy oldalában állott. Ennek a papjai Tszun-Kyan-Kszét választották istenüknek, és követték odaadással, mert ő döntött arról, hogy haláluk után lelkük milyen állat testében ölt formát. A hiedelem szerint csak az nyerhette el a teljes beteljesülést, aki a lélekvándorlás során egy ilyen macska testébe költözött, vagyis ezek jelentették az utat a Nirvána felé, s ezért a szerzetesek szent állatként tisztelték és nevelték a négylábúakat.

Mun-Ha főpapnak volt egy kedvenc macskája, Sinh. Egy napon, amikor a papok közösen imádkoztak az istenség kék zafírkövekből kirakott szemű aranyszobra előtt, sziámi hordák támadták meg a templomot. Mun-Ha szíve megállt, és arccal a szobor elé esett, haldokolva is egy végső imát mormolva. Ezt látva, Sinh a gazdájára mászott, és amikor a pap lelke elhagyta testét, a macska lassan-lassan átváltozott: szemei világoskékek lettek, bundája aranyszínű, végtagjai a föld barna színét vették fel, kivéve a tappancsait, amelyek halott gazdája hófehérre őszült hajával érintkeztek – a pap lelke átszállt Sinh testébe. Ettől bátorságra kapott a többi pap, és összeszedve végső erejüket visszaverték a támadást. Ezután Sinh napokig visszautasította az élelmet, és hamarosan el is pusztult. Amikor a macskák visszatértek a templomba, a szerzetesek döbbenten látták, hogy valamennyi Sinhhez hasonlóan átváltozott. Az állatok körbevettek egy fiatal papot, Lioát, akit – a jelből értve – társai megválasztottak új főpapnak.

Eddig tart a legenda. Sokkal valószínűbb azonban, hogy egy sziámi kandúr – ezt a fajt nagyon sokan összetévesztik a birmával – "garázdálkodott" a templomban, s az újszülöttek már egy másik fajnak voltak az előfutárai.

Ésszerűnek tűnik az a feltevés, hogy a birmák India brit megszállása idején kerültek Burmából Európába. Az egyik változat szerint a burmai Lao-Tszun- templomban százával éltek ilyen, a papok által szent állatként tisztelt macsák. 1898-ban Brahma-hívők támadták meg a templomot, de az angol hadsereg egyik tisztje, Sir Russel Gordon csapataival a papok segítségére sietett, megmentve őket a mészárlástól. Hálából egy macskapárt ajándékoztak Gordonnak, aki később Franciaországba küldte azokat. A másik változat szerint 1916-ban lázadás tört ki a Lao-Tszun- templom környéki tartományban, és Gordon Russel brit őrnagy, illetve a francia Auguste Pavie segített átkelni a papoknak a tibeti hegyeken. A szerzetesek magukkal vittek néhány macskát, hogy megmentsék a fajt a kihalástól, majd 1919-ben hálájuk jeléül Franciaországba küldtek egy párt Pavie-nek.

Bármennyire hihetőek e történetek, mindkettő sántít. A brit macskatenyésztők szövetségének kutatásai kiderítették, hogy az angol nemesi családok nyilvántartásában nem szerepel sem Russel Gordon, sem Gordon Russel, mi több, a brit hadseregnek nem is volt az idő tájt ilyen nevű tisztje. További ellentmondás: akkoriban nem lehetett a brahmánok inváziója, ugyanis a brahmánok a hindu papi kaszt tagjai voltak, mivel abban az időben Burma Brit-Indiához tartozott.

De az biztos, hogy a múlt századelőn e faj két képviselőjét – Madalpourt, a kandúrt és Sitát, a nőstényt – elküldték Franciaországba, s bár Madalpour nem élte túl a hosszú utat, Sita vemhesen érkezett meg, s a kölyköknek életet adott; a kicsik közül azonban csak a Popeenek elnevezett nőstény volt tökéletesen fejlett. Popeet később minden bizonnyal egy perzsa vagy egy sziámi kandúrral keresztezték, s feltehetően így kezdődött a birma macska "modern kori" története...

Szakemberek, kutatók szerint azonban mindez mítosz, és ennek a fajnak semmi köze Burmához, hanem Franciaországban tenyésztették ki ismeretlen hozzáértők nagy gonddal a sziámi macska, illetve egy hosszú szőrű házimacska keresztezésével. Az eredetéről szóló különböző történetek kitalálásával pedig mítoszt teremtettek köréje...

Franciaországban 1925-ben ismerték el a birmát mint hivatalos fajt, Nagy-Britanniában 1966-ban, egy évvel később pedig az Amerikai Egyesült Államokban is. Hazánkban egyébként nincs fajtiszta birma macska – legalábbis ezt állapította meg a Román Macskatenyésztők Egyesülete. A szervezet az Országos Vámigazgatóság archívumában végzett kutatások során kiderítette, hogy hivatalosan 1975-ben, 1977-ben és 1979-ben hoztak be az országba fajtiszta birma macskát (a határon be nem jelentett állatok száma biztosan nagyobb). Persze ha bízunk a vámosok szakértelmében, rájuk foghatjuk, hogy azok voltak... De ezeket az állatokat idővel ki is vitték a határon túlra, így nálunk csak a házi macskákkal való párosodásból származó utódok maradtak fenn. Bár megtévesztésig hasonlíthatnak a tiszta vérvonalú birmákra, egy-egy apró eltérésből – például nem fehér mind a négy tappancsa az állatoknak – megállapítható, hogy nem felel meg a nemzetközi előírásoknak.

De ettől függetlenül nekünk otthon, a ház körül nagyon is...

Pataky Lehel Zsolt

A macskák betegségeiről

Kedvencünknek biztosan valamilyen baja van, ha nem úgy viselkedik, mint általában. Forduljunk állatorvoshoz, ha bármilyen változást észreveszünk: nem eszik, visszahúzódik, nincs kedve játszani, különböző tünetek – hányás, hasmenés, székelési és vizelési nehézségek, sebek a testen, szőrhullás, túlzott vakarózás, könnyezés, begyulladt, kidüllesztett szemek – jelennek meg. Így sokkal könnyebb meggyógyítani vagy elejét venni a betegségnek.A macskák leggyakoribb betegségei a gyomor- és bélgyulladás, illetve a felső légúti fertőzés – tájékoztatott dr. Sándor Zsolt állatorvos. A harmadik vírusos betegség, amely mostanában környékünkön eléggé elterjedt, a veszettség. Ez a haszonállatokra és az emberre is veszélyes, ellene oltást javasolnak.

Élősködők okozta betegségeknél nagyon veszélyes az emberre is terjedő toxoplazmózis. Ez a vemhes cicákra és a terhes nőkre egyaránt veszélyes, mivel vetélést okoz. Elég nehéz felállítani a diagnózist, laboratóriumi vizsgálatok szükségesek hozzá, ezért a terhes nőknek ajánlatos óvakodniuk a macskáktól. Ritkább az emberre nézve nem fertőző, a kullancscsípés által terjedő piroplazmózis, viszont gyakoriak a külső élősködők: bolhák, kullancsok (különösen tavasszal és ősszel), illetve a rüh.

A bélférgek, főleg az orsóférgek nagyon sokszor okoznak megbetegedéseket. Az Echinococcus multilocularis nevű galandféreg, amelynek köztes gazdája az ember is, a kutyaféregnek nevezett hólyagokat okozza. Ennek megelőzése érdekében nem szabad nyers belsőségeket, húst adni kedvencünknek, bármennyire szereti. Mindig főtt étellel vagy száraz táppal etessük.

Gyakoriak a különböző méretű és fajtájú szájfekélyek, mivel nálunk elég ritkán oltják a macskákat. Főleg tavasszal fordulnak elő a mandula- és torokgyulladások, illetve a nem specifikus bél- és gyomorgyulladások (csömör, hasmenés), de ezek nem veszélyesek. Gyakran, havonta egyszer-kétszer visznek az állatklinikára húgyhólyaggyulladásban és a húgykövességben szenvedő macskákat, ezeknek a helytelen – fűszeres – étkeztetés árt meg: az ételmaradékokat adják kedvenceiknek a gazdik, nem szoktatják száraz tápra az állatokat. Az orrfolyás, köhögés, prüsszögés, tüdőgyulladás főleg januárban–februárban jelentkezik, amikor a macska kijár párosodni. Ebben az időben gyakoriak a sebek az egész testen, és sajnos a szemsérülések is. A macskák a patkányoknak szánt mérgeket is megkóstolhatják, amelyek lassan, két-három nap elteltével hatnak, és vérzékenységet okoznak. Általában túl későn figyelnek fel erre az emberek. A sebészeti beavatkozások során a sebeket, traumákat, csonttöréseket gyógyítják hagyományos kezeléssel vagy műtéttel – inkább az emeletről leeső macskákat kell műteni –, utóbbiak elég drágák, ezért a gazdák még nem nagyon élnek vele.

A lakásban tartott tüzelő cicák éjszakai nyávogását, ideges járkálását nehéz elviselni, ezért sokan ivartalanítják kedvencüket. A hormonális kezelés során három napig tablettát kell adni az állatnak, de ez a módszer drágább, hiszen ősszel és tavasszal is három-négy párzási ciklus van. A műtét a gazdi számára is jobb, de hátránya, hogy utána a macska elhízhat. A macskák beoltása kortól és évszaktól független. Ezt rendszerint összekötik a féregtelenítéssel, ami háromhavonta szükséges az utcára járó macskáknál, de a lakásban nevelkedők esetében is ajánlott. Kölyökkorban két kombinált oltást kapnak – a gyomor- és bélgyulladás, illetve a felső légúti fertőzés ellen – kéthetes időközzel, hogy erősödjön az immunrendszerük, majd háromhónapos kor után a veszettség megelőzésére. Egy felnőtt macskát minden évben kellene négyszer féregteleníteni és kétszer oltani.

– A legkülönösebb esetem húgykövességgel és húgyhólyaggyulladással volt kapcsolatos másfél-két évvel ezelőtt. A macska tíz napig keveset vizelt, akkor is kínkeservesen. Alma nagyságú dudort tapintottam ki rajta. Egy idősebb cicánál gyakoriak és sajnos végzetesek a daganatok, de megpróbáltam egy beavatkozást. Altatás után megkatétereztem, majd utókezeléssel meggyógyult, és ma is él – mesélte dr. Sándor Zsolt.

Dávid László

Dr. Sándor Zsolt állatorvos szerint – akitől az alábbi hasábokon nagyon hasznos információkat tudhatnak meg a cicatartók – helytelen burmai macskáról beszélni. Vagyis nem szabad összekeverni a származást az elnevezéssel. Való igaz, az elfogadott történet Burmából származik, de a hivatalos megnevezése birma. Másodsorban pedig ne tévesszük össze a sziámi macskával, amely ugyanolyan bézs színű (illetve annak különböző árnyalatai), végtagjai és pofája sötétbarna. A sziámi sokkal "nyurgább", szőre rövidebb, orrhátja hosszabb és a farka sem lompos, mint a birmáé.

P. L. Zs.

Mindnyájunkat foglalkoztatott, hogy az örökbe fogadott szerkesztőségi cicánk, Pisti, milyen fajta, és képzeljék el, nem is akárhonnan, hanem Norvégiából származik. Hogy soha ne nyávogja el nekünk: megfosztottuk "nemzetiségétől", a Pista mellé csatoltunk egy északi nevet – Olaf –, amire persze ő nem hallgat. Három vagy négy hónap után megunta a szobafogságot, értésünkre adta, hogy nem így képzelte el életét. Mi meg teljesítettük kérését. Azóta vissza-visszajár népkonyhás testvéreihez, be-bemegy a Paletta 5 Alkotócsoport kiállítótermébe, de hallottuk, hogy a Bohém bárban is jól érzi magát, sőt már az Elekesben is megfordult. Legjobb barátja Botár Irma néni. Álmából is felkel, ha meghallja a nyugdíjas tanár néni hangját, aki naponta meglátogatja, a legjobb falatokat hozza neki. Újabban gyakoribbak kintmaradásai, talált magának egy "bomba nőt", meglátjuk, mi lesz a vége...

S. I.

1992 óta a Duna Televízió munkatársa. Kevesen tudják, hogy az erdélyi Kovásznán született bemondónő egykor vegyészmérnöknek készült. Ma Budapesten él, igazi tévés családban: férje, Sükösd Levente a Duna Televízió reggeli magazinjának műsorvezetője, kislánya, Hanna pedig arról álmodozik, hogy szüleihez hasonlóan egyszer ő is a képernyőn szerepel majd. Nemsokára kis jövevénnyel bővül családjuk: Judit kisbabát vár. S ha az előrejelzés nem téved, új kislánnyal, Júliával bővül a család június közepén.– Mit jelent számodra az anyaság?– Hanna Mikulás-napi ajándékként érkezett, az anyaságba igazán születésekor kóstoltam bele. ő ősztől már egy ének-zene tagozatos iskola elsőse – szinte nagylány –, mégse maradunk kisbaba nélkül: nemsokára többszörös anyuka leszek, és ezáltal újra átélhetem egy kisbaba csodás világrajövetelét, majd a babakor bájait. Igyekszem, hogy a kistestvér érkezése ne okozzon törést az életében, hiszen viszonylag későn, nagy korkülönbséggel érkezik. Ezért közösen készülünk a nagy eseményre: együtt választjuk a rugdalózót, a csörgőt, a kistestvér mozdulatait is együtt figyeljük.

– Mivel telnek egy kismama napjai?

– Szeretek kirakatokat nézegetni. Sokszor elcsábítom Leventét is egy-egy babaholmi beszerzéséhez. Legtöbbször azonban Hannával álmodozunk: hogy is fogják hívni majd a kistestvért, vidám lesz-e vagy komoly, milyen is az esti fürdetés, és vajon Ő is elnevezi-e majd kedvenc játékait. Egyébként nem sokat változott életritmusom: továbbra is jelen vagyok a képernyőn, és ebben a megváltozott élethelyzetben még nagyobb kedvvel végzem a munkámat.

– Hogyan lettél a Duna Televízió műsorvezetője, mit jelent számodra dunásnak lenni?

– Az erdélyi Kovásznán töltött gyerekkor után Bukarestben az Ady Endre Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségiztem, majd rövid ideig dolgoztam korrektorként az országos magyar napilapnál, a Romániai Magyar Szónál. Már akkor alkalmam nyílt kipróbálni és beleszeretni a televíziózásba, a Román Televízió Ébresztő című ifjúsági műsorának szerkesztő-műsorvezetőjeként. Mégis Budapest számomra a kihívások városa. Itt lettem igazán felnőtt, nőttem bele a televíziózásba, alapítottam családot. Egy több lépcsős felvételi után 1992 tavaszán én is a Duna Televízió kezdő csapatának műsorvezetője lehettem. Úgy gondolom életem meghatározó és helyes döntése volt az, hogy Budapestre költöztem. A 10 év alatt voltam archívumkezelő, szerkesztőasszisztens és műsorvezető az egykori Héthatár magazinban. A Duna Televízió kínálta munkalehetőség jelenti számomra a kapcsolatot szülőföldem és Budapest között. Úgy érzem, a munkámmal tudom mindazt viszonozni, amit szülőföldemtől, Erdélytől kaptam. Természetesen a kapcsolattartás az otthoniakkal nem csak a képernyőn keresztül történik. Az ünnepeket és a nyári szünetet igyekszünk otthon tölteni, közösen a nagy családdal, barátokkal. Hanna lányomnak is igen fontos a kettős kötődés, számára is egyenértékű az itthon – Budapest, és az otthon – Erdély fogalma.

– Véleményem szerint az anyaság is, de a televíziózás is egész embert kívánó kihívás. Nehéz összeegyeztetni a kettőt?

– Szerencsés embernek mondhatom magam: azt csinálhatom, amit szeretek. Kislányom, Hanna nyílt, barátságos, őszinte gyerek. Férjemre bármiben, bármikor számíthatok. Mindkettőnk élete a média világában zajlik, mégis elmondhatom, hogy van időnk egymásra, a családunkra, és ez akkor is így lesz, ha megérkezik Júlia, vagyis ha már négyen leszünk. Úgy érzem, hogy az életem újabb szakasza kezdődik, és mostantól méginkább a család kerül az első helyre, miközben abban bízom, hogy jut majd időm a hivatásomnak tartott televíziózásra, valamint a nélkülözhetetlen szakmai továbbképzésre is.

Judit ezek után elnézést kért, sietve távozott, mondván, ma ő a soros, neki kell elhoznia Hannát az uszodából.

P. R.

Évek óta az éjszakai órákban virtuális akváriummá alakul a Duna Televízió képernyője. A fel-le úszkáló, ezer színben pompázó uszonyosok mára elnyerték a nézők tetszését a határon innen és túl egyaránt. A felmérések alapján a más csatornákon látható monoton monoszkóp képe helyett az éber nézők szívesen fürkészik ezt a mozgalmas és folytonosan változó vízi világot, melyben a sárga-fekete mintás Fricike és kopoltyús társai abszolút főszerepet kapnak. A kedvező reakciók arra sarkallták a Duna Televízió élelmes szerkesztőgárdáját, hogy a helyzetből még többet (jobbat) hozzanak ki. Így született meg a "Hajnal a Duna felett" című műsor, melyben adászárás idején ezután nemcsak a tátogó halacskák tűnnek majd fel, hanem komolyzenei felvételeket is bejátszanak. A programhoz a Hungaroton hatalmas kincsestára biztosítja a hangzó- anyagot. Első ízben április 29-én Beethoven C-dúr zongoraversenye csendül fel Szegedi Anikó előadásában. A későbbiekben – Szigeti Ágnes szerkesztésében – olyan nagyságok pihentető melódiáira lazulhat el a publikum, mint Bach, Bottesini, Brahms, Chopin, Csajkovszkij, Mendelssohn vagy Schubert. A részletes zenei kínálatról a közszolgálati televízió megújult honlapja és a Dunatext 385. oldala napról napra beszámol, de az utolsó bejelentkezés idején minden esetben a bemondó is közli, mit hallhat a nagyérdemű.

Hollós Máté, a Hungaroton direktora szerint napjainkban zenekultúránk ápolásáért, életben tartásáért a magyarországi televíziók közül a Duna Tv tesz a legtöbbet. A zeneműkiadó első embere úgy érzi: "ha jeles színművészek örömmel vállalkoznak szinkronszerepekre, a Hungaroton számára sem lehet rangon aluli a feladat". Az ötletgazda, dr. Csermák Zoltán úgy is mint a Duna Televízió marketingigazgatója megerősíti: mindkét fél számára igen előnyös ez az "üzlet".

– A közszolgálati médiáról általában a pénznyelő automaták jutnak az emberek eszébe. De itt a bizonyíték arra, hogy lehet ésszerűbben is gazdálkodni. Ez az éjjelenként sugárzott műsor például éves szinten nem kerül többe egymillió forintnál! – érvel Csermák. Hozzáfűzi: 45 nap alatt közel 120 lemez lejátszására lesz mód. Ez tehát valódi kultúrmisszió, melynek bevallott célja a zenei műveltség fejlesztése és a magyar előadóművészek megismertetése szerte a világban. Manapság, amikor az emberek figyelme megoszlik olykor 3-4 program és tévécsatorna között, alig-alig van mód megpihenni, ellazulni, feltöltődni. A Duna Tv azonban a maga szerény eszközeivel megpróbál e téren is az élen járni. Csermák megítélése szerint egyetlen szerkesztési elvet kell csupán betartani: a hallható muzsika sosem lehet harsány, túlontúl erőteljes. Éppen ezért főként az instrumentális zenéket illesztik majd a programba, bár a ritkábban játszott, mostohán kezelt nagyjainkról, Dohnányiról, Hubairól vagy Weiner Leóról sem feledkeznek el. Szép hajnal előtt állunk…

Szabó Zoltán Attila

A Magdeburg nyerte a kézilabda BL-t

Szombaton visszazökkent a valóságba a merész terveket dédelgető Fotex Veszprém férfi kézilabdacsapata. Zdravko Zovko együttese nem tudta megőrizni hazai pályán szerzett sovány, kétgólos előnyét; a tízezer ember által frenetikusan biztatott német Magdeburg 30–25-re nyert, és elhódította a BL-trófeát. A valóság azonban csöppet sem rideg: a magyar férfi kézilabdasport jelenlegi helyzetében hatalmas bravúrnak számít Európa második legjobb klubcsapatának lenni, arról nem beszélve, hogy magyar együttest nem túl sűrűn láthatunk a BL fináléjában. Legutóbb a Honvéd jutott el ilyen magaslatokra, sőt a kispestiek el is hozták a kupát St. Gallenből.Jakab Árpád jelenti MagdeburgbólNagy távolság és legalább húsz év választja el egymástól a székely anyavárost és Németország kevésbé fejlett keleti részét. Magdeburgon is mély nyomot hagyott a sok évtizedes szocialista uralom, s erről mindent elmond, hogy annak idején egy méltóságteljes dóm és egy patinás kétszázéves épület közti térre húztak fel egy betonszállodát.

Kínos román útlevéllel nekivágni és átszelni a határokat. A "mi" határőreinknek az Árpád név sérti a szemét, nyugatabbra pedig a meggyvörös útlevelet és természetesen annak gazdáját nem fogadják kitörő örömmel. A csehek például egy nyomtatott kérdőív kitöltését kérik, amelyen egyebek mellett azt is fel kell tüntetni, hogy milyen színű autóval vagy busszal utazik az ember. A megalázó papírmunka közben lassan gyűl az autósor, roppant kellemetlen, amikor többen azért háborognak, hogy "a mocskos oláh mit vacakol annyit, miért nem megy már a fenébe". Az apró kellemetlenséget leszámítva jól lehet haladni az autópályán, az utazó csak nézi a széles, tenyérsima útról, hogy az amott bent Prága, az meg balra Lipcse vagy Drezda lehet. Közelebbről is meg lehet ismerni viszont a cseh–német határon fekvő kis települést, Dubit, ahol szinte kizárólag könnyű erkölcsű lányok laknak; az útszélen állva vagy az erre a célra épített speciális kirakatokban kínálják bájaikat.

A mintegy ezerfős drukkersereg több tagja jelentette ki a meccs előtt: ha nyerünk, buli lesz Dubiban! Ehhez nem kellett volna feltétlenül nyerni, a kupa elhódításához elég lett volna egy kétgólos vereség is, mert – esetleg – az idegenben szerzett több találattal a fotexesek lettek volna a bajnokok. A magyar szurkolók kezdés előtt egy órával már hangoltak az impozáns csarnokban, illetve a körülötte található kocsmákban. Sokáig úgy tűnt, a nyolcezer férőhelyes teremnek alig fele telik meg, ám a németek köztudomásúan precízek: kezdéskor egy tűt sem lehetett volna leejteni a sportcsarnokban, a szurkolók a pálya szélén is álltak. A szervezők fenyegetőztek, hogy a bírók nem adnak jelt a rajtra, amíg a magyar nézők egy része nem ül át a terem másik sarkába, hogy az állójegyet váltott németek is elférjenek. Hiábavaló kísérlet volt...

Az elsötétülő teremben több ezer csillagszóró gyúlt meg, a házigazdákat leírhatatlan hangorkán fogadta, a hangszorókból az SC Magdeburg himnusza dübörgött. A tribünön pokoli hangulat uralkodott, a pályán pedig pokoli lendülettel kezdtek a házigazdák: a fülbevalós, punk frizurás, agyontetovált, egyszóval excentrikus Kretzschmar, az izlandi Stafansson, a szerb Perunicsics, a francia válogatott Abati, az orosz Kulesov hamar ledolgozta a hátrányt; mire a vendégek észbe kaptak, már 5–1-re vezettek. Ekkor Sterbik helyére Fazekas állt a kapuba, elöl lassan bemelegedtek Saracsevicsék is (7–7). A francia bírópáros (a Magdeburgban három francia válogatott, a már említett Abati, a kapus Gaudin, valamint Kervadec játszik!) meg-megtámogatta a hazaiakat: a félidő hátralévő részében például kettős emberelőnyben labdázott a Magdeburg, közben Perezt és Dzombát karatés mozdulatokkal terítették le – a vendéglátók persze megúszták büntetlenül. 15–10-el fordultak a csapatok, s egyre higgadtabban, magabiztosaban játszott az SCM, a félidő derekán először volt hat gól (21–15) az előnye. A csodálatos veszprémi szurkolók kórusban kérték kedvenceiktől, hogy harcoljanak, de csak négy gólra sikerült megközelíteni a roppant keményen védekező hazaiakat. A magyar védőfalat rendre átjátszotta a bírók kegyeit élvező ellenfél, a veszprémiek fejében talán megfordulhatott, hogy valamilyen csoda még segíthetne. Saracsevics, Dzomba és Pásztor cunderes góljával 27–24-re feljött a Fotex, a hangulat a tetőfokára hágott, a végig brillírozó Pásztor felhozta csapatát 28–25-re is, de egy perccel a vége előtt Stefansson gólja mindent eldöntött. Aztán Dzomba hibázott, Nenad Perunicsics pedig megadta a kegyelemdöfést: 53–50-es összesítéssel BL-győztes lett a Magdeburg, de ha a visszavágót a királynék városában rendezik, talán Élesék örülhettek volna a végén. Így azonban szertefoszlottak az álmok, a veszprémi játékosok a padlóra borulva sírtak, miközben a pályára tóduló német szurkolók a Queen We Are The Champions című slágerére ünnepeltek.

Hogyan tovább, Veszprém? Az már biztos, hogy a 42. évét taposó, a visszavonulás gondolatával foglalkozó Saracsevics helyére érkezik egy jugoszláv átlövő, és a Fotexnél folytatja pályafutását az udvarhelyi Bartók Csaba is. Ha mindenki más marad, jövőre talán sikerül visszavágni a döntőben a Magdeburgnak. Utána pedig jöhet a buli Dubiban...

Szombaton szünnapot kapott a Székelyudvarhelyi Budvár focicsapata, közben közvetlen C-osztályú riválisaik sorra nyerték mérkőzéseiket. A VII. csoport rangadóján a Metrom győzött a Szecseleváros ellen, de a hétvége legnagyobb meglepetését a sepsiszentgyörgyiek dicső szentmártoni szereplése jelentette.A 23. forduló eredményei: Brassói Metrom–Szecselevárosi Precizia 2–0, Predeali AF–Berbesti-i Minerul 3–2, Fogarasi Nitramonia–Brassói Romradiatoare 2–3, Viktóriavárosi Viromet–Nagyszebeni AMSO 1–0, Marosvásárhelyi Gaz Metan–Nyárádtői Unirea 4–2, Dicsőszentmártoni Chimica–Sepsiszentgyörgyi FC 0–1, Földvári Energia– Gyergyószentmiklósi Viitorul 3–0 (játék nélkül, mert a Gyergyó visszalépett). Május 4-én a Budvár a Fogarasi Nitramoniát fogadja.

P. L. Zs.

A listavezető Dinamo bákói veresége volt a román első osztályú labdarúgó-bajnokság egyik hétvégi meglepetése, no meg az, hogy a fővárosiak március 23-a óta képtelenek győzni. Szenzációt jelentett a Temesvári UM craiovai pontrablása, hiszen a bánsági csapat gyakorlatilag kiesőnek számít.A 23. forduló eredményei: Bákói FCM–Bukaresti Dinamo 4–2 (2–1), gólszerzők: Iodi (7. p., öngól), Bãdoi (41. p.), Cursaru (49. és 80. p.), illetve Cl. Niculescu (18. p.), Dãnciulescu (64. p.). Bukaresti National–Bukaresti Rapid 1–0 (1–0), g.: G. Popescu (1. p.). Craiovai Universitatea–Temesvári UM 0–0. Pitesti-i Arges–Ploiesti-i Petrolul 1–1 (1–1), g.: M. Radu (42. p.), illetve Todoran (3. p., tizenegyesből). Ploiesti-i Astra–Konstancai Farul 1–0 (0–0), g.: Movilã (88. p.). Besztercei Gloria–Piatra Neamt-i Ceahlãul 2–0 (1–0), g.: Bîrsan (8. p.), Coroian (85. p.). Bukaresti Sportul Studentesc–Galaci Otelul 2–1 (0–0), g.: Stancu (82. p.), Dinitã (90. p.) illetve Oprea (67. p.). A Bukaresti Steaua–Brassói FC mérkőzés lapzártánk után ért véget. Következik a 24. forduló (május 4.): Petrolul–Galac, Pitesti–Brassó, Piatra Neamt–Steaua, Rapid–Beszterce, Temesvár–National, Dinamo– Craiova, Konstanca–Bákó, Sportul–Astra.

Ferencvárosi siker az örökrangadón

Befejeződött a magyar élvonalbeli futballbajnokság alapszakasza. Az első hat helyezett a bajnoki címért, a többi csapat a kiesés ellen játszhat tovább.

A Kispest és a Dunaferr találkozójának kimenetele már nem befolyásolhatta az NB I úgynevezett felső- (1–6. helyezettek) és alsóházának (7–12. helyezettek) összetételét. Előbbiben az aranyéremért és az UEFA-kupaszereplést érő második helyért folyik – immár kiélezett – küzdelem, ugyanis a szombaton tavaszi hetedik kudarcát megélő MTK elfecsérelte megnyugtató előnyét a Zalaegerszeg és a jól hajrázó Ferencváros előtt. A rájátszásban egy teljes kört rendeznek, visszavágókat nem, úgyhogy jól kell összpontosítaniuk a kieséstől való menekülésben szinte egymás sarkára taposó csapatoknak, amelyek között meglepetésre két egykori "nagyhatalom", a Kispest és a Vasas is megtalálható, sőt utóbbi helyzete menthetetlennek tűnik.

A 33. forduló eredményei: Újpest–Videoton 2–3 (2–1), gólszerzők: Vagner (27. p.), Tokody (44. p.), illetve Sorato (43. és 60. p.), Szalai (79. p.). Zalaegerszeg–Haladás 2–2 (0–1), g.: Waltner (46. p.), Kenesei (82. p.), illetve Leandro (34. p.), Alex (57. p.). MTK–Ferencváros 0–1 (0–1), g.: Horváth P. (11. p.). Győr–Vasas 2–1 (0–0), g.: Nicsenko (60. és 63. p.), illetve Tóth N. (88. p.). Debrecen–Sopron 0–0. A Kispest-Honvéd–Dunaferr mérkőzés vasárnapi lapzártánk után ért véget.

Nem szusszanhatnak a magyar labdarúgók a bajnokság első szakaszának befejeztével. Kedden Gellei Imre szövetségi kapitány teszi próbára a ligaválogatottat – az NB I-ben szereplő játékosokból verbuvált csapat Ciprust fogadja este fél héttől –, szerdán pedig az Újpestre és a Haladásra vár egy végső fellépés a Magyar Kupa záró előadásán. Mindkét együttes a sikertelen bajnoki szereplést szeretné feledtetni a nemzetközi kupaszereplésre jogosító győzelemmel.

P. L. Zs.

A gyorsasági autós világbajnokság e hét végi futamán, a Spanyol Nagydíjon is Michael Schumacher ért elsőként célba. Nem teljes azonban a Ferrari sikere, ugyanis a négyszeres Forma–1-es világbajnok német versenyző csapattársa, Barrichello kiesett a barcelonai ringen. Schumacher mögött sorrendben Montoya (BMW-Williams), Coulthard (McLaren-Mercedes), Heidfield, Massa (mindkettő Sauber-Petronas) és Frentzen (Arrows) futott be a pontszerző helyeken. Az egyéni összetett verseny élmezőnyének állása: 1. Scumacher 44, 2. Montoya 23, 3. Ralf Schumacher (BMW-Williams) 20, 4. Coulthard 9 ponttal. A konstruktőrök mezőnyében: 1. Ferrari 50, 2. BMW-Williams 43, 3. McLaren-Mercedes 13, 4. Renault 8 ponttal.

Labdarúgó-világbajnokság: 33 nap a rajtig

Az európai országok közül Németország tartja a vébérészvételek rekordját: eddig 14 futballrandevún lehetett ott a Nazionalelf, a nemzeti tizenegy, mindössze az 1930-as és az 1950-es világbajnokságot hagyták ki a teutonok utódai. Három eddigi végső győzelmükkel és három döntőjükkel mindenképpen a mindenkori vébék nagy esélyesei. A németek első világbajnoki címüket – ki ne emlékezne rá – éppen a magyarok ellen, a szomorú emlékű 1954-es svájci fináléban szerezték, ezt követően 1974-ben otthon, 1990-ben pedig Itáliában állhattak a dobogó legfelső fokára.

Németország
Terület: 357.325 km2
Népesség: 82 millió lakos
Főváros: Berlin
Szövetség: Deutscher Fussball-Bund
FIFA-tagság kelte: 1904 (majd 1950)
FIFA-helyezés: 11. Színek: fehér mez, fekete nadrág, fekete lábszárvédő
A csapatot öltözteti: Adidas
Vb-mérleg: 14 részvétel
83 m., 46 gy., 19 d., 18 v., 169–106
Legjobb eredmény: háromszoros világbajnok (1954, 70, 90)
Legjobb góllövő: Gerd Müller

Utánpótlásuk szinte kimeríthetetlen, még akkor is, ha Gary Lineker immár szállóigévé vált mondása, miszerint "a futballt 22 játékos játssza, és mindig a németek nyernek", már nem egészen igaz. A nagy és patinás klubok – Bayern München, Borussia Dortmund, Schalke 04, Hamburg – mellett 6.255.000 igazolt játékos kergeti a labdát a különböző csapatokban, hasonló nagyságrenddel még Brazília sem büszkélkedhet.

Ráadásul a német futball szinte soha nem égett meg a nagy futballrandevúk történetében – kivéve az Euro 2000 küzdelmeit –, lett légyen szó világ- vagy Európa-bajnokságról vagy a különböző kontinentális kupákról. A nyugodt munka lehetőségét, illetve az állandóságot a szövetségi kapitányok jelentik: a világon szinte egyedülálló módon a század eleje óta mindössze 7 szövetségi kapitányt "fogyasztott el" a Nazionalelf. A jelenlegi kapitány, Rudi Völler is ennek a folytonosságnak a része.

Bármilyen hihetetlen: Oliver Kahn csak a mostani világbajnokságra utazhat el, mint abszolút biztos kezdőember, jóllehet ez már a harmadik olyan torna, amelyiken ott lehet a csapattal. Az utóbbi hónapokban szinte egyedül nyújtott végig egyenletes teljesítményt a leszálló ágban lévő Mannschaftban, de klubja, a Bayern is sokat köszönhet neki.

Az ezt megelőző időkben Andreas Köpke árnyékaként kellett a padon ücsörögnie, most azonban minden kétséget kizáróan eljött az ő ideje. Elmondása szerint ezt mindenképpen győzelemmel szeretné kihasználni, klubszinten eredményekben gazdag pályafutása ugyanis szinte már csak a világbajnoki trófeát nélkülözi. Németországban a Karlsruhe és a Bayern játékosaként az összes honi megmérettetést megnyerte legalább egyszer, a Manchesterrel szemben elveszített BL-döntőt követően pedig tavaly a Valencia ellen ezt a serleget is elhódította csapatával.

Már csak a válogatottal kell valami nagyobb sikert aratnia, hogy teljesnek mondhassa pályafutását. Az "ezerkezű kapus'' néven emlegetett Kahn szent meggyőződése, hogy posztján a világ legjobbjai közé tartozik, és valószínű, hogy ebbéli hitében nehezen tudná megingatni bárki is (már persze ha akarná). Más kérdés, hogy a Nationalelf jelenlegi formája lehetővé teszi-e, hogy kapusa ambícióinak megfelelő eredményt érhessen el a világbajnokságon?

Rudi Völler 41 éves, 2000 szeptembere óta szövetségi kapitány. A jó öreg Rudi mindig kéznél van – mondták a szövetség vezetői az Euro 2000 bukásnak mondható eredménye után, a címvédő Mannschaft szégyenszemre már az első körben búcsúzni kényszerült a legutóbbi kontinensbajnokságtól. Ami a vb-selejtezők első részét illeti, Völler maga volt az Isten, hiszen az első 6 meccs 18 lehetséges pontjából 16-ot sikerült begyűjteniük a németeknek. Végül csak nagy nehezen, pótselejtezőn sikerült kivívniuk a döntőbe jutást. A selejtezőkön használt alapcsapat: Kahn–Rehmer, Nowotny, Linke, Deisler–Ballack, Hamann, Ramelow, Ziege–Jancker, Neuville.

A vb-k sztárjai

A portugál Eusebio Ferreira da Silva 1942. január 5-én született Lourenco Marquesben, az akkor még portugál gyarmatnak számító Mozambikban, egy kilencgyermekes család tagjaként. Szerencséjét talán éppen a kolonizációnak "köszönheti", hiszen a Sporting da Lourenco a nagyobbik testvér, a Sporting Lisszabon fiókcsapata. Itt figyel fel rá a Sporting egyik régebbi válogatott játékosa, és 1960. december 17-én magával viszi a portugál fővárosba a 18 éves Eusebiót. Fura módon öt hónapot afféle "illegalitásban" tölt el, majd fogja magát, és aláírja a Benfica által elétett átigazoló lapot. Jól választott, hiszen a Benfica néhány hónappal később, 1961. május 23-án elhódítja a BEK-serleget, az elsőt, amelyet a Real Madrid a kupa kiírása óta kiengedett a kezéből. Eusebio hamar utoléri magát, alig telik el ugyanis néhány hét, egy párizsi tornán Pelé Santosa ellen játszanak. A brazilok már 5–0 arányban vezetnek, amikor a Benfica edzője pályára küldi Eusebiót, főhősünk pedig – ha már beküldték – lő három villámgyors gólt, amire maga a Király is elismerően csettint.

Szinte azonnal a Benfica-szurkolók első számú kedvence lesz, ezt a "címet" 1975-ig nem is sikerül elvennie tőle senkinek. Igaz, Eusebio hálás típus: 1 BEK-győzelemmel, 3 – elveszített – BEK-döntővel, 10 bajnoki címmel és 5 kupagyőzelemmel örvendezteti meg híveit. A Benfica színeiben játszott 294 mérkőzésén 316 (!) gólt szerez, míg 64 válogatottbeli szereplésén 41 alkalommal zörgeti meg a hálót. Egyéb statisztikai mutatói sem rosszak, a Portugál Kupában 60 találkozón 97 gól, a 71 európai kupameccsén pedig 57 gól a mérlege. Hat portugál gólkirályi címe mellett kétszer érdemelte ki a legjobb európai gólvágónak járó titulust (1968-ban 42, 1973-ban 40 gól), 1965-ben pedig a France Football Aranylabdáját.

"Igazi gólgyár" – mondták róla akkoriban a szakértők, az 1966-os világbajnokságot például 9 góllal zárja. Itt játssza egyik legemlékezetesebb válogatottbeli mérkőzését is, Észak-Korea már 3–0 arányban vezet Portugália ellen, amikor Eusebio "helyükre teszi" az ázsiaiakat, és négy góljával a luzitánok végül 5–3-ra hozzák a találkozót.

Csodálatos portugáliai pályafutása után székhelyét átteszi az Atlanti-óceán túlsó partjára, ahol a Baston Tea Men színeiben Észak-Amerika bajnoka (1975), az FC Monterrey-vel mexikói bajnok, aztán egymást váltják a csapatok – Toronto, Beira Mar, Las Vegas, New Jersey Americans –, végül visszatér a Benficához, ahol az elmúlt közel két évtizedben szinte minden vezetői poszton megfordult.

A klub szurkolói, ha akarnák sem tudnák elfelejteni – persze, egyáltalán nem akarják –, hiszen az Estadio Luz előtt ott magasodik az élő legenda szobra.

Az Aranycsapat halhatatlanjai

Hidegkuti Nándort (1922–2002) kora miatt egyszerűen csak Öregnek becézték társai. Ő is óriási értéke, rendkívüli egyénisége volt az Aranycsapatnak. Akiről azonban mégis kevesebbet beszéltek, mint a többi nagyságról, talán mert maga is visszahúzódó volt. Talán azért, mert ő nem ment külföldre, nem maradt külföldön, otthon élt, az élete nem vált rejtélyessé, titokzatossá, de különösen érdekessé sem: csak tette a dolgát mindig. A Herminamezei AC után került az MTK-ba, illetve az átkeresztelések után a Textilesbe, a Bástyába, a Vörös Lobogóba. 1945-ben került be a válogatottba, amelyben 1958-ig 68-szor játszott, és harminckilenc gólt lőtt. Hátravont középcsatárként vált világszerte ismertté. Az angolok elleni, 6–3-ra végződött meccsen három gólt lőtt, és csodálatos produkciót nyújtott. 1956-ban nem távozott el, 1968-ban még részt vett az újabb világbajnokságon.

Edzőként is szép sikereket mondhat magáénak: a Fiorentinával 1961-ben KEK-győztes lett. Ezt követően 1963 őszén a győri ETO-t bajnoki címig vezette, a Tatabányával harmadik lett. 1971-ben Egyiptomba szerződött, és 1980-ig a kairói Nacionalnál tevékenykedett. Az már a magyar futball sajátosságai közé tartozik, hogy a sportág egyik legnagyobb alakját azok után, hogy edzőként is meghódította a futballvilág egy részét, odahaza nem vonták be eléggé a futball irányításába. Később már tanácsait sem igen igényelték. Példátlan fényűzés volt ez, hiszen számos interjúból kiderült: sokkal jobban, világosabban látja a labdarúgás helyzetét, mint számos, elétolakodott kollégája.

Személyes tragédiája, hogy fia is, lánya is korán meghalt. Sajnos, az ő életére is áll: a (futball)világ meghódításának nagy ára van. 2002 februárjában, kevéssel 80. születésnapja előtt távozott közülünk, hatalmas űrt hagyva maga után.

1–4.: szabadfogású birkózó Európa-bajnokság, Baku.

3–13.: ökölvívó kadet világbajnokság, Kecskemét.

8.: labdarúgó UEFA-kupadöntő, Rotterdam.

11–VI. 2.: Giro d'Italia kerékpáros körverseny.

12.: Forma–1-es autós vb-futam, Spielberg.

15.: labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő, Glasgow. 16–19.: cselgáncs Európa-bajnokság, Maribor.

18–19.: motorcsónak Formula–2000 és Formula–3 világbajnokság, Dunaújváros.

19–26.: teke-világbajnokság, Eszék.

26.: Forma–1-es autós vb-futam, Monaco; gyorsasági motoros Európa-bajnoki futam, Hungaroring.

27–VI. 9.: francia nyílt teniszbajnokság, Párizs.

30.–VI. 2.: kajak-kenu vadvízi világbajnokság, Valsesia. 31.–VI. 30.: labdarúgó-világbajnokság, Koreai Köztársaság és Japán.

Franciaország labdarúgói fejenként 268.000 euróval gazdagodhatnak, amennyiben megvédik címüket a vb-n. A válogatott gárda labdarúgói szerették volna, ha ez az összeg 300.000 euró lett volna, azonban a szövetség vezetői ebbe nem mentek bele. A hazai pályán megszerzett világbajnoki címért 245.000 eurónak megfelelő összeget kaptak Zidanék.

Harmadik világbajnokságáról is lemarad Mehmet Scholl. Hétfőn este jelentette be hivatalosan, hogy hiába tart fent neki egy helyet a keretben Rudi Völler, nem utazik a vb-re. A tavasszal sokat sérült Scholl azzal indokolta döntését, hogy az egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy teljes értékű játékosként legyen ott a vébén.

Az eddig feddhetetlen magaviseletéről ismert Sven-Göran Erikssont a Daily Mirror szerint gyengéd szálak fűzik honfitársnőjéhez, a 34 éves Ulrika Jonsson tévés műsorvezetőhöz. Az 53 éves szakember 1999 óta él együtt Nancy Dell-Olio 37 éves olasz ügyvédnővel. Az angol közvélemény szerint ez az ügy kihathat a válogatott világbajnoki szereplésére.