X. évfolyam 49. szám

2000. június 22., csütörtök

A keddi, angolok elleni diadal (és nem csak) után eddig ismeretlen, de minden bizonnyal gyôzelemittasult személyek meggyalázták Marosvásárhelyen a vár mellett felállított Borsos Tamás-szobor talapzatát.

A szobortalapzatból jókora darabot törtek ki, felgyújtották a szobrot takaró leplet, megrongálták a latin nyelvu feliratot. Borsos Tamás volt az a városbíró, aki a vásárhelyi vár megépítését kezdeményezte, az ô vezetése alatt építették meg az erôdítményt. A szobrot a Marosvásárhelyi Napok keretében fogják leleplezni. Szerdán reggel sebtében hozzákezdtek a rongálások kijavításához, hogy a csütörtök déli avatáskor már ne látszodjanak a vandál agresszió nyomai. Az újonnan megválasztott polgármester, Dorin Florea, aki jelenleg még a prefektusi tisztséget tölti be, úgy nyilatkozott, hogy addig nem nyugszik, amíg a tettesek nyomára nem bukkannak. A szoborrongálásra a gyôzelmét követô második napon került sor, ami érthetô módon kényelmetlen helyzetbe hozta az új polgármestert. Ám ami a tettesek kézrekerítését illeti, vélhetôleg ez lesz az új polgármester elsô be nem tartott ígérete.

(Bakó Zoltán)

Másfél napos tiltakozás után, kedden felfüggesztették az energetikai ágazat alkalmazottainak sztrájkját. A sztrájkot kirobbantók az 58-as sürgôsségi kormányrendelet ellen tiltakoztak, mely a veszteséges nagyvállalatok béralapjának korlátozását írta elô. A sztrájkolók felszólították adósaikat, hogy amennyiben nem fizetik ki tartozásaikat, villanyáram nélkül maradnak.

Az ágazat szakszervezeti képviselôi hétfôn tárgyalásokat folytattak Isarescu kormányfôvel, és megállapodtak abban, hogy a nehéz fizikai munkát végzô alkalmazottak továbbra is kapják a fizetéskiegészítéseket. Kovács Arturtól, az Electrica Rt. csíkszeredai kirendeltségének igazgatójától megtudtuk, hogy a megyében több nagyvállalat tartozik a villamosmuveknek. Legtöbb pénzzel a balánbányai bányavállalat tartozik összesen 84.900.000.000 lejjel. A csíkszeredai traktorgyárnak, illetve a székelyudvarhelyi cérnagyárnak a napokban sikerült törleszteni adósságát. A tölgyesi bánya 110 millió, a csíkszeredai IFOR 150 millió, míg a székelyudvarhelyi Tehnoutilaj–Gábor Áron Rt. 450 millió lejjel tartozik az Electrica Rt.-nek.

(Sz. S. Zs.)

Habár Kolozsváron összefogtak a demokratikus erôk, nem sikerült elmozdítani polgármesteri székébôl a nagy-románia-párti Gheorghe Funart, akinek ellenfele, Eerban Radulescu, a Demokratikus Konvenció jelöltje az Udvarhelyi Híradónak nyilatkozva elmondta: a kincses városban sajnos még mindig szép számmal akadnak olyanok, akik hallgatnak Funar soviniszta, uszító szövegére.

– A kampány során beszélgettem azokkal a monostori emberekkel, akik semmittevôen a tömbház elôtt ücsörögtek. Mikor megkérdeztem, miért szavaznak Funarra, a válasz az volt: azért. Az ilyen személyek nem fogadják be az információt, rettegnek a változástól. Funarra az elgyökértelenedett jövevények, a kommunizmus idején behozott, falusi mentalitással rendelkezô, de városi életre vágyók voksoltak – mondta Eerban Radulescu. – Nekünk is nagyon rosszul esik a vereség, de az élet megy tovább. A vasárnapi választások azonban egyértelmuen bebizonyították: nagyon sokan változásokat szeretnének, elegük van már Funar demagógiájából. Sajnos sok személyt megfélemlítettek, és a félrevezetés, a manipulációsorozat miatt sokakban félelmet váltott ki a változás lehetôsége. Mondanom sem kell, hogy ezek az emberek alacsonyabb fokú értelmi szinttel rendelkeznek... Jómagam azonban bízom abban, hogy a következô négy évben a demokratikus erôk összefogásának köszönhetôen a dolgok jó irányba fognak haladni.

– Mi a titka Funar harmadszori sikerének?

– Funar állandó jelleggel a kommunista csökevényes sovinizmusával agitál, és akárcsak 1992-ben vagy 1996-ban, ezt tette a mostani kampány során is. Sovinizmusa mint valami sárkány lebeg a város felett. Sajnos Kolozsváron még mindig szép számmal akadnak olyanok, akik hisznek ennek az embernek, hallgatnak uszító szövegére. Azonban ahogy a mostani választások is bebizonyították, ezek száma szerencsére mind kisebb és kisebb.

– Ön szerint melyek Funar újraválasztásának a hátrányai?

– Polgármesterségének hátránya minden területen megmutatkozott mind az elmúlt nyolc év, mind pedig a mostani kampány során. Elsôsorban az általa és a pártja által is képviselt politikai nézetek rombolják a város hírnevét. Sajnos a szélsôséges polgármester és pártja miatt a város nem nagyon fogja vonzani a külföldi befektetôket, akik elôsegítenék Kolozsvár gazdasági fellendülését.Eerban Radulescu lapunkon keresztül is megköszönte a kolozsvári magyarságnak az ô személye iránt mutatott bizalmát, és amint elmondta, a vasárnapi választások is bebizonyították, hogy román és magyar nemzetiségu össze tud fogni sorsának jobbítása érdekében, az etnikai konfliktust pedig maga a polgármester gerjeszti.Megígérte: továbbra is aktív marad, tenni fog a városért. Tanácsot is adott a polgármesternek: még mielôtt megépítené a fellegvári drótkötélpályát, állítsa meg a földcsuszamlást, egyébként úgy jár, mint Zorba, a görög.

– A Demokratikus Konvenció és Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter is tettek feljelentést Funar ellen, ezek jogosságának megítélése viszont már az igazságszolgáltatásra tartozik – összegezte Radulescu.

(J. Á.)

Több magyar kellett volna elmenjen szavazni – fogalmazott röviden Fodor Imre, az RMDSZ vásárhelyi polgármester-jelöltje lapunk azon kérdésére, hogy miben látja kudarcának okait, majd hozzátette: az elsô fordulót "elbitorolták'' tôle.

– Csupán 168 szavazaton múlt az, hogy már két héttel korábban nem engem választottak meg polgármesternek. 2400 szavazócédulát érvénytelenítettek, ezek közül biztos kikerült volna az abszolút többség. Tulajdonképpen az elsô fordulóban szenvedtem vereséget. Igaz ugyan, hogy a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt is keresztbe tett, hiszen jelöltje az elsô fordulóban 700 voksot kapott, de nekünk el kell fogadni az ilyen kihívásokat, annyira erôsek kellene legyünk, hogy az ilyen kiprovokálásokkal elbánjunk. Amúgy sohasem értettem és nem is fogok egyetérteni azzal, hogy a romániai magyarság több pártra, csoportosulásra oszoljon. Az alacsony részvételnek szerintem két fô oka volt: az általános anyagi gondok és a megosztottság. Az elsô körben potenciális szavazótáborunk csupán 60, míg a második fordulóban mintegy 75 százaléka járult az urnák elé. Sajnos megcsappant a vásárhelyi magyarság létszáma, de még mindig elegen lettünk volna ahhoz, hogy gyôztesen kerüljünk ki a választásokból.

– Ön megpályázza-e az alpolgármestei tisztséget?

– Közösségi döntés fog errôl születni, jómagam a közösség döntését fogadom majd el.Fodor Imre elmondta: ez idáig nem hallott arról a híresztelésrôl, miszerint kudarca azzal is magyarázható lenne, hogy a kampányára kiutalt pénzeket a szövetség csúcsvezetése "átpumpálta'' volna Udvarhelyre, hogy az itteni jelöltjét juttassa gyôzelemre. Fodor Imrét saját bevallása szerint nagyon meglepte a kérdés, hiszen szerinte ilyesmirôl nem volt szó. Arra a kérdésünkre, hogy hátrányt jelentett-e számára az, hogy Markó Béla és Frunda György a kampány utolsó napjaiban városunkban korteskedett a szövetség jelöltje mellett, Fodor Imre elmondta: ômellette is kampányoltak éppen eleget...

Jakab Árpád

Az új összetételu Hargita Megyei Tanács holnapi alakuló ülésén dönt arról, hogy kik látják el a következô négy évben az elnöki, valamint az alelnöki tisztségeket. Információink szerint az elnöki tisztségre Zsombori Vilmos volt alelnök, valamint Kolumbán Gábor volt elnök pályázik.

A Hargita Megyei Egyeztetô Tanács nemrég tartott megbeszélést a megyei és a parlamenti tisztségek elosztásáról. A megbeszélésen kielemezték azt, hogy az elmúlt tíz év során a három térséget – Gyergyót, Udvarhelyt és Csíkot – hány tisztségviselô képviselte. A tanács tagjai még 1996-ban egy rotációs elvet állapítottak meg a megyei elnökség összetételére, de természetesen a pályázó személyek kompetenciáját is figyelembe vették. A jelenlegi helyzetben a kompetencia elvének nem lesz hangsúlyos szerepe, hiszen a jelöltek mindegyike már bizonyított az elmúlt években. A négy évvel ezelôtt kidolgozott elv alapján a Hargita Megyei Tanácsnak minden ötödik mandátumban lehet gyergyói elnöke, és az elmúlt években eme régió hangsúlyos szerepet kapott, hiszen a térségbôl egy prefektus, valamint két parlamenti képviselô került ki. Ez azt jelenti, hogy Gyergyó képviselôinek nem sok esélyük lesz az elnöki tisztség megszerzésére. A hírek szerint a pénteki ülésen két tábor fog megmérkôzni. Az egyik Zsombori Vilmost akarja elnöknek, valamint Dézsi Zoltánt és Bunta Leventét alelnököknek, míg a másik Kolumbán Gábor újraválasztása mellett teszi le a garast, ebben az esetben Beder Tibor lenne az alelnök. Az alakuló ülésen a megyei tanácsosok titkos szavazással döntenek az új elnökség összetételérôl.

(J. Á.)

Székelykeresztúron a múlt héten tartotta meg alakuló ülését az újonnan megválasztott Városi Tanács, amelynek 19-es létszáma az alábbi összetételu: az RMDSZ frakcióban az alábbi 12 tanácsos van: dr. Farkas Sándor, Valentin József, Antal Zoltán, dr. Farkas Csaba, Gergely György, Csáka József, dr. Balázs Melinda, Balázs Béla, Gagyi Venczel, Pálffy Ákos, dr. Bándi Zoltán, Kántor István. A frakció vezetôjének dr. Farkas Csabát választották. A SZIF-nek 6 tanácsosi hely jutott. A független tanácsosjelöltek közül egyedül Simó Béla jutott be a Városi Tanácsba.

Mint ismeretes Keresztúron a választók megfelelô jelenlétének köszönhetôen csak egyszer kellett szavazni. Akkor választották újra Benyovszki Lajos polgármestert (aki 1992 óta tölti be ezt a tisztséget) és az új tanácsosokat. Érdemes megjegyezni, hogy a régi tanácsosok közül csak négyet választottak vissza. A tanács alakuló ülésén Csáka Józsefet választották alpolgármesternek, aki programjáról késôbb nyilatkozik. Az alakuló gyulésen öt szakbizottságot hoztak létre, mindegyik 5-5 taggal tevékenykedik, s így néhány tanácsos két bizottságban is kell feladatot vállaljon. A következô négy évben tehát a Városi Tanács keretében az alábbi szakbizottságok munkálkodnak: pénzügyi-gazdasági, városrendészeti és környezetvédelmi, szociális és egészségügyi, tanügyi, kulturális és vallásügyi, jogi-közigazgatási-mezôgazdasági.

(L. M.)

Hét végén megnyitja kapuit a strand – közölte Szabó László bérlô, akit a Polgármesteri Hivatal nemrég perbe fogott szerzôdésszegés címén.Szabó László a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: a fürdôt azért nem nyitotta meg ez idáig, mert a Polgármesteri Hivatal nem közölte hivatalosan az idei bérleményi összeget, pedig minden év május elsejéig ezt kötelezô módon meg kellene tennie.

Veszteséges díjszabással nyitja meg a strandot, hangsúlyozta Szabó László, de reméli, hogy az új tanács segíteni fog a kedvezô megoldásban, nem úgy, mint a régi testület. A belépôjegy ára gyermekeknek 10.000 lej, felnôtteknek 15.000 lej lesz, ami a bérlô véleménye szerint drága, de amint mondta, ha csökkentették volna a bért és a víz árát, akkor csak 5.000, illetve 10.000 lej lett volna a beugró. – Én soha nem kértem pénzbeni támogatást, csak a víz díjának eltörlését és a bér csökkentését – hangsúlyozta Szabó László.

(F. D. D.)

A 9012 nem egy Beverly Hills-i házszám, amely alól egészségtôl kicsattanó fiatalok rajzanak a nagybetus élet minden irányába, nem is a 007-es ügynök egyik ükunokájának az azonosító száma, hanem azoknak a választópolgároknak a tömegét jelöli, akik június 18-án Antal Istvánra, a helyi RMDSZ jelöltjére adták voksukat. Én is egyike vagyok ezeknek, sôt az is meglehet, hogy a szám pontosan engem takar, hiszen eléggé késôn járultam az urna elé, s nincs kizárva, hogy utolsó voltam. Ezért döntöttem úgy, hogy a 9012-es számú polgár nevében írom meg ezt a levelet.Elôször is, kedves tulipán, közlöm, hogy nem bántam meg, amit tettem. Igaz, sokan próbáltak lebeszélni rólad, de bíztam abban, hogy rád voksolva városunkban véget érhet a seftelés, a susmus, az állandó veszekedés. Az alábbiak papírra vetésére is kizárólag csak azért szántam el magam, mert talán komolyabban veszed, ha én teszem, és nem helyi ellenfeled valamelyik dallamos nôi néven író bértollnoka.Mint tudod, az Udvarhelyi Híradó egyik asztalánál keresem a kenyerem, így a tegnap lapzárta után leadott, majdnem egy egész újságoldalnyi közleményed került a kezembe, amelyben hosszan ecseteled a szervezet országos sikerét a választáson, majd rátérsz a helyi kudarc okainak megmagyarázására. A közleményt a késôi leadás miatt nem áll módunkban közölni, de azért a tartalmát ismertetem: kudarcodat öt pontban magyarázod meg, amelyeknek lényege, hogy a fiaskóért csakis Szász Jenôt és az Udvarhelyért Polgári Egyesületet okolod. Ebben persze sok igazság van, de hidd el nekem, a már ismert eredményt legnagyobbrészt önmagadnak köszönheted. Ezt mondta nekem is édesapám annak idején, elemista koromban, amikor a szekundát azzal próbáltam magyarázni, hogy az osztályban mindenki stréber, csak én húzok rendesen, mégis mindig engem szidnak, és büntetnek.Sorban a harmadik helyhatósági választást veszítette el Székelyudvarhelyen az RMDSZ, és eddig még kivétel nélkül mindig az ellenfelek voltak hibásak, a helyi vezetés pedig mosta kezét. Hát persze, mert nem engedték gyôzni. Piszokul hitvány, pokolravaló az az atléta, aki elsônek ér célba, mindenki mást maga mögött hagyva.Közleményedben az önvizsgálást egyetlen bôvített mondattal elintézed: "Az RMDSZ Udvarhely Széki és Székelyudvarhely Városi Szervezete alapos elemzés alá veti eddigi tevékenységét, hogy saját hibáit kiküszöbölve, olyan egységes és megerôsödött érdekvédelmi szervezetként muködhessen tovább, amely az udvarhelyi polgárok nevében nap mint nap számon fogja kérni a városi tanácstól és a megválasztott polgármestertôl választási ígéreteinek betartását". Én, a 9012-es polgár a gondolat elsô részéhez szeretnék segítséget nyújtani...

Szerintem az RMDSZ legfôbb gyengéje, hogy képtelen eldönteni mi akar lenni. Szövetségként építkezve olykor pártként viselkedik. Ebbôl pedig olyan épületes dolgok kerekednek, mint a helyi vagy a megyei tanácsosi lista. A szervezet sok fáradsággal megszervezi az elôválasztásokat, és ezzel nyitott teret biztosít olyan személyeknek is, akik nyíltan szembehelyezkednek vele. Aztán mandátum elején döbbenten tapasztalja, hogy csak papíron van meg a többsége, mert amikor szavazni kell, rendszerint alulmarad. Érdeklôdéssel olvastam például, amint az RMDSZ listavezetôje címlapon az ellenfélnek kampányolt. Nos, ebbôl az a következtetés vonható le, hogy az elôválasztás szép kis trójai faló. Nem is tudom, miért kell rá pénzt és energiát fecsérelni. Hasonló a megyei tanácsosi jegyzék is. Most olvasom, hogy a helyi RMDSZ-listavezetô ellenében a szervezet egy része valaki mást támogat. Nem lett volna egyszerubb, ha az illetôt eleve nem segítik be a tanácsba? Nekem az ilyesmikrôl szadomazochista hajlamok jutnak eszembe. Úgy tunik, választások elôtt a szövetség – legalábbis nálunkfelé – oly módon szervezkedik, hogy garantáltan biztosíthassa majd a gubancokat a döntéshozatalban.

Az udvarhelyi kampányodban is bôven akadt hiányosság, tudniillik én úgy gondolom, kedves tulipán, hogy ezt a választást a kampány ideje alatt veszítetted el. Azelôtt egészen jól állt helyi szinten a szénád, de képtelen voltál arra, hogy a finisben összeszedd magad. Elôször is nagy hiba volt, hogy jelöltünk nem rendelkezett az elsô forduló utolsó hetéig programmal. Így nem volt, amit népszerusítenie, gyakorlatilag nem tudott konkrét alternatívát kínálni ellenfelével szemben. Hol voltak a szervezet híres gazdasági szakemberei? Négy esztendôn keresztül nem tudtak egy átfogó, tényeket és adatokat bôven tartalmazó cselekvési stratégiát kidolgozni? Az RMDSZ-sajtótájékoztatók hangvétele szerintem túlságosan durva volt, de ezek lehet, hogy pusztán apróságok, mint az is, hogy például Asztalos Ferenc parlamenti képviselô a kampány alatt alig egyetlen egyszer hallatott magáról. Biztosan sok dolga volt másfelé. A legfôbb bibi meglehet, mégis a szövetség örökös megosztottsága, ami – ha nem találtatik rá megoldás – ôszig végzetessé válhat.Egyszóval, kedves helyi tulipán, a tanulságokat sokkal mélyebben le kellene vonnod. És ne irtózz eleget tenni azon korábbi fogadalomnak, mely szerint vereség esetén a testületi lemondást is megfontolod. Székelyudvarhelyen már nagyon megérett az idô egy alapos, gyökeres tisztújításra. Hogy a következô választáson megtörhesd a tízéves dicstelen sorozatot, hogy olyan tanácsa lehessen városunknak, amely az országos szövetséggel karöltve és nem vele civakodva muködik. Ne vedd rossz néven a tanácsom, hiszen tudod: érted haragszom, nem ellened.

Pintér D. István

A 46 éves dr. Szekeres Sándor, aki jelenleg a Határon Túli Magyarok Hivatalának gazdasági osztályán dolgozik, néhány évig városunkban élt családjával; szülei Felsôsófalván laknak. Megelégelve a sérelmeket, még a rendszerváltás elôtt Magyarországra távozott. Elsôként azt kérdeztem tôle: miként vezetett útja a szülôfaluból a budapesti állami hivatalba?

– Felsôsófalvától a Gellért-hegyig úgy vezetett az utam, hogy a sóvidéki közösségtôl származó szellemi örökség kísért mindenütt. Gyermek- és ifjúkoromban e vidék hagyományôrzô, kemény magyar közösség volt még, s ez valahogyan behatárolta az embert céltudatosságában. Azért mentem én annak idején a kolozsvári egyetem jogi fakultására, mert abban reménykedtem, hogy a jog eszközeivel tudom védeni az erdélyi magyarságot itthon. Akkor még eszemben sem volt, hogy elmenjek itthonról. Amikor 1981-ben befejeztem egyetemi tanulmányaimat, az akkori lehetôség szerint Csíkszeredában választottam munkahelyet. Négy évig éltünk ott feleségemmel, de én mindig Székelyudvarhelyre vágytam. Végül ez a szándékom beteljesült, csak nem éppen úgy, ahogyan én elképzeltem. Ugyanis én nem akartam ügyész lenni, de a barátaim azt mondták, hogy csak úgy lehet az ügyvédi kamarába bekerülni, ha legalább két évet ebben a beosztásban dolgozom. Ez nekem nem sikerült Udvarhelyen, mert alig telt el egy év, és kipenderítettek az ügyészségrôl, 1986-ban. Én a bíróságon a bunözônek, a tolvajnak magyarul soroltam fel az elkövetett cselekedeteit, azért hogy értse: nem tyúklopásért, hanem mondjuk betörésért lesz elítélve. Többször figyelmeztettek, persze csak háttérbôl, hogy nem helyesen cselekszem, mert nekem nem szabad magyarul beszélnem. Én azzal érveltem, hogy a törvények megengedik ezt, és hivatkoztam az akkori ügyészségi, bírósági törvényre. Jó, jó, mondták nekem, de a törvényeken túl van egyéb is... Legelôször a megyei és csíkszeredai városi fôügyészeket váltották le, majd engemet mint gyorstalpaló beosztott ügyészt, majd a maroshévízi fôügyészt és a székelyudvarhelyit is. A Székelyudvarhely környéki mezôgazdasági termelôszövetkezetekhez osztottak be jogásznak. Egyetlen kérésem az volt, hogy ne kerüljek a Sóvidékre. Nem kívántam "próféta" lenni szukebb szülôföldemen, akkor sem, késôbb sem a Ceausescu-rendszerben. Így sem bírtam sokáig, mert arra köteleztek minket, hogy az úgymond jogtalanul bitorolt földeket vegyük el a parasztoktól. Ez a jogtalanul bitoroltnak minôsített föld a székely embereké volt, nekünk meg kiadták parancsba: havonta egy ilyen jellegu pert kell kezdeni, ellenkezô esetben nem kapunk fizetést. Egy fél évig ezt az utasítást nem vettük komolyan, de amikor írásban is asztalunkra tették, hogy tényleg nem lesz bérünk, azt mondtam a feleségemnek: innen távoznunk kell. Hazaköltözöm szülôfalumba, sarokba dobom diplomámat és beállok erdômunkásnak, vagy elmegyek az országból – gondoltam. Ez utóbbi sikerült, viszontagságok után, hiszen 1989 májusában illegálisan hagytam el az országot, mivel útlevél szerzésére nem számíthattam. Miután Magyarországra kerültem, igyekeztem egyesíteni családom, persze munkát is vállaltam, mert alamizsnáért, segélyért nem nyújtottam a kezem...

Jogtanácsos lettem Budapesten, aztán Monorra kerültem családvédelmi osztályvezetônek 1991-ben. 1994-ben megválasztottak Monor város jegyzôjének, ahol a múlt év nyaráig dolgoztam. 1999 ôszétôl a Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgozom osztályvezetôként, mint a gazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettes munkatársa. A Bethlen Gábor Alapítvány kurátora vagyok, Magyarországról egyedüli tagként veszek részt, a többiek erdélyiek. A magyar kormány az alapítványon keresztül megpróbál támogatást nyújtani a kisvállalkozóknak Erdélyben: kísérletként elôször a Székelyföld egy részén, valamint a Partiumban, Szatmár, Szilágy és Máramaros megyékben. A vállalkozóknak pályázatot kell benyújtaniuk a csíkszeredai vállalkozásfejlesztô központhoz. Az elbírálás teljesen helyileg történik. Egyelôre a pályázat kísérleti jellegu, de ha jól sikerül, akkor még több pénzzel fogjuk támogatni a magyar állam jóvoltából az erdélyi magyarságot.

– Mivel foglalkozik Ön a Határon Túli Magyarok Hivatalában?

– Elsôsorban elméleti elemzéseket végzek arról, hogy melyik országban milyen gazdasági vonatkozású törvények vannak, miként lehet különbözô regionális együttmuködési formákat találni, határon átnyúló programok szerint. Például a székelyföldi és magyarországi vállalkozók közötti kapcsolatok fejlesztése is fontos szempontunk: miként lehetne minél jobb feltételeket teremteni a magyar tôke beáramlásának, beruházásának. Erdélynek gazdasági impulzusa kívánunk lenni, amibôl nemcsak az itteni magyar lakosságnak lesz haszna. Annak ellenére, hogy én elmentem... és gyakran visszatérek, arra biztatok mindenkit: próbáljon itthon boldogulni, érvényesülni, mert Erdély ugyanúgy Európa része, mint például Hollandia. Nem szabad kisebbrendunek éreznünk magunkat, bárhol éljünk a Kárpát-medencében: a magyar ember annyit ér, mint bármely más nemzetiségu, s mivel egy felemelkedô nemzet tagjai vagyunk, derulátóan kell megítélnünk a jövôt. A székely ember minden idôben úgymond feltalálta magát, ezután is ilyennek kell maradnia. Tanulnia kell mindenkinek, minél több szaktudást szerezni, merni vállalkozni, gazdagítani Székelyföldet. Ilyen szempontból Székelyudvarhely és a környék lakossága romániai viszonylatban a legjobb úton halad.

Fülöp D. Dénes

Június 18-án ismét az urnák elé járult a lakosság Homoródalmáson, mert az elsô fordulóban a három polgármesterjelölt közül egyik sem kapta meg a szavazatoknak több mint felét. Négy nappal ezelôtt Bodor Lajos független jelöltre 455-ön (június 4-én 319-en), Rigó Mihály RMDSZ-jelöltre 358-an (azelôtt háromszázan) szavaztak. Józsa Albert eddigi polgármester, független jelölt az elsô fordulóban kiesett, mert csak 246 személy voksolt rá. Helyi tanácsos három független és nyolc RMDSZ-jelölt lesz, a részvétel hetvenöt (június 4-én 78) százalékos volt.

(Dávid)

Zetelakán a második fordulóban két független jelölt küzdött meg a polgármesteri székért: Korpos Béla István és Sándor László, aki az elmúlt négy évben polgármestere volt a községnek. Ebben a fordulóban a szavazópolgárok 55%-a járult az urnák elé. A választópolgárok újabb négy évre bizalmat szavaztak Sándor Lászlónak. A nyertes 1427 szavazatot kapott, míg ellenfele 940-et.

(Sz. S. Zs.)

A csíkszeredai Környezetvédelmi Ügynökség pályázatára 13 pályamunka érkezett be. Június 15-én 13.00 órai kezdettel tartották a díjkiosztó ünnepséget. A pályamunkák a május 17. és június 5. közötti idôszakban szervezett környezetvédelmi tevékenységek bemutatását tartalmazták. Az elsô helyet a parajdi Halit Öko-Klub érdemelte ki, így egymillió lej díjazásban részesült. A második díjat a csíkszeredai Napocska napközi otthon kapta, míg a harmadik helyezést a Nagy Imre Általános Iskola érte el ugyancsak a megyeközpontból. A Tamási Áron Gimnázium diákja, Kiss Éva Klára a hatodik helyezést érte el, és 200 000 lej jutalomban részesült.

(F. B. Z.)

A székelykeresztúri Magánvállalkozók Szövetsége a hónap elején megszervezte a városban tevékenykedô civil szervezetek és szervezôdések (alapítványok, egyesületek) találkozóját.Csáka József, a szövetség elnöke megnyitóbeszédében arról tájékoztatott, hogy az 1999-ben alakult szövetség az év elején egy Teleház pályázatot nyújtott be az Illyés Alapítványhoz.

Mivel a Teleház szolgáltatásai között a civil szervezetek, szervezôdések kiszolgálása is szerepel, a vállalkozók szeretnék, ha a városban tevékenykedô ilyen szervezôdések megismernék egymás tevékenységét, annál is inkább, mivel az EU koncepciójának a helyi programok kidolgozói, irányítói, megvalósítói a helyi önkormányzat, a vállakozók és a civil szervezôdések. Ezzel a céllal szervezték meg a mostani találkozót, amelyen a 26 civil szervezetbôl és szervezôdésbôl 16 képviselteti magát. Elôször Buzogány Ágnes, a székelyudvarhelyi Teleház vezetôje ismertette ennek fogalmát, célját és tevékenységét, majd azután szólt az udvarhelyi Teleház tevékenységérôl. A városi Teleház esélyt, lehetôséget teremt arra, hogy a városi kisközösségek megerôsödjenek, életük elevenebbé, tartalmasabbá váljon.

Falun a Teleház a település lelke lehet, mert megszervezi azt, amit a kultúrotthon, a posta vagy a civil szervezetek, szervezôdések nem végeznek el. Romániában Székelyudvarhelyen, Tasnádon, Tordaszentlászlón, Biharban, Felsôsófalván és Tusnádon muködik Teleház, a központjuk pedig Tasnádon van. A tájékoztató után a jelen lévô civil szervezetek és szervezôdések képviselôi ismertették tevékenységüket. E találkozón részt vett az udvarhelyi Human Reform Alapítvány részérôl Balla Zoltán elnök, aki részletesen beszélt a közösségfejlesztésrôl. Elmondta, hogy egy olyan közösségfejlesztô pályázatot nyertek meg, amelyet az angol kormány finanszíroz. A közösségfejlesztés a helyi tudásra, a meglévô helyi erôforrásokra alapoz. Ez a programjuk október végéig fog tartani, mely idôszakban Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Erdôvidék, Keresztúr, Szováta, Nyárádmente, Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Csíkszereda és Udvarhely kistérségekben ismertetik a közösségfejlesztéssel kapcsolatos tudnivalókat.

Július 7–8-án Szovátán Székelyföldi civil fórumot szerveznek, melyen magyarországi elôadók tartanak ismertetôket. Ezután létre kell hozni a regionális közösségfejlesztô szakmai érdekvédelmi szervezetet. Van egy olyan elképzelés is, hogy Székelykeresztúron kb. 20 embernek intenzív képzést szerveznek, amely a gyakorlattal együtt kb. 2 hónap idôtartamú. Szükséges, hogy a fent említett kistérségekbôl ezen részt vegyen 2-3 olyan fiatal, akik megtanulják a közösségfejlesztést mint szakmát.

László Miklós

A székelyudvarhelyi Baróti Szabó Dávid Iskolaközpont a 2000/2001-es tanévre a következô szakokat hirdeti meg: Általános asszisztens – 25 hely és szociális gondozó – 25 hely. A képzés ideje 3 év. A szociális gondozói szak katolikus felekezeti osztályként fog muködni. Amennyiben a Tanügyminisztérium a posztliceális képzést anyagilag nem fogja támogatni, mindkét osztályban tandíjköteles lesz az oktatás. A tanulóknak bentlakást biztosítanak. A beiratkozás július 14–20. között történik, a felvételi vizsgák idôpontja: anatómiából július 21-én, szerves kémiából július 22-én. Az üresen maradt helyekre új felvételit hirdetnek szeptember 8–15. között.

A határon túli hallgatókat fogadó budapesti Márton Áron Szakkollégium augusztus 21–31. között szervezi a Márton Áron Nyári Egyetemet.Témakörök: EU-ismeretek, kisebbségi jog, szociális munka, gyógypedagógia, szociológia, média, filozófia, történelem, közgazdaságtan, muvészettörténet, könyvtár-informatika. Emellett lehetôség lesz arra is, hogy a hallgatók ingyenes intenzív angol, informatikai tanfolyamokon és karrierfejlesztési tréningeken is részt vegyenek. A pályázati urlap letölthetô a www.martonaron.hu weblapról, de kérésre el is küldik. Jelentkezni lehet a következô címeken: 1037 Budapest, Kunigunda útja 35. sz., tel./fax: 0036-1-2507192; e-mail: nyariegyetem@mad.hu. Jelentkezési határidô 2000. július 20.

Az erdészetek alkalmazottai nehézségekbe ütköznek az erdôterületek visszaigénylésének rendezésében. Az igénylôk névsorát a gazdalajstromok szerint állították össze, a régi telekkönyvi térképek falvakra voltak elkészítve, kevés közbirtokossági vagy községi erdô volt – ezen okok miatt a Székelyudvarhelyi Erdészetnél lassan halad a munka.

Az erdészeti szakemberek számára a tulajdonok azonosítása (bejelölése az üzemtervi térképen) jelenti az egyik nehézséget. Egyes helységekben az igénylôk jegyzékét nem a telekkönyvi kivonatok, hanem a gazdalajstromok szerint állították össze, emiatt szinte lehetetlen azonosítani az erdôrészt. Muszáj megkeresni a telekkönyvi kivonatokat és térképeket, mert akadhatnak olyan igénylôk, akik esetében az idô teltével megváltozott a terület rendeltetése. A régi telekkönyvi térképek falvakra voltak elkészítve, nem községekre, tehát le kell bontani a tulajdonviszonyokat, mindegyikre mérleget kell készíteni.

A Székelyudvarhelyi Erdészethez tizenhárom polgármesteri hivatal tartozik. Az azonosítást már megkezdték ott, ahol az iratcsomók rendesen össze voltak állítva, és minden feltétel adott volt. Négyszáz–ezer kérvényt nyújtottak be átlagban községenként, ami körülbelül ötezer–tízezer igénylôt jelent összesen. Az azonosítások valamennyire véglegesek Szentábrahámon, Udvarhelyen és Székelyderzsben.

Székelyudvarhely környékén a másik jellegzetes probléma, hogy zömében magántulajdonban voltak az erdôk, kevés volt a közbirtokossági vagy községi rész. A magánerdôk sok apró parcellából álltak. A helyszínre is ki kell menniük a szakembereknek, de idôszuke miatt csak akkor teszik meg, ha a térképen nem tudják azonosítani a tulajdont. Az erdôket az eredeti helyeken kell visszaadni egykori tulajdonosaiknak, az örökösöknek: ez a hátránya a 2000/1-es számú földtörvénynek – véli Szakács Sándor, a Székelyudvarhelyi Erdészet vezetô mérnöke. Az erdôrészek tagosítva vannak, s ha most újra felosztják, megint kell tagosítani azokat. Ennek elkerülésére az erdészetvezetô azt javasolja az igénylôknek, hogy valamilyen formában társuljanak: legalább falvanként lehessen kimérni a tulajdonokat, mert hamarabb lehet haladni, és könynyebben gazdálkodni. Amíg nincsen megállapítva a tulajdonjog, addig úgyis az erdészet adminisztrálja ezeket a területeket is.A másik bökkenô, hogy amíg tart a visszaosztás, az erdészeteknél a legalacsonyabb szintre csökkentették a fakitermelést, az ápolási munkálatokat pedig nem tudják elvégezni. A kitermelt famennyiség értékébôl nem tudják fedezni az ápolási munkálatok költségeit. Az ápolások elmaradása minôségi romlást okoz a faállományban. Szakács Sándor szerint a megoldás az lett volna, hogy az üzemtervi elôírások alapján tovább folyjon az erdôgazdálkodás, melynek nyereségébôl a tulajdonosok visszamenôleg részesedtek volna a tulajdonjog megállapítása után.

Mindezek a visszásságok felborítják a jelenlegi üzemterveket, amelyek nélkül nem szabad gazdálkodni. Ha a gazdák nem társulnak, káosz lesz: megtörténhet, hogy egy nagy erdôterület közepén egy kis rész az államé marad, egy-egy tulajdonos vagy örökös több helyen kap apró parcellát. Ezután az erdôket csak minisztériumi jóváhagyással lehet majd elcserélni, aminek az erdômérnök a sok munka után nem látja értelmét.

Dávid László

Július 19-tôl átlag 34%-kal emelkedett a villamos energia ára. Egy megawatt villanyáram ezután 861.000 lejbe fog kerülni az eddigi 640.000 lej helyett. A szociális díjszabást választó lakók ezután egy kilowatt villanyáramért 582 lejt fognak fizetni 50 kilowatt alatti fogyasztás esetén. Az 50 kilowatt fölötti fogyasztás után már 2272 lejt kell lepengetniük kilowattonként. A standard díjszabás esetében egy kilowatt villamos energia árát 876 lejben állapították meg. Ezenkívül a standard díjszabást választóknak 1005 lej napi bérletet is felszámítanak.

Sz. S. Zs.

A Bankcoop betétesei (magánszemélyek), akik valamilyen okból elmulasztották június 20-ig felvenni az írásban igényelt és jóváhagyott kárpótlást, újabb kéréssel fordulhatnak a bankbetétek garanciáját vállaló alaphoz 2003. április 12-ig. A kéréseknek tartalmazniuk kell a betétesek személyi adatait, mulasztásuk okait, az összeg felvételének módját. A kérvényeket az alábbi címre várják: Fondul de Garantare a Depozitelor în Sistemul Bancar, Dr. Staicovici út 42–48. szám, V. kerület, Bukarest, 76202.

A rendôrségek és prefektúrák az elmúlt hét végén összesítették a Nemzeti Befektetési Alap kárvallottainak panaszait. Az említett intézményeknél eddig 207.208 befektetô iktatta panaszát, a részvények száma meghaladja a 47 milliót, ezek értéke pedig, az alap által jegyzett utolsó kiszámítási érték alapján 5795 milliárd lej. A legtöbb kérvényt Bukarestben iktatták (22.391), ezután következik Prahova megye (18.271), majd Braila (13.027).

A 26-os Sürgôsségi Kormányrendelet értelmében a Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) Hargita megyei fiókja megkezdte 2000. június 21-tôl a Credit Bank betétek visszafizetését a Petôfi Sándor Ügynökségnél (volt megyei székhely), Csíkszereda, Virágok sétánya 24. szám alatt naponta 9–16 óra között az alábbi beütemezés szerint: Június 21.,1–165; Június 22. 166–339; Június 23. 340–513; Június 26. 514–687; Június 27. 688–948; Június 28. 949–1209; Június 29. 1210–1470; Június 30. a június 21–29. között meg nem jelent betétesek; Július 3. 1471–1731; Július 4. 1732–1992; Július 5. 1993–2055; Július 6. után fogadják azokat, akik nem jelentkeztek a meghatározott idôpontban.

A betéteseknek személyesen kell megjelenniük Csíkszeredában a személyazonossági igazolvánnyal és a bankbetét visszavonására vonatkozó kéréssel (cerere de retragere a depozitului bancar). Bôvebb tájékoztatás a 171984-es csíkszeredai és a 210194-es székelyudvarhelyi telefonszámon.

Amint a Credit Bank megyei kirendeltségétôl megtudtuk, a betétek visszafizetése azért csak Csíkszeredában lehetséges, mert a számítógépes nyilvántartás megyei szinten egységes, a jelentkezések sorrendjében. Szécsi Kálmán, a székelyudvarhelyi Takarék- és Letéti Pénztár igazgatója közölte, hogy a pénzösszegek visszafizetésével kapcsolatos bármilyen észrevétellel a Credit Bank csíki kirendeltségéhez kell fordulni. Azt tanácsolja a nagyobb összeggel rendelkezôknek, hogy nyissanak elôzôleg számlát az udvarhelyi takarékpénztárban, és akkor Csíkszeredában csak átutalási nyomtatványt kell kitölteni, így biztonságosabb az ügyintézés, mert nem kell autóbuszon, zsebben szállítani a pénzt.

Fülöp D. Dénes

A képviselôház tegnapelôtti ülésén jóváhagyták az orvosok nyugdíjkorhatárára vonatkozó törvénytervezetet. Bárányi Ferenc javaslata az volt, nyíljon lehetôségük az orvosoknak arra, hogy óhajuknak megfelelôen a nôk 60, a férfiak 65 éves korukban vonuljanak nyugalomba. A képviselô azzal indokolta javaslatát, hogy az orvosoknak korhatár szerinti erôltetett nyugdíjazásával a pácienseket nem szabad megfosztani attól, hogy egy gyakorlott orvos tapasztalatának gyümölcsét élvezhessék. A határozat ugyanakkor azt is lehetôvé teszi, hogy azok, akik az orvostudományok terén doktori diplomával rendelkeznek, akár 65 (a nôk), illetve 70 (a férfiak) éves korukig is dolgozhatnak. A határozatot a szenátus is tárgyalni fogja.

A székelyudvarhelyi Muvelôdési Házban 2000. június 23-án, pénteken 20 órától kerül sor a Katonák címu négy tételes táncszínházi elôadásra. Rendezô-koreográfus: László Csaba; zene: Csalóka zenekar. A Katonák ôsbemutatója 1993. április 25-én a Pipacsok Néptáncegyüttes elôadásában volt, és századunk legnagyobb néptánckutatójának, az akkor már tíz éve elhunyt Martin Györgynek állított emléket.

Június 24. és július 2. között tartják Tiszadobon a IV. Csángó tábort, melynek díja 1000 Ft, ami magában foglalja a programokat (tánc-, ének-, hangszer tanítás, kézmuves foglalkozások, íjászat, lovaglás, esti táncházak). Az étkezés 750 Ft naponta.Információ: Tündik Tamás, 2040. Budaörs, Szivárvány u. 8 X/59. Tel.: 06-23-422-019, 06-30-260-9467; Turcsán Tamás Péter, Tel.: 06-23-420-574.

Július 1–9. között Komárom-Koppánymonostoron a Csokonai Muvelôdési Központ táborában napi hat óra zenetanítás kezdô és haladó szinten, vonós és fúvós hangszereken, igény esetén tekerô, cimbalom, gardon, koboz kezdôknek. A szállás saját sátorban vagy faházikóban is megoldható.

A tábor díja (oktatás+szállás): sátorral: 12.500 Ft/fô, faházban: 14.900 Ft/fô. Információ: Almásy Zsuzsa, a 60/394-219-os magyarországi telefonszámon.

Wass Albert neves író, költô nevét vette fel a bögözi általános iskola június 12-én. A névadó ünnepség istentisztelettel kezdôdött a helybeli református templomban.

Az ünnepségen Vetési Sándor tiszteletes a szórványban élô magyarokról szólt: "A legszomorúbb az, amikor a harangot neked kell megszólaltatnod, neked kell kinyitnod a templomajtót, te szuszogtatod meg az asztmás orgonát, te hallgatod az igét is... te vagy mindenki ebben a gyülekezetben, nincs aki utoljára bezárja a templomajtót; a legszomorúbb, amikor nincs anyanyelven beszélô gyermek, akit térdedre ültethetnél mint nagyapa, akinek mesélhetnél; a legszomorúbb az, amikor az anyanyelv az, amin hallgatni kell.

Akik velünk jöttek, velem jöttek a Füzes mentérôl, ôk az utolsó magyarok; szorítsuk meg a kezüket, mert együvé tartozunk, és ôk is szeretnének a székelyek ünnepén együtt ünnepelni". Leleplezték az iskola emléktábláját, majd Tôkés László megáldotta az iskolazászlót. Az ünnepi beszéd után pünkösdölô népszokásokat, népdalokat, mezôségi táncokat mutattak be. A rendezvény Wass Albert Szelek címu versének elszavalásával zárult.

(F. B. Z.)

Wass Albert megemlékezô ünnepséget szervez a Szeltersz-völgyi Gellért Ifjúsági és Rehabilitációs Központ június 23-án, pénteken délután 5 órától. Elôadók: Medvigy Endre, a budapesti Szent László Alapítvány tagja és Szántai Lajos történész. Tiszteletbeli meghívott Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke, Lövéte község díszpolgára. A rendezvényt irodalmi musor zárja, fellép a lövétei Kákvirág néptáncegyüttes.

(pbá)

Általánosan fogalmazva az a szöveg, amely megmagyarázza, hogy valaki valakiben miért hisz – valakirôl mit hisz. Keresztyéni talajon állva az a kinyilatkoztatás, amelyben az egyház tagja elmondja, hogy mit hisz Istenrôl, emberrôl, a kettô kapcsolatáról a Biblia alapján. Eredetileg a Bibliában a hit emberének a hitvallása az ôt megszólító Istennek adott válasza volt. Az Ószövetség nyelvében, a héber nyelvben a mai hitvallás szónak csak körülírása van: dicsérni, dicséret, bunvallást tenni; bunvallás, dicsôítô áldozat. Az Ószövetségben hitvallást tettek Isten teremtô, szabadító, kegyelmezô, áldó hatalmáról, ugyanakkor az ember által elkövetett bunökrôl is. Az Újszövetség nyelvében használták a megvallani, beismerni, egyetérteni, egyezés, egyetértés, vallomás (homologeó, exomologeó, homologia) kifejezéseket (homo = ugyanaz). Nagyon lényeges, hogy az Újszövetségben a hit megvallása a Jézus Krisztusban megismert Istenrôl szólt, tanúk elôtt hangzott el és tagadás is lehetett benne, vagyis valamitôl elhatárolták magukat. Gondoljunk arra, hogy ezek a hitvallás-kinyilatkozások rendszerint törvényszék elôtt történtek és nemcsak ünneplô, békés gyülekezet elôtt. Jézus megkérdezte tanítványait, kinek mondják Ôt az emberek és a válaszaik után: "Ti pedig kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az élô Istenek Fia" (Mt 16, 13–17). (Krisztus = Messiás = Felkent, az Ószövetség megígért megváltója.) Ezt tartjuk az elsô Újszövetségi hitvallásnak. Az apostoli korban a legrövidebb hitvallás így hangzott az akkori görög nyelven: Iészusz Khrisztosz Theu (H)üjosz Szótér. Magyarul ezt jelenti: Jézus Krisztus Isten fia, megváltó. Ha összeolvassuk a kezdôbetuket, akkor megkapjuk a hal szó görög megfelelôjét – ikthüsz = hal. Innen ered a halnak mint keresztyén jelképnek az eredete. Az Apostoli Hitvallás (közismerten a Hiszekegy) az elsô három század folyamán alakult ki. Tovább bôvítették a niceai (325), niceai-konstantinápolyi (381), az efézusi (431), a kalcedini (451) hitvallásokban. Ma két református hitvallás érvényes, amely az Apostoli Hitvalláson alapszik: 1. a Heidelbergi Káté – 1563-ban írta Ursinus Zakariás és Oliveánus Gáspár. 2. a Második Helvét Hitvallás, Bullinger Henrik írta 1566-ban. Jellemzô adat az annak idején frissen megalakult ateista kommunista kormányra, hogy bekérte minden egyháztól a muködéséhez szükséges hitvalló iratot. A mi egyházunk benyújtotta a két hitvallást, mire visszaírtak, hogy küldjék el az Elsô Helvét Hitvallást is. A hit megvallására minden élô hitu keresztyénnek mindig készen kell állnia. Péter apostol így fogalmazta meg ezt az igényt az Elsô levele 3,15-ben: "...és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tôletek a benneteket élô reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek". (Új ford.)

Szelíden, tisztelettudóan, jó lelkiismerettel. Ha valamelyik követelménynek nem teszünk eleget, akkor nem vagyunk méltóak a krisztusi, vagyis a keresztyén névre. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a hitvallás tartalmát emberi keretek közé nem lehet szorítani. Hiszen istenismeretünk életünk végéig bôvül. A Szentírás mint Isten kijelentése bennünk állandóan gazdagodhatik, és mi magunk állandóan formálódhatunk Isten kegyelmében. Tehát nemcsak az ismeret, hanem a bizalom is gyarapodhat, ha nyitottak vagyunk az élô Isten felé. Hiszen a hit két alapja: ismeret és bizalom. Egyik sem lezárható isteni ajándék és emberi óhaj.

Geréb Attila lelkipásztor

Szombaton tartották a Csíki-medence falvainak hagyományos folklórtalálkozóját Csíkszentdomokoson. A Felsütött a hold sugára címmel megrendezett találkozón hat helység tíz hagyományôrzô csoportja vett részt.

A Felsütött a hold sugára elnevezésu folklórtalálkozó immár hetedik kiadásához érkezett szombaton. Korábban a rendezô falu muvelôdési házával közösen a Hargita megyei Népi Alkotások Háza szervezte, az idén a szervezéshez ennek utódintézménye, a Megyi Kulturális Központ járult hozzá.A fesztivál felvonulással kezdôdött a falu fôutcáin, majd a résztvevôk misét hallgattak, délután pedig zenés-táncos musoraikat mutatták be a muvelôdési házban.Habár a találkozón nem jelent meg mindegyik meghívott csoport, a résztvevô hagyományôrzô csoportok – Kászonújfalu, Csíkszentkirály, Tusnádfürdô, Csíkszentsimon, Csíkdánfalva és Csíkszentdomokos – nagy száma igazolja, szükség van arra, hogy évente "felsüssön a hold sugára".

szke

Útravaló címmel jelent meg az Erdélyi Gondolat Könyvkiadónál Demeter-Zsigmond Ibolya tanár, a keresztúri Molnár István Múzeum munkatársa és Zsigmond Attila szentábrahámi tanító közös munkája, amely az Adatok Szentábrahám falu- és iskolatörténetéhez alcímet viseli. Ez az elsô olyan könyv 1990 után, amely a község egyik településének helyismeretével kapcsolatos.

A falu és iskolája történelmével kapcsolatos kiadvány a szentábrahámi Benedek Elek Általános Iskola és a Polgármesteri Hivatal szervezésében május 28-án tartott falutalálkozóra jelent meg. A szerzôk a történelmi források felhasználásával írták meg a falu történetét, kitérve a régészeti leletekre, a XII. század eleji templomra, amelynek maradványát dr. Benkô Elek vezetésével tárták fel. Természetesen nem hiányoznak a helyi mondák sem, mint pl. a Zsidó-hegygyel, az Ing-völgyével kapcsolatosak. A mai falu környéke régtôl lakott. A népvándorlás idején gótok, hunok, gepidák és avarok telepedtek meg itt rövid ideig. A késô Árpád-korban válhatott népesebb településsé, ekkor épült a már említett temploma is a mai falu felsô részén, ami arra utal, hogy az egykori Szentábrahám a völgyben fennebb helyezkedett el. Az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben Sancto Abraam néven szerepel; 1333-ban és a következô évben a település Vyda nevu papja fizetett adót. A továbbiakban nyomon követik a XVI. századtól fennmaradt feljegyzések, lustrák helyi vonatkozásait.Közlik a jelenleg több mint nyolcszáz lakosú falu régebbi népességi adatait, külön részek szólnak a muvelôdési életrôl, Szentábrahám neves szülötteirôl, a család- és helynevekrôl; a következô fejezet a helyi oktatás múltjába enged bepillantást. (Ezt hangulatában jól kiegészíti az iskola bejáratánál levô kiállítás, ahol régi könyvek és tanszerek láthatók.) Az iskola létére utaló elsô írásos adat 1672-bôl való; a Szentgericére összehívott zsinaton, az év július 3-án szó esett arról is, hogy némely faluban a házas iskolamesterek ,,elhulvén az tanítástól az scholáink igen megfogyatkoztanak". A zsinat határozata szerint több faluban nôtlen mesterek kell szolgáljanak; a felsorolásban Szentábrahámot is említik.

Az egykori tanítók és intézményvezetôk névsora a jelenlegi tantestületével, illetve tanulókéval zárul, ezt több oldalnyi képanyag követi. A színes borítón látható képet Feleki Albert tanár készítette.

P. B. Á.

Bágy falu Homoródszentmárton községhez tartozik, 5 kilométerre a fôúttól, nyugatra a bágyi várhegy alatt fekszik. A falut szorgalmas, dolgos nép lakja, fô foglalkozásuk a mezôgazdaság és az állattenyésztés. E nép történelme egészen 1660-ig nyúlik vissza, és ez összefügg a pünkösdi ünnepekkel.Tavaszvégzô, nyárhívogató ünnep a pünkösd. Ehhez a naphoz Bágyban ôsrégi szokás, hagyomány és történelem kapcsolódik; a bágyi hegyen, valamikor nagyon régen, pontosabban 340 évvel ezelôtt egy vár is volt. Innen kezdôdik az a történelem, ami összefügg a volt várral, környékével és egészen 1660-ig nyúlik vissza.

A bágyi várhegy egy bizarr alakú, kopasz hegy, oldalán kisebb-nagyobb bokorcsoporttal, és egy fekvô teve alakját ábrázolja. Testvére a Dimény-hegy, mely alacsonyabb 250 méterrel tengerszinttôl számítva és attól keletre pár száz méterre emelkedik. Míg a Dimény-hegy teteje hegyes, a bágyi várhegyé lapos, szinte egyenes. A várhegy tömleje a tengerszint fölött 856 méterre emelkedik, s a két Homoród mentén messzire ellátszik. Fekvésénél fogva már a vidék legelsô emberi településétôl kezdve védhetô menedékhelyül kínálkozott.

Maga az egykori vár, a hegytetô terének délnyugati végében, éppen a falu fölött állt. Orbán Balázs 1860-ban felmérte a volt vár helyét és elkészítette az alaprajzát a még meglévô alapfalai és sáncai alapján. Akkor még meg lehetett különböztetni a volt helyiségek alapfalait, jól látszott a bástyafalak alapja is, amely részben még ma is kivehetô. Méréseibôl kiindulva képzeletben újraalkotta a volt várat, lerajzolta és pontos méretu alaprajzot készített. A faluban a Bencze családnál akkor még megvolt a várépület kulcsaiból öt. Megírta krónikáját, amiben négy várkulcsnak közli is a képét. Legpontosabb értesüléseit, amik késôbb is valósnak bizonyultak, az akkor még élô öregektôl szerezte a faluban. Ezt összekapcsolta a csíki székely krónika adataival, amelyeknek azonban nem volt történelmi hitelük. Szerinte a várat a mongolok dúlták föl. Ez a feltételezés nem bizonyítható. Ez idô tájt több rege, népmonda járt szájról-szájra, utólag azonban kiderült, hogy krónikájából csak a Bágyban szerzett értesülések voltak valósak és pontosak.

Körülbelül 55–60 éve annak, hogy a bágyi várról hiteles történelmi adatok kerültek elô, amelyek innen és a környékrôl származnak. Kelemen Lajos muvészettörténész és író sok utánajárással, oklevéltárak átkutatásával Budapesten találta meg a hiteles oklevelet, amely a valóságnak megfelelôen derítette föl a bágyi vár történetét. A mondák és legendák ködét eloszlató hiteles oklevelet, a gróf Teleki családnak Marosvásárhelyrôl Budapestre szállították, a Magyar Országos Levéltárba. Az oklevelet Apafi Mihály fejedelem adta ki Radnóton 1663. június 5-én a Teleki család kérésére.

Lényeges része ez: a bágyi vár a XVII. század ismételt török és tatár pusztításai után, hat falu egyesült erejével, az ily veszélyek elôl védelmezô menedékvárnak épült Bágy, Ége, Dálya, Lókod, Patakfalva és Recsenyéd nevu falvak nemesembereinek támogatásával. Az oklevélbôl az is megállapítható, hogy a várépítés 1663. június elején közel állott a befejezéshez. Mivel azonban a hat falu lakossága szegényebb rendu egytelkes, nemes és szabad székely népbôl állott, így háború idején hadba kellett vonulnia. Ezért kértek és nyertek engedélyt arra, hogy falunként egy-egy maguk választotta férfiú a várba menekülô családtagok védelmére otthon maradhasson. Az oklevél szövegébôl az is kiderül, hogy az építést 1661–62-ben kezdték. Tudjuk azt, hogy a török és tatár hadak 1658-tól 1660-ig ezt a vidéket többször "meglátogatták", és sok kárt tettek. Bágy falut is kétszer égették porig. Errôl tanúskodik a segesvári Krausz György krónikája, az énlaki templom mennyezetén lévô felirat, valamint a homoródszentmártoni unitárius templom régi karzatának az egyházvizsgálati jegyzôkönyvben fennmaradt fölirata, amelynek eredetijét a lebontott karzatról Zoltán Sándor akkori unitárius lelkész másolta le, és 1964. június 20-án jegyzôkönyvelte a prezsbiteri szék jelenlétében.

Az érdekelt hat falu közmunkája a sürgetô szükségben, a fenyegetô veszély nyomása alatt a várat egy- két év alatt létrehozta, és 1663 tavaszán így állott közel a befejezéshez. Még nem volt teljesen befejezve az építés, amikor 1663 tavaszán riadót kapott a falu, hogy pusztító tatár hadak közelednek Karácsonyfalva felôl. A hat falu népe a már majdnem kész várba menekülve védte magát és a várat. Tüzes kerekeket gurítottak le a hegyoldalon, forró szurkot öntöttek le, nyíllal lôttek, így szorították vissza a gyilkos ellenséget. A hegy minden oldalának kopársága láthatóvá tette az ellenséget.A vár hat bástyája egy-egy külön falu építése és menedékhelye volt, mindegyik a saját faluja irányába, ahonnan megfigyelhették az ellenség mozgását. A pusztító tatár hadak, mivel nem juthattak fel a várba, kirabolták és felégették a közeli falvakat, de a várban tartózkodó népnek nem lett bántódása.Ezért maradt meg mint hagyomány pünkösd elsô napjának megünneplése és ennek összekapcsolódása a bágyi vár történelmével, a tüzes kerék leeresztése pedig mint a védekezés jelképe.

A vár felépítése után 27 év múlva találunk újra említést róla. De ez természetes is, mert akkor Erdély hosszabb ideig békében maradt, és a vár belsejében nem járt ellenség. De ez idô alatt is minden pünkösdkor felkereste a környék népe a várat, ott ünnepelve meg a pünkösdöt. 1690. szeptember 10-én délelôtt 10 órakor újra riadót kapott a falu, hogy tatárok közelednek Oklánd és Karácsonyfalva felôl. Hat falu népének menedékhelye ismét a bágyi vár volt.Hermányi Dienes József híres nagyenyedi református lelkész kéziratos anekdotagyujteményében feljegyezve található a következô: "1690. szeptember 10-én Tököly Imre és a vele portyázó tatár hadak újra pusztítottak a környéken. Hat falu népe, valamint Pákai nevu mester, ki vala Bágyban, a gyilkos tatárok elôl a bágyi várba vonta magát.""Pákai mester, ki vala Bágyban" az akkori tanító volt. Nagyon féltette a borát és a dióját, amit nem tudott magával vinni a várba. Éjnek idején lelopakodott a várból, felmászott a padlására, hogy megnézze, megvan-e a diója. Két tatár, aki alul éppen az ô féltett borát kóstolgatta, meghallotta a zajt és elcsípték a mestert. Mester úr, ki vala Bágyban, alul gumiba húzott bô gatyában járt. A tatárok boros jókedvükben megtömték gatyája mindkét szárát dióval, és ledobták a padlásról. Szerencsére a padlás nem volt magas, így nem érte nagyobb baj a mestert, iszkolhatott vissza a várba. Ezért maradt fenn a neve a legendákban mint olyan híres embernek, aki a saját dióját a gatyája szárában lopta el.1703–1711 között, a kuruc-labanc világ zavaraiban az építô falvak riadások idején még hasznát vehették valószínuleg a várnak, errôl azonban nincsenek írott adatok.1711, a szatmári béke után az erdélyi német katonai parancsnokok több helyen leromboltatták ugyan a várakat, a bágyi vár azonban nem esett áldozatul, és 1780-ban még épen állt. Nem külsô erôszaknak, hanem a gondozatlanságnak esett áldozatul.1714-ben, az állandó hadsereg fölállítása után megváltozott az erdélyi védelmi rendszer és Bágy táján másfél száz évig nem járt ellenség. A nem használt várat a tartós béke évtizedei alatt elhanyagolták, a fedelek tönkrementek, és az épületek beomlottak.

A XVIII. század végén a várban elrejtettnek vélt kincsek után keresgélve aláásták az akkor még fennálló várfalakat, s azok rendre ledôltek. Szél, esô szabadon garázdálkodott az összeroskadt váron. A romok anyagát a XIX. század elején az Ugronok lehordatták a közeli Abránfalvára, s udvarházukhoz és melléképületeikhez használták föl. A megmaradt anyagot a bágyiak hordták le. Több régi ház a faluban a vár romjaiból épült.

A nép azonban megôrizte a vár emlékét. Eltunte után is minden pünkösdkor nagy seregben keresték föl a vár helyét. Az öregek elmesélték az ifjaknak a várról hallott történeteket, és egy vagy két szalmával befacsart kereket meggyújtottak, beengedték a kopár hegyoldalon, mint valaha a XVII. században elôdeik tették, ha meglátták a feltörekvô ellenséget. A kerék aztán hatalmas lánggal égve, néhol nagyokat ugorva gurul lefelé a hegyoldalon, hogy végül elpusztuljon és úgy eltunjék, mint a bágyi vár.A vár eltunt, de örök idôkig állni fog az alapja, a büszke várhegy, amely vízzel látja el a falut, a környéket és a környezô legelôket. Éppen úgy uralja a vidéket, mint hajdanán, tetejérôl betekinthetô az egész környék, ide látszik a Fogarasi-havasok gyönyöru láncolata. Turistáknak, kirándulóknak mesés, történelmi múltról beszélô hely, amelynek tetején még most, 340 év után is látszik az egykori vár helye.

Az aljában meghúzódó kis falut barátságos, vendégszeretô nép lakja, amely soha nem engedi el étel-ital megkínálása nélkül az idetévedt elfáradt idegent, és mindig mindenünnen haza várja elszármazott gyermekeit.

Zoltáni Judit

A máréfalvi Kôlik Hagyományôrzô Muvelôdési Egyesület néprajzi konferenciát tartott június 12-én. A rendezvény alkalmával a helybeli Muvelôdési Házban kiállítás nyílt Bálint Zsigmond fotómuvész székely kapukról készített fekete-fehér fényképeibôl, és bemutatták Kovács Piroska Máréfalva székely kapui címu könyvét.Máréfalva közéleti személyiségei mellett a rendezvényen jelen voltak: Asztalos Ferenc parlamenti képviselô, Szász Gábor Fenyéd községi polgármester, Bogos Rozália, a Kôlik Egyesület elnöke, Ambrus Lajos néprajzos, a korondi Firtos Muvelôdési Egylet elnöke, Lôrincz György a Hargita megyei Muvelôdési Felügyelôség részérôl, Veres Péter udvarhelyi muzeológus, Balogh Ferenc kolozsvári hegedumuvész, Fülöp Lajos keresztúri múzeumigazgató, Kolumbán Antal József vállalkozó, valamint Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója. A tárlaton beszédet mondtak: Bogos Rozália, Szász Gábor, Lôrincz György és Ambrus Lajos. Ezután következett Kovács Piroska Máréfalva székely kapui címu könyvének bemutatója. A kapumonográfia a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál jelent meg. Az elôszót Gazda Klára néprajzos, a kolozsvári egyetem tanára írta, a képanyagot Bálint Zsigmond fotómuvész készítette. A könyvet Gagyi József antropológus mutatta be, majd a kiadó vázolta a monográfia megjelenésének elôzményeit. Ezután a résztvevôk kivonultak a Muvelôdési Ház szomszédságában, a millennium emlékére állított székely kapu avatójára. A kaput a székelyudvarhelyi Népi Muvészeti Iskola kilenc fafaragója készítette, Kovács Piroska irányításával.

A rendezvény néprajzi konferenciával zárult.

Fekete B. Zoltán

Elsô látásra Bokor "Yoe" (ejtsd: Dzsó) Zsolt valahogy elüt a Shadows-béli kollégáitól. Inkább egy szórakozott muvészre emlékeztet, mintsem egy rockzenekar billentyusére. Egyik jellemzôje, hogy kifejezetten szerény, csak néha tunik magabiztosnak. Nincsen kedvenc színésze, zenekara. Számára minden, ami jó, az szép.

Zenei pályafutása ott kezdôdött, amikor a tévében játszott zenére mély beleéléssel ringatta magát már tipegô korában, amire természetesen az apja is felfigyelt. – Elsô osztályos voltam, amikor édesapám javaslatára be akartak íratni a Palló Imre Zene- és Képzômuvészeti Iskola zongora szakára – mesélte Yoe. – Elsô nap nem mentem, mert nagymamám a síró gyereknek megkegyelmezett.

Az I–VIII. osztályt a Tábor negyedi iskolában járta ki. Közben Zsoltnak kedve támadt gokart körre jelentkezni a pionírházba (ma Tanulók Háza). Azóta is kedveli az autókat, a Forma–1-es futamokat. Kemény két hét után, mikor a körrôl éppen hazafelé tartott, találkozott az apjával és egy hegedutanárral. – Édesapám odahívott, és megkérdezte: nem akarsz zenélni, fiam? A válaszom az autókra vonatkozott. Erre a hegedutanár azt mondta, ha zenélek, pénzt kapok. Egyetlen kikötésem volt már akkor: gitáron akarok játszani. Második osztályosként beírattak az iskolába hegedu fôszakra, zongora mellékszakra, én meg azzal a tudattal mentem oda, hogy sok egylejesem lesz, amibôl kiflit, fagylaltot vehetek majd.

A tömbház elôtt a gyerekek játszadoztak, míg Yoe hangszert cipelve ment az iskolába, vagy éppen otthon gyakorolgatott. Mikor a konyhában húzta a vonót, az udvaron játszó gyerekek fel-fel szóltak neki, hogy hagyja abba. Erre ô a "még azért is"-módszert alkalmazva, meggyantázta a vonót és erôteljesebben hegedult (nyik-nyik – magyarázta tréfásan). Számára ugyanolyan kötelezô volt a Palló Imre iskolába járni, mint az elemibe. Hetedikes korában az egyik tanára akkorát ütött rá a hegeduvel, hogy rögtön tanárt váltott, de a zongora mellékszakos tanárnô sem mutatkozott sokkal kíméletesebbnek. Yoe mindezek ellenére nem vesztette el az életkedvét. Kifejezett élményt jelentett számára a korrepeticiós órákon való részvétel.

– Nyolcadik osztályos koromban még azt hittem, nagy gyermek vagyok. Elméleti órán a mutáló hangommal kellett volna szolmizálni, de nem ment. Kértem, hogy egy oktávval lennebb próbáljam meg, de a tanárnô nem engedte, erre én nem szolmizáltam. Ez így ment három évharmadon keresztül, és mindig hármast kaptam. Így elvágtak. Ekkor felvételizett a Palló Imre iskola képzômuvészeti szakára. Szombat-vasárnapjait áldozta arra, hogy a könnyuzene kottáin gyakoroljon.

Még negyedik osztályos volt, amikor azt mondták neki, hogy aki tud hegedülni, annak nem lesz nagy kunszt megtanulni a gitározást. Egy magyarországi munkatáborban vett elôször kezébe úgy gitárt, hogy megtanul rajta játszani. Amikor hazajött, megvásárolta akusztikus gitárját, amit Arankának becéz. Késôbb egy kis perpatvar után úgy döntött, hogy éppen Budapestig stoppol. Vette Arankát és a zsebében harmincezer lejjel nekivágott a nagy útnak. Azonban rosszul sült el a dolog, mert estére csupán Szovátáig kapott alkalmit. Ott beült egy kocsmába, ahol a Rigó macska felmászott a fuzfára címu dalt kérték tôle, amirôl soha életében nem hallott.

– Az öreg énekelte, én meg kísértem ôt – mesélte Yoe. – Ezután letett egy pénzösszeget az asztalra és elment.Másnap már vendéglôben reggelizett.

Egy hétig volt Szovátán, és közel kétszázezer lejt keresett utcai zenészként, akinek a nappali programja a Medve-tói fürdôzés, napozás, este pedig kocsmai zenélés volt. Aztán lelkiismeret-furdalása támadt az aggodó szülôk miatt, és hazajött. Ekkor találkozott a Shadows együttes tagjaival, akik kijelentették: ha Yoe ennyire vállalkozó szellemu, be kell venni a zenekarba. Rá két napra felléptek, majd demó következett.

Yoe egyáltalán nem hasonlít egy rockerre, aki bôrcuccokban jár, hosszú hajat hord és állandóan a gitárriffekrôl beszél. Ô a Hargitán nôtt fel, és sokkal többet jelent számára a természet, mint a durva hangzású metálzene. Barátaival szinte minden hét végén elment sízni, sôt két versenyre is benevezett, azonban az egyik alkalommal a startvonalnál meggondolta magát és visszavonult, máskor pedig a léc hagyta ôt cserben. Barátai, akikkel odajárt, többnyire a '60-as, '70-es évek zenéjét hallgatták, amit ô is megkedvelt. Többen mondták neki, hogy külalakját tekintve kilóg a zenekarból, de ezt zeneileg valahogy mégis kiegyensúlyozza.

– Ne engem nézzenek, hanem a játékra figyeljenek. Nincs hosszú hajam, és nincs szakállam sem. A hosszú hajat nem is engedték meg itthon.Tájékozatlan a nôk dolgábanKilencedikes korában meghatározó élmény volt számára az a szexuális felvilágosító televíziós musor, amelyben a musorvezetô kijelentette: mindig a nôk kezdeményeznek. Ô azóta türelmesen vár. Még akkor sem esne kétségbe, ha éppen egy lakatlan szigetre vetôdne. Gyorsan kiötölne egy hangszert. És ha valaki felajánlana egy hektár területet a Holdon, akkor gyönyörködne éjjelente a tulajdonában, de azért kipróbálná, hogyan lehet kisebb gravitációnál gitározni. Még különösebb álmai sincsenek. – Amikor a sofôriskolához végeztem a pszichológia tesztet, akkor feltettek egy kérdést: mi szeretnék lenni? Ehhez a rubrikához húztam egy vonalat. Ez nem azt jelenti, hogy semmi sem szeretnék lenni, inkább azt, hogy nem mondom meg. Zenész vagy zeneszerzô szeretnék lenni, annak ellenére, hogy édesapám mindig hangoztatta: ebbôl nem lehet megélni.

(fül)

Az egykori Rolling Stones-tag, Bill Wyman (63) – hajdani társaival szemben, akik ma is milliókat kaszálnak – csak kisebb klubokban lép fel, és hozzájuk képest zsebpénznyi összegeket keres. A zenész ennek ellenére örül, hogy már nem kell a fiúkkal együtt fellépnie.

Mint a német Bild hasábjain most kitálalt, annak idején nem bírta már elviselni a zenekarban uralkodó légkört.

Bill Wyman már a kilencvenes évek elején otthagyta az együttest, mert elege lett a légkörbôl, és inkább saját ügyeivel akart foglalkozni:– Szerettem volna igazi zenét játszani, valamint hódolni akartam régi hobbimnak, a könyvírásnak. Emellett kislányaimról, Kathleenrôl, Jessicáról, Mathildáról magam akartam gondoskodni, s ez a turnék miatt nehezen ment volna. Ám a lényeg: nem tetszett már a légkör, hiszen a Stonesban azóta, hogy az együtes tagjai egy céget alkotnak, Mick Jagger kezében összpontosul minden hatalom. Ô figyeli a részvények alakulását, ô tárgyal a pénzügyi dolgokról, a többiek jószerivel csak bólogatnak az általa felvetett ötletekre. Ebbôl elegem lett.A zenésznek nem hiányoznak azóta sem az italmámorban és nôk karjaiban eltöltött éjszakák:– Nem vagyok olyan, mint Keith Richards, akinek mindig egy cetlit kellett az ajtaja alatt becsúsztatni, csak hogy tudja másnap reggel, hol járt az éjszaka. Azt hiszem, ez még ma is így muködik nála. Már bánom, hogy nem hagytam ôket elôbb ott. Ma már csak ritkán találkozom a fiúkkal. Néha telefonon beszélgetek Charlie Watts dobossal, és Mickkel is szoktam találkozni partikon. Áprilisban turnéra indulok legújabb együttesemmel; eleinte úgy volt, hogy a Rolling Stones elôzenekaraként lépünk majd fel, de Jagger persze hallani sem akart errôl.

A portugál–román mérkôzés után azt mondtam: a szerencse továbbjuttathat bennünket, de futballozni nem fog megtanítani soha. Most úgy illik, hogy nyilvánosan elismerjem: tévedtem. Nem a szerencse passzolt be minket a legjobb nyolc közé, hanem a futballnak az a szintje, amelyrôl azt hittük, hogy Jenei Imre csapatának legalább olyan magas, mint rucának ama bizonyos zeneszerszám. Nos, a román válogatott olyan játékkal rukkolt elô kedd este, hogy az ember csak úgy kapkodta a levegôt (meg a söröket) örömében! Amikor a hajdan Jenei által propagált játékstílusról nosztalgiáztam a dicstelenül végzôdött román–portugál találkozó után, akkor olyasmire gondoltam, mint amit a Charleroi-beli Stade Comunnalban lezajlott találkozón láthattunk.Van valami azonban, amiben nem tévedtem. A Budapesten megjelenô Nemzeti Sport keddi száma öles betukkel hirdette, hogy az Anglia–Románia találkozó kimenetele szempontjából "Hagi távolléte döntô lehet". Mit mondjak? Telitalálat! Csak nem úgy, mint ahogy a cikkíró gondolta! Az, hogy egy öregedô sztár középpályás poszton (ott, ahol a legjobban kell bírni tüdôvel) kocog jobbra-balra néhány lépést, majd pöröl a társaival, hogy miért nem a lábához rúgták a labdát, és miért egy fél méterrel odébb (persze, a legjobb az lenne, ha tálcán hoznák, de – sajnos – a szabályzat ezt nem teszi lehetôvé), egy csapat minden erôfeszítését eltékozolhatja. Nem tévedtem tehát, amikor azt mondtam, hogy Hagi jelenléte kárára van a csapatnak. A válogatott kedd este úgy érezhette magát mint az az úszó, akinek levágták a nyakáról a malomkövet. Munteanu és Petrescu kitunôen irányították a két szélen nyargalászó fiatalokat, Chivut, Mutut és Contrát, akik a zsörtölôdô nagyapa távollétében azt játszhatták, amit igazán tudnak. És kiderült, hogy ezek a fiúk nagyon sokat tudnak. Ráadásul tehetségesek is. Ezen a mérkôzésen fôként Chivu és Contra tuntek ki fáradhatatlanságukkal, remek labdakezelésükkel, gyors helyzetfelismerésükkel (a húszesztendôs Chivu egyszeruen láthatatlanná tette a nála jóval tapasztaltabb és híresebb Beckhamet), de a többiek is legalább "jó" minôsítést érdemelnek.Már a mérkôzés legelején nyilvánvalóvá vált, hogy az angolok valójában nem tudják, hogy mit akarnak, és ezt nehezen kivitelezik. Mintha játék közben azon mélázgattak volna Shearerék, hogy mi is legyen: gyôzzenek vagy elég nekik a döntetlen is...? Nem így a mieink. Jenei (aki fölött már megjelentek a román sportsajtó keselyui, hullaszagot szimatolva) ismételten bebizonyította (ha még kellett egyáltalán), hogy nem azért ült le a kispad szélére, hogy a többiek nehogy felboruljanak... Tanítványai okos taktikával megszállták a középpályát, ahol kifogták az angol támadások (amúgy elég lanyha) vitorlájából a szelet, majd az angol tizenhatos elôterét is, hogy ha a védôk hárítanának, minden kipattanó labdát elcsípjenek, majd újabb és újabb támadások indítását kezdeményezhessék. Jenei taktikája remekül bevált, és ráadásul úgy, hogy mindeközben tetszetôs, gyors, korszeru játékot élvezhetett a semleges szemlélô is. És jött a 23. perc, amikor a kis Chivu olyan csodálatosan kanyarította a bal kapufára a labdát, hogy az nyomban örömtáncot járt a hálóban.

Hogy az Ince esése nyomán megítélt tizenegyes jogos volt-e vagy sem, azon lehet vitatkozni, de tény, hogy Shearer egyenlítô gólja némiképp a játék folyása ellenében esett, nem következett az angol csatárok játékából. Dehát ettôl izgalmas a labdarúgás. Az elsô félidô végi rövidzárlatban valószínuleg Popescu szerencsétlen kiválásának is szerepe volt, hiszen a helyébe beállt Belodedici-nek idôre volt szüksége, hogy felvegye a játék ritmusát. Mindenesetre a 45. percben Owennek alkalma nyílt bebizonyítani, hogy gyengébb napjaiban is képes nagyszeru felvillanásokra. Valljuk meg: amikor 2–1-es angol vezetésnél Meier játékvezetô lefújta az elsô félidôt, nem hittük, hogy lesz elegendô erô a fiúkban a fordításra.

Hogy Jenei a szünetben milyen varázsigékkel tüzelte újabb csatára a legényeit, nem tudni, de a lényeg az, hogy a román támadások változatlan erôvel zúdultak az angol kapura a második félidôben is. Nem is kellett sokáig várni a gólra, mert a 48. percben Martyn kapus egy röplabdás mozdulattal Munteanu elé "szervált", aki ezt "mellre vette", de csak azért, hogy 127 km/h (a Eurosport adata) erôvel az angol hálóba bombázza. És amit a sors elvett a románoktól az elsô félidô végén, azt a második utolsó perceiben visszaadta: Moldovant buktatták a tizenhatosban, a büntetôt pedig Ganea magabiztosan postázta a Martyn által elhagyott sarokba.

Fiaink bejutottak tehát Európa legjobb nyolc csapata közé, és ha a továbbiakban esetleg búcsúzniuk is kell, most már emelt fôvel tehetik, mert láttuk ôket futballozni!

Lakatos Mihály

A csoport másik mérkôzésén a tartalékosan pályára lépô portugálok Sergio Conceicao mesterhármasával 3–0 arányban gyôzték le a címvédô németeket. Június 24-én 19 órától a Portugália–Törökország, míg szintén ezen napon 21.45-tôl az Olaszország–Románia negyeddöntôkre kerül sor. Tegnap este a C-csoport utolsó fordulójában: Jugoszlávia–Spanyolország 3–4 (1–1). Gólszerzôk: Milosevic (30.), Govedarica (51.), Komljenovic (75.), illetve Alfonso (38., 95.), Munitis (52.), Mendieta (93. – büntetôbôl), Norvégia–Szlovénia 0–0. A D-csoport zárómérkôzésein: Franciaország–Hollandia 2–3 (2–1). Gólszerzôk: Dugarry (8.), Trezeguet (31.), illetve Kluivert (14.), Frank de Boer (51.), Zenden (62.). Dánia–Csehország 0–2 (0–0). Gólszerzô: Smicer (64., 67.). A negyeddöntôkben, vasárnap 19 órakor: Hollandia– Jugoszlávia, míg szintén vasárnap 21.45-kor: Spanyolország–Franciaország.

Június 17-én Verestóy Tibor néhai sportoló és edzô emlékére rendeztek birkózóversenyt a helyi sportcsarnokban, amelyen 67 versenyzô lépett pályára.

Verestóy Tibor 1979-ben a helyi Sportiskolánál kezdett birkózni édesapja irányítása alatt, majd a felnôtt Fások csapatának az erôssége volt. Edzôi pályafutása során sok ismert és elismert birkózó került ki a keze alól.Az emlékversenyen az udvarhelyiek összesen nyolc elsô helyezést szereztek. Az 1990–1991-ben születettek korcsoportjában elsô lett Sándor Csaba, Katona Zsolt, Károly Dávid, az 1988– 1989-ben születettek korosztályában szintén az elsô helyen végzett Sükösd Attila, Kovács István, Leibert Zoltán és Madaras Árpád, míg a lányoknál Gáspár Katalin állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A csapatversenyt Udvarhely nyerte Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely elôtt.

Bartha János

Június 24-én és 25-én a városunkban bonyolítják le az országos mountain bike bajnokság keretén belül a BrigiCom 2000 elnevezésu terepkerékpár- versenyt.A versenyen – amelyet az Extrem Bike Sportegyesület és a BrigiCom fô támogató szervezésében bonyolítanak le – jelen lesznek az ország legjobb versenyzôi, de meghívást kaptak magyarországi terepkerékpárosok is.

Szombaton délelôtt 8.30-tól 14.30-ig a Nagyoldal ad helyet a szlalomversenynek, délután az országos motokrossz bajnokság városunkban megrendezésre kerülô futamát tekinthetik meg az érdeklôdôk. Vasárnap a Budváron rendezik meg a country krossz-versenyt.Az európai szinture kialakított nagyoldali pályán is sok udvarhelyi áll rajthoz. A lányok mezônyében Fodor Emese és Jakab Enikô indul, az utóbbi a múlt héten egy Lengyelországban megrendezett nemzetközi versenyen lett hetedik. A férfiak versenyében városunkat fogják képviselni többek között Simó Lóránt, Kakassy Botond, Barabás Lóránt, Pálfi Sándor, Zólya Kálmán, tôlük dobogós helyezéseket várnak el a szervezôk, akárcsak a veteránok között induló Bereczi Jenôtôl, aki május 12-én a horvátországi Zágrábban megrendezett nemzetközi bajnokságon a szlalomversenyben a 32 induló közül a 8. helyet szerezte meg, míg a downhillversenyben az 57 induló közül a 32. lett.

Jakab Árpád

Szétszóródott a Vajda család

Tegnap kaptuk a hírt: Vajda Szidónia rövidesen megkapja a magyar állampolgárságot, és áttelepedik az anyaországba.A sakkban elért kiváló eredményeirôl híres Vajda család hölgytagja, Vajda Szidónia elfogadta a Magyar Sakkszövetség azon ajánlatát, miszerint a magyar olimpiai válogatottat erôsítse Polgár Zsuzsával és Mádl Ildikóval egyetemben. Szidónia hétfôtôl Eforie Nordon vesz részt egy felkészítô jellegu versenyen, ahol a FIDE (nemzetközi szakszövetség) jóváhagyásával már Magyarországot képviseli.Ifjú Vajda Albert nemrégiben megnôsült: a Iasi-i Varasciuc Andreát vette el feleségül. Albert a moldvai városban lakik, és az A-osztályos bákói csapatnak versenyez. Vajda Levente egyelôre Udvarhelyen maradt, és továbbra is a helyi Digital 3 Sakk-klub játékosa.

(B. J.)

Vasárnap az utolsó elôtti fordulót bonyolították le a körzeti bajnokság B-csoportjában. Nagy meglepetésre az Udvarhelyi Favorit hazai pályán szenvedett vereséget: 3–1 arányban alulmaradt Nagygalambfalvával szemben. A tegnap délutánra elôrehozott Lövéte–Favorit mérkôzés eredményétôl is függ, hogy ki jut fel az A-csoportba, és ki fog június 28-án helyosztó mérkôzést játszani Malomfalvával. A korondi Aragonit csapata – magabiztosan nyerve meg a bajnokságot – az ôsztôl az elsô értékcsoportban fog szerepelni. A legutóbbi eredmények: Favorit–Galambfalva 1–3, Sófalva–Lövéte 3–1, Siménfalva–Korond 1–4, Hodgya– Oklánd 2–3, Agyagfalva–Szentlélek 0–2, Csekefalva–Szentegyháza 1–5. Az élmezôny állása: 1. Korond; 2. Szentegyháza; 3. Szentlélek; 4. Favorit; 5. Galambfalva; 6. Lövéte.

Az utolsó forduló (június 25., vasárnap) musora: Oklánd–Csekefalva (11 órától), Szentlélek–Hodgya, Korond–Agyagfalva (mindkettô 16 órától), Galambfalva–Siménfalva, Bögöz–Sófalva (mindkettô 17 órától).

Somolyák