Beszélgetés Kincses Elôddel, az RMDSZ volt Maros megyei elnökével, független alsóházi képviselô jelölttel.- Sokak feltételezése szerint az ön 1990-es számûzetése hátterében egy, az RMDSZ felsô vezetése és az akkoriban a megye legerôsebb, legbefolyásosabb román politikai pártjának számító RNEP között létrejött titkos egyezség, paktum állt. A szélsôséges nacionalista egységpártiak megígérték, hogy tartózkodnak a további etnikai provokációtól, cserében Király Károlynak, Kin-cses Elôdnek és Jakabffy Attilának a megye akkori vezetésébôl való eltávolítását kérték. Úgy tûnik, nem hiába, hisz Királyt azután szólították Bukarestbe, ahonnan már nem Vásárhelyre tért vissza, hanem Sepsiszentgyörgyön telepedett le, Jakabffyt továbbképzésre Franciaországba küldték, s viszszatérte után már ôt sem engedték a politikai küzdôtér közelébe, ön pedig közel hat évig húzódó számûzetés után térhetett csak haza. Véleménye szerint van-e, lehet-e valamiféle valóságalapja az említett feltételezésnek, vagy csak spekuláció az egész?- A hasonló titkos egyezségekrôl, paktumokról - természetükbôl adódóan - éppen az érintett személyek nem tudnak bizonyosat. Személy szerint én sem tudok hasonló egyezségrôl. Ami viszont tény, hogy engem 1990-ben a Maros megyei törvényszék - bizonyos személyek által írt beadvány nyomán - törölt az RMDSZ szenátori jelöltlistának az élérôl. Valószínûleg azért, hogy Markó Bélának bejutó helyet biztosítsanak. Egyébként hasonló törvénytelen módón jártak el Smaranda Enache esetében is. Szintén tény, hogy a megyei törvényszék ítélete ellen az RMDSZ nem felebezett annak ellenére, hogy Mihály Sándor a beadvány szövegét is megszerkesztette. Mindenképpen feltûnô volt a könynyedség, ahogyan belenyugodtak abba, hogy én nem lehetek az RMDSZ szenátora. Az 1992-es parlamenti választások alkalmával esélye lett volna az RMDSZ-nek jóvátenni a ‘90-ben elkövetett mulasztását és a restitutio in integrum elvét alkalmazva a szenátori lista elsô helyezettjeként indítani, de ezt akkor visszautasították. Mi több, amikor végül elfogadtam, hogy a képviselô lista második helyérôl induljak, akkor az akkori megyei elnök, Borbély László azt vála-szolta, hogy már túl késô, noha Béres András betegsége, valamint Mózes Edit külföldi tartózkodása miatt meg tíz nappal késôbb is változtattak a jelöltlistán. Az is tagadhatatlan, hogy a közel hat évig húzódó számûzetésem ideje alatt az RMDSZ megyei és országos vezetôsége nem szaggatta szét a hámistrángot annak érdekében, hogy haza térhessek.- 1996-os hazatérése után milyen fogadtatásban részesült itthon és mi kényszerítette arra, hogy újra bekapcsolódjon a politikai életbe?- Az RMDSZ hazatértem után nem harcostársként, hanem vetélytársként, akár azt is mondhatnám, ellenségként fogadott. Ezért igen nehezen szántam rá magam, hogy újra bekapcsolódjak a politikai életbe. Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy a felsô vezetés nem érezte hiányát a magamfajta jogásznak. Pedig, amint azt az Operatív Tanács mûködése, az ott hozott határozatok is ékesen bizonyítják, igencsak híján voltak a jogi szaktudásnak. Amit ott a felfüggesztésen és a jelöltállítás kapcsán mûveltek, az nem egyéb, mint a jog semmibe vétele, csúfolása. Ha ironizálni akarnék, akkor azt mondanám, hogy az Operatív Tanács költôi szabadsággal kezeli az RMDSZ alapszabályzatát és általában a jogot.- Az RMDSZ Maros megyei elnöki tisztségébe történt megválasztása után érezhetôen megromlott az addig sem kifejezetten jó kapcsolata a Köcsög utcai szövetségi elnöki hivatallal. A feszültség csak fokozódott, amikor a Csíkszeredai kongresszuson versenybe szállt a szövetségi elnöki tisztségért is. Ön szerint mikor vált feloldhatatlanná, kibékíthetetlenné a két fél közötti ellentét?- A Köcsög utcai elnöki hivatal és a megyei vezetés közötti viszony azóta rossz, amióta annak idején Zonda Attila került a megyei szervezet élére. Zonda a valódi magyar érdekvédelem alapjait próbálta lerakni, s karakán ember lévén nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogyan a Köcsög utcából fütyültek neki. Az ellenségeskedés tovább folytatódott a Kolcsár Sándor elnöksége ideje alatt is - akit szintén nem olyan fából faragtak, hogy engedett volna a felsô vezetés felôl érkezô nyomásnak -, s nem változott a magam elnöksége alatt sem. A Csikszeredában megtartott hatodik RMDSZ kongresszus után felkerestem Markó Bélát, és biztosítottam afelôl, hogy tiszteletben tartom a szavazás eredményét és amennyiben nem követ el ordító hibákat, támogatom munkájában. Viszonzásul azt kértem, hogy ô is támogassa a megyei szervezetet, hisz amennyiben az jól mûködik, az-az ország vezetésére - az RMDSZ-re - is jó fényt vet. Ne feledjük, hogy a legnépesebb megyei szervezetrôl van szó. Ekkor úgy tûnt, hogy sikerült hosszú távra biztosítani a zavartalan együttmûködés alapfeltételeit. Markó és csapata azonban - amint azt a késôbbi események is bizonyítják - egyetlen ígéretét sem tartotta be. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy lehetetlen helyzetbe hozzák a megyei szervezetet.

(folytatjuk)Szentgyörgyi László

Hiányzik, nem csak "egy egészséges jobboldal felé elhajló" lap, ahogy ezen újság fôszerkesztôje nyilatkozta, hanem szinte teljesen hiányzik egy átfogó jobboldali értékrendszer az ideológiától az erre épülô politikákon keresztül az ezeket kivitelezni próbáló szervezetig. Most, hogy veszélyes közelségbe került a baloldali uralma, mind gyakrabban hangoztatom azt, hogy a jobb az jobb. A baloldal hiánya önmagában még a fejlôdôképesség és a kibontakozás lehetôségét is jelenthetné, de sajnos egyelôre nem ez a tényállás. Egy nemrég készült felmérés alapján a parlamenti tagok 70%-a baloldalinak vallotta magát, pedig úgy tudtuk, hogy az utolsó választásokon jobbközép gyôzelem született. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy nálunk a tömeg indulásból baloldali, máris megvan a fekete keretbe foglalt szürke kép.Én sem hiszem, hogy az igazság a jobboldal kiváltsága lenne, de meggyôzôdésem, hogy a baloldalnak az egyenlôség nevében elkövetett bûnei miatt gyónnia kellene a történelem elôtt. Gondolom sokak számára ismerôs, hiszen gyakran elhangzott és manapság is elhangzik, hogy a kommunizmus és szocializmus "századunk heroikus társadalmi kísérlete". Mi történne ha jobboldalivá tennénk ezt a szóvirágos kijelentést és a kommunizmus szót a fasizmussal helyettesítenénk? Ezért a kijelentésért egy jobboldalit "halálra köveznének". Szerencsére az eset fikció marad: a csepegô demagógia soha nem volt a jobboldal jellemzôje. Demagógiával csak az élhet, akinek ideológiai alapját 1789 óta változatlanul a "szabadság, egyenlôség, testvériség" jelszó képezi, amely csábító vonzerejét kizárólag (elérhetetlen) elvontságának köszönheti. Ezek gyakorlatba ültetése a történelmi fejlôdés összes, természetes módon kialakult kompromisszumainak eldobását jelentené. Nem a szabadsággal van probléma - annak is korlátokat szabott a társadalmi evolúció - hanem a másik kettôvel, mert hát semmiben nem vagyunk egyenlôek, még az életszeretetben sem. Ez olyan tény, amelyrôl fölösleges vitatkozni. Olyan tény, amely széppé, színessé teszi a világot. Különbözô adottságaink és természetesen az ellenzôje is történhet. Távol áll tôlem a kettô szembeállítása, de a barátját az ember megválogatja, a testvér adott, az esetleges elônyért meg is dolgozik és nem lesz lekötelezve semmiféle hatalomnak. A különbözô egyenlôtlenségek elleni harcban a baloldali ideológia a szabadság különbözô szeleteit áldozta fel; a szélsôbal hosszú uralma alatt teljesen eltûnt a szabadság és megszületett a szegénységben és nyomorban egyenlôek testvéri társadalma. Nehezebb sorsú embertársaink minden rendszerben voltak és vannak. A velük való együttérzés és irántuk való segítôkészség nemes jellemre utal, de ez hamisan hangzik a demagógiára formázott szájakból. A társadalom aljára szorult emberek helyzetének orvoslásán nem az együttérzô könnyek segítenek, hanem egy olyan rendszer, ahol a kitörni akaró tehetségeket nem gátolják állandóan a baloldali mentalitással rendelkezô egalitáriusok, mert új területek meghódításával mások lehetôségei is kitágulnak.A jobboldali ideológia elvekre és intézményekre épít, mert ezek stabilak, adott esetben örök életûek. Nem a KI a fontos, hanem a MI vagy MIT. Azok az intézményeket tartja a legnagyobb becsben amelynek a többször említett organikus fejlôdés során alakult ki, és amelyeknek a felelôsségtudat, a tisztelet és a tekintély alkotja gyökerét: tulajdon, jog, vallás ...Tíz évvel a kommunizmus csôdje és bukása után úgy tûnik, hogy a baloldaltól nem tudunk szabadulni, mert más névvel és más programmal újra visszatér. Vagy sikerült a kommunizmusnak kinevelni az Új Embert, aki önként vállalja a szolgaságot és a szegénységet, aki nem kockáztat, beéri alig fizetett értelmetlen munkával, másodrendû oktatással, alapszintû szolgáltatásokkal, csak a kisujját se kelljen értük mozdítania; aki számára a vállalkozás idegen, a vagyon szégyenletes - szóval az olyan embert aki elvesztette azt a képességet, hogy sorsát kezébe vegye - vagy pedig - horribile dictu - a demokráciával, pontosabban a demokratikus választójoggal van baj, amely mennyiségi tényezôt ismer és megengedi, hogy a fenti embertípus döntsön az én sorsomról is. A demokrácia népuralmat jelent, de számomra az ilyen uralom félelmetes. Azt hiszem mégsem a demokrácia intézményével van baj, mert érett, stabil értékrendszerrel bíró társadalmakban ez jól mûködik, de nálunk erre még várni kell.A politikának volna egy olyan feladata is, hogy ne tiporja el az illúziókat, de tartsa ôket kordában. Pontosítok: ezt a feladatot csak jobboldali politika vallja és vállalja.

Lukács István

Kr. e. az 5. század huszas évei: Athén a perzsaellenes déloszi szövetség vezetôje, Kleón cserzôvarga és a többi demagóg (népvezér) igyekszik megerôsíteni a demokratikus városállam hegemóniáját a szövetségesek fölött. A leszboszi Mütiléné városa elpártol Athéntól, kilép a déloszi szövetségbôl és az arisztokratákat juttatja uralomra. Kleón, Athén baszileusz arkhónja (elsô vezetôje) elrendeli: a pártütô város minden felnôtt férfiú lakóját meg kell gyilkolni elrettentô például. Ezt az indítványt leszavazza az athéni népgyûlés: csak a vétkes arisztokraták bûnhôdjenek. Ilyen feszült légkörben kerül színre Arisztophanész, a múzsák neveletlen gyermekének két-három olyan komédiája, amelyben a mai ízlést sokszor meghökkentô, keserûen éles gúnnyal támadja Athén vezetôjét és annak demagóg körét. És a baszileusz arkhón cserzôvarga mit tehet: végighahotázza a veséjébe láttató komédiákat, majd sértett államférfiúi méltósággal megjegyzi: ,,Ti egy más világot kerestek, mint amelyben élünk, s nem ítélitek meg kellôképpen, ami a szemetek elôtt van.,, Ennyit a görög demokráciáról, szó szerint néphatalomról. Montesquieu óta (1689- 1755) a modern nyugat-európai demokrácia két alappillére: a hatalom (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) szétválasztásának elve, valamint a közéletben való részvétel a szabad választások által szavatolt képviselet közvetítésével. Két évszázad (18.-19) véres forradalmaiban tisztázódtak a népakarat érvényesítésének részletkérdései, a közösséget érintô döntések meghozatalának demokratikus játékszabályai. A polgári demokrácia kendôzetlen politikai alapelve az önzés, amit a személyiség gazdagításának formájában a köz javára lehet hasznosítani. Lenin elvtársék véres játszmává aljasították a demokrácia mate-matikáját, a többség akaratának érvényesítését a kisebbség fölött. Ôk ezt úgy értelmezték: a többség akaratát képviseli a kommunista hatalmi elit által kisajátított bolsevik párt, amelyik könyörtelenül eltiporja a másságot megfogalmazni, képviselni bátorkodó kisebbséget. Mintha nem is hallottak volna a vörös csillagászok a pozitív megkülönböztetésrôl, ami a közjó irányába tereli a többségi akaratot: a kisebbségnek többet kell biztosítani gazdasági-jogi szempontból, hogy a többséggel egyenlô mértékben részesüljön a közjóból, a demokratikus bôség asztalának áldásából. Visszapillantva a görög demokrácia, a vad szabadságszeretet leckéjére: Kleón úgy vett elégtételt a személyét ért sérelmekért, hogy a korabeli színházi rendôrséggel megverette a pimaszkodó drámaírót. Szókratész, az athéni bölcs (akit Arisztophanész szintén feltûzött epés tollára) határozottan kiállt azon véleménye mellett, hogy egy ostoba döntés akkor is ostobaság marad, ha a többség megszavazza. Az iróniájáról elhíresült bölcs a szabad vélemény-nyilvánítás szellemében vétózta meg a tíz athéni sztratégoszt halálra ítélô tanács döntését. De ugyancsak ô volt az, aki az említett tanács akaratának, a többségi döntésnek engedelmeskedett, amikor elfogadva halálra ítélését kiitta a méregpoharat. Démoni demokrácia az, amelyikben a többség érdekcsoportok által kisajátított akaratát rákényszerítik a kisebbségre, netán az egyénre. Erre mondja Borges, az argentin író, hogy a demokrácia merô statisztikai babona abban az esetben, ha a mennyiség dönt a minôség ellen. Kopernikusz heliocentrikus elmélete melyik népszavazáson gyôzött? Einstein speciális relativitás- elméletének elfogadására melyik tudós írhatott volna ki referendumot? Maradjunk a népi bölcsességnél: jóból is megárt a sok. A sokaságot megilletô jóról pedig az eddig lepergett történelem során mindig szûk érdekcsoport döntött - a maga javáról gondoskodva, a tömeget jelszó-maszlaggal beetetve. Ezért módosult a demagóg — népvezetô — jelentése népcsalóra, népámítóra.

Fábián Lajos

A Magyar Nemzeti Bank jövô év február 1-jén kibo-csájtja a 20 ezer forintos címletû bankjegyet, jelentette be Török László, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezetô igazgatója. Az ügyvezetô igazgató közölte, hogy az ez év november 1-tôl új biztonsági elemmel ellátott ezer forint címletû bankjegyet hoznak forgalomba. Az új elem a vízjel fölött található rejtett kép helyére fog kerülni.Továbbá bejelentették, hogy a Magyar Nemzeti Bank a régi típusú ötezer forintos bankjegyek elévülési határidejét november 30-ról, 2001 november 30-ra módosítják, így még egy évig válthatók át új, törvényes fizetô eszközre a Magyar Nemzeti Bank pénztárainál.

Gy. I.

8 milliárd lej hiányt okozott a helyi önkormányzatnak a tavaly év végén érvénybe lépô 216-os kormányrendelet. A hiány oka a nagyszerû román törvénykezésnek köszönhetô, amikor egy idôben egyszerre kétféle törvénykezés is létezik egy adott közigazgatási kérdésre vonatkozóan. Az adótörvény értelmében eddig a fizetési adók 35%-át a helyi önkormányzatok kapták meg. Mindez azonban az év elejétôl a globális adórendszer és az említett sürgôsségi kormányrendelet érvénybe lépésével megváltozott. Az említett törvény értelmében minden vállalat fizetési adóját a cég beiktatási helyén kellett befizesse, amit a kincstár visszaosztott az önkormányzatoknak, melybôl Székelyudvarhely idén nyolc milliárddal kevesebbet kapott, mint amennyi járt volna. Városunkban számos vállalat és intézmény, mint a Romtelecom, a Posta, a bankok, vagy akár a rendôrség is, Csíkszeredában fizette, fizeti a fizetési adóját, a székhelyének megfelelôen. Az év elején megjelent rendelet viszont e 35% visszaosztását a megyei tanácshoz juttatja. Így pédául a Romtelecomnak - van kirendeltsége Székelykeresztúron, városunkban és Gyergyóban egyaránt - az alkalmazottai mind Csíkszeredának adóznak jövedelmük után. A felsorolt települések így elesnek egy bizonyos összegtôl. A polgármesteri hivatal adó- és illetékosztályának alkalmazottai már év elején észrevették, hogy nem részesül a város a fizetések után járó említett 35%-ban, ami havi 1 milliárd lej hiányt jelent. Geréb László osztályvezetô elmondta, hogy februárban már észrevették a hiányt és március elsô felében kérést is intéztek ez ügyben Nicolae Nigahoz a Megyei Pénzügy igazgatójához, de ô csak július végén válaszolt. Válaszában az igazgató kifejtette, hogy a törvényen túlmenôen a kormányrendelet érvényben marad és alkalmazásával megrövidül egyes önkormányzatok költségvetése.Gerébék azután a megyei kincstárhoz fordultak. Igazgatója, Kedves Imre kijelentette, hogy a kincstárnak érvényben van egy belsô normája, amelynek értelmében a befizetett adókat nem osztják vissza a településeknek, hanem az az önkormányzat kapja meg, ahová befizetôdtek.Miután a megyénél nem érvényesültek, a helyi adó- és illetékosztály vezetôsége a minisztériumhoz fordult. Kérést intéztek Vlad Rosca közigazgatási- és Mircea Ciumara államminiszterekhez, de választ még nem kaptak.- A minisztériumtól megérkezô válaszok után mit fog tenni az adóosztály?- Mi be akarjuk perelni a kincstárat, mert egy olyan belsô normát alkalmaz, amely a létezô törvénynek ellentmond, még akkor is ha Decebal Traian Remes pénzügyminiszter aláírását tartalmazza. A miniszterek válaszait csatolni szeretnénk a perhez szükséges dokumentációhoz. A helyi adók és illetékek nagy részét, tehát épület-, telek-, és autóadókat az elôreirányzottnak megfelelôen sikerült beszedni, viszont ez a fizetési adó most az év vége fele közeledve 8 milliárd lej hiányt jelent.

Péter S. Attila

A megyei tanács nem támogatja városunkat

Nem városunk javára dôlt el a múlt pénteki Hargita megyei tanácsülés elsô napirendi pontjának, a pótköltségvetés elosztásának megvitatása. Mint ismeretes, egy kormányhatározat értelmében, Székelyudvarhely költségvetése ebben az évben mintegy 20 milliárd lejjel lett szegényebb 1999-hez képest. Az idén, a fizetések után járó, 35%-os adó a cégszékhelyeken (legtöbb esetben Csíkszeredában) fizetôdik be, az ottani költségvetés kasszáját gyarapítja körülbelül 53 olyan vállalatnak az adója, amely városunkban mûködik, és melynek alkalmazottai itt élnek, gyerekeik itt járnak iskolába. Ezzel az intézkedéssel városunk oktatási és mûvelôdési intézményei jelentôs bevételtôl maradtak le. Múlt szerdán városunk polgármestere összehívta városunk 26 oktatási intézményének igazgatóját, és annak érdekében, hogy a pótköltségvetés bizonyos hányadát városunk kaphassa meg, a 26 intézmény-vezetô aláírásával kérést juttattak el a Hargita megyei tanács elnökségéhez. Az intézményvezetôk küldöttsége (nyolc iskola-igazgató) részt vett az említett tanácsülésen is, ahol mindössze 4 megyei tanácsos támogatta Székelyudvarhely költségvetés kiegészítési kérelmét. Annak ellenére, hogy városunk oktatási intézményeiben nem csak udvarhelyi gyerekek tanulnak (a középiskolák diákjainak 30%-a vidékrôl származik, akiknek taníttatását városunk költségvetésébôl fedezik) különös módon az udvarhelyszéki tanácsosok sem támogatták a pótköltségvetési összeg 10%-nak, városunkba való juttatását. A kért összeggel, - 1 milliárd 900 millió lejrôl van szó - biztosítani lehetett volna városunk tanintézményeinek túlélését. Máthé András valamint Király László iskolaigazgatók sajtótájékoztatón ismertették az udvarhelyi oktatási intézmények tarthatatlan anyagi helyzetét, valamint a megyei tanács hozzá állását az udvarhelyi oktatási és mûvelôdési intézményekhez. A hitelkeretbôl, (amely az idei évig biztosította a legszükségesebb javítási munkálatok ellenértékét) városunk oktatási intézményeiben a nyár folyamán, - a szeptemberi iskolakezdést megelôzôen - különbözô javítási, tatarozási munkálatokat végeztek, most pedig nem tudják kifizetni a munkálatokat végzô vállalkozókat, annak ellenére, hogy egyik intézmény sem lépte túl a hitel-keretet, amire elég lett volna az összeg. Máthé András elmondta, hogy az Orbán Balázs Általános Iskolának például 100 millió lejes tartozása van.Amennyiben ez a helyzet nem oldódik meg kormány-szinten, tönkreteszünk több kisvállalkozót, akik a nyáron elvégezték a javítási munkálatokat, ugyanakkor a gyerekek egészsége, és tanulási feltétele is megsínyli a dolgot, hiszen ilyen körülmények között az iskolák nem tudják fizetni a fûtést, villanyt és egyéb nélkülözhetetlen szolgáltatásokat az intézményekben - fogalmazódott meg a sajtótájékoztatón.Az is könnyen megtörténhet, hogy az iskolaigazgatók rákényszerülnek arra, hogy a téli vakációt követôen bezárják ezen intézmények kapuit.

Szász Emese

A Megyei Tanács pótköltségvetés tervezete sem az elôkészítés, sem a döntés pillanatában nem vette figyelembe Székelyudvarhely sajátos helyzetét.Az október 26-i tanácsülésen, érzésem szerint, egy kimondottan Székelyudvarhely ellenes döntés született. Sikerült a régió falvait a központ (Székelyudvarhely) ellen szavaztatni. Az udvarhelyszéki megyei tanácsosok is úgy szavaztak, mintha a székelyudvarhelyi könyvtár, múzeum, színtársulat, néptánccsoport a 26 oktatási intézmény stb. fenntartásában még csak erkölcsi támogatásra sem volnának kötelezettek, mintha ezek az intézmények a vidék kárára lennének. Azt természetesen nem is tartom érdemesnek megemlíteni, hogy a csíki és a gyergyói tanácsosok részérôl a legkevesebb szolidaritási megnyilvánulás is hiányzott. Amikor az elôzô tanács jóváhagyta az idei költségvetést és a helyi tanács felé leosztotta a mûködéshez szükséges pénzalapokat, arról volt szó, hogy az a pénzösszeg kb. 75 százalékban fedezi a helyi tanács mûködését. Nos, ha a pótköltségvetést végignézzük, azt láthatjuk, hogy 16 helyi tanács az eredeti költségvetésnél többet kapott a pótköltségvetés leosztásakor, de senki sem kevesebbet mint az év elei költségvetéshez leosztott összeg 50 százaléka, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy egy olyan helyi tanács, amely az év elején kapott mondjuk 350 millió lej támogatást és a pótköltségvetés leosztásakor 900 millió lejt (amire ugyebár nem számíthatott) miért nem tudott átengedni Székelyudvarhelynek 70-80 millió lejt.Csak sajnálni tudom ami történt, nevezetesen azt, hogy a Megyei Tanács a megértés, az emberi szolidaritás, az együvé tartozás legcsekélyebb méretû kinyilatkoztatásáról sem tett tanúbizonyságot ebben az esetben. Szerintem az elnökség feladata nem az lett volna, hogy a székelyudvarhelyi polgármester elôterjesztésére négy más polgármester ellennyilatkozatát vonultassa fel - ugye milyen az ókorban is divatos eljárás, hanem azon kellett volna vitatkozni, és megoldást keresni, hogy milyen úton-módon lehetne a csíkszeredai város költségvetésében megjelent többletbôl, ami kb. 8-10 millió lej, Székelyudvarhely költsévetésébôl származik, megsegíteni a bajba jutott várost. Ez helyett mit látunk? A "divide et impera" jól bevált és kitaposott útját jártuk, falut város ellen, régiót régió ellen, a régió falvait a régió központja ellen szavaztattuk. Személy szerint, mint megyei tanácsos, de fôleg, mint székelyudvarhelyi iskolaigazgató akinek 90 millió lejes ki nem fizetett számlám van a júliusban elvégzett nyári javításokért, lemondok a Megyei Tanács Kaposvárra tervezett látogatásáról, és javasolom a Megyei Tanácsnak, hogy az így megspórolt 2-3 millió lejt juttassa el a csôd szélén álló kisiparosnak.

Király László, megyei tanácsos

Székelyudvarhelynek még nincsen önkormányzati testülete, mert a tanács alakuló ülésén úgy döntött a tizenhárom RMDSZ- képviselô többsége, hogy az Udvarhelyért Polgári Egyesület (UPE) nyolc tanácsosa közül négynek egyszerûen megtagadják mandátum-igazolását. Miután elveszítette a polgármesteri széket, az RMDSZ úgy határozott: legalább egyszínû tanácsot teremt a zavaró mások, a megválasztott nyolc UPE-s képviselô nélkül. A módszerek nem számítanak, s a város sem.

Nehezen emészthetô logika szerint, az öt tagú igazoló bizottság négy RMDSZ-es tagja osztotta kettôvel a nyolc UPE-s tanácsosok számát, és a hátulsó négy képviselô igazolására nemmel szavazott. Azzal az indokkal, hogy az egyesület bejegyzése során eljárásbeli hiányosságok voltak. Ez az indok azonban nem ad magyarázatot arra, hogy az UPE-bôl négy képviselô miért kapott igen szavazatot, míg a másik négy nemet. Persze, van magyarázat, csak éppen ennek semmi köze az egyesület alakulása körüli esetleges eljárásbeli hiányosságokhoz. Az udvarhelyi RMDSZ arra tett kísérletet, hogy jelentéktelenebbé tegye a Szász Jenô polgármestert támogató egyesület erejét a testületben. Hogy a 21 helyett 17 tagúra tervezett tanácsban a kétharmados szavazati arányt igénylô fontos döntéseket csak ô(k), tehát az RMDSZ-tanácsosok hozhassák meg.A reálpolitikában jártasak joggal mondhatnák: briliáns elképzelés, csakhogy a politikában, az érdekérvényesítés vagy akár a lobbizás során egyetlen dolog tartja (úgy ahogy) kordában az öncélúságot: a törvény. Ezt hagyták figyelmen kívül a helyi és széki RMDSZ szolgálatos stratégái. Ugyanis a tanács alakuló ülését minden UPE-s képviselô elhagyta, nem csak az a négy, akiknek mandátum- igazolását megtagadták. És az új önkormányzati testület megalakulásához szükséges kétharmados jelenlét ezzel meg is szûnt, jóllehet a 13 tagú RMDSZ-frakció és tanácsadóik ezt másként gondolták.Olyannyira magabiztos lett az RMDSZ, hogy napokon belül újabb ülést hívott össze, megalakították saját tanácsukat, és hiábavaló volt a polgármesteri hivatal jegyzôjének figyelmeztetése is. Nem vették tudomásul a nyolc UPE-s tanácsos bírósági folyamodványát a tanács törvénytelen megalakulásával kap-csolatban. Azt is figyelmen kívül hagyták, hogy jogerôs ítéletig fölösleges abban a hitben önkormányzati döntéseket hozni, alpolgármestert választani, hogy a testület törvényesen dolgozik. De ôk ennek ellenére határoztak, alpolgármestert is választottak a 26 éves földrajztanár, Péter Pál személyében. A heves tevékenységnek csak akkor szakadt vége, amikor írásban jelezték az illetékes kormányhivatalból is, hogy kicsit pihenhetnek: legalább a bírósági döntést várják meg. Aztán a csíkszeredai bíróságon augusztus elsején megszületett a döntés.A bíróság igazat adott a magánszemélyként perelô Udvarhelyért Polgári Egyesület megválasztott képviselôinek. Az önkormányzati testület megalakulását törvénytelennek minôsítette és az addigi három tanácsi határozatot semmissé nyilvánította az alpolgármester-választással együtt. Az RMDSZ helyi szervezete azonban fellebbezett, viszont azt nem tudni, hogy milyen minôségben, ugyanis ha a tanács nem létezik (márpedig ezt mondja ki az elsô fokú ítélet), akkor a tanácsosok sem, tehát a jogilag nem létezô tanács nevében bizonygatni, hogy márpedig az létezik, eléggé érdekes feladat lesz az RMDSZ megbízott ügyvédjének. Nem beszélve arról, hogy a helyi közigazgatási törvény értelmében a helyi tanács jogi személyiségébôl fakadó képviseleti jogkört a polgármester látja el, és a polgármesteri hivatalon keresztül érvényesíti. Szász Jenô polgármester pedig, most már a másodfokon született ítélettel megerôsítve is törvénytelennek tartja az önkormányzati testület megalakulását és eddigi három határozatát. Emiatt aztán ô nem fog a szerinte törvénytelen tanács nevében feljebbviteli folyamodvánnyal élni. A bonyolult helyzetben tehát nem lehet tudni, hogy az RMDSZ milyen jogcímen fellebbezett.Csodákra, meglepetésre azonban mégis lehet számítani. Ve-restóy Attila udvarhelyi szenátor közbenjárására ugyanis Vlad Rosca miniszter levelet küldött Udvarhelyre, hogy márpedig a tanács megalakulása törvényes. Ezt a magas rangú tisztviselô annak ellenére tette, hogy napokkal elôtte egyik alkalmazottja éppen az ellenkezôjét írta ugyanannak a hivatalnak a nevében.A Marosvásárhelyi Táblabíróság illetékes dönteni a kérdésben most már többszöri halasztást követôen, ezen a héten. Normális körülmények között nem dönthet másként, mint a csíkszeredai bíróság, hiszen az államtitkári levelet leszámítva aligha jelenhet meg új elem az udvarhelyi RMDSZ védekezési érvei között. Ha azonban politikai döntés kell szülessen, akkor az elsô fokú ítélet eltörlésére számítani lehet, ugyanis a Marosvásárhelyi Táblabíróság elnökét az RMDSZ nevezte ki. A funkcióelosztás során ez a tisztség neki jutott. És finoman szólva: politikai szempontok szerint szerzett funkcióért néha fizetni kell. Lehet, hogy éppen a székelyudvarhelyi tanács lesz az egyik törlesztendô számla.

Szôke László

GAZDASÁG

Káros hatások a gazdaságra

Inflációs idoszakban annak következtében, hogy a belsô árak gyorsabban növekednek mint a külsô árak a hazai cégek versenyképessége jelentôsen csökken. A nemzeti pénznem leértékelôdése olcsobbá teszi a belföldi javakat a külföldiek számára, így növekedhet az export. Az olyan esetekben viszont mikor az exportárut import nyersanyagból készítik és az infláció valamint a nemzeti pénznem leértékelôdése tartós és jelentôs mértékû, az alapanyagra történô ráfordítás gyorsabban növekszik mint az exportbevétel, így a cégek minden termelési cikluson veszíthetnek. Általában véve, cégenként és a nemzetgazdaság szintjén az exportok növelésével lehet biztosítani az importok azonos volumenét - a nemzeti valuta leértékelôdésének függvényében.Ami a befektetéseket illeti, inflációs idôszakban ezek erôsen lecsökkennek. Minden befeketô a befektetése után egy bizonyos hozamot vár el. Egy olyan országban ahol az infláció 40%, egy befektetés hozama minimum 50% kellene legyen. Ez az egyik oka a külföldi befektetôk hiányának.Az infláció károsan érinti a hitelezést és a megtakarítási hajlandóságot. Az infláció jelentôsen erodálja a banki betéteket és ezzel nem ösztönzi az ezekben történô megtakarítást. Mérsékelt infláció esetén a betétesek megtakarításai lassú eróziónak vannak kitéve. Nagy infláció esetén mivel a banki kamatok általában fixek, az inflációs ráta erôsen közelítheti vagy meg is haladhatja a banki kamatot. A bankok hosszú távon igazítanak a kamatokon de ez már nem segít a kisbefetetôn. Nem beszélve arról, hogy a lej leértékelôdése a hazai tapasztalatok szerint jónéhány százalékponttal meghaladhatja az inflációs rátát.(Pld. 1999-ben az infláció 54,8% a lej leértékelôdése a dollárral szemben 59%)Az infláció az adósoknak kedvez. Az adósok kedvezô helyzetben vannak, mivel tartos infláció esetén a törlesztô részletek és a kamatok reálértékben egyre kisebb tehert jelentenek. A fogyasztók pedig tartós infláció esetén valódi értékük alatt jutnak az áruhoz. Így az infláció a fogyasztásnak és az adósoknak kedvez, nem kedvez viszont a betéteseknek és hitelezôknek. Az infláció minden nemzetgazdaság destabilizáló és dezorganizáló tényezôje. Szétrombolja az egyes árak közti összefüggéseket, az árak elvesztik mutató jellegüket, megnehezül illetve lehetetlenné válik bármilyen gazdaságossági és hatékonysági számítás elvégzése. Semmi sem hasonlítható össze egy inflációs ország gazdasági dinamikájában.Infláció alatt a közgazdászok legáltalánosabban az átlagos fogyasztói árszint emelkedését értik. Ez utóbbit a fogyasztói kosár segítségével mérik. A fogyasztói kosár azon javak és szolgáltatások mennyiségét mutatja melyekre egy "átlagfogyasztó" jövedelmét költi. Ezen javak és szolgáltatások árainak változását mennyiségükkel súlyozva számolják ki az átlagos fogyazsztói árszint változást. A mutató feladata semmiképpen nem a személyes érintettség érzékeltetése. Mértéke egy nemzetgazdaság állapotát jellemzi inkább. (a szerk.)A gazdaság szerkezeti reformján Romániában a még mindig túlsúlyban lévô és elképesztôen veszteséges illetve minden költséghatékonyságot nélkülözô állami szektor lebontását, privatizálását értjük Ez a szektor közpénzekbôl él, vagyis a hatékonyan termelô magánvállalatok adójából. Példa: az ARO gyár 2000 augusztusi termelése 14 autó, raktáron van 223 darab, a brassói traktorgyár 2000 augusztusi termelése 220 traktor, raktáron van 1728 db. Ezek a vállalatok valószinûleg olyan banki hitelbôl termelnek, raktárra, amelyet majd mint "rossz" hitelt kegyesen átvesznek a közadósságba, vagyis mindenki adósságává válnak. Ugyanazon statisztika szerint azonos létszám mellett a dolgozók fizetése hónapról hónapra növekedik. No comment. (Forrás: Capital)

Cs. J. István

Az Antena 1 egyik tulajdonosa, Dan Voiculescu egyetemi tanár, ipar és médiamágnás könyvet írt a versenyképességrôl. Ebbôl közöl részletet az Adevârul Economic.

(.....) Eddig, makro és mikrogazdasági1 szinten arra kerestük a lehetséges válaszokat, hogy mit kell tennünk azért, hogy versenyképesek legyünk. Probáljunk meg most arra válaszolni: mit kell tegyünk ahhoz, hogy ne legyünk versenyképesek? Pontosabban, melyek a leggyakoribb hibák, amelyeket a gazdasági versenyben résztvevô elkövet, melyek a legveszélyesebb csapdák, amelyekbe beleeshet. Az alábbi gondolatkínálat nem törekszik sem teljességre sem objektivitásra.Természetes, hogy a legnyilvánvalóbb, versenyképességet gyengítô tényezô a pusztítás- rombolás. Ez a gazdasági élet hét alaptényezôje közül hatot érint, a kreatív erôt, a tehnológiai ismereteket, a termelô kapacitásokat, a munkaerôt, az anyagi erôforrásokat, és a termékeket.Ehhez hasonlóan hat: a háború, a forradalom, az erôszakos cselekmények, a vagyonból való kiforgatás. A következô versenyképességet gyengítô tényezô a tétlenség. Egy tétlenséggel töltött nap vagy hét egy egyén számára, egy tétlenséggel töltött hónap vagy év egy nemzet számára a legfontosabb gazdasági erôforrás az idô elvesztését, szétrombolását jelenti. Az idô annál is fontosabb, mivelhogy visszaszerezhetetlen, és nem adható át. Nem tudod kölcsönkérni, nem tudod vásárolni, nem tudod félretenni-takarékolni egy megfelelôbb idôpontra, nem tudod örökölni, nem tudod a bingón megnyerni, és lopni sem tudod. Az idô elvesztése nem látványos, nem fáj, nem hat meg, de ugyanolyan hatással jár mint a pusztítás, és nagyobbal mint a vagyonból való kiforgatás, mivel magában foglalja az elveszett erôforrás viszszaszerzésének lehetetlenségét. A tétlenség igen perverz formája a hiábavaló munka. Ha az egyén vagy nép értékteremtés nélkül dolgozik, de abban az illúzióban él, hogy értéket teremt, súlyosan csalódni fog mikor munkája nem tûnik ki "leltározáskor".Egy másik versenyképességet gyengítô tényezô a képzetlenség. Hasonlóan az elôbbiekhez egyaránt érinti az egyént és az országot. Ahogy a fenti esetben, ezt sem tudod kölcsönkérni, megvenni vagy akár ellopni, nem szerezhetô meg csak saját erôfeszítéssel és bizonyos költségekkel, lemondással jár. Ha egy ember vagy egy nép képtelen megérteni a megfelelô idôben megtett erôfeszítés kifejtésének és a költségek megfizetésének fontosságát akkor ennek igen súlyos versenyképesség hiány lesz a következménye. És ahogy az elôbbi esetben, itt is megjelennek a képzettség tényezô perverz, steril formái melyek hasonlóan, ha nem mégjobban mérgezôek mint ha a képzettség teljesen hiányozna. Ha a tanügyi rendszer olyan diplomákat bo-csájt ki melyek mögül hiányzik a magasszintû, értékteremtô tudás és képesség (Tudni annyi, mint képesnek lenni - Francis Bacon), akkor ez az értékek meghamisításához, társadalmi frusztrációhoz, és egy eunokoid réteg kifejlôdéséhez vezet: mely képtelen magasszintû munkát kifejteni, mert rosszul volt kiképezve erre, és nem hajlandó alacsonyabb képzettséget igénylô de mégis értékteremtô munkát végezni mert azt alacsonyabb rendûnek tartja. Több ok is van ami miatt a tanügyi rendszerek szakmailag steril végzôsök kibocsátását kockáztatják, de a legtipikusabb a tanügyi rendszerek alkalmazkodóképességének hiánya a társadalomban és fôleg a gazdasági életben végbemenô egyre gyorsabb változásokhoz.A következô versenyképességet gyengítô tényezôt metaforikusan a cégek jóllakottságának nevezhetnék. Ez elsôsorban a nagy, a piacon jól ismert, sikeres cégekre veszélyes, melyeknél az önelégültség elpuhítja a lendületüket. Ennek a jelenségnek a tünetei a következôk:1. A fogyasztó szükségleteinek, vágyainak és preferenciáinak a figyelmen kivül hagyása.Tipikusan elhanyagolják a kulturális forradalmakat és az új generációkat;2. A vezetés lépéseinek ritualizálása (formálissá válása); például az információgyûjtés mely a versenygazdaságban alapvetôen fontos lépés, egyszerû aktussá válik, anélkül, hogy értelmeznék az adatokat, vagy ha jól értelmezik a következtetéseket nem ültetik át gyakorlati lépésekké;3. A saját vágyak összetévesztése a valósággal (angolul wishfull thinking), mely szélsôséges esetekben oda vezet, hogy a vezetôk hinni kezdenek a cég saját propagandájának vagy üzleti reklámjának;4. A lustaság vagy félelem, hogy a versenyképességi vizsgálatok következtetéseinek megfelelôen lépjen. Ezek a vizsgálatok mindig sok bizonytalansági tényezôt hordoznak magukban, így sok vezetô hajlamos abba az angol közmondásba menekülni, hogy "when in doubt, don’t" (vagyis ha választanod kell hogy cselekedj vagy sem, ne cselekedj);5. Az egyes részlegtechnológia "forradalmak" és ezek gazdasági kihatásának fel nem ismerése;6. Annak a képességnek a hiánya, hogy alternatív stratégiákat dolgozzon ki és azokat összehasonlítsa az alkalmazott stratégiával, vagyis a stratégiák pluralizmusáról való lemondás. A fenti tünetek közül nagyon sok egy közös okra vezethetô vissza: a menedzser (vagy egy politikai vezetô egy nemzet esetében) azon képességének elvesztése, hogy más nézôpontjából gondolkozzon: a fogyasztó, a versenytárs, a saját beosztott, és a különbözô társadalmi kategoriák és erôk szempontjából.(.....)

Cs. J. István

Másfél hónap alatt, a Polgármesteri Hivatal Kereskedelmi és Privatizálási Osztályához, összesen 190 esetben fordultak - tájékoztatott Ilyés György fôosztályvezetô. Mûködési engedélyt 28 esetben adtak ki 15 egyéni vállalkozás, 2 családi vállalkozás, 11 módosítás egyénirôl családira, vagy fordítva. A hivatal munkatársai 25 esetben kértek elsôdleges beleegyezést tevékenység indítására, 32 esetben fordultak a hivatalhoz tanácsadás címén, valamint 20 esetben adtak ki üzletek megnyitásához mûködési engedélyt, továbbá 5 esetben váltottak ki piaci árusításra engedélyt.A hivatal szakfelügyelôi 52 ellenôrzést végeztek különbözô egységeknél 15 esetben bírságoltak. Legtöbb esetben azért büntettek, mert az elárusítók nem jól társították termékeiket. Így erôs illatot, szagot árasztó termékeket élelmiszerekkel együtt helyeztek el. A másik ok, az egységek rendje, és kiszolgálás minôsége miatt bírságoltak, a szakmai képzettségük a kiszolgálóknak nem megfelelô.A szeptember 1-jén megjelent a 99-es számú rendelet a piaci termékek és szolgáltatások kereskedelmi forgalmazásáról szól. Ez megállapítja a kereskedelmi tevékenység lebonyolítására vonatkozó általános elveket, és a piaci termékek és szolgáltatások terítését biztosító hálózat kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszik, a szabad verseny, a fogyasztók élete, egészsége, biztonsága, és gazdasági érdekei, valamint a környezet oltalmazására vonatkozó elvek betartásával.A rendelet ötös szakasza kiemeli, hogy bármely kereskedelmi ténykedés csakis a helyi közigazgatási hatóságok elôzetes engedélyezése alapján bonyolítandó le, a törvény feltételei között. A rendelet többek között kitér, az élelmiszerekkel való kereskedelmi tevékenység, és közétkeztetési tevékenység gyakorlására is. Nagyon sok olyan egység létezik a város területén, akik a Polgármesteri Hivataltól nem váltották ki az engedélyt. Nyolc esetben kaptak lakossági bejelentést, a kereskedelmi tevékenységet kifogásolták, mert a megengedettnél nagyobb volt a zajszint, zavarták a lakók nyugalmát, csendjét. Ezt a 61-es törvény szabályozza, ennek be nem tartása 1-20 millió lej büntetést von maga után. Ugyancsak ez a törvény vonatkozik a közrendre, a fegyelemre, ezek be nem tartása bírságot von maga után. Mint a szakfelügyelô hangsúlyozta, a cél nem a bírságolás, hanem a normális együttélés a lakosság és a vállalkozók között - tájékoztatott Ilyés György, fôosztályvezetô.

B. J.

VÉLEMÉNY

A tisztességes tájékoztatáshoz sok minden mellett hozzátartozik a tárgyilagos, pártatlan hírközlés.Ezt figyelembe kellene vegye a "kisvárosunk független vagy függô médiája". Ellenkezô esetben hihetetlen, nagyon érdekszagú az egész munka. A tájékozott olvasó vagy nézô azonnal észreveszi, ha kilóg a lóláb. Két példa: Primo: A Csíksomlyói búcsút megelôzô napon lakossági fórum volt a városunk Mûvelôdési Házában a csereháti iskolával kapcsolatban. A zsúfoltságig megtelt teremben fô vendégünk Németh Zsolt, anyaországunk külügyi államtitkára volt. Mások mellett városunk média képviselôi is tettek fel kérdést az iskola visszavásárlásával kapcsolatban. A válasz tiszta és egyértelmû volt: - a pénzösszeg erre a célra elkülönítve megvan. De csak abban az esetben lehet szó vásárlásról ha az ügy jogilag teljesen tisztázott. A pénzt a magyar kormány nem Szász Jenônek, vagy ha úgy tetszik nem a polgármesternek ajánlja fel, hanem a város és környéke polgárainak, akik gyermekei számára épült, eredeti szándék szerint az iskola. Egyenes beszéd annak, aki ért a szóból. Aki nagyon feledékeny, idônként így meditál: "már eltelt x-y nap Szász Jenô megválasztása óta, de az iskolát nem vásárolta vissza". Egy biztos! Nem ô hanem a város fogja visszavásárolni, ha adottak lesznek a feltételek. Addig sok nap fog még eltelni, s remélhetôleg azelôtt tanácsa is lesz városunknak.Secundo: - nôsül a legényember, (a polgármester) ez teljesen az illetô és családja magánügye. Akár a Hargita-tetôi kalibában, akár a város Sportcsarnokában tartja élete eme nevezetes napját. Saját zsebe és óhaja dönti el, milyen külsôségek mellett és hány személlyel óhajtja élete nagy örömét megosztani. Választási kampányakor egyeseket az zavarta, hogy legényember. Most úgy látszik az, hogy megnôsült. Neki is van magán- élete, amit jó ízlésû ember nem piszkál. Ha életmódja vagy viselkedése méltatlanná teszi hívatása elvégzéséhez, akkor igen. Markó Béka kétszer nôsült meg... két családot is alapított és nem dôlt össze a világ.Az eladott kábeltévénk riportere egyik esti híradó anyagában érezhetôen kínlódott ennek apropóján, hogy az eseményrôl citromlevet csavarjon ki. Nem sikerült sárt dobni. Képletesen szólva a narancsból "burancsot" csinált.Nem azt mondom, hogy ajnározzák a város vezetôt. Sôt! Kritizálják keményen, ahol és amikor szükséges. Mindent a maga idejében, kellô emberi és szakmai érzékkel. Egy nô és férfi sorsának életre szóló összekötése alkalom a jókívánságok kifejezésére. Ízléstelen ilyenkor a járdafoltozások, csôtörések meg más számtalan gondot számon kérni.Ez még akkor is érvényes ha történetesen más szekér (toló) táborba tartozik valaki.Részemrôl életre szóló boldogságot, sok utódot kívánok az új párnak.

Balázs Sándor

Elôször csak megdöbbenéssel, aztán dühvel, végül pedig öklendezve követtem, hogy mi zajlott az elmúlt hét második felében az Udvarhelyi Híradó hasábjain, a STAR Rádióban és a DIGITAL 3 Televízióban. És az ábrándít ki leginkább, hogy még én vagyok kénytelen szégyellni magam. Vagy inkább ôket sajnáljam?Azt hiszem rugalmas vagyok, mert el tudom fogadni, hogy némelyek hangosan (értsd nyilvánosan!) gondolkodnak arról, hogy funkciójának megfelelôen nôsül-e a polgármester? Hogy visszaél-e a tisztségébôl fakadó elônyökkel lakodalmának megszervezésekor? Bár nem értek egyet velük, és megvetem ôket emiatt, de még azt is tudomásul veszem, ha az erkölcsileg feddhetetlen, különbnél-különb kollegáim a házasság, a párválasztás ürügyén vélik fellelni e település ôsellenségét, a magyar nép árulóját, vagy a mit tudom én még micsodát... Mindaddig meg tudok békülni, amíg a politikust vagy a köztisztviselôt támadják, de mélységesen fölháborít, ha az embert pécézik ki. A magánembert, akinek elvitathatatlan joga van a magánélethez pont úgy, mint nekik odaát, mint mindenkinek...Szégyellem magam, mert így vagy úgy, de közöm volt ahhoz, hogy sok mostani zseni fölkapaszkodhatott a helyi média szamárlétráján. Nem nevezem most néven emberi gyengéiket, mert ugyanúgy járnék el, mint ôk, de röstellem magam amiatt is, hogy azt hittem: az erkölcsi tartás, a tisztesség, az ember(i) iránti alázat tanulható.Szégyellem magam, mert közrejátszottam abban, hogy az udvarhelyi médiában buta hóhérok szülessenek. Mert ahelyett, hogy élet- halál harcot vívtam volna velük (amikor éppen fölfele törekedtek), kitértem elôlük, és inkább új médiumokat teremtettem. Szégyenem, hogy erkölcstelen médiavállalkozókat és erkölcstelen újságírókat hagytam egymásra találni. Hogy én is hozzásegítettem ôket a hatalomhoz, ahhoz, hogy Székelyudvarhely torz visszhangjai ôk lehessenek.Megbocsátást és elnézést kell kérnem, de sajnos, csak saját nevemben tehetem. Nehogy megsértôdjenek!

SZÔKE László

Az alábbi soroknak az Udvarhelyi Híradóban volna a helyük, ugyanis ott jelent meg a múlt héten a fôszerkesztô Pintér István közízlést és jóérzést sértô jegyzete, címe: A harcias vôlegény. Hogy mégis az UdvarhelySzékben szólok a lelki durvaságról, faragatlanságról, neveletlenségrôl tanúskodó írásról, annak oka egyszerû: nem a Pintér szemétkosarának szántam soraimat, s ha mégis megkegyelmezett volna nekik, olvashatnám az ellentmondást nem tûrô, nagyképû, kioktató mellé biggyesztett háromszor akkora kommentárját. Mert hiszen az utolsó szó mindig az övé kell legyen (nemcsak az én esetemben). Bizonyára felhatalmazták erre, mert évek óta folyik ez az unalmas, fárasztó játéka.Ezúttal arról van szó, hogy akárcsak egy hírügynökségi irodába, jöttek az említett Pintér-cikk kapcsán hozzám a jelzések: az IKOS CONF készruhagyárban a nôk, fôként az anyák fel vannak háborodva, az egyházi emberek szintén, az utca embere hasonlóképpen, az ügyrôl elmarasztalóan beszélnek fodrászatokban, iskolákban, közintézményekben stb. stb.Miért? Mert a fôszerkesztô - aki mindenkit bértollnoknak nevez, ha nem az ô és klikkje szájíze szerint ír - igencsak eldobta a sulykot: durván belegázolt Szász Jenô polgármester magánéletébe, lelki világába esküvôje apropóján. Azzal gúnyolódott Pintér - mondták például az asszonyok és papok —, ami a legszentebb és legsérthetetlenebb ilyenkor: a menyasszony és a leendô gyermekek (a Pintér szóhasználatában: porontyok!). Mondták, vigyázzon az öntelt és elbizakodott, gôgös fôszerkesztô a csereháti iskola emlegetésével, mert neki is van gyermeke (!). Egyházi vezetôk készülnek, hogy Pintér túlkapásait a laptulajdonos Albert András figyelmébe ajánlják. Nem csoda.Ami a város közvéleményét évek óta zaklató Cserehát-ügyet illeti: a fényképezés és közlés ismertetôjeként az a véleményem, hogy: ha a felvételek nem kerülnek nyilvánosság elé (az UH-ból a legnagyobb példányszámú országos román napilapba, az Adevârul-ba), minden bizonnyal ma az apácák nem lennének az épületben, nélkülük folyna a jogvita, vagy talán már rég eldôlt volna az ügy a város javára. Mert a Pintér által ezúttal ostoba módon hangoztatott tárgyilagosság városellenességet (világosabban: Udvarhelyellenességet) jelent. Tehát aki ebben a speciális esetben a sajtó tárgyilagosságáról beszél, vagy debilis, vagy áruló. Lehet választani. A szóban forgó újságcikk megszületésével az újságírás méltósága helyett annak elfajult mucsaisságával találkoztunk, amire még rájátszott a beszélt, illetve az elektronikus sajtó is, amikor teljesen magánügybe próbálta beleütni az orrát. A valamelyest hasonló hangzása miatt nem szabad összetéveszteni a polgárosodást a proletároskodással, nem a riporter vagy az utca emberének dolga eldönteni, hogy túlméretezett-e egy esküvô vagy sem (egyébként magyar településeken, szerte a Kárpát-medencében ma sem ritka az 5-600 személyes lakodalom!). És afelôl is megnyugodhatnak az álmatlankodók, hogy a polgári esküvô nem az új esketô teremben volt. A templomi esküvôn a tartalmas papi beszédbôl igen indokolt ezúttal kiemelni az intelmet, mely szerint:"...ne hátráljatok meg, sokan mellettetek vannak Udvarhelyen..." Mennyiségre és minôségre egyaránt vonatkozott a papi felismerés.

Komoróczy György

Találgatja az utca embere. Arról van szó, hogy többen nehezményezik, hogy a nemrég eladott helyi kábeltévé-hálózat új tulajdonosa a beígért amerikai helyett román. Nem megnyugtató számunkra az ígérete, hogy nem fog változtatni a mûsorok nyelvén, sôt bôvíteni fogja mûsorkínálatát. Azt is mondják, hogy ezen üzlet lebonyolításában az is részt vett, akire most is rá kellene szavazzunk, hogy továbbra is képviselje érdekeinket a Parlamentben, hogy magyarságunkért kiálljon. A dolgokat így is lehet nézni, de úgy is, hogy ez az akció városunk elrománosítási folyamatában egy újabb elôrelépést jelent, a bôvülô katonaság és a román diákbentlakássá váló csereháti épület mellett. Mert lehet, hogy az új tulajdonossá váló Astra cég, most nem változtat a mûsorok nyelvén, de a román lakosság növekedésével, amelynek feltételeit, az említett katonaság és egyéb megélhetési lehetôségek biztosítanak, meggondolja magát. Elôször növelheti a román mûsoridôt a híradó román nyelvû hírösszefoglalójáról pár órásra. Ha ez nem tetszik, létrehozhat egy önálló stúdiót is és a megvásárolt hálózattal olyan mûsort állíthat össze, amilyent akar. Egy román stúdió létrehozásával már az állam is fog esetleg némi támogatást nyújtani, mondjuk régiófejlesztés címen, és a megnövekedett román lakosság nem fogja szükségét érezni ennyi magyar tévécsatornának, sôt a magyar nyelven szinkronizált mûsorok nyelve is megváltozhat. Mi pedig nem vehetünk mindannyian parabola antennát, és ráadásul nem fizethetjük a külön bérlettel sugározott tévécsatornákat, mint például a Discovery, a National Geographic, vagy az Eurosport. Valakik közülünk természetesen a lehetô "leghelyesebb" döntést hozták és hozzák meg, a "legjobbat" akarva nekünk.

Kovács József

Béke, barátság, szeretet, jóság, türelem, alázat, szépség, igazság. Háború, ellenségeskedés, gyûlölet, rosszindulat, türelmetlenség, gôg, csúfság, hazugság. Pozitív — azaz szívet melengetô, biztató — szavak sora az elsô, negatív — mérgezô, lélekemésztô — szófüzér a második mondat. Nyájas olvasó, gondolj bele: melyik értéksorozattal találkozol nap mint nap az édes, szabad, független, demokratikus és tárgyilagos sajtótermékekben... Egyszerû, egy darabból öntött embernek tartom magam, hiszek a verbális szuggesztióban, vagyis a szavak valóságformáló, lelket átgyúró erejében. Ezért merem mondani neked, kedves barátom, ismeretlen testvérem: figyelj a jó szóra, a pozitív értékeket felsorakoztató mondatokra, hiszen tenmagad és embertársaid sorsának jobbra fordulása függ a lelkekbe gyökerezô igéktôl. Ismerek olyan újságírót, aki úgy öt-hat éve nem írt le pozitív mondatokat. És teszi mindezt úgymond a te érdekedben, a javítás szándékával. Drága barátom, ne higgy neki: nem mind sebész az, aki sebet ejtve próbál gyógyítani. Köztudott, hogy a kábítószer-ellenes kampány is visszájára fordulhat: a tapasztalatlan ifjú megismerheti a lélekölô szerek kínálatát, a beadagolás módozatait. Ezért üzenem neked: tündér, gyöngy, bárányfelhô, sziget, szerelem. Tedd ezt a szósort a frissen elolvasott bûnügyi krónika, netán a közéletiség hibáit epésen maró bírálat mellé. És jól fontold meg, hogy lelked épülésére mit olvasol...

Fábián Lajos

KULTÚRA ÉS MÚLT

Október 23-án, Székelyudvarhelyen, az 56-os emlékmûnél, a déli harangszó kíséretében elhelyezték kegyeleti koszorújukat a még élô udvarhelyszéki 56-os áldozatok: Imreh József, Kovács Gyula, Sándor Balázs, Pál László, Török Mihály. Az ünnep nyitányaként a résztvevôk elénekelték Nemzeti Imánkat. Sájndor Balázs a következô mondatokkal elevenítette meg a kommunizmust alapjaiban megrendítô történéseket: "A 23-i jeles nap egyartánt szolgáltat okot szomorúságra és örömre is. Akik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kapcsán, illetve részvétel miatt megjárták a poklok poklait vagy akik ismerik a történteket tudják, miért kell fájó lélekkel visszagondolniuk, utána pedig örülniük. Mert ma is fájnak a börtönévek, fáj az áldozatul esettek hiánya, és ezekbe a fájó érzelmekbe vegyül örömérzetünk is, mert kimondhatjuk: Vége. Érdemes volt! A történetírás úgy tartja, a kommunizmus koporsójába az elsô szegeket 1956. október 23- án, a Budapesten kirobbant forradalom és szabadságharc verte. Úgy is szoktak fogalmazni, hogy 1956 volt az elsô komoly csapás a kommunizmusra. Az akkori események fôszereplôi - akárcsak Petôfiék idejében - a fiatalok voltak. Ôk mondták ki, hogy elég volt a hazugságból, a félelembôl, a jogfosztottságból. Visszakövetelték az elkobzott szabadságot, nem tûrték tovább a szovjet elnyomást, szabad, demokratikus, polgári Magyarországot akartak.A budapesti, illetve anyaországi történések híre hamar elterjedt a világon, Erdélybe is pillanatok alatt érkeztek a hírek, leginkább a Szabad Európa Rádió jóvoltából. A pesti forradalommal rokonszenvezôk tábora gyorsan gyarapodott az erdélyi városokban is, fôként a diákok körében és nem válogatott a szabadságra vágyók nemzetiségében. Az ötvenhatosokként emlegetett jelenlévô emlékezôk is diákként, tanárként, fiatalként óhajtották a változást. Az 56-al kapcsolatos erdélyi események Szoboszlai-ügy néven váltak ismertté a közvélemény elôtt, természetesen jobbára csak a 89-es rendszerváltozást követô években. Tudjuk mi lett a csoport tagjainak sorsa: kivégzés, illetve szabadságvesztés kényszermunkával. Az utóbbiak közt voltak a jelenlévôk közül is, de volt olyan udvarhelyszéki is, aki az elôbbi ítélet áldozata lett. E jelképes alkotás elôtt gondolunk most az áldozatokra, gyötrelmeken átesett túlélô sorstársakra és kérjük a Teremtôt, ne engedje soha odafajulni az emberi gyarlóságot, hogy szükség legyen az igazságérzet lázadására. Az anyaországban egy helyen székelykaput avattak 1956-ra emlékezve. Azt jelképezte, hogy a magyarországi magyarok a határon túli magyarokkal együtt kívánnak csatlakozni az Európai Unió országaihoz. Ez a gesztus is azt sugallja nekünk, hogy 1848 mellett a mai nagy történelmi esemény évfordulóján is használjuk a jelzôt így: 1956 -Te csillag."Befejezésül elhangzott a Székely Himnusz: "Ki tudja merre..."

Fosztó Áron Zoltán

Homoródszentpál

Október 29-én névadó ünnepségre kerül sor a homoródszentpáli általános iskolában. Az iskola névadó-jának rövid letrajzi adalékát ezen alkalomból közöljük.A többnemzetiségû Kôhalomban 1910. március 14- én, székely köznemesi családban született László Gyula idejekorán megtanulta értékelni a sors által rendelt magyarságát, ahol édesapja igazgató-tanító volt. Édesapja id. László Gyula Abásfalván született, édesanyja bibarcfalvi Tordai Vilma, unitárius vallású udvarhelyszéki székelyek. Gyerekkori élményei szülôvárosához és Székelyszárdoboshoz kötötték. Az 1916-os román betöréskor elkezdôdött a László család kálváriája. Sikerült elmenekülniük az utolsó vonattal. Aztán visszaköltöztek Erdélybe, szülôvárosába, majd rövid szovátai tartózkodásuk után Kolozsvárra kényszerültek. Erdély megszállása következtében - kiutasításuk után - Magyarországra menekültek. László Gyula 1928. június 5-én érettségizett a budapesti Kölcsey Ferenc Reálgimnáziumban. A Képzômûvészeti Fôiskolán Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Lyka Károly voltak tanárai. Tanári oklevelet szerzett 1933 júniusában, majd bölcsészdoktori oklevelet 1935 júniusában. A Magyar Nemzeti Múzeum díjtalan gyakornoka lett 1934-ben. Múzeumi gyakornok 1936-ban s aztán 1937-ben múzeumi segédôr. Feleségül vette Vidra Mária tanár-festômûvészt (lánya: Emôke mûvészettörténész, fia: Zoltán építészmérnök). Ösztöndíjas tanulmányútján megcsodálta a legnagyobb mûvészek remekmûveit. A bécsi-döntés után visszatért Erdélyben, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, majd a nevet változtatott Bolyai Tudományegyetem tanára lett. Az erdélyi Tudományos Intézet tagja. 1944-ben megjelent A honfoglaló magyar nép címû alapvetô munkája. Kolozsváron a Móricz Zsigmond Népi Kollégium tanár-elnöke, a Magyar Népi Szövetség mûvelôdési osztályának volt a vezetôje. A politikai változások következtében, újabb kiutasítást megelôzve, az akkori nagykövet féltô-noszogatására 1949-ben távozott és végleg Budapesten telepedett le. Addigra a "jóbarátok" gondoskodtak a számára felajánlott állások elvesztésérôl. Családja fenntartása érdekében abban a kritikus idôszakban diafilmképek festésére kényszerült. Akkor "született" meg az Ötven rajz a honfoglalókról címû rajzsorozata is. A Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának Vezetôje lett 1953-ban. Egyetemi nyilvános rendes tanárnak nevezték ki 1957-ben. A tudományok doktora címet 1966-ban kapta meg. Tanszékvezetô egyetemi tanár volt 1969-tôl. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemrôl nyugdíjazták 1980-ban. Nyugdíjazták, de nem nyugalomba vonult, 1998-ban bekövetkezett haláláig dolgozott, a magyar nép ôstörténetére vonatkozó, képzômûvészeti, szellemi-tárgyi munkásságának eredményeit hagyva az utókorra. A "kettôs honfoglalás" feltevésének Atyját tiszteljük benne.

Fosztó Á. Zoltán

A megtartó népzene

- A magyar népzenének milyen szerepe van életünkben? Beszélgessünk a megtartó népzenérôl.- Az ezredfordulón újra meg újra kérdezzük, hogy a magyar népzene milyen üzenetet hordoz számunkra és a magyar millennium száz évvel ezelôtti hangulatára gondolunk. Az ezredfordulón újraértékeljük a magyar népzene megtartó erejét és Kodály száz évvel ezelôtti megállapításai jutnak eszünkbe, hogy az egyik legnagyobb erôforrás a magyar népzenében rejlik.- Az ezredfordulón újra megkérdezzük, hogy mi az ami a magyarságot megtarthatná a következô évezredben?- Az utóbbi évek, évtizedek tanulságait leszûrve rájövünk, hogy nagyon fontos a népzene, amely a magyarság lelkivilágát táplálni, erôsíteni tudja. A nagyvilág nem arra kíváncsi, hogy mit utánzunk a nyugati kultúrákból, hanem hogy mi kik vagyunk. A mi kultúránkat, a mi értékeinket kell bemutassuk a világnak ahhoz, hogy Európában tiszteljenek, becsüljenek minket. Akkor is Európába készült Ma- gyarország, építkezett, Budapestet akkor építették világvárossá, csak akkor is az volt a probléma, hogy a nagy globalizálódó hangulatban elfeledkeztek az igazi népi értékek megmentésérôl és mûvelésérôl. Napjainkban is ugyanez tapasztalható nagyban a fôvárosban, Budapesten. A ma-gyar közéletben egy kicsit még mindig mostohagyerek és furcsa csodabogár ez a magyar népzene, annak ellenére, hogy óriási táncháztalálkozók, nagy népi megmozdulások, többnapos rendezvények vannak országszerte, mégis a média mintha nem is akarna tudomást venni róla; például televíziós mûsorokban soha nem közvetítik egyenes adásban, mindig csak kis összefoglalókat mutatnak. Még mindig nem nôtt fel, úgy látszik, ez a társadalom eléggé, hogy felismerje az értékeit, elég hogyha a magyar tévé 1-es és 2-es csatornáin "Dáridó" mûsorokat és hasonló összeállításokat látunk, ahol a magyar népzene még mindig nem szórakozási forma. A népzenét még mindig az a cigányzene képviseli amit ezelôtt száz évvel Bartók, Kodály oly hevesen támadott, mert még csak nem is azt az eredeti cigányzenét produkálják ami értéknek számít, hanem azt a sekélyes mûcsárdást, mûdalt. Itt jegyezném meg, hogy a cigányságnak sokat köszönhetünk, hogyha nem is az eredeti népzenét közvetítették is, egy magyaros ízt adtak zenéjüknek. Még Liszt is ezt a fajta ma-gyar -, úgynevezett magyar népzenét dolgozta fel és a mai napig a cigányzenét nyugaton úgy könyvelik el mint magyar zenét. Igaz, hogy most már van egy újabb generáció, aki tisztában van azzal, hogy melyek az igazi népi értékek. - Említsünk meg néhányat a magyar népzene erdélyi követeibôl. - Szászcsávásiak, Japánba közvetítik a magyar népzene-kultúránkat, Fodor Sándor megy Amerikába és egész Magyarországszerte, a palatkai zenészektôl a gyímesdiekig mindenki ismeri ôket. Ugyanakkor Háromszéken a magyar ballada-kultúrát is ôk menekítették át. Virrasztókban éneklik. Magam is körülbelül négyszáz háromszéki balladát jegyeztem le, nyolcvan százalékban cigány elôadóktól. - A népzenére miért van szükségünk?- Azért, mert a népzene az egyetlen olyan érték, amit most már a világ is felismert, ezt bizonyítja az a tény, hogy a kilencvenes évek Oscar- díjas filmje-, az "Angol beteg" filmzenéjeként választották Sebestyén Márta "Szerelem szerelem" címû dalát. És elég szimbolikus az a megjelenítés a film elején, amint egy magyar úr a nagyvilágban a szerelmét viszi a repülôn, aki magyar népdalt dudorászik....

(folytatjuk)

- Fosztó Áron Zoltán beszélgetése Kallós Zoltánnal -

A Székelyudvarhelyi Mûvelôdési Ház és az Udvarhelyi Fiatal Fórum vezetôsége a 2000. évben már hatodik alakalommal szervezte meg az Erdélyi Folk- és Néptáncnapokat. Az október 12-én kezdôdött három napos elôadássorozat nyitányaként Kallós Zoltán folklorista Csángók címû, vetítéssel ilusztrált elôadását láthatta-hallhatta a koncert terembe összegyûlt nagyszámú, többnyire diákközönség, majd a szebbnél-szebb csángó magyar népdalokat tartalmazó hangkazettákat, CD-ket vásárolhattak a Kallós- Archívumból. Az elôadás kapcsán a csángókról beszélgettünk Kallós Zoltánnal, a téma szaktekintélyével, akivel mindenekelôtt a folklór-, a csángók iránti elkötelezettségérôl beszélgettünk:- Református kollégista voltam és a református kollégiumban nagy divatja volt a falujárásnak. Kiváló felügyelô tanárom volt Nagy Géza, aki ilyen irányba terelte az érdeklôdésünket. Na most, ha magyar népmûvészetrôl akár balladáról, akár másról esett szó, a Székelyföldet, Kalotaszeget, vagy bármelyik más magyar néprajzi egységet említették, ez valahogy bántotta az önérzetemet. Ezért nem is gyûjtöttem aztán Székelyföldön. Munkásságom a következô tájegységekre terjedt ki: Moldva, Gyímesvölgye, Észak-Mezôség és kalotaszegi, nádasmenti falvak. A gyûjtést szülôfalumban kezdtem. Édesanyám feketelaki volt, ott is folytattam a rokonság körében, környezô falvakban mindenhol, elsôsorban a rokonokat nyaggattam ilyen tekintetben. Aztán kezembe került Domokos Pál Péternek a Moldvai Magyarsága, s ez a moldvai magyarság annyira felcsigázta az érdeklôdésemet, hogy én már akkor elhatároztam, hogy ide egyszer el kell menjek. Nos akkor végeztem a tanítóképzôt Kolozsváron s önként jelentkeztünk tizenhaton Moldvába, 46-ban. Nem engedtek.- Mihez kezdett a fôiskola, a folklór-szak elvégzése után?- Elmentem önként Moldvába tanítani, Lészpedre, hogy Jagamas János tanácsára folytassam a gyûjtést, fôleg Lészpeden. Lészped elég központi helyen volt, közel laktam a megállóhoz. Klézsébe, Bogdánfalvára, Trunkra és Kalugerbe jártam a legtöbbet. Ott gyûjtöttem éveken át. - Az utóbbi idôben volt-e gyûjtôúton, milyen jellegû anyagot gyûjtött?- Legutóbb elmentünk a Tudományos Akadémiával Moldvába gregorián dalokat gyûjteni, latin és magyar nyelven. Domokos Máriával és Paksa Katival voltunk ott öt napot, vagy nyolc faluban jártunk. Az ott gyûjtött anyag meg is jelent CD- n a Hungarotonnál és elkezdtem egy kazetta sorozatot kiadni Kallós-Archivum néven.

(folytatjuk)

Demeter Zsolt:

- Az arizonai Phoenixben élô magyarok kezükben tartják kulturális életüket. A Mikes Kelemen irodalmi kör keretében belül idôrôl- idôre színvonalas találkozókat, vita- és elôadóesteket, író-olvasó találkozókat szerveznek. Hogy az Udvarhelyszék olvasói átérezhessék, az emigránsok miként élik meg magyarságukat, közöljük Demeter Zsolt, a kör elnöke reflexióit, melyek legutóbbi összejövetelük elôadása kapcsán születtek.

(A szerkesztô)

Az 1705-ben kimondott felekezetek egyenjogosításának emlékére II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk emlékérmet veretett. Az érem közepén oltár látszik áldozati tûzzel, és az oltár körül három szimbolikus alak. Az érem körirata: "Concurruntutalant!" Az oltár a hazaszeretetet, a tûz a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát, a három alak a megegyezésre jutott egyházakat jelenti. A latin felirat pedig hirdeti, hogy az egymással harcoló felekezetek ennél az oltárnál összejöttek, ennél a tûznél megértették egymást. Kevés olyan oltára van a mi magyar népünknek, ahol különbözô felekezetek, politikai pártok, társadalmi rétegzôdések igazán szívük szerint össze tudnának hajolni. Ott, ahol minden ellentmondás elsimul, az akaratok egyetlen közös akarattá válnak. Jó tudni, hogy a világon legelôször magyar földön (ERDÉLY) mondják ki és több rendben (1545, 1552, 1568, 1575) törvényesítik a vallásszabadságot. A hit Isten ajándéka, ahhoz ember nem nyúlhat. Mindenki azt a hitet követheti, amelyet akar, csak az új hit követôi ne bántalmazzák a régi hit követôit. Az igaz lélekerô áttöri az önzés korlátait és teret nyit az Isten és az ember iránti szeretetre. A hit szabad folyása kiszélesíti a látóhatárt és formálja a holnap új világát.Én mégis oda merem írni Rákóczi érmének jelszavát: "Ime összejöttek mind, hogy táplálják!" és úgy érzem, hogy elôbukkan a való: ezen az estén felismertük magunk, elismertük, hogy egyek vagyunk. Azok a különbségek pedig, amelyek a hétköznapokban elválasztanak: mélyrehatóan, vagy felszínesen, azért a személy egy: Istennek magyar népe. Egy pillanatnyi gondolkodás után rájövünk, hogy nincsen szenvedélyesebb indulat, mint az, amit népünkért érzünk. Ha értelmezni akarjuk érzéseink szövevényét, akkor a mi mindennapi életünk szerves része, ha feszegetjük, érzésünk könnyen szakadó papírfonal. A mai estén a sokszínû kedélyállapotokban ott rejtôztek az indulatok kicsalta könnycseppek, a szenvedélyes tüzek világa. Ezek már nem futó felhôk az öntudatunk egén. Nem feledjük a soproni Fidelissima kórus fellépését. Változatos és gazdag mûsorral léptek föl. Úgy a magyar, mint az angol ajkú hallgatóságot elringatták a szépen zengô, több nyelven megszólaló kórusszámok. Szünetben a mûsort bôvítette a "Szivárvány" néptánccsoport kalocsai táncok bemutatásával, amelyet a közönség és a soproniak vastapssal jutalmaztak. Együtt egy láthatatlan oltárt emeltünk a gyülekezeti terem közepén. Szíveink tiszta lángja lobogott. Így lett ez az este éjszakává. Az oltár ma is ott áll. A lángok táncot járnak rajta. Értsük meg a tûz-szózatát!

Van egy idôs ember Zeteváralján, Miklós Ferencnek hívják. Nem érdekli a mûvészet, sem az égadta világon semmi ami ezzel összefügg. Tesz-vesz. Egyedül él de sosem magányos. Ha pihenni vágyik, rakosgat. Hogy mit?! Mûanyag üvegeket keres és beleépít kiskapukat. Naiv dolog amit tesz. Türelem játék. Nem cifra üvegbe és nem vitorlást. Ami kezébe akad, - jelen esetben egy mûanyag feles palack és beleépítve, "eszkabálva", ahogy ô mondja egy kis kapu. Elôször amikor láttam, kerestem benne a fortélyt, hogy miképp lehet ezt másképp, mondjuk levágva, majd összeragasztva újra... Egyetlen egy isten-adta csavar van az alján, ez benne az egész fortély. Hogy a kis kilincset miként "eszkabálta" oda, - az számomra rejtély. Mint ahogy rejtély mûvészettôl idegenkedô egész lénye, cinkos mosolya, ahogy elmotyogja, hogy " hát ez nem nagy dolog. Amikor nem megy, abba kell hagyni. Egy-szerû." Persze. Kell hozzá egy üres mûanyag palack, pár fadarab, egy kis drót, egy csavar, a többi egyszerû, és már kész is kiskapu. Némi önkritikával beláttam, - ez nekem sose fog menni. Marad hát , hogy megmutatom. Ha esetleg pihennének. Meditáció és jóga helyett. Ja, és nem szabad sietni. Csak nyugodtan. S amikor nem megy, abba kell hagyni. Egyszerû...Nem mûvészet. Ha csak az nem benne, hogy a jobb kézen csak négy, izületes, dagadt, deformálódott ujj van. Csinált ô, mint mondja, még egy pár ilyet, de elajándékozta magyarországi látogatóknak s más féle-fajta vendégeknek. Neki bár még mutatóban sincs. "Miért tartanék magamnak?" - kérdez vissza rám. "Hát essze hozok én egyet ha úgy tartja kedvem". Az elsôt 68-ban készítette, azóta nem csak kiskaput, keresztet is tett üvegekbe. Tôle hazafelé indulva vettem észre, az üvegbe tett kiskapu, az ô kis kapuja. Az üvegben lévô díszesebb, amilyen az övé lehetett hajdanán.

S. I.

Az igazi Byron frivol és gúnyos. Szatíráiban mutatja meg magát és töredékben maradt mûvében, a Don Juan-ban. Nincs igazság, csak igazságok vannak,- fejezhetnôk ki a késôi Byron igazát. De tény, hogy ô hozza be a költészetbe a relativizmust. Naplóiban és levelezéseiben lehullanak a pózok. A szenvedélyes szeretô, bizony beleásít a vallomásba és istentelenül magányos és fáj, pózmentesen fáj szíve az elnyomottakért. Ha nem így lett volna, üres pózok maradnak alakjai, egész élete egy tiritarkára festett, tartalom nélküli vászonra hasonlítana. De Görögországban kitör a felkelés és "bár rossz elôérzettel", - de odamegy. Vagyonából nem csekély összegeket áldoz a görög felkelôk fel-fegyverzésére és egy asszonybarátjának, mulatva önmagán így ír: "Ha túlélem ezt a hadjáratot (és ez nagy Talán történetem folytatásában) két költeményt fogok írni róla, egy epikusat és egy burleszket és ez utóbbiban nem fogok senkit kímélni, magamat sem." Ki önmagához kíméletlenül is cinikus tud lenni, miért nem hihetô róla, hogy valahány póz mindegyik ô. Hisz ez a dandy, ez a pózôr elmegy Görögországba és meg is hal. Tudta és érezte. Hisz ha nem, fenn idézett levélrészletébe nem tesz be egy zárójeles "nagy Talán"- t. Úgy játszott, hogy hitelesítette játéka komolyságát, - halálával. Görögországban hu-szonegy napos gyászt rendeltek el, Goethe a Faust-ban siratja, nemzedékek "gôgösödtek" hatása alatt, de azóta sem akadt ily hitelessé vált pozôr. Legjobb barátja, létét értôje Shelly - a lázadó angyal. Kutyahûségû szolgája - Fletcher, "a jó legény", örök szerelme, - önmaga. Ami híressé tette a Childe Harold. Sem az akkori, sem a késôbbi olvasó elôtt nem kétséges, hogy a címszereplô azonos a költôvel. "Hû kis cseléd, elég, elég! / könynyed méltán fakad, / volnék ártatlan, mint te még, / nem sírnál most magad! /" vagy "...ha búsulsz nem csoda / hajh! én léhább szívet nyerék / s vígan megyek tova! /", vagy akár "csak az fáj, hogy mit itt hagyok, / még egy könnyet sem ér... /" - "Jó éjt szülôhonom!" - búcsúzik Childe Harold, - búcsúzik Lord Byron Angliától. További hôsei is a melankolikus Harold továbbfejlesztett variánsai, a világgal meghasonlott emberek, akik jón és rosszan túl keresik önmagukat. "Egy reggel arra ébredtem, hogy híres vagyok" - mondta a Childe Harold sikere kapcsán. Egy reggel arra ébredtek az "angol bárdok, skót ítészek", hogy nincs a "kiábrándultság nagy mûvésze", - Lord Byron. Írtam, hogy Byron ismerte a Szentírást. Vízözönét szigorúan Mózes Genezise szerint készítette el. Van egy jegyzet a Mózesbôl e sor fölött "Szent óriások sírján tovaszáll", — " És belôlük a föld hatalmasai és a híres emberek lettek", - utalva a föld asszonyaival bûnbeesett angyalokra, melyeket a Biblia szerint a Tartaroszba zártak, miután elhagyták földi testüket. Mit tudott Byron, amit csak most a huszadik század végén kezd tapogatózva körüljárni, az ezoteria? Nevetünk? Rendben. Csak, hogy a reinkarnációval nem kisebb emberek foglalkoztak mint Goethe. "Mi már egyszer tûnt idôkben éltünk, / Nôvérem voltál vagy asszonyom.../" a Holt tengeri tekercsekrôl nem beszélve, melyekben vannak "szükségszerû halálok". De maradjunk ennyibe. Merész kitérô volt a szigorúan tényszerû világban. Ne feszegessük. Játszunk el a gondolattal, hogy azok a hajdani "bûnbe esett" angyalok lettek nagyjaink. És félelmetesen megjósolt életük- haláluk, - bevált. Így ír E napon töltöm be harminchat évemet címû versének utolsó szakaszában: "Keress - találni nem nehéz - / katona- sírt, neked valót, / jól szertenézz, s a zug ha kész, / pihenj le ott. /" Lepihent. Harminchat évesen. Pózoljatok és hirdessétek a szabadságot, és közben kérdezzétek meg magatoktól: meg tudnátok-e halni egy nemzet szabadságáért, - egy nemzetért, mely nem is a tietek, - csak mert a szabadságáért küzd?!

Sebestyén Irén

minden szavatok vércsepp legyen az ô vérébôl - vércsepp a ti szívetekbôl is.Mert megfeszítettétek magatok minden áldozattal s a múzsák csak nyelték a véres könnyeket.A kereszten az én testem van. S én nem tisztítom, hanem mélyítem lelketek: tôrrel és dárdával.Vesszôm és botom is vezérelnek, s bár ez titeket nem vigasztal, nekem út a feltámadás felé.Minden mondat egy kripta, melyben a test és a lélek utolsó magvait szórja felétek.S ahogyan én sem érdemlem igazán, hogy e teremtmények középpontja legyek - ti sem érdemlitek korsó vérem.Ám igyátok.A szavaim.

VISELTES VALLOMÁS 1.

1. Meglepô dolog, hogy csak úgy elsuhannak a dolgok mellettem.2. Ha meg tudnám írni a szeretôimmel való kapcsolatokat! "Rövid szeretôk", egy-két percesek.3. Mint az a fickó a regényével: akkora a fájdalom, hogy teljesen megakadályoz az írásban. A fájdalom magára tereli a figyelmet.4. Képtelen vagyok mesélni. Ahhoz mosoly kell. Gesztikuláció. Az ablakon keresztül olyan szép a világ! Csak ki kéne nyitni.5. Egyedül - mindenért és mindenkiért. Nincs szó itt semmiféle áldozatról.6. Nem vagyok elég dühös a világra. Tespedt módon meg vagyok elégedve mindennel és mindenkit megértek. Még magamat is.7. Azt hiszem, túl jó viszonyba kerültem önmagammal. Túl szép a világ és túl kiegyen- súlyozott.6. Ma már múzsák sincsenek. Nincs Parnasszus, csak piszkos, nyomorúságos magánélete van az embernek: ebbôl él, zabál, élete végéig. Kannibalizmus.9. "Ôrizkedni a közhelyektôl!" Hogy merném leírni?10. Nem merek már rózsát lopni. Eddig külön kaland volt, csak úgy, tisztán, minden rájátszás nélkül.11. Maradt-e valami kifejezetlenül?12. Minél többet élünk, annál több elvárást aggatnak ránk, mint egy vállfára. És a vállfa tûri. Érdekes módon, erre a legérzéketlenebb.13. Néha borzalmas kény-szert érzek arra, hogy megsimogassam egy-egy ember fejét.Beszél, beszél, én közben mosolygok - nem tudja mire vélni. "Olyan szép vagy", "olyan jó vagy", - ehelyett ott ülök, titokzatos mosollyal és nem tehetem, mert félreértik, mert kinevetnek, mert nevetséges is lenne.Miért kell agyafúrt ötletekkel kifejezni az érzelmeket?14. Nem az aktus a fontos, hanem a teljes, ôszinte meztelenség.15. Mint a kutyák.16. Az ember pedig a kicsi érzelemmagjaival: - kiszórja emlékezetébôl, de, még rosz-szabb esetben, elülteti.17. Ha elég ôrült lehetnék, odamennék X-hez és azt mondanám: "engedd, hogy megsimogassam a fejed."És ha teljesen ôrült lehetnék, még ennyit sem mondanék.18. Nem, akkor sem hinnének saját receptorjaiknak, hanem azt hinnék: ez ôrült, - de milyen furcsa is volt...- Utoljára Krisztus és anyám simogatott így.19. Már nem vonz a rózsalopás. Teljesen elkeserít.20. Már arra is gondoltam, hogy valaki, rózsaültetô, átkozott el.21. Még félénk vagyok ma-gammal szemben. Szemérmes.22. Néha mégis úgy tûnik, rá vagyok kényszerítve, hogy végignézzek egy igen-igen kényelmetlen dokumentumfilmet, sûrû szexjelenetekkel, magamról.A hátam mögött pedig a kuncogó közönség, ahogy a reakciómat lesi. Ôk rögzítették.23. Olyan jól fogna egy kis ûrutazás!Lebegni és közben nagyokat röhögni. Vihorászni.Azt hiszem, próbálgatnám a nevetési módokat: hö-hö-hö, meg há- há-há, - így, szag- gatottan, majd öblösen, vagy teli torokból.Borzasztó, hogy az ember nem ellenôrizheti a nevetéskor feltörô hangokat: egyszerûen kibuggyan, és legjobb esetben elhallgat, finomabbra fogja, elnôiesíti vagy udvariasítja.24. Hogyan kerülhetjük el, hogy jók legyünk?Hogy ne legyünk béketûrôk, szeretôk, megértôek, jókedélyûek?25. Úgy él a fantasztikum az életünkben, mint a hal a vízben. Csak egy kicsit összeszûkített szemmel kell körülnézni, párás ablaküvegen.26. A fantasztikum azért élhet önállóan a világtól, mert ebben a világban feltétlenül benne vagyunk mi is.Úgy látni a világot, hogy közben magunkat is benne látjuk. Még azt is, ahogyan gesztikulálunk, ásítunk, beszélünk, elhúzzuk a szánkat.27. Csak a vallomások hiányoznak az életünkbôl.28. A legmélyebb élettapasztalatot úgy szûrhetjük le, hogy addigi életünk pillanatfelvételeibe lapozunk, ahogy a jó karmester szokott a partitúrájába.29. A gondolkodás izgalma tölti el az emberi lelket.A SZADISTA OLGA VERSE

kikötözöm ôket
sorra
sor kerül majd az
ostorra
s miközben ôk
elvéreznek
én egy virággal
élvezek

Berszán István

A versrôl ma már nemigen beszélhetünk a formalisták ontológiai pátoszával, akik a mindennapi lét (büty) viseltes rutinjától élesen elkülönítették az irodalmiság (literaturnoszty) felsôbb létmódját. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy az irodalom a jelölôk mozgásterét legkevésbé korlátozó nyelvhasználat. De még az sem kötelezô, hogy mérceként fogadjuk el ezt a dekonstruktivista credo-t, noha abban egyetérthetünk vele, hogy a vers mozgástér. A jelölôhasználatot meghaladó többérvényûség miatt hajlok rá, hogy az írást/olvasást a viselkedésmûvészetek közé soroljam, amilyen a balett, a színház vagy a Grotowszki-féle rituális mûvészetek. A különbség csak az, hogy az irodalom mozgásterének gesztusai nem az izomtónusok ritmusát követik, hanem a figyelem tartamgyakorlatait.Máté Adél versei leggyakrabban a viseltes pátosz mozgásterét nyitják fel. Hajdani szavak, avítt rétori gesztusok patinás mozdulatai tûnnek elô, de nem a nosztalgia vagy a konzerválás tendenciájával, hanem a puszta (ön)stilizáció kedvéért. Ahogy a zakó- modelleken megjelentek a könyökfoltok, vagy az új farmernadrágokon a félaraszos szakadások. Többnyire bibliai rigmusok játszanak bele a versbeszédbe, hogy valamely sóhajt, mozdulatot vagy fintort alakítsanak. Az És mondá: (1) magára eszmélô vers-gyakornok pózait próbálgatja - hol archaikus passió- minták, hol pedig a monumentális alkotói magány cserepeinek tükrei elôtt.A bibliai rigmusokkal rokon aforisztikus példabeszédek Viseltes Vallomása újra az én arcmásait cserélgeti. Megszámozott mondatok ütemére követjük a körsétát, mint valami szigorú hármashangzatokba szerkesztett akkordok váltakozását. A pergô ritmusú, nem egyszer cizellált formájú ledér-versek látszólag nagyon elütnek az általunk viseltes pátosznak nevezett orációktól, holott ugyanúgy egy archaikus ritmus ütemére járják táncukat, mint amazok. Mágikus-boszorkányos, ráolvasásszerû praktika mozgásterébe lépünk, ahol a személyes impulzusok belevesznek a jungi értelemben öntevékeny, archetipális faktorok (=csinálók) hullámaiba: pl. A szadista Olga verse.A harsány nevetés traumatikus göcsöket piszkál és alakít tragikus történet- töredékekké. Afféle gyászmunka ez, eljátszott vágyak veszteségeié. Máté Adél versei akkor szikráznak fel igazán, amikor beletalálnak bizonyos, számára vonzó archaikus ritmusokba.

MÛHELY

Sándorné Nagy Erzsébet (Marosvásárhely): Beküldött írásának (Aki egy napig kutya volt) néhány fordulata tetszett ugyan, de ezek önmagukban nem tették elég jóvá a végeredményt ahhoz, hogy leközölhessük. Lehet, hogy szubjektív vélemény, de szerintem a népies stílus ma- napság anakronisztikus. Írását olvasva úgy érzi magát az ember, hogy visszacsöppent a XIX. századba. Nem, mintha nem lehetne falusi témakörben izgalmasat alkotni, de ahhoz még szükséges valami, ami az Ön írásából hiányzik. Különben elnézést a kemény kritikáért, leginkább arról van szó, hogy irodalmi mellékletünknek van egy sajátos arculata, melybe az Ön népies szellemiségû írása nem talál. Ajánlom, próbálkozzon hagyománytisztelôbb, konzervatí-vabb jellegû kiadványok szerkesztôségeinél. Tisztelettel.

Simó Irén (Székelykeresztúr): Továbbra is egyenetlen minôségûek az elküldött írások, jó lenne, ha végezne egy komolyab elô-szelekciót, hogy gyengébbik író- arcát ne mutassa. Ez alkalommal a lírai, reflexió- szerû karcolatát (Azért, mert) közöljük, lévén a legérdekesebb. (Egy késôbbi alkalommal a Levél fiamhoz címût is sorra kerítjük). A szakítás nôi nézôpontja meghökkentô, bár a az eljátszott szerep erôltetetten hiper- öntudatos, és talán tudálékos is. Aki ennyi józan elszántsággal képes véget vetni egy kapcsolatnak, az nem is volt igazán szerelmes, akkor pedig mi volt a kapcsolat miértje?? Amikor alkot, vigyázzon arra, hogy a teremtett szöveg ne valóságos legyen, de olyan, ami megtörténhetik... (reális irreália). Akkor igazán jó az alkotás, ha a befogadónak olvasás közben támad egy olyan érzése: én is épp így írtam volna meg. Vagyis, ha semmit sem változtatna rajta. Egyébként az kapott meg, ahogy írásában "beolvas" a férfiaknak. Bizony, néha megérdemlik...

Azért, mert

Azért mentem el hozzád azon a forró júniusi délelôttön, mert ellenállhatatlan erô taszított, hogy elbúcsúzzam, hogy pontot tegyek a végére. Gúnyosan kérdezted, mit keresek ott, s én leültem veled szemben, és lassan elôadtam azt a szöveget, melyre ugyan nem készültem fel, ami mégis bennem lappangott hetek, hónapok óta. Nos, a mi látszatunk, immár nem is látszat, bár csal, és ezt te is tudtad, csak hiányzott belôled a szembenézéshez szükséges kegyetlen ôszinteség, amely ugyan átlagos férfitulajdonság, csak, tudod, épp az átlagosságot nem tudtam benned elfogadni. Ezért igyekeztem mindig harcolni azért, hogy megértsd az élet irtóztató és izgalmas bonyolultságát, hogy tudj valamit arról: a szerelem nem egynemû érzés, és hogy a kételyt nem lehet eloszlatni azzal, hogy "ugye, engem szeretsz legjobban a világon?!", mert ez nem fehér és nem fekete, mert mindig van, akit még szeretünk - így, vagy úgy - rajtad kívül. Éppen ebben áll a másik választása. Ô valamivel többet tudott nálad, tudta azt, mi a lényem megoldó képlete, úgy tudott bánni velem, ahogy eszem és ösztöneim legmélyén kívántam, s ezzel természetesen levett a lábamról, olyannyira levett, hogy rabszolgája lettem, ki sem merem mondani, s most épp a rabszolgaság elleni lázadás íratja velem...Mondom neked, vidd el belôlem azt, ami maradéktalanul a tied volt. Én is viszek, amit vihetek, s tudnod kell, hogy ez nem is olyan na-gyon kevés, s valami már visszavonhatatlanul a miénk. Persze, ne várj tôlem ilyen szavakat, hogy "légy boldog", vagy ehhez hasonlókat, mert az ember ugyan boldogságra született, csak azt felejti el néha, hogy ezért sokat kell emberkednie. Hát ne haragudj rám, azért se, hogy szerettelek, s építsd tovább az életedet. Nélkülem.

Simó Irén

Zaharia Stancu:

Sokat írtam, vagy keveset?
Már nem tudom, bizony, nem tudom.
Ujjammal a homokra írtam,
Hullámok jöttek, s az írást letörülték,
A hullámok minden betûmet letörülték.

Sokat írtam, vagy keveset?
Már nem tudom, bizony nem tudom.
Ujjammal a fehér hóra írtam,
De jött a nap, s a havat elolvasztotta,
Elolvasztott mindent, amit írtam.

Sokat írtam, vagy keveset?
Már nem tudom, bizony nem tudom.
Ujjammal a felhôkre írtam,
De jött a szél, s a felhôket szétfújta.
Mindent, amit írtam, elfújt a szél.

Kedvesem, ó, kedvesem, legyünk vidámak,
Mindkettônknek vidámnak kell lennünk.
Minden írásom eltûnt, elfeledték.
Feledték dalaim a szerelemrôl,
Szerelemrôl szóló gyöngéd dalaim.

Mindkettônknek vidámnak kell lennünk.
Mindent feledtek és elveszve minden
A kettônk árnyékával együtt.
Az életet nem kezdhetjük újra.
Mindkettônknek vidámnak kell lennünk.

Bán Péter fordítása

Ifjú Hárpiuszunk kecsesen átlibbent a kerítésen, s már ott is volt. Valószínûleg ott is akart lenni. Na de aztán, hogy szétnézett! Szanaszét, üresen, vagy félig lakottan nagy kutyaólak álldogáltak ottan, s itten. Hárpiusz hanyag, kommandós mozdulattal elôkapott két gázspray-vetôt, ezért a kutyák el.Ezzel máris új színre léptünk.Hárpiusz függöny gyanánt felgördült az ablakpárkányra, mert ott nyílnak már az orgonák. Szakasztott egyet, s azzal a mozdulattal befordult az ablakon a konyhába. Hajnalban. Csókot kért, bár nem utoljára, s pofont kapott. A helyzet kezdett melodrámaivá válni. Ennek okán a pofozkodó kéz lelassult, és szétnyílott V alakban. A rendezô fogta a fejét, de késôbb, a biztonság kedvéért be is húzta. "Állj fel, bajtárs", kiáltotta még, s azzal el.Megkezdôdött a második aktus.Ez kissé megviselte Hárpiuszt, ezért egy pillanatra csönd lett. Még a bárányok is hallgattak!! Aztán egyenletesen gyorsuló tendenciájú lélegzetvételek hallatszottak. Errôl a rendezô sem tehetett, mert idejében kicserélték a kocsi rúdját.Minô szomorúság!Hárpiusz kinôtte magát, de már nem. Ezért a tetô fogára hágott. Ezt más is észrevette, lett is nagy hangzavar. A háttérben a rendezô már nemcsak a fejét, hanem annak fülét is fogta - többször megpróbálta, de sajnos behúzni nem tudta. Szerinte helyénvaló lett volna egy kis érzelmi kifakadás. Kifokadás. De nem találtatott meghallgatásra. Késôbb nem is találtatott meg, hallgatásra hallgatás felelt.A továbbiakban Hárpiusz ingét vasaltatja, hosszú, hosszú útra készül, mégpedig sietve, mert bármikor betoppanhat a férj. Szóba se jöhet, hogy várjon vasárnap délutánig. Gyorsan beinkasszál egy búcsúcsókot, s máris el.Ezzel talán el is érkeztünk a befejezéshez, de azt a rendezô hiányában nem lehet biztosra eldönteni, s ô pedig, sajnos, elment megnézni, nem lesz-e a kutyákból szalonna. Hiába próbálta meggyôzni, nem lett, ezért bevonszolta ôket a híd alá. Azóta itt van a kutya eltemetve.Eme ténykedését Hárpiusz meg is köszönte néki, szépen.

Zsidó Ferenc

Vasárnap délután a Sportul Studentesc jégkorongozója, Floricâ Stânici egy baseball- ütôvel agyonverte Aurel Basarab, 46 éves brassói lakost. Az eset Csíkmadaras és Dánfalva között történt, amikor a fôvárosi csapat személyautókkal hazafele tartott Gyergyószentmiklósról, ahol nagy meglepetésre (a szombati 8-4-es vereség után) 4-2 arányban legyôzték a Progym-Apicomot. A bukaresti hokistákat Dánfalva után egy Dacia kezdte elôzni, az élen haladó Stanici-et épp egy jobbkanyarban elôzte meg, tehát szabálytalanul, így a hokista kezdett integetni neki, majd megmutatván, hogy ki a legény a gáton alapon ô is leelôzte a brassóit. A hajsza nem tarthatott sokáig, ugyanis Madarasnál beérték a tehéncsordát, amit a brassói ki akart használni, kiszállt Daciájából és egy gázspray-vel megpróbálta lefújni a hokistát (ami meglepetésre nem szerepel a rendôrségi jelentésben). Stânici két ökölcsapással válaszolt, majd (hogy biztos legyen a dolgában?) elôkapott egy baseball- ütôt és azzal vágta fejbe Basarabot, aki rögtön összesett. A szemtanúk szerint Stânici még megpróbálta felrázni "ellenfelét", de már nem segíthetett rajta. Basarab útban a megyei kórház felé belehalt sérüléseibe. Egy hétfô éjjeli tévémûsorban a koronatanú, Ioan Martin, a Sportul edzôje beismerte, hogy Stânici az ô tanácsára hagyta el a tett színhelyét, mivel eszébe juttatták, hogy Hargita megyében vannak, ahol nem tanácsos nekik megvárni, hogy összegyûljenek a helybéliek. Autóját a megyeszékhelyi Vákár Lajos Mûjégpálya parkolójában hagyta, ahol még most is ôrzi a rendôrség, és felszívódott, mondván, hogy van néhány elintéznivalója, mivel beteg az édesanyja, van egy négyéves gyereke, miközben felesége Olaszországban dolgozik (rossznyelvek szerint prostituált, amibôl itthon jól él az egész család). Stânici hétfôn is beszélt edzôjével és állítólag pénzre próbál szert tenni, amibôl eltemettesse áldozatát, ami után rögtön feladja magát egy rendôrôrsön (ha addig el nem kapják, hisz országos körözés van kiadva ellene). Az érdekesség csak az, hogy a most szökésben, pénzkeresésen levô Stânici nem is olyan fehér bárány, mint amilyenre társai, edzôje, próbálják lefesteni. Ugyanis még két éve sincs, hogy ugyancsak egy gyergyói meccs után, amit a rájátszásban játszottak a harmadik helyért (akkor kikaptak), a gyergyói jégpálya mellett a tömgben kezdett lövöldözni légfegyverével. Az emberek az akkor a Sportulnál játszó Kósától kértek számon valamit.

Szombaton délután eljött Ilyés Ferenc karrierjének talán eddigi legnagyobb pillanata: a Pick Szeged - Pécs mérkôzésen debütált a magyar NB I.- ben. A tizennyolc éves udvarhelyi kézi-labdázó nem is kezdhetett volna jobban, dobott egy gólt is, így ôt is éltette a teli csarnok a fölényes gyôzelem (36-22) végén. Ilyés Ferenc így mesélte debütálását: "Az ifi mecs félidejében szólt az edzô, hogy az NB I-es meccsen is ott leszek és majd játszom egy pár percet. Így az ifi meccs második félidejében pihentem és miután azt is megnyertük, lerohantam a felnôtt csapat öltözôjébe és felvettem a 18-as mezemet. Összesen 12 percet játszodtam és megszereztem az elsö NB I-es gólomat is. A 12 perc alatt kiharcoltam két hetest és az egyiket én lôttem.Kegyetlenül bevertem a kapusnak a fejénél. Az az érzés, ami akkor eltöltött, az csodálatos. Itt a csarnok tele van egy meccsen, nem úgy, mint otthon és ez a tömeg ordított, amikor belôttem a hetest. Még soha nem játsztam ennyi ember elôtt."Ilyés eddig csak az ificsapatban játszott, amelyik a jelenlegi címvédô és idén is veretlenül vezeti a bajnokságot, de mindvégig reménykedett, hogy már ôsszel eljön az a pillanat, amikor a felnôtt csapatba is beállhat, hivatalos meccsen. Bizonyíték erre egy, még a bajnokság kezdete elôtti nyilatkozata: "Az edzôk úgy döntöttek, hogy nem adnak kölcsön sehová, hanem játszom az ifiben és valószínü, hogy már az idén lesz olyan meccs, amikor a felnôtt csapatba is beszorítanak. Szerencsére az NB II-ben nem játszhatok, mert román állampolgár vagyok, de nem baj, mert így mindig a felnôttel edzhetek és szemmel tartanak. Egyelôre ezzel is nagyon meg vagyok elégedve."A Pick egyelôre veretlen, de november másodikán a Fotex vendégeként lépnek pályára, addig is így fest a táblázat dobogója:1. Dunaferr 9 0 0 274-186 182. Pick Szeged 7 0 0 226-133 143. Fotex 7 0 0 190-145 14Végezetül tolmácsolom Ilyés Ferenc kívánságát: "ne felejtsd el megírni, hogy üdvözlöm a családomat, barátaimat,a kéziseket és a kosarasokat." Mi pedig reméljük, hogy minél elôbb személyesen is gratulálhatunk neki.

Fantasztikus küzdeni akarással újabb gyôzelmet harcolt ki idegenben nôi A-osztályos kézilabdacsapatunk, a Famos, az újonc nagyszentmiklósi Unirea Zoppas otthonában nyertek 26-24-re idegtépô küzdelem végén. Az újonc jelzô megtévesztô, ugyanis épp az ilyen csapatok ellen a legnehezebb játszani, legalábbis a román másodosztályban. Most sem volt másképp, az olasz cég jóvoltából egymilliárdos költségvetéssel rendelkezô hazai csapat mindent elkövetett a gyôzelem érdekében, de úgy sem lett volna semmi esélyük a remek napot kifogó udvarhelyi csapattal szemben, ezért a dévai játékvezetôk szerettek volna felülkerekedni lányainkon, de nekik sem sikerült. Mihályfalvi Ernô csapata kitûnô játékkal rukkolt elô, szokatlanul keveset hibáztak a lányok, Bogos is végre akkor védett jól, amikor ment a csapatnak és az eddigiektôl eltérôen a hazaiak szó szerinti cigánykodásától nem letört lelkesedésük, hanem inkább vérszemet kaptak. Egy percre sem engedték át a hazaiaknak a kezdeményezést, a vezetést sem a hatodik perc után, mégis szó szerint ki kellett kínlódják a gyôzelmet. Ugyanis 12 büntetôpercet ültek, általában párosával és mindig akkor, amikor sikerült elhúzniuk 5-6 góllal. Ezt a részeredmények is kitûnôen tükrözik: 20.p: 7-11; 23.p: 10-11; 45.p: 17-23; 50.p: 22-23; 56.p: 24-25. Az sem mellékes, hogy a hazaiaknak 13 büntetôt ítéltek a dévai bírók, a Famos javára pedig hetet. Mihályfalvi kénytelen volt nélkülözni a beteg Orbánt, helyette a hat évnyi szünet után visszatérô Lászlóné Kulcsár Klára kezdett, beállósként pedig ismét Róth. Simó szerezte az elsô gólokat, majd az 5. percben 5-3-nál beindult az udvarhelyi csapat, Bató (2), Menyhárt, és Róth góljaival produkáltak egy 4-0-ás periódust, amibe Bogos is besegített két bravúros védéssel, Hogyai góljaival pedig négygólos lett az elôny. A 27. percben betalálat Lászlóné is, szünet után pedig a szinte megállíthatatlan Simó góljaival már hatgólos volt az elôny. De 17-23-nál, a 45. percben kettôs emberhátránnyal büntették az udvarhelyieket, ami bevált (20-23), ezért a lejárta után megismételték a bevált módszert (22-23). Teljes létszámban erre Mihályfalviné és Hogyai góljaival válaszoltak az udvarhelyiek (22-25). Az utolsó négy percben mindössze egy gól esett, azt is Balázsi szerezte, így lehajtott fejjel hagyta el a pályát a hazai csapat és a dévai játékvezetôi duó. Nem úgy az udvarhelyiek, akik igazából csak a meccs végét jelzô duda megszólalásakor lélegezhettek fel a nagy nyomás alól, így mindennél értékesebb ez a gyôzelem, amit tulajdonképpen sétagaloppban nyertek volna.Ma délután négy órától a Városi Sportcsarnokban a nagyváradi Favoritot fogadja a Famos, de mi tudjuk, hoigy az udvarhelyiek a favoritok ezen a meccsen. A VIII. forduló többi eredményei: Arad - Szeben 19-18, Temesvár - Szatmár 43-33, Szebes - Resita 41-30, Nagyvárad - Beszterce 19-29. A Nyugati-csoport állása: 1. Beszterce 6 0 2 236-190 20 2. Szebes 6 0 0 221-162 18 3. Famos 5 0 3 256-216 18 4. Temesvár 4 1 2 222-199 16 5. Arad 4 0 3 160-167 15 6. Resita 4 0 3 189-192 15 7. Medgyes 2 1 3 146-153 11 8. Szatmár 2 0 5 198-227 11 9. Oltchim II. 1 2 3 145-153 10 10. Szt.miklós 2 0 4 137-157 10 11. Szeben 1 0 5 121-153 8 12. Várad 1 0 5 93-151 7

Épp az éllovas Petrolul Moinesti otthonában állt közel a pontrabláshoz C-osztályos labdarúgócsapatunk, a Budvár FC, ahonnan kis szerencsével ponttal térhetett volna haza.Az udvarhelyi csapat meglepôen bátor játékkal rukkolt elô a B- osztály felé (vissza)menetelô moldvaiaknál, aminek eredményeképpen a hazaiak még igazán nagy gólhelyzethez sem jutottak az elsô játékrészben, ezért a játékvezetô sietett segítségükre, ugyanis büntetôt ítélt javukra a 40. percben. De Foaltin idei jó szokásához híven, hárította azt, így gólnélküli döntetlennel fordulhattak a csapatok. A játék képe a második játékrészben sem változott, a Foaltin - Laczkovics, Nagy, Szôcs, Tifán, Câpâtînâ - Miklós, Kis, Albert, Csíki - Dusinszki felállítású Budvár kitûnôen védekezett - nem is tehetett mást, mivel a partjelzô minden támadási próbálkozásukat meghiúsította legyezgetésével. Mégis nekik adódott a meccs elsô igazán nagy gólhelyzete, ugyanis egy hazai szögletrúgásnál a moldvai kapus kivételével a teljes mezôny az udvarhelyi térfélen volt, így les címén nem tudták megállítani a Budvár ellentámadását, de Miklós kb. 20 m.-rôl a kapufát találta telibe. Erre a hazaiak is válaszoltak egy kapufával Câmpanu révén, de ezt ugyancsak ô megtoldotta egy góllal is a 70. percben, amikor közelrôl fejelt a hálóba. A X. forduló többi eredménye: Bârlad - Ceahlâul II 3-0, Vaslui - Pascani 3-1, Békás - Crucea 0-1, CFR Iasi - Földvár 3-0, Dorohoi - Unirea Iasi 1-1, Romtelecom - Foresta II 0-0.A táblázatban:1. Moinesti 7 1 1 19-3 222. Békás 5 1 3 19-8 163. Pascani 5 0 4 20-13 159. Földvár 4 1 5 13-17 1310. Budvár 3 3 3 10-8 12

Az év egyik legnagyobb sporteseménye Udvarelyen

Interjú Bíró Ambrus Károllyal, az Impar kezdôk közt harmadik helyen álló pilótájával.

Az idén másodszorra rendezik meg megyénkben az év autóversenyének zárófutamát. Arról, hogy milyen eséllyel és reményekkel indulnak az Impar színeiben versenyzôk, Bíró Ambrus Károly nyilatkozott:- Meg lehet ôrizni ezt a harmadik helyet? Mert azt mondják, hogy ez az egyetlen hely ami változhat.- Szerintem ezt a harmadik helyet meg tudjuk ôrizni. Feljebb csak úgy tudunk jutni ha elsôk leszünk, ami a mi autónkkal nehéz, de nem lehetetlen. Mi mindent megteszünk azért, hogy ez a verseny jól sikerüljön. Fôleg arra törekszünk, hogy be tudjuk fejezni a futamot.- Milyen ez a pálya a többiekhez képest? Lesz itt elônyötök? - Annyiban elônyös, hogy többet tudtunk edzeni ezen a pályán. Jobban ismerjük. "Macadamon" még nem versenyeztem, mivel az idén eddig csak aszfalt ralikon vettünk részt. A Cielo viszont nagyon gyengén áll a pályán. Remélem, hogy jól sikerül. De, hogy nyerni fogunk-e, azt nem tudom. - Milyen szempontból áll gyengén az autó?- A technikai része, a futómû nem úgy van kiképezve, hogy az "macadam" úton a legmegfelelôbb legyen. Ezek az autók gyengébb rugózásúak. Éppen ezért ezeken az útszakaszokon a hátulja könnyen elfut, mivel ez az autó hosszú. Megpróbálunk egy olyan futam övet kitalálni, ami-vel a legbiztonságosabban lehet autózni. Remélem, hogy ez sikerül is. Mi mindent megteszünk, hogy jó legyen. - Dolgoztok az autón még a versenyig…- Egyfolytában teszteljük az autót. A versenyig még van egy hét. Remélem, hogy csak sikerül beállítani.- Még meddig fogsz versenyezni?- Én most kezdtem az idén. A kettes kategóriában vagyunk. Remélem, hogy jövôben is részt tudunk venni. Sôt, szeretném folytatni minél tovább.- Hogy egyeztek a segédpilótával?- Szabó Zoltánnal jól megértjük egymást. Hála Istennek eleddig nem volt problémánk. Ô is tudja az ô dolgát, én is tudom az én dolgomat. Tesszük, amit tudunk és amit tehetünk.

A mezôny Székelyudvarhelyrôl startol szombaton, 28- án, fél 9-kor a Kossuth utcából és ugyanitt ér véget körülbelül délután 6 órakor. A nézôk számára a leglátványosabb gyorsasági szakaszok a következôk: Piricske, Csíkrákos.

A német Michael Schumacher - már világbajnokként - meg-nyerte a Forma-1-es világbajnokság utolsó futamát a Malajziai Nagydíjat: ezzel a Ferrari a konstruktôrök versenyében is az elsô helyen végzett.Az elsô körben de la Rosa, Heidfeld és Diniz ütközött, bejött a Safety Car, amikor pedig elhagyta a pályát, M. Schumacher megelôzte Häkkinent, aki korai rajtja miatt 10 mp-es büntetést kapott. Késôbb elkezdett esni az esô és az ötödik körben Coulthard átvette a vezetést Schumitól, ez a sorrend pedig csak a 23. körben változott, amikor a Ferrari gyorsabb szerelôinek köszönhetôen Schumachernek sikerült a skót elôtt visszatérnie a pályára. Közben Häkkinen félelmetes tempóban autózva megelôzte Wurzöt, Villeneuve-öt, Verstappent, Herbertet és feljött a negyedik helyre! Utóbbi a 49. körben, (utolsó Forma-1-es futamán!) megpördült, leszakadt az egyik kereke, a gumifalnak ütközött és hordágyon vitték le a pályáról. Coulthard többször is megközelítette M. Schumachert, de nem sikerült megelôznie, így a Malajziai Nagydíj végeredménye:1. Michael Schumacher (német, Ferrari); 2. David Coulthard (brit, West-McLaren-Mercedes) 0.7 mp hátrány; 3. Rubens Barrichello (brazil, Ferrari) 18.4 mp h.; 4. Mika Ha:kkinen (finn, West- McLaren-Mercedes) 31.7; 5. Jacques Villeneuve (kanadai, BAR-Honda) 1:07.3 p; 6. Eddie Irvine (brit, Jaguar) 1:11.4

Jean Todt, a Ferrari Forma-1-es fônöke bizonytalan saját jövôjét illetôen

"Nagyon szeretem az autó-sportot, de még nem tudom, hogy mit tegyek. Az biztos, hogy nem akarok folyamatosan úgy élni, ahogy az elmúlt néhány évben" - jelentette ki Jean Todt, az idei Forma-1-es világbajnoki sorozatban mindent megnyerô Ferrari csapatfônöke.Az 54 éves szakember szerzôdése jövôre lejár az olasz istállónál, így hamarosan döntenie kell. Todt 1993-ban a Peugeot ralicsapatától igazolt a Forma-1 világába, s a többéves kitartó munka meghozta gyümölcsét: Michael Schumacher 21 év után szerzett ismét világbajnoki címet a pilóták között a Ferrarinak, s a csapat is megvédte tavalyi elsôségét."Ez a kihívás végét jelenti, vagy legalábbis a terv végrehajtását. Életem egyik megnyugtató pillanata érkezett el. Azért jöttem a Ferrarihoz, hogy ezt megcsináljam, s boldog vagyok, hogy sikerült" - fogalmazott Jean Todt.

Button Forma-1-es sikerei miatt élete legjobb évének minôsítette az ideit

A Forma-1 tehetséges újonca, a 20 éves brit Jensen Button élete legsikeresebb évének nyilvánította az ideit. "Életem legsikeresebb évét hagyom magam mögött" - jelentette ki a fiatal versenyzô, aki 12 ponttal a világbajnokság 8. helyén végzett.Button idén a BMW-Williams istállót erôsítette, de a következô két szezont kölcsönben a Benettonnál tölti. A búcsú nem sikerült jól, Button a Malajziai Nagydíj 19. körében a 10. helyen autózva motorhiba miatt kiállt."Váratlanul fejezôdött be számomra ez a jó idény. Remélem, hogy jövôre még keményebben tudok küzdeni" - fogalmazott a brit versenyzô, majd így búcsúzott csapatától: "Két év múlva visszatérek".

Herbert szerencsés balesete a Malajziai Nagydíjon

Térdzúzódással megúszta vasárnapi bukását a búcsúzó Johnny Herbert, aki a 49. körben csapódott a gumifalnak és hordágyon vitték le a pályáról."Semmi sem fogható ahhoz, ha egy hatalmas csattanással fejezed be a pályafutásodat"- tréfálkozott a röntgenvizsgálat után a 36 éves Herbert.A Forma-1-ben mindenki által kedvelt brit pilóta sérülése nem súlyos."Kicsit csalódott vagyok, hogy egy jó versenyt elrontottam, de ez van. Amikor az autó megcsúszott, próbáltam korrigálni és védeni magam, de az igazság az, hogy elvesztettem az irányérzékemet, nem tudtam mi merre van" - mondta Herbert. "Azt hiszem sorsszerû, hogy miként pályafutásom elsô versenyén, úgy az utolsón is összetörtem az autómat" - elmélkedett Herbert, aki 11 évvel ezelôtt a Benetton pilótájaként, a Brazil Nagydíjon mutatkozott be a Forma-1-ben.

Bobtail

A bobtail - más néven óangol juhászkutya - az óangolok nyájait ôrizte a farkasoktól. Ahogy az ordasok kihaltak, és egy kicsit el is lustult, szinte azonnal divatba jött. A bobtail nagyon szôrös, emberes méretû kutya. Okos, engedelmes és megfelelô tréninggel végtelenül bátorrá nevelhetô. A bobtail vígan állja a gyerek kísérletezô hajlamát és tehetségéhez mérten még óvni is igyekszik a csöppséget az élet viharaitól. A kutyust ne nevezzük be agárversenyre, mert hihetetlenül lassan fut. Ha a legnagyobb vehemenciával rohan, akkor is olyan, mintha sûrû, zselés közegben mozogna. A liberális megoldás értelmében a feje tetejére copfozzák fel a szôrt, így a kutya lát, ha pedig nem akar, ki lehet szedni a hajából a befôttesgumit. Otthon célszerû ritkán változtatni a bútorok helyét, mert megszokásból szeret közlekedni. A bobtail bundája sok törôdést igényel, ha nem gondozzák, na-gyon ronda lesz.

Hópárduc

A hópárduc veszélyeztetett faj, mert az emberek, bár a törvény tiltja, a bôréért vadásszák. Néhány hópárducot állat-kertekben helyeztek el, ahol biztonságban élhetnek és szaporodhatnak. Ezzel elôsegítik, hogy számuk növekedjen. Ez a fogságban való szaporítás.

Miért repkednek a szitakötôk a víz felett?

A szitakötôk ragadozó rovarok, apró legyekkel, szúnyogokkal élnek és hihetetlen ügyességgel rájuk vadásznak a levegôben. Gyermekkorukat a vízben töltik. Ilyenkor még nincsenek csillogó szárnyaik, nem tudnak repülni, úgy hívjuk ôket: szitakötôlárvák. De a víz alatt is ragadozók, és nemcsak a rovarokat, de még az apró halakat, gôtéket

is megtámadják. Félnek is tôlük a vízi lakók, ahol csak lehet, elkerülik ôket.

Van-e szarva a szarvasbogárnak?

Az európai szarvasbogár körülbelül 7,5 cm-re nô meg. A hím feltûnô, különlegesre fejlôdött felsô állkapoccsal rendelkezik, mely úgy fest, mint egy kisebb szarvasagancs. E szervérôl kapta a szarvasbogár elnevezést.

Miért kell fogat mosni?

A fogak betegségeit az okozza, hogy a puha, fôleg édes ételmaradék ott marad a fogak között és megtámadja a fogakat. A sok rágás és a rendszeres fogmosás megtisztítja a fogakat és megmasszírozza a fogínyt. Leghelyesebb minden étkezés után fogat mosni. Ha ez nem lehetséges, legalább reggel és este a legeslegutolsó falat után meg kell alaposan mosni a fogakat.

Rajzfilm

Azok a filmek tartoznak ide, amelyekben a szereplôk nem élô személyek, hanem a szerzô által kitalált, kézzel rajzolt figurák. Egy rajzfilm elkészítéséhez rengeteg kép szükséges, mert a mozgás csak akkor válik folyamatossá, ha 1 másodperc alatt legalább 10 kép villan fel elôttünk. Ma-napság a rajzolók munkáját a számítógépek sok esetben megkönnyítik. A legöregebb és leghíresebb rajzfilmfigura Miki egér.