Hétfôn a külhoni magyar állampolgárságról tartott elôadást az UPE szervezte "polgári estek" vendégeként Borbély Imre, a Magyarok Világszövetsége Kárpát-medence Régiójának elnöke és András Imre. Hétfôn a Mûvelôdési Ház koncerttermében tartott elôadáson a résztvevôk a külhoni magyar állampolgárság intézményének megalakítása kapcsán nem annyira lelkesedésüket, mint inkább kételyeiket juttatták kifejezésre. Az elôadók a feltett kérdések nagy részére kielégítô választ tudtak adni, ellenben elszomorítónak tartották, hogy Frunda György, az RMDSZ államelnökjelöltje nem tartja elfogadhatónak a külhoni magyar állampolgárság intézményének létrehozását, a kettôs állampolgárságot, és ezt a romániai sajtóban is hangoztatja. Ennek ellenére a külhoni állampolgárságot elfogadó romániai polgárok számára szerkesztett alááírásgyûjtô íveket csatolták az államelnökjelölt részére gyûjtendô aláirások listájához. Míg az RMDSZ vezetôségének egyrésze fintorog, addig a magyarországi kormánypártok - a Kisgazdapárt, az MDF, a MIÉP és a Fidesz is idesorolható - teljes mellszélességgel kiáll a külhoni állampolgárság mellett. Ami jelzésértékû, hogy a szocialisták és a liberálisok sem utasítják el egyértelmûen - zsigerbôl - a külhoni magyar állampolgárság intézményének létrehozását. Ennek az állampolgárságnak létfontosságú értéke a Shengeni határok Magyarországig történô kiterjesztésekor lesz. Borbély Imre és András Imre magával hozta a Külhoni Magyar Állampolgárság Tervezetét.Most ebbôl idézünk passzust: 2000. A Magyarok V. Világkongresszusa kimondta:A Magyarok Világszövetsége a magyar nemzet békés egyesülésének folyamatában a legfontosabb eszköznek a külhoni ma-gyar állampolgárság jogintézményét tekinti, ezért ennek alkotmányos létrehozását ajánlja, szorgalmazza és kéri.A Magyar Köztársaság Országgyûlése a határon túli ma-gyarságért érzett felelôsségétôl indíttatva, fontosnak tartja az egész magyar nemzet, a történelmileg létrejött és a közös múlt és kultúra által összeforott lelki- és sorsközösség tagjai számára az együvé tartozás keretének létrehozását.(1) Aki e törvény alapján külhoni magyar állampolgárságot szerez, vagy aki e törvény erejénél fogva külhoni magyar állampolgárrá válik, amíg külhoni magyar állampolgársága nem szûnik meg, külhoni magyar állampolgárnak tekinthetô.(2) E törvény hatálya azokra a személyekre terjed ki, akik a törvényben meghatározott feltételeket megfelelnek és külhoni magyar állampolgárságuk elismerését kérik.(Alapelvek)2.... (1) Ez a törvény- elismeri és biztosítja a szabad utazás és tartózkodás jogát;- intézményesen elômozdítja a gazdasági, szociális, kulturális politikai jogok lehetôség szerint minél teljesebb gyakorlását;- fokozott figyelemmel alkalmazza a magyar állampolgársági jog hagyományos elveit és a nemzetközi jog elôírásait.2. E törvény nem értelmezhetô és nem alkalmazható oly módon, hogy az közvetlenül vagy közvetve elômozdítsa az állandó lakóhely (külhoni szülôföld) elhagyását, a Magyarországra vagy más országba való áttelepülést.A külhoni magyar állampolgárság megszerzésének feltételei3... A külhoni magyar állampolgárság az arra jogosult nagykorú személy által a hatáskörrel rendelkezô és illetékes magyar hatóságnál elôterjesztett kérelem alapján nyerhetô el.4.... Külhoni magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételekkel egyébként nem rendelkezô, nem magyar állampolgár, ha megfelel a következô feltételeknek:a) ha magát magyar nemzetiségûnek vallja;b) a magyar nyelvet ismeri;c) a kérelem elôterjesztésekor nincsen ellene folyamatban büntetôeljárás magyar bíróság elôtt;d) felmenôje valamikor bármilyen jogcímen magyar állampolgárságot szerzett, ha a kérelmezô jelenleg Ausztria, Csehország, Horvátország, Jugoszlávia, Románia, Szlovénia, Szlovákia vagy Ukrajna területén él.(A külhoni magyar állampolgárság keletkezése)9.... (1) A külhoni magyar állampolgárság megszerzéséért, újraszerzéséért vagy az igazoláshoz szükséges irat kiadásáért ésszerû mértékben díjat (illetéket) kell fizetni, amelynek mértéke az adminisztrációs költségekhez és az érintett nemzetrészek átlagjövedelméhez igazodik.(2) A díj (illeték) mértékét törvény határozza meg.(A külhoni magyar állampolgár jogai és kötelességei)13. .... A külhoni magyar állampolgár erkölcsi kötelessége különösen:- a magyar anyanyelv és kultúra ápolása és erôsítése- a magyar nyelven való oktatásban való részvétellel, a leszármazottak magyar nyelvû iskoláztatásával vagy más módon- a magyar nemzet összetartozásának és megbecsülésének elômozdítása.(Nemzetközi szerzôdések)14..... A külhoni magyar állampolgárságot magyar bíróság és más hatóság nem veszi figyelembe, azon kétoldalú nemzetközi egyezményeknek az értelmezésénél és alkalmazásánál, amelyek azokkal az államokkal jöttek létre és vannak hatályban, ahol a külhoni magyar állampolgár állandó lakóhelye van.
(Következô lapszámunkban visszatérünk a témára)
B. B. J.
Szakál Gizellát, a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség alelnökét, a textil szakosztály vezetôjét annak kapcsán faggatom, hogy október 22-én, vasárnap 12:30-kor lesz udvarhelyszéki varrottasokból összeállított kiállításának a megnyitója a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban.A kiállított használati tárgyak közt van terítô, abrosz, falvédô, párna, albumborító, tarisznya piros, fehér, fekete, kék színpompával. Ezek alkotójuk 25 éves fáradságos munkáját igazolják. Szakál Gizella az udvarhelyi tanítóképzôben Cs. Gergely Gizella tanítványaként került közelebbi kapcsolatba a népmûvészettel. Azóta tudását állandóan bôvítette, munkáival pedig hozzájárult az ôsi mintakincs újbóli felfedezéséhez, bemutatásához, és nem utolsó sorban népszerûsítéséhez. Mert varrottasai ma már Alsócsernátontól Budapestig, Szabatkától Bánffyhunyadig, Ceglédtôl Marosvásárhelyig ismertek. Alkotótáborok vendégeként, mesterségbemutatókon, szakmai tanácskozásokon, és mindenütt ahol alkotásait kiállítja a tulipános, makkos, madaras, rózsás, szegfûs, pávás, kelyhes motívumok helyette beszélnek, mert szerinte minden népmûvészeti tárgy egy üzenet a múltból.Páskándi Géza gondolatai igazak Szakál Gizella munkáira is. A gépi civilizáció egyébként hasznos rengetegében, az elidegenítô hatásokkal tûzdelt létben a népmûvészet természetközelt, emberközelt, humánus meleget áraszt.
B. B. J
(A Hollanda professzorral készült interjú folytatása)
A jelenlegi törvények értelmében önálló magyar nyelvû felsôfokú oktatás csak magánegyetemeken valósulhat meg Romániában, amit ezideig csak Tôkés László püspök úrnak sikerült létrehoznia Nagyváradon. Köztudott az is, hogy a magyar kormány 2 milliárd Ft -tal támogatja a magyar magánegyetem ügyét. Megalakult a Sapientia Alapítvány amelynek kuratóriuma az egyházak vezetôivel együtt úgy döntött, hogy létrehozzák az Erdélyi Magyar Magánegyetemet. A marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem magyar tanárai többségének elképzelése szerint e magánegyetemnek Marosvásárhelyen indulhatna a mûszaki kara. Hollanda Dénes professzor dékáni funkciójával fizetett azért, mert 1998-ban alapítványt hozott létre e cél érdekében. Markó Béla elnök beleegyezését elnyerte, késôbb az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Benkô Samu akadémikus is azt mondta a professzor úrnak: - Ha tudják csinálják meg. A Bolyai Egyetemet képviselô Szilágyi Pálnak is az volt a véleménye., hogy a vásárhelyiek kezdeményezése ellen nincs semmi kifogása. A külön érdekessége a dolognak, hogy Hollanda professzor és kollégái úgy tudnák mûködtetni, hogy bár magánegyetemrôl van szó, a diákok minimális tandíjat fizessenek. Meg van annak a módja, hogy ez hogyan lehetséges. És még egy érv, amely a szóban forgó mûszaki egyetem létrehozása mellett szól - idézem Hollanda urat: A Bolyai Egyetem tanárai, ha kivonulnak a Bolyaiból, s tegyük fel, átmennek egy magán magyar egyetemre, akkor a Bolyai Egyetem állami pénzen tanuló magyar diákok tanár nélkül maradnak. Tehát világos, hogy nekik onnan nem lehet kimenni. Mi itt Vásárhelyen teljesen más helyzetben vagyunk. Mi magyar tanárok románul tanítunk. Tehát, ha mi innen kivonulunk egy magyar magánegyetemre, ezzel a magyar diákság nem veszített semmit.Sôt, a magyar diákság sokat nyer. És miért van ez ellen a kolozsvári professzoroktól elkezdve az RMDSZ vezetôségéig mindenki? Ez az, amit én nem értek meg.Professzor úr az imént még azt mondta, hogy Markó Béla, Benkô Samu és Szilágyi Pál is támogatja a mûszaki magyar egyetemet Marosvásárhelyen.Kérem szépen elmondok egy tényt és döntse el az olvasó: Markó Béla összehívta az RMDSZ felsôoktatási tanácsának vásárhelyi tagjait, és még vagy 2-3 egyetemi professzort, akik az egyetem vezetôségében vannak...Voltunk vagy heten, Jung János az Orvosi Egyetem professzora elmondja, hogy egy pályázatot szeretne letenni az Apáczai közalapítványhoz, hogy egy tanári lakást és diákszállót építsen, telekvásárlásra kért pénzt. Elmondom, hogy én is le akarok tenni az Apáczai közalapítványhoz egy pályázatot telekvásárlásra és az egyetem tervrajzaira. A végén Markó azt mondta: a JUNG professzor pályázatát támogatjuk.Amikor Tôkés elindította a magánegyetemet, azt hittem, hogy most Markó mellém áll. Nem ezt tette. S én most megkérdezem: miért? Nem tudom megérteni, hacsak el nem gondolkodom azon, amit Várhegyi István professzor mondott. - Kicsoda Várhegyi professzor, és mit mondott? - Várhegyi István a Saarlanders Egyetem profesz-szora a Magyar Professzorok Világtanácsa elnökségének a tagja. Áprilisban Kolozsváron a ma-gyarországi és romániai professzorok találkozóján Markó Béla nyitóbeszéde után elôadást tartott. Elôadását azzal kezdte: hogy nagyon sajnálja azt, hogy Markó Béla ilyen hamar elment, mert szeretett volna egynéhány dolgot megmondani neki. Most csak annyit mond, hogy az Európai Tanácsban az RMDSZ küldöttsége nem az erdélyi magyar kisebbség érdekeit védte, hanem a román állampolitikát szolgálta ki.
(folytatjuk)Inczefi Tibor
A hét végén városunkba testvérvárosi látogatást tett a Budavári Önkormányzat. A Városházán tartott megbeszélésen a két polgármester és a Budavári Önkormányzat tagjai taglalták a kapcsolat erôsítés lehetôségeit. Székelyudvarhely polgármestere kifejtette, hogy a baráti és kulturális kapcsolatok mellett a gazdasági együttmûködés, kapcsolatteremtés ideje is elérkezett, hiszen Udvarhelyen keresztül egy 22 milliós lélekszámú piacot lehet szerezni Romániában a vállalkozóknak. Nemcsak a felvásárló, de az olcsó munkaerôpiac is kecsegtetô lehet a nálunk vállalkozni akarók számára. "Nekünk itthon kell megélhetést, egzisztenciát teremtenünk. Ha nem tudunk eljutni oda, hogy a szülôföld és a virtuális haza egybeessen, akkor csomagolhatunk."A budaváriak a romániai gazdasági és biztonsági helyzetrôl érdeklôdve kifejtették, hogy még mindig a bizonytalan gazdasági és társadalmi helyzet az, amely elriasztja a hozzánk befektetni szándékozó vállalkozókat. Szász Jenô polgármester kifejtette, hogy Udvarhelyen és környékén ma nagyobb a biztonság mint például Budapesten. A megbeszélés végén, mely a sajtó jelenlétében folyt, a Budavári Önkormányzat Millenniumi zászlót ajándékozott a városunknak.
Bágyi
Még mindig azt vitatja az RMDSZ, hogy jogosan döntött-e a Csíkszeredai Törvényszék a székelyudvarhelyi tanácsosok ügyében. És elfelejti ami ennél fontosabb és megfellebbezhetetlenebb, éspedig annak az ötezer polgárnak a leadott voksa, mellyel az Udvarhelyért Polgári Egyesületre szavazott. Hogy miként dönt a Marosvásárhelyi Táblabíróság, talán az sem annyira fontos, ha a dolog tényleges oldalát vesszük szemügyre. Hogyan dönthet a népakarat ellenében egy hivatalból kinevezett testület? Ellenében csak rosszul. Ha pedig nem errôl van szó, akkor minek az akadékoskodás? Ki nem fogadta el a tanácsba beszavazott négy UPE-s jelöltet? A toleranciát, a pozitív diszkriminációt általában a többséggel bírók szokták gyakorolni, ellenkezô esetben csak hatalomfitogtatásról beszélhetünk vagy diktatúráról.
Bágyi
Kész tények elé állították Hargita megye képviselôit
Az elmúlt héten Medgyesen került sor arra a megbeszélésre, ahol a Zeteváralja és Kiskapus közötti települések csôrend-szeren keresztül történô ivóvízzel való ellátásáról tárgyaltak az érdekeltek. Városunkat Szász Jenô polgármester képviselte, a Hargita Megyei tanács részérôl Péter Zoltán vezérigazgató volt jelen, továbbá az érintett települések polgármesterei, valamint a külföldi érdekeltségû beruházók vettek részt az értekezleten.Szász Jenô polgármester szerint komoly következményei lennének a nagy horderejû csôrendszer telepítésének. Azon kívül, hogy a vizet elviszi tôlünk, Zeteváralja nem lenne továbbra idegenforgalmi zóna, a csôrendszer városunk amúgy használható területeit megbénítaná, hiszen a védelmi területe környékén nem lehetne például építkezni. Ezzel a véleménnyel magára maradt a város, harcolni kényszerül Medgyes és Kiskapus érdekeivel szemben, hiszen ezen települések képviselôi egyértelmûen a csôrendszeren keresztül történô vízlevezetésben gondolkodnak.A Kiskapus, Medgyes, Segesvár, valamint a többi Maros megyei települések abban érdekeltek, hogy a Küküllô szennyezettsége miatt a zsigmondtelepi gáttól vezetnék le az ivóvizet, a tervek szerint egy 130 km hosszú csôrendszer lefektetésérôl van szó, amelynek költsége 121millió dollárba kerülne. Ez az összeg nem tartalmazza a derítôállomásokat, csak a csôrendszert, valamint a tisztítórendszerek felszerelését. Míg városunkban jelen pillanatban 2.400 lejbe kerül egy köbméter víz, abban az esetben, hogyha a csôrendszer lefektetése megtörténne, a jelenlegi számítások szerint ez az összeg 12.500 lej lenne. A munkálatok elkezdését többlép-csôs rendszerben képzelték el, a megvalósíthatási tanulmány 2001 tavaszáig kellene elkészüljön, a kivitelezést pedig 2004-ig valósítanák meg. - Udvarhelynek van egy határozott álláspontja, az hogy nem támogatja, hanem határozottan ellenzi a csôrendszeren keresztül történô vízellátást a zeteváraljai gáttól. Mi nem vagyunk az ivóvízzel történô ellátás ellen, hanem annak a módszerét abba az irányba támogatjuk, amit a hagyományos módszerként mindenki ismer, azt, hogy a mederbôl kell a vizet kivenni, vízmûveket kell építeni, azokat kell modernizálni, tisztán, derítve kell a vizet visszaengedni a Küküllô medrébe, annak érdekében, hogy a víz iható legyen- fejtette ki álláspontját Szász Jenô polgármester. A polgármester elmondta, egy évvel ezelôtt, amikor a városi tanács ezt a problémát tárgyalta, a holland szakértôk, valamint a Környezetvédôk Egyesületének véleménye alapján, a civil szféra arra a következtetésre jutott, hogy szükség van jó ivóvízre, de a hagyományos módszerekkel, ami azt jelenti, hogy a Küküllô medrébôl kell kivenni a vizet, a vízmûvön keresztül. Hosszú távon nem kizárólag az a cél, hogy mindenkinek ivóvize legyen, hanem az, hogy a Küküllô medre ne egy szeméttároló, hanem egy élôvilággal rendelkezô folyó legyen. - Hogyha feltétlenül csôrendszerben gondolkodnak, létezik egy olyan megoldás, hogy Fehéregyházáról, ahol van egy vízgyûjtô része a Küküllônek, a vízgyûjtô medencébôl vezessék le csôvel a vizet, ami ellátná Segesvár, Medgyes és Kiskapus lakosságát. Ebben az esetben a beruházás jóval kevesebbe kerülne, és a Küküllô medre is megmaradna. Ebben az ügyben szeretnék egy egyeztetést kezdeményezni az érintett települések polgármestereivel, valamint a Hargita megyei tanács vezetôségével - összegezte városunk polgármestere. Az egyértelmû, hogy az udvarhelyi polgárok közös érdeke, hogy a Küküllô medre a Küküllô vizét szállítsa, ne szeméttelep legyen.
Szász Emese
Amikor jó pár nappal ezelôtt, a belgrádi parlamenti tûzijátékos tüntetést követôen Milosevics az írott és elektronikus média nyilvánossága elôtt bejelentette, hogy elismeri vetélytársa választási gyôzelmét és a következô idôszakban - elnöki teendôi híján - fôleg unokája nevelésével fog majd foglalkozni, nem hittem a fülemnek. Azt gondoltam, hogy valami politikai kabaré átverôsdi mûsorát közvetítették a híradó helyett. Késôbb azonban több más tévécsatornán is viszontláttam a hihetetlen jelenetet, s ha vonakodva is, de lassan elfogadtam, hogy az átverés show a színpad színes, szórakoztató világából kilépett Dél-Kelet Európa tragikus valóságába. Nem az döbbentett meg, hogy a bukott elnök beismerte vereségét, azt már mindenki tudta, aki az eseményeket követte, hanem az a könnyed természetesség, arisztokratikus elegancia, amellyel könyörtelen diktátorból hirtelen átváltott a jóságos, fehérhajú nagytata könnyfakasztó szerepkörére. A nyugat-európai sajtó által hátborzongató közvetlenséggel balkáni mészárosnak nevezett politikus tíz év katasztrofális ténykedése után, utolsó szalmaszálként kapaszkodott ebbe a lehetôségbe. S egyelôre, úgy látszik, sikerrel... Már látom is, amint unokájával sétálgat a bágyadt ôszi napfényben és szelíd öreges dörmögéssel magyarázgat neki az általa kirobbantott háborúkról. Látod azokat a halmokat, kisunokám, mutat majd a jól végzett munka szelíd örömével a tömegsírokra, azok mind-mind az én mûveim. Fáradságos munka volt, az igaz, ennyi pusztítást és szenvedést okozni, de hát tudod, nagyapát nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon a nehézségek elôl. Annyiféle Nobel-díjat osztanak ki évente, ez a fajta zseniális túlélési módszer, a Milosevics- modell is biztosan megérne egyet. Akárcsak a Pinochet-féle orvosi igazolvány, melynek védelmében - lelkismereti panaszok hiányában - a végelgyengülésig békésen elvegetálhat az ember. (Mit képzelnek az áldozatok hangoskodó hozzátartozói?! Hogy néhány ezer legyilkolt emberért felelôsségre lehet vonni egy gyengélkedô, hajdani diktátort?!) Ezek után még merje valaki azt mondani, hogy nincs fejlôdés a népvezérek háza táján! Hitler, szegény, bezzeg még nem ismerte ezeket a kibúvókat. Pedig neki is jól jött volna valami testhezálló mentôöv-ötlet szorult helyzetében, Berlin ostromakor. Mai ésszel, s bölcs tanácsadókkal körülvéve, hivatkozhatott volna például arra, hogy fiatal házasember, s szemrebbenés nélkül kérhette volna, hogy engedjék Eva Braunnal hosszú csókokat váltva, kézenfogva kisétálni a romok közül. Talán a nászutazásukhoz szükséges összeget is megpályázhatta volna valamelyik "borítsunk fátylat a múltra!" jeligéjû karitatív alapítványnál. Ki tudja, egy jó ügyvéd segítségével még azt is elérhette volna, hogy szövetséges gépen repüljön ifjú hitvesével nászútra a napfényes Hawai-ra... Ám a hôsszerelmes romantikus szerepe helyett a minden fantáziát nélkülözô, közönséges diktátor sors várt rá: hatalmának romjai alatt végezte siralmasan.
Szakács István Péter
Mármint az a közvélemény kutatás, amelyet a kolozsvári Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központ végzett a magyar választók körében, s amelynek eredményeit az elmúlt héten ismertették. A szociológiának nevezett felmérés a romániai magyarok közhangulatáról, az RMDSZ tevékenységének megítélésérôl, a választópolgárok politikai opcióiról próbált kideríteni egyet s mást.A felmérés adatai szerint egyértelmû, hogy romlott a romániai magyarság közérzete. A megkérdezettek 77,2 százaléka úgy látja, rossz irányba mennek a dolgok. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az életkörülményeik alakulására vonatkozó kérdésre csupán 13,8 százalék válaszolta azt, hogy valamivel jobban él, mint tavaly ilyenkor, ezzel szemben a válaszadók 43,3 százaléka úgy ítélte meg, hogy életkörülményei rosszabbak vagy sokkal rosszabbak, mint a múlt esztendô hasonló idôszakában. Ide kapcsolódik az is, hogy igen magas - 31 százaléknyi - azoknak az aránya, akik ha megfelelô lehetôségeik adódnak, nagy valószínûséggel elhagynák az országot, míg a megkérdezettek 21,4 százaléka úgy gondolja, valószínûleg nem menne el, bár már foglalkozott a gondolattal.A megkérdezettek úgy vélik, hogy az RMDSZ tevékenységének homlokterében elsôsorban a magyar egyetem (26,2 százalék), a közigazgatásban való anyanyelvhasználat (17,5 százalék), valamint a Székelyföld területi autonómiája (14 százalék) állt. (Ha a felmérés megrendelôi végig gondolnák, milyen eredményt értek el -legalábbis a vélemény nyilvánítók szerint- a magyar párt által kiemelt fontosságúként kezelt területeken, akkor képet kaphatnának arról is, hogy milyen lehet az RMDSZ tevékenységének megítélése.Az RMDSZ tagságra, szervezeti tevékenységére vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy a romániai magyarok mindössze 32,8 százaléka fizet tagsági díjat. Ezzel szemben 59,4 százaléka kijelenti, hogy semmi köze az RMDSZ-hez, mint szervezethez.Arra a kérdésre, hogy "honnan szerzett tudomást az RMDSZ-nek a 2000-es választásokra állított megyei jelöltlistáján szereplôk nevérôl?" - ezt a kérdést csak azoknak tették fel, akik azt állították, hogy ismerik legalább egy jelölt nevét-, mindössze 10,1 százalékuk felelte azt, hogy közvetlen módon, tehát valamely RMDSZ gyûlésen, rendezvényen való részvétele folytán. A többiek közvetett módon, sajtóból, ismerôsöktôl tudtak meg egyet s mást erre vonatkozólag.Az elôbb felsorolt adatokból következôen megállapítható, hogy nagyfokú közömbösség, érdektelenség kíséri az RMDSZ tevékenységét. Ennek ellenére a megkérdezettek 88,6 százaléka az RMDSZ-re szavazna. (Valószínûleg megszokásból, esetleg ha ló nincs, jó a szamár is alapon). Az RMDSZ elnökjelöltjére Frunda Györgyre vi-szont alig 66,2 százaléknyian adnák voksukat. E tény alapján újra elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire volt helyes politikai döntés, mennyire szolgálja a megtépázott önbizalmú erdélyi magyarság érdekeit egy eleve esélytelen elnökjelölt indítása.
Szentgyörgyi László
1956 október 23-án mintegy 200.000 ember vonult fel Budapest utcáin és terein azzal a szándékkal, hogy békésen tüntessen a szabadság, a demokrácia és a nemzeti függetlenség eszméi mellett. Kopácsi Sándor budapesti rendôrfôkapitány kijelentette a vörös diktatúra vezetôinek, hogy a magyar rendôrség nem fog tüzet nyitni a felvonulókra.A Bem szobortól a Parlament elé vonuló tüntetôk az 1955 tavaszán letiltott Nagy Imrét akarták a kormány élére. Ô viszont az Országház erkélyérôl "a párton belüli tisztázásról, tárgyalásokról" beszélt a tömegnek - a naív politikus még hitt az "emberarcú szocializmusban". Csalódott és elégtelen tüntetôk ezután ledöntötték a Sztálin szobrot, majd megostromolták a rádió székhelyét, ahol az AVH-s ôrség fegyvereinek védelmében a rádiósok elzárkóztak a tüntetôk követeléseinek nyilvánosságra hozatalától. Elkezdôdött a tûzharc az államvédelmisek és a tüntetôk között, utóbbiak a fraternizáló katonáktól, feltört raktárakból kerítettek fegyvert. Este Gerô Ernô pártfôtitkár rádió beszédében elítélte a "nacionalista tüntetést", hajnalban (okt.24) rádión közölték az ország népével a gyülekezési és kijárási tilalmat, illetve a statáriumot a fegyver fogókkal szemben. Erre válaszként általános sztrájkba lépett a fôváros népe, kézifegyverrel és benzines palackokkal harcolva a beavatkozó szovjet tankok ellen. Október 28-án a szovjetek által irányított pártvezetôség engedményre kényszerült. Nagy Imrét kinevezték kormányfônek, ô tûzszünetet rendelt el, és tárgyalásokat kezdett a szovjet csapatok kivonásáról Budapestrôl. Nagy Imre október 30-án koalíciós (többpártú) kormányt alakított, megerôsítve a követeléseket: a szovjet csapatok kivonását Magyarországról, kilépést a Varsói Szerzôdésbôl, az ország semlegessé nyilvánítását. A Nagy Testvér csapatait nem kivonta, hanem megerôsítette a forradalmi lázban égô országban. November 3-án Nagy Imre és társai a szovjetek általi letartóztatás elôl a budapesti jugoszláv nagykövetségre távoztak. Kádár János vette át a hatalmat, kiszolgáltatva az országot a november 4-én bekövetkezô szovjet katonai intervenciónak. Következett a véres vörös megtorlás (Nyikita Hruscsov szerint: "1956-ban kifizettük az adósságot", az elôzô, szégyenteljes, I. Miklós által elkövetett intervenció miatt).1958 június 16-án kivégezték Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót. A kocepciós per másik vádlottját, Szilágyi Józsefet titokban már azelôtt felakasztották a börtönben, akárcsak Losonczi Géza államminisztert. Hogyan kerültek koncepciós felelôsségre vonás elé a romániai deportációjukat követôen a gondolatszabadság vértanúi - ezzel még adós a román történetírás. Nagy László magyarországi történész szerint a Kádár rezsim 1956-ért négyszer annyi embert végeztetett ki és közel hússzor annyit zárt börtönbe, mint az aradi tizenhárom vértanúért felelôs báró, Haynau tábornagy.J. S. Mill múlt századi angol filozófus szerint egyetlen embert sem szabad megakadályozni a másként gondolkodásban, még akkor sem, ha e földtekén szálegyedül képviseli a véleményét (amely természetesen nem élet és ember ellenes). 1956 mártírjai, a Petôfi kör fiataljai, a 18. születésnapján kivégzett Mansfeld Péter és társai másként gondolták, másként akarták a boldogabb jövendôt, mint a szovjetek által a magyar népre rákényszerített modell pártkatonái.
Fábián Lajos
A nemzeti hovatartozását illetôen, akaratán kívül, az emberiség jó hányada kisebbségben kénytelen élni. A modern kor történelme, inkább a nemzetiségi megmozdulások történelme, mint a "nagy" nemzeteké. Ennek ellenére a nemzetiség-kutatás nemcsak a történelem, de más társadalomtudomány ágak által is mellôzött. Gondolok itt elsô sorban a szociológiára, szociál-pszichológiára, és nem utolsó sorban a kultúr- és irodalom történetre, néprajzra stb., bár egyik-másik - tangenciálisan - érintette a problémát, de érdeklôdési körükön kívül estek a tényleges nemzetiségi kérdések.A tömegkommunikáció híreibôl elmaradhatatlanok a vallási vagy az etnikai kisebbségekrôl szóló tudósítások, amelyek legtöbbször szûkszavúan, vagy épp ellenséges hangvétellel tájékoztatnak arról, hogy itt meg amott milyen összetûzések voltak, vannak az államhatalom fegyveres alakulatai és a kisebbségi népcsoportok között. Sok esetben ezek az összetûzések gazdasági, társadalmi vagy vallási jelleget öltenek, de valódi gyökerük a politikumban rejlik, abban, hogy miként viszonyul a többségi (uralkodó) nemzet a nemzetiségiekhez. Hogy mennyire nagy az ûrtartalma a történelem "lomtárának" az abból is kitûnik, hogy a "nemzet államok" korifeusai sokszor és sokfelé a nemzeti kérdést megoldottnak (sok esetben népirtással) tekintettek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az indiánok, az írek, örmények, szikhek, albánok, tatárok, kurdok, magyarok, és sok más nemzetiségi kisebbség esete. És mit tapasztalhatunk? A nemzeti hovatartozás tudatának felerôsödését golyóbisunk minden tájékán. Új erôre kapnak a nemzeti és nemzetiségi érzések, indulatok ott, ahol különbözô nyelvû és kultúrájú, eltérô társadalmi fejlettségi fokon levô népek, népcsoportok élnek együtt, egy állam határain belül. Mint ismert, a kialakult államok határai általában nem esnek egybe a különbözô etnikumok, nyelvek, kultúrák határaival. Ennek következtében az etnikai kérdések jelentkezésével világszerte számolni kell, még az alkotmányosan egységes, oszthatatlan, nemzeti államnak deklarált államalakulatok esetében is. A nemzetiségi kérdés, mint olyan, nem új keletû. Ez a kérdés már a központosított feudális államok kialakulása, vagy talán még távolabbi idôkre vezethetô vissza. Már a kisgyermekben is felismerhetô az "önállóságra való törekvés" akkor amikor kiszólja azt a szót, hogy "nem", "nem akarom"! Ez az "öntudatra ébredés" és "önállósulási törekvés" évezredünk utolsó évtizedében is új formában és megvilágításban jeleníti meg az emberi történelem oly mélyen rejlô összefüggéseit, a nemzeti alapon kialakult gazdasági- politikai szövetkezési formák ez idáig megoldatlan ellenmondásait, amelyek számos esetben nyílt konfliktushoz vezettek. A nemzetiségi kérdés eltérô megnyilvánulási formái egy közös lényegi vonást mutatnak: céljuk minden esetben a társadalmi- gazdasági, és a teljes kollektív, s az ebbôl fakadó egyéni nemzeti egyenjogúság megszerzésére, kalakítására való törekvés.Bármely nemzetiséghez, etnikai csoporthoz tartozó személy egyenjogúságra, a többségi nemzet tagjaival szemben csak akkor valós, ha az adott nemzetiség, etnikum, kollektív testületként egyenjogú a többségi nemzettel. Történelmi tények bizonyítják, hogy az erôszakos (nyílt vagy burkolt), kíméletlen beolvasztási nemzetiségi politika a közép- és kelet- európai, az eurázsiai régiók esetében az érintett nemzeti kisebbségek részérôl olyan reakciót vált ki, amely az adott államszervezet felbomlását és új nemzeti államok kialakulását eredményezi. Ezt a folyamatot követhetjük végig a XX században az Osztrák-Magyar, az Orosz cári birodalom, s 1990 után a Szovjetunió, valamint Jugoszlávia Szövetséges Köztársaság államainak esetében.A laikus ember talán azt gondolná, hogy ezzel megoldódtak a nemzetiségiek problémái. Aligha. Az erôszakolt határrendezések a két világháborút követô diktatórikus békeszerzôdések következtében, a kisebbségi sorsba került etnikumok a kitelepítéseknek, lakosságcserének, felelôsségre vonásoknak, megfélemlítéseknek, fizikai felszámolásnak voltak és vannak kitéve. Az intolerancia mindig is a kulturálatlan ember jellemzôje. Az volt és az ma is.Ha a szociálpszichológia oldaláról nézzük a nemzetiségi kérdést, rájövünk arra, hogy a gazdasági, politikai intolerancia, kizárósdi erôsödésével párhuzamosan növekednek a kisebbségi közösségek beolvadásának, azaz széthullásának az esélyei. Mindez egy érzelmi válaszreakciót is szül, éspedig az anyanemzettel való azonosulás vágyát, hisz alapvetô vonásaiban az elszakadt nemzetrészek kultúrája azonos az anyanemzetével, ahonnan vétetett. A kisebbségben élôk számtalan esetben szûkében vannak a nemzeti kultúrájukat ápoló, nemzetiségtudatuk fennmaradását biztosító intézmények hálózatának: iskola ( a bölcsôdétôl az egyetemig), ahol biztosítva lenne az anyanyelvi oktatás, a nemzet történelmének megismerése, rádió, sajtó, színházak, gazdasági, társadalmi, politikai szervezetek, stb. Ezeknek hiányában a kisebbség leépül, elpusztul.Talán a jövô évezred meghozza számukra (számunkra) azokat az új kereteket melyek lehetôvé teszik e kényszer feloldását, azt, hogy otthon érezzük magunkat megannyi kisebbségi ott ahol élünk, nem fognak vádolni azzal, hogy "autonómiát" akarunk, "szeparatisták", "más állam ügynökei" vagyunk, hogy veszélyeztetjük az állam egységét, függetlenségét, s nem leszünk kitéve bottal csinált kirakatpereknek. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a legtöbb kisebbségben élônek "tele van a hócipôje" az ilyen vádakkal melyek lépten-nyomon elhangzanak itt is ott is. "Ideje van a szónak"! Annak, hogy nyíltan, bátran fejezzék ki magukat, óhajaikat, hogy életérzésük ne a szenvedés, a beletörôdés, a "túlélés", az üldözöttség legyen.Ideje lenne már ráébredni arra, hogy az emberek mindennapi életében nincs gyökere a különbözô etnikumú és vallású népeket egymástól elválasztani, egymással szembefordítani akaró eszméknek - valamely rögeszmés agy szülte felfogás, cél nevében, érdekében.
Darvasi Ig. Antonetta
Irodaavató és programzáró találkozó
Elsô hivatalos oklevelét bocsátotta ki - mintegy 26 tagjának - múlt szerdán a Székelyföldi Közösségfejlesztôk Egyesülete. Kolumbán Gábor megyei taná-csos tiszteletbeli tagsági oklevelet kapott.
A Human Reform Alapítvány kezdeményezésére, az ez év augusztusában megalakult szervezet október 11-én, szerdán, a Városházán tartotta programzáró, valamint irodaavató találkozóját. A régió közösségfejlesztôin kívül a jelen volt városunk polgármestere Szász Jenô, Kolumbán Gábor, megyei taná-csos, valamint magyarországi közösségfejlesztôk. Balla Zoltán, az egyesület elnöke ismertette az angol Westminster Foundation for Democracy által támogatott programjukat, mely nemrég zárult le. A felszólalók a mobilitás kérdésérôl, Székelyföld sorsáról, múltjáról, jelenérôl, jövôjérôl, és nem utolsó sorban a közösségfejlesztési elképzeléseikrôl tartottak elôadást, fogalmaztak meg hozzászólásokat.Lehet-e új erôt vinni ebbe a közösségbe, van-e önszervezôdési energia, vagy szkeptikussá váltunk? Mi legyen a megoldás, a kapaszkodó, hova kössük közösségünk gályáját? - hangzottak el a kérdések. A jelenlévôk rámutattak: a közösségfejlesztés létjogosultságáról meg kell gyôzni az embereket, bár a világot nem lehet megváltoztatni, - hiszen jelen van a mobilitás, az európai integráció, - de nem biztos, hogy fenn tudnak maradni a közösségek, ha nem tudunk megoldást találni. Hiszen a jelenlegi közösségi erô nem olyan erôs, hogy megtartsa a fiatalokat. A megoldás úgymond bennünk rejlik, rajtunk múlik, hogyan tudjuk ujjászervezni saját közösségünket, a közösség megtartó erejét hogyan tudjuk növelni. Másik alternatívaként elhangzott, hogy tájközpontú szemlélettel kellene elinduljon a közösségfejlesztés, ugyanakkor a humán fejlesztésre kell fektetni a hangsúlyt. Nem csak régiónkat foglalkoztatja ez a törekvés, az utóbbi idôben létrejöttek különbözô európai közösségfejlesztô hálózatok, melyek hasonló problémákkal küzdenek minden pontján a földrésznek - mutattak rá a felszólalók.A találkozó végén Balla Zoltánt, az egyesület elnökét arról kérdeztük, milyen ötlet alapján jött létre a Székelyföldi Közösségfejlesztô Egyesülete?- A terv része volt elképzeléseinknek, eleve eldöntöttük, hogyha létrejön egy közösségfejlesztô szakcsapat, - és ha ôk is igénylik, - akkor az egyik legmegfelelôbb struktúrája annak, hogy ez a szakma tovább éljen és fejlôdhessen - Ki lehet tagja ennek a mozgalomnak? - Valóban mozgalom, de ugyanakkor egyesület is. Bárki tagja lehet, aki szimpatizál a közösségfejlesztôk célkitûzéseivel és szellemiségével. Vannak tiszteletbeli-, pártoló-tag lehetôségek is, de legnagyobb szükségünk az aktív tagokra van.
Szász Emese
- Milyen munkálatok kezdôdnek a tél beállta elôtt? - kérdeztük a város- és lakásgazdálkodási osztály vezetôjét, Tikosi Lászlót.- Szeptemberben, több fontos munkálatot sikerült befejezni, így többek között elkészült a Gyôzelem utca korszerûsítése. Befejeztük a Gábor Áron utca felsô részén a lépcsôk javítását, és egy korlát felszerelését. Bethlenfalván a Fehéres patak mellett támfalat építettünk. Feljavítottuk a Rózsa, Méhek utcai fahídakat. - Milyen munkák vannak napirenden a tél beállta elôtt? - Folyamatban van a Budai Nagy Antal, a Csere utca vízelvezetô átereszeinek kiképzése, valamint gyalogjárók kiképzése betonlapokból. Elkezdôdött a Tamási Áron utca aszfaltfelületének felgyalulása, melyet aszfaltozási munkálat követ. Megkezdjük a felsô Bethlen negyedben a Móra Ferenc Általános Iskola elôtti parkírozó kiképzését, annak lekavicsozását. Ez a munkálat tavasszal betonozással folytatódik.
Német Zsolt
Október 15-én, vasárnap ünnepelték meg Agyagfalván a Székely Nemzeti Gyûlés 152. évfordulóját.A rendezvényen részt vett Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Verestóy Attila szenátor, Antal István és Asztalos Ferenc parlamenti képviselôk, Bunta Levente, a Hargita megyei tanács alelnöke és Sófalvi László megyei tanácsos.Agyagfalván a vendégeket Farkas Márton polgármester és a tanácsosok fogadták. Ezt követôen a református templomban ünnepi istentiszteletre került sor. Fosztó József református lelkész beszédében kiemelte a székely Nemzeti Gyûlés fontosságát, beszélt a kisebbség megvédésérôl, valamint a millenniumi évfordulóról. Négy fúvós zenekar vonult fel zeneszóval a falu fô utcáján. Ezt követte az emlékmûnél az ünnepség-sorozat, a Himnusz. Az RMDSZ, a polgármesteri hivatalok, valamint az intézmények képviselôi megkoszorúzták az emlékmûvet. Ünnepi beszédet mondott Farkas Márton, Bögöz község polgármestere. "Az egységre, az egyetértésre ma nagyobb szükségünk van, mint bármikor, hiszen újra döntenünk kell, hogy kikre bízzuk sorsunk alakítását. Mindenkiben tudatosulnia kell, hogy választott képviselôinktôl is függ a romániai magyarság sorsa". Eckstein Kovács Péter, Makkai Sándort idézve így szólt az ünneplôkhöz: egy ekkora közösség, mint a mienk, maga kezébe kell vegye a sorsát és saját maga kell intézze dolgait.
B. J.
Az utóbbi idôben sokat beszéltek arról, hogy az infláció átlépte az idénre kitûzött 27%-os határt, de kevés szó esett ennek a jelenségnek az ország gazdaságára tett általános hatásáról. Senkinek sem mondunk újat azzal, hogy Romániában az infláció kezdetek óta kétszámjegyû (1998-ban 40,6%, 1999-ben 54,8%, 2000-ben elôreláthatólag 38-40%). Ezek az értékek beépültek mindennapi életünkbe, elfogadottá váltak. Naponta "természetesnek" vesszük a különbözô áruk és szolgáltatások drágulását. Logikus, mondják egyesek, hogy ha leértékelôdött a lej, akkor drágulni fog a gáz. Mások azt tartják abszolút természetesnek, hogy az árak sorozatos emelkedése fizetésemelést kell vonjon maga után.
Románia és a többi Délkelet-Európai ország
Nagyon kevéssé ismert a román gazdaság déli, délnyugati szomszédaihoz viszonyított helyzete. Mert már nincs semmiféle értelme, hogy olyan olyan országokat vegyünk be az összehasonlító vizsgálatba mint Magyarország, Csehország vagy Lengyelország melyek máris messze vannak a mi nemzetgazdasági teljesítményünktôl. Egy nemrég megjelent, a Nemzetközi Valutaalap által készített tanulmány a román gazdaságot olyan országok mellé sorolja be mint Albánia, Bosznia-Hercegovina vagy Bulgária. Hogyan lehetséges ez? - kérdeznék egyesek nemzeti érzülettôl hevítve. Mi jobbak vagyunk mint a bulgárok, mi nem kerültünk a fizetésképtelenség állapotába - mondanák mások. De a fô probléma nem az, hogy kikkel emlegetnek egy napon hanem, hogy hogyan teljesít a román gazdaság. A hat együtt vizsgált ország inflációs rátái a következôek 1998, 1999 (elôzetes érték), 2000 (becslés) években: Albánia (8,7%,-1,0%, 3,0%), Bosznia-Hercegovina (10,0%, 5,0%, 3,0%), Bulgária (1,0%, 6,2%, 3,5%), Horvátország (5,4%, 5,0%, 3,5%), Macedónia (-3,1%, 2,4%, 1,0%), Románia (40,6%, 54,8%, 38%).A fenti tanulmány, mely 1998-at, 1999-et és 2000-et vizsgálja, megállapítja, hogy csak Romániában van kétszámjegyû infláció, kivétel még Bosznia-Hercegovina (10% 1998-ban). Az összes többi ország mutatói 1% és 8% között váltakoznak. A 2000-es évre ezek az országok maximálisan 3,5%-os inflációra számítanak. Észrevehetjük, hogy a vizsgált idôszak alatt egyes országok deflációval szembesültek, mely jelenség az infláció fordítottja Macedónia - 3,1% 1998-ban, Albánia -1% 1999-ben. A mi nemzedékünk számára a defláció fogalma a képzlet birodalmában maradt és fog maradni.Hogy jobban felmérhessük a román gazdaság és a többi között meglévô szakadékot, vizsgáljuk meg a reál-GDP növekedését (ez utóbbi mutató a nemzetgazdaságok inflációtól "megtisztított" változását mutatja.- a szerk.). Íme az adatok az elôbbihez hasonló felsorolásban: Albánia (8,0%, 8,0%, 8,0%), Bosznia-Hercegovina (12,4%, 10,0%, 15%), Bulgária (3,5%, 2,5%, 4%), Horvátország (2,5%, -1%, 2,5%), Macedónia (2,9%, 2,7%, 6,0%), Románia (-5,4%, -3,2%, 1,3%). Láthatjuk, hogy Horvátország kivételével (1999-ben-1%) csak Romániának sikerült az az egyedi teljesítmény, hogy a GDP három éven keresztül folyamatosan esett ( 97-ben is), 2000-re 1,3%-os növekedést jósolva, amely messze elmarad a többiek átlagos 7,1%-os GDP növekedésétôl. Következésképpen messze el vagyunk maradva a többi ország GDP dinamikájától is, annak ellenére is, hogy egyes, a román gazdaságot jól ismerô elemzôk azt mondhatnák: a fenti összehasonlítások nem megalapozottak.
Visszatérve az inflációs jelenségre, Románia még jó néhány évig kétszámjegyû inflációval számolhat. A Nemzeti Bank szakértôinek becslése szerint, mely becslés az idei évre 27%-al számolt csupán 2004-ben tartja elérhetônek az egyszámjegyû inflációt. Kissé visszatekintve, 1990-ben az ország egy új út kezdetén állott. Mivel teljesen felborult a kereslet-kínálat egyensúly, ez szuperinflációhoz vezetett: 1991-ben 170,2%, 1992-ben 210,4%, 1993-ban 256,1%, 1994-ben 136,7%. Csupán 1995-ben kezdett e mutató kétszámjegyû lenni, ahhoz, hogy 1997-ben újra 100 feletti értéket mutasson. Helyes gazdaságpolitika esetén az inflációs ráta folyamatosan csökkenô értéket kellene mutasson. Ez eddig nem történt meg és a gazdasági szerkezetváltás állandó halogatása miatt még hosszú évekre az inflációs ráta haotikus alakulására számíthatunk. Isârescu miniszterelnök egy nemrégi nyilatkozatában így magyarázkodott mikor a kitûzött érték túllépését kérték számon: "(...) Egy másik elem melyet szeretném ha figyelembe vennének, hogy az inflációs ráta kitûzése mindig egy nagyon ambíciós cél. El nem érését a többi mutató tükrében kell figyelembe venni. Ki lehet tûzni, hogy 2%-os legyen, s ha 3%-os lesz a nemteljesítés egyharmados, ki lehet tûzni, hogy 27%-os legyen, s ha 40%-os lesz a nemteljesítés ismét egyharmados".A gond nem ott van, hogy elérted-e a kitûzött értéket vagy nem. A kérdés, ami felvetôdik, hogy mekkora ennek a jelenségnek a nagyságrendje? Mondhatod, hogy a Bánátot szárazság sújtotta és a termés egyharmada odaveszett, vagy mondhatod, hogy a szárazság az egész országot sújtotta és a termés ugyan-csak egyharmada veszett oda. Csakhogy a román hatóságoknak mindennapos gyakorlatává vált, hogy a kitûzött célok el nem éréséért külsô tényezôket okoljanak. A 27%-os inflációs ráta el nem éréséért felelôs: az euro erôteljes leértékelôdése, valamint a szárazság amely Romániát ebben az évben érte. Valóban, ezek reális tényezôk. De a szárazság nemcsak Romániát érte, hanem Magyarországot, Bulgáriát és a többi országot is. Az euro erôteljes leértékelôdése a dollárral szemben, minden más európai ország pénznemét is megrázta, nemcsak a román lejt. Na és ha figyelembe vesszük ezeket a tényezôket, hogyan magyarázzuk a többi gazdaság ragyogó teljesítményét a román gazdasághoz képest.Ezzel ellentétben majdhogynem egy szó sem esik mostanában: az ország küladósságának részleges átalakításáról belföldi államadóssággá (lásd a kincstárjegyek kamatai már annyira megterhelték a költségvetést, hogy a kormány hitelt probál felvenni külföldön ennek enyhítésére), a lej erôteljes és magyarázat nélküli leértékelôdésérôl, a Bancorex és Mezôgazdasági Bank behajthatatlan (mert eleve úgy adott) hiteleinek átvételérôl a közadósságba, arról a nagyvo-nalú pénzkibocsátásról, amelyet a Nemzeti Bank azzal indokol, hogy növekedtek a dollártartalékok. Éppenhogy részben ezek azok a tényezôk, amelyek ekkora inflációhoz vezetnek, nem beszélve a gazdaság szerkezeti reformjának hiányáról.
(folytatjuk)
Pompei Lupsan/Adevârul Economic
nyomán
Cs. J. István
Újabb választási kampány vette kezdetét az elmúlt héten, ezúttal a november 26-án sorra kerülô parlamenti választások kampányáról van szó.
Szász Jenô polgármester tájékoztatott, melyek az arra a célra kijelölt reklámfelületek Székelyudvarhely területén, ahová a választási plakátokat el lehet helyezni. Városunkban a Szabadság téren, a Tábor negyed környékén, a Függetlenség úton (a kereskedelmi központ elôtt), a Bethlen negyedi parkban (a Céhek utcától kezdôdôen), a Nicolae Balcescu utcában található zónától (a Technoutilaj vállalattal szemben), a piaci zónában (az autóbusz-állomással szemben), Bethlen negyedben (a Gyôzelem és Haáz Rezsô utcák keresztezôdésében), valamint a Rákóczi Ferenc úton (a pénzügyosztály elôtti szabad zónában) kijelölt reklámfelületeken lehet politikai reklámokat elhelyezni. Amennyiben valaki nem a kijelölt helyre ragasztja azokat, a 68/1992-es törvény értelmében büntetésben részesíthetô. Hogyha a tettes kiléte ismeretlen, - Hargita megye prefektusának utasítása értelmében - ez esetben a választási plakáton szereplô személy büntethetô. Ugyanakkor ebben az esetben, (hogyha meg nem engedett helyen plakátot észlelnek), a Polgármesteri Hivatal fenntartja ennek az eltávolítási jogát. Biztosítva lesz, - kijelölt személyek által, - ezeknek a választási plakátoknak az ôrzése, kihágás tapasztalása esetén megróvásban részesülhetnek azok a személyek, akik leszaggatják vagy megrongálják azokat. A prefektus rendelete arra is kitér, hogy a helyhatósági választások után fennmaradt, el nem takarított plakátok "gazdái" is büntethetôk.
Szász Emese
1. A Római Katolikus esperesi hivatal kérésére a Sírások Országos Szövetségének az elnöksége 2000. február elsejétôl engedélyezi a vékonypénzû nyugdíjasoknak, hogy saját sírjukat kiássák. A sírásási kérelmet az elhalálozás elôtt egy héttel kötelezô módon jelenteni kell a hivatal titkárságán a terület kijelölése céljából. A visszahantolás a rokonokat illeti.2. Tíz év szigorított börtönre ítélték azt a negyven éves fiatal embert aki saját anyósán próbálta ki az aceton maró-mérgezô hatását. A megözvegyült após a veje érdekében fellebbezett.3. A tíz év alatt kivándorolt magyarok utánpótlására, az országos gyámhatóság kezdeményezésére és a demográfiai intézet jóváhagyásával január tizenötödikétôl a városi kórházban beindul az ép, egészséges és nemzôképes nôi és férfi betegek összefektetése napi egy órára.4. Kétezer tavaszától átadásra kerül Európa legnagyobb járókája, ugyanis tízéves halogatás után a Polgármesteri Hivatal jóvoltából és a fél tanács beleegyezésével a Bethlen negyedi száraz szökôkút április 1-tôl átmegy az Országos Napközi Egyesületének (O.N.E.) fennhatósága alá. Ilyen formában megoldódik a több mint kétszáz kiscsoportos, középcsoportos és nagycsoportos csecsemôk egy tömbben való tárolása. Abszolút biztonságos, szellôs és dada nélkül is mûködik.5. A székelyudvarhelyi Rendôrség forgalmi osztálya rövidesen engedélyezi a Küküllôn való gyalogos átkelést az Orbán Balázs utcában, amíg a híd elkészül. A vízen átkelô gyalogos biztonsága érdekében az állandó vízállást heti két alkalommal Bálint Miklós tanácsos, vízügyi szakember fogja ellenôrizni. A csövön közlekedôk havi bérletet válthatnak a Városgazdálkodási Vállalat titkárságán. A bérlet mindkét irányban érvényes. Gumicsizmát a polgári védelemnél lehet kölcsönözni!6. Augusztus hónap folyamán eltûnt a cekendi legelôrôl egy piros fajtiszta, állategészségügyi technikus. Ismertetô jelei: bal karján kvarc óra, nyakában táskarádió, farka rövid és jobb lábára biccent. Utoljára a homoródi vendéglôben látták.7. A megyei Egészségügyi Biztosító Hivatal ellenôrzô csoportja Béla Jenô nyolcvanéves, létminimum alatt éldegélô nyugdíjas lakásán hatszáz kiló hasmenés gátló szénpirulát találtak, amivel a lakása téli fûtését szerette volna megoldani. Az árut elkobozták, az ügy kivizsgálása most van folyamatban.
Bokor Ferenc
A legtöbb ember, aki orvosi kezelésre szorult, tapasztalatból tudja, hogy vannak gyógyszerek melyekhez elôszeretettel viszonyulunk, míg más gyógyszerektôl idegenkedünk, holott éppen ezeknek van talán terápiás jelentôségük és nem az elôbbieknek. De kevesen tudják azt, hogy ez a jelenség összefügg a beteg személyiségével, jellemé-vel. Mi is a személyiség? Gondolom megközelíthetôbb a személyiség fogalma, ha azt mondjuk, hogy az egyén pszichológiai stílusa, az a szilárd bázis, amelyen a különbözô élethelyzetekben adott reakciók alapulnak. Rokonainknak, munkatársainknak, személyiségünk adja meg azt a lehetôséget, hogy reakciónkat adott körülmények között elôre "megjósolhassák". Igaz, némely esetben, egyéni jellemvonás maga a megjósolhatatlanság is. Hisz még a legegyszerûbb emberek is gazdag viselkedési repertoárral rendelkeznek.A kérdés, amit felvetünk és amire választ is próbálunk adni, a következô: Van-e összefüggés a személyiség és a gyógyszerek között? Ha igen, milyen értelemben beszélünk a személyiség és a gyógyszerek közötti összefüggésrôl?Ebben a vonatkozásban gyógyszereken nemcsak a terápiás okból használt anyagokat értjük. Gyógyszer az alkohol, a kábítószer, gyógyszer Tamási áron Ábelje is, bár ezek egyikének sincs orvosi értelemben vett "gyógyító" hatása. Ám az ilyen vegyi anyagok - alkohol, heroin, kokain, ópium stb. - gondos alkalmazása (kísérleti célból) a központi idegrendszer különféle mûködéseirôl adatokat szolgáltathat, beleértve azokat a funkciókat is, melyek kapcsolatban állnak a személyiséggel. Mert ugyanezeket a szereket ellenôrzés nélkül szedve, a gyönyört keresô naiv, tudálékos emberek közül sokan alkoholistákká, valódi kábítószer élvezôkké válhatnak, ami viszont fontos társadalmi probléma, hiszen a személyiség társadalmunk egyik fontos aspektusa.Környezetünkben szinte minden hang, látvány, szagok, színek, férj, feleség, kutya, macska vagy egy személy tudatosan vagy tudattalanul jelentôssé válhat a szervezet számára, elôfordulásukkor változást idézhetnek elô a vérnyomásban, a bôr felületi tulajdonságaiban és valójában az összes fiziológiai reakció-indexben. A pszichológiai és pszicho-szomatikai gyógyászatban ezek az összefüggések na-gyon fontosak. Jól ismert példa, hogy ha bizonyos - kisérleti - személyekkel elhitetjük, hogy a zselatinkapszula altatót tartalmaz (valójában közönséges konyhasó van benne) gyakran úgy is hat, mintha altató lenne. Az így elôidézett alvás esetében megtalálhatók mindazok a kísérôjelenségek, még az alvást megelôzô fiziológiai reakciók is, mélyebb, hosszabb légzés, E.E.G. változások, a szívmûködés lassulása melyek a normál vagy gyógyszerrel kiváltott alvást jellemzik. Amint a fentiekben már megemlítettük, a beteg számára vannak tetszô és nem tetszô gyógyszerek. Ezért a gyógykezelésben, az un. "placebo" hatás nem hanyagolható el amennyiben a kezelés összefügg a személyiséggel. A "placebo" hatás már Chaucer kora óta ismert. A "placebót" (jelentése: tetszeni fogok) csak abban az esetben alkalmazták az orvosi gyakorlatban amikor a speciális kezelés nem volt ismeretes, vagy amikor a bátorításon és a probléma rokonszenves megértésén kívül nem tehettek mást a gyakorló orvosok. A második világháború óta, az évrôl évre százával özönlô új gyógyszerek alkalmazása bebizonyította, hogy számos anyag placebo (egyáltalán nincs fiziológiai hatása) és, hogy a hatékony gyógyszeres beavatkozásoknak, így az antibiotikumoknak, vagy a helyi érzéstelenítôknek is van bizonyos fokú "placebo" hatásuk. Tehát valamennyi gyógyszer szokványos alkalmazása magába foglalja, hogy hiszünk a jótékony hatásban. A gyógyszeradási szituáció pedig, magába foglalja az orvost, az ápolónôt, a többi beteget, a beteg családját, barátait és természetesen magát a beteget, valamint a beteget körülvevô "díszleteket": a kórház, az ambulancia, a rendelô, a lakás stb. Példaként megemlítjük, milyen fontos a gyógyszer, a beteg és a környezet közötti kölcsönhatás. Gyermekek elaltatásához otthoni környezetben átlagosan több altató szükséges mint a kórházban. Felnôtteknél fordított a helyzet. A depressziós betegeknek szükséges gyógyszermennyisége úgy tûnik fordítottan arányos a család nagyságával, vagy a szociális kapcsolatok számával, melyek a betegre hatnak. Megfigyelhetô, hogy a nyugalomban mért vérnyomás is különbözik otthon és a kórházban. Minden további nélkül bizonyított tény, hogy a gyógyszerek a személyiség és a gyógyítás köl- csönhatásban vannak. Kimutatható, hogy a kezelés sikertelenségét gyakran a beteg együttmûködésének hiánya okozza. Nem követik az utasításokat, talán gyakran azért, mert nem értik, még gyakrabban azért mert már jobban érezték magukat az elôírt kezelés teljes befejezése elôtt, de leggyakrabban azért, mert nem hisznek a kezelés hatékonyságában, akár azért mert azt valamelyik barátjuk vagy betegtársuk lebecsülte, akár azért, mert már kezdettôl nem bíztak az orvosban, vagy idôközben a bizalmat elvesztették.Közismert tény, hogy a beteg által bevett tabletták átlagos száma az elôírtnak csupán mintegy 50%-a, és ritkán haladja meg a 80%-ot. Nem tagadható, hogy vannak betegek akik pontosan végre is hajtják az orvosi utasítást, csak éppen nincsenek sokan. Az sem tagadható, hogy vannak olyan betegek is, akik egyáltalán nem vesznek részt a kezelésben, bár ezt az orvosnak nem vallják be nyíltan. A viselkedés különbségek érdekesebbé válnak, amikor megpróbáljuk kapcsolatba hozni az orvossal együttmûködô és együtt nem mûködô személyiségeket. Nemre való tekintet nélkül egyformán mulasztanak e tekintetben a nôk és a férfiak, de legsúlyosabban "bûnöznek" a fiatalabb nôk és az idôsebb férfiak. E betegek nagyobb figyelmet fordítanak saját szervezetük mûködésére, bár nem neurotikusabbak vagy introvertáltabbak másoknál. Megfigyelhetô az is (de nem általánosítható), hogy e betegcsoport tagjai (a nem együttmûködôk) leggyakrabban nôtlen és férjezetlen egyének közül kerülnek ki.A jobban együttmûködôk csoportja a nôs vagy férjezettek kategóriájából kerülnek ki. Egy másik érdekességet az úgynevezett "placebo reaktorok" nyújtanak. Ezek olyan betegek, aki beszámolóik vagy testi állapotukban bekövetkezett objektív változások alapján különösen nagy valószínûséggel reagálnak hatástalan, placebo vagy utánzatok alkalmazásakor. Egy biztos, a betegek számára egy bizonyos orvos-gyógyszer kombinációk eredményesebbek, mint mások, és ez nem csupán a megfelelô betegség és a jó orvos vagy a helyes kezelés találkozása. Talán nem tévedünk ha kihangsúlyozzuk, hogy az orvost, a gyógyszert és a beteg személyiséget együttesen kell figyelembe venni.Ha az eltérô személyiségû emberek különböznek egymástól hatástalan anyagokra adott reakciók tekintetében és abban a hatásban, amit a különbözô személyiségû orvosok e gyógyszerekkel kiváltanak náluk, több mint valószínû, hogy az eltérô személyiségû emberek különbözôen reagálnak a farmakológiai hatású gyógyszerekre is.Ezt a legtöbb ember naponta, vagy legalább egyszer egy évben tapasztalhatja is. Vegyük csak az alkohol hatását, mellyel kapcsolatosan sok fajta hiedelem terjedt el: míg az egyik ember már a csapos nô kötényének a szagától bôbeszédû bolond lesz, a másik az egymásután lehajtott poharak hatására egyre finomabb modorú lesz, az egyik ember mulatós kedvre derül, a másik hallhataggá, búskomorrá válik. Az ilyen eltérések bizonyos személyiség dimenziókban található különbségekkel hozhatók összefüggésbe, melyek mérhetôk, s amelyeket extraverzió-introverzió néven tartanak számon, és a központi idegrendszerben található "E" illetve "I" anyagok koncentrációjával magyarázhatók.Bár kémiai elemzés ilyen anyagokat eddig nem fedezett fel, ilyen típusú összefüggéseket már közel kétezer éve ismernek. A görög Dioscorides, Néro császár gyógyszerészének feljegyzései között olvashatjuk: "nem szabad fehér hunyort szedni idôs embereknek, fiataloknak, véznáknak, kényeseknek és elpuhultaknak és akiket félelem fojtogat...." Egy évszázaddal ezelôtt, Kidd, az éteres érzéstelenítés egyik úttörôje már tudta, hogy a hisztériás vagy ideges nôbetegek az öntudatlanság eléréséhez nagyobb mennyiséget igényelnek. Ötven évvel ezelôtt pedig Hanzlik megfigyelte, hogy fájdalom csökkentéshez szükséges aszpirin dózis egyénenként rendkívül különbözô, és arra a következtetésre jutott, hogy az eltérést az emberek közötti különbségek okozhatják.
(folytatjuk)Darvasi Antoneta
"S mond meg az ivadéknak...Veszni ôk se hagyjanak" -
üzeni a torony Székelydálya lakosságának és minden erdélyi magyarnak. Ez egybecseng Haáz Ferenc Rezsô néprajzos és múzeumalapító szavaival: pusztulnak népi értékeink, meg kell mentenünk ôket!Abban a szerencsés helyzetben voltam két héttel ezelôtt, hogy a közeli szászföldön járhattam, a határzónában, Segesvár, Berethalom, Riomfalva, Almakerék útvonalon. Láthattam azt a pusztítást, amit az idô múlása, az emberi hanyagság, sôt gyakran a határtalan rosszindulat okozhat. Kihalt és újra, - de most már másokkal - betelepített falvakban jártunk, ahol határozott törésvo-nal mutatkozik az egykori kultúrák és hordozóik, valamint a jövevény lakosság minden leradírozást elkönyvelô közömbössége között. Egykoron több közösség által közösen használt, oly régi templomokban, ahol a figyelôtoronyba vezetô kôcsigalépcsôk kilyukadtak a kémlelô lábak koptató hatása alatt, oly templomokban, ahol felbecsülhetetlen mûkincsek halmozódtak fel és ôrzôdtek meg netán. Láttuk azt az emberfeletti megfeszítô munkát és viaskodást, amely révén hozzáértôink igyekeznek megóvni ôket az enyészettôl. Csak egy valamit nem láttunk. Az ôket létrehozó és az ôket betöltô, valamikori életerôs közösségeket alkotó egyéneket és szellemiségüket. Elmenekültek, kiûztük ôket vagy eladtuk ôket? ... ez most végkimenetelét illetôen már teljesen mindegy. Tény az, hogy magukra maradtak falvak sorai, és magunkra maradtunk mi magunk is.Rajtunk a sor? Mi vár reánk? - kérdezhetnénk joggal.Több mint valószínû, hogy méltatott könyvünk szerzôje, Cs. Gergely Gizella is ezt gondolhatta, amikor nekifogott e munka elvégzésének, amelynek adhatnánk azt a címet is, hogy az önérzettôl az öntudatig, avagy egy közösség maga magának vállalása.A cím ne tévesszen meg senkit ... Asszonyi helytállás Székelyföldön. De hát mikor és hol nem volt meghatározó egyén az asszony, a család nyaka, akitôl fordul a ház feje s nem mindig csak más asz-szony után. Az asszonyi sors mindazon túl, hogy a mi oldalbordánkból formálódott egykoron, mindig is több volt. Több volt befektetett energiában, eltûrt szenvedésben, megaláztatásban, de több volt az adott szeretetben, mert nemcsak önmagát adta, hanem adta magát a nemzetért is, úgy hogy fiakat szült neki, vagy éppenséggel - s ebben sem vagyunk példa nélkül - maga magát adta ha kell falba építve, ha kell falról lezuhanva.Jöttünk mi férfiak és kitaláltunk elméleteket a lány, a nô, az anya szerepérôl a családban és a társadalomban. Sôt nagy kegyesen megengedtük nekik, hogy a maguk rendjén kitalálják az emancipációt, azt, hogy joguk van az önálló élethez, joguk van a munkához, sôt mi több, hogy akár többet is dolgozhassanak, mint ahogy azt teszik is évezredek óta, s csak azért, hogy mi kényelmesebben ülhessünk otthon, áthárítva terheink nagy részét az ô vállukra. Csak egyet felejtünk el minduntalan, azt hogy talán több szeretetre is jogosultak.Szóval a cím megtévesztô ez esetben is, mert a nôknek veleszületett intelligenciájukhoz tartozik az is, hogy mindezt - mármint a fennebbieket - úgy teszik, hogy mi mindezt ne ve-gyük észre.Cs. Gergely Gizella, úgy beszél a falu nôirôl, asszonyairól, hogy végetes- végig a férfiakról is beszél és néha csak róluk. Róluk s a faluról, a településrôl, ahonnan ô is szakasztatott.A falu egységes szerkezete, életformája; a régi idôkrôl; a természethez kötött élet; a gazdálkodó falusi család; a kalákában végzett munkák címû fejezetek a közösség mindennapi életét tárja fel.Az asszony anya lesz; a nôi viselet; a párválasztás; a gyermekáldás, gyermeknevelés; tavaszi nagytakarítás; özvegység; a népi táplálkozás; az étkezés helye és módja; asszonyi tudományok asszonykezek munkája; háztartási tevékenység; az asz-szony legyen jó gazdaasszony címûek igazodnak a címben foglaltakhoz, de mint jeleztük túlmutatnak azon. Amikor én gyerek voltam; nemzedékem nemzeti önismerete azok a fejezetek, amelyek önmagunkra találásunkat segítik elô. Gergely Gizella egy ma már rögzíthetetlen állapotot rögzít személyes élményeibôl, század eleji adatközlôk élményeibôl táplálkozva. A kötet egy nyílt párbeszéd az alkotó és az ôt alkotásra kényszerítô közösség emlékezete között. Saját mondanivalóját úgy eleveníti meg, hogy az minduntalan az ôsök nyilatkozataival társul. Így mentôdnek át napjainkra és talán a jövôre családunk, szülôhelyünk, nemzetünk szellemi öröksége.Czakó Elemér és Visky Károly szerkesztette magyarság néprajza két-két kötetben külön tárgyalja a tárgyi és szellemi néprajz emlékeit. Gergely Gizella úgy beszél falujáról, hogy e kettôt szervesen egybeépíti és gyakori szociográfiai elemzést is nyújt társfeleirôl múltban és jelenben. Nemhiába jelent meg a Magyar Napló pályadíjas munkájaként. Oktat, nevel, buzdít s egyben figyelmeztet is, hogy a 24-ik órában vagyunk. Tárgyi és szellemi tárgyaink, nehogy csak emlékké váljanak. Rossz emlékkel kezdtem, rossz emlékkel zárom. Városunk utcáin - én csak ezt látom -, de a falvakén leginkább egyre gyakrabban tûnik fel egy (talán nem is egy) idegen rendszámú terepjáró kocsi kerékpukkadásig megrakva falvaink, családjaink, öregjeink népi cuccaival. Sorsuk nem kétséges. Potom áron szerzett, kevés pénzen feljavított, gyakran stílusuktól megfosztott, nagy pénzekért régiségkereskedôknél kikötött tárgyakként kerülnek ki külföldre. Ami fájó az, hogy nem is régiségek. Élô hozzátartozóink kényszerülnek eladni ôket, élô jelenüket, megfosztva magukat emlékezetük tárgyától, vagy talán magától az emlékezetüktôl. És egy csepp öröm az ürömben, csak annyi, hogy ha múzeumaink nem is bôvelkednek néprajzos szakemberekben, segítségünkre vannak azok, akik, mint Cs. Gergely Gizella is, szemtanú közvetlenségével önzetlenül mentik szóba és képbe élô múltunkat. S ez az, ami megmarad nekünk. Csak ez az, ami megmarad nekünk... Ha nem vigyázunk!
Róth András Lajos
A Litea és a Budapesti Székelykör közös rendezvényén a Ma-gyarországon élô székelyek mellett a határokon túliak is szép számmal képviseltették magukat.
Ugyanis Budapesten mutatták be Kovács Piroska, Székelykapuk Máréfalván címû könyvét, október 13-án, a Litea Könyvesszalonban.A marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában megjelent kötetet Forrai Ibolya muzeológus, néprajz-szakértô méltatta. Elmondta: ma már a székelykapu a nemzeti identitásunkat jelképezi a millenniumi néprajzi kiállításon is. Az eddigi néprajzi írásokban leginkább az hiányolható, hogy a szerzôk nem szólaltatták meg az embert- a díszkapu ezermesterét és annak gazdáját. Kovács Piroska nemcsak inventáriumot készít a magyar kapukról, díszítései, motívumai mellett az Embert is bemutatja. Az olvasás során megismerhetjük a máréfalvi családokat, valamint a múlt századi vidéket, annak lakóit is. A 150 székelykapu rajzát a szerzô készítette el és Bálint Zsigmond fekete-fehér fényképeivel egészítette ki. Apró, de fontos jelenségekre hívja fel a figyelmet, amit korábban nem emlegettek a néprajzkutatók: a kapukhoz fûzôdô néphiedelmeket is bemutatja. A Székelykapuk Máréfalván címû kötet arról is hírt ad, hogyan gondoskodnak a kapukról a Máréfalván élôk. Nemcsak a kapu fogalmával, típusaival ismerkedhetünk meg, hanem választ kapunk arra a kérdésre is, hogy miért jött fel a faragott kapu állításának csillaga?A néprajzi jellegû könyv írója Máréfalva szülötte, aki nyugdíjasként és pedagógusként most is ott tevékenykedik, kedvet teremt a fiataloknak, hogy a hagyományok megôrzésére.- Bár adatközlô munkának szántam - vallja Kovács Piroska -egyúttal emberközelbe is kívántam hozni a kapu gazdáját és az ezermester fafaragót is. A székely ház díszét úgy próbáltam megközelíteni, hogy lássék, ez a tárgy a falu mindennapjainak tartozéka. A kapun belül van az otthon, kívül pedig a nagyvilág? A székelykapu az adott közösség élniakarásáról tanúskodik. Nemcsak turisztikai látványosság, hanem értéket képvisel, amelyet erköl-csi kötelességünk megvédeni. A könyvnek hazafele szóló üzenete is van: ismerjék fel otthon, hogy ezen kapuk az egyetemes magyar kultúra részét képezik. Mert akkor, amikor a Ceausescu féle buldózerpolitikáról, a falvak központosításáról, homogenizációról hallott mindenki, Máréfalván épült a legtöbb székelykapu. Ez nem zárja ki azt, hogy ne épüljenek új kapuk, azoknak is életük, sôt néhány évtized múlva értékük is lesz.Azt gondolnánk, hogy Csergô Bálint összefoglaló kézikönyve a Székelyudvarhely környéki kapukról (1999) megjelenése után nem sokat lehetne már írni errôl a témáról. Kovács Piroska vállalkozását sikerel teljesítette. Nemcsak kapumonográfiát ad a népmûvészet iránt érdeklôdôk kezébe, hanem a néprajz fehér, foltjait igyekezett feltárni.
Szôcs Andrea Enikô
(folytatás az elôzô lapszámból)
Kora reggel van, még sötét, elôttem már egy hosszú autósor van, amíg én álltam, utánam is jó néhány autó felsorakozott. Rám szólnak a forgalom ôrei, hová ilyen korán reggel? Szólok én. Az elôttem állók nem tudták, hogy hová mennek, én jó keményen mondom Gyulafehérvárra megyek a Márton Áron püspök úr temetésére. Hozzá tettem, hogy ezt maguk nagyon jól tudják, ne dumáljon, majd ha haza jön megtudjuk, hogy jól utazott-e? Aktáimat a még nyitott autó ablakán bedobták a kocsiba.Még nagyon korán, szinte az elsôk között érkeztem Gyulafehérvárra a Székesegyház elé, templom ajtaja nyitva van, a ravatal áll, senki nem ellenôriz, két kis pap áll a ravatal fejrészéhez kissé távolabb, én szabadon járkálok, körül fényképezek mindent, egészen a ravatalnál már megszédülök. Közeli halotti arcot fényképezem mert az egy egészen más. Felmegyek a szószékre, nem gátol senki, onnan fényképezek mindent. Jóval késôbb a szertartás mozzanatait fotózom a nagy tisztséget viselô papokat, pópákat, három civil úr megközelít és románul hozzám szól, hogy ki vagyok és én honnan jöttem. Rá mutattam a Székesegyházra és magyarul mondtam, hogy én ide tartozom. Nem volt mit szólniuk, eltávolodtak tôlem. Közelrôl sikerült fényképeznem a koporsót melyet kis papok a vállukon vittek, megfogtam a gyászlepel egy kis csücskét könnyezve, így vettem örök búcsút a Kegyelmes úrtól.
(vége)
"Fáradhatatlanul járták a falvakat és jegyezték fel a szebbnél-szebb népdalokat. Kezdetben sok nehézséggel kellett megküzdeniük, a parasztok bizalmatlanul fogadták ôket. A fonográf számukra, idegen volt..." - olvasom egy hajdani Pajtás megsárgult lapjain, Kodálylyal és Bartókkal kapcsolatban. Az udvarhelyi közönség, elsôsorosoktól- hátul szorongókig feszülten figyelte azokat a régi dalla-mokat, melyeket a Muzsikás együttes hozott ízelítôül. Valamikor minden vágynak egy volt a magva, nevezzük létnek, bárcsak dallam. Ha van még valami, csodásan túlfejlett világunkban amire bizton mondhatni, hogy hat lélektôl-lélekig, - úgy az a népzene. Legyen bármilyen sokoldalúan fejlett, agyon- civilizált személy, génjeiben hordozza ôsei kesergôjét, csûrdöngölôjét, siratóját. Elôkerültek ez alkalommal az etno ruhadarabok, a pitykés mellények, egy-két szerényen gyöngyözött "fekete-tói darab". Már csak egy kérdés maradt. Ha ennyire érdeklôdnek a népdalok, néptáncok iránt, hol vannak, amikor az itthoniak énekelnek, táncolnak? Mert azt nem feltételezem, hogy a puszta sznobéria hozta a Mûvelôdési Házba. De népdalról, Bartókról, beszéljenek ôk, Hamar Dániel, a Muzsikás együttes frontembere és Sebestyén Márta, - akiért tulajdonképpen eljöttek...Elôször Hamar Dánielt kérdeztük.Nem elôször vannak Udvarhelyen, - tudtuk meg tôle -, de elôször ebben a felállításban, barátaik a Táncházban is vannak, jó ôket vi-szontlátni és bár nem tudják mikor jönnek legközelebb, de szeretnének sûrûbben visszajárni. Külföldi turnéik folyamatosak, - másnap már indultak Észtországba -, majd három hétre Svédországba. Egy hónapja kaptak Magyar Örökség díjat. És végül, hogyan szól Bartók üzenete a XX. századvég emberének? - Bartók, a maga szigorúságával, érzelemgazdagságával és következetességével kivívta azt, hogy ha egész életében nem is volt sikere, - neki a siker nem is volt fontos, mert ha az lett volna, már zeneiskolás korában mehetett volna játszani a világ különbözô színpadára,- ô a népdalokkal kezdett foglalkozni. Úgy érezte, hogy egy hatalmas kincstárba lépett be és ebbôl a "kincstárból" megalkotta a XXI. sz. modern zenéjét. Ma a világon senki, zenész Bartókot meg nem kerülheti. Minden rock-, jazz, komolyzenész hatása alatt van zenéjének. Bartók akkor lesz igazán közismert, ha majd ezeken az embereken át eljut az emberekhez, mert az az igazság, hogy még nagyon nehéz az embereknek Bartók közvetlen zenéje, még azért meg kell küzdeni. De eljön majd az idô, amikor ez ugyanolyan klasszikus, természetes zene lesz, mint Mozart és Beethowen, mint bárki a világ nagyjai közül. Majd Sebestyén Mártát kérdeztük.- Úgy hallottam, egy ki-csit erdélyi is vagy...- A századelôrôl, Nagyszalontáról vannak adatok, az anyukám családjának részérôl, igen, egy ki- csikét erdélyi is vagyok, de én úgy érzem, hogy ez nem születés kérdése. Mert hányan vannak, akik itt születtek és nem tudják, hogy mi veszi ôket körül. Nem ismerik ezt a zenét. Sôt, olyan is volt, hogy egy kolozsvári "értelmiségi" asszony fintorgott és teljesen lenézte ezt a kultúrát. Engem szó szerint szíven ütött, hogy miként lehet ez, hiszen mi sok száz kilométert teszünk meg, majd meghalunk érte, és ô itt lakva, nem ismeri, nem szereti? Ez úgy van, akár a tájjal... - A hajdani Mártika gondolt arra, hogy Sebestyén Mártává lesz? - Az igazság az, hogy én úgy érzem, a hajdani, az még mindig itt van, nagyobb kiadásban bár, de ugyanaz a gyerek, mert amit akkor szerettem, amit akkor gondoltam az életrôl azt most is ugyanúgy vallom. Megtaláltam például életem elsô interjúját a "Zenebarát" újságban - tizenkét éves koromban -, amikor megnyertem az iskolai népdal versenyt, meg egy rádiós zenei versenyt. Akkor azt mondtam: "nem értem, hogy az iskolában miért tanítják a népdalt ilyen soronként, ilyen tanárnénisen, szolmizálva - ami úgy egyébként nagyon jó, kell a szolmizálás - de nem attól fogjuk megszeretni a népdalt. És, hogy én nem tudom, hogy mi leszek, de hogy énekelni mindig fogok az biztos." Ezt azért beváltottam, - ugye? Egyébként, úgy vettem észre, hogy akinek Mártika voltam valaha, annak most is az vagyok, és az asszonyok a faluban, ahová visszajárunk mondják: "drága kicsi Mártika, az Isten áldja meg, hogy énekel nekünk."- A mozdulatokat, a marinéniktôl, pistabácsiktól belopta a színpadra, vagy ez "benne van a vérbe" elég egyszer látni?!- Látod, ezt észre sem vettem. Úgy látszik, az illetônek hangszíne, gesztusa, egész lénye belém ivódik, sokszor azon kell dolgozni, hogy nehogy a néninek a hangját hozzam egy az egyben, mert olyannyira megfogott, hogy nehéz volt tôle elrugaszkodni. - Miért?- Mert akkor azt mondják, hogy no persze Márti az öreg nénit utánozza. Az egyébként nem baj hogyha hallatszik, hogy honnan hallottam, mert kell, hogy a stílus érzôdjön, de hogyha egy tizenhat éves kislány "öregasszonyul" énekel, - az komikus. Az azért sok idô amíg az emberrôl ez lehámlik de marad az élmény kristálytisztán és az, hogy ezt én énekelem, itt és most. - Végezetül pedig mit üzen az itteni sziget-magyarságnak?- Azt, hogy fogjanak össze, mert a magyarok jó tulajdonsága a széthúzás s becsüljék meg ezt a kultúrát, ezt a tájat, amelyet mi "odaát" annyira szeretünk és csodálunk. Ez itt valóban egy sziget magyarság, hisz mi, magyarok valóban úgy vagyunk, hogy itt egy sziget ott egy sziget és nagyon fontos ha nem a legfontosabb mindannyiunk számára az összetartás, függetlenül attól, hogy hol és melyik szigethez tartozunk.Meséli még, hogy nyáron bôrdzsekiben, motoron volt Erdélyben és voltak akik rácsodálkoztak, hogy nahát "ez az a Sebestyén Márta?" De hiszen a népdal a ritmus s a tánc egyáltalán a bármiféle népmûvészet szeretete nem a külsôségekben kellene megnyilvánuljon. Pitykés mellényben, etno-styll- ben, "artizanat"-ban. Elég volna az is ha csak a szívben vinnénk akár motoros cuccban - "édesanyám sok szép szava, Mit fogadtam mit nem soha", - a "Se veled se nélküled" helyett. Itt volt. Énekelt és tapsoltunk. Csak a névnek?! Ha pedig nem , - van egy táncház. Néha megbeszélhetnénk és benézhetnénk....
Sebestyén Irén
Romániában 1956-ban nem robbant a puliszka, odaát viszont október 23-án egyszerre tört ki mindaz az elégedetlenség, ellenszenv, ami a magyarokban a szovjetek ellen felgyûlt. Majdnem spontán módon kezdôdtek Budapesten az elsô tüntetések, s amint a vidékiek is belekapcsolódtak, a nép kezdett reménykedni, hogy tán sikerül lerázni a rabigát. Ekkor azonban beindult az orosz hadigépezet. Mondhatnám: akár 1848-ban. "Tízannyi volt az ellen, gyôznünk nem lehetett" - mondta Petôfi ‘48-ban; ‘56-ban sem sikerült az oroszok katonai fölényével dacolni. Elkeseredett utca-harcok folytak. A magyarok kezdetben szabadságukért harcoltak, késôbb már csak életükért. Nagy Imre hiába próbálkozott menteni népét, a szolgalelkû, szovjethû kommunista magyar kormány mindenben támogatta az elnyomókat. A forradalom összeomlott. Soha nem látott kivándorlási hullám indult meg. Az emberek féltek a megtorlástól, féltek az ávósoktól, nyugodt, biztonságos jövôt akartak maguknak. Lehet elítélni ôket emiatt? Úgy éreztem, a forradalmat leginkább egy emigrációba szakadt hajdani ‘56-os magyar dokumentumértékû mûve alapján lehet átélni. Íme hát:
Értavy Baráth Kata: Történelem: kitûnô
(részletek)(...) Magyar zászlót a külügyre! - kiált hangos torokkal a tömeg, szinte megmámorosodva saját hangjától. A hangtól, mely tizenkét évig mást nem kiáltott, mint: "Éljen Sztálin!", "Éljen a párt!"... A Külügy hivatalnokai mind az ablaknál, erkélynél tolonganak. Hamar kicserélik a vörös zászlót nemzetiszínre. (...) Bessenyei Ferenc, a Magyar Nemzeti Színház tagja felolvassa a tizenhat pontot. Aztán...-Talpra magyar, hí a haza!...A következô szakasz refrénjét, mint mikor - több száz esztendejénél - Petôfi szavalta el, együtt zúgja az egész tömeg:- Esküszünk, esküszünk,Hogy rabok tovább nem leszünk!"Egy kislány hosszú nemzetiszín szalagot vagdal apró darabokra. Pillanatok alatt szétkapkodják, ott virít már a gomblyukakban a Magyar Szabadság jelvénye. (...) Nemcsak a tér, a Duna-part is tele emberekkel. Itt van egész Budapest! Diákok, öregek, nôk, férfiak, katonák és civilek, levett kalappal adják szívüket az énekbe: "... Megbûnhôdte már e nép a múltat, s jövendôt..."Vidd, vidd, öreg Duna a hangokat, mondd el, amerre haladsz, hogy láttad a Magyar Szabadság hajnalát...(...) Aki tehette, egymás mögött sorakozott fel az úton. Egyik-másik táblát vitt, ilyen felírással:"Sajtószabadságot és szabad rádiót akarunk!""Ruszkik haza!"Mire a Parlament lépcsôinek kôoroszlánjaihoz értek, mögöttük feketéllett a hatalmas tér a sok embertôl. Rendôrök: sehol. (...) Egyet akart a nép, s ez a vágy egyre nagyobb hangot adott: szabadnak lenni végre! Zengett- zúgott a tér a sok toroktól:-Új vezeté