Botrányossá vált kap-csolat alakult ki a Mûvelôdési Ház vezetôsége és a keretében mûködô Néptáncmûhely között.
Elekes Gyula, a Mûvelôdési Ház igazgatója, a múlt héten csütörtökön tartott sajtótájékoztatón, több pontban kifogásolta a Néptáncmûhely viszonyulását az anyaintézményhez, a Mûvelôdési Házhoz, amely úgymond gyermekeiként tartja fenn az alegységekként mûködô Tomcsa Sándor Színházat és a Néptáncmûhelyt. Az igazgató elmondta, hogy az intézmény 3 milliárd lejes évi mûködési összegébôl 561 millió lej a néptánc-mûhely béralapja, 919 millió lej a színház béralapja és a fennmaradó összeg az évi mûködési keret. "A gondok abból adódtak, hogy önkényes döntések születtek az én értesítésem nélkül" - jelentette ki Elekes Gyula igazgató. A helyi tanács, a tavalyi év folyamán megszüntette az aligazgatói állásokat, és ezt az igazgató úr szerint a táncmûhely vezetôje ellenezte. Ezután a táncmûhely tagjai szabadságra mentek anélkül, hogy ôt értesítették volna. Elmondása szerint, márciusban a néptánc-mûhely több szereplése is veszteséges volt. Egyszer elment és miután ô árusította a jegyeket 1 millió 300 ezer lejes bevételt kaptak egy elôadás alkalmával. Egy másik incidensként tartja számon, hogy a néptánc-mûhely fellépett a román tv Bingo mûsorában az ô tudta nélkül. Ez a táncosoknak 11 millió lej jövedelmet jelentett, ami bérkiegészítés címén a saját sebükbe került, összegezte az igazgató. A legújabb konfliktus kirobbanását a Katonák címû mûsor engedélyem nélküli CD-n való kiadása jelentette, amit az itt alkalmazott táncosok készítettek el - panaszolta az igazgató. Ennek betetôzéseként László Csaba, a Néptáncmûhely vezetôje letiltotta azon mûsorokat, amelyek a Mûvelôdési Ház támogatásával jöttek létre és elszállította mindazon ruhákat, amelyeket az intézmény a Pipacsok néptánc-együttestôl bérelt. László Csaba, a Néptáncmûhely vezetôje miután úgy érzi, hogy támadás érte, egy nyilvános sajtótájékoztató keretében vála-szolt Elekes Gyula igazgató úrnak. Mindjárt az elején magyarázattal szolgált a januári szabadságolással kapcsolatban: "Akkor Bence László volt az igazgató és nagy volt a káosz. Valakinek döntéseket kellett hozni és én a tánccsoportot egy stresszes bemutató, a Tragédia bemutatója után szabadságra engedtem, amit a felgyûlt szabadnapok tettek ki. Szabadság után már új igazgató volt és ezt meg is beszéltük." A táncos, László Csaba szerint a Bingo mûsorban való fellépésükkel sem ártottak a csoportnak, ugyanis a kapott pénzösszeg mellett a táncosokat az egyik legnézettebb mûsorban mutatták be, mint a székelyudvarhelyi önkormányzat hagyományôrzô létesítményét. A pénzösszeget azért kapták a táncosok és nem a csoport, mert a tv társaság személyre szóló szerzôdéseket kötött. Azon vádat, hogy nem elég jövedelmezôek a Néptáncmûhely elôadásai, a mûhely vezetôje képtelenségnek tartja. Elmondása szerint a Mûvelôdési Háznak egyetlen fellépésük sem került pénzbe és nem is volt veszteséges. Amint azt már a március 31-i tanács elé terjesztett jelentésben megfogalmazta a csoport vezetôje, a Néptáncmûhely egy mûvészeti csoport, amelyet az "anyaintézmény" kellene mind adminisztrációs, mind menedzselô személyzettel ellásson. Ennek ellenére a néptánc-mûhely saját személyzete rendezi, koreografálja a mûsorait, fellépéseket és elôadásokat produkál önerôbôl.A legsúlyosabb vádként felrótt CD-kiadásról László Csaba így nyilatkozott: " Miután elkészült a Katonák címû mûsor, megke-restem Elekes Gyula igazgató urat. Mikor megtudta, hogy 11 millió lejre lenne szükségünk, mint minden más problémával, ezzel is elutasított. Így én a csapatot meggyôztem, hogy ez a mi munkánk és összedobtuk rá a szükséges pénzösszeget. A produkciót a Pipacsok néptánc- együttes készítette el, de az udvarhelyi Néptáncmûhely nevében szeretnénk kiadni, mert ennek akarunk reklámot. Az egyedüli hiba az igazgató úr szerint, hogy szerepel a borítón a táncmûhely neve. Ez nem gond, mert újat is nyomtathatunk, de legszívesebben rajtahagynánk. A jog a Pipacsoké és az egyéni elôadóké." A zeneanyag elkészülte után az igazgató perrel fenyegette László Csabát, ha az meg meri jelentetni. Ennek köszönhetôen a néptánc-mûhely vezetôje letiltotta azon elôadásokat, amelyeknek ô készítette a koreográfiáját, rendezését (Tragédia, Katonák, Táncos Idôk, Együttélés), majd a Pipacsok teljes ruhatárát visszaszállítatta Székelykeresztúrra.Az adminisztrációs problémákon kívül kommunikációs gondok is vannak a két létesítmény között, mert mindkettô a közös hang megtalálása helyett egyre csak távolodik egymástól. A Mûvelôdési Ház igazgatója hétfôre összehívta az intézmény vezetôtanácsát, de sajnos a hét tagú testület nem volt döntésképes. Így a problémák egyre csak tolódnak, de reméljük, hogy a szerdára újra összehívott vezetôtanács megfelelô döntéseket hoz, és tovább mûködhet a hagyományápolás eme gépezete.
Péter S. Attila
A székelyudvarhelyi Príma Press kft. a békéscsabai Protakon kft.-vel közösen, immár második alkalommal szervezte meg az Expo 2000 elnevezésû nemzetközi termékbemutatót.A kiállítással egybekötött vásár megrendezésének október 5-8 között, ezúttal is a Városi Sportcsarnok adott otthont.A termékkiállítás hivatalos megnyitója október 5-én, de. 11 órától, Szász Jenô polgármester nyitóbeszédével és ünnepélyes szalagavatójával vette kezdetét. Megnyitóbeszédet mondott továbbá Péter Péter, a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, valamint Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fôtitkára. A kiállítók nagy része az idén képviseltette magát elôször a rendezvényen, a tavalyi évhez viszonyítva nagyobb volt az érdeklôdés a magyarországi cégek részérôl. Az idei expón 26 anyaországi és 18 hazai cég képviselôje volt jelen. A négynapos rendezvényen jelen voltak az építôanyag-ipari, az energetikai-, víz-, gáz-, és fûtésszerelvényekkel foglalkozó vállalkozások képviselôi, de megtalálhatóak voltak a faipari termékek, bútorok, ajtók, ablakok, digitális térképek is. A ruházati termékek standjainál nôi és férfi öltönyöket, fürdô-és sportruházati-, bôripari termékeket kínáltak. A vásárral párhuzamosan - az üzletemberek közötti kapcsolatok elôsegítése érdekében - üzletember-találkozót tartottak a Mûvelôdési Házban. A hazai és határon túli résztvevôk a "Befektetési lehetôségek a Székelyföldön" elnevezésû szimpóziumon vettek részt, különbözô elôadásokat követhettek figyelemmel. Beszédet mondott Szász Jenô polgármester, Zsombori Vilmos, a Megyei Önkormányzat elnöke, Árgyelán György, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége részérôl, Halász János, A Bukaresti Magyar Kereskedelmi Iroda részérôl, Mátéffy Gyôzô, a Nemzeti Idegenforgalmi Hatóság Hivatalának területi képviselôje, valamint Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke.
Szász Emese
(folytatás az elôzô lapszámból)
A visszaemlékezések oly sok halmazát tudnám vissza adni hiszen minden kisebb megmozdulás nagy értékû eseménynek számított. Nagy bûvölet övezte a Kegyelmes urat, olyan sokat tudott dolgozni egy egy nagyobb településen, nagy munkára kényszerítették rá. A hosszú rabságok ideje után sok volt a bérmálkozni vágyó, a nagy munkához még beosztott idôsebb papok is segítettek. A felállított sorokból át- át szöktek abba a sorba ahol a Kegyelmes Márton püspök bérmált, mindenki az ô kezét akarta.Most egy kis kitérôvel szóvá kell tennem, hogy a bérma utak mindenikét milyen dolgokkal zavarták. A legkönnyebb formája az autó lefoglalása, feltartóztatása minden áron igyekeztek megzavarni a kegyelmes úrnak a munkaprogramját. Itt meg kell említsem, hogy csapatmunkát kellett beszervezni, két autót tartottunk készenlétben.Feltétlenül kell ismertessem, hogy a szállítások oroszlánrészét az én megboldogult Károly öcsém biztosította, az ô szolgálata többszörösen meghaladta az enyémet. Az itt elmondottakkal az én jó öcsém emlékét kívánom megörökíteni. Ezen kitérô írásomnak szükségét láttam, mert az idôk során megjelentett, Márton Áron Kegyelmes úr életrajzát ismertetô könyvek, úgy a Domokos Pál Péter professzor valamit a páter Szôke János könyveinek szerkesztôi rólunk beszélnek anélkül, hogy valaki is szóba állt volna a Sztojka testvérekkel. Így téves az ismeretük, én nem bírálom az igen szép és gazdag anyagot a sok munkát igénylô könyveket, de szólnom kell, hibák mutatkoznak a könyvekben, a fotókat illetôen évszámok és helységek helytelen megnevezése miatt. Mindezeket bátran állítom a fent említett könyvek fotóinak nagy része az én általam készített munkákból ered. Csak én ismerem a helységek pontos nevét és idejét.Szerénységem nem engedi, hogy a mindenkori bérma utak kálváriáját az állami szervek bántalmait felsoroljam. Egy megrázó esemény következik melynek megemlítését nem volna szabad elmulasztanom. Meghalt a nagy püspök, temetése napja 1980 október 4-e, nagy volt a megrendülés, a római katolikus világ életében. Temetésére özönlött a hatalmas sereg, úgy mondván az ország minden részérôl, én a székelyföldiek nagytömkelegérôl tudok többet mondani. Nagyon sokat készültünk látni a nagy püspökünk utolsó útját, hogy nagy tisztelettel és nagy alázattal álljunk koporsója mellé. El kell mondanom, hiszen szemtanúja és egyik alanya vagyok az eseményeknek. Nehéz munka hárult a belügyesekre e nagy megmozdulás esetére. A csíkiak, Alcsík, Felcsík, Gyergyó, Gyímesek stb. szemmel be nem látható autókaraván indult a hargita székelyeivel, azoknak lelki pásztoraival. Egy nagyon erôs, legalább 20 fôt kitevô forgalmista és más személyekbôl összeállított ellenôrzô gárda volt felállítva Székelyudvarhely város végén, ahol a brassói segesvári út keresztezôdés van. Már messzirôl feltûnt, hogy ott valami van, mert az a bizonyos rendôrtorony, ami ott áll, igen nagy fényárban úszik. Ezt én már látom messzirôl, az öreg autómmal oda érek, elômbe áll 3 forgaslmista, stoppolnak. Én a végtisztességre egyedül mentem, gondolataimat, visszaemlékezéseimet dédelgetve.
(folytatjuk)
Nem hiszem, hogy a kettôs állampolgárság megoldás lehetne a romániai magyarság számára - jelentette ki Frunda György szenátor, az RMDSZ államfôjelöltje az Adevârulnak. Meg vagyok gyôzôdve arról, hogy az lenne a reális megoldás, ha Romániát is törölnék a vízumköteles országok listájáról, és Románia is az EU tagjává válna. A bejutásért folyó versenyben azonban nagyon kemény a vetélkedés a volt szocialista országok között. Ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, azt hiszem, idehaza el kell fogadnunk bizonyos törvényeket, és gazdasági szempontból el kell végeznünk, amit meg kell tenni. Nem hiszem, hogy a kettôs állampolgárság a megoldás. Magyarországnak megoldásokat kell keresnie, mert meg kell oldania egy kialakult helyzetet.Németh Zsolt a külhoni állampolgárságrólSzombaton a kolozsvári lakossági fórumon Németh Zsolt elmondta: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) által kidolgozott státustörvény jelentôsége túlmutat a törvény szûken értelmezett tartalmán. Az általa létrehozandó névjegyzék alapján lehetôség nyílik például a Kárpát-medencei munkaerô kereslet és kínálat összehangolására.Németh Zsolt leszögezte, hogy a magyar kormány minden építô javaslat megvitatására nyitott. A korlátozott magyar állampolgárság tekintetében azonban megvárja a határon túli, legitim magyar szervezetek álláspontját. Kijelentette, nem az a fontos, hogy milyen színû az útlevél, hanem az, hogy át tudjanak lépni a schengeni határon az erdélyi magyarok. "Ez kiemelt célkitûzésünk, és el fogjuk érni" - szögezte le az államtitkár.
- Miniszter úr, megte-kintette az Expo 2000 elnevezésû, vásárral egybekötött ôszi kiállításunkat: mi a véleménye a szervezésrôl? - Láttam és elmondhatom, a nyugati világ bármely hasonló kiállításával szemben megállja a helyét. Az itt látott áruk mindenike minôségi termék és ha haza megyek, arra fogok igyekezni, hogy támogassam számukra a romániai piacon a megjelenés és a forgalmazási lehetôségeket. Örülök, hogy egy ilyen csendes és békés város, mint Székelyudvarhely, európai színvonalú rendezvényeket szervez. Remélem, hogy az elkövetkezô idôkben fejlôdni, növekedni fog és az ország egyik fontos turisztikai központjává válik más fontos, fejlôdôképes gazdasági tevékenységei mellett. És itt nemcsak Udvarhelyre, mint városra gondolok, hanem környékére is, az udvarhelyi régióra. - Miniszter úr beszélt a külföldi és helyi kiállítókkal. Milyen esélye van ennek a régiónak bekerülni az európai vérkeringésbe? - Több magyarországi kiállító érkezett erre a vásárra. Ebben a régióban nincsenek nyelvi nehézségeik, és éppen ezért elôször ide érkeznek, és ez hasznos Románia számára is, hiszen innen tovább léphetnek az ország román lakta területeire is. Székelyudvarhely egy kereskedelmi hídfôvé válhat ezáltal Romániában. Vagyis Székelyudvarhely egy fontos kereskedelmi központtá nôheti ki magát. Azoknak a vállalkozásoknak, melyek Ausztriából, Magyarországról próbálnak felénk terjeszkedni, befektetni az ország déli és keleti részeiben, Udvarhely jelenti a legfontosabb állomást, ahol nem ütköznek a kezdeti kommunikáció nyelvi nehézségeibe. Remélem, hogy az itteni lakosok felismerik ezt a lehetôséget és kihasználják. - Ez egy kereskedelmi folyosó megnyitását jelentheti nyugat felé? - Én azt mondtam, hogy udvarhely egy hídfô lehet a nyugatról Románia felé irányulók számára. De ez a másik irányba is ugyanígy igaz lehet, mert innen már könnyebben lehet nyitni nyugat felé is...
Dunai Péter, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara fôtitkára, aki részt vett a négy napos ôszi vásáron, elégedettségét fejezte ki a rendezvény kapcsán és megígérte, hogy minden lehetôséget megragad a székelyföldi régió kereskedelmi kapcsolatainak kiépítése érdekében. A vásáron lapunk kérdéseire adott válaszait, nyilatkozatát a jövô heti számunkban közöljük.
Hûségesküt követelt a minap az erdélyi magyarságtól a legnézettebb román kereskedelmi tévé, színészébôl showmanné - vagy inkább ripaccsá, pojácává ? - átvedlett mûsorvezetôje. A dolog nem új, nyolcvan esztendei kisebbségi létünk alatt nem elôször - és minden bizonnyal, nem is utoljára - követelték ezt tôlünk. Hogy miért, az most szinte mellékes. (Ezúttal a magyarországi tôke erdélyi jelenlétét kifogásolta az illetô, mely - a jól ismert fordulat szerint - az egy és oszthatatlan román nemzetállam létét fenyegetné.) Az érdekes, - és már-már nevetséges is - az, hogy eltérô történelmi-társadalmi körülmények között, más-más események, jelenségek kapcsán, de törvényszerûen mindig ugyanezt tartják a legcélravezetôbbnek a " magyar veszély" leszerelésére. Az impériumváltás utáni években, a nacionál-komunista diktatúra alatt, és az utóbbi tíz esztendô során többször is elhangzott a román politika-csinálók szájából, hogy Romániában a nemzetiségi kérdést megoldották, méghozzá az európai standardoknak megfelelôen. Hangoztatták ezt úton-útfélen, miközben maguk sem hitték. A nagyvilággal viszont sikerült elhitetniük, legutóbb magával az amerikai elnökkel is. Miközben tudva tudják, hogy a nemzeti kérdés végleges megoldása az lenne, ha már nem lennének nemzeti kisebbségek. Érdekes módon, - véletlenszerûen- e vagy sem, nem tudni - maga a szóbanforgó tévés hullócsillag is hasonló következtetésre jutott.Történt mindez, a második évezred utolsó napjaiban , azon a tévécsatornán, amely nagyhangon hirdeti magáról, hogy az európai eszmék, értékek szolgálatában áll. S annak az embernek a mûsorában - amelyben egyébként az RMDSZ - politikusok közül is számosan (le)szerepeltek már -, aki nem egy-szer hivalkodott bánáti, temesvári mivoltával, ebbôl eredô toleranciájával... De hát "kötélgyuri" is a szomszédságban született, mégis mi vált belôle...Egyébként azt, hogy ki milyen ember, nem az bizonyítja, honnan jön,- hanem merre megy. (Illyés Gyula után szabadon.)
Szentgyörgyi László
A nyugat talán soha nem tudja megköszönni a szocialista tömb volt államainak azt a hatalmas áldozatot, amelyet akaratlanul is de számukra hoztak ezek az országok. Ugyanis az itteni fôiskolákon, egyetemeken kiképzett szakember elit legtehetségesebbjei nyugatabbra vándoroltak, elszippantották ôket a nagyobb jövedelmet kínáló tôkés, fejlett államok. Egy egyetemet végzett állampolgár több tízezer dollárba vagy több százmillió lejbe kerül az államnak és az ôt eltartó családtagoknak, intézményeknek. Ha az utóbbi tíz évben külföldre távozott szakember-elit itthonról elvitt, máshol kamatoztatott értékét anyagiakban, pénzben próbáljuk kifejezni, akkor elmondhatjuk, hogy az több, vagy annyi mint Románia összes államadóssága. És ez még csak nem is a tulajdonképpeni veszteség, ha azt vesszük alapul, hogy ezek az emberek itthon maradva életük során mennyi hasznot hajthattak volna az országnak. Az igazi veszteség a jövô. A romániai tanügyi helyzet pillanatnyilag nem rózsás, de ettôl függetlenül még mindig vannak jó iskoláink, mértékadó egyetemeink és fôleg itt tanuló, magukat képzô, tehetséges fiataljaink. De hiába, ha számukra nem tudunk megfelelô, fejlôdô és fizetôképes intézményeket, vállalkozásokat, egyszóval munkahelyet biztosítani. El fognak menni oda, ahol tízszer annyit fizetnek azért, amit tudnak. Nyugatabbra átlagosan négyezer márkát kapnak havonta. Itthon elég volna, ha csak egytizedét kapnák, négyszáz márkát, de ezt sem kapják meg. Így szállítunk kész, ingyen kiképzett szakembereket a nyugatnak, egyre nehezebb jövôt teremtve magunknak. Erre, az elvándorlás ellen kellene megoldást találni az ország, a régiók vezetôinek, politikusainak és akkor nem volna akkora szükség a nyugati karvaly-tôke becsalogatására - magunk feladása árán is - mely amúgy is szívesen jön, mint olcsó munkaerôpiacra. Máris alakulóban vagyunk, mi a harmadik évezred gyarmatosítottjai.
Bágyi Bencze
A Humán Reform Alapítvány keretében induló középfokú újságíró iskola szombaton, október 8-án tartotta megnyitó ünnepségét. A két éves képzést nyújtó iskola a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Fôiskola tantermeiben fogja biztosítani az oktatást, amelyet hétvégeken tartanak a nappali tagozaton. Az iskola keretében levelezô tagozat is indul, diákjainak tanulmányi csomagokat küld, és kéthavonta részképzést biztosít - tájékoztatott Szôke László az iskola programvezetôje.- Próbál-e valamilyen hiányt pótolni az induló képzés?- Olyan értelemben szükségszerûségnek tûnik az indulása, hogy itt Székelyudvarhelyen közel százan dolgoznak ma a médiában több-kevesebb képesítéssel, a régióban pedig ennek a duplája, vagy triplája azoknak a száma, akik a médiából élnek. Ez az egyik ok, hogy a munkaerô piac még mindig felvevô, még alkalmaznak újságírókat. A másik ok, hogy székelyföldön eme nagy szám ellenére nincsen újságíróképzés. Van Kolozsvárott egyetemi szintû és Nagyváradon kollégiumi szintû, ahová nagyon sokan mennek, de ezeknek igen nagyok a költségei. Ezek az alap okok, amiért úgy gondoltuk, hogy érdemes létrehozni egy ilyen képzést. A Humán Reform Oktatási Központ elindította a szükséges akreditációs folyamatot, tehát posztliceális oktatással középfokú újságírói diplomát tudunk biztosítani a végzôsöknek, amit a tanügy minisztérium is elismer.- Ti mire fektettetek hangsúlyt?- A gyakorlati képzésre, mert városunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy rádiója, televíziója és lapjaivannak. Így meg lehet oldani a technikai felkészülést is, mert a speciális eszközök rendelkezésre állnak, és magyar kézben. - Az Ady Endre Sajtókollégium elismer-e versenytársként, és hogy viszonyul hozzátok a MÚRE ?- Ez mindenképp konkurrenciahelyzetet teremt. A hallgatók ezután meg fogják gondolni, hogy a távolság miatt is hová menjenek és két év múlva, az elsô csoport végzésekor derül ki, hogy szakmailag is tudjuk-e azt a színvonalat biztosítani, amit szeretnénk. A MÚRE fura helyzetben van, mert mint szakmai szervezet kénytelen minden hasonló kezdeményezést támogatni. Viszont ugyanakkor a gazdasági felügyelôje az Ady Endre Sajtókollégiumnak.
Péter S. Attila
Németh Zsolt kérdésekre válaszlova kifejtette: az önálló magyar állami egyetem létrehozásának a kérdését a magyar kormány eddig is hangsúlyosan képviselte, ez továbbra is a romániai magyarság egyik legfontosabb követelése. Amennyiben ezt megvalósulja, az egyházi hátterû magánegyetemnek integrálódnia kell a magyar állami egyetembe. Elmondta: az idénre megszavazott kétmilliárd forint mellett a most készülô kétéves költségvetési törvényben is tervezik a kétmilliárd forintos támogatást.Az államtitkár botrányosnak minôsítette a parlament által nemrég elfogadott, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásáról rendelkezô törvényt. Rámutatott: a magyar diplomácia ezzel a kérdéssel kapcsolatos álláspontját megfelelô úton a román hatóságok tudomására fogja hozni, mielôtt azonban ezt megtenné, konzultálni fog az RMDSZ vezetôivel.
(Szabadság)
A hét végén kettôs rendezvénysorozatnak adott otthont Szentegyháza. Október 6-8 között tartották meg a Szentegyházi Napokat, valamint a millenniumi ünnepélyt.Szentegyházán, elkészült a millenniumi emlékmû, amelyen Szent István királyunk arcának bronzból készült féldombormûve látható. Az emlékmûvet a szent-egyházi szobrászmûvész, Bodó Levente készítette.A hagyományos "Szentegyházi Napok", pénteken fél négykor kezdôdtek. A megnyitót zászlós felvonulás követte. Az alsó temetôkertben elhelyezett háborús emlékmûnél koszorúztak, Verestóy Attila szenátor, Sófalvi László a Hargita Megyei Tanács tagja, és Benedek Csaba a széki RMDSZ részérôl. A rendezvény a felsô római Katolikus templomban szentmisével folytatódott, majd koszorúzásra került sor a felsô háborús emlékmûnél. A nap képzômûvészeti kiállítással zárult, bemutatkoztak a helyi képzômûvészek. Murányi János nyitotta meg Antal Imre gyímesfelsôloki festômûvész kiállítását. Szombaton tartották a millenniumi napot. Az alsó római katolikus templomban, ünnepi szentmise keretében, a szentegyházi líceum színjátszói részletet mutattak be István a király címû mûbôl. A templom udvarán, az emlékmû szomszédságában felállított emelvényrôl, ünnepi beszédek hangzottak el. Nagy Eszter, beszéde nyitotta meg az ünnepséget. Ezt követte Kis László szavalata, majd leleplezték a millenniumi emlékmûvet. Alkalomhoz illô kulturális mûsor következett. A továbbiakban a helyi szervezetek, iskolák, ma-gyarországi testvér települések és a Polgármesteri Hivatal helyezte el a koszorút az emlékmûnél. A felszólaló Rus Sándor polgármester, méltatta az elsô magyar király, Szent István életútját. "Az ezer évre azért vagyunk büszkék, hogy ez az ezer év megmutatta nekünk, hogy ez a nép az alkotó erejében, akaratában meg tudta valósítani amit maga elé tûzött, vagy nem tûzött, de mégis élt, küzdött, fáradozott, ha kellett halt, ezért a hazáért.Ez a kis emlékmû jelképe és emlékeztet, hogy nyelvünk, kultúránk, önazonosságunk megtartása legszigorúbb célunk.A napot a helyi cégek termékeinek kiállítása, valamint régi mesterségek bemutatója, és este Moliere: "Tudós nôk" címû darabja zárta, melyet a Bartók Béla Mûvelôdési Ház színjátszó csoportja mutatott be, Kiss László rendezésében.Az utolsó napon, különbözô sportrendezvényekre, így futball és kézilabda mérkôzésre, valamint bicikliversenyre került sor. A Hársfa utcában megtartották a sörfesztivált. A háromnapos ünnepségsorozat gálaesttel zárult a Bartók Béla Házban, melynek elôcsarnokában a helyi fotómûvészek kiállítása volt megtekinthetô. A gálamûsoron fellépett a szentegyházfalusi és a szentkeresztbányai egyházi kórusok, a Vox Montana vegyes kórus, valamint a szentegyházi Gyermekfilharmónia. Felléptek az öregek tánccal és énekkel. A rendezvényt ünnepi tanácsülés zárta, melyen méltatták a millenniumi évet, majd kiosztották a Pro Urbe díjakat: Szabó Erzsébet (Böbe néni) népmûvész kapott, aki Szentegyházán él, Post Mortem: idôs Rus Sándor a vasgyár volt igazgatója, melyet felesége vett át. Minden résztvevô, három nap után lélekben gazdagabban térhetett haza.
Felelevenített régi mesterségek
Október 7-én órai kezdettel a Szentegyházi Napok rendezvénysorozatában a helyi cégek termékeinek kiállítására, valamint a régi mesterségek élô bemutatójára került sor. Az eseménynek a kisváros Bartók Béla Mûvelôdési Háza adott otthont.Az eseményt Szentegyháza polgármestere, Rus Sándor nyitotta meg. Ezt követôen, Rácz Sándor, városi tanácsos bemutatta a résztvevô 14 vállalkozást és a 6 mesterséget. Ezek képviselôi bemutatót tartottak Both Rozália Hímzés, Márton Erzsébet fonás, Dániel Gábor szíjgyártás, György Mihály asztalos, Nagy Elek kádár, valamint Tankó Menyhárt cipész.A rendezvényen olyan szakmák mûvelôi is jelentkeztek, amelyek kihalóban vannak, úgy mint a szíjgyártó, kézi fonás, vagy a kádár mesterségek. Ezen szakmákat (munka közben) a népes látogató sereg is megtekintette. A termékkiállítást és a mesterségek bemutatóját, több százan tekintették meg.
Szentegyháza, a hátrányos helyzetû települések közé sorolható. Kevés a munkahely, a megélhetés egyre nehezebb. Ezen a gondon, próbált segíteni a közelmúltban üzembe helyezett KARSAI ROMPROD Kft. Mûanyaggyára. A mûanyag termékeket gyártó és forgalmazó cég jelenleg 21 munkaerôt foglalkoztat. Az indulásról, tervekrôl, fontosabb ismérvekrôl, számolt be a lapunknak, Benedek Mária igazgató.Az újonnan épült gyárunk a székesfehérvári Karsai- cég csoporthoz tartozik, 1998-ban jegyezték be Nagyszalontán. Szôcs József mûszaki igazgatónk, az anyavállalatnál dogozott mérnökként. Innen indult a kapcsolat, és így került városunkba a Vasüzem kantinhelységébe, a mûanyaggyár. Ez a mûanyaggyár 1600 négyzetméter alapterületen fekszik, a legmodernebb gyárak egyike Romániában. Áprilisban, a gyár megkapta az ISO 9001-es minôségi tanúsítványt. Ez azt jelenti, hogy a nálunk készült termékek megfelelnek a nemzetközi szabványnak. Felszereltségünk egyre bôvül, három fröccsöntô, egy címkézô, két flakonfúvó, valamint egy gyógyszerdoboz készítô géppel rendelkezünk.- Milyen termékeket gyártanak?- Különbözô mûanyag termékeket gyártunk, az élelmiszeriparnak, gyógyszeriparnak. Így dobozokat, garanciazáras dugókat, flakonokat, üdítôflakonhoz füleket. Termékeink túlnyomó része, a gyógyszeripar számára készül. Augusztustól exportra is dolgozunk. A törzstôkénk 9 milliárd lej, a cég forgalma 400-500 millió lej között ingadozik.- Milyen terveik vannak a jövôre nézve?- Elsôsorban bôvíteni termékskáláinkat. Megrendelésünk van, eleget tudunk tenni a kívánalmaknak. Tervezünk egy 10 milliárd lejes beruházást. De további terveink közt szerepel újabb munkahelyek biztosítása a helyi lakosság számára - mondta Benedek Mária igazgató.
György Imre
1581 cég ellen bírósági eljárás indult
A Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, ezelôtt egy évvel kiadta az úgynevezett "FEKETE KÖNYVET", melyben azon cégek névsora szerepel, akik nem emelték törzstôkéjüket. A könyvben mintegy 1600 cég neve szerepel Hargita megyébôl. Mint utóbb értesültünk, 1581 ellen bírósági eljárás indul. Errôl kérdeztük az iparkamara elnökét Bogos Zsoltot.Több mint egy éve lejárt a törzstôke emelésének határideje. A törvényes kötelezettségeket be nem tartó cégek ellen eljárást indított a kamara. Akiknek nincs meg a kötelezô elôírt minimális törzstôkéjük, azokkal szemben a törvény elôírásait alkalmazni kívánjuk. Néhányan megemelték törzstôkéjüket, és voltak olyanok is akik felszámolták a cégjüket, mindkét mód helyes. Hargita megyei szinten 1581 olyan cég van, akik elmulasztották ezen kötelezettségüket, ezek ellen törvényszéki eljárást indítottunk. Célunk ezzel a tisztességes kereskedôk védelme, hiszen akik eleget tettek kötelezettségüknek, azok nem lehetnek egyenlôek azokkal, akik ezeknek a kötelezettségeknek nem tettek eleget. Beadtuk a bírósághoz a keresetet ezen cégek ellen, az ügy-csomók a bíróság kezében vannak. - fogalmazott Bogos Zsolt elnök.
B. J.
- Mit kell tudni az ön vállalkozásáról, egyesületérôl?- Elôször is egy konzulting céggel kezdtem, egy gazdasági konzulting kft-vel, amivel már nyolc esztendeje, hogy vállalkozom. Pillanatnyilag elég sok nagy befektetôt tudtunk Magyarországról behozni. Nem elsôsorban Kolozsvárra. Gyakorlatilag a piackutatás lenne az egyik legnagyobb kihívás, amit itt Erdélyben végzünk. A Duna tv-vel egy közös vállalatot hoztunk létre. Ez a Duna reklám kft, amely a Budapesti árakhoz képest fél áron tudja az itteni vállalkozóknak kínálni az ottani reklámlehetôséget. Így egy Európai piacot, egy hármas célpiacot tudunk elérni: Elsôsorban Erdélyiként az Erdélyi piacot melyet a Duna televízióban reklámozunk. Másodsorban az exportálni kívánók számára a magyarországi piacot megnyitni. És azon kívül ott van az európai piac, ahol fogni lehet a Duna televíziót. A harmadik cselekedet, ami a szívem csücske, a Rajka Péter vállalkozók egyesülete, amely már három éve mûködik, melynek én vagyok az elnöke és az egyik alapító tagja. - Mindenféle vállalkozó van benne, profiltól függetlenül?- Ez egy olyan egyesület, melyben különbözô profilú vállalkozók vannak. Ez egy olyan vállalkozás ami azért született, hogy ebben nagyon nagyon bonyolult törvényi rendszerben valamint gazdasági szabályozó rendszerben, meg kellene kapnunk anyanyelvünkön azt az eligazítást, amit Kolozsvári, Erdélyi vállalkozóként nagyon nehéz megkapni. Ennek jegyében inkább kisvállalkozók a tagjaink, akiket megpróbálunk minden eszközzel fórumokhoz, kiállításokhoz és lehetôségekhez juttatni. Utoljára a faluturizmusban sikerült egy nagy sikerû elôadást tartani, Kalotaszentkirályon. Mindenhova elmegyünk ahova hívnak és ahol ránk szükség van.- Kolozsvári központtal mûködnek?- Igen ez a központ Kolozsváron van. Nagyon jók a kapcsolataink egyéb városokkal is. - Udvarhellyel van kapcsolatuk?- Udvarhellyel már régóta, hogy kapcsolatunk van. Nekem az-az érzésem, hogy az udvarhelyiek vagy egyáltalán a Hargita megyeiek egy kicsit könnyebben kapnak szakmai hátteret, anyagot és kapcsolatot is. Úgy érzem, hogy rám nincs olyan nagy szükség. Kolozsváron, környékén és a szórvány magyarságban annál nagyobb.
Bágyi
A hétvégén az egyes számú református IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület) csoportja, a Bethlen utcai székhelyén szervezi meg társegyesületek találkozóját. A részletekrôl az egyik szervezô tagot kérdeztem:
- Kik vesznek részt ezen az IKE találkozón?- Olyan fiatalokat szeretnénk összegyûjteni, akik ismerik Krisztus életét, vagy szeretnék megismerni. Ez tulajdonképpen református felekezeti találkozó, ahova olyan fiatalokat várunk akik már konfirmáltak. - Kik a meghívottak?- Meghívottak több helységbôl vannak. Többek közt Olasztelekrôl, Sepsiszentgyörgyrôl, Csíkszeredából, Segesvárról, Medgyesrôl és a környezô falvakból. - Milyen programokat szerveztek erre a találkozóra?- A program az elég színes. Az elején lesz a bevezetô és az ismerkedô. Utána egy elôadás ami a "Krisztusért való élet" témával indul. Ezt az elôadást egy lelkipásztor fogja tartani. Utána kiscsoportos megbeszélések lesznek, majd egy ebédszünet következik. Délután pedig játékok, vetélkedôk és énektanulás lesz. Végezetül pedig az IKE csoportok beszámolója. Célunk, hogy a környezô IKE csoportokat megismerjük. Másodsorban az, hogy tudjunk velük kapcsolatot tartani, és hogy a fiatalok eljárjanak a biblia órákra, és végül az, hogy tudjuk felölelni azokat, akik hallani akarnak errôl. - A meghívottakon kívül mások is részt vesznek ezen a találkozón?- Innen Udvarhelyrôl olyan fiatalokat, akik szívesen élnek Krisztus követôiként, ôket szívesen várjuk erre a találkozóra.
Benczédy Attila
Bonyodalmak a román egyetemek háza táján
Az Oktatási Bizottsági vitákról számolt be Asztalos Ferenc parlamenti képviselô az RMDSZ sajtótájékoztatóján. Az utóbbi idôben a Bizottság asztalán van 20 (román nyelvû) magánegyetem létrehozására szóló törvénytervezet megszavazása. A Bizottság hosszas vita után arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet ezeket a törvénytervezeteket megszavazni anélkül, hogy birtokában lennének azoknak az információknak, amelyek alapján az Országos Akkreditációs Tanács pozitívan minôsítette azokat. Mivel az említett értékelô tanács parlamenti felügyelet alatt végzi tevékenységét, a Bizottság tagjai meglátogatták ezeket a magánegyetemeket, hogy meggyôzôdjenek arról, hogy az akkreditálási törvény által megfogalmazott követelményeknek valóban eleget tesznek-e. Ezek az ellenôrzések megtörténtek, a 20 magánegyetem vezetôségét a Bizottság elé hívták, hogy élô szóban is számoljanak be arról, hogy az intézményük milyen szinten mûködik. A meghallgatás megtörtént, kivételt képezett a bukaresti székhelyû Ökológiai Egyetem, mivel a bizottság tudomására jutott, hogy az intézményt a román oktatási rendszerben eddig példátlan csalások és hamisítások vádja illeti, elsôsorban az intézmény vezetôjét. Ennek a diplomahamisítási folyamatnak a társa a iasi-i Orvosi és Gyógyszerészeti állami egyetem rektora, valamint a Gyógyszerészeti Állami Egyetem dékánja is. Az Oktatási Minisztérium és az Országos Akkreditációs Tanács olyan információk birtokába jutott, amely szerint az Ökológiai magánegyetem , -felhasználva az állami Iasi egyetem támogatását - , 64 olasz nemzetiségû állampolgárnak biztosított sikeres államvizsga- lehetôséget, diplomához juttatva olyan személyeket, akik egyáltalán nem látogattak egyetemi elôadásokat. Olyan diákokról is szól a fáma, akik a szeptemberi tanévkezdéskor beiratkoztak az intézménybe, négy hónap múlva már a diploma birtokosai voltak... E szélhámosság kivizsgálása érdekében - ami árnyékot vet a román felsôoktatási rendszerre -, a Bizottság elé hívták a Tanügyminisztérium vezetôségét, és az Országos Akkreditációs Tanács elnökét. Az említett intézmények képviselôi kivizsgálás végett felkérték az ügyészséget, hogy indítson egy kivizsgálási eljárást az érintett személyek ellen. Az eddigi információk alapján a Tanügyminisztérium felfüggesztette tisztségébôl a két intézmény rektorát. A iasi-i egyetem szenátusa nem egyezett bele saját rektora miniszter általi felfüggesztésébe, és újra megerôsítették státusában. Elôreláthatólag ez fog történni a bukaresti Ökológiai Egyetem rektorával is.
Szász Emese
Emberközelben Bán Miklós zeneszerzô
Bán Miklós 1939 április 2-án született Székelyudvarhelyen. Székelykeresztúron kezdte a tanítóképzôt, majd Székelyudvarhelyen fejezte be. Máréfalván és Korondon tanított. 1969-ben sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi pedagógiai fôiskolára, és három évvel késôbb diplomázott. 1967-ig a székelyudvarhelyi Mûvelôdési Ház igazgatója. Ezt követôen pedig a Tamási Áron Gimnázium és a Tanítóképzô zenetanára. 1970-tôl nyugdíjazásáig az Orbán Balázs Általános Iskola zenetanára, az Eufónia Gyermek Dalegylet karnagya.- Mikor került kapcsolatba a zenével?- Már kisgyermek koromban. Abban az idôben az úgynevezett, "cigány negyedben" a Petôfi utca végén laktak a muzsikus cigányok, akik között hírneves zenészek voltak, úgy mint Kónya János, Dénes Nándor, Halász Lajos, vagy Balogh Ferenc, a híres hegedûmûvész. Mindig csodálattal töltött el a muzsika, amely ott reggeltôl estig elhangzott. Órákat ácsorogtam, hallgattam zenéjüket és gyönyörködtem muzsikájukban. Ez mély nyomot hagyott bennem, talán ennek is köszönhetem, hogy a zenének áldoztam az életem. A zenével a Tanítóképzôben kezdtem el foglalkozni. Székelykeresztúron komoly tudású zenetanárom volt Mátyás Ferenc, aki hegedülni tanított, míg Kovács Ferenc tanár úr harmóniumon és zongorán tanított játszani. Ezek az évek döntôen hatottak pályafutáson kezdetére, oly annyira, hogy utolsó éves koromban zeneszerzéssel is kezdtem foglalkozni. Tompa László felesége tanított zongorán játszani. Kisebb zongoradarabokat komponáltam, melyeket az iskolai ünnepségeken adtam elô. Ezt követôen Marosvásárhelyen karvezetô tanfolyamon vettem részt Itt olyan kiválóságok oktattak, mint Szász Károly, aki zeneelméletre, Nagy Katalin módszertanra tanított de nem utolsó sorban Zoltán Aladár, Hubesz Valter, Csíki László és Tronzner József. Biztatásukra elvégeztem a marosvásárhelyi Pedagógiai Fôiskolát. Nagyon sokat tanultam hangszeroktatásból a hegedû fôszakon az udvarhelyi származású Halász Lajostól. A zongora mellékszakot Erkel Ferenc unokája, Sári néni tanította. Kértem azt a lehetôséget, hogy újabb mellékszakot tanulhassak, így ismerkedtem meg a fúvós hangszerrel, a klarinéttal, melyet nagytekintélyû Krautzer Ervin tanár oktatott.- Hol kezdte zenetanári pályafutását?- A Tamási Áron Gimnáziumban kezdôdött, ahol diákénekkar mellett zenekart is szerveztem. Zeneszerzôk mûveit hangszereltem át, és ezekre tanítottam játszani a gyerekeket. Nagy dolog volt abban az idôben 40 tagú zenekart mûködtetni. Az akkori tanítványaim közül zenetanárok is kerültek ki. A kamara zenekar vezetését is átvettem, amelyet korábban Balázs Ferenc irányított, és amelynek írtam egy kamara színfóniát, egy divertimentot, majd egy szvitet. Majd a gyermekirodalmat kezdtem felkarolni, ám a kórusirodalmat sem mellôztem. Jelen pillanatban a kórusmûveim száma hetvenre tehetô. Emellett színpadi zenés mûvekre fordítottam a hangsúlyt, amelybôl jelenleg hét van. Ezek közül négyet a gyerekek számára írtam. 1980-ban a Tündér Ilona gyermekoperát mutatták be, a másik három a Lepkekirály, a Csodálatos cipellô (bohózat), valamint a Kezelés címû. Az egykori Népszínház számára is alkottam. Így készült el három történelmi témájú zenés drámám: az Erdély alkonya, Ha az erdô kizöldül, és az Orbán Balázs élete, melynek címe a Szegény báró. Mire elkészültem, megszûnt a színház mûködni. Azóta a fiókban vannak darabjaim.- Milyen újabb alkotásai vannak? Tervei a jövôre?- A Balázs Ferenc Vegyeskar számára 14 kórusmûvet írtam. Az utóbbi idôben az unitárius egyház énekeskönyvében szereplô 320 éneket feldolgoztam négy szólamra. Ezek a mûvek elôadhatók vegyeskarral, ugyanakkor orgonakíséretnek is megfelelnek. Így született meg az unitárius Choralkönyv. Ezt egészítettem ki utóbban, egy újabb énekeskönyvvel, melyben 174 ének szerepel. Ezeket szintén feldolgoztam és így született meg Choralkönyv második része.Terveim közt szerepel a meglévô két mise - Missa minima és a Missa hugarica - mellé újabb miséket írni. Erre elkészült több vázlat is. A továbbiakban újabb kórusmûveket szeretnék komponálni.
Német Zsolt
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum szervezésében folk- és néptánc napok zajlanak csütörtökön, pénteken és szombaton. A IV. alkalommal megrendezésre kerülô ünnepsorozatnak számos meghívottja van székelyföldrôl és Ma- gyarországról egyaránt.
Nagy Pál a Fiatal Fórum elnöke szerint azonkívül, hogy a fiatalok megismerhetik a hagyományos népi táncokat, jó alkalom ez a régi táncházas emberek találkozására. Ezeknek a rendezvényeknek a tömeg, a sokadalom adja meg a hangulatát.- Miben más ez az UFF rendezvénysorozat mint a többi?- Szervezetünk évek óta megrendezi a Folk- és Néptáncnapokat. Ez a rendezvénysorozat a hagyományápolásra, a néptáncnak, a népdalnak az újabb nemzedékkel való megismertetésére nyújt lehetôséget. Azért is fontos, mert a nyári tánctáborok után ez az egyetlen olyan rendezvénysorozat a környékünkön, ahol a táncosok összegyûlnek. Ôsszel mindig táncházakat szervezünk és ezt évadnyitónak is szánjuk.- Az elsô ilyen jellegû rendezvénysorozat megszervezéséhez honnan jött az ötlet?- Magyarországon megláttam egy plakátot, hogy Harmadik Kaláka Folkfesztivál. A plakát egy nagyon színes program-ajánlatot hirdetett. Ekkor gondoltam rá, hogy egy ilyen rendezvénysorozat hiányzik Udvarhely kulturális- ifjúsági életébôl és megszerveztük. A lényeg az, hogy nemcsak táncházat szervezünk ilyenkor, hanem megpróbálunk elôadókat is meghívni ebben a témában. Olyan külföldi meghívottaink vannak, akik közönséget vonzanak. Visszamenôleg sorolhatom, hogy Magyarországról itt volt: Berecz András, az Ökrös, a Recefice, a Greenfields, a Los Andinos és a Kaláka együttes. Minden évben megpróbáljuk egy más népnek is a zenéjét bemutatni. Így az idén a cigányzene kerül sorra. - Miben lesz ez más az eddigi néptánc napoktól?- Annak eredményeként, hogy most a Mûvelôdési Házzal közösen szervezzük, talán egy színvonalasabb programot tudunk felsorakoztatni. A Muzsikás és Sebestyén Márta vagy a Kallós Zoltán neve önmagáért beszél. Ugyanakkor megrendezésre kerülnek a hajnalig tartó táncházak. Lesz a rendezvénnyel kapcsolatos Bóbita játszóház, hogy a kicsikre is gondoljunk. Azt kellene mindenki felfogja, hogy ez nemcsak a fiataloknak szól, hisz most már van egy negyvenes, ötvenes korosztály is, amelyik régebben táncházba járt. Azokat is szívesen várjuk, mert mostanában nagyon sok lehetôség nincs népi zenére táncolni, mulatni.- Kik a külhoni meghívottak?- Az elôbb már soroltakon kívül még jelen lesz az Ando Drom cigányegyüttes, akik stílusukkal közelednek a világzenéhez. Nehéz kigondolni, hogy kit hívjunk meg és nehéz a pénzt is megszerezni rá. Az évek tapasztalata alapján már rájöttünk, hogy udvarhelyi szponzorokra nem nagyon lehet számítani. Legfôbb támogatónk most is az Illyés Közalapítvány melynek támogatását pályázat alapján nyertük el.
Péter S. Attila
Mátyus, majd jó harminc év múlva, a könyv újabb, több kötetre duzzadt, 1787-es, pozsonyi kiadásában a következôket írja, felülmúlva egykori önmagát: (...) "Tzélom az egész Munkában; Feleimnek e’ részben lehetô épitése vólt. Mellyre nézve, a’ Természet’ nyomdokain; Józon-okosságnak és a’ tselekedetbéli történeteknek világánál mindenütt úgy igyekeztem járni, hogy, mind a’ közönséges Életnek könnyebbítésére, mind az Elmének gyönyörködtetésére szolgálhassak. Innen következett, hogy a’ szélesebb hasznu dolgok’ le- írásával, sok hellyt, feles leveleket kellett bé- töltenem. És, minthogy Munkámnak nagy részét, a’ régi és újjabb választott Tudósoknak fel-jegyzett bölts tapasztalásai, elmés okoskodásai és fontos mondásai tészik; az e’féléket- is, rész szerint az ô tiszteletekre, rész szerint magam beszédeimnek nagyobb hitelére, sok materiákban Deákúl és Magyarúl szóról szóra által-írtam; vagy pedig a rövidség’ kedvéért tsak Magyarúl tettem-fel; a’ Görög Irók’ szavait a’ Deák fordításból, minthogy ezek -is nálunk tsak Deák nyelven olvastatnak. Az Irók’ neveit-is, az eredeti formában, a’ mint ôk magokat fel-tették, meg-hagyni; hellyesebbnek itéltem, mint sem Magyaroson vezeték-neveket elöl tenni, és rendes neveket el- változtatni mint-hogy illyen formában, másutt, hijába keresnék. A’ Hólnapok’ neveit-is Deákúl tettem-fel, esméretesebbek lévén igy a’ Magyarok közt-is; mint a Magyar el-nevezés szerint. A’ hol pedig a’ Deák mondások fordítatlan maradtak, az ollyanok’ értelmét elébb ki-beszélvén, újra hellyet foglalni véle nem kivántam. Az újjabbak aránt nem annyira szorgalmatoskodtam, minthogy azok közönségesebbek: de úgy-is tapasztaljuk, hogy többire a’ Régiek’ tudós találmányiból és sok köröm- rágással készült fontos írásaiból kapdosván-ki, mintegy futtokban, holmiket, azokat árúlják új portékák gyanánt. A’ Természet Bibliája bizony, majd nyóltz ezer esztendôk alatt, azon módon, mint most; nyitva áll. Mitsoda büszkeség vólna tehát fel-tenni hogy a’ Régiek; a’ kiknek hiuzi látásokat, virágzó szép elméjeket, mélységeket járó gondolataikat, képtelen szorgalmatosságokat egyebekben tsudáljuk, és ha tsak távúlról követhetjük-is, magunkat igen szerentséseknek tartjuk; ezekben restesek lettek vólna? Sôt inkább, meg-vallják azt minden a’hoz értô Emberek, hogy a’ Diaetát nézô dolgokhoz, GALENUS’ idejétôl fogva mind ez ideig, az újjabbaknak minden szorgalmatossága alig ragaszthatott valamit, kivált nálunk, a’ hol fejetlen lábság vólt eleitôl-fogva, e’ részben-is, minden leg-jobb igyekezet-is".Mátyus nyelvi törekvése ekkor már társadalmi kényszer. Egy öntudatában, önazonosulásában erôsödô nemzet vállalása, önbe-csülése is, igaz még csak nagyjai által, de az. Ami ezután következik, az már a tudós megnyilatkozása, a már akkor európai normákhoz felzárkózni kívánó, - ugyan már mit is beszélek, hisz Mátyus európai taníttatású - európaiként élô és dolgozó tudósé. A saját maga nagyságával is tisztában levô, és az azt tudatosító tudósé."Tudom ugyan én jól, melly unalmos légyen sok gyenge Olvasók elôtt az illyen idegen Neveknek és Könyveknek ottan-ottan való emlegetése, mint a’ melly nékik az ólvasásban akadályt szerzene, hasznot pedig semmit nem tenne: annyival inkább, hogy azok a’ Könyvek többire más nyelveken kôltek; a’ kik közûlök azokat meg érthetnék-is, a’ dolgoknak olly gondos fel- keresgélésekre és nyomozásokra ritkán nyerhetnek vagy kedvet vagy idôt. De azt-is hiszem, hogy ollyan tudós Emberek’ kezén-is fog meg-fordúlni ezen Könyvem, a’ kik az emlegetett Könyveket-is esmérik, ‘s örömest kivánnak a’ kút-fejekre viszsza- menni; sôt tôlem, ezekben elsô Magyar Irótól minden jussal meg-is kivánják. Akármint essenek ezek, bizonyos, hogy az e’féle historia formán le-hozott dolgokban, az eredeti Iróknak ki-nevezése, az Értelmesebbek elôtt, mindenkor nagyon kedves vólt; és egyébként is majd fele tudományt tészen. Ezeknek azért kedvekért, szándékozom, ha addig élek, a’ Könyv’ végére egy kis Laistromot tenni, mellybôl ki-tessék, hogy az itt elé-forgó Irók, kik? ‘s mitsoda rendbéli emberek vóltanak? hol? és mikor éltenek és mennyi hitelt érdemelhetnek? nem lévén a’ Magyar nyelven ollyan Könyveink, mellybôl ennek jól végére mehetnének."Mátyus tisztában volt azzal, hogy a magyar nemzeti nyelv megújulásának korszakában viszszásnak tûnhet a sok latin szó használata, de azt is figyelembe vette, hogy a szaknyelvezet kiforratlansága következtében nem tehet másként. Ha a formai kihívás és az értelmezési tisztaság között kell válasszon, akkor ezen utóbbi javára dönt. Így érvel:"Lehet, hogy némellyek azt-is hibáúl fogják tulajdonítani, I.) Hogy sok Deák szót elegyítettem a’ Magyar beszéd közi: De, ha a’ régi bölts Romaiak, a’ magok Deák nyelvek közi, a’ tudós Görög nyelvbôl mellybôl vették-vala a’ nemesebb Tudományokat, a’ jelesebb ki- fejezô szók közûl olly sokat által-vinni nem szégyellették; mi kissebbségünkre szolgálhat nékünk Magyarokúl, a kiknek eredeti nyelvünk, ha igazat kell vallanunk, a’ házi és mezei közönséges dolgokon kivül alig terjedett, ha imitt-amott Deák szókkal élünk-is? A’ beszédnek egész tzélja, hogy a’ formált hangokkal, a’ magunk gondolatit másokkal meg- értessük: és ez, egy Nemzettel sem született különösen, hanem az Értelmesebbek nagy munkával jutottak a’ra, míg a’ fellyebb járó gondolatokat- is ki-fejezni meg-tanúlták. Mi oktalan büszkeség vólna tehát bennünk, a’ kiknek a’ jelesebb Tudományok most kezdenek fel-virradni, e’ részben nyelvünk’ fogyatkozását meg-nem esmérni? és a’ már szinte közönséges szokásba ment értelmes Deák szókat meg-vetvén, magunk képzelôdésünk szerint, holmi idétlen; tekeres- fatsaros, értelem nélkül való hangzásokat tojni-bé a’ szép Tudományokba? A’ Frantziák bizony, (vagy régi nevek szerint Francusok a’ kik Német nemzetek valának) a’ kiknek egyébként a’ Deák nyelvel semmi közösülések nem vala, a’ magok nyelvét számtalan Deák szókkal bôvíteni igen illendônek tartották: ‘s vették-is hasznát. Vethetik szememre talám 2-szor azt-is, hogy mint az AESOPVS’ szajkója, mások’ tollaival tzifráskodom, a’ magam újjitását pedig ritkán láthatják. Ezeknek tsak azt felelem: Értelmesek’ számára írtam. Elég vólna tôlem; ha semmit egyebet nem tsináltam-vólna- is, hanem, a’ más tudós nemzetbéli nagy Emberek’ neveit és értelmeit meg-esmértettem vólna. A’ Tudományt senki annya’ hasából nem hozza, sem az újjaiból nem szopja. A’ mit tudunk, Könyvekbôl és jó Mestereinktôl tanúljuk: mellyben a’ mi Erdéllyünk még eddig Censorságot magának nem igen tulajdoníthat. Én részemrôl az értelmes Olvasóktól ki-kérem; tessék jól meg- nézni írásotskáimat: reméllem, találnak felesen ollyan dolgokra, mellyeket valóságoson enyimeknek lenni meg-esmérnek, ha szinte azokra tzégért nem kötöttem-is. Leg-alább enyim az, hogy azokat a’ jó Irókat meg-szerzettem, meg-ólvastam, azokból, tzélom szerint, a mit hasznosnak találtam, ki-vettem, és a Magyar Olvasókkal ingyen közlöttem. Mondhatják a’ tzivódók 3-szor, hogy a’ Diaeteticának határait itt-is amott-is által-hágván, néhol sokat physicáltam, másutt az orvosló mesterségbe elegyedtem. Ezeknek tsak azt mondom: Mit árt véle, ha ki egy munkával két; három-féle hasznot-is tehet? A’ Physica vagy Természeti Tudomány ezen mi tanuságunknak a’ Lelke: e’ nélkül, értelem nélkül esik itt minden okoskodás. Azért, minthogy e’re, elôre való készületét kevés Magyar Olvasónak gondoltam; szükségesnek tartottam, az ide tartozó fundamentomosabb Természeti igasságokat-is egy hével- lével bé-tenni, és ezekkel a’ Diaetetica régulákat keményebb lábakra állítani. Az Orvosló mesterség, a’ Diaetának folyamatja: egyik a’ másik nélkül, a’ mint ezután jobban-is által fogjuk látni, el-nem lehet. (...) Kivántam azt-is tudtukra adni az Olvasóknak, hogy a’ mik a’ §-sok’ elein nagyobbatska betükkel nyomtatódtak, azok, az elébbi Munkámból jöttek-által ide, egy két hellyt holmikben változtatva ‘s nehány rendel pótolgatva. A’ mellyek pedig ezek után apróbb betükkel vagynak, azok most újjonába tétettetnek közönségessé. A’ beszédnek darabosságáról, a’ hellytelenûl tett vagy elha- gyott virgulákról, accentusokról, punctumokról, nagyobb és kissebb formáju betükrôl, és a’ mellyek sok hellyeken tisztán ki nem jöttek, az egyenes indulatu Olvasóktól nagy betsülettel engedelmet kérek. Tapasztalhatták, a’ kik e féle dolgokban forgottak, melly nehéz légyen elsô készülettel, kivált illy sok-féle elegyedésekben mindeneket tökélletes állapotra vinni. Reméllem mindaz-által hogy mind ezek-is az Értelmeseknek nem fognak nagy akadályt szerzeni. A’ terhesebb hibázásokról, a’ Könyv’ végin tétetik igazítás."Hosszasan idôztünk e sorok között, úgy érezzük, Mátyus István orvosként is és magyarként is kiérdemelt helyet foglal el kultúrtörténetünkben. Az udvarhelyi Tudományos Könyvtár büszke, hogy könyvei közt tudhatja Mátyus effajta kiadványait.
Róth András Lajos
A mûvészvilág, az összma-gyarság egy-, s majd két esztendô múlva ünnepelheti a monumentális szoborcsoport leleplezésének jubileumát, és emlékezhet alkotójának halálára. Ám a magyarok "igazságos királyát" a lován ábrázoló képzômûvészeti munka oly nagy horderejû mûvészi teljesítmény, hogy indokolt akár jubileumok közti évfordulókkor is megemlékeznünk a szoborról és alkotójáról.Az 1858. szeptember 2-án, Pozsonyban született Fadrusz János, világhírû fômûvét, a Mátyás-király- emlékszobrot 98 éve, 1902. október 12-én leplezték le kincses Kolozsvárott, amely a Szent Mihály- templommal összhangban, azóta a város fôterét díszíti. A Maros - Magyar Autonom Tartomány Képzômûvészeti Szövetségének (ma Svájcban élô) világjárt elnöke Török Pál a világ nagy múzeumainak, képtárainak látogatója, a 60-as évek vége felé városunk mûvelôdési házában kerekasztal beszélgetésen jelentette ki: szabadtéri szobrok közül a kolozsvári Mátyás-király-lovasszobor mûvészi értéke szempontjából a világon a harmadik helyezett. Azt, hogy kijelentésével világviszonylati elismerést idézett-e, vagy a vitaindító saját véleményét hallottuk, nem tudom. Tény azonban, hogy e történelmi szobor-emlékmû alkotóját nagy mûvéért a kolozsvári egyetem díszdoktorává választotta, a párizsi világkiállításon pedig ugyanezért grand prix- t kapott, s manapság nagyon szúrja a begyüket azoknak, akik nem bírják elviselni a valóságot, a történelmi igazságokat, akik gazságokkal, hazugságokkal próbálják magukévá hamisítani- , tárgyi - értékeket erôszakkal, karhatalmi segédlettel, vésôvel, kalapáccsal megsemmisíteni próbálkoznak. Mind hiába. Attól még a valóság valóság marad, s mindinkább megszilárdulnak tudatunkban, emlékezetünknek még a foszlányai is. Fadrusz János lakatos-mesterinas korában, szabadidejében rajzolgatott - faragott s három évi tanulás után, ösztöndíjjal, a zayugróczi mûfaragó- intézetben négy évig dolgozott. Három esztendei katonáskodás után ösztöndíjjal Bécsbe utazott, ahol Tilgner Viktor mûtermében dolgozott, majd az akadémián Hellmer tanárnál fejlesztette képességeit. Két és fél évig tanult az akadémián s pályázaton aranyéremmel tüntették ki. Ô készítette a budapesti királyi palota "oroszlános-kapuját" ôrzô négy oroszlánt. Neve Budapesten a Krisztus a keresztfán címû vallási témájú munkája által vált ismertté, melylyel 1892-ben a képzômûvészeti társulat ezer forintos nagydíját is elnyerte. Pozsony város vezetôsége megbízásából, karrarai márványból elkészítette Mária Terézia életnagyságú lovasszobrát, melyet 1896-ban a millenniumi ünnepélyre állítottak fel. A már hírneves szobrász Budapesten telepedett le s Budán, naphegyi mûterme a mûvészi élet központja lett. Ott mintázta: a kisbéri Wenckheim Béla-szobrot (1901); Zilah jelképét, a Wesselényi- szobrot (1902), a Mátyás-király-szobrot, melynek leleplezése után következô esztendô októberének 26. napján, 45 éves férfikorában, most 97. éve halt meg Budapesten, nejének, az aránylag fiatalon özveggyé vált Deréky Anna képzômûvésznek nagy bánatára, a magyar- és az egyetemes mûvészet súlyos veszteségére. Halála után, 1904-ben leplezték le egyik jelentékeny mûvét, a szegedi Tisza-szobrot.
Fosztó Áron Zoltán
Az ötvenöt éve elhunyt Bartók Béla életéhez, munkásságához, mûvészetéhez a zeneirodalomban nagyszámú tanulmány, cikk, népszerûsítô írás, dokumentum kiadvány kapcsolódik. Öröksége és emlékének ápolása egész szellemi életére kiterjed.Bartók Béla Nagyszentmiklóson született 1881 március 25-én. Már hat éves korában kapott zongora órákat az édesanyjától, de zenei képességeit apjától örökölte. Nyolc éves volt, amikor elveszítette példaképét, az édesapját. Özvegy édesanyja mint tanítónô kereste a mindennapi kenyeret. Aztán elkezdôdött a vándor élet. Elôször Nagyszöllôsre, majd Besztercére, végül Pozsonyba kerültek. Kisebb zongoradarabokat már kilenc éves korában komponált, de elsô nyilvános fellépése mint "zeneszerzô és zongoramûvész" két évvel ezt is megelôzte. Késôbb Erkel Lászlótól (Erkel Ferenc fiától) tanult zongorát és összhangzattant. Közben szorgalmasan komponált. Abban az idôben Brahms és Dohmányi hatottak rá legerôteljesebben.Sikeres érettségi vizsgái után a Budapesti Magyar Királyi Zeneakadémiára iratkozott be, ahol kezdetben nagy buzgalommal tanulmányozta Wagner és Liszt mûveit, melyek számára még ismeretlenek voltak. A különbözô hatások alatt a zeneakadémián úgy érezte, egy helyben topog. Ebbôl a helyzetbôl 1902-ben "Also sprach zaralhustra" budapesti elôadása ragadta ki "villámcsapásszerû gyorsasággal" Irányt, új utat talált. Tanulmányozta a Strauss- partitúrákat és komponált. Valami sajátosan magyart akart alkotni, ezért a magyar népzene felé fordult. Ezek hatása alatt született "Kossuth" címû szimfonikus költeménye, egy hegedûszonáta és egy zongoraötös, valamint az 1904-ben szerzett Rapszódia zongorára és énekkarra. 1905-ben Kodály Zoltánban kiváló segítôtársra talált, aki éleslátásával és ítélô erejével a zene minden ágában felbecsülhetetlen intéssel és tanáccsal látta el. A parasztzene megismerése rendkívül fontos volt számára, mert lehetôvé tette a felismerést, hogy a gyûjtött dallam-kincs túlnyomó- és értékesebb része a régi egyházi hangnemeken, ógörög sôt pentaton hangnemeken épül, ami a legszabadabb és legváltozatosabb ritmusképletekkel és ütemváltozással van tele. Zenefolklorisztikai tanulmányai kedvéért 1912-1918-ig visszavonult a nyilvánosságtól. 1917-ben a "Fából faragott királyfi" címû táncjátéka és a "Kékszakállú herceg vára" címû egyfelvonásos operája meghozta számára a sikert.A kortársak hamar felfigyeltek Bartók mûveinek jelentôségére, ami a román és az erdélyi ma-gyar, illetve szlovák népdalgyûjtemények anyagának közvetlen kötôdésébôl következett. Bartók mûvészetének elfogadtatásában nagy szerepe volt hangversenyeinek és elôadásainak.Életérôl és munkásságáról többen írtak, leveleit összegyûjtötték. A tisztelet jutott kifejezésre Bartók iránt azokban a zenemûvekben is, amelyekkel emlékének adóztak a hazai magyar zeneszerzôk. Forrást jelent mûvészete költészetünk számára is. Képzômûvészeink szintén merítettek ihletet mûvészetébôl, életébôl. Szegô Júlia, egyik Bartókról írott könyvének ezt a címet adta: Embernek maradni (1965). Ô valóban ember maradt, az önként vállalt számûzetésben is, ahol a "Független Magyarországért" indított politikai mozgalomnak a tanulmányt és a mûvészetet képviselô bizottságnak volt az elnöke.
KolumbánnéTamás Matild
A Tomcsa Sándor Színház jelenlegi helyzetérôl Szabó K. István rendezôt kérdeztük, többek közt Merô Bélával kapcsolatban is... Mint mondta:- Merô Bélának óriási szerep jutott, - az ô kezdeményezésére jött létre ez a színház, ô volt az a szakember, aki megalapozta a Tomcsa Sándor Színház mûködését, már csak az által is, hogy képzett munkatársakat hozott. - A népszínházi darabok hiányáról pár szót...- A minôségi drámairodalom általában alapproblémákat dolgoz fel, - különbözô stílusjegyekben. Ezek az alapproblémák igazából számosak. Ha Gárdonyi vagy Shakespeare feldolgozása között kell válaasztanom, egyértelmû, hogy az igényesebb változatra voksolok: és az pedig Shakespeare. Nincs abban semmi rossz, ha egyaránt viszonyulni tudunk nemzeti dráma értékeinkhez és a világirodalom kiemelkedô drámairodalmához, viszont törekednünk kell arra, hogy nívós anyag kerüljön a színpadra. Megpróbálnánk összhangba hozni "a hely szellemét" a mai színházi igényünkkel és azt hiszem, hogy akkor lehetünk elégedettek, ha a "nagy közönség" minden egyes tagja megtalálja a maga számára értékes színházi üzenetet. A generációváltás, - tetszik - nem tetszik -, történik. Mégis fontos megtalálni az átmeneteket, a hidakat, hogy ne legyen túl éles a törés, mert a szkizofrén állapothoz vezethet.- Hogy érted ezt?- Tudatában kell lennünk annak, hogy ez a tíz év, ami a szellemi vajúdás jegyében zajlik térségünkben, rányomta pecsétjét egy-két generációra. Jó vagy rossz értelemben. De tovább lépnünk csak úgy lehet, hogy megpróbálunk viszonyulni. Mert sokkal könnyebb valamire azt mondani, hogy téves vagy "bezzeg hajdanán". - Hol vagytok jelenleg?- Eljutottunk egy kis "purgatóriumig". És ez, remélem, valóban egy tisztulási folyamat kezdeti szakasza. Azt hiszem, hogy itt az ideje dolgainkat rendezni, feladatainkat rendszerezni, és amit alapcélként vázolok fel, - makacsul, de minden ideges behatást kizárva, - színházat "csinálni". Elfogulatlanul kell szembe néznünk lehetôségeinkkel. Akár ridegen lebontani, ez van: egy kisváros, mely színházat akar, néhány jóindulatú segítôkész polgártárs, néhány szükséges ellenzéki, egy folyamatosan latolgatható gazdasági helyzet, egy részben jó minôségû társulat, egy infrastruktúrájával "nincstelenkedô" de fejlôdôképes intézmény. Ami nincs: egy Gábor László, - minden további félreértést elkerülve - Zalaegerszegre szerzôdött, ahol több lehetôséget látott szárnyai bontogatására. Nincs egy hosszú távú tervezési lehetôségünk, mert egyelôre meg kell küzdenünk a pillanatnyi gondokkal. Nincs elég anyagi fedezékünk terveink zökkenômentes kivitelezésére, de van reményünk. - Mondják, senki sem pótolhatatlan. Mennyire ûr Merô Béla hiánya?- Mondjuk el, hogy bárki távozna egy rendkívül fiatal társulatból, - ûrt hagy maga után. Ûrnek számít Merô Béla távozása is és egyelôre ezt az ûrt nem igazán tudjuk, hogy kivel tölthetnénk be, - de hagyjuk a dolgokat "ülepedni" és bizonyára születik majd megoldás az elkövetkezendôben. A továbbiakban szeretnénk egy-két tehetséges fiatal mûvészt "behozni", - ezáltal is megerôsítve a Tomcsa Sándor társulat alapjait. Mi továbbra is társulat- építésben gondolkodunk azon rémhírek ellenére, hogy "színház- összecsomagoláson" munkálkodhatnánk. Ezt az is bizonyítja, hogy októbertôl egy fiatal mûvésznô szerzôdött hozzánk frissiben, a kolozsvári színmûvészeti egyetemrôl, - László Kata.- Végezetül pedig...- Mindenképpen tanulságos volt az elsô évad. Jó, hogy sok bemutató volt, változatos repertoárunk, - egyrészt, másrészt viszont azon is el kell gondolkodnunk, hogy rengeteg energiát igényelt és néha nem a legmegfelelôbb helyen és idôben alkalmazva. Így, ha reálisan tekintjük ezt a bô egyéves munkánkat, voltak igazán sikeres perceink, voltak kevésbé sikeresek és miért ne ismernénk be, kudarcaink is. De mindez együtt jár.
Sebestyén Irén
Október 4-én Halmágyi Csaba egyéni tárlata megnyitójának adott helyet a Turinfo Galéria.
Ebbôl az alkalomból tettem fel kérdéseket a mûvésznek.
- Elöljáróban: mit kell tudni rólad?- Halmágyi Csaba névvel jöttem a világra 1979. május 31-én, Csíkszeredában. Úgy tudom, hogy öten vagyunk testvérek. Az elemi iskolát a székelykeresztúri Zeyk Domokos intézetben jártam ki, majd a "Palló Imre" mûvészeti szakközépiskola növendéke voltam. Az 1997-98-as tanévben érettségiztem.- Árvagyerek vagy ...- Valóban. A székelykeresztúri gyermekotthonban nôttem fel. Ez egy sajátos zárt világ. Az ott élô gyermekek a társadalomtól kissé elszigetelten élnek. A szülôket, a családot az intézményben dolgozó nevelôtestület helyettesíti.- Mennyire sikerül ez nekik?- Csak részben, bár igyekeztek és igyekeznek, képességeik szerint megadni a rájuk bízottak részére a hiányzó családi légkört, szeretetet. Kevés az együtt töltött idô, nem tud olyan bizalmas légkör, olyan személyes szeretet kialakulni mint a családban. A bent élô gyermekek több szeretetre, melegségre vágynak.- Az otthonban senkivel sem volt szorosabb kapcsolatod?- De igen, én szerencsésnek mondhatom magam. Magdi néni, Baksa Endre bácsi, de mások is sokan segítettek nekem, amit ez úton szeretnék megköszönni mindannyiuknak.- Mikor kezdtél festeni?- V. osztályos koromban, de akkor csak másolgattam. Aztán rákaptam az ízére s késôbb már önállóan is dolgoztam, különösen a mûvészeti szakközépiskolában eltöltött éveim alatt.- Miért festesz?- Mert úgy érzem, hogy a képeim könnyebben elmondják azt, amit megéltem, aminek a megfogalmazása szavakban nehezen megy nekem.- Mit festesz a legszívesebben?- Portrét, csendéletet, néha tájképet, de úgy érzem még sokat kell képezzem magam.- Milyen színeket használsz? - A sötét színek állnak közelebb hozzám. Szeretem ezekre helyezni a hangsúlyt, de a fény- árnyék játékra is igyekszem figyelni.- Honnan meríted az ihletet?- A lelkembôl. Különösen a csendéletek esetében, de a színkeverést is befolyásolja az, hogy milyen a lelkiállapotom.- Te választod a témát, vagy ô választ téged?- Sokkal gyakoribb az, hogy a téma választ engem, mint fordítva.- A stílusodról mit tudsz mondani?- Még nincs nekem ilyen. Útkeresônek érzem, tartom magam.- Mire festesz szívesebben?- Préselt lemezre, zsákvászonra.- Most hol élsz?- Székelykeresztúron a Dómusz vezetôsége biztosít szállást nekem. Az étkezést magam oldom meg.- A klasszikusok közül ki tetszik neked?- Rembrandt, bár mindenkitôl szeretek tanulni.- Mit fejeznek ki a képeid?- Az életet. A halált. A zártságot.- Volt már kiállításod?- Igen. Debrecenben, Homoródszentmártonban és Székelykeresztúron már állítottam ki.- Melyek a terveid rövid távon?- Szeretnék még két kiállítást összehozni a közeljövôben. Egyiket Csíkszeredában, a másikat Székelykeresztúron. És szeretnék festeni, festeni minél többet, minél jobbat. Tervem szerint a négy évszakról, Keresztúr régi és új arculatáról készül majd egy-egy sorozat.
Kolumbánné
Tamás Matild
Miközben zajlanak a (színvonalas) viták az erdélyi magyar magánegyetemi elképzelésekrôl, hajlamosak vagyunk kevesebb figyelmet szentelni azoknak a -nyugati és közép-európai - elemzéseknek, amelyek az egyetem kortárs világba való beilleszkedését vizsgálják. Az egyetem, mint intézmény, kénytelen viszonyulni valamilyen módon a változóban levô kommunikációs médiumokhoz, illetve a tudományosság átrendezôdô, felaprózódó szerkezetéhez. "Ha az a célunk, hogy - tudásban és mûveltségben - ott tartsunk, ahol mások tartanak, ha hozzájuk hasonlóan kívánunk foglalkozni jövônk tervezésével, akkor számolnunk kell azzal, ahogyan ôk a jelenleg mûködtetett - általunk áhított - eszközök birtokában elégedetlenek és nyugtalanok" - írja Horváth Andor a lapszám bevezetôjében. Ezekrôl az elégedetlenségekrôl, nyugtalanságról, (de konkrét elképzelésekrôl, megvalósításokról is) írnak a szeptemberi KORUNK szerzôi: Jacques Derrida, Claude Karnoouh, Sorin Antohi, Szabó Mátyás, Selinger Sándor és mások. A lapszámban olvasható még Füzi László Németh Lászlóról írott esszéje, Karl Heinz Bohrer tanulmánya az iróniáról, illetve Stefan Borbély és Kallós Miklós elemzései a holokausztról és következményeirôl.
Balázs Imre József
Évekkel ezelôtt egy barátom, nem kis öniróniával azt mondta: "ha egy filmben nincs öt hulla és bár egy nemi erôszak, nem ér semmit". Ahogy Marcell Frydman könyvét forgattam ez a kijelentés jutott eszembe, és szinte megdöbbentem, milyen könnyed nemtörôdömséggel viszonyulunk ehhez a területhez, amely a szakemberek számára is beláthatatlan következményeket tartogat a jövôre nézve: a tévécsatornákból folyó agresszió.Marcell Frydman, a Mons Haynaut-i Egyetem professzora a pedagógia tudomány aktuális fejlôdésével foglalkozik, új kapukat nyitva meg a nevelôi munkában. Célja az volt, hogy véget vessen az un. "fejtömô" oktatásnak, és olyan stratégiát alakítson ki, amelynek segítségével az egyént az önképzésre lehet felkészíteni. Ebbe a kontextusba illeszkedik bele a Televízió és agresszió címû könyvben bemutatott médiaprogram is. Statisztikák alapján Frydman kimutatta, hogy a kezdetektôl napjainkig az erôszakot tükrözô adások száma fokozatosan növekedett. Az Egyesült Államokban például 1952-höz viszonyítva 1964- ben 90 százalékos növekedést mértek. Az Országos Szövetség Jobb Rádió- és Televízióadásokért becslése szerint egy amerikai fiatal 15 és 25 éves kora között átlag 13.400 ember erôszakos halálát nézi végig a képernyôn.Ez mára már Európában sincs másképp. A francia Le Point címû hetilap 1988 októberében egy hét alatt 670 gyilkosságot, 15 nemi erôszakot, 848 verekedést, 419 lövöldözést vagy robbantást, 14 emberrablást 32 túszejtést és 27 kínzási jelenetet számolt össze egyetlen csatornán. Frydman könyve egy sor, iskolás korú gyermekek bevonásával elvégzett kísérlet eredményét közli. A tapasztalatok szerint a televíziós agresszió jelentôsen megnöveli a nézôkben a feszültséget, és azt agresszív viselkedéssel vezetik le. A gyermekek néha végletekig menô részletességgel utánozzák a képernyôn látottakat, hiszen a halál számukra nemegyszer csupán a forgatókönyv egy része. A kísérletek során azt is kimutatták, hogy a megtörtént eseteket bemutató képsorok nagyobb szorongást váltanak ki a nézôbôl, mint a fiktív erôszak látványa, a közelképek pedig tovább fokozzák ezt a szorongást.Ha azonban azt hinnénk, hogy a televízió miatt teljesen kicsú-szott a kezünkbôl a gyermeknevelés, ne aggódjunk. Frydman, olyan elismert kutatók munkáit elemezve, mint Lazarus, Alfert és Noble, Foncart és Wattier együttmûködésével elvégezte azt a kísérletsort, amely a már kimutatott agresszió- növekedés elvezetését célozta meg. Komplex prevenciós programot állított össze, amely az elôzetes ismertetés és az utólagos megbeszélés módszerén alapult. Lám, a legkézenfekvôbb pszichológiai gyógymód - a beszélgetés - most is segíthet. Mert arról, hogy gyermekünket eltiltsuk a televíziózástól, szó sem lehet. Hiszen a tévé nemcsak tanár, hanem baby-sitter és büntetôeszköz is egyben - állítják a szülôk. Idô kell még, míg az orvosok és szociológusok intelmeire reagálni fogunk. De ha tudomást veszünk a veszélyrôl, talán hamarabb védekezni kezdünk. Ezért mindenkinek ajánlom Frydman könyvét, aki a gyermeknevelésben érintett: szülôknek, pedagógusoknak, gyermekorvosoknak, pszichológusoknak egyaránt.A könyv a budapesti Pont Kiadó Fordulópont-sorozatában jelent meg, 1999-ben.
Zsidó Piroska
Laktam
száz alakban
mint Jónás
a halakban
s templomfalakban
a gyónás
nem tudva
sorosommal haragban
legyek
vagy csak legyek
úgy mintha mégis
mert néha jó más
ha véges és ha
vég is
mert mégis
ugye mégis
arattam
s fûben maradtam
én is
tetejét lesve
bokornak
melyen tüskék okolnak
s vássák
bôröm alá a mását
mennyei pokolnak
gyökere száll most
felettem
égi szelekben
mint márványerekben
a páfrány
Kiss Sándor: (Székelyudvarhely): Minden hiányossága ellenére azért tartottam közlésre érdemesnek alkotását, mert szeretettel és tisztelettel foglalkozik a magyar nép történelmének azon fejezetével, melyrôl mi, erdélyiek - a valamikori diktatúra politikájának is köszönhetôen - elég keveset tudunk. Értekezô próza, amit ön mûvel, mégpedig lírai betétekkel tarkítva. Sajnos, nem mindig sikerült jól megfeleltetni egymásnak a két struktúrát. A bevezetôben azt írja, egy egyszerû történetet mesél el, de csak elkezdi, és torzóban hagyja, hisz a második részt alapvetôen a történelmi rész dominálja. Az ilyen többsíkú alkotásoknál vigyázni kell a két sík elkülönítésére, ugyanakkor szerves egymásba-építésére. A nagyszüleire vonatkozó történet csak egy esetleges kezdeményezés, és merôben lezáratlan. Ezért merészeltem kiegészíteni a végén egy megjegyzéssel, ami visszautal az alapjelenetre: a fenyôtoboz- koszorú készítésre. Ugyanakkor, szükségesnek éreztem egy átkötô mondatot beiktatni a történelmi tények tárgyalása elé, az idô összezsugorodásának képével a struktúraváltást elôkészítve. Egyébként tetszett az, ahogy a különbözô történelemtudományi paradigmákat egymásra vetítette. Hozzáértéssel, ugyanakkor érezhetô szeretettel tárgyalja a témát, ez adja meg a mû varázsát. Ha a keret-történetet is jobban megírta volna, nem is lett volna kivetnivalóm. De a megvalósítás így is értékes.
Az a nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, az a saját síremlékét készíti, és az veszteség az egész emberiségnek. Az ôstörténet éppen annak a kornak vizsgálatára szorítkozik, amelyre nézve írott forrásanyag nincs, vagy igen gyéren áll rendelkezésre. Minél távolabbi idôbe megyünk vissza, annál kevesebb írott anyagra támaszkodhatunk, s annál inkább elôtérbe kerül a régészet, a néprajz, az embertan, a nyelvtudomány és más tudományok szerepe.Egy egyszerû történetet szeretnék átadni azoknak, akik hisznek és bíznak, hogy a magyar nép nem fog soha elveszni ezen a Föld nevû bolygón, és bármerre is kerül rövid élete során, soha nem kell lehajtott fejjel járnia.Kisgyerek koromban a nyári szünidô alatt mindig is vártam azt a napot, hogy végre hazautazhassak a marosmenti nagyszüleimhez.Még ma is, annyi év után, bármikor felidézem, azt a bennem lángoló örömtüzet, ahogy a bejáró kapun átléptem és elém tárult az a sok kerti varázs, amely a házuk udvaráról áradt felém. Ma már tudom, hogy az a varázslat nem valami csoda munkája volt, hanem a föld, a természet egyszerû és mégis csodálatos szépsége. Nagyapám volt az elsô ember, aki mesélt a nomád népekrôl, s olyankor a tekintete tágra nyílt, szeme sarkában csillogó fény sugárzott, amelyet kioltott egy fájó könnycsepp... Én akkor csak nyolcéves kisfiú voltam és szavai úgy tûntek lázasan kutató fejemnek, mint az izzó fûnek a nyári zápor felüdítô esôcseppjei... Egyszer azt mondta: "- kisfiam, mindig kell tudnod majd elmondani, hogy ki vagy és honnan származol, s hogy ôseid bátran és sok szenvedés árán szerezték meg mindazt, amit te most végigélhetsz; kisfiam, ezen a földön(- ilyenkor a sétabotjával jól a poros földre dobbantott...), - valamikor sebzett lábú lovak és éhségtôl eltorzult elfáradt emberek hatalmas lélekjelenléttel bíztak egy jobb és békés világban..."Akkor még úgy tûnt nekem, mintha egy mindent tudó hatalmas varázsló állna elôttem, és sokáig úgy is élt a gondolataimban, álmaimban, hogy az én öreg - kopott kabátú, kissé bicegô nagyapám egy nagy csodákra képes varázsló, aki egyszerûen csak nem akar másként öltözni. Soha nem is mertem visszatekinteni, ha azt mondta szigorú han-gon:"... most eredj és hozz az erdôszélérôl frissen hullott fenyôtobozokat, mert díszkeretet készítek nagyanyádnak, de szedd a lábad, hogy szürkülödés elôtt itt legyél..."Emlékszem, a lábaim reszkettek, ha az erdô felé értem, hiszen annyira hatalmas és ismeret