KITEKINTÔ
Az elmúlt hét végén, elsô alkalommal szervezték meg a Farkaslaki Szenes Napok elnevezésû rendezvény-sorozatot, a Kalonda tetôn. A Szenes-napokkal egybekötött Grillfesztivál fô attrakciója a világ legnagyobb baksájának hitelesítése volt a Guiness Rekordok Könyve részére. A farkaslaki Polgármesteri Hivatal a helyi vállalkozókkal közösen szervezte meg a hagyomány-teremtô rendezvényt. Az ünnepség szombaton, déli 12 órától, a helyi polgármester, a farkaslaki vállalkozók, valamint a vendégek részérôl elhangzott nyitóbeszédek elhangzása után vette kezdetét. - Valamikor nem dicsekedhettünk ezzel a mesterséggel, ma már büszkék vagyunk rá. 130 éve tanulta meg a nép ezt a mesterséget, a szegénység , a megélhetés biztosítása kényszerítette rá. A századfordulón és a két világháború között saját fájukból égették a szenet a farkaslakiak, és szekerekkel szállították az ország különbözô részeibe. A 60-as 70-es években a lakosság nagy része szénégetéssel foglalkozott, tanú erre az újjáépített falu, amelynek 90%-a szénégetés eredményeként épült fel. Az utóbbi években, vállalkozások formájában virágkorát éli Farkaslakán a szénégetés. Komoly vállalkozások jöttek létre, amelyek a nyugati piacra szállítanak. Ma már szinte nincs olyan ország Európában, ahol a benzinkutaknál ne lehetne farkaslakiak által égetett szenet találni. Több mint hét nagyvállalkozó van, és 15 körüli azon kisvállalkozók száma, akik a nagyvállalkozóknak szállítanak. A farkaslaki ember ma már nem szégyelli, hogy szénégetéssel foglalkozik, jogosan büszke rá, hiszen ez egy olyan mesterség, ami sok munkát, jó szaktudást, de ugyanakkor jó jövedelmet is biztosít az embereknek - összegezte Demény Gábor, Farkaslaka polgármestere.A felszólalók mindannyian kihangsúlyozták, hogy hagyományt szeretnének teremteni ezzel a rendezvénnyel, amely a hideg idôjárás ellenére nagy népszerûségnek örvendett. A jó hangulatról a Korondi Fúvószenekar, valamint különbözô helyi és vendég-együttesek ünnepi mûsorai gondoskodtak. A jelenlévôk különbözô versenyeken, vetélkedôkön mérhették össze erejüket és (szak)tudásukat. A favágó-, lepényevô- és kötélhúzó versenyeken a közönség együtt drukkolt a versenyzôkkel, a rögtönzött sörsátraknál a szomjúságot és éhséget lehetett csillapítani. A rendezvény ünnepi epizódja a világ legnagyobb boksájának hitelesítése volt a Guiness Rekordok Könyve részére. A rekordbaksa kerülete 52,2 méter, magassága (az oldalán lemért reális hossza) 10 méter, 300 köbméter fa felhasználásával készült. Vasárnap folytatódott az ünnepség, a farkaslaki templomban ünnepi szentmisével, valamint Tamási Áron emlékmûvének megkoszorúzásával. A programban szerepelt az emlékpark-avatás valamint a millenniumi megemlékezés is.A szervezôk ígérete szerint - a hideg idôjárás miatt - a jövôben augusztus hónap folyamán kerül megrendezésre a farkaslaki szenes-fesztivál.
Szász Emese
Falutalálkozót tartottak a hétvégén Énlakán. A kétszáz lakosú település Pálfalvát, majd Firtosváralját elhagyva a Firtos hegy lábánál egy gyümölcsfákkal teli völgyben fekszik. A kommunizmus után, a termelôszövetkezet megszûntével a lakosság kevés hányada maradt otthon, a faluban. Így 1990-ben a helyi unitárius lelkész, Dancs Lajos szükségesnek látta egy falutalálkozó megszervezését, ahová az elszármazottakat, azok családjait, a közösség elvándorolt tagjait várták haza.Újra találkoztak az elszármazottak és az itthoniak, barátok, rokonok, régi ismerôsök. A találkozó szombaton délelôtt istentisztelettel kezdôdött. A falu központjában lévô emelkedôre épített templom harangja délelôtt 11 órára hívta össze a hazatért híveket és vendégeket. Az unitárius istentiszteletet Dr. Szabó Árpád unitárius püspök celebrálta. Utána kopjafa avatásra került sor, megemlékezvén az elsô és második világháborúban elesettekrôl, akiknek a - helyi tiszteletes szavai szerint: "a múlt rend-szer nem engedett kellô tisztelettel emléket állítani." A kopjafa mellett Szombatfalvi József esperes mondott imát. A helyi, székelyruhába öltözött fiatalok a székely Miatyánkot szavalták el, majd a második világháborúban elesettek emlékmûvét koszorúzták meg. Az ünnepi mûsor a kultúrotthonban folytatódott, ahol szavalatok, énekek és visszaemlékezések hangzottak el. Vasárnap Budapest ötödik kerületének polgármestere, Karsai Károly látogatott el a faluba és testvér települési zászlót nyújtott át a helyieknek.A mûsor lejártával egy pár résztvevôt és a helyi lelkészt kérdeztem:- Tiszteletes úr, 10 évente rendeznek falutalálkozót. Mit jelent ez önnek és a falunak?- 1990-ben az elsô falutalálkozót azzal a céllal szerveztem meg, hogy az embereket összehozzam, mert nagyon eltávolodtak egymástól. Volt egy több mint négy évtizedes, embert butító kommunizmus, ami ékeket vert az emberek közé: az irigységet, a gyûlöletet. Az emberek egymásban az ellenséget látták. Ekkor gondoltam úgy, hogy találkozni kell az elszármazottaknak az itthon maradottakkal, azokkal, akik a megpróbáltatások tüzében példamutató életet élve, elôteremtették a mindennapi kenyeret. És nemcsak önmaguknak, hanem a városra elszármazott gyerekeiknek és unokáiknak is. L. Géza is mindig hazajön ha teheti:- Nekem ez a hely a megnyugvást hozza és ilyenkor a találkozás, a szép és rossz emlékek felidézésével érzem és érezzük, hogy tartozunk valahova. Az ember nem szabad elfelejtse a gyökereit még ha ki is szakadt onnan.A faluban több magyarországi lakos is vásárolt házat és a hely varázsát élvezi, amikor csak teheti. Így találkoztam Illés Lajossal a Beat zenét Magyarországon meghonosító Illés nevû zenekar egyik alapító tagjával is. Ô már félig énlaki és ha teheti, részt vesz a falu ünnepein.- Mit jelent önnek Énlaka?- Nem tudjuk eldönteni, hogy ez az elsô vagy a második otthonunk. Itt szoktunk akkumulálódni és néha írogatunk, iszogatunk, beszélgetünk a helyiekkel. Nincs telefon, televízió és rádió. Idônként víz sincs de most úgy érzem minden van és ünnepelünk.- Hogy került ön kapcsolatba ezzel a településsel és honnan jött az ötlet, hogy Erdélyben vásároljanak házat?- A feleségem családja által vannak kötôdéseink Erdélyben, mert az ô nagyapja, Makkai Sándor, kolozsvári református püspök és író volt. Ez elég meghatározó, hogy itt otthon érezzük magunkat. Hogy pont miért Énlaka? A barátaim mondták, hogy van egy csodálatos hely itt Székelyudvarhely környékén. Megnéztük és nagyon megtetszett a táj, a kertek, a pálinka, az emberek.- Ez a hagyományokhoz való kötôdést jelenti...- Én budapesti vagyok, úgyhogy az aszfalt lenne az én hagyományom. Mi azonban nem valamiféle hátsó gondolattal jövünk ide, hogy magunkra erôszakoljuk a hagyományokat. Pusztán jól érezzük itt magunkat.
Péter S. Attila
A csíkszéki elôurnás választás igazolta azt az erôviszonyt, ami ma a változás hívei, a reformerôk és a konzervatívak között van. Ez teljesen azonos az udvarhelyi választási lehetôségekkel. Nagy valószínûséggel, hogyha Udvarhelyen állóurnás választási rendszert alkalmaztunk volna, akkor hasonló lett volna az eredmény a szenátorjelölés eredménye. Ezért én azt hiszem, hogy eléggé kilóg a sorból Udvarhelyszék, amikor nem állóurnás elôválasztás, hanem elektorgyûlés döntött, hiszen az SZKT határozata értelmében a tömbmagyarság körében az állóurnás szavazás az ajánlott. - Többen rebesgetik, hogy ha az elektoros választáson történtek ellenében benyújtott óvás kimenetele az Ön számára - Verestóy Attila szenátorral szemben - kedvezôtlen lesz, akkor független jelöltként indul az ôszi parlamenti választásokon. - Az biztos, hogy amennyiben ezt a jogilag teljesen világos szavazatot, melyet nem fogadott el az udvahelyszéki szavazatszámláló bizottság, nem nyilvánítják érvényesnek és nem szervez az RMDSZ egy másik megmérettetést, lehetôleg nagyobb legitimitású módszerrel, tehát az állóurnás választási rendszerrel, akkor én ezt egy akkora jogsértésnek tekintem, amire csak egy független indulással lehet válaszolni. Természetes, hogy ekkora igazságtalanságot nem tudok elfogadni és akkor meg fogom próbálni, hogy a választók, akkor, mikor ôket közvetlenül megkérdezik, hány szavazatot adnak az én személyemre, meg arra amit én képviselek. - Szintén szenátorjelöltként indulna?- Csak szenátorjelöltként, nyilván, hogy a másság megjelenítését képviselem és ezt továbbra is úgy tartom, hogyha nem változnak személyek a magyarságot képviselôk körében, akkor nin-csen esély a változásra.
Bágyi
Talán kétféleképpen is kezdhetném rövid tárlat köszöntômet. Mondhatnám könnyû helyzetben vagyok, hisz Nagy Péter egyre kiteljesedôbb festészete itt bontakozott az udvarhelyi közönség elôtt, lépésrôl- lépésre láthatták, tapasztalhatták hogyan gazdagodik festészete, ráadásul Nagy Péter tájképfestô, a szülôföld szerelmese, s annyira ismerôs amit látunk, hogy úgy tûnik, mintha már láttuk volna valahol, találkoztunk azzal a tájrészlettel, amelyet egy-egy festmény fölmutat. Beszélhetnénk azonban arról is - a festményekbôl áradó melegség ellenére - miért olyan a színhasználata amilyen, azért az egyik vagy másik szín a domináns, a színhasználat lelki mozgató rugóiról, a technikáról, ahogy egy-egy fa, dombhát erdôrészlet visszatükrözôdik a vásznon, az ecsetkezelés tökéletességérôl, egyáltalán arról, hogy adja vissza lelki finom rezdüléseit Nagy Péter a vásznon. És ehhez a befogadó részérôl nem is kell különös tudás - csak befogadó-készség, s szépség szeretete. A festészet Nagy Péter számára nem több és nem kevesebb - szépségmentés, s bár tudjuk, hogy a mûvészet csak a valóság "égi mása". Nagy Péter lelkében a szépség a fontos, szemben a hétköznapokkal melyekkel élete során naponta szembekerült. Hisz 1959-tôl 1990-ig nyugdíjba vonulásáig gyárban dolgozik, s gyermekkora sem mentes a megpróbáltatásoktól (papgyerek), de Nagy Péter festményein konok akarással vallja, hogy élni csak a szépség bûvöletében szabad, igényességünket nem adhatjuk fel, még akkor se, ha a világ amelyben élünk, nem egyszer önfeláldozásra késztet, vagy késztetne. Személyes vallomásában említette: "Engem is kértek fel, hogy ilyen vagy olyan képet fessek, - de soha nem vállaltam. Hogy milyen képet festek az az én dolgom, a közönségé az, hogy szeresse, vagy ne szeresse azt."Nem volt hajlandó és nem is hajlandó kompromisszumra. Viszont elárulta azt is - egyre kevesebb az olyan személy, aki ma festményt vásárol. Hogy úgy tûnik, életünkben nincs helye a szépségnek. A szépség, a szép, nem feltétlenül tartozéka életünknek, kiszorult az életünkbôl. És ez jelzi a legjobban a társadalom állapotát. Átmeneti idôket élünk - mondhatnók - de hát az élet mindig átmenet, a gyermekkorból, a felnôttkorba, egyik társadalomból a másikba, a társadalom egyik kategóriájából a másikba, viszont az akkor élôk, a ma élôk kell meghatározzák, hogy mi az ami értéket jelent életünkben, s ebben állást kell foglaljunk. Ha másképp nem, azzal, hogy tiszteljük azt, akinek az élete egy érték jegyében telik el.Visszatérve Nagy Péterre, a festôre, el kell mondanom azt: ez a 25. egyéni tárlata, festményei ismertek és bejárták az egész Székelyföldet, több egyéni tárlattal jelentkezett nemcsak Székelyudvarhelyen, de Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, hogy csak a távoliabbakat említsem, s csoportos kiállításon vett részt Székelyudvarhely mellett: Marosvásárhelyen, Debrecenben, Sopronban, Békéscsabán, Kétegyházán, Csorváson, Szabadkígyóson - sikerrel. Fogadják szeretettel ezt az újabb kiállítást, mint Nagy Péter egyre kiteljesedôbb festészetének jelét.Elhangzott 2000. szeptember 22-én, a Mûvelôdési Ház koncerttermében rendezett kiállításon.
Lôrincz György
- Ön szerint mi a megoldás arra, hogy a városi tanács megalakuljon és elkezdje munkáját?- A tanács megalakulása körüli vita hónapok óta gyûrûzik a városban. Olyan mint a süketek párbeszéde, mindenki mondja a magáét. Természetesen én is a magunkét mondom és arra kérem az RMDSZ frakcióban lévô tanácsos társaimat, hogy nézzék meg jobban azt a két meghívót, amelyet a prefektúra bocsátott ki, ahol "alakuló ülés"- re szólít fel újólag. Ha az elsô alakuló ülést felfüggesztették volna, akkor a másodikra úgy hívtak volna meg, hogy az az elsô folytatása. Ezzel szemben a másodszorra is leküldött meghívón tisztán az áll, hogy alakuló ülés, tehát az elsô alakuló ülést nem fogadták el, nem tartották törvényesnek.. - Ez esetben ki, kivel vitatkozik?- Mi nem vitatkozunk senkivel. Értelmetlennek tartjuk, amikor az RMDSZ jeles képviselôi azt állítják, hogy a tanács megalakult. Ha megalakult, akkor miért nem mûködik? Mi felkértük az RMDSZ színeiben bejutott tanácsosjelölt társainkat egy felhívásban, hogy üljünk asztalhoz és tárgyaljunk. Erre a felhívásunkra ôk a sajtóban, az Udvarhelyi Híradóban válaszoltak. Jó lenne ha egymásnak nem a sajtón keresztül üzengetnénk, sarat dobálva egymásra, hanem tárgyaló asztalhoz ülnénk. Mi nem mehettünk bele abba a kompromisszumba, hogy nyolcunkból csak négyet fogadnak el, hiszen mind a nyolcunkat törvényes keretek között választottak meg. Mi eddig ezért harcoltunk, hogy ezt a törvénykezés mondja ki tisztán. Most a törvény szerint ez végleges és visszavonhatatlan. Az RMDSZ színeiben indult tanácsosok, most azért fellebbeztek, hogy ismerjék el: a tanács megalakult, alpolgármestert választott és határozatokat hozott. Az RMDSZ tanácsosjelöltjei minket semmiféle jogi lépésükrôl nem értesítettek. Mi számtalanszor elmondtuk, hogy az RMDSZ programot is, mely a helyhatósági választásokra készült, felvállaljuk. Lám, az elsô három hónapban még addig sem jutottunk el, hogy megalakítsuk a tanácsot, ezek szerint abból a szép RMDSZ program- ígéretbôl nem lesz már semmi. Ezt pedig a választópolgárok számon fogják kérni. Én úgy látom, hogy ehhez az ügyhöz nem pártkatonaként kellene hozzáállni, hanem udvarhelyiként ha már taná-csosok lettünk. - Mibôl gondolja, hogy pártkatonaként állnak az ügy mellé az RMDSZ-es tanácsos jelöltek?- Annak ellenére, hogy mi fölvállaltuk az RMDSZ programját, ôk kizárták a Polgári Egyesületbe beiratkozott RMDSZ tagokat, vezetôket. Ellenben vannak, akik nyíltan velünk szimpatizálnak és nem UPE tagok, valamint olyanok is, akik egyesületünk tagjai és RMDSZ színekben tevékenykednek, és ôket nem zárták ki. Mint, ahogy abban sem következetes az RMDSZ, hogy négy tanácsosjelöltünket elfogadta és a másik négyet nem.Annak ellenére, hogy a hírek szerint az RMDSZ fellebbezése megtörtént, mi nagyon szívesen leülnénk a frakcióval tárgyalni, mert a szavazók által ránk bízott kötelességünk, hogy tárgyaljunk. Addig is, amíg a bírósági döntés megszületik, arra igyekezzünk, hogy ne sárdobálással kezdôdjön az elsô ülés. Ezen túl kell lépjünk és a tanácsosoknak dolgozni kellene a város érdekében. Ezek után néhány tanácsost kérdeztünk:- Ön szerint mi a megoldás, arra, hogy a városi tanács megalakuljon és elkezdje munkáját?- Ha az RMDSZ frakció hajlandó lenne tárgyaló asztalhoz ülni, akkor véget lehetne vetni a bírósági pereknek. Elô kellene terjesszék, hogy hogyan akarják folytatni a fellebbezést, elfogadják-e a csíkszeredai döntést és egyenlô félként validálni fogják a tanácsot abban a fázisban. Ôk ezt folyamatosan húzzák és most, hogy fellebbeztek, nehéz lesz innen továbblépni, mert nem lehet tudni, hogy mikorra lesz kitûzve a bírósági tárgyalás. (Orbán Árpád)- A csíkszeredai törvényszék véglegesen döntött, hogy a nem igazolt UPE-s tanácsosokat igazolni kell és ez végérvényes döntés. Az RMDSZ a törvényszéki tárgyalás azon két pontját fellebbezte meg, amelyek a tanács földarabolásával és a polgármester megválasztásával voltak kapcsolatosak. Mi konzultáltunk a vásárhelyi fôbíróval aki megnézte a csíkszeredai bíróság döntését és azt mondta, hogyha alkotmányoson döntenek a vásárhelyi táblabíróságon, akkor a csíkszeredai döntés marad érvényben. Abban az esetben, hogyha ellenünk dönt a bíróság, Hágába kell mennünk, azt taná-csolták. (Simó Ferenc)- Rövid idôn belül tárgyalásra kerül sor Vásárhelyen s a megoldás szerintem a tárgyalóteremben fog megszületni. Hogyha kitûzték a tárgyalás napját, akkor minden rendben lesz. Én még abban is látnék megoldást ha a felek leülnének tárgyalni, de erre még felkérést nem kaptunk és mi többször is próbáltunk leülni. Amennyiben nekünk adnak a bíróságon igazat, már megalakult a tanács. Az RMDSZ-nek nagyon rossz ez az állapot és véleményem szerint rosszabb mint az UPE-nek, akinek az elnöke vezeti a várost. (Ladányi László)- Szerintem a városi tanács meg van alakulva. Mindenkinek a figyelmét elkerülte egy apróság, hogy a 69-es helyhatósági törvény értelmében a polgármester az esküjét a helyi bíró elôtt, a megalakult tanács elôtt kell letegye. Amennyiben a polgármester úgy tartja, hogy nincs tanácsa Udvarhelynek, akkor ô se tehette le az esküt és az intézkedései is hiábavalóak. (Dombi Dezsô)
B. B. J. és P. A.
A dr. Hollanda Dénes profeszszor úrral folytatott beszélgetés elsô részébôl az derül ki, hogy Andrei Marga oktatási miniszter támogatása ellenére a Marosvásárhelyi Állami Môszaki Egyetemen azért nem indítottak az idén magyar nyelvû tagozatot, mert az egyetem szenátusa leszavazta az indítványt. Az ezt megakadályozó politikai, etnikai ellenállás mindig nagyobb volt a romániai magyarság akaratánál, mind 1989 elôtt, mint annak utána. Jól példázza ezt Marsvásárhely esete, ahol - mondja Hollanda professzor - 1945 és 1954 között csak magyar nyelvô felsôoktatás folyt Egyetlen az országban. Akkor Magyar Autonóm Tartomány volt. 1960-ban megalakult a Pedagógiai Fôiskola. Jegyezzük meg, hogy ezen a "pedá"-nak becézett fôiskolán szerezhettek képesítést az erdélyi magyar általános iskolában tanító fizika-kémia-matematika-zene- tesnevelés-román és magyar szakos tanárok. E magyar tannyelvû szakokkal párhuzamosan léteztek a román tagozatok is 1976-ig, amikor a Pedagógiai Intézet megszûnt és megalakult a román tannyelvû almérnöki... - Én Brassóból 1977-ben jöttem erre a vásárhelyi fôiskolára azért, hogy segítsek a vásárhelyieknek egy môszaki felsôfokú intézetet talpra állítani - emlékszik Hollanda úr. - Amikor idejöttem egy kutató- tervezô-termelô csoportot létesítettem a semmibôl. 22 emberem volt, a fizetésüket fizettem, 1983-ban pl. olyan profittal dolgoztunk, hogy 1984-ben az egyetem összes költségeinek 44%-át fedeztük. 1984-ben az elsô 5 hónapra az állam nem adott nekünk semmit.- Önnek milyen státusa volt akkor a fôiskolán?- Én akkor dékán voltam. A rektor matematikus, látta, hogy minden jól megy; én jártam a minisztériumba, kötöttem a szerzôdéseket.Esetleg meg lehet kérdezni, hogy miért kapcsoltak minket Kolozsvárhoz, ugyanis 1984-ben minket a kolozsvári Mûszaki Egyetemhez kapcsoltak, tehát mi tulajdonképpen a kolozsvári Politechnika almérnöki karaként mûködtünk.- Mi történt? Én amikor ide jöttem azt hittem, hogy talpra akarják állítani a mûszaki oktatást Vásárhelyen. A cél nem ez volt: meg akarták szüntetni a 3 éves Pedagógiai Fôiskolát.- Annak a magyar tagozataival együtt.- Mindent. Nem lehetett csak a magyart s akkor mindent megszüntettek. Tehát tulajdonképpen a cél ez volt.- Így érjük nyomon és tetten az elmagyartalanítást a fôiskolai képzésben.- A kollégái elismerték amit ön anyagiak terén az intézményért tett?- Ítélje meg ön: amint a politechnika intézethez csatoltak, a rektort megtették dékánnak, nekem azt sem mondták, hogy: köszönöm. Két hónap múlva jöttek a választások az egyetemen. Jelen volt a pártbizottság, jelen volt ott mindenki azon a gyûlésen mikor nem engem választottak dékánnak hanem a román kollegát. Az ô vezetése alatt ez az egész kutatási csoport 1989-ig tönkrement. Így a végén oda jutottunk, hogy 12%-ban tudtuk fedezni a költségeinket.- A párt nem figyelt fel erre a helyzetre? Hiszen a pártnak fontos volt a valuta, az önfenntartás. - Kérem szépen: minden rendben volt, addig amíg nem ma- gyarról volt szó. Itt 1984-ben hatalmas magyarellenes hullám volt, a vezetôket váltották le. Tehát nem az számított, hogy mi lesz, nem az eredmény számított, az számított, hogy románosítsák el a várost.- Na jó. Erre jött a forradalom 89-90. Akkor önt választották.- 1991 január 25-én engem választottak meg intézetvezetônek.- Tehát megint nyeregben van.- Igen. Elrendeztem, hogy az almérnökibôl mérnöki oktatás lett. A minisztériumban engem nagyon jól ismertek, két nap alatt elrendeztem mindent, amit kértek. Visszanyertük az egyetemi státuszt. Ez azt jelenti, hogy rektort kellett választani. Ez a választás viszont a márciusi események után volt és akkor én még az egyetem szenátusába sem kerültem be, nehogy meg lehessen választani engem rektornak. Akkor dékánt, mindent választottak helyettem. A minisztérium viszszaküldte: álljatok meg, hát dékánotok van...- Ez volt a hála a román kollegák részérôl.- Március után itt nagyon különleges helyzet volt. Vagy magyar, vagy román. Itt olyan borzasztó dolog történt március 19-20-án, hogy kolléga nem létezett. Sôt, a sebek ma is megvannak, habár igyekszünk mi is, ôk is elfelejteni. A választáskor nem volt olyan, hogy a román kolléga hálás legyen.- Tehát tulajdonképpen a vásárhelyi Petru-Maior egyetem Hollanda professzor nélkül is boldogult…- Helyettesíthetetlen ember nincs.***A Hollanda úr esete a Petru-Maior egyetemmel itt még nem ért véget "illetve hogy a dékánsága véget ért azzal kapcsolatosan, hogy a tanár úr létrehozta a Hollanda Alapítványt, a magyar nyelvû magánegyetem megvalósítása céljából. A tanügyi törvény ugyanis, csak magánegyetem keretében teszi lehetôvé az önálló magyar nyelvû egyetemi oktatást.
Inczefi Tibor
Bizonyára van de nagyon nehéz megtalálni. Miért? Azért, mert a kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy ez ne sikerüljön senkinek se. Ugyanis az inflácio napról napra növekszik, de a fizetések, illetve a nyugdíjak nem követik azt. Példaul az infláció 1997-tôl l999-cel bezárólag 201% volt. Ezzel szemben a nyugdíj csak 75%-kal nôtt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a reál keresetünk valamint nyugdíjunk most kevesebb mint fele mint 1997-ben. Az árak és a különféle szolgáltatások napról napra növekednek, ezzel szemben a keresetek és a nyugdíjak helyben topognak. A vásárlóerô olyan mértékben csökken, amilyen mértékben emelkednek az árak. Oda kerültünk, hogy az elkövetkezô tél folyamán, ha ki akarjuk fizetni a szolgáltatásokat, nem marad pénzünk a mindennapi betevô falatra. Meg kellene gondolják az országvezetôk és mindazok, akik nagyon rövid idô alatt meggazdagodtak, hogy egy elszegényedett tömeg nem tudja szolgálni az ország normális gazdasági életének fenntartását és ez a már meglévô társadalmi feszültség további fokozódásához, tömeges elégedetlenséghez, valamint erôszakos cselekedetekhez vezethet.Ha megvizsgáljuk, hogyan alakul a 2000-2001 tél folyamán egy tömbházban lakó átlag család kiadása, a következôket tapasztaljuk: két személy, két szoban átlag 1.6 gigakaloriát fogyaszt. Ebben benne van a melegvíz fogyasztás és a fûtés is, ezt meg kell szorozni 360000 lejjel, ami egy gigakalória ára és ez egyenlô 576000 lejjel, ehhez még hozzá kell adni a kétszemélyre esô közös költséget, ami átlag 2x70000 azaz 140000 lej. Összesen 716000 lej. Az átlag nyugdíjak a második félév folyamán végzett emelések után 900.000 és l.l00.000 lej között váltakoznak. A fennmaradó három-négyszáz ezer lejbôl kellene kifizetni a villanyt, telefont, kábel TV-t, TV és rádió díjat, napilap elôfizetést, gyógyszert stb. ha jutna és ha nem kellene enni is.Mivel, ha élni akarunk, akkor enni is kell ha szûkösen is, nem marad más hátra, mint adósnak maradni valamelyik szolgáltatónak. Ezzel elkezdôdik az eladósodás ördögi köre. Ahhoz, hogy eleget tudjunk tenni a mindennapi kötelezô kiadásoknak, a nyugdíjat 125%-kal kellene megemelni. Egy másik számítás szerint, most több mint ezerszeres kellene legyen a nyugdíjunk és keresetünk mint l989-ben, mivel az elmúlt tíz évben az infláció több mint ezer százalék.
Balázs Ferenc
Az idén már adtunk hírt a Kibéden lezajló Mátyus István megemlékezésrôl. A Tudományos Könyvtár ôrzi a neves orvos munkáit. Ezekbôl, illetve szerzôjük magyar lelkiismeretébôl adunk ízelítôül az alábbiakban.A Pallas Nagy Lexikona szerint a felvilágosodás meghatározása imigyen hangzik: "a törekvés a felvilágosodás elômozdítására felvilágosítás. E célra legalkalmasabb a tudomány, mint amely elsô sorban arra van hivatva, zavaros képzetek és megokolatlan nézetek helyébe szemléletre és tudásra alapított ítéleteket tenni; a tudományok közt pedig a felvilágosítást leginkább a filozófia szolgálja azzal, hogy az ingadozó v. szûk körben érvényes nézetek helyébe általános érvényû, bebizonyított igazságú fogalmakat tesz." A XIX. századig meghatározó szellemi irányzatként jelentkezô, új értékítéletrendszer megalkotásában sokan vettek részt világszerte. Voltak köztük deisták, enciklopedisták, racionalisták, populárfilozófusok, aufkläristák és olyan, trónon ülô «filozófusok», mint II. József, Nagy Frigyes, V. Frigyes dán király vagy II. Katalin. Voltak köztük számosan tájainkon is, - költôk, prózaírók, mûfordítók ..., de hadd ne soroljuk, inkább említsük a tudósokat, kik a maguk rendjén szintén beilleszkedtek ebbe a termékenyen megújító nemes szándékba, melynek során megszületik egy felújított irodalom, amelyen belül magára talál a honi nyelv, és nem csak az irodalmi, de a szaknyelv is, nagy szolgálatokat téve mind a nemzetiség, mind a mûvelôdés ügyének. Mátyus István, ki Utrechtben, Bécsben és Göttingában tanult csiszolva tudományát, 1757-ben tér vissza hazájába, ahol mint orvos mûködik, de mindennapi munkája mellett a köz javára magyar szakkönyvet tesz a medicusok, de nemcsak azok asztalára. Az Utrechtben, 1756-ban megjelent latin nyelvû munkái (a Dissertatio medica ... és a Positiones medicae...) után, Diaeteticája már Kolozsvárt jelenik meg 1762-66-ban, majd ennek alaposan kibôvített - hat kötetre terebélyesedett kiadása, az Ó és új diatetica Pozsonyban jelenik meg 1787-93 között. Küküllô megye és Marosszék fôorvosa és táblabírájaként 1765. ápr. 18-án Mária Terézia az erdélyi nemesek közé emelte. Igazán megérdemelte. Munkái, amint ô is nem kis büszkeséggel vallja, utóbbi mûvének címlapján nemcsak "kimagyarázták", nemcsak "megvilágosították" - s itt ügyeljünk a kifejezés üzenetére -, hanem "egyszersmind a természetnek szentséges helyeire is maga feleinek sok helyben a jeget megtörték "Most pihenjünk meg ismét egy kicsit. Nem minden elôzmények nélkül jutunk mi ide...Nevek sorakoznak - elôdök, kortársak nevei - egy-egy orvosi felfedezéssel kapcsolatban s a külföld is emlegeti ôket, ha tud róluk. RAYMANN János (1690-1770), sárosmegyei orvos, gyermekgyógyász, több járványos gyermekbetegséget ismertet és a himlô elleni oltást már 1717-ben alkalmazza, de BENE Ferenc (1775-1858), pesti tanár Magyarországon azt meg is honosítja és KÔLESÉRI SÁMUEL (1663-1732), szebeni orvos az 1722-es debreceni naptárban a népet ilyen irányban ki is oktatja. HAMBACH János (1682-1759), sárospataki orvos részletes és élethû kórtörténetei, míg FISCHER Dániel (1695-1746), szepesi orvos kórbonctani észleletei kiváltják a nyugat elismerését és dicséretét. 1732-ben meghirdetik egy magyar természettudományi társaság alapításának szükségességét. RÁCZ Sámuel (1744-1807), pesti anatómiai és sebésztanár megteremti a magyar orvosi tankönyvirodalmat. Balneológiai irodalmat TORKOS Iustus János (1699-1770) teremt elôször, aki mellé felzárkóznak olyan nevek, mint HERMANN András(† 1764), MOLLER Ottó Károly (1670- 1747), KREISEL János Zsigmond (1717-1768) és NYULAS Ferenc És folytathatnánk a sort de térjünk vissza Mátyus Istvánhoz, akinek Diaeteticája az elsô magyar közegészségtani kézikönyv. MAYER Ferenc Kolos, orvostudomány történetében méltán nevezi Mátyusék korát az "orvosok aranykorának".De mint említettük ez a kor a magyar nyelv felmagasztalódásának is kora. S ebben nem kis része volt Mátyusnak is.A medicus dr. Mátyus István Bethlen Gábor grófnak ajánlja az 1762. év Szent Jakab havának 5. Napján Diaeteticaját, "az-az a jó egészség megtartásának módját fundamentumosan elô-adó" könyvét, amely mint említettük Kolozsváron jelent meg ugyanabban az évben. Érdemes beleolvasnunk az ajánlásba, amelyben nem a mecénás felé kötelezô módon ejtendô szabvány rigmusok a jellemzôek, hanem a tudatosan vállalt és kinyilvánított, nemzetét féltô, óvó, azt "született nyelvén" okító orvos közlendôje a megkapó:"A’ mennyivel szebb, hasznosabb és dítsöségesebb dolog volna az Embernek egész életében Jó egészségben maradni - írja "Az olvasóhoz címzett bevezetôjében -, annyival kén inkább szorgatalmaskodni kinek kinek az Egészséget megtartó jó Diaetáról, vagy Életnek módjáról, mintsem a’ Nyavallyák orvosolgatásáról. Tsuda dolog! e’ Világnak nagy része, ki válva pedig e mi Nemzetünk, mégis épen ellenkezö módon tselekszik. Mikor jó egészségünk vagyon, úgy élünk mintha Nyavallya sem vólna e’ Világon: ha lebetegszünk, sívunk - rívunk, fához fühöz ragaszkodunk hogy meggyógyulhassunk: de ha meggyógyulhatunk, miböl jött vólt reánk a’ nyavallya, és hogy lehetne azt mászszor elkerülni arról olly módon senki nem-is gondolkodik. A’ pénzesebb és jól rendelt Respublicákban a’ tehetösebb Familiák conventiós Doctorokat tartanak a’ kik az ö Diaetájokra vagy Egészségekre vígyázzanak: Diaeteticus Könyvek- is született nyelveken szépek vannak, a’mellyekböl, ha kinek kedve tartja, maga-is megtanúlhatja, kinek? mi? mikor? miért? És menynyiben légyen egészséges vagy ellenben ártalmas. De nálunk nem hogy az Egészség megtartása iránt consulálnák a’ Doctorokat, de a’ Beteghez is tsak akkor hívják mikor látják hogy veszedelembe forog már annak élete: Könyv - is az Egészség megtartásáról, én tudtomra, Magyar nyelven mind ez ideig nem láttatott. Éltünk ‘s élünk úgy mint egymás hibás szokásából láttuk és tanúltuk.Ezeknek el szemlélése vitt Engemet arra, hogy gondolkodnám valamelly Deák vagy Német nyelven ki jött jó Diaeteticus Könyvnek Magyar nyelvre való fordításáról. De az Én tzélommal megegyezö Munkára nem találhatván, kéntelenítettem egész új Könyvnek irásához fogni. Mellyben mit tselekedtem, és minémü rendel jártam légyen? Az értelmes Olvasó maga ítéllye-meg.Igyekeztem az Egészségre tartozó dolgokat, a’ Természettel, a’ Józan okossággal, és a’ régi, ‘s mostani nevezetesebb Tudósok’ Elméjével megegyezö módon, minél rövidebben ‘s világosabban lehetett, öszve szedni és elöadni. Ha mindenben tzélomat el nem érthettem-is, azt a’ ki e’ Munkában elöfordúló Materiáknak nagy számát a’ Könyv kitsinységéhez képest elgondolja, reménytelen vétkül tulajdonítani nékem nem fogja. Másként is, melly bajos légyen az efféle dolgokat e mi szük és Tudományokhoz még nem igen szokott Magyar nyelvünkön, röviden ‘s mégis világoson ki-beszélni, a’ ki nem próbálta, alig hihetné-el. Ez okból, sok hellyeken Deák szókkal is kelletett élnem, a’ melly szók közül az ollyanokat mellyek még Magyarrá nem lettek, imitt amott, a’ mint lehetet, Magyarul is ki tettem. Az Auctorok közzül is némellyeknek Neveiket, kiknek ítélet tételeket, vagy szavaikat ide által írtam, azoknak kedvekért, a’ kik a’ dolognak igaz vóltát minden elme fárasztás nélkül leg inkább szeretik abból határozni-meg, ha e’, vagy ama’ Tudós Ember mondotta, néhol fel- jegyzettem. Jóllehet, a’ mennyiben a’ rövidség engedte, mondásom igazságát tsak azoknak nevein ollyan hellyeken-is építettem. A’ beszédnek darabosságáról, mindenek felett pedig az én távól létem miatt a’ nyomtatásban esett feles hibákról az Olvasót követem; és kérem hogy az elhagyott vagy hellytelenül tett virgulákat, accentusokat, punctumokat, betüket és egyéb könnyebb szerü hibákat, egyenes indúlattal meg-igazítani méltóztassék. A’ terhesebbek iránt pedig, úgymint a’ hol a’ dolog értelmének elromlásával egész szók vagy rendek hagyattattanak ki vagy rontattanak el, míg tovább menne, a’ Hibák Listáját meg-tekinteni ne terheltessék.Ha Irásomnak ezen Elsö Darabját az Olvasóktól jó néven és egyenes indúlattal tapasztalándom vétetni, a’ Második Darabját-is (mellynek-is nagyobb része már készen van) közleni, minél hamarébb lehet, el nem múlatom. Tégye a’ Természetnek Ura e’ tsekélly Munkát a’ Köz Jóra olly hasznossá, a’ minémü tiszta szivel igyekeztem én azt ez által elö-segíteni."Mi olvasható ki a sorokból?Hát sok minden van bennük. Módszer, kísérlet, indok, a helyes cselekvés felszabadult, de azért még önmarcangoló igazságtudata, útkeresés témában, útkeresés nyelvi közegben, társra - jelen esetben olvasóra (orvosra és betegre) - való találás igénye, magabiztos önértékelés de a kritikai megmérettetés elfogadásának nyitottsága is. És itt nem áll meg, itt nem adja fel. Van még ereje többre is.
(folytatjuk)Róth András Lajos
Szeptember 18-án nyitották meg a kulturális évadot. Nagy Aranka, kulturális felelôs, ismertette az elmúlt évad fontosabb eseményeit. Kiemelte Harrach Péter szociális és családügyi miniszter megtisztelô magyarországi meghívását. A háromnapos kiránduláson követték István király útjait Esztergomtól Budapestig, megtekintve a muzeális ereklyéket.Szó esett az új évadról, különös tekintettel a millenniumi évre. Javasolták, a Tompa László irodalmi kör, és színjátszó csoport felújítását. Az évad elsô nyilvános rendezvényét, szeptember 22-én, szüreti mulatsággal indították. Batyus összejövetelre került sor, ezt követte a szôlô osztás, tombola sorsolás. Majd kulturális mûsorral folytatódott az éjfélig tartó szüreti bál. A szôlôkoszorú sorsolása Mátyus Ilonának kedvezett. Az újabb rendezvényre október 2- án kerül sor, amikor megünneplik az Idôsek Nemzetközi Napját, az aranylakodalmasok és a legtöbb unokával rendelkezôk ünneplése.
Német Zsolt
Jól szerepelt az országos döntôben a Bútorgyár tûzoltó csapata.Szeptember 8-10 között, rendezték meg Orsovan a polgári tûzoltók országos döntôjét. Hargita megyét, a FAMOS bútorgyár csapata képviselte a megmérettetésen.A rendezvény három próbából állt: ügyességi és gyorsasági, 400 méteres váltó, illetve harcalakzatba való felfejlôdés. Az országos versenyen, 19 megye polgári tûzoltó csapata indult.A csapat összetétele: Forró Jenô, Tódor Zoltán, Jánosi László, Gedô Zsigmond, Török Szabolcs, Robotin József, Józsa Lóránt, Lájber Zoltán akiket Sebestyén Imre tûzoltó parancsnok készített fel.A tûzoltóinknak, hogy idáig jussanak, több versenyen kellett részt venniük. Így június 6-án, a megyei versenyen, ahol elsô helyezést értek el, ami feljogosított arra, hogy induljanak a megyék közti versenyen, melyet Marosvásárhelyen rendeztek. Itt, öt megye legjobbjaival kellett összemérniük tudásukat - Szeben, Brassó, Maros, Kovászna és az udvarhelyiek, mint Hargita megye képviselôi. Ez az állomás is kitûnôen sikerült, gyôztesként hagyták el a verseny színhelyét. Ezt követte az országos döntô, ahol polgári tûzoltóink az elôkelô tizedik helyezést érték el. A csapat a legfegyelmezetebb címet is elhódította, kupában és diplomában részesültek.
Német Zsolt
Székelyudvarhelyi olvasó kér eligazítást bérleti ügyben.Levelébôl az tûnik ki, hogy bérleti szerzôdést szeretne kötni és nem tudja milyen feltételek közepette állapodhat meg a bérbeadóval. A bérbeadási szerzôdés esetén mindenekelôtt azt kell tudni, hogy írásban kell megállapodni. Az írásbeli forma nem feltétele a szerzôdés érvényességének viszont bizonyítékként feltétlenül kell az írásbeli szerzôdés. Ezen tanács bármikor és bárkire vonatkozóan érvényes, egyezség esetén le kell írni a létrejött megállapodást.Bérleti szerzôdés esetén mindenekelôtt a szerzôdô felek személye illetôleg lakhelye kell szerepeljen feltüntetve, hogy ki a bérbeadó illetôleg bérbevevô.Ezenkívül fel kell tüntetni a bérlet idejét, mi képezi a bérlés tárgyát, a bérlô jogait és kötelességeit valamint a bérbeadó jogait és kötelességeit. Részletesen kell ezeket a kitételeket szabályozni. Ugyanis ilyen esetben a késôbbiekben nem lehet gond, nem képezheti vita tárgyát lévén, hogy írásbeli megállapodás köttetett.Olvasóink kérdése arra is vonatkozott, hogy mi történik akkor ha a bérbeadó a bérlô távollétében bemegy a bérbe adott ingatlanba, telefonál és ebbôl kifolyólag tetemes számlát kell kiegyenlítenie a bérlônek.Ezeket a kérdéseket szabá-lyozni kell a bérleti szerzôdésben, a fent leírtakat bizonyítani kell és alkalom adtán BÛNVÁDI ELJÁRÁST is lehet kezdeményezni az elkövetôvel szemben. Mindenképpen a BÉRLÔT védi a szerzôdés.A bérleti szerzôdést be kell jelenteni a pénzügynél u.i. a bérbôl származó jövedelem adóköteles. Ezt az összeget a bérbeadónak kell fizetni. A szerzôdés megkötésekor erre is figyelni kell és írásba kell foglalni a bér nagyságát.Továbbra is várjuk olvasóink leveleit.A borítékra írják rá JOGI KALAUZ.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Az én városomat kristálytiszta folyó szeli kettôbe, a Küküllô. Ezüstös vizében fürge halak ficánkolnak, áttetszô tükrén könynyû kenuk és kétevezôs csónakok siklanak a sétatéri kikötô felé. A középkort idézô városközpont az Orbán Balázs és a Márton Áron-szoborral valóságos virágoskert, hétköznapokon igen csendes, nem hallatszik idáig a város körüli terelôút autóforgalmának lármája. Macskaköves út vezet a fôtérrôl a Várba, ahol a Kelet-Európa szerte híres magyar egyetem pompás épülete elôtt a János Zsigmond ellen lázadó makacs székely, pálfalvi Nagy György szobra áll. Az én városom büszke hagyományaira, iskoláira, templomaira és féltô gonddal vigyáz mûemlék-értékû épületeire; a városlakók szívesen keresik föl a csereháti szabadidô-központot, ahol gyermek és felnôtt egyaránt talál magának tartalmas idôtöltést; hálás nyugdíjasok dicsérik a Sósfürdô gyógyhatású forrásait, és a Szejke szabadtéri színpadánál fegyelmezett közönség követi feszült figyelemmel a helyi színház nyári elôadásait. Az én városom Székelyföld szellemi központja, ahol az egyszemélyes és csoportos alkotómûhelyekben igazgyöngyöket termel ki a megújulásra képes szürkeállomány; itt beszélik a legtisztábban édes anyanyelvünket, itt jelennek meg a legigényesebb magyar nyelvû könyvek, újságok és folyóiratok. Az én városomat - hála Istennek - nem szennyezi be kisstílû politikai csatározások polgárfullasztó szmogja: itt szellemi erôben van az egység, amit a politikai színek és érvek tarkasága különböztet meg a rózsától és a tulipántól. Ez az én (belsô) városom: bárkit befogadó és minden lakójának értelmes célt kínáló Udvarhely.(Kitekintek az álom ablakán: Tomcsa urat pillantom meg, söröskorsóval integet felém a Küküllô melletti dzsungelbôl, miközben a fúvószenekar térzenét játszik a bádogtetôs emelvényen. Zuhog az esô, én folytatom a játékot, álmodok tovább.)
Fábián Lajos
Nem volt soha szándékomban, hogy a Tomcsa Sándor színházról írjak, de mint egykori színjátszó aki huszonöt év alatt nagyon sokszor megfordult a világot jelentô deszkákon, úgy érzem egy pár szót hozzáfûzhetek a színháznál történtekhez.
Engem személyesen bánt az, hogy ilyen piszok módra lesöpörték a Népszínházat a Mûvelôdési ház színpadáról, mert ha nem lettek volna a régi mûkedvelôk, ez a színház lehet, hogy meg sem alakulhatott volna. Gondolok azokra akik próbálták az udvarhelyi közönségben megtartani a színház iránti szeretetet és a színjátszás iránti igényüket. Megemlíteném itt Kerestély Gyula, Beldovits Emil és Ödön, Miklós József, Kustár Lajos, Ilyés T. Fábián, dr. Balogh József és Csiszár Antal színjátszókat és rendezôket, akiknek régi álma teljesült, de sajnos már nem érhették meg.Én az egész színház alapítást nem így képzeltem el. Gondoltam érkezik egy rendezô és a régi Népszínház csapatával színre visz egy darabot, majd ott válogatja ki azokat akikre tovább is igényt tart. Ezekhez még hozzá jött volna öt, hat színmûvészeti fôiskolát végzett színész.Sajnos nem így történt és ez lett az eredmény, nem elég e városnak a tanács megalakulása körüli bonyodalom, most már a sajtóban szinte heti rendszerességgel jelenik meg újságcikk ami a színház körüli bonyodalmakról, civakodásokról tudósít.Nem tudom tudta-e Merô úr, hogy városunkban a színjátszásnak milyen óriási hagyománya van. Amire már én is személyesen emlékszem, azok az 1950-es évek, amikor már operettek, daljátékok és színmûvek kerültek bemutatásra a moziterem színpadján.A mûvelôdési ház akkor még nem létezett. Olyan darabok kerültek színre mint a Csárdás királynô, Vígözvegy, Három a kislány, János Vitéz, Szabad szél, Dollár papa, Mágnás Miska és a Liliomfi, hogy egy párat említsek.És ehhez a színjátszó csoporthoz egy zenekar is tartozott huszönöt, harminc taggal, akik között voltak tanárok, képzômûvészek, hivatásos zenészek és munkások, néhai Balázs Ferenc karnagy vezényletével. Én ebbôl a forrásból merítettem a színház iránti szeretetemet és minden nagyképûség nélkül kijelentem, hogy ha tévedésbôl mentem át a színpadon akkor is vastapsot kaptam.Rengeteg darabot színre vittünk, ingyen. Nem volt szponzorunk, csak Ceausescu, de tôle nem kaptunk egy lejt sem, átalakított ruhákkal és díszletekkel (akkor még nem volt túrkáló de most van és végre mindenki egyforma szagú, fajra, vallásra, nemzetiségre és nemre való tekintet nélkül).Szalai Béla bácsi tervezte a díszleteket, ki is vitelezte és Maszelka János festette, csak a színekre kellett vigyázni, hogy a piros, fehér, zöld ne kerüljön egymás mellé.Olyan darabokat kell választani amelyeknek közönségsikere van. Vígjátékokat a népnek, hogy akkor is nevessenek ha a közköltségét már három hónapja nem tudta kifizetni. Mindig telt ház elôtt játszottunk, nyolc, tíz, tizenkét elôadást mutattunk be egymás után, csak itt, Udvarhelyen. Volt ingyen elôadás, diák elôadás és nyugdíjas elôadás.A tizennyolc lejes kiszállási pénzbôl jártuk a környezô falvakat, összegyûjtöttük a pénzt azért, hogy ha városra megyünk szerepelni akkor egy ebédet megengedhessünk magunknak. Merô úr amikor Udvarhelyre érkezett, tett egy olyan kijelentést, hogy "a magyar kultúrát a legkisebb magyar településre el kell juttatni". Kedves Merô úr, hány falusi kultúrház színpadán léptek fel az elmúlt idényben?Szabó K. István fôrendezô úr egy múltkori újságírói kérdésre, ami a jövôbeli terveket illeti, azt felelte: az attól függ, hogy milyen lesz az anyagi támogatás az önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal részérôl.Hát kérem szépen, én nem így indulnék neki az új évadnak. Hol vannak a jobbnál jobb népszínmûvek, vígjátékok? Miért nem lehet elôvenni a Bródi Sándor, Szigligeti Ede, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond vagy Nóty Károly és Ôrkény István mûvei ami biztos telt ház és kasszasiker. Ezen az udvarhelyi közönségen nem kísérletezni kell mert akkor elveszítik. Mindenki hibás azért, hogy nincs bevétel, nincs közönség. Merô úr szerint hibás az önkormányzat, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal és a polgármester, csak a mûsorpolitika nem. Csak egy példát szeretnék kiragadni, éspedig a "Vidám kísértetek" címû darabot. Újsághírek szerint a darab színrevitele 110.000.000 lejbe került, amibôl csak a színpad tervezés 15.000.000 lej.Nem tudom, hogy benne van-e Lohinszky Lóránd érdemes mûvész úr 2.500 márka rendezési díja. Kétszáz elôadás volt ebbôl a darabból betervezve, nem tudom, hogy hányadiknál tartanak.Uraim és hölgyeim, szegény Tomcsa Sándor forog a sírjában, életében sem látott ennyi pénzt egy rakásban, mindig pénzhiánynyal küszködött. Hát igen, az akkor volt, most ez van. Azért a népszínháznak is van múltja mert szerény lehetôségeinkhez mérten azért mi is felléptünk a határon túl is pl. Kisvárdán, Békéscsabán, Sátoralyaújhelyen, Zákonyban, Fehérgyarmaton, és Beregszászon, plusz a környékbeli városokban és falvakban, ahol fûtetlen kultúrházakban, füstölgô csempekályhák árnyékában mondtuk amit mondani kellett. Jéghideg autóban, pokrócokba burkolózva de mentünk mert szerettük. Hajnali háromkor hazaérkezés, hatra munkába, mert ha nem, a napot elvágták és bántó csak az volt, hogy azok törölték a napot akik életükben egy elôadást sem néztek. Országos második díjat is nyertünk, Galacon pedig nem éppen a magyar színjátszás fellegvára, de ott is volt száz nézônk könnyekig meghatva. De ezek már sajnos vissza nem térô emlékek, volt siralmas is benne de akkor szépnek tüntek.Vígjátékokat a népnek, mert sajnos ötven év alatt az erdélyi magyarságnak elég drámában volt része, falvakra menni mert a kisemmizett, kuponját szorongató székely parasztnak egy-egy jó színházi elôadás adhat reményt a megmaradáshoz. És ennek a színháznak ez a feladata, mert a szatmári, a nagyváradi, és a temesvári színház egyhetes székelyföldi turnét nem tud megengedni magának.Ami pedig a Merô úr kijelentését illeti, hogy a Mûvelôdési Ház igazgatója nem rendelkezik színházi gyakorlattal, ez egy picit sántít. Egy igazgató lehet tanár, festô, szobrász, és zenész de ha szükség, akkor legyen aligazgató, vagy mûvészeti vezetô aki csak a színházzal foglalkozik.Merô úr ha elmegy csak lesz valahogy, Udvarhelyen még rendeztek neves rendezôk mint pl. Kovács Levente, Gergely Géza, Varga Vilmos, Visky Árpád, Hunyadi András és még sokan mások. Az én szerény véleményem szerint Sarkadi Zoltán vegye át a színház irányítását egy kevés mûsorterv-változtatással, alacsonyabb bérleti díjakkal és akkor én is vagyok "annyira székely és keményfejû", hogy bízzam a színház fent maradásaiban.Merô úrnak továbbá sok sikert kívánok további munkájához. Az indulás szép volt, sajnálom, hogy elmegy de kedves mûvész úr "magas volt a mérce"!Kötelességemnek éreztem ennyit megírni.
Bokor Frencz
Véget értek a csereháti perek?
Mint ismeretes, a bukaresti Aris Industries Rt. vezérigazgatója, Aristide Roibu - rágalmazás vádjával - pert indított különbözô szerkesztôségek és újságírók ellen.
Júniusban a bukaresti I. Kerületi Bíróság, miután kihallgatta a megvádolt lap (Hargita Népe) munkatársát, meghozta a szerkesztôség számára kedvezô döntést. Aristide Roibu - nem lévén megelégedve a döntéssel - benyújtotta fellebbezését a fôvárosi Törvényszékhez. A tárgyalásra szeptember 25- én, hétfôn került sor. Az ügyet tárgyaló elnök elôtt, a Törvényszéken megjelenô felperes ügyvédje kijelentette: visszavonják a fellebbezést, nem folytatják a pereskedést. Az Aris Industrie Rt. ügyvédje szerint ugyanígy járnak el az Udvarhelyi Híradóval, valamint munkatársával (ennek a tárgyalásnak az idôpontja október 19-re van kitûzve).- Jó lenne, hogyha azt is belátnák, hogy az épület elajándékozása törvényellenes volt, hiszen az épület nem az Aristide Roibu tulajdona. Az székelyudvarhelyiek azt szeretnék, hogyha az épületben tartózkodó apácák rájönnének az általuk elkövetett törvénytelenségekre, és hozzájárulnának ahhoz, hogy a város visszavásárolhassa az épületet - nyilatkozta lapunknak Komoróczy György, a Hargita Népe munkatársa - A lakosság véleményét hûen tükrözi a város polgármesterének véleménye: az, hogy a törvényesség tiszteletben tartása beletartozik a város elsô emberének munkakörébe. Teljesítéséhez kötelessége hozzájárulni a rendôrségnek, a csendôrségnek, bizonyos esetekben pedig a katonaságnak is - összegezte Komoróczy György. A város közhangulata ugyanis zaklatott. Az épületben tartózkodó apácák - kihasználva Sorin Frunzâverde hadügyminiszter látogatását - a helyhatóság ellen irányuló panaszáradataikkal halmozták el a minisztert és kíséretét, felkérték a hivatásos katonákat arra, hogy járuljanak hozza bizonyos mûködési engedélyek (tûzvédelmi, közegészségügyi stb.) megszerzéséhez. Sorin Frunzâverde honvédelmi mi- niszter felhatalmazta a helybéli hegyivadász laktanya parancsnokát, hogy minden egyes engedélyrôl, elôzetes kérés nélkül dönthet a Marin Preda iskola támogatásával kapcsolatosan. Ugyanis az említett intézményben végzik tanulmányaikat a csereháti épületben törvénytelenül tartózkodó gyerekek, valamint a városunkban szolgálatot teljesítô katonatisztek gyerekei...
Szász Emese
(folytatás elôzô lapszámunkból)Egy nagyon kedves, szép eseményt kellett elmondanom, miután a kegyelmes úr, Áron püspök, a rabsága és kényszerlakhelye megszüntetésével sor kerül a székelyudvarhelyi és környéki falvakban a bérma utak sorozatára, 1969 júliusában egy kis falu amely közel esik a városhoz, de ugyanakkor nagyon nehéz a megközelítése Homoródremete kis faluról esik szó, ahova kegyelmes uramnak el kell menni. Megyünk az öreg autóval Homoródszentmártonon, Gyepesen át neki Homoródremetének, a nagy esôk után igen rossz sáros mély gödrökkel teli az út, szól a kegyelmes úr, sokat fogunk késni, megfáradnak a várakozástól az én szegény híveim. Én mondom nem, mert a várakozást megszokta a jelenlegi remetei pap, egy ferences rendi szerzetes hét év börtön a háta mögött, Mezei Levente ez a helyettes plébános, ô tudja, hogy mi a türelem és a várakozás. Nagyon kellemes ember volt, igazi pap. A kegyelmes úr fogadtatását nagy gonddal és szellemesen oldotta meg. Nevezetesen a falu, úgymond, fôutját el kell hagynunk, hogy a kétszáz méterrel félreesô templomhoz érjünk. Ezen kétszáz méteres út mindkét oldalán a templom felé vezetô utat végig ideiglenesen beültetett fiatal nyírfák, így díszítve az utat. Az összebújó ágak alagútján ment az autó.- Gyönyörû szép! Ilyent még nem láttam! - mondta a kegyelmes úr. Látszott, hogy mennyire örül a szíves fogadtatásnak.De ekkor jött a nagy meglepetés. Kiáll egy kis hét éves székely legényke szép székely ruhában, harisnyában és kis lájbiban. A gyerek a két hüvelyk ujját a lájbi zsebébe teszi, ahogy azt illik, és nagy hangosan a következôket kezdi mondani:- Kegyelmes püspök atyánk, énrám jutott Remete legkisebb polgárára, hogy én köszöntsem a püspök urat. Nagyon szépen köszönjük, hogy jött. Isten hozta. Kívánjuk, hogy a jó Isten még nagyon sokáig éltesse úgy, hogy engem is és az én unokámat is megbérmálhassa, de ne késsen olyan sokat mint eddig (itt a rabság idejére történik a megjegyzés).A Kegyelmes úr felvidul, átöleli a kis székely gyereket és szól hozzá:- Kisfiam köszönöm, hogy ilyen szépen szóltál hozzám, így megígérhetem, hogy esetleg téged megbérmálhatlak, de kérlek ne kívánd, hogy az unokádat is bérmáljam, mert én addig már nagyon messze leszek.Ezen az egész napon szokatlanul jó hangulat uralkodott. A kegyelmes úr tele volt meglepetéssel. Dicsérte az öreg autót, amely dacolt a nehéz, sáros úttal és engem is megdicsért.
(folytatjuk)
Hogy a fenti kijelentésbôl az érdekelt intézmények közvetlen érdekeltjei felkapják a fejüket és horkantanak egy nagyot, nem kétlem. Az Országos Villanyáram Szolgáltató (CONEL) valamint az Országos Villamos energia Szabályozó Hatóságról (ANRE) van szó.Ezek az intézmények 1999 június hónapjától kezdve, hivatkozva a 236/1993-as Kormányhatározatra és az 1999 májusában hozott 12 számú döntésekre, három díjszabást vezettek be: szociális, standard I és standard II-öt. E három díjszabás nem más mint átverése, szégyentelen becsapása a fogyasztóknak. Hogy miért?a) Amennyiben a szociálist választja a fogyasztó - a kéthavi 100 kwh. meghaladó fogyasztást már büntetik, u. i. az 1 kwh díj négyszeresét kell fizetned. b) Ha a standard I díjszabásra voksol az ember, nemcsak az elhasznált kwh.-at kell fizetnie, hanem szolgáltatási napidíjat is, ami összegben meghaladja az elhasznált energiamennyiség (kwh-ként is) díját. Így például 2000 júniusától 1kwh-ja 876 lejre emelkedett, az addigi 666 lejrôl, a szolgáltatási (bérlet!) díj pedig 764 lejrôl 1005 lejre. Hogy ehhez még egy 18-19 százalékos áfát is hozzábiggyesztenek ôkelmék! Az csak egy csepp az óceánban. Bárkinek lehetôsége van saját villanyszámlája alapján kiszámítani az 1kwh. reális díjszabását. Kicsi-e vagy nagy az a "zsebe ûrmértékének" a nagyságtól függ, szem elôtt tartva a havonta emelkedô energiahordozók árát, valamint az egyre növekvô inflációs rátát ami az elôzô év ezen idôszakához viszonyítva kb. 46,7 százalékra írva és mondva. - Hogy a dollár - lej árfolyamának alakulásai menynyire labilisak, errôl nem is szólok de arról már igen, hogy sem a nyugdíjakat, sem a munkabéreket (fizetéseket) nem ez szerint számítják. Az árakat és díjszabásokat, adókat, illetékeket stb. azt igen. A standard II díjszbásai valószínû, hogy még cifrábban állapítódnak meg. 2000 augusztusától egy újabb "hôemelkedés" állt be, s valószínû, hogy a szeptemberi energiahordozók áremelkedése egy újabb "hôemelkedést" vált ki ami könnyen agyvérzéssel, gutaütéssel zárulhat a lakosságot illetôen. Úgy hát legyünk elôvigyázatosak, hogyan reagáljuk le az eseményeket. Talán legjobb lenne ha az "örök fényességre" (hold, aszteroidák stb.) hagyatkoznánk s azok világítása mellett - míg meg nem adóztatják azok "fogyasztását" is - nem botorkálnak az egyre mélyülô sötétségben. - A fent említett intézményekhez lenne egy-két kérdésem, u.i. eléggé megalapozatlannak tartom az intézkedéseket:a) Meddig tekinti a fogyasztók zsebét "archimédeszi csavarnak"?b) Vissza térjünk-e a petroleum lámpához, gyertyához netán a kanóchoz?c) Mi lesz ha a fogyasztók megköszönik az ilyen borsos áron való szolgáltatást és kimondja "Eb ura a fakó!"?d) Intézményesített módon lehet-e annyit rabolni amennyit nem tilt a szégyenérzet, na meg a Dekalog (a Tíz parancsolat egyike találják ki melyik az!)?Elôre is megköszönöm a szíves válaszukat. Ha lehetséges, ne hivatkozzanak a termelési összköltségre ui. ez tartalmazza úgy a termelési, mint a szolgáltatással járó költségeket is, valamint az árrést (ÁFÁ-t)
Darvasi Ig. Antonetta
Kétkedôn figyelem nemcsak a nemzetközi, hanem kies tájainkon a kardpengék csattogását s valami tragikomikus, egyben kisszerû, vidékies, sok esetben már nevetségest vélek fellelni abban, ahogyan a magukat politikusoknak nevezô, önjelöltek, azaz bossman-ok mindent és mindenkit lehengerelve, saját érdekeiket védve némely esetben a legaljasabb eszközökkel csatároznak az immár végérvényesnek hitt bársonyszék megtartásáért, elnyeréséért. A "boss" olyan "politikus" aki helyi vagy központi politikai párt, szervezet "vezéregyénisége" aki azért harcol a hatalom elnyeréséért, hogy azt a saját érdekeinek a kivitelezésére, megvalósítására fordítsa. Háttérbôl ûzi a legerkölcstelenebb eszközök felhasználásával, a mevesztegetéstôl a fenyegetésig, esetenként az ellenfél (ellenálló) fizikai megsemmisítésétôl sem riadva vissza. Fô jellemzôi a: paranoid hataloméhség, erkölcsi gerincsorvadás, hazafias szlogenek hangoztatása, melldöngetés (hogy csak a fontosabbakat említsem). Egy ország népességén belül ez a "politikus típus" nemcsak a legmegbízhatatlanabb, hanem egyben a legveszélyesebb is, ugyanis semminemû gátlásai sincsenek. Látszatra nekirugaszkodnak a képességeiket meghaladó "közügyek" megoldásának. Megkísérlik összeegyeztetni, még ha sántít is, az ország és a haladás, a polgárosodás és a demokrácia, a túlfûtött nacionalizmus és az európaiság eszméit. Hogy szellemi óriásoknak vallják önmagukat, semmi kétség. Találhatók közöttük technokraták, költôk, írók, mérnökök - doktorátussal vagy anélkül, geológusok, politológusok netán még ornitológusok is, és sok más lógós akarnok. A többségükben - ôk vagy elôdeik - az "arany korszak" legjei voltak, s élvezték a kor elônyeit, és nem igen akarózik ôkelméjüknek lemondani azokról. Akárcsak az emberi butaságnak, az abszúrditásnak nincs határa. Ilyen abszúrditásban leledzünk itt és most és nemcsak... A "változásoknak" a füstje nagyobb és nem a lángja. A lánc és a kutya is ugyanaz, csak a hangja egy enyhe múláson megy át s ezért olykor rekedtebb és megbicsaklik, néha dadogássá válik. Kiegyezés, megegyezés, hazudozás, szemfényvesztés, pótcselekvés, korrupció stb. a nap, az év (2000) menô, divatos slágerei. A feltételeket nem törtélnelmi szükség, hanem az egyes hatalmi csoport érdekek szabják meg, s nem hagynak helyet a valóban újítani, pozitívan cselekedni akaróknak. Minálunk semmi jele nincs annak, hogy a közeljövôben valóban kialakulhasson a polgári demokrácia intézményrendszere, melynek velejárója a jogállamiság, kormánypártok koalíciója és az ellenzék közötti egyensúly, valamint olyan politikai kultúra megléte amely lehetôvé teszi az egymástól eltérô, egymást kielégítô; értékekért és célokért küzdôk közötti folyamatos, gyümölcsözô párbeszédet. Napjainkban egyre inkább elôretör a tömeg szégyentelen félretájékoztatása, a félrevezetése s e célból a mass média (televízió, rádió, sajtóorgánumok) nagy perverzitással való felhasználása. A különbözô médiák megbízott "gurui Mona Lisa" -i mosolyal közlik a boss-ok "kinyilatkoztatásait" s, hogy azok a nép (a balga) javát szolgálják. E közben bossjaink mindent megtesznek a "megformált diktatúrára" való visszatérésért. Elmondható: Még az ülep sem változik a székben, / A fejekben ugyanaz lötyög mint régen / és tesszük és vesszük mert / HATALOM KÉNE, / és döntünk, és azután úgy döntünk, hogy mégse.
Darvasi Ig. Antonetta
A székelyudvarhelyi kereskedelem, és szolgáltatás az elmúlt évekhez viszonyítva, egyre javuló tendenciát mutat. Ez nemcsak a székelyudvarhelyi Kereskedelmi Ellenôrzési és Vállalkozási Fôosztály érdeme, hanem több szakhatóságé is. Ezekkel több közös akciót hajtottak végre, ami nagyban hozzájárult egy rendezettebb, civilizáltabb kereskedelem kialakításához a municipiumban. Az elmúlt nyolc hónap tevékenységérôl számolt be lapunknak, a hivatal vezetôje Ilyés György, szakfelügyelô.
- Augusztus 31-ig 506 kereskedelmi, és szolgáltató egységet ellenôriztünk. Az eltelt idôszakban, 154 piaci- , 20 családi-, 94 egyéni vállalkozásnak adtunk ki engedélyt. 54 esetben végeztünk, engedély módosítást. A nyolc hónap mérlege: 78 esetben bírságoltunk, a büntetések összértéke, 19 millió lej.Nagy hangsúlyt fektettünk a kijelölt helyeken történô árusításra. Ellenôriztük a kereskedelmi ügyleteket, hogy ne forgalmazzanak olyan javakat, amelyeknek eredetét nem lehet törvényesen igazolni. Kontrolláltuk azon egységeket amelyek a kórházak, egészségügyi intézmények, gyermek elhelyezési központok, oktatási egységek, intézmények szomszédságában vannak, hogy ne forgalmazzanak szeszes italokat. Továbbá ellenôrzéseket végeztünk a vendéglátó ipari egységnél (bárok, vendéglôk, falatozók stb), hogy ne szolgáljanak szeszes itallal ittas személyeket, ne szolgáljanak ki kiskorúakat cigarettával, ha ilyen esetekkel találkozunk, a vétkeseket megbírságoltuk. Végezetül nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy hamisított termékeket, vagy romlott termékeket ne forgalmazzanak a kereskedelmi egységek. Az ilyen jellegû termékeket kivontuk a forgalomból, elsô esetben figyelmeztettük, majd ha megismétlôdött, akkor bírságoltunk.- Mire hívná fel a figyelmet?- Néhány kereskedelmi törvény elôírásaira, így a 90/12, valamint a 91-61-es re. Ezen törvények elmulasztása, be nem tartása, bírságot von maga után. A polgármesteri hivatalok, valamint a prefekturák által kijelölt helyektôl eltérô helyen való árusítást, a 90/12-es törvény bünteti. Öt esetben alkalmaztunk bírságot. Magán személyek esetében 100 ezer lejtôl 150 lejig, míg jogi személyek esetében 600 ezer lejtôl 2 millió lejig róható ki bírság.Ugyancsak a 12-es törvény értelmében, a kereskedelmi ügyletek illetve tevékenységek olyan javakkal, amelyek eredetét nem lehet törvényesen igazolni, szigorúan tilos. Ilyennel három esetben találkoztunk és büntettünk. Itt is, a bírság azonos az eltérô helyen való árusításéval. A szeszes italok forgalmazása, árusítása kórházak, egészségügyi intézmények, gyermek elhelyezési, oktatási központok bejáratánál, vagy udvarán szigorúan tilos. A 91/61-es törvény értelmében, a pénzbírság 150 ezer lejtôl 800 ezer lejig alkalmazható, ismételt esetben az egység tevékenysége felfüggeszthetô 10-30 napra. Kiskorúak és ittas állapotban levô fogyasztók kiszolgálása szeszes itallal vendéglátó ipari egységben, a 91/61-es törvény elôírása értelmében a bírság 80 ezer lejtôl 400 ezer lejig terjed, ismételt esetben az egység tevékenysége felfüggeszhetô 10-30 napra.Végezetül felhívom a figyelmet, hogy a lakosok éjszakai nyugalmának megzavarása 22 és 8 óra között a lakás rendeltetésû ingatlanokban mûködô jogi személyek székhelyén, vagy vendéglátó ipari egységekben, valamint ezeknek közvetlen közelében a 61-es törvény értelmében 400 ezer lejtôl 2 millió lejig büntethetô, ismételt esetben a kihágást elkövetô egység tevékenysége felfüggeszthetô 10-30 napra.Folyamatban van a kereskedelmi és szolgáltatási egységek ellenôrzése. Hangsúly, a környezet és belsô tisztaságra a szükséges szakhatósági engedélyek ellenôrzése, valamint az élelmiszerek forgalmazásának és az egészségügyi elôírások betartásának felülvizsgálata - fogalmazott Ilyés György szakfelügyelô.
Német Zsolt
Rájöttem, hogy akkor leszek jó honi tájban sétáltató, ha olyan egzotikus helyekre kalauzolom el a potenciális környék-barangolókat, melyekrôl keveset tudni, melyekrôl könyvekben is kevés szó esik. Ilyen a tordátfalvi FIAS MÁL, egy fölöttébb izgalmas, logikus ésszel majdnem megmagyarázhatatlan természeti képzôdmény.
Érdekességét mi se bizonyítja jobban, mint hogy egész sor monda kötôdik hozzája. A Fias Mál nevû domb (mál = délnek fekvô hegyoldal) délnyugati lejtôjén 8 halom rendezôdik sorba, félköríves alakban, mintha emberi kéz rendezte volna el. A domb-együttes mondai történetében összefonódik a tündérmese egy elátkozott vár mondájával. A két féle hiedelem jól megfér egymás mellett, a kettôsség azzal magyarázható, hogy a dombhalmaz furcsasága - amit a nép aligha gondolhatott természetes keletkezésûnek, pedig valójában iszapvulkán - igencsak megmozgatta a népi magyarázókészséget. Valóban, olyan megmagyarázhatatlan szabályos rendben sorakoznak a halmok, hogy még a babonától mentes mondén emberben is fölmerül a "boszorkányság" gyanúja. Lássuk most, mit gondolnak a tordátfalviak különös dombhalmazukról:"A Fias mál égy furcsa högy, körülötte hat-nyóc kicsi högyös dombbal. A régi öregök úgy tartották, hogy ott a Tordát nemzetség vára, s kincse vót, de valami átok folytán bélepte az egészet a fôd. (K.M.) Ebédlô mál: no, ez égy szép laposs hely, valamikó forrás is vót itt, s amint mondják, a Fias máli tündérök örökké ide gyûtek éssze múlatozni. (V.E.) Úgy tartsák, úgy keletközött a Fias Mál, hogy a tündérök amikó möntek át Tartódra, leejtöttek ott valamit. Persze azt is mondogatják, hogy égy vár vót itt valamikó, s a vár ura dógoztatta a szögényököt, arattatta velök a búzát. Amikó béfejezték, nem akart adni nekik sömmit, azért a szögényök megátkozták; a vár s körötte a búzaasztagok átváltoztak dombokká. Ezé van középön égy nagy domb, s körbe hat-nyóc kisebb. (L.B.) Állítólag a Firtos várból a tündérök lekôtöztek a Fias Málra. Mindön hetedik évbe kijônek a nagy domb tetejire, s ott táncolnak. Ha valaki oda bémönyön, hét esztendeig nem tud kijôni. (L.B.) A Fias Málon körbe a kicsi dombocskák teteje vajégyször nagy lánggal ég. Messzirôl lehet látni a nagy fényösségöt, de másnapra sömmi nyoma sincs. Szokták mondogatni az embörök, hogy csak szét kéne hányni azokat a kicsi dombokot, me alattuk van a tündérök kincse. (M.E.) A Fias Málon örökké erôsen fúj a szél. Ha valaki szénát csinál ott, s a szél szétfúja, égyet legyint, s azt mondja, hadd vigye föl a firtosi tündéröknek, azoknak is kell. (L.B.) Valamikó tíz-tizenkét kicsi domb is vót a nagy högy körül, de most csak öt-hat van. A többit állítólag széthordták a firtosi tündérök, me alatta vót a vagyonuk."Számomra nagyon érdekesnek tûnik ez a mondai keret, azért is, mert egyszerre nyilvánul meg benne a falu hiedelemvilága (tündéri világ) és pragmatizmusa, igazságszeretete: a vár ura nem fizette meg az aratókat, ezért megfogta az átok, a vár és a búza- asztagok földdé váltak. Elmondható, hogy a Fias Mál kapcsán egy kis közösségi mitológia jött létre, amely jól példázza a falu világmagyarázó-igényét. Egy kívülállónak izgalmas dolog ezt a magyarázatot megérteni, a helyszínen vele szembesülni, de természetesen maga a puszta látvány is megéri oda kimenni.
Zsidó Ferenc
"....nem új dolog meghalni a földön,és nem újabb persze élni sem,"A költô halála elôtt saját vérével leírt sorok. Megölték vagy öngyilkos lett? Baka István azt írja: "...hotelbeli szobájában saját vérével írta meg búcsúversét, majd ereit felvágva felakasztotta magát - biztosra ment. Arca még könnyben ázott amikor megtalálták - így szól a legenda." És mit ír a költô barátja aki látta Jeszenyint és az a hálátlan szerep jutott neki, hogy ô szállítsa le a költô személyes holmiját? "A nyakán nincs csík nyoma, vér feketéllik ingén..." Ha valaha valaki látott nem egy öngyikosságnak álcázott gyilkosságot, úgy Knyazev volt az. Ráadásul Jeszenyin jobbkezes volt, és ezzel a kézzel vágta fel ereit. Tegyük fel, ballal vágta el, - de akkor mitôl volt a sötét bemélyedés a jobb szemöldöke alatt? De hagyjuk, hadd kutasson utána a világirodalom történet, nézzük talán a legszebb versét Rab Zsuzsa fordításában, amelyet húsz évesen írt. "Bokraink közt már az ôsz barangol, / kóró lett a fényes laboda. /Zizegô, szép zabkéve-hajadról/nem álmodom többé már soha." / Jeszenyinben megvan a csak nagyokra jellemzô ártatlanság, a szó legtisztább értelmében vett naivitás, amit a késôbbi kocsmás-évek sem tudtak teljesen kioltani. A magyar költészetben József Attila volt ilyen kamaszosan nyílt és sebezhetô, talán sorsuk is ezért lett hasonló. Másfél évvel halálla elôtt fontolgatja, hogy visszavonul. Nem akar többé írni. A darvai, "nem intenek már vissza senkinek". Megpróbál ô "igazi szovjet költô" is lenni, de a plakátokat rajzoló Majakovszkijnak jobban megy ez. És az utókor szerencséjére megmaradt a világirodalomnak. Aki "száz úton csatangol", sehol sincs otthon igazán; egyedül van. Fokozottan érzékeny minden igazságtalanságra. És ha meg akarta jelentetni köteteit két helyrôl is engedélyt kellett kérnie. Zaklatták és üldözték, és szeme elôtt "irtották" barátait, költôket, festôket, színészeket, a cári családot, akikhez barátság fûzte. Ebbôl a környezetbôl ragadta ki Isadora Duncan a híres angol táncosnô, de Jeszenyin egy évnél tovább nem volt képes távol lenni hazájától. Viharos kapcsolatukban orgiákról, ivászatokról, kábítószerrôl beszélnek. Igaz, Jeszenyin pózol az utolsó falusi költô szerepében, iszik, kocsmázik, nôzik, züllik, nemegyszer pokoli mélységekben is. "Én vagyok a falu utolsó/költôje; híd az én dalom./A nyírfák tömjénfüstöt ontó/ búcsúmiséjét hallgatom. /" Utolsó napjaiban állandó halálfélelemben élt. Mikor húsz évesen Blok-hoz ment verseivel, a kor legnagyobb és legtekintélyesebb költôjét megdöbbentette ennek a parasztfiú verseinek frissessége, tisztasága, gazdag és vonzó képvilága. A "puszták suhancát" pedig elkapta a korai siker, népszerûség. "Ezután nemcsak megtestesítette, - öltözködésével el is játszotta a parasztköltôt, önpusztító italozásai is ekkor kezdôdtek. De költôként nem rekedt meg, nem rokkant bele a népszerûségbe. Nemcsak ô, de Puskin és Petôfi is példa arra, hogy a népszerûség és az igazi nagyság, nem zárja ki egymást. Még a bûnözök is Jeszenyin idézeteket tetováltattak testükre. Az ôk költôje is volt. "Sûrû lárma a bûzös veremben, / de a pohár ott tart, nem ereszt, /Utcalányok hallgatják a versem, /betörôkkel habzsolom a szeszt."Öngyilkos lett vagy megölték? Alkohol vagy parasztellenes szovjetizálódás?! Idézzük 1924- ben írt versének utolsó szakaszát: "S ha szavaim az idô elsöpörte,/lom lesz belôlük, száraz garmada, /mondjátok így: elhallgatott örökre /az arany nyíres szép levél - szava." Aki verset ír, önmagát égeti. Fokozottan érzékeny mindenfajta igazságtalanságra, muszáj nyitott szemmel járni korában, észrevenni és leírni annak visszásságait, - és, hogy közben elzüllik, netán kireked saját korából, üldözni és zaklatni is fogják, lágerbe verik agyon mint annyi mást, netán öngyilkosságnak álcázzák meggyilkolását, - nos ez hozzátartozik. De szíve, bármilyen züllött szív legyen is, maradjon épen mint Shelley-é a máglyán! Hát úgy verseljetek!
Sebestyén Irén
Az 1897. szeptember 20-án született Tamási Áronnal való elsô találkozásom ma is élesen él az emlékezetemben.Az anyai nagyszüleim fôbejárati kapujának hevederén álltam és az édesapámnak, a közmunkára parancsoló ágensnek válaszoltam harsányan, gyermeki ôszinteséggel, amikor a szomszédban, Ágnes keresztanyáméknál korai hangoskodásunkra felébredt a tíz évi távollét után hazalátogató író, és ráncokkal homlokán jött ki közénk.Azon a nyáron (1955) többször részesültem abban az örömben, hogy társaságában lehettem, valószínûleg a már említett reggeli, csattanó válaszomért. A rákövetkezô évrôl szomorúbbak az emlékeim. Az édesanyja tiszteletére álltunk sorfalat utolsó földi útja alkalmából a templom udvarán. Ezt követôen a magyarországi ötvenhatos forradalomban való részvétele miatt sokáig nem jöhetett haza.Aztán ô érte álltunk újra sorfalat az 1966. május 26-án bekövetkezett halála utáni június 10-én, egykori iskolája elôtt, a sírjához vezetô úton.Azóta gyakran táplált engem is szellemi öröksége, ami elôször az Ágnes keresztanyám karospadjának egyik szakaszában vált elérhetôvé számomra, tolmácsolva Áron bácsi üzenetét, mi szerint "itt élünk e földön, mert ez az ember hazája. S ha ez a mi hazánk, áldás kell nekünk rajta, víg öröm, melegség és mosolygó gyümölcsök."Minél többet olvastam tôle, annál inkább ráeszméltem mûvei hangnemének epikai egyenletességére, mely olyan tiszta, gyöngéd és igaz, amilyet csak egyszer mutatott fel irodalmunk története. Táj és nép lelkébôl prózaköltô még nem alkotott Tamásihoz hasonlóan.Azülôfalum pedig kimondottan neki köszönheti hírét, nevét szerte a világon, hiszen mint mondotta: "Meglehet, hogy valami jóféle szellem kiválasztott engem, hogy szóljon általam" Farkaslakáról is. Ezért érezzük úgy, hogy "meghasadt egünk ívén szivárványként áll" és szépíti mindennapjainkat, tanítja a szülôföld szeretetét, de azt is, hogy "amíg magyarnak hitvány, embernek sem alkalmas" senki.Szülôfalum nagy fiáról (államérdekbôl?) gyakran írtak elmarasztaló kritikát. Mûveit számûzték a tankönyvekbôl is, de még többen voltak azok, akiknek a bírálata ôszinte, építô szándékú és elismerô volt.Hadd álljon itt néhányuk neve azok kedvéért, akik jobban meg szeretnék ismerni Tamási Áront: Czigány Zoltán: Zendülés az idô ellen, Féja Géza: Tamási Áron alkotásai és vallomásai tükrében, Izsák József: Tamási Áron, Salló László: Tamási Áron színpadi játékai, Tamási Gáspár: Vadon nôtt gyöngyvirág, Tasnádi Gábor: Tamási Áron emlékkönyv, Lôrincz József: Tamási Áron hazatérése, Bán Péter: Találkozások Tamási Áronnal.Tamási Áron nagysága sok írót, költôt, irodalomtörténészt, kritikust foglalkoztatott. Még több azoknak a száma, akik elzarándokolnak sírjához s megtekintik a falut is, amelyrôl Áron bácsi így vall: ".. nyûgbe ver valami különös érzés, melyhez hasonlót soha semmi nem ébreszt bennem. Csak a föld, ahol ringott a bölcsôm. Nem öröm és nem fájdalom ez az érzés, - nem szárnyalás és nem is enyhülés. Kehely talán, amiben e földi élet levének kivonata van."Ez a kehely gazdagon kínálta lelkének, ihleteinek kivonatát.Ha alkotásai kerültek szóba, gyakran hangoztatta: "az én írói természetemre jellemzô, hogy székelynek születtem". A székely népet üdítô hegyi pataknak érezte s tudta, hogy "a hegyi patak eléri a tengert, és az igazi szándék a gyôzelmet".Szülôfaluja halhatatlanságáról, mûvelôdésérôl azonban nem "csak" alkotásaival gondoskodott. Lehetôséget teremtett egy falumonográfia megírására, illetve évente egy arra érdemes tanuló iskoláztatására is - egyebek között, hogy végre megértsük: "Miénk a fény amit lelkünkbe fogadunk; s a föld amelyen élünk és meghalunk".
Kolumbánné Tamás Matild
Alulírott Tamási Áron író, lakik Budapesten, XII. Alkotás utca 51/b szám alatt: személyazonossági igazolványának száma AU-I. 258344 - számolva az isteni Gondviseléssel és a természet törvényeivel, ép ésszel és megfontolással végakaratomat az alábbiakban foglalom össze:Minden eddig alkotott vagy a jövôben elkészülô mûveim és közérdekû irományom tulajdonosa legyen a feleségem, született Bokor Ágota. Fent megnevezett mûveket és irományokat, irodalmi tanulmányozás céljából is, még ideiglenes formában is, csak akkor engedhet át másnak, ha ô így határoz. Ha tulajdonjogáról bármilyen oknál fogva lemondana, férjhez menne vagy meghalna, akkor a fenti tulajdonjog a Nemzeti Múzeumot illeti.Ha feleségem férjhez menne, a szerzôjogi jövedelem fele részét akkor is tartsa meg: a másik fele s majd feleségem halála után az egész, a szülôfalum plébániájának igénybe vétele mellett, fordítassék egy Farkaslakáról szóló monográfia kiadási költségeire és egy olyan rokon fiú vagy leány tanulmányainak megkönnyítésére, aki erre érdemesre látszik.Az utánam maradó személyes értékeim, ingó vagy esetleg ingatlan értékeim ugyancsak a feleségemet illetik. Lehetôleg dr. Brezanóczy Pál egri püspöki helynök a Farkasréti temetôben végezze a temetési szertartást; de mihelyt lehetséges, vigyenek haza a farkaslaki temetôbe.
Budapest, 1966 május hó 19.Tamási ÁronKözzétette: Kolumbánné T. Matild
"folyton fogy a veszteni valóm,
s már nem is vagyok idevalósi,
ha jól meggondolom..... "
Szóval, úgy kezdôdött, hogy azt mondtad: - gyönyörû, csodálatos és akarom. Végig nézted, csodálkoztál, elmerengtél, néhol meg is hatódtál, megkérdezted még a melletted állót , milyen táj is, ahol élni fogsz, mi jellemzô az ott élôkre, majd bólintottál, mindezek ismeretében már alábbhagyott lelkesedésed, de még fölvillant egy-egy lehetséges kép a választható életbôl, egy hosszú tekintet varázsa megkapott, belemerültél kékségébe, hagytad, hogy hidegsége csillapítsa forróságodat, - és még utolsó kérdésnek szántad, - ez-e a szerelem, - amikor feltûnt a leírhatatlan hasonlóság. - Na várj, - ültél le egy csillag peremére alkudozni, - hogy is van ez? Te itt is, ott is mellettem? Mindig mellettem, de sohasem velem? Majd elnevetted magad.- Furcsa, - nem? Pedig tudom, nincs velem, &eacut