A küldöttgyûlést megelôzô hét folyamán egyetlen kérdés foglalkoztatta az RMDSZ politika iránt érdeklôdô Maros megyei magyar választókat: mégpedig az, hogy már a küldöttgyûlés elôtt, vagy csak azon vonják meg Kincses Elôdtôl, a tisztségébôl törvénytelen körülmények között eltávolított volt megyei elnöktôl a megmérettetés lehetôségét.Mert azzal majd mindenki egyetértett, hogy - az elektorok kiválasztásának erôsen megkérdôjelezhetô módját tekintve - gyakorlatilag semmi esélye nem volt arra, hogy esetleg bejutó helyre sorolják. Mint késôbb az kiderült, az "illetékesek" tettek arról, hogy elméleti esélye se maradjon.Amint arról a sajtó már beszámolt, Kincses a jelölôgyûlések során tapasztalt szabálysértések miatt óvással fordult a területi választási bizottsághoz. Többek között azt kifogásolta, hogy a Maros megyei TKT által állított jelölési feltételek nem feleltek meg az országos szabályozás elôírásainak. Aminek következtében négy jelölt neve - köztük a Kincsesé is - nem kerülhetett volna fel a végsô rangsorolást végzô küldöttgyûlés elé terjesztendô listára. Miután a területi választási bizottság elutasította óvását, Kincses a szövetségi szabályzat felügyelô bizottsághoz fordult, amely végül helyet adott fellebbezésének. Ezt bírálta felül, hatáskörét túllépve - amint azt Fórika Éva szabályzat felügyelô bizottság titkára is meg erôsítette - a szövetségi operatív tanács múlt szerdán, arra hivatkozva, hogy a kifogásolt, a jelölésállítás feltételeit szigorító 32\2000 számú TKT- határozat ellen a meghatározott idôn belül nem nyújthattak be óvást. A határozat 3. pontjának értelmében a területi választási bizottság javaslatára a küldöttgyûlés eltekinthet a szigorú jellegû kritériumok alkalmazásától. Ezt a szigorítást a küldöttgyûlés fel is oldotta, aminek az eredményeként még három névvel bôvült a jelöltlista. Kincses Elôdöt kettôs állampolgársága ürügyén mindenképpen töröltetni akarták a jelöltek közül. Az elektorok döntését arra hivatkozva próbálták befolyásolni, hogy indulása esetén az egész jelöltlista megóvható. Az átlátszó manipulációba az RMDSZ által tisztséghez jutatott alkotmánybírót, Kozsokár Gábort is bevonták, aki magánszemélyként próbálta befolyásolni a küldöttek döntését. Mielôtt ez megtörténhetett volna, Kincses a Következô szavakkal fordult a küldöttekhez: "azok a román politikai erôk, amelyek elôidézték a Marosvásárhelyi fekete márciust, tíz évvel ezelôtt törvénytelen ítélettel töröltettek az RMDSZ lista élérôl, az egyetlen bejutó szenátori helyrôl. Tíz évvel késôbb megértük, hogy azok az RMDSZ politikusok akik a Marosvásárhelyi fekete júniust, Fodor Imre megbuktatását elôidézték, törvénytelen operatív tanácsi döntéssel, most újra megfosztanak attól a lehetôségtôl, hogy az RMDSZ jelöltlistájára kerüljek. Akik így döntöttek, azok bizonyára azzal számolnak, hogy Fodor és Kincses elvesztése árán jó pontokat szerezhetnek az Iliescuékkal folyó egyezkedéseken. Ezt követôen pedig távozott a küldöttgyûlésrôl. Arra a kérdésünkre, hogy indul-e függetlenként, Kincses azt válaszolta, hogy jövô héten elkezdi az aláírás gyûjtést egy képviselôi mandátumért. "Bár meggyôzôdésem, hogy az RMDSZ-en belüli ellenségeink óvással élnek majd ez ellen." Ezt követôen már olajozottan mûködött a gépezet, a jelöltek egymás után ismertették választási programjaikat, s már következhetett is a szavazás. Hogy mennyire nem bíztak semmit a véletlenre, annak illusztrálására íme egy eset: még javában folyt a szavazás amikor a bennfentesek - egyetlen eltéréssel ugyan - már ismerték a végsô sorrendet. A szenátori jelöltlista elsô helyére - a vonatkozó SZKT-döntés értelmében - Markó Béla szövetségi elnök került. A második, közel sem biztos bejutó hely Frunda György államelnökjelöltnek jutott. Innen a jelek szerint csak abban az esetben juthatna be, ha a szavazati joggal rendelkezô magyar választók 80 százalékának voksát magáénak tudhatná. A képviselôjelöltek listájának elsô öt helyére a következôk kerültek: Kelemen Attila, Kerekes Károly, Borbély László, Makkai Gergely, Kakassy Sándor. Az egyetlen meglepetés: Makkai elôkelô helyezése. De váratlan volt az is, hogy a felsô vezetés kegyeit élvezôk közül sem Burkhardt Árpád hivatalban lévô alprefektus, sem Tatár Béla megyei ügyvezetô elnök nem került bejutó helyre. Pedig egy magát megnevezni nem akaró hírforrás szerint egy magas rangú vezetô pozíciót betöltô személy jó szolgálataik fejében bejutó helyet ígért nekik. Az elsô három hely biztos bejutónak számít de a körülmények szerencsés alakulása - a magyar választóknak a románokénál nagyobb arányú részvétele, valamint az öt százalékos küszöböt elérô pártok számának csökkenése - folytán akár mint az öten mandátumhoz juthatnak.

Szentgyörgyi László

Jövô hétfôn újabb tárgyalás

Aristide Roibu, a bukaresti Aris Industrie Rt. vezérigazgatója nem csak a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatallal, vagy más hatósági személyekkel áll perben évek óta, hanem szerkesztôségekkel és újságírókkal is.

Például az Udvarhelyi Híradóval, a Hargita Népe napilappal, illetve Komoróczy Györggyel, a Polgármesteri Hivatal sajtóosztályának munkatársával. Az Aristide Roibu által kezdeményezett per tárgya a nagy nyilvánosság elôtt elkövetett rágalom (lett volna), ugyanis a csereháti épületet a görög-katolikus apácáknak építtetô félreértette a dolgot: az egyszerû tájékoztatást rágalomnak minôsítette.Komoróczy György az UdvarhelySzék kérdésére elmondta, hogy annak idején a Polgármesteri Hivatal sajtótájékoztatóján, közérdekû, munkaköri kötelességének teljesítése közben továbbította és megírta (a Hargita Népében) azt, amit a budapesti Demokrata címû hetilap a csereháti ügyrôl közölt. A bukaresti I. Kerületi Bíróság elejtette a pert, mivel sem a Hargita Népe szerkesztôségét, sem a munkatársát nem találta hibásnak ebben az ügyben. A "nagylelkû ajándékozó" - nem lévén megelégedve a bíróság döntésével -, a per újra felvételét kérte. Ennek következményeként szeptember 25-én csereháti tárgyalásra kerül sor Bukarestben: Aristide Roibu kontra Hargita Népe és Komoróczy György.

Szász Emese

AZ ERDÉLYI MAGYAR KEZDEMÉNYEZÉS RMDSZ-PLATFORM ELNÖKSÉGERMDSZ Szövetségi Szabályzat- Felügyelô Bizottsága számáraI. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformjának Elnöksége a 32/2000. szept. 15., 33/2000. szept. 15., 34/2000. szept. 15 és 35/2000. szept. 15. iktatószámmal az RMDSZ Udvarhelyszéki Szervezete 2000. szeptember 15-én esedékes székelyudvarhelyi elektoros képviselo-jelölô ülésén való részvételre a következo EMK-tagok számára - platformunk képviselete végett - megbízó levelet tett le az elektoros ülés titkárságán:1. CSEJTHEI ILDIKÓ (Székelykeresztúr, Szabadság tér 14. szám),2. KATONA ÁDÁM (Székelyudvarhely, Tomcsa Sándor utca 9/6. szám),3. PÉTER ZOLTÁN (Siménfalva, Malom utca 132. szám) és4. SIKLÓDI ALBERT (Kobátfalva, Fô út 34. szám) lakosoknak.II. A székelyudvarhelyi elektoros képviselô-jelölô ülés titkársága, Verestóy Attila szenátor és Antal István meg Asztalos Ferenc képviselôk alkalmazottai (irodavezetôk, titkárok stb.) azonban csupán 3 (három) és nem jogszerûen 4 (négy) EMK-tag számára biztosították a szavazati jogot! Holott az RMDSZ Udvarhelyszéki Szervezete által szervezett elektoros képviselô-jelölô ülésének szervezôi valamennyi többi RMDSZ-platformnak és társult szervezetnek (Reformtömörülés, Udvarhelyi Fiatal Fórum stb., stb.) jogszerûen 4 (négy) mandátumot biztosítottak. Ilyen módon az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platformot nyilvánvaló negatív diszkriminációval sújtották, megfosztva egyik szavazatától: Siklódi Albert tagtársunk csak szavazati jog nélküli meghivottént vehetett részt az elektoros képviselô-jelölô ülésen!III. A platformunkat sújtó szabálysértés miatt az EMK Elnöksége nevében ezúton kérem az RMDSZ Szövetségi Szabályzat-Felügyelô Bizottságától az RMDSZ Udvarhelyszéki Szervezete 2000. szeptember 15-én tartott elektoros képviselô-jelölô ülése eredményeinek semmissé nyilvánítását és a szavazás szabályszerû feltételek közötti újbóli megtartásának elrendelését, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés-platform jogos részvételének biztosításával.IV. Egyébként az RMDSZ Udvarhely széki Szervezete a 2000. szeptember 15-én tartott ülésén az EMK részvételére csak a Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezetô elnök számára írott nyílt levelemnek a sajtó és a rádió általi nyilvánosságra hozása után vált lehetôvé, holott platformunk a platformok és társult szervezetek közül már évekkel ezelôtt, legelsôként kísérelte meg érvényesíteni részvételi jogát Szövetségünk Udvarhely széki tevékenységében. (V.ö. az 1., 2. és 3. MELLÉKLETTEL!)V. Ismeretes, hogy az RMDSZ Udvarhely széki és Székelyudvarhely városi Szervezeteinek 1999. március 19-én és 26-án tartott ún. tisztújításait már botrányok sorozatai "színezték", amikor a Verestóy et Comp. az elvtársi idôkbôl ismert módszerekkel ugyancsak igyekezett jogaitól megfosztani az EMK-platformot. Hasonlóképpen ismeretes, hogy a szavazatszámlálók mindössze egyetlen (egyébként is vitatható) szavazatal döntöttek a Udvarhelyszéki szenátori helyrôl. Mindezekért ideje lenne magakadályozni, hogy a közeledô, novemberi országos választási megmérettetés elôtt senki ne rombolhassa tovább újabb meg újabb szabálysértésekkel, bûnökkel Szövetségünk tekintélyét, ne fokozhassa az amúgyis rendkívül mély erkölcsi-politikai válságot Szövetségünkben.

Székelyudvarhely, 2000. szeptember 16.
Katona Ádám, az EMK elnöke1. MELLÉKLETNyílt levél a székelyudvarhelyi ún. elektoros képviselô- meg szenátor-kijelölési gyûlés elôtt:AZ ERDÉLYI MAGYAR KEZDEMÉNYEZÉS RMDSZ-PLATFORM ELNÖKSÉGEMARKÓ BÉLA szövetségi elnök úrnak, BukarestTAKÁCS CSABA ügyvezetô elnök úrnak, Kolozsvár1. Az 1999-ben - a közismeten fölötte kétes körülmények között - Udvarhelyszéki RMDSZ-elnökké választott VERESTÓY ATTILA szenátor által irányított RMDSZ területi szervezet holnap, szeptember 15-én, 17 órakor Székelyudvarhelyen ún. elektoros gyûlést tart. Ezen az összejövetelen szándékoznak eldönteni, hogy ki legyen térségünk RMDSZ-szenátora és képviselôje 2004-ig. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform nem kapott meghívást erre, a bizonyos "elektoros" jelölô gyûlésre a RMDSZ Udvarhely széki Szervezetétôl. (Megjegyzem. hogy ugyanezen szervezet 1999. évi ún. tisztújító gyulésén is csak Takács Csaba elnök úr messzemenô támogatásával tudtuk érvényesíteni elemi jogunkat: az EMK platform képviseletét.)Tisztelettel kérem haladéktalan közbenjárásukat, hogy az RMDSZ Udvarhely széki Szervezete biztosítsa az EMK számára a platformunkat megilletô számarányú képviseletet a szeptember 14-i székelyudvarhelyi elektoros RMDSZ-szenátor- és képviselô-jelölô ülésen.2. Nem mehetünk el szó nélkül azon tény mellett, hogy Verestóy Attila szenátor úr és köre éppen az ország legmagyarabb térségében, Székelyudvarhelyen és vidékén szabotálja el a belsô választás megszervezését, melyre pedig Szövetségünk legfelsô szintû, tehát kongresszusi döntése évek óta kötelezi ôket! Figyelemre méltó tény az is, hogy Székelyudvarhelyen az elmúlt évtizedben kivétel nélkül valamennyi polgármester-választáson megbuktak a Verestóy-csapat jelöltjei! Amikor a Székely Anyaváros választópolgárainak akarata a közvetlen demokrácia formájában érvényesülhetett, tehát nem bújhattak Verestóy úrék az RMDSZ tulipánja mögé, bizony valamenyi alkalommal, sorozatban megbuktak. Egyébként a pénzhiány aligha gátolná a Verestóy-csapatot a belsô választások megszervezésében, hiszen néhány hónapja egy méregdrága, kb. 40 ezer német márka árú FIAT MULTIPLA típusú személygépcsival száguldoznak Székelyudvarhely utcáin!3. Befejezésül kénytelen vagyok megállapítani, hogy a székelyudvarhelyi RMDSZ területi szervezete jelenlegi vezetôinek mindennemû törvényességet nélkülözô eljárásai a Szövetségünkben egyre inkább eluralkodó politikai-erkölcsi válságnak csupán tünetei. Az ôszi választási eredményeinket veszélyeztetô politikai-erkölcsi válságért Szövetségünk egésze felelôs, azonban - nyilvánvaló módon - különösképpen Önök, Elnök Urak.Székelyudvarhely,2000. szeptember 14. 14 óra 30 perckorKatona Ádám, az EMK elnöke2. MELLÉKLETErdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platformTisztelt Katona Ádám úr !Az Udvarhelyszéki RMDSZ folyó év augusztus 14- én egy felhívással fordult azokhoz az országos szinten társult ifjúsági. szakmai és rétegszervezetekhez valamint RMDSZ-platformokhoz amelyeknek csoportjai muködnek Udvarhelyszéken, hogy társulási szándékukat 2000. augusztus 17-ig a mûködési szabályzatnak megfelelôen írásban jelezzék a területi szervezet székhelyén. A platformok közül csak a Reform Tömörülés RMDSZ-platform jelezte, hogy részt kiván venni az Udvarhelyszéki RMDSZ munkájában és mellékelte a mûködési szabályzatát valamint az 50 tagot igazoló névsort.Tekintettel arra, hogy az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform az 1999-es tisztújítás alkalmából mellékelte az EMK 25 udvarhelyszéki tagjának névsorát tisztelettel felkérjük, hogy 2000. szeptember 15-én 12 óráig közöljék a széki szervezettel írásban a küldötteik névsorát a szeptember 15-i elektoros küldöttgyûlésre. Ugyanakkor felkérjük, hogy záros határidôn belül mellékeljék a 50 széki RMDSZ tag álatal aláírt EMK -platform listát és a mûködési szabályzatot.Tisztelettel,Verestóy Attila,Udvarhelyszéki RMDSZ elnök3. MELLÉKLETAz RMDSZ Udvarhely széki Szervezetének Elnöksége számáraHivatkozással aA SZÉKI ELNÖKSÉG FIGYELMÉBE jelzetû válaszukra, melyet f. hó 15- én, 15 óra 45 perckor, a bukaresti rádió magyar adásának vonatkozó közleménye után olvashattam el, az ún. elektoros gyûlésre viszem az részvételre kijelölt EMK-tagok névsorát.2000. szeptember 20.Katona Ádám, az EMK elnöke

Kereskedelem

Megjelent a kereskedelmi és szolgáltató egységek mûködtetésére vonatkozó 99-es kormányrendelet a 424-es számú hivatalos közlöny szeptember 1-i számában. A rendelet úgy a vállalkozókat, mint az ellenôrzô szerveket bizonyos feltételek betartására kötelezi. A két éve megszüntetett kereskedelmi törvényt eddig hiányos rendeletekkel pótolták és ezt az ûrt próbálja betölteni a mostani rendelet, amely október elsejével lép érvénybe.Célja a kereskedelmi formák feltételeinek a megteremtése, az egyéni kezdeményezés bátorítása, a vásárlók megfelelô védelme, az áruelosztás területi ésszerûsítése, amit bizonyos fokig a települések önkormányzatára bíz. Ezenkívül egyensúlyt próbál biztosítani a hátrányos zónákban lévô kereskedelmi tevékenységek közt, pontos magyarázatot ad, hogy mit kell érteni fogyasztó, kereskedô, kereskedelmi formák és a kereskedelmi szolgáltatások alatt.A kormányrendelet október elsejével érvénybe lépô részének pontos kitételei vannak. Így a megadott dátumtól, csak azon egységek folytathatnak kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenységet, amelyek a polgármesteri hivatalok által kibocsátott engedélyekkel rendelkeznek. Erre eddig csak a 12/1990-es törvény, utalt, viszont ezután elmulasztása 5-10 millió lejig büntethetô. A kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenységet folytató fizikai, vagy jogi személyek kötelezôek feltüntetni konkrétan vállalkozásuk profilját. A kormányrendelet elôírja, hogy milyen típusú üzletek, vagy szolgáltatások mûködhetnek. Amennyiben más tevékenységet folytat az illetô vállalkozó mint amire engedélyt kapott 5-20 millió lejig terjedô büntetés róható ki rá. A rendelet egy másik pontja a szakmai képzésre tér ki. Minden vállalkozás (kft-k, részvénytársaságok) ügyvezetôi szakmailag képzettek kell legyenek vagy kétéves szakmai gyakorlattal kell rendelkezzenek. Az élelmiszer-kereskedelemben, valamint a vendéglátó ipari egységeknél csak szakképzett személyek dolgozhatnak, illetve, azok akik elvégeztek egy szakmai tanfolyamot és errôl bizonyítványuk van. Szükséges az alapvetô egészségügyi és kereskedelmi normák elsajátítása. Ezen mulasztások 5-20 millió lejig büntethetôk. Kereskedelmi tevékenységek indításánál a rendelet három típusú felületet szab meg. Városunkra a kisebb, 400 négyzetméteres felületû tevékenység érvényes. A kereskedelmi és szolgáltató egységek területi szabályozása a zsúfolt városközpont elkerülését próbálja megelôzni, esetleg olyan egységeket fog eltávolítani, amelyek nem illenek bele egy város történelmi központjába. Amennyiben ezen aktacsomó elkészítése és a hivatalnál való letétele nélkül bárki kereskedelmi tevékenységbe kezd, 10 millió lejig büntethetô.Közterületeken árusítani csak polgármesteri engedéllyel lehet, de a rendelet egy újabb pontja azt is elôírja, hogy egy szaküzlet elôtt ugyanazt az árut utcai árus nem kínálhatja. Ennek be nem tartása 3-5 millió lejig terjedô büntetést von maga után.A nyitási programokat mindig a vállalkozó szabja meg, illetve kérvényezi. Amennyiben a kérvényezett program nem ütközik a 61/1990-es törvény elôírásaiba, jóvá hagyódik. Be kell tartani a csendidôt, és a szomszédok bele-egyezésüket kell adják, hogy elfogadják az egység mûködési programját. A büntetések itt az eddigi 50-100 ezer lejtôl eltérôen 400 ezer lejtôl 2 millió lejig terjednek. A kormányrendelet vállalkozókat érintô pontjaival szemben, a helyi közigazgatás köteles egy fejlesztési stratégiát kidolgozni, az áruelosztási hálózat kialakítására, fejlesztésére. Ennek alapja a minôségi forgalmazás, a szolgáltatásokat biztosító cégek elhelyezése. A fejlesztési stratégia elkészítésénél be kell tartani az urbanisztikai és a környezetvédelmi elôírásokat, védeni kell a települések történelmi arculatát és támogatni kell a kis és középnagyságú vállalkozások fejlesztését - tájékoztatott Illyés György fogyasztóvédelmi felügyelô.A rendelet többi szakasza 2001 január 1-tôl lép érvénybe . Ez a kereskedelmi és szolgáltató egységek területrendezését érinti.

Péter S. Attila

Nem hozott meglepetést az elektorok szombati küldöttgyûlése. Ahhoz képest, hogy a körzeti elektorokat személy szerint a második emeleten, a bizalmasakból jelôlték ki, félre szavaztak elég jócskán. Egy szavazaton múllott Kolumbán gyôzelme. Tiszta és világos volt a hetekkel ezelôtti tisztogatás, hogy miért kellett az ideiglenesen kinevezett városi elnöknek fefüggeszteni a körzeti elnököket. ++++ Két pecsétet, vagyis másfelet ütött Kolumbán kockájára a küldött és ez lett a veszte a jelöltnek. Gábor keserû mosoly közepette jegyezte meg, hogy a vitatott pecsételés ellenére az eredményt sikernek könyveli el. A tömeg hosszasan vastapssal jutalmazta beszédét. Kolumbán Gábor szombaton óvást nyújtott be az Operativ Tanácshoz. Ladányi közben azt hajtogatta, ilyen amikor valaki nem tud veszíteni. ++++ A küldöttgyûlésen kiváncsian olvasták Antal István képviselô beszámolóját tartalmazó vaskos könyvet, mely többek között gyászbeszédet is tartalmaz.Vagy, megtudhatjuk hogyan igényelt egy két ágyas szobát magyarországon, de a beszámoló szerint 1778-ban is tartott találkozót irodavezetôjével az egyik környékbeli faluban. Igazi science fiction. Nincs kiadója, sem szerkesztôje a sebtiben összecsapott kiadványnak. Kár! ++++ Nincs változás, és ez lesz a veszte az erdélyi ma-gyarságnak. Az emberek belefáradtak a kilátástalanságba, az örökös veszekedésbe és novemberben nem mennek el szavazni. A régiek bebetonozták magukat a folytonosság jegyében, és mindenáron kormányon akarnak maradni. Félô, hogy nem lesz koaliciós partner az RMDSZ a PDSR-s csapatban és az annyit hangoztatott egység az ôsztôl egy másik magyar pártot is megszûl. Lesz egymásra mutogatás.+++ A jelek szerint több független magyar jelölt is indul az ôszi választásokon, mivel a szövetség egyre inkább kitaszító, mint befogadó kezd lenni. Sajnos Takács Csaba sem értette meg, hogy valójában miért fûtyölték ki személyét a helyhatósági választásokon. Mert vállalta a másodhegedûs szerepet és nem kivánta felfedni az udvarhelyi igazi gondokat. A régiek nem tudnak újat mondani és a mesét már mindenkiúnja.

Szolgálatos

A múlt hét péntekén megtartott elektoros küldöttgyûlésen döntöttek az ôszi parlamenti választásokon induló jelöltekrôl. A küldöttgyûlésen résztvevô 370 elektor Kolumbán Gábor és Verestóy Attila lehetséges szenátorjelöltek, valamint Asztalos Ferenc, Antal István, Birtalan József, Farkas Csaba, Vajna Imre képviselôjelöltek közül választotta ki az ôszi parlamenti választásokon induló RMDSZ-es jelölteket. Amint az már az ülés kezdetekor kiderült a küldött gyûlés összehívása több kívánnivalót hagyott maga után. Nagy Pál, az Udvarhelyi Fiatal Fórum elnöke szót emelt Grünnstein Szabolcs elektor részvétele ellen, mivel a féléve felfüggesztett MAKOSZ képviseletében volt jelen. Az EMK nem kapta meg az ôt megilletô képviseleti létszámot. Érvénytelenítettek egy Kolumbán Gáborra leadott szavazatot, mivel a szavazócédulán kétszer rányomott pecsétet találtak. A mûanyagból készült, rugós bélyegzôt a Kolumbánra szavazó elektor kétszer nyomta rá a szavazócédulára (Valószínûleg azért mert az elsô kísérlete csak fél pecsétnyomot hagyott és rányomta még egyszer.) Ezt érvénytelenítette a szavazatellenôrzô bizottság. Hiába kapott Kolumbán Gábor beszéde után ütemes vastapsot, ezzel az érvénytelenített szavazattal 184-185-re elveszítette Verestóyval szemben a jelölést. Ennek az érvénytelenített szavazatnak a felülvizsgálására Kolumbán Gábor óvást nyújtott be, lévén, hogy az országos választási törvény értelmében ez érvényes szavazatnak számít. A két képviselôjelölti helyet Asztalos Ferenc 242, míg Antal István 216 szavazattal nyerte el. A küldöttgyûlés érvényességét megkérdôjelezô óvást nyújtott be a Nagy Pál irányítása alatt mûködô ifjúsági szervezet és az EMK.A tulipán jegyében történô választásokon a múló évekkel egyenes arányban növekednek a kifogásolható ügyködések. Mi lesz veled RMDSZ, négy év múlva...

B. B. J.

Vélemény

E kérdésrôl már csak azért is érdemes beszélni, mert a politikusok összetévesztik egymással a rendszerváltás és rendszerváltozás kifejezést. Vitatkoznak és váltig erôsítik, micsoda gyökeres változások mentek végbe a diktátor likvidálása óta, elégedetten nyilatkoznak saját munkájukról.Ez így igaz is, hisz nem szabad felejtenünk egy pillanatig sem az ízléstelen személyi kultuszt, a gondolatok szigorú zárkában tartását, az élelmiszerboltok üres hûtôit és kampóit, az autósok páros-páratlan szomorú játékét, a két évente ismétlôdô mehet - nem mehet külföldre cirkuszát, a nôk intim dolgainak kontrollját, az áramszüneteket, mindezek mellett s szabad szombatok hiányát, a vasárnapi és karácsonyi kényszermunkákat, az egyházak üldözését, a magyar nyelv sorvasztását célzó tilalmakat, az elkezdett falurombolást stb. stb.Akkori - magyart, románt sôt Kelet-Európát csaknem egyformán érintô - nyomorunkról újságoldalakat lehetne megtölteni. De inkább térjünk vissza a rendszerváltás kifejezés jelentéséhez: gyors és teljes változást, kicserélést érzékeltet. A teljességgel van baj, uraim! Hisz Romániában hirtelen jött politikai változás - hála Temesvárnak! — találkozott a szocialista tervgazdasággal. Ennek a randevúnak hatása mai napig érzôdik, mert itt nem részletezhetô okok miatt, nem beszélhetünk teljes kicserélésrôl. Amint az egyik magyar szenátor is elismerte a sajtóban, a parlamenti képviselôknek csaknem fele, ha semmi sem történik 1989- ben akkor is ott ülne, ahol most ül. És vajon ki hol ül a szenátusban, minisztériumokban, információs hivatalokban, honvédelmi kulcspoziciókban?! Beszélhetnénk a sajtóban, fôként a televízióban megszólaló elvtársakról, a diktátor szóvivôjérôl, divatos szóval: reklámmenedzserérôl vagy akár arról, kik osztották szét egymás közt az állami va-gyont, amelynek részét képezték az 1945 után elkobzott magánvagyonok: földbirtokok, mezôgazdasági gépek és állatok, gyárak, kastélyok, kúriák, bankok, szállodák és így tovább. És mit kaptak vissza a volt tulajdonosok, illetve örökösök tíz kerek év leforgása alatt? Ismerôs az államosított házak 112-es szerinti kálváriája, egyebeket fölösleges sorolni, hisz az 50 hektáros mese is áll egyhelyben. Az újgazdagok egy részét (jobbára a volt elvtársak) gyámolították bizonyos rendeletek, jogszabályok, míg a volt gazdagoknak kuss volt! Mintha a törvényhozókban ma is élne az úrgyülölet bizonyos betokosodási folyamatok miatt. Nemcsak anyagi kárrendezés nincs, de erkölcsit sem lehet tapasztalni. Szemszúrásból sem látni, hallani a templom vagy iskola építô történelmi családok leszármazottai közül egyet sem jelentôs politikai beosztásban, de még a 45 elôtti magánszféra szerényebb vagyonosainak leszármazottait is mellôzik többnyire. Annál számottevôbb viszont a volt elsô titkárok, szekusok atyafisága a magas beosztásúak között.... Nem hiszem, hogy a véletlen mûve volna.A lassú, fokozatos módosításoknak, átalakulásoknak vagyunk részesei. Az ilyen átalakulásra nyelvünk rendszerváltozás — tehát nem váltás - szót használja. A címbeli kérdésre az olvasó halkan vagy hangosan válaszolhat meglátása szerint. Azt azonban a fenti szerény eszmefuttatás mellett is e sorok írója elismeri: a két rossz közül ez a jobb!

Komoróczy György

Farkaslaka

Szénégetô fesztivált rendeznek a hétvégén Farkaslakán. Magyari Vencel a fesztivál szervezôje, elmondta, hogy a székely emberhez oly közelálló mesterség a szénégetés, amint egy németországi látogatásuk alkalmával kiderült, képes a rekordok könyvébe is bekerülni a hatalmas baksáival.- Honnan jött az ötlet a fesztivál megszervezésére?- Jártam Németországban, és ott láttam egy szénégetô baksát, amelyet méretei miatt a rekordok könyvében akartak betenni. Mi ott elmondtuk, hogy nagyobbakat is tudunk készíteni, és erre a fesztiválra elkészítettük az ott látottnak a háromszorosát. Ez a baksa a Kalondatetôn van felállítva.- Ez az elsô ilyen jellegû rendezvény?- Igen. Úgy szeretnénk, hogy hagyománnyá váljon és minden évben sor kerüljön rá. Vannak külföldi meghívottaink, cégek Magyarországról, Németországból, és Csehországból.- A kétnapos rendezvénysorozatnak még milyen programja van?- A fesztivál vasárnap egybe lesz kötve Tamási Áron születésének a 103-dik évfordulójára való megemlékezéssel. Ezenkívül a 13 aradi vértanú emlékére egy kopjafás emlékparkot is fel fogunk avatni itt a községben.- A szénégetô mesterségrôl tetszene-e beszélni?- Ennek a mesterségnek sok fortélya van és talán szakmai titok is a tudásunk.

Péter Attila

A székelyudvarhelyi Cimbora ház tanulói jól szerepeltek a közelmúltban, az ország több helységében megszervezett szakmai olimpiászokon.

Az informatika színtere Piatra Neamt volt. Ezen, négy székelyudvarhelyi diák indult, Gedô Botond, Imre Tamás, Herman Endre valamint Mihály István. Nem történt díjazás, minden versenyzô diplomában részesült.Az elektronikai versenynek Poiana Pinului adott otthont, ahol Gorica Barna országos elsô díjat kapott. Kisautósaink (gokart) is jól szerepeltek a Kézdivásárhelyen megtartott országos döntôn, két második és egy harmadik díj birtokába jutottak: Barb Florin, Nagy Ferenc, harmadik díj Mihály Róbert. A népi mesterségek országos megmérettetésének Nagyszeben adott otthont.Itt, egy elsô, két második és két harmadik díj született: 1. Vajda Ildikó, 2. Tóth Enikô, Dávid Gyöngyvér, 3. Kis Emôke, Péter Zsuzsa.

Német Zsolt

Szeptember 14-én nem mindennapi eseményre került sor a Hargita Megyei Tanács gyûléstermében.

A Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében 31 minôségbiztosító (auditori) tanfolyamot végzett hallgatónak adták át a diplomát. Ilyen tanfolyam, képzés nem volt Romániában. A felkészítôt a budapesti DEKRA ITS Certificasion Services Kft, és a kolozsvári Consulting Kft. szakemberei tartották Hargita megyei szakemberek számára. A most végzett csapat az ISO 9001 minôségbiztosítási rendszer felvigyázói lesznek. Ilyen rendszer által elismert bizonylattal rendelkezik több cég is megyénkben, így többek között a szentegyházi mûanyag gyár, amely nemrég alakult a kisvárosban és jelenleg tizennégy munkahelyet biztosít a településnek.Az eseményt, Bogos Zsolt, a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva a minôségbiztosítási rendszer fontosságát, melynek egyik feltétele, hogy felkészült szakemberek tevékenykedjenek. Cél a nemzetközileg elismert minôségbiztosítási rendszerek mielôbbi bevezetése megyénk termelô egységeibe. Udvarhely medencébôl nyolc szakember szerzett auditori diplomát. Haton Székelyudvarhelyrôl, ketten Szentegyházáról. Székelydvarhelyrôl Nagy Zoltán (Matplast Rt), Albert Júlia (IKOS Rt), Ambrus Sándor (EURATO Rt), Fodor István (ATI CREAM Rt), Bugja László (METAL STAR S.A., Ferencz Zoltán (ABC IMPEX), Szentegyházáról: Hegyi Gál Zoltán és Varga Sándor (Metalurgica Vlahita Rt). A diploma átadását követôen a frissen végzett szakemberek megbeszéléseket folytattak e témakörrôl. A Kereskedelmi és Iparkamara szakemberei a közeljövôben is terveznek hasonló tanfolyamok szervezését.

Német Zsolt

Hollanda Dénes professzor úrral beszélgettem, akirôl köztudomású, hogy lelkes híve a magyar egyetemnek, és olyan ember aki tett is ezért. Tíz éve megalakulhatott volna a magyar egyetem Romániában. Mindjárt nem is hallunk róla. Sem a Bolyairól, sem a magyar nyelvû mûszaki fôiskolai oktatásról. - A magyar nyelvû mûszaki magánegyetem megvalósításának a gondolata már 1990-ben megszületett Marosvásárhelyen. Mivel ugyanabban az idôben alakult meg a Bolyai Társaság, amely céljául tûzte ki a Bolyai Egyetem visszaállítását, attól féle, hogy a román politikai vezetés elôbb-utóbb szembeállítaná a két kezdeményezést, elhalasztottuk e terv megvalósításának elkezdését, amely mostani gondolkodás szerint nagy hiba volt. Jelenleg sem önálló Bolyai Egyetemünk nincs, sem önálló mûszaki egyetemünk. - Ezek után van- e esély magyar egyetem létrehozására?- Mi elôször is azért tartjuk ezt nagyon fontosnak, mert a multi kulturális mindig fennáll az elsorvasztás veszélye és lehetôsége. Szerintem a román állampolitika ezért is akarja mindenáron megakadályozni az önálló, akár állami, akár magán magyar egyetemeket, mert fél, hogy elveszíti fölöttük az ellenôrzést. Mert ugye itt volt a legújabb eset, amikor megindulhatott volna a magyar nyelvû mûszaki oktatás, Vásárhelyt a Petru Maior Egyetem keretén belül. A tanügyminiszter felajánlotta, hogy megemeli a román nyelvû beiskolázási számokat is, ha elfogadjuk a magyar nyelvû oktatást. Konkrétan azt mondta: van 25 szakunk az autómatizáláson, most, román nyelven. Adnak ötven magyar helyet a számítógép szakon, és ötven románt, valamint ötven magyar helyet a mechatronikán, és ötven románt. A matematika-informatikán is megemelik a román beiskolázási számot ötvenre és adnak ötven magyar helyet is. Ezt nem fogadta el az egyetem vezetôsége és szenátusa.- Miért, ha egyszer a minisztérium felajánlotta...- A miniszter felajánlotta ezt, az egyetem rektorának a tudomására is hozták, de az egyetemi szenátus úgy döntött, hogy nem kell. Az egyetem szenátusának autonómiája van. Tehát a miniszter nem tud beleszólni az egyetem belsô ügyeibe. Ezért nem lehet Kolozsvárott sem létrehozni a Babes-Bolyai Egyetem keretében a magyar karokat. A szenátus nem egyezik bele, hiába, hogy a Babes-Bolyain a miniszter a rektor. A szenátus gyûlése elôtt megbeszéltük, hogy milyen nehéz anyagi helyzetben vagyunk, hogy nagyon alacsony a beiskolázási létszám. Ezt a létszámot is az idén, országos vi-szonylatban 60.000-rôl 40.000-re akarta csökkenteni a kormány. Mivelhogy választási év van, úgy döntöttek, hogy ebben az évben meghagyják a hatvan ezret. S akkor mit mondtam én a kollégáknak a szenátusban. Uraim, ha a magyar helyekbôl jövôre levágnak azzal Brüsszelig jutunk. De ha a magyar helyeket meghagyják a románt nem fogják levágni. Tehát nyer az egyetem. Nem ért semmit. Ketten voltunk, akik tartózkodtunk a szavazáson, én és a másik magyar kollégám, a román kollégák hozza sem szóltak, mindenki megszavazta, hogy nem kell.- S ez ellen nincs apelláta?! Az Egyetem vezetôsége döntése ellen nem lehet hivatkozni törvényre, jóérzésre...- Jóérzésre lehet, meggyôzni, ez-az ... - De hát, ha nekik is rossz az egész döntés távlatilag?!- Azért mondom, hogy nem egyformán gondolkodunk. Ezért nem tudjuk megérteni ôket, sem ôk minket. Másképpen gondolkodunk. Nemhiába van az a román mondás, hogy inkább dögöljön meg a szomszéd kecskéje is... Ez nagyon tükrözi a gondolkodásmódot. Én nem akarok ezen a kérdésen lovagolni, de hát ezek az emberek egyetemet végzett, doktori státussal rendelkezô, Nyugat Európát nem egyszer megjárt egyetemi tanárok. Amikor mi beadtuk a kérvényünket, hogy kérjük a magyar egyetem megindítását, 52 román kolléga beadott egy papírt, amelyben azt mondták, hogy ez nem idôszerû. És a rektor azt mondta, hogy ezt ô figyelembe kell vegye... Azt jelenti, hogy a kollégák gondolkodása még nem érett oda, ahova kell. Nem lehet elsietni a dolgokat, majd az ôszön újratárgyaljuk, majd meglátjuk... Igen, de ha az ôsszel nem ez a mi-niszter lesz, vajon fennáll még ez az ajánlat? No de az RMDSZ a programjában meghirdette, hogy harcol, hogy tenni fog a Bolyai egyetem, a magyar nyelvû egyetem vissza állításáért Romániában. - Mi a helyzet a Bolyai Egyetemmel?- Az RMDSZ ma is azt vallja, hogy ô az önálló magyar nyelvû állami oktatásért küzd. De jelenleg az érvényben lévô román Tanügyi Törvény csak karokat, szakokat engedélyez olyan egyetemeken, ahol román nyelvû oktatás is folyik. De annak ellenére, hogy a törvény ezt megengedi, a kolozsváriak még mindig nem tudták kivinni a kolozsvári szenátusban, hogy létrejöjjön a magyar kar, hogy létrejöjjön a magyar tanszék. Ha az RMDSZ ki tudta volna vinni a parlamentben, hogy jogunk legyen ehhez. Nem tudta kivinni. És világos volt, hogy nem is fognak olyan tanügyi törvényt megszavazni, amely megengedi az önálló magyar nyelvû állami egyetemet. És valóban a parlament ezt nem is szavazta meg. A jelen törvény értelmében önálló magyar nyelvû egyetemet csak magánegyetemként lehet létrehozni.

(folytatjuk)Inczefi Tibor

Törvénysarok

Számos jogi kérdést vetnek fel az anyakönyvezéssel kapcsolatos problémák. Köztudott, és általában az emberek nagy többsége így is cselekszik, a gyerek születését anyakönyveztetni kell. Erre a születést követô 15 napon belül kell sor kerüljön, abban az esetben ha élô gyerek születésérôl van szó. Vannak olyan helyzetek, amikor a szülôk ezt a határidôt elmulasztják. Ebben a kérdéscsoportban akkor van nagyobb gond, hogyha ez a határidô az egy évet is meghaladja. Ilyen esetben kizárólag bírósági végzéssel, bírósági határozattal lehet ezt a kérdést megoldani. Illetékes az a bíróság ahol a gyerek született. Az anyakönyvezést kizárólag a jogerôs bírósági ítélet alapján lehet kérvényezni. A bíróságra beadandó kérés bélyegilleték-mentes.Anyakönyvvel kapcsolatos kérdések megoldásához tartoznak a halálesetekkel kapcsolatosak is. Vidékünkön is vannak olyan esetek amikor valaki eltûnik illetôleg elhal olyan körülmények között, hogy nem lehet a halálesetet bejegyeztetni. A jog erre is ad megoldást. Ilyen esetekben a törvény elôírja , hogy milyen feltételek közepette lehet valakit holttá nyilvánítani.Elsô lépésként említjük az eltüntetett nyilvántartást. Csak miután jogerôs bírósági ítélet létezik errôl, azután kezdeményezhetô a holttá nyilvánítás.Ennek vannak feltételei éspedig: 4 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy életben volt az illetô, el kell teljen 6 hónap azon ítélet kifüggesztése óta aminek alapján eltûntté nyilvánították.Kivételként említi a törvény azon eseteket amikor valaki háborúban tûnt el illetôleg halt meg, vasúti balesetben, hajótörésben vagy bármilyen más, olyan eseményben aminek alapján feltételezhetô a halál. Ilyen esetek például a földrengés, árvíz, bányaszerencsétlenség. Ilyen esetekben tehát nem kell az eltûntté nyilvánítást elvégezni, rögtön megkezdhetô a holttá nyilvánítási procedura.Ezekben az ügyekben a megyei törvényszék illetékes.

Nagy Zoltán
ügyvéd

MÚLT ÉS JELEN

A szemetek világa! - ripakodott rá a Fôpásztor a kolozsvári prefektusra s annak két gyáva famulusára, majd levelet intézett a hírhedt nácibarát Sztójay Döme miniszterelnökhöz: azonnal vonja vissza a zsidók deportálására vonatkozó rendeletét. Ugyanezért hasonlóan éles hangvételû levelet küldött a magyar belügyminiszterhez, felszólítva ôt a lemondásra 1944 tavaszán.Határozott kiállás bátor penge- villanása volt ez az európai fasizmus alkonyán, "a szónak minden súlyával." Az erkölcsi géniusz példátlanul merész állásfoglalása azokkal szemben, akik "az embertelenségnek az utolsó határáig mentek el." Áron püspök olyan korban élt (1896 - 1980), amikor az egymást követô vérszomjas ideológiák hangorkánjában egy szempillantásra eltaposták azt, aki nem üvöltött együtt a horogkeresztes, majd a vörös zászló alá tömörülô falkával. A csíkszentdomokosi származású "nyolcvankettes kicsi hadnagy " 1924-ben végzett a gyulafehérvári teológián, majd tizennégy év papi szolgálat, közösségszervezô- és nevelô tevékenység után 1938. december 22- tôl emelt fôvel, tiszta szívvel és hatalmas tetterôvel vállalta föl egyházmegyéje (s egyúttal az erdélyi magyarság) sorsának irányítását. A megosztott Erdélyben (1940 ôszén) a románoknak kiszolgáltatott ôrhelyén maradt, 1946-ban pedig memorandumot írt alá az ismételten Romániának ítélt Erdély, az anyaországból kiszakadt nemzetrész ügyében, kérve a trianoni döntés módosítását. Groza Péter miniszterelnökhöz is dokumentum értékû memorandumot küldött a Romániához került magyarság valós helyzetérôl, 1948-ban pedig körlevélben tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen. Egy évvel késôbb udvarhelyi illetôségû sofôrje, Sztojka Ferenc menekítette, valósággal kicsempészte vörös üldözôi gyûrûjébôl a székely anyavárosba látogató, megalkuvásra képtelen püspököt. A székely népéletbe gyökerezett Fôpásztort sem a börtönévek (1949-1955), sem a házi ôrizet évei (1956-1967) nem törték meg, nem vették élét tetteinek, következetes, bátor kiállásának.A káoszba hanyatlónak tûnô utókort méltán csodálatba ejti Áron püspök, az erkölcsi géniusz: a bensô tartásnak azzal a hittel felhevített igazával, amelyet egy hasonlóan igényes 20. századi magyar költô, Nagy László szerint "lemásolni máig sem lehet." Bálványok dôlnek és divatnagyságok emelkednek ideig- óráig a magasba, miközben az új évezred embere (is) örökérvényû értékrendet óhajt, makulátlan példaképet. Olyant, amilyen Márton Áron püspök volt és marad "a megpróbáltatások ma-lomkövei között ôrlôdô népünk számára": erkölcsi géniusz, aki a hit fényében megdöbbentô éleslátással mutatott rá a kor nagy problémáira és a saját életén túlmutató példával igazolt megoldásra. "Fogjunk hát össze minden nemes és jóakaratú szándékot. Válasszuk meg királyunknak a századok halhatatlan királyát, Krisztust. A jelvények és zászlók tarkaságából válasszuk az Ô jelvényét, a keresztet."

Fábián Lajos

Emlékezés Márton Áronra

Egyházi elöljáróink megkértek engem, hogy írjak valamit a viszszaemlékezéseimbôl, tudott dolog, hogy a megboldogult Márton Áron püspök szolgálatában álltam mint sofôr több mint 30 éven át. Nagyon figyelmes voltam, korai gyerek kortól kezdve megtanultam alázattal lenni a felebbvalóimmal szemben, minden érdekelt és igyekeztem feladataimnak eleget tenni.A sors kegyes volt hozzám, amiért olyan tevékenységet választottam magamnak, szinte egy idôs vagyok a gépjármûvek korával. Az autó ipar kezdetének elejérôl beszélek, tökéletesítettem az autókhoz kötött ismeretségem. Már a 30-as években autótulajdonos lettem, kevéssel késôbb már autóbusz tulajdonos és így szállítási vállalat tulajdonosa lettem. Mindennek fölött állt a kegyelmes úr a megboldogult Márton Áron püspök szolgálatára lennem.Az egyház kerületek ismertetése a megadott bérma utakkal ismertetve a programot, amelyet különbözô plébániáktól kaptam én attól a perctôl már türelmetlenül készültem a Kegyelmes úr fogadására. Rendszerint már 10-15 nappal elôtte mindenre kiterjedô figyelemmel ez utak felhasználására szánt autót nagy gonddal átjavítottuk, óvatosságból egy közeli faluban ahol jó embereim laktak elrejtettem az autót, hogy az a kellô idôben kéznél lehessen. Erre azért volt szükség, nehogy a belügyiek netalán lefoglalnák. Hiszen erre már volt példa.30 éven át szolgáltam nagy tisztelettel a Kegyelmes urat, megtanultam a védekezés és az óvatosság nagyon sok formáját. Minden egyes útnak megvoltak a problémái, az erôt az én hitem adta és a közelsége a kegyelmes püspök úrnak, akire én úgy néztem fel mint a biblia próféták bármelyikére. Áron püspök tanácsai, amiket olyan sokszor kaptam, azok a csodával értek fel. Úgy lehettem, mint Ábrahám a biblia szerint az égô bokrot csak ô látta, vagyis csak én. Miután oly sok megpróbáltatás, börtön évek, szobafogság, amelyeket átélt Márton Áron Kegyelmes püspökünk, ezen nehéz idôk után elsô alkalommal járt városunkban és újra találkozhattunk 1967. júliusában. Adott nekem egy imakönyvet, dedikálva számomra, és ezekkel a szavakkal adta a kezembe: "tudok róla magának is voltak problémái, a rendszer többször üldözôbe vette, most vegye ezt az imakönyvet és bármi baja, problémája van, nyissa ki e kis imakönyvet bármely lapjára és meglátja vigasztalására lesz". Enyhén átölelt, én megcsókoltam a kezét. Ennek az esetnek immár 28. éve, és én ezt a kis könyvet a fejemnél tartom és nagyon de nagyon sokszor elôveszem. Minden alkalommal megkönnyebbülôk a problémáim enyhülnek, dolgaim rendezôdnek, úgy tûnik mintha mellettem állna a nagy fôpásztor és valami olyan történik velem, hogy én nem félek semmitôl a mai rendszer nagyjaitól sem, bátran szemükbe vágom a magam jól átgondolt igazságát és leírhatom, hogy a bátor szembe nézés legtöbb alkalommal meghozza az eredményét. Mindig meg volt és meg van az az érzésem, hogy én nem vagyok egyedül, az igazságérzetem nagy erôt köl-csönöz nekem. Mindig tudatomban él, hogy Márton püspök úr bizalmába fogadott engem, én meg mindenek fölött bizalommal szolgáltam, részemre nem számított a fenyegetések sorozata az állami szervek részérôl, rámosolyogtam. Meg volt a képzeletemben az én védô szentem és mindig úgy éreztem segítô, jó akarattal fogja a kezem.

(folytatjuk)id. Sztojka Ferenc

is célzatos mûveletnek tûnhet, ha "érzékeny" pontokon robban. Ilyen esetben a tévedésbôl támadó és az ekképp megtámadott tárgyalások utján békét köt, vagy elindulnak a hadmûveletek. Egyelôre hadban állunk az RMDSZ csúcsvezetésével. Történt, hogy múltheti lapszámunkban két - fôszerkesztô által - közlésre nem engedélyezett, áthúzással törültnek nyilvánított mondat a tördelô szerkesztô figyelmetlenségébôl nem lett törülve és megjelent a lap kinyomtatásakor. Ebben a két mondatban a cikk írója (Toducz) úgy véli, hogy "Markó Béla, Frunda Gheorghe, Borbély (Frizér) Ladislau, Kelemen Attila és a többi romániai magyarok haszonlesôi (és élvezôi)" odaírhatók Milosevics mellé és "Nem mutatnának rosszul a hágai törvényszéken a vádlottak padján." Nem korrektúrázott szöveg, mert kidobásra volt ítélve. Ez így nem állja a helyét. Ez a szerzô - Toducz - véleménye. "A hír szent, a vélemény szabad" a demokratikus sajtóban. A fent idézett szövegben - nincs semmi hír. Csak vélemény. A lapunk hátoldalán, az impreszszumban olvasható: "A megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztôség véleményét." Én mégis próbáltam "cenzúrázni" ezt a véleményt, mert nincs megalapozva, és nem illik lapunk stílusához. Nem utasíthatom a szerzôket, hogy így és így írják meg a véleményüket, mint a kommunista- vagy más diktatúrákban tették. Két mondatnyi véleményért - mely eltér az enyémtôl - nem ítélhetek meg vagy el senkit. Kirostálja majd az idô - vagy nem.Csak az ideges, aki nincs tisztában a dolgaival - mondogatta egykori felettesem, Dakó András.Az RMDSZ fent említett vezetôi pedig nagyon idegesek lettek. Érthetô módon. Felhívtak, tárgyaltunk telefonon. Volt aki milliárdos nagyságrendû pénzbeli kártérítéssel nyomatékosított pert helyezett kilátásba. És elmondta, hogy tudják: a polgármesteren keresztül támogat a Fidesz, a magyar kormány. (De jó lenne!) És hogy szólnak majd Orbán Viktornak is. Markó Béla elnök úr pedig, nyilvános bocsánatkérésre szólított fel. Én meg is tenném, de nem tudom. Már rég nem. Fejet hajtok a jóság, a szelidség, a szeretet elôtt, de ellenem uszuló hatalmak és hatalmasságok elôtt soha. (Trianon óta zengik, sugallják nekünk, magyaroknak, hogy járjunk lesütött fejjel, és egyfolytában kérjünk bocsánatokat, mert bûnös nemzet vagyunk: hitleristák, fasiszták, horthysták. Ne kérjen és ne várjon tôlem bocsánatért való esedezést - se júdás-csókot - elnök úr.) Hiszen egyebem sincs, mint a tartásom, az emberi méltóságom és napi hatvanhatezer lejem, melybôl két gyerekemet kell eltartanom, nevelnem. Próbálja ki, - egy hétig legalább - napi huszonkét ezret osszon be, és éljen belôle boldogan, mert én nem panaszkodom. Örülök, hogy egy székelyföldi hetilapot szerkeszthetek, mely nem a helyi polgármesteré és még csak nem is a Fidesz lapja. Ez a lap a Székelyföldé akar lenni, nincsenek hatalmasságok fölötte sem alatta, csak benne, akik írják - élôk és holtak.Ha az RMDSZ-t biráljuk is, a jobbítás szándékával tesszük. S hogy néha, és egyre inkább más a véleményünk mint az önöké, és egyre többen vagyunk, akik másképp képzeljük jelenünket és jövônket, mint önök - ezen el kellene gondolkodni és nem arroganciával, fenyegetéssel, klikkesedéssel, kizárósdival válaszolni. Egy kormányon lévô, romániai ma-gyarságot maga mögött tudó (?) szövetség vezetôsége nem viselkedhet ennyire hisztérikusan minden haraszt zördülésre. Ha pedig már nem tudják maguk mögé állítani, és lassan elvesztik ennek az anyaországától leszakadt nemzetrésznek a többségét, akkor alakítsanak egy új pártot ízlésük és felfogásuk szerint és az RMDSZ-t adják vissza a népének, ne kényszerítsék arra, hogy ô kelljen elhagyja azt, ami általa létezik. Amíg az anyaországban - végre - összmagyarságban gondolkoznak, addig mi itt klikk- magyarsággá válunk. Lám, azok ellen kell hadakoznom, azok törnek rám, mert megzördült a haraszt, akiktôl cím szerint a védelmemet kellene remélnem. Egy "térdre magyart" várnak tôlem. És pénzt, milliárdokat. Nem merem megkérdeni, hogy mennyi a jövedelmük. Nem hiszem, hogy megteszik, vagy sikerülne, s ha mégis: a törvény nevében már sok néhai honfitársamat elítélték. Ha nem elég az, amit e lapszám oldalán ismételten közzétettem, akkor perre fel, urak. Nyírjuk ki egymást, mi hôs magyarok a magyarokért. Ott fogok állni, szál egyedül. Nem lesz védôügyvédem: nincs szükségem rá, se pénzem. Vagyonomra ne pályázzanak, mert az sincs. Ingatlanom is, amit eddig sikerült összegyûjtögetnem, csak az a szûk negyvenkét esztendôm, amit ha elvesznek tôlem, már nem sokat érnek vele. S az a két- három könyv, amit megírtam, ha újra kiadnák, talán hozna egy kis pénzt és még több álmatlanságot, átkot elleneimnek.Szilánk(Ellenségeimnek)Vigyázz atok rám,mert olyan vagyok mint az üveg:ha összezúztok, nem leszek többé átlátszó,de üveg maradok.

Bágyi Bencze Jakab

Birkák, s akik nyírták címmel a múlt héten ezen a helyen tévedésbôl megjelent korrektúrázatlan és ellenôrizetlen cikk miatt elnézést kérünk olvasóinktól, ha sértô volt számukra. A fenti cikkben említett RMDSZ vezetôinkrôl Toducz E. tollából megjelent írás: vélemény, melynek utolsó két mondatával mi sem értünk egyet. Ezen RMDSZ vezetôink nem írhatók Miloseviccsel egy sorba.

A Mûvelôdési Ház és az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében ma, szerdán, szeptember 20-án, 19 órai kezdettel a Városháza dísztermében író-olvasó találkozót tartanak Péter Attila udvarhelyi nyugalmazott tanárral, közíróval. A szerzô eddig megjelent, helytörténeti vonatkozású könyveirôl beszélgethetnek az érdeklôdôk: Keresztek Székelyudvarhelyen; Volt egyszer egy villanytelep; In memoriam Kehl István, Székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium egykori tanárainak síremlékei. Megnyitó beszédet Lôrincz György író, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnöke fog mondani.

INTERJÚ

- Matematika és fizika tanárként helytörténeti könyveket ír...- Elsôsorban meg kell említeni a szülôi házat, mivel az édesapámat is nagyon foglalkoztatta a dolog. Rendkívül jól ismerte Székelyudvarhelynek a történetét. Mivel neki is volt fényképezôgépe nagyon sok dolgot megörökített. Nekünk, gyerekeknek sokat mesélt a város történetérôl, és magával vitt minden fontosabb eseményre, különbözô rendezvényekre. A gimnáziumba jártam iskolába. Tanáraim voltak: dr. Dobai Ferenc, aki osztályfônököm is volt egy ideig, valamint Józsa János, aki román irodalom és nyelv szakos tanár volt. Ô sokat írt Udvarhely nevezetességeirôl, románul is. - Milyen lapokba írtak?- Elsôsorban a "Székely Közélet"-be, amit Tompa László szerkesztett. De írtak más újságokba is például a "Hírnök"-be. Engem roppant kíváncsivá tett Udvarhelynek a története. Kisgyerekként is mindig ott mentem el a "Kôkereszt tér"-en, a kôkereszt elôtt, és mindig felvetôdött bennem a gondolat, hogy a kôkereszt hogy került ide, miért került ide. Például a Szarkakô alatt ott van a kôkép, ami egy "mûalkotás", és amikor arra kirándultunk, ugyanezek a kérdések vetôdtek fel. Az egyetem elvégzése után visszakerültem a gimnáziumba, ahol harminchét évet tanítottam, és 1982-ben mentem nyugdíjba. A nyugdíjasként különösen sokat foglalkoztam a helytörténeti dolgokkal, és nagyon sokat fotóztam. Ezerkilencszáz- kilencvennégyben megírtam a "Keresztek Székelyudvarhelyen" címû helytörténeti könyvemet. Ebben a könyvben felleltároztam Udvarhely keresztjeit. Több mint harminc kereszt leírása szerepel benne. A cél az volt, hogy számba vegyem, hogy hol vannak És ehhez egy térképet is készítettem. A második dolog az volt, hogy milyen állapotban vannak és miért kerültek oda ahol vannak. A könyvben minden keresztnek benne van a fényképe és alatta egy pár soros vers. Úgy gondoltam, hogy a keresztnek az áhítatát, a hangulatát talán a költô tudja kifejezni, egy pár sorban. Amikor a könyvemet elkezdtem írni, arra gondoltam, hogy várostörténeti szempontból ezt érdemes lesz megjelentetni, és megörökíteni. Így született meg ez a könyv. És most is nagy élményt jelent számomra ezeknek a kereszteknek a meglátogatása. - Mikor kezdte el írni ezeket a könyveket?- Már diákkoromban gyûjtöttem az anyagot, és az újságcikkeket, ami ezekkel volt kapcsolatos. Igaz nem sok idôm volt a kutatásokra, mivel nagyon sokat foglalkoztam a szakommal. Mivel én a tanári szakmát nem mesterségnek hanem hivatásnak tekintettem. Miután ez a könyv megjelent, egy másik témával kezdtem foglalkozni. Közeledett a Villanytelep indulásának a kilencvenedik évfordulója. Ez már közelebb állt hozzám, mivel ide technikai tudás is kellett. Így nemcsak a hétköznapi embernek írtam, hanem olyanoknak akit foglalkoztat a technika. Nagyon sok technikai adatot tartalmaz ami lényeges a villanytelep történetében. 1908 -ban épült a budapesti Ganz gyár építésében. És 98- ban ünnepeltük a kilencven éves évfordulóját. Amikor megjelent ez a könyv, elhelyeztünk egy emléktáblát a régi épületen. Készítettem egy 120 perces filmet a villanytelep történetérôl. Azon kívül készült egy film a határkerülésrôl, aminek társszervezôje voltam, és a forgatókönyvet én írtam. És készült egy dokumentumfilm a Jézus Szíve kápolnáról aminek a forgatókönyvét szintén én írtam. Elsôsorban célom a régi hagyományok bemutatása az ifjúságnak, hogy tudják, hogy milyen is volt ezelôtt a világ. És ezt mint a staféta botot ti vigyétek tovább, hogy ne tûnjön el nyomtalanul. Udvarhely a hagyományok városa kulturális vonatkozásban és szakrális szempontból is nagyon sok emlék van. Ferenci Géza amikor meglátta a könyvemet azt mondta: "Attila bácsi, mi minden nap elmentünk a keresztek mellett, néztük de nem láttuk. Te láttad a kereszteket is és megírtad." A Villanytelep megjelenése után jelent meg ‘93-ban a gimnázium négyszáz éves évfordulóján a Gimnázium eltemetett tanárai címû könyv. Mivel engem ‘93-ban felkértek arra, hogy vegyem számba a gimnázium itt, Udvarhelyen eltemetett tanárainak a sírjait, térképen megjelölve. Nagyon sokan jöttek el erre az évfordulóra, hogy kapják meg ezeket a sírokat. De azonnal felvetôdött az igény, hogy ez nem elég, bôvebb leírás kellene.Így egészítettem ki az akkori adatokat, és tavaly megjelent. Ötvenhét tanárnak a sírja van benne, kétszáz éves intervallummal, amennyire vissza tudtam menni. Ennek a könyvnek a teljes jövedelmét a gimnáziumnak ajándékoztam. Volt egy nagyon jó kollégám Kell István, aki a gimnáziumban nyolc évet tanított magyar-német szakos tanár volt és irodalomtörténész, helytörténész, iskolatörténész és mûfordító. Mikes leveleibôl 15-öt lefordított románra, és 1939-ben a Iasi Convorbiri literara le is közölte, mind a tizenöt levél román fordítását. Udvarhelyen volt egy filharmóniai társaság. Én magam is tagja voltam ennek a zenekarnak vele együtt, és 45-tôl 48-ig együtt tanítottunk. Ez a négy iskolai év annyira összekovácsolt, hogy amikor ô már nyugdíjba készült, s bár a gimnáziumban fiatal tanári gárda volt, mégis minden névnapot és születésnapot együtt tartottunk. Ezekre az alkalmakra mindig írt egy-egy rigmust. Véndiák találkozóra írt rigmusokat, sôt még van olyan verse is amit a "Búcsúzó véndiák"- oknak írt. Így született meg ez a könyv. Amit itt leírtam az az utókornak megmarad. Én azt mondom, hogy az idôseknek kötelességük hátrahagyni azt amit tudnak. Én annak idején pesten tanultam, de úgy mentem el, hogy visszajövök, mert szerettem Udvarhelyet, ismertem történetét és kötôdtem hozzá, mint szülôvárosomhoz. - Van-e Udvarhelynek különlegessége más városokhoz képest?- Mi, akik itt születtünk, itt éltünk, számunkra Udvarhelynek van egy olyan légköre ami lelkesít, ami éltet. Pl. egy ilyen tényezô volt a zenei élet, a színjátszás. Volt egy nagyszerû színjátszó társulat, akik minden évben rendeztek egy operettet, nagy operetteket. Én azt mondom, hogy még mindig adósok vagyunk azokkal, a lassan feledésbe menô mûvészekkel szemben, akik akkor szerepeltek, állítom, hogy mûvészi szinten. Azt hiszem, hogy ezt is valaki meg kellene írja.

B. B. J.

- Megkezdôdött az olimpia. Ilyenkor nagyobbat dobban a szíve?- Minden olimpia más, de azért csak eszébe jut az embernek. Huszonhat éves voltam, amikor bekerültem az olimpiára. A kislányom már hét éves volt. - Milyen volt az olimpiai faluban?- Az olimpia elôtt két héttel már elmentünk az olimpiai faluba, átalakulási idôszakra. Budapestrôl Montreálig kilenc és fél órán keresztül tartó repülô utunk volt. A falu be volt kerítve, csak belépôvel lehetett közlekedni. Miután lejártak a versenyek, a faluból mindenki elmehetett de csak a saját felelôsségén. Mindenhova busszal vittek. Amikor leszálltunk, egy katona állt a busz mellett. Amikor mentünk mérkôzésekre, akkor is, kísértek egyik városból a másikba. Érdekessége az volt, hogy ott voltak a világ minden részérôl, a legjobb sportolók, és ott láthattuk ôket. Négyen voltunk egy szobában, ahová egy színes tévé is be volt rakva, amelyikben nézhettük a többi versenyeket. Igaz, hogy sok versenyre kivittek. - Milyen eséllyel indul-tak a kézilabda tornán?- Magyarországnak akkor is nagyon jó csapata volt, és velük eljutottunk a harmadik negyedik helyig. Abban az idôben a német és az orosz csapat volt a legesélyesebb. És a végeredmény is ezt igazolta. Mi negyedikek lettünk, a magyarok harmadikok.- Pénzt mennyit kaptak?- Kaptuk a kalóriapénzt 400 lejt. Azért, hogy belekerültünk a válogatottba, kaptunk ezer lejt. Azonkívül csak akkor kaptunk pénzt, ha egy turnét megnyertünk. Azért 2000 lej járt. - Kik most az esélyesek az olimpián?- Szerintem a magyaroknak van a legnagyobb esélyük. Ott vannak még az élen a dánok, norvégek és a románok. Az olimpia is elég hosszú idôszakot vesz fel, és ez sok energiáját felemészti a sportolóknak. De sokat számít az, hogy milyen formában vannak a játékosok. Amióta a terembe került a kézilabda, azóta sokkal gyorsabb lett. Mi nem teremben játszottunk, hanem salakon és betonon. A technikázást is jobban el lehet végezni mert nem kell féljen az ember attól, hogy lemegy a bôr a lábamról. Még olyan is elôfordult, hogy hóban kellett játszanunk. - Nem gondolt arra, hogy edzô lesz?- Ha valaki jól kézilabdázott az nem azt jelenti, hogy jó edzô is lesz. Nekem abban az idôben nem volt lehetôségem elmenni egyetemre, mert szüleim anyagilag nem álltak olyan jól.- Maradtak-e kinn valakik?- Akkora román delegációból haton is kinn maradtak. Ott maradt két kajakos, vívók és a miénk a segédedzô.- Nem érzett késztetést arra, hogy ön is kinn maradjon?- Nem, mert a család itthon volt. Utólag azért megbántam. Igaz, hogyha az ember ott akart maradni nem is kellett kimenni az olimpiai faluból. Ha letelepedést kért, ott is maradhatott. Én hazajöttem.

B. B. J.

Negyvennyolc éves az Önsegélyzô Pénztár

A székelyudvarhelyi Nyugdíjas Önsegélyzô Pénztár, az idén ünnepli a megalakulásának 48. évfordulóját. Az esemény kap-csán az elvégzett munka elemzésére került sor, errôl számolt be lapunknak Finta Béla, NYÖP elnöke.- Pénztárunk alaptevékenysége, nyugdíjas tagjaink jogvédelme, szociális, kulturális, anyagi támogatásának biztosítása. Alapfeltétel, a tagtoborzás, öregedô emberek szemléletváltása a közösségi életbe, a valahová tartozás gondolatával való barátkozás, leküzdve az egyedüllét nyomasztó légkörét.A mintegy félévszázad alatt, Udvarhely medencébôl: Székelyudvarhelyrôl, Széleykeresztúrról, Szentegyházáról és 52 faluegységbôl mintegy 29.751 személy iratkozott be. Jelen létszámunk 10.000, Székelyudvarhelyen 4.650. A szervezet erôsségét a tagság létszáma hordozza. Tagjaink, nyugdíjuk havi 1 százalékát fizetik be tagdíj gyanánt, valamint havi 1.500 lej temetkezési díjat, ami az évek arányában 6-8-10 szeresére növekedik. Elhalálozás esetén, a jogutód (hozzátartozó) megkapja a tagdíjból, és a temetkezési segélybôl befolyt összeget. - Milyen szolgáltatásokat tudnak nyújtani a tagság számára?- Tagjaink, különbözô szolgáltatásokban részesülnek. Díjtalanul jogi tanácsot kérhetnek, kedden 10-12 óra között dr. Nagy Ákos tanácsostól. Minden hónap második keddjén, jelen vannak a Megyei Nyugdíj Hivatal állami és mezôgazdasági szakemberei, akik tanácsokkal szolgálnak nyugdíjasainknak. A fogadás, reggel 9 órától van, a Bethlen Gábor utcai klubhelységben. Besegít tevékenységünkbe naponta a Leíró iroda vezetôje, Deák Júlia, aki iratcsomók összeállítását végzi 9-11 óra között. Kedvezményes fénymásolást is biztosítunk a tagság részére. Naponta, 10-12 óra között a nyugdíjasok Tábor utcai orvosi rendelôjében dr. Szabó Zoltán, dr. Szabó Lenke orvosok, és Varga Teréz és Bedô Vilma asszisztensek végzik a betegek fogadását, kezelését és a család látogatást. Az elmúlt évben, közel 6.000 nyugdíjas tért be orvosainkhoz kezelésre. A NYÖP keretében mûködô nagyváradi Szent Erzsébet Intézet támogatásával, Nagy Hajnal, a Szeretetszolgálat vezetôje ápoló tevékenységet végez. Megírt receptre az egyházak támogatásával jutányos áron beszerzi a szükséges gyógyszereket (Caritas, Máltai Szeretet Szolgálat, Kórház gyógyszertárai) a rászorulók részére. Ugyanakkor az Egészségügyi Technikum diákjaival rendszeresen meglátogatják az egyedül élô, otthon ellátásra szorulókat, akik orvosi ellátást nem igényelnek. Székhelyünkön mûködik egy látszerészet (OPTIKA) és egy nôi fodrászat, mindkét egység kedvezményesen dolgozik nyugdíjas tagjainknak. Pénztárunk keretében fejti ki tevékenységét a SENECTAS alapítvány, célja, hogy külföldön élô, itthonról elszármazottak segítségadását közvetítse az öregeknek. - Milyen módon juthatnak tagjaik kölcsönpénzhez? - Tagjaink sorában, mind vidéken, mind városokon igen népszerû a kellô idôben segítséget nyújtó pénzkölcsönzés. Tudni kell, a tagság alaptôkéjének kikölcsönzése, a rászorult tagság segítségét szolgálja. A kamat, az intézmény fenntartását (házadó, villany, fûtés, víz, javítások stb.) biztosítja. A NYÖP teljesen önálló, nem részesül az állam, sem a megye vagy a város szubvenciójában.‘99-ben 2.491 tagnak 2.361.855.000 lej értékben folyósítottunk köl- csönt. Ez év augusztus 31-ig 1898 tag részesült kölcsönben, 2.172.745.000 lej értékben, a kölcsönre a kérelmezô 20 százalékos kamatot fizet, hat hónap alatt kell visszafizetnie a köl-csönt. 500 ezer lejes kölcsön esetében 1 kezes, 1.000.000 lej esetében 2 kezes, 2.000.000 lejen felül három kezes szükséges. A kezesek lehetnek nyugdíjasok, családtagok. A nyugdíjasunk garancia alapja az, hogy a pénztárban 10 százalékos alapja van. A kölcsön megszerzése, nem vesz 2-3 napnál több átfutási idôt igénybe. Az idôk folyamán elôfordult olyan eset is, hogy a nyugdíjas felvette a kölcsönt és külföldre távozott, ilyen esetben a törlesztés a kezesekre hárul. Általában a kölcsönzôk 95 százaléka pontos, havi részlet törleszthetô. Sosem feledjük el azt, hogy a közpénz, ami egyénileg megtakarított kis pénzösszeg, kezelése teljes felelôsséget kíván, mint az adó, mint a felvevô részérôl - fogalmazott Finta Béla elnök.

Német Zsolt

MÛVELÔDÉS

(Pont Kiadó, Budapest 2000.)

Felfokozott érdeklôdéssel vettem kezembe Hasse regényét, hisz ez a mû egyike az elsô jelenkori holland regénynek, amely fordításban eljutott hozzám. Mi, erdélyiek, keveset tudunk Hollandiáról. Tán annyit, hogy polgárai szabadelvûek, nyitottak, és hogy ez az az ország, ahol engedélyezett enyhébb kábítószerek fogyasztása. Kiindulópontként ez elég is, mert Haasse egy olyan világba vezet bennünket, melynek fiatal hôse(i) magukon hordozzák a jellegzetes "hollandságot". Iksz és barátai (Daan és Alma) a szabadság és az önkiteljesítés útját keresik, de útvesztôbe jutnak. Modern vándorként akarnak élni, végigjárni a világot. Szándékaik szerint: "Világkörüli útjuk semmiben sem fog egy korábbi generáció hippijeinek homályos zarándoklataihoz hasonlítani, sem a New Age >vissza a természethez> gondolatához (...). Minél több országot és életmódot akartak megismerni, de nem turistaként, vagy luxusparazitaként. Alkalmazkodni akartak a különbözô népek hétköznapjaihoz. Így akartak rájönni, mi is valójában az emberi lét nagy közös nevezôje."Haasse regénye azonban alapvetôen másként alakul, mint Cerouak híres "Úton"-ja. Az utazási terveket csak Iksznek sikerül megvalósítani valamelyest, de pénzhiány miatt nem tudja elhagyni Európát, s az öreg kontinens pedig nem nyújt igazán újat, sem az élmények, sem a tapasztalatok terén. Errôl az úttalan tapasztalathiányról csak a lány visszaemlékezéseibôl szerzünk tudomást, hisz Iksz jelene az idôközben elzüllött két barátja (Alma prostituálttá vált, Daan drogfüggôvé) keresésével telik. Egy furcsa véletlen folytán Iksz megismerkedik egy öregemberrel, aki Amsterdam szívében remeteéletet él. Sorsuk merô ellentét: a lány utazás árán is megpróbál közel férkôzni a világhoz, az öregember elzárkózik elôle. Furcsamód mégis összebarátkoznak, s amint Iksz az öreg hajdani jegyzeteit kezdi rendezgetni, kiderül, hogy ugyanaz a megismerési vágy íratta meg az öreg Cluysmannal a reflexióit, mint ami Ikszet a világba hajszolta. Érdekes módon a tapasztalataik is hasonlóak. A regény cselekményét "következetes esetlegesség" viszi tovább, Iksznek nem sikerül megtalálni Almát, de értesül Daan haláláról, kinek tragédiáját végeredményben az elzüllött Alma okozta, akit a fiú sosem szûnt meg szeretni, s akiért meghalt egy homályban hagyott drogügy miatt. A regény végén Iksz felrúgja egyetlen emberi kapcsolatát, otthagyja az öreg Cluysman házát, és ismét útnak indul. A zárórész autóstoppos képe az idô- és tér nélküli átmenetet sugallja, a végszó pedig ez: "... átutazóban vagyok."Ifjúsági regény? A szereplôk, és a megformálás egyszerûsége arra enged következtetni, ugyanakkor a megélt tapasztalatok nagyon is felnôttiek, ráadásul egyetemesek. Jellegzetesen huszadik századi szituációk sorjáznak, a helykeresés motívuma is állandó. Életünk az önkiteljesítés harcának jegyében telik el, utak és tévutak vannak elôttünk, s tán még izgalmas is, hogy nem tudjuk: épp melyik következik... A hôsnô néha megkérdôjelezi cselekedetei helyességét (sokat tépelôdik azon, vajon mennyi szerepe volt barátai elzüllésében annak, hogy elköltöztek szüleiktôl, és hippi életet akartak élni, melynek "teoretikusa" ô volt). Belsô feszültséget teremt az, hogy a kérdésekre másképp nem talál választ, csak... majd az úton. Hella S. Haasse olyan dilemmákat feszeget, melyekkel mi is szembesülünk. Az árnyoldalak (Alma és Daan tragédiája) felmutatásával érzékelteti az értékkeresés buktatóit. A döntéseket meg kell fontolni. A mû logikája szerint erre a legjobb megoldás, ha még alszunk, azaz utazunk rá egyet. Az olvasónak nem muszáj elfogadni ezt a fajta megoldást, de megállni neki sem lehet...

Zsidó Ferenc

Aki a fenti gondolatot megfogalmazta 2000. szeptember 28-án az 51. életévét ünnepelné, ha harmincnyolc évesen 1987. január 26-án Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy között éh- és fagyhalál nem vetett volna véget hányatott életének. Költô volt. 1949. szeptember 28-án látott napvilágot Marosvásárhelyt és Sütô István névre hallgatott. Keveset tudunk életérôl, s még kevesebbet halálának valódi körülményeirôl. Az viszont, amit tudunk drámai. Munkás szülôk gyermekeként Marosvásárhelyen, a Kövesdomb negyedben, a Vasutas utcai lakásukban élte le korán árvaságra jutott gyermek és serdülô-ifjú életét. E korhoz fûzôdnek elsô verselési kísérletei. "Egy békegyûlés jegyzôkönyve" (1967?) címû versében vall gyermekkori élményeirôl. Egy évig szakképzetlen munkásként dolgozik a konzervgyárban. Errôl a "Mesterségem címere" címû költeményében így vall: "a ládahordás volt elsô hivatásod/ egy konzervgyárban fagyalt szárnyasok között és hamvas ôszibarackok fôttek/ a cukros lében darázs- szerelmet megkísértôn (....) a sült galamb ott vált/ kézzelfoghatóvá és megtanultad, hogy mindent konzervál a félelem...."Az építészeti technikumban folytatja tanulmányait, építésztechnikusi idôszakából származó benyomásait tükrözi a "BAROKK" címû költeménye, melynek verssorai ráébresztenek arra, hogy a reneszánszkori feszületen Jézus Krisztus elnézô, megértô, jóindulatú, kiegyensúlyozott, szinte felülemelkedôen mosolyog, megbocsájt az ellene vétkezôknek, míg a barokk feszület maga az elviselhetetlen szenvedés. Tanulmányait, ha késôbben is, a magyar nyelv és irodalom szakon Kolozsvárott a "Babes- Bolyai" Tudományegyetemen folytatja. Itt szerez oklevelet, ami lehetôvé teszi számára, hogy néhány hónapig a sepsiszentgyörgyi "Megyei Tükör" újságírójaként dolgozzon. Néhány hónapig, mert kidobatik. Rövid ideig "kulturaktivista" a Kultúrháznál, ahonnan szintén menesztik. Egy közeli falusi iskola magyar nyelv és irodalom tanáraként tengôdik. Itt sem lévén maradása, szakítva családjával a felesége és két gyermeke nem követik a bizonytalanságba. Visszaköltözött Marosvásárhelyre. Itt nem kap "letelepedési engedélyt"(honhonos vásárhelyiként!) s így lakás és állás nélkül van egy ideig. Eredménytelenül kilincsel az "Igaz Szó" fôszerkesztôjénél (Hajdú Gyôzô), majd az "Új Élet" fô- szerkesztôjénél (Sütô András). Végül mint díszlethordozó segédmunkás a színháznál kap állást. Sütô András (javára szóljon) segítségére sietett, szükséglakást kerített számára a hírhedt Ady tömbháznegyedben. Mivel saját nevét nem használhatta (nem publikálták volna írásait) álnéven riportokat közöl az "Új Élet"-ben, verseket az "Ifjúmunkásban", és az "Igaz Szó"-ban. Egyik alkalommal, késô esti órában hazafelé menet "ismeretlen tettesek" megtámadják s verekedésbe keveredik. A "rend ôrei" a költôt tartoztatják le és a Btk. értelmében 10 hónapi fogházra ítélik. Börtönbüntetését munkahelyén tölti le. Ezután állást sehol nem kap. A "bûvös" kör, avagy a hurok bezárult. Mint "közveszélyes munkakerülôt" újra letartóztatják, elítélik, börtönbe kerül. Itt személyiratainak nyoma vesz. Szabadulása csak arra jó, hogy télvíz idején hajlék és megélhetési forrás nélkül, lelkileg és testileg megfagyva, utolsó erejét összeszedve, kölcsönpénzzel vonatra üljön, hogy családját viszontláthassa. Ez sem adatott meg a költônek. Útközben, a vonaton, ingben-nadrágban öltözve csupán, itt hagyta e zord, könyörtelen világot, mely közömbösen, gyilkos cinkossággal szemlélte egy költô vesszôfutását. Itt hagyta azt a világot ahol a "hazugsága is hazugság", ahol "a királyok hatalma lerágott köröm", mert a költô, Daniel volt, s nem tudott "kaldeussá" válni úgy ahogy azt "Bábel királya" Nabukodnezár, minden alattvalójától megkövetelt.A sorsát tudatosan vállaló költô kiállt hozzánk: "nem minôsítem HA ÉLÜNK viselkedésem/a tiedet sem HA ÉLÜNK, nem a tanács/kedvéért HA ÉLÜNK, de mondom/ne kurvuljon el HA ÉLÜNK a lelked/még jobban HA ÉLÜNK sokan rohadnak/el husz és HA ÉLÜNK harminc között/de azután is HA ÉLÜNK és nem is rohadtak (....) vedd ezt a HA ÉLÜNK keresztet/itt HA ÉLÜNK pihenhetsz csak/HA ÉLÜNK,/és írok még költeményt...."/idézet a "Szászhuszonkettô: ajándék" c. versébôl/ Bár a költô életében is megjelentek verskötetei mint például a "Varázslataink" a Dacia könyvkiadónál, Kolozsvárott, 1974-ben, a "Kimaradt szó" a Kriterion kiadónál, Bukarestben, 1979-ben, valójában az elsô vers kötete, "ARCFOGYATKOZÁS" címen, 1981-ben a "Forrás" sorozatban a Kritérion kiadásában jelenik meg. Ezt követi ugyancsak a Kriterion kiadásában az 1983-ban megjelent "Nagy családi album" címû verskötet Egyed Péter (filozófus, író, poéta szerkesztésében és az 1987-ben megjelent "ÉN, DÁNIEL" címû kötete, a Kriterion kiadásában.Ezen sorok célja az, hogy feledésbe soha se menjen az, aki "abból a fajtából való volt, aki harmincnyolc éven keresztül haldoklik" 2), mert költô volt, erôs, gôgös és mindenek fölött sebezhetô, mert csak itt lehetett és csak az lehetett ami volt, mert " (....) érezted amint benned idôtlenné tágul.../az éhség..../az éhség benned személytelenné tágul......" (ÉHSÉG).2) Mózes Attilának a költôt búcsúztató szavai.

Darvasi Ig. Antonetta

Költészettan Villon mestertôl, avagy

"Francia vagyok, csak ez kelett,Páris szült (Ponthoise mellett);Rôf kötél súgja majd fejemnek,Hogy mi a súlya a fenekemnek"A felakasztását váró Villon négy sora, Illyés Gyula fordításában. Ha élt valaki az akasztófák árnyékában, akkor ez Villon mesterrôl joggal mondható. Pedig nem volt a mindig hírhedt akasztófavirág. Igaz, "én koldussorban nevelôdtem, szegény ember szegény fiának", - mondja magáról, de az is igaz, hogy nevelôapja, Guillaume de Villon köztiszteletben álló pap és jogtudós pártfogásba vette, akirôl Testamentumában meleg hangon emlékszik meg. Nevét is átvette. Nevelôapja, "Aki apámnál is több nekem", - taníttatja. Neki köszönheti, hogy a Sorbonne-on tanul, ahol akkoriban meglehetôsen zajos diákélet folyt és szellemisége is nagyon szabad, - ha nem szabados. Csínytevések, cégércserék, nôzések, korcsmázások és egy meglehetôsen kalandosság, híressé lett diákcsíny, amely egy kisebb, városon belüli belháborúhoz vezetett. 1455-ben érnek véget a valamiképp mégis csak békés diákévek. Szerelem, féltékenység, vagy csak önvédelem, - de tény, hogy verekedés volt, és halállal végzôdött. Villon elsô menekülése a városból. Két helyen kér kegyelmet, meg is kapja. 1456-ban tér vissza Párizsba, és megírja Kis Testamentumát. "Én Istenem! Ha tanulok,/Bolond ifjúságom korában/s a jövô úton elindulok,/Most volna hazám, puha agyam...../" Pedig hol van még a kagylósok bandája, hol a kegyetlen püspök börtöne? Alig egy évet van Párizsban, megint szöknie kell. Ez már nem afféle diákcsíny. A teológia fakultás pénztárát rabolják ki. Öt évig csavarog vidéken. Állítólag egy hírhedt apátnô kegyeit élvezi, máshol szép lányok tartják el, - bárhogy is van, bôrére ég a szegénység. Tolvajnyelven írt balladáit már kagylósok közt írta, és itt került kapcsolatba a szervezett bûnözéssel. Hányatott sorsúnak, züllöttnek kellett lennie, hogy tudomásul vegye az utókor? Vitathatatlan, hogy ô a középkor elsô személyes hangú költôje. "Szomjan halok a forrás vize mellett,/ Tûzben égek és mégis vacogok....", vagy a közismertebb Faludy átköltés, "Rakott tálak között kivert az éhség,/S halálra fáztam rôt kályhák elôtt...."Már életében legendás alak lett belôle. Hetyke, nyegle. "Úgy lettem hérosz, hogy fütyülni tudtam a héroszokra!" veti oda az elôtte sorjázó, s az utána hömpölygô világirodalomnak. A befogadó olvasónak is, aki azóta is hódol akasztófák árnyékában. De megfordul hercegek palotájában is. Charles herceg az udvarban költôi versenyt szervezett. Tizenkét költô közül Villon kapta a pénzjutalmat, mindazon túl, hogy ajánlása nem mondható valami szerénynek. "Herceg, kegyes jóságod lássa meg./Nincsen eszem, s a tudásom rengeteg/ Lázongva vallok törvényt és szabályt/S most mi jön? Várom a pályabéremet/mert befogad s kitaszít a világ." Vagy Faludy átköltésében, "megáldva és leköpve mindenütt". És nézzük a világgal meghasonlott, ironikus Villont. Ha igazat akarsz hallani, mondd mindennek a fordítottját. "Csak szomjú éhség igazi/ Csak az ellenséged segít./Jó koszt? Csak a rét füvei/jól csak az alvó ôrködik".1461 nyara Villon számára d’Aussigny börtöne. Cudar élet, kenyéren és vízen "hálálkodik" kenyéradójának, a Testamentumban. (Kegyszerlopás gyanújával tartják fogva). "Hideg vízen, száraz kenyéren/mártott egy egész nyáron át./Sajnálta azt is... Szenvedésem/Az ég hárítsa vissza rá" De nem lehet felsorolni balladáit, melyeknek szerelem- és börtönszaga van, (a meungi börtönbe írta Levél a börtönbôl, A szív a test vitája, a Fellebbezés balladája verseket is. Kuplerájszag, ahol a vastag Margot-val él együtt, rothadásszag, gyászirat, sírfelirat, balladák letûnt korok lovagjairól, a szép fegyverkovácsnéról, tûnt idôk szépasszonyairól, akasztófavirágokról, a párizsi nôkrôl, jó Jean Cotardról. "Éj-nap csak inni: többé nem terem/Széles e földön olyan kocsma vendég/Védjétek hát ti hárman kegyesen/Néhai Cotard mester szomjú lelkét". De befejezés elôtt álljunk meg egy szóra az akasztófák árnyékában. Ha akarjuk ha nem, szól a vers. "Kislány, ki erre jársz egy jóbaráttal,/ki letép majd, te liliomvirág,/ne nézz ránk szemedbe durva vaddal/és mondj értünk egy Ávé Máriát". - A Faludy 1937-es átköltés, amely hatalmas vitákat kavart, de ezért a "