KITEKINTÔ

Szeptember l5-én Székelyudvarhelyen elektoros választást tartanak, ahol eldôl, hogy ki lesz az udvarhelyszéki szenátorjelölt és a két képviselôjelölt.

Kolumbán Gábor megyei tanácstag, az Európa Tanács kulturális-ifjúsági-oktatási szakbizottságának elnöke. Szenátorjelöltsége kapcsán nyilatkozott lapunknak:- 1989 óta a közéletben tevékenykedem. A Székelyföld fejlesztéséért dolgozom. Nyolc évig a megyei közigazgatásban tevékenykedtem. Közben a Civitas alapítvány keretén belül, a helyi közösségek együttmûködésének kialakításán dolgoztam. Nagy tapasztalatra tettem szert az emberekkel való együttmûködésben, a helyi akarat és cselekvés megszervezésében. Úgy érzem, hogy ezt a helyi akaratot meg kell jeleníteni a központi politikában is. A székelyföld olyan értékeket hordoz magában, mint a gazdaszellem, az egyenes jellem az adott szó betartása, amelyek a székely ember tartásához, vallásához kapcsolódnak. Ez a normarendszer, mely a székelyföldön még létezik. Ezekkel az értékekkel kell megjelenítenünk parlamenti szinten, jövôbeni terveinket. Hogy a székelység életkedve ne lankadjon, szükség van egy biztonságosabb politikai háttérre. A székely ember nem koldulásra termett, hanem, ahogy évszázadokon keresztül képes volt falvakat, városokat építeni, gazdaságot létrehozni, úgy ezután is építkeznie kell és megmaradni ezen a földön. Mert nem lehet az, hogy ôseink rosszul választották meg ezt a helyet, ezt a földet. Én hiszek abban, hogy ez egy misztikus, eltökélt választás volt. Érezték, hogy itt megvannak azok az erôforrások, azok a lehetôségek a tájban, az altalajban melyek megteremtik évszázadokon át létezésük feltételeit. - A természetellenes, erôszakolt változásokat is kibírja ennek a földnek a lakossága?- Nagyon sok minden változik az életünkben: változnak a gazdálkodási módok, új iparágak, új technológiák és más-más politikai helyzetek jelennek meg, melyekhez a székely faluknak is alkalmazkodni kell. - Az alkalmazkodás mikéntjét egy népcsoport, nemzetrész számára általában vezetôik szabják meg...- Egy országos parlamenti képviselet pártok közti vagy kormányszintû tárgyalásaik alkalmával nem egy személynek, vagy egy politikai érdekcsoportnak az erejével, szándékával kell megjelenjen és alkukat kössön ki tudja milyen áron, hanem egy közösségnek az elôre egyeztetett akaratát, szándékát kell megjelenítse. Nem arról szól a szenátor és a parlamenti képviselô munkája, hogy az egyik falunak harminc milliót, a másiknak két milliót vagy a harmadiknak egymilliárdot intéz el, hanem méltósággal kell képviselni valahányat, az egységet, mert a székelyföld egy egységes régiót alkot. Ennek a régiónak pedig kell egy egységes fejlesztési terv. Az országos költségvetésbôl regionális fejlesztési programokra kell pénzt kérni, és nem milliókat, és nem milliárdokat költeni egy két kilométernyi útszakaszra. A Székelyföldnek van agy nagy betegsége: az elszigeteltség. Nemcsak a külvilágtól, az országtól van elzárva, hanem létezik egy belsô elszigeteltség is: nem beszéljük meg közös dolgainkat, nem vállaljuk fel egymás gondjait. A székelyföldi települések nem harcolnak egymásért. Ez az együttmûködési készség hiánya. Ez a belsô széttöredezettség, a rossz megyésítés következménye. Ezen változtatni kell. - A gazdasági élet pangása, az infláció, a pénztelenség is visszafogja az elôrehaladást...- Az üzletemberek szerint sok szabadpénz van a világpiacon. Ezeket a pénzeket értelmes üzleti tervekkel lehet megszerezni és befektetésekké alakítani. Én azt hiszem, hogy az államnak és a politikának az a szerepe, hogy megteremtse a körülményeket a fejlesztéshez szükséges pénzek megszerzéséhez. Fejlett gazdasági helyzetet kell teremteni ahhoz, hogy autonómiát szerezhessünk. - Ebbe a politikai akarat is beleszól...- Politikailag az autonómiát elô kell készíteni. Sajnos a politikusok hajlamosak négyéves ciklusokban gondolkodni. Egy olyan politikai cselekvés, együttmûködés szükséges - az RMDSZ, az egyházak, civil szervezetek, a vállalkozók között - amely már harminc vagy ötven éves távlatban is megjeleníthetô. A leggyakorlatiasabb dolog a stratégtiai gondolkodás. Ma odébb teszek egy követ, mert arra számítok, hogy valaki húsz év múlva egy házat épít rá. Ezt a munkát végeztem az elmúlt években: köveket, alapokat helyeztem el amelyekre lehet, húsz, harminc év múlva fogunk építkezni. Elérkezett az idô, hogy ezekre a kövekre Bukarestben parlamenti munkámmal újabb elemeket helyezzek, hogy ezt az építkezést tovább folytassam.

B. Bencze Jakab

Verestóy Attila az elektoros választásokon Kolumbán Gábor ellenében mérettetik meg. Lapunknak nyilatkozva tevékenységérôl elmondta:- 4 éves tevékenységem elég refrektorfény alatt történt, több mint 100 központi lapban, médiában való megjelenés, szereplés után az én politikai munkám eléggé nyitott könyv annak elônyeivel és hibáival együtt. Természetes, hogy amikor az RMDSZ egyik tisztségviselôjeként nagyon sok politikai döntés kimunkálásában részt vettem, akkor a döntések jó része szerintem a közösséget szolgálta, elôre vitte az ügyünket. Az RMDSZ program megvalósításának néhány elemét magunkénak tudhatjuk és úgy érzem, hogy a jövôben birtokolni is fogjuk. Természetesen ha valaki a saját életére fordítja le a történéseket akkor lehetnek és vannak olyan elvárásai amit úgy érzem az RMDSZ teljesíteni nem tudott.Nehéz mérleget állítani, talán túl közel vagyok a dolgokhoz, van egy régi mondás: "a dolgoktól el kell távolodni, hogy igazán értékelni tudjuk ôket". Úgy érzem, hogy ezt a munkát amit eddig tettem, jó és rossz oldalaival együtt a polgárok ismerik. Az az érzésem, hogy a többségük értékeli is. Nagyon kevés ember van aki a közszereplést vállalja, az ellenjelöltemet értékelem, úgy érzem, hogy egy fontos közéleti szerepet töltött be és tölt be mai is. Meggyôzôdésem, hogy az RMDSZ további élte során mindkettônknek meg lesz a maga helye és szerepe. Más területeken dolgoztunk, Gábornak a határozaterôssége, a kapcsolatrendszere, tapasztalata és ennek értékesítése nem egy olyan dolog, amit ne tudna az RMDSZ kellôképpen felhasználni. Az elmúlt négy év és az utóbbi két és fél esztendô Udvarhelyhez kötött, helyi politikusként éltem és dolgoztam. Az önazonosságunkat szolgáló politizáláson túl fokozott figyelmet kell fordítsunk a régió építésre, ebben közös hangot tudunk találni a teljes politikai palettával, aki jelentkezett az elôválasztásokon. - Kormánykoalícióban való részvétel...- A kormánykoalícióban jelen pillanatban részt vesz az RMDSZ, a mi elképzelésünk az, hogy az elkövetkezendô másfél-két hónap alatt jelentôs elmozdulás kell történjen a választópolgárok többségénél. Én bízom abban, hogy ez a koalíció megkapja a többségi bizalmat, és így tudva tovább tudunk politizálni, dolgozni, behelyezve azokat a dolgokat, amelyeknek a kereteit megteremtettük az elmúlt négy év alatt. Az emberek életét valós változás kell kísérjék jó irányba. A magyar közösség számára megfelelô életkörülmények biztosításának több az összetevôje, mint az átlag román állampolgárnak. Meggyôztük a román társadalom gondolkodó részét, hogy amit a romániai magyarság a saját sorsán igazítván elképzelt, az a román többség sorsának nem ellensége, hanem Romániát színessé, gazdaggá tevô valóság lehet. A nagy áttörések idôszaka valószínûleg a következô 4-8 évben lesz. Románia európai jogrendszerhez való igazodása azt is jelenti, hogy ez az ún. központi szemléletû állam átalakul minimális állammá, ahol a decentralizáció jegyében a régiók olyan szerepet kapnak, amilyen Nyugaton elfogadott. Ez az autonómia programja az RMDSZ-nek, ezt szeretném szolgálni.- Külhoni állampolgárság és autonómia...- Ezek egymás melletti dolgok. Belsô meggyôzôdésem, hogy minden olyan eszköz, ami hozzájárul ahhoz, hogy a szülôföldjén jobban, gazdagabban, magyarként éljen meg ez a közösség, ki kell harcolni, akár itt Romániában, akár az anyaországban, akár az európai politikai hadszíntéren. Úgy látom, amennyiben nem az elvándorlást, hanem az itthonmaradást, nem az értékek átmentését a szomszédos országokba, hanem az értékek idevonását szolgálja, akár távoli világrészrôl is, akkor ez jó ügy, ennek szorgalmazói vagyunk.

B. B. J.

Az utóbbi néhány esztendôben ritkán tapasztalt gyorsasággal, operativitással végezte dolgát szombaton a marosvásárhelyi kultúrpalota nagytermében az RMDSZ szövetségi képviselôk tanácsa.

Az ülés napirendjén két fontos kérdés szerepelt: annak eldöntése, hogy az REMSZ indít-e államelnök-jelöltet, ha igen, akkor kit: valamint a szövetség választási programjának megvitatását és elfogadását.Markó Béla szövetségi elnök nyitóbeszédében sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a következô parlamenti ciklusban minden bizonnyal nem a jelenlegi kormánykoalíció irányítja majd az ország dolgait. Ezt a feltevést a közvélemény- kutatások eredményei is alátámasztják. A szövetségi elnök a megfelelô választási program kidolgozását, a magyar közösségnek a választások érdekében történô mozgósítását, és minél nagyobb számú képviselet elérését nevezte meg az RMDSZ elôtt álló legfontosabb feladatként.Az SZKT döntése a Területi Elnökök Egyeztetô Tanácsának pénteki ülése után - ahol 14- 3 arányban a jelölt állítás mellett voksoltak - elôrelátható volt. Három javaslat hangzott el az államelnök jelölésrôl: Frunda György szenátort a Maros megyei szervezet, Tôkés László tiszteletbeli elnököt a Kolozs megyeiek, Markó Béla szövetségi elnököt a Szórvány frakció javasolta. Ezt követte a jelöltek program-beszéde, Frunda kijelentette: nincs más programja, mint az RMDSZ program. A programbeszédek elhangzása után következett a szavazás, Frunda György lett a gyôztes 59 vokssal, Tôkés László 34 szavazatot kapott. A gyôztesnek gratulálva a tiszteletbeli elnök megjegyezte: egyáltalán nem örül a vetélytársa gyôzelmének, mivel úgy véli, ezzel hosszú idôre bebetonozódott az RMDSZ elhibázott politikai irányvonala.Ezt követôen az RMDSZ választási programjának megvitatására tértek, amely három részre tagolódik: a társadalom általános reformja és az euroatlanti integráció, a regionális fejlesztés, nemzeti önazonosság-kisebbségi jogok. A tanácskozás a határon túli magyarok különleges jogállására vonatkozó törvény tervezetével kapcsolatos állásfoglalás valamint az RMDSZ nemzeti liberális platformjának, a Reform Tömörülésnek a parlamenti választásokon induló jelöltek átvilágítására vonatkozó felhívásának elfogadásával zárult.

Szentgyörgyi László

Nem kockáztat a tiz éve udvarhelyre telepedett eremdéesz vezetôsége. A Fönök döntése értelmében elektoros választást alkalmaznak mert ez az egyetlen formája, hogy átmentsék a régi legénységet az új hajóra. Az új jelöltek csak mutatóban jelennek meg a listán, mindenki tudja, hogy a bejutási esélyük zéró. Az is örök rejtély marad miként történtek a körzeti jelölések, mert jelölô gyüléseket sehol nem tartottak. Ennek ellenére a 2-es, 4-es, 10-es, 15-ös körzetben mégis jelôltek. A dolog pikantériája, hogy udvarhelyen megrendelésre történt a jelölés a bizalmi körzetekben.

A jelölôlistán találunk olyan személyt is aki évek óta rendszeresen jelölteti magát minden alkalommal, függetlenül, hogy fontos beosztásban az ô helyi kormányzása idején már harmadszor veszített helyhatósági választásokat a város, sôt legutóbb mint ügyvezetô kellett volna gyónnia a tagság elôtt, amit szokás szerint elfelejtett. A párt politikájában egyre inkább a Pierre Coubertini olimpiai elveket vallja, fô a részvétel. Mert elképzelhetetlen, hogy épp kenyéradó gazdáit akarná kiebrudálni a "listyáról". Az ilyen ügyeskedések oda vezethetnek, hogy az amúgy is kiábrándult tagság elfelejt szavazni menni az ôszi választásokon és a küszöbön megbotlik a romániai magyarság.

Javában folynak az elôkészületek a szeptember 15-i elektoros választásra. Az ideiglenesen kijelölt elnök ideiglenesen tisztogat. A városi eremdéesz biztonsági okokból elkészítette a helyhatósági választások, "fekete listáját", azon személyekrôl, akik úgymond az eremdész ellen tevékenykedtek és valamennyiüket ideiglenesen az elektoros választások idejére felfügesztette. Ha a felfüggesztés mindazokra érvényes, akik a polgármesteri választások idején nem az eremdéeszre szavaztak meglehet, hogy az udvarhelyi szervezet tagság nélkül marad rövidesen. Egyelôre a listavezetôk dr. András Emil, Király László, Péter Péter, Laczkó György, Tôkés Zsolt.

Kinek az érdeke, hogy Székelyudvarhelyen három hónappal a választások után sincs mûködô önkormányzat??? Ez a mostani csiki-csuki állapot elôre ki volt agyalva. Nem hiába torpedózták meg már az elsô pillanatban az önkormányzat felállását. A második próbálkozásnál egy azóta magasbeosztású eremdéeszes azt mondta a folyósón, hogy nekik így is jó. Csak azt felejtette el a Fontos, hogy a városnak egyáltalán nem jó. Elôrejelzések szerint csak októberben ha lesz önkormányzati testülete a városnak, de ez sem biztos.

Azt beszélik a folyósókon, hogy már a polgármesteri hivatal 2. emeletén sincs harmónia. A keresztúri körzetekben arra bíztatták a széki eremdéesz propagandistái augusztusban az elôre megkerestt elektorokat, hogy lehetôleg Birtalan Józsefre és Antal Istvánra szavazzanak. Megbízható információk szerint Asztalosban megingott a Fônök bizalma és Jóskát szeretné bevinni maga mellé képviselônek. Asztalos túl sokat autonomiázik.

Vasárnap a Duna Televízió Heti Hírmondó mûsorában fogalmazta meg óhaját Markó Béla szövetségi elnök, hogy elérkzett az ideje az erélyi magyar önálló rádió és televízió adók létrehozására. Eközben a Digital 3 Rt., melynek egyik részvényese Verestóy szenátor, eladta a tulajdonában lévô teljes hálózati láncot a kolozsvári Astral társaságnak. Ki harcol a magyarságért??? A napokban harminc tagú átvevô csoport volt itt Kolozsvárról és rövidesen szemtanúi leszünk a változásnak és október elsejétôl az elbocsátásoknak. Elképzelések szerint a jelenlegi havidíjat megfejelik még egy kis összeggel és ezért a HBO-t is láthatjuk.

Szolgálatos

AKTUÁLIS

Városunkban az elmúlt hetekben olyan híresztelések keltek életre, amelyek szerint a csereháti épületben román nemzetiségû, iskolás-korú gyerekek tartózkodnak. Tamás Sándor fogyasztóvédelmi felügyelô elmondta, az akkori híresztelések vaklármának bizonyultak. A két héttel ezelôtt végzett ellenôrzés során mindössze öt gyereket találtak az épületben, akik mindannyian az épületben tartózkodó apácák hozzátartozói voltak.Múlt hét végén, az iskolakezdést követôen, újabb híresztelések kaptak szárnyra, amelyek értelmében több gyerek tartózkodik a csereháti épületben. Ennek következtében Szász Jenô polgármester kezdeményezésére, újabb két ellenôrzést tartott az épületben a Fogyasztóvédelmi Felügyelôség. Múlt pénteken egyetlen gyereket sem találtak az épületben, ám az apácák bevallása szerint kiderült, huszonvalahány gyerek tartózkodik az épületben, furcsa módon nem tudták megmondani a pontos létszámot... A nôvérek állítása szerint abban az idôpontban a gyerekek az iskolában tartózkodtak. Tegnap reggel újabb látogatást tettek az épületben a felügyelôk, akkor számos V-VIII osztályos korú gyerekkel találkoztak. Tamás Sándor fogyasztóvédelmi felügyelô elmondta, egy szociális intézménynek rengeteg olyan feltételnek kell megfelelnie, amivel a csereháti épület nem rendelkezik. Hiányzik Kereskedelmi Kamara által kibocsátott engedély, az egészségügyi-, valamint állategészségügyi engedély, a környezetvédelmi-, valamint a munkavédelmi engedély. Mindössze egyetlen engedély megszerzése van folyamatban, a tûzvédelmi engedélyé. Ezenkívül több feltételnek kell megfeleljen egy szociális létesítmény: a személyzet felkészültsége, egészségügyi központ, orvosi ellátás, a szobák megfelelô berendezése, a lakó-, és játszófelület, ebédlôfelület, valamint az élelem raktározása meg kell feleljen a Kormány által jóváhagyott fogyasztóvédelmi feltételeknek. Ugyanakkor, hogyha fogyatékos gyerekek ellátásáról van szó, számos egyéb feltételnek kell eleget tenni, kötelezô például a lift vagy a feljáró alkalmazása, amellyel az említett épület nem rendelkezik. Ennek ismeretében arra is fény derült, hogy az intézmény nem fogyatékosok részére volt kialakítva. Az ellenôrzések során egyértelmûen kiderült, hogy az épület, fogyasztóvédelmi szempontból nem minden esetben felel meg a követelményeknek. A fogyasztóvédelmi törvények értelmében büntetést lehet alkalmazni minden egyes kihágásért, ám az egység tevékenységét nem lehet felfüggeszteni. Ellenben a kiállított jegyzôkönyv alapján a Polgármesteri Hivatal pert tud indítani, amelynek következtében a törvényszék megállíthatja az egység aktivitását, mindaddig, amíg az nem felel meg az elôírt követelményeknek.

Szász Emese

Bár ôsz van, az RMDSZ csú-csain tavaszváró harsonázás folyik. A nagy csindaratta mégsem télûzô hejehuja, csupán a választási korteshadjárat csimborasszója. Nehéz lesz rávenni a romániai polgárt, hogy válasszon vezetôt magának a következô négy évre, amikor az sem biztos számára, hogy túl éli az idei telet. Még akkor is nehéz lesz, - nekünk magyaroknak is, mert el kellene menni szavazni, jól szavazni a saját érdekünkben - ha Markó Béla nemrég azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ vezetése rájött: ezután jobban kell támogatniuk a magyarlakta területeket. Csak azt nem értem, hogy miért kellett tíz évnek eltelnie, hogy erre rájöjjenek? Csak mostanra sikerült megfejteni, hogy mit is takar ez az öt betûs rövidítés, hogy RMDSZ? Hogy ez a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetének "fedôneve"... és hogy a szavazóik is magyarok, úgy kilencvenkilenc százalékban... és ôket illene támogatni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a román lakosságot nem kell támogatni, de ha jól tudom, nekik is vannak választott képviselôik, szenátoraik a román parlamentben. A múlt héten nyilatkozta Frunda György szenátor, államelnökjelöltünk, hogy: "A két közösség jogai között, nin-csenek ellentétek. Egyfajta "berlini-fal" választotta el egymástól ezt a közösséget, ennek lebontására szólítottam fel l996-ban, s most a fal lebontásának folytatását fogom sürgetni." Milyen "berlini fal" az, amelyet nem lebontani akar valójában a nép, hanem minél távolabbra kerülni tôle. Mert demagógia az, hogy a két nép, itt Romániában egymás nyakába, keblére akarna borulni. Csupán meg akar maradni mindkettô a maga méltóságával saját kultúrájában. A "jogok közti ellentét" is furcsa fogalmazás ma, de ha a jogegyenlôtlenségrôl akart szólni a szenátor úr, az pedig van. Például a román anyanyelvû diáknak van joga anyanyelvén tanulni a földrajzot és a történelmet, míg a magyarnak nincs. Amit még nagyon furcsállok, hogy RMDSZ-es elitünk több, a jövôben megoldandó gondról, hiányosságról beszél, de az autonómiáról egy szót sem ejt. Aki mégis megemlíti, azt igyekeznek "lapátra tenni". Az RMDSZ-nek nincs egy kidolgozott autonómia koncepciója, pedig ez az egyetlen járható út a megmaradáshoz - itt. Már rég ki kellett volna adni, kidolgozva tételesen egy könyvecskében, és lefordítani román, angol, német és más nyelvekre, hogy tudják, mit is akarunk. Másképp megmarad a helyi suttogások szintjén, és ezzel csak a SRI-nek adunk munkát, és nem tudja a román, de még a magyar honfitársunk sem, hogy mi a szándékunk. A román állampolgárok, ha "autonómiát" hallanak, mindjárt "konspirációt" sejtenek... RMDSZ-es vezetôink is.

Bágyi

P.S:(Góg és Demagóg fia vagyok én
Hiába döngetek reformosokat
Hát megkérdem Tudor Vadimját:
Szabad-e kérni autonómiát?)

Esti oktatás nyolc osztályt végzetteknek

A SZINFO ifjúsági információs és tanácsadó iroda kezdeményezésére esti oktatást szerveznek azon fiatalok számára, akik mindössze nyolc osztályt végeztek, de idôközben meggondolták magukat, és úgy döntöttek, mégis le szeretnének érettségizni. A képzés lebonyolításának a Bányai János Ipari Szakközépiskola ad otthont.Mihály István, a SZINFO munkatársa lapunk kérdésére elmondta, fôleg a 18-20 év közötti, többnyire dolgozó fiatalok érdeklôdtek a képzés iránt, de volt néhány idôsebb jelentkezô is. A médiában közzétett felhívást követôen, az ifjúsági irodánál majdnem 40 személy jelezte részvételi szándékát.- Az osztály indításához az ötletet az adta, hogy nagyon sok olyan személy jelentkezett az irodánál, aki tovább szeretne ta-nulni, valamint leérettségizni. Az elmúlt évek tapasztalata az volt, hogy egyik iskola sem indított ilyen osztályt, mivel nem gyûlt össze elég jelentkezô. Mivel ennyien megkerestek minket, ez azt jelenti, hogy összegyûl egy osztálynyi diák - összegezte Mihály István.A Bányai János Ipari Szakközépiskolánál érdeklôdve megtudtuk, hogy eddig 33-an jelentkeztek az iskola székhelyén. Ennek értelmében a helyek beteltek, ám a jelentkezéseket még elfogadják, mivel valószínûleg több személy ki fog maradni, le fog "morzsolódni". Szeptember 15-én, pénteken de. 10 órától az iskola székhelyén megbeszélést tartanak a hallgatókkal.Szakács István iskolaigazgató elmondta, a képzés kezdési idôpontja egyelôre még ismeretlen, mivel az illetékes Minisztérium a tanulás módszertanát még nem készítette el. Az iskola látogatási programja október végén lesz kifüggesztve. Az újonnan induló kilencedik osztály természet-tudományok szakon fog indulni, a képzés kizárólag a vakációk ideje alatt fog zajlani, a diákok külön vizsgáznak majd, de ugyan-úgy, mint a többi osztályoknak nekik is lesz külön naplójuk, valamint osztályfônökük. A képzés idôtartama öt év.

Sz. E.

Mátéfi Béla nyugalmazott tanár tegnap töltötte 98-dik életévét. Hosszú és göröngyös az életút, amelyet végigjárt, de saját bevallása szerint több hasznát látta mint kárát a vele történteknek.

Valamikor a századfordulón Budapestrôl indult ez az életút és napjainkban a Márton Áron tér egyik lakosztályában folytatódik. Az idôs öregúr kora ellenére csak a jobb fülére panaszkodik, hogy nem hall jól vele. Érkezésem után mindjárt hellyel kínál és beszélgetni kezdünk:- Hány évet töltött el ön a tanügyben?- 1935-ben kaptam kinevezést Somogy megyében a csurgói gimnáziumhoz. Három évig helyettes tanár voltam, majd megkaptam a véglegesítôt. Hadifogság alatt ( 1945-1948) kiesett három év, és 1958-tól nem gimnáziumban, hanem általános iskolában tanítottam. - Mikor esett fogságba?- 1942-ben jöttem Székelyudvarhelyre. Pályázat alapján katedrát kaptam a református kollégium újjáélesztett fiú-gimnáziumában. Ez a "Magyar világban" volt, Erdély visszacsatolásakor. A "szovjettel" 1945 május 21-e körül találkoztam Csehországban. Én nem voltam a fronton. Anyagi tiszt voltam az egységemnél. 1945-ben nem tudtam visszajönni, mert a kincstári anyagot mentettük a "szovjet" elôl. Újvidék bombázásakor gyorsan teherautóra pakoltunk mindent és mentünk Magyarországra, onnan át Csehszlová-kiába, mert azt hittük, hogy ott az Amerikaiak hadifogságába esünk. Tévedtünk. 1945-ben orosz hadifoglyok lettünk. Tudtuk, hogy 1945 május 9-én a német diplomácia fegyverszünetet kötött, tehát attól kezdve nem volt a "szovjetnek" joga hadifogolyszerzéshez. Ennek ellenére ôk még a polgári rétegbôl is rabolták és magukkal vitték a férfiakat, mert szükségük volt munkaerôre. Azért maradtam fogságban 1948 júniusáig, mert dolgoztattak. Szabadulásomkor ide jöttem haza, annak ellenére, hogy Ma- gyarországon születtem és ott jártam iskolába, majd egyetemre is.- Székelyudvarhelyen rögtön tanítani kezdett...- Itt a gimnáziumban tanítottam 1958-ig. Ekkor lehelyeztek a 4-es számú elemibe (a mai Palló Imre zene- és képzômûvészeti líceum - szerk. megj.) és ott maradtam még hat évig. 1963-ban kértem a nyugdíjjaztatatásomat, de visszatartottak még egy évet. 1964-ben búcsút mondtam a tanításnak.- Ön szerint miben különbözik a jelenlegi oktatás az akkoritól?- Nem tudok nagy összehasonlítást végezni, mert nehéz a változásokat nyomon követni. A mostani tankönyvekben összeállított tananyag és a tantárgyak összeállítása is más. Nem tudok eligazodni a mai oktatási rendszerben és úgy látom, hogy a tanulók túl vannak terhelve. Elemi iskolában már románt, magyart és angolt is kell tanuljanak. Megítélésem szerint túlterhelt a mostani tanterv. Vannak tehetséges gyerekek is, de egy átlagos 9 éves gyerektôl ne követeljenek egybôl túl sokat, engedjék, hogy érlelôdjön meg a gyerek a tananyagra. A másik probléma a tankönyvek. A gyerekek iskolába menet 10 kg-os csomagokat cipelnek a hátukon, nehéz papírra nyomtatott tankönyveket. Amikor én tanítottam mindig megjelentek a tankönyvek iskolakezdés elôtt. Nem változtattak annyit rajtuk és egy-egy könyvet akár 10 vagy 20 évig is használtunk. Ha változott a tudomány, akkor arról beszéltünk az órákon, de szerintem a tanulónak nem kell mindig a tudomány legfejlettebb részét tanulni. Ha valakit igazán érdekel valamilyen tan-tárgy, arról tanulhat majd az egyetemen. Nagyon sokféle diákot tanítottam és oda kellet figyelni, hogy kit melyik tantárgyból kell buzdítani, mihez van tehetsége. Akkor szerintem az oktatás normálisabban zajlott és nyugodtabb volt a társadalmi élet. Ma már oda kerültünk, hogy a politika még az iskolában is jelen van.- Béla bácsi az ön szakterületérôl, ha beszélne...- Hogy mi a szakterületem, azt nagyon nehéz eldönteni. Amikor a gimnáziumot elvégeztem, elsô tanuló voltam. A háború alatt, vi-szont nehéz sorsunk volt, anyám özvegyen nevelt négy testvéremmel. Tizennégy éves koromban kezdtem a tanítást, hogy pénzt keressek. Délutánonként tanítottam egyik osztálytársamat, aki egy jómódú család sarja volt. Esténként kaptam itt uzsonnát, ami jól jött, mert sokat éheztünk. Hónap végén megkaptam a pénzt és boldogan vittem haza anyámnak. A következô évtôl szülôk felkérésére már másokat is tanítottam. Jól kerestem, de hátrányom volt, hogy mindig szobalevegôn és kevés mozgással éltem. Az utolsó gimnáziumi év alatt tüdôbeteg lettem és otthon tanultam, majd magánúton leérettségiztem 1920-ban. Tüdôbajjal nem tanulhattam tovább. Se pénzem, se egészségem, életunt lettem. Kapcsolatba kerültem egy református egyesülettel és olyan papokkal, tanárokkal találkoztam, akik hatottak rám, tiszta erkölcsi életükkel. Ott négy évet dolgoztam, hogy a családomat eltartsam. Ezután volt lehetôségem beiratkozni a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem nyelvészeti karára. Angolt, ma-gyart, és latint tanultam. A legjobb professzorokkal vettük át eme három nyelv történetét, de rájöttem, hogy nem lenne belôlem jó nyelvész. Így átmentem a matematika-fizika szakra és emellett csillagászattant is tanultam. A csillagászathoz, azonban nem volt elég pénzem. Letörtem. Kimerültem. Jelentkeztem katonának, ahol egy év alatt sokat tanultam, testileg, lelkileg erôsödtem. Befejeztem a tanulást és megszereztem a matematika-fizika szakos diplomát. Föl voltam jogosítva, hogy kémiát is taníthassak középiskolában. Így nehéz meghatározni az én szakterületem.

Péter Attila

JOG, KULTÚRA

Elnök Úr!

Ismeretes, hogy az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés 2000. szeptember 1-2-án tartotta Országos Gyülését a székelyföldi Zetelaka községhez tartozó Zeteváralja falu római katolikus plébániájának vendégházában. Ön is, elnök úr, meghívót kapott platformunk rendezvényére.A sajtó révén széleskörben ugyancsak ismeretessé vált, hogy az Országos Gyûlésünk iránti érdeklôdés váratlan méreteket öltött: augusztus 29-én és 30-án hivatlan "érdeklôdôk" érkeztek a zeteváraljai plébániára - a Román Hírszerzô Szolgálat tisztjei. Az EMK Országos Gyûlése fölháborodással értesült a római katolikus egyház egyik épülete, intézménye életébe történt ezen illetéktelen és jogtalan beavatkozásról, illetve platformunk tevékenységének durva megzavarásáról az RHSZ által. Felháborodásunkat fokozza, hogy az EMK, az RMDSZ elsôként alakult platformja és vezetôsége már öt esztendeje - az RHSZ ún. Magureanu-korszakában - a román titkosrendôrség célkeresztjébe került. Emlékeztetjük, hogy platformunk elnöke, Katona Ádám úr már f. év augusztus 30-án, a szóbanforgó provokáció után azonnal írásban kérte az Ön támogatását, részletesen tájékoztva az RMDSZ egyik alkotó eleme, az EMK-platform ellen irányult ezen megengedhetetlen RHSZ- atrocitásról Önt, mint Szövetségünk jelenlegi elnökét. Viszont Ön, elnök úr egy nappal késôbb - azonnali és hatékony intézkedés helyett - az egyik beosztottja útján a kézhez kapottnál "hivatalosabb" irományt igényelt a Zeteváralján történtekrôl...Nos, az EMK Országos Gyûlése, mint platformunk legfelsô döntéshozó testülete az Ön sajátságos igényének tesz eleget jelen "hivatalos" és nyilvános levelé-vel.1. Ezúton közöljük, hogy az "RHSZ-látogatás" oka számunkra teljességgel ismeretlen, hiszen az EMK az ország törvényeinek tiszteletben tartásával mûködött és mûködik.2. Az "RHSZ- provokáció" célja viszont egyértelmû: a letûntnek hitt idôkre emlékeztetô pszichikai terrorral a jelenleg még kormányon levô RMDSZ keresztény- nemzeti platformja, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés országos rendezvénye lebonyolításához helyet biztosító zeteváraljai egyházi közösség megfélemlítése révén az EMK Országos Gyûlése más helyszínre ûzésével megzavarása, esetleg lebonyolításának megakadályozása, illetve meghívottjaink Országos Gyûlésünkön való részvételtôl elriasztása. (Egyébként az RHSZ céljai ellenére Országos Gyûlésünk kitûnôen sikerült!)3. Felszólítjuk, Elnök úr, hogy szíveskedjék haladéktalanul nyilvánosságra hozni állásfoglalását az RHSZ zeteváraljai provokációjáról, valamint tájékoztatni platformunkat meg a közvéleményt a méltó és mielôbbi jogorvoslat érdekében foganatosított intézkedéseirôl.4. Egyúttal követeljük, hogy azonnal tegye meg a szükséges lépéseket az ezer esztendôs római katolikus erdélyi magyar egyház zeteváraljai közössége védelme érdekében, minden további titkosszolgálati és hasonló jellegû zaklatás meggátolására.Zeteváralja, 2000. szeptember 2.

dr. Bartha András, Gazda István, Katona Ádám, Sántha Pál,
dr. Ujvári Ferenc
- az EMK Országos Gyûlésének megbízásából a Platform Elnöksége

A húsz tagból álló cirkusz családi vállalkozás és mindössze hat mutatványossal érkezett. Állatállománya pónilovakból, betanított galambokból, egy kígyóból, kiskutyákból és egy oroszlánból áll. Bár Leo, az oroszlán nem dolgozik, csak mutogatják, nagy érdeklôdést mutat látogatói iránt.A cirkuszról a három-gyerekes család legna-gyobb lánya, aki az igazgató is, Richter Zsuzsanna nyilatkozott:- A társulattal már öt éve turnézunk Erdélyben: Nagyváradon, Szatmáron, Nagybányán és környékén, de ugyanúgy Gyergyóban, Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen is.- Zetelakára meghívásra jöttetek, vagy ez is a turné egy állomása?- Fellépünk községekben is egy-két napra, nem csak városokban. Vidéken sokszor nagyobb szenzáció egy vándorcirkusz, mint városon, mert itt az embereknek nincs annyi lehetôségük szórakozni.- A sátorból ítélve ez egy kiscirkusz...- Igen, ez egy családi vállalkozás, ezt is elég nehéz fenntartani. Láttam már olyant is, hogy nagycirkuszban kismûsor, vagy kiscirkuszban nagymûsor. Mi kétórás programmal lépünk fel, de ha jó a közönség, ez elnyúlhat két és félórára is. Most nincs levegôszámunk, de mindent amit a talajon egy nagycirkusz produkálhat azt mi is elôadjuk.- Milyen mûsorszámok vannak?- Vannak akrobata számok, zsonglôrszám, egykerekû kerékpáros, bohócok, lábzsonglôr, idomított galambok, kiskutyák, pónilovak és egy kígyó. Van oroszlánunk is, de ô nem szerepel, mert fél a cirkuszban. Ezenkívül késdobálás is van. Artisták hatan vagyunk és mindegyikünk tud öt-öt számot. Édesapám és az egyik öcsém a bohóc, de a kerékpáros mûsorszámot is az öcséim adják elô. - Mi van a levegô-artistátokkal?- A régi kisbabát vár és már nem jöhetett velünk erre a turnéra, de szerzôdtetünk egy másikat a következô évadra.- Székelyudvarhelyen láthatunk-e?- Az idén már voltunk, valamikor június környékén, így csak jövôben jövünk újra.

P. A.

Szeptember 9-én, szombaton falutalálkozóra, és iskolaavatóra került sor Kisgalambfalván. Vékás Domokos egykori kolozsvári fôkonzul nevét vette fel az I-IV osztályos általános iskola. A Ceausescu-diktatúra éveiben kiutasított Vékás Domokos fôkonzul mindig becsülettel állt a romániai kisebbség mellett.Az eseményen jelen volt a néhai diplomata felesége és fia, Beke György író, Kányádi Sándor költô, dr. Csiha Kálmán református püspök, Antal Zoltán Székelykeresztúr unitárius esperese, Farkas Márton Bögöz község polgármestere, Asztalos Fe-renc parlamenti képviselô és több politikus és egyházi méltóság.A rendezvény dr. Csiha Kálmán református püspök fogadásával vette kezdetét. Beszédet mondott Simó Ferenc bíró, majd ezt követte az ünnepi istentisztelet a református templomban, ahol ünnepi beszédek hangzottak el. Felszólalt Beder Tibor fôtanfelügyelô, Asztalos Ferenc parlamenti képviselô és több egyházi méltóság.Azt kell mondanom, hogy Vékás Domokos azért lesz emlékezetes, és azért lesz az ô élete példa, mert olyan pályán mint a diplomácia, megvesztegethetetlen volt, ami minden elismerést megérdemel. Ezt követôen Beder Tibor fôtanfelügyelô leleplezte az iskola falára erôsített táblát.

Német Zsolt

Ilyenkor félreteszik az emberek a munkát, ünneplôbe öltöznek és isten házát látogatják. Ez a békesség napja, rég nem látott ismerôsök találkoznak. Jut idô egy kis beszélgetésre, a mindennapok rohanásából kiszállva, a rokoni kapcsolatok ápolására.Reggel kilenc órakor a temetôkertben lévô kápolnában bemutatott misével kezdôdött a nap. Ezen kápolna a századfordulón a település istenházaként épült, a nagytemplom leégése után. Tizenkét órától az 1923-ban befejezett nagytemplomban folytatódott a misézés. A község fôterén vásárosok kínálták portékáikat. Bár kevés, a búcsúk jellegzetességeként számon tartott mézeskalácsos árus volt, a tér megtelt érdeklôdôvel. A mise lejárta után az egyháziak ünnepi ebéden vettek részt.E nap érdekessége, hogy a nemrég megjelent Deák Ferenc Zetelaka monográfiája címû könyvének második kötete, amelyet szintén megvásárolhattak az érdeklôdôk.

Péter Attila

Törvénysarok

Új rendelkezések léptek érvénybe az egyesületekkel, alapítványokkal kapcsolatban. A jogi szabályozást illetôen sok minden változott a régi, 1924. évi törvényhez viszonyítva. Az új rendelkezések szerint az alapítást egyszerûbbé, áthatóbbá tették. Elsôsorban ami lényeges e kérdéscsoportban, alapítás elôtt az Igazságügyi Minisztériumtól az egyesület illetôleg alapítvány elnevezésére vonatkozóan meg kell kérni annak nyilvántartójában szereplô adatot. Tételesen, ha van már olyan megnevezésû alapítvány vagy egyesület, illetôleg ehhez hasonló, akkor más elnevezést kell választani.Egyesület alapítható három, vagy több alapító személy részvételével.Az egyesület alapításához szükséges elkészíteni az alapító okiratot, valamint az egyesület mûködési szabályzatát. A törvény elôírja, hogy mindkettônek mit kell tartalmaznia. Ezek elkészítése után, közjegyzô általi hitelesítésre van szükség, tehát autentikus formában kell elkészíteni.Az egyesületnek kötelezô módon kell legyen székhelye, illetôleg vagyona. A vagyonát illetôen a törvény elôírja, hogy minimum a bruttó minimálbér kétszerese kell, hogy legyen.Ami az egyesület bejegyzését illeti, e téren is van változás, ami nekünk udvarhelyieknek könynyebbséget jelent, nem a megyei törvényszék az illetékes ebben a kérdéskörben, hanem a bíróság. Tehát az udvarhelyi bíróság illetékes ebben a kérdéskörben, nem kell Csíkszeredába utazni egy egyesület illetôleg egy alapítvány bejegyeztetéséért.A bejegyzési határidô sokkal rövidebb, az iratok elkészülte után egy pár nap alatt a bíróságon bejegyeztethetô az egyesület, illetve az alapítvány.Jövô heti számunkban az alapítványokról bôvebben.

Nagy Zoltán
ügyvéd

Úgy lehet, jól énekelték az "éjféli" Himnuszt Szilveszterkor a magyarok, mert a 2000-ik év elég "víg esztendôt" hozott a magyarságnak. Az ünnepi megemlékezések, rendezvények, emlékmû álltások és sok más ünnepváltozatok keresztül-kasul megtöltik a Kárpát-medencét, s még távolabbi helyeirôl a világnak hallani többek közt olyant, hogy "londoni magyar millennium". Mi itt az almási ünnepünkkel nemcsak Londontól vagyunk távol, de még Biharkeresztestôl is, különösen az ott meghúzott határ miatt, holott abban elég közeliek volnánk, hogy ha ma kettôs millenniummal emlékezünk a magyar államiság és a magyar kereszténység ezer évvel ezelôtti kezdetére - mind a kettôt fôként attól az egytôl számítva, hogy az ezredik év karácsonyán Istvánt apostoli magyar királlyá koronázták Szilveszter pápa koronájával -, ez az emlékezés minden "kettôs állampolgársági" és "státusztörvényi" bonyodalom nélkül egy nemzettestté egyesít minket lélekben. Mert ha "londoni mintára" azt mondjuk, hogy "almási magyar millennium", akkor nekünk csak a falunkat körülkaroló hegyeinkre kell pillantanunk, és egyetlen pillantással látjuk, hogy itt nálunk akár ezerszáz évet is számolhatunk magyar múltnak, hiszen nagyapáink egy századfordulóval elôttünk már ünnepelhettek egyszer egy esztendôt úgy, hogy a honfoglalás emlékére két hegyünket, Nagymált és Szármányt fenyôerdôs "koszorúzással" díszítették fel. Erre külön "almási joguk" lehetett, mert a két, fenyôerdôvel még jobban honukká foglalt hegy között ott állt összekötô gerincként a legméltóságteljesebb hegyünk, Várhegy, amelyrôl az ezredéves hagyomány azt tartja, hogy ott a nevének megfelelôen "vár állott" már akkor, amikor a honfoglaló Árpád fejedelem apja, Álmos fejedelem éppen itt, a "mi határunkban" vezette egy másik honfoglaló úton a népét, s épp itt, Várhegyünk várában lelte halálát. Így történhetett, hogy az Álmos útján jött honfoglalókkal itt, a Hargitából eredô Homoród partján, Várhegy alatt "született" egy magyar szállás és az, miután Álmos vezér életének Várhegy várában lett vége, felvette falunévül az Álmos nevet, amit azután egyszer valaki egy nyelvi csalafintasággal Almásra "cserélt", mert úgy vélte, hogy az "álmosiak" nem "álmos természetûek", viszont gyümölcs - nem utolsósorban alma és vadalma - szépen terem a falu határában. Évszázadok hosszú során adódnak egy hely "életrajzában" olyan változások, amelyek révén név és kép idônként nem talál, mert rég csereerdô van ott, ahol a helyet Nyíraljának mondjuk, nincsenek akasztófák az Akasztófáknál, vermek a Vermeknél, Csonkatemplom olyan szántóhely, ahol templomot csonkán sem látunk. Mindezekben azonban - magában az Álmos, Almás, Homoródalmás névben is - ezerszáz vagy ünnepenként véve: ezer és száz éves életünk él épen és elevenen, amit méltán ünnepelhetünk szív- és lélekerôsítô melegséggel és magyarságvallással a mai jeles napon egy "elültetett" kopjafa mellett. Ünnepelhetjük külön almási "helyi színnel" még Árpád nagyanyjának, Emesének az álmát is, azt a jeles látomást, hogy "amikor terhes volt", megjelent Emesének álmában egy turulmadár, "fejét keblére hajtotta", és "ôsanyánk" akkor úgy érezte, hogy "méhébôl ragyogó forrás fakad, és tovafutva, idegen földön naggyá duzzad", ami "be is következett, mert ágyékából dicsôséges királyok származtak, és késôbb idegen földön, itt Pannóniában, a népek hatalmas országa fölött uralkodtak a legteljesebb dicsôségben", a megszületett fiút pedig, akinek "születését ilyen állom jósolta meg", elnevezték Álmosnak.Úgy gondolom, egy ilyen almási ünnepet a "londoni magyar millennium" is megirigyelhetne tôlünk. Ugyanakkor az embert "ünneprontóan" aggodalmas gondolatok is környékezik a kopjafa "fejénél". István király személyéhez láncolódva egy gondolattal, történelmünk "egyik legnagyobb magyarjának", Zrínyi Miklósnak a háromszáznegyven ezelôtti szavai keltenek többek közt aggodalmas érzést. Azt írta akkor Zrínyi az "annyi száz ezer török elleni" nemzeti küzdelem vészterhes napjaiban: "Valamely ország fegyverrel nyeretik, fegyverrel is oltalmaztatik az. Minékünk magyaroknak valamink vagyon, fegyverrel nyeretett az a mi eleinktûl, úgy tartatik eddig, és nincs kérdés már abban, azután is úgy kell megtartani... Az mi régi szent István királyunk koronája semmi a pallosa nélkül, hejában azzal koronázza fejét, aki oldalára kardját nem övezi." Zrínyinek ezekhez a sarkalatos szavaihoz méltán társulhatnak bennünk aggodalmas gondolatok és érzések, ha történelmünk képeit szemünk elôtt forgatva azt látjuk, hogy még az Emese ágyékából való Árpád- házi királyaink idején is "hányszor támadt" a hazának egyik fia a másik ellen pallossal, sokszor éppen azért az egyért, hogy kinek a fején legyen a Szent István koronája. És láthatjuk még ijesztôbb képekben azt, hogy jó néhány idegen uralkodó, akit a nemzet Szent István koronájával szentelt királyává, hányszor övezte oldalára Szent István kardját azzal a "hadakozó" céllal, hogy a nemzetet rontsa és pusztítsa, a külsô ellenséggel szembeni oltalmazás és védelmezés helyett...És a himnuszunkban is megénekelt "zivataros századok" után van a mi mostani századunk, s annak különösen a legközelebbi vége, amikor magyarságunkat nem vallhatjuk azzal, hogy "a mi elsô politikánk a fegyver". Ma már korona sincs magyar uralkodó fején, kard sincs államférfiak oldalán, a hatalmi "országalma" legfeljebb a viszály almájaként forog a "kardoskodó" szavakban, a "Szent Istváni Magyarország "pedig területileg és politikailag darabokra hullt, csak némelyek ha látják olykor "turulmadaras álmukban". Mindezeken túl azonban tartósan megmaradt az, hogy a magyarság sorsa ma is legkeményebb küzdés és harc a létért mindenfelé, Székesfehérvártól Gyulafehérvárig s Ungvártól "Nándorfehérvárig" és Érsekújvárig. Legközelebb pedig idáig, a mi Vár-hegyünkig. Ezekbôl a "várakból" ma már csak egyetlen Székesfehérvár van "Pannóniában", de mindegyiküket "egybekapcsolja" az a történelem, amit a Szózat egyetlen szakaszával fel tudunk mondani: "Ez a föld, melyen annyiszor \ Apáid vére folyt; \ Ez, melyhez minden szent nevet\Egy ezredév csatolt." A várak képei és nevei között ma már akkora a szakadék, hogy a "felvonó hidak" is fel vannak húzva végképp a sáncok fölött, s létküzdelmünkbe ma már ez a kopjafa is csupán jelkép, amely a régi eleink kezében valóságos harci fegyver volt elôbb, s utána a harci halál temetkezési sírjele. Így hát most amikor kopjafát állítunk, az is valójában csak az szerint "fegyver", hogy a pillanatnyi alkalom légkörén túl mit látunk a fában: azt-e hogy küzdünk a létünkért, vagy azt, hogy temetjük a létünket? "Temetni jövünk-e vagy támasztani" a kopjafával? Amellett, hogy múltunkat ünnepeljük vele, tudjuk-e a jövônket is ünnepelni? Mindez azért ünneprontóan szomorú, mert magukban az érzelmi szálak - a szülôföld-szeretet, a templom harangjának szívdobogtató melege, az öröké szépülô emlékek sora, a sírjukban nyugvó szeretteink iránti kegyeletes szeretet és sok más hasonló nem olyan kötôerôk, mint a mészhabarcsok a falakban, amelyek almási határban tudnák marasztani azokat, akik az almási határban nem tudják boldogulásukat megtalálni, akár még a mészégetés régi verejtékes módjának az "árán" sem. Mentünk és megyünk kifelé a faluból olyan kettôs úton, hogy egy része megy a Német utcán ki a falu végéig, a föld alá, temetôi örök nyugo-vóra, a másik része megy a föld színén "szerencsét próbálni" akár Németországig vagy még tovább, a "világ végére", miközben a két úton elmenôket mind kevesebb csecsemôsírás "siratja". Meg tudunk-e vajon állni az "odalevésnek" ezen a két útján úgy, hogy a következô százötven évben ne legyen közel kétszáz lélekkel kevesebb az almási Várhegy lábánál, mint ahogy "elment" az 1850 és a 2000 közötti százötven év alatt körülbelül annyi. De van még rosszabb számvetés is: leszámítva a mai ünnepi találkozás "almási szaporulatát" ,ha ma, a század legutóján laknak Almáson ezerötszáz körüli számban, míg 1900-ban, a század "indulásakor" 2217 ember élt itt az almási "jó levegôn", akkor a kettôs úton egy jó közepes falu, mintegy hétszáz ember távozott a nótákban olykor "Nagyalmásnak" énekelt községükbôl... Át kell-e vajon jövendô-menendô nemzedéknek költeni az énekben a Nagyalmást Kisalmásra - illetve a folyónk nevéhez is kicsinyülve: "Kishomoród-Almásra" -, vagy a Vörösmarty-vers "vén cigányos" szava szerint: "lesz még egyszer ünnep a világon", amikor az akkor élô-daloló almásiak a megért s kiküzdött jobb jövô fiaiként mondhatják a "vén cigánynak": "Akkor húzd meg újra lelkesedve,\Isteneknek teljék benne kedve.\Akkor vedd fel újra a vonót,\És derüljön zordon homlokod..."

2000. szeptember 7.
Szabó Gyula

Képzeljük el, milyen röhejes lenne, ha egy szép napon Bécs vagy Prága központját ôsi leletek után kutatva polgármesteri parancsra fölásatnák, s egyik napról a másikra, alaktalan, sunyi gödrök ásítoznának feketén e nevezetes városok mûemlékekként számon tartott patinás épületei és köztéri szobrai között. Ami azonban közép- európai szomszédainknál a fantasztikum világához tartozik, s csupán valamiféle olcsó katasztrófa-film ötleteként jöhetne számításba, az Erdély kulturális központjában, Kolozsvárott a hétköznapok ízlés- és bokaficamító valóságához tartozik. Hiábavalónak bizonyul(t) mindenféle tiltakozás, törvényes rendelet, a polgármester régészeti lázát nem képes csillapítani semmi sem, s a felszólítások és szakvélemények vándormadarakként húznak el a gödrök fölött.A napokban - kihasználva a régiségkedvelô polgármester távollétét - a prefektus parancsára nekifogtak a fôtér helyreállításának, ám a munkálatok hamarosan leálltak. Nyilatkozatok, érvek és ellenérvek csaptak össze, igazi gödörháború bontakozott ki a polgármesteri és fôispáni hivatal alkalmazottjai között, s közben minden maradt a régiben. A város fura urának kiváltságai közé tartozik ugyanis a gödörjog is, amely kísértetiesen hasonlít régi idôk pallos jogához, melybe még az uralkodó se szólhatott bele. Pedig most arról van szó, hogy Nato hadgyakorlatra fog sor kerülni, s az idelátogató magasrangú vendégek elôl el kellene tüntetni valahogy a rombolások nyomait, máskülönben még azt hinnék, hogy a bombaszaggatta Boszniába tévedtek... (Tán csak nem ruccant át ide is egy gépünk, kérdeznék majd bûntudatosan egymástól a riasztó látványt szemlélve.) A Szent Mihály templom megcsúfolt környéke jelzés értékû. Amit ugyanis az arra járók látnak, semmiféle balkáni mellébeszéléssel nem lehet eltussolni. A gödrök és árkok az ország jelenlegi siralmas állapotára utalnak, arra a gazdasági és morális válságra, mely napról-napra mélyül alattunk. Amíg Mátyás király szobra tériszonnyal küszködve szédelegve egyensúlyoz az agyagos mélység fölött, azt jelenti, hogy mifelénk a haladás csak papíron létezik. Koalíciók köttetnek, szövetségek bomlanak föl, csábító ígéretek kacér rázogatásával újból elkezdôdik a politikusok szégyentelen választási kánkán tánca, ám a kincses város elkeseredett és megalázott polgárai már csak abban reménykedhetnek, hogy Mátyás király megsokallva ezt a lehetetlen helyzetet, végre leszáll fémlováról és a lapátot felséges kezébe ragadva, igazságot tesz. S ennek - valljuk be - jóval nagyobb az esélye, mint a gödrök városrendészeti parancsra történô eltüntetésének. Ha azonban a fenséges király nem igyekszik, a "régészeti feltárások" folytatása miatt könnyen elôfordulhat, hogy kisebbségi politikusaink legközelebb nem a Szent Mihály templomban fognak ünnepélyesen fölesküdni a romániai magyarság védelmére, hanem egy római bordélyház és szatócsbolt romjai között, a mûemlék- gödrök homályában.

Szakács István Péter

Elkészültek az RMDSZ jelöltlisták Maros megyében. Az újságírói kérdésre: "Hogyan értékeli az RMDSZ politizáló rétegének hozzáállását, mert tudomásom szerint elég szerény volt a részvétel?" Dr. Kelemen Attila (Maros megyei RMDSZ elnök) ezt válaszolta: "Azokon a gyûléseken, amelyeken jelen voltam, a jelenlét számomra meglepôen jó volt." Ugyan annak az újságírónônek a következô kérdésére: "A jelöltállításra vonatkozó szabályzat bizonyos részvételi küszöböt szabott meg a jelölôgyûlésekre. Tehát ezek érvényessége vagy érvénytelensége a kérdés. Ezt hogyan kezelte a választási bizottság?" Virág György (a tanács RMDSZ-es elnöke és a területi választási bizottság elnöke) azt válaszolta: "Legalább 50 személyt kellett volna összehívni ahhoz, hogy a létszám elégséges legyen a jelöléshez".Ezek tovább mondják a magukét, mi pedig az erdélyi magyar tarka birkák el hisszük ezt is, négyévenként pedig újraválasztjuk az elmulasztóinkat.Na, elég az hozzá, hogy a 2000. 09. 06-i Népújságban, Románia egyik legnagyobb St. Gheorghius lap alapítója, Makkai János, (Markó) alá helyezett néhány olyan kérdést, amelybôl kiderült, hogy az RMDSZ az jó, de mégse: "Mert jó, ha észben tartjuk, hogy szenátornak, képviselônek lenni nem kiváltság, s nem arról szól, hogy privilégiumokat kaphatunk és azokkal élhetünk. Ez feladat és munka, olykor nehéz helyzetekkel járó helytállás. Mi így fogjuk fel, s igyekszünk is érvényre juttatni a jelöltek kiválasztásában." Leninünk nem okult Kurkó Gyárfás, Kacsó Sándor és más romániai magyar "jóakarók" történetébôl? Egy Lenin ekkor igazi Lenin, ha téveszméit a népére tudja tukmálni! A Markó udvar tagjai torzóra gazdagodtak az elmúlt tíz évben (tisztelet a nagyon kevés jóérzésûnek közülük). Csináltak maguknak kacsalábon forgó egzisztenciát, miközben ígéreteik álomként lebegnek továbbra is elôttünk. Szerintük legyünk boldogak és hálásak nekik, azért, mert Európa legkifosztottabb csórói lettünk egy olyan országban, ahol az "államalapítók" lopnak és mulatoznak, az RMDSZ pedig ropogóst zenél a talpuk alá. Ha vannak népirtásért elitélendô bûnözôi Európának, akkor Milosevics mellé odaírhatók: Markó Béla, FrundaGheorghe, Borbély (Frizér) Ladislau, Kelemen Attila és a többi romániai magyarok haszonlesôi (és élvezôi) Nem mutatnának rosszul a hágai törvényszéken a vádlottak padján.

Toducz

ÔSZ

- Melyek a legáltaláno-sabb belgyógyászati problémák?- A szív és érrendszeri megbetegedések, keringési zavarok, agyérgörcsök, trombózis, magas vérnyomás, légzôszervi -, légúti megbetegedések, asztma, TBC, a tápcsatorna betegségei, emésztôrendszeri betegségek, epehólyag betegség, hasnyálmirigy-gyulladás, a húgyutak és a vesék betegsége. Ritkább az elôfordulása a vérképzô szervi megbetegedéseknek és az endokrinológiai (a belsô elválasztási mirigyek) problémáknak. Na-gyon gyakori a cukorbetegség elôfordulása.- Sok a cukorbeteg vidékünkön?- Legtöbb betegség társtényezôjeként szerepel a cukorbetegség, amelyet civilizációs betegségnek tekintenek, mivel gyakran a túlzott táplálkozás és a kevés mozgás következményeként alakul ki. Városunkban kb. 1300 cukorbeteget tartunk nyilván, de valószínûleg ennél jóval több a fel nem fedezett betegek száma. A 2-es típusú cukorbetegek rizikótényezôje öröklôdik, az 1-es típusú betegségnél nem öröklôdik a hajlam. Egészséges, lehetôleg kalóriaszegény táplálkozással több zöldséggel, kevesebb zsiradékkal, több mozgással, egyszóval egészséges életmóddal részben megelôzhetô.- Az ôszi hónapokra jellemzô, hogy emésztôszervi betegséggel küszködnek az emberek.- Ez egy régi, klasszikus megfigyelése az orvostudománynak. Fôleg a fekélyre jellemzô, de más krónikus bélbetegségek is rendszerint ôsszel és tavasszal jelentkeznek leginkább. A természeti ciklusok váltakozásával az emberi szervezet életmûködései is változnak, áthangolódások következnek be az egyes életmûködésekben. Ugyanakkor ezekben a hónapokban az étkezésünk is megváltozik, fôleg a téli idôszakban konzervált, állati eredetû táplálékot fogyasztunk. Tavasszal az ember aktivitása fokozódik, akinek fekélye vagy krónikus bélbetegsége van, ilyenkor fájdalmas idôszak következik, mert kiújul pl. a fekély. Ôsszel ugyanez következik be, amikor a nyári, zöldségekben gazdag táplálkozásról áttérve, a szervezetben áthangolódások következnek be. - A szívbetegeknek és magas vérnyomásosoknak mennyire kedvez a változékony idôjárás?- Egyáltalán nem kedvez, bár hogyha stabil az idô, jobban érzik magukat, mint a nyári kánikulában. Az idôjárási frontok megzavarják mind a szívbetegeket, mind az asztmás és izületi betegségben szenvedôket. - A vesebetegek száma emelkedik-e ilyenkor?- Az ôszi és tavaszi idôszakban a húgyuti fertôzések emelkedô gyakoriságot mutatnak. Amenynyiben az illetô érzékenyebb, nem alkalmazkodik a körülményekhez, könnyen kialakulnak a felfázások. Az anatómiai adottságok következtében, nôknél gyakoribb ez a betegség, amikor alhasi, égô fájdalmak, görcsök léphetnek fel, gyakori vizelési inger, hôemelkedés, sôt láz is elôfordulhat. Nem ajánlatos otthon kezelni, mert olyan baktérium-törzsek alakulhatnak ki a húgyutakban, amelyek késôbb nagyon makacs fertôzéseket idézhetnek elô. Ajánlatos orvoshoz fordulni, szakszerû kezelést igényel, mivel krónikus vesegyulladás, vese-elégtelenség lehet a következménye.- A gyomorfekély a rendszertelen étkezés következménye?- Régebb a rendszertelen életmódnak, stressznek, különbözô ártalmaknak, mint a dohányzás, kávé, tulajdonították az elsôrendû szerepet. Ezeknek ma is van szerepük, mint gyomor-irritáló együttható tényezôknek, de ma már úgy vélik, hogy a fekély-betegségek hátterében egy bakteriális fertôzés áll. Ezek a gyomor nyálkahártyájában szaporodnak, ott helyi gyulladást okoznak, savtúltermelést eredményeznek, azáltal, hogy a nyálkahártya gyulladt, sérülékennyé válik, ezáltal alakul ki a seb, ami tulajdonképpen a fekély. Ezt rendszerint antibiotikummal és gyomorsav-termelést gátló gyógyszerekkel gyógyítják. - A gyógyszerek a hatóanyagokon kívül test-idegen anyagot is juttatnak a szervezetbe...- Ez aktuális kérdés, mivel a természetgyógyászat a reneszánszát éli. A kémiai anyagok, amit gyógyszerként alkalmazunk, legtöbbjük testidegen anyag, sôt legtöbbjük természet-idegen, szintetikus termék. Szinte nincs olyan gyógyszer, amelynek a kedvezô hatáson kívül kellemetlen vagy ártalmas mellékhatása ne lenne. Ez rendszerint az adagolás idôtartamától is függ. Az orvos feladata felügyelni a helyes alkalmazást, de elôre nem lehet kiszámítani a vegyi reakciót, van aki fokozottabban érzékeny egy bizonyos vegyületre. Ezért a kémiai gyógyszerek használata a lehetô legrövidebb ideig és a legkisebb mennyiségben adagolt kell legyen. Kivételt képeznek a krónikus betegségekben szenvedôk, akik hosszas gyógyszerszedésre kényszerülnek. A természet-gyógyászati szerek mindegyikének kedvezô hatása van, ezekkel enyhébb betegségeket, mûködési zavarokat lehet kezelni. Legtöbb esetben kiegészítôként használják ezeket más gyógyszeres kezelés mellett. Egy súlyos beteg kezelését kizárólag erre alapozni azonban nem lehet. - Gyakoriak a gyomorgyulladásos-esetek?- A gyomorgyulladásnak két formája van, a heveny, amely étkezési hibák, nagy mennyiségû étel, vagy romlott élelmiszerek fogyasztása után jelentkezik. Felsô hasi fájdalommal, lázzal jár, általában nem igényel kezelést, miután kiürül a gyomor, pár nap diétás táplálkozás után rendbe jön a beteg. A krónikus gyomorgyulladást rendszerint egy baktérium okozza, ilyen esetben a panaszok évekig elhúzódnak. Ezt az állapotot gyomor-tükrözéses vizsgálattal lehet felismerni, a baktérium elpusztításával, savtermelést gátló szerekkel kezelhetô. - Vidékünkön gyakoriak a májbetegségek?- A heveny májgyulladást az A-típusú hepatitis vírus okozza. Ez városunkban annyira gyakori, hogy folyamatos járványról is lehet beszélni. Ez a betegség hosszú távú következményeket nem hagy maga után, nyomtala-nul gyógyul. Az idült májbetegségek közül vidékünkön az alkohol okozta májkárosodás vezet. Második helyen a B és C vírussal fertôzött májgyulladás után visszamaradó krónikus májgyulladás áll. Ezek mindegyike azért problémás, mert ha nem kezelik ki idôben, akkor cirózis, a máj teljes károsodása, majd végül májelégtelenség lesz a következménye. Nagyon gyakori az epeféreg-fertôzöttség, ami makacs emésztési zavarokat, allergiás jelenségeket, bélgyulladást, krónikus hasmenést okozhat. Legjobb védekezés ez ellen a higiéniai szabályok fokozott betartása.

Szász Emese

Udvarhely környéki falucska, kicsiny iskolájában tanítottam történelmet tanügyi pályafutásom kezdetén. Éppen a kezdôkre jellemzô, majdnem önkontroll nélküli énbedobással, nekihevülten áradoztam az ôsi egyiptomi civilizáció, a piramisok nagyszerûségérôl, amikor észrevettem, hogy az egyik kisdiák nem figyel rá. Elrévedezô, üveges tekintettel bámult ki az ablakon, átnézve rajtam is, mintha ott sem lettem volna. Kissé megbántódva, de akkor még ôszinte szívvel szögeztem neki a kérdést: - Hová merült el szép szemed világa? A nebuló össze se rezzent a hangomra, úgy vágta rá a csöndes választ: odakinn ôsz van és esik az esô. Egy tized másodpercre megdermedtem, majd azt mondtam neki: - Igazad van kisfiam, ôsz van és esik az esô - és mindez régebbi, hatalmasabb történés a piramisok építésénél, hiszen már akkor is ôsz volt és zuhogott a történelem elôtti esô, amikor még ember nem taposta a földet... Mint különös hírmondó, fogékony diák- agyte-kervények fáradhatatlan szántó-vetôje, ma sem tudok mást, többet mondani. Csendes riadalommal újra és újra elmondom a nagy hírt: ôsz van! Mint Babits versbéli hírnöke, nagy hírként kiáltom amit mindenki tud: ôsz van! Közelegnek az országos választások, lerövidítették a kampány idôszakot, még nem tudjuk, hogy kik lesznek a mi jelöltjeink; elôre lépés történik a csereháti monstrum-per ügyében, városunk még mindig tanácstalan; tanügyi dolgozóink többsége egészségügyi vizsgálat nélkül kezdett neki a tanításnak, a drágulások felsô határa a hulló csillagos égbolt. Igen, igen, értem: ôsz van. Putyin orosz elnök hibásnak érzi magát a tengeralattjáró katasztrófája miatt, Clintonéknál is stafétaváltás ígérkezik; Sydney is az ötkarikás sportrendezvény lázában ég. Minderre Babits botos vándoránál is ingerültebben vágom rá: mit bánom a híreket én! Hiszen tizennyolc évvel ezelôtt már megtanulhattam az ötödikes falusi gyermektôl: a nagy hír az, hogy ôsz van. Lebotorkálok a Sétatérig és a Küküllô parton az aláhullott hírek avarában a kipattant titkokra, a fényes barna gesztenyékre taposva "hallgatom a híreket, miket mélyembôl én szavamhoz" S ha néha megfeledkezem magamról és elragad a közéletiség heve, lehût az ôsz hírével a magaslatból aláereszkedô próféta intelme: mi kicsiny minden emberi történés!Szerencsés embernek tartom magam, hiszen ismét taníthatok történelmet ötödikeseknek. Vallom, hogy elnök-és mindenféle jelölt közéleti nagyságaink tanulhatnának tôlük. Például azt, hogy mi a történelmi esemény. A minap is ezt kérdeztem egyik leánykától az osztályban. Kibomlott a hajcsatom - hangzott a válasz.

Fábián Lajos

1. A víz és a gáz árának állandó növekedésére való tekintettel egy húsz lakrészes tömbház lakói úgy döntöttek közös megegyezéssel, hogy az esténkénti fürdést az egyik földszinten lakó lakótársuknál fogják elvégezni. Ennek eredményeként az ötvenhárom lakó egy kádrészben oldja meg a tisztálkodási gondjait, és közösen fizetik az elhasznált víz értékét. Állítólag egy vécét fognak közösen használni és csak minden negyedik lakó fogja lehúzni a vizet. Az Urbana RT. Nem örvend az ötletnek.2. Nemsokára alakuló harcias tanácsnak és annak RMDSZ-es tanácsosainak az amerikai nagykövetség tizenhárom darab baseball ütôt adományozott, míg az Udvarhelyi Polgári Egyesület taná-csosainak az angol nagykövetség nyolc darab, a királyi testôrségtôl kiselejtezett és a Borbáth István úr cégénél újra hegyezett lándzsát adományozott. Az egyetlen golyószórót Szász Jenô polgármester úr kapta, amit csak a végsô pillanatban használhat az üléseken kialakult súlyos incidensek esetében. Minden elesett tanácsos helyére mindig a listán következôt kell beültetni. 3. Az Udvarhelyi Polgári Egyesület közbenjárására a városi Villamossági Vállalat Vezetôsége úgy döntött, hogy a villanyoszlopokra felragasztott Antal István kampány fotói a 2004-es választásokig térítésmentesen fenn maradhatnak.4. Az Orbán Balázs utcai fahíd újraépítésére október havában kerül sor. Volt alpolgármesterünk, jelenleg megyei tanácsosunk, sôt most már parlamenti képviselôjelöltünk Sófalvi László ismeretségei révén egy Koszovóban állomásozó NATO hadosztály Dél Afrikai hidász századtól kapott ígéretet a munka elvégzésére. A tolmács szerepét az "Udvarhelyi Híradó" munkatársa, jó barátom, Fülöp D. Dénes újságíró vállalta magára. Az elszállásolás a Csereháti épületben történik. 5. Az elektromos áram árának állandó növekedésére való tekintettel a Nyugdíjasok Önsegélyzô Pénztára a Vatikántól tízezer darab energiatakarékos, csavarmenettel ellátott viasz gyertyát kapott, amit a rövidlátó nyugdíjasok megsegítésére fognak szétosztani. Használata csak állólámpákba érvényes.6. Egy svájci aggmenház vegyeskara a vékonypénzû nyugdíjasok megsegítésére ötezer darab Viagrát és háromszáz intim betétet adományozott. Finta Béla elnök közbenjárására a posta vezetôsége megígérte, hogy a nyugdíj kézbesítéskor a postás házhoz viszi a fent megnevezett kisegítô és besegítô egészségügyi termékeket.

Bokor Ferenc

MÛVELÔDÉS

"Utánozni ma Aranyt értelmetlen és lehetetlen próbálkozás lenne. De tanulni nagyon is lehet és kell nyelvi tisztaságot, formai gondosságot.... " - írja 1970-ben Benedek Marcell. A Toldi-trilógia költôjét ajánlom olvasásra, - de mindenféle irodalmi tanulmányokat, bevezetôket és utószavakat mellôzve, egy anekdotával világítanám meg milyenségét. Utolsó éveiben visszavonultan élt, nehezen adott ki verseket a kezébôl. Ha pedig mégis sikerült valakinek egy-egy verset kikönyörögnie tôle, arra viszont nem fogadott el honoráriumot.A történet Gyulai Pállal kapcsolatos és a vers, A tölgyek alatt c. költemény, amelyért a költô nem fogadott el honoráriumot. Gyulai, hogy adós ne maradjon, egy szônyeget vásárolt, melyet az alábbi mód számlázott. "Számla. - egy szônyeg a Tölgyek alatt, A pesti ligetben, és a Hídavatás. Költeményekért.Még kérnék egy hosszabb, vagy két rövidebb költeményt. Akkor aztán nem tartozunk egymásnak semmivel. Arany válasza a következô: "Tessék a luxoriosus szônyeget becsomagolni és elvitetni." Mire Gyulai postafordultával. "... ne tessék luxoriosus költeményeket írni, akkor a szerkesztôk sem fognak luxoriosus szônyegekkel kedveskedni...." (A nevezetes szônyeg a második világháború forgatagában tûnt el a szalontai Arany-múzeumból.)Neve még életében a nemzeti költészet jelképe volt. Így ír Vadnai Károlynak költészetének nemzeti ihletettségérôl. "Azt hiszem, a költészet nemzetiessége mellett kötelesség s legillôbb felszólalnom nekem, ki még ez irány utolsó mohikánjaképp a földön járok. Íme a Hitvallás c. versbôl két sor:"Költô az legyen, mi népe,Mert kivágyni kész halál."Azok közül a nagy magányosok közül való, akik sorsát élik, szenvedik, elszigetelôdésnek tûnô magányukban is. A múlt hagyományaihoz eltéphetetlen szálakkal kötôdô nagyepikánk, ballada-költészetünk világirodalmi rangú mûvésze. Nem titok: mondanivalója, költôi nyelvezetének sajátos volta miatt, nem ismeri eléggé a világ. Élete látszólag kiegyensúlyozott, nyugodt, felfelé ívelô. Füstös házikóból indult, és a Magyar Tudományos Akadémia impozáns épületébôl kísérik el utolsó útjára. Az ismert életrajzi adatok heleyett idézzük Gyulai Pálnak küldött önéletrajzának utolsó sorait: "Egyszerû élet ez, de mégsem nyugodt, csendes mint némely gondolná, folytonos küzdés, melyben én voltam a gyengébb fél. Több eréllyel, szilárdsággal, tán lett volna belôlem valami, de ez hiányzott mindig. Tehetségem mindig elôre tolt, erényem hiánya mindig hátravetett s így lettem, mint munkáim nagyobb része, töredék...."A Rab gólyája, akárcsak Baudelaire Albatrosza, önarcképének is tekinthetô. Metszett szárnyú gólya, a költô, akinek ha ki is nô szárnya, hogy elrepülhessen, "rossz emberek elmetélik". A népköltészet szerepérôl kialakított felfogását, így fogalmazza meg Pákh Albertnek küldött levelében: "Mert azt hiszem, amely népnek nem volt, nincsen gazdag népköltészete, annak nem lesz önálló nemzeti költészete, hanem mások hulladékain fog élni, mint Róma a Hellászén. Virgilje lehet legfönnebb, de Homérja soha." De Tekintetes jegyzô uram humora sem alábecsülendô. Harminc éves, amikor Petôfinek írja levelében, nem kis öniróniával: "Ej mit! türelem! Kiáltasz te írsz a türelemrôl, .... melyben bennünket becsületes, szorgalmas, rendszeretô embereket per birka et szamár traktálsz. Bizony szép!... írom a küzdést, amelyben valék, az aggodalmat percrôl percre.... te fogadat piszkálod a kényelmes Pilvaxban, biztos fedél alatt s rám kiáltasz. "ha férfi vagy, légy férfi!" "Jó, jó házasodj meg csak!""Letészem a lantot. Nyugodjék.Tôlem ne várjon senki dalt"Majd újra egy Arany-vallomás egy Tompa Mihálynak írott levélbôl. "Sokszor csekélység hozott pillanatnyi szórakozást. Egy nagy súly nehezült még lelkemre, azon meggyôzôdés, hogy én nem vagyok képes mûvet alkotni." Ady épp ezt a tépelôdô, kétségek közt viaskodó, magát leplezetlenül megmutató Aranyt értékelte. Hisz már irodalmi közhely, hogy csak a zseninek és dilettánsnak nincsenek kételyei. "Verseimben van-e érdem,/ Sose bánom, sose kérdem" - vigasztalja önmarcangoló magát a vigasztalóban. Ugyanakkor egyensúly teremtô szándékkal utasítja el a "nyers valót", a "csip-csup igazat", de elutasítja a valóságtól elrugaszkodott fellengzôsséget is. Esztétikai elve, a "hûtlen hívség". És most értünk el, nem egy idézet után költészettanához, - Vojtina ars poétikájához."Mendacem oportet esse memorem...Azaz, - magyarra téve a szavak:Költô hazudj, de rajt’ ne fogjanak."Nemcsak versírással foglalkozónak ajánlom e pár sort, hisz e versben benne foglaltatik a "mûhely-titok" is. Az "elleshetô- mesterség" titka. "De költônek, bár lénye isteni, /Nemcsak szabad - szükség fillenteni."Ugyanakkor inti minden korok költôjét: "Gyôzz meg, hogy ami látszik, az való/ Akkor neved költô lesz, nem csaló,"Majd a vers vége felé összefoglalásképpen "Jelennek írunk s tán a jövônek, / Legtöbbje pénzért a betûszedônek, / De az sosem hallgatja Vojtinát, / Gyártván divathoz a vásárfiát."A látszat nem képzelhetô el az igaz nélkül. Valóság nélkül nincs költészet. "Itt a különbség, hogy e látszatot, / Igaz nélkül meg nem csinálhatod."És végül fejezzük ne " egy úri hölgyhöz" intézett levelébôl vett idézettel: ".... hogy valaki költô lehessen, kell vagy a gondolatok eredetiségében, vagy a kifejezés hatalmában, vagy a formák kezelésében, vagy a nyelvben, vagy mindezekben összevéve lenni olyasminek, ami önállásra mutat, mielôtt valakinek csak némi sikert is ígérhetnénk a költôi pályán...." 1877-ben írt Intés c. versének utolsó szakasza tömény összegzése a versírásnak. "Olykor egy-két szó is jobban helyére üti a szeget, mint az olyan, ki beléhord földet, poklot és eget, s ordít, amíg elreked."

Sebestyén Irén

Egy érdekes hétvégi út- élményemet szeretném most megosztani a rovat olvasóival. Gondoltam merészet és nagyot, s ellátogattam FIRTOS VÁRÁRA. Nem olyan egyszerû kis "látogatás" volt az, nem amolyan nyugis körséta! Kemény munka feljutni a hegyre, még keményebb megtalálni a várat...

Íme az útvonal: Udvarhely - Kalonda, balra egy kitérô, rossz földút. Azon fel Pálfalvára, onnan át Firtosváraljára, ami végeredményben a Várhegy alatt található. És aztán fel a nyaktörô úton... A hegy tetején egy kör alakú tisztáson található a vár, ha még annak nevezhetô. Jelenlétét a körben szétomlott kövek sokasága jelzi. Egyetlen ép falszakasz van csupán, az is ala-csony. Különben jó elgondolás szerint épült az erôdítmény, hisz két oldalon olyan szakadék "védi", hogy még túracipôben is alig lehet fölmászni, nemhogy páncélban, ostromfegyverekkel. Izgalmas hely, mondhatom! Sajnos omladékban áll Firtos hajdani büszkesége. Hogy megértsük a miérteket, vissza kell menjünk a múltba: A Firtos vár ôsváraink egyike, építésének pontos adatai ismeretlenek. A régészek megállapítása szerint a XII. században épülhetett, de feltételezéseik szerint egy már korábban meglévô alapra. Hadászati jelentôségét hamar elveszítette, így már a kora kereszténység évszázadaiban szerzetesek lakhelyévé vált. A reformáció idôszakában részben önként, részben az unitárius váraljaiak nyomására elhagyták a szerzetesek a várat, de 1714- ben visszaköltöztek a jezsuiták, akik 1721-ig lakták, hogy néhány év után, 1737-tôl a minoriták kezére kerüljön, akik 1780-ig maradtak benne. Ettôl kezdve lakatlan a vár, ennek következtében rohamosan omladozni kezd, a javítást nincs ki elvégezze, de értelme sem lenne a munkának, így átkerül a váraljaiak tulajdonába (hisz az ôk földterületükön áll a vár), akik a használhatóbb részeit elhordták, házak, majd a templom építésénél használva fel.Feltételezések egész serege született arról, hogy ki építette a várat, még érdekesebbek az akkor már meglévô alap körüli viták. A régészek szerint ott már a XII. század elôtt vár állott, építôi vagy a rómaiak, vagy egy, a környéken élô kelta népcsoport. A feltételezéseket megerôsíti az is, hogy például Csehétfalva határában a keresztúri múzeum emberei egy kelta síremléket fedeztek fel, Firtos várában pedig római pénzérméket találtak. Ugyanakkor fellelték az Énlaka felôli részen lévô hajdani római erôdítmény maradványait is.Elég szomorú véget ért a hajdani ôsvár: házak, a templom részévé váltak kövei, de ez felfogható úgy is, mint továbbélés. Mert hiába vált rommá a vár, emléke a vidék szájhagyományában elevenen él. Egy egész sereg történeti- és kincsmonda, valamint tündérmese fûzôdik hozzá. Érdekességként közzéteszek most néhányat: "A tatárjárás üdejibe épitötték a várat. Megfigyelôpont vót, onnan követték a tatárok mozgását, s ha valamit láttak, örökké jelöztek a környezô váraknak: Tartód és Kadács várának. Ez a három vár állandó kapcsolatba vót, világitófáklyákkal jelöztek egymásnak, ha valahol valami ellenségösködés lépött föl. (D.A.)Biztos, hogy barátok is lakták a várat, me’ a kápolnának a romjai még most is látszodnak. Állítólag azért kôtöztek el, me a váraljaiak fenyögették ôköt. Az atyhai pap kellött vóna gondját viselje a várnak, de az nem törôdött vele, a kegytárgyakot is elhordta. A harangot valószínûleg a háborúkó vitték el, de azt is mondogatták, hogy a barátok ásták el, mielôtt elmöntek vóna. (J.G) A Firtos várat a tündérök épitötték. Tartód várától hordták ide a köveköt, de csak addig dógozhattak, amig hajnalba megszólalt a kakas. Két tündér éppen égy nagy likas követ hozott, amelyikön át vót dugva egy rúd, amikó megszólalt a kakas. No, a tündérök leejtötték a követ, ahova leesött, azt a helyet most is úgy híják, hogy Likas kô. (V.M.) Éccô égy váraljai legény belészeretött a tündérkirálynéba. Fehér lován mindön éccaka följárt hézza, a Firtos várba, de csak titokba, me a többiek nem szabadott megtudják. Mégis fölfödözték ôköt, a legénynek mönekûni kellöt, igön ám, de a lova lába megbotlott, a legény bézuhant a sziklán, a ló pedig fönnakadt a kantárjától fogva. A hanyotág esött fehér ló alakja most is jól látható. Mü itt a faluba szoktuk figyelgetni, me jelzi az esôt: ha jó üdô lösz, akkó szép fehér, de ha esô készül, megszürkül. (D.R.)Állítólag a Firtos várból a tündérök lekôtöztek a Fias Málra. Mindön hetedik évbe kijônek a nagy domb tetejire, s ott táncolnak. Ha valaki oda bémönyön, hét esztendeig nem tud kijôni. (L.B.) Égy páfali öreg álmot látott: Azt mondta neki égy hang, hogy mönjön ki a várba, a béjárat mellett kap égy vasajtót, azt feszítse föl. Az ajtó háta mögött van égy kád ezüst- s égy kád aranypénz. Vigyön magával annyit belôle, amennyi jól esik neki, de vigyázzon, me ha bézáródik az ajtó, akkor hét esztendeig ott fog maradni. Az öreg nem mert kimönni, de három napig még az álmát se merte elmondani sönkinek. Mikor osztán utána elmondta, kimöntek a falubeliek, de nem kaptak suhút sömmit."(V.A.I.)A fennebb olvasható népi közléseket 1999-ben gyûjtöttem. Érdekes, majdnem egzotikus kép bontakozik ki a várról. Érdemes megnézni, s a környezô falvakban ezeket a "történeteket" élôben is meghallgatni.

Zsidó Ferenc

Február. Enyhe tél, vagy hideg tavasz. A levegôben a változás illata. A hideg még megpróbált nyeregben maradni, de csak úgy, amint a megszúrt állat igyekszik elfutni, menteni életét. Az emberek az utcákra merészkedve figyelték a természet mocorgását, a rügyek merész pattogását.Ha T is figyelt volna ezekre a dolgokra, akkor talán másként történhetett volna minden. De nem tette. Már rég nem tudta felfogni, ami körülötte volt. Nem látta, vagy nem akarta látni a változásban rejlô reményt. Csak ment.A kisváros, ahol mindez történt, szokványos hely volt. Utcái, terei mintha egy mindennapi történetet bemutató film díszletei lettek volna. Rend és tisztaság jellemezte, az emberek vigyáztak környezetükre. A város hepehupás dombok karéjában feküdt. Mindene megvolt, mégsem volt benne semmi. Nem rendelkezett jelentôs történelmi múlttal, sem nagy szülöttekkel. Itt csak egyszerû, szorgalmas emberek voltak, kialakult szokásokkal és életfilozófiákkal, melyek néha beváltak, néha nem. Aki nem tudott ezekkel a szokásokkal élni, annak elôbb-utóbb mennie kellett...Mint ismeretes, az ember "le- vegô nélkül" nem sokáig b&