Comb-nyakcsavarok, protézisek és egyéb testrészeket pótló készítmények érkeztek adományként pénteken a városi kórházhoz.
Az adományozó a magyarországi Országos Traumatológiai Intézet és a készítmények értéke kb. 20 millió forint. Az Intézet munkatársát dr. Pestessy József baleseti sebészt és a anaesthesiológus szakorvost kérdeztem az adományról, aki a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) Elôre csapatának is a sportorvosa.- Konkrétan mit tartalmaz az adomány?- Ortopédiai és traumatológiai anyagokat hoztam. Ezek a csontmûtétekhez szükségesek. Azért hoztam Udvarhelyre, mert a BKV Elôre budapesti közlekedési Vállalat öregfiúk csapata a Budvár Fc-vel való kapcsolatomnak köszönhetôen a hétvégén játszani fog Udvarhelyen. Látogatásunk alkalmával ezt az ajándékot Székelyföld, Udvarhelyszék vármegye székely sérültjeinek a használatára áthoztam. Mózes István az FC Budvár elnöke kapcsolatukról a következôket nyilatkozta:- A dr. Pestessy úrral én igazán a nyáron ismerkedtem meg. A Budvár nyári Tornáján meghívást kaptunk a BKV Elôre csapatától és tudni kell, hogy dr. Pestessy évtizedek óta a BKV sportorvosa is. Ottani tartózkodásunk idején olyan ellátásban részesültünk és olyan barátságok köttettek, amelyet ápolni akarunk. Ezt tudni kell, hogy Pestessy doktornak Udvarhelyen régi barátai, régi kapcsolatai vannak és meghívtuk a BKV Old Boys csapatát a hétvégére egy Budvár-BKV tornára. Ez alkalommal több millió forint értékbe hoztak a kórháznak baleseti felszereléseket, protéziseket.
Péter Attila
A júniusi helyhatósági választások "eredményeként" végül csak bekövetkezett az, aminek elôbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül be kellett következnie: a közel fele-fele arányban magyarok és románok által lakott Marosvásárhelyen az RMDSZ jelöltje, Fodor Imre elveszítette a polgármesteri székért vívott küzdelmet.
A vereség okozta fájdalmat, a világvége- hangulatot csak fokozta az a tudat, hogy a lakosság etnikai összetételét, valamint az utóbbi tíz esztendôre jellemzô demográfiai trendet tekintve - talán ez volt az utolsó alkalom arra, hogy magyar polgármester kerüljön az erdélyi magyarság számára sok tekintetben végvárnak számító Vásárhely élére.A június 18-i dátum - amint azt Dorin Florea gyakran han-goztatta - valóban történelminek bizonyult, hisz elsô ízben került választott román nemzetiségû elöljáró Vásárhely élére. Florea már fôispáni minôségében is ambiciózus politikusnak bizonyult, aki kiválóan értett ahhoz, miként kell magára irányítani a választópolgárok figyelmét. Ebben hatékonyan segítette a helyi román sajtó is. A választási kampány során tett populista ígéretei következtében fokozott várakozás elôzte meg az új elöljáró beiktatását. Érthetô tehát, hogy ténykedését az azonnali és lehetôleg látványos eredményekkel járó intézkedésekkel kezdte. Az sem szegte kedvét, hogy az elsô ilyen próbálkozására - a csendôrségnél szolgáló sorkatonákkal próbálta kitakaríttatni a szennyvízcsatornához hasonlatossá vált Poklos-patak medrét - csúfos kudarcot vallott. A következô, immár valóban látható eredménnyel járó intézkedéseként elrendelte a fôtéri épületek homlokzatának újrafestését, amit a központ járdaburkolatának színes cseréppel történô kicserélése követ majd nemsokára. Számos választási ígérete közül a háromnyelvû helységnévtáblák felállítására vonatkozó váltotta ki a legtöbb indulatot, legalábbis a magyarság körében. A hivatal bejárata elé közszemlére kiállított tábla a polgármester ígéretének megfelelôen valóban három nyelven íródott, csakhogy a román nyelvû rész kétszer akkora betûkkel, mint a magyar és a német. Az Európa Tanács címere pedig csak a román nyelvû rész mellett díszeleg. Ez késztette a Strasbourgban igencsak járatos Frunda György szenátort annak a nyílt levélnek a megírására, melyben az említett táblával kapcsolatos kifogásait megfogalmazta. Frunda komplexusokkal küszködô kultúrák, egyének pótcselekvésének tartja a feliratok különbözô nagyságú betûkkel történô írását. Figyelmeztette Floreat, hogy a helységnévtáblák feliratozásának módja ellenkezik a helyi önkormányzat határozataival is, mert az kétnyelvû - román és magyar - változatról döntött, ettôl eltérni csak újabb tanácsi döntés alapján lehetséges.A figyelmeztetések ellenére szeptember 1- jén a polgármester jelenlétében a város bejáratainál mégis felállították a három nyelvû táblákat. Az ügy kapcsán a sajtó képviselôi elôtt nyilatkozó Fodor Imre alpolgármester elmondta: szerinte a felállított táblák nem felelnek meg a törvény elôírásainak. Florea szerint az RMDSZ tiltakozása kizárólag kampánycélokat szolgál, a feszültségek szításáért pedig néhány magyar elöljáró a felelôs."Nincsen szabvány a táblákról. Azokon más nyelven is ott a város neve, mint az ország hivatalos nyelvén. Ezt tekintsék a magyaroknak szánt ajándékomnak. Egyébként is ez az én polgármesteri hivatalom, azt csinálok, amit akarok!" - zárta ingerülten mondandóját a polgármester. Az eddigiekbôl könnyen arra az elhamarkodott következtetésre juthatunk, hogy Dorin Florea kizárólag a gyorsan és könnyen, de fôleg látványos módon megoldható problémákra koncentrál. A látványos intézkedések erôltetése, valamint a román nyelvû helyi sajtó által biztosított állandó publicitás révén az elôzô városvezetés által kidolgozott hoszszú távú programok módosításához próbálja megszerezni a támogatást. Amire - figyelembe véve, hogy az önkormányzati testületben az RMDSZ frakció abszolút többséget alkot - elengedhetetlenül szüksége lesz. A beiktatása óta eltelt alig két hónap alatt Dorin Florea meggyôzött arról, hogy polgármesteri ténykedése nem fog következmények nélkül maradni. Ezt bizonyítja az is, hogy a meghívására Vásárhelyre látogatott Andrei gyulafehérvári, görög-keleti püspök a sajtó képviselôinek úgy nyilatkozott, hogy a jövôben az ortodox egyház hangsúlyosabban kíván jelen lenni a város szellemi életében. Ez arról árulkodik, hogy Dorin Floreanak van Marosvásárhely-stratégiája... Ami viszont a Markó vezette RMDSZ-nek egy évtizeddel a rendszerváltás után sincs.
Szentgyörgyi László
Ha e szó olvastán egy édes sóvárgás kavarog szívedben, egy percre a "régibe" réved tekinteted és arcod ránca mosollyá simul, mert jó volt itt élni, és hiszed, hogy lépteid nyomát úgy ôrzik itt a kövek, mint apáink a búcsúzó kézszorítás melegét, akkor ne habozz és mondd bátran: "Almás a világ közepe!!!"Itt találkozunk mindnyájan szeptember 9- én, hogy méltóképpen ünnepeljük meg, itt élôk és elszármazottak kereszténységünk kétezer és államiságunk ezer éves évfordulóját.Jöjjetek! Hazavárunk!
A millennium jegyében a hétvégén tarják a homoródalmási falutalálkozót. Sok a szülôföldjétôl távol került ma-gyart, székelyt hazavárnak - mondta Bodor Lajos, a falu polgármestere.A helyi polgármesteri hivatal és a homoródalmási Unitárius Egyházközség közös szervezésében lezajló programok a hit és a kultúra jegyében zajlanak..Szombaton reggel dr. Szabó Árpád unitárius püspök urat fogadják, majd hálaadó istentisztelet tartanak. 10.30-kor a templomkerten Hajas Lajos által faragott kopjafaavatásra kerül sor, amelyet 14 órakor homoródalmási népmûvészek kiállításának megnyitása követ a lelkészlakáson.Meghívottként érkezik Szabó Gyula író Kolozsvárról, és mint a falu szülötte, hazaérkezik Simón Gothárd Anna bútorfestô. A délutáni programban Temetôlátogatás szerepel. Utána barátságos futballmérkôzésre kerül sor az "Itthoniak" és a "Hazatértek" között. Az est a mulatozásé így nem marad el a Mûvelôdési Házban szervezett báli mulatság sem. A polgármester elmondta, hogy a vasárnap sorra kerülô fúvószenekari találkozón részt vesznek a székelykeresztúri, parajdi, agyagfalvi, szentegyházi, kápolnásfalvi, lövétei és a helyi zenekarok.Most az elôkészületeknél tartanak, a község határában kopjafa formájú irányító táblákat helyeznek el. Rosszidô esetén a programok a helyi kultúrházban zajlanak majd.
Péter Attila
A szinte megállás nélkül zuhogó esôben a szokottnál kevesebb vásárló látogatott el tegnap a városi zöldségpiacra. Gyümölcsbôl, zöldségbôl sem volt túl nagy a választék, ám az ôszi befôzésre készülô háziasszonyok jutányos áron juthattak hozza a különféle termékekhez. Az árak alacsonyabbak voltak, mint az elmúlt hetekben, az árusok hajlamosabbak voltak az alkudozásra, annak érdekében, hogy minél elôbb megszabaduljanak portékájuktól. Az ipari termékek, ruhanemûk, lábbelik iránt nem volt kereslet.A paradicsom kilójáért, minôség függvényében 2.000-6.000 lejt kértek, az uborka átlag 8.000 lejbe, míg a káposzta kilónként 7.000 lejbe került. A paprika kilója 7.000 lejbe, a csípôs paprika ára kilónként 20.000-25.000 lej között váltakozott, a paradicsompaprika 4.000-8.000 lejbe került. Egy kiló krumpli 3.500-4.000 lejbe, a hagyma 10.000 lejbe, a fokhagyma pedig 20.000 lejbe került kilogrammonként. Egy kötés murokért 8.000 lejt, fél liternyi paszulyért szintén 8.000 lejt, ugyanannyit kértek az árusok egy kötés tormáért is. Három kötés tárkonyért 10.000 lejt kellett fizetni.A gyümölcs ára a következôképpen alakult: a csemegeszôlô kilogrammonként 8.000-12.000 lejbe, a barack 18.000-24.000 lejbe került. A dinnyeszezon végén egy kiló görögdinnyét már 3.000 lejért meg lehetett vásárolni, a szilva kilogrammja 6.000 lejbe került. A déligyümölcsök ára nem változott, a banán kilogrammja 20.000 lej, a citrom 26.000 lej, a narancs kilója 20.000 lejbe került. Fél kiló vegyes méz 17.000 lejbe, ugyanennyi akác méz már 20.000 lejbe került. A kenyérliszt kilója 5.000 lejbe, míg a puliszkaliszt 6.000 lejbe került kilogrammonként.Egy kiló juhtúró 40.000 lejbe, a sajt 38.000 lejbe, míg az orda kilogrammja 34.000 lejbe került.
Szász Emese
- Interjú Jaklovszky Alfonz nyugdíjas gyerekgyógyásszal -
- Mint az égig érô fa ágai, úgy sorjáznak az idôben terebélyesedve vagy éppen fogyatkozva a családok is. Honnan sarjadt a Jaklovszky családfa szíkja?- A Jaklovszkyak a Jaklovszce községbôl származnak. Ahol ez a község fekszik, ôsi magyar föld. Azon szepességi városok birtokterületén található, amelyeket Zsigmond király annak idején a lengyel királynak zálogba hagyok. Magyarul Jékel falunak hívják. A Jaklovszce-bôl származtatva a Jaklovszky lengyelül jékeli családot jelent. A két világháború között apám pennás ember volt. Cikkeket közölt a Pásztortûzben az Ellenzék irodalmi mellékletében, a Hírnökben ... Fordított is . Többek közt a román-magyar kapcsolatoknak volt a korifeusa. Úgy gondolta, hogy meg kellene ismernünk egymást mielôtt meggyûlöljük... A nagyapám Ung megyébôl jött Kolozsvárra. Takácsmesterként tagja volt a Kalandosok Társaságának, a régi céh világban kalandosoknak számítottak azok, akik a mesterlegénnyé avatásuk után külföldre mentek tapasztalatcserére, hogy tovább fejlesszék mesterségbéli tudásukat. A házsongárdi temetôben van egy parcella, melyet a kalandosok temetôjének neveznek. Ott nyugszik nagyapám is. Egyrészt székely, másrészt német, osztrák-magyar származású vagyok. - 1940 augusztus 30. Bécsi döntés. Észak Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz. Emlékszik ezekre a napokra?- Turnu-Severinben folytak a tárgyalások. Hory András vatikáni magyar nagykövet volt megbízva a tárgyalások vezetésével. Akkor még nem tudtuk, és izgultunk, hogy hol lesz meghúzva a román - magyar határ. Mi udvarhelyiek viccelôdve mondtuk: hogyha Hory András vezeti a tárgyalásokat, akkor nincs nagy baj, mert van az ô családjának Homoródfürdôn egy villája és azt biztosan nem hagyja Romániának, vagyis Homoródot vissza fogják csatolni Magyarországhoz. Ha Udvarhely nem is kerül vissza az anyaországhoz, akkor legfönnebb mi is kiköltözünk Homoródra.Megszületett a döntés. Nem kellett kivonulni. Következtek a bevonulás napjai... Nagy puszparádéba vágta magát az egész város. Az elöljáróság a hölgyeknek is díszruhát varratott. A dísztribün a Kossuth Lajos utca torkolata elôtt, a fôtéren volt kiállítva. A városházi fogadás után, ahol Horthy Miklós és felesége is jelen volt, kivonultak a fôtérre és fogadták a város hódolatát. Bejött a vidék, a falvak képviseletei és táblákkal a kezükben vonultak fel az emelvény elôtt. A két szék - amelyekben Horthy Miklós és felesége ült az emelvényen- egyike itt van nálam. Ôrzöm. - Voltak atrocitások a románokkal szemben?- Nem. Alig volt román a két világháború között Udvarhelyen. Román volt a fináncfônök, de a beosztottak magyarok; a kórházi fôorvos, a vonatállomás fônöke, de a fütyülôsök, a bakterek ma-gyarok voltak... Románság kivonulása Székelyudvarhelyrôl semmit nem változtatott a város életében, ugyanis az ipar a kereskedelem, a kultúra mind magyar kézen, magyar irányítás alatt volt.- Orvosként részt vett a második világháborúban...- Tábori, katonai kórházakban dolgoztam mint orvos, ahová a sebesülteket hordták a frontról. A második világháború idején a kolozsvári hadtest kórházi orvosa voltam. 1944 augusztusa után végigvonultam Magyarország területén. A legszörnyûbb napjaim a tordai csata alkalmával voltak, amikor a Kolozsvárra érkezô sebesülteket nekem kellett számba vennem és elosztanom, hogy ki hova kerül: kinek milyen sebesülése van, hogy és hol lehet segíteni rajta, a mûtôbe vigyék-e, vagy hagyják meghalni mert már menthetetlen. Ugyanezt végig-csináltam Veszprémben. Miskolc környékén voltunk, amikor Horthyt Szálasi váltotta fel, és feleskettek a hungarista Magyarországra. A front egyre nyugatabbra sodródott, nagy volt az orosz nyomás. Veszprémben voltunk, amikor a szovjetek áttörték a balatoni vonalat. Ekkor már, a Szálasi vezetés alatt, nem voltak rendesen kiképzett csapatok. Állítottak egy hadosztályt csupa fiatalokból, leventékbôl. Ez lett a Szent-László hadosztály. Sebtében kiküldték ôket a frontvonalra, hogy tartóztassák fel a szovjet csapatokat. A szovjetek hatalmas tûzerôvel nyomultak elôre és a teljes Szent-László hadosztályt felmorzsolták egy nap alatt. Éjszaka költöttek fel, hogy segítsünk, mert nem gyôzik ellátni a sebesülteket. Mivel nekem már volt tapasztalatom, engem bíztak meg, hogy a beérkezett sebesülteket osztályozzam, hogy kit érdemes mûteni, kezelni és kit nem. Ezen az éjszakán ismét - kénytelen, kelletlen - élet és halál ura lettem. Olyan lelki nyomás nehezedett rám, hogy ma is szorongás fog el, ha rágondolok. Borzasztó volt... dönteni, hogy ennek a katonának csak egy morfiuminjekciót kell beadni és utána hagyni, hogy meghaljon, mert nem érdemes a mûtôbe vinni... helyette megmenthetünk egy súlyos, de még menthetô sebesültet... Ezt eldönteni pillanatok alatt, abban az ôrült éjszakában...- Annyira erôsek, jól fegyverzettek voltak a szovjet csapatok?- Volt egy jól bevált gyilkos géppisztolyuk: a mandolin, a dobtáros sorozatlövô. Nem is céloztak csak lôttek, szórták a golyókat. A mi komplikált szerkezetû géppisztolyaink télen lefagytak a Donnál, miközben a primitív mandolin vidáman kelepelt.- A frontról visszatért veteránoktól tudjuk, hogy a németek a magyar katonákat küldték az elsô vonalba...- Ez általában így volt. Én is tapasztaltam. Amikor Nyugat-Magyarországra szorultunk viszsza egy Todenkopf-nak (halálfejnek) keresztelt hadosztály katonái tartották a frontot a kórház körül. Illetve nem tartották. Emiatt estünk hadifogságba. A Todenkopf hadosztály sietôsen vonult vissza Ausztria felé, és minket mindegyre elfelejtettek errôl értesíteni. Mindegyre a senki földjén voltunk: az orosz csapatok és az - állítólag - Magyarországot védô német csapatok között. Megsokalltuk. Belsô lázadást szítottunk, mondván, hogy Erdélybôl idáig eljöttünk de már nem vagyunk hajlandók kivonulni Magyarország területérôl. Nem voltam tiszt, de orvosként volt tiszti szolgám: Kis Antal volt a neve. Én kis angyalnak hívtam. Egyik nap rohanva jött hozzám és lihegve mondta, hogy baj van: tekeri a drótot a német! Vagyis szedték fel a tábori telefont és hanyatt homlok vonultak vissza, anélkül, hogy nekünk egy szót is szóltak volna.E szörnyû háborúban születtek mosolyogtató anekdoták is: Szálasi a nemzet vezetôjének címezte magát. A baka nemzetvesztônek titulálta. Olvastuk az újságban, hogy a nemzetvezetô országjárásra indul, és meglátogatja a magyar vármegyéket. Ez történt akkor, amikor mindössze három vármegye maradt Ma-gyarországból. Ekkor mondták keserû humorral, hogy a nemzetvezetô nem fog izomlázat kapni, amíg azt a három vármegyét végigjárja.
Bágyi Bencze Jakab
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum a millenniumi év keretében honismereti túra névvel kirándulásokat szervezett Magyarországra az augusztusi hónap folyamán. A túrák célja külhoni történelmi jellegzetességek megtekintése volt: az Országház, amely épületben több mint száz éve tarják a törvényhozás üléseit, a Szent Korona mint a Magyar Parlament új ékessége, a Szent István bazilika, az uralkodó jobb kézfejével, a budai vár, a budavári Mátyás templom, a Hôsök Tere a Millenniumi Emlékmû-együttessel. Ezenkívül egynapos látogatást tettek Ópusztaszerre a Nemzeti Történeti Emlékparkban. A túrákról az UFF elnöke Nagy Pál számolt be:- 2000 a millennium éve, az év elején helyezték át a Magyar Szent Koronát a Parlamentbe és ez az esemény ösztönzött arra, hogy minél több udvarhelyi fiatalnak megmutathassuk Magyarország koronázási jelvényeit. Ezért tûztük ki célul Budapest és Ópusztaszer látogatását. A kirándulás két budapesti és egy ópusztaszeri napból állt. A csoportok még szabadtéri rendezvényeken is részt vehettek, így az elsô csoport jelen volt Mádl Ferenc elnöki tisztségébe való iktatásán a Kossuth Lajos téren.- Kik támogatták a túrát?- Természetesen az egészet hiába találtuk volna ki, ha nem kapunk rá támogatást, mert az önköltségek nagyon magasak lettek volna. A magyarországi kereskedelmi tévé a Tv2 hathatós segítségével sikerült most augusztus folyamán három csoportos kirándulást megszervezni. Kisebb támogatások még voltak, de mindenképp ezt a Tv2-nek a segítségével sikerült kivitelezni. Ez alatt azt lehet érteni, hogy az utazás, a szállás és az étkezés biztosítva volt.- Volt-e valamilyen elbírálási kritérium, hogy kik vehetnek részt a kirándulásokon?- Részünkrôl a célkorosztály 14 és 35 év. Én azt szerettem volna, hogy minél több huszon- és harminc év körüli résztvevô jusson el mert ôk azok akiknek, fôleg ha családosok, nehezebb kimozdulni otthonról. Nekik egy ilyen, támogatás nélküli kiruccanás sokba kerül. Bárki feliratkozhatott és részt vehetett. Az elsô csoportnál nem volt túljelentkezés, de a második és harmadik csoportnál több jelentkezôt el kellett utasítsunk. Most, hogy lejárt, én úgy látom, hogy eléggé átfogó részvétel volt.- Ez a kirándulás a millenniumi év keretében zajlott. Jövôre terveztek-e hasonló, ahogy fogalmaztál "kiruccanásokat"?- Arra gondoltam, hogy lehetne ezt a kört bôvíteni. Most már nem magyarországi, hanem egy ilyen három négy napos felvidéki túrát szeretnénk. Természetesen mindez attól is függ, hogy jövôre lesznek-e támogatóink.
P. A.
Annak ellenére, hogy nem tartottak egységes évmegnyitót, városunkban a középiskolák e héttôl mindenhol elkezdték a tanítást.
A tanügy törvény 25-ös létszámot tart ideálisnak. A Palló Imre Zene- és Képzômûvészeti Szakközépiskolában bár három kilencedik osztályt indítottak, nem teltek be mindenhol a helyek a képzômûvészeti osztályt leszámítva. A zeneosztály 22 diákkal indul, míg a színmûvészeti osztályban 20-an vannak.A Baróti Szabó Dávid iskolában beteltek a helyek és két osztályt indítottak 26-os létszámmal. Az egyik felekezeti, katolikus osztály, a másik pedig filológia.A Tamási Áron gimnáziumban indított négy kilencedik osztályban beteltek a helyek. A következô profilú osztályok indultak: matematika-fizika, biológia-kémia, informatika és filológia.Mindössze három osztály indult a Benedek Elek Tanítóképzôben. A Kós Károly szakközépiskola négy osztályt indított és a helyek beteltek. Indul két közgazdaságtan, egy matek-informatika és egy elektronika.Annak ellenére, hogy hat líceumi és négy szakiskola osztály indult a Bányai János Szakközépiskolában a helyek mind beteltek. A líceumi osztályokban 150 diák indult a következô profilú osztályokban: sport, erdészet, elektronika, textil, faipari és környezetvédelmi. Ezenkívül indult négy szakiskola osztály: autóvillamosság, autóbádogos, textil és asztalos szakokkal.Az Eötvös József Mezôgazdasági Szakközépiskolában a szakiskolásokkal együtt 226 kilencedik osztályos kezdi a tanévet:126 líceumista és 100 szakiskolás. A helyek mind beteltek és egy esti osztályt is indítottak .Az Ucecom szakközépiskola több profilú osztályt indított, és még mindig vannak üres helyek. Szalai Klára, fizika- kémia szakos tanárnô elmondása szerint az idéntôl 80 elsôéves diák kezd. Van cukrász- és pék szak, a kereskedelemi pénztáros és számítógép kezelô, nôi- férfi szabó és asztalos szak.A tanév folyamán a szaktantárgyakat és az elméleti tantárgyakat külön tanulják majd a diákok.
Péter Attila
Röhög az egész osztály az új szemétládán, amit tanügyi reform címen elhelyeztek a mi iskolánkban is. Minek a ládán cifra tulipán, hiszen mi románul tanulunk két alaptantár- gyat, s a többihez is csak román nyelvû tankönyveket rendelhetünk, borsos áron. Dilemmába is estem: a történelem tankönyvet vásároljam meg a szeptemberi gyermekpénzbôl, vagy az egyheti cigi adagomat szerezzem be abból? Végül a cigaretta mellett döntöttem, hiszen amióta a reform betiltotta az iskolákból a dohányzást, azóta jobban esik. Önöknek is, tanár úr, hiszen hatra-vakra füstölnek és füstölögnek: egy-szer azért, hogy kicsi a fizetés a tanügyben, máskor pedig az alacsony bérezés miatt. Errôl jut eszembe: jó lenne Luki sztrájkkal kezdeni a tanévet, hoszen a kánikula meg a pénztelenség okozta hôemelkedés miatt nyaralni sem tudtunk igazából. Nagyon lemaradtak az anyaggal - morgolódnak az ôsök. Bezzeg a "csaholós" kórszakban senkit se zavart , hogy legjobb esetben október végén, november elején kezdôdhetett a tanítás (amint az unokabátyám mesélte) az ôszi közmunkák miatt. Persze, azóta sokat változott a világ, s a tanár úr is új kalapot vett a kopott neuronjaira. Kényelmes, bár divatja múlt fejfedô az, és ritkán kell megbillentenie, hiszen mi, szeretett diákjai maholnap az iskolában is elfelejtünk köszönni. Ki a hibás ezért? Természetesen a kalap, tanár úr. Na meg a reform, amelyikre azért tették föl a kalapot, hogy pénzkérdés lett elsôsorban a továbbtanulás. Pénz beszél, a kutya s a pedagógus pedig rekedtre ugathatja magát a minôségi oktatásért. Zajcsek mondta el nekem, hogy Önök - valljuk be férfiasan, kocsmaasztal mellett - arról vitatkoznak: az anyanyelvi oktatás színvonala érdekében buktassanak többet, vagy ellenkezôleg, színtízesekkel emeljenek föl minket a balkáni módra (tehát papíron) megreformált hazai oktatás magaslatára. Eldobom az agyam én ettôl: majd azt küldjék támogatásért kunyerálni a vállalkozókhoz, aki a legtöbbet buktatott (netán a cégtulajdonos kis hercegét is) ! Ne idegesítse magát, tanár úr, a magas vagy túl alacsony osztályozás miatt: a konkoly majd elválik a búzától. S az vesse rám az elsô neuronpótlékot, aki nem látja be, hogy mi is neuronokká válunk az itthon biztosított szép, szilárd jövô ígéretétôl!Tanát úr kérem, amint a statisztika órán tetszett mondani: bekopogott és beköszönt az ôsz. Hullanak a fejünkre a falevelek, az árdrágulások, egyre alacsonyabban köröznek a választási ígéretek. Tessék kitölteni a naplót, hogy mi is nyugodt lélekkel kezdhessünk neki a megemelt naplopás-norma teljesítésének. Amihez Önnek is több türelmet, kevesebb óralátogatást és nyugisabb diákcsínyeket kíván:
Fábián Lajos
"Mit meséljek arról, hogy az istenségként is csodált közösségi alkotás, az emberi nyelv, jelesen a mi magyar nyelvünk, miként múlhat el megteremtôivel együtt, akiket mohó, asszimiláló lélekvadászok vettek üldözôbe (...) Bölcseleti gondolat, hogy saját halálát az ember nem élheti át, de anyanyelvének halálát igen. Átélheti a Mezôségen, Csángóföldön, s a magyar diaszpóra földrészein. (...) Pusztakamaráson (Sütô András szülôfaluja) is megszûnt a magyar iskola: az anyanyelvi köntös kis szövômûhelye, mely évszázadokon át csattogott, énekelt, zsivajgott az eszmélet lázában. (...) - figyelmeztetett a kilencedik és majdan következô anyanyelvi konferenciák igazi feladataira Sütô András, fájdalmasan igaz esszéjében. - Hadd osszam meg önökkel régebbi ajánlatomat. Így szól: az egészségi állapotunkat firtató köszönés mellé újat, s nagyon idôszerût hozzunk forgalomba: Hogy s mint szolgál kedves magyar testvérem az édes anyanyelve?Eddigi három évtizedes történelme során a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - népszerû nevén: az Anyanyelvi Konferencia - elôször tartotta (2000. augusztus 10 és 14 között) tudományos ülésszakát a mai Magyarország határain kívül: Marosvásárhelyen. A világ minden részérôl mintegy 200 nyelvész, író, tudós, politikus a "vércsepp - anyanyelv" szerelmese , négy napon át - plenáris és szekcióüléseken - a magyar nyelv sorskérdéseirôl, a nyelvápolás és nemzeti kultúra megvédésének sürgetô feladatairól tárgyalt, vitatkozott, majd egy emlékezetes székelyföldi kiránduláson ismerkedett a "tiszta és szeplôtelen" magyar nyelvvel.Sütô András Kossuth- és Herder-díjas írónak az értelemhez és a szívhez szóló utánozhatatlan esszéjében - (Valóban ô Szavaink Nagyfejedelme!)- "tigrisszelídítô cselekedet"-nek nevezte a Marosvásárhelyen tanácskozó nyelvészek igyekezetét. Nem alaptalanul! Az egy és oszthatatlan magyar nyelvet és az azt ôrzô, ápoló magatartást nagyon sokan végveszélyben látják. Éppen ezért a legtöbb résztvevô azzal a szándékkal érkezett a Székelyföld "hajdani és majdani" fôvárosába, hogy újra kell álmodni az egész Anyanyelvi Konferenciát! A Zárónyilatkozat is ennek a szellemében fogalmazta meg a magyar nemzet egészének elvárásait: "Az anyanyelvhasználat, az anyanyelvoktatás és a nemzeti kultúra megélése minden nép alapvetô joga, ezt valamennyi európai ország által elfogadott és törvénybe iktatott nemzetközi dokumentumok is elôírják:1. A magyar nyelv, kultúra egy és oszthatatlan, függetlenül attól, hogy a nemzet részeit politikai határok, vagy földrajzi távolságok választják el.2. A magyar nemzetnek alapvetô joga, hogy ezt a természetes egységet ôrizze, fenntartsa, ápolja, fejlessze és erôsítse." A IX. Anyanyelvi Konferencia nyitó ünnepségére a dr. Bernády György polgármestersége idején épült híres- nevezetes Kultúrpalotában került sor. Abban az épületben, amelyrôl azt írta Ady Endre: ide fogunk verssel - zenével "összebújni", mi magyarok, akik egymás ellen annyit vétettünk. A hely szelleme meghatározta a hozzászólások mélységét és magasságát is. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség és egyben az Anyanyelvi Konferencia elnöke az utóbbi három évtized nyelvápolási mérlegét summázta. A mostani Anyanyelvi Konferencia munkáira óhatatlanul rányomta bélyegét a "schengeni határsorompó, vasfüggöny" riasztó közelsége. A konferencia meghirdette jelszó jegyében a Kárpát-medence lakosságának együtt kell visszailleszkednie a mai Európába. A jogi lehetôségek kidolgozása a magyar kormányra hárul, a civil szervezetek legfennebb az út- és hídépítésben segíthetnek. A marosvásárhelyi konferencián rangos elôadók képviselték a világ magyarságát: Nagy Károly a mostani konferencia asztalára tette le, "Emigránsok küldetésében 1960-2000" címet viselô kötetét. A jelenleg Chicagóban élô, húsz nyelvet ismerô kiváló mûfordító Makkai Ádám nevéhez fûzôdik a 964 oldalas, rövidesen második kiadásban is megjelenô In Quest of the Miracle stag: The poetry of Hungary (A csodaszarvas nyomában) sikerkönyve, amely a véglegesen lezárt életmûveket tartalmazza. Makkai Ádám ezen a konferencián is azzal érvelt: ha megfelelô színvonalú fordításkötetek kerültek volna a stockholmi "bölcsek" asztalára, akkor már lenne magyar Nobel díjas író. Eljött az Anyanyelvi Konferenciára Pap László, a Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának volt elnöke, a jelenlegi Clinton - adminisztráció etnikai bizottságának tagja, aki az észak-amerikai integrációs folyamatok tapasztalatai címû elôadásában azt fogalmazta meg: "nemcsak nyelvében hanem szívében is él a nemzet", és csak angol nyelvtudással is lehet valaki jó magyar.Visy Zsolt, a magyar Nemzeti és Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára kijelentette: a szellemi örökség olyan, mint egy épület. Csak akkor él igazán, ha minden generáció, minden korszak ôrzi, ápolja, díszíti, esetleg tovább építi. A konferencián hangzott elôször, hogy a magyar kormány támogatja a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetemhez tartozó, romokban heverô, a népi barokk remekeként számon tartott Pálfi - ház (Tolnai János egykori ítélômester házáról van szó, amely Marosvásárhely központjában mindennél "ékesebben" bizonyítja, hová vezet a másfajta kultúra tagadása!) restaurálását. Péntek János, a kolozsvári magyar tanszékvezetô tanára arról értekezett, hogy a Magyarországgal szomszédos államokban a magyar nyelv jogilag is alárendelt szerepben van! A kissebségek oktatási eredményei világszerte rosszabbak a többségieknél. Gyakran nehezebb a burkolt erôszak, az elme leigázása ellen harcolni. Ilyenkor a rövid távú "haszon" elhomályosítja a hosszú távú veszteségeket. Pomogáts Béla e sorok írójának kérdésére elmondta: A jelenlegi statisztikák szerint a világon 3500 nyelvet beszélnek, a 45-dik a magyar nyelv. Tíz évvel ezelôtt még a negyvenedik, száz évvel ezelôtt még a harmincötödik helyen állt. El kell gondolkoznunk azon, hogy nem veszélyeztetettség nélküli a magyar nyelv helyzete! A jelenlegi konferenciánk azt a célt szolgálja, hogy három évtizedes történelméhez hasonlóan vállaljon szerepet a magyar nyelv magatartásában, abban a küzdelemben, amely anyanyelvünk védelmében folyik. A magyar nyelv többször került veszélybe! Herder már a magyar nyelv pusztulását is megjósolta. Hiszek a magyar nyelv megmaradásában, további gazdagodásában. Marosvásárhely ma a magyarság egyik végvárát jelenti. Itt vagyunk, jól érezzük magunkat, és itt is akarunk maradni. A Duna Televízió népszerû szerkesztôje, Balázs Géza mondta: együttesen kell küzdenünk a nyelvi szennyezôdés ellen!Az Anyanyelvi Konferencia felhívással fordult a magyar kormányhoz: járuljon hozza, hogy Kijev ne vessen ki magas vámokat a könyvbehozatalra. Elhatározták, hogy létrehoznak egy "tallózó" folyóiratot, amely a világ minden tájáról tartalmazza a legsikeresebb írásokat. Külön gond, hogy Románia, Magyarország nagyon magas postadíjakat kér a folyóiratok, újságok, egyáltalán a szellemi termékek továbbításáért. A kilencedik Anyanyelvi Konferencia talán legnagyobb érdeme, hogy nem tûnik annyira sötétnek a kép, amely szerint a nyugati diaszpórában élô magyarok leszármazottai száz, kétszáz év múlva már csak emlékeikben beszélnek arról, hogy valamelyik ôsük magyar volt! Az Anyanyelvi Konferencia megválasztotta az új vezetôséget is. Továbbra is Pomogáts Béla irányítja a konferencia tevékenységét. Alelnökök: Nagy Károly (Amerika), Gál Sándor (Szlovákia), Péntek János (Erdély), Fazekas Tibor (Németország).Négy év múlva - minden valószínûség szerint - Szeged lesz az Anyanyelvi Konferencia házigazdája. Addigra talán már túl leszünk Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának izgalmain. Akkorra talán egészen másfajta értelmet kap, Sütô András minden magyarhoz szóló üzenete: "- Hogy és mint szolgál kedves magyar testvérem - az édes anyanyelve?"
Tófalvi Zoltán
A büntetôtörvénykönyv külön fejezetben szabályozza a szexuális élettel kapcsolatos bûncselekményeket. Ebbe a kategóriába tartoznak a következô bûncselekmények: nemi erôszak, kiskorúval folytatott nemi kapcsolat, megrontás bûncselekménye, azonos nemûek közötti nemi kapcsolat, szexuális tévelyedés, szexuális megrontás, illetôleg vérfertôzés. Ezek mindegyike BÛNCSELEKMÉNYT képez és a büntetôtörvénykönyv rendelkezései szerint büntetendôk. Ezek a bûncselekmények a súlyos bûncselekmények közé tartoznak és a büntetôtörvénykönyv elôírásai súlyosan büntetik az elkövetôket.Ezek közül is ki kell emelnünk a nemi erôszak bûncselekményét. Akaratlagos bûncselekményrôl van szó, mint már a megnevezésben is benne foglaltatik erôszakkal elkövetett cselekményrôl van szó. A bûncselekmény elkövetése akkor is teljesül, ha a sértett fél nem tud védekezni, illetôleg nem tudja akaratát kifejezni.Az egyszerû formáját illetôen is a büntetési tételek 3 évtôl 10 évig terjedô börtönbüntetés.A büntetôtörvénykönyv rendelkezései szerint súlyosabb esetekben a büntetés 5 évtôl 15 évig terjedô börtön. Súlyosbító körülményként említjük:a) a cselekményt kettô vagy több személy követi el együtt,b) a sértett az elkövetô gondozásában, tartásában illetôleg nevelésben volt,c) a cselekmény elkövetésével súlyos testi sértést okoztak.Ezen körülmények súlyosbító körülményként vevôdnek figyelembe és a cselekményt eszerint minôsítik. A büntetési tétel ezekben az esetekben a már említett nagyobb, súlyosabb büntetési tétel.Ugyancsak bünteti a büntetôjog a kiskorúval folytatott nemi kapcsolatot.Az elsô forma, amikor 14 éven aluli kiskorúval tart valaki nemi kapcsolatot. Ugyancsak büntetik az olyan nemi kapcsolatot is, amikor az elkövetô a sértett fél gyámja, gondnoka, tanára vagy orvosa, illetôleg felügyelôje és 14 évtôl 18 évig terjed az életkora.Abban az esetben, hogyha a cselekmény következtében a sértett fél elhunyt, a büntetés 7 évtôl 15 évig terjedô börtön.Jogrendszerünkben nagy vihart, illetôleg nagy vitákat kavart és kavar még ma is az azonos nemûek közötti nemi kapcsolat. Mindkét tábornak vannak ellenzôi, illetôleg vannak olyanok, akik rosszalják ezen cselekmények büntetését. Hazánkban csak és kizárólag csak abban az esetben büntetik ezeket a cselekményeket, ha közhelyen követték el, illetôleg közbotrányt okozott. Tehát a nem nyilvánosan elkövetett cselekmények nem büntetendôk. Az Európai Unió országaiban ezt másként szabályozzák és mindenki saját meggyôzôdése szerinti, intim dolognak tartják. Vannak olyan országok például, ahol engedélyezett az azonos nemûek közötti házasságkötés.Ezekre a kérdésekre a majdnem jogalkotásnak kell választ adnia, keresnie.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Pista bácsi hellyel kínál. A pár széket meg a dohányzóasztalt alig lehet észrevenni a három falat - a padlótól a plafonig - borító, könyvekkel dúsan megrakott polcoktól.
Elmondom, mi járatban vagyok, mire ô kényelmesen hátradôl, behunyja szemét—pár percig ül így, hallgatagon. Nyolcvanhat év élménye közt tör utat magának, hogy rátalálva az ideillôk-re, megtisztogatva az évtizedes portól, elém rakogassa.Pista bácsi szívesen emlékezik. Fényes szemmel mesél szülôfalujáról, ahol a népi kultúra, a nép szeretete és az azzal való törôdés az anyatejjel együtt áramlott belé. A népdalokat, balladákat, mondókákat, gyermekjátékokat, az ôsi szokásokat és babonákat itt szívta magába elôször. Vasárnapdélutánok elevenednek meg, összefogodzó, pirospozsgás gyerekek fesztelen játékai. Egre-egre, hóha-hóha... És lelkesen magyarázza gyerekkora játékainak rendjét. Aztán babonákat keresgél, azok életmentô szerepét kutatja, farsangokról, lakodalmakról, különféle népszokásokról mesél. A népdalokat kiváltképpen szereti és ismeri. Mint mondja, ezekben benne van az egész élet, az egyszerû ember sorsa, keserûsége és vígsága, árvasága és szerelme, értelme és naivitása, játékossága valamint rendíthetetlen keresz-tyény hite. Az utóbbiról rögtön eszébe is jut egy, énekelni kezdi: Adjon Isten jobb szeretôt ná-lamnál/ Nekem pedig csak olyant, mint te voltál...Szülôfalujától kapta, a cserkészmozgalom pedig (melybe Nagyenyeden kapcsolódott be) kialakította közösségtudatát és emberszeretetét, tiszteletét. A másik ember ránk van bízva, szeretettel kell szolgálnunk egymást - vallja.És itt a kollégiumi évek alatt került szoros kapcsolatba a könyvekkel, melyek azóta is — az emberek mellett — igazi társai.Pista bácsi egész életében Istent és az embereket szolgálta. Elvégezte a teológiát, lelkipásztor lett. Szülôfalujában. Azt, amit ô kapott a petkiektôl, többszörösen próbálta visszaadni az ifjabb nemzedékeknek. A keresztény emberré neveléshez a hit mellé az engedelmességet, az emberséget, az olvasás- és énekszeretetet oltott a gyermekekbe. Vasárnapi iskolát alapított, ahol egyházi énekeket és népdalokat egyaránt tanított. Gyermek- könyvtárat is létesített, 25 könyvvel, melyet az államosításkor nem kíméltek. "De megmentettem néhányat, s itt ôrzöm a mai napig!"— mutat a fejem fölé huncutul mosolyogva.A felnôttekben inkább a közösségtudatot kellett ébren tartani, így a téli hónapokban minden héten egyszer összegyûltek a Faluházban, ahol "lottót" játszottak, amolyan bibliai és törté-nelmi kérdezz-feleleket, balladákat olvastak, népdalokat énekeltek. Aztán megint eszébe jut valami, valósággal csapong az emlékek közt. Máshol és máskor talán értetlenkednék, folyton visszakérdeznék, vagy közönyössé válnék, de itt és most különös nyugodtság telepedik rám, talán a megszépült múlt biztonsága ernyeszt el ennyire. Meg ez a szeretet, amely szinte tapintható ebben a tömött szobában. Könyv, ember- és életszeretet uralkodik itt. Hûség a múlthoz. A szülôhelyhez."Mikor a határt meghúzták a falumhoz, és ez a színtiszta székely falu a románokhoz került, mind a hívek, mind pedig a határôrök kérdezték, hogy nem megyek Udvarhelyre, ott vannak édesanyám, testvéreim túlfelôl, azt feleltem, hogy én pásztor vagyok. S a pásztor ott van mindig, ahol a nyája."Aztán hirtelen felpattan a bársonyhuzatos székbôl, izgatottan taszigálni-huzigálni kezdi, és büszkén mutatja két polcnyi népdalos könyvgyûjteményét. Kézbevesszük, elemezzük.Elôkerül végül a féltve ôrzött saját gyûjtemény, mely 182 petki népdalt tartalmaz — ô maga gyûjtötte, gépelte, eredeti petki nyelven. "Hanganyag is van"— mutat a félpolcnyi kazettára. Elôveszi "A mi dalaink" címmel, Szigeti Bélával közösen gyûjtött és kiadott népdalgyûj- teményét is. Belelapoz, énekelni kezd. Vele dúdolok én is: "A búbánat keserûség, még a testvér is ellenség. Hát idegen hogyne vóna, még a testvér sincsen jóba."Lassan szedelôzködöm. Mire a bejárathoz érünk, pár szóból is értjük egymást: hogy megbomlott a régi rend, az erkölcsök meglazultak, a népi kultúra kedély-, hangulat-, érzéshordozó ereje kihûlt.Mikor becsukódik mögöttem az ajtó, hirtelen - magam sem tudom, miért - balra fordulok. Kimegyek az udvarra, ott van még a kerek kôpad. Egy régi emlék bukkan fel: Pista bácsi éneket tanít a tömbházbeli gyerkôcöknek. "Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt..."
Kosztolányi Katalin
Az udvarhelyi kórházból Dr. Csizér sebész fôorvos Marosvásárhelyre távozott. Az ottani sebészeti klinikáról küldték ki 1951-ben Koreába, az akkor dúló háború borzalmait enyhíteni hivatott Román Vöröskeresztes tábori kórházba. (Csak az nem fér máig sem a fejembe miért pont a marosvásárhelyi klinikák dolgozóiból verbuválták ennek az intézménynek a személyzetét?)A háború folyamán szerzett érdemei elismeréseképpen 1953-ban Dr. Csizért kinevezték a Román Vöröskereszt vezetôjévé. Új beosztása porig sújtotta!Képzeld el, mondta nekem mikor egy ízben Bukarestben meglátogattam az új munkahelyén, érhet-e nagyobb gyalázat egy sebészt, mint az, ha elparancsolják a mûtôasztal mellôl s egy íróasztal mögé számûzik?!Hát ha annyira lehangol az új beosztásod próbálj valahogy megszabadulni tôle, javasoltam Neki.Már többször próbálkoztam, de sohasem jártam sikerrel.De most kigondoltam egy új módszert: Egyszer mikor jól tele van az elôszobám, csak félig csukom be az ajtót, s elkezdem kényszergetni a titkárnômet. Biztos felfigyel erre valaki, beles az ajtón, s aztán befújja az egészet a megfelelô helyen, hogy aszongya: Meghágtam a proletár erkölcsöt! Akkor biztos útilapit kötnek a talpam alá!Tudomásom szerint erre mégsem került sor. Csizér Dr. visszakerült Vásárhelyre és onnan is ment nyugalomba 1980-ban.Nekem a múlt év folyamán jutott az eszembe ez az egész "sztory" mikor az egész világ minden "mass médiája" hetekig csámcsogott Clinton elnök valós vagy koholt sex botrányain.
Dr. Jaklovszky Alfonzny. fôorvos
Az erdélyi magyarság gondolkodását és cselekvését hármas cél kell, hogy meghatározza: a szülôföldön maradás, a gyarapodás és a Kárpát-medencei nemzet egységesülése. Minderre az integrálodó Európa alapot és keretet nyújt. E hármas cél megvalósításának legfôbb közjogi eszköze az erdélyi magyar nemzeti autonómiánk megteremtése, valamint a magyar állampolgárság valamilyen formában az egész nemzetre történô kiterjesztése.
Az autonómia a többségi hatalom, a szuverenitás egy részének átadását jelenti az önrendelkezését gyakorolni akaró nemzeti közösség felé. A többségi politikum csakis kellô erô megjelölése esetében fog lemondani szuverenításának eme részérôl. A tárgyaláshoz tárgyalási pozíció kell. Ezért az autonómia kiharcolásának fô eszközei a cél általános elfogadtatása, a társadalomépítés, valamint az autonómiaigény legitimitásának külföldi elismertetése, szövetségek szerzése, tehát a külpolitika. Sajnos az erdélyi magyarság érdekképviseletét ellátni hivatott RMDSZ csúcsvezetése nem ezeket a célokat követi. Saját csoportérdekét nem a magyar nemzeti egységesülés, hanem a román politikumban való feloldódás által valósítja meg. A kormányban való részvétel az RMDSZ-t eleve megfosztja a lényeget követô tevékenység kifejtésének lehetôségétôl. Hiszen az autonomista retorika kormánypozicióból ütközik a koalíciós partnerek politikai érdekével és egyben hihetetlen. Sôt, bizonyos fokig önmagában abszurdum. A társadalom szervezésére a kormányban való részvétel nem hagy kellô energiát. Az önálló külpolitika pedig eleve lehetetlen. A kormány külpolitikája mindenkoron egységes, azt a kormányfô alkotja, a külügyminisztérium pedig végrehajtja. A koaliciós partnerek önálló játéktere külügyi viszonylatban a nullával egyenlô.Nem feltételezhetô az, hogy a Markó - Verestóy vezetés mindezt ne tudta volna 1996-ban, amikor elhagyva az autonomista politikát, az idô közben kialakított klientúrára támaszkodva kierôszakolta a kormányba lépést. Az RMDSZ csúcsvezetés politikája 1998 októberében lépte át végérvényesen a közösség elárulásának Rubiconját. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Vasile kormány a magyar állami egyetem elszabotálását célozta meg, az RMDSZ Szövetségi Küldöttek Tanácsa Markó felszólítására 1 hónapos határidôvel a kormányból kivonulást helyezte kilátásba az egyetem elutasítása esetére. Közben az Egyesült Államok elnöke fogadni készült Radu Vasile-t, aki ily módon bizonyítási kényszerbe került. Ritka történelmi alkalom adódott az egyetem kikényszerítésére, de legalábbis arra, hogy a világ nagypolitikája tudatába vigyük az erdélyi magyar sors megoldatlanságát. Nem kellett volna több, mint a saját ultimátum betartása. Ehelyett a Markó-Ve- restóy vezetés a Radu Vasile kormány délibábos ígérete alapján az októberi SZKT-ban klientúrája szavazatával viszszavonta az ultimátumot. A magyar állami egyetem lehetôsége ezzel szertefoszlott. A magyar-német egyetem ígéret maradt. A katasztrofális eredményt megtetézéseként Clinton az így beállt helyzetet, tehát az erdélyi magyar sorsot modell-értékûnek tüntette fel a világ elôtt.
A magyar állampolgárság kiterjesztése
A Markó-Verestóy vezetés kezdettôl fogva elutasító magatartással viszonyult a magyar állampolgárság kiterjesztésének ügyében is. Az RMDSZ fô hatalmát birtokló csoportot minden érdekszála Bukaresthez fûzi és nem Budapesthez. Ôk abban érdekeltek, hogy az erdélyi magyarság figyelme továbbra is az ô bukaresti látszattevékenységükre irányuljon és ezt újraválasztással honorálja. Miközben folyamatosan gáncsolják a magyar állampolgárság kiterjesztésének gondolatát, kormányban levô erôként vígan hozzájárultak ahhoz, hogy 3 millió moldáviai román teljes körû állampolgárságot nyerhessen. A Markó-Verestóy vezetés elutasító magatartásának ürügyéül a magyar állampolgárság megszerzése esetében a tömeges áttelepüléssel való fenyegetés szolgál. A külhoni magyar állampolgárság intézménye ezt az ürügyet is megszüntetné, hiszen a külhoni állampolgárság nem járna áttelepülési elônnyel, hanem mindössze a magyar útlevél adta mozgási szabadsággal. Éppen ezért az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés támogatja az RMDSZ Kolozs megyei Képviselôk Tanácsa által ez évi július 20-án elfogadott határozatot, mely szerint: "a Kárpát-medencében élô magyar nemzet békés integrációjának folyamatában az egyik fontos eszköz a külhoni magyar állampolgárság intézményének megteremtése". Szervezetünk csatlakozik a Kolozs megyei KT Markó Bélához intézett felhívásához, hogy szövetségi elnökként megtérése jeléül "a szövetség nevében keresse meg a magyar Kormányt azzal a felkéréssel , hogy a külhoni állampolgárság tárgyában terjesszen be törvénytervezetet a magyar Országygyûléshez.
Közreadja: Krizbai Imre ref. lelkipásztor Barót
(folytatás az elôzô lapszámból)A templom
Az udvarhelyi rom. K. lelkészség, sz. Miklós püspök védnöksége alatti egyháza a mezôváros fölötti délre nézô dombon, alkalmas és tûztôl eléggé biztos helyen épült a vallási alapból, a lakosok is hozzájárulván a munkához, kadicsfalvi Török Fe-rencz, Károlyfeh. sz. egyh. kanonok, esperes és helybeli (Udvarh.) lelkész gondozása alatt. 1788 áv áprilhó 25-én az alapkô 20 öl h. és 10 öl sz. területre letétetvén, öt év leforgása alatt befejeztetett és 1793-ban máj. 27-én boldog emlékû Batthyán Ignácz gróf, erdélyi püspök által fölszenteltetett. - Sírboltja nincs ezen egyháznak; még is ezen isteni lak ernyedetlen szorgalmú elômozdítójának teteme, a hívek háládatosságából, az egyház hajójában tétetett le. Az egyház körzete, mely deszkák- és töIgyfakarókból készült, kényelmes és elég tág térrel bír; a templom mellett senki, de egy, az egyháztól távolabbi téren, ezen egyház két lelkésze, és más egyházi és világi férfiak nyugosznak.
Ezen lelkészség és fiókegyházainak kiterjedésében nincs egy magán imoda (oratorium) is. Hanem a mezôváros területén Boldogasszonyfalva felé fönáll Jézus imolája (Sacellum Jesu); hová hajdan keresztjáró héten, Úrnapja vigélyében, Jézus szive és a 7. fájd. sz. Szûz ünnepén körmenetileg mentek: és a fôpásztorok szakadatlan engedélyével mind akkor, mind más alkalmakkal úgy az imola bensejében, mint ennek közelében sátor alatt a vérnélküli áldozat bemutattatott; ma már igen ritkán muttattik be e vérnélküli áldozat hordozható oltáron (ara portatili) és a szükséges készletek odavitelével. Van még egy imola nepom. sz. János szobrával, melyet Szeles Márton városi polgár , az esti órákban imázás végett oda sereglendô gyermekek számára emelt; hová a sz. vértanú ünnepén, boldog emlékû Mártonfi József erdélyi püspök adta és utódai megerôsítette kiváltság következtében tartatni szokott isteni tiszteletre körmenetileg seregesítette a buzgóság a hiveket, az utóbbinak csak helye van meg. A most rajzolt két imolaház csatolhatók a mezôváros területén illô tisztességgel emelt- a fölfeszített Jézus, és fájdalmas Anyja képeivel ékített keresztek.
Hol volt hajdan a Ielkészi lak? Bizonytalan, valamint a Jézustársaságabeli atyák elsô letelepedésének meghatározása is nehézségekkel küzd. Én úgy vélekedem, miszerint ezeknek egyike és pedig Zsámbár Mátyás a fejedelmek korában, áldozári öltönyben, ide jött, mint hithirdetô, a lelkészi állomást elfoglalta és magát külsôleg is lelkésznek adta ki. Hogy a lelkészi lak a régi egyház közelében lett légyen, némely irományok igen homályosan mutogatják. A mostani lelkészi lak éjszaki része kövekbôl és téglákból van erôsen fölépítve és kétség kívûl a Jezsuiták által; mert hogy ily épületet a hívek emelhettek volna, alig gondolhatni. Azonban mikor épült? Nem tudhatni; a délnek kinyuló szárnyról áll, hogy 1727 után építtetett. Minekutánna t. i. Antalffi János püspök kötlevél mellett a lelkészséget át adta a Jézsuitáknak, úgy látszott, hogy biztosabban mûködhetnek a Társulat javára; annál is inkább, mert a kötlevélbôl kirí, hogy reményök volt az egész mezôvárost megtéríthetni, és ekkor új egyház és lelkészi épületek emelhetésére segély ígértetett volt a Társulat részérôl. Ugyanis, nem tudták mily sors várakozik reájok.A lelkészi lak mellett dél felé fekszik a gyümölcsös, ezen túl, a szénatermelésre alkalmas kert. Mi kertelését (cinctura) és az épületek föntartását illeti: a vallási forradalmat megelôzô idôkbôl, úgy szintén a honi és nem kath: fejedelmek alatti állapotról, úgy vélem, alaposan bizonyost sem mondhatni; hogy a kebelbeli hívek a szentegyház és lelkészi épületek föntartásában közremûködtek a bethlenfalviakkal együtt: és a többi székely községekkel hason kötelezettséggel szorítva voltak az építésre, némely okmánymaradványok jelentgetik; de miután a Jézsuiták, a lelkészséget átvéve; ennek javait, más általok szerzettekkel, összeolvasztották, elcserélték és ôk eltörültettek: ma a javak is összezavarvák, úgy annyira, hogy szigorúan nem jelölhetni ki, mit bír a lelkészség régi, mit Jézus társasága jogánál fogva. E rend eltörlésével, a fejedelmekre szállt javak mintegy királyi védnökséget öltöttek magokra; a kebelbeli népre pedig az úgynevezett kepének adásán kívül mi egyébb tartozás sem szállott át. - A jezsuiták ingó javai elárvereztetvén, a lelkészi lak tulajdon tôkéi elvétetvén, az oda rendelt administratornak, a lelkészség gondviselése Szombathf., Kadics, és Bethlenfalva fiókegyházakkal; a lelkészi lak épületeivel, kertjei-, szántó- és széna- földjeivel, minden a földmívelésre szükséges fölszerelés nélkül, adattak át, hogy az isteni szolgálatot végezze ugyan, a szántóföldeket mívelje, és saját testi munkájából éIjen. Az épületek föntartására, a magas kir. kormány (gubernium) tanácsosaiból és titkáraiból álló kath. bizottság (commissio), mely a kormány nevében a védnökséget gyakorolja, évi 100 forintot utalványozott.
Ezen lelkészség területén belül fekszik az úgynevezett "Ord. Min. S. Francisci Str. Obs. Ref. Provinciae S. Stephani Reg. Apost." lak- és szentegyháza.A mi valamely szerzetes rend zárdáinak és egyházainak romjait, nyomait illeti: a fönn érintett rend tartományi fônöke Györfi Pál "Ortus et progressus Provinciae Transs. Ord. S. Franc. Str. Observ. tituli S. Stephani Regis Hung." - czímû mûvében a 2. 39. 47. l. azt állítja: hogy a reformatio elôtti idôkben a már megnevezett rend egy zárda- és szentegyházzal bírt magában a romlott várban, ezt állítják társai is. Azonban sem Györfi sem társai történeti hitelességû okmányt nem hoznak föl, azért én hajlandóbb vagyok azt hinni, hogy az egyház és zárda, melyek a mezôvárosban nem messze a Küküllô folyótól, a város éjszaki és keleti szegleteinek között léteztek, a Domonkosoké volt. E meggyôzôdésre engem a következôk vezetnek. Hogy a mezôvárosban két egyház volt, egyik sz. Miklós hegyén, a másik azon helyen hol az összedûlt vár fekszik, ezen egyház okmányaiból világosan kitûnik, hogy több egyház lett volna itten sem az emlékezet, sem valami rom nem gyaníttatja. Hogy a várbeli egyház a zárdával együtt valamely szerzetes rendé volt, megint bizonyos Szabó Ferencz ki az 1562-en támasztott székely lázadásról írván, tárgyunkra vonatkozólag, ezeket mondja : "1562-en a székelyek feltámadának nyári idôben. - A király ekkoron nagy haddal készült vala a székelyeknek megrontására, úgy mint 20,000 emberrel. Minden hadával azért király szálla Segesvárra és ott nagy gyûlést tétete; és oda az erdélyi Urakot mind elhivatá hitetlenség alatt: hogy megérthesse, kik legyenek a székelyek feltámadásainak okai. És a sors esék a székely urak közül, Lázár Istvánra, Kornis Mihályra, Farkas Pálra, Lázár Jánosra és Bernárd Ferenczre: kiket ekkor mind megfogdosának: kik közül némelyeknek a fogságban lôn halála. De azon kívül ismét egy nehányat találának, kik abban részesek voltak, úgy mint Benedek Geréb, Kaczai Ferenz, Kaczai György, és Andrási Márton: kiket nagy erôs fogságban tartata a király Görgényben és Gyalu várában. Így töretének és rontatnak meg a támadásokért akkor a székelyek a királyfiától. Nem sok idô el múlván, a király népet külde Udvarhelyre, kiknek kapitányok vala a vitézlô Pekri Gábor; és a Barátok klastromából csináltatának egy várat, kit nevezének Székelytámada várának: és ahhoz mindgyárást elfoglalák a székelyeknek szabadságokat; a mi lôn a székelyeknek igen nagy romlására, és igen nagy károkra." Kitetszik tehát, hogy Udvarhely mezôvárosában, azon helyen, hol ma a rombadült vár maradványai láthatók, valamely szerzetes rend zárdával bírt. Ezen általános magyar kifejezés "Barát" szerzetes rendet jelent ugyan, de hogy a zárda a többször említett sz. Ferenczieké lett volna még nem bizonyítja; ha az öltöny minôsége szerinti megkülönböztetô jelzôt, például fehér, szürke, vagy cseri Barát, hozzá csatolná vitát bevégzettnek tekinthetnôk; most, mivel a dolog kétes, bizonyosabb adatokhoz kell folyamodnunk.Hogy az Udvarhely mezôvárosában Sz. Miklós hegyen létezett egyház valamely szerzetes rendhez, nem pedig a fönnemlített városi lelkészséghez tartozott volna, azt ki sem állította, ki sem erôsítette; ellenben, hogy a várbeli egyház valamely szerzetes rendé volt, kétségkívüli; ez pedig, úgy Iátszik a Domonkosok szerzete volt; mert jóllehet ezt sem a hagyomány, sem valamely rom nem mutatja, mégis, hogy Sz. Domonkos rendének itt zárdája volt, kiviláglik Epi János a domonkosok tartományi fônöke Magyarországon 1497. sz. Márton p. ünnepén Pesten tartott tartomány gyûlésben, a szerzetes rendeket megilletô koldulás határait kijelölô okmányából. Az okmányok összevetésébôl következtethetni, úgy hiszem, hogy inkább a Domonkosok, mint a szent Ferencziek, bírták a várbeli egyházat és zárdát.
A fönnemlített városban, kath. v. szegény nôk számára, létezik egy aggház, sz. Erzsébet, II-ik Endre magyar király lányának védnöksége alatt. Elsô kezdeményezte ezt Bajnóczi Gábor Jézustársaságabeli atya és lelkészi-helyettes (Administrator): ki 1703-ban a kath. országnagyoktól (magnates) koldulva összegyûjtött 130. magy. forintot. Ezen összegecskébôl a hajlék nélküli szegény nôk számára megvett egy telket a rajta épült faházacskával együtt, és az eleve kicsiny ájtatos-intézet, egy század leforgása alatt, oda emelkedett, hogy a tetten nem szükség bánkódni.E szegények háza nem messze a szentegyháztól sz. Miklós hegye aljában az úgy nevezett "templom-utczá"-ban épült polgári telken, az érintett módon megvétetvén a szomszédságokban részint a lelkészi majorba, vezetô út-, részint egykori Szabó Bálint utódai birtokából egy 25 öl h. es 13 1/2 öl szél. telket.
Újraközli:Róth András Lajos
Bármennyire is szeretnénk néha, a történelmet nem lehet meg nem történtnek nyilvánítani. A történelem az - függetlenül attól, hogy tetszik-e, vagy nem a jelen emberének - egyszerûen van. Lehet ugyan próbálkozni a megmásításával, ám egy idô után, mint ahogy az a borhamisítással lenni szokott, fény derül az igazságra. Elhallgatni is csak hosszabb-rövidebb ideig lehetséges, a tények ugyanis rendkívül makacs természetûek, nem szeretik, ha semmibe veszik ôket. A történelem változatos események sorozatából áll, melyekkel, ha már megestek, szembe kell néznünk. Ugyanakkor minden ember elidegeníthetetlen öröksége is a múlt, nélküle nem beszélhetünk egészséges azonosságtudatról, csak egyéni vagy kollektív amnéziáról, melynek következtében a jelent sem vagyunk képesek megérteni. A történészek tárgyilagos szemlélôdése mellett az írók az ember belsô világának, az én és a külvilág bonyolult viszonyának hiteles, élményszerû ábrázolására törekednek. Ez a belsô valóság másként - de ugyanúgy - igaz, mint a külsô. A külvilág és az én szembesítésekor esély van arra, hogy a mûalkotás fiktív világában életre keljen a történelem, elmúlt korok örömeit és szenvedéseit élheti át a mindenkori olvasó.A trójai háborútól Napóleon oroszországi hadjáratán át korunk regionális konfliktusaiig a harcok világa ismerôs témája az irodalomnak. Tudomásom szerint se Homéroszt, se Tolsztojt nem zaklatta a másik etnikumhoz tartozó nép, hogy írni merészelt róla. Ha ugyanis nem egy harmadik nemzethez tartozik a szerzô, óhatatlanul annak a szemszögébôl közelít a dolgokhoz, amelyiknek a tagja.Ezt tette Wass Albert is, amikor régiónk XX. századi történetének egyik neuralgikus eseményérôl, a bécsi döntésrôl írt. Olyan korszakról, amelyrôl a múlt rendszerben csak a kommunista totalitárius ideológia torzító lencséjén keresztül lehetett olvasni. (Gondolom, minden nemzetnek joga van íróihoz, könyveihez, azokhoz a teremtett értékekhez, amelyek hozzá és róla szólnak.) Nem háború, nem öldöklés a témája e lírai hangvételû regénynek, hanem az, hogyan élte át a rádióhírtôl az elsô honvédcsapat megjelenéséig fiatal mezôségi birtokosként, erdélyi magyar íróként azt az idôszakot. Néhány nap története jelenik meg, a kevés külsô eseményt kísérô, változatos lelki történések árnyalt, mûvészi hitellel megrajzolt képeiben. Úgy is mondhatnánk, hogy egy sokáig elhalgattatott tanú szólal meg. Egy író a történelem viharában. Felróni azt neki, hogy miért merészeli a magyarok szemszögébôl, magyarként szemlélni az eseményeket, olyan lenne, mintha Hasektôl azt kérnénk számon, hogy Svejk miért nem a Monarchia kincstári lelkesedésének szószólója. Vagy Apostol Bologa miért nem lelkesedett az osztrák-magyar hadseregért. E példák után meg merem kockáztatni, hogy öröme természetes. Aki a könyvet figyelmesen olvassa el, azt is észreveszi, hogy magyarként, mindvégig ügyel arra, hogy a vele emberségesen viselkedô románoknak ne okozzon fájdalmat, véletlenül se alázza meg ôket. A falu Beszszarábiából származó román csendôrôrmesterével így tudatja a hírt: "Ott állt az udvaron, s igen erôsen gondterhelt volt az ábrázatja. - Igaz, amit a faluban beszélnek? - kérdezte - hogy Németország odaadta fél Erdélyt a magyaroknak? - Igaz - mondottam neki, amennyire lehetett, szelíden és tapintatosan." Az idôs román asszony azon kijelentésére pedig, hogy azt híresztelik róla, a faluban, hogy fel akarja gyújtani a románok házait, a következôképpen reagál. "Néztem a szegény asszonyt, aki olyan keservesen sírt a maga kis kunyhója iránti aggodalomból, hogy azt hitttem, egész Nagyromániáért nem sírt olyan mély és igaz fájdalommal senki. Néztem és azon gondolkoztam egy pillanatig, hogy mit mondjak ennek az asszonynak? Szerettem volna elkapni a gazembert, aki ezzel a gyalázatos híreszteléssel falunk békéjét és csendjét felkavarta. (...) Fertelmes és undorító merénylet volt ez a békesség s az egyetértés ellen, nem is születhetett meg, csak olyan ember fejében, aki nadrágot hordott és várost viselt a fejbôre alatt."Wass Albert regényeinek világa meglehetôsen egységes értékrendszerét, ábrázolt valóságát illetôen. Erdély jelenik meg bennük, a Földnek azon csücskéje, mely viszonyítási pontként szolgál a világ többi részével szemben. Erdély az otthont jelenti, s a történelem legnagyobb viharaiban is menedéket, erôforrást, a születés és újjászületés helyét. Ezek az emberek a természet világában otthonosan mozognak; arisztokraták és pásztorok e szempontból semmiben sem különböznek egymástól. Tudnak valamit, egy ôsi titkot, ami különbbé teszi ôket a többi embernél. Wass Albert hôsei a tisztesség mércéjét állítják maguk elé, számukra a becsületes munka alapérték. Legyen az a föld megmûvelése, a gazdaságban végzett mindennapi munka, házépítés vagy írás, a lényege mindig ugyanaz: az örökös és fáradhatatlan (ön)építkezés a sorspróbáló idô bizonytalanságában. Könyve utószavában a következô biblikus hangvételû konklúzióba sûríti az olvasóhoz intézett üzenetét: "Mert mondom Néked: a történelem kereke gyakorta fordul, és néha jót fordul és néha rosszat. Az marad meg rajta csupán, ki igazsággal jár és keményen markol."Mindezek ismeretében érthetetlen a múlt rendszer, diktatórikus, szélsôbaloldali szemléletének az érvényesítési kísérlete életmûvének értelmezésekor. Az Európai Unió, melyhez csatlakozni kívánnak a hajdani kommunista tömb visszamaradott országai, a toleranciát és demokráciát nemcsak kijelentések szintjén használja, de tagállamai gyakorlatba is ültették, akárcsak a konok, becsületes munkát és tisztességet, a hazugsággal és a tisztességtelen forrásokból származó meggazdagodással szemben. Azokat az értékeket, melyekkel Wass Albert könyveiben találkozunk, s melyek közös nevezôt jelentenek magyar és román hôsei között. (*Wass Albert tabuként kezelt könyve a Kráter Mûhely Egyesület kiadásában jelent meg Budapesten 1993-ban.)
Szakács István Péter
A sötétség és fény furcsa játékainak lehetünk tanúi e háborúkkal sértett, szüntelen fenyegetettségben és megosztásban versengô ezredvégen. E közben változnak a mûvészetek, az irodalom szempontjai, a korszerûség kritériumai - azonban ajánlatos visszatérni "korszerûtlen" költôkhöz és alkotásokhoz is. Ki gondolta volna például, hogy a "Leszek Ôrlô" szú az idegen fában" Végvárija a korszerûtlen versek Reményik Sándorhoz vezet?1937 elején írja Makkai Sándornak: "Amíg lesz olyan állam, amelyben jelentôs számmal élnek más nemzethez tartozók, azzal szellemileg magukat egynek érzô töredékek, addig lesz kisebbségi vagy nemzetiségi, vagy faji, vagy népi nemzet- töredéki, vagy nem bánom nevezd, ahogy akarod: PROBLÉMA, de mindig lesz, mert ilyen államok mindég lesznek, s a bennük élô más fajok életének becsületes, emberhez méltó elhelyezkedése, ennek a kérdésnek a rendezése mindég aktuális lesz, és nem lehet ezt a kérdést, problémát vagy kategóriát kiküszöbölni....."( A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája. II. 51.)Érthetetlen, hogyan lehetett megpróbálni is kiiktatni Reményik Sándor életmûvét a két világháború közötti romániai magyar irodalomból - figyelmen kívül hagyva Kosztolányi, Német László, Babits, Áprily, Bartalis Jn., Bánfi Miklós, Berde Mária, Jancsó Elemér, Jékely Zoltán, Kádár Imre, Karácsony Benô, Ligeti, Makkai, Molter, Szemlér, Szentimrei, Tamási, Tavaszy, Tompa és sok más alkotó véleményét, akik esszében, versben, kritikában vallottak Reményik lírájáról, magatartásának jelentôségérôl.Német László az elsôk között írja le a Protestáns Szemlében - Áprily késôbbi folyóiratában: "Van nagyobb költôje Erdélynek, mint Reményik, s mégis ô az erdélyi költô. Költészete egyre nemesebb, emelkedettebb: a türelem, szeretet, minden csepp erô megbecsülése hatja át líráját.Babits Reményikkel kapcsolatos érvelése meggondolkoztató: "A magányos költôhöz közelebb van a haza, mint máshoz: minden emberi dogok közül ez van legközelebb. (...) Kisebb családja, szûkebb otthona nincsen, mint a haza. Ez a haza - Erdély - Reményik számára valóban egy nagy otthon, melybôl alig mozdult ki életében...."A költô Reményik évei nehéz évek voltak. Nehéz és küzdelmes kisebbségi évek, ezer veszéllyel, kelepcével. Ebben a helyzetben senki sem tudott volna tökéletesebben viselkedni, mint Reményik. A költôi tehetség nem volt elég itt. A versekhez olyan ember kellett, aki felvállalta az értékeket.Az 1937-ben, késôbb 1941-ben Reményik Sándornak ítélt Baumgarten- díj egyértelmû kiállítás "az erdélyi költô lírája mellett.Reményik emberi nagyságát illetôen Babitsnak igaza lett. Érdemes odafigyelni az erdélyi kortársak pásztortûzi és helikoni vonulatának Reményik tisztelgéseire.Vita Zsigmond így érvel a kritikus Bözödi Györggyel való vitájában: "A transzilván szellemek egyik vezérlô harcosa, Reményik Sándor a végtelen, a szabad lélek örök hatalmát, az igazság, az eszme, az emberi szabadság mindig megmaradó erejét hirdette." Kevéssel késôbb Berde Mária hangsúlyozza: "... amiért Reményik harcol, az a legjobbszerûbb a világon. Kiáll a népi ôsjavak: templom, iskola, az erkölcsi és mûvészi értékek, a megtartó hagyományok mellett. Nem uszít csak épít."Ötvenedik születésnapján megkapja a pályatársaktól a teljes elismerést. Tompa László az Erdélyi Helikonban így fogalmaz: " Az erdélyi költô", Áprily és Tompa mellett "a helikon triász" tagja, az erdélyi magyar irodalom "önkéntes tábornoka, hadsereg parancsnoka."1941 novemberében a már régóta beteg költô halála gyûjti össze utolsó tisztelgésre a Pásztortûz és az Erdélyi Helikon munkatársait. Többen is "hôsi halottként" búcsúztatják Reményiket, akinek idegei felmondták a szolgálatot. A Pásztortûz alapítója, fôszerkesztôje és laptulajdonos a saját lapjában részesül a legnagyobb gyászpompában; a folyóirat jelképes címére többen is utalnak - Tamási Áron: " pásztora a tévedezô nyájnak"; minden költô-szerkesztô szavait idézi: "A Tüzet ne hagyjátok!"A legmeglepôbb jelenlét a Pásztortûzben tisztelgôk sorában: a Szentimrei Jenôé. "Az ellenfél akarná meghajtani a zászlót elôtte": e szavakkal Szentimrei Reményikkel való régi vitájára utal, arra a verses párbajra, amely kettejük részérôl, illetve a Pásztortûz és a Napkelte között zajlott. Szentimrei részérôl a zászlóhajtás - közel húsz év múlva - nem csak a halott költôtársnak szól, hanem az önmagán túllépni tudó embernek is.Jékely egy idézettel jellemzi Reményiket: A férfi volt, ki mindig visszatér, /Ahányszor egy kor számot vet magával/ És tudni akarja, hogy mennyit ér." Molter a jellem költôjérôl értekezik: azt emeli ki, hogy Reményik "Minden olcsó sikert elhárított magától (....) és a tolakodó anyaggal szembeállította a lélek hatalmát..."Egy évvel a költô halála után Jancsó Elemér külön füzetben foglalja össze Reményik Sándor életét és költészetét, miután több évtizedes hallgatás következett.Késôbb Szôcs István, Bodor Pál, Szemlér Ferencz ír tanulmányokat a költôrôl. A hetvenes években Czine Mihály, Dávid Gyula tesz jelentôs kísérletet Reményik költészetének visszahelyezésére a romániai magyar líratörténetbe. A nyolcvanas években Imre László, Marosi Péter, Kántor Lajos hívták fel a figyelmet a különös költôi életút jelentôségére, amely még mindig a teljes feltárásra vár, annak a katarzisnak a megismerésére, mely az igazmondás felemelô mélységéhez vezeti el a mindenkori olvasót, a maiakat is.
KolumbánnéTamás Matild
Ez alkalommal a Nagy-Küküllô mentén teszünk rövidebb kiruccanást, meg sem állunk BIKAFALVÁIG, melynek lététôl boldog a szomszédos Boldogfalva.
Régen nem a Bikafalva nevet viselte, kezdetben Szent- Lukácsfalvának, majd Nagyküküllôfalunak hívták. Arról nem szól a fáma, hogy ez idô alatt Boldogfalvát hogyan nevezhették, hisz a logika szerint akkor még nem lehetett boldog. Na, de félre a tréfát (de ne nagyon), a falu szájhagyománya szerint Basta rémuralkodása idején annyira megritkult az állatállomány a vidéken, hogy egész Udvarhelyszéken egyetlen bika maradt meg, épp ebben a faluban, melyet aztán így elneveztek Bikásfalának. Mondják, hogy a történelmi viharok, háborúk szükségszerûek voltak, mert hanem eddig túlszaporodott volna az emberiség, de tudtommal ez vonatkozik a barmokra! Mivel más helynévmagyarázó monda is ismeretes a faluban, álljon itt most még egy, érdekességként (a folklór nem szûnt meg annyira a környék falvaiban, mint gondolnánk): "Vót égy báró Bögözbe’. Kocsikázott ide le, Bonta mögött. A falu bikáját ott legeltették. Az megdühödött, földôtötte a kocsit, s a bárónét megölte. Azután nevezték el a falut Bikafalának." A mondát Dr. Zsigmond Gyôzô gyûjtötte a ‘90-es évek elején.Többségben reformátusok lakják a falut, de katolikusok is vannak itt, békés egyetértésben.Mi érdekeset mondhatnék még? A bikák száma jelentôsen megcsappant, viszont van egy kitûnô panzió, turkáló és még egy kis bútorkészítô is. Fontos lehet, hogy Bikafalvától lehet kitérni két, eldugottságukban izgalmas falu, Hodgya és Farcád felé.
Zs. F.
Gyakorló magyartanár és végzôs diák bizonyára bosszankodott már, ha a tankönyvbeli "transzilvanizmus" írásmód helyett folyóiratokban, tanulmánykötetekben a "transzszilvanizmus" változatot találta. A magyarázat pedig egyszerû: az érvényben lévô helyesírási szótár az utóbbi változatot részesíti elônyben. A Korunk júliusi számában Péntek János nyelvészprofesszor széleskörû megközelítését nyújtja az írásmód-vitának, majd a következô konklúziót fogalmazza meg: "Magam fontos eredménynek tartom, hogy a szó végre bekerült a helyesírási szótárba, saját írásgyakorlatomban követtem is a szótár ajánlását, ôszintén szólva egyre kevesebb meggyôzôdéssel. Ugyanis a gyakorlaton, a hagyományon kívül fontosnak érzem az egyszerûség szempontját is. Ez pedig szintén a transzilvanizmust támogatná. A szabályozás nem örök idôkre szól. Elképzelhetô, hogy a helyesírási szótár következô kiadásaiban a szerkesztôk az általánosabb és na-gyobb múltú gyakorlathoz igazodnak. Addig viszont mégis azt az ismert elvet ajánlom minden szerzônek és szerkesztônek: ha nem is értenek egyet a szótár által ajánlott alakkal, kövessék az egység érdekében. Külön transzilván helyesírást, gondolom, senki nem óhajt."A Korunk júliusi száma, amely a Marosvásárhelyen augusztusban megszervezett IX. Anyanyelvi Konferencia elôzeteseként jelent meg, fôként a történelemre való állandó hivatkozás problematikáját járja körül, de újra olvashatunk a lapszámban Székely János A másik torony címû regényérôl, Kibédi Varga Áron pedig a szöveg és kép mûfajonkénti viszonyáról értekezik. Demeter Szilárd állandó olvasónaplójában ezúttal a Mein Kampf magyar nyelvû újrakiadása körül kialakult helyzetet elemzi The Big Love Story címmel. Szerinte a veszély a körítésben - az elôszóban, az esetleges kultuszban van: "Ugyanis ez a könyv lapos. Demagóg, dagályos, középszerû - magyarán: olvashatatlan."Augusztusban a Korunk egy kis nép, kis ország házatájára látogat el. "Minél közelebb kerül ehhez az 1991-ben függetlenné vált országhoz az ember, annál inkább felismeri, érdemes tanulni a Jugoszláviából jószerivel békésen kivált szlovénoktól, akik ma az Európai Unió felé haladnak" - írja a lapszám bevezetôjében Kántor Lajos. Bôséges irodalmi anyag olvasható a lapszámban a szlovén, illetve szlovéniai magyar költészetbôl, prózából, de politológiai és történelmi elemzések is olvashatók a lapszámban a fiatal országról. A legtalálóbb jellemzést talán mégis Boris A. Novak költô adja a szlovén nép lelkületérôl, az archaikus duális formáról, az egyes és többes szám közt megôrzôdött "kettes" számról írva. (Szlovénul nem mindegy, hogy két könyvrôl, emberrôl, virágról vagy többrôl esik szó, más-más a névszórag: "A duális a szerelem nyelve, az intimitás szigete. Két sivatag között - a magány egyes szám hordozta csöndje és a tömeg többes szám képviselte moraja közé ékelôdve - egy virágzó oázis terül el nyelvünkben."
Balázs Imre József
Sósabbak itt a könnyek, s a fájdalmak is mások, kezdi rövid versét Ady. És nem ez a legszebb, legtöbbet idézett, fordított verse. Hogy miért mégis ezt a nyolc soros versét választottam? Mert a lehetô legidôszerûbb. És ezzel itt is volnánk a költészet lényegénél. Írni, bármely idôben úgy, hogy érvényes legyen. Az izmusoknak oly kevés jelentôségük van, a tulajdonképpeni vers történetében, mint a vallások sokféleségének a hittel kapcsolatban. Teljesen mindegy milyen irányból nôtte ki magát, vagy milyen ideig-óráig divatos irányzathoz csapódik egy költô, ha nem tud örök idôre érvényeset alkotni, eltûnik az irányzattal együtt, legtöbbet lexikoni adat marad. Legjobb például erre az Ady-Petôfi epigonok, az ál-messiások.Minden költô egyedi a maga nemében, amiképp minden ember is. De visszatérve Ady-ra "Nincs a világirodalomban költô, aki következetesebben, mélyebben szimbolista volna. Talán az egy Danté-t kivéve Ady éppen úgy benn él ezekben a szimbólumaiban, mint Dante az övéiben, legjobban mutatja, hogy nem ejti el ôket, vissza-visszatér hozzájuk, nô, gazdagodik. A költôt az érdekli az életbôl, ami szimbolikus jelentôségû, nem önmagáért érdekli az élet, hanem azért amit jelent - írja róla Babits Mihály.Bár politikai verseiben ostorozza, nemegyszer csúfolja nemzetét, fáj a magyar tunyaság, ez az ôsrégi magyar "patópálság", mégis a költô elsôsorban a valóságra volt érzékeny. Ostorozták is eleget szókimondásáért, érthetetlennek nevezték ...ha egy szûkebben ma-gyar feladat, a megkésett polgári demokratikus forradalom végigvívása is volt közvetlen célja: túllátott azon".- idézem Király Istvánt. Népét kívánta felrázni, amely telisde tele van magyarok közt magyarabbakkal. Csak az az egy nem eléggé magyar, aki a világirodalom csúcsaira helyezi nemzete irodalmát. "Újfent morognak salabakterék: / Mi magyarságunk nekik nem elég". - írja Morognak a vének c. versében. De ismerôs! Pedig jó vita tárgya, mennyire is feladata Erdélyben élô magyar költônek szûkebb pátriájában magyarnak lenni? Vagy már divatjamúlt irodalomban is a nemzetieskedés. Agyunkban megannyi magyar ugar, ahol röfög urunk a disznófejû Nagyúr. Németföldön Heine-t, Magyarországon Vajdát, Ady-t is hazaárulónak bélyegezték a konzervatív kritikusok. De végül is ki az áruló? "Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem föltétlen szabadságának: hazaáruló ha örökösen nem is tesz egyebet mint a nemzeti himnuszt énekli." - írja Ady. Alig akad a magyar költészetben olyan lírikus, akiben mélyebben élt volna nemzetének szeretete, mint ô benne. Egy személyben a legforradalmibb és legkonzervatívabb magyar költô. A magyar messiásokkal kezdtem. De ne csak ezt olvassák, hanem valahányt. Tehetetlenségrôl, hiábavaló áldozatról szól a nyolc sor. "Muszáj Herkulesnek" mondja magát, aki szökni kívánna a környezô valóságból képtelen erôs akarattal - költészeten túl - a néptömegek élére állni. Noha ismételten Ond vezér unokájának hiszi és vallja magát, úgy érzi, hogy annak harcos vad jelleméhez semmi köze. "Más a szemem, gerincem, eszmém./ Más a lovam, a vérem, álmom...." Nem a múlthoz köti álmait, kizárólag a jelen és a jövendô élteti. Szereti népének történelmi múltját, de csak azt ami elôre mutat. 1909-ben mondja egy elôadáson: " ... jaj volna nékem, ha csakugyan úgy volna, hogy poéta vagyok s azzal vége...Elmondhatom ma már: a mai magyarság, kultúrma-gyarság lelkiismeretének hiszem magam.... szeretnék egy- két olyan dolgot megírni, amit csak én írhatok meg...." Lenézte és megvetette az öncélú mûvészetet. "Én voltam az Úr, a Vers csak cifra szolga.." "Ady után már akárki jöhet" - mondta Móricz Zsigmond, - majd ravatalánál ugyanô: " egész élete abban telt el, hogy ô sírta el a mi bánatunkat, ô átkozta el a mi átkainkat..." Fejezzük be végül Ady mondatával, mely akár üzenet is lehet századvégre: "Minden írónak küldöm testvéri részvétemet, s kívánom, hogy jobb dolguk legyen, mint nekem, ami nem nagy dolog. Csak ne kellene az igaziaknak most is írniuk mikor az igaziak írhatják le legbajosabban az igazat". A Magyar M