A hétvégén, augusztus 12-13-án Korond Község Polgármesteri Hivatala, a Firtos Mûvelôdési Egylet és a korondi Kultúrotthon Vezetôtanácsa huszonharmadik alkalommal szervezte meg az Árcsó turistafogadónál a hagyományos Fazekasvásárt. A millenniumi ünnepségek jegyében sorra kerülô rendezvényen sajnos elsô nap nem vettek részt túl sokan. A Fazekasvásár megnyitására szombaton délelôtt 11 órakor került sor. Beszédet mondott Katona Mihály korondi polgármester, valamint a testvértelepülések képviselôi.A polgármester a jelenlévôk köszöntése után, a fazekasmesterség nehézségeirôl, de ugyanakkor szépségeirôl beszélt, amely mesterség által Korond hírnevet szerzett, és szerez ma is a világon többfele.Ezután a vásárt köszöntô szavalatok következtek, majd lapunk fôszerkesztôje, a K. Kovács András, a Tófalvi Zoltán, az István Lajos, a Szôcs Lajos, a dr. Janitsek Jenô és a Ferenczi Sándor által szerkesztett, és az erre a célra kiadott Korondi Sokadalom címû könyvet ismertette.A színes program ellenére, amely a két napot kitöltötte - hisz a kiállítottakat, kiértékelték és díjazták - az idén kevesebb mester állította ki munkáit, mint tavaly.Vasárnap többen látogatták a vásárt, azonban az itt mûködtetett diszkó, nagyobb érdeklôdést váltott ki, legalábbis a fiatalok körébôl, mint a kultúra megnyilvánulásának eme formája.

Péter Attila

Augusztus 20.

Szent Istvánunk óta több ôrtüzet látott, mint békés napvilágot a vén Európa. Vannak, akik nem mernek ünnepelni, nem ünnepelhetnek. Gondoljunk rájuk is augusztus 20-án, az égre porladó tûzijáté- kok boltívei alatt. Ezer esztendô múltán Szent István intelmei még mindig - szinte kivétel nélkül - megszívlelendôk. Ha államalapító Szent Istvánunkra emlékezünk, Koppányt sem feledhetjük. Sokan vitatják, hogy helyesen cselekedett-e szent királyunk. Válasz csak egy van: helyesen - mert vagyunk, mert megmaradtunk a számunkra rokontalan európai népek tengerében. És az ezer éves magyar állam, ha megcsonkítva is, de áll. A Koppány szándéka szerinti utat, hogy mi lett volna, ha ... - nem ismerjük. Keresztényekké, keresztyénekké lettünk és európaiakká. Ázsiát már csak génjeinkben ôrizzük és a múltban homályló történelmünkben. Kérjük a Szûzanyát, Máriánkat, akinek felajánlotta országát szent királyunk, hogy segítsen megmaradni a következô ezer esztendôben is keresztény hitünkben. És mi ne tántorogjunk el még akkor sem, ha néha csatáinkat - földi létünkért - a Koppány szívével vívjuk.

Bágyi Bence Jakab

A székelyudvarhelyi Szejke-fürdôn augusztus 12-én megtartott Unitárius Világtalálkozó istentisztelettel kezdôdött. Beszédet mondtak az unitárius egyház tisztségviselôi. Az ünnepi istentiszteleten a magyar kormány millenniumi zászlóját Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke adta át. A köszöntôk után következett az ünnepi mûsor, melynek fénypontját a Washington melletti Fair-fax-i amerikai kórus szereplése szolgáltatta. A kórus magyarul énekelt egyházi- és népdalokat, valamint a Nemzeti Dalt, melyet egy amerikai zeneszerzô zenésített meg. A találkozón több állam unitárius képviselôi vettek részt - többek közt Nagy- Brittaniából, Németországból, Magyarországról, Írországból, Skóciából, Amerikából. A mûsor után az unitáriusok által készítetett és állíttatott székely- kapu felavatása következett. Az avatóbeszédet Szabó Árpád püspök mondta: "Azzal a meggyôzôdéssel lépjük át ezt a kaput - ahogy Jézus mondja: bár szoros, de az életre hív. Amikor belépünk rajta, kitárul elôttünk a jövendô. És nem félve lépjük át ezt a kaput. Gyönyörû íve fejünk felett mutatja, hogy mi Isten szeretetének és gondviselésének hatalmas boltíve alatt élünk. Sose maradjunk a kapuban: ne legyünk küszöb-emberek. (...) Ez a kapu számunkra jelzi, hogy hová tartozunk, és ehhez a néphez hûségesek kell maradjunk. Ezen a kapun át az út felfelé vezet jelképesen és valóságosan is." A székelykapu avatása után nagy székelyünk, Orbán Balázs sírjának megkoszorúzása következett A székelyudvarhelyi hagyományôrzô lovascsoport tisztelgése közepett a különbözô országokból érkezett unitárius képviseletek koszorúztak. Az Erdélybe elôször látogatók véleményét Erdélyrôl egy magyarul tanuló amerikai állampolgár fogalmazta meg: csodás ez az Erdély ország, mert amíg nálunk szinte nincs is, itt minden történelem.

B. Bencze Jakab

A kereszténység egyik legnagyobb ünnepét, Mária Nagyboldogasszony mennybemenetelét augusztus 15-én ünnepeli az egyház. Az ünnep, amely az apostoli korban is létezett, régi elnevezése a dermitio, vagyis elalvás volt. A Nagyboldogasszony ünnepe magyar földön igen elterjedt, nagyon sok templomnak védôszentje, azaz ezen az ünnepen van a búcsúja. Ez az ünnep ma is él az emberek hitében, életében, hiszen szentmisével igyekeznek megünnepelni.Kovács Sándor fôesperes lapunk kérésére a Mária-nap eredetérôl a következôket nyilatkozta:- A Jelenések könyve tartalmazza: a napba öltözött asszony lába alatt a Hold, fején 12 csillag ragyog. Az asszony, aki a Megváltó édesanyja, Mária, vasvesszôvel kormányozta a világot. Igazán akkor volt fénybe és napba a világ, amikor Isten kiválasztotta Máriát, hogy fiának anyja legyen, minden ami benne él, el ne vesszen. A jelenség 2000 évvel ezelôtt kezdôdött, amikor a fény, az élet ráköszöntött a földre Mária által. Ebben a pillanatban lépett a történelembe az Isten. A magyar mennybemenetel ünnepét Szent István király óta ismerik, aki önmagát, országát és népét, utód nem lévén, Nagyboldogasszonynak ajánlotta fel. Ezért lett Mária a magyarok Nagyasszonya. Az egyházatyáknak minden bizonyítéka a szentírásra támaszkodik, amely Isten szent anyját úgy állítja a szemünk elé, mint aki Isten fiával a legszebb kapcsolatban van, és az ô emberi sorsában mindig részesedik. Fôként arra kell figyelnünk, hogy a szentatyák a II. századtól kezdve Szûz Máriát úgy említik, mint az új Évát az új Ádám mellett.

(Sz.E.)

Jubileumi motoros-találkozó Zeteváralján

Az elmúlt hétvégén motorzúgás és fémzene rázta fel, a motoros- találkozókról elhíresült, amúgy csendes székely falu, Zeteváralja közösségét. A székelyudvarhelyi Daimler Moto Club immár 10. alkalommal szervezte meg a nagy népszerûségnek örvendô motoros- találkozót.

A motorosok alkotta karaván péntek délután, a szokásokhoz híven a város központjából, a Patkóból indult, a rendôri kíséret ez alkalommal sem maradt el. A rend ôrei a háromnapos rendezvényt mindvégig felügyelték. A legalább 600 motoros és a több száz érdeklôdô garantáltan nem unatkozott a zeteváraljai Szabadidô Központban, a szervezôk gondoskodtak a változatos programokról. A szombati nap a vetélkedôké és a kirándulásé volt, a motoros- vetélkedôkön kívül volt hordógörgetés, kötélhúzás, foci... Esténként koncerteken, bulikon szórakozhatott a közönség, a fesztivál sztárvendége a magyarországi Black Ri-ders együttes volt. Az ír kocsmazenét, valamint country-t játszó zenekart az udvarhelyi közönség a Tavaszi Napok alkalmával ismerhette meg. Szombat este a népszerû kolozsvári rock- formáció, a Knock Out lépett színpadra, rajtuk kívül két udvarhelyi rock-zenekar, a Shadows, valamint a Balance szórakoztatta a jelenlévôket. Újdonságnak számított a nagyméretû kivetítô, amelyen az elôzô években készített filmbejátszások, érdekességek voltak láthatóak. A székelyudvarhelyi és környéki résztvevôkön kívül többen érkeztek az ország különbözô pontjairól (Nagyvárad, Temesvár, Sepsiszentgyörgy stb.), ugyanakkor a határon túli résztvevôkbôl sem volt hiány, jelen voltak a magyarországi, francia, angol, német, osztrák, dán motorosok is. Motorból nagy volt a választék, a legendás hírû Harley Davidsonok mellett lehetett látni Yamaha, Kawasaki, MZ-típusú motorkerékpárokat is. Akiknek nem volt kedvük bekapcsolódni a programokba (de nem csak azok), a rögtönzött sörsátraknál, valamint a popcorn- és kürtôskalács árusoknál szomjúságukat és éhségüket csillapíthatták.Vasárnap este, amikor az utolsó motorkerékpár is elhagyta Zeteváralja környékét, fellélegzett a falu lakossága: egy évig újból csend borult a falura... Mert tudják, a száguldást, a bôrruhát és a keményzenét kedvelôk jövôben újra birtokba veszik pár napra településüket.

Szász Emese

Ünneplô korunkban, amikor "kicsengetik" az óvodásokat, kicsengetik a nyolcadikosokat, megünneplik egy- egy vállalat, alapítvány, egylet alapításának ötödik, tizedik évfordulóját, úgy érzem, hogy elérkezett a pillanat, hogy megünnepeljünk egy rovatot is.Így: rovatot.Hogy egy rovaton van-e ünnepelni való és miként is kell tenni azt, egyáltalán eszembe se jutott, csak a minap, amikor egy közös ismerôsünk rákérdezett az úton Komoróczy Gyurkára, hogy: - Mondja meg, Komoróczy úr, a "pitykének" hányféle jelentése is van? Még elôször megpróbáltam viccelni is: - Könnyû neked, Gyurka - mondtam - a témáért még le se kell hajolj.Majd komolyra fordítva a szót rákérdeztem.- Hány éve is csinálod Te ezt?- A Hargitában és a Hargita Népében harminc éve állandó rovatom a nyelvmûvelés.Egy pillanatra megdöbbentem, majd újra rákérdeztem:- De hát akkor Te hány nyelvmûvelô cikket írtál?- Könnyû kiszámítani azt, augusztus l0-én lesz harminc éve, hogy minden héten jegyeztem egy-egy cikket.Hát ettôl, megvallom, elállt a lélegzetem is: - Mindjárt nem találsz magyar szót, amirôl írj- fûztem hozzá, de ekkor már tudtam, ez egy olyan pillanat, amire oda kell figyelni, hisz egy ember életében is harminc év olyan idô, amit illik megünnepelni, lásd egyes helyeken a harmincéves találkozókat.Komolyra fordítva azonban a szót: Komoróczy György, a mi erdélyi Lôrincze Lajosunk, Komoróczy Gyurkánk harminc éve félti és óvja, védi és vigyázza veszendô szavainkat, édes anyanyelvünket, s tette ezt kisebbségi létben, ott ahol az "Erôs várunk nekünk a nyelv" zengô, zsoltáros sorok ellenére porlik és kopik legszentebb, legféltettebb kincsünk, eltûnnek a féltett ékezetek, a betûk, elmagyartalanodik a hangsúly, a ritmus, a kiejtés elveszti zöngéit, színét, varázsát, tette ezt diktatúrában, ahol a legfôbb ellenség a másságban, ahol a legsúlyosabb asszimilációs törekvések épp a Nyelv ellen irányultak, hisz voltak évek, amikor már-már leoperálták nemzetiségünk testérôl a különbözô mûszaki szavainkat, a szakszókincsünket ott és akkor, amikor a köznapi nyelv is olyan súlyos károsodást szenvedett, hogy az üzletben az elárusítónô már csak ámul és bámul, hogyha a "punga" helyett tasakot, netán neccet, szatyrot kérünk, a "somer" helyett a hivatalban munkanélkülit, a navétázók helyett ingázót mondunk. És számolni kezdtem, valóban könnyû kiszámítani 52x32 az l560 cím, vannak emberek akik nem is használnak életük folyamán l560 szónál többet, hát akkor írni ennyi cikket, irtani az anglicizmusokat, a romanizmusokat, mert Kosztolányival szólva, aki fôúr volt a maga idején és helyén: "az idegen szavak nem pusztán afféle pörsenések és hólyagok a nyelv testén. De belsô betegségé vállnak. Ha irtjuk ôket, akkor magát a belsô betegséget is kezeljük, mert a renyhe nyelvérzéket önállóságra serkentjük". De Komoróczy nemcsak a szavaink védelmét vállalta föl cikkeiben, nemcsak az idegen beütésektôl védte nyelvünket, legalább olyan fontosnak tartotta az "egységes magyar nyelv" használatát a közigazgatásban, mint az élet különbözô területein.- Nem volt soha bajod a nyelvmûvelô cikkeid miatt? - kérdeztem késôbb, amikor már elhatároztam, hogy írni fogok a rovatáról.- Nézd, én arról nem szívesen beszélek, de annyit elmondhatok, hogy Murádin László egyetemi tanár - ô a Szabadságban és Bartha János fôiskolai tanár a Népújságban, a Vörös Zászló utódjában jegyzett nyelvmûvelô cikkeket -, hogy Kolozsváron meg se merték próbálni az olyan cikkek megjelentetését, amelyek az ártalmas román hatásokról szóltak, mert a cikk egybôl a papírkosárba került.- Tehát része volt a cikkek megjelenésében a Hargita szerkesztôinek is?- Igen.És újra Kosztolányit idézem: "A nyelvet - mondotta -, mely eleven, folyton változó és fejlôdô folyamat, sohasem lehet véglegesen rendbe hozni, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék."

Lôrincz

Rajzai, festményei egyszerûek, sok esetben egy vagy két tárgyat, dolgotábrázolnak...- Az ôsi motívumokat keresem a kaput, az ablakot, a létrát, fákat... Ez ösztönösen bukik fel belôlem. Több sámán témához felhasználtam ezeket az ôsi motívumokat.- Foglalkoztatja a sámánizmus?- Már régen. A gyerekeim rajzain keresztül próbáltam látni, érzékelni a világot. A gyerekek világlátása még "tiszta", akár azt is mondhatnám, hogy minden gyerek ôstehetség. A bennük rejlô világ még nem tapasztalatokon, sablonokon alapszik, hanem a génekbe íródott ôsvilágot hordozzák magukban. Érdekes téma számomra megfigyelni, hogy mit rajzol legszívesebben egy gyerek: napot, holdat, fákat, kereket, létrát, pillangót, virágot... És, hogy miért kezdi balról jobbra vagy fordítva a rajzolást. Egy magyarországi mûvészettörténész, néprajzos írja könyvében, hogy általában a gyerekrajzokon baloldalt van a nap és jobboldalt a hold. Engem az is foglalkoztat, hogy miért rajzol a fiúgyermek - például - kereket és a leánygyermek pillangót. - Több gyereklapnak rajzol, készít illusztrációkat, kapott-e már viszszajelzést ezekrôl a munkákról?- Úgy tudom, úgy hallottam, hogy a gyerekek nagyon kedvelik a rajzaimat. Engem az is elgondolkoztatott, hogy vajon miért? A gyerek, amikor egy könyvet forgat, akkor elôször a rajzot nézi meg. Rádöbbentem, hogy az illusztrációim amolyan gyerekesek.- Talán ez a titka a sikerének. Azonosul a gyerekekkel. - Lehetséges. Apám is képzômûvész volt, székely ember, sokszor elnézem a festményeit, és azon töprengek, hogy mennyire másképp látja a világot, mint én. Egyfolytában töprengek, kérdezek. Keresem az eredendôt. Eljárok a Székelyföldre, Kalotaszegre, a Mezôségre. Azt az ôsi jelképvilágot keresem, amely még érintetlenül maradt meg bizonyos közösségekben. - Meg lehet élni a képzômûvészetbôl?- Tulajdonképpen ebbôl élek. A kis munkákat, rajzokat, pasztelleket el lehet adni. A tegnap az utcán egy kapualjban rajzoltam, festettem. Megállt egy autó és rám kérdeztek, hogy van-e eladó festményem, grafikám? Két kis munkámat, amit ott helyben készítettem, mindjárt meg is vásárolták. De ez nem jellemzô.- Kik vásárolnak festményt, grafikát?- Van egy olyan réteg, aki vásárolna, de nincs hozzá elegendô pénze. Akinek van pénze, az nem tart rá igényt. A kilencven után támadt világhuzatban elözönlötte az embereket a könnyû bóvlik, a giccs. Nincs még kialakulva egy egészséges értékítélet. Ezt az értékítéletet nemcsak a változás sodra idézte elô, hanem a múlt rendszer sekélyes emberformáló, nevelô hatása is. Egy egészséges értekítélet kialakulását meghatározza a gyerekkorban kapott nevelés is. A való világ fejlôdése felgyorsult. Most történt meg elôször, hogy a mûvészetet, irodalmat meghaladta a valóság. A ma világa még nincs determinálva. Naponta jelennek meg újabb és újabb dolgok, csodák... Én próbálok beavulni ebbe az új világba. Számítógépes grafikával is próbálkozom. A számítógéppel nagyon jól lehet spekulálni. Látványos dolgokat lehet kihozni. Bár még nem tudni, hogy ez mennyire érték, maradandó. Egy kézzel megrajzolt grafikát utólag érdekesen át lehet alakítani kompjuter segítségével. Kolozsváron rendezték meg másodszorra is a Kisgrafikai Nemzetközi Bienálét. Ezen a legkevesebb jelentkezô Romániából volt. Erre a kiállításra kézzel rajzolt sámán motívumokat dolgoztam fel számítógép segítségével. Sikeresek voltak. Azóta a világ különbözô tájairól kapok meghívókat kisgrafikai bienálékra. Meg kell tanulni, fel kell fedezni a szemünk elôtt pörgô világot, mely nem is olyan nyilvánvaló mint amennyire közel van. Ahol Kelet és Nyugat találkozik...

B. B. J.

Kedves Árpad!Jó hírek vannak ismét. A szôlôsgazdáknak különösen, de mindenkinek is. A szôlôt legjobb tartósítani, hogy így egész évben erôt és egészséget adhasson mind a gyerekeknek, mind a felnôtteknek. A módja igen egyszerû: a szôlôfürtöket megmossuk, a hibás szemeket eltávolítjuk, majd az egészséges szemeket 1-3 literes fedeles mûanyag tartályokba töltjük. Ezután a friss musthoz annyi nátrium benzoát (Magyarországon minden gyógyszertárban olcsón kapható) tartósítószert teszünk, amennyi a musthoz és a tartósítandó szôlô súlya, ill. térfogata szerint szüksges. Ezt a mustot ráöntjük a szôlôre, hogy azt elfedje. Persze, elôször 100 kg szôlôt is ki lehet mérni egy nagy tartályba, majd kiszámítani, hogy hány liter must kell a feltöltéséhez, azaz hogy a tömeget ellepje. A kettô súlya, ill. köbtérfogata szerint kell a mustba tartósíto port keverni. Ez a legfontosabb. Majd kisebb, 1-3 literes fedeles mûanyag edényekbe töltjük a szôlôt a musttal együtt. Ezután hûtôládákba tesszük és mínusz 2-4 Celsius fokra hûtjûk le a szôlôt. Addig hûtsük le a szôlôt, amíg a tetején egy vékony jégréteg nem keletkezik. A szôlô így sohasem fagy szét és sokáig eláll. Aki több mázsát is el tud tenni, az igen jól jár, hiszen egész évben fogyaszthat a családjával együtt finom, tápláló és a munkához erôt, jókedvet adó szôlôt - az agysejteket romboló alkohol nélkül! Hûtôládákat házilag is lehet készíteni, de ismerve Erdélyország ügyes mesterembereit, gondolom, egy hûtôládát gyártó üzemet is gyorsan létrehoznak, és ezzel sok száz fiatalnak munkát és biztos megélhetést biztosítanak.Van bôven magyar ész és életerô! Ünnepeljünk, mert van mit!A lengyelországi csodaszép ünnepséget, az Árpádházi Boldog Kinga szentté avatását láttuk filmen Clevelandban, és a csodaszép új, nagy székelykaput is, amelyet a magyar nép nevében kapott ajándékul a testvéri lengyel nép. Mi is köszönjük!Nagy ôseinkhez méltó gyermekek fognak születni mindenütt, ahol Istentôl kérjük ôket az Ô dicsôségére és népünk áldására. Nagy öröm lesz majd az ilyen jó gyermekeket nevelni. Ezt sokan már tapasztalatból tudják.Üdvözletem minden kedves magyar testvérnekAmerikából,Poor Károly

Múlt heti számunkban hagyatékkal kapcsolatos kérdésekre válaszoltunk. Ennek kapcsán több olvasónk tett fel ilyen és ehhez hasonló kérdést, most ezekre keressük a választ.Felmerült a kérdés, hogy kötelezô-e a hagyatéki tárgyalás beindítása, mennyi a határidô, mit kell tenni ilyen esetben stb.Mint már írtuk, hagyatékról csak és kizárólag akkor beszélhetünk, ha valaki elhalt.Ebben az esetben az örökösöknek 6 hónap áll a rendelkezésükre annak eldöntésére, hogy akarnak-e örökölni vagy sem. Ezalatt az idô alatt ezt el kell dönteni és nyilatkozni kell.Hagyatéki tárgyalás beindítása nem kötelezô, viszont jó tisztázni, hogy az elhaltnak kik az örökösei és mi képezi az örökséget. Ugyanis ha ez nem történik meg, akkor egy generációval késôbb kell ezekre a kérdésekre választ adni és akkor ez már nehezebb.A hagyatéki tárgyalás beindítása általában közjegyzô elôtt történik, abban az esetben, ha az örökösök között egyezség van az örökséget illetôen. Ellenkezô esetben az érdekelteknek bírósághoz kell fordulniuk és a bíróság dönt ezekben a kérdésekben.Az örökléskor nemcsak örökölni, tehát kapni lehet, hanem van kiadás is, az örökség passzívumát is rendezni kell. Tehát, ha valaki örökölni akar, akkor nyilvánvaló és egyértelmû, hogy ki kell vennie a részét a kiadásokból is. Tehát kell rendezni az elhalt adósságait, illetve a temetkezési költségeket.A jogerôs bírósági ítélet végrehajtható és az abban magállapítottak mindenki számára kötelezôek, ezt telekkönyvezik és az örökös ezután telekkönyvi tulajdonosként szerepel.

Nagy Zoltán
ügyvéd

A "Fraeternitas Rosae Crucis" avagy a Rózsakeresztes Lovagrend, illetve "Keresztes Lovagok" rendjének keletkezési ideje alighanem megelôzi a Templomosok rendjének keletkezését. Pontos dátummal nem szolgálnak a történelmi dokumentumok. Az sem kizárt, hogy létezésük nem más mint legenda, mely szorosan összefügg a Gaál-lovagok legendájával. Az évszázadok során számtalan olyan írásmû látott napvilágot, amelyek utaltak e titokzatos lovagrendre, mint a "Grál-kehely" vagy "Grál-ereklye" ôrzôinek rendje.A "Szent Grál" ereklye a legenda egyik változata szerint nem más, mint az a kehely, ami "Jézus vérét" tartalmazza, és amit "druida beavatott" Arimateai József hozott el Jeruzsálembôl Európába. Az "Utolsó Vacsora" jelenete elevenedik fel: Jézus, a mester, tanítványainak kenyeret oszt mondván: "Ez az én testem, mely értetek adatik", majd fölemelve a borral tele kelyhet "Ez az Én vérem, mely értetek kiontatik" és tanítványainak nyújtja azt, akik értetlenkedve néznek rá, hisz a ritus nem ismert, szavai pedig érthetetlenek számukra. A ritus hasonló a kelta (druida) ôsi vallás misztérium rítusához. Minden arra utal, hogy a "Szent Grál" ereklye, akárcsak a "Fekete szûzek", "Fekete Madona" mítosza - kelta, azaz északi árja mítoszok. Nem kizárt, hogy a Templomos szellemiség /hit háttere/ is druida ihletettségû. E mítoszkörbôl származik a szûzi fogantatás, a szentháromság, az Ige megtestesülése és még sok más fogalom amelyek megtalálhatók mind a keresztény vallásokban, a brahmanizmusban, a buddhizmusba, a hinduizmusban, egyszóval a világvallások mindegyikében.Az Isten fogalom JHVE (Jahve, (héber=Adonaj=Atya=Abba) egy oszthatatlan, szellemi, titokzatos entitást, de ugyanakkor megszólíthatót fejez ki: "Vagyok aki Vagyok" mondja Adonáj Mózesnek, vagyis nem "fedi fel kilétét", "nem fedi fel magát". Arám nyelven Jézus tanította az "Úr imáját" /Mi Atyánk.../ a tanítványainak, a kereszten ugyancsak arám nyelven szólt az Atyához. "El"-nek nevezve Ôt". "El" a föníciai és kanaáni fôisten neve. Ennek nônemû változata/alakja is van az "ELÁT".Ugyancsak kelta, druida eredetûek a Stonehenge-i menhirek (Anglia) a Napistenségek szentélye, Mekkában a "Káaba Kô" (Fekete Kô) a Chartres-i katedrálisban levô Grál-kelyhet tartó szobor (Franciaország), és az a "hírhedtté" vált horogkereszt, a zvasztika (zvastike), mint különbözô árja népek vallási szimbóluma. Az árja kultúrközpontjaként "ULTIMA THULÉ"-t tartják számon az okkult "tudományok" mûvelôi.A "THULÉ TÁRSASÁG" (Thule Gesellschaft), a Szigorú Obszervancia Templomos Rendjének túlzottan rasszista, pángermán, neoariánus változata, amit 1918-ban (és nem 1910-ben), egy von Sebottendorff nevezetû egyén hozott létre. Ezt megelôzi az 1912-ben megalakult "GERMANENORDEN" nevû társaság, amely az "ariozófiát", illetve az árja nép (germánok) felsôbbrendûségét hirdeti. Friedrich Nietzsche német filozófus (1844-1900) sem volt mentes e tévhittôl.A "Thule Társaság" tagjai közt szerepelnek kezdettôl fogva: Rudolff Hess, Rosenberg, Adolf Hitler, Himler stb. A Nemzeti Szocialista Párt ("Náci" Párt) vezetôi kapcsolatban voltak a teuton neo-okkultizmussal. A. Hitler amolyan biológiai menhir szerepet tölthetett be (karizmatikus egyéniség volt), hogy bolonddá tehette a germán (német) nép jóhányadát.A Nemzeti Szocialista Párt, akárcsak a többi szélsô jobb- és baloldali pártok, egy titkos társaság /Szabadkômûves Társaság volt a maga "nagy mesterével", rasszista gnózisával.A "Világ Urának" lenni, és ennek érdekében vallani a "dicsô" elvet: "a cél szentesíti az eszközt" nem a XX-ik század kitalációja.Ami a "Thule Társaság" halálfejes pecsétgyûrûjét illeti, ha ugyan volt ilyen szimbóluma (semmiféle írott bizonyíték erre vonatkozóan nincsen) alighanem az 1786. március 16-án Pesten megalakult új Szabadkômûves páholy pecsétjének szimbólumainak egyikét (a halálfejet) választották.Az adott pecsétek két alakja létezett. A nagyobbikon templom látható, melynek lépcsôin oroszlán, mint a nagyszívûség jelképe lépdel fel, elôl négyszögû kô, melyre Genius halálfôt vés, elôtte körzô és szögmérô fekszik, fölül nap és hold, köztük pentagramm, alul Magnanimitas Restituta. A kisebbik pecséten a keresztbe rakott körzô és szögmérô (hasonlít a zvasztikára az ábra!) között halálfô látható, fölötte szalagon a MAGNANIMITAS, 57-86. Az egészet lánc veszi körül. Ehhez hasonló Szabadkômûves-páholyok Erdélyben is kialakultak a XVIII-ik század végén, és a XIX-ik században. Tagjaik között találhatók: írók, orvosok, papok, politikusok, tanárok, jogászok és más értelmiségi kategóriákhoz tartozók.A "halálfej" jelentheti az ibisz madárfejû, olykor páviánként ábrázolt Thot, egyiptomi nevén Dzsehuti vagy Zahuiti, az alvilág /nem mai értelemben!), a tudomány, mûvészet, írás, számolás, a naptár megteremtôje és védelmezô istenének "modernizált" formáját is.A zvasztika (zvastike), illetve a horogkereszt, az árja néptörzsek, szent, kultikus szimbóluma volt, akárcsak a "faldos" (linga) a hindu vallás-kultuszban, vagy éppenséggel a mondabeli "turulmadár" a Turáni-alföldi ôsmagyar törzsek hitregéiben. Hun törzsek éltek a korai középkorban Tibet zónájában, onnan is eredhet a "turulmadár" mítosza. Erre nincsenek korabeli, hiteles történelmi bizonyítékok. Ez is olyan valami, mint a galamb képében ábrázolt "Szentlélek".Az árják magukat az elsülylyedt Atlantisz szigetérôl származtatják. Az Atlantiszról és a Mo civilizácioról már az ókori görög filozófusok (Platon) is írtak, de mint korszerû termelôerôkön alapuló, fejlett civilizációs társadalomról Francis Bacon (1561-1626) az "Új Atlantisz c.m. írt F. Bacon, angol filozófus, lordkancellár, Veluram bárója, Saint Alban grófja, akit 1603-ban "lovaggá ütöttek" az említett mûvében ír a "Salamon Háza"-ról, mint egy "Szabadkômûves-páholyként mûködô" intézményrôl, melynek tagjai elôkekô lovag-szerzetes rendhez hasonlítanak, bár tudósoknak képzelte el ôket. Az utókor okkult "tudományokkal" foglalkozók (se szeri, se száma ezeknek!), hogy miért s miért nem, Saint-Germain grófjaként is számon tartják, mint amolyan örökéletû, bolygó zsidót (Ahasvérus akit állítólag Jézus átkozott meg?!), aki más-más individuum képében, a végtelen idô-tér skáláján mindig ott jelenik meg ahol a legkevésbé várják. Halhatatlan lévén, a múlt, a jelen és a jövô ismerôjének tartják.Az elsô "Szabadkômûves" társaság, a Salamon királyi (i.e.97o-93o között uralkodott) által Jeruzsálemben építetett "Salamon Temploma" építészeinek szövettségeként jött létre, azzal a céllal, hogy megbosszulják mesterüknek, Hirámnak a meggyilkolását.Azóta is létrejöttek, léteznek cifrább és cifrább elnevezésû Szabadkômûves-páholyok világszerte, melyeknek semmi közük a kômûvességhez (csak a szervezési felépítés, a "titoktartás" és beavatás szertartása többé-kevésbé azonos).A "titoknak", "misztériumnak" mindig voltak hódolói, még a "nagykoponyák" között is. Valamennyi egy-egy "Szabadkômûves" társaság tagja vagy csak szimpatizálója volt, például Alkuin (Nagy Károly Frankbirodalom császárnak volt a nevelô-oktatója) Aquinói Szent Tamás, Roger Bacon, Francis Bacon, René Descartes (Cartezius), Fr.A.Voltaire, Mirabeau, Franklin, Lafayette, D Alambert, Denis Diderot, D Holbach, Galilei, I.Newton is, Marx Károly, Engels Frigyes is, akik az elnyomásból, nyomorból (gazdasági és erkölcsi) való kiutat a "világ proletárjainak" egyesülésében, harcában vélték megtalálni, vagyis meglelni. Hogy mit lett az eszmébôl? Hát az, ami minden eszmébôl....Tény, hogy a különbözô államok területén mûködô "Szabadkômûves-páholyok" (frankmaszonériak) tagjai manapság is kulcspozíciókat foglalnak el az ország különbözô intézményeiben. Tevékenységük inkább politikai jellegû, vagyis nem "szakmai" vagy "vallásos". Az 1848-as forradalmak szellemi irányítói úgy az Osztrák birodalom területén, mint a Román államokban (Moldova, Havasalföld) frankmaszonok voltak, azaz "Szabadkômûvesek". A romániai "Szabadkômûves-páholy" nagymestere a szenátus tagja.Herbert Wilgut osztrák ezredes, és a székelyföldi eredetû Kiss Edmund mint a "Thule Társaságon" kívülállók aligha "ismerték" a "halálfejes gyûrû" titkát. Ôk is kereshették a "titkot", de mivel nem találták meg, a "titok" titok maradt. Nem tartok az Erdély területén "létezô" titokzatos "náci" lovagrendrôl, de az újra nyíltan garázdálkodó, azaz mûködô Vasgárdától igen. (tagjainak egy bizonyos hányada beépült volt a R.K.P.-ban, elsô vagy másod titkári szerepet töltöttek be, helyi, rajoni, ill. tartományi (megyei) pártbizottságokban.Ma is megtalálhatók Ôk vagy utódaik különbözô vezetô tisztségeket betöltök között. A "farkas elhullatja a szôrét, de a szokását nem" tartja a közmondás, s ez érvényes nemcsak a zöld-barna, hanem a vörös színre "esküdttekre" is etnikai megkülönböztetés nélkül. De hát semmi sem új a Nap alatt. E téren is érvényes Ja Far-Al- Sádia (a hatodik Imám) szavai: "A "mi" ügyünk titok egy titokban, titka valaminek, ami rejtve marad, olyan titok, melyre csak egy másik titok adhat magyarázatot, olyan titokról szóló titok, mely beéri egy titokkal". És mi titok? Az, amit a kinyilatkoztatott vallások sem (voltak) képesek elmondani.(folytatjuk)

Darvasi Ig. Antonetta
ny. filozófia szakos tanárnô

Az UdvarhelySzékben nemrégiben a pulikutya, illetve a puli szó sumer eredetérôl olvastam. Nyomban eszembe jutottak a hamisítványnak minôsített régészeti leletek feliratai, melyeknek kitalálói azt akarják elhitetni a jóhiszemû olvasóval, hogy a jellegzetesen magyar juhászkutyaként ismert puli, illetve ez a szó sumer eredetû, akárcsak a "kisgyermek" jelentésû nyelvjárási pulya. A mérvadónak számító tudományos irodalom szerint a hamisítók latin betûkkel átírt, valamelyik ékírásos /nem azonos a rovásírással!/ nyelvbôl származó, jobbára akkád - tehát nem sumer! — szavakat ferdítsenek el és jelentésükbe belemagyaráznak fût-fát. Módszerük alapja sumernek vélt és magyar szavak távolabbi-közelebbi egybecsengése, hangalakjuk hasonlósága /például: izenati = üzenet., izenet; azsu = asszony; széb = szép stb. Valójában az ilyesmik vagy véletlen egybehangzások, vagy kitalált, úgynevezett fantom szavak/.Ezen belül 3-4000 éves szavakat hasonlítanak össze mai ma-gyar kifejezésekkel. Már ez két dolog is bizonyítja, hogy a "puliszakértôk" teljesen járatlanok a szófejtés és nyelvrokonítás tudományában, arról nem is beszélve, hogy az ékírásos szöve-geket sem olvasni, sem értelmezni nem tudják.A képtelen állításokra ízelítôül Komorózcy Géza budapesti ókortörténész professzor gyûjteményébôl említek két példát. Az egyik akkád szövegrészben az "uralom, uralkodási idô" jelentésû palu szót ferdítik gyermek-re /pulya/; a másik szövegrészben a latin vacat /vákát/ szót azonosnak vélik a magyar vakkant formával /"...támogat engem mindig puli vakkantva"/. Valójában arról van szó, hogy töredékes szövegek közlésekor a hiányzó részek jelzésére nemzetközi gyakorlat szerint a latin vacat szót használják a kutatók. Ezt a latin szót vakkantotta a puli német, illetve osztrák eredete ellenére. Ugyanis - komolyra fordítva a szót - akadémiai szakmunkák szerint puli szavunk minden bizonnyal a német pudli szó d nélküli változatából jött létre. Elsô írásos elôfordulásra 1765-bôl van adatunk. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a puli ma Európa vagy talán világ-szerte /?/ jellegzetesen magyar kutyafajtaként ismeretes, tudományos nevében benne van a hungaricus szó. Ez viszont nem ok a délibábos szófejtésre! Itt jegyzem meg, hogy a tudományág szaktekintélyei szerint az ékírásos nyelvek kivételével ma egyetlen eurázsiai nyelvbôl sem tud kimutatni a kutatás egyetlen sumer szókölcsönzést sem.

Komorózcy György

Székelyudvarhely városának nincs Tanácsa. Ön is ott volt a sikertelen alakuló ülésen...- Nyilvánvaló, hogy a Tanács megalakulása törvénytelen, mindenféle szabályzattal ellentétes, hiszen az igazoló bizottságnak nincs joga megkérdôjelezni a megválasztott tanácsosok személyét. Attól a perctôl kezdve, ahogy a választási bizottság kiadta a mandátumokat, minden UPE-listán bejutott tanácsos törvényesen a városi tanács tagja. Az igazoló bizottság csak azt kell ellenôrizze, hogy a személy azonos-e a megválasztottal, hogy ne történhessenek visszaélések, valamint azt, hogy nem áll-e fenn összeférhetetlenség a leendô tanácsos más tisztségei és a tanácsosi szerepkör között. Nem bírálhatja felül a választás eredményeit. Hova jutnánk, ha egy öttagú bizottság megkérdôjelezné egy demokratikus szavazás eredményeit? Véleményem szerint az RMDSZ-es tanácsosok egy demokrácia-ellenes álláspontot képviseltek, melynek következményeit most még nem is látják. Bízom a bíróság tárgyilagos döntésében, hiszen a különbözô kormányhivatalok véleményei mögött politikai álláspont húzódik meg. — Mit gondol, a marosvásárhelyi Táblabíróság megerôsíti a csíkszeredai törvényszék ítéletét?— A törvény egyértelmû, tehát a döntés ugyanaz kell legyen. Az alakuló gyûlést követô egész folyamat teljesen szabályzatellenes volt. A városi tanács saját szabályzatához kellett volna visszanyúlni ahhoz, hogy a helyzetet orvosolni lehessen. Most már nagyon el van mérgesedve a helyzet. Úgy tûnik, hogy az RMDSZ frakción belül az erô kultúrája uralkodik, vagyis az a mentalitás, hogy mi vagyunk az erôsek, ezért mindent el tudunk érni. Az RMDSZ mindig a kisebbségért küzd a parlamentben is, itt viszont egy kisebbségi véleményt próbáltak mellôzni. Ez már totalitarizmusra való törekvés. Ami itt Udvarhelyen történik az csak egy tünete az RMDSZ-en belüli nagy betegségnek. Ezért jöttek létre a kiscsoportosulások. A ‘95-ös kolozsvári RMDSZ- kongresszus hozott nagy változásokat, amikor a jelenlegi elit eldöntötte, hogy kormánypártivá válik. Ez maga után vonta az RMDSZ politikai párttá való átalakítását. Egy politikai pártban pedig minden lehetséges. Egy személy diktatúrája is. Mert egy politikai párt belülrôl nem demokrácia. Csak ezt ki is kellene mondani, nem azt játszani, hogy demokrácia van, holott néhány ember dönt mindenben. Itt van például a magyar elnökjelölés problémája is. Az érdekvédelmi szervezet hivatalosan bejelentette, hogy ez ügyben csak késôbb hoz döntést, mégis az újságok tele vannak Verestóy, majd Hajdú Gábor nyilatkozatával, hogy Frunda lesz az.— Nincs az RMDSZ- nek autonómia koncepciója...— Nincs, és immár nem is lesz. Legalábbis amíg ez a jelenlegi vezetés van.— A csúcsvezetés azt állítja, hogy autonómia-kérés esetén a román kormányzat szigorító, magyarellenes intézkedéseket foganatosítana.— Ez demagóg szöveg. Itt alapvetôen mentalitásbeli problémáról van szó. Ugyanis az autonómia autonóm egyénekkel kezdôdhetne. Addig nem lehet autonóm közösség, amíg nincsenek autonóm egyének. A román vezetés azzal a technikával élt, hogy bevette az RMDSZ-t a kormányba, mondván, hogy ezzel elégedjen meg. Talán jobb lett volna a román pártokba beépülve politizálni. Ez nem valósult meg, így kompromisszumként az RMDSZ képviseli a magyar közösséget. Az autonómiának az lenne a lényege, hogy elkérjük a jogokat a román vezetéstôl. Ez pedig nem történt meg, helyette a frakció kötött egy olyan kompromisszumot, amelyre nem volt meg a felhatalmazása a választópolgárok részérôl. Most már egyértelmû, hogy Bolyai Egyetem sem lett, az oktatási törvény is olyan, amilyen. Véleményem szerint a jelenlegi csúcsvezetés elfogadta a román kormány szabta feltételeket, ami arról szól, hogy a romániai magyarság nem nemzeti közösség, hanem kisebbség. Ezért álltunk meg az egyéni jogok tárgyalásánál, miközben Európában már rég a kollektív jogok problémaköre került orvoslásra hasonló esetekben. Itt sajnos semmi nem történt.— A parlamenti választások perspektívájáról...— Szerintem az RMDSZ már elmulasztotta a lehetôséget a megújulásra. A helyhatósági választások azt mutatták, hogy szükség lenne a tisztújításra. Sajnos, mégis ugyanazok az emberek fognak viszszakerülni a listákra, akik megtettek mindent annak érdekében, hogy ez így történjék.

Bágyi

(folytatás elôzô lapszámunkból)- Én nem tudom megmondani, hogy mi lehet a háttér, de következtetni tudok. Hogyha onnan indulok ki, hogy hová jutott kincses Kolozsvárunk, hogy hová jutott Szatmárnémeti, hová jutott Marosvásárhely akár Csíkszereda... innen lehet következtetni.- És az apácák azóta is a Csereháton vannak.- Igen. És rendôrkatonák ôrzik az épületet. Itt annyit perelt Székelyudvarhely, az RMDSZ segítséget ígért a csereháti kérdés megoldásában, a dolog felkerült magasabb szintekre, Budapesten is tudnak róla, román és magyar politikusok tárgyalják. Az sehol fel nem vetôdött, hogy az apácák épp olyan törvénytelenül jutottak be az épületbe mint én. Hiszen be lehetett volna perelni a miniszteri rangú államtitkárt, Remus Oprist, aki erôszakosan, ravaszul kicselezte a polgármestert is, hogy be szeretne nézni, és utána úgy bementek, hogy ki se lehetett ôket pakolni, mert megjelent a megyei rendôrparancsnok, a helyi rendôrparancsnok, különbözô karhatalmak.... és ezek nincsenek beperelve. - Emelhetett volna valaki vádat ellenük? - Természetesen, hiszen amíg az épület nem volt átadva...akár a polgármesteri hivatal, akár az RMDSZ mindenik emelhetett volna vádat, de megszoktuk az állandó, az örök védekezést. Mi nem támadjuk meg a tulajdonképpeni bûnösöket, mi mindig csak védekezünk.- Mindenki azt mondja, hogy védi a Cserehátat.- Itt az a baj, hogy a politikum kap nagyobb teret mindenütt, mert ott lehet magyarázkodni, ami pedig a jogi lépéseket illeti -mert ide azok kellettek volna - azok elmaradtak. - Most viszont konkrét segítséget is felajánlott az RMDSZ ebben a pereskedésben.- A városi és az Udvarhelyszéki RMDSZ is, amit én nem fogadtam el, és nem is fogadhatok el. Mindjárt, amikor megtörtént ez a kilakoltatás, Dorin Suciu meg Val Vîlcu az Adevârul-ban abszolút félretájékoztattak, és úszító cikkeket jelentettek meg, ugyanakkor, ugyanabban az újságban. Sajnos, az Udvarhelyszéki RMDSZ elnöke Verestóy Attila azt a kijelentést tette, hogy egy ilyen cselekedetért az Amerikai Egyesült Államokban 20 év börtönbüntetés járna. Elvártam volna, hogy ha ezt mondja, legalább kezdje azzal, vajon mennyi jár az apácáknak.... Ô ezt elhallgatta, errôl egy szót sem szólt, ô egyenesen az én ügyemet mondta, hogy azért járna 20 év börtönbüntetés.- Vajon nem ferdítették el a szavait?- Nem, vissza sem vonta, félre van nekem téve az újság.- Verestóyval nem beszéltek errôl?- Nem. Említést tett errôl, amikor megválasztották ôt széki elnöknek. De hát nem volt akkor idô sem, mert ô is egyébre koncentrált, mert akkor meg kellett magát választassa, egy más témáról folyt a szó....Azt mondta, hogy "megdöbbenéssel szereztünk tudomást"... két hét eltelik, és akkor szereznek ôk "megdöbbenéssel" tudomást, hogy én hol vagyok.... - Ezután azt nyilatkozták, hogy segítenek...- Ahogy a Híradóból, az RMDSZ nyilatkozatából megtudtam, az ügyvédi honoráriumot ôk állták volna. Ami másfél millió lej. Ez nem sok, ha azt vesszük, hogy hányszor kellett bemenjek Marosvásárhelyre - mert az annyiszor 250.000 lej a benzinre. És pl. a múlt héten 3-szor voltam Vásárhelyen...minden nap oda voltam: hétfôn voltam Marosvásárhelyen, kedden voltam Csíkszeredában, szerdán Marosvásárhelyen, csütörtökön Csíkszeredában és pénteken Marosvásárhelyen.- Csak ebben az ügyben?- Csak ebben az ügyben. Az ügyvéd díjánál jóval több a kiadásom. Miután a legnehezebb helyzetemben magamra hagytak, fizetni akarják elítélésem ceremóniájának költségeit? Ennek az egész csereháti cirkusznak - jogos vagy jogtalan - az egyetlen szenvedô alanya Bardózcy Csaba.- Hogy bírja ezt pénzzel, energiával, idegekkel? És ki van ön mellett ebben az ügyben?- Azért bírom, mert rengeteget dolgozom, az biztos, hogy a család érzi, viszont arról is kell beszélnem, hogy ezek a tiltakozó nyilatkozatok amik megjelentek... ez már jelzi azt, hogy az a "huligán", akirôl az említett TV mûsor szól, nem lehet mégsem annyira huligán, tekintve azt is, hogy kik állnak mellette. Pl. a Királyhágómelléki református Egyházkerület melyet én nem neveznék "huligán, gyülevész bandának".....- Mások is kiállnak melletted? - Igen, kiállt mellettem a csíkszeredai, keresztúri helyi tanács, Udvarhelyrôl nem is beszélve, és nagyon sokan magánszemélyek is, tehát erkölcsileg azt mondhatom, hogy nem vagyok szenvedô alany. Szenvedô alany vagyok, ha a dolgok anyagi oldalát nézem. Viszont ott is hozzátartozik az igazsághoz, hogy vannak olyan részvénytársaságok vagy Kft.-k. Udvarhelyen, amelyek segítenek anyagilag, persze, nem nagy összegekkel. Fontosnak tartom azt, hogy megvan a jóindulat, és a polgárok érzik azt, hogy ez tényleg nem az én ügyem, hanem ennek a városnak, vagy ha tovább tekintünk, az egész székelységnek az ügye folyik. Ha megfigyeltük, a rendôri helikopter ma kétszer is körözött a csereháti tetôn, nem hiszem, hogy apácát lopott volna még ide, de mégsem ok nélkül körözött ott. Igen, én elsôsorban hibáztatom, hiányolom az itteni RMDSZ elnökséget, a városét is, amiért nem akarnak ezek az RMDSZ-vezetôk tudomást szerezni például arról, hogy mennyi a munkanélküli, vagy aki munkaviszonyban van is mennyire nincs védve jogilag, mint alkalmazott. Vagy az RMDSZ vezetôje nem tudja azt, hogy hányan vannak fizikoterápián a csíki kórházban, vagy akár az ideggyógyászaton csak azért, mert kemény a hajsza. - De bocsánat, hát ez nem az RMDSZ szenátornak vagy képviselônek a dolga. Van fogyasztóvédelem, van szakszervezet, van bíróság, ügyészség, hát most mit csináljon egy parlamenti képviselô?- Amit egyszer elfogadott egy kongresszus, tessék becsületben tartani. Amiben benne van a munkahelyek biztosítása, hogy fiataljainknak ne kelljen itthonról elmeneküljenek, hanem maradhassanak itthon... Az egy más kérdés, hogy nem jött össze, hogy egy olyan társaság van odabent.....- Tehát a szociális érzékenységet hiányolod az RMDSZ-bôl? - És mindemellett azt, hogy az autonómiát meg sem "pöccentik". Mit kell úgy félni attól, amikor a nemzetközi jog asztalánál arról beszélnek, hogy a történelmi igazságtalanságokat a térségben tessék tisztázni... És visszatérve arra, hogy mi folyik itten, amiért haragszom Verestóy Attilára, a márciusi események után összeállították az úgynevezett Fehér könyvet, melyet Verestóy jónak minôsített. Ebben el lehet olvasni, hogy hány magyart, hány cigányt börtönöztek be, egyetlen egy románt sem. Hát, hogyha jónak minôsíthetô egy magyar szenátor szerint az, hogy a vásárhelyi események nyomán csak magyarokat és romákat börtönöztek be, én azt nagyon sajnálom. Ezek az emberek nem a magyar érdekeket képviselik. És visszatérünk egy kicsit a perre, amelyik most már az utolsó felvonásához közeledik, mert ha áthelyezik is máshová, akkor is ítéletet fognak majd mondani, és támogató aláírás ide meg rokonszenv oda, koncepciós perben még ítéltek el embert a történelem folyamán, és le is ülte az illetô büntetését.

Inczefi Tibor

Manapság olyan világot élünk, amikor mindent el lehet adni, a reklámnak köszönhetôen. Az aztán más kérdés, hogy ki, mit vesz meg....Molnár Endre (Monyo) az egykori Kopó Blues Band csapat gitárosa volt évekig, aztán továbblépett. Régóta dédelgetett álma volt, hogy egy sajátos hangzású szólóalbumot elkészítsen. A külhoni kapcsolatoknak - ezalatt értendô a Kôbányai Zenestúdióba való bekerülése, valamint a magyarországi legendás rocköregek megismerése - köszönhetôen most már büszkélkedhet az álma gyümöl- csével. Augusztus 18-án kerül az anyag a boltokba, és szintén ezen a napon lesz a lemezbemutató koncert is a székelyudvarhelyi Ifjúsági Házban. A koncert sajátossága, hogy a Monyo Project mellett fellép a Shadows együttes, a koncertet pedig a budapesti Freedom együttes zárja, ez utóbbiról annyit kell tudni, hogy szintén Monyo csapatának számít, ô az egyik alapítótag, az énekes pedig Szabó Attila, alias Doki (ex Kopó BB), valamint Tóth János Rudolf (Hobó Blues Band).Visszatérve a Project lemezére, ami a Freedom címet viseli, nagyszerû dalok szerepelnek, stílusát tekintve érdekesen változatos, latin ritmusoktól a hard rock elemekig minden megtalálható. Összességében a Molnár Endrére hatással lévô zenészek, mint pl. Yngvie Malmsteen, Joe Satriani, Tátrai Tibor, Jimi Hendrix hatottak zenéjükkel, érzelemvilágukkal. Az albumon az oboaszólótól a jungle dobstílusokig sokféle irányzatot felismerhetünk. Gazdag a paletta, a dalok címei sem elvetendôk: Kriszta, Keleti nap az éjszakában, Felemás cipôben, A Szarkakô zenéje, Majd felnövök. Ahogyan a zenész említette, nincs még egy teljesen sajátos, kiforrott stílusa. Most még okul, kupálódik, aztán dobbant. Nagyot szeretne. Lehetôsége az van, Póka Egonnal, Maróthy Zoltánnal naponta találkozik, hiszen ôk a tanárai. Az anyag felvételeiben hozzáértô zenész- barátok segítettek, az érzéseket Endrével közösen öntötték dalba, ezért is számít különlegesnek az album. Ahogy a gitáros említi, a nagyközönség sokkal másképp reagál az instrumentális darabokra, mint az énekes anyagokra, de mint mondja, az instumentális anyagoknak is megvan a varázsuk. Szívhez szóló dallamok kellenek, amit a lemezen hallhatunk is. Nagy szükség van az érzésekre. Szükség van arra, hogy munka után, pihenés közben egy igazán szép, érzéki világot teremtsünk magunknak. Az album ezt az álomvilágot hozza.

Fosztó Zoltán

Ez alkalommal folytatjuk utunkat a Sóvidék szíve felé. Tegyük fel, Korond vásári sokasága nem érintett meg, sós fürdôre, nyugalomra, reumánk, ezernyi bajunk kezelésére vágyunk. Sófalvát nem illik kikerülnünk. Nemcsak azért, mert kettô is van belôle (Alsó- Felsô-), s mert mára elhíresült táncház-találkozókat szoktak tartani, hanem mert itt puhatolózhatunk eredményesen a sókitermelés, feldolgozás, forgalmazás ôsi hagyománya iránt. Érdekes azt is kihámozni, menynyire átalakult a falu a régi foglalkozás megszûnte után. Tudom, Parajd jobban izgatja a fantáziát, gördüljünk hát át oda. A Görgényi havasok lábánál terül el, Sóhát körül. Már a rómaiak idejében is folyt a sóbányászat, természetesen külszíni fejtéssel. A becslések szerint most is akkora só-tartalékok vannak itt, hogy ötven évre egész Európa igényét kielégíthetnék. Sajnos, nincsenek finomítók Parajdon, úgyhogy parajdi konyhasóra hiába áhítozunk. Turisztikai szempontból is fontos település ez. Gyógyhatású meleg sósfürdôjét sokan keresik fel. Elsôsorban betegek, de az egészségesek is kényelmesen ellubickolhatnak itt, a vízen lebegve, újságot olvasgatva. Ha kiver a só, irány a zsíros kenyér... A bánya is izgalmas látványosság, és Áprily- emlékházat is találunk itt.Ha más fürdôhelyre vágyunk, fölkerekedhetünk, és egy-kettôre Szovátán lehetünk. Figyelem: át kell lépnünk a megyehatárt, de Maros megye nem jelent veszélyt a gyanútlan magyar turistára. A hodáki románok is lenyugodtak az 1990-es vásárhelyi események óta. Szováta különben még egészségesen magyar település. Frissebb adataim nincsenek, de 1992-ben alig tíz százalékot tett ki a román lakosok részaránya. Szováta Európa- hírû balneoklimaterikus üdülôtelep. Több helioterm jellegû sóstó található itt, legjelentôsebb a Medve-tó (kerülete 2 m, legnagyobb mélysége 18,8 m), eköré épült ki Felsô-Szováta, azaz az üdülôtelep. Ugyancsak híresek, bár büdösek a tó körül található iszap-telepek. Mit meg nem tesz az ember reumája gyógyításáért... Körbejárunk, eltöltünk egy-két napot, szálloda, vendéglô, strand, és azon vesszük észre magunkat, hogy kiürült a zsebünk. Ugyanis az árak is európaiak. Azért bátorság...

Zsidó Ferenc

Költészettan József Attila módra

Vannak költôk, akiket "agyon olvastattak", "agyon tanítottak", divatba jöttek. A ‘90-es évek elején Magyarországon divatba jött egy "kultúrhullám", amikor József Attilát olvasni, szavalni, kötetet keresni tôle könyvesboltokban felért egy önbélyegzéssel. Mert akkoriban nem volt divat. Hobo volt az egyike azon keveseknek, akik vállalták és nyilvánosan hirdették is, hogy az igazi költészet, az örök vers nem lehet "divat", azon jóval fölül van. A Külvárosi éj még ma is egyike a legszebb verseknek. Ami pedig a szocialistákat illeti "elvtársaitól" korán elszakadt a költô, túllátott korán, amelyben élt. "Ehess, ihass, ölelhess, alhass!/A mindenséggel mérd magad!" - írja Ars poetica-jában. Szántó Judit, az "elv-társ-nô" pedig minden kéziratot megsemmisített, ami József Attila "szakadárságát" bizonyította volna, vagy inkább éleslátását. "Én túllépek a mai korcsmán" - írja fent említett versében. Nagyon sokan írtak elôszavakat, utóhangokat verseihez; valamennyi közt a legmegkapóbb mégis a Mattinmatt Imre elôszava: "...miért akar mindenáron az irodalomból megélni? Irodalomból és mûvészetbôl és egyéb ilyen kacatokból, ami csak púp a XX. század hátán!" Babits, a mester is csak halálos ágyán ismerte el nagyságát, kortársai, eszmetársai bólogattak ugyan verseire, de nyilvános közösséget senki nem mert vállalni ezzel a tiszta szívû betörôvel. Ars poetica-ját ajánlom olvasásra, de kevés verse van, amelybôl ne lehetne "ars poetica"-t kovácsolni. Örök verset alkotni nem jelent se többet, se kevesebbet, mint egy szívbe vinni az emberiség minden fennségét és aljasságát. Jól megfér az emberi lélekben mindkét szélsôség. A Csak az olvassa c. versében mintha Shakespearet és Moliére-t fogalmazná újra, akik nem gyôzték eleget hangsúlyozni a kettôsséget.Csak az olvassa verseit - int a költô - kinek "szívében néha elidôz/a tigris és a szelíd ôz." Olvastam valahol, nincs történés életünkben, amit ne akartunk volna, legyen az akár öngyilkosság. Amikor már befejezettnek érzi pályáját "egy lélek" elszakadt testétôl. Nem egy tragikusan végzôdött élet kétségbeesett befejezését látom benne, hanem egy "lélek" pályáját, amely József Attila néven élt egy adott korban, melyen átlátott, és amit látott, leírta: "Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem/ Amit meglátok hirtelen" - és hátrahagyott soraiból egy egész, kerek élet érzôdik ki.Tudta, és készült a halálra. Visszanézett, és befejezettnek látta alkotását. "Nem soká élek már, még egy pár adósságot kifizetek, még egy pár dolgot megcsinálok, megírok, aztán pá! - Fölényes derût mímelô arccal intett kezével. - Megyek." - írja visszaemlékezésében Vágó Márta 1973- ban József Attiláról. De valljon maga magáról, ne az elfogult utókor.Az interjú, amibôl idézek, 1936-ban jelent meg a Brassói Lapokban Molnár Tibortól. A szavak József Attila szavai:"A költôrôl való felfogásomat tíz sorban foglaltam össze A hetedik c. versemben... <<Ha költenél, s van rá költség>>: nem hiszek abban az emberben, aki a költészetért feláldozza az életét... <<Egy, ki márványból rak falut>>... költô az, aki nem sajnálja a falura, emberekre, erre a szerencsétlen öszszességre a márványt. <<Egy, ki mikor szülték, aludt>> - Aki nem vette észre, hogy világra került, csak most eszmélkedik, és rádöbben a kérdés: hol is vagyok, miért is vagyok, mi is van velem? <<...eget mér, és bólint>> Megméri a dolgokat és megérti miértjüket, okozóikat... a hegeli felfogás... Költô az, aki látja az okokat, összefüggéseket és észre veszi a jelenben a jövôt. <<Kit a szó nevén szólít>> Kinek úgyszólván minden dolog személyes ügye. Úgy kell felfigyelni a szavakra, mintha saját nevét hallaná. Amikor Párizsból hazakerültem... mintha minden szó ez lett volna: Attila, Attila. <<Egy, ki lelkét üti nyélbe>> Ez talán a legfontosabb. Azért van szüksége a többieknek a költôre, mert a sok ellentmondó valóságnak formát tud találni. <<Egy, ki patkányt boncol élve>> Nem kellemes mesterség, de a költônek ezt is tudnia kell. És végül: <<A hetedik te magad légy>> A hetedik csak abban van meg, aki épp a verset csinálja... az ô egyénisége, egyedülvalósága, ami több, mint az, amit egyéniségnek szokás nevezni. A költô az az ember, aki nem akar egyedül maradni, nem akar belenyugodni a látszat-emberi kapcsolatokban. Csak akkor ír, ha valamihez tartozónak érzi magát..."Ars poetica-ját ajánlottam olvasára; de lám, A hetedikkel jellemzi magát a költô.Befejezésül pedig álljon itt állítólagos utolsó versének utolsó nyolc sora, amely csak a Töredékek, Vázlatok, Rögtönzések közt található:"Nem kell más verse már,költô én vagyok!Kertemben érik aleveles dohány,A líra: logika;de nem tudomány."

Sebestyén Irén

Gábos Dezsô nyugalmazott tanár, a Petôfi Egyesület megálmodója tíz éve áll az - alapítása óta közel félezer tagot számláló - fehéregyházi egylet élén. Az évforduló alkalmával múltba tekintve és a jövôt tervezgetve beszélgettünk az elnökkel, a mûvelôdési egyesület ideiglenes irodájának is helyet adó otthonában. Számunkra, erdélyi, fehéregyházi magyarságra nézve megtiszteltetés, hogy a sors ránk bízta emlékének megôrzését. Bár nem meghalni jött a fehéregyházi csatába, "választásával", mint annyi más esetben, gondolatával azonosulva halálában is a "legárvább, a legelhagyatottabb" nép mellé állott. Halála után 151 évvel is megtartó erônk. Ezért van az, hogy immár másfél évszázada Erdély-szerte, a Kárpát-medence magyarságából, aki teheti, minden év július utolsó vasárnapján Fehéregyházára zarándokol.— Fehéregyháza magyarságára többszörös feladat hárul a költô emlékének, kultuszának megôrzésében...— A kommunizmus sötét éveiben gyakran csupán rejtve, visszafogottan emlékezhettünk máig legnagyobb költônkre. Az 1989- es rendszerváltás lehetôvé tette, hogy, bár még mindig a hatalom gyanakvása közepette, végre szabadon hódolhasson Petôfi és a csatatéren elesett hôsök emlékének. Ez a fordulat tette lehetôvé, hogy megvalósuljon egy régi álmunk, megalakuljon a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület. Egy maroknyi lelkes Petôfi-rajongó - az elsô szabad lélegzetvételre - kezdeményezte és létrehozta az Egyesületet.— Melyek az Egyesület fontosabb céljai?— Az ifjúság Petôfi szellemében való nevelése, széleskörû kultúrtevékenység megszervezése, kapcsolatteremtés más-más hasonló célokat követô egyesületekkel, társaságokkal, helyi ünnepségek szervezése, a fehéregyházi Petôfi-múzeum felújítása, a költô emlékéhez méltó emlékház építése a múzeumkertben, kiadványok; fôként Petôfire vonatkozó, az 1848-49-es szabadságharccal és forradalommal kapcsolatos írások megjelentetése, szerkesztô bizottságunk által szerkesztett, idôszaki könyvecske-sorozat kiadása évente. — Melyek a tízéves egyesület megvalósításai?— Legfontosabb megvalósításaink közé sorolhatjuk azt, hogy hosszas veszôdés eredményeként a segesvári Történelmi Múzeum mostoha gyermekeként kezelt fehéregyházi Petôfi-fiókmúzeumot a helyi tanács jogtulajdonába helyezték. Ez a lépés bár történelmi jelentôségû, nem jelenti a világ szerte ismert múzeum egyesületünk tulajdonába jutását. További eredmények a jellegzetes turulos, és az Ispán-kúti emlékmû felújítása, kopjaállítás a múzeumkert (telek) adományozójának emlékére, hallerkeôi Haller Lujza grófnô honleányi érdemeinek elismeréséül, az állandó kiállítás állagának teljes felújítása a budapesti Petôfi Irodalmi Múzeum támogatásával, a múzeumépület külsô és belsô felújítása - alapítványi támogatással. Megjelentettünk a múzeumkerti emlékparkot és más Petôfi-emlékhelyeket ábrázoló képeslapokat, és kiadtuk Máthé Attila Fehéregyháza monográfiáját, valamint a Fehéregyházi Emlékeztetôt. A költô halálának 150. évfordulója alkalmával az emlékparkba felállított egészalakos Petôfi-szobor s leleplezése a félegyházi Petôfi Társaság adományaként. — Beszélj az akadályokról, amelyek nehezítik az egyleti tevékenységet. — Egyesületünk egyre szélesedô tevékenységét nehezíti egy székház hiánya. Emiatt egy magánház szerény körülményei között kénytelen mûködni. A felmerült nehézségek ellenére bel-, és külföldi támogatók segítségével sikerült évente megrendezni a hagyományos júliusi Petôfi ünnepségeket, az ugyanúgy évenkénti körzeti Petôfi-vers és prózamondó versenyeket. Az évforduló ünnepélyen a kuratórium kitüntetô érdem- oklevelet adományozott Ficsór Józsefnek, Máté Istvánnak, Patrubány Miklósnak, Fosztó Áron Zoltánnak és még néhányuknak, akik egyletünk tervezett céljainak megvalósításáért áldozatvállaló támogatásukkal elévülhetetlen érdemeket szereztek. Olyan egyetemes évforduló, mint a kereszténység 2000., az egész magyarságunkat érintô millenniumi esztendô egybeesése a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület 10. évfordulójával megsokszorozott felelôsségtudatra ösztönözte az ismét ünnepre készülô Fehéregyháza népét, amely megpróbált mindent megtenni, hogy méltóan képviselje az ügyet, amelyet szolgál.

Fosztó Áron Zoltán

A budapesti Pont Kiadó szárnyai alatt mûködô Fordulópont folyóirat szerkesztôsége felhívással fordul az UdvarhelySzék olvasóihoz. Munkákat várnak a következô témakörben:A kamaszkor: életünk legtöbb kérdését, rejtélyét, szorongását, vágyakozását hordozó idôszak. A kamaszkor: a legvakmerôbb vágyak és tettek idôszaka, a legnagyobb elbizonytalanodásoké. Az az életkor, amelyet gyereknek és a körülötte lévô felnôtteknek - szülônek, tanárnak, szomszédnak - egyaránt nehéz elviselni.Ki vagyok én? - kérdi a kamasz. Mi határozza meg az identitást? Nemi, nyelvi, vallási hovatartozás? A család? A szülôk? A szülôföld? Mitôl fél a kamasz? A kamaszkor szorongásai, félelmei a szakemberek szerint magyarázzák e korosztály nehezen kezelhetôségét, a beilleszkedési zavarokat, az agresszivitást. Az egyre gyakoribb és egyre súlyosabb, olykor emberélet-áldozatot is követelô iskolai krízishelyzetek növelik e téma megvitatásának aktualitását.A budapesti Fordulópont szerkesztôsége egy-egy számot szentel a fenti témáknak. Várjuk olvasóink esettanulmányait, személyes véleményét, tapasztalatait bemutató írásait. Minden jelentkezô szerzô, függetlenül attól, hogy dolgozata megjelenik-e a Fordulópontban, megkapja a Fordulópont tematikus számát. A megjelenô írások szerzôi értékes könyvcsomagot kapnak ajándékba.A dolgozatok ne haladják meg a 15 gépelt oldalt, amelyet nyomtatott, és lehetôség szerint elektronikus formában is vár a szerkesztôség. Beküldési határidô: 2000. október 20. Címünk: PONT Kiadó, 1300 Bp., Pf. 215, e-mail: pontkiado@elender.hu.

Sokan mondják, hogy kerülni kell a stresszet, mert az nem tesz jót. Nem kell nekem mondani, tudom magamtól is. Stresszessé tesz, s akkor jaj mindenkinek, de legfôképpen magamnak. Ezért hát a stresszt kerülni kell, sôt, ez nem is elég: irtani kellene. A vegyszeres úton történô irtás elégtelen és káros, ráadásul nem is létezik, másról viszont sajnos nem tudok. Hát nem idegesítô? Stresszbe görbedt életünk egy ex- potenciális függvényen sehogyan se néz ki, pedig van. Ugyanis a stressz potenciálisan kiszámíthatatlan, azaz hisztis. Sajnos néha fejfájást okoz, de a fej már önmagában is okoz fájást, úgyhogy ebbe nem kell feltétlenül belekeverni a stresszt is. Nem tudom, ki porciózza, de nagy kanállal adja, vagyis inkább csurran, mint nem. Mégis el van osztva rendesen, mert senki sem szokott panaszkodni, hogy neki nem jutott. A stressz ellen nem tehetünk semmit. Varázsigék mormolásával sem lehet távol tartani (Mi Urunk, Stressz, kérünk téged, nyugodj már meg, s úgy legyen véged...) Lelkiismeretünk elaltatása végett akár orvoshoz is fordulhatunk, aki majd megmondja, hogy javallatai nincsenek. Másban ô sem tud segíteni. Aki viszont mazochista hajlamú és extra-plusz stresszforrásra vágyik, annak ajánlom az anyósát, vagy akadékos feljebbvalóját. Különben ajánlom magam...csak azért, hogy akinek nem inge, ne gatyázzon!

Zsidó Ferenc

I.Ha meglendül a felvonó, megmutatom a személyazonosságim, akkor talán tépelôdését okozó gyanúja is eloszlik. Több mint kétszáz kilométerre az otthonom, de a gyanúja se merül fel bennem, hogy ô tán nem is ô. A feleségem és az asszisztensem már ismeri - fordul hozzám az utolsó métereken. A mélyülô politikai válság önmaga tagadására késztetné? Ajtó nyílik, a kivilágított folyosó néptelen. A múló idônek, amely lehetôséget ad legtitkosabb énünk megnyilatkozására, botorság elébe vágni. Az ajtóban majd összeütközünk. Az elôszobából mindegyik szobára rálátni, ha nyitva az ajtó, egyik tanítványa számítógép elôtt ül, feleségének bemutatkozom. Szinte látni a tél hidegét, amint kúszik a falon. Önkéntelenül kibámulok az ablakon. A kisváros talán most gyújt utcai lámpát - emlékezik a tanárnô. A szavak hamuja alatt eltitkolt szerelem parazsa izzhat, a konyhából kihátrálok. A Sarkantyú utcához vezetô sikátort keresem, melynek utcakövei széttört tükörszilánkokként ragyognak. ... Te vagy az utolsó reménység - mondja a távozni készülô elsô éves, cipôkopogását még percekig visszhangozza a lépcsôház. Ön mit gondol, miért lett annyi ortodox hitû ember kommunista? A polcokon könyvek garmadái a bölcsesség derûjét árasztották, a hit és tudomány különös keverékét. Én már több ideje ismerem önt, mint gondolná - mondta felelet helyett az egyetemi tanár, vészjósló leleplezésként. Kik voltak az osztálytársai? - kérdezte, és véletlenszerû jelenlétem megoldatlan szögfüggönyként pihent el szemhéja mögött. A továbbiakban sorozatos telefonhívások szakították meg beszélgetésünket. Kivándoroltak - feleltem röviden. Mindig annak voltam a híve, hogy mindenki maga döntsön a szabadság lehetséges alternatíváiról. A zseni, aki velem szemben állt, tehetetlen dühvel nyomta kezembe fokozati vizsgájának anyagát. Írd Word-ba! - szólt rám. Amíg a pályaudvarig elértem, egy másik nemzedék elérhetetlen céljainak áldozatait soroltam fennhangon.II.Lázas sietség, technikai elmaradottság. Délelôtt dolgozhatok unokatestvérem számítógépén, délután ô a soros. A képernyôn a vizuális homokóra homokszemei peregnek, méla reggelek illata száll, az unokatestvérem néha feldühödik. Külön dokumentumokba vezetem a fejezeteket, fogy a memória, többször lefagy a gép. A két tudományág vetélkedése idôhúzó taktikához vezethet, módosul a program, délután én, délelôtt pedig ô dolgozik. Közben rá kell jönnöm, hogy a számítógép két, egymással összeférhetetlen intelligenciát tárol, csupán keresnem kell, hogy megtudjam, melyik zárja ki az én világomat. Talán rátalálok annak a kozmikus szörnynek a nyomára, kinek jelenlétét érzem, tréfálkozom vele, de ô éppen lazít. Utcai harcokat vív, állati hangok a meggyilkoltak szájából, a képernyô síkján tûzcsóvák. Miért is vettem komolyan? - ötlik fel bennem önkéntelenül. Talán megoldott egy mértan példát, vagy ideadta karszalagát a suliban. Még hogy a matematikusok vezetnek?! - fordul felém a gyôztesek mosolyával. Te vagy a jobb, öcskös - ismerem el, és hogy barátságunk ne szenvedjen csorbát, "Miért caplat fényes úri dáma sáros utcában" nevû, általunk kitalált játékot játsszuk. Páll Albert

PINTÉR D. ISTVÁN:‘64 ÔSZÉNApám a levegô üvegmarkában, mintlefordított borospohárban a buborék,krumpliszárak között csizmájátkaparja egy faággal és elindul közelébb,mögötte kertkapu csukódikmint egy gesztus, mint egy legyintés,az udvaron a tyúkoknak magot hinta házban pálinkát tölt magánakaz orvos nemet int,most nem lesz beszélgetés,szuszogásuk betölti a házat,mint az óraketyegés,cigarettáznak, amíg várják,hogy kezdôdjön anyám fájdalma,azaz én -ÁLOMTALANULRablóvasutakperonja díványomátzakatolnak felettenagy félelem- mozdonyoktolvajként fekszemvetett gyanakvásbana sosemvolt igazammalmint prédávaléjjel van perszeörök az éjszakaaz égen tûz-vitorlákrongyadoznak s a felhôk összeguggolnakmint osztozkodó haramiákfejem fölül az álmotszétkapkodjákhogy maradjak ébrenvégleg a rettegésbengúny bitangol, akár a járvány (Nagy László)szobrokat rombols azt mondja barbárkurva prédikálrabló hencegzsarolnaka szentekhogy tagadjadés akkorpogány ôseid majdmennybe mennek

Bágyi Bencze Jakab:Elsodort évekTudnál-e szeretni engem,ki már megismertemfény és tûz árnyékát,nagy vizek éjszakáits az érzékektôl részeggyönyörét a mélynekés amit még Istenkezdetben teremtett:úszó vadkacsák hasána tükörtelen csendet - Tudnál-e szeretni engem,ki nemrég sokadmagammalszivárvány kapuit tárvaúsztam szembe az árral,míg parti sziklákhoz sújtott,lékelt koponyávalvéreztek el a társak,s én nem tehettem mást, csak: láttam -Így tudnál-e szeretni engem,ki felrúgva rendet,nem az Óceánhoz,az Érhez igyekszem,hogy el ne apadna -Tudnál-e szeretni ilyen eszementet,ki szivárvány-pikkelyt gyûjtsúlyos bankók helyetts tenyérnyi kék eget -Vagy csak elfogadsz majd,mint vásott ördögöt,ki arra kíváncsi,hogy mit rejt a csendhomlokod mögött -

MÛHELY

Mondják, nyáron még az irodalom is "sziesztázik", az írók levedlenek közönséges láblógató, sörivó honpolgárokká, feledve pennát, alkotást, csak a múzsát hagyva meg. Nem egészen így van. Lám, Bálványoson az ifjú író-költôk tartottak nemrég seregszemlét, Gyergyószárhegyen pedig az idôsebb generációbeli alkotók találkozójára került sor. Jó lesz nekünk is számba venni, kik vagyunk, miért, és mennyit érünk.Páll Albert (Korond): Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával, és ismét küldött írást, most már kezd körvonalazódni, milyen stílusban mozog, és szerencsére egyedi, eredeti hangnemben alkot. Remélem, személyesen is megismerkedünk majd, addig is, ha még küld prózát, kérem, írjon valamit magáról, írói tevékenységérôl is, és egy fotót is mellékelhetne. Különös világot teremtett a most közölt írásában. A hangulat valahogyan Gogolosra sikeredett, a furcsa képek, különös gondolatok egymásra-vetítése révén. A szürrealista jegyek itt is fellelhetôk, még inkább az expresszionisták. Nem tudom, mennyire tudatos. Töredékek, melyek az olvasóban válhatnak egésszé. Tetszenek azok a mondatok, melyeken belül egy elvont és egy konkrét kép kerül egymás mellé megmagyarázhatatlan, véletlenszerû módon (pl. "...eltitkolt szerelem parazsa izzhat, a konyhából kihátrálok"). Szerkesztésbeli gyengeségek adódnak: azért találtam jónak két részre osztani az alkotást, mert amúgy is elválik a két egység egymástól. A cím az Ön által megadott változatban (Államvizsga) valahogy semmitmondónak tûnt, így vettem a bátorságot megváltoztatni. Néhol fogalmazási zavarokkal találkoztam, azokat kiküszöböltem. Vigyázzon jobban a nyelvhelyességre. Egyébként valami ösztönös tehetség rejtôzik Önben az általános, az elvont megtalálására, kifejtésére. Kár lenne ezt a tehetséget veszni hagyni, kiteljesítéséhez azonban sokat kell még dolgozni. Amit ajánlok: témahûség (a mesélôkedvnek is kell legyenek határai), céltudatosság (mit akarok, hova jutok), az elvont mezôk között közérthetôbb átfedések, a stílusegység megtartása.Munkát, kitartást, választ. Tisztelettel.

Az idei szigetlakók átlagéletkora 25 év volt, nagyrészük a programok, a koncertek miatt ment ki a szigetre, a többiek pedig egyenesen annak örültek, hogy senkit sem zavar, ha lenullázzák önmagukat, vagy pedig ott pótolják be fiatalkorukat-derült ki az Oktatáskutatási Intézet felméréseibôl.A kezdet...Hajógyári sziget, augusztus elsején délben: lézengô kiváncsiskodók, sietô munkások, kézi körfûrész bôgés, kalapálás, terepjáróvá alakult furgonok, hangpróbák, zajszintmérés...Pepsi Sziget, augusztus elsején, délután hatkor: a K-hídnál túlbuzgó jegyellenôrök, a túloldalon ugyancsak túlbuzgú motozók, a legelsô konténerben sokasodó bevihetetlen tárgyak, a kiszemelt sátorhely tele, a kocsmáknál már tömeg és Red Hot Chilli Peppers, illatos Toi-Toi-k, itt- ott még zöld fû, itt-ott már Gerappá!A hivatalos kezdés elôtti éjszaka már közel százezren költöztek ki a szigetre, a jegyellenôrök szerint ezeknek szinte fele külföldi volt. Elsô (térképre való) ránézésre a Sziget nem sokat változott, egy-két színhely hátrébb vagy elébb került, a Bungee-Jumping szerencsére északabbra, így idén nem üldögéltem alatta órákig sóvárogva, ugyanis idén már ötezer volt egy ugrás (gumi nélkül nem tudom mennyibe került volna). Visszanézve pedig a többszörös napi locsolás ellenére több volt a por, mint eddig, de elviselhetôbb a bokrok körüli pisiszag, a sör talán volt már langyosabb és hígabb is, a tökrészegek száma csökkenôben, viszont az árak emelkedôben. Csakúgy mint a mobiltelefonosok száma, lépten-nyomon a markába beszélt valaki, bármilyen napszakban és soha nem volt ekkora a fogyasztási nyomás a szigetlakókon, a reklámfogások jól jöttek a szerencsésebbeknek.Kedden megérkeztek a többiek is, akik ha szûkösen is, de elfértek a lefoglalt helyen, így már elsô naptól kezdve kialakult egy kisebb Udvarhely-falu. A legutolsók épp hogy elérték Lou Reed fellépését a Nagyszínpadon, akit az Anima Sound System követett, ami nem tudom hogy a szilvapálinka eredményeképpen-e, de minden várakozást felülmúlt, s hát még a Chumbawamba. Az immár kétségkívül a világ leghatásosabb anarcho-punk gárdája talán a hét legmeggyôzôbb koncertjét produkálta, a négy énekes közötti szereposztásban sorra nyomatták a slágereket és az új album slágergyanús darabjait, a mellettünk bulizó angolok istenítették is ôket, majd egy kóstoló után a szilvapálinkánkat is. A közel kétórás fantasztikus koncert után szétszóródva keresett mindenki magának valót, volt, aki felfedezte a Süss fel nap! sátor kitûnô buli-zenéjét, volt, aki ennél élelmesebb volt, és ölnyi zsíroskenyérhez jutott az irodalmi sátorban, mi pedig (alulírott és Hollóka) a guberálás gyönyörûségét fedeztük fel. Na, nem csak úgy, hanem visszaváltható pohárért turkáltunk, ugyanis 20 db-ért már egy pakli kártyát ígértek, negyvenért polót és kétszázért sátrat. Elsô éjszakai munkánk eredménye több mint háromszáz pohár volt, és másnapi hát- és derék-tájéki masszázs-igény. Az elsô éjszaka utolsó élménye volt a legkeserûbb, ugyanis a sátorba bebújva hálózsákom szó szerinti hûlt helyét találtam. De engem se kocsonyából faragtak, hogy egész éjjel reszkessek, akkor felöltöztem, de másnap kompenzáltam, legalábbis így nevezik a román hadseregben azt, amikor valaki ellopott holmiját pótolja. És hogy biztosítva legyek, duplán kompenzáltam. Csütörtökön még úgy ébredtünk, mint egy normális átbulizott éjszaka után, kíváncsian vártuk a moldáv sípmestereket, a Zdob si Zdubot, de nem tudom miért, többen is lekéstük, fültanúk szerint bánhatjuk is. A tizenöt éve pályán és színpadon levô Suzanne Vega nem okozott csalódást, intenzíven játszottak neki szinte csak akusztikus gitáron, amihez ô a legmegfelelôbben tudott alkalmazkodni. Az est közeledtével érkezett a keleti fakír, Kadír is kísérôivel, az Irigy Hó- naljmirigy pedig olyan táncra késztette az elsô sorokban az udvarhelyieket, hogy még a nagy képernyôre is érdemesnek találtak minket. A Guano Apesre emocionálisan felfokozott érzelmi állapotban várva újabb pálinka kóstolóra került sor, a román fivérek inkább nem kértek belôle, a németek annál inkább, de csak kétszer, mert utána nagy ívben kipakolták. Ezek után már csak a deszkák hiányoztak, de anélkül is lett szörfözés, ugyanis a ‘94-ben alakult, napjaink egyik legnépszerûbb zenekara, a Guano Apes sem hazudtolta meg magát. Az Open Your Eyes-szal kezdtek, ki is nyílt a szemünk Sandrát meglátva, többedmagammal én is a tömeg tetején szörfözve próbáltam közelebb kerülni hozzá, de néhány méter után mindig lepottyantottak. A Proud Like a God és a Give Me Names albumok javát eljátszották, bebizonyították, hogy rászolgáltak az Arany Zsiráf-díjra, amit a koncert elôtti sajtótájékoztatón vettek át. A Big in Japan, de legfôképpen a Lords of the Boardshoz nem igazán lehet semmi kommentárt hozzáfûzni, talán csak annyit, hogy túléltük. Nekem például kellett szóljanak, hogy ne fetrengjek tovább ordítozva, mert lejárt a koncert. Két sör után jól is jött az éjféli zsíroskenyér, ami késôbb a kötelezô programokhoz lett beiktatva. Késôbb meglátogattuk Hobót, aki telt ház elôtt rekecselt a tôle megszokott színvonalon, majd a Darshan sátorban akartam pocsolyába lépni, hisz ott játszott a Dirty Blues Band, valódi hangszereken, valódi zenét, Takáts Tamás pedig valódi hangján ezt számtalanszor, de nem sörtelenszer ki is hangsúlyozta. Nem tudom, hogyan csinálták, de miután tavaly kétszer kellett pocsolyába lépjenek, hogy jó buli legyen, most inkább a vonat zakatolt. Másnap a bukaresti román haverek gulyást akartak fôzni ósdi rezsójukon, nyaltuk is a szájunk szélét, de talán túl korán, ugyanis a tûzhely feladta a szolgálatot. Így el kellett önteni az egészet, legalább a Vinul Mosului-ból megkínáltak - kárpótlásul. Ôk pedig a Timpuri Noi-jal kárpótolták magukat, mi csak a Lordra érkeztünk a Nagyszínpad elé, amikor már sikolyaik elszálltak a szélben. Tavalyelôttre emlékezve, nagyon vártam a Therapy? fellépését, sôt, még fel is voltam háborodva, hogy miért nem az Apollo 440 van délután, de végül a rendezôknek lett igazuk. Az ír négyes gyorsan elvégezte a dolgát, az Isolation is normális volt és a nagyszínpad sem lett túl zajos templom (Church of Noise). Annál inkább robbanásra kész volt a szívünk (Heart go Boom) az Apollo 440 fellépésén, ugyanis a nyolctagú liverpooli zenekar túllôtt mindenen, a technórockot pedig csak nagyon késôn állították le (Stop the Rock), hisz a közönség nagyon bírta az élô zenéjüket, ôk is bírhattak minket és röhöghették a végén, hogy mindenki kínlódott az orrfújással, aminek eredménye csúnya feketeség volt. A két kemény zenekar között a Sziámié volt a nagyszínpad, azé a Sziámié, amelyik már többször feloszlott, de mindannyiszor újjáalakult, mert nehéz abbahagyni azt, amit mindenki akar. Aztán be is bizonyították, hogy nem csak azért kerültek a Nagyszínpadra, mert Müller Sziámi Péter az egyik fôszervezô. A PestiEst színpadán az Ájdábölemszí (IMMC) hülyítette a népet a maga stílusában, utánuk Györemix kezdett dízséskedni, a Süss fel napnál Marcipán, a Durexnél pedig Cirmos Kormos Gábor zenekara után Paplan. A Darshasnban pedig hajnalig a Hendrix-rajongók nosztalgiázhattak a Jimi Hendrix Memoriallal. Szombaton az udvarhelyiekbôl, aradiakból és szatmáriakból összeverbuválódott R-Day nevû focicsapat benevezett a bajnokságba, de a sors iróniája, hogy miután kivertünk egy felvidéki csapatot, épp a román Old-Boys búcsúztatott minket, de legalább a közönség minket éltetett. Így legalább elértük az Animal Cannibals fellépését, sôt még strandolásra is jutott idô. Az állat kannibálok keményebbek és hülyébbek voltak, mint valaha, nyitottak tánciskolát, néha olyan pogózás volt, mint a Guano Apesen, meghívottjaik voltak a Fekete Vonat és egy még feketébb együttes, majd azzal búcsúztak, hogy nehéz az út hazafelé (de még nehezebb a csomag - ezt csak mi tudjuk). A Sub Bass Monster után Kispálék következtek a kultúrzenéjükkel, legalábbis Lovasi titulálta annak már az elején. Muzsikájuk most is tele volt ötlettel és arra ébredtem rá, hogy Magyarország talán legnépszerûbb zenekara van a színpadon, legalábbis erre utalt a tömeg. Ezután találkoztunk még több tucatnyi udvarhelyivel, akik az UFF jóvoltából rendkívül kedvezményesen lehettek ott szombaton Európa legnagyobb fesztiválján. Az idôzítés lehet, hogy nem a legjobb volt, ugyanis a HIM volt az esti sztárvendég a Nagyszínpadon. A finn ötöscsapat a Toten Hosen távolmaradásának köszönhetôen került a Sziget programjába, saját bevallásuk szerint love metált játszanak, de meghallgatásához tényleg humorérzék szükségeltetik. Az éneklés elôtt szex-shopban elárusítóként dolgozó Valót most is melltartókkal bombázták az elsô sorokban sikítozó csajok, a tömegnek pedig el kellett játszaniuk A-HA és Billy Idol dalokat is, hogy valami kisüljön belôle. A Wanted színpadon a Golyó és a Vadhajtás kezdte a mûsort, de nem a mi Golyónkról van szó, ô ezalatt inkább karaokézott a Pepsi-téren, de nem volt szerencséje, a robogót más nyerte meg.