Az unitárius egyház 1568 januárjától számítja törvényes megalakulását. Ugyanis 1568 januárjában a Tordai Országgyûlésen mondták ki a vallás- szabadság törvényét, mely szavatolja, hogy mindenki azt a vallást gyakorolhatja, amely felfogásával, hitével és lelkiismeretével megegyezik. Ez az akkori Európában és világviszonylatban is történelmi léptékû volt. A Tordai Országgyûlés akkor elismerte négy vallás törvényességét: a római, katolikus, a luteránus, a református és az unitárius vallásokét. Jól mondta Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke a tordai megemlékezésen: ha Erdélynek van valami, amivel dicsekedhet, és amire büszke lehet, az mindenekelôtt az, hogy 1568-ban a Tordai Országgyûlés kimondta a világon elôször a vallásszabadságot. És én ehhez még hozzáfûzném azt, hogy mi ebben a régióban és fôleg ebben az országban technikában, tudományban és az életnek sok-sok területén mögötte járunk a világnak, de jó tudni azt, hogy valamiben mégis megelôztük a villágot: a lelki élet, a Hitélet területén hogy ELÔSZÖR ITT ERDÉLYBEN mondták ki a vallásszabadságot. - Világviszonylatban is az unitárius egyházközségek legnagyobb lélekszámmal Erdélyben alakultak... - Itt Erdélyben alakult meg az Unitárius Egyház, amint már mondtam, 1568- ban. Abban az idôben a fejedelem, János Zsigmond is unitárius lett. És a fejedelem után a fônemességnek a nagyrésze is. Ez magával hozta azt, hogy a nép túlnyomó többsége is unitárius vallásra tért át. A fejedelem korai halála után - ugyanis 1571. március 14-én János Zsigmond meghalt - egyházunkra nagyon nehéz idôk következtek, csaknem háromszáz esztendôn keresztül. Ezalatt sok-sok egyházközségünket, templomunkat és hívünket - egyháztagjainknak körülbelül háromnegyed részét - elveszítettük. Csak a leghûségesebbek maradtak meg unitáriusnak, mert meg kellett maradnunk itt, ahol az Unitárius Egyház alakult. Erdély a világ unitárizmusának bölcsôje. És hívei, úgy is jönnek ide hozzánk, - haza - mint az unitárizmus bölcsôjéhez - Szoros kapcsolat alakult ki az unitáriusok és az egyik világvallás hívei, az univerzalisták között? - Mivel hitfelfogásukban az unitáriusok és az univerzalisták eléggé közel állnak egymáshoz, ezért a két vallásfelekezet, a két egyház1963-ban az Egyesült Államokban fuzionált, egyesült. Így most már magukat úgy nevezik meg, mint Amerikai Unitárius- Univerzalista Egyház. Az univerzalisták többsége inkább a földmûvesek, a munkások között van. Az unitáriusok inkább az értelmiségieket vonzák az egyházukba. Szerencsés házasság történt a két egyház között. Ez az egyesülés mind a kettôt megerôsítette, egységesítette, tehát egy egyház lettek. A tesvérkapcsolatok még az1900-as évek elején kezdtek kialakulni az amerikai és az erdélyi unitárius egyházközségek között. Nagyon hasznosan és eredményesen kezdett ez a kapcsolat mûködni. Ebbôl a kapcsolatból rögtön kiderült, hogy mind a két rész csak nyerhet, az erdélyi unitáriusok az erkölcsi támogatás mellett - mert az erkölcsi támogatás óriási volt - jelentôs anyagi támogatást is kaptak az amerikaiaktól. A komunizmus kezdetével sajnos ez a direkt testvérkapcsolat a két egyház egyházközségei között megszakadt, illetve csak a legmagasabb szinten maradt meg. 1989-ben, amikor szétszakadtak a láncok, azonnal szinte ösztönszerûen létesültek újra a testvérkapcsolatok, a már beindult századeleji kapcsolatok alapján. És azóta nagyon sok unitárius erdélyi lelkész megjárta Amerikát. Sok lelkészünk, teológusunk végzett ott. Nagyon jó érzés elmondani azt hogy ez a kapcsolat egyre erôsödik. Hogy mennyire jó ez a kapcsolat jellemzi az hogy példáúl a tavaly tartottuk az elsô Erdélyi Unitárius Világtalálkozót, ugyancsak itt a Szejkén. Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete, James C. Rosapepe, üdvözlô levelet küldött a találkozónkra és a résztvevôket köszöntötte. Ebben a táviratban kifejezte azt, hogy nagyon jó tudni és elmondani hogy, az amerikai és az erdélyi unitáriusok között ilyen erôs a kapcsolat. Kifejezte azt a véleményét és reménységét, hogy az egyházak közötti és a civil szervezetek közötti kapcsolatok megerôsödésével a mi helyzetünk is javulhat, és ebbôl a kapcsolatból mind a két rész csak nyerhet.- A Szejkén képviseltetik magukat külhoni egyházközösségek is? - Igen. Akárcsak a tavaly, az idén is jelen lesznek az Amerikai Unitárius-univerzalista egyházak küldöttei. A tavaly inkább fiatalok voltak itt és jó hírét vittek a találkozónak. Otthon nagy kampányba kezdtek. Például a Wasington melleti Fair-fax-i kórus nár majdnem egy éve készül a szejkei szereplésre. Egy félórát fognak énekelni. Az énekek fele magyar lesz. Amikor kezdték tanulni az énekeket magyarul, az ottani összekötôjük Lázár Csaba telefonált, hogy nagyon nehezen tanulják a magyar nyelvet. "De, ha te látnád, hogy mekkora ambícióval tanul ez az angol amerikai csoport, akkor nagyon örvendenél" - újságolta. Azóta, még telefonált, és mondta, hogy az énekek nagyon jól mennek, sôt bevették az énekek közé Petôfi Sándor nemzeti dalát is, és egy jóhírû amerikai zeneszerzôt kértek meg arra, hogy zenésítse meg ezt a gyönyörû darabot.- Pár szót szóljon az ünnepi mûsorról, ennek lefolyásáról, és hogy ki tekintheti meg. - Már elôzetesen elmondhatom azt, hogy bárki eljöhet, és mi mindenkit szeretettel várunk. Az természetes, hogy a találkozó résztvevôi többségében unitáriusok lesznek, de szellemiségünkbôl és nyitottságunkból adódóan mi a tavaly is meghívtunk mindenkit a keresztény szeretet szellemében. És ez így lesz az idén is. Ez már a második találkozónk. Az idén a millenneum jegyében szervezzük meg ezt a találkozót. Ez egy méltó, igazi nagy alkalom a millenneum ünneplésére. A programról annyit, hogy ünnepi istentisztelettel kezdôdik augusztus 12-én szombaton 11 órakor. De már elôtte, 10 órától az almási rezesbanda fogja a toborzót játszani. A millenniumhoz tartozó témakör keretében beszédet fognak mondani egyházunk fô tisztségviselôi: a püspökhelyettes, az esperesek és a lelkész szövetségeknek az elnökei is. Az istentisztelet része lesz a magyar kormány millenneumi ajándékzászlójának az átadása, amelyet Szabó Tibor, a Határon túli Magyarok Hivatalának az elnöke személyesen fog átadni. Ezután következnek a köszöntôk. A köszöntôk után következik az ünnepi mûsor. Utána székelykapu avatás, Szabó Árpád püspök avatóbeszédével. Végül pedig koszorúzás Orbán Balázs síremlékénél.

Lejegyezte:

Bágyi Bencze Jakab

Az elmúlt heteben az adóosztály munkatársai ellenôrzéseket végeztek a város területén lévô kereskedelmi egységeknél. Legtöbb kihágást a be nem jelentett reklámtáblák és cégtáblák esetében észlelték, a Kossuth utcában például több mint 100 be nem jelentett reklámtáblát találtak. A kirótt büntetések összértéke meghaladta az 50 millió lejt, az ellenôrök a felméréseket továbbra is folytatják a város többi területén is - tájékoztatott Geréb László, a Polgármesteri Hivatal Helyi Adó-, és Illeték Osztályának vezetôje. Reklámtáblák esetében 360.000/négyzetméter/év, míg a cégtáblák esetében 80.000/ négyzetméter/év a befizetendô összeg.Más településekkel ellentétben, ahol 1994-tôl rendszeresen kellett fizetni a reklám-, és cégtáblák után az illetéket, Székelyudvarhelyen elhanyagolták azok ellenôrzését. Ez annak tulajdonítható, hogy 2000. január 1-ig a pénzügyi igazgatóság látta el ezt a feladatot, az adóodsztály munkatársai ettôl az évtôl vették át a helyi adókat. Az osztályvezetô úgy véli, ezen illeték ellenôrzését azért hanyagolták el, mert a nagyobb adónevekre fektették a hangsúly, mint pl. a profitadó, épületadó, telekadó,vagy a vámilleték. Az ellenôrzéssel párhuzamosan megkezdték a pénzbehajtást az adós cégektôl, az elsô lépés a banki számla letiltása volt. A 30 legnagyobb adóssággal tartozó cég iratait eljuttatták a kereskedelmi bankokba annak érdekében, hogy a számlák letiltása minél elôbb megtörténjen. Ezt a tevékenységet is folytatni fogják, tehát minden olyan cég, amelyik idôben nem fizeti ki adóját, számíthat arra, hogy letiltják a banki számláját - tájékoztatott Geréb László osztályvezetô.Az elmaradás összértéke 3,5 milliárd lej, ebbôl az összegbôl 2,2 milliádd lejjel a Cérnagyár tartozik, további nagy adós a Matrica Rt, valamint a Technoutilaj Rt.

Szász Emese

Tegnap hoztak ítéletet a székelyudvarhelyi tanács megalakulásának törvényességérôl a csíkszeredai bíróságon. Sükösd József, az Udvarhelyért Polgári Egyesület jogi képviselôje lapunknak a következôket nyilatkozta: "Részben elfogadták a keresetet, megsemmisítették a 10-, 17-es és 18-as/2000-es határozatot. Ennek értelmében az udvarhelyi tanács megalakulása érvénytelennek minôsül. Az UPE keresetének két pontja volt: ezen határozatok eltörlése, valamint a határozatok felfüggesztése a per letárgyalásáig. Ez utóbbit elutasították, mivel nem volt tárgya, ugyanis egy másik perben elérték a felfüggesztést. Habár a döntés már megvan, a hivatalos átirat csak két nap múlva lát napvilágot. Elméletileg 24 órán belül már meg kellene jelennie a hivatalos dokumentumnak, de mint annyi más, ez is késik nálunkfele...

Takács Csaba:

Az RMDSZ nem ellenzi a Magyarok Világszövetsége által követelt "külhoni állampolgárság" lehetôségének megvizsgálását – jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a Krónikának - ám a Romániában hatályos törvény értelmében, kizárólag román állampolgárságú személyek lehetnek köztisztviselôk. A kettôs állampolgárság kizárná a magyarságot a törvényhozásból, az önkormányzatokból, illetve a helyi és a központi végrehajtó hatalomból is Románia Alkotmánya 16. cikkelyének (3) bekezdésében kimondja: "polgári vagy katonai köztisztségeket és méltóságokat csakis olyan személyek tölthetnek be, akik kizárólag román állampolgársággal rendelkeznek, és állandó lakhelyük az országban van".

Idén is megrendezik a Korondi Árcsói Kerámia Kirakodóvásárt augusztus 12-én és 13- án. Erre az alkalomra jelent meg a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál Korondi Sokadalom címmel egy monográfiának is beillô könyv Ferenczi Sándor, István Lajos, dr. Janitsek Jenô, K. Kovács András, Szôcs Lajos, Tófalvi Zoltán szerzôktôl. Ebbôl a könyvbôl - hétvégi sokadalmon is megvásárolható. Ebbôl adunk ízelítôt. Korond és környékének története a múlt homályába vész. A legendákat, regéket költô korondi ember hamar eljutott a "kezdetekhez" is. Ime egy rövid részlet Bartha József Korond nagyközség monográfiája (1942) címû kéziratos munkájából: "Egyik nagyon idôs embertôl gyermekkoromban a következô népmondát hallottam: valamikor réges-régen a vidék egyetlen ura Firtos várában lakott. Mikor gyermekei mindnyájan nagykorúak lettek, egyszerre kérték apjuktól birtokrészüket. Koromhoz képest kérek birtokot - szólt a legidôsebb. Ebbôl keletkezett Korond...."A régészek adatai szerint a település határában 1893-ban bronzkori koraavar, lószerszám készítéshez szükséges préselômintákat találtak. 1831-ben Firtos várához közel Táborhelyen, a Keselyû-tetô és Péter hegy közti részen, kb. harminc lépés átmérôjû területen, jelentôs aranyérmeleletrôl van tudomásunk. Az érmék 2670-602 közötti idôkbôl valók, a keletrómai császárság pénzei. Bizonyos régészeti nyomok arra utalnak, hogy a Küküllô térségében ez idô tájt korai avar központ létezett. Az avar uralom 631-635 között virágzott, majd a szlávok elôl a Nagy-Magyar-Alföldre húzódtak. Így valószínû, hogy e kincseket a VII. század második felében egy avar fôúr rejthette el.""A piac felsô felének jelentôs részét a csizmadiák foglalták el. Udvarhelyi, szászrégeni, gyergyói vargák versengtek a vásárlók kegyeiért. Az akkori idôk két öreg korondi kovácsa is jelen szokott lenni (Sánta János és Majla Imre) kovácsolt darabjaival. (Imre báról egy mondás is maradt fenn, eszerint csak azért dolgozik fizetségért, mert a kutyája is az "Istenfizesséktôl" döglött meg.) Ôk egyebek mellett a patkókészítés nagy mesterei is voltak. Egyes megrendelôk csizmájára káflis patkót is kovácsoltak. Ezzel lehetett táncolás közben isten igazából kocogtatni. "

Az idén Július 24-e és augusztus 6-a között került megrendezésre a 23-ik Homoródszentmártoni mûvésztábor. A tábor fôszervezôje, Nagy Attila elmondta, hogy az idén a táborban 13 mûvész jelent meg, illetve jelentkezett. Attila bácsi az anyagiakkal kapcsolatban azt is elmondta, hogy az idén nagyon gyenge volt a tábor támogatottsága, mivel még mindig úgymond mínuszban vannak a költségvetéssel. "Szerintem a szponzorok jók voltak, csak nagyon kevesen vállalták fel, hogy egy ilyen nemes ügybe fektessék a pénzüket. A táborban egy személy számára a teljes rezsi (reggeli, ebéd, vacsora, hideg- melegvíz és a szállás) 6 dollárba került, amit az unitárius egyháznak kellett lefizetni, mivel az unitárius egyház tulajdonát képezi az a Dávid Ferenc Ifjúsági Ház, ami az ottlétünk alatt szálláshelyünkül szolgált. A tábor 15 napig tartott, így a költségvetésünk 23.000.000 lejre rúgott. A táborra a szponzorok révén már megvolt 20.000.000 lej, a többit megpróbáljuk valamilyen úton, módon pótolni. A tábor szervezésébe három szponzor volt segítségünkre. Az egyik az udvarhelyi Polgármesteri Hivatal, a másik a Gyergyószárhegyi Alkotótábor és harmadikként pedig a székelyudvarhelyi Harmopan pékség. Ezúton is megköszönöm nekik a támogatást. A táborban szabadfoglalkozásokkal teltek a napok. Mindenki a saját akarata szerint foglalatoskodott, de azért voltak kötött programok is. Az egyik ilyen a Gyergyószárhegyi Alkotótábor megtekintése volt. Egy másik ilyen kötött programot az Ége, Dája mûemléktemplomok meg látogatása volt. Augusztus 6-án vasárnap zárult, amelyen a mûvészek a tábor ideje alatt készített alkotásaikból kettôt-kettôt (de van aki többet is) átadtak a homoródszentmártoni községi képtárnak, ami eddig kb. 500 alkotással büszkélkedhet. Nagy Attila sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a tábor megalakulása óta összesen csak négy képet sikerült eladni. Végezetül azt is elmondta, hogy milyen fantasztikus érzés együtt alkotni és együtt tenni valamit kultúránk érdekében, hogy valamit hátra hagyhassunk az utókor számára, ha a jelenkor automatizált embere nem tudja értékelni azt, amit ezek az értékes emberek tesznek értünk és miattunk.

A székelyudvarhelyi Cserehát már évek óta beszéd- és jogi téma határon belül és kívül egyaránt. A környék fogyatékos gyermekei számára épült otthon egy újonnan alakult román apácarend hajléka lett. A város lakossága meg akarta akadályozni az ingatlan rendeltetésének megváltoztatását. Ennek jogi következményei lettek, amelynek egyetlen szenvedô alanya Bardóczy Csaba, volt megyei tanácsos, akit az udvarhelyi Bíróság két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Ugyanezt az ítéletet hagyta jóvá a csíkszeredai Törvényszék, és ezt fellebezte meg a megyei fôügyész a marosvásárhelyi Táblabíróságon.Interjúnk Bardóczy Csabával az udvarhelyi kórházban készült a tárgyalás elôtt, amikor még abban reménykedett, hogy Bukarestben jóváhagyják perének áthelyezését Marosvásárhelyrôl az ország bármelyik másik táblabíróságára. Nem helyezték át, és Marosvásárhelyt ítélet született: a két év büntetést le kell ülni. Mint köztudott, azóta Bardózcy Csaba elhagyta a várost, és jelenleg ismertelen helyen tartózkodik.- Néhány nappal ezelôtt az egyik román TV-mûsorban "udvarhelyi huligánról" beszélt az egyik meghívott. Gondolom, hogy Bardóczy Csabára értette. Ennél rosszabb hírt mondhattam volna-e Bardóczy Csabának?- Szerintem ez nem rossz hír, hogyha a román TV-ben huligánnak nevez valaki, valószínûleg a csereháti események kapcsán. Ez esetben nagyon szívesen vállalom, mert azokat a "becsületeseket" hoztam ki, akiket éjnek idején beloptak az épületbe. Ha ez volt az ott összesereglettek óhaja, hogy ki kell ôket hozni, és ezért huligánnak nevez a román TV, ezért a városért, a magyarságomért, esetleg ennek a városnak a jövôjéért örömest vállalom. — Mostmár Bardóczy Csaba bevezetett valakiket valahová - ugyanis felmerült a zendülésre bujtatás vádja is, vagy pedig kivezetett valakit, ez volt az apácafogás. Tehát be vagy ki?— Hát inkább ki, mert azokat a derék udvarhelyi polgárokat, akik jelen voltak, nem engedtem, hogy a fôajtónál bennebb jöjjenek. Tehát egyedül mentem be, ez tény, ezért is állok most a törvény elôtt, és kihoztam ôket....— Ôket, kiket?— Az apácákat. Pontosan kettôt. A többi kijött önként. — Tulajdonképpen mi a vád Bardózcy Csaba ellen?— A vád erôszakos magánlaksértés, ami eléggé érdekes, mert az épületnek a jogi helyzete még a mai napig sincs tisztázva, tehát nem lehet tudni, hogy ki a törvénytelen behatoló: akik éjszaka belopták magukat, vagy azok, akik kihoztuk ôket.... — Leszaggattál valamit az ajtóról? — Azon az ajtón, ahol az apácák voltak, lakat volt. L alakú lemezzáron volt átfûzve a lakatszár, és kicsavartam három facsavart, ezáltal le tudtam venni a lakatzárat....— Nem értem! Tehát az apácák bent voltak, és kivülrôl be voltak lakatolva?— Igen.— Az apácák hogyan kerültek oda?— Amikor mi kimentünk, nem jött, hogy higyjem.— Akkor miért mentetek ki oda? Csak úgy? — Azért mentünk ki, mert megtudtuk, hogy aznap adják át az épületet az apácáknak. Mi azt akartuk, hogy amikor jönnek, hogy hivatalosan átadják az épületet, a "jogos" tulajdonosnak, akkor mi ezt akadályozzuk meg. Igen ám, de ezt nem tudtuk megakadályozni, mert akkor derült ki, hogy már bent vannak az apácák. Annak ellenére, hogy azelôtt bíráságilag le voltak pecsételve és ragasztva az ajtók. Egyetlen ajtó nem volt lepecsételve, a fôbejárati, ahol a polgárôrök voltak. A többi ajtó mind le volt pecsételve. És valamelyik ajtón ezek közül mentek be, mert a polgárôrök azt mondták, hogy az általuk ôrzött ajtón nem ment be senki. — Tehát egy lepecsételt ajtón.......— De érdekes módon mentek be, mert a pecsétek nem voltak tönkretéve. Azért mondom, hogy úgy mint az angyal vagy a mikulás gyermekkoromban, kulcslyukon. Nem tudom, ezt hogy tudták megoldani. — Tehát ôk be voltak zárva?! Hiszen akkor te egy felszabadító vagy, ha kihoztad ôket, és a többi is kijöhetett, hiszen ôk lakat alatt voltak!— Biztosan azért is írták azt a nyilatkozatukban, hogy semmilyen agressziót nem követtem el ellenük, sôt nagyon kedves voltam velük szemben, és azt mondták, hogy imádkozni fognak értem, hogy megigazuljak, mint ember....— Ki emelt vádat Bardózcy Csaba ellen?— A Bíróság és Törvényszék állítása szerint az apácák, de az apácák azt írták, hogy semmiféle erôszakot nem követtem el.....hát ez egyenlô egy jó védôbeszéddel, és mégis......magánlaksértés van a vádiratban. Hát innen látszik, hogy más irányból, hogy fenntrôl jött ez a nyomás, és innen is érzôdik, hogy nem az apácáknak, hanem másoknak a célja az, hogy engem bebörtönözzenek.— Tehát az apácák lehetnének a sértett felek, de ôk meg is védelmeznek nyilatkozatukban....— Tény, hogy két törvényszék ugyanazt a döntést hozta. Az is, amelynek testületében román nemzetiségû bírák is vannak. Ez is bizonyítja, hogy jogi szemszögbôl nézve a dolgot helyes volt a döntés. Már ha leszámítjuk azt a mondvacsinált erôszakot.— Még akkor is, hogy ha nyilvánvaló, hogy nem követtél el magánlaksértést? — Jogos a két évnyi felfüggesztett börtönbüntetés. Mivel az RMDSZ, és a helyi vezetés tetyemutyiságuk folytán elmúlasztották beperelni az éjszaka leple alatt betolakodókat, így ôk pereltek be engem, én kerültem alperesként, vádlottként a törvény elé. Mert azért van ez így. Az ügyet onnan kezdik, hogy "a komám visszaütött". — Nem lehetne megváltoztatni a jogi besorolást?— Lehetne, de ez hozzáállás kérdése. De azt hiszem, hogy itt politikai akaratról is szó kéne legyen.— S ha már ilyen ítélet született, miért nem fellebbezett Bardózcy Csaba?— Én azért nem fellebbeztem, hogy járjon már le, fejezôdjék már be ez a cirkusz, amely nem hoz pozitívumot sem nekem, sem a városnak, sem az apácáknak, sem a román társadalomnak. Már maguk a román ügyvédek Marosvásárhelyen hallgatólagosan egyetértettek azzal, hogy el kell helyezni a pert Marosvásárhelyrôl. Ez is érzékelteti, hogy az ottani Táblabíróságra, hogy nem tud részrehajlás nélkül dönteni.— Mára már nyilvánvaló, hogy a Csereháton történtekért, ahol jelen volt a székelyudvarhelyi önkormányzat tanácsostestülete, székelyudvarhelyi polgárok és diákok, egyedül Bardóczy Csaba ellen indítottak pert. Van, aki éppenséggel koncepciós perrôl beszél. Elhangzott az is, hogy bukaresti nyomás.....Miért kell nyomni Bardóczy Csabát? — Több példát is fel tudnék hozni, hogy miért helyezik nyomás alá, és miért csinálnak koncepciós pert belôle. Amiért Cseresznyés Pált is el kellett ítélni. De nem akarom az én ügyemet a kilencvenben, a véres márciusi események után tárgyaltakéhoz hasonlítani, de tény, hogy akkor sikerült egy olyan Táblabíróságot erôsíteni meg Marosvásárhelyen, a valamikori székely fôvárosban, hogy míg az ország más táblabíróságain van is esélye a székelynek, a magyarnak, - mert román vidéken, ez az igazság, van esélye - addig Marosvásárhelyen biztosan a magyar veszít. Miért jön ki egy miniszteri rangú államtitkár teljesen diktatorikusan, buldózerszerûen Székelyudvarhelyre intézkedni, holott a 69-es helyhatósági törvény világosan kimondja, hogy a helyi tanács döntése érvényes mindenféle helyi érdeket érintô kérdésben. Miért avatkozik be a miniszteri rangú államtitkár, kihozza Neagu tábornokot, aki háromféle haderôvel sorakozik föl.....Hát mi ez, ha nem nyomás?— Ez történt a Csereháton. — Igen, akkor amikor kipakolták a helyi tanácsosokat az épületbôl, sôt Nagy Pált azzal fenyegette meg Neagu tábornok, hogy fejbelöveti, ha nem hagyja el az épületet. Ugyanis Nagy Pál volt az, aki utolsóként is maradt. (folytatjuk)

Inczefi Tibor

Múltunk és jövônk

A múltheti számban Beder Tibor fôtanfelügyelôvel közölt interjúnk befejezésében a fôtanfelügyelô úr arról beszélt, hogy jó volna, ha egymás nyaka helyett egymás kezét fognánk, vagyis az egy térségben élô polgári, politikai csoportosulások, nem az ellenségeskedésben, hanem az építô jellegû együttmûködésben jeleskednének. - Az egyetlen megoldás az lenne ebben a térségben, hogy egymás szeretetére, megértésére neveljük egymást, és kölcsönösen arra törekedjünk, hogy megismerjük egymás kultúráját. Nemrég Magyarnemedén beszéltem a templomban, ahol 1920-ban a falunak egy román lakosa sem volt. Most a falunak fele román. Beszédem után a sepsiszentgyörgyi papírgyár igazgatója emelkedett szólásra, mondván: mivel a községnek vegyes lakossága van, ô románul is elmondja. Ez nagyon szép dolog. De én arra gondoltam, hogy nem az lenne a szép, ha egy vegyes lakosságú községben mindenki ismerné a másik nyelvét? Aki román, beszéljen románul, aki magyar, az beszéljen magyarul. Szomorú tapasztalatom, hogy azon a településeken, ahol a románság eléri a negyven százalékot, ott az állam hozzáállásával hatalmas elônyre tesznek szert a román anyanyelvû polgárok, akárha kilencven százalékban laknák a települést. Vegyük, például Sepsiszentgyörgyöt, ahol már huszonöt százalékban vannak románok. Kanadában is a lakosságnak huszonöt százaléka francia. De a francia kiköti magának, hogy bárhova megy Kanadában, ott beszéljék a francia nyelvet. Pedig az ország hetvenöt százaléka angol. A parlamentben például bármilyen szórólapot odaadnak a képviselôk kezébe az egyik oldaon angolul írják és a másikon folytatják fraciáúl. Vajon Erdélyben a huszonöt százalék magyarral szemben nem az lenne a lelkiismeretes eljárás, hogy a magyar nyelvvel is bárhol lehessen érvényesülni - megkülönböztetés nélkül? Ez lenne a normális. De még a szûkebb Székelyföldön sem érvényesül egymás kölcsönös megismerése. Én akkor tisztelek egy kultúrát, ha ismerem azt. Ha nem ismerem akkor nem tudom tisztelni. Egy barátom is akkor barát ha tudok mindent róla. De sajnos, ez nálunk nem így mûködik. Én ebben látnám az RMDSZ szerepét hogy ezeket a dolgokat felvállalja. A másik dolog az, hogy ez mind a két vagy mind a három iránynak szól. Az nem baj, hogy sokféleképpen látjuk a világot fel csík és középcsík között van egy hegy úgy hívják ködhegy. Aki felcsíkból ránéz az úgy látja, hogy az egész hegy erdôvel borított. Aki középrôl, Csíkból nézi, az úgy látja, hogy egy fa sincs rajta. Az egyik azt mondja: márpedig ez a hegy erdôtlen. A másik azt mondja: márpedig ez a hegy erdôs. Így vitatkoznak egymással ahelyett, hogy elmennének együtt és megnéznék innen is, onnan is. Amíg vaktában egymást csépeljük, hogy ez nem jól csinálja, az nem jól csinálja, addig nem megyünk sokra. Ez kényelmesebb, mintha utánajárnánk. Megszoktuk a múlt rendszerben, hogy mindent mástól várunk. Hogy az állam atyuska, most meg az RMDSZ ezt megoldja - így vagy úgy. Mindenkinek tudni kell dönteni. Mindenki önmagában egy RMDSZ is, mint ahogy mindenki egy külön világ. Hiszen a haza bennem van és nem körülöttem. A hibát magunkban is kell keresnünk. — Tehát ne fogjunk mindent az RMDSZ-re...Ami most az RMDSZ-ben folyik, az nekem egyáltalán nem tetszik. Valami mást kellene, másképp kellene cselekedni. Én úgy fogalmaznék, hogy azok, akik ott vannak odafönn, azok a sok "senki" jóvoltából vannak ott. Mert ugye, ez a világ senkikre és valakikre alapozódott. De, ha mi, a "senkik" nem vagyunk, akkor nincsenek a "valakik". Tehát a senkik fején is ott van az a bizonyos korona, és akkor miért csak a jármot viselhetjük, mint "ôsi jussot"? Ezt tudni kell minden vezetô politikusnak, aki bennünket képvisel, hogy tulajdonképpen nem mi tartozunk elszámolással neki, hanem ô tartozik elszámolással nekünk. Itt valakik felcserélték a szerepeket. — Erre figyelmeztetne az a bizonyos Lármafa Találkozó, melynek Ön az egyik fô szervezôje? - A Juliánusz Alapítvány már évek óta felvállalta a magyarságnak a védelmét. De pénz nélkül ez sem megy. Például a Világszövetségnek volt pénze arra, hogy az általa megálmodott székelykaput megfaragtassa és kivigye Lengyelországba. Mennyivel könnyebben meg tudta csinálni mint én. Én megálmodok valamit, és utána pénzt is kell szereznem, majd legyôzni az álmom ellen sivalkodó politikai szélfúvást. A Juliánusz Alapítvány m eltervezte, hogy a cserhalmi ütközet helyén egy emlékoszlopot emeltet. És milyen nehéz volt a pénzt összehozni, milyen nehéz volt Beszterce vidékén felállítani ezt az emlékmûvet... és rólunk nem tud senki. De nekünk nem is az a lényeg, hogy mindenki arról beszéljen, hogy mit csinál a Juliánusz Alapítvány. Hanem az, hogy lelkiekben megerôsítsünk egy közösséget, ott ahol nem könnyû magyarnak maradni. És most ezzel a Lármafa Találkozóval is így vagyok: nagyon szépnek ígérkezik, szinte térdig jártam a lábam és mégsem sikerült még támogatókat szereznem. Pedig ez beleilleszkedik az ezeréves államalapítás évfordulójába, hogy hozzuk össze azokat a településeket, ahol Szent László megjelent a templomokban, vagy feltételezik hogy ott volt valaha. Ez negyvennégy település a Kárpát- medencében, valahány a széleken. Ezeket a településeket akarjuk összehozni, Bögözbe, ahol a Kárpát-medence legrégibb freskója van. Azért állítunk emlékoszlopot mert Szent László az Úz vitéztôl viszszavette, visszahozta anyanyelvünk hordozóját, szimbólumát a magyar lányt. Most is vannak olyanok, akik anyanyelvünkre törnek. Ez egy kiáltó szó, hogy szent László kitartásával, bátorságával kell küzdjünk, hogy anyanyelvünk megmaradjon. Ezért akartuk azt a találkozót Bögözbe tartani, ahol elsô nap délelôtt a templomban megemlékeznénk Szent Lászlóról, délután pedig, mint középkori személyt mutatnánk be Székelyderzsben, a Kárpát medence azon templomában, ahol a legszebb Szent László legenda elevenedik meg a falakon. Utána pedig elmenni Cserhalomba megnézni az emlékmûvet és lejátszani az ütközetet. Ezt akartuk mi. Jártam Magyarországon a Kulturális Örökség Minisztériumában. Mindenki megígért mindent, de még senki nem adott semmit. Sok olyan eseményre adnak pénzt ami nem ér fel ezzel a rendezvénnyel, mert ez egy összmagyar ügy. Azzal a támogatással vagyok még, amit a megyei tanácstól kaptam. Ezért el kellett halasztanom Júliusról - amikor ezt meg akartam szervezni - októberre. Valószínû, hogy a helyi közösség fog támogatni ebbe. Fog támogatni Bögöz. Fog támogatni a székelyderzsi székelyközösség. Fog támogatni Udvarhely, remélem. Fog támogatni a református egyház Udvarhelyen, amelyikben Dobai tiszteletes úr szolgál. És remélem, mások is. Szomorú tapasztalatom, hogy ha sikerül jól és sikeresen kivitelezni egy rendezvényt, akkor mindenki mellém áll. Ez így fog történni a Was Albert iskolanévadás esetében is. Ha pedig megbukom, akkor még alább buktatnak. - Legszerencsésebb megoldás lehetne, ha a támogatókat itt a Székelyföldön, Erdélyben találnánk, mert már itt is vannak már tehetôsebb embereink, vállalkozóink, és ... ha volna autonomiánk, akkor a közpénzeket nem nyelné el a központi költségvetés, hanem itt maradna nagyobb része, a helyi adókba, befektetésekbe, rendezvényekbe lehetne visszafordítani... - Az RMDSZ kongresszuson cédulás hozzászólás volt. Kinek ahány cédulája volt, annyi három percet beszélhetett. Mindenki futkosott cédulákat szerezni. Én azt mondtam nekem elég egy cédula. És én három perc alatt is el tudtam mondani azt, amit el akartam. Csak annyit mondtam, hogy rengeteg célt megfogalmazott az RMDSZ, legalább harminc félét. Ez a harmincféle cél egy szóba sûrítve így hangzik: autonómia. Ez az egyetlen megoldás a Székelyföldön. Miután ezt megfogalmaztam, kimondtam, nagyon ellenszenves lettem az RMDSZ-nek. Azelôtt benne voltam SZET tanácsba. Ezután sietve eltávolítottak. Tíz éve vagyok Hargita megye fôtanfelügyelôje, és ott lenne a helyem. Nem veszik igénybe azt a tapasztalatot, amit tíz év alatt összegyûjtöttem. Gyakorlatilag, ha gyenge felfogású ember lennék, akkor is tíz év alatt össze kellett gyûjtenem annyi tapasztalatot, amit talán fel tudnának használni. Hasznomat vehették volna a tanügyi törvény kivitelezésénél is. Tudniuk kellene: az anyanyelv nem képezi alku tárgyát. Feladtuk a földrajz és a történelem tanítást. Mikor ezt kimondtam, ez még tovább növelte irányomba a meg nem értést, pedig én jobbító szándékkal fogalmaztam, és ezután is ami nem kedvez a magyarság érdekének azt kimondom, és tiltakozom ellene. A tanfelügyelôségnek a megszerzésében is az a cél vezetett, hogy konstruktív ellenzék legyen a tanfelügyelôségen, hogy mondják meg, hol van a hiba. Így kellene mûködjön minden párt, minden szervezôdés, hogy vegyék figyelembe azokat a véleményeket is, amelyeket nem a csúcsvezetés fogalmazott meg. - Ha jól tudom, gyalog ment el Törökországba, felkeresni egy magyarságát még ôrzô falut... — Mielôtt elindultam volna erre az útra, sokat jártam Kissomlyón, végigjártam mindig az ott - katolikusok által - felállított stációkat. A harmadik stációnál fel van írva: Székely népem, méltósággal viseld kereszted. A mi keresztünk a magyarság, a magyar nyelv, melyet méltósággal kell viselni. Azért indultam el gyalog, hogy ez mindigtudatomban legyen, míg ezt a 2800 km megteszem. Méltósággal viseltem keresztem. Nyolcvannégy nap után megérkeztem ahhoz, a Földközi tenger partján fekvô faluhoz, melynek a neve Magyar Kô, és népessége 450 évvel ezelôtt lett kitelepítve Törökországba. Máig sikerült megôrizniük magyarság tudatukat, most is ragaszkodnak magyarságukhoz. Ezért is mentem el hozzájuk, hogy tanuljak tôlük: hogyan lehet megôrizni a magyarságtudatot egy olyan környezetben, ahol mindenki török, ahol már mindenki mohamedánná vált, magyar neveik elkallódtak, de ôrzik ragaszkodón a szikrát, amelynek a neve: magyar.

B. Bencze Jakab

2000 augusztus 4-e két alkalmat is szolgáltatott, hogy megtapasztaljuk emberi fajunk gyarlóságait. Az egyik az anyakirálynô l00. születésnapjára szervezett londoni - a másik Budapesten a Magyar Köztársaság volt elnökének le és az új elnök beköszöntô ünnepségei voltak.

Mindkét ünnepség a hírügynökségi jelentések szerint is, de mi magunk is láthattuk több tízezres tömeg jelenlétében, az ünnepélyesség és a méltóság jegyében zajlott.A két ünnepség, ha bizonyos vonatkozásaiban el is tért egymástól - tartalmilag és lényegileg nem sokban különbözött.Mindkét helyen a cél az volt, hogy minél több, hatalmasabb tömeg kapcsolódjon be az ünnepségbe - ez sikerült is - ezzel is növelve az ünnepségek fennköltségét. Mégis voltak pillanatok, amikor az ünnepség egyes mozzanatai alatt megborzongtam.Az ünnepség, ha önmagában, jegyeiben nem is, de emlékeztetett a nyolcvankilenc elôtti erdélyi valóságunkra.Mielôtt megbotránkoztatnék valakit is, rögtön el is távolodok saját kijelentésemtôl: persze, persze mondhatnók, csak volt a mostani és az egykori ünnepségek között egy lényegi különbség. Akik itt résztvettek, önszántukból, jó szándékkal, a természetes kíváncsiságuk kielégítése céljából vettek részt, míg az átkozottban, az önkényesség jegyében, a kényszer hatására gyûltek össze. Itt a szeretet, a tisztelet volt a mérték, ott a részvétel ellenére a gyûlölet. S akkor kérdezhetnék, hol itt az azonosság?Nyolcvankilenc után többek között két dolgot tapasztaltam meg. A kezdeti hatalmi ûrben támadt szertelenség láttán - fôleg a közlekedésben és nemcsak - egy idô után egyre többen kezdték hangoztatni: "már legyen végre "rend". S mivel a "rend" a törvényesség és annak hatalmi szervei nélkül nem mûködik: hát legyen rendôrség.A másik tapasztalásom - és ezt is legalább annyira igényelték - a kommunista rendszer széthullásával széthullt a létezô tekintélyrendszer is, egyfajta tekintélyHIÁNY keletkezett. A "rendszer" elitellenessége okán hiányoztak a társadalomból az "autentikus "tekintélyek" legalábbis nagyon kevesen voltak, s akik léteztek is, azok ellen rögtön beindult a második vonalból érkezett politikai elit rágalmazás-hadjárata kompromittálták vagy megpróbálták kompromittálni - lásd Tôkés László esetét - s a "hangzavarban" amit szándékosan elôidéztek, elveszett a tiszta mértékadó, hiteles hang is. A "tömeg" pedig nem bírta elviselni ezt. Az istenadta nép nem tudott mit kezdeni a korlátozatlan és "tekintélytelen" szabadságával, azzal, hogy nincs akinek "hódoljon". S ha 90-95-ig, fôleg a Székelyföldön, a kezüket satuval sem lehetett volna összeverni - ma egyes személyek, politikusok láttán, megjelenésekor, ugyanúgy tapsolnak, mint kilencven elôtt. Igaz, még a tapsban lehet méltóság is.De mi köze mindennek a három tiszteletreméltó személy szép és mértéktartó ünnepségéhez kérdezhetnék.Ha a londoni ünnepségen nem is - a budapesti rendezvényen megjelentek a transzparensek. Politikai nézeteiktôl függôen volt aki Göncz Árpád és volt aki Mádl Ferenc arcképét tartotta magasba. Sôt, volt egy szellemesnek is mondható transzparens iMÁDLak. És én a transzparensektôl - irtózom. Jó okom van rá. Emlékeztet valamire amire már soha nem szeretnék emlékezni. Ráadásul, egy régi írásom jutott eszembe. Fiatal voltam, mindennel elégedetlen, nálunk odahaza a szülôfalumban a temetések után hatalmas torokat szoktak tartani, s egy ilyen tor után vitatkozni kezdtem keresztapámmal. S akkor ô, a következôképpen érvelt:- Mi van ebben rossz? Miért nem kifogásolod a keresztelôket? A keresztelôi mulatságokat mindenki elfogadja, holott még azt sem lehet tudni, hogy az újszülöttbôl ki lesz, miközben a halottról már tudjuk ki volt.Persze távol áll tôlem, Mádl Ferenc köztársasági elnök úr beszéde hallatán, emberi tartása láttán, olyan következtetéseket vonjak le, ami teljesen idegen a személyiségétôl - ui., hogy a diktátorok a tapsból és a hódolatból születnek, már csak kora és józansága miatt is. Másról is szól innentôl a történet. Mind a londoni, mind a budapesti ünnepség kapcsán, a "tömegnek, amit nevezhetünk népnek is" akár Londonban akár Budapesten, úgy látszik bálványokra van szüksége, és "hódolni" akar. Istentôl kapott szabadságával, istenek nélkül nem tud mit kezdeni.

Lôrincz György

Közélet

Az Evenimentul Zilei román bulvárlap sorozatot közöl a fenti címmel. A sorozat harmadik részében Verestóy Attila RMDSZ- szenátor, a román titkosrendôrséget (SRI) ellenôrzô parlamenti bizottság tagjának magánjellegû üzleti ügyeit hozza nyilvánosságra. A cikksorozat III. részében a titkosszolgálatot felügyelô parlamenti bizottság egy másik meghatározó egyéniségérôl van szó, "aki saját erejébôl lett fontos üzletember, fûrészárú, alkohol és autókereskedésbôl gazdagodott meg. Verestóy Attila szenátorról van szó, aki 1991-tôl nem kevesebb mint hét céget alapított a politikai palettán balról-jobbra elhelyezkedô más és más fontos személyekkel. A titkosszolgálatot felügyelô bizottság e jelentôs tagja 450.000 USD-nek megfelelô készpénzt, illetve anyagi értéket fektetett be. Mivel sok pénzrôl van szó, amelyre vigyázni kell, a szenátor legtöbb üzletének az irányítását is vállalta ügyvezetô elnöki minôségben. A jelek szerint a politizálás nem sok idejét foglalta le az RMDSZ vezetônek, úgyszintén a titkosszolgálat felügyeletének feladata sem, úgy, hogy nyugodtan irányíthatta jó irányba üzleteinek menetét. A román hírszerzô szolgálatnak diszkrét és atyai szemeláttára.Bár az ÁVÜ igazgatója, Alin Giurgiu teljes erejébôl ellenezte, az RMDSZ szenátorbagóért vásárolt meg a szeszgyárat.1991 derekán Verestóy Attila jónak látta, hogy magánvállalkozó legyen, s ezért üzlettársával létrehoztak Udvarhelyen egy Kft-t. Néhány évig a cég fûrészárú és fakereskedéssel foglalkozott, ami szépen hozott a bankszámlára, s ezáltal a cég szemet vethetett Csíkszereda legnagyobb szesztöltôdéjére. Az RMDSZ szenátor nem volt kezdô az alkoholkereskedelemben, általa patronált vagy vezetett cégek gyakorlatából tapasztalatra tett szert, és valószínûleg rájött milyen busás haszonra lehet szert tenni abban az esetben, ha saját tulajdonában van egy szeszgyár. Verestóy Attila megkezdi a puhatolózást a csíkszeredai Borok és Italok Rt- nél Hajdú Gábor ügyvéd segédletével, akibôl, ugye, egészségügyi miniszter lett.1998 elején került sor a szóban forgó cégért való licitálásra az ÁVÜ (Állami Vagyonalap Ügynökség) bukaresti székhelyén. A FPS több mint 3 milliárd lejt kért a cég részvényeinek áruba bocsátott 40%-ért, viszont a szenátor cége semmiképp nem adott volna többet 650 milliónál.Hogy, hogy nem, holland módszerrel megnyerte a licitet kevés pénzzel, ami kihozta a béketûrésébôl Alin Giurgiu FPS vezérigazgatót, aki mindenképpen ellenezte, hogy a szenátor bagóért vásárolja meg a gyárat. Giurgiu érvénytelennek nyilvánította a licitet, Verestóy törvényre adta az Állami Vagyonügynökséget, és két- három lejért megnyerte a gyárat.(...)1994-ben Verestóy Attilának és barátainak volt Tusnádon egy cégük, a Simalcoop Kft. Ugyanabban az idôben magánositották a csíkszentsimoni Spirt-Amidon szeszgyárat. Bár a magánosításban csak a cég alkalmazottjai vehettek részt, a cég vezetôségével folytatott diszkrét tárgyalások nyomán a Verestóy cége megvehette az AVÜ-tôl a részvények 21%-át, csakhogy Verestóy elfelejtette kifizetni a részvényeket (több mint 3 milliárd lejt). Néhány év múlva részvényeket, adósságot átengedett az AVÜ-nek, viszont az RMDSZ szenátort azonnal beleválasztották a cég vezetôtanácsába. Saját nevében megvásárolta a cég részvényeinek 8%-át, és Simalcoop Kft-je javára kizárólagos szerzôdést kötött a szeszgyár termékeinek forgalmazására, illetve nyersanyaggal való ellátásra, ami a miniszterelnöki hivatal 1996-os jelentésébôl derül ki.Az üzletek szép hasznot eredményeztek, bár Verestóy szenátor szívre tett kézzel állítja, hogy a zsebeiben fütyül a szél.Az évek folyamán a hírszerzôszolgálat felügyelô bizottság fontos tagja más üzleteket is lebonyolított.1993-ban mezôgazdasági termékek forgalmazása céljából Bukarestben létrehozta a Hellas Primer Kft- t, de úgy tûnik, a dolgok nem mentek rózsásan. Ezért egy év múlva Székelyudvarhelyen régi partnereivel létrehozta a Metwoplast Sat Kft-t, amelynek területe fával kereskedelett. De a mezôgazdaság iránt érdeklôdése nem hagyta nyugodni Verestóy Attilát. 1994-ben oltyánok között, Slatinan az RMDSZ szenátor létrehozta a MS Rt.-t Nem jelentôség nélküliek cégbeli partnerei: Tein Paunescu, volt PDSR-s szenátoré az oroszlánrész, a volt németországi román nagykövetnek, aki különféle turpiságokat követett el diplomáciai küldetése idején a testvére, Stefan Dudita egy másik cégtársa, a Mezôgazdasági Igazgatóság aligazgatója a mezôgazdasági profilú cég szakértôje, Nicolae Olteanu Nacionalista Munkapárt polgármesterjelöltje O.C.Horea, Dan Badea.És végül ugyancsak 1994-ben Verestóy Attila néhány dollárral megalakította harmadik cégét a bukaresti V és P Invest-et, hogy üzleti tanácsadással és menedzsmenttel foglalkozzék. (....) És így horgára akadt még egy üzlet a székelyudvarhelyi FAMOS bútorgyár adminisztrátora lett.1999 a gépjármûvekkel való üzletelés esztendejének tûnt Verestóy szenátor számára. Megalapította az Auto Transilvania Rt-t, amelyben a részvények többségének a tulajdon. Nem tudjuk mostanig hány autót adott el a szenátor, mert a Kereskedelmi Regiszter megfelelô oldalain nincs erre vonatkozó bejegyzés.Az üzletember Verestóy Attila nem akadályozza a politikus Verestóy Attilát, hogy a titkosszolgálatot felügyelô megbizatásának eleget tegyen. Amiként a hírszerzô szolgálatot sem akadályozza a politikus abban, hogy az üzletembert felügyelje. Ha szükséges.(...) A tisztviselô nem tagadja, hogy üzletel, sem azt, hogy részvényese és adminisztrátora egy csomó cégnek, viszont hevesen tagadja, hogy szeszüzelmekbôl gazdagodott volna meg. A Simalcoop cég révén részt- vettem a Spirt-Amidon cég privatizálásában, de teljes veszteség lett a vége, nem gazdagodtam meg. Bizonyítanuk kell a törvény elôtt, hogy nyereségem volt ebben az üzletben, mert másképp nem úszszák meg." A Hargita megyei szeszgyárral kapcsolatban kelt miniszterelnöki ellenôrzôcsoporti jelentésrôl nem sikerült vele beszélnünk. Verestóy Attila felháborodott, ahelyett, hogy észszerû érveléssel válaszolt volna kérdésünkre. Beszélgetésünk során fô fegyvere a fenyegetés volt, ha ugyan beszélgetésnek lehet nevezni azt, ami köztünk lefolyt.Hol az Evenimentul Zilei tulajdonosai villáiról írandó cikkekkel fenyegetett, hol azzal, hogy beszélni fog írásunkról a lap német részvényesével. Csak abban az esetben lett volna hajlandó hivatalos véleménynyilvánításra, ha elôzetesen megmutatjuk neki cikkünket, azt hozva fel indokul, hogy ô majd segít abban, hogy hiba ne essék a tények bemutatásában és, hogy ne az igazságszolgáltatás elôtt találkozzunk.Mivel szakmai önérzetünk nem engedte meg a szenátor kérésének teljesítését, a mi kérdésünk válasz nélkül maradt." — fejezi be az Evenimentul Zilei munkatársa a cikket.És most azt mondhatná Verestóy Attila, hogy a magánéletét bolygatjuk, mondhatná, ha nem a romániai magyarság választottjaként, megbízottjaként, RMDSZ szenátorként jutott volna abba a kedvezô helyzetbe, hogy vagyonát tetemesebben gyarapíthassa; ha nem a romániai magyarság voksaival jutott volna abba a hatalmi pozícióba, helyzetbe, amelyet jelenleg elfoglal (szenátor, a SRI-t ellenôrzô bizottság tagja stb.) A nép által választott politikusok nem bújhatnak a magánélet paravánjai mögé. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy nem csak felelôsséggel, de mandátumuk ideje alatt szerzett vagyonuk egyrészével is tartoznak a választóiknak, ha nem megfelelôen látták el feladatukat. Ha a román nyelvû, a román polgárság lapjai pellengérre állítják választott vezetônket, ez nekünk, magyaroknak is szégyen. A mi becsületünk is kockán forog, hiszen mi bíztuk meg, mi választottuk, a mi bizalmunkkal jutott oda ahová... Nem hallgathatunk róla. Ha szenátorunk az Evenimentul Zilei-ben közölteket megcáfolja a hírt közlô lappal szemben is, azt alkalom adtán szívesen közölni fogjuk. Nem feketíteni akarunk, csak tisztán látni, hogy kire bíztuk és bízzuk sorsunk, hiszen közelegnek az ôszi parlamenti választások.Szenátor úr, nekünk nem mindegy, hogy kivel szövetkezünk!

IT-BBJ

Ezúton is szívbôl gratulálok(unk) a székelyudvarhelyi Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola igazgatójának, Bodurián János úrnak, az iskola vezetôségének és minden egyes szaktanárnak, valamint a "nagy" és "kis" mûvészeknek a Nemzetközi Zenetábor Millennium koncertjükhöz.A magas színvonalú felkészítés eredményeként sikerült Bodurián Aram karnagynak bravúrosan vezényelni az igényesnél-igényesebb zenemûveket. Városunkban a sok év óta gondosan ápolt "mûvészi palánták" megfogantak, növekedtek a legszebb "terméseikkel" gazdagították hallgatóikat.Igényeljük az ilyen szellemi táplálékot, ezért legfôbb vágyunkat juttatjuk kifejezésre, amikor arra kérjük a város lakóit, valamint vezetôségét, hogy támogassák és tegyék lehetôleg állandó jellegûvé a szimfonikus nagy zenekar mûködését Székelyudvarhelyen is. Az iskola volt tanulói itt kamatoztathatnák tudásuk legjavát, mindnyájunk és az idelátogató igényes vendégek örömére.Székelyudvarhely, 2000 07. 10.
Mély tisztelettel és szeretettel, elismeréssel
Nagy Kornélia

Baráti találkozóra kérem a képen látható élô eszperantistákat, hogy emlékezzünk az eltávozottakra, ígéreteinkre, beszéljünk jövôbeni terveinkrôl. 2001-ben Nemzetközi Találkozóra hívják az eszperantót oktató tanárokat, egyetemistákat, tanulókat, turistákat és érdeklôdôket. Ezen neves rendezvény elôkészítése, szervezése érdekében fel kellene frissítenünk ismereteinket, új személyeket bevonni a nagyszámú szervezôbizottságba.Találkoznánk: 2000. aug. 10- én 16 órától, a Mûvelôdési Ház földszintjén levô Mûvészkávézóban.

Nagy Kornélia

A jelenlegi trendek azt mutatják, hogy az államokon belüli zavargásokra adott leggyakoribb válaszlépések a jövôben a hatalom visszaszerzésére és megtartására fognak irányulni, és nem a zavargások mély okainak felszámolására. Ez elsôsorban az ennek megfelelô biztonsági és hírszerzôi tevékenység fenntartásától függ. A hidegháború utáni évek egyik legalapvetôbb jellegzetessége a katonai erôk átalakítása gyorsan és nagy távolságban (más kontinenseken) végrehajtott bevetésekre. De ezek az erôk csak végsô megoldásként kerülnek felhasználásra. Ezt megelôzôen két más szûrô mûködése kell elégtelenné váljon. Az egyik a magán biztonsági cégek használata, melyek tevékenysége már rég túlmutat a testôri és létesítményôrzési feladatokon. A magánbiztonság fogalma ma már kibôvül az igen jól felszerelt zsoldoshadseregekkel és félkatonai egységekkel való gondoskodásra, melyeket a helyi elitek a nemzetközi nagyvállalatok vagy éppen a kormányzatok alkalmaznak. Az ilyen erôk alkalmazása nem újdonság, használatuk köznapi jelenség volt a gyarmati korszak utolsó napjaiban, de hatóerejük, képességeik és jelentôségük napjainkban megnôtt sok déli országban, de fôleg Latin-Amerikában. Az ellenôrzés másik szintjét a Nyugat államai intenzív zavargásellenes felkészítô tanfolyamai alkotják, melyeket a Dél rendôrségeinek tartanak. Ezek közül kiemelkedô az USA ilyen irányú tevékenysége. Ismét nincs szó semmi újdonságról. A hidegháború alatt a Nyugat kommunista felkelések leverését oktató tanfolyamai az Egyesült Államok világszintû biztonságpolitikájának alapvetô eszköze volt. Az USA számára egy adott periódusban a legnagyobb európai veszélyt az olaszországi kommunista hatalomátvétel képezte. Attól félve, hogy nem tud idejében katonailag beavatkozni, a CIA segítségével létrehozták a Gladio nevû titkos szervezetet, melynek feladata a létrejövô kommunista állam mûködésének ellehetetlenítése lett volna szabotázsakciókkal. A szervezetet és titkos raktárait 1990 után számolták fel és hozták nyilvánosságra. Ilyen irányban tevékenykedtek Franciaország Afrikában és Nagy Britannia a Perzsa öbölben. A tendencia napjainkban a Nyugat-barát elitek és a jelentôs nyugati gazdasági érdekeltségek megtartása a "szélekrôl" fenyegetô veszélyekkel szemben. Mindent összevetve a fenti felfogás a bizonytalanságot és a társadalom alsó rétegeibôl felfele áramló folyamatokat a "fazékfedô" alatt szeretné tartani. A "fedô" állandó lefele nyomása, ami a közrend ellenôrzését jelenti, kiterjed, ha szükség van rá, a katonai erô alkalmazására is. Nagyrészt kevés figyelmet fordítanak a konfliktusok valódi okainak kezelésére.Tehát a régi biztonsági felfogás igyekszik túlélni önmagát, az ellenôrzés és a jelenlegi állapot fenntartása, a valódi okok kezelése nélkül.A meghaladott felfogás A fenti felfogás nem ismeri be azt a tényt, hogy a Nyugat elit társadalmai természetüktôl fogva sebezhetôbbek. A nyugati társadalmak fogékonyabbak az összeomlásra és a katonai technikák elterjedése "erôkiegyenlítôk"- olyan fegyverek elérését teszi lehetôvé a középnagyságú hatalmaknak melyek kiegyenlítik hátrányukat a konvencionális fegyverzet területén. E trend bemutatására két példa méltó említésre. Az egyik az államok azon lehetôsége, hogy a mai technológiák segítségével képesek viszonylag olcsó tömegpusztító fegyvereket elôállítani. A másik a politikai erôszak fejlôdését követi figyelemmel, különösen a hagyományos robbantóanyagok használatát az elit erejének sebezhetô forrásai ellen indított támadásokat. Az iraki biológiai fegyverprogram és következményeiA titkos és erôteljes iraki biológiai fegyverkezésiprogram, melyet az ENSZ ellenôrei fedeztek fel két okból is jelentôs. Elôször is bebizonyította, hogy a gyengéknek is van lehetôségük megijeszteni egy erôteljes katonai szövetséget. Másodszor megmutatta, hogy egy technikailag közepesen fejlett ország is képes rövid idôn belül tömegpusztító fegyvereket fejleszteni. Irak teljes biológiai fegyverkezésiprogramja a kutatástól és fejlesztéstôl egészen a gyártásig mindössze öt évet tartott. Ez jól illusztrálja a katonai technológiák elterjedésének "erôkiegyenlítô" hatását. Politikai erôszak gazdasági célpontok ellen A katonai erô szétterjedésének jelei mutatkoznak az utóbbi évek államon belüli erôszakos akcióiban. Nagy-Britanniában az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) az utóbbi években a városközpontok elleni bombatámadások taktikáját alkalmazta, mely mellesleg a közlekedés széleskörû leállását eredményezte. A kilencvenes évek közepén öt nagy erejû bomba 2 milliárd angol font kárt okozott, sokan meghaltak vagy megsebesültek. Az Egyesült Államok Oklahoma városában levô államigazgatási épület robbantása tömegáldozatot követelt, okai máig foglalkoztatják az amerikaiakat. Ezen események hatására, szerte a világon változóban a biztonsági koncepciók. További öt példa arra, hogy valami nem a régi.1994. Párizs Négy algériai terrorista hatalmába kerítette egy francia légitársaság gépét. Késôbbi jelentések szerint céljuk a gép felrobbantása volt középmagasságban, Párizs felett. Ez a fedélzeti áldozatokon kívül nagyszámú földi életet is követelt volna. Végül egy francia kommandó rohamozta meg a gépet és lelôtték a terroristákat.1995. Tokyo A japán fôváros metrójában történtek egy szekta (az Aum Shinrikyo) kémia fegyverekkel történô, tömegáldozatot követelô támadásának elsô példája. A szekta az idegeket támadó, szaringázt gerjesztô csomagokat helyezett el a tokiói metró több állomásán, melyek együtt nyolc mérföld hosszúságú szakaszt alkotnak. Tizenkét ember halt meg, 5500-an pedig, megbetegedtek köztük sokan igen súlyosan. Az emberi áldozatok mellett a támadás súlyosan érintette az üzleti világ bizalmát, így az ideggáz elérte célját. Az, hogy "csak" ennyi áldozat volt, annak "köszönhetô", hogy a csomagok kontármunka eredményei voltak, az ideget ölô komponens nem volt megfelelô tisztaságú, na meg annak, hogy a metró szellôztetô rendszere a vártnál jóval hamarabb hígította fel a mérgezô vegyületet. A késôbbi rendôrségi nyomozás kiderítette, hogy a szekta olyan más tömegpusztító fegyverek elôállításán is dolgozott mint az anthrax. 1996. Colombo (Sri Lanka) A Tamil Tigrisek szeparatista szervezet egy öngyilkos akcióban, fél tonna, erôs robbanóanyagot tartalmazó teherautóval nekiment a Colombó-i Központi Bank épületének. A robbanás következtében közel százan haltak meg, 1400-an pedig megsebesültek. Bár a Sri Lanka-i kormány hevesen tagadta, az akció komoly hatással volt az üzleti bizalomra.1996. Dahran (Szaud Arábia) Egy teherautóba rejtett bomba robbant fel egy amerikai katonák szállásául szolgáló tömbház elôtt. Az épület jelentôsen károsodott, 500-an sérültek, közülük 19 meghalt. A Dahran-i tábort gyorsan felszámolták és biztonságos helyen 500 millió dollárért egy újat építettek. Az amerikai csapatok melyek Szaud-Arábia külsô védelmét hívatottak biztosítani, ostromállapotban érezték magukat. 1983 októberében a polgárháború sújtotta Bejrútban egy robbanószerekkel megrakott teherautó hajtott a békefenntartásra érkezett amerikai tengerészgyalogosok laktanyájának. 241 katona halt meg. 1998. New York. A New York-i Világkereskedelmi Központban általában 50.000 ember dolgozik. 1993-ban másfél tonna tehergépkocsiba rejtett bomba robbant az épület parkolójában. A robbanásnak nem sikerült összeomlasztani az Északi Tornyot de a kár így is komoly volt. Hat ember meghalt, 1000 megsérült. A Hotel vagy az Északi Torony összeomlásának elkerülése –bár nyilvánvaló ez volt a cél –annak volt köszönhetô, hogy a robbanóanyagot rosszul helyezték el és nem volt elég erôs, no meg elsôsorban annak, hogy az épület szerkezeti erôsségét az akkor elôírtakhoz képest túlméretezték. Ha a bomba elérte volna célját, az Északi Torony rádôlt volna a Déli Toronyra és a Vista Hotelre, az áldozatok száma pedig elérte volna a 30.000-et.Végkövetkeztetés helyett A Tamil Tigrisek támadása elérte célját, bár jelentôségét nem ismerték el széles körben. A Dahran-i robbantás az USA katonai körein belül fejtett ki hatást. A tókiói, párizsi, és New York-i incidensek nem érték el céljaikat. Ez a "szerencsesorozat" jól jön, de elhomályosíthat egy folyamatot. Az elkövetkezô évtizedekben az államellenes és elitellenes tevékenységre alkalmas eszközök egyre inkább hozzáférhetôvé válnak a radikális csoportok számára. Ez egyrészt köszönhetô annak a tapasztalatnak, amely a gazdasági célpontok konvencionális robbanószerekkel történô támadásának területén halmozódott fel. Másrészt köszönhetô a biológai és kémai fegyverek és valószínûleg a nukleáris fegyverek megnövekedett hozzáférhetôségének. Együttesen ezek a trendek azt sugallják, hogy a látszólag sérthetetlen államok, melyek erôsek és gazdagok, magukban hordozzák gyengeségüket, melyek könnyen kiaknázhatók az asszimetrikus hadviselés korában. A 21. század elsô évtizedei jelenthetik egy olyan korszak kezdetét, amelyben a világ közösségének mély megosztottsága társadalmi bizonytalansághoz és erôszakhoz vezet, mely országhatárokon csap át és egyaránt érint gazdagot és szegényt. Ugyanakkor jelenthetik egy olyan korszak eljövetelét, amikor nagy erôfeszítések történnek melyek elvezetnek egy társadalmilag igazabb, méltányosabb, környezetileg fenntarthatóbb világrendhez.(A cikk Paul Rogers: International Security in the Early Twenty-First Century címû tanulmánya alapján íródott)

Cs. J. István

Törvénysarok

Udvarhelyi olvasónk kért útbaigazítást e témával kapcsolatba.Kérdése úgy hangzott: mikor örököl a testvér, lehet-e egyezséget kötni az örökséget illetôen illetôleg végrendelettel avagy másként rendelkezhet-e az idôs ember a vagyonáról?Kérdései a hagyatékkal kapcsolatosak.Hagyatékról kizárólag a hagyaték megnyitása után beszélhetünk, ez pedig a halál pillanata.Hagyatékon azon jogok illetôleg kötelességek összességét értjük amivel a hagyatékozó rendelkezett. Tehát a vagyonát beterhelve az adósságaival.A testvér csak abban az esetben szerepel örökösként hogyha nincs gyerek.Természetesen hagyhat bárki végrendeletet amiben megnevezheti örököseit azon vagyon tárgyait amelyeket hagyatékozni kíván. A végrendelettel ki lehet zárni törvényes örökösöket az örökségbôl, ez viszont csak egy bizonyos fokig ugyanis a gyerek, szülôk és a túlélô házastárs számára a törvény elôír egy bizonyos úgynevezett köteles részt. Ezt a részt mindenképpen biztosítani kell ezen örökösöknek annak, ellenére, hogy a végrendelkezô másként rendelkezett.Örökségbôl származóan lehetünk vagyonközösségben, erre vonatkozóan bármikor köthetô egyezség. Nem kötelezô, örökölni, errôl le is lehet mondani, akkor nem szerepelünk örökösként, egyezséggel eldönthetô, hogy amennyit kapunk örökrészünkért.

Nagy Zoltán
ügyvéd

Mûvelôdés

Kalandozásaink célpontja ez alkalommal Korond. Azért, hogy tudjunk meg valamivel többet errôl a turisták által felkapott helyrôl, mint hogy jó pénzért cserépedényeket és más kézmûves- termékeket lehet vásárolni, melyek között természetesen sok a bóvli, a giccs. Ehhez ajánlatos az ismerkedést nem a központtal kezdeni. Ha Udvarhely irányából, a Kalonda tetôn át közelíti meg az ember Korondot, az út fáradalmai után jó felfrissülést kínál a falu szélén található "Csorgós kút". Jó benyomást kelt az úttest mellet csordogáló rakoncátlan patak is. Na, nyomuljunk be a sûrûjébe. A központban az út mindkét oldalán bódék: a fazekasmesterség remekei, faragott eszközök, vesszôbôl font kosarak, székek, asztalok, minden, mi turistaszemnek ingere. Még valami: Korond azok közé a ritka helységek közé tartozik, amelyekben még ma is él a taplófeldolgozás: sapkák, táskák vándorolnak ki külföldre, a magyarul nem tudó turistának el sem lehet igazán magyarázni, mibôl készültek. A fazekasság ôsi mesterség. A helybéliek hagyománya szerint a falu is a korongról van elnevezve. Ha már a mesterségnél tartunk, melynek fortélyait is el lehet lesni egy-két nyilvánosan dolgozó mestertôl, meg kell említsem annak árnyoldalát is: az edényégetésnek igen káros mellékterméke a felszabaduló ólom. Sok helybéli gyermeken mutathatók ki ma is kisebb fokú ólommérgezés nyomai.A helységnév kialakulásához egyébként egy másik legenda is fûzôdik, amely átfogó magyarázatot nyújt a vidék számos helynevét illetôen. A legenda szerint a környék ura, aki a Firtos várban lakott, elhatározta - amint fiai felcseperdtek, - hogy szétosztja hatalmas birtokait. Legidôsebb fia így szólott: "Koromhoz mérten kérek birtokot"! Így lett az övé Korond. A második fia szerényebb volt: "Adj, ha akarsz" - mondta, s Atyha lett az övé. A következô fiához így szólott az apa, egy széles határra mutatva: "E tiéd legyen!", így keletkezett Etéd. Negyedik fiának meg ezt mondta: "E kis mód tán jó lesz neked...", és övé lett Küsmôd. Közben a kisebbik fia már türelmetlenül várta sorát, ezért apja ekképp szólott hozzája megnyugtatásként: "... szólok ma..." - és a fiú megalapíthatta Szolokma falut. Végezetül ezt mondta az apa: "én ott lakom, hol a mart honos, és Énlaka lett Firtosmartonossal együtt a rezidenciája. Elmés magyarázatok, mindenesetre, ha valóságalapjuk nincs is. A történetírás révén mondva ki az utolsó szót tárgyalt helységünk ügyében, már az 1333-as pápai tizedjegyzékben Korund alakban szerepelt a fazekas falu. Az elhíresült mesterség ma jobban virágzik, mint valaha, igaz, nem a természetes életszükségletek kielégítésére, hanem egy bûvös hatalom vonzáskörében, melynek neve pénz.

Zsidó Ferenc

...vagy írhattam volna, akár: - az örök ars poetica. Nincs ember, aki versírással ne próbálkozott volna, akár beszél róla, akár nem. Verlain Költészettan c. versét emelném ki, örök útmutatóul a versírással próbálkozóknak. Ha felnézünk, akkor csak a legnagyobbakra nézzünk. Hogy közben meddig jutunk, lelkünk rajta."Zenét minekünk, csak zenét", kezdi említett versét Verlaine. "Ha szókat írsz csak légy hanyag, /És megvetôen dobd a zenének,/" folytatja az egész versen végigvonultatva ezt az alapgondolatot. Nagy- képûen azt is mondhatnám, akibe szorult egy kis tehetség, egy kis tudásvágy e verset állítva mércéjének, minden esélye megvan a jó versek írásához. "Mert csak te kellesz Árnya- lat", vagy "a gyilkos csattanó gaz úr", "a Rím silány kolomp, .... s kongatja a szegény bolond - szinte már nem vers, hanem ingyen lecke, a parnasszus alatt tolongóknak. Olyan "költészettan" ez a vers, mely eleve tagad mindent, ami annak lenne nevezhetô. A vers zene, illanás, kaland, tünékeny hangulat, ... akár mozaikkockái, és mégis belôlük áll össze ama egyedi kép, amely jellemez költôt és embert. "Egy jó kaland legyen dalom, /Hajnalban az ideges szélben/Mentákra üljön észrevétlen, / A többi csak irodalom. - írja verse befejezésében. Nem az irodalmat, hanem a nagybetûs, akadémikus, a sznobok irodalmát veti el a költô. De mielôtt bármit is sutba dobnánk, vegyük a fáradságot megismeréséhez. Mert könnyen megtörténhet, hogy ismereteink hiányában és elhivatottságtól elvakultan, azt hisszük világirodalmi remekeket alkottunk és összehullunk, ha kiderül, már megírták. Sôt! Jobban. Minden vers, az emberi szellem felszabadulását, mozgékonyságát, magát feledô játékosságát jelképezi az Én-t. Nem más, mint a természet egy formát öltött tulajdonsága. És ha a természetben nincs rend, szabály, "zene", - akkor hol?! Ha tanulni kell, tegyük azt a legnagyobbaktól. Ne csak a hanyag eleganciával odadobott szavaikat vegyük át, sôt ne is vegyük át, hanem legyen bátorságunk megtapasztalni azt a mélységet, melynek ismerete már megengedi ezt a "lazaságot". A vers nem ismeri az idôt, elszakíthatatlan az igaz és van fogalmától. Verlaine e versének ideje a zene pillanata, melyben csak azt halljuk, ami a csend káprázata. Hogy csak olvasásra ajánlom, vagy mércének állítom, ki-ki eldönti magában. De mielôtt azt mondanánk egy legyintés kíséretében, "a többi csak irodalom", - tegyük fel a kérdést. Tudjuk-e azt a többit? Ismerjük-e, bár nagyvonalakban? Homérosz, Dante, Milton, Shelly, Villon, Ady?! Vagy nézzünk át a szomszédba. Eminescu, Nichita, Stanescu. Hazai tájakon Kányádi, Németh, Nemes-Nagy Ágnes? "Költô vagyok, mit érdekelne, /engem a költészet maga? /" - írja József Attila, Verlaine hatására. Vagy vegyük Villon mestert. "Úgy lettem, hérosz, hogy / fütyülni tudtam a héroszokra/."De kanyarodjunk vissza Verlaine-hoz. Nem érdekel a költészet, mert mesterség, fütyülünk a héroszokra, mert új héroszok vagyunk, - de mindezeken túl, marad jó kétszáz éve megfogalmazott "tan". "Zenét minekünk, muzsikát!Legyen a vers egy meg nem állóLélek, mindig új vágyba szálló, Mely új egekbe ugrik át."Nem érdemes alább adni.

Sebestyén Irén

Nagy Péter kiállításának megnyitóján méltató beszédet mondott Szász Jenô polgármester és Elekes Gyula, a mûvelôdési ház igazgatója. A polgármester a kiállításnak helyet adó Tourinfo iroda tevékenységérôl számolt be, a mûvelôdési ház igazgatója pedig Nagy Péter festészetérôl tartott rövid elôadást. A kiállításon Nagy Péterrel beszélgettünk el, akinek kedvenc témája a táj és nem veszi zokon, ha egyszerûen tájképfestônek mondják hiszen, ahogy ô fogalmazott: - A tájjal mindent ki lehet fejezni ami emberi. Ha bánatom van sötét színeket festek, ha fel vagyok dobva akkor világos, kellemes színekkel dolgozok...- Szokott-e megrendelésre festeni? - Nem, hiszen nálam a festészet belsô kényszer, késztetés. Az sért a legjobban amikor mûvésznek úrnak neveznek, hiszen a mûvészetben olyan nagyságok vannak... kibôl lesz mûvész azt majd az idô dönti el.

Vasárnap ért véget a Gyímesközéplok 2000 Nemzetközi Néptánctábor, amelynek rendezvényei a község három pontján is folytak, mondhatni egyidôben. A tábor harmadik napján 250 személy számára fôztek ebédet, de nap mint nap érkeztek vendégek belföldrôl és a határon túlról egyaránt, olyanok, akik értéknek tartják a csángók népzenéjét, táncmûvészetét.A tábort meglátogatta Németh Zsolt magyar külpolitikai államtitkár is, dr. Csedô Csaba, Csíkszereda polgármestere társaságában.A Gyímesközéplok 2000 Nemzetközi Néptánctábor egyik fô érdekességének azt tekinthetjük, hogy Sára Ferenc személyében olyan szakember szervezte, aki magyar állampolgárságát megtartva immár öt éve Gyímesközéploki lakos, és - amint elmondta - azért költözött a Gyímesekbe, hogy a csángóktól megtanuljon....élni.(A Sára Frenccel készített interjút egy késôbbi lapszámunkban közöljük.)

Inczefi Tibor

ROZSNYAI LÁSZLÓ

A Nap magasan függött. Tûzött. Amolyan megnyugtató idô volt. De a Hôs tudta, hogy ez csak vihar elôtti csönd. A háború (az utolsó) már legalább húsz éve tartott. Agyak és ágyékok. A Hôs anyja nem akarta, hogy a Hôs szerelembôl alapítson családot. Bizonyos embereknek nem lehet családjuk. Hogyan? Bizonyos embereken kísérleteznek.A Hôs kiment az utcára. A felhôkben kis szekuritáté csapatok készítették a tornádót. A fû alatt pokol. Az autóból bajuszos, komor arc vizslatta. Nem törôdött vele. Becsapta a földrótozott kaput, és ráesett a biciklire. Aztán levitte a vasat a méhbe, ahol 150 pénzt adtak kilójáért. Egy bélyeg tízszer többe került. Látta és nyugtázta az irigy merésztelen, mezítelen pillantásokat. Csönd.Az Ôsök hívása. Lelketlenek és arctalanok gyûrûjében. Akik nem értenek, de figyelnek. Hazament. Leült az ágyra és magába pillantott: még megvolt. Tudta, hogy egyedül nem fog kitartani. Kell egy külsô pont. A kommunikáció, mint lehetôség.A csönd nem oszlott el.

hibbant fények

Hibbant fénycsóva kering a szobámban.
Szoba-felelôs, tanterem-felelôs, üzem-felelôs,
kormány-felelôs, cella-felelôs
tapasztalata kéne ide megállapítani,
honnan jön a fekete fény?
Fény-megelôzô intézkedések hivalkodnak a vak plakáton.
Plakát-palánk védi valamelyik szentünkrôl elnevezett körutunkat.
Útközben elkallódtak a szentek
vagy leírták ôket a leírások ünnepén.
Ünnepi beszédet pislákol a gyertya a zongora tetején.
Tetôfedô teteme a járdán.
Járdai történet.
Történjék meg véled is,
amikor kihajolsz az ablakon,
s önmagad pillantod meg az aszfalton!
Akkor majd megérted,
az elvérzett fény miért fekete...

A posztmodern kor etikája Kibédi Varga Áron: Noé könyveiKomp-Press Kiadó, Kolozsvár, 1999.

Gyakran hallani manapság, hogy az emberiség elérkezett a poszt-modern korba, amikor darabokra hull a világ, és Picassókként rakjuk össze magunknak, apró ismeret- darabkákból. A kritikusok és filozófusok arról írnak, hogy megszûnt a mese, ugyanakkor soha nem virágoztak bujábban a szappanoperák és szerelmes regények. Erre az ellentmondásra keres választ Kibédi Varga Áron könyve, és olyan kérdéseket vet fel, ami a mindennapi irodalom-fogyasztót talán még csak alig-alig kezdte el foglalkoztatni. Hol tévesztette össze az irodalom az igazságot a valósággal? Mi okozza, hogy az eltûnésig lecsökkent a hôs szerepe az irodalomban? Miért leírhatatlan a valóság? Miért vált problematikussá alany és tárgy szétválasztása? Információktól zsúfolt világunkban, ahol a hûtlenség életfeltétel, milyen szerep jut az egyénnek? Hát a hôsnek? Mi újat hozott az elmúlt század? Nem könnyû olvasmány, hiszen a szegedi származású, Hollandiában élô tudós poéta és egyetemi tanár valójában egy egyetemi kurzust ad a kezünkbe. És könyvének majd minden oldalán felteszi minden idôk talán legizgatóbb kérdését: azt, amely az élet értelmére vonatkozik. Teszi pedig mindezt úgy, hogy nagyító alá veszi az általunk kialakított világ szeleteit. Elméleti és gyakorlati szemszögbôl egyaránt megvizsgálja, és egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét. Az egyén és a közösség sorsa, a társadalom új és régi kérdései, a történelemtudomány, az irodalomtörténet, a fizika, a mûvészetek: mindet aláveti ennek a különös élve- boncolásnak.Könyve tulajdonképpen két részre tagolható. Az elsô a jelent kutatja, felfedezi ellentmondásait, és kétkedésre, kutatásra ösztönöz. Probléma-felvetô jellegû, míg a második része gyakorlatibb. Weöres Sándor irodalmi antológiáját méltatja (Három veréb hat szemmel), Gyöngyösi költészetét állítja az ôt megilletô helyre, Mikesrôl és Krúdyról szól, Pusztai Jánosról és Lászlóffy Aladárról. Új szempontokat érvényesít, s miközben azon töpreng, mi a szerepe manapság az individuumnak, tulajdonképpen súlyos dolgokat mond ki, tartózkodón és tisztességtudón. Többrôl szól ez a könyv, mint tûnik. Nemcsak irodalomtörténeti, irodalomelméleti munka: filozófia. Mintha azt mondaná Kibédi Varga Áron: tessék harcolni, az élet önökrôl szól. Kimondatlanul érezteti: kinek-kinek meg kell keresnie saját útjait az élet minden területén. Megoldást nem kínál. Csak megjegyzi: válságba került az irodalom, tehát az ember is. És keresi ennek okait. Tapogatózik, ki a határokig, az anarchia után a "posztmodern etikát" akarja megtalálni, és könyvét ilyen szempontból akár erkölcsi útmutatónak is nevezhetnénk. Igényes, a témában tájékozott olvasónak igazi csemege, de azok számára is tanulságos, akik csak most ismerkednek a posztmodern valóságával.Zsidó Piroska

macskámrólérdekel-e macskám
véleménye
szerinte mindegy
hol vagyok
csak velem lehessen
és jókat ehessen
ne bántsa senki
fokozza érzelmeit
egy csirke
vagy egy nyúl
esetleg bárgyún
szónokol
idegen cipôkrôl
mindent
végigszimatol
s ha játszani
támad kedve
lerágja karodról
lábadról a húst
rendes macska
szobatiszta
tényleg adhatnál
a véleményére
ha visszaküldeszha már elutasítasz
jobb ha nem tudom
ne írj ne tudasd
akkor még táplálkozhatom
a rongy-remény
feltörli énem
addig még hiszek
sápadt hitem
vérszegényen
vasat emészt belém
addig még
menedékem lehetsz
a tükör-imádat
törjön össze benned
ne mondd, hogy
rám se gondolsz,
alkotok, alkoss
így értelme lehet
minden életnek
a tiednek, enyémnek
a többiekének
ne írj - jobb a remény
addig még képzelem
hogy el sem feledtél

Joó Faluvégi Anna

MÛHELY

Vannak mûfajok, melyek kimondottan igénylik az "in medias res" nyitást. Most én is ezt teszem. Beleszagolok a mûhely otthonos, barátságos levegôjébe, aztán belecsapok a közepébe.Joó Faluvégi Anna (Székelykeresztúr): beküldött versei közül két igazán meggyôzô verse olvasható most a lap hasábjain. Egy második körben majd a most helyszûke miatt is maradók közül megjelenhetik még néhány. Szólnék - majdnem a négyszemközti "csevegés" szintjén - egy- két szót a most közlésre nem kerülô alkotásokról is. Tetszett a "Befizettem" címû vers lendületes, sodró nyitánya. Az ilyen versnél azonban kell vigyázni, hogy ne legyenek benne ritmikai hibák, a rímek, a ritmus legyen jól kidekázva, mert ha nem megtörik a lendület. Kerülje a ragrímet (kissé monoton például a zûrzavarát - némaságát - tétováját hármas összecsendítés). Ha ezekre vigyázva kicsit átdolgozná a verset, szívesen közzétennénk majd, akárcsak a "Visszavonulva" és "A mában" címû alkotásokat, melyek szintén jól sikerültek. "A lelkem nem az enyém" címû vers jó lenne, maga a cím azonban nem eredeti, a témát már a romantika "kihasználta", ugyanaz a helyzet a "Fata morgana"- val. A "Kétségek" címû vers nagyon mély értelmû, jó a felvetett téma és a gondolatok meghökkentôen érzô-emberiek, a formai megvalósítás ugyanakkor inkább prózai. Próbálja meg líraibbá tenni, hanem átírni prózává.Most végre a közölt versekrôl. Nálam abszolút nyerô a "macskámról". Meghökkentô a nézôpont, a macska-ember világának egybemosása. Kimondottan avantgárd vers, kellôképpen kihívó, ugyanakkor a játékosság tompítja, egészségessé teszi az ember számlájára kiírt kritikát. Ez a legjobb, ha macska "leckézteti" az embert... Mert mi hajlamosak vagyunk mindent túlbonyolítani, pedig... Egyszóval azt mondhatom, ez igen, VERS...A "ha visszaküldesz" címû vershez hangulat kell. Jellegzetesen szentimentalista felfokozottságú. A megragadott állapot - amikor képesek vagyunk hazudni magunknak, csakhogy érzelmeinket megmentsük - sok szerelmi kapcsolat velejárója, tehát örök emberi érzés lehet. Engem mégsem ez fogott meg, hanem az, ahogyan az érzelmeknek a mindennapos emberi tevékenységekre, magára a létezésre gyakorolt hatását érzékelteti. Ez az általános egy egyedi eseten belül.Mit mondhatnék: várom a folytatást...

Az udvarhelyi ref. szüléknek jóra menendô fiai becile korukban ifjantan haltak el: Keszler Dániel fia, prókátor Hajdú fia, Tsiszér József két fiai, Szoboszlai fia, Zöldági fia, Solymosi András fia, Bodroki Dániel fia, Biró András fia, Kovács Sámuel fia.1833-ban ismét a’ Sópiaczon, hol ezelôtt 21. esztendôklkel a Bonyhai háza József napra viradólag meggyúlván 12 házak égtek el; most ismét a Bonyhai háza elégett márczius végin.1833-ban m. Matskási Lajos udvarhelyszéki fôadministrátornak Keresztúrról nagy pompával Udvarhelyre kísértetett aug. 1. nap.1833-ban fôbíróvá a városban Simon János tétetett, tizedessé Agotha Antal után Fodor Jakab ismét, ez elholt, lett Kassai János.A plébánia bádogos tornya július utolsó hetin kezdve augusztuson keresztûl újra fedetett. Folytattatott a fedés szeptemberben, októberben és novemberben.Aug. 25-én a tellyes consistorium gyûlésben megválasztatott Bodola Sámuel theologiai professor helyében Ertsei János theologiae professornak Udvarhelyre, ki marosszéki születés, oskolamester fia, Vásárhelyt tanúlt; m. Zejk Dániel úr fia mellett paedagogus academiára ment, — béköszönt november 2-dikán az auditoriumban, gr. Teleki Domokos 3-dik fôcurátor beiktatása helyett mélt. Sebessi István v. curátor iktatván bé.1833-ban szept. hónapban udvarhelyi deák Török János mindenik collégiumban censurázott, még pedig e magyar világban deák nyelven, eminenter, megyen akadémiára. Indúlt Bécsbe január hónapban 1834-ben, ment Berlinbe is.1834. mâj. 6-dikán m. Matskási Lajos úr m. consiliárius Cserei Miklós úr által a ref. templomban nagy pompával fôkirálybírói hivatalába beiktattatott, beeskettetett, s a székelység is az ô hûségére megesküdött.Máj. 25- én t. Solymosi Lajos káplán kiibúcsúzott Bodokra Háromszékre vitetett papnak.Júl. kezdetiben bikafalvi Lukácsffi Lajos nemes ifjú a kollégiumból választatván káplánnak, béköszönt.Júl. kezdetiben a tavaly félbemaradt plébánia bádogos tornya béfedését újra elkezdették.1834-ben szept. végin megválasztatott és beeskettetett Szaidel János udvarhelvi fôbírónak, most ötödik versen, a szokás szerént két esztendôre, Keszler Dániel helyébe, ki már hat versen viselte a fôbíróságot, ez református, a’ chatolicus.1834-ben diaeta engedtetvén máj. 26-dikára, Udvarhelyszék részérôl depntatusok lettek b. Veselényi Miklós, Szombatfalvi József. Udvarhely részérôl Szaidel János, Demeter Séndor.Okt.15- ikén a plébánia tornyának megfedése bevégzôdött. Novemberben, deczemberben a’ veres- himlô, a városban, ref. kollégyomban s a székben is erôsen uralkodott, holtanak is benne, tanúlók is.Novemberben Opra nevû oláh születésû ifjú fisikus állott be a’ szék fisikusának.1834. végével végezte he Simon János a’ Botos-utcza végin a kapun kívül az ország útja mellett egy szép jó commoditású fogadóját, s ez az eisô fogadó Udvarhelyt. Ez a Simon János régtôl fogva kapitánya a Jezus katonáinak, kik a múlt század közepe felé állottak fel Udvarhelyt, a’ keresztyénségben sehol másutt nincsenek, templomi czeremoniákra zászlóval, dobbal, puskáson elôállanak, kivált Úrnapokon lövöldöznek, úgy;· Husvét elsô napján, még a határt is énekelve, lövöldözve megkerülik:. - Ez a Simon János az administrátora az elôtt húsz esztendôkkel itt Udvarhelyt felállott császári Lottériának.A diaetát a császár félbe szakasztatta februárius elein. Február elein a kollégyomban a Cassino, azaz ujságolvasásra való társaság felállott. 1835-ben a deákságnak megengedte a felsôség a’ magyarka rövid dolmányforma köntös viselését a reverenda helyett.1835-ben Estei Ferdinánd herczeg a császártól elsô Ferencztôl a diaetára személyesnek rendeltetett, azután gubernii praesesnek, gubernatornak tétetett; Erdélyt megjárta, máj. 25-dikén Csikból Udvarhelyre jött sok tisztökkel, a város két utczája keresztûl, a Bethlen-utcza végétôl a Botos-utcza végéig zöld fenyô, hárs, nyárfa ágakkal bésoroztatott, két renddel, a kezdetin gyôzedelmi kapu, a végin is, a közepin is éppen a szék háza elôtt, mely estve illumináltatott; ilyen zöld ágasak voltak Udvarhelyszé