A román magyar lakosságcsere elôször a trianoni diktátum után a második bécsi döntés elôtt, 1940 augusztus 20-a körül vetôdött fel, amikor szlovák javaslatra Románia és Magyarország Turnu Severinben hivatalos tárgyalásokat folytatott. A román tárgyalódelegáció vezetôje egy Pop nevû román jogász a román kormány nevében fölvetette, hogy egy és háromnegyed milliónyi magyar telepedjen ki Magyarországra, és a húszezer fôs magyarországi román jöjjön ide. Akkor a magyar tárgyalódelegáció vezetôje azonnal elutasította és megszakította a tárgyalásokat, és Romániából az elvett 403 ezer négyzetkilóméterbôl visszakövetelet 69 ezer négyzetkilométert.
— A magyar fél konkrét, kijelölt határköveteléssel állt elô? — Voltak elképzelések, térképek is készültek Budapesten is, Bécsben is. A román fél mereven elzárkózott, de aztán Hitler levelet írt a román királynak, hogy beszélje rá a vezetô politikusokat arra, hogy a volt magyar területek egyrészérôl mondjon le Románia. Cserébe ô - Hitler - garantálja a megmaradó Románia területi épségét Aztán Hitler utasította Libbentrop német külügyminisztert, hogy a magyarok követelésének csak a kétharmadát ítéljék meg. Hitler játszott a magyarokkal - és a románokkal is - de mindenekelôtt szüksége volt a román olajra. Állítólag 1977-ben, amikor a Ceausescu - Kádár találkozó volt - egy nap Debrecenben, egy nap Nagyváradon - akkor Ceausescu felvetette ugyanezt a teljes lakosságcserét, amit Kádár arra hivatkozva utasított el, hogy nincs elég lakás.
— Területcsere nélkül folyt volna le a lakosságcsere?
— Természetesen, az egységes, homogén román nemzet-állam létrehozásának az ôrült és megvalósíthatatlan gondolatának egyik teóriája.
— A trianoni diktátum enyhítése a mai helyzetben elképzelhetô-e?
— A két háború közötti Magyarország teljes mértékben a Trianon revízióját akarta, de akkor nem fogadták el "Trianont", még áttételes módon sem, még egy látszatbéke kedvéért sem. Magyarország és az utódállamok között feszült a határkérdés. A revízió a magyar külpolitikának legfontosabb célkitûzése. 1920, sôt már 1918 ôsze, gyakorlatilag 1919, az elsô független kormány megalakulásától ‘944-ig a Horthy korszak végéig az volt a cél, hogy az elveszített területekbôl, emberekbôl, anyagi javakból, mûkincsekbôl szóval az elveszített mindenbôl visszaszerezni amennyit csak lehet. Az utódállamok, akik 920-21-ben létrehozták a Kis- Antant nevû katonai-politikai együttmûködést, a három utódállam: Románia, Jugoszlávia, Csehszlovákia célkitûzése pedig a Magyarországtól elvett területek és óriási anyagi javak, mûkincsek, vasutak és minden más javak megtartása. Tehát a visszaszerzés és megtartás, mint külpolitikai stratégiák feszültek egymásnak. A megoldás nagy lehetôsége akkor következett be, amikor a Magyar Királyság megnyerte ezt a nagy vetélkedést 1938-39-40-41-ben négy állammal szembeni területi revízió következett be. Nem a német fasiszták támogatták Magyarországot, hiszen Hitler inkább Antonescu és Románia mellett állt, mint Magyarország mellett, hanem azért, mert a korabeli magyar külpolitika, úgynevezett helyzetteremtô elképzelések alapján ezt meg tudta valósítani, tehát ügyes külpolitikával elérte célját. Trianon óta - 1920-tól - eltelt már 80 év, ami a török megszállás 150 évének fele. Akkor volt egy ilyen lehetôség feloldani a nemzetek és kormányok közti trianoni feszültséget. Vannak más elképzelések is - napjaink felé szólva - például az autonómia kivitelezése. Az autonómia elképzelésrôl tudni kell azt, hogy aki autonómiában gondolkodik, az a nemzetének kétségtelenül jót akar, de tény, hogy az adott ország államhatárait elvileg és gyakorlatilag garantálja. Pl. ha azt mondom, hogy a Székelyföld kapjon nemcsak személyelvi, nemcsak kulturális, hanem területi autonómiát is, tehát helyi kormányzatot, helyi tankerületi fôigazgatóságokat, és helyben intézzék az ide tartozó fontosabb ügyeket, akkor ezzel a Román államhatárokat is garantálja a székelység. És milyen érdekes, hogy mégis sok román politikus, fôleg a román politikai elit azt állítja, hogy a területi autonómia a román állam határait veszélyezteti.
— Ön szerint Szlovákiában, Romániában vagy a jelenlegi Szerbiában van-e esélye a nemzeti "kisebbségek" területi autonómiaszerzésének?
— Területi autonómiákká akkor lehet ezt a három országot átalakítani, ha errôl az adott ország, mondjuk Románia törvényhozása, Alsó- és Felsôháza egybehangzóan törvényt alkot, ami mellé még az alkotmányt is módosítani kell. Kérdezem a tisztelt olvasót, ismernek-e olyan politikusokat, akik olyan többségi román parlamentet tudnak maguk köré szervezni, amelyik román parlament elfogadja azt, hogy Románia területi autonómiákra osztható? Mondjuk, a szerbek kapjanak ott, Temesvár környékén, a németek, a magyarok Erdélyben, a Székelyföldön - és így tovább - és így tovább. Én úgy gondolom, hogy a politikusok alapvetôen ettôl a láncszerû folyamattól félnek, de a magyaroktól is, tehát nem szabad kishitûnek lenni, a magyar kérdésnek óriási jelentôsége van, Románia jelene és jövôje, mint ahogy a múltja szempontjából is. Sajnos, én egyelôre úgy látom, nincs annyi román politikus, aki az autonómia mellett voksolna. Én pl. egyetlen egy felelôs állásban lévô politikust sem tudok megnevezni, aki el tudná fogadni hogy Romániában, akárcsak egy vagy két területi autonómia jöjjön létre. Azért mondom el ezeket, hogy föltehessem a kérdést, hogy van-e realitása - az egyébként nagyon fontos - autonómia-gondolatnak, hiszen nyilvánvaló, hogy a határ-kérdés felvetésétôl mindenki ódzkodik. Van még egy harmadik lehetôség is: ha azt mondjuk mi magyarok, nem kell nekünk autonómia, maradjon így ez a trianoni helyzet. Nekünk nem kell semmiféle autonómiát fölvetni, és ha hozunk is egy határozatot az autonómiáról, azt nem kell végrehajtani. Az utódállamokban - például Romániában -, ahol magyar emberek hoznak egy határozatot az autonómiáról, s utána errôl megfeledkeznek, ez gyakorlatilag nem más, mint a Trianon elismerése és tovább éltetése. Én ezzel kapcsolatban a világért sem akarom az RMDSZ bizonyos vezetôinek a felelôsségét fölvetni, de történészként is, magánemberként is így gondolom. Én úgy tudom, hogy az RMDSZ-nek van erre vonatkozó határozata...
— Mi a véleménye a kettôs állampolgárságról? Arról, hogy a horvát állam a világ összes horvát nemzetiségû emberének megadta a horvát állampolgárságot...
— Ez egy döntô fontosságú kérdés, mert hogyha a területi autonómia megvalósítását és a határok megváltoztatásának a kérdését nem vetjük föl, akkor teljesen normálisnak tûnik az, hogy fölvetôdik a kettôs állampolgárság kérdése. A horvátok - a magyarokhoz nagyon közelálló nemzet - ezt bátran megvalósították. Szokás ez ellen fölhozni, hogy nem jó, ha kettôs állampolgárságot ad a magyar parlament a Kárpát medencében élô magyar népközösségek tagjainak, mert akkor a határokon kívül élô magyarok elkezdenek tömegesen áttelepedni a kicsiny 93 ezer négyzetkilométeres Magyarországra, ahová ezáltal százezres vagy milliós nagyságrendû magyar tömegek érkeznek. Romániánál maradva, ha a Trianon óta eltelt 80 évet nézzük, azt látjuk, hogy akkor menekültek tömegével a trianoni Magyarország területére, amikor Románián belül bajok voltak: gazdasági összeomlás, nagy szegénység, rossz életszínvonal, vagy pedig belpolitikai zavargások, szélsô jobboldali vagy szélsô baloldali diktatúra. A menekülésnek nem volt semmi köze a kettôs állampolgársághoz. Ha az itteni magyarok megkapnák a kettôs állampolgárságot ez pont fordítva történne, ez inkább az ittmaradásra ösztönözné ôket, hiszen ha valaki mondjuk Székelyudvarhelyen vagy Csíkcsicsóban él, és magyar állampolgárságot kapott, az egyrészrôl egy erkölcsi megerôsítést jelent, hogy egy NATO tagállam, egy nemsokára EURÓPAI UNIÓS tagállam állampolgára is ô. Önbizalom erôsítést is jelentene és bizonyos értelemben jogi védelmet is. Azt jelentené a kettôs állampolgárság, hogy nyugodtabban marad a magyar állampolgárságú székelyudvarhelyi, csíkcsicsói, brassói kolozsvári, sôt a magyar állampolgárságú csángó a helyén és nehezebb elrománosítani, vagy megfélemlíteni. Én híve vagyok a kettôs állampolgárságnak. Lehet azon vitatkozni, hogy a kettôs állampolgárságot milyen jogi keretek között lehet megadni, lehet egy kicsit szûkíteni, szavazati jog nélkül stb. Közismert, hogy a magyarországi baloldal MSZP, SZDSZ és az efféle pártok félnek attól, hogy ha az erdélyi magyarság megkapja a választójoggal együtt az állampolgárságot, akkor a jobboldali konzervatív pártokra szavaznak, ami az SZDSZ-nek és MSZP-nek óriási politikai hátrányt jelent. A magyar Országgyûlésnek ezeken a primitív szempontokon fölül kell emelkedni, mert a kettôs állampolgárság klasszikusan összma-gyar kérdés. A román kormány részérôl van egy sajátos féltékenység, hogy ez a román állampolgárok egy csoportját jogi, mindenekelôtt gazdasági hátránnyal sújtja, ami nagyon sajnálatos és nagyon szomorú, de hát a román politikai gondolkodás még mindig a trianoni helyzet foglya. Úgy gondolják, hogy ha a magyarokat teljesen szabadon hagyják szervezkedni, területi, helyi autonómiát szervezni, helyi önkormányzatokat és szabad magyar erdélyi gazdasági fejlôdést, akkor ez Románia szétszakadásához vezet. Ez nem egészen így van. Ha Erdély gazdaságilag fejlôdik és benne mindenekelôtt a magyar tulajdonban lévô gazdaságok, termelôüzemek, földbirtokok, kereskedelmi egységek fejlôdnek, akkor azok az adójukat nem Budapestre viszik, hanem Bukarestbe. Épp egy nagy román kedves ismerôsöm, Sabin Gherman, akit én meghívtam a Református Egyetemre a budapesti munkahelyemre, és ott nyolc alkalommal tartott egy féléves kurzuson elôadást, döbbenetes dolgokat mondott. Pedig ô román ember - ahogy ô kifejezte: sem magyar, sem zsidó nincs a családfájában, csak erdélyi román parasztok. Szerinte Bukarest beszedi az adót Erdélybôl és azt más, régebbi román területek fejlesztésére használja. Ez nagyon szûk látókörû politika, és ha Románia darabokra hullik, az pont azért lesz, mert nem engedi a magyar kisebbséget megfelelôen fejlôdni. Ez a román csapda, ezt így szoktam én megfogalmazni. A Sabin Gherman- jelenség, akinek hála istennek egyre több híve van az erdélyi románok között, mutatja, hogy a románok talán-talán ki tudnak mászni ebbôl a számukra kényelmetlen, nem könnyû helyzetbôl. Azt mondta nekem az egyik ismert erdélyi költô, hogy veszélyes a kettôs állampolgárság, mert az itteni magyarok, ha megkapják a kettôs állampolgárságot, egy hónap múlva vagy egy év múlva az akkori román Parlament hoz egy törvényt, hogy egy embernek csak egy állampolgársága lehet, válasszatok. A bukaresti politikusoknak százszor is meg kell gondolni, hogy hozzanak-e olyan törvényt, amelyik e kétmillió román állampolgárságú magyar nemzetiségû ember érdekei ellen szól. Ez kimondottan diszkrimináció, Románia nem érzi magát olyan erôsnek, hogy a kettôs állampolgárság lehetôségét megadja kétmillió egyébként Romániát alkotó román állampolgárnak? Románia Parlamentje szuverén Parlament, de a nemzetközi viszonyokat célszerû figyelembe venni. Most már nem elég azt csinálni, hogy a román diplomaták bejárják a világot, és össze- vissza hazudoznak az országukban uralkodó állapotokról. Most már tudomásul kell venni egyszer és mindenkorra Bukarestben, hogy Magyarország NATO tagállam, tehát nem szerencsés olyanokat mondogatni, amilyeneket egyes román politikusok írogatnak a rossz kis szennylapjaikban. Az EURÓPAI UNIÓS meg a NATO felvételnél is, ami iránt Románia egyre jobban érdeklôdik. Magyarországnak vannak bizonyos vétószerû jogai, és mindig lesznek, mert mi elôbb lettünk NATO tagok és EURÓPAI UNIÓS tagállamok. Románia olyan törvényt hoz, amilyet akar az országon belül, de a külsô tényezôkre figyelemmel kell lennie, mert máskülönben Európa Romániát kiközösíti. Ez természetes dolog.
— A magyar kormány nem reagált kellô súllyal a Sabin Gherman-féle felhívásra, mely Erdélyt autonóm tartománnyá szeretné alakítani...
— Én nem vagyok a kormányzat tagja, így a feltételezésemet tudom elmondani, csak azt, hogy a mostani magyar kormány, aki élénk érdeklôdést mutat, hálistennek az elszakított területeinken élô magyar nemzetrészek, Felvidék, Erdély, Kárpátalja stb. iránt minden bizonnyal patikamérleg pontosságával ügyel arra, hogy nehogy beleszóljon egy szuverén európai ország belügyeibe. Nagyon remélem, hogy a kormány észlelte a Sabin Gherman- jelenséget, ami természetesen nem Románia felbomlasztását szolgálja. Sabin Gherman világosan megmondta, hogy ô a Románián belüli erdélyi autonómiát akar románok, magyarok és szászok részvételével, tehát a történelmi hagyományt mindenképpen be akarja tartani, de ugyanakkor Erdélyt gazdasági fejlesztésnek szándékozik alávetni. Ez egy csodálatos jelenség, hogy egy román ember mutatja ki azt, amit egyébként itteni magyar barátaink közül nagyon sokan tudnak már évtizedek óta, hogy Erdélytôl csak elvonnak, és Erdélyt éléskamraként használja Bukarest, de a befizetett adónak csak a töredékét osztja vissza. A magyar politikának jobban kéne figyelni erre a Sabin Gherman- jelenségre.
Bágyi Bencze Jakab
— Kezdjük a gondokkal, abból van a legtöbb...
— Gond az van bôven. Csíkszeredába kell mennünk, mert a Biztosítóház költségvetésébôl a megye túl keveset jutatott Székelyudvarhelynek. Az orvosi ellátást két anyagi forrásból biztosítják: az államkasszából és a Biztosítóház költségvetésébôl. Az államkasszából a nemzeti jövedelem 3 százalékát kapjuk, míg a nagyobbik rész a biztosítótól jön. Ez utóbbiból Csíkszereda 41 százalékot tartott vissza magának, ezzel szemben Székelyudvarhelynek csak 19 százalékot juttatott. Hargita megyének 340.000 lakosa van, amelybôl 90.000 Udvarhelyhez tartozik. Nagy az udvarhelyi kórház vonzásköre. Ide tartozik Székelykeresztúr és a szentegyháziak, valamint a környezô falvak lakói. A szülészeten, nôgyógyászaton jelentkezô nôk 22-23 százaléka nem a mi területünkrôl van. Például, ha idejön egy szentegyházi beteg, amelyik Csíkszeredához tartozik, akkor azért a betegért nem Székelyudvarhely kapja a költségvetésbôl a juttatást, hanem Csíkszereda. Nemcsak a csíkszeredaiak járnak ide, hanem a Maros megyeiek, az Erdôvidékiek. Most Csíkszeredában azt szeretnénk elérni, hogy kapjuk meg a mi részünket azért a 22-23 százaléknyi betegért, akiket a mi kórházunkban kezelünk. Ebben az évben viszont 52 csíkszeredai beteget kezeltünk az osztályon. Azt szeretnénk, hogy ezekért a betegekért a székelyudvarhelyi kórház kapja meg a büdzsébôl a neki járó részt, és ne a megyei kórház. Én itt dolgoztam már ‘84- tôl, tehát éltem azt a ‘89 elôtti periódust is, amikor a nôgyógyászaton különösen nehéz helyzet volt. Sokat zaklattak, állandóan itt voltak a szekusok, nehogy egy abortuszt elvégezzünk. Voltak szekusok, akik, amikor a mûtétet végeztük, ott bámészkodtak... Csak ‘89 után lehetett a szakma szabályai szerint eljárni.
— Úgy tudom, hogy a beteg megválaszthatja az orvosát.
— Szerintem nagyon fontos a betegellátásban az, hogy a beteg megválaszthassa az orvosát. Ellenben nem szabad elkövetni azt a hibát, mely szakmai hiúságból fakad, hogy akkor is kezelni akarjuk a beteget, amikor annak ellátása meghaladja a szakmai kompetenciánkat. Akkor át kell adni, oda kell küldeni, ahol segíteni tudnak.
— Az átlagéletkor az osztályán....
— Általában egyivásúak vagyunk, átlagban 40-50 év között, nagyjából a tudás is egyforma, az elvek is egyek. A szülész- nôgyógyászat különben is az a szakma, ahol sok intim probléma van Ebben a szakmában azért nem váltogatják úgy az orvosokat, mint más szakmában. Itt lelkileg ki kell tárulkozni, a nôgyógyászban sokszor nemcsak a kezelôorvosát látja az ember, hanem talán a gyóntatóját is, mikor lelki problémái vannak a párkapcsolatban. Sok mindent elmond, kezdve a szexuális zavaroktól, így egyféle pszichoterápiát is végzünk. Nekünk, szülész-nôgyó-gyászoknak, fôleg a terhességgel kapcsolatos a tevékenységünk. A hangsúly a terhességen van. Azért használják azt a kifejezést, hogy nôorvos, mert ebben benne van az is, hogy nemcsak beteg nôket kezelünk, hanem az egészséges terhességet is figyelemmel követjük, hisz ez nem betegség, ez egy áldott állapot. Az államtól egy éve kapunk felszerelést. A változás után öt évig én voltam az igazgató, az állam nem adott semmiféle felszerelést egészen ‘98-ig. Szerencsére a kórház elég sok segélyt kapott: ultra röntgen-felszerelést, rengeteg gyógyszert. Udvarhelyrôl ‘89 után nagyon sok szakember kiment. Saját betegeinknek és orvosainknak nem tudjuk azt nyújtani, mint a megyei kórház. Anyagilag nem tudjuk megadni azt a fizetést orvosainknak, mint a megyeközpontban, mivel elhasználják a pénzünket. A beteg kifizeti a biztosítását, az orvos eladja a szolgáltatását, a biztosító begyûjti a pénzt. Azt hiszem, hogy jogosan követelem, hogy fizesse ki azt a pénzt, amit az én szolgáltatásomért begyûjtött.
— Más országokban is ilyen nehézkesen mûködik az egészségügyi ellátás?
— A világon mindenütt vannak úgynevezett közkórházak, van magánkórház, van katonai kórház, van egyházi kórház. Többféle biztosítás van, van magánbiztosítás van. Meg kell teremteni az orvosi ellátásnak az alternatíváját.
— Mi van a terhes nôk rendszeres jelentkezésével, megesik-e gyakran, hogy késôre jönnek, felkészületlenül?
— Rendelünk a járó-beteg rendelôben, ahol haton vagyunk, közülünk négynek magánrendelôje is van. Sokan felelôtlenek. Sajnos nemcsak cigányok állítanak be ide a szülôszobába mocskoson, miközben az sem derül ki, hogy milyen vércsoportja van... szerencsére, ez nem gyakran, de úgy 10%-ban ilyen is elôfordul. Ez egy elôkészítetlen anyag, mert aki rendszeresen jár vizsgálatra, arról tudod, hogy mire számíthatsz. Pl. ha beérkezik az szívbeteg, tudod hogyan kell melléállni, vagy a másik, aki átesett már egy császármetszésen, azt tudom, hogy én azt meg kell mûtsem és akkor beutalom kéthárom héttel hamarabb. Az országban száz szülésre legalább háromszáz mûvi vetélés jut, Hargita megyében száz szülésre nagyjából kétszáz, tehát mi országos szinten jól állunk. Magyarországon száz szülésre hatvan, Svédországban harminc, ez azt jelenti, hogy itt az emberek élnek a megelôzés módszereivel, nagyon liberális az abortusz-törvény sehol a világon nincs ilyen. Máshol az egyház, bizottságok beleszólnak az abortuszba. Három hónap után nem szakítjuk meg a terhességet csak medikális okok miatt, mikor súlyos állapotban van az anya, pl. szívbeteg, elmebeteg vagy veszélyezteti a magzat az anya életét, vagy pedig fejlôdési rendellenességek észlelhetôk a magzatnál pl. vízfejûség, gyomorszûkület, vesehiány. Ebben az esetben elvégezzük három hónap után is hat hónapos korig az úgynevezett szelektív abortálást. 89 elôtt rengeteg asszony meghalt szeptikus abortuszban, 88-ban a vidékünkön is négyen haltak meg.
— Kik kérik, úgy általában, a terhesség megszakítást?
— Az abortuszt leginkább a megesettek kérik, akik nincsenek férjhez menve, általában két gyerek után elég kevesen vállalnak egy harmadikat, kérik azok, akik nem élnek a védekezési lehetôségekkel. Most aránylag hozzáférhetô áron van fogamzásgátló tabletta, régebb semmi nem volt, akkor még tanácsot sem lehetett adni.
— Milyen a születési arány Hargita megyében?
— Itt is többen halnak meg, mint születnek, sajnos.
— Mi az, ami végzetesen befolyásolhatja a terhességet?
— Általában az elsô három hónapban alakulnak ki a szervek, ez alatt az idôszak alatt a terhes nô semmiféle szintetikus anyagot, semmiféle gyógyszert ne fogyasszon. Lehetôleg el kell kerülni a virózisokat, de nem minden fertôzés, virózis okoz fejlôdési rendellenességet. A rubeola, a herpesz-vírus fejlôdési rendellenességeket okoznak, az egyszerû meghûlések általában nem. De semmiféle gyógyszert ne fogyasszon a terhes nô. Vannak gyógyszerek, amelyek nem ártanak pl. a penicilin és penicilin származékok. Szülôi beleegyezéssel 18 év alatt is végzünk abortuszokat serdülô korban. Tájékozatlanok a serdülô korúak, nem tudják, hogy mivel védekezzenek, vagy nem tudják használni a védekezô eszközöket, pedig nekik is van "testre szabott" fogamzásgátló. Nagyon sok a nemi betegség az egyszerûtôl a súlyosabbakig. A gonorrhoea, kankó száma megnôtt, a szifiliszesek száma megháromszorozódott. Sajnos, még az AIDS vírusnak nincsen meg a gyógyszere. Európában a legtöbb AIDS-es gyerek itt van nálunk. Sok tennivalónk van, és naponta új problémák jelentkeznek.
Bágyi
Törvénytelen a székelyudvarhelyi tanács megalakulása - tartalmazza a Köztisztviselôk Minisztériumának 2000. július 18-i átirata.
A minisztérium jogügyi bizottságának vezérigazgatónôje, Adriana Gâtej, értesítette a Hargita megyei Prefektúrát, hogy július 7-én, a székelyudvarhelyi tanács megalakulása törvénytelennek bizonyult, mivel a tanácsosok 2/3-os többsége nem volt jelen az ülésen. Az átirat értelmében minden olyan tanácsi határozat, amelyet eddig hoztak az RMDSZ-frakció képviselôi, törvénytelennek minôsül, ebbe a kategóriába tartozik az alpolgármester megválasztása is.Városunk polgármestere, Szász Jenô, aki a tanács felügyeletét törvényességi szempontból kell ellássa, a hivatal múltheti sajtótájékoztatóján kijelentette: egyetért a Minisztérium átiratával.- Jómagam is szabálytalannak minôsítem a tanács megalakulását és minden határozatát. Mindaddig, amíg nem lesz törvényes álláspont ebben a kérdésben, a testületet nem tudom összehívni, döntéseit nem tudom támogatni. Meg kell várnunk a bíróság és a Prefektúra eljárásait, valamint a törvényszék végleges álláspontját - összegezte a polgármester.Szász Jenô továbbá elmondta, hogy a törvény értelmében két megoldás létezik: vagy semmisnek nyilvánítják a tanács eddigi munkáját és minden döntését, és egy új alakuló ülést hívnak öszsze, vagy pedig azáltal, hogy törvénytelen döntéseket hozott a testület, vállalja a törvény által elôírt következményeket. A tanács feloszlatását a Prefektúra javaslatára a kormány teheti meg.
Szász Emese
A már több ízben elhalasztott fesztiválra most vasárnap került sor, és, mint minden évben, a rendezvény az idén is több ezer udvarhelyit csalogatott ki otthonából.
Az elsô meghirdetett program, a szombati népmûvészeti kiállítás elmaradt, illetve az érdeklôdôk a mûvelôdési ház helyett a Székely támadt várban tekinthették meg a népi mesterek és iparmûvészek munkáit. A vasárnapi program már a hagyományos módon zajlott. A meghívott hivatásos és mûkedvelô tánccsoportok tíz órakor indultak a Tábor negyedbôl, és élükön az udvarhelyi lovasokkal, valamint a székelykeresztúri fúvószenekarral végigvonultak a városon. A városháza elôtt a szokásnak megfelelôen mindegyik csoport ízelítôt nyújtott mûsorából az egybegyûlteknek. A kedvcsinálás hatásosnak bizonyult, déli egy órára nagyszámú közönség várta a folklórmûsor kezdetét a szejkefürdôi színpad körül. A fesztivál megnyitó beszédét a mûvelôdési ház igazgatója, Elekes Gyula és Szász Jenô polgármester tartották. Ezt követte a hagyományôrzô tánccsoportok mûsora. Elsôként a székelyudvarhelyi Kékiringó lépett fel, majd a máréfalvi Forogvirág táncegyüttes. Utánuk következett a Lipavicaia énekegyüttes, amelynek tagjai az orosz lipovánok régi és újabb dalaiból válogattak egy csokornyit. A segesvári Cetatea együttes küküllômenti táncokkal szórakoztatta a közönséget - s nem is csekély sikerrel. A resicai Edelweis német táncegyüttes helyenként burleszkszerû mûsora szintén kiváltotta a közönség tetszését. Ezután Kóré Géza énekelt, majd az Udvarhely Néptáncmûhely bûvölte el a közönséget László Csaba tánckreációival. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Timár Sándor által koreografált táncokat mutatott be. Ezt követôen a szásznagyvesszôsi hagyományôrzô néptáncegyüttes már nem éppen fiatal tagjai bizonyították , hogy fel tudják venni a versenyt az ifjúsággal. Utolsókként a kecsetkisfaludi és a mezôpaniti hagyományôrzô együttesek léptek a közönség elé. A mûsor végén a mûvelôdési ház igazgatója mindenkit meghívott a 2001- ben tartandó 35. Szejke Fesztiválra.
L. E.
Az Artera Alapítvány szervezésében, július 21-23 között elsô alkalommal rendezték meg városunkban a Míves Emberek Sokadalma elnevezésû, kézmûves mesterségek fesztiválját. A háromnapos rendezvénynek a Székely Támadt vár valamint a Mezôgazdasági iskola adott otthont. A kiállítással egybekötött vásárt pénteken du. 18 órától a korondi fúvószenekar mûsora nyitotta meg. A rendezvény fôszervezôje, Lôrincz Zsuzsa nyitóbeszédében kihangsúlyozta, abban a reményben, hogy idôvel városunkban is hagyománnyá fejlôdhessen e rendezvény, a szûkös anyagi fedezet ellenére, rendszeressé szeretnék tenni a Sokadalom megszervezését, a jövôben sokkal több résztvevôvel és elôadómûvésszel. A lassan feledésbe merülô népi mesterségek iránt, a borús idô ellenére nagy volt az érdeklôdés. A kézmûves mesterek az ország különbözô pontjairól érkeztek, a kiállított tárgyak természetes anyagokból, fából, csontból, kôbôl, vesszôbôl stb. készültek. A mesteremberek szívesen válaszoltak az érdeklôdôk kérdéseire is. Minden korosztály megtalálhatta a neki tetszô portékát, a gyerekek körében nagy népszerûségnek örvendtek a lassan feledésbe merülô fajátékok. A zenekedvelôk a Tutora mûhely sátránál csodálhatták meg a ritkaságnak számító népi hangszereket, a kézmûves kuckóban kegytárgyakat, apró ajándéktárgyakat,’ vásárfiát’ kínáltak. A kézmûvesek sátrain kívül sok más látványosság is várta a látogatókat, a három nap alatt számos hazai és anyaországi elôadómûvész, együttes lépett színpadra. Elsô nap a sepsiszentgyörgyi Tutorás együttes, valamint az Udvarhely Néptáncmûhely elôadását láthatta a nagyérdemû. Nagy sikert aratott a budapesti Laokoón Csoport elôadása, akik az ôsi népzenei elemeket modern hangszereléssel ötvözték. Szabó Tibor a 60-as, 70-es évek slágereibôl adott kétórás ízelítôt, a közönség együtt énekelte az elôadóval a Miénk itt a tér, Elsô villamos, Jöjj kedvesem címû feledhetetlen dalokat.A vasárnap esti zárórendezvényen, gálaesten, 15 ifjú színész mérte össze tehetségét. A Tomcsa Sándor társulat mûvészei mellett felléptek marosvásárhelyi, kolozsvári, szatmárnémeti, aradi, sôt, még határon túli színészek illetve színésznövendékek is.A háromnapos rendezvény végén nagy érdeklôdés követte a kézmûvesek díjkiosztását. A Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség díját, az oklevelet, valamint 20.000 forintot a Tutora mûhely, a közönségdíjat pedig Szabó Erzsébet, kézdivásárhelyi csuhészobrász nyerte.
Nyelvünkben a sokadalom szónak két jelentése van: sokaság és vásár. A szó mindkét értelmében vett sokadalom színhelye volt a Székely Támadt vár péntek délutántól vasárnap estig. Az Artera Alapítvány által szervezett rendezvényen több mint négy és fél ezer ember fordult meg a három nap alatt.
A vásárból nem hiányoztak a megszokott kellékek sem, a mézeskalács, a lacikonyha, muzsikusok, de a fô vonzerôt a több tucat kézmûves és ipari népmûvész által eladásra kínált portéka jelentette. Sok helyen ezek készítési technikáját is bemutatták, s a nézelôdôk így többek közt megismerkedhettek a mára már jórészt háttérbe szorult népi mesterségekkel is. Ez kölcsönzött rendhagyó, hagyományápoló jelleget a míves emberek sokadalmának.A szentegyházi Márton Erzsébet standjánál például a fonást figyelhette meg, vagy próbálhatta ki bárki, miközben a néni a kenderfonal készítésének folyamatát idézte fel:— A virágos kendert éppen ilyen tájban szoktuk kiszedni, a magos kendert pedig ôsszel. Az összekötözött kendert aztán kibotoltuk, és kivittük a tóra, ahol két hétig kellett hogy ázzon. Azután a kertek hegyén megszárogattuk és kitiloltuk, vagyis kivertük belôle a pozdorját, majd a fésülés következett, amikor a szálat és a szöszt különválasztották. A szálat aztán megfontuk, felmotolláltuk, megáztattuk, és bükkfahamuba beleforgattuk. Utána többször is megforráztuk, majd másnap tiszta vízben jól kiráztuk, hogy kimenjen a lúgossága. Ezzel meg is volt a kenderfonal, s az összegyûlt asszonyok ennek örömére fonallevet ittak.Az utolsó mondatra a körben állók felkapták a fejüket, mire Erzsi néni nevetve mondta, hogy a szilvapálinkát nevezték így. A szomszéd sátornál egy aszszony a szövést mutatta be. Az érdeklôdô megtudhatta, hogy mi a lábitó, a hasajó, a nyüst vagy a borda, és vásárolhatott az eredeti szôttesekbôl. Akinek inkább a varrottasok tetszettek az a néhány standdal arrébb kiállított udvarhelyszéki varrottasokból válogathatott. A székelyszentkirályi Berze Katalin mankastandjánal a vert csipke készítési módját lehetett ellesni. Kati néni kezében gyorsan jártak a botókák, közben pedig a szentkirályi csipkekészítés történetét is megismerhettük szavaiból. A század elején, az 1910 -es években a falu plébánosa, Szabó János két szakembert hívott Magyarországról, hogy tanítsák meg a falu leányait csipkét készíteni. Azelôtt a leányok ugyanis Bukarestbe mentek szolgálni, és jó részük ott is maradt férjnél. Miután megtanulták a csipkekészítést, itthon maradtak.Arrébb három varsági mesterember standja állott. Fafeldolgozással foglalkozik mindenikük, egyikük teknôvájó, a másik zsindelykészítô, a harmadik pedig alkalomadtán kerekeket készít. Elôdeiktôl tanulták a mesterséget, olyan vidéken élnek, ahol mindig is sok volt a fa. A teknôt juharból, nyárból, jegenyébôl készítik, a zsindelyt jó minôségû fenyôfából. A zsindelytetô 50 - 60 évig is eltart, ha jól kezelik, ráadásul olcsóbb is, mint a cserép. Így most is vannak megrendelôk, akik kapura, hétvégi házra, sôt még lakóházra is zsindelytetôt tesznek, mesélte a zsindelykészítô, és közben ô is bemutatta munkája fogásait.De nem ôk voltak az egyedüli fafeldolgozó mesterek a vásáron. Az udvarhelyi bútorfestôk elmondták, hogy különbözô népmûvészeti gyûjteményekbôl vették a motívumokat, így ápolva az eredeti formakincset.Népi hangszerkészítô is akadt a sokadalomban. Hangszereiket az érdeklôdôk meg is szólaltathatták.- Falusi életképeket és mesterségeket örökítettem meg, mert ezek a témák talának a legjobban az anyaghoz - mondja az egyik kiállító, miközben megpróbálja ennek megfelelôen csoportosítani alkotásait. Az elsô sorba kerülnek a mesterségeket megörökítô figurák: juhász, favágó, kerekes, kovács, hátrább pedig az életképek kapnak helyet: bölcsôt ringató anya, szövô asszony, libákat etetô lány, táncoló pár stb. A nézelôdôk csak azt sajnálták, hogy a figurák nem voltak megvásárolhatóak, mert készítôjük kiállításra szánja ôket.- Különben sem igen lehet pénzben kifejezni az értéküket, - mondja az alkotó - szinte megfizethetetlenek, mert a legegyszerûbbel is legalább ötven órát dolgoztam.Az udvarhelyi papírmerítô Lôrinczi László bemutatója is sokakat vonzott. És még nem beszéltem a kosárfonók, szíjgyártók, taplófeldolgozók bôrdíszmûvesek, csontfaragók munkáiról. Sem a makramékészítôk "kreációiról", vagy a székelyruhák és népi jellegû ruhák bô kínálatáról. Mindenki találhatott kedvére való vásárfiát a gazdag választékból. És érdekes látni-, hallanivalót is. Nem csoda hát, hogy a várudvar három napon keresztül tömve volt érdeklôdôkkel. Aki kihagyta, bánhatja, de nem kell elcsüggednie. Az Artera Alapítvány ugyanis jövôre is tervezi a Míves Emberek Sokadalmának megszervezését.
Szász Emese,Lôrincz Emese
Sok 1945 utáni konfliktust prológus vagy epilógus háborúként minôsíthetünk. Epilógus (eredeti jelentése utószó) háborúk azok, amelyek múltbeli fejleményeket zárnak le, ilyenek például szerte a Földön a gyarmatok felszabadításáért vívottak a ‘40-es és az ‘50-es években. Az 1994-ben a mexikói Chiapas tartományban kirobbant indián felkelés, illetve az 1991-ben vívott Öböl háború viszont prológus (eredeti jelentése elôszó) háborúk, mivel egy új folyamat elôhírnökei. A mexikói felkelés tipikusan elitellenes felkelés volt, amit a növekvô gazdag-szegény szakadék gerjesztett, az Öböl háború viszont lényegében erôforrás háború volt, melyet a Perzsa Öbölbeli kôolaj kontrolljáért vívtak.A következô évszázad biztonsági környezete egy vagyonilag és jólétileg egyre inkább megosztott bolygó, valamint az emberi fejlôdésre ható természeti-környezeti korlátok egymásra hatásából adódik. E két tényezôhöz harmadikként tevôdik a hidegháború katonai öröksége, melyet Roger Barnett védelmi szakértô a következôképpen fogalmazott: a nagy precizitású fegyverek és a tömegpusztító fegyverek hatékonyságának azon következménye, hogy - politikai akarat esetén - a "gyengék" sikerrel használhatják ôket a "gazdagok" ellen.Addig is amíg a "nagyok" politikai hozzáállása megváltozna, a következmény Edwin Brook szerint: egy túlzsúfolt, indulatoktól parázsló bolygó, melyen az óriási gazdasági egyenlôtlenséget fegyveres erôvel tartják fenn, s mely egyenlôtlenség állandóan veszélyeztetve lesz a szegénység globális gettóiban elégedetlenkedô tömegek által.
A szegény-gazdag megosztottság
Az elmúlt évszázadban a legtöbb ország lakossága erôs állami jelenléttel mûködô kapitalista gazdaságban élt. Az állam nemcsak a gazdaságban vett részt, többek közt állami vállalatokkal, hanem a nemzeti jövedelem nagy hányadát kebelezte be adók formájában, hogy aztán szociális juttatásokként juttassa vissza a lakossághoz, melyet fôleg annak elesettebb rétege élvezett. Az elmúlt húsz évben felgyorsult az államok közötti piaci és kereskedelmi szabályozás leépítése, a nyugat- európai államok privatizációkkal szabadultak meg állami vállalataiktól, részvételük a gazdasági életben folyamatosan csökkent. A világkereskedelmi versenyelôny elnyerése érdekében bevezetett liberalizálás ugyan gazdasági növekedéshez vezetett de a szociális újraelosztás terén, az állam csökkenô jövedelme miatt csôdöt mondott. Egymás mellé téve a dolgokat, ez a kevesek gyors meggazdagodását jelenti a többek elszegényedése mellett.Ugyanígy, a gazdag kisebbség - mint Észak-Amerika, Nyugat Európa és Japán - valamint a szegény többség közti jövedelmi különbség is gyorsan nôtt. 1960-ban az emberiség leggazdagabb 20%-nak kezében összpontosult a jövedelmek 70%-a míg a legszegényebb 20%-nak a jövedelmek mindössze 2,3%. Ez az arány 1991-re 85%-ra, illetve 1,7%-ra változott. A fejlôdô országokba történô befektetések több mint kétharmada Kínába és más kilenc, hasonlóan gyorsan fejlôdô országba irányul. Az új globális apartheid-ot 24 gazdag ország képviseli, ezeket egy tucat gyorsan fejlôdô követi, majd a sor végét 140 lassan vagy egyáltalán nem fejlôdô ország zárja.Például Brazíliában számottevô közép- és felsôosztály él elkülönülve a nagyszámú szegénytôl. (A vaskerítéssel körülvett villanegyedek, melyeket saját rendôrség ôriz, s ahova állandóan ellenôrzött kapukon lehet csak bejutni, megszokott városkép ezekben az országokban. Egy biztonsági elemzô úgy vélte, hogy jó mutatószám a társadalmak belbiztonsági állapotaira, ha az ôrzô-védô szektorban dolgozók számát arányítjuk a hadsereg létszámához. Brazíliában ez az arány 7:1.)A déli, fejlôdô országokbeli elitek gyakran igen szorosan kötôdnek a transznacionális társaságok gazdasági érdekeihez, melyek központja legtöbbször az Északi országokban van. Ez utóbbiak gyakran jutalékot fizetnek a külföldön dolgozó hazai munkatársaik és a helyi kisegítôik biztonságáért. Egyes bánya- és energiavállalatok az elôbbiekkel karöltve magán biztonsági erôket állítanak fel gazdasági mûveleteik biztosításához, melyek tagjait általában a helyi vagy hazai, különlegesen képzett katonai vagy rendôri erôk leszerelt tagjai közül toborozzák.Ezen folyamatok minden valószínûséggel tovább mélyülnek az elkövetkezô harminc évben párhuzamosan a transznacionális vállalatok erejének növekedésével.
A beteljesítetlen vágyak forradalma
Annak ellenére, hogy a fejlôdési folyamatok rendszeresen a Nyugatnak kedveznek, mégis a fejlôdô országokban az élet egyes területein lényeges változások történtek. A haladás különösen a nevelés és az írástudás mezején érhetô tetten és a tömegkommunikáció fejlôdésében is lényeges elôrelépés észlelhetô.Ennek az az eredménye, hogy a szegény országokban egyre több emberben tudatosul szegénységének és a szegény-gazdag szakadék ténye. Ez a kombináció vezet a "beteljesítetlen vágyak forradalmához" mely Latin Amerika, Észak-Afrika és Közép Kelet zavargásainak egyre prominensebb jellegzetessége lesz.A szélsôségesen radikális palesztin csoport, a Hamas, egy olyan szervezet, amely a legelesettebbeknek ígér kiutat az elzártságból. Gyökerei mélyen benyúlnak azon palesztin fiatalok tízezrei közé, akik a majd 50 éve fennálló gázai menekülttáborokban növekedtek fel.Egy másik példa az elkeseredett algériai civil háború, mely alig 5 év alatt 60.000 áldozatot követelt. Ezt a háborút az elnyomó kormányzat és a vele szembenálló radikális fundamentalista csoportok vívták, melyek támogatást találtak az Algéria gazdasági életébôl kiszorult milliók között. Egy másik igen látványos példája a kizártak felkelésének az Indonézia néhány részében kirobbant zavargások 1998-ban. Az incidensek Dzsakartára is kiterjedtek, és a következôképpen jellemezték ôket: "a nyomornegyedek kisemmizetteinek a felkelése, mely arra irányult, hogy kifosszák a gazdagok vásárlóutcáit. Mexikó, Algéria, Peru és Indonézia csak néhány azok közül a növekvô számú államok közül, ahol elitellenes akciók és zavargások történnek. Ezek a fejlemények nem kimondottan a civilizációk összecsapása korának (lásd Huntington híres könyvét "A civilizációk ütközése"), hanem inkább a "zavargások kora" eljövetelének a jelei.
Egy másik globális trend, hogy a környezeti korlátok egyre nagyobb hatással vannak az emberi tevékenységekre, és úgy tûnik, nagyon nehéz, ha nem teljesen lehetetlen, hogy az emberi jólét továbbra is a gazdasági növekedés jelenlegi formáiból táplálkozzon.Az elsô figyelmeztetések már a hetvenes években elhangzottak, amikor a kutatók a növekedés korlátaira figyelmeztettek olyan, már akkor jelentkezô problémák alapján, mint a növényvédôszerek toxicitása, a földek kimerülése, a levegôszennyezôdés stb. Az elmúlt két évtizedben tovább súlyosbodott a levegôszennyezôdés (lásd a regionális problémaként jelentkezô savas esôk) és egy egészen új jelenség, a földi életet védô ózonpajzs elvékonyodása. Talán ez az elsô olyan, globális hatású jelenség, amely az egész földi ökoszisztémát veszélyezteti. S bár a nyolcvanas évek végére bizonyos korlátozásokat vezettek be a legszennyezôbb anyagok kibocsátásának földi korlátozására, a fô problémák megmaradtak.Egy másik problémacsoportot képez a sivatagosodás, a trópusi ôserdôk kivágása, ez utóbbinak azonnali hatása a talajerózió és az árvizek pusztítóbbá válása. Szintén ide tartozik a talajok elsósodása, különösen a félszáraz éghajlatú területeken. De az óceánok élôvilága sem maradt érintetlenül, kimerülôfélben vannak a leggazdagabb halászterületek. Az ivóvíz szûkössége és minôségének romlása Dél Ázsia és Afrika lakosainak felét érinti, akik nem jutnak biztonságos ivóvízhez. A járványos megbetegedések 80%-a ezeken a területeken a rossz minôségû vízbôl ered.Az emberi tevékenységnek természeti környezetre való hatása katasztrófa közeli helyzeteket eredményezett a volt Szovjetunió számos vidékén. Az Aral tenger kiszáradása, a növényvédôszerekkel való szenynyezôdés, a sarkvidék rádioaktív szennyezôdése csak néhány példa a sok közül.Mégis, az eddig felsoroltak közül talán a legsúlyosabb környezeti fenyegetés az éghajlat felmelegedése, mely az "üvegház" gázak atmoszférabeli koncentrációja növekedésének a következménye. A széndioxid és a metán, a két "fô bûnös" a fosszilis tüzelôanyagok (szén és kôolaj) égetésének, valamint a mezôgazdasági termelés következménye. A felmelegedés következményei máris érzékelhetôk a csapadék mennyiségének és eloszlásának változásában, a viharok intenzitásának növekedésében.Mialatt a gazdag iparosodott országok képesek az éghajlat változásából adódó gyakoribb természeti katasztrófák következményeinek elhárítására, a szegény országok erre képtelenek. 1992-ben az Andrew hurrikán, mely az Egyesült Államok egyes részeit érintette, a fejlett elôrejelzések miatt csak 52 emberáldozatot követelt, és az általa okozott 22 milliárdos dollár 70%-ára volt biztosítás. Ezzel szemben 6 év múlva a Mitch hurrikán, mely Hondurast és Nicaraguat érintette 11.000 emberáldozatot és az általa okozott 7 milliárdos kár kevesebb mint 3%-ára volt biztosítás kötve.
(folytatjuk)Cs. J. István
Gyakran felmerülô kérdés: Ki, ki után örököl? Mi az öröklés rendje?Örökölni két módon lehet: a törvény által meghatározott, illetveg elôírt módon vagy pedig végrendeleti úton.A törvény elôírja az öröklés rendjét. Eszerint a szülôk után elôször a gyerekek örökölnek és a túlélô házastárs. Ennek hiányában a szülôk (az elhalt szülei), testvérei vagy oldalágon az unokatestvérek örökölnek.A törvény örökösi osztályokat állapít meg, és az ebbe az osztályba tartozókat is elôírja. Példaként említem: az elsô örökösi osztályt a gyerekek alkotják. Abban az esetben, ha egy örökösi osztályból vannak örökösök akkor a következô örökösi osztálybeli személyek már nem örökölnek. Tehát a gyerekek kizárják az örökségbôl a nagyszülôket vagy az elhalt testvéreit.Az öröklés rendje az imént leírtak mellett történhet a végrendeletben meghatározottak szerint is. A végrendeletben az örökhagyó megnevezheti örököseit, valamint az örökséget. Végrendeleti örökösként bárki szerepelhet, nem feltétel a vérszerinti rokonság. Az örökösök között a törvény elôírja, hogy vannak köteles részre jogosultak. Ezen személyek végrendelettel TELJES egészében nem zárhatók ki az örökségbôl. A végrendelkezô akarata ellenére ezen örökösöknek a KÖTELES RÉSZT kötelezô módon biztosítani kell. Ezen személyek: gyerek, túlélô házastárs, illetôleg szülôk.Élete folyamán bárki annyi végrendeletet készít amennyit jónak lát. A végrendelet érvényességénél az idôrendi sorrendet veszik figyelembe, mindig az utolsó végrendelet fejezi ki az örökhagyó végakaratát. Ezért történhet meg az, hogy valaki végrendeletileg egy másik személyre hagyja a vagyonát, "az örökös" eszerint cselekszik és "örökösnek" tartja magát. Ennek ellenére a végrendelkezô egy másik végrendelettel másnak hagyja vagyonát, vagy pedig szerzôdéssel ruházza át a tulajdonjogot másvalakire.Azt kell tudni ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban, hogy az örökség megnyitásának a pillanata kizárólag a halál pillanata. Tehát örökölni csak ezután lehet, és abból ami akkor és ott létezik.Ehhez a kérdéscsoporthoz tartozik, illetve ezzel függ össze: vagyonelosztáskor a gyereknek is van része a közös, osztásra kerülô vagyonból. Ez a közhiedelemmel ellentétben nem így van, vagyonelosztáskor kizárólag csak a házastársak osztozkodnak, a gyerekek kizárólag a szülôk halála után örökölnek a vagyonból. A gyerekek nem járultak hozzá a szerzéshez, ily módon nem is részesülhetnek a közös vagyonból.Az öröklést illetôen, ha az örökösök között egyezség van, a hagyatéki tárgyalást le kell folytatni, ellenkezô esetben az érdekelt félnek bírósághoz kell fordulnia a hagyaték megállapításáért.
Nagy Zoltán,ügyvéd
Szeles János Udvarhely történetét a Szájdel János folytatásával Szigethy Gyula Mihály feljegyzései követik. A XIX. század elején Udvarhelyt nagymérvû tudományos munkásságot kifejtett professzor, Szigethy Gyula Mihály 1797-ben lett udvarhelyi tanár s tanított 1823-ig. Akkor "fél professori fizetés mellett nyugalomra kéredzvén" - azért, hogy mint önéletrajzában mondja (ld. Felsô-Magvarországi Minerva 1748. évf.) - "apró munkácskáimmal, melyek készen állva igen sok rendbéliek, akarnék a n(eme)s. két Magyar Hazának szolgálni". Szolgált is, mígnem 1837. március 3-án elragadta a halál. Marosvásárhelyt született és ott is járt iskolába a kollégiumban. 1786-ban saját költségén indult el külföldi egyetemekre. Két esztendôt Marburgban, két esztendôt Göttingában és Bécsben töltött. 1790-ben gróf Bethlen Sándor két fia mellett nevelôsködött. Még mielôtt hazajött volna meghívást kap 1788-ban a székelyudvarhelyi református kollégiumba. Ezt akkor nem tudja elfogadni, mint ahogy az enyedi, szigeti és lôcsei meghívásoknak sem tud eleget tenni. 1796-ban Teleki Józsefnél viselt nevelôi tisztet annak haláláig, amikor 1797-ben ismét meghívják Udvarhelyre. Itt szakít a Wolf féle filozófiával és eklektikus filozófusként tanít. Az ô idejében kezdték el tanítani a classisokban a német nyelvet, a statisztikát, a földrajzot és egyetemes történelmet. 1801-ben játszószínt állítanak fel, színi elôadásokat kétszer, a "canicula végén s a diligentia kezdetén" tartanak. 1823-ban fél fizetéssel és lakással nyugalomba vonult. Irodalommal foglalkozott. Nagy könyvtárát és ásványgyûjteményét még életében eladta az iskolának. Megírta a ref kollégium rövid 1674-1820 közötti történetét is.Mûveit felsorolja Gönczi Lajos ig. tanár "A székelyudvarhelyi ev. ref. kollegium Értesítôjében az 1894-95. isk. évrôl" (45. l.) Kézirati mûveibôl sok apró kötet van meg az egykori udvarhelyi református kollégium, a mai Haáz Rezsô Múzeum Tudományos Könyvtárában. Ezen kötetek egyikében megvan Szeles János Udvarhely történetének másolata is. Ezt folytatja 1795-tôl fogva a Szigethy Gy. Mihály.Ez a folytatás és pótlás egészen elüt Szájdel Jánosétól, "mert míg emez a városi dolgokra, eseményekre fekteti a fôsúlyt és mintegy a városháza ablakából nézi a világ folyását, addig Szigethy Gy. Mihály a collegium ablakából a tudós szemüvegén át nézve a világot, egyéb dolgokra fekteti a fôsúlyt: tanüggyel, tanárokkal, tanuló ifjúsággal s e mellet köztörténelemmel is élénken foglalkozik. Nem lesz érdektelen azért, sôt a teljesség megköveteli, kiadni az ô följegyzéseit is." - írja Szádeczky Lajos, a kézirat kiadója. (...)Mivel pedig a sokszor feljedzett 1777-ik esztendô után semmi ollyas személyes különös jeles története ezen városnak nem volt, mely a Chronologiát tovább folytatni megérdemlené, azzal az papirosat foglalni, s érdemes olvasót terhelni nem akarom, hanem méltó mégis feljegyezni, hogy 1773-ik esztendôben kisasszony havának 3-ik napján az lövétei és almási határokról a, Szarkakô felôl egy igen nagy sereg sáska a felsô határra, a mely tavaszgabonával volt bévetve, megszállott délután három óra tájban, de az néptôl felkergettetvén, ôt óra tájban elindult és két részre szakadván, egyik rész a miklósfalvi és bögözi tavasz határokban, a más a tordátfalviban hált másnapra viradólag. Ismét1793-ik esztendôben a fellyebb leírt sz. Miklós tiszteletére újra építtetett templom pünkösd havának 27-ik napján sz. kenettel a püspök ô excellentiája által felszenteltetett.Ugyanazon hónapnak 31-ik napján szörnyen megáradott volt a város között lefolyó Várga-patak nevû, hogy az felsô piacz és Dóczi- dombja kôzött volt feldagadása annyira ment, hogy a reformátusok temploma és a székház között folyt nagyon le az alsó piaczra a Barátok-szorosa felé, sok házakot, istálókot s egyéb épületeket takarított el; nevezetesen volt a catholicus püspök úr ô exellentiájának és az marosvásárhelyi plebános úrnak kárára, a kinek hámos lovait az istálóval együtt, a melyben bé voltak köttetve, elseprette s megfulasztotta. De ennél keservesebb volt a sok emberbéli kár; tizennégyet ide 5 máshonnan valókat elborított s megfullasztott. Keserves volt egy szép magaviseletû s jó erköltsû Régina nevû leánynak veszedelme, a ki egy öreg aszszonnyal a ház padlására felszorulván, azon fedéllel együtt az nézô és szánakodó népnek siralma kôzött vitetett az halálra; s még azon a napon Magyarósnál megtaláltatván holt teste, másnap ide hozatott s harmadnapján temettetett el. Egy atya két fiával, egy asszony egy leány onokájával vitettek el házastól együtt.Ezen szernyû romlásnak és emberbéli veszedelmeknek kára annyira nôtt a külsô országokon (még a franczia ellen való táborban is), hogy az bécsi újságíró bátorkodott nyolczvanra tenni a megholtaknak számát, jóllehet többre nem ment volt, mint fennebb meg vagyon jegyezve, az ezen romlással okoztatott kárt a nemes széktôl kirendeltetett commisariusok csak könnyû felvétellel ötezerhatszáz német forintra találták.Sok különös jeles tudományainak és ifúságától fogva, nemcsak ezen széknek, hanem az országban sok más helységekben is tett szolgálatjainak érdeméért méltóztatván felséges urunk dállyai méltóságos Kandó Mihály urat az udvarhelyszéki fôkirályi bírói hivatalban kegyelmesen megerôsíteni. 1795-ik esztendôben Mindszenthavának 12-ik napján itten Udvarhelyen az egész népnek nagy megelégedésével és öröme között azon hivatalba bé is iktattatott (Ettôl kezdve a Szigethy Gy. Mihály sajátkezû írása és feljegyzése következik.) ki is az equestis ordóból lévén más hozzá hasonlóknak felette fel emelve, nagy politikával is csak alig tudta hivatalát vinni 1799-ig Halála elôtt tovább esztendônél tartott példás betegeskedése után bévégzette mind hivatalát, mind életét a század végével.1797-ben a Varga- patak megnôvén, házakat, barmokat, embereket elhajtott. 1798-ban B. Henter Antal úr fôadministratornak resolváltatott a székbenben; fôtisztnek emeltetett pedig 1802-ben, esvén az inauguratio a ref. piaczi templomban.1803-ban a Varga patak még nagyobb áradással nagyobb kárt tett.1804- ben plébános Török Ferencz megholt; helyében a brassai plébánus Vizi Ferencz hozatott.1806-ban a Varga patakra kôhíd építtetett, ismét Udvarhelytôl fogva Csíkig ország útja csináltatott; úgy a nemesség insurgált. 1805-ben példás esztendei esôzés miatt az útak megromlottak, a gabona éretlen, fû kaszálatlan maradt, sokat az árvíz elhordott; törökbúza, harícska télen által takaratlan maradt, tavaszszal takarították bé. A föld míveletlen, vetetlen maradt, drágaság lett; 3 forintra ment vékája, a törökbúzának szinte; a szegénység majd éhel holt; a pénz megszûkült, már a 8, 4, 2 garasos ezüst elholt volt, bészedetett, de a peták is, mely belôlek lett, újra, elfogyott, bészedetett, csupán papiros pénzre s hat, 3, másfél, egy kros rézre szorult az ország, az a hat kros réz is, mely sustáknak mondatik, ritkul, fogy, lásival (t. i. agióval) jár.1806. A régi krok, polturák bészedettek, a drágaság nôttön nôtt. 1807- 1808 - A mészárosok privilegiumot nyertek, a szôtsöknek a bárányhús árulás megtiltatott, a mészárosoknak parancsoltatott az, hogy mindennap húst vágjanak, ne csak kedden s szombaton.1809. A városi nemesség insurgált, exercirozott.Már 1800-ban a Sz. Imre- utczában megengedtetett nagy nehezen, hogy református házat vehessen magának. Épen a Kassai famíliának volt benne jószága. Ugyan megesett legelsôbben, hogy a mészárosok közzé a czéhba református vétetôdjön bé.1804-ben a szôcsök, vargák, fazakasok, csizmadiák és mészárosok színje a piacz közepén felépült. Azon esztendôben plébánus és vicarius Török Ferencz úr megholt és helyébe plébánusnak Brassóból M. Vizi Ferencz hozatott.B. Daniel István után fôtisztté lett Sándor László úr, ennek helyébe gr. Bethlen János, ennek helyébe m. Kandó Mihály, ennek helyébe b. Henter Antal. Adm. Ugron János. Gr. Bethlen János alatt doctor volt Herter, azután Tartler, azután Horváth Mátyás, azután Gergelyfi, azután Weisz egyedül maradt. 1812-ben Weisz mellé adjungaltatott Dullo chyrurgus s azután Tsoma.1801-ben patikarius Tollasi helyébe jött Maurer Sámuel. 1812-ben Virágvasárnapja elôtt való szerdán éjjel 12 ház leégett a Barátok- szorosában.1817-ben zetelaki Somborí József Vízi plebánus mellé adjunctusnak adatott, ennek halála után esperestté s plebánussá lett. Ismét a Botos-utcza végig kôvel kirakatott.1818-ban a Bethlen-utcza is kirakatott.1819-ben a Bethlen-utcza végitôl a, Botos-utcza végéig lévô köz a ref. templom mellett kirakatott.1822-ben plebánus Sombori helyébe, lett plebánossá Fancsali Dániel.1828-ban a piaczon kezdett épülni a régi fa tanácsház helyébe két emeletû kô tanácsház fôbíró Keszler Dániel alatt. 1829-ben elvégzôdött.1830-ban Fancsali Dániel ad quietem dispensáltatván, plebánussá lett Kedves István. Fôbírák 1780-tól fogva Szakács Sándor, Szász András, Simon András, Kálai József. 1797-tôl fogva fôbírók voltak egymás után Kovács Imre, Barkóczi, Daróczi József, 1803-tól fogva két-két esztendeig cserélgetve Szaidel János és Keszler Dániel mostanig, azaz 1830-ig.1829-ben november kezdetivel esett hó végig maradt 1830-ban márcz. végéig, az ôszi vetés, búza, ros elveszett, tavasszal árpával vetették be a földeket, a rosnak ára felment vékájában másfél r(ajnai, rhénes(. forintra, a tiszta búza 3 m(agyar(. forintra, sôt 3 rh. forintra és a törökbúza is másfél rh. forintra, a húsnak fontja 8 kr. a szalonnának 30 és 36 kr., a szkumpia megdrágulván, a bôrök megdrágultak, 10 bôr 60 rh. fr., egy kordován csizma 6, 7 rh. fr. Végre a száraz, meleg idô hosszas lett, a gyümölcs lehullott, a szôlôfák vakon maradtak, sok oltoványok kiszáradtak.1789-tôl fogva tizedesek voltak: Boros József, Nemes Kristóf, Kállai Dániel, Késmárki Sándor, e kettô néhány ízben, Bálint Ferencz, Bodroki János, Nemes Kristóf, Fülei Ferencz 1814 és 1815. Nemes Kristóf, Fodor Jakab 1815, Ágotha Antal - ezek ismét ketten egymásután - Bodroki János, Fodor Jakab ismét, 1823 Ágotha Antal, Fodor Jakab, Kántor Mhály, most ismét 1829 és 1830-ban Fodor Jakab. 1831-ben Ágotha Antal.A Botos-utczában kétemeletû házak épültek, Kálai Józsefé 1798-ban, Fodor Jakabé 1806-ban, Solymosi Andrásé 1815-ben, a Bíró Andrásé 1817, a Szaidel Jánosé 1820-ban, a Kovács Mosesé 1825-ben, most épül Biró József, Popa Mesteré 1830 és 1831-ben. A piaczsorba Solymosi Jánosé 1798-ban, a Solymosi Józsefé 1815-ben. A Bethlen-utczában a Kassai Jánosé 1820-ban. A Szt. Imrében a Szôts Antalé 1798-ban. A Kannásé 1812-ben. NB. Elmondhatom én is: Udvarhelyinum ligneum inveni, laceritium relinquo."
RÓTH András Lajos
A farkaslakiak és kecsetiek krumpliját nyár elején a szárazság fenyegette, most, nyár derekán pedig a tolvajok. Éjszaka látogatják meg a Csereháton lévô krumpliföldeket, és száránál fogva tépik, fosztják ki a szépen fejlôdô pityókabokrokat. A károsultak - nagyobb részük idôs - dühösek és tehetetlenek, némelyikük el is sírja magát. Napközben kijárnak a földjükre és viszszatakargatják, visszaültetik, amit még vissza lehet, hátha megfogan ... - Nézze, itt van, ez a pár darab, amit ott hagytak, hazahoztam , mert már jó nagyok, de rengeteg apró van ott szétszórva, ami még semmire sem jó... ôszig megnôttek volna...- Talán ezek a sáncásók voltak - cigányok, román cigányok - a telefon vezetékének ássák a sáncot - eddig még sosem volt ilyen nagy mérvû krumpli-lopás - kevés ételt hoznak nekik - én láttam, azzal nem lehet sáncot ásni - vélekednek a farkaslakiak. Valaki megjegyzi: bár ezek a sáncásók volnának, mert ôk elmennek és akkor abbamarad a lopás...A polgármesteri hivatalban a titkár fogad.- Szerintem nem a sáncásók lopják a burgonyát. Inkább holmi helybéliek. Lehet, hogy cigányok, de nincs bizonyítékunk: nem állíthatok semmit. A tegnap feljelentést tettünk a helybéli rendôrségen.A farkaslaki rendôrség hivatala zárva. Az épület másik oldalán, a lakásában keresem fel a rendôrök egyikét. Kijön az ajtó elé - ott fogad. Bemutatkozom. Ô nem. Elmondja, hogy hallott az esetrôl, beszélik a faluban, de senki nem tett hivatalos feljelentést, és addig ôk nem léphetnek akcióba. Megemlítem, hogy a polgármesteri hivatalnál azt mondták, hogy a tegnap megtették a feljelentést. - Ide nem adtak le semmilyen feljelentést. Nem tudok róla. Hacsak nem a fônökömnek adták át, de ô elutazott, és csak a jövô héten jön vissza. - Akkor még három éjszaka nyugodtan lophatják a krumplit - gondolkodom hangosan, és elköszönök.Visszatérve a farkaslaki polgármesteri hivatalba, megemlítem, hogy a rendôrség nem tud ama ismeretlen tettes ellen tett feljelentésrôl. Mutatják a másolatot, és mondják, hogy az eredetit elküldték postán. Talán még nem érkezett meg a csupán tízpercnyi járásra levô rendôrségre?Kecset felé vesszük az utunk. Kecset utcáin kérdezzük a pityókalopásról az embereket. Sokan hangoztatják, hogy ôrt kellene állítani, fegyveres ôröket, hogy amikor két milicista volt, nagyobb rendet tartottak. Itt az a vélemény, hogy a szentmihályi cigányok lopják a krumplit. A falubíró is megerôsíti, hogy több mint valószínû, hogy a szentmihályi cigányok voltak, akik feljárnak Kecsetkisfaludba udvarolni a faluvégi cigánycsalád lányaihoz - és oda kell a krumpli! Már egyszer elkapták ôket, amikor egy idôs házaspárt bicskáztak meg. Már akkor kérték - mondja a falubíró - hogy telepítsék el a környékrôl.- Azt mondták a rendôrök, hogy fogjuk meg, és akkor ôk elintézik...- Akkor oda nem kell rendôr, az többet pityókát nem eszik, amelyiket én elcsípem! De nem áll ki senki éjszaka ôrnek. Félnek az emberek. Négy rendôr van a községbe, de ôk hiva-talos feljelentés nélkül nem nyomoznak.
(B. B. J.)
MÛVELÔDÉS
Ez alkalommal a Nyikó mente két kis, eldugott falujába kalauzolom el olvasóimat, a majdani potenciális kalauzokat. Székelypálfalva és Firtosváralja népe olyan békés csöndességben él, hogy az idelátogatónak az az érzése: itt megállt az idô.
Ha valaki kerékpárral vág neki - amint én tettem -, hogy a két faluval megismerkedjék (odajutni kész robinzonád, a helyszínen tehetô felfedezések is kalandos-élményszerûek), nagy fába vágja fejszéjét. Biciklipróbáló úttalan utakon kell végigmenni, s a végén egy új világba csöppen az ember. Íme az általam választott útvonal: Székelyudvarhelytôl a 13 A jelzésû országúton elindultam Korond irányába, és a Kalonda elôtt egy balra mutató jelzôtáblát követve kitértem a 136 B jelzésû, rossz állapotban levô törtkô útra, ami felvezet Székelypálfalvára, onnan pedig Firtosváraljára. Székelypálfalva a Gada patak völgyfôjében, a Szilas tetô (986 m) déli lábánál fekszik, 800-850 m magasságban. A településrôl az elsô írásos feljegyzés 1455-bôl ismert. A falut katolikus közösség lakja. Ez azért is érdekes, mert a szomszédos Váralján teret hódított a reformáció, ott unitáriusok élnek. A templom 1763- 1783 között épült, torony-hajó-szentély kiképzésû, a szentélyhez nyugati oldalon sekrestye tartozik. A szájhagyomány szerint a falu alsó felében a ma Kápolnakapu nevet viselô helyen állott egy kis kôkápolna, amelyet a tatárok pusztítottak el.A falut a fekvése miatt "félrefingott Pálfalvának" szokták csúfolni, termôföldje nagyon gyenge, sovány, csak a zab szereti. Épp ezért a falu életében inkább a háziipar volt jelentôs, fôleg a faragás. Faragtak sótartót, sótörôt (ez is mutatja az élénk kapcsolatot a Sóvidékkel), kupát, laskanyújtót, túrós dézsát, amit az itteniek "borító"-nak neveznek, ezért is csúfolták a pálfalviakat "borítósok"-nak.A falut a szabad székelyek lakták, nem volt bárója Pálfalvának, bár a tarcsafalvi Dániel báróknak volt kúriájuk itt is. Pálfalva a Nyikó mente felsô szakaszának települése. Jellegzetessége a falu határában található, csupán néhány házból álló (mára ezek is jobbára lakatlanok) három tanya: Cika, Vaska és Tóhely.
Pálfalvától mintegy négy kilométert kell karikázni a 136 B jelzésû megyei úton, hogy elérjünk "sárba esett Váraljára". A falucsúfoló igazat szól, tényleg sárba esett, mivel egy szûk völgykatlanban található: a Firtos-hegy déli oldalánál, a Konyha patak völgyfôjében, 750-800 m magasságban. Székelyudvarhelytôl mintegy 22 km-re, Keresztúrtól 25 km-re van, közigazgatásilag Farkaslakához tartozik. Igazi útvégi falu ez, eldugottságát sárba esett volta is kiemeli (a sár miatt egész századunk derekáig divatos volt a gólyalábon való járás; sár azóta is létezik, de a gólyalábalás már nem öregeknek való). Csöndessége, bezártsága maximális, mert például még mûködôképes telefon sincs a faluban. Az elöregedettség aggasztó, 1999-ben 202 lakosa volt (ebbôl 134 magyar, 68 cigány).A tündérregékben gazdag Firtosi vár "déli alján fekszik büszkén Firtos-Váralja, unitárius székelyek által lakott falucska" (Orbán Balázs). A Firtos csúcs (1062 m) oldalában egy vulkáni törmelék-szakadék található, melyet a környékbeliek Firtos lovának neveznek.A falu a Firtos elônevet a XIX. században kapta, megkülönböztetésül a hasonló nevû helységektôl. A falu neve (Váralja) a Firtos hegyen álló hajdani várra utal, ami feltehetôen a XII. században kiépült tatárvédelmi várrendszer egyik pontja volt. Fontosságára abból lehet következtetni, hogy igen színes, gazdag szájhagyomány kapcsolódik hozzá.Váralját unitáriusok lakják. A reformáció idôszakában Firtos várában barátok éltek, akik megpróbálták megakadályozni a falu átállását, ami mégis megtörtént. 1801-ben tették le a mai templom alapkövét, amely 1805-re készült el. 1836-ig a templom mellett egy külön harangláb állott, akkor kezdik építeni a 39 m magas tornyot, amit 1843-ra fejeztek be. (Vofkori; 1998. I. 347) A falu múltbeli kulturális életérôl csak elismerôen szólhatunk (nem úgy a mairól): 1874-ben Olvasó- és Társalkodó Kör indul be, amely 1899-ben átalakult Olvasó- és Dalkörré. Az ‘50-’60-as években saját zenekara is volt a falunak. Azóta jószerével semmi. Nincs már fiatalság, aki igényelné. Sajnálatos módon három éve (1997-tôl) papja sincs a falunak. A lakosság a földmûvelés mellett leginkább a gyümölcstermesztéssel foglalkozik. A múltban fôleg aszalt gyümölcseikrôl voltak híresek, ezért a váraljaiakat "vackorosok"-nak is csúfolták. Ma ennek már csak az emléke él, a nagy gyümölcsösök tönkrementek, aszalók sincsenek már, csak az Aszaló patak megnevezés utal arra, hogy annak a partján valamikor aszalóbódék álltak.Remélem, sikerült olyannak lefesteni a két falut, mint amilyen valójában: vonzó, ugyanakkor ijesztô, s mivel a jelen stagnálni látszik, múlt- ízû.
Zsidó Ferenc
Petôfi Erdélyt választotta — mondta egyik vezetô politikusunk a költô eltûnésének másfél évszázados évfordulójára rendezett ünnepségen.Petôfi Sándor születésének 150. évfordulója küszöbén kiadott, s most egy éve, az 1848-49-es szabadságharc segesvári csatájának 150. évfordulójára és költônkre emlékezve másodszorra is megjelentetett Petôfi Erdélyben címû nagysikerû dokumentum- képeskönyvbôl idézek: "Ha összeszámoljuk Petôfi Sándor rövid életének azon napjait, melyeket — a Partiumot és Bánságot is beleértve — Erdélyben töltött, közel egy esztendôt kapunk, pontosabban 11 hónapot. Nem sok idô és az életrajz szemszögébôl sem volna különösen figyelemre érdemes, ha nem fûzôdnék erdélyi tartózkodásához életének éppen két döntô eseménye: a házasság és a háború. Ô úgy mondaná: szabadság, szerelem!Utolsó levele Juliskájához (részlet): "Elôbbeni levelemben írtam, hogy Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörû vidéke van; Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék."Fehéregyháza mellett, az Ispán- kút közelében teljesedett be sorsa: "Ott essem el én, a harc mezején."Egy év a huszonhatból Erdélyhez kapcsolódik, amely újjászületésének és halálának színtere. Minthogy rejtélyes eltûnésének körülményeirôl bizonyosat senki sem tud, alakját legendákba szôtték. Így lehet Petôfi a mienk, és a mienk marad az idôknek végezetéig.
Fosztó Á. Zoltán,a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület alapítótagja
Vasárnap este a Színészet is mesterség címmel volt a sokadalom utolsó "mesterség- bemutatója", amelyen hazai és határon túli színészek vettek részt. Láthattuk sokra hivatott, fiatal, indulni kész színészjelölteket kiforrott mesterségük fortélyait jól ismerô "veteránokat". Dalok, kuplék, duettek, részlet a Padlás c. musical-bôl, a My Fair Lady-bôl, elhangzott egy csodálatos Edith Piaf-dal, monológok, részletek egyéni mûsorokból. A vár hangulata, a "játék a játékért" varázs, a szabadtéri színpad és egy-egy, az udvarhelyi színházra és közönségére célzó poén beolvasztotta a nézôt ama játékba, amelyrôl áttételesen bár, de mindegyikünk élete szól. A Lôrincz Zsuzsa alakította Margarita tanárnô hiába kereste a közönség soraiban Jézust, Messiást és a Szentlelket. A visszahívó tapsok értékeltek. A máréfalvi színészjelölt megérdemelten kapta a hosszú tapsot. Jelen voltak az udvarhelyi színház színészei is, Boér Orsolya, Gábor László. Díjakból és díjazottaktól függetlenül Zöld Csabát emelném ki, Boér Orsolya csengô hangját. Dunkler képviselô-dala bármi összefüggést kizárva a véletlen mûve, tudjuk. "Udvarhelyen volt a legjobb közönség, amíg nem volt színház" - jó szúrás volt, érted, Udvarhely, nem ellened. Ami pedig Gábor László Petôfi versét illeti, tapsot neki! Nem sült bele! "Dramatizált változatban" mutatta be "Anyám tyúkját", felmutatva egy csirkefejet, anélkül, hogy egyszer is elakadt volna.Két elsô díjazott volt: Lôrincz Zsuzsa és Fazakas Juli. Az Artera alapítvány díjait: a legjobb férfi énekesnek kijárót Zöld Csaba, a különdíjat Fodor Edina kapta. A közönség díjával Lôrincz Zsuzsát jutalmazták.Bár versenynek nevezték, hiszen díjakról szól, de én úgy ítélem meg: játék volt a játék kedvéért. Hagyományteremtô szándékkal szervezték a Míves Emberek sokadalmát."Jövôre veled, ugyanitt!"
Sebestyén Irén
Jól mondják, hogy sokszor kicsin múlnak a nagy dolgok. Teszem azt, X hegedû-, brácsa-, bôgô- stb. mûvész koncertet ad az udvarhelyi Mûvelôdési Házban. Beleéléssel játszik, a közönség pedig lelkesen figyel, élvezi a muzsikát, tapsolni sem mer, nehogy megzavarja az elôadót. És akkor elpattan. Igen, egy húr. Feszült, meglepett csönd, a mûvész kapkod fûhöz-fához, és szaladhat a vargához is, mert elfelejtett húrt hozni, Udvarhelyen pedig nem lehet kapni. Jó, ez egy irreális határhelyzet, de igaz belôle, hogy városunkban nem lehet húrt kapni. Mi több: gyantát, dobverôt, hangszereket sem. Ugyanis nem létezik hangszerüzlet. Még akkora sem, mint a körmöm feketéje. Mûvelôdjünk, ugye, adottak az elôfeltételek... Meghiszem azt, hogy több bevétele van egy Adidas márkakereskedésnek, mint egy hangszerüzletnek, így - ugye, a piac törvényei alapján - jogosan váltott profilt az említett bolt. De nem hiszem, hogy a város nem tudna eltartani egy csöppnyi kis hangszer- részleget. Ennyire merész vállalkozás lenne nyitni egyet valahol? Járjanak Szentgyörgyre húrt vásárolni az udvarhelyi vonósok? S ha - hasonló okok miatt, mint városunkban - ott is megszûnik a hangszerüzlet? Belegondolni sem merek, mert máris eszembe jut, hogy a bukaresti "Muzica" üzletház felét is mobiltelefon forgalmazására használják...Rossz elôérzetem támad, ha egy igényesebb dolog húzza a rövidebbet. A hangszerkereskedés - ha valaki hozzáértôen foglalkozik vele - majdnem mûvészet. Jó, tudom, nem szabad összekeverni az üzletet a mûvészettel, de akkor is jobban örülök egy hangszerüzletnek, mint egy bazárnak. De addig is, egy aprócska húr-részleggel is megelégednénk. Hisz már Baudelaire megmondta, hogy "a zene mindenek elôtt". Hogyan szóljon a ZENE nékünk, ha nincs amin húzni? Ilyen apróságon sikkadna el fülünk-lelkünk mennyei simogatása?Lám, nemcsak a szív húrjával vannak gondok...
Zs. F.
IRODALOM
A nô a földkerekség legcsodálatosabb lénye. Abban az esetben, ha a maga részérôl ô is ezt gondolja a férfiról. Hogy ez így ellentmondásos? Vegyük csak azt az esetet, amikor egy athéni azt állította, hogy minden athéni hazudik. Gondoljunk csak bele: ha ô hazudik, akkor nem hazudik minden athéni, de mivel maga is athéni, ha állítása igaz, akkor automatikusan hazugnak kéne lennie, ugye? Brrr! Valami ilyesmi van a férfi és a nô között is.
Zs. F.
Hogy ki ô, s miért ilyen,ezt kérdezd tôle. És ha nem felelne,ne nézz rá, egyáltalán: ne nézz,dörmögj csupán, magadban.Vízhatlan kabátod, sárcipôd alattelfog a félsz, túlságosan vízhatlanminden, túlontúl jól eltervezett.És sárcipôdbôl nem buggyan ki sár,kabátod alól nem tör elô zápor.Minden egyszerû.Minden eloldódik magától.
Tégy úgy, mintha bánat csalna meg.Szúrni, szûrni egyre megy talán.Ha lépteidbe kín vegyül, szavánkell fognod ôt, majd eleresztened.Hogyha hullnál, csakis felfelé,ám mélységed korgással jelezd.Vesédbe vés a hangja, nem ereszt:Ne hányd disznóid a gyöngyök elé.
Ott állnak ôk, a férfiak.Övék a tér. Mohára vér,tokány, hús, bor. Még enni kéra bolygó szent. Torkán a vadcsusszan békén. Lô, tölt, aratki bír, ki rest, s ki odaér.Halomba gyûl a nyúl, egér.Ott állnak ôk, a férfiak.
Idôeltolódás. Beszédes pillanat.Az órákat majd ellopják, ugye?Nincsen öltözô. A primadonnanyílt színen cserél ruhát, miközbenstábja ott ripacskodik körötte, háthanem sejti meg senki. Persze belterjes a játék,reflektor vakítja ôket, bizonytalan,kinek játszanak, s játék-e még ez.Egyre feszültebbek, egyretorzabbak az arcok.A reflektort most elfordítják, el, a székekre.
Sokan megkérdôjelezik manapság a filozófia létjogosultságát, pontosabban a filozófia útján adott válaszok helyességét, gyakorlati hasznát. Balázs Sándor új alapállásból közelít a filozofálás fogalma felé, mai megvilágításba helyezi, lehámozza róla az anakronisztikus szemléletmódot. Oldott, szellemes, társalgási nyelven szólal meg. Az alaphangulatot, az értekezés stílusát elôrejelzi az indító tréfás definíció: "A filozófia jó megélhetôségi lehetôség azok számára, akik nem tudnak okosabb dolgokkal foglalkozni". Saját "mesterségének" degradációja ez, vagy csak új szempontú megközelítés? A válasz a mû olvasatakor automatikusan megfogalmazódik. A kérdés elmélyül, új dimenziókat nyer a Töprengések fejezetben, amelyik sokkal inkább hozza a gondolataival magára maradt filozófus szituációját. Az elsô rész hála a pergô, játékos nyelvezetnek, és a gyakran párbeszédes elôadásmódnak, sokkal élôbbnek tûnik, ugyanakkor felületesebbnek, sarkítottabbnak, mint a második, elvontabb fejezet.A felvetett problémák a filozófia örök kérdéskörei - mai szemmel, mai értelemmel, a ma társadalmi, világnézeti, tudományos feltételei közepette: mozgás és nyugalom, véges és végtelen, szabadság, társadalom, erkölcs, jó és rossz, élet, halál, elmélet és gyakorlat, anyag és szellem, múlt (történelem), jelen és jövô, hatalom. Jelzésszerûen a teremtéselméleti kérdést is érinti, mégpedig a görög filozófusok ôselem-centrikus elméletére cáfol rá egy frappáns kijelentéssel: "Az ókori görög filozófusok a lehetetlent ostromolták: a tüzet, a vizet, vagy a levegôt keresték mindenben, ahelyett, hogy a Mindent keresték volna tûzben, vízben, levegôben". A második fejezet jobban körvonalazott tanulmányai közül az irodalmi témákból kiindulókat emelném ki, mint bizonyítékokat a filozófia és az irodalom "ôsrokonságára" nézve: a "Párhuzamos elmélkedés a hatalomról" címû "töprengésében" Sütô András Káin és Ábelje ürügyén elmélkedik a hatalom emberivé tételének lehetôségérôl, a "Müller felelôsségé"-ben ugyancsak Sütô "Egy lócsiszár virágvasárnapja" címû drámája kapcsán von párhuzamot a társadalmi mondanivaló és a filozófiai megokoltság között.Balázs Sándor nem hoz létre új filozófia-tudományi paradigmát, de nem is követ célzatosan egy meglévôt sem. Mivel csak érinti a kérdéseket, nem körvonalazódik egyértelmûen az az eszmeiség, mely létrehozta ezt a kötetet. Poszt-posztmodern filozófiáról van itt szó, némi egzisztencialista létérzéssel. Hogy ebben a rövid, tömör, sokszor aforizmaszerû mûfajban, ami a filozofika, meg lehet újítani a filozófiát, olvasóbarátabbá lehet tenni, az egyértelmû. Talán így lehet viszszajuttatni a filozófiát az ôt megilletô elérhetô-magaslatra. Gondoljunk csak bele: a görög demokrácia "kitalálása" idején majd’ minden ember (férfi) filozofált, legtöbbször nyilvános fórumokon. Ma pedig? Perifériára szorult. Hogy ennek miértjét megérthessük, meg kell határoznunk a filozófia célját. A szerzô így válaszolja meg a kérdést: "A filozófia célja az igazság keresése. (...) Amilyen mértékben uralom az igazságot - tehát úr vagyok - olyan mértékben szolgálhatom az emberiséget, tehát szolga vagyok." A kérdés csak az, hogy "mi az az igazság, amit te ilyen vagy olyan mértékben birtokolsz?" A válaszadásba eszmerendszerek buktak bele. Balázs Sándor sajátos gondolati közegében felmutat egy alternatívát. Nem kötelez azonosulni vele, de az érvelés annyira logikus, szûkszavúan egyenes, hogy hajlamosak vagyunk (ha csak pillanatnyilag is) igazat adni neki.Balázs Sándor modern értelemben vett (újszerû a hozzáállás, a problémafelvetés, a válaszadás módozatai) filozófiai mûve a kolozsvári Komp-Press Kiadónál jelent meg, az Ariadné Könyvek sorozatban, 1999-ben.
Zsidó Ferenc
látod, visszájára fordult a világ: az igaz sem igaz —kétrét görnyedve önmagát cipeli a vád —valaha teli asztalunkon, mint cserepes házak: a csend —ebédre zörget valaki, aztán mégse —a vén komornyik torát üli odalenn —látod, visszásan vagyunk mi is: mint kifordított télikabátok —szívünk kamráit elárasztotta a hóléa pitvarba kiült pipázni az átok, a szôrmevégén oszlik füstje karikája —úgy kéne tenni mintha itt sem volnánktenyerünk homokba elhantolnánkholnapunk elnapolnánkés azzal: végeeuridiké messze mentbeskatulyáztam pillangó-szemeidmára elég volt a tekintet-bolyongásbólvörös téglákból vetek neked ágyatha falnak dôl az álom — nem tagadomártani akartamúgy, mint gaugain vásznain a fák
Elölrôl olyan vagy, mint egy markáns arcú sportoló, hátulról, mint egy külföldi turista. Kulcsra zárod pazar összkomfortodat, és felpréseled magad egy zsúfolt vonatra.Négy órai fullasztó álldogálás után 150 kilométerrel arrébb leszállsz, melleden egy idegen profiljának, hátadon a WC kilincsének, két oldaladon egy-egy utas könyökének lenyomatával. Felvered apró sátradat távol a civilizációtól, közel az erdôhöz, patakhoz. A böglyök, szúnyogok dagadtra csípnek, a kullancs legféltettebb testrészedbe fúrja kíváncsi-éhes fejét, füledbe éjszakánként fülbemászók másznak, mezei egerek cincognak, tücskök cirpelnek, szúnyogok zümmögnek, békák kuruttyolnak, idegen madarak csikkognak, huhognak.Minimum ötször fújod fel a matracodat. Hajnali ötig keresed a titokzatos lyukat, ahol ereszt, aztán máris mész halászni.Este nyolcra sikerül ebédet fôznöd abból az egy szem meredt szemû keszegbôl, amit délután négy körül fogtál ki. Egy s