Július 18-án Székelyudvarhelyen a 21 tanácsosra szabott testületi palást baloldalában takarózó 12 RMDSZ tanácsost nem zavarta, hogy az üres jobbszárnyból kilóg a lóláb. Annak ellenére, hogy Bodnár László jegyzô figyelmeztette ôket, hogy minden olyan határozat, melyet ezen az ülésen hoznak, törvényesen megkérdôjelezhetô: ôk határoztak, jelöltek és szavaztak. Nem érdekelte ôket, hogy hiányzik az udvarhelyi választópolgárok 40-50 százalékának véleménye. Begombolták a palástot, mely ugyancsak lötyög rajtuk, hiszen azt 21 emberre szabták, és nem 12-re. "Dolgozni akarunk!" - mondták, látszólag attól sem tartottak, hogy a rajtuk igencsak lötyögô "munkaköri- palástba" elbotolhatnak,a fô, hogy menjen a munka.
Szerkesztôségünknek egyre többen panaszkodnak - vállalkozói és más körökbôl -, hogy a helyhatósági választások idején bizonyos RMDSZ-vezetôk burkolt fenyegetôzéssel próbálták tudomásukra hozni, hogy kire szavazzanak, mert ha nem...! A maffiózó körökbôl ismert kampányolási módszer csak részben vált be. Vannak még egyenes, bátor emberek. Efféle kampányolási módszerrel vezetôi befeketítik a tisztességes szándékkal és közakarattal létrehozott érdekvédelmi szövetségünket. Reméljük, rövidesen sikerül tisztára mosni e sötét alapokat sejtetô, foltoktól a romániai magyarság érdekvédelmi szövetségét, az RMDSZ-t - mert szükségünk van rá - bitorlók nélkül.
uszék
Lassan három éve van feltelve iszappal és egyéb szeméttel a Küküllô gát és vashíd közötti városiszakasza. A városvezetés és a Vízügyi Vállalat tehetetlen. Hiába kéri fel a Polgármesteri Hivatal a helyi Vízügyi Vállalatot, mert az, arra hivatkozva, hogy Marosvásárhelyhez tartozik, száz kilométerrel arrébb dobja a felelôsséget.
A Ferenczy Ferencz polgármestersége alatt megépített gátat határidôre rendelték meg, és emiatt nem teljesen a tervrajzok betartásával készült el. A Vízügy helyi kirendeltségének vezetôje, Ádám Mózes szerint a gát fél méterrel fönnebb és túl magasra "sikerült", ráadásul a folyónak pont azon a szakaszán található, ahol a leglassúbb a víz sodrása. Így elkészültétôl kezdôdôen a gát iszapülepítôvé változott. Ez elôször nem volt annyira szembetûnô és még csónakház is mûködött a tónak titulált folyórészen. A ritkán megnyitott zsiliprendszer nem tudja ellátni a meder ürítô szerepét, hiszen a felhalmozódott hordalék most már szigeteket alkotva emelkedik ki az amúgy is alacsony vízszintû folyóból.A nagymennyiségû, iszapos hordalékon kívül elhasznált autógumik, elpusztult állatok tetemei, elromlott háztartási gépek és háziszemét egyaránt megtalálható a folyómeder ezen és más szakaszán egyaránt. Különösen nagymennyiségû szemét halmozódott fel a hidak lábainál.
A Polgármesteri Hivatal többször is felajánlotta segítségét a Vízügynek. Hiába, ugyanis a Vízügyi Vállalat a marosvásárhelyi központtól nem kapott anyagi fedezetet a munkálatra. Ez év június 26-án a Polgármesteri Hivatal nyílt levélben kérte fel a Környezetvédelmi Minisztériumot, hogy támogassa, finanszírozza a takarítási munkálatokat... Itt a gáttal kapcsolatos problémák mellett az egész Küküllôre vonatkozó részletes tájékoztatással látták el a minisztériumot a jelenlegi állapotokról.A Vízügy helyi kirendeltségének vezetôje, Ádám Mózes elmondta, hogy ígéretet kaptak a takarításhoz szükséges költségek fedezésére, de nem lehet tudni, hogy mikor érkezik meg ez az összeg.
— Ha holnap megérkezne a pénz, mennyi idôn belül tudnának nekifogni a takarításnak?
— A kitakarítást újabb szakmai felmérések kell megelôzzék, és a munkálatokat elôzetes és nemcsak a gát szakaszára vonatkozó tervek alapján kell végrehajtani. Ezen tervek a gát átalakítását is kell tartalmazzák, mert hiába takarítjuk ki, hogyha az elsô árvízkor újra feltelik.Ezenkívül a folyó újraszabályozása címen a Phare programban is pályáztak pénzre, de ott is eredménytelenül.
Bencze Gábor polgárvédelmi felügyelô a jelenlegi állapotok esetleges veszélyeire hívja fel a figyelmet. Hogyha a Küküllô kiönt, a víz elönti a parkot és a Kultúrház alagsorát. Az épület folyó felöli végében egy középfeszültségû transzformátor található, ami a környék tömbházlakásait és intézményeit látja el villanyárammal. Ezenkívül lakóházak, telkek és gazdasági épületek is veszélyeztetve vannak. A felügyelô szerint a jelenlegi vízállás fertôzésveszélyt hordoz magában. Ádám Mózes tagadja ezt: "az alacsony vízállás ellenére még mindig lefolyik a megengedett 1,5 köbméteres vízmennyiség, amely elegendô a járványok megelôzésére."
— Most le van engedve a víz...
— Az ôsszel azért engedtük le a vizet, hogy a tavaszi hóolvadáskor lezúduló nagymennyiségû víz kimoshassa a medret. Ez nem vált be: a mederben két hordaléksáv lett.
A nyár elérkeztével a hordalékos, szemetes Küküllô nemcsak csúnya látvány, hanem olykor kibírhatatlan szagokat is áraszt, mind az arra sétálók, mind a közelben lakók elégedetlenségére.
Péter Attila
A Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) július 11- én Budapesten a határon túli magyarokról szóló törvény koncepciójáról szervezett tanácskozást. A megbeszélésen, amelyen a határon túli magyar szervezetek vezetôi voltak jelen, az RMDSZ-t Takács Csaba ügyvezetô elnök képviselte. A törvény hatálya alá esnek mindazok, akik a Magyarországgal szomszédos államokban élnek, magyarnak vallják magukat, és errôl egy formanyomtatvány kitöltésével nyilatkozatot tesznek - ez szükséges, de nem elégséges feltétel. Ha a magyar identitásra vonatkozó alapvetô ismérvek nem teljesülnek, akkor kiegészítô biztosítékra van szükség. Megállapítást nyert, hogy a határon túli magyar legitim szervezetek a felelôsek és illetékesek a törvény adminisztrációs feladatait lebonyolítani ott, ahol a magyar közösségek élnek.
A hét elején az Országos Statisztikai Hivatal közzétette az elmúlt hónap fôbb mutatóira vonatkozó adatait. Íme június szûkszavú "történései": az infláció 2,8 százalékos volt, szemben a kormányzati 1,6 százalékkal; a halmozott infláció az elsô félévre elérte a 19 százalékot, bár az elôrejelzés 16,4 százalékos volt. Az élelmiszerek az elmúlt hónapban - a hivatalos közlemény szerint - 3,6 százalékkal, a fogyasztói kosarat kitevô többi árucikk pedig átlagban 3 százalékkal drágultak. Ez idô alatt a lej nominális értékvesztése "csak" 16,9 százalékos volt az elsô félévben, ami azt jelenti, hogy elmaradt az infláció mögött, azaz pénznemünk lényegében felértékelôdött (?) a dollárral szemben. Illetékesek szerint a nagyobb júniusi infláció fô oka az aszály, hiszen abból kifolyólag az elmúlt hónapban a búza 7, a zöldségfélék 10, a hús 4, a tejtermékek 34, a cukor 8 százalékkal drágultak. Ám ennek ellenére a kormányzat a második félévre is 2 százalékos átlagos havi inflációt jósol, bár meggyôzôdhetett róla, hogy annak átlaga az elsô hat hónapban már meghaladta az elôrejelzést, s elérte a majdnem 3 százalékot.
Ennek az évnek az elsô hat hónapjában 4.977 bevándorlási engedély iránti kérelem érkezett a hivatalokhoz; a kérelmezôk döntô többsége - 3.160 személy - magyar nemzetiségû - közölték a magyar Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalának illetékesei. A bevándorlási engedélyt kérelmezôk toplistáján elsô helyen román állampolgárok szerepelnek, ôket követik a kínaiak és a jugoszlávok - közölte Bálint Ferenc idegenrendészeti igazgató. A legtöbben, 1979-en a fôvárosban, 466-an Csongrád megyében, valamint 450-en Pest megyében szeretnének letelepedni.A rendelkezésre álló, az idei esztendô elsô félévének adatai szerint 76.052 külföldi él bevándorlási engedéllyel Magyarországon. Bálint Ferenc elmondása szerint a tavaly az azt megelôzô évhez képest 20 százalékkal több, összesen 12.592 bevándorlási kérelmet regisztráltak.- Magyar gyökerekkel nem rendelkezô személynek 12-15 évet kell várnia, hogy teljes jogú magyar állampolgár legyen - mondta Ugróczky Mária, az állampolgársági igazgatóság vezetôje. Megjegyezte, hogy ez az idôszak magyar nemzetiségû személyek esetében sokkal rövidebb.
Magyarország számára az idén is megterem a kenyérnek való, és lesz elegendô sertéshús a piacon - közölte a magyar Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára. Tamás Károly elmondta: a búza aratásával 70 százalékban végeztek, és nagy biztonsággal kijelenthetô, hogy a múlt évit mintegy egy millió tonnával haladja meg az idei termés. Így várhatóan 3,6 millió tonna búzát takarítanak be az idén. Kijelentette: a vetéshez lesz jó minôségû vetômag, sôt hozzávetôleg 1 millió tonnányi búzát exportálni is lehet. Az ôszi árpa betakarítása befejezôdött, s a tavalyi 463 ezer tonnával szemben az idén 522 ezer tonna került e terménybôl a magtárakba.
Adrian Severin, az EBESZ-parlament néhány napja megválasztott elnöke fontos kérdésnek tartja a nemzeti és etnikai kisebbségek autonómiakoncepcióját, s e téma feltétlenül helyet kap a prioritási listán. Az elnök a Krónikának adott interjújában meghatározó jelentôségûnek tartja, hogy a szervezet új vezetôje a közép-kelet-európai térségbôl került ki.A nemzeti és etnikai kisebbségek autonómiakoncepcióinak porblémája, "fontos kérdés, amely ma kétségkívül az európai viták középpontjában áll. Fontos projektrôl van szó, s feltétlenül helyet kap prioritási listámon, amelyet ezekben a napokban dolgozok ki" - mondta Severin.
Az Esmeraldának nincs elég vagyona a magyar állam által támasztott 179 millió ausztrál dolláros kártérítési igény kielégítésére - nyilatkozta Kim Strickland, a ciánszennyezésért felelôs Aurul bányavállalat ausztrál tulajdonosának felszámolóbiztosa a Dow Jones Newswires-nek. Strickland átvette ugyan a magyar kárigényt a kormányt képviselô ügyvédi irodától, de szerinte az iratban nincs részletezve, hogyan áll elô a hozzávetôlegesen 30 milliárd forintnak megfelelô végösszeg. A csôdbiztos nem tudja megítélni, hogy vajon a kártérítési igény jogilag helytálló-e vagy sem, állítása szerint a magyar állam a csôdvédelem alatt nem perelheti be az Esmeraldát. A cég két fô hitelezôje - a Rothschild Bank és a Dresdner Bank - mindenesetre elsôbbséget élvez a kártérítésre igényt tartó magyar állammal szemben. A Páneurópai Jogászunió bepereli a romániai Aurul vállalatot, minekutána ez a vállalat ciánvegyületekkel szennyezte a Tiszát és a Szamost - tudósít az MTI hírügynökség.A pert a kiskárosultak nevével fogja indítani a PJU. A pert a Pest megyei Központi Törvényszéken fogják elkezdeni. Mivel a turistaszezon ideje alatt meglehetôsen gyenge bevételei voltak Magyarországnak a szennyezett térségben, lehetséges, hogy az eredetileg követelt egymilliárd forintos kártérítés jóval több lesz.
Míg korábban a román vagy a csehszlovák vámosok, határôrök kekeckedtek, ma bizony többnyire a magyar egyenruhások az undokabbak. Különösen a román határnál feltûnô a szerepek megcserélôdése - a túloldalon a komputerek gyorsabbnak tetszenek, a személyzet népesebbnek, az ügyintézés pedig elôzékenyebbnek hat. A ceausescui idôben a román oldalon nyitogatták nyakra-fôre a csomagtartót, vegzálták az utazókat, mostanában viszont a magyar vámosok kutakodnak buzgóbban a bôröndökben. S ha valaki netán szóvá teszi e bumfordi szigort, a hivatalos válasz erre többnyire rövid és tömör: Schengen. Ha tényleg errôl volna szó, ideje talán megmondani mindazoknak, akiket illet, hogy tévedésben vannak. Fel kellene ôket világosítani legalább most, a nyári turistaszezon indulásakor, hogy a schengeni felkészülés egyáltalán nem a határátkelés kulturálatlanságának fokozását jelenti Magyarország számára.
Az RMDSZ sohasem volt úriemberek gyülekezete, egy tömegszervezetre általában nem jellemzô ez. Ám legyen egy szervezet bármilyen nagy, vezetôirôl minimum annyit elvárhatunk, hogy úriemberek legyenek. Fôleg egy magyar szervezet vezetôitôl, fôleg a hagyományôrzô Székelyföldön! Székelyudvarhelyen kiélezett, kiegyensúlyozott, amúgy kifejezetten mocskos választási küzdelem nyomán Szász Jenô gyôzött az RMDSZ polgármesterjelöltje ellenében. Túl ezen, Szász Jenô támogatói közül jópáran a tanácsba is bekerültek az RMDSZ-lista rovására. Ezen személyek elfoglaltak pár olyan széket, melyrôl szövetségünk egyes vezetôi hittel hitték: alanyi jogon az RMDSZ-t illeti meg. Illetô város lakossága másképp látta a dolgokat, a szavazatok összeszámlálása után kijött a fent körvonalazott eredmény. Egy eredmény, melyet úriemberek tudomásul szoktak venni, ilyenkor jön a szokásos kéznyújtás. Ám mi történt? A székelyudvarhelyi tanács alakuló ülésén az RMDSZ tanácsosai megtagadták négy személytôl a hitelesítést, a "validálást", megakadályozva ezáltal, hogy a nép által választott személyek elfoglalják helyüket. Ilyen esetek már voltak Romániában, a szenvedô alanyok a törvényhez fordultak, és a szokásos huzavona után ki is derült: igazuk van. Az udvarhelyi gesztus pusztán arról szól, hogy valakik nem tudnak veszíteni. Még úgy se, hogy választáson veszítettek! Nem kártyajárás, bírói sípszó, hanem a lakosság többsége "miatt" lett Szász Jenô újra polgármester, társai szintén szavazatoknak köszönhetôen jutottak be a tanácsba. Lehet ezt nem tudomásul venni? A válasz, a jelek szerint, igen. Mitôl jó ez? Erre válaszoljanak az érdekeltek. Azok, akik bebizonyították: veszíteni csúnyán is lehet. Ám egy apró tény azért létezik: egy csúnya vereségbôl sem lehet gyôzelmet fabrikálni. (Hargita Népe)
Rendkívüli tanácsülést hívtak össze július 18-án az RMDSZ frakció 12 fôre csökkent önkormányzati képviselôi. Tették ezt annak ellenére, hogy a Hargita megyei Prefektúra (július 10-én keltezett levelében) július 25- ig felfüggesztette a székelyudvarhelyi tanács tevékenységét.
Bár a közigazgatási törvény elôírja, hogy 21 tanácsosból kell álljon a testület, jelenleg 17 önkormányzati képviselô mandátuma van igazolva, a keddi ülésen mindössze 12-en próbálták érvényre juttatni akaratukat (sôt, az ülés második felében már csak 11-en...). Történt ez annak ellenére, hogy a július 4- i helyhatósági választásokon 21 önkormányzati képviselô került ki gyôztesen, - a városlakók szavazatainak semmibevételével az RMDSZ frakció-többségû "validáló bizottság" nem igazolta négy UPE-s tanácsos mandátumát - Balázs Piroska pedig lelkiismereti okokra hivatkozva lépett ki a frakcióból. Mindennek ellenére úgy tûnik, a frakció 12 fôre csökkent tanácsosgárdája akár törvényszegéssel is érvényesíteni szeretné akaratát, kijelölték a szakbizottságokat, sôt még alpolgármestert is választottak. Kútba esett azonban az elsô napirendi pont kivitelezése, a múlt ülésrôl hiányzó, (az igazoló bizottság által jóváhagyott) négy UPE-s tanácsos eskületétele. Bodnár László jegyzô már az ülés kezdetén felhívta a jelenlévôk figyelmét arra, hogyha a tanács nincs törvényesen összehíva, és ennek ellenére határozatot hoz, bármely határozat megtámadható a bíróság elôtt. A jelen gyûlés összehívása nem történt megfelelô módon, mivel a Prefektúra felfüggesztette a tanács munkáját, hogy eldöntsék, a felmerült problémák törvényesek voltak-e vagy sem. Szintén törvény írja elô, hogyha valakit nem "validálnak", az egyéni okok miatt kell történjen, tehát egy listáról hogyha valakit nem igazolnak, a listán következô személy elfoglalja a helyét, ami szintén nem történt meg. Ugyanakkor egy listáról nem lehet csak bizonyos százalékot igazolni. Az ülésrôl hiányzó UPE-s tanácsosok megtámadták a létezô határozatokat, hogyha egy határozatot megtámadnak a törvényszéken, azt a határozatot nem lehet alkalmazni, nemcsak a "validálást", hanem a tanács alakulását is megtámadták - összegezte Bodnár László.Ezt követôen a tanácsosok egyhangúan megszavazták az ülésvezetô elnököt, Dombi Dezsô személyében, aki elsô lépésként ismertette a Hargita megyei Prefektúra átiratát, amelyben a 13 RMDSZ-es tanácsos kérésének tettek eleget. Az átirat megfogalmazza, hogy a július 7-i tanácsülés törvényes keretek között zajlott, és a városi tanács folytathatja tevékenységét. Bodnár László kijelentette, az összehívás nem volt törvényes, mivel a prefektusi határozat az ülés összehívásakor már érvényben volt, ezt igazolja az átiraton megjelenô dátum is. Dombi Dezsô ellenben az ülést törvényesnek nyilvánította, majd a napirendi pontok megvitatását szorgalmazta. Ezen a ponton Borbáth István folyamatos közbeszólására megrekedt a tanácskozás, és annak ellenére, hogy a rendkívülinek titulált üléseken nem szokás ismertetni a jegyzôkönyv tartalmát (annak igazolása minden esetben a rendes havi ülés keretében történik) többszöri felszólítására Bodnár László ismertette annak tartalmát. Az ülés közben Iszlai József távozott a tanácsterembôl, szavazatait zárt borítékban átadta az ülésvezetô elnöknek. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület nyolc képviselôjének aláírásával szignált átiratot Dombi Dezsô ismertette, az UPE képviselôi megfogalmazzák, hogy a bírósági eljárás befejezéséig a helyi tanács hivatalosan nem mûködhet. Ezt követôen a 11 fôre csökkent önkormányzati testület a második napirendi pont megvitatását, az alpolgármester személyének megválasztását kezdeményezte. A szavazócédulák összesítése eredményeként a frakció 10 igen és 1 nem szavazattal Péter Pál földrajz-szakos tanárt választotta városunk alpolgármesterének. Az ülés harmadik napirendi pontját, a szakbizottságok számának és összetételének megnevezése képezte. A testület egyhangúan elfogadta Borbáth István javaslatát, ennek értelmében hat szakbizottságot hagytak jóvá: gazdasági szakbizottság (2 személyt javasoltak), jogi szakbizottság (5 személy), kapcsolattartási bizottság (5 személy), szociális- kulturális bizottság (7 személy), városrendészeti és mûemlékvédelmi bizottság (2 személy), mezôgazdasági és környezetvédelmi szakbizottság (5 személy). A jelenlévô tanácsosok megszavazták, hogy egy személy több bizottságban is tevékenykedhessen.Az ülés utolsó felében javaslatok hangzottak el a következô, rendes havi tanácsülés napirendi pontjaira vonatkozóan. Kérnek egy beszámolót Szász Jenô polgármestertôl, a város által visszaigényelt erdôk jelenlegi helyzetérôl, Székelyudvarhely gazdasági és társadalmi helyzetérôl, továbbá beszámolót várnak a régi tanács érvényben lévô határozatairól, amelyeket még nem hajtottak végre. A következô ülés idôpontját július 31-re tûzték ki, az ülésvezetô elnöknek szintén Dombi Dezsôt javasolták, aki kijelentette: "tekintettel arra, hogy fél gyûlés volt, elfogadom a következô ülés elnökségét".
Szász Emese
Jeszenszky Géza, Magyarország amerikai nagykövete tegnap este városunkba látogatott.
Ezt megelôzôen, hétfôn Zetelakán találkozott az ottani lakossággal, ahol az erdélyi magyarság jövôjérôl beszélgettek. A hajdani magyar külügyminiszter, saját bevallása szerint elôször az 1960-as években járt Erdélyben. Külügyminiszteri tisztsége, elfoglaltsága egy ideig távol tartotta Erdélytôl, de 1994-tôl, és különösen nagyköveti mandátumának kezdetétôl újra minden évben ellátogat hozzánk Székelyföldre. "A washingtoni politikusokkal folytatott beszélgetéseim során én mindig keresem a lehetséges érveket, melyeket felhozhatok azon javaslatok mellé, amelyekkel az erdélyi magyarság jövôjét szeretném támogatni" - kezdte beszédét a nagykövet. "Segíteni, védelmezni kell az itt élô másfél, kétmillió magyart, hisz több olyan ország is van, ahol a kisebbségben élô lakosság nem éri el a kétmillió fôt és mégis biztosítva vannak a jogai." A nagykövet hangsúlyozta, hogy 1919-1920 óta veszélyben van az itt élô magyarság, hisz innen közel félmillió embert üldöztek el, de voltak olyanok, akik kényszerûségbôl hagyták el Erdélyt, hogy maguk és családjuk számára jobb életkörülményeket biztosítsanak. Szerinte a húszas években történô elvándorlások ellenére a lakosság megmaradását a nagyszámú szaporulat ellensúlyozta. Amerikában több innen elmenekült erdélyivel találkozott, de elmondása szerint, azok az emberek anyagi jólétük ellenére sem voltak boldogok.Ezután a nagykövet az ittmaradás lehetôségeirôl beszélt, arról, hogy a 89-es változásokkor szôtt álmok kevésbé valósultak meg, melynek következtében újra felkerekednek Tamási Áron szülôföldjérôl az itt élô magyarok, és még ha csak ideiglenesen is, de külföldre, Magyarországra mennek dolgozni. Ez nem is baj jelentette ki a volt külügyminiszter, hisz nemcsak az egyszerû emberek, de a Nobel- díjas magyar tudósaink is szinte kivétel nélkül Nyugaton dolgoztak. Munkájukhoz azonban nemcsak a külföld adta lehetôségek, hanem a magyar iskolákban kapott nevelés is lényegesen hozzájárult.A beszélgetés során felmerültek a magyarság gondjainak orvoslásához szükséges elképzelések. Senki se hagyja el szívesen a szülôföldjét, mindenki kötôdik a tájhoz, az ôsök sírjaihoz.A nagykövet helyesnek tartja, hogy az itteni magyarok átjárnak dolgozni az anyaországba, és elmondta, hogy a kormány is keresi a megfelelô utat az ehhez szükséges törvényes keretek megteremtésére. Ennek egyik megnyilvánulási formája a mostanában szorgalmazott státusztörvény, amelynek értelmében megszûnne a feketemunka, és az ott dolgozók számára egészségügyi ellátást, magasabb kereseti lehetôségeket tudnának biztosítani.Ideutazásáról mesélve Jeszenszky Géza elmondta, hogy mi az etnikai tisztogatás szélén egyensúlyozunk, amikor az olyan történelmi múltra visszatekintô magyar várost, mint Marosvásárhelyt ma már teljes egészében az erôszakos román politika tart kezében, Kolozsvárról nem is beszélve. Svájcban, ahol ma négy nép - az olasz, a német, a francia és a retoromán - él, a megyék helyett kantonok vannak, mint közigazgatási egységek. Minden nép a maga kantonában a saját nyelvét, kultúráját ápolhatja szabadon.A beszélgetés után a nagykövetet kérdeztem:
— Javult-e Magyarország megítélése Amerikában a jelenlegi kormánykoalíció kormányzása alatt?
— Igen, és ez több tényezônek köszönhetô. Én nagyon drukkolok a jelenlegi kormánynak és most, hogy a NATO-ban szövetségesei vagyunk az Egyesült Államoknak, hangsúlyozódott Magyarország pozitív megítélése. A másik fontos tényezô, hogy Magyarország gazdasági mutatói kedvezôek. Az amerikaiaknál köztudottan dominál az a mondás, hogy a pénz beszél, a kutya ugat. Így ôk nyilván egy gazdaságilag erôs és jól kormányzott országban bíznak. A harmadik tényezô, hogy Orbán Viktor népszerûségnek örvendô kormányzó, különösen Amerikában. Ez részben kiváló angol nyelvtudásának, másrészt határozott fellépésének és szellemességének tulajdonítható. Mióta Washingtonban vagyok, kétszer járt Amerikában, és mindkétszer sikeres volt a látogatása. Még nem ismerik úgy, mint például a cseh elnököt Václav Havelt, vagy Lech Walesa volt lengyel köztársasági elnököt, de én remélem, hogy Orbán Viktor még nagyon sokáig kormányozza Magyarországot, és Amerika egy megbízható, stabil szövetségest talál országunkban.
Péter Attila
Bármennyire higgadtan, tárgyilagosan próbálom mérlegelni a városi önkormányzat alakuló ülésein történteket, végkövetkeztetésként az anyukásdit - apukásdit játszó óvodások jutnak eszembe. A frakciósok közül néhányan - fôként a szabályellenesen megválasztott csapatkapitány — folyton - folyvást a kákán keresi a csomót, úgy tûnik, valamiféle biztatásra a politikus szerepét játsza/játszák, mintha Székelyudvarhely életében, a város üzemeltetésében, mûködésében az volna a legfontosabb, hogy a 21 tagú testületben hány az RMDSZ-es és hány az UPE-s képviselô. Ahelyett, hogy a munkáról lenne szó és érett, a településért felelôsséget érzô felnôtt emberhez illô módon igazolták volna - ha már ilyesmit kell csinálni - a 21 tagú testületet, megválasztották volna azt az alpolgármestert a két jelölt közül, aki jobban tud dolgozni, aki alkalmasabb a posztra, nos, ahelyett folyik az értelmetlen szócséplés és frakciózás, aminek Székelyudvarhelyen az égadta világon — a város szempontjából - semmi értelme nincs. Mert Udvarhely kivétel. Mindenki tudja, miért. Csupán néhány tisztségviselô nem akarja ezt tudomásul venni, leginkább azok, akik nem méltók arra, hogy benne legyenek érdekvédelmi szervezetünk országos vezetôségében...A városlakók akaratával ellentétben néhány arra illetéktelen személy akarja kimondani a döntô szót: X-nek helye van a testületben, Y-nak nincs! Hát igen. Minek is teremtsenek munkára, alkotásra alkalmas, békés hangulatot épp azok, akik annyiszor hangoztatták eleddig, hogy a lelküket is kitennék - de nem teszik - a városért, a drága anyaszék városért. Akik annyira vágytak a nyugodt közhangulatra, akik a két pólusú sajtó megbékélésére szomjúhoztak és szomjúhoznak.Közismert, a pénz nemcsak a zsebet feszíti, olykor a fejet is. Pöffeszkedve, öntelten, nagyképûen valakik szórakoznak, játszadoznak a polgárokkal - mással is játszhatnának - nem nyughatnak, nem tudnak beletörôdni a város többségének június 18-i döntésébe. Közben - az önzés elrettentô példáját produkálva — fülük botját sem mozdítják fontos közügyi kérdések orvoslására.
Komoróczy György
"Lehet, hogy nem érdekel a háború, de te érdekled ôt"
"Aki megért\És megértet\Egy népet
Románia meglehetôsen elszigetelt ami a nemzetközi információkat illeti. Emiatt ködös a nemzetközi viszonyítási rendszerünk, viszonyítási rendszer nélkül pedig nem tudunk jövôképet építeni. Jövôkép hiányában egész Románia (benne az erdélyi magyarság) a múltjába burkolózik, azon rágódik és képtelen alkalmazkodni az új rendszerhez, amelyet világkapitalizmusnak nevezhetünk. Nem tudja hogyan csoportosítsa és hogyan használja fel erôforrásait, mire számítson egy állandóan változó világgazdasági és világpolitikai környezetben. Az alábbi tanulmány szerzôje Paul Rogers, angol társadalomtudós, a tanulmányt többek között az ISIS (International Security Information Service) nonprofit szervezet közölte internetes honlapján.
Ahhoz, hogy elemezhessük az elkövetkezô harminc év lehetséges háborús fejleményeit, meg kell vizsgálnunk a közelmúlt történéseit. Az 1945 óta eltelt idôszakot viszonylagos békésnek tudja a köztudat, annak ellenére, hogy ebben az idôszakban legkevesebb 120 háborút vívtak a Föld legkülönbözôbb zónáiban. Több mint 25 millió ember halt meg a harcokban és 75 millió súlyosan megsebesült, megközelítve ezzel a második világháború áldozatainak számát. A polgári és katonai áldozatok száma gyakran megközelítette a 10:1 arányt. Sok korai, 1945 utáni háború vagy a gyarmati uralom alóli felszabadulást célozta vagy pedig rejtetten hidegháborús konfliktus volt. Viszonylag kevés volt a regionális konfliktus, kettô közülük sokáig elhúzódott és máig megoldatlan: az arab-izraeli és az indiai-pakisztáni. A 90-es években megnôtt az olyan belsô konfliktusok súlya, melyek nemzetközi viszhangot kaptak, Bosznia és Koszovó. Jelen pillanatban körülbelül 30 aktív vagy felfüggesztett háború folyik világszerte.A hidegháború (1945-1990 kommunista-kapitalista "csendes" szembenállás)örökségeA jövôbeli trendek értelmezéséhez elemeznünk kell a hidegháború három fontos aspektusát. Az elsô, hogy óriási költségeket emésztett fel A hidegháború csúcspontján, a 80-as évek közepén a világ éves katonai költségvetése elérte az 1000 milliárd dollárt, melynek 83%-át a NATO és a Varsói Szerzôdés tagállamai költötték el. A történelem egyik legnagyobb erôforráspazarlása volt. A második aspektus, hogy ez a hosszantartó, néha mesterségesen fenntartott feszültség sok új katonai technológia kifejlesztéséhez és viszonylagos elterjedéséhez vezetett. Ide sorolhatjuk a tömegpusztító fegyvereket (angol röv. WMD) ezek a nukleáris, kémiai és biológiai fegyverek, továbbá a ballisztikus (nagy hatótávolságú) rakétákat és kis hatótávolságú cirkálórakétákat, a célpontra vezérelt tölteteket (PGMs) és a területromboló tölteteket. A kézifegyverek nagy tömegben és könnyen hozzáférhetôk lettek és ezek teszik ki az afrikai, Közép-amerikai és Középázsiai paramilitáris csoportok és civilek fegyverzetét. Az Öböl-háború alatt tanúi lehettünk a célpontra vezérelt töltetek médiában történô sztárolásának, diadalútjának. A konfliktust "médiabarát" formában mutatták be. A tévét nézve úgy tûnt, hogy az "üres" hidak, utak, épületek sebészpontosságú bombázása áldozatok nélküli. Annak ellenére, hogy a PGM-k találati pontossága sokat fejlôdött a mai légibombázások vértelen és "tiszta" bemutatása alaptalan mítosz.A hidegháború harmadik öröksége a nyilvánosságra került nagyfeszültségû krízis és balesetközeli helyzetek, melyek igen közel vitték a feleket a világháború kitöréséhez. Például 1983-ban, a Kelet-Nyugat viszony amúgyis nagyfeszültségû pillanatában egy NATO hadgyakorlatot a Szovjetunió úgy értelmezett, mint háborús készülôdést. Végül a krízis nem vezetett háborúhoz, viszont olyan aggodalmat és zavart keltett NATO körökben, hogy a hidegháború hátralevô évei alatt többé nem szerveztek ehhez hasonló hadgyakorlatot.
Oroszország a hidegháború után
Az oroszokat keserû csalódások érték a hidegháború után. Ez az egykor erôteljes birodalom elvesztette területének nagyrészét és egy majdnem katasztrofálisan végzôdô kísérletet tett a piacgazdaságra való áttérésre, ami gazdasági stagnálást, munkanélküliséget, rohamosan növekvô bûnözést, a várható élettartam csökkenését és gyorsan növekedô "szegény-gazdag" vagyoni szakadékot okozott. Oroszország gazdaságát igen megviselte a hidegháborús fegyverkezési verseny, nagyhatalmi büszkeségét pedig egyenesen romba döntötte a 90-es évek közepén a Csecsenföldön elvesztett háború.A nemzetközi biztonság szempontjából Oroszország négyféle aggodalmat kelt:A) az állam szétszakadozhat, ha az olyan konfliktusok, mint a csecsenföldi vagy dagesztáni továbbgyûrûznek ;B) az orosz védelmi ipar maximalizálja fegyverexportját (válogatás nélkül adva el csúcstechnológiájú fegyvereket) annak érdekében, hogy túlélését biztosítsa;C) az alacsony vagy gyakran nemlétezônek mondható fizetések miatt a tömegpusztító fegyvereket kezelô szürkeállományt elszippantják más agresszívnek tartott államok;D) a fegyveres erôk emberi és technikai állományának erôs elszegényedése és tecnikai leromlása. Az utóbbi jelentések arról szólnak, hogy Oroszország a taktikai (rövid hatótávolságú) atomrakéták fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, hogy kicserélje nagyszámú, de elöregedett állományát
Az elmúlt évszázad biztonsági öröksége
Nyugati szempontból egyik folyamatban levô konfliktus sem képez globális szintû veszélyt. Természetesen óriási nehézségeket okozhatnak, ha a Nyugat érdekei forognának kockán, de mivel katonai ereje ma a nemzetközi biztonság fô letéteményese, a legtöbb konfliktussal nem törôdik, vagy az ENSZ-re hagyja ôket, ami köztudomásúlag a legtöbb esetben a tehetetlenség melegágya. A 90-es években új veszélyek jelentkeznek a világban. A CIA egyik volt igazgatóját idézve "leterítettük a sárkányt, de most egy mérgeskígyó- fészkekkel teli ôserdôben találtuk magunkat". A mérgeskígyók a terrorizmust támogató országok: Irak, Líbia, Irán és Észak-Korea. Annak veszélyét is ideértik, hogy Oroszország szétesik, vagy hogy Kína nem tûri tovább a Nyugat által dominált világgazdaságot és politikát. Örök forró zóna a Perzsaöböl, ahol a Nyugat számára létfontosságú kôolaj-tartalékok vannak. Továbbra is nagy figyelmet fordítanak a vallási fundamentalizmusra, különösen annak iszlám ágára, a terrorizmus minden formájára, a tömegpusztító fegyverekre és azok elterjedésére. A Nyugat úgy véli, hogy mivel élenjár az új katonai technológiák kifejlesztésében, ezek birtokában kényelmesen megôrizheti katonai elsôbbségét. Idôközönként szükség lesz majd katonai beavatkozásra, hogy fenntartsák a hidegháború utáni "agresszív" békét. Ennek megfelelôen átalakította a haderôit. A nagy nukleáris erôket csökkentették és mozgékonyabbá tették, a Kelet-Európában állomásozó óriási tankhadseregek jelentôsen leapadtak, ugyanígy csökkentek a világóceánokon tevékenykedô tengeralattjáró-elhárító erôk. Nagy hangsúlyt fektetnek viszont az utóbbi idôben a katonai erô nagy távolságra történô gyors szállításának fejlesztésére és a különleges erôk kiképzésére, többek között nemzetközi békefenntartó feladatokra.A Nyugat tehát úgy hiszi, hogy az új évezred nem tartogat külö-nösebb meglepetéseket a nemzetközi biztonság szempontjából, és kezelni tudja majd a kihívásokat. Kezd kifejlôdni viszont egy teljesen más koncepció is. Eszerint van néhány olyan globális folyamat, amelyeket hagyományosan ugyan nem értelmeznek biztonságot veszélyeztetô tényezônek, de igen meghatározóak lesznek az elkövetkezô évtizedekben és konfliktusokhoz vezetnek. Ezeket kezdetben katonai erôvel próbálják megoldani, viszont hamar kiderül majd, hogy ennél sokkal mélyebb rétegû megközelítést igényelnek.
CS. J. István
A büntetôeljárás során, ha valakit elítélnek a büntetését végre kell hajtania. A következôkben az ezzel kapcsolatos kérdéseket nézzük át.A büntetôperben a végrehajtás az ítélet jogerôre emelkedésekor kezdôdik. Kizárólag a JOGERÔS ítélet hajtható végre. Az elsôfokú bíróság ítélete akkor marad jogerôs, amikor lejár a fellebbezési határidô. Ez a határidô a büntetôjogban 10 nap. Általában az ítélet kihirdetésétôl számítják, ellentétben a polgári perekben hozott ítéletekkel, amikor a fellebbezési határidô 15 nap, és az ítélet KÖZLÉSÉTÔL számítják a határidôt.A fellebbezési határidôt a büntetôperben is a KÖZLÉSTÔL számítják abban az esetben, ha a vádlott nem volt jelen az ítélet kihirdetésénél.Nemcsak alapfokon válhat jogerôssé egy bírósági ítélet.Ebben az esetben, mármint az ítélet megfellebbezése esetén a fellebbviteli bíróság ítélete lép hatályba, amennyiben ez eltér az alapfokú ítélettôl. Ha a fellebbezést elutasítják, az alapfokú ítélet emelkedik jogerôre.Hazánkban kettôs rendszer mûködik a fellebbvitelt illetôen, a bíróság rendelkezik alapfokon, a megyei törvényszék másodfokon fellebbvitelben és harmadfokon a Táblabíróság.A jogerôs bírósági ítéletet a VÉGREHAJTÓ BÍRÓSÁG hajthatja végre.Börtönbüntetés esetén kiadják a végrehajtási parancsot, melynek értelmében a rendôrségnek végre kell hajtania az ítéletben elrendelteket. Tételesen ez azt jelenti, ha valakit börtönbüntetésre ítéltek és szabadlábon van, akkor a rendôrség, miután megkapja a végrehajtási parancsot, annak szellemében végrehajtja az ítéletben foglaltakat.A végrehajtás során felmerülhetnek különbözô végrehajtási kifogások. Ilyen esetben a végrehajtó bíróság illetékes a kifogás elbírálásában.
Nagy Zoltán,
ügyvéd
Lányi Zsolt, a magyarországi kisgazdapárt alelnöke, a honvédelmi bizottság elnöke, múlt héten városunkba látogatott. Az ismert kisgazda vezetô 1929-ben Székelyudvarhelyen, a Bethlen utcában született. Családjával, 1937-ben az anyaországba telepedett le. Városunk szülöttjét a Príma Rádió vendégeként kérdeztük:
— Mostanában sokat beszélnek a státusztörvényrôl. Jónak találja-e a határon túli magyarok segítésére alkotandó törvényt?
— A státusztörvény jelen pillanatban még kezdeti állapotban van. Ezért nem beszélhetünk törvényrôl csak tervezetrôl, elképzelésrôl. Ennek a törvénynek kell majd biztosítania a határon túli magyarok számára a tanulási lehetôségeket, az egészségügyi ellátásokat, valamint a törvényes munkavállalást az anyaországban. A munkavállalást úgy szeretnénk szabályozni, hogy ne zsákmányolhassák ki a jobb megélhetésért Magyarországon dolgozni kívánó határon túli magyarokat. Mindezek mellett a státusztörvénytôl várjuk, hogy szülôföldjükön tartsa az elszakított területek magyarjait. Ehhez szükségeltetik, hogy teljes jogú állampolgár legyen a magyar Romániában, megélhetést biztosító munkalehetôséggel, hogy az anyaországban kiképzett mérnökök, oktatók, orvosok és más szakmabeliek hazatérjenek. Véleményem szerint a magyar gazdaság fejlôdésével egyre több támogatást tud juttatni az elszakított területekre. Magyarországról gazdasági szabványokkal kedvezményezetten lehet ide tôkét irányítani. Ennek Romániában nincs akadálya, hiszen Romániának is jó, mert elôsegíti a gazdasági fellendülést. A magyar vállalkozó is megtalálja számítását teljesen üzleti alapon, mert adózási kedvezményekkel hasznosítani tudja fölösleges pénzét.
— Véleménye szerint ki a magyar?
— Magyar, aki magyarnak vallja magát, és aki úgy érzi, hogy a magyar kultúrához tartozik. Nem félek attól, hogy a Kovács nevû román hirtelen magyar lesz, ez engem nem zavar, mert valószínû, hogy valamikor magyar volt. Meg kell említenem, hogy van egy afféle feltételezés, félsz, hogy kedvezô esetben mindenki magyar akar lenni, lévén, hogy ezáltal kedvezményekhez juthat. Én ettôl nem félek. Aki magyar akar lenni, az legyen magyar.
— Ön szerint ki határozhatja meg hivatalosan, hogy ki a magyar?
— Ez a legallergikusabb pontja ennek az egész ügynek. Nem értek egyet azzal, hogy bárkik is, akár politikai, társadalmi szervezet döntse el ezt a kérdést. Hogy valaki magyar-e, azt csak az egyén, saját maga döntheti el. A magyarság vállalásának és elismerésének legjobb megoldási változata a kettôs állampolgárság. Akkor is, ha az állampolgársággal nem is járna szavazati jog, például a romániai magyarság esetében. Ellenben a diaszpórában élô magyarság számára a kettôs állampolgárság mellé szavazati jogot is kellene biztosítani. Errôl még sokat fogunk vitatkozni - remélem eredményesen, legalábbis a határon túli magyarság számára.
Bencze
A gyökereket nem lehet elszakítani attól a forrástól, amely életet kínált és kínál ma is. Élet volt a keresztvíz, mellyel elindítottak a küzdelmek útján, életforrás és próbatétel volt a konfirmáció, majd szárnyakat adott a házasságkötési megáldás. Mindezek köteleznek téged. Köteleznek a sírkövei ôseidnek és az ô cselekedeteik.
Vasárnap, július 16-án a Homoródszentmártonban falutalálkozó volt. A rendezvény két fénypontja: emléktáblát avattak a faluban híressé vált Bíró- család tiszteletére, valamint a világhírû Román Viktor szobrászmûvész szobrát avatták, aki a falu szülöttje.Homoródszentmárton község Erdélyben, Udvarhely vármegyében, Nagyhomoród folyó és Gyepes- és Kénos patakok völgyének torkolatánál fekszik .A község lakossága magyar, több mint fele unitárius, a többi református, katolikus és baptista vallású. A község nevét akkor nyerhette, amikor II. Géza magyar király a XII. század közepén a Homoród és a Nagyküküllô felsô völgyeit betelepítette. Az elsô település nyomai valószínûleg az 1241. évi tatárdúlások idején semmisültek meg. Erre utal az is, hogy a Homoródvidék templomai mind a tatárjárás utáni korszak stílusában épültek. A faluban már 1613-ban a várfallal körülvett templom az unitáriusok birtokában volt. Az elsô világháború mély nyomokat hagyott a gyülekezet és a falu emlékezetébenTrianon után megsokszorozódtak a megszorítások: betiltották a téli vallásos rendezvényeket, az istentiszteleteken hivatalos megfigyelôk vettek részt, híveiket zaklatták, az esküt megtagadó tanárokat és tanítókat eltávolították állásukból, börtönbe hurcolták a lelkészeket és erôszakos áttérítésekkel félemlítették meg a falu lakóit. Akik ebben a században kiemelkedô személyiségei voltak az egyházközösségnek: Zoltán Sándor, Gellérd Imre, Zoltán Aladár. A falutalálkozón avatták fel Román Viktor szobrászmûvész emlékmûvét, aki 1937-ben született Homoródszentmártonban, Román Ferenc és Koncz Ilona székely parasztok második gyermekeként. Már hat éves korában agyagot mintáz, Kakas-ait és Eké-it a falusi vásáron adja el. 1963-ban elnyeri a román szobrászegyesület díját. A genfi UIT nemzetközi pályázatának nyertese 1965-ben. 1971-ben pedig megkapja a Salon du Val-de-Marne szobrászati nagydíját. 1994-ig a világ különbözô kulturális központjaiban állít ki és nyer elismerést.1995. április 12- én, váratlanul a párizsi Cochin kórházban hunyt el.
A régi idôk óta sok-sok legenda terjed a nagyvilágban az egri nôk vitézségérôl és az "egri leányka" finom zamatáról; ez a két ritka erény ötvözôdött eggyé az egri születésû Kovács Klaudiában, aki színészként és producerként a "világot jelentô deszkákon", a filmvásznon, s legújabban az új évezred nagy mûfajaként emlegetett videofilmeken egyaránt meghódította a mesés Hollywoodot.
Pedig Klaudiát nem nevezhetjtük a sors kegyeltjének. Csupán hatéves volt, amikor édesanyja, a sokszoros magyar bajnok, olimpikon úszónô, Erdélyi Éva egy szerencsétlen gázrobbanás áldozata lett. Tizennégy éves koráig a nagymamája nevelte. Ekkor ô is meghalt, s Klaudia a nagybátyjáék családjához, Budapestre került. Ott, a fôvárosban szeretett bele a színészetbe, tagja lett a Pinceszínháznak, és egyre többet járt statisztálni a filmgyárba is. Itt tudta meg, hogy Gundel- ágon rokona Latinovits Zoltánnak. S bár Klaudia a családfájával keveset foglalkozott, a hízelgô rokonságot ómennek elrakta a tarsolyába.Aztán jött egy szomorú levél: nem vették fel a színmûvészeti fôiskolára. A Camp of America csereprogrammal viszont kijutott az Egyesült Államokba, s bár elfogadták a jelentkezését egy német színiiskolába, ô az Újvilág kihívásait választotta.
Mikor megérkeztem Los Angelesbe, mesébe illô tervet szôttem, hogyan válthatnám valóra az álmom, hogyan lehetnék színésznô Hollywoodban, a filmipar fôvárosában emlékszik Klaudia, aki aztán elhatározását kemény munkával igyekezett véghezvinni, s a kitartása, állhatatossága meghozta a sikert.
Az elsô színházi szerepemben betegfelügyelô voltam egy ôrültek házában. Csak két-három mondatot kellet elmondanom, de sokat lehettem a színpadon, ami lehetôséget adott arra, hogy megformáljam a karaktert. Ez olyannyira sikerült, hogy a barátaim nem ismertek fel a színpadon.Klaudia nem is titkolja: olyan szerepeket szeret eljátszani, amelyek messze állnak az egyéniségétôl, s így megformálásuk igazi munkát jelent.
Ebben az évben csak komédiában játszottam, ami igazán jó váltásnak bizonyult az elôzô évek drámai szerepei után vélekedik.
Nincs okom panaszra, egyre jobb munkát kapok, de álmaim szerepe még nem érkezett el. Klaudia mostanság meglehetôsen elfoglalt, és a sikerek sem kerülik el. Idôközben elindította saját produkciós vállalkozását is Visioning Productions néven. A színészkedés mellett ugyanis a produceri munka is érdekli ôt. "Így nagyobb beleszólásom van a saját szerepeimbe, s olyan minôségû és témájú filmeket készíthetek, amelyek szerintem figyelemre méltók" .
Rengeteg ötletem van, s ha meg szeretném mindet valósítani, akkor igyekeznem kell, hogy megdöntsem a legmagasabb életkor világcsúcsát véli a csinos mûvésznô, akinek amerikai álma egyre inkább valósággá válik, s mindezek koronájaként az Angyalok Városában, a hegyekben van a lakása, pont a bûvös Hollywood felirat alatt...
Az Erdélyi Múzeum 1898. évfolyamában dr. Szádeczky Lajos tette közzé Szeles Jánostól Udvarhely történetét, melyben Szeles, mint egykorú szem- és fültanú, sok érdekes és felhasználható adatokat örökített meg a XVIII. századi Udvarhely, de Erdély történetébôl is, különösen a székely határôrség szervezésének körülményeit illetôleg.
Lukinich Imrére hivatkozva mutatjuk be Szeles Jánost. Lukinich
az Erdélyi Múzeum 1903-as évfolyamában tette ezt,
akkor még udvarhelyi tanárként. Nem árt
feleleveníteni.Lukinich Imre kegyes tanító rendi
tanár 1880. április 4-én született Varjason (Temes
megyében). Történetíró, egyetemi rendes
tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent
István Akadémia tagja, a Magyar Történelmi
Társulat fôtitkára és sok más
tudományos társaság és intézmény
vezetôje volt. Rendkívül értékes és
nagyjelentôségû tudományos irodalmi
munkásságot végzett. Fôbb munkái, amelyek
közül az akadémia is kitüntetett: II. Sylvester
pápa, I. Rákóczi György és a lengyel
királyság, Dés város közélete a XVIII.
század elején, Bethlen István támadása 1636-
ban, Erdély területi változásai 1540-1711-ig, A
szatmári béke története, A gróf Bethlen-
család története, 1925-ben a Klebelsberg
emlékkönyvet is szerkesztette.Szeles buzgó poéta is
volt, aki - vallomása szerint már ifjúsága
óta rendesen verselt, és buzgóságát az
öregkor sem lohasztotta le, csakhogy, - mint egy helyt írja -
"vénségemben már csak keserveseket írok, s a
halál által velem
történteket."Életérôl keveset tudunk, azt a
keveset is költeményei alapján. 1725-ben született
valószínûleg Udvarhelyt. "Ezerhétszáz
után, a midôn írának kilenczvenedikben...,
írám," s ugyanezen költeményének
más helyén így ír: "Hatvanöt
esztendôt bétöltöttem immár, hatvanhatodikra
Ivány havától jár." Innen lehet
kéziratban levô verskötetének címlapján
is: "Udvarhelyi". Foglalkozására Lukinich -, verseiben
nem talált említést;
ifjúságáról is csak annyit írt, hogy
harminchat esztendeig szolgálta a hazát (mint katona?),
éveibôl azon felül "sok hullott el
bujdosásban" s "elmaradt idegen földen lakás"-
ában. Késôbb újra visszatért Udvarhelyre s
megházasodott; úgy látszik szerencsével, mert
verseiben nagyon dicsôíti
feleségét:"Vélle tölt életem volt mind
gyönyörûség,
Édes volt, talált is ha mi keserûség;
Igaz volt közöttünk egymáshoz az hûség,
S kétszínkedés nélkül való
együgyûség."
Nagy volt köztük az egyetértés; s ha mégis
megtörtént, hogy "tál s kalány
zördült".
"...azzal jókedvünk veszélybe nem merült,
Szerelmünknek tüze semmiben meg nem hûlt,
Sôt tapasztalhatóképpen nôtt s
öregbült."Tizenegy gyermekük volt: "Isten
kegyelmébûl mind egyig szépek."
"Sokallották mások," - írja erre Szeles, -
ô azonban (t.i. a felesége) "nem sokallotta azoknak
számokot", fôleg mikor közülük kettô meg
is halt; a többi kilencet azonban Isten félelmében nevelte
"minden embereknek nagy
becsülésiben."Kétségkívül"Cornel
ia kedvû volt ô gyermekéhez,
Tiszta Lukretzia szívû a férjéhez,
Portzia bátorság nôtt volt elméjéhez,
Mint Caja gondos volt a háza népéhez."
Felesége 1785. július. 4-én halt meg hosszas
betegeskedés után, nagy keserûségére
Szelesnek, aki egy terjedelmes versben megírta, hogy mi mindent megtett,
csakhogy megmentse felesége életét. Folyamodott
"tudós borbélyához az katonaságnak" s
bár "sok orvosságokat a borbély béada,
tudománya szerént eleget fárada, ez is haszon
nélkül mind abban marada." Igénybe vette a javas
asszonyok tudományát is, "a kik kenték-fenték
sokféle zsírokkal" - de hasztalan. Elmula ekkor
öröme életének, - a mint kesergi - s víg
napjának fénye homályban borula. Csak a
versírás szerez neki enyhülést, de most már
csak "keserveseket" ír. 1790-ben még élt.
Többet életérôl nem tudunk. Szeles termékeny
költô volt; egyik versében maga is elszámlálja
mûveit:"Hatvanöt esztendôt bétöltöttem
immár,
Hatvanhatodikra Ivány havától jár;
Hatvan után a mit írtam, majd 800 pár,
A ki ezt nem hiszi, számlálgassa meg bár.
Többeket írtam volt ifiúságomban,
Sok dolgaim között nyert nyugodalmomban,
Melyekbôl sok hullott el bujdosásomban
S elmaradt idegen földen lakásomban."
Felemlíti többek között a "Gyûrû
úttyáról" - "Az udvari dáma kicsin
fuvójáról" - A Mátra megett Fantsal biró
leányáról" - s végül a Morgondi
Borkáról írott verseit, melyek "mind
négyesek", azaz egyrímû négy soros
strófákban írt versek. Majd így folytatja:
"Két vén leányzóról is ilyen
munkát tettem,
Árkimel dolgát is majd ötszázba vettem,
Jóllehet több részét ennek elvesztettem,
Mely káromot soha el sem felejtettem.
S oláhfalvi asszony testamentumáról,
S a paniti leány hírehagyásáról,1
Végre életemnek párja haláláról,
S annak tôlem való
elbúcsúzásáról."
"Tiszta szerelemtûl indult énekeket,
Rútság nélkül való tisztességeseket,
Nincs is senki, a ki böcsmélje ezeket."
S bár mikor e sorokat írta, Szeles már 66 éves
volt, még mindig terveket forgat elméjében, s egy
"románá"-nak [regénynek] "magyar nyelvre
elfordításá"-n gondolkozik. Lukinich egy nála
levô kötetre és még egy "szomorú
kimenetelû hármas történet" nevezetû
kéziratra hivatkozik.2 Ebben Szeles "Márónak és
Násónak bôv írásaikból rövid
summában magyar versekben foglalt" írásai voltak. A
kézirat eleje hiányos lévén, több
költeményérôl a címen kívül egyebet
nem tudunk, - a mi pedig elég kár, mert pl. egyik
költeményében a nagyidai cigányok esetét is
megénekelte, s jegyzetben egyúttal elmondja a
történeti valóságot, legalább úgy, ahogy
ô hallotta.Szeles, mint a felsorolásból
látható, leginkább az epikát mûvelte; a hazai
tárgyúak helyett azonban inkább a regényes
ókor ragadta meg figyelmét; fennmaradt azon felül
néhány lírai költeménye és
szatírája. Lírai költeményeit
általában a terjengôsség jellemzi; az érzelmek
festése helyett elmélkedik, tanításokat,
életszabályokat ad, s inkább ezekkel kíván
hatni az olvasóra, mint az érzelem
közvetlenségével. Ilyen a "Holtig való
hívség" is, melyben a költô hûséget
fogad a fülemülének, mely út minden reggel dallal
üdvözli. Vagy a "Keseredett szívnek keserves
nótája", melyben a leány szerelmét kéri,
ki azonban "szolgálatit, hív ajánlásit
megvetette". "Egy bizonyos személyhez való
hajlandóság"-ban elmondja, hogy ô csak egy lányt
szeret, "kiért szívem ég nagyon," de nevét
nem mondja meg, "csak szívemben gondolom." Azt azonban
mégsem tudja megállni, hogy el ne dicsekedjék
kedvesével, kinek "Szépségében,
erkölcsében nincs semmi kivethetô, Mit láthatni, s
gondolhatni, benne mind szerethetô."A "Panaszló
ének"-ben már újra kesereg, "mert szeretôm
nem vészi, s oly jókedvvel sem tészi mindenben én
kedvemet", de ô hû marad hozzá, változatlanul
fogja ezután is szeretni. Mások boldog szerelmének
látása azonban mégis kifakadásra
készteti:"Mely szerencsés az a szív, kihez
szeretôje hív,
Tôlle minden jókat vár,
Ki hozzá nem változott, kettôs színt sem
hordozott,
Tiszta igazsággal jár.
Tôle semmit meg nem szán, véle mint magával
bán,
Álnokságától sem fél, víg
kedvében bátron él."
A "Kelletlen személy éneké"-ben a
szerencsétlen szerelmes saját tapasztalatán okulva ad
tanácsokat; elmondja, hogy "a kit ki nem szeret, semmit sem hajt
arra" oly lányt szeretni, kinek szíve már nem szabad,
annyi, mint
"Száraz kôsziklákon hangyákot nyomozni,
Mézet üveg által nyalni,
S olyan szekér után futni,
Ki nem akar várni, s fel sem kíván venni."
Szatírái közül felemlítendôk az
"Alagyá"-ról írott s "Az halálnak
minden halandó rendekhez és minden halálra menô
rendeknek végsô szavai" címû,
tulajdonképpen párbeszédekbôl álló
költeménye, melyet a halál a papokkal, katonákkal,
urakkal, jobbágyokkal, a "házas rend"-del stb. folytat.
Ezen kissé hosszadalmas dialógus fôleg a hatalom és
jog birtokosai ellen irányul, kik a mellett, hogy
féltékenyen ôrzik kiváltságaikat,
egyúttal egymás között is megtartják a
prioritást. Azért mondja a papi rend:
"Halni megyünk, nincsen semmi tekintetünk,
Canon erejével nem menekedhetünk,
Az laikusokkal egybe kevertetünk,
Átkot az halálra még sem hirdethetünk."
Epikai költeményei közül az Arkimel csak
töredékben maradt fenn, mint Szeles írja: "több
részét ennek elvesztettem, mely káromat soha el nem
felejtettem." Meséje különben is számtalan
változatban ismeretes. Kétségkívül
"Arkimel" Szelesnek legjobb alkotása, szerkezetileg is
egységes, bár sok lírai részlet fordul elô
benne, akárcsak Gyöngyösinél.Epikai
költemény "Az szerzônek felesége
halálának alkalmatosságával írott
versei" címû. Elégiát várnánk a
cím után, de a költemény voltaképp nem
egyéb, mint elbeszélése felesége erényeinek,
vele töltött házas életének, melyet a
szerzô boldognak tartott, - fôleg pedig
betegeskedésének, melybôl megtudjuk, hogy kik s mikkel
gyógyították, - s végül istenes
halálának. Szeles legkiválóbb mûvének
azt a "szomorú kimenetelû hármas
történet"-et tartotta, "melyet Márónak
és Násónak bôv írásaikból
rövid summában magyar versekben foglalt," s a mely Dido,
Lukrecia, s Piramus és Thisbe történetébôl
áll. Szeles jobbára nem is tett egyebet, mint részben
fordítja, részben pedig kivonatát adja az eposznak,
hellyel-közzel azonban enged saját múzsája
ösztönzésének, mely múzsája e
hármas történet írásakor már öreg
volt; érzi ezt maga a költô is s azért
kéri:"Vén músám vedd elô még
egyszer lantodat,
Látogasd meg régen nem járt Parnassodat,
Kóstold meg jóízû Kástál
forrásodat,
S ugrasd meg, mint lehet, öreg Pegasodat."
Didó története Vergilius
elbeszélésén alapszik.
Szeles János költôi mûködésében
Gyöngyösi István utánzója, mint korában
oly sokan mások; valóban van köztük némi
hasonlóság már a tárgykör
megválasztásában is. Mind a kettô nagy szeretettel
merít az ókorból, de figyelembe veszik saját korukat
is; Gyöngyösi azonban mindenütt alkalmazza az ún.
fabulás elemet, a mitológiai isteneket, kik nála
tényleg szerepet visznek az események
bonyolításában, míg Szelesnél az istenek egy-
egy eszme, vagy érzelem elvont képviselôi. Szeles
Gyöngyösi kiválóságát verselési
technikájában látja; mert úgymond az
Alagyáról írott szatirájában"Minden
magyar érti Gyöngyösi verseit, S kedvelli szép
négyes egyeztetéseit, Kik gyönyörködtetik nemcsak a
szíveit Embernek, hanem szép hangja a füleit."Szeles
úgy látszik, meg volt arról gyôzôdve, hogy
kortársai közül ô közelítette meg legjobban
Gyöngyösit. Lukinich elismeri, hogy Szeles nem volt egészen
tehetségtelen költô, s
buzgóságáért s erôsen nemzeti
érzéséért mindenesetre megérdemli, hogy
megemlékezzünk róla.
Lukinich után
RÓTH András Lajos 1 Így! talán
hitehagyása helyett.2 A kézirat azóta
elkallódott
"Lehet kisebbségi életet élni,
mert mást nem tehetünk,
ha már a sors Erdélybe rendelt minket.
Itt kell maradnunk,
és élnünk kell - ahogy lehet."
Az 500 éves Kibéd népe él és élni fog, mert élni akar. A falu múltja meghatározza jelenét. Kibédi családok nemesleveleinek, címereinek tanúsága szerint ôshonos Mátyusok, Péterfyek, Madarasok, Vargák és más kiváló családok olyan nevezetes tudósokkal gyarapították nemzetünket, mint a templomépítô Kibédi Mátyus István (1725-1802) Marosszék elsô orvos- fizikusa, a népzenegyûjtô Seprôdi János (1874- 1923) zenetudós, akik Kibéd falu hírnevét öregbítették.Július 15-16-ra emlékünnepséget szerveztek Kibédi Mátyus István orvos-doktor születésének 275. évfordulója alkalmából, és felavatták a Székely József által bronzba mintázott arcképét.
F. Á. Z.
Ildomos lenne saját, közvetlen háztájunkon is körültekinteni. Mit tudnánk elmondani egy idelátogatónak városunk történetérôl? Három fejvakarás között két mondatot. A jelen az kézzel fogható, de mivel a város nem egy nap alatt lett, és nem is enyészik el (lásd Babits "Jónás könyve" c. mûvében az Isten zárszavait Ninive városáról), érdemes a múltat is megbogarászni.
Székelyudvarhely - mint ismeretes, Udvarhelyszék központja. Az adminisztratív beosztás idôközben megváltozott, már nem léteznek székek, mi hagyománytiszteletbôl mégis udvarhelyszékieknek tartjuk magunkat. Nézzük a város múltjának fejezeteit: az elsô írásos említés 1333- ból való, a telegdi fôesperesség pápai tizedjegyzékében, "Oduorhel" alakban említik a várost. 1505-tôl itt mûködött az összes székely székek ügyeit intézô fôtörvényszék. 1558-ban Izabella királynétól pecsét- és címerjogot nyer. Ennek utána nyeri el a Székely anyaváros megnevezést. A város múltjának legzavarosabb eseménysorozata az 1599-es, amikor az udvarhelyszéki székelyek Erdély fejedelme, Báthory ellen emeltek fegyvert a román vajda, Vitéz Mihály oldalán, Báthory ugyanis megnyírbálta jogaikat. 1876-ban az akkor alakult Udvarhely-megye székhelye lett.A történelmi dömping után lássunk most néhány kultúrtörténeti érdekességet: A középkorból ránk maradt Budvár és Csonkavár az évszázadok során számos átalakítást szenvedett.A városközpont meghatározó eleme a városháza, amely eklektikus stílusban épült 1895-96-ban. A Szent Miklós hegyi katolikus plébániatemplom 1787-’93 között készült. A református templom barokk vonásokat visel, 1781-bôl való. A ma Eötvös József Mezôgazdasági Szakközépiskola nevet viselô intézményt 1871-ban alapították Állami Fôreáliskolaként. További látnivalók: a Római Katolikus Fôgimnázium (Tamási Áron), Benedek Elek Tanítóképzô, a Székelytámadt vár (1492-1565 között épült), a múzeum, a Jézus-kápolna.Rideg épületek, évszámok után tegyünk most említést néhány jeles udvarhelyi személyiségrôl is: Orbán Balázs, Tompa László, Tomcsa Sándor, Szemlér Ferenc, Haáz Rezsô, Bányai János. Büszkék lehetünk városunkra, annak nagyjaira? Hogyne, de ne feledjük el, hogy a folytonosságot, fejlôdést mi kell biztosítsuk, mint ahogy további hírességeket is nekünk kell kitermelnünk.Említést kell tennünk üdülôhelyünkrôl, a Szejkérôl is. Gyógyvizét 1776 óta ismerik. Reumát, gyomorbántalmakat, bôrbetegségeket stb. gyógyítanak. Régen Udvarhely képéhez meghatározóan hozzátartoztak a bivalyszekerek, melyek korondi cserépkorsókban szállították a borvizet a megrendelôknek. A Szejkén van eltemetve a legnagyobb székely, Orbán Balázs.Hát röviden ennyit, útravalóul. Természetesen, ez nem elég, hisz önmagunkról illik mindent tudni. Ez már önazonossági kérdés. Identitástudatunk kialakításában fontos tényezô az, hogy honnan származunk: "Önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt ..." (József Attila)
Forrásanyag: Deák Ferenc - Barangolásaim Székelyföldön és környékénZsidó Ferenc
A Magyar Reformátusok III. Világtalálkozóját Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban négy évvel ezelôtt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendezte meg. A következô, negyedik ilyen rendezvény 2001-ben lett volna esedékes, de elôrehozták a jubileumi szent évre, hogy a millenniumi esztendôben kerülhessen sor "a nemzet nagy találkozójára", ahogy dr. Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyar Református Világszövetség elnöke fogalmazott.
A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója fôszervezô házigazdája a Dunamelléki Református Egyházkerület volt. A házigazda egyházkerület gyülekezetein túl résztvettek a Kárpát-medencébôl, illetve a világ több mint negyven országából hazaérkezô magyar reformátusok, a legfôbb közjogi méltóságok, a Magyar Reformátusok Szövetségének tagegyházai, a genfi székhelyû Református Világszövetség vezetôi, valamint a magyar közélet jeles személyiségei. A Világtalálkozó június 30 - július 15-22. közötti programjainak elsô napja Budapesten a Kálvin-téri református templomban ünnepi istentisztelettel kezdôdött, majd Kálvin János-szobrot avattak. Ugyanaznap délután 3 órától a Ferencvárosi Torna Club Üllôi úti Stadionjában a Világtalálkozó megnyitó ünnepségén városunk reformátussága képviseletében jelen voltak az úrvacsorát- osztó Geréb Attila és Berde László lelkipásztorok, valamint a vezetésükkel érkezett "udvarhelyi zarándokok". A székelyudvarhelyi Református Kollégium küldöttsége: Fosztó Gabriella, Toró Anna tanárok, valamint Enikô XI. osztályos, illetve Csilla református maturándus tanítványaik magyar történelmi- és református zászlókkal, fúvószenekar kíséretében bevonultak a stadionba, megszólaltak Budapest református templomainak harangjai. A Himnusz, majd gyülekezeti ének elhangzása után Tôkés László püspök a Magyar Reformátusok Világszövetsége elnökének ünnepi megnyitó beszéde következett. A kórus elénekelte a Magyar Református Világtalálkozó himnuszát. Következtek a házigazda Dunamelléki Református Egyházkerület elnökségének, dr. Hegedûs Loránt püspöknek és Takaró Mihály fôgondnoknak emlékezetes köszöntô szavai.Dr. Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának fôvédnöke lelkekig ható köszöntô szövegében elhangzott, megfontolandó, feledhetetlen szavaival hozzánk is szólott: Mi magyarok, erôsek vagyunk az újrakezdésben, a történelmi viharok utáni felegyenesedésben. Az ilyesmi nem megy magától, hiszen a belsô hit és tartás nélkül még kedvezô körülmények között sem tud megállni az ember... A hit erejével szálltak szembe hitvalló ôseink a legnagyobb ellenséggel, a reménytelenséggel. És az ellenség ma, sokkal kedvezôbb körülmények között is, sokakat megkísért.Arra intett, gondolkodjunk együtt arról, hogy mi a teendônk a jövô évezredben, hogyan tudjuk a hit megôrzött drága kincsét továbbadni a következô nemzedékeknek, mi az, amin változtatni kell, és mi az, amit semmiképpen nem szabad feladni.Aztán sorra következtek: dr. Bodnár Ákos fôgondnok, a Magyar Reformátusok Világszövetsége fôtitkárának köszöntôje, dr. Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnökének apostoli köszöntése, imádsága; igeolvasás, igehirdetés: dr. Hegedûs Loránt Dunamelléki püspök; imádság; Úri Ima: d. dr. Csiha Kálmán erdélyi püspök; Úrvacsorai liturgia: dr. Mészáros István püspök; áldás: dr. Márkus Mihály dunántúli püspök. Nemcsak a reformátusok, nemcsak a budapestiek, hanem a látogatók ezreinek gyülekezete és a kórus tagjai örömkönnyekkel, hitükben megerôsödve, reménységgel énekelték záróakkordként a Szózatot, egymást s önmagukat biztatva, hogy: hazádnak rendületlenül légy híve, óh, magyar! Ezt követte a honvéd- díszôrség, majd a díszszázad felvonulása és a küldöttségek saját zászlójuk mögötti kivonulása.Július elsején, a IV. Református Világtalálkozó iskolanapján, a Ráday Kollégiumban A magyar református közoktatás helye, szerepe és lehetôségei a XXI. században fôcímmel tartott szakmai konferencián vettek részt a találkozón jelenlévô tanárok. A diákok számára hajókirándulást szerveztek a Visegrádi Királyi Kastélyhoz. Este a tanárok, diákok együtt nézték meg "Mint oldott kéve ...." címû elôadást a Baár-Madas Református Gimnáziumban. A közös program további részérôl gödöllôi vendéglátóink gondoskodtak. Természetesen a felkínált program mindenikén nem vehetett részt az udvarhelyi református kollégium küldöttsége, de mindannyian részesei voltunk mindhárom éjszaka a szemet kápráztató éjféltáji tûzijáté-koknak. Ezeket a mintegy 1200 vendég- polgármester és a IV. Reformátusok Világtalálkozójára érkezett vendégek tiszteletére rendezett a város önkormányzata. Vasárnap ünnepi hálaadó közös istentiszteleten Geréb Attila vendéglelkész hirdetett igét. Erdélyben fôbb világtalálkozós rendezvények Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön voltak, de számos egyházközségben hálaadó istentiszteleten ünnepelték a millenniumot, a Református Világtalálkozó jegyében. Egyik ilyen rendezvényre július 15-16-án a Maros megyei Kibéden került sor, amelyen egyúttal a falu nagy fiának, dr. Mátyus István orvos-fizikus születésének a 275. évfordulójára is emlékeztek.A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának rendezvényei kapcsolódnak a Magyar Millennium szellemiségéhez, s a Magyarok Világszövetsége által is meghirdetett "Hazatérés Esztendeje" programjához. A magyar reformátusság számára hármas örömünnepet jelent a 2000. esztendô. Nem csupán a Világtalálkozó esztendeje ez, de Jézus Krisztus születésének 2000., s a magyar keresztyén állam alapításának ezredik évfordulója is. A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának utórendezvényét július 21-22-én Genfben, Kálvin templomában tartják, politikusok, egyházi fôméltóságok részvételével.
Fosztó Áron Zoltán
Gondolom, senki sem fog prüszkölni, ha abból a premisszából indulok ki, hogy mûvelt az, aki ismeri mûveltségének hiányosságait. Sosem szerettem az ilyen "negatív" meghatározásokat, de ez esetben csak így, kerülô úton juthatunk el a kérdés megválaszolására. Hogy bonyolítsam a helyzetet, vegyük elôször a "félmûvelt" kategóriát: véleményem szerint ebbe a csoportba azok tartoznak, akik még nem döbbentek rá önnön észbeli, mûveltségbeli korlátaikra, gátlástalanul, harsányan hangoztatják véleményüket mindenrôl, arról is, amirôl csak halvány ibolyájuk van. Városi goromba szokással élve az ilyen emberekre azt a pejoratív értelemben használt jelzôt szoktuk használni, hogy: "falusi". Hangsúlyozom, a minôsítés nem helytálló, mert nem mûveletlenebbek a falusiak, mint a városiak, esetleg más a mûveltségi körük, vagy másak a viselkedési, magatartásbeli szokásaik. Na, ha ezzel megvagyunk, már egyenes út vezet a Mûvelt mibenlétének meghatározásáig. Sokrétû fogalom, nemde? Nemcsak tudást, kultúrismereteket jelent, hanem érintkezik a jólneveltség, józan mértéktartás, higgadt ítélôképesség fogalmaival is. Egy mûvelt ember akkor mond valamit, ha annak van teteje, beszélôpartnerét is engedi szóhoz jutni, nem harsány, hanem tapintatos. Eljár kultúrközpontokba, de nem sznobizmusból, hanem mert lelkének, szellemének szüksége van a mûvészi szépre, a tárgyiasított gondolatokra. Tudása pedig nem egy passzív halmaz, hanem egy bármikor aktiválható, gyakorlatban is kihasználható rendszer. Jujuj, nem is olyan könnyû mûveltnek lenni, igaz? Pedig legtöbbünktôl elvárják, hisz olyan körökben mozgunk, melyeknek alapfeltétele a mûveltség. Nem csak a szûk értelmiségi rétegnek illik mûveltnek lenni, hanem mindenkinek. Még akkor is, ha egyesek úgy gondolják, meg tudnak varrni egy inget, tudnak készíteni egy kalapácsot, vagy fel tudnak szántani egy darab földet különösebb mûveltség nélkül. Ez az a kategória, amelyik sosem vesz könyvet a kezébe, unja a színházat, a filmek közül csak a szappanoperákat szereti, fárasztja a komolyzene, az újságot pedig csak csomagolni használja. Mondhatom, tévedésben van. A mûveltség emberi mércévé vált, emberi voltunk feltételévé. Ezek után el tudjuk dönteni, hogy mûveltek vagyunk, vagy sem, emberek vagyunk igazán, vagy sem? Nem könnyû a választás, fôleg azért, mert felelôsségteljes. Másokat talán igen, önmagunkat úgysem tudjuk becsapni. S különben: úgyis kibújik a szög a zsákból... Ilyenkor érezhetjük igazán bosszantónak, hogy a mûveltséget nem lehet csak úgy uk-muk-fuk (más változat: jó pénzért...) megszerezni. Hosszú, tudatos építkezési folyamat ez, de keresztül lehet vinni. Jó építkezést kívánok!
Zsidó Ferenc
A minap leteremtettek mindennek, amibôl csupán egyetlen-eggyel nem értek egyet. Hogy férfi-gyûlölô volnék. Kedves Uram! Nincs az a nô, aki gyûlölni tudná a teremtés e csodás koronáját. Legfönnebb kiismeri valamelyest. És ha maradt még valamennyicske esze, azzal igyekszik megérteni. A nô tudvalevôleg butácska, kényes, tiltakozásában is a gyöngébbik "nem". Már, amikor tiltakozik. De akár tiltakozik, akár nem, ô bánja.Ha igen, azt, ha nem, azt még jobban. Mert e csodálatos teremtmény varázsló-zöld szemével és hosszú, selymes, fekete hajával, minden, Uram, csak nem gyûlölni való. És egyébként is! Hogy jön ahhoz egy oldalbordából összetákolt, már a kezdet- kezdetén elbukott, másodrangú teremtmény, hogy gyûlölni merjen egy "félistent". Legyen csak hálás egy egész életre, hogy e félisten cselédjének választotta.Hogy e választás miként történik? Félistene válogatja. Vannak, akik hagyják magukat "kiválasztani". Aztán tragikus sorsukba beletörôdve, ehhez illô cinizmussal és a nôkrôl alkotott napóleoni frappáns véleményekkel viselik terhüket. Amit pedig a kedves mamára zúdítanak, abból az asszonyka is értsen! Van az öntudatosabb, amelyik nem hagyja magát, csak úgy "kiszúrni". Ô választ. Fejlettebb tudatának fölényes biztonságával. Összevásárolja az összes virágot, szereti, nem szereti választottja, az övé. Társít hozzá parfümöt, félhomályt, szmokingos esküvôt és két év múlva ordít: "Hogy lehettem ilyen vak!". Van a romantikus fajta, ezt a típust kedvelem, nos, ô is vásárol. De csak mértékkel és ízléssel. És nem tolakszik. Tudja ô, mikor-minek az ideje. Elôször csak beszélgetés, két mondat közé becsempészett bókkal, majd csillagfény, holdsugár, romantikus júliusi bôrig-ázás, majd egészen halk, távolról sem tolakodó, de annál egyértelmûbb ajánlat,....és mire Júlia észbe kap, már útban az elsô gyerek. És a kurtán-furcsán összecsapott esküvô is lejárt. Két év után, az idôközben, Julissá degradálódott asszonyka hüppögi, hogy "akkor nem ezt mondtad", és Rómeó válasza, felháborítóan prózai: "hol van már?".Majd van a kitartó névtelen, aki újságlapnyi szerelmes leveleket ír, virágokat küldözget, barátot, rokont, ismerôst ostromol, hogy mutassák már be, és amikor ott áll szíve hölgye elôtt, makog, dadog.... Szerencsétlen nô fejében még az is megfordul, hogy talán nem is e lovag írta a leveleket. Két rövid évecske, és a levelek hossza vetekedik a válóperen benyújtott "vádirat" hoszszával. De mennyire más szavak... A kis cicusomból, veszett vadmacska, aranyos nyuszikámból riadt nyúl, kígyótestû istennôbôl marad a sziszegô vipera, angyalkából némber, utolsó perszóna.... vagy van a macsó. Akinek arca faragott fához hasonló, nem látni azon érzelmeket, szemébe nézni is csak ritkán, - ha lekerül a napszemüveg- nem kér, nem hódít, jön, megnéz magának, és elvesz. Két év alatt, alig hallani hangját, alig látni arcát, tele a lány strasszkôvel, arannyal, a néhány hónapos csecsemôn több az arany, mint a pelenka, és egyszer csak elmegy. Üzenet a mobilon, lakáskulcs az asztalon, két hónap haladék az elköltözéshez. Vagy a rocker. Üzenet rádióban, munkahelyen, otthon, barátnál, ismerôsnél.... Éjjelizene maximumon, éjjeli kettôkor a hatodikra. "Vadnak születtünk, az utca nevelt... Mata Mari szeress belém!".Férfinak lenni, ez a tény már önmagában véve hivatás. Lefoglal, és felemészt, nem jut idejük, s ha igen, akkor is csak annak kifejtésére, hogy bizonyos nôk, miért gyûlölik a férfiakat. Még akkor is, ha ôk nem így érzik.Nem baj, akkor tudat alatt gyûlölik, de gyûlölik! Édes jó Uram! A teremtés e drága koronáját lehet tudásáért irigyelni, gôgjéért csodálni, kegyéért esdekelni, átkozni, parodizálni, pocskondiázni, megvadítani, kívánni, ígéretekkel bolondítani... de gyûlölni, ahogy azt ön feltételezte rólam, nem lehet. Még akkor sem, ha egyébként minden okunk megvolna rá... Lehet, hogy a varázsló zöld szemekben van a hiba, lehet, hogy a selymes fekete hajban, de az sincs kizárva, hogy már ott az oldalbordánál csúszott be a hiba. Pedig jó volna, úgy egyszer istenigazából, mindenfélének összeszedni, és tényleg otthagyni. De csak a barátnôig menni el, és ott bevárni, amíg beállít a sértett arcú, haragos, feldúlt lelkivilágú, önérzetében megsértett félisten, és minden olümposzi méltóságát sutba dobva, térden állva, hazakunyerál. Itt a vágyott függetlenség, édes fiam! A többi, aprócska fortélyokhoz, kegyetlenkedô zsarolásokhoz folyamodik, aztán újra ... De mindez már haverek közt így hangzik: ott pityergett a barátnôje oldalán, odamentem, ránéztem, megfogtam a kezét, és jött... Persze, kedves... És én voltam, aki karkötôt vásároltam, én ígértem közös nyaralást, - ha kölcsönbôl is - én akartalak berángatni minden vendéglôbe óborra, és én vásároltam fel az összes utunkba esô vörös rózsát. Nem baj, ha csak népdalban beszél az a szerencsétlen. De mondja el, akkor is mondja el, amit te, kedves, nem. Ha megszakadsz, akkor sem.És ön, Uram, meg van gyôzôdve arról, hogy én gyûlölöm a férfiakat. Gyûlölném én, szívesen gyûlölném, de lehet?!Ami pedig a választ illeti, Uram, mi nôk bôbeszédûek vagyunk. És az is oka, hogy nem tudtam a férfit, e drága kincset csak úgy összecsapni. Ahhoz túlságosan... hogy is mondjam..., kedvelem, és valahogy a Casanovákban is csak azt a kis rövidnadrágos fiúcskát látom, aki tûhegynyi sebével rohan ahhoz a hisztis, hiúságnak hiúságához, akinek köztudomásúlag gyarlóság a neve, hogy "kösd be, kösd be, nagyon fáj!"De azért, Kedves Uram, folytassuk! Elvégre nyár van, és miért ne írjanak Don Juánok és Mata Marik is? Pro és kontra, hölgyek, urak! "Ez egy ilyen nyár....."
FÔCZE KORNÉLIAJÓSLAT HELYETT
e kis csészében itt az életed
mert érintette szád -
ó, hagyd csak olvadni
kávéd fekete havát
hisz nem rajzolja úgy
semmi sorsodat
mint az a félô
riadt mozdulat
mellyel kis kanalad elveszed
hogy édeset a keserûbe oldj...
és lôn este és lôn másnap reggel
megérkeztek iszonyú sereggel
a vörös hangyák és a feketék
és belepték a város fôterét
és ôrölnek rezgô hideg csápok
és ki mindent oly kicsinek látok
nem lelem már rámáját a csöndnek
fûszál-inga leng alattam: jönnek
a toronyban hangyafej-harangszó
lenn a parkban hangyaszeplôs rózsák
vitrinekben szétrágott karórák
piros égbolt hét fekete ponttal
hangyatej-út hangya-horizonttal
kicsi vagyok és Tiéd az ország.
Megváltotta magát a földi léttôl.
Megváltott minket önmagunktól.
Messze vagyunk az örökléttôl.
Kidôlünk keresztként önmagunkból.
Az emberiség boldogítására készült elméletek mindig gyanúsak. Az emberiséget ugyanis nem lehet elméletekkel megváltani, hanem neki magának kell boldoggá tennie önmagát.NEM SZÓJÁTÉK</