Pénteken újra alakuló tanácsülést tartottak. Csonka tanácsülést, mert csak az RMDSZ-es tanácsosok voltak jelen, törvénytelen tanácsülést, mert a részleges részvétel miatt döntésképtelen volt a tanács, botrányos tanácsülést, mert szópárbajra került sor egy kíváncsi városlakó és az ülésvezetô elnök között. Mindegy, hogy hogyan nevezzük. A törvény elôírja, hogy ha nem alakult meg a tanács, három nap múlva újra össze kell hívni, a másik törvény viszont arról szól, hogy csak kétharmados részvétellel lehet tanácsot alakítani, határozatokat hozni. A pénteki ülésen csak az RMDSZ-tanácsosok jelentek meg, így nem volt meg a kétharmados többség. Hiába az intô szavak, törvénykivonatok lobogtatása, a jelenlévôk letették az esküt. Volt, akiben a lelkiismeret az alföldi búzatáblákhoz hasonlóan lángra lobbant. Mások csak lassú tûzben, a belenyugvás, a lelkiismeret éledô parazsától rándultak görcsbe. De lám, a többség gyôz, és egységben az erô. Fontos a látszólagos céltudatosság: mi tudjuk, mit akarunk. Úgy látszik azonban, ez a fajta magabiztos tudás egy erôszakosabb akarat medrébe sodródott, szinte önkéntelenül - vagy mégsem? Az akarat tettet szül, és a tett lehet erôszakos is. A mellveregetés nagyon hôsies, hogy íme, városlakók, mi, az RMDSZ színeiben bejutott többségi tanácsosok ki is állunk az általunk torlaszként emelt gátra. Szokatlan volt a gyûlésterem karzatán megjelenô néhány városlakó is, akiket a kíváncsiság hajtott oda és talán a szavazatukkal átadott bizalom számonkérése. Egyikük durva közbeszólását teremkiürítéssel díjazta az ülésvezetô. Lám, amilyen az RMDSZ, olyan a tagság.És ami jó a megyének az rossz az udvarhelyi RMDSZ frakciónak? Ugyanis a megye elfogadta az UPE tanácsosait "kekeckedés" nélkül. Ha valaki jól figyelt, az ülésvezetô így rendelkezett a tanácsosok megszavazásáról, illetve elfogadtatásáról: "a letett eskü alapján megalakítottnak nyilvánítom a tanácsot és elfogadtatom a határozatot! Ki van mellette? Ki van ellene? Tehát egyhangúlag megszavaztuk." Tehát az alakuló ülést vezetô korelnök nem tétovázott és nem hagyott választási lehetôséget RMDSZ-es kollégáinak (katonáinak?), határozottan utasította a jegyzôkönyvvezetôt is és az értô fülekkel rendelkezô új tanácsosokat: "és most elfogadtatom a határozatot!" - jelentette ki Iszlai József, holott ezt a szavazást egy demokratikus környezetben így vezetik fel: szavazásra bocsátom a határozatot. Reméljük, hogy elszólás volt és nem az RMDSZ frakció vezetésének szigorú utasítása, melyet parancsszerûen továbbított tanácsosainak... és nem ezért lépett ki a frakcióból Balázs Piroska lelkiismereti okokra hivatkozva...
P.A. & B. B. J.
Balázs Piroska a pénteki tanácsülésen váratlanul bejelentette, hogy kilép az RMDSZ frakcióból. A tanácsülés befejezése után rögtön távozott a tanácsterembôl. A terem elôtt lapunknak azt nyilatkozta, hogy nem kívánja kommentálni az esetet.
— Az ülés melyik pontján jutott erre az elhatározásra?
— A lépésem hosszas megfontolás eredménye és végleges. Részben ami ezen a tanácsülésen történt, az juttatott erre az elhatározásra. Elôre nem határoztam el eme lépésem, de gondolkoztam rajta. Ezen az ülésen bebizonyosodott számomra, hogy így nem tudok együttmûködni a frakcióval.
(péter)
A múlt héten péntekre meghirdetett új tanácsalakító ülésen kérdeztük az RMDSZ tanácsosait, valamint a távolmaradt UPE szóvivôjét, Máthé András tanácsost. Borbáth Istvántól, az igazoló bizottság tagjától kérdeztük:
— Nem jelent meg az UPE az új alakuló ülésen...
— A csütörtöki egyeztetésen nem mondták, hogy nem vesznek részt az ülésen. A három órát tartó beszélgetésen el volt mondva, hogy tôlünk is több tanácsos meg fog szavazni mást is, és ezt egyesek az igazoló bizottság elôzô döntései ellenére jelentették ki személyesen. Az egyeztetô gyûlésen megegyeztünk, hogy személyesen senki nem kompromittálja a másikat.Albert András RMDSZ-es tanácsos optimista. Reméli, hogy az ellenségeskedések véget érnek és végre a tanács munkához láthat.
— Mi a véleménye, az elkövetkezô négy évben lecsendesül-e a tanács?— Nagyon remélem, hogy ez egy együttmûködô tanács lesz, ahol dolgozni fogunk. Én nem úgy látom ezt a tanácsot, hogy hatalmi harcot folytatott. Azt nem tudom, hogy az UPE, mint szervezet akar mûködni, politizálni akar a tanácsban, vagy dolgozni. Én már dolgozni szeretnék.
— Ehhez ön szerint menynyi idô kell?
— Én már a múlt héttôl képes lettem volna munkához látni, ha van kivel. Ha megosztottság lett volna az alakuló ülésen, akkor egy UPE-s tanácsost se igazoltak volna, mert a tanácsosok igazolásához 12 szavazat kell és az UPE-ok csak nyolcan vannak. Hogyha az UPE bent marad, szerintem elfogadtak volna mindenkit a saját szavazataikkal.Péter Pál szerint egy újabb tanács összehívásával, ahol mindenki leteszi az esküt, megoldódnak a konfliktusok.
— Szerinted meddig húzódik a "herce-hurca"?
— Szerintem ezek teljesen legális tanácsülések. S ahogy fogalmazol, a "herce-hurca" megszûnik most, hogy letette az esküt a tanácsosok fele plusz egy százaléka. Ezután a tanácsosok egyharmadának a kérésére lesz egy tanácsülés. Ott kötelesek megjelenni a távolmaradottak, hogy letegyék az esküt.
— Hogy látod, mélyül-e tovább a megosztottság?
— Hogyha bizonyos személyek nem kezdik el mélyíteni, akkor nem hiszem. Van egy végrehajtó tanács, amit az elôzô tanácsülésen már megszavaztunk, és remélem most már lesz egy mûködô tanács.Ezután az Udvarhelyért Polgári Egyesület szóvivôjét, Máthé András tanácsost kérdeztem:
— Borbáth úr szerint önök a csütörtöki egyeztetésen nem jelezték, hogy nem vesznek részt az ülésen?
— Nem jeleztük. Ôk viszont jelezték, hogy nem javasolják a négy UPE-s tanácsost. Tudomásunkra hozták, hogy az elôzôleg el nem fogadott négy tanácsost most is elutasítják, hogy megismétlôdik az, ami az elôzô ülésen történt, és mi úgy döntöttünk, hogy nincs miért odamennünk.
— Természetes-e, hogy egy közérdekû egyeztetést egy magánlakásban tartanak?
— Nekem Borbáth István azt mondta, hogy az ô lakása az RMDSZ ideiglenes frakció-székháza. Az egyeztetésen ott volt az egész frakció, ôk ott gyûléseznek.
— Egyre nyilvánvalóbb, hogy az RMDSZ, mint érdekvédelmi szervezet válságban van. Az UPE létrehozása, mint érdekvédelmi szervezet az elsekélyesedô RMDSZ helyettesítésére, pótlására jött-e létre?
— A Polgári Egyesület megalakulása nem ilyen egyértelmû céllal jött létre. Mi már akkor jeleztük, hogy többek között az volt a cél, hogy a helyhatósági választásokon alternatívát tudjon biztosítani, a város ôrizze meg a függetlenek számára a választás lehetôségét. Többször elmondtuk, hogy mi nem az RMDSZ ellen, hanem az RMDSZ mellett indultunk.
Péter Attila
Hét és fél millió lejre büntettek
Összesen 7.500.000 lej értékben alkalmaztak büntetést az elmúlt hónapban a kereskedelmi felügyelôk. Hét üzletben végeztek ellenôrzést, öt esetben észleltek különbözô szabálytalanságok.
A nyári idôszak beálltával az élelmiszerek tárolása és forgalmazása nem minden esetben történik megfelelô körülmények között. A 98/1999-es törvény, amely a higiéniai és közegészségügyi normákat írja elô, pontosan körülhatárolja minden egyes kereskedônek, vállalkozónak és szolgáltatónak a feladatkörét a kereskedelemben. A rendelet bizonyos pontjait a 108/1999-es kormányhatározat módosította - tájékoztatott Ilyés György kereskedelmi felügyelô. Az elmúlt idôszakban az egyik élelmiszerüzletben, ahol húst és húsalapon készített élelmiszereket forgalmaznak, olyan füstölt kaizert találtak az ellenôrök, melynek közepében élô állatok hemzsegtek. Az áru forgalmazását kötelezô módon leállították, jelenleg folyamatban van annak megállapítása, ki a felelôs az elôállítás, elkészítés folyamatában kerültek bele az élô állatok, vagy a viszonteladónál, az üzletben. A felügyelô elmondta, hogy ezeket az árukat 2-16 fokos hômérsékleten lehet tárolni, az ellenôrzés során az egység hômérséklete meghaladta a 18 fokot. A másik probléma, hogy bizonyos esetekben nem tartják be a tárolási feltételeket és a szavatossági határidôt. Nem megfelelôen tárolt, vagy a szavatossági idôt túllépô élelmiszerek forgalmazása esetében a maximálisan kiszabható büntetés 30 millió lej. Gyakori látvány, hogy nyitott hûtôpultokon tárolják a felvágottakat, ami nem engedélyezett, a hômérséklet a nyári idôszakban nem megfelelô, a termékek megbarnulhatnak, a kereskedôk ebben az esetben levágják ezeket a végeket, a megmaradt rész frissnek tûnik. Az áruk minôségi átvétele sem történik szakszerûen, a viszonteladók nem vizsgálják át a termékeket, hogy kivegyék a forgalomból azokat az élelmiszereket, amelyek veszélyeztethetik a lakosság egészségét. A cukrászati, sütôipari, hús- és húsalapon készített termékek szállítására használt jármûvek sok esetben nem megfelelôek élelmiszerek szállítására, a kenyeret például gyakran személygépkocsival szállítják. Ugyancsak az ezen termékek tárolására szolgáló ládákat, tálcákat gyakran tárolják az üzlet folyosólyán, ami a fertôzés veszélye miatt nem engedélyezett. Ebben az esetben, a 98-as kormányrendelet értelmében 1 millió lejtôl 6 millióig terjedô büntetést alkalmazhatnak az ellenôrök. Ilyés György továbbá elmondta, hogy a hôkezelés nélkül fogyasztható áruknál, a nem csomagolt élelmiszereknél, nem használják a megfelelô fogóeszközöket, kanalakat, villákat, késeket. Ugyanakkor a felhasznált csomagolóanyag sok esetben nem higiénikus, nem felel meg az élelmiszerek csomagolására. - A vállalkozóknak a tudomására szeretném hozni, hogy a helyi pénzügyi és kereskedelmi felügyelôkkel közösen az elkövetkezô másfél hónap alatt minden egyes kereskedelmi, szolgáltatási egységet, sôt termelôegységet is ellenôrizni fogunk. Azonosítani fogjuk a cégtáblákat, reklámtáblákat, ezáltal kiderül az is, kik nem tettek eleget kötelezettségüknek, hogy bejelentsék ezeket a cégtáblákat, a megfelelô engedély kiváltását, és az illeték kifizetését. Ezzel párhuzamosan ellenôrizni fogjuk az egységek profiljait is - tájékoztatott Illyés György kereskedelmi felügyelô.Városunk területén nem engedélyezett az utcai árusítás, ennek ellenére nagyon sokan vásárolnak az alkalmi árusoktól. A kereskedelmi felügyelôség felhívja a lakosság figyelmét, ne vásároljanak az utcai árusoktól, hiszen az áru származását nem lehet igazolni. Nagyon sokan ipari árut is kínálnak, itt is fennáll annak a veszélye, hogy a termék betegség hordozója lehet, elsôsorban a ruhanemû, valamint a lábbeli.
Szász Emese
— A sebészeti járóbeteg-szakrendelés privatizálódott. Öt orvos, aki eddig is ott dolgozott, kibérelte a poliklinikai sebészeti szakrendelôt.Mi változott a privatizációval?
— Mindenekelôtt a szakrendelô fenntartásának körülményei. Mi kell fizessük a rendelô költségeit - a villanyáramot, a fûtést, a vizet, az alkalmazottakat - mi kell megvásároljuk a fogyóanyagot. Az egészségbiztosító az 1999-es évi keret szerint a költségek ötven százalékát fizeti csak. Ezért találták ki az úgynevezett "cooplata"-t, a költségekhez való hozzájárulást, melyet a betegnek kell fizetnie. Ennek az összege szakrendelésenként változik. Mi a sebészeten ezt 70.000 lejben állapítottuk meg. Ez egyeseknek sok - hiszen vannak szegény emberek - másoknak elenyészô összeg. Ellenben, ha mi ezt nem kérjük el, akkor felszámolhatjuk a rendelôt, mert enélkül nem tudjuk fenntartani.
— A biztosító hogyan állapítja meg munkájuk értékét, amelynek aztán felét ô fizeti?
— Pontoz. Egy pont értéke 3200 lej. Például egy új beteg szakvizsgátata 15 pont, míg egy régié csak 10, egy gipsz felrakása 3 pont és így tovább. Sajnos, ezeket a pontértékeket nagyon pontatlanul állapították meg. Például egy mellkasi traumának nincs pontértéke - kifelejtették. Vagy: olyan kevés pontértéket határoztak meg egy lábtörés gipszeléséhez, hogy ez nekünk 150.000 lej veszteséget jelent De jelentkeznek máshol is veszteségeink. A kórházzal kötött szerzôdésünkben a használati díjat dollárban állapították meg, melyet nem befolyásol a lej inflációja, míg nekünk a biztosító késéssel és lejben fizet, és így, mire hozzánk jut, ennek az összegnek az értékébôl mindig lemar az infláció.
— Elárulná, hogy menynyi egy osztályvezetô fôorvos havi fizetése? Például az öné?
— 37 éve dolgozom, jelenleg a legmagasabb szakmai beosztásban vagyok. Az alapbérem 2.720.000 lej. A pótdíjakkal együtt, havonta négymillió lej körüli fizetést kapok. Nem sok ennyi év után. De ennél is roszszabb az alacsonyabb beosztásban lévôk helyzete, fizetése. Az ápolók egymillió lej körüli bérezése méltánytalan. Tessék elképzelni, hogy egy ápoló házaspár az egészségügyben együtt keres annyit, mint amennyi az egyszemélyre esô országos átlagkereset.
— Ez az alacsony bérezés nem okoz-e szakemberhiányt az egészségügyben?
— Sokan átképezik magukat más szakmára, az orvosok fiatalabbja pedig nyugatabbra vándorol, ahol jobban megfizetik. Az agyelszívás az orvosi szakmában is nagyon érzôdik. A kórházból több szakterületrôl is hiányoznak az orvosok, vagy csak egy van belôlük, amikor többre lenne szükség. Az a nemzet, amelyik az egészségére, az egészségügyre, az iskolára, a kultúrára csak szûkösen juttat pénzt, az nem respektálja önmagát - nem törôdve a jövôjével, feladja azt.
— Kiszámíthatatlan. Bár az egészségbiztosító a munkaidônket hét órában határozza meg, ennél jóval többet. Hivatalosan délelôtt öt óra, délután egyórás ellenôrzés és egyórás éjszakai ügyelet van meghatározva, de én nem emlékszem, hogy egyszer is déli egy órakor hazamentem volna. Mindemellett a biztosító szigorú idôbetartásra kötelez a betegek vizsgálatánál. Egy óra alatt csak négy beteget vizsgálhatunk meg. Szerinte. Ez azt jelenti, hogy én hiába vizsgálok és látok el óránként négynél több beteget, ezt nekem nem fizeti ki. Vagyis a napi négy órás rendelôidôben vizsgálatra csak tizenhat sorszámot adhatok ki. A tizenhetedik beteg vizsgálatát már a saját vagy a beteg százszázalékos térítési költségére végezhetem csak. Ezt természetesen elvégzem, vagy akár házhoz is elmegyek, de ebben az esetben a teljes költséget kell fizetnie a páciensnek. Ezért hasznos, ha elôre megnézik a poliklinika bejáratánál kifüggesztett rendelési programjainkat és bejelentkeznek elôre, hogy a kiszabott rendelôidôben kerüljenek sorra, mert ez esetben nem kell annyit fizetniük, mintha tizennyolcadikként, vagy huszanharmadikként kerülnének sorra.
— Ma már nem körorvosok, hanem családorvosok vannak. Hogyan mûködik az új rendszer?
— Ez van, ehhez kell alkalmazkodni. Hozzánk a betegeket általában a családorvosok küldik. A beutaló mellé csatolni kell a biztosító kártyát is. Mindemellett pedig idôben és tisztán kell jelentkezni. Ezt azért hangsúlyozom, mert az emberek egészségügyi kultúrája nagyon alacsony. Az egészségügyi kultúra elsô és legfontosabb követelménye a higiénia, a tisztaság fél egészség. Nagyon sokan jönnek hozzánk elhanyagolt - piszkos - állapotban. Ilyenkor általában arra hivatkoznak, hogy a munkából jöttek. Ahogyan néhányan megjelennek, arra csak az tudom mondani, hogy a világon nincs olyan mocskos munkahely, ahol az ember minden porcikáját, hajlatait, "zege-zugát" ennyire bekoszolhatná. A kórházba tiszta alsónemûvel, törülközôvel, fogkefével, borotválkozó felszereléssel kell jelentkezni.
— Várható-e javulás, változás a közeljövôben egészségügyi területen?
— A biztosító ígérete szerint idéntôl százszázalékos költségtérítést vezetnek be. Ez azt jelenti, hogy megszüntetik a betegek anyagi hozzájárulását, a "cooplata"-t, vagyis nem kell majd fizetni a biztosított betegeknek a vizsgálatokért, az ellátásért. Egyelôre, amíg meg nem jelenik ez a törvény a hivatalos közlönyben - minden marad a régiben.
Bágyi
Birtalan Ákos a Bethlen Gábor Alapítványról
Birtalan Ákossal, Kovászna megye egyik parlamenti képviselôjével, volt RMDSZ-es turisztikai miniszterrel beszélgettünk Székelyudvarhelyen az RMDSZ sekélyesedésérôl és jövôjérôl, valamint egy új alapítványról, mely a kisvállalkozóknak nyújt a jövôben mikrohiteleket.
— Ön a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke. Kiket szolgál, kiken próbál segíteni ez az alapítvány?
— A Bethlen Gábor Alapítványt az Erdélyi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hozta létre székelyudvarhelyi bejegyzéssel és székhellyel. Az alapítvány partneri viszonyban van az Új Kézfogás Alapítvánnyal. Az alapítvány célja - többek közt - a Magyarországról Erdélybe érkezô vállalkozások egy új rendszeren keresztül történô bonyolítása. A beküldött pályázatokat Erdélyben bírálják el és nem Budapesten.
— Mit takar a mikrohitel kifejezés?
— A Bethlen Gábor Alapítvány mikrohitel programjában a támogatást, illetve hitelezést tételesen ezertôl négyezer dollárig terjedô összegben határozta meg, melyet lejben folyósít. Ez a program a mikro, illetve kisvállalkozásokról szól. Olyan egyéni vállalkozóknak ajánljuk, akiknek vállalati tevékenységi programja nem haladja meg az 500000 dollár bevételt, és alkalmazottainak száma nem több 10 fônél. Azok a vállalkozók, akik beleférnek a fentebb meghatározott kategóriába, és ütôképes üzleti tervet tudnak felmutatni azok fordulhatnak a Bethlen Gábor Alapítványhoz. Ellenben van egy kizáró jellegû tényezô: akik az utóbbi tíz évben magyarországi alapítványoktól hiteljellegû támogatásban részesültek és azt nem térítették viszsza, azok nem kaphatnak tôlünk támogatást. Pályázhatnak termelôk, szolgáltatók, és kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozók. A támogatásból kapott pénzt beruházásokra, fejlesztésekre kell fordítani - és nem áruvásárlásra. A hitelhez száz százalékos garanciának elfogadjuk a vásárolt eszközt, berendezést. Ezekhez még ötven százalék tárgyi garanciát kérünk, vagyis öszszesen százötven százalékos garanciát. Ez a hitel kamatmentes dollárba számolva és lejben juttatva. Ugyanígy történik a törlesztés is: a dollár árfolyamához viszonyítva, lejben visszafizetve. A vállalkozók 1,5 százalékos egyszeri hozzájárulást kell fizessenek, melyet a hitel átadásakor le is vonnak.
— Mikorra várható a mikrohitel program indulása?
— Napokon belül. Itt megjegyzem, hogy Erdélyben két kísérleti régióban indítjuk el. Egyik kísérleti régió a Székelyföldön lesz, azaz Hargita és Kovászna megyékben. A másik kísérleti régió Szatmár, Máramaros és Szi-lágy megyékben. Itt próbáljuk ki a rendszer mûködését. A pályázatokat két vállalkozásfejlesztési központ minôsíti. A kuratóriumokat is ugyancsak két régióban - Székelyföldön és Észak- Erdélyben mûködtetjük.
— Milyen határidôn belül kell törleszteni a hiteleket?
— Két éven belül kell visszafizetni, és fél év az a türelmi idô amíg nem kell törleszteni.
— Térjünk át egy nem ennyire kecsegtetô témára: Válság van az RMDSZ-ben. A szövetség egyre nehezebb idôket él... Ha azt állítjuk, hogy egységben az erô, akkor érdekvédelmi szervezetünk gyengülôben van.
— Markó Béla szövetségi elnök úr egység és egyezsség címen tartott elôadásában beszélt errôl. Szerintem asztalhoz kellene ülni, és kielemezni az elmúlt tíz év eredményeit - a kezdeti lelkesedéstôl, amikor még minden erdélyi magyar feltétel nélkül magáénak vallotta az RMDSZ-t. Azóta sok minden történt. Egye többen fölvetették a többszínûség követelményét, a platformosodást az erdélyi magyar politizálásban. Elkezdôdött valami, aztán el is sikkadt. Az 1993-as brassói kongresszuson eldöntötte a szövetség, hogy nem pártként, hanem önkormányzati modellként mûködve biztosítja a magyarság érdekvédelmét. Sajnos ez a megfogalmazás szintjén maradt. 1996-ban kormányzó partnerként az autonómiát még csak meg sem említi a csúcsvezetés, mert ha említik, kérik, a koalíciós partnerek visszakérdeztek volna, hogy ezt hogyan képzelték és mibôl áll ez az autonómia. Bár abban az esetben sem tudott volna sokat mondani az RMDSZ vezetése, mert máig nincs egy kidolgozott autonómia- koncepció, melyet a világ elé lehetne tárni egy könyvecskébe, több nyelvre lefordítva. Én úgy gondolom, hogy nem elégséges, hogy formailag egy helyre tartozunk - merthogy magyarok vagyunk. Kell legyen köztünk egy lefektetett, megvitatott belsô egyezség, mely össze is tart. Ha nem tudjuk egyeztetni, hogy hogyan képzeljük el a romániai magyarság következô öt évét, azt, hogy mit kell tennünk, akkor marad a formaság. Legfönnebb külsô kényszer hatására marad meg, - például választások alkalmával, amikor azt mondja a becsületes magyar ember, hogy fogjunk össze, különben azok a többségi pártok le fognak gyôzni minket.
— Milyen a viszonya manapság az RMDSZ-nek az anyaországgal?
— Sajnos az RMDSZ csúcspolitikusai az utóbbi egy- két évben, különösen az 1998-as magyarországi kormányváltás után nem éltek kellôen azzal a lehetôséggel, hogy az anyaországban egy olyan kormány van hatalmon, amelyik fontosabbnak tekinti a határon túli magyarok helyzetét, mint az elôbbi. Ez a kormány nem feledkezik meg rólunk akkor sem, amikor az Európai Uniós tagságról tárgyal.
— Mi a véleménye az utóbbi SZKT ülésrôl?
— Eljárunk ennek az SZKT-nak az üléseire, ahol lehet egymást szapulni, elv- és szócsatározni, ahol különbözô határozatokat lehet hozni, hogy aztán ne tartsák be, és amelyeknek szinte semmilyen hatásuk nincs az erdélyi magyarság gondjaira. Egy ilyen ülésre nem úgy kellene beessenek az RMDSZ vezetôk, mint egy üres térbe, hanem azzal a határozott és jól körvonalazott céllal, mellyel a tagság küldené egy jól szervezett belsô választás esetén. Sajnos tíz éve húzódik a belsô választások kérdése, ha szó esik róla többen azt rebesgetik, hogy ezt nem lehet megoldani, ez haszontalan dolog. Én nem hiszem, hogy ez így lenne. Nem szabad tíz év után tovább folytatnunk a hallomás utáni, reflex- szerû politizálást. Meg kéne teremteni a romániai magyarság jövôképének lehetséges változatait. Nem elméleti, hanem gyakorlati politizálást kellene folytatni. Az RMDSZ tíz éve vázolt programjait a szórványmagyarság számára írták. Soha nem volt a tömbmagyarsághoz szóló programunk. Ez nagy hiba.
— Tárgyalókészség helyett az RMDSZ csúcsvezetése egyre agresszívebb és bizonyos csoportjait kizárással fenyegeti...
— Amikor az egységet újra kellene tárgyalni, akkor nem elküldeni kell az embereket, hanem meghívni a közös asztalhoz dolgozni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a közülünk valók bármilyen kis csoportjának a szolgálatát mellôzzük, csak azért, mert ôk néhány dolgot másképp látnak, mint a hivatalos vezérvonal.
Bágyi Bencze Jakab
Július 7-én, pénteken, az immár második alkalommal összehívott tanácsülésen nem került sor sem az alpolgármester – választásra, sem a szakbizottságok megválasztására.
A városi tanács második alkalommal összehívott alakuló ülésén csak az RMDSZ frakció tanácsosai vettek részt, az Udvarhelyért Polgári Egyesület egyetlen képviselôje sem volt jelen. Az UPE távolmaradásának okát közleményben hozta nyilvánosságra: "2000 július 4-én, az elsô önkormányzati alakuló ülésen a tanácsosi mandátumot igazoló bizottság RMDSZ-es tagjai négy jelöltünk mandátumát nem javasolta érvényesítésre, - hivatkozva az Udvarhelyért Polgári Egyesület állítólagos procedurális bejegyzési problémáira. Ezt úgy értékeljük, mint a szavazóink opciójának semmibevételét. Tartozunk annyival önmagunknak és Udvarhely polgárainak, hogy a kialakult helyzetet törvényes úton, végérvényesen tisztázzuk. Ezért a július 11-én sorrakerülô törvényszéki tárgyalásig nem kívánunk részt venni a tanács munkájában".Már az ülés kezdetén vita tárgyát képezte, hogy újabb alakuló ülésrôl van-e szó, vagy a július 4-i sikertelen tanácsülés folytatásáról. Iszlai József korelnök javasolta, hogy kezdjék meg az igazoló bizottság által megszavazott tanácsosok igazolását. Szász Jenô polgármester kijelentette, hogy nem az elôzô tanácsülést folytatják, hanem egy új alakuló ülést hívtak össze, ugyanakkor a 69-es rendelet értelmében, abban az esetben, hogyha az alakuló ülésen nincsen meg a 2/3- os többség (legalább 14 tanácsos), akkor az ülést el kell halasztani, törvényesen nem lehet a tanácsot megalakítani. "Szeretném tudatni, hogy a polgármesternek az a feladata, hogy törvényesség szempontjából felügyelje a tanács munkáját, törvénytelen dolgokhoz nem adjuk a nevünket" - összegezte Szász Jenô. Iszlai József elnök a helyhatósági törvény 14/4- es cikkelyére hivatkozva törvénytelennek nyilvánította a polgármester közbelépését: a tanácsosok mandátumának igazolása a jelenlévô tanácsosok többségi szavazataival történik - fogalmazta meg. Válaszként Szász Jenô polgármester ismertette a július 5-én megjelent, 77-es számú prefektusi rendeletet, amelybôl kitûnik, hogy újabb alakuló ülésre hívta össze a városi tanácsot a prefektúra. A polgármester beszédét a díszterem karzatán helyet foglaló közönség hangos üdvrivalgással fogadta, ugyanakkor különbözô bekiabálások hangzottak el: "nem ismerik a törvényt"... Romfeld Mária Magdolna, a prefektúra képviselôje a nyilvánosság elôtt elismerte az elôzô ülésen történt tévedéseket, kihangsúlyozva, hogy 11 éves pályafutása során nem került hasonló helyzetbe, mint ami városunkban alakult ki, ahol az emberek "nem tudnak kommunikálni".A három nappal ezelôtti ülést nem kellett volna berekeszteni, hiszen a teremben maradt tanácsosoknak kötelességük lett volna igazolni az igazoló bizottság javaslatát, azt, hogy milyen személyek kerülhetnek fel a listára - nyilatkozta.A civilizált(abb) tanácskozás reményében a vitát követôen a tanács többségi szavazattal zárt ülést rendelt el, a meghívóval nem rendelkezô személyeknek el kellett hagyniuk a tanácstermet, rövid idôn belül azonban a sajtó képviselôit visszainvitálták az ülésre. Ezt követôen az önkormányzati képviselôk igazolása következett, az RMDSZ-frakció összesen 17 tanácsos mandátumát fogadta el, a frakció összes (13) jelöltjét, valamint az UPE négy képviselôjét. Nem igazolták Molnos Zoltán, László János, Orbán Árpád, valamint Szabó Attila mandátumát. Ezután a korelnök szavazás alá bocsátotta a határozatot, amellyel elfogadottnak tekintik a 17 tanácsos igazolását (az UPE azon négy képviselôjét is, akik nem tették le az esküt), a határozat elfogadása ellenszavazat nélkül megtörtént. A 13 jelenlévô tanácsos eskületétele után a korelnök kijelentette, megalakultnak tekinti a városi tanácsot, majd szorgalmazta a jelenlévôknek, tegyék meg javaslataikat az alpolgármester személyét illetôen. Bondor István Dombi Dezsôt javasolta a tisztségre, aki azonban kijelentette, hogy függesszék fel az ülést, annak érdekében, hogy mûködôképes legyen a tanács szükség van a 2/3-os többségre, ebben a felállásban nem lehet rátérni az alpolgármester választásra - foglalta össze. Romfeld Mária megerôsítette: a tanácsosok igazolásához elég az egyszerû többség (fele plusz egy) jelenléte, ellenben ahhoz, hogy az elsô tanácsülést meg lehessen tartani szükséges a négy UPE-s képviselô eskületétele. Amint a távolmaradt négy önkormányzati képviselô is leteszi az esküt, lehet folytatni a napirendi pontok megtárgyalását. Az elsô tanácsülés összehívását a megválasztott képviselôk 1/3-a, illetve a polgármester kezdeményezheti. Az önkormányzati képviselôk elfogadták a törvényes álláspontot, az ülést felfüggesztették. Ezt követôen Balázs Piroska bejelentette: lelkiismereti okok miatt kilép az RMDSZ frakcióból.
Szász Emese
A tanulmány elsô részében említést tettünk a napjainkban tapasztalható globális humán krízisrôl. Ez a fejlett országokban és Észak- Dél, illetve Nyugat-Kelet viszonylatban tapasztalható, elsôsorban a növekvô elszegényedésben és a bûnözésben mutatkozik meg. A globális természeti környezet pusztulása a krízis másik jele. A háttérben egy minél nagyobb fogyasztást hirdetô gazdasági filozófia, és az ezt szolgáló gazdasági világrendszer és a tôkés társaságok állnak.
A nyitott térségek vége. Cowboyok egy ûrhajóban.
Mit hibáztunk el? Miért vált a beteljesíthetô álom rémálommá? Kenneth Boulding 1968-ban megjelent tanulmányában úgy véli, problémánk abból ered, hogy a határtalan, nyitott térségek cowboyaiként viselkedünk, miközben valójában egy érzékeny egyensúlyú, életbentartó rendszerrel ellátott, élô ûrhajóban lakunk.Boulding hasonlata alapvetô igazságot világít meg. A modern társadalmak cowboy módon gazdálkodnak egy ûrhajóvá lett világban. A természet bôségét és hulladék- eltakarító kapacitását még mindig korlátlannak tekintjük; az erôseket tiszteljük, és a haladást fogyasztásunk véget nem érô növekedésével azonosítjuk. Cowboyokként élni egy ûrhajóban tragikus következményekkel járhat: a rendszer a túlterhelésre csökkenô életfenntartó teljesítménnyel reagál; a legénység tagjai között éles verseny keletkezik az életben tartó szolgáltatások csökkenése miatt.Hogyan jutottunk el idáig? Amikor az iparosítás meghaladta az egyes országok erôforrás korlátait, akkor ezek a saját határaikon kívül szerezték meg azt, amire szükségük volt, általában a nem iparosodott népek erôforrásainak gyarmatosításával. Napjainkban is ugyanez történik, azzal a különbséggel, hogy ma már a fejlett országok nemcsak erôforrást importálnak, hanem exportálják is hulladékaikat és az igen nagy szennyezéssel járó iparágaikat, a planetáris ökorendszer pedig már jól mérhetôen, globálisan, azaz mindenkit érintve reagál. Gondoljunk csak a sokrétûen káros üvegházhatásra és az ózonernyô elvékonyodására. A fogyasztás növekedésének végsô határát talán a rendelkezésre álló napenergia felhasználása jelenti, az egyetlen valóban megújuló és nem szennyezô energiaforrásé. Ennek a jelentôségét a növényi és állati élet közötti különbséggel lehet megvilágítani. A növények a napenergiát fotoszintézissel képesek befogni és átalakítani tárolható formába. Az állatok - beleértve az embereket is - erre nem képesek. Így tehát az állatok, még a húsevôk is, táplálékukat illetôen végsô soron a növényi élet eme jellegzetes adottságától függnek. Egy 1986-os felmérés szerint, az emberiség a növényekben megkötôdô napenergiának közvetve vagy közvetlenül már a 40%-át használja.
Fogyasztás, népesség igazságosság
Már eddig is túl sok vitának voltunk tanúi, melyek során, a gazdag országok képviselôi a szegények népességnövekedését kárhoztatták, és nem voltak hajlandók a túlfogyasztás és az egyenlôtlenség problémájáról tárgyalni, a szegény országok képviselôi pedig a túlfogyasztást, az egyenlôtlenséget kárhoztatták és a népességnövekedés megvitatását utasították el. Egy betelt világban a fogyasztás, a népesség és az igazságosság elválaszthatatlanul összekapcsolódik, és rendszerszemléletben kell vele foglalkoznunk. Hogy ez miért nem sikerült, annak egyik oka, hogy a fenntartható erôforrás-használatra nem tudtunk kimunkálni megfelelô számbavételi rendszert.Az egyik ilyen mutató az egy fôre esô éves szén- dioxidfogyasztás lehetne. Ez az Egyesült Államokban 19,5 tonna, Hollandiában pedig 12 tonna. A globális felmelegedés csökkentésére javasolt mutatók teljesítéséhez a világ egy fôre jutó, fosszilis energiahordozókból származó széndioxid kibocsátását 2010-re 4 tonnára kellene csökkenteni. Ha teljesítésének terhét igazságosan osztanánk el, akkor 2010-ben minden ember legfeljebb egy liter szénalapú üzemanyagot fogyaszthatna el naponta. Egy holland személy elôtt a következô választási alternatívák állnának: naponta 24 km autóval, 50 km busszal, 65 km vonattal vagy 10 km repülôgéppel. Akik számára az egyedüli közlekedési lehetôség a gyaloglás, az ilyen normák fényûzôknek tûnhetnek. Mindazonáltal kijózanítók mindazok számára, akik hozzászoktak, hogy életük nagy részét gépkocsikban, repülôgépeken, buszokon és vonatokon töltsék. Még kiábrándítóbb, ha hozzáfûzzük, hogy ebben az egy literben nemcsak a közvetlen személyes utazásra fordítható üzemanyag foglaltatik, hanem a fogyasztásunkra szolgáló termékek és dolgok elôállításához, szállításához és értékesítéséhez szükséges üzemanyag is, vagyis olyan környezeti terhelés, melyet közvetlenül sosem látunk, és így hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni.Teljesen világos, hogy ha a Föld fenntartható természeti javaiból a Föld jelenlegi népessége egyenlôen részesedne, akkor valamennyiünk szükségleteit ki lehetne elégíteni. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy fizikailag lehetetlen, még az új technológiák teljesítôképességére vonatkozó legoptimistább feltevések mellett is, hogy a világ, akárcsak megközelítôen is, Észak-Amerika, Európa és Japán szintjén fogyaszszon. Egyes számítások szerint 1-2 milliárdos népességnél a Földön biztosítani lehetne az 1995-ös egy fôre jutó európai fogyasztást. Az 1-2 milliárdra való népesség-csökkentés súlyos társadalmi, gazdasági és politikai problémákat jelentene, nem beszélve arról, hogy soha nem látott tudatosságot feltételezne a bolygó minden lakójától. De vajon a 12 milliárdra (a mai kétszerese) vagy még nagyobbra való gyors népességnövekedés nem jelentene-e, nem fog-e jelenteni ennél még nagyobb gondokat.
Talán nincs még egy, a modern politikai kultúrába mélyebben beágyazódó gondolat, mint az a nézet, hogy a gazdasági növekedés a legfontosabb emberi igények kielégítésének a kulcsa, beleértve a szegénység csökkentését és a környezetvédelmet is. Aki a növekedés környezeti korlátairól merészel beszélni, azt kockáztatja, hogy nyomban szegényellenes vészmadárnak minôsítik. Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok?1954-ben R. A. Butler angol pénzügyminiszter beszédet mondott a Konzervatív Párt konferenciáján, és ebben kiemelte, hogy 3%-os évi gazdasági növekedés 1980-ra megduplázná az egy fôre jutó nemzeti jövedelmet, és minden férfit, illetve kétszer olyan gazdaggá tenne, mint apjuk volt az ô korukban. És lôn. A brit parlamentben a baloldal és jobboldal közti harc a költségvetési torta elosztásáról megszûnt. A figyelem a torta nagyságának növelésére irányult. 1989- ben Richard Douthwaite közgazdász bizonyítékokat kezdett gyûjteni arról, hogy milyen elônyei voltak Britanniában az egy fôre esô nemzeti jövedelem megkétszerezôdésének:"A problémák csak akkor kezdôdtek, amikor megkíséreltem meghatározni, hogy melyek ezek az elônyök, különösen mivel csakhamar nyilvánvaló lett, hogy csaknem valamennyi társadalmi mutató romlott a próbálkozás harminchárom éve alatt. A krónikus megbetegedések nôttek, a bûnözés nyolcszorosára emelkedett, a munkanélküliség felszökött és sokkal több házasság végzôdött válással. Szinte kétségbeesetten kerestem a veszteségekkel szembeállítható hozamokat, mely veszteségekrôl úgy gondoltam, hogy a növekedés számlájára írhatók. (...)Végül feladtam. A bizonyítékok súlya nyomasztó volt: a növekedés feltétel nélküli hajszolása társadalmi és környezeti csapásnak bizonyult. A folyamat során létrehozott csaknem valamennyi erôforrástöbbletet az egyre hatástalanabbul mûködô rendszer emésztette fel. Az új gazdagságot rakodólapokra és hullámpapírra, nem visszaváltható palackokra és gyûrûnyitós dobozokra fecsérelték. Építettek repülôtereket, szupertankereket és trélereket, autóutakat, felüljárókat és többszintes parkolóházakat. A növekedés lehetôvé tette, hogy a banki, biztosítási, tôzsdealkuszi, adóbehajtási és számvevôi szféra harminchárom év alatt 493 ezerrôl 2,475 millióra növelje alkalmazottai számát. Finanszírozta több mint hárommillió ember toborzását a munkanélküliek seregébe. Ezek után már nagyon kevés maradt a pozitívabb vivmányokra."Mint a fentiekbôl és más, helyszûke miatt nem közölt világstatisztikákból kitûnik, a növekedést mérô gazdasági mutatók hamisan mérnek. Amit a GNP (bruttó nemzeti jövedelem) növekedésnek mutat, annak jelentôs része az alábbiak eredménye: amit eddig a háziasszonyok és helyi közösségek pénz felhasználása nélkül termeltek, azt most megvásárolják; a természeti erôforrás-készletek —erdôk, halállomány, olaj- és ásványkincstartalékok — kimerítése messze a megújítási rátája felett; jövedelemnek számoljuk el azokat a költségeket, melyek a növekedés következményei elleni védelemmel kapcsolatban merülnek fel. Ez utóbbira példa: az Exxon Valdez tankhajó által Alaszka partjainál okozott olajszennyezôdés felszámolásának költségei és a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni terrorista robbantás helyreállítási költségei egyaránt a gazdasági eredmény növeléséhez való nettó hozzájárulásként kerülnek számbavételre. Ezzel a torz logikával az emberek a környezet szempontjából tragikus katasztrófákat gyakran mint a gazdaság számára jó dolgokat veszik számításba.Mikor tekinthetjük a növekedés bizonyos eseteit jó dolognak? Paul Elkins angol közgazdász így fogalmaz: ha kimutatható, hogy a növekedés eredendôen értékes és hasznos javak és szolgáltatások termelésével jött létre; ha kimutatható, hogy ezek a javak és szolgáltatások a társadalomban széles körben megoszlanak; és bizonyítható, hogy ezek az elônyök meghaladják a növekedési folyamatnak a társadalom más részeire gyakorolt káros hatásait.Jólétünk szempontjából gyakran sokkal fontosabb, hogy a gazdasági torta hogyan van szétosztva, mint a torta abszolút nagysága. Az ENSZ vizsgálatai azt mutatják, hogy nem szüksé-ges ehhez nagy gazdasági teljesítmény. Például Szaud-Arábiában az írni-olvasni tudók aránya alacsonyabb, mint Sri- Lankában, noha az egy fôre jutó nemzeti jövedelem tizenötször magasabb. Ha a jövedelem szétosztásában annak van elsôbbsége, hogy az embereket megfelelô élelemmel, ruházattal, tiszta vízzel, egészségvédelemmel, alapvetô közlekedési eszközökkel, oktatással és a középszintû élethez szükséges más berendezésekkel lássák el, akkor a legtöbb ország saját hatáskörébe tartozik ennek megtétele. Számos esetben ez csak valamivel igényelne többet, mint a jelenleg katonai célokra fordított erôforrások újraelosztását.
(Fenti cikk teljes egészében David C. Korten Tôkés társaságok világuralma címû könyve alapján készült. Megjelent 1996-ban Budapesten)
Cs. J. István
A büntetôeljárási törvénykönyv szakaszai elôírják, hogy abban az esetben, ha valakit jogtalanul ítélnek el, illetve tartóztatnak le, kártérítésre jogosult.Ennek feltétele egy jogerôs bírósági döntés, amelynek alapján valakit elítélnek jogerôsen, illetôleg letartóztatnak. Ehhez szükségeltetik egy újabb jogerôs ítélet, amelyben megállapítják, hogy a bûncselekményt nem az elítélt követte el, illetve a bûncselekmény nem létezik. Ezen feltételek mellett az állam kártalanítja a kérelmezôt. Mindkét esetben, a jogtalan elítélés és a jogtalan letartóztatás esetén is jár a kártérítés. Mint már írtuk, a kártalanításnak feltétele a jogerôs bírósági ítélet, amelyben megállapítják a bûncselekmény hiányát, illetve azt a tényt, hogy a bûncselekményt nem az ítélet követte. Ugyanis hazánkban a büntetôjogi felelôsségrevonás egyetlen és kizárólagos alapja a bûncselekmény elkövetése.Mindezek mellett még szükséges az is, hogy az elítélt semmilyen módon ne járuljon hozzá az "igazságügyi tévedéshez". Ugyanakkor kell létezzen egy anyagi jellegû kár ezzel kapcsolatban.Az ilyen jellegû kéréseket az elítélt kezdeményezheti, halála után azon személyek kezdeményezhetik, illetve folytathatják, akik az eltartásban voltak. Alperesként az ÁLLAM szerepel, képviseletét a Pénzügyminisztérium látja el.A kérésnek tartalmaznia kell azon elemeket, amelybôl kitûnik a jogtalan elítélés, illetôleg letartóztatás, valamint az a tény, hogy a kérelmezô teljesíti a törvény által elôírt feltételeket.A kérést egy éven belül kell beadni azon ítélet jogerôre emelkedésétôl számítva, amelyben megállapítják a jogtalan elítélést avagy letartóztatást.A kérést a megyei törvényszékre kell beadni. Az illetékes az a megyei törvényszék, amelynek körzetében a kérelmezô lakik.Nem gyakoriak az ilyen jellegû perek.Ezekben a perekben az anyagi jellegû kártérítés mellett lényeges és érdeklôdésre számottartó kérdés a NEM ANYAGI JELLEGÛ követelések rendezése, megítélése, ugyanis hazánkban is van lehetôség a nem anyagi jellegû kár megtérítésére.
Nagy Zoltán,
ügyvéd
Tíz napon át kétezren dolgoznak azért, hogy augusztus 2-9. között hét napra felépüljön minden, ami szükséges egy város mûködéséhez. 14 km kábelt és 1 km vízvezetéket fektetnek le, telepítenek 447 db WC-t, 138 db zuhanyzót, postát, közértet, és persze a legfontosabbat: 994 nm színpadot.A Pepsi Sziget zenei színpadain túl mûködik még színház, mozi, egyetem, óvoda, sôt, még saját Pepsi Sziget napilap és tv-híradó is, mindez azért, hogy közel háromszázezer Szigetlakó otthon érezze magát Európa legszínesebb fesztiválján. VendéglátásA Pepsi Sziget idei vendéglátási rendszerében nagyobb választékra, több ülôhelyre számíthatnak vendégeink. Új étterem- övezetet hozunk létre a régi kemping egy részén, ahol új, hangulatos hellyel bôvül a Sziget. Ezzel egyidôben megszüntetjük a Fô utcán sorakozó büféket, amelyek akadályozták a forgalmat, illetve a rendelkezésre álló szûk helyen nem megfelelô színvonalon tudtak csak kiszolgálni. Tovább bôvül a Nemzetközi Étteremlánc, így 2000-ben a mexikói-chilei, arab, olasz, kínai, bolgár, orosz, erdélyi-magyaros és cseh konyha mellett már uruguay-i és argentin ételeket is megkóstolhatnak a Szigetlakók. Ugyancsak a választékbôvítés jegyében mûködik az idei Szigeten elôször vegetáriánus étterem is. SzámadatokAz 1999-es Pepsi Szigeten 500800 korsó sör, több mint 50 ezer liter bor, 8000 liter tej és kakaó, 3600 joghurt, 1800 tejföl, 600 kg trappista sajt fogyott el. A hamburgerfalók összesen 37000 db hambur-gerbucit ettek meg, de elfogyott 7000 kg kenyér és 45000 db zsemle is.
Minden magára valamit adó punk kívülrôl énekli a Here Comes Alex címû örökbecsût, amelyet a Mechanikus narancs egyik fôszereplôje ihletett meg. Az elôadó nem más, mint Németország egyik legnépszerûbb és legpatinásabb zenekara, amelyik az idei Sziget illusztris vendége lesz, már amennyiben a patina jelzôt ildomos használni egy düsseldorfi punkzenekar esetében. A nyolcvanas évek elején alakult Toten Hosen (két düsseldorfi punkcsapat, a ZK és a KFC egyesülésébôl) a dallamos, de energikus punkzene germán meghonosítójának számít, amely az évek során a kis klubokból az arénákig küzdötte fel magát. Az a fajta punkzene ez, amelynek népszerûsége az utóbbi években korántsem csökkent a Németország - Kalifornia tengelyen, így lehet ismert és kedvelt a Toten Hosen egy Los Angeles-i deszkás, valamint a Bad Religion vagy Goldfinger egy hannoveri tarajos számára. Számos album elkészítése után Campino (Andreas Frege) énekes, Breiti (Andreas Breitkopf) gitáros, Kuddel (Andreas Von Holst) gitáros, Andi (Andreas Meurer) bassuzsgitáros és Wölli (Wolfgang Rohde) dobos 1992-tôl angol nyelven is megjelentet lemezeket, illetve a német nyelvterületen túl a világ angolszászabbik részein is rendszeresen felszántják a színpadot kimeríthetetlen energiájukkal.
A Leedsben mûködô, de részben bradfordi származású Chumbawambát afféle népi hôsök gyülekezetének tartják a britek. Chumbáék, akik 1983 óta koncerteznek, 1997-re teljes mértékben magukévá tették "a cél szentesíti az eszközt" elvét, és így ma már kétségtelenül ok a világ leghatásosabb anarchopunk társulata: súlyos ideologizáltságukat popköntösbe rejtik és egy mammutcéggel terjesztik magukat, így üzenetüket a slágerlista tetejérôl plántálják be a lehetô legszélesebb közönség tudatába, mint a Tubthumper kétélû lemezcímében szereplô hordószónok, ha sikerül a hordója elé csalnia egy élôben közvetítô SkyNews- stábot. A világméretû áttörést meghozó, többmillió példányban fogyó Tubthumper címû 1997-es lemez rockdalait aktuális dance- elemek járták át, miközben a slágerszövegekben továbbra is zajlott a felforgatás: a világmegváltó elhatározások alkoholban oldódnak fel, a nép folyton elfelejti, hogy a munkáspárt se jobb, mint a konzervatívok, a háziurak mocskok, a szakszervezet korrupt, a másság üldöztetik, nyilvánuljon meg bármilyen formában is, a hagyományos nôi szerepek szûkek, a kisvárosok korlátoltak, az angol osztálytársadalom udvariasan mosolyog, de rohadt rasszista. A négy fô énekes szereposztása plusz ízeket hoz, a zenészek perfektek, a samplertôl sem félnek, a trombita pedig kifejezetten gyönyörû kiegészítô náluk. A 2000 áprilisában megjelent WYSIWYG (az "azt kapod, amit látsz" angol verziójának rövidítése) kissé visszavesz az elektronikai kísér(l)etbôl, hiszen érezhetôen a zeneileg maradibb amerikai (és ezáltal a világ) piacra van célozva, de ideológiájában nem kevésbé radikális, dalaiban pedig talán még slágeresebb is, mint világsikerû elôdje volt.
Ha - tegyük fel - az amerikai Apollo programot nem állítják le annak idején, és 1999-re eljut a 440. számú ûrhajó fellövéséig, nem elképzelhetetlen, hogy a nevet bitorló brit zenekart küldték volna a Holdra, azzal a küldetéssel, hogy egy kis zsongást vigyen égi kísérônk sivár életébe. Mivel a dolgok nem így alakultak, az 1989-ben az angliai Liverpoolban alakult Apollo 440 legénységének maradt továbbra is a földlakók bezsongatása és megtáncoltatása. Nem nagy kunszt ez nekik, hiszen tízéves gyakorlatuk van benne. Ezalatt megjelentettek három albumot - a ‘94-es, technósan rokkoló Millennium Fever-t, amelynek címe csak tavaly vált aktuálissá, a ‘97-es, nagyívû, eklektikus Electro Glide In Blue-t, és legutóbb a tökéletes rock-dance hibrid Getting’ High On Your Own Supply-t, -, írtak több világslágert - mint az annak idején NBA-himnuszként új életre kapó Astral America, a Blue Oyster Cult - örökzöld Don’t Fear The Reaper techno feldolgozása, a Gene Krupa dobpergéseivel megbolondított Krupa, a Van Halen gitárriffet jungle-ba kergetô Ain’t Talkin’ Bout Dub, vagy az új lemezrôl a Stop The Rock -, készítettek kismillió remixet - a Deep Foresttôl Lenny Kravitzen át a U2-ig -, Playstation soundtracket (Rapid Racer), filmbetétdalt (Lost In Space), tisztelegtek a Depeche Mode elôtt (I Feel You - a DM For The Masses lemezen), szert tettek a billentyûs mágus Keith Emerson egyik ôsöreg Moog szintetizátorára (!), közben pedig folyamatosan turnéztak, és ennek eredményeképpen az eredeti mag - Howard és Trevor Gray és Noko - bármilyen környezetben ütôképes, egy rugóra járó, nyolctagú zenekarrá (további tagok: Mary Mary ének; Harry K dj.; Kenny Cougar basszusgitár; Cliff Hewitt és Kodish dobok) bôvült. Egyszóval: pörögtek, mint télen a gázóra. A Szigeten egyszer már kikötöttek, ‘98-ban, most újult erôvel újráznak - de vigyázat: ezek a fiúk ráznak!
Hogyan juthatunk el a Szigetre?
A Pepsi Sziget 2000-re május 11-tôl árusítanak hetijegyet Magyarország-szerte jegyirodákban, valamint nagyobb lemezboltokban, butikokban, ifjúsági házakban, klubokban. A hetijegy ára augusztus 1-jén 24 óráig 9000 Ft, a helyszínen pedig 10 000 Ft. Napijegy idén is csak a helyszínen kapható, ára 2000 Ft.
Nyár volt, s a sörnek volt keletje akkor is, de milyen sörnek?"A Székelyföldön sok olyan sör kerül forgalomba, mely nem idevaló gyártmány, pedig Bürger Albert marosvásárhelyi sörfôzdéjében olyan sör készül, mely bátran vetekedhetik a kôbányaival avagy bármely más külföldi gyártmánnyal. Kérjük ennélfogva a nagyérdemû közönséget a székely ipart pártolni és a vendéglôben csakis marosvásárhelyi sört követelni." - hangzott a felhívás. Mindezt "Pártoljuk a hazai ipart" jelszó jegyében. Ezen jelszóról szólt Hegedüs miniszter székelyföldi látogatása is, amelynek során útja során Udvarhelyt is idôzött. A magát székelynek tartó miniszter azzal a szándékkal jött - s ezért nagy lelkesedéssel fogadták -, "hogy elhárítsa a gyáripar akadályait és fellendítse a kézmû és háziipart." Az udvarhelyiek készültek fogadására. Iparkiállítással várták, amelyen a minisztert Hargita Nándor, szakiskolai igazgató vezette. Itt tekinthette meg a készülô Orbán Balázs szobrokat, valamint Harmath Ödön tervezte kereszténységi millenniumi emlékszobrát. Ez alkalommal nyújtottak át az iparosok Solymossy Endrével az élen egy petíciót melyet a miniszter alaposan elemezni ígért."Túl estünk tehát - írta az Udvarhelyi Hiradó - azon a miniszteri látogatáson, a melyhez jövônket, boldogulásunkat fûztük.Az országot járó és mindig csak hazáját szolgáló miniszter rövidre szabott idôzése alatt bizonyosan meg tudta magának figyelni azon orvoslásra váró állapotokat, amelyet csak a legjobb akarattal lehet annak nevezni.Útja diadalút volt az egész megyén keresztül; a nép ezrei kisérték áldással, mivel ô benne látják azt, aki feladataival tisztában van s felfedezte vármegyénket a boldogulás számára ! . . Az említett kiállítást a sajtó is kielemezte kiállítási reminiscenciák cím alatt. Szó esett benne a vidék decentralizációjáról, az udvarhelyi iparosokról és sok egyébrôl. Hadd idôzzünk el nála."A Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter látogatása alkalmából rendezett iparkiállítást 4-én zárták be, hogy ismét jó hosszú ideig ne adjanak életjelt magukról iparosaink.Bármennyire optimisták is kívánunk maradni, a kiállításról szerzett impresszióinkat nem mondhatjuk valami kielégítônek. Örömmel konstatáljuk iparunk mobil állapotát, de ugyanekkor nem hagyhatjuk szó nélkül, bár rövidre összefoglaltan is, azokat a hiányokat, amelyeket ott alkalmunk volt tapasztalni.Mindenesetre kedvezô ómen az iparunkra nézve, hogy egy pár hét lefolyása alatt, iparosaink ennyire tudták és ilyen számban magukat bemutatni a nagy közönségnek, amely bizony csak ott vette észre, fedezte föl, hogy igen sok olyan iparcikk van már megyénkben meghonosulva, amelyért eddig, ha nem is külföldre, de mindenesetre a fôvárosba volt utalva.És éppen ez a baj. Mert Budapest elérte a centralizációnak azt a magas fokát, hogy legfôbb, komoly szükségét érezzük különösen ipari téren most már az okszerû decentralizációnak. Az ország fôvárosa most már olyan moloch, a mely magába nyeli az egész vidéket, amely szabályozza a vér keringését, hovatovább azonban beállhat a veszedelem, hogy az ország szívébôl az ország nyûge is lehet, mely magába szív minden nedvet és sorvasztja a vidéket.Elvégre is foglalkozás dolgában a vidék is megszûnt éppen falu lenni s így például városunknak is elég jelentékeny az ipara, a kereskedelme is, sôt, ha megszûnnék az elôítélet, még fejlettebb is lehetne, mivel iparosaink félreismerhetetlenül ráadták magukat a tanulásra, aminek eredménye némely iparágnál valóban meglepô is; dolgozni is dolgoznak - s itt csak a józan életû, szorgalmas iparosokról eshetik szó - hisz látjuk azt mindnyájan, hogy mily erômegfeszítéseket tesznek egzisztenciájukért, mily küzdelembe, fáradságos munkába kerül a mindennapi megszerzése.De hát egyenesen parancsoló szükség az iparnak az ország széles területére, de kiváltképpen a szélekre való szétültetése. Ezért tartjuk végtelen becsesnek a Hegedüs Sándor terveit és törekvéseit, a melyek az iparfejlesztést vidékünkön keresik. A magyar ipar a magyar vidéknek való. A termelést decentralizálni kell a nyersanyag elosztása szerint."
Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszternek városunkban leendô látogatása alkalmából rendezett iparkiállítás július 8-án délelôtt nyílt meg s négy egymás utáni napon állt a közönség rendelkezésére. A kiállításon 202 kiállító vett részt"E kiállításon, mint legfejlettebb iparág kétségtelenül a bôripar volt a legnagyobb számban képviselve, mivel úgy kordoványosaink, mint cipészeink elismerésre méltó dolgokat állítottak ki, amely magának a miniszternek is magára vonta magas figyelmét. Különösen a cipô ipar vett nagy lendületet az utóbbi idôben s habár árakban a pesti árakkal versenyez, az bizonyos, hogy kiállításra is szinte úgy megüti a mértéket. Nem úgy vagyunk asztalosainkkal. Ez az iparág volt a kiállításon a leggyengébben képviselve. Mindössze egyetlen egy csinos dolgot láttunk s az sem városunkból lett kiállítva. Pediglen ez olyan iparág, amelyben, ha iparosaink kellô szorgalmat fejtenének ki, igen szép piacot teremthetnének annak.Hisz szomorúan konstatáljuk azt nap-nap mellett, hogy az öszszes bútorszükségletét idegen helyrôl hozatott bútorokkal fedezi a közönség. Ezek a gyárilag elôállított silányságok, amelyek csak furnérjukkal mutatnak - amelyrôl az avatatlan szem megítéli. A többi aztán lehet pocsékság: a fától a munkálásig, és lehet takarékoskodni mindenen: a szegtôl az enyvig A hitvány bútor nedves fája az elsô télen öszszerepedezik. Az eresztékek tágulnak, a szekrény szétesik, a pohárszéknek bedôl az oldala. Az ember ilyenkor megnézegeti a bútorát és azt látja, hogy még az a rongy fenyôfa is gyalulatlan mindenütt, a hol valami fedi.Miért nem tudnak ebben az asztalosok konkurálni, amit anynyival is inkább meg kellene tenniök, mivel tudtunkkal ez az ipar itt minálunk meglehetôsen ki van fejlôdve. És mégis mit kellett tapasztalnunk? Az asztalos ipart mindössze egy asztalos inas képviselte egy alaposan ízléstelen asztallal!Így voltunk a fazakas iparral. Sehol egyetlen egy ízléssel elkészített tárgy. Ellenben a lakatos, kerekes és nyerges iparról csak elismeréssel szólhatunk, habár az árak egyes daraboknál oly magasak voltak, mintha nem is eladásra lettek volna szánva. Szépen volt a háziipar képviselve, csak aligha akadt volna egy-két darabnál több, amelybôl nagyobb megrendelést lehetett volna tenni s így hát ennek értéke vajmi csekélyre redukálódott. A szabó és több más iparágakba tartozó cikkek meglehetôs számmal voltak képviselve; ezek közül a mûszövészet vált ki különösen, a melynek készítôje, ifj. Rápolthi Károly valóban dicséretet érdemel.Sokat emelt természetesen a tárgyak értékén azoknak csínnal való elhelyezése, a melyért Harmath Ödön szakiskolai tanárt illeti az elismerés, míg Maráth, szintén szakiskolai tanár, a tárgyak felvétele körül szerzett érdemet.Ami pediglen a kiállítás látogatottságát illeti, arról sajnos, nem szólhatunk elismerôleg, mivel közönségünk meglehetôsen visszatartotta magát annak megszemlélésétôl, amit igyekszünk a - melegnek felróni."
S ha nyár volt, szó esett a fürdôkrôl is
A legjobb szénsavas vasas gyógyfürdô Erdélyben — szólt a reklám:Fôévada tart június hó 14-tôl szeptember hó 2-ig. tart. E fürdô Udvarhely megyében a sz.-udvarhelyi vasútállomástól 16 km. távolságban havasi kristálytiszta patak összeszakadásánál, egy fenyves erdôktôl dúsan körülvett szélmentes szép völgyben fekszik.Van 5 szénsavas vasas ívó gyógyforrása, melynek vize sápadtság, vérszegénység s ezen alapuló idegbetegségek esetében, valamint a légzô és emésztô szervek hurutjainál biztos hatású, kellemes ital, van 2 nôi és 2 férfi tágas, hideg uszodája és égy gôzfûtéssel berendezett több-szakaszú kényelmes meleg szénsavas vasas fürdôje.E fürdôk jeles gyógyhatásúak köszvény, idegzsába, ideggyengeség ellen, de különösen speciális gyógyhatásúak nôi alhasi, u. m. petefészek; méh hüvely és hólyag megbetegedéseknél. Mint magaslati gyógyhely - kellemes, egyenletes hômérsékletû, fenyôillattal vegyült pormentes levegôjével - versenyez bármely honi fürdôvel.Légkúra gyanánt tüdôvész, tüdô, mell, hashártya megbetegedések, rekedtség, hörghurut, sápkor, nehéz lélegzés eseteiben biztos gyógyhatású.Van állandó újonnan választott fürdô-orvos, most engedélyezett szabályszerûen felszerelt gyógytár, postahivatal.Távírda 4 km távolságban Szt.- Oláhfaluban. A lakszobák ára szolid.Fôbérlô és vendéglôs Gáspár Sándor, kinek jó hírû, szolid konyhája ismeretes, ô gondoskodik naponta kétszer pontos bérkocsi összeköttetésérôl a sz.-udvarhelyi vasúti állomással. Mindennemû megkeresésre és prospektussal készséggel szolgál és elôjegyzéseket a szobák, bérletére szívességbôl teljesít Udvarhelymegye (Udvarhelyi járás) fôszolgabírája Dr. Demeter Lôrinc úr, ki egyúttal fürdôbiztos is."
"Ha tetszik nézzék uborka-témának ezt a kérdést, melyrôl már annyit írtak a lapok s amelyrôl még annyit fognak írni, ha egyéb dolguk nincs. Erre a célra alkalmas csak a nagyon fontos és nagyon nehéz téma lehet. Minden értelemben a fürdô- kérdés is az uborka-saisonra tartozik.A magyar társadalom a világ legfürdôzôbb társadalma, a magyar fürdô pedig a világ legelhanyagoltabb fürdôje. Ismerjük az okokat. Se kényelem, se olcsóság, se tisztesség nem találtatik a magyar csuda-források körül. Aki egyszer valahol volt, többé nem teszi oda a lábát. A fürdô pedig azt mondja, lenne ô olcsóbb, is kényelmesebb is, ha volna akkora forgalma, amibôl megtehetné. Hogy ez circulus vitiosus, amelybôl a fürdônek kellene kezdeményezôleg kigázolni, elôlegezvén a publikumnak azt a kényelmet és olcsóságot, melyet aztán az így odavonzott közönség tenne hasznos befektetéssé, azzal is körülbelôl tisztában vagyunk. Nemcsak mi, nemcsak a publikum, hanem maguk a fürdôtulajdonosok is.Csakhogy ôk ebbôl egészen más konzequenciat vonnak le mint mi. Szerintünk a fürdô, mint üzleti vállalat, tôkebefektetéssel lendítsen a dolgon, szerintük pedig a fürdô a hazai idegenforgalom és a közegészségügy egy faktora, mint , ilyen, közügy, így tehát adjon az állam szubvenciót.Ez az örökös refrain, melyre nálunk minden kihegyezôdik. Szubvenció. A kormány dolgozik is már egy fürdôjavaslaton, ez a törvény természetesen igen hasznos lehet, de a legjellemzôbb paragrafusa, melynek kedvéért a többi készül, mégis csak az, melyben a szubvenció nagyságáról van szó.Pedig oly egyszerû, oly biztos vállalat a fürdô, persze szubvenció nélkül. Mert a szubvenció nemcsak ingyen pénzt jelent, hanem állami befolyást, már pedig amilyen hasznosnak találják az érdekeltek az állam pénzét, anynyira nyûgösnek tapasztalják majd, az állam beleszólását...Egyebekben pedig, kellô szakismeret és kellô energia mellett, a magyar fürdô leglukratívabb vállalat, mely befektetésre csábíthat. Hányszor zengték már dicsôségét a magyar tájak szépségének, a magyar vizek gyógyító hatásának. Lehetne nekünk külön Karlsbadunk, külön Gleichenbergünk, lehetne Gasteinünk, sôt Lindewiesenk is csak európai kezekbe kerülne az illetô objektum és megfelelôleg adjustálnák és ismertetnék."
Róth András Lajos
Manapság nem "menô" udvariasnak lenni, egy illemtankönyv lapozgatása pedig egyenesen ciki-számba megy. Ha valaki udvariassági formulákat használ, azt kinevetik, aki pirulás nélkül "könyököl", azt legfönnebb belevalónak tartják. Már nem kell megadni a nôknek az elsôbbséget, buszon sem kell átengedni nekik a helyet. Az öregek orra elôl el lehet "lopni" a liftet, ha útban áll totyogásával, rá is lehet szólni. A tanároknak az utcán nem muszáj köszönni (hisz státusa az iskolára korlátozódik), a nôknek "kezét csókolom"-ot mondani röhejes. Ha vendéged jön, s nincs hangulatod hozzá, nem kötelezô hellyel kínálni, egyébbel sem. Akkor meg minek törôdni a vakokkal, rokkantakkal? Hát a gyengébbik nem kényes sírámaival? Hadd vigye a csomagját, úgyis haszontalan piperecikkekkel tömte tele!Ha üzletbe menve - az illemszabályt betartva - kiengeded elôször a szembejövôt, furcsán néznek rád, ha a buszra való felüléskor udvariaskodni akarsz, nem férsz fel. Ha egy hivatalba mész be, s jó napot kívánok-kal, elnézést, kérem-mel, tetszik tudni-val kezded, semmibe vesznek, ha harsány vagy, és követelôzô, pillanatok alatt érvényesülsz. A fônöktôl is csak hisztivel, nem udvarias szóval tudsz fizetésemelést kicsikarni.Ha köszönsz valakinek, arra nem kell rámosolyogni, ne adj Isten, hogy kivedd a kezed a zsebedbôl! Szüleiddel sem divat szépen beszélni, nagyszüleiddel meg pláné nem. Az önözés pedig fárasztó, a székelység különben is viszolyog tôle. Inkább a "maga vén szamár" változatot szereti. Csak részegségi állapotban lépik fel néha erôteljes udvariassági kényszer, ilyenkor az illetô a póznáknak is megadja az elsôbbséget, a hazafelé tartóknak is...Most így, józan állapotban megkérdezhetnénk: Érdemes udvariasnak lenni? Az én válaszom természetesen az, hogy igen, de a döntést ki-ki maga kell megtegye. Én még azt is kérdezném: természetes, egészséges, jó ez az állapot? Nem feltétlenül. Kifogásokat, miérteket könnyen találunk, elég, ha csak a "rohanó világ" giccses szlogenjét emlegetjük fel. Persze, mert nincs idônk ilyen piti dolgokra, mint az udvariasság, mert nagy dolgainkat kell intéznünk, bármi áron.Két észrevételem lenne ennek kapcsán: a nagy dolgok a kicsikre épülnek fel, csak akkor mûködôképes az egész, ha a rész is az, ugyanakkor nem lenne jó, ha mindig "a cél szentesíti az eszközt" alapon, csak magunkat látva járnánk el. Világunk amúgyis a befele fordulás nyûgei alatt nyög. Törôdjünk hát embertársainkkal!
Zsidó Ferenc
Nyár van, a kirándulások, mozgalmas vakációk, a turisták ideje. Ilyenkor bárki improvizatív idegenvezetôvé "avanzsálódhat", egyik percrôl a másikra. Teszem azt, vendég érkezik a házhoz, bizony illik megmutatni neki a környéket. Ilyenkor döbbenünk csak rá, milyen keveset tudunk saját környezetünkrôl. Ha már eleget kell tennünk pillanatnyi szerepünknek, ne legyünk teljesen botcsinálta turistakalauzok. Most induló rovatunkban szeretnénk bemutatni a környék településeit, tájait, szinte csak jelzésszerûen, hogy helyismeretünk megközelíthesse az ideálisat, vagy legalábbis az elfogadhatót, nem csak idegenvezetôi mércével.
Udvarhelytôl tizenkét km-re, a 13A jelzésû út mentén található Szentlélek, a Fehér-Nyikó mentének települése. A falu neve már az 1332-es pápai dézsmák jegyzékében szerepel.Katolikus temploma szép arányú, gótikus épület, mûemlék. Építésének helyérôl érdekes legenda szól: pünkösdkor kô lett a templom-dombon. A hely fölött vitázók ezt égi jelnek vették, ezért építették ide a templomot. A falu a templom védelmezôjérôl, a szentháromság harmadik személyérôl, Szentlélekrôl kapta a nevét.Lakóinak száma 700 fölött van, 1877- tôl van saját iskolája. Régen itt székelt Bogárfalva, Malomfalva és Szentlélek egyesült termelôszövetkezete. Valamikor szenet is égettek itt.A falu a Fehér-Nyikó felsô folyásánál, a Gordon nevû hegy alatt fekszik. A Baknya és a Rez nevû magaslatok, valamint Nagyaszóhegy határolják.Székelyszentlélek mellett van Farkaslaka, Tamási Áron szülôfaluja. Itt valaha halinaposztót is készítettek. 1870-tôl Borszéky Lina székelyudvarhelyi tanítónô meghonosította a taplóipart. A készterméket Németországba, Brazíliába exportálták.Farkaslakán 1760-ig nem volt templom, csak Székelyszentléleken. A faluban több kádár és székelykapu-készítô is van. A század folyamán sokan távoztak Szentlélekrôl, teljes családok tûntek el a faluból. Az elsô világháború idején volt a legnagyobb a kivándorlás.Székelyszentléleken van egy kis falumúzeum: egy táj-jellegû, tipikus székely ház. A múzeumot, melynek mottója: Életrenevelés - Itthontartás, Balázsi Dénes tanár hozta létre, a tárgyakat is ô gyûjtötte.
Rozsnyai László
Ruha István, sokak "Pista bácsija", másoknak a "mûvész úr", vagy a "mester". Neve azok számára is fogalom, akik nem járnak szimfónikus koncertekre. Hallottam egy anekdotát. Igaz, nem igaz, mondják. Egy fiatal riporter kért arra, mutatná be magát a mester. Ruha István válasza rövid: - Nem mutatom be! Igaz, nem igaz, - mondják. Elsô kérdésnek szántam: Honnan jött, hogyan kezdte pályafutását, hol végezte iskoláit?
— De hisz ezt mindenki tudja..., mosolyog. És bár szégyellem, de kimondom. Nem, Pista bácsi, nem tudja mindenki. Azok nevében kérdezem, és várom az elutasító választ. Helyette egy szelíd mosoly, és a "na, akkor írja".
— Nagykárolyi születésû vagyok, a piaristáknál tanultam, ahol megszoktam a pontosságot, a rendet, az egyenességet és tisztelni, szeretni az embereket. Vidám természetû ember vagyok, mondhatnám, gyerekes, de hegedülni másképp nem lehet. Sokat köszönhetek a "papoknak". Kisérettségi után a kolozsvári Akadémián jóformán nem is végeztem, már 1953-ban megkaptam az elsô aranyérmem Bukarestben, az elsô világifjúsági találkozón. (Kihullámzik egy - egy dallam a templomból, barátságossága, közvetlensége bátrabbá tesz.) Gyerekkorom óta ezt szerettem, ezt mûveltem. Volt egy csodálatos hegedûtanárom, Orosz Rózsika, vele játszottam Bachot, Vivaldit, Handelt - erre a piedesztába tett fel. De bennem is ott volt ama "szellem", akartam valaki lenni a komolyzenében. Négy éves koromban már hegedültem. Édesapám muzsikus volt, csodálatos ember, aki felfedezte, hogy a "hegedûvel élek".
— Voltak példaképei, mesterei?
— Gyerekkorom óta vannak, voltak "óriások", "zsenik", akik megmutatták úgymond, hogyan kell játszani. Maifecz, D. Ojsztrakh, Ziro Francescatti... a rádiónál sírva hallgattam ôket, és csak azt hajtogattam: "édesapám, én is ilyen akarok lenni, én is így akarok hegedülni". Ô csak annyit mondott: "fogsz, fiam fogsz,..." továbbá, a kolozsvári konzervatóriumban - óriási szerencsém volt, kifogtam Balogh Ferenc professzort, aki udvarhelyi születésû, és ide jár vissza a mai napig is. Balogh tanár úr, Gabriel Ferenc professzorral végzett Budapesten, mintha nem is Kolozsváron lettem volna, (Orosz Rózsika is Budapesten végzett), tulajdonképpen nagyon nagy szerencsém volt. Nemcsak hangszer, hanem elméleti, emberi és mindenféle szempontból, volt kiktôl tanulnom.
— Mikortól tart "komolyzenei pályafutása"?
— 1953 után 1957- ig a magyar operánál voltam, 1957-tôl 1958-ig koncertmestere voltam az akkor alakult Filharmónia zenekarnak. Nos, innen kezdôdik az én tulajdonképpeni pályafutásom. Eddig volt nehéz. 1958 márciusában a Nemzetközi Csajkovszkij hegedûversenyen III. díj, ugyanebben az évben szeptemberben a bukaresti G. Enescu nemzetközi versenyen I. díj, 1989 tavaszán a párizsi Jagues Tiboud nemzetközi hegedûverseny II. díja. Ezek után "vártak haza" - mondja nevetve -, ajánlatot kaptam a bukaresti Oktatásügyi Minisztériumtól a Rádiózenekarhoz, valamint a Filharmóniához, mint szólista, de én Kolozsvárt választottam. A család, az összeszokott csapat miatt. Negyven évig voltam szólistája a Filharmóniának, és mivel már tanítottam a Zeneakadémián, végleg átjöttem transzferrel. Nagyobb szükség volt rám, mint professzorra, mindezek után, ez vagyok.....
— Nagyon ritka az, akibôl hegedûmûvész lesz. Ez a környezet, amiben én élek, a világon megszámlálható hány ilyen van. Hiába látod meg a hajlamot, ha nincs benne az az "isteni szikra". Száz évben egy ha születik, tehetséges gyerekek viszont vannak.
— A már klasszikusnak számító beat- rôl, pop-ról, dzsessz-rôl mi a véleménye?
— Én ezekkel nem foglalkozom. Fáraszt. Nem az én világom. Egy pohár vörösbor mellett inkább magyar nótákat hallgatok, pihenés gyanánt. A budapestii Kulacs-ban muzsikálnak a barátaim - Boros Lajos, a cigányok királya -, és ha bemegyek hozzájuk, ünnep van. Közöttük, náluk pihenek.
— Fontolgatta-e valaha, hogy abbahagyja?
— Soha. A "nem csinálom tovább"-ot, nem ismerem. Nálunk ez nem létezik. Amikor Ruhának telt háza van... Majd befejezem, majd ...
— Mindegyik kedvenc. Mindig az a kedvenc, amelyiket játszom. Mindenkit szeretni kell, erre vagyunk hivatva, hogy minden mûbôl nagyot csináljunk. Nem kadenciákat írok, és vannak mûvek, amelyeket átírok kamarazenekarra.
— A hegedûverseny végén van egy szünet. Oda jön egy betét, ami hozzákapcsolódik stílusban is a megírt hegedûversenyhez. Ezután jön a hegedûverseny vége.
— Mi a véleménye a mai fiatalság zene- kultúrájáról?
— Nehéz meghatározni. A mai fiatalság hozzászokott a diszkóhoz, ahova eljár "süketülni". Ez egy réteg. Viszont a zene- iskolák, egyetemek fiataljai már be-beülnek pihenni, egy-egy koncertre. Ennek a "próbálkozásnak" az eredménye a komolyzene oldalára billen. Attól még elmennek a diszkóba, de már nem maradnak. Nekem az a meglátásom, hogy a mérleg a mi oldalunkon van, arról nem is beszélve, hogy a fiatalságra szükségünk van.
Sebestyén Irén
1925. július 17-én született Felsôiszkázon a második világháború utáni költônemzedék legmarkánsabb egyénisége, Nagy László. Sajátos költôi hangja a magyar lírai hagyomány (Balassi, Csokonai, Vörösmarty, Ady, József Attila) felvállalásából és egy sajátos, népi hiedelemrendszerbôl kiinduló szürrealista világképbôl fakad. Paraszti származású, ezért költészetére meghatározó a népi erkölcs, hit és szokásrend. Elvégzi az Iparmûvészeti, Képzômûvészeti Fôiskolát, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarát. Igazi doctus, aki szociális érzékenységgel van megáldva. A kommunista eszmeiség ôt is megbabonázza, Lenin-sapkát hord, majd elkomorul, kijózanodik. Harmadik kötetét (A nap jegyese - 1954) sokat kritizálják kiúttalan pesszimizmusáért. 1959-ben az Élet és irodalom folyóirat munkatársa lesz, ez a megújulás korszaka életében. Rengeteget fordít, fôleg délszláv és spanyol költôk verseit. Költészetének csúcsa talán az 1965-ben megjelent Himnusz minden idôben címû kötet. Az 1973-ban megjelent Versben bujdosó címû kötet alaphangja komor, tragikus. És ez nemcsak a közeledô halál végett van, hanem a körülmények, a lélektelen kor szorítása miatt is. Nagy László küldetéses költô (nem hiába rokonszenvezett Adyval), küldetése azonban tragikus, mert lehetetlen, és tán maga a magatartás is anakronisztikus. 1978-ban bekövetkezett halálakor olyan kerek, több dimenziójú életmûvet hagyott ránk, melyre a koronát a Jönnek a harangok értem címû posztumusz kötet tette fel.
Zs. F.
Tájékozatlan vagyok, gôzöm sincs, hogy a hiúságok hiúságának mi a neve. Ha más a szakterületünk, a nôkrôl nem tudhatunk sokat, manapság nem lehetünk polihisztorok. Nem azért, mert túl nagy luxus, hanem mert nem jó két szék között a harmadikra ülni (pesszimistábbak változata: két szék között a földbe kerülni).Úgy hallottam, a nô élvezeti cikk, amit nem mindenki engedhet meg magának. Másnak meg elvbôl nem. Ez örök deréktörésre ad alkalmat, ami az önszelekció netovábbja. Erre még tetszés szerint rátehet egy lapáttal a nô, amitôl egyesek beadják a beadnivalót, a gyôzteseknek pedig jaj. Ennek egy változatát már a rómaiak leszögezték, örökérvényû állítást teremtve. Ezek szerint a nôi mivolt állandó, és maradandóbb a legmakacsabb olajszenynyezôdéseknél is.A nôt meglátni egy pillanat mûve, megszerezni annál több idôbe telik. Elméletileg elérhetetlenek, megszerezhetetlenek, de ha gyakorlod a gyakorlatot, ellentmond.Ha sokat tudsz a nôkrôl, az igen sok. Ha semmit, az is éppen elég. Ôk pont az ilyeneket szeretik. Szeretnek tanítani, mindenik vérbeli pedagógus - észbeli már nem...A nô egy csodálatos lény, mint ilyen, megfoghatatlan, csak a nyafogásaival ül a nyakadon. Ha hisztizik veled, akkor szeret, de ha nem szeret, a hiszti akkor sem marad el. Ha nem így lenne, a nôi nem korcsosulásával állnánk szemben.Azt pedig mi, férfiak, csöppet sem szeretnénk.
Zsidó Ferenc
és várlak ott a fák alatt,
ahol a vadvíz felfakad,
ahol az alkony dombra hág,
s csillagot fakaszt a nyírfaág.
Fekszem hanyatt, arccal az égnek,
felgyúlt erdôként bennem égnek
mozdulataid - édes ôrület -
és sikolyaid, mint apró vadak,
kik tûz elôl tûzbe rohannak -
Torkolattölcsér - kígyó szisszen,
koronát visel, hogy megtévesszen -
de ô is végül tûzbe hamvad -
Szemed sarkában gyûlô harmat -
És marad minden, mint van régen:
a naponta tarrá égô Éden
parázsló csonkjai fönn az égen,
ahonnan hullva - fekszünk itt lenn,
hol égni sarjad hû és hûtlen -
Hát várlak ott a fák alatt
- Lótként hagyva el városom -,
engem már rég taszítanak
a reklámtól üszkösült falak,
a mûfénytôl aszott bóbiták,
s fôleg, hogy láttam, mikor a világ
képernyôk havába fagyasztott agyát
kopott sztárocskák a holnapi sminkért
médiacézárok reggelijéhez
felszolgálták -
s nézd a kisembert, milyen árva,
árnyéka sincs, hogy lepisálja -
szemére szivárványt havaznak:
csodás, csodás az éden-gyarmat!
Hát várlak ott a domb alatt,
honnan a fény már elapadt,
vetkôzve talpig
ünneplôbe,
fehéren, mint a nyírfák törzse,
mint ki az Édenbôl szökött,
s a sok szent ráröhög: lökött -
Védtelenségem világra tárva,
téged neszezlek fûbe’-fába’,
s amikor jössz majd át a dombon:
válladon lobban el az alkony,
és megszédül a cserjehad,
illatod kócukba tapad,
s túlárad földi formákon
öledben kavargó ôsköd-álom...
"Hát állok itt és várlak itt"
bálvánnyá válva, mert akit
intett Isten és Értelem,
ki Lótként hagytam el a várost,
hol koporsók száguldnak négy keréken,
nem lettem Lót - hallván az intést,
s tudván is szegtem - téged látni
visszanéztem -
Hát úgy állok itt és várlak itt,
mint gyermek, akit magára hagytak.
Mint gyermek, akit magára hagytak:
eljátszottuk a ránk testált hatalmat -
Bomlik az ég kupolája,
s a mennyország kapuján tábla:
szmog és kishitûség miatt zárva -
Falu szélén eb csahol, nem messzi tôle fakereszt. Ökörnyál csorog a tájra. A méhkasként zsongó erdô dallama felcsap a feszületig. Üveghegyként csillog a távoli Fogaras. A rest kádár felesége megkövezi a távolodó tehéncsorda felvert porát.Krisztus urunk hús-vér ember volt, de itt nagy divatja van a böjtnek, s ahogy mondják, a házakkal együtt öregszik az ember is. Kismalacot ajánlanak megvételre a zavaros vizû vályú mellett, az erdôn átvezetô szekérút figyelmeztetôn elmélyült.Évekkel ezelôtt az iskolamegnyitón nagy volt a dínomdánom. A pohárköszöntôk forgatagában a körzeti tanfelügyelô, a helyi önkormányzat képviselôi és a pedagógusok válaszoltak a sajtó kérdéseire. Meddig mûködik majd? - kérdezték maguktól a megilletôdött helybéliek. Hisz ritka a gyerekáldás. "Szebb jövô, facipô" - mondogatta a takarítónô, ki évekig harcolt a takarítandó négyzetméterekért. Az iskola ebben a kétszáz lelket számoló faluban mûködhet úgy is, mint polgármesteri hivatal - jegyezték meg tréfásan - , mivel ide van bevezetve a telefon. Az alagsorban késôbb tejcsarnokot rendeztek be...A katolikus templom szárnyas oltárán Szent Mihály arkangyal láncolja meg az ördögöt. A múlt század elején festették, de itt az idôtlenség gyanújába keveredhet. Felgyújtották a gyóntatósekrestyét mellette. "Az ördög mûve!" - fakad ki a pap, hogy mást gyanúba ne keverjen.A temetô bejáratánál egyszerû fakeresztek. Katonasírok. Némelyikükön az áll, hogy "ne járj a kányádi erdô között, komám". Megkapó a terméskôbôl faragott szív alakú sírkô. Az örök világosságért való epekedés talán megadatott a zárdanövendékeknek. Külön sírkertje van az erdôbirtokosnak. Mûködtette a közjogot, ahogy itt mondják, s dacolt a faluval. Él még a leszármazottja, állítják az itteniek, és azt is, hogy még a bûnbeesésre is emlékeznek...
Páll Albert
(Korond)