Az RMDSZ VI. kongresszusának egyik határozatát szinte mindem alkalommal felidézte a szövetségi elnök; választási vereség esetén a helyi szervezetben kötelezô módon tisztújítást kell tartani. Nem térek ki arra, hogy egy demokratikus szervezetben megengedhetô- e a felülrôl elrendelt tisztújítás, csak azt rögzítem, hogy a marosvásárhelyi második fordulós választási vereség után a szövetségi elnök arról kezdett beszélni, hogy a város etnikai arányai megváltoztak... Ebbôl a vélekedésbôl pedig az következik, hogy a jelenlegi, alapszabályzat ellenesen kinevezett ideiglenes megyei elnöknek nem kell távoznia, nem ô és az ideiglenes ügyvezetô elnökség okozták a galibát, hanem az "etnikai arányok". A valós válasz nem ennyire egyszerû és ilyen, feltételezéseken alapuló nyilatkozatokkal nem kerülhetô meg. (Ne feledjük, a második fordulóban Fodor Imre több szavazatot kapott, mint 1996-ban). Nem vitás, Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester komolyan vette feladatát. Az 1997-es júniusi madridi NATO- bôvítési csúcs elôtt a román felvételi igények alátámasztására meghozott helyhatósági nyelvhasználati törvényt alkalmazni merte, és Târgu Mures alá kiírta azt, hogy Marosvásárhely. Fodor Imre nem állt meg itt, hanem a polgármesteri hivatalban is bevezette a román nyelv mellett a magyar nyelv használatát.Egy percig sem vitatható, hogy a helyhatósági választásokat tavaly december eleje óta szervezô megyei elnök és ügyvezetô elnökség félreállítását csak egy valóságtól elszakadt és indulatból politizáló szövetségi vezetés határozhatta el.Marosvásárhely - reményeim szerint átmeneti - elvesztése az egész romániai magyarság hangulatát rontotta s félô, hogy felerôsíti az áttelepedési hullámot. (A román nacionalisták erre is játszanak, ünnepi tûzijátékokkal, magyarellenes utcai felvonulásokkal, Borsos Tamás felavatás elôtt álló szobrának meggyalázásával stb.) Ugyanakkor Fodor Imre félreállításával a kétnyelvûség továbbvitele leáll. Az abból adódó, a nacionalista kurzus által gerjesztett viták megszûnnek - így a kisebbségi kérdés megoldásának román modellje szép csendben, konfliktusok nélkül folytatódik. Jogaink bôvülnek, helyzetünk javul, de kormányzati részvételünkkel továbbra is igazolni fogjuk a kisebbségi kérdés román megoldásának felettébb kitûnô voltát. Fodor Imre nem a második fordulóban vesztette el a polgármesteri címet, hanem az elsôben.A téves döntések és az elkövetett hibák következtében Fodor Imre választási veresége a szövetségi elnök és legszûkebb körének vereségévé vált, és felveti teljes körû politikai felelôsségük kérdését. A marosvásárhelyi, szatmári vereségért, a székelyföldi városok nagy részének elvesztéséért a politikai felelôsséget vállalni kell(ene).Sokunk véleménye: a jelenlegi RMDSZ szövetségi vezetése egyre inkább összetéveszti a Marost a Dâmbovitá-val. Ezzel szemben, mi a Maros vizét iszszuk, és ezentúl is azt szeretnénk inni.
Marosvasárhely, 2000. június 25.
Kincses Elôd
Köszönjük Lukács János sajtóreferens úr levelét, amelyben feljogosított a "2000. évi választásokhoz utasítás" Érseki Körlevél teljes terjedelmében való közlésére. Élve ezen lehetôséggel a Star Rádió többször - teljes terjedelmében ismertette a körlevelet. Ezt bizonyítandó, az Önök rendelkezésére bocsáthatjuk a felvételeket. Ugyanakkor néhány hallgatónk kérésére a körlevélrôl fénymásolatok is készültek, ezek a szentmisék elôtt kerültek kiosztásra. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy azok, akiknek keresztényi kötelessége lett volna a körlevél teljes terjedelmében való ismertetése, továbbra sem támogatják az érseki üzenetet, és azt a vádat is megfogalmazták, hogy a fénymásolt szöveg hamisítvány, és annak terjesztôi a katolikus egyház ellen cselekednek.Mi az Önöktôl e-mail-en kapott körlevelet közöltük, amit teljes egészében a "Vasárnap" katolikus hetilap május 28-i számában is megtalálhatunk, ezért nyomatékosan kérjük értesíteni a székelyudvarhelyi Fôesperesi Hivatalt, hogy az érseki körlevélhez igazodjanak. A Star Rádió ezen tényeket nem hozta a hallgatók tudomására, szándékunk a jövôben is jó szolgálatot tenni történelmi egyházainknak, és nem ébreszteni egy pillanatig sem kételyt a székelyudvarhelyi egyházi teendôket ellátó lelkipásztorok és papok, közösségünkre áldásos tevékenysége iránt.
Alázatos tisztelettel,
Baloga Sándor
Bíró Enikô
igazgató
fôszerkesztô
A jövô héten, július 4-én tartják az önkormányzati testület alakuló ülését. A városatyák ezen az ülésen döntik el, hogy ki legyen az alpolgármester az elkövetkezô négy évben. A múltheti egyeztetô tárgyalások eredményeként az Udvarhelyért Polgári Egyesület Orbán Árpádot jelöli az alpolgármesteri tisztségre, az RMDSZ pedig július 3-án dönt az alpolgármester- jelölt személyérôl.
A világ magyar polgármestereinek találkozóján városunk polgármestere, Szász Jenô kapja az Ezüstlánc-díjat - jelentette be Gémesi György, Gödöllô polgármestere, a szervezô Magyar Polgármesterek Egyesületének elnöke. A díjat június 28-án adja át Orbán Viktor magyar miniszterelnök Szász Jenô polgármesternek.
Verestóy Attila kéri a magyar kormányt , hogy határolódjon el Udvarhely független polgármesterétôl. Ezzel a címmel közöl a Cotidianul napilap múltheti, csütörtöki száma terjedelmes cikket az udvarhelyi helyhatósági választásokról. A cikkíró szerint a szenátor nehezményezi, hogy a két választási forduló között magyarországi közméltóságok, miniszterek jártak a városban és jelenlétükkel befolyásolták a választópolgárokat.
Antal István képviselô az elmúlt pénteki RMDSZ-sajtótájékoztatón bejelentette lemondását az RMDSZ városi szervezet elnökségi tisztségérôl. Ugyanakkor nehezményezte, hogy Kovács Sándor római katolikus fôesperes, Tôkés László Királyhágómelléki református püspök és Németh Zsolt, magyar külügyi államtitkár a helyhatósági választások idején nyíltan kampányolt Szász Jenô érdekében.
A Novorg Oktatási Központ 48 pedagógusnak biztosít ingyenes számítógépes képzést - tájékoztatott Bán János ügyvezetô igazgató. A program egy 90 órás képzésbôl áll, mely során a résztvevôk elsajátítják a számítógépek kezelésének, a szövegszerkesztésnek, a táblázatkezelésnek, az e-mailezésnek és az internet navigálásának alapismereteit
Június 23-án pénteken zárt ülésen vitatták meg a TKT tagjai az RMDSZ Maros megyei szervezetének pénzügyi helyzetérôl szóló beszámolót, illetve fogadták el az elsô és második félévre szóló költségvetést. Dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ megbízott elnöke, a TKT elnöke az ülésen beszámolt a helyhatósági választások eredményeirôl. Eszerint 29 polgármestert és 458 RMDSZ-es tanácsost juttatott be a szervezet az önkormányzatokba, ami számszerûen ugyanaz, mint a négy évvel korábbi, de százalékarányban több mint 52 százalékot jelent. Ezenkívül öt községben tiszta RMDSZ- tanács van. Legnagyobb kudarc az, hogy Marosvásárhelyen nem sikerült magyar polgármestert megszavazni.Kelemen Atilla szerint a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt és az elôválasztások körüli bonyodalmak is okozói voltak a kudarcoknak, amihez az is hozzájárult, hogy rengeteg szavazatot érvénytelenítettek. Markó Béla szövetségi elnök elmondta, Marosvásárhely azért veszett el, mert az RMDSZ-nek nem volt Marosvásárhely-stratégiája. Marosvásárhely nem mindenféle utánpótlás-bázis kell hogy legyen, ahonnan tömegesen elmennek még a fiatalok is, hanem ezt a folyamatot kell úgy megfordítani, hogy a fiatalok is ide jöjjenek. A Marosvásárhely-stratégia azt is jelenti, hogy ide intézményeket kell telepíteni, legfôként pedig egyetemet, ami a Kolozsvárért folyó meddô csatározások közepette háttérbe szorult, s ami vonzáskörével ide szólítja, nem pedig elviszi innen a fiatalságot. Tatár Béla ügyvezetô elnök elôterjesztette a helyhatósági választásokról szóló jelentést, amit egy ellenszavazattal, egy tartózkodás mellett elfogadtak. Ugyanakkor eldöntötték azt is, hogy a tisztújító küldöttgyûlést július második felében tartják. A tanácskozás végén felolvasták a Reform Tömörülés nyilatkozatát, melyben a helyhatósági választásokon elért eredményeket elemezték, tiltakozásul pedig nem vettek részt a TKT-ülésen.
A Curierul Nationalban olvasható, hogy Kolozsváron Funarnak együtt kell dolgoznia egy RMDSZ-es és egy CDR-s alpolgármesterrel. Az alakuló tanácsülésen Gheorghe Funar felháborodott az alpolgármesterek kinevezésétôl, és mindent bevetett annak érdekében, hogy ne az RMDSZ és a CDR kapja meg a két alpolgármesteri tisztséget. Funar a kinevezések véglegesítése után azt nyilatkozta, hogy a legsötétebb napját élte át, és hogy szégyellnivaló ez az árulás. Duzzogásában még azt is mondta, ha a két alpolgármester nem mond le, akkor olyan feladatokkal bízza meg ôket, mint a város szemétdombjaival, kóbor kutyáival és közvécéivel való foglalatoskodás.
A magyar külügyminisztérium közleményben ítéli el a marosvásárhelyi magyarellenes megnyilvánulásokat. A Külügyminisztérium sajnálattal értesült a romániai helyi választások második fordulóját követôen Marosvásárhelyen történt magyarellenes megnyilvánulásokról.A külügyi tárca felhívja a figyelmet arra, hogy az olyan jellegû nemkívánatos cselekmények, mint a nemzeti kisebbség elleni hangulatkeltést célzó utcai tüntetés, uszító jelszavak hangoztatása (minden utalás a Dorin Florea által szervezett megnyilvánulásokra) vagy a magyar közösség szellemi-kulturális örökségének, identitásának szerves részét képezô köztéri mûalkotás, Borsos Tamás egykori polgármester szobrának vandál meggyalázása távol esik a toleráns, európai szellemiségtôl. Utóbbi kialakulása érdekében Marosvásárhely magyar és román vezetô politikai elitje, lakosságának döntô többsége, tágabb kontextusban pedig mindkét ország vezetése sok erôfeszítést tett.
Ki ellen vagy kiért nyerni - két különbözô kérdésfelvetés. Ki ellen akart nyerni az RMDSZ a helyhatósági választásokon Székelyudvarhelyen? Szerintem rosszul fogalmazott kérdés. Bízom abban, hogy az RMDSZ Székelyudvarhelyen a város polgáraiért veszítette el a polgármester-választást és nem ellenükben. Hogy Marosvásárhelyen kivel szemben és kikért nem volt képes nyerni ...
Ez a szemet vakító fehérség ôrizze mindazt, amit nem lehet eléggé egyértelmûen kimondani...
Székelyudvarhelyen július 4-én ül össze az új tanács és választja meg az alpolgármestert. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület alpolgármesternek Orbán Árpádot jelöli. Az általa vezetett CIVITAS Alapítvány székelyudvarhelyi irodájában ôt kérdeztük.
— Mi az oka annak, hogy Székelyudvarhelyen az RMDSZ polgármesterjelöltje mindegyre alul marad a független jelöltekkel szemben?
— Az elôzô választásokra visszapillantva, akár természetes jelenségnek is felfoghatnánk. A mostani választást tekintve azonban egészen más vélemény formálódik. Ez a kampány nagyon éles volt. Néhol durva, profi vagy éppen túl manipulált. Sokkal lazábban kellett volna kampányolni, hagyni a választói vélemény szabadabb megnyilvánulását. Az RMDSZ-nek Székelyudvarhelyen nem az országos kampánystratégiát kellet volna bevetnie. Ugyanis, ahol a magyar lakosság egy tömbben él, ott egészen más a helyzet, mások az érdekek, mint a szórványban élô magyarság esetében. Az RMDSZ kampányfókusza Székelyudvarhelyre volt irányítva, holott vannak stratégiailag fontosabb települések, ahol szükség lett volna az RMDSZ határozottabb jelenlétére. Ennek ellenére a legkiélezettebb kampány a tömbmagyarságon belül, Székelyudvarhelyen folyt. De a helyhatósági választások lejártak, és nekünk tovább kell lépnünk ebbôl a kátyuból.
— Az Udvarhelyért Polgári Egyesület önt jelölte alpolgármesternek.
— Ez nagy megtiszteltetés számomra. Lehet, egyesek attól tartanak, hogy az RMDSZ színeiben bejutott tanácstagok szándékát a tanácsüléseken - mivel jó viszonyban vagyunk a polgármesterrel — megválasztásom esetén gáncsolni fogjuk. Errôl szó sincs. Számomra az RMDSZ a város vezetésében partner és nem ellenfél - az egyetlen ellenfél a felmerülô közös gondok tömkelege, melyeket meg kell oldanunk.
— Vázolja pár szóban azt az életutat, amely a jelenlegi alpolgármester-jelöltségig vezetett.
— 35 éves gépészmérnök vagyok, nôs, két kisgyerek édesapja. 1990-ben egyik alapítója voltam a kolozsvári Magyar Diákszövetségnek. 1991 és 1992 között a székelyudvarhelyi POLISZ Ifjúsági Szolgálat elnökeként tevékenykedtem, elôsegítôje voltam az elsô romániai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda létrehozásának. 1994-tôl a Székelyudvarhelyi Ifjúsági Alapítvány elnöke vagyok. Két évig az Udvarhelyszéki RMDSZ ifjúsági alelnökeként tevékenykedtem. Jelenleg a CIVITAS Alapítvány székelyudvarhelyi irodáját vezetem. 1997 februárjától a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal PR fôosztályvezetôje vagyok. Jelentôsen hozzájárultam a Budvár Szociális Központ, a Modern Üzleti Tudományok Fôiskolája Székelyudvarhely Képzési Központjának kialakításához, valamint a Tourinfo iroda létrehozásához. Az elmúlt három évben a polgármesterrel való együttmûködést csak pozitívan értékelhetem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenben egyetértek vele. Szász Jenô egy karakán, határozott, de mindezek mellett néha igenis gyors döntéseket hozó polgármester. Szerintem az ilyen esetekben lehet hasznos a jelenlétem a visszafogásában. Hasznosan egészíthetjük ki egymást a városvezetésben. Azt hiszem nem puszta öndicséret, ha azt mondom, hogy az elmúlt években sok tapasztalatot szereztem a közösségi kapcsolatok kiépítése terén. Alpolgármesterré választásom esetén ezt hasznosan kamatoztathatom. Bár gépészmérnök a szakmám, és nem értek - például - az utak javításához, de tudom, hogy kihez forduljak, kire bízzam ezt a munkát. Az alpolgármester erôssége a szervezés.
— Jó polgármesternek tartja Szász Jenôt?
— Erre a kérdésre már válaszoltak helyettem Székelyudvarhely választópolgárai. Visszatérve a mindenkori polgármester és alpolgármester együttmûködésére, újra hangsúlyozom, hogy ez nagyon fontos egy város életében. Ha riválisokként látják el mindennapi feladataikat, egymásban a hibát keresve, együttmûködés helyett ez egy áldatlan állapotot eredményez, mely negatívan hat a város gazdasági, politikai életére. Ami nem jó a városnak, az rossz a választott tanácsosoknak is ... végülis a következô négy évben a huszonegy tanácsos véleménye lesz a döntô. Bár a kampányidô alatt különbözô mezeket öltöttünk, most le kell vetnünk ezeket, mindenikünkön csak egyféle mez lehet: Udvarhelyé.
Bágyi Bencze Jakab
Az anyaország támogatással kecsegtet
A Magyar Oktatási Minisztérium június 21-én harmadik alkalommal szervezte meg a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szakértôi bizottságának ülését.
Városunkat Asztalos Ferenc parlamenti képviselô, az oktatási szakértôi bizottság tagja képviselte. Az értekezlet témája a szomszédos államokban élô magyarokat megilletô kedvezményekrôl szóló törvények általános koncepciójának megtárgyalása volt. Tisztázódott a törvény személyi hatálya, ennek értelmében leszögezték, hogy a törvény azokra a magyar állampolgársággal nem rendelkezô, szomszédos államok magyarjaira vonatkozik, akik a párizsi békeszerzôdés eredményeként, akaratuktól függetlenül kerültek kisebbségi sorba. Annak eldöntése, hogy kire vonatkozik a törvény elôírása, nem a magyar kormány, hanem a határon túli illetékes szervnek a feladata eldönteni. Tehát a jog a határon túli reprezentatív szervezetet illeti meg, hogy megadja az ajánlást az itt élô magyarságnak, ami alapján haszonélvezôi lehetnek a törvényben megfogalmazott, úgynevezett jogosítványoknak. Az oktatáson kívül a törvény tartalmaz jogosítványokat a kultúra és tudomány területén, az egészségügyi és szociális ellátásra, valamint a munkavállalásra vonatkozóan is. A törvény biztosítja, hogy a közszolgáltatások és szolgáltatások finanszírozása a magyar költségvetésbôl történjék. Ez az intézkedés nem jelenti azt, hogy a határon túli magyarok szülôföldön maradása számára a jelenleg mûködtetett támogatási rendszer (az Illyés Közalapítvány, az Apáczai Közalapítvány, az Oktatási Tárca támogatása) megszûnne.Az oktatási jogosítvánnyal kapcsolatban megegyezés született, hogy a törvény tartalmazni fogja a szomszédos országok magyarjainak magyarországi részképzésének lehetôségét. Ennek keretén belül azzal a joggal fogunk bírni, hogy magyarországi felsôoktatási tanulmányokon vehetnek részt fiataljaink. A részképzés keretén belül lehetôség nyílik több hónapos diploma- elôkészítô munka elvégzésére Magyarországon, ugyanakkor megteremtôdik annak lehetôsége is, hogy a szülôföldjükön doktori tanulmányokat végzô fiatalok féléves kutatómunka birtokosai lehessenek az anyaországban. A törvény továbbra is biztosítani fogja a magyarországi intézményeknek határon túli kihelyezett oktatási formáinak mûködtetését, de szigorított elôírást tartalmaz: csak olyan intézmények jogosultak erre, amelyek a magyar törvények értelmében akkreditálva vannak Magyarországon.A törvény biztosítani fogja továbbá a pedagógusok számára az anyaországban történô továbbképzést, valamint a pedagógusoknak, illetve diákoknak járó, diák-, valamint pedagógus igazolványt és az ezzel járó kedvezményeket. Asztalos Ferenc képviselô elmondta, hogy az elôrejelzések szerint június 30-ig minden szakértôi bizottság véglegesíti a maga területére vonatkozó jogokat, azt követôen a magyar kormánynak kell jóváhagynia a törvénytervezetet.
Szász Emese
— A július 4-i alpolgármester választás befolyásolhatja-e az RMDSZ és a Polgári Egyesület viszonyát?
— Az alpolgármester-választás a jövôre nézve mérföldkô lehet mind az udvarhelyi RMDSZ, mind a Polgári Egyesület életében. Ha a választott alpolgármester és polgármester között egy rivalizáló viszony alakul ki, amit mi nem szeretnénk, akkor ez eltávolíthatja egyesületünket az RMDSZ-nek a parlamenti választásokon való támogatásától. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mereven és feltétlenül ragaszkodunk a mi jelöltünkhöz. Ha az RMDSZ képes olyan jelöltet állítani, amely számunkra is elfogadható, nem fogunk ellene szavazni.
— A Polgári Egyesület megerôsítésére törekednek-e, vagy csak a választások idején volt szükség rá - ahogy egyesek állítják?
— Ez utóbbi rosszindulatú kijelentés. A Polgári Egyesületre továbbra is szükség van, annál is inkább, mert úgy látom, hogy az RMDSZ egy balközép irányzatot képvisel, és vele szemben egy jobb-közép csoportosulás egyensúlyt teremthet az udvarhelyi magyarság politikai életében.
Antal István, az Udvarhelyi RMDSZ elnöke június 23- án, pénteken bejelentette a sajtó képviselôinek, hogy lemond tisztségérôl.
Tette ezt az SZKT (Szövetségi Képviselôk Tanácsa) tavaly szeptember 18-i, 65-ös számú határozatának 12. cikkelye értelmében, amely megfogalmazza: az 50% fölötti, magyar közigazgatású egységekben, amennyiben az RMDSZ-jelöltek (polgármester, illetve tanácsosjelöltek), nem szerzik meg a szavazatok többségét, a területi szervezet kötelezô módon el kell rendelje a helyi szervezet tisztújítását. Remélem, hogy a szervezet talál egy olyan új elnököt, aki határozottabban, jobb szervezéssel életképesebbé teszi a városi szervezetet - összegezte a leköszönô elnök. Antal István továbbá sérelmét fejezte ki, hogy az elmúlt idôszakban, a kampány ideje alatt megpróbálták lejáratni a helyi, valamint az országos szervezetet. "Egy torzszülött szövetség jött létre az elmúlt másfél hónap alatt, annak érdekében, hogy személyemet a választásokon ne segítse hozza a polgármesteri szék megszerzéséhez" - fogalmazta meg Antal István, az Udvarhelyi RMDSZ sajtótájékoztatóján.Nyilatkozta ezt annak tudatában, hogy a torzszülöttnek titulált Udvarhelyért Polgári Egyesület tanácsosjelöltjeinek, a helyhatósági választások elsô fordulójában 4245 személy szavazott bizalmat.
szász
Az újonnan megalakult Hargita megyei tanács elnöki tisztségét a következô 4 évben Zsombori Vilmos tölti be, míg az alelnöki tisztséget Bunta Levente és Dézsi Zoltán.
Kolumbán Gábor, aki az RMDSZ udvarhelyi elôválasztásán elsô helyezést ért el, és mindössze egyetlen szavazattal maradt a jelenlegi elnök mögött, a következôket nyilatkozta: Az Udvarhelyszéki RMDSZ-nek nem számított, hogy a belsô demokrácia milyen eredményeket szült, sokkal fontosabb a személyi érdekek politikai támogatása. Annak ellenére, hogy mind a csíkszeredai, mind a gyergyószentmiklósi szervezet saját jelöltet támogatott, városunkban Verestóy Attila szenátor, a széki RMDSZ elnöke nem hívta össze a választmányt. Annak következtében, hogy Székelyudvarhely nem jelölt elnököt, valamint azáltal, hogy a háttérbôl támogatta az alelnökjelöltet, lemondott arról az esélyrôl, hogy városunknak tanácselnöki tisztséget betöltô megyei képviselôje legyen. Kolumbán Gábor a helyhatósági választásokkal kapcsolatosan is negatívan ítélte meg a szervezet tevékenységét. Az RMDSZ udvarhelyszéki vezetése június 22-én közzéadott egy nyilatkozatot, amelyben azt próbálja megjeleníteni, hogy a független jelölt külföldi támogatottságával (RMDSZ kontra FIDESZ) gyôzött. Székelyudvarhely polgárai tudták, hogy ôk a személyre szavaznak, városunkban azért került ki Szász Jenô gyôztesen, mert az udvarhelyiek többsége úgy gondolta, hogy ôt jobban megilleti ez tisztség, mint ellenfelét. Ugyanakkor a helyi szervezet hatalmas erôket vonultatott fel a gyenge jelöltje védelmére, míg más településeken számos választást elvesztettek az RMDSZ-jelöltek - fogalmazott Kolumbán Gábor. Feltevôdik a kérdés: kinek az érdekeit képviseli az RMDSZ? A szervezet csúcsvezetése ugyanis egyre gyakrabban viselkedik úgy, mint egy romániai pártnak a vezetôsége, régen elfelejtették azt, hogy az RMDSZ nem politikai párt, hanem érdekvédelmi szervezet. Egy olyan képviselôt, vagy tanácsost, aki kritizálja a szervezet vezetését, azt igyekeznek minél elôbb eltávolítani a politikából. Hogyha valakinek önálló gondolatai, elképzelései vannak, az egyfajta osztályellenségnek számít. A választási eredményeket igyekeznek pozitívan beállítani, annak ellenére, hogy a magyarság körében mindössze 36%-os az RMDSZ támogatottsága, ugyanakkor tanácsosaik egyrésze a függetlenek szavazataival jutott be a testületbe. A személyi érdekek, klikkérdekek támogatása jellemzô a mai csúcsvezetésre, aminek hosszú távon nem lehet más következménye, mint az érdekvédelmi szervezet hitelének rombolása. Radikális megújulásra, változásra van szükség az RMDSZ-en belül ahhoz, hogy az ôsszel sorra kerülô parlamenti választásokon a szavazópolgárok a szervezetre voksoljanak - összegezte Kolumbán Gábor, a Hargita megyei önkormányzat RMDSZ-es tanácsosa.
Szász Emese
Zsombori Vilmos, a megyei tanács frissen választott elnöke válaszolt lapunk kérdéseire:
— Udvarhelyi származású, csíkszeredai lakosként okoz-e majd gondot az elnöklésben kettôs kötôdése, itt a Csíkszereda és Székelyudvarhely közti ellentétre gondolok?
— A megyei tanácsban jelen vannak a területi képviselôk. Mindenkinek egy szavazata van, akárcsak nekem. Természetesen, a vita a pénzek elosztásáról, jelen esetben a 130 milliárd lej sorsáról folyik. A megye minden önkormányzatának nagyon fontos a támogatás, enélkül több mint harminc önkormányzat jutna csôdbe. Az anyagi alap szétosztásánál egy normatív rendszert alkalmazunk. Mindenekelôtt a kistérségi társulások segítését helyezzük elôtérbe, ezzel ôket is egyféle együttmûködésre kényszerítve, így tevékenységük sokkal eredményesebb, mint pl., ha egy kisközség önerôbôl próbálná fönntartani magát. A kistérségi társulási programokra ily módon sokkal könnyebb pénzt szerezni különbözô európai szervezetektôl. Már most 70 milliárd lejt készítettünk elô ezen társulások megsegítésére, támogatására. Remélem, hogy egy fél év múlva sikerrôl számolhatok be ezen a téren.
— Ön mivel indokolja megválasztását: a kampánya vagy a programja volt jobb, mint a Kolumbán Gáboré?
— Szerintem Kolumbán Gábor jó politikus, széles látókörû személyiség, de úgy gondolom, hogy jelen esetben az én gyakorlatiasabb programom volt a meggyôzôbb.
Bencze
Ilyenkor, amikor az iskolai év lepergett s a zajos életû termekben nagy a csend, önkénytelenül is a toll hegyére tülekedik az az ötlet, hogy az iskolai év tanulságait leszûrjük.
Igazi bôkezûséggel nyújtja az iskola az ilyen tételeket. Hogy messze ne is menjünk s a legfôbb mozzanatot emeljük ki, itt van a vizsgálatok tanulsága. Hálás tárgy, csak úgy ontja a gondolkodásra késztetô anyagot. És bár annyi év óta és száz szempontból van agyondolgozva, még nincs helyes megállapodás benne. Tudja mindenki, hogy a mai vizsga- rendszer nem jó, a társadalmi és politikai, sôt gazdasági életünk is sínyli a következményeit, de még a radikális gyógyszert nem akarják alkalmazni.Mert nehéz a dolog. Fô nehézsége az, hogy az iskolák elsô- sorban tanítanak és másodsorban nevelnek. Az utasítás és törvény holt betûi rendelik ezt, persze öntudatlanul. Mert az utasítás és törvény szeme elôtt az a képtelen kényszer lebeg, hogy nálunk minden pálya és megélhetési mód iskolai minôsítéshez van kötve. Pl. vasúti kalauz úr nem lehet senki, ha középiskolai IV. osztályú bizonyítványa nincs. Érettségi nélkül nem lehet a postatanfolyamra menni stb.Mert annak a postásnak hasztalan van érzéke a pontosság és a munka iránt, ha az érettségi bizonyítványából az tûnik ki, hogy a gömbháromszögtan tételeit nem tudta levezetni, bizony nem lesz belôle postás, amíg ki nem javította azt a matematikai elégtelent. Hát aztán mit szóljunk az egyetemek anárkiájához! Ugyan melyik ifjú megy tudásszomjból az egyetemre? Pedig a tudomány terjesztésére és önálló fejlesztésére épült az egyetem, holott az ifjaink csak azért járnak oda, hogy az egyetemi éveket lemorzsolva és a vizsgákon átesve, diplomához - minôsítési törvény elôírta diplomához jussanak. És amikor látjuk, hogy az a dr. Juris postagyakornok nem tud egy levelet lebélyegezni, szánalmas nevetés fojtja a torkunkat s Amerikára gondolunk, ahol nem kérik számon az iskolai bizonyítványokat, hanem az egyén tudását, munkaerejét, képességét mérlegelik, s ahol az újság rikkancsból államtitkárok válnak éppen ezen az egyetlen egészséges felfogású alapon.Nálunk pedig folyik a vizsga szakadatlanul és gyilkos módon: az elemi vizsgáztat, mert a nebuló anélkül nem mehet a középiskolába, a középiskola nyolc éven át vizsgáztat rettenetes illuzórikus alapon, hogy az ifjú az egyetem tudományosságára megérhessen. Az egyetem szintén vizsgáztat - óh, nagyon jól tudjuk, minô vakszerencsével, és áltatja magát azzal, hogy a diplomáját valójában tudósok ôrzik. Pedig az egyetem közönséges pékmûhely, ahonnan kenyeret vesz boldog-boldogtalan a szerencse és véletlen szeszélye szerint váltakozó áron...Hát ilyen állapotokat teremt az az ostoba minôsítési törvény! Ezért folyik az iskolában a vizsga és nem a nevelés, ezért vannak az életben diplomás, de tényleg hasznavehetetlen emberek, ezért nyög a társadalom, ezért kiforratlan a politikai és gazdasági életünk: eszmeszegénység, formaiság, lélektelen rubrikázás mindenütt és mindenben.Tessék az iskolában elsôsorban nevelni jellemeket és tanítani elveket, eszméket, munka, szeretet, kötelességteljesítés stb. A vizsgát el kell törülni a mai állapotában és lépjen helyébe a fakultatív vizsga: aki amilyen pályára lép, aszerint vizsgázzék elméletileg és fôleg gyakorlatilag.Amíg ez az elv érvényesülni nem fog, addig bizony nincs haszon az egész közoktatásunk szervezetébôl.
Székely Hírlap 1908.
Kézdivásárhely
Napjainkban elôfordulnak olyan esetek, amikor a feleséget és kiskorú gyereket kiteszik a közös lakásból. Nem gyakoriak, viszont elôfordulnak ilyen és ehhez hasonló esetek. Mindez párosulhat tettlegességgel.Felmerül a kérdés, hogy az ily módon közös lakásból kitett házastárs milyen jogi eszközökkel rendelkezik a helyzet orvoslására. Ilyen esetekben figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ha kiskorú gyerekkel valaki az útra kerül, nincs ahol létezzen. Felmerül a kiskorú veszélyeztetettségének problémája is. Nos, ilyen esetekben a közös lakhelyrôl kitett házastársnak joga van visszahelyezési kérelemmel fordulni a bírósághoz.A visszahelyezési kérelmet ahhoz a bírósághoz kell benyújtani, amelyik az alperes lakhelye szerint illetékes. A visszahelyezés elrendelhetô ELNÖKI RENDELETTEL is. Sürgôs és kirívó esetekben a bíróság anélkül rendelkezik, hogy az alperest megidézné, és az ítélet azonnal végrehajtható. Ily módon egy olyan jogi eszközt teremtett a törvényhozó, amely gyors és hatékony védelmet biztosít.E témához kapcsolódik, illetve ezzel összefüggô, amikor a férj súlyosan bántalmazza házastársát, illetôleg kiskorú gyerekeit.Abban az esetben, hogyha a lakás használata nem osztható meg és a lakás használata az egyik fél számára nem biztosított pontosan a másik fél magatartása miatt, ilyen esetekben a botrányt okozót, a lakás normális használatát akadályozó házastárs kilakoltatható.Abban az esetben is elrendelhetô ilyen jellegû intézkedés, hogyha a kilakoltatott házastárs kizárólagos tulajdonosa az ingatlannak.A kilakoltatás nem végleges megoldás, hanem idôleges nem a tulajdonjog ellen irányul. A kilakoltatott bármikor kérheti a bíróságtól a rendelkezés megszüntetését, hogyha a körülmények nem indokolják annak fenntartását.A jog eszközöket biztosít a kérdések megoldására, kizárólag csak a jog eszközeivel kell megoldani a felmerülô kérdéseket, ellenkezô esetben jogszegés, illetve jogtiprás következhet be.
Nagy Zoltán,
ügyvéd
Tizenhat éves lázadóként plakátragasztással kereste kenyerét, a Beatrice mellett csicskázott, majd szervezôként végigturnézta az országot egy egész sor zenekarral. Késôbb önállóan is menedzserkedett - a zenélésen kívül minden melót végzett, ami egy rendezvényen egyáltalán létezik.
(folytatás az elôzô lapszámból)
— Hogyan vészeltétek át ezt az idôszakot?
— Annyiban szerencsénk volt, hogy mivel igazán nem volt mit árverezni rajtunk, a hitelezôink tudták, hogy csak akkor van esélyük arra, hogy viszontlássák a pénzüket, ha tovább csináljuk - mert a rendezvény amúgy sikeres volt. 95-ben csináltunk is egy olyan évet, amikor nyereséges lett a Sziget. Bár az elôzô év vesztesége több mint kétszer annyi volt mint a 95-ös év nyeresége, legalább mindenki egy kicsit megnyugodott. Szerencsére olyan cégeknek tartoztunk - az In-Kal Securitytól a Multimédiáig - akik jó fejek voltak velünk. Ha akarták volna, bármikor kicsinálhattak volna minket.
— Most viszont sokan úgy érzik, hogy kommercializálódott a Sziget.
— Nézd, mi egészen 1996-ig teljesen kiszolgáltatott helyzetben mûködtünk: sokszor nem tudtunk fizetést adni az embereknek, elôfordult, hogy kikapcsolták a telefonjainkat. És akkor jött a Pepsi, és miután addig is folyamatosan támogatta a Szigetet, 96-ban egy 50 millió forint nagyságrendû szerzôdést írtunk alá velük. Ez afféle biztosítékot hozott az életünkbe: átvállaltak egy csomó dolgot, mint például a reklámkampány, bizonyos fellépôk gázsija, és ezzel a tartozásainknak is fedezete lett. Néhányan nehezményezték, hogy a fesztiválnak reklámíze lett, de Magyarországon ez az egyetlen járható út. A költségeink nem kisebbek, mint a külföldi fesztiváloknak, viszont a jegyáraink a magyar fizetésekhez kell hogy igazodjanak. A Pepsi és a többi támogató kipótolja ezt az ûrt - mert lehetne azt is mondani, hogy a látogatók fizessenek háromszor annyit és akkor nem kellenek szponzorok, de nem hiszem, hogy ennek sokan örülnének.
— Pedig idén mintha kimondottan a jómódú középosztálybeli fiatal lenne a célcsoport...
— Általánosságban a fiatalokat célozzuk meg. A különbözô csoportoknak különféle programokat nyújtunk, és miközben az átlagos fiatalok szórakozóhelyévé tesszük a szigetet, a speciális dolgok iránt érdeklôdôk is megtalálják a számításukat.
— Hogyan értékeled a média hozzáállását a Szigethez?
— Az elsô, sôt még a második év is pozitív médiavisszhangot kapott, merthogy szenzációnak számított, hogy létrejött a dolog. A következô években a rendezvény puszta léte már nem szenzáció, akkor jöttek ezzel, hogy drogsziget, halálsziget és egyéb durva szövegek. Szabályszerûen bemocskolták a fesztivált, és a mai napig sok ember fejében ez maradt meg a Szigetrôl. Közvéleménykutatást tartottunk, hogy ki miért jön vagy nem jön a fesztiválra. Akik jönnek, legnagyobb százalékban azt mondják, ez egy nagyon jó hangulatú, barátságos buli, míg akik nem jönnek, azt hiszik, hogy ez egy durva, erôszakos hely. Visszanéztük a sajtóban megjelent cikkek illusztrációit, a legtöbb punkot vagy földön fekvô részeget ábrázol - még akkor is, ha maga a cikk pozitív hangvételû.
— Az elmúlt években legtöbbet az óbudai polgármesterrel, Tarlós Istvánnal történt pengeváltásodról lehetett hallani. Érzésem szerint Tarlósnak jól jött ez az ingyenreklám.
— Tarlósnak lehet hogy nem jött rosszul a publicitás, de szerintem az elsôdleges probléma az volt, hogy rövid idô alatt sok panasz érkezett hozzá, otthon felhívogatták, így aztán bedühödött, és olyan döntéseket hozott, amik aztán kényszerpályára állították a tevékenységét. Most már egy olyan megoldás született, amivel talán hosszú távon békében lehet élni a III. kerületiekkel.
— Most hogy több százmillió forintos volumenû projekt lett a Sziget, mennyire szállt rátok az alvilág?
— Én nem tapasztaltam konkrétan semmit, nem próbálkoztak nálunk, nem kértek védelmi pénzt. Persze gyakran jelentkeznek újabb és újabb fejek hatszázas mercikkel, hogy megvennék az egész vendéglátást, de miután ennek van egy kialakult struktúrája, könnyû elhajtani ôket. Hálistennek soha nem volt direkt kapcsolatunk ezzel a világgal, és ilyen szempontból azért bizonyos védettséget ad az In-Kal, mert nekik elég komoly kapcsolatrendszerük van mind a két irányban. Jóban vannak a rendôrséggel és mindenféle rendvédelmi szervekkel, másrészt pedig elég kiterjedt hálózatuk van, és tudják kik mozognak a másik oldalon. Hozzánk már el sem jutnak, azok akik ilyesmivel próbálkoznának, mert ha elôtte fölmérik a terepet, rájönnek, hogy nem érdemes. Remélem, hogy ez így is marad.
— Mi más okozhat fejtörést? Mennyire stresszes számodra az a bizonyos egy hét?
— Valamennyire stresszes mindig, egyre kevésbé, hálistennek, de mindig adódhatnak helyzetek. Az elmúlt években Tarlós meg az óbudaiak miatt volt stresszes. Történhet bármilyen baleset, jöhet jégesô, két viharos nap tönkreteheti a céget, de szervezési oldalról kialakult és mûködik a csapat. Az elmúlt években egyre többször veszem észre azon magam, hogy már megtehetem, hogy csak nézelôdjek - korábban elképzelhetetlen volt, hogy én csak úgy odasétálhassak és megnézhessek egy koncertet. Sôt, most már aludni is van idôm néha. Azért még mindig kevésbé szórakoztat, mint dolgoztat - két viharos nap elég, hogy százmilliós nagyságrendû hiányt produkáljon, szóval olyan rizikótényezôk vannak, ami miatt ez még mindig nem egy nyugdíjas állás. Ezért is próbáljuk minél több lábra állítani a céget, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatva annak a bizonyos egy hétnek. A tavalyi év a belsô szervezeti struktúrában volt nagy ugrás: kialakultak a feladatkörök, egy gépezetté vált az iroda. A legelsô gárdából csak ketten maradtunk Péterrel, de ô inkább csak a kreatív részében vesz részt, a napi feladatok nem összeegyezthetôk szerteágazó mûvészeti tevékenységével. 99-ben úgy alakítottuk át a rendszert, hogy nélkülem is mûködjön - ez elsôre elég hülyén hangzik, de ma már nem akkora kihívás számomra, mint eleinte, amikor minden szál az én kezemben futott össze.
— Sziget-élmények magánemberként?
— A Sziget körüli felhajtás vonzza a hibbantakat, vannak visszatérô arcok akik meg-meg jelennek, és kalamajkát okoznak az életünkben. Az egyik ilyen fickó például szervezônek adja ki magát, és zöldségeket nyilatkozik a Sziget nevében. Mikor a tévéhíradónak nyilatkoztam, beszaladt a képbe, és azt kiabálta hogy várjanak, várjanak, Károly úr, mondja meg nekik hogy én vagyok a másik fôszervezô. Akárkit meglátott mikrofonnal és kamerával, azonnal üldözôbe vette, hogy ô a Sziget fôszervezôje, úgyhogy végül kénytelenek voltunk egy In-Kal-ost mellé állítani, hogy kísérgesse, és mindenkinek mondja meg, hogy nem szabad vele interjút csinálni. Van még ilyen típusú emberbôl egy pár körülöttünk.
— Mondom magánemberként: szex, drogok és rock&roll?
— Én eléggé fura pasi vagyok ilyen szempontból, antialkoholista, most már nem is dohányzom, semmilyen igazán káros szenvedélyem nincs. A magánéletemet mégis átalakította a Sziget, mert túl sokat dolgoztam és nem értem rá a családra. A házasságom tönkrement és elváltunk, de az új szerelmemmel is a Sziget kapcsán ismerkedtem meg, most nyáron lesz az esküvônk.
(Az interjú a Pepsi Sziget honlapján jelent meg)
"(...)Az ír négyes egybôl belevágott a Nowhere címû számba és olyan tempóval folytatták továbbra is. (...) Az Isolation volt a csúcs, akkor már farmerek, bakancsok röpködtek, és lehet, hogy Óbudán egy kisebb földrengést jegyeztek. Meg nem álltak volna, fantasztikus lendülettel zenélték, ugrálták végig a koncertet, látszott rajtuk, hogy örömmel játszanak.(...)Utolsóként pedig fellépett a Green Day. A három kaliforniai fickó éppen úgy jelent meg, ahogy a Basket Case videoklipjébôl megismerhettük ôket. De olyat produkáltak, amilyet illik is egy ekkora fesztivál zárókoncertjén. Hihetetlen energiával, ôrült tempóban rohangáltak le s föl, össze-vissza szökdöstek, erre késztetve a közönséget is.(...)Naponta max. 15-ször végeztek detoxikálást, kábszeres krízis- ellátás csak 8-10 esetben fordult elô. Tehát a sajtóban megjelenô cikkek, miszerint a Szigeten morálzüllesztô, lélekromboló légkör uralkodik, egy nagy baromság. A Szigeten mindent megkap egy fiatal, amit a hétköznapok alatt keres és nem talál, ezért nyúlnak stimulánsokhoz. Itt szükségtelen a szer, mindent a buli áraszt magából: az együttlét, a zene, az ellazult, kellemes hangulat, ez a <<sziget- feeling>>."
(Részlet az UdvarhelySzék 1998. augusztus 21. számából, a "Kell egy hét együttlét" címû cikkbôl.)
A Pepsi Sziget éjszaka mûködô színpadai hangszigetelt sátrakba költöznek, az óbudai polgárok nyugalma ezzel helyreáll. Goldie kegyetlen, de Patti Smith mindenkit feledtet. Elôrébb tör a világzene. A Sziget Európa más fesztiváljaival közösen létrehozza a Yourope fesztiválszövetséget. A cudar fiatalok felborítanak valakit a vécével együtt.Fellépôk: Rammstein, Coolio, Chumbawamba, Boney M, Green Day, Mory Kante, Shane Mgowan and the Popes, Goldie, Patti Smith.Jelen: 268 ezer fô.
Az oldalt
összeállították:Lukács Zsolt és
Péter S. Attila
Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) hétfôn elvett Patrick Kluiverttôl egy gólt. A 6-1-re végzôdött Hollandia-Jugoszlávia találkozón a csatár harmadik találatát öngólnak minôsítette, mert a labdához utoljára a jugoszláv Govedarica ért hozzá. Kluivert már a mérkôzés után úgy nyilatkozott, hogy a jugoszláv védô lábáról jutott a labda a hálóba. A csatár így három góllal zárta az összecsapást, s a hivatalosan közzétett góllövô listán a holland sztár neve mellett 5 gól szerepel.
A hírek szerint 3000 guldenbe (mintegy háromszázötvenezer forintba) kerülnek majd az Európa-bajnokság döntôjének még gazdára váró jegyei. (A fináléra egészen addig lesznek el nem adott jegyek, amíg ki nem derül, melyik két csapat játssza a döntôt.) A fekete piacon természetesen ennél jóval többet kérnek egy-egy belépôért. Jelenleg 5-6000 guldennél tartanak a nepperek, de, amennyiben a hollandok eljutnak a döntôig, az sem kizárt, hogy a belépôk ára túllépi a tízezer guldent.
Az angol válogatott kiesése a szigetországi kocsmáknak és éttermeknek - gazdasági szakértôk szerint - mintegy 46 milliárd forintnak megfelelô fontveszteséget jelentett. Ha az angolok eljutottak volna a döntôig, akkor 50 millió korsóval több sört lehetett volna eladni. Most legfeljebb bánatukban ihatnak...
A labdarúgó Európa-bajnokság eddig elvégzett 96 doppingtesztje negatív eredményt hozott. A szervezôk bejelentése szerint a kölni és a genfi laboratóriumban értékelték ki a próbákat és egyik esetben sem találtak tiltott teljesítménynövelô szerre utaló nyomot. Az EB-n minden mérkôzésen csapatonként két játékost ellenôriznek.
Vége felé közeledik a holland-belga közös rendezésû, 11. Labdarúgó Európa Bajnokság.
A 31 mérkôzésnek már csak egytizede van elôttünk, talán épp a legjobb meccsek, még akkor is, ha már nincsenek versenyben a csehek vagy a jugoszlávok. A negyeddöntôk nem azt hozták amit vártunk, vagy várni lehetett volna, ugyanis a kis csapatok nem haltak meg a pályán a gyôzelemért: a románok és törökök nem nagyon erôltették magukat, a jugoszlávok egyáltalán, a spanyolok pedig próbálkoztak, de ennyit tudnak. A portugálok az elején nem igazán tudták mit kezdjenek az emberhátrányban maradt törökökkel, aztán bement a gól, a török kihagyta a büntetôt, 2-0 után pedig Figóék az ujjuk köré csavarták ellenfeleiket és kényük-kedvük szerint játszadoztak velük. A románok sem hitték el, hogy lett volna kezdeni valójuk a nagy dolgokat nem mutató olaszokkal szemben, Jenei pedig elkövette azt a hibát, hogy csatasorba küldte Hagit, így a csapat a karmester mozdulatára várt, de ô ezúttal is csak szidta csapattársait és a bírót, köpködött jobbra-balra, csak az olaszok góljai térítették valamelyest magához: Mutu mesteri, 50 m-es kiugratása utáni emelése a kapufáról kipattant, majd 16 m-rôl leadott lövését védte Toldo. A második játékrészben úgy tûnt, hogy történt valami a Jenei legénységgel, átmerészkedtek az ellenfél térfelére is, Chivuék egyre többet vállaltak magukra, sôt, az utóbbi évtizedben nem látható eseménynek is szemtanúi lehettünk: Hagi szinte könyörgött a labdáért Chivunak, de az EB felfedezettje inkább keresztbe lôtte azt Filipescuhoz. Néhány pillanat múlva a hajatlan román isten beleszállt Conte támaszkodó lábába, az olasz megköszönheti a fennvalónak, hogy nem a csomagjában kell hazavigye bokáját. Gyilkos mozdulatát követôen Pereira megkegyelmezett Haginak, csak hogy ne legyen ünneprontó. Ezt a Gica egy kitûnô Ganea kiugratásnál mûeséssel hálálta meg, de Pereira kirúgást ítélt. A legnagyobb román példakép nekirontott a portugál sípmesternek, kiharcolta második sárgáját és a pirosat, majd nagy köpködések közepette leballagott a pályáról. Egy biztos, akármi is lett belôle, a régi Hagira emlékezve szebb búcsút érdemelt volna... Gyász borult szinte az egész országra, viszont a brüsszeli gyepen mintha felszabadult volna a román csapat, kezdték rohamozni Toldo kapuját, de az eredménytelenség hamar megölte a lelkesedést, az olaszok pedig jobban örültek a 2-0-nak, mintsem kínozzák a további gólszerzést (nem is a szakmájuk). A vasárnapi holland-jugoszláv negyeddöntô ígérkezett a legpaprikásabb mérkôzésnek, de nem az lett. Ugyanis a jugók újból bebizonyították, hogy le tudják gyôzni a világ akármelyik csapatát, ugyanakkor képesek kikapni bármilyen gyenge csapattól. Az akkor még gólkirályjelölt Milosevics kidolgozott egy helyzetet Mijatovicsnak, de az megmutatta, hogy ezen az EB-én csak hibázni tud, még a legnagyobb helyzetbôl is. Aztán megvillant Kluivert, bepöckölt két gólt, a jugók pedig feladták. Szünet után gondolták, hogy legalább bemutatót tartanak, de tíz perc alatt az asszisztáló, Hagi-féle Mihajlovics mellôl újabb két gólt pöckölt Kluivert (igaz, az elsô Govedarica érdeme leginkább), és ezzel végleg elvette a focitól a jugók kedvét. A hazaiaknak viszont még jobban megjött a kedvük, Davids és Cocu fantasztikus mozgásbírással játszottak továbbra is, a végsô sípszóig még kétszer Overmars is betalált, amire Milosevics csak egyszer tudott válaszolni. A világbajnok francia válogatott is nekirontott a spanyoloknak, azok pedig nem bizonyultak igazi torreádoroknak. Sôt, az idônkénti egyoldalú játék folyamán inkább a franciák oléztatták szurkolóikat. A franciák két leheletfinom bokájú karmestere, Zidane és Djorkaeff gólja elég volt a továbbjutáshoz, ugyanis a spanyolok vérszegényen támadgattak, és talán ugyanabban a forgatókönyvben reménykedtek, mint a jugoszlávok elleni meccs végén, amikor a hosszabbítások perceiben megajándékozták ôket egy büntetôvel, és a végén még a gyôztes gólra is maradt idejük. Ezúttal a 88. percben Barthez kalimpált a labda után, közben belemarkolhatott egy spanyol bokába is, így 11-es következett. Csakhogy már nem volt a pályán Mendieta, így Raul állt a labda mögé, hogy kirúgja azt szinte még a stadionból is. Néhány pillanat múlva Urzaiz fejére volt varázsolva a labda, de ô nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen vele, ezért behúzta a nyakát, a labda fölé szállt, csapata pedig haza.Tehát maradt még három mérkôzés egy olyan döntô tornából, ami sokkal látványosabbnak bizonyult, mint az utóbbi idôben látottak. Megleptek a szlovének, kiábrándítóak voltak a németek, lenyûgöztek a csehek, de tehetetlenek voltak az északiak (dánok, svédek és norvégek). Az angolok menynyekbe mentek a 34 év óta várt németek elleni gyôzelem mámorában, de lepottyantak a románoktól elszenvedett vereségtôl. A belgák reménykedtek, de csak a felszerelésük volt tetszetôs. A törökök és a románok is megszerezték elsô EB- gyôzelmüket, majd együtt jöhettek haza. Az EB-résztvevô edzôk legeredményesebbje, Boskov lehajtott fejjel mehet nyugdíjba, ugyanis óriási tekintélye ellenére nem tudott parancsolni sztárjainak, akik így inkább egy seregnyi purdéhoz hasonlítottak, nem pedig az EB legtöbbet megélt, legtapasztaltabb és leggazdagabb játékosaihoz. Jenei is tovább ôszült, ugyanis ha nem teszi be szombaton Hagit, (szinte) az egész ország az ô fejét követelné azóta, így is neheztelnek rá, hogy ezzel az eredménnyel veri a mellét és kifogásolja a játékvezetést. Mi pedig dörzsöljük tenyerünket, mert hátravan még három mérkôzés, és olyan kitûnô csapatok vannak versenyben, mint a holland, a portugál vagy a francia. S talán az olaszok is megemberelik magukat, ráébrednek, hogy legalább az elôdöntôben ideje volna valamit felmutatni.
1997. október 27-én, az Üllôi úti stadionban a jugoszláv válogatott 7-1-re gyôzött világbajnoki pótselejtezôn. A jugó csapat Kralj - Mihajlovics - Djukics, Djorovics - Mirkovics, D. Sztojkovics, Brnovics (Zs. Petrovics), Jokanovics - Mijatovics (Milosevics), Szavicsevics (Govedarica), Jugovics összeállításban verte tönkre a jobb sorsra érdemes magyar válogatottat.Közülük kilencnek a sors kegyetlenségébôl, s a maguk gyengeségébôl el kellett szenvednie az amszterdami 1- 6-ot is.
Brigicom 2000 Kupa elnevezésû dual szlalom és cross country versenyeket szervezett városunk legeredményesebb sportegyesülete, az Extreme Bike Klub, így nem csoda, hogy hétvégén városunkba látogatott az ország bringásainak színe-java.
Szombaton a nagyoldali motocross pályán gyülekeztek a vakmerô fickók és lányok, a szépszámú közönség pedig szájtátva gyönyörködhetett a jobbnál-jobb bringákban az odaillô, dübörgô zene közepette. Huszonegynéhányan neveztek be a dual szlalomra, ezért selejtezôt kellett rendezni számukra, hogy a legjobb 16 idôt elérô versenyzô majd összemérhesse felkészültségét, a közönség pedig összehasonlíthassa ugrástechnikáját. Az udvarhelyi pálya idén is az udvarhelyieknek volt a legpechesebb, például az országos bajnoki címvédô, Pálfi Sándor célbaérése pillanatában repült le bringájáról, hogy kipróbálja a levegôben úszást - ô megúszta, járgánya kevésbé. Bereci Jenô is ugyanott esett, de a legszerencsétlenebb ezúttal is a másik Jenci, Bodó Jenô volt, aki ugyanott törte kulccsontját (tavaly "csak" az elsô kereke rogyott meg). A versenyen szinte nem is változott az idômérôn kialakult rangsor, Pârâu Sorin megvédte elsô helyét a csíkszeredai Kinda Gézával szemben, annak ellenére, hogy a fináléban a szeredai gyerek kockáztatott, jobbról elôzött volna az utolsóelôtti kanyarban, de fejreállt. Szôcs Attila felverekedte magát az ötödik helyre, Fülöp Sándor is egyet lépett elôre, viszont lecsúszott Zólya Kálmán és Pálfi Sándor (utóbbi a Fodor Emesétôl kapott merev villával versenyzett). Három lány állt rajthoz, a második idôvel rendelkezô Fodor Emese kölcsönadta villáját Sanyikának, így visszalépett, az Extreme Bike edzônôje pedig rávert tanítványára, így Jakab Enikô, Szentannai Katalin, Fodor Emese sorrendben állhattak fel a dobogóra. A gyôzteseken kívül a Brigicom Kft. díjazta a legnagyobb esést (Pálfi Sándor), a hétéves Boros Ábel átvehette a legfiatalabbnak kijáró díjat sikeres ereszkedése után (1:27:23), Fodor Emesét fair-play díjjal jutalmazták, majd a támogatókat (Salvamont, Mentôszolgálat, Infopress, Gondûzô, UFF) is kitüntették egy-egy oklevéllel és kupával. Másnap már népesebb mezôny állt rajthoz a Budvár környékén rendezett cross countryn, az erdôben, a Budvár tetején, a farcádi legelôn, a patakban, a fák között kialakított pálya hossza nyolc kilométer volt, erre nyolc kategóriában 62 versenyzô vállalkozott. Természetesen a körök száma kategóriánként változott, például amíg ezt a kört a gyerekeknek egyszer kellett megtenniük, addig a senior hobbizóknak háromszor kellett megkerülniük a kopjafát a Budvár tetején, a profik pedig kétszer annyiszor. Az udvarhelyiek junior és veterán kategóriában taroltak, lányoknál pedig nem is lehetett másképpen, ugyanis mind az öten udvarhelyiek voltak. Jakab Enikô csakúgy mint tavaly, idén is rávert Fodor Emesére, igaz, ezúttal kevesebb idôvel. A vásárhelyi Székely Zoltán tavaly még egyedüli profiként indult, most három társa is került, de csak hárman értek célba, épp Székely bolondult bele a tekerésbe leginkább, ugyanis egy körrel kevesebbet tett meg ellenfeleinél, az udvarhelyi Barabás Lóránd négy perccel verte a brassói Csender Nándort.A gyerekeknél az udvarhelyi Elekes Zoltánt két vásárhelyi is megelôzte, így a harmadik hely jutott neki. A veteránoknál a legidôsebb bringás, a kolozsvári Török János startolt a legjobban, de Bereci Jenci még idejében megelôzte, a harmadik helyen az ugyancsak udvarhelyi Sebes József ért célba. Felnôtt hobbizó is húsz állt starthoz, miután felhagytak a profiskodással, a vásárhelyi Mircea fivérek most a hobby kategóriában tarolnak, Ottó szinte három perccel verte a gyergyóremetei Balázs Sándort, harmadikként az Extreme Bike-os Simó Lóránd érkezett, ô elmondhatja magáról, hogy 62 másodperccel jobb volt Mircea Gusztáv Róbertnél. A Mircea fivérek profiktól való kiválása után Oprea Ovidiunak nem igazán maradt ellenfele, a szebeni versenyzô nyerte az eddigi futamokat, és nyert a Budváron is, hét perccel utána ért célba a kolozsvári Bocor Romeo.A versenyzôk ezúttal is dicsérték a pályákat és a szervezést, ez utóbbiba idén alaposan besegített a Brigicom Kft. is, amely névadó támogatója lett a versenynek, a dobogósok az oklevelek és kupák mellett pénznyereményben is részesültek.
A dual szlalom idômérô futamának eredményei (zárójelben a végsô helyezés):
1. Pârâu Sorin (Hateg) - 44:47 (1.)2. Kinda Géza (Csíkszereda) - 45:09 (2.)3. Bereci Jenô (Udvarhely) - 45:11 (3.)4. Seician Ovidiu (Szeben) - 46:23 (4.)5. Zólya Kálmán (Udvarhely) - 46:21 (7.)6. Pálfi Sándor (Udvarhely) - 47:37 (8.)7. Fülöp Sándor (Udvarhely) - 47:59 (6.)8. Szôcs Attila (Udvarhely) - 48:40 (5.)9. Kelemen Árpád (Csíkszereda) - 49:3210. Tamás Csaba (Csíkszereda) - 50:5911. Vass Róbert (Udvarhely) - 51:4412. Crâciun Ionut (Galac) - 52:0613. Dobrater Emanuel (Temesvár) - 52:3614. Conia Andrei (Temesvár) - 53:3915. Erôs Gyula (Csíkszereda) - 54:0316. Câneag Ovidiu (Temesvár) - 55:25
1. Jakab Enikô (Udvarhely) - 53:46 (1.)2. Fodor Emese (Udvarhely) - 57:43 (3.)3. Szentannai Katalin (Udvarhely) - 1:07:17 (2.)Cross Country
1. Logian Lucian (CS Muresul Vásárhely)2. Szabó Ferenc (CS Muresul Vásárhely)3. Elekes Zoltán (Extreme Bike)
1. Karda Levente (Extreme Bike)2. Buruian Radu (CS Muresul)3. Caliu Râzvan (Prahova Sinaia)
1. Barabás Lóránd (Extreme Bike) - 2:10:452. Csender Nándor (Cibo Bilal Brassó) - 2:14:523. Székely Zoltán (CS Muresul) - három kör
1. Mircea Ottó (Robike-Interbike) - 1:22.332. Balázs Sándor (Gyergyóremete) - 1:24.583. Simó Lóránd (Extreme Bike) - 1:25:004. Mircea G. Róbert (Robike- Interbike) - 1:26:02
1. Oprea Ovidiu (Boua Bikes Surmont Szeben) - 2:43:002. Bocor Romeo (Ardaf Kolozsvár) - 2:50:20
1. Bereci Jenô (Extreme Bike) - 1:40:472. Török János (Ardaf Kolozsvár) - 1:42:083. Sebes József (Extreme Bike) - 1:48:24
1. Jakab Enikô (Extreme Bike)2. Fodor Emese (Extreme Bike)
1. Szentannai Katalin (Extreme Bike)2. Ráduly Csilla (Extreme Bike)3. Birtalan Melinda (Extreme Bike)
Szombat-vasárnap nagy porfelhôt kavartak a Kerekerdô fölé a lóerôket bôgetô motocrossosok. Az országos motocross bajnokság VI. szakaszát rendezte az Iván Auto-Moto Klub városunkban, ami jubileumi jellegû is volt, mivel idén ünnepli tizenöt éves múltját az udvarhelyi motorozás.
A szombati edzés kezdése csúszott egy kicsit a dual szlalom miatt, de aztán a motorosok vették birtokukba a pályát és estig bôgették a motrokat, porozták egymást. Másnap már élesben ment a porozás, amire meglepôen kevesen voltak kíváncsiak, a jubileum ellenére. Az udvarhelyieket természetesen a 65 köbcentiméteres kategória érdekelte, amelyben ifj. Balázs István és ifj. Bâcescu Lajos is starthoz állt, mindkettô az Iván Auto-Moto versenyzôje. De talán túl nagy volt az elvárás a "kicsi Ivánnal" szemben, így az udvarhelyi reménység, csakúgy mint tavaly, nagyon idegesen versenyzett, több esésben is része volt, végül a harmadik helyen ért célba, Bâcescu Lajos elôtt. A dobogósoknak az okleveleken és kupákon kívül babérkoszorút is akasztottak a nyakukba.
1. Penu Bogdan (Câmpulung)2. Grigorie Andre (Temesvár)
1. Szabó Zsolt (Brassó)2. Petrisor Cantemir (Zernyest)3. ifj. Balázs István 4. ifj. Bâcescu Lajos
1. Kovács Alexandru (Temesvár)2. Sanea Adrian (Szeben)3. Szabó Zsolt (Brassó)
1. Ernest Müllner (Zernyest)2. Tompa Csaba (Szentgyörgy)3. Tamás András (Szentgyörgy)
1. Lukács Ciprian (Brassó)2. Zsigmond Liviu (Lugoj)3. Miga Iulius (AK Bogdan).
A sport-oldalt szerkeszti:Lukács Zsolt
Amikor valaki azt mondja, itt kezdôdik a, akkor több mindent mond egyszerre. Például azt, hogy itt kezdôdik valami, tehát végzôdik is valami. Aztán egy elismerô fejbólintással is felér a mondattöredék: itt kezdôdik a gitárszóló, hmm, amit ez a Jimi Hendrix mûvel...Próbálom kimondani tehát ezt a mondatkezdô formulát a Tempetôfi naplójá-ra vonatkoztatva, mindkét jelzett értelemben, merthogy ki kellene mondani, de hogy is folytassam? A legegyszerûbb az, ahogy a plakátszöveg megoldotta a problémát, PRÓZA, mondja, de ezzel nem mondott sokkal többet annál, hogy "vannak szövegek, amelyek nem érnek ki a lap széléig, és vannak, olyanok, amelyek kiérnek." Demeter Szilárd szövege az utóbbi kategóriába tartozik. Vagyis, definíció szerint: próza. Na jó, mondjuk, hogy "itt kezdôdik a próza". De akkor az, ami ott végzôdik, legalább olyan fontos kiindulópont.Kezdem másképp. Valamikor réges-régen, a kilencvenes évek közepében, sôt, még elôbb, ott, ahol a székely indiánok élnek (lélektanukról lásd a Tempetôfi naplóját) volt egyszer egy iskola, amelyik már nagyon öreg volt, elôtte állott Józsa Béla, akit aztán Benedek Elekre cseréltek le. Errôl a szoborról aztán el is nevezték Benedek Elek Tanítóképzônek. Ebben az iskolában egyszer csak lett egy diáklap, s errôl, hogy lett, el is nevezték Képzôdménynek. Zilált egy lap volt, tehát jó, olyan emberek írtak belé, mint Csernik Attila, Szabó Á. Töhötöm, mitadisten, Demeter Szilárd, Zilahi Imre. Aligha tévedek nagyot, ha azt mondom, keletkezett ott egy mûfaj és hozzá egy hangulat. A mûfajt nevezzük élménypublicisztikának, a hangulatot pedig mondjuk Grépfrút Koktélnak. Azért annak, mert van benne egy kesernyés, tonikus alapíz, amibôl lépten-nyomon felvillan valami más, valami köztes íz és valami utóíz. A Grépfrút Koktél sohasem ugyanolyan. (Azt, hogy élménypublicisztika, gondolom, nem kell magyarázni.) Hogy, hogy nem, ez a társaság, szinte kompakt módon felérve Kolozsvárra, és kiegészülve Markó Bálinttal, a Grépfrút Koktél különutas mesterével, belevágott egy lapba, amit azóta is úgy hívnak, hogy Perspektíva. És itt lassan le is állhatok ezzel a kitérôvel, mert nagyjából ez az, ami véget ér ott, ahol a Tempetôfi naplója kezdôdik: egy többéves Perspektíva-beli cikksorozat.Kérdéseim persze még vannak, mert túlegyszerûsíteném a dolgot, ha azt mondanám, a Tempetôfi az élménypublicisztika és az irodalom határán mozog. Többféle peremrôl is szó lehet itt. Például: tények/nevek és irodalom. Hogyan illeszthetôek a tények, márkanevek, megtörtént események bele egy irodalmi mûbe. Többféle, nem is olyan régi megoldásról tudok. Péterfy Gergely: A B oldal, Garaczi László: Pompásan buszozunk!, Vida Gábor: Rezervátum, Bret Easton Ellis: Amerikai Psycho. Ezeknek a szövegeknek az olvasói durván két csoportra oszthatók: vannak, akik ismerik a dürgést, és spontánul mindannyian ugyanoda követik a szöveg utalásait, mert benne vannak. Vannak, akik nem. Következik-e ebbôl valami, s ha igen, micsoda?Aztán: önálló írások ezek? Bárhogyan összefûzhetô láncszemek? Pikareszk regény?Még egy személyes észrevétel: Demeter Szilárd többnyelvû szerzô. Másképpen nyilvánul meg szóban, másképpen írásban. Mintha számára az írás médiumába való alászállás, az abban való megmerítkezés valamiféle frenetikus felszabadító hatással érne fel. Szerencsés alkat. És talán nem túl gyakori.
(Megjegyzés: Lásd Demeter Szilárd írásait az irodalom oldalon)
A populáris kultúra - a sikerfilmek, szappanoperák, krimik, kuplék, rajzfilmek világa - sokáig olyan területnek számított, amelyet nem érdemes kutatni, sôt, az értelmiségiek a hétköznapi társalgásban is csak tartózkodva, szemérmesen hozták szóba ezeket a mûfajokat. Vajon miért? Mi gátolja meg, hogy beszéljünk azokról a produkciókról, amelyeket mindenki látott, hallott, olvasott?Tulajdonképpen semmi - mondták a Korunk szerkesztôi, amikor elhatározták, hogy júniusi lapszámukat a populáris kultúrának szentelik. Beszélni mindenrôl kell és lehet, még arról is, amirôl mindenki beszél. És persze arról is, amirôl mindenki hallgat.Ki ne emlékeznék például arra, ahogy a Dallas címû sorozat idôpontjában meggyérült az utcai forgalom, és mindenki sietett haza, hogy nézhesse, milyen zûrzavarba keveredtek ismét bele Bobby, J.R., Pamela és Miss Ellie.Megosztani azt az élményünket másokkal viszont már sokkal nehezebb. A Korunk legfrissebb számában Ien Ang ausztrál antropológus éppen azokról a nézôi magatartásformákról ír, amelyek leginkább jellemzôk a filmsorozatok nézôire. A professzort kíváncsivá tette, hogy sokan képesek hosszasan szidni a Dallas szereplôit, ugyanakkor hétrôl hétre követik, hogy mi történik velük. Elhelyezett egy hirdetést egy holland magazinban, a következôképpen kezdôdô szöveggel: "Szeretem nézni a Dallast, de gyakran kapok furcsa visszajelzéseket." Ien Ang arra várt választ azoktól, akik szintén nézték a Dallast, hogy miért szeretik, vagy miért utálják a sorozatot. Rengeteg válaszlevelet kapott, s a levelekbôl a legkülönbözôbb nézôportrék rajzolódtak ki. Ezek szerint van, aki egyszerûen utálja a sorozatot, és kemény szavakkal illeti a színészeket és producereket. "Értéktelen szemét" - írja az egyik levélíró. Van egy olyan csoport, amelyik iróniával viszonyul a sorozathoz. Ôk rendszeresen követik a sorozat epizódjait, és ironikus kommentár révén hidalják át azt a távolságot, ahol nem tudnak, vagy nem akarnak azonosulni a szereplôkkel. Végül vannak olyan nézôk is, akik rajongói a sorozatnak, ôk azok, akik leginkább reagáltak az antropológus hirdetésének arra a mondatára, hogy "gyakran kap furcsa visszajelzéseket". A viszszajelzésekrôl szólva próbálnak ezek a nézôk olyan identitást kialakítani maguknak, ahonnan nézve kezelni és védelmezni tudják saját ízlésopciójukat.A Korunk júniusi lapszámában exkluzív interjú olvasható még a Playboy román kiadásának fôszerkesztôjével, Dan-Silviu Boerescuval. Az interjúból megtudható többek között, hogy hogyan lesz egy irodalmárból fôszerkesztô a néha botrányokat kavaró magazinnál.Sánta Attila a populáris irodalom jelenségeirôl közöl tanulmányt, Balázs Imre József a kilencedik kiadásánál tartó, és már filmen is látható kortárs sikerregényt, Závada Pál Jadviga párnája címû könyvét vizsgálja. Olvashatunk még a Korunkban a Matrix és a Truman Show címû filmekrôl, Columbo hadnagyról, a Tom és Jerry-ben szereplô néger öregasszony két papucsos lábáról.Külön vonulatot képez a lapszámban a kávéház-jelenség. A kávéházban már a századfordulón megvalósult valami abból, ahogyan ma a "populáris" szféra és a "magaskultúra" találkozik és kiegészíti egymást. Az elsô világháború alatt virágzó kolozsvári kávéházakról Gyarmati Zsolt ír alapos ismertetôt, Vallasek Júlia a századelô budapesti kávéházainak életét ismerteti, Ruxandra Cesereanu pedig arról tudósít, ahogyan egy New York-i irodalmi kávéházban napjainkban lezajlik egy költôi verseny.A Korunk, szokásához híven, nemcsak a jelenségeket mutatja fel, hanem egy lépéssel hátrább lépve azt is megvizsgálja, miért úgy mûködnek a dolgok, ahogy mûködnek. Akit tehát érdekelnek a filmsorozatok, krimik, sikerkönyvek hatásmechanizmusai, nem fog csalódni a Korunk júniusi számát olvasva.
B. I. J.
A jelenkori erdélyi magyar líra érdekes színfoltját képviseli a kolozsvári Elôretolt Helyôrség irodalmi folyóirat köré csoportosuló "transzközép társaság". Mint jelenség azért is érdekes, mert manapság már nem léteznek komoly írói tömörülések, az alkotók megannyi kis szigetet képeznek. A Helyôrség kivétel, eléggé jól körvonalazott ideológiával, fiatalos elánnal, baráti összefogással és Domokos Géza támogatásával indultak.
Az elsô transzközép kiáltványok 1993-ban jelentek meg az Ekinox nevû kolozsvári egyetemista lapban. Ettôl a dátumtól számítjuk a transzközép irodalmat. Az Elôretolt Helyôrség elsô száma 1995-ben látott napvilágot, részletes program- ideológia - és stílusmeghatározással. A folyóirat neve Rejtô Jenô azonos címû regényébôl származik, a mû fôhôse, Troppauer Hümér, egy poéta, aki szószerint veszi, hogy az irodalomért meg kell harcolni. A személyiség Orbán János Dénes és Sánta Attila (az indulás kulcsfigurái) tollán szimbólummá válik, kötetek központi figurájává. Nagy szerepet játszott a program kidolgozásában Bréda Ferenc (késôbb visszavonult), aki idôsebb volt ugyan, de rokonszenvezett a fiatalok mozgalmával. A társaság más fontos tagjai (a teljesség igénye nélkül): Fekete Vince, László Noémi, Lövétei Lázár László.Az elsô szám vezércikkében Orbán János Dénes az irodalom szerepének megváltozásáról beszél (a küldetés, a pátosz elutasítása). A "transzközép" azért válhatott stílusuk és költôi álláspontjuk jelképes fogalmává, mert az új igenlése mellett a hagyományt is felvállalták, melybôl csak a lényegiséget vették át, azt, ami nem kötôdik korhoz, költôi csoportosulásokhoz. Így sikerült elkerülni a transzilvanizmus csapdáját is. A transzközép a végletek egymásért létébôl táplálkozik, fô magatartása a szemlélôdés. A kulcsemberek programverssel jelentkeztek: "Holnap vonul az ezred, hahó" (Orbán), "Hümér lecsatolja öklét" (Sánta). Céljuk az emberközeliség, a szórakoztatás, a nagyobb olvasó réteg megcélzása. Ehhez magatartásuk egyszerre volt urbánusan lezser, parodisztikusan "vagány", játszi nemtörôdöm és trágár. Ha nagyon kritikusak akarunk lenni, programjukat elég tágra szabták ahhoz, hogy fiatalságuk összes szélsôségesen vad, megütközést keltôen új, harsány és trágár megnyilatkozását belefértethessék. Helyesen gondolkodtak. Ez is egy alternatíva az egyre inkább befele forduló, így önmaga sírját ásó líra számára.Fô premisszájuk az, hogy minden relatív. Így például éltek a magyar lírai hagyománnyal, de egészen új (meghökkentô) megvilágításba helyezték azt.Orbánnál gyakoriak a Rejtôtôl kölcsönvett alakok, melyek meghatározó díszletet alkottak, a vidámság, humor, játékosság érzetét keltve. Ezen a talajon viszont nehéz elkerülni a kommerszség csapdáit... Ôk viszont a játék fontosságának hangoztatásával takaróztak. Rorty filozófiájának három alappremisszáját jelölték meg követendô elvként: esetlegesség, irónia, szolidaritás.A kritika nem maradt el a szakma részérôl. Berszán fogalmazása szerint fennáll annak a veszélye, hogy a transzközép elmélet csak szimulátum, nincs valóságalapja, tagjai mégis kreatumnak tekintik.A fiatalokat nem kedvetlenítette el a kritika. A második számban Sánta Attila újra visszatért vezércikkében programjuk lényegére, hangsúlyozta, hogy mást akarnak tenni, mint ami azelôtt volt a romániai magyar irodalomban. Körüljárta a transzközép fogalmát: egyszerre állít és tagad, nem fekete, nem fehér, nem kelet, nem nyugat, hanem: "középen áll, a végletek egyensúlyában, és megmarad embernek". A lap talán legérdekesebb rovata a "Mentálisan hátramaradott költôk sarka", amelyben elsôsorban gyerekvers paródiák jelentek meg.Sajnos, hamar megromlott az összhang a társaságon belül (elsôsorban azért, mert egyesek megkapták az Írószövetség debüt díját). László Noémi kivált, és a Látóban keményen kritizálta öszszes hajdani pályatársát. Megszûnt tehát a csoport egysége és így szép lassan a csoport is. A fogalom viszont ma is él, a helyôrséges írói magatartás mára híres-hírhedté vált, sôt, úgy tûnik, a tömörülés is új életre kel. Néhány alaptag között a kapcsolat nem szûnt meg, az 1995-ben megalakult Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában azóta is több hajdani eszmetársnak jelent meg kötete.Lapunk irodalmi mellékletében közlünk néhány alkotást a tömörülés két jelentôs egyéniségétôl, Orbán János Dénestôl és Fekete Vincétôl.
címmel az Udvarhely Néptáncmûhely négytételes elôadását láthattuk június 23-án. Az elôadás sikerét jelezték a közönség közbetapsolásai, ahogy dörgött a kónyi verbunk, pörgött a leánykörtánc, a lassú és friss csárdás, lassú és sûrû pontozó, leány-legény feleselô s csattant a parola: "Igyál, pajtás! Fogd a mundért!" - magyar verbunk, bonyhai cigánytánc...Reméljük, hogy továbbra is részesei lehetünk a Néptáncmûhely remek elôadásainak.
A napokban Maszelka János festômûvészhez látogatott Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár. Maszelka János, aki fôszervezôje a Homoródszentmártoni Képzômûvészeti Alkotótábornak ígéretet kapott az államtitkártól, hogy idén is támogatásban részesítik az évente megrendezett neves mûvészeket fogadó alkotótábort.
- Az idônek abszolúte semmi lényege sincs - magyaráztam felhevülten Prímbalettnek.- Még-hogy teremtés napjai. Van, amikor dolgozol, mint az állat, az a Hétfô, a többi meg Vasár- és Ünnepnapok. Legyen az egyik a taposó-, a másik az imamalom. Szent Mókuskerék, kinek ünnep a munka. Valamint egy nap ugyanannyi mint egy hét, ahogyan a dolgozó nép a hétvégét várja, hogy kibolondulhasson, te minden áldott reggel azzal ébredsz, hogy uramisten, átküzdeni magad valahogy a napszakokon, mígnem eljön az este, hogy meg tudj nyitni magadban valami vacak mélységet egy kis vodka segítségével, mondotta az öreg Venyegyikt Jerofejev mester.- Szálljon az ô Igéje Istennek fülébe - emelte poharát Prímbalett.
Megérkezés a Szobrok VárosábaKödös ôszi hajnalon érkeztünk meg négyen - Huba, Geróf, Kuzin és én, Tempetôfi - a Szobrok Városába. Az Ántivilág elmúltával amúgy is divatozott mindenfelé egyes szobrok döntögetése, más szobrok állítása, de ezt a várost jellegzetessé tette az, amit úgy is megfogalmazhatnék: a szobrok által rajzolódott ki a térképe egy az egyhez arányban. A szobor eleve az a hely, ahol a szónok - mindegy, milyen nép, milyen nemzet - mint a süket, ki letépte láncát, zúg, szellemi központ, röviden. Egyébként szellemiségéhez igazodva a szobroknál találkozik az új idôk szelére fogékony ifjúság, ott találkozik, találkozgat e lakmuszpapír nemzedék, szevasz, há’ hogy meg még vagy, bazeg, a költészet viszont kiment divatból.Nos röviden, e város legjellegzetesebb szobrairól: e szobrok tanúsága szerint annak idején minden királynak volt legalább egy lova. (Beszélik, hogy Matyinak talán még kettô is, ez, meg egy templombajárós, szobatiszta.) Hogy kisállat-tenyésztésben hogyan álltak, arról semmi sem árulkodik, igaz, hülyén is venné ki magát egy palotapincsi, amint a félholdas zászlórúd fölött felemeli a lábát..., a hátsó lábát..., miközben Mátyás szeme sarkából odavág, pont most jött rá, mikor fényképezkednek az idióta turisták. Kard ki, has be, ez meg itt pisil. Egyébként ez a Matyi tetszik nekem csak (és a sárkánykélgyós) szorít a nemzeti nagyfene láttára, arra jártamban mindig meg szokok állni, elszavalom a "Talpra magyart", a "Nemzeti dalt", az "Eszméletet" és a "Toldi" elejét, napos idôben akár az estéjét is. A Jurassic Parc-os pasast egyébként Szent Györgynek hívják, bár én inkább Gyurikámnak szólítanám, amekkora.Aztán ott szenved az az oszlopszent kinézetû galambközvécé is, ez az egyik utcáról kapta a nevét. Azt az utcát régebben valami gyanús származású magyar költô után keresztelték, Petrovics, vagy hogy is hívták, de a mai városatyák nem szeretnek vájkálni ilyen pikáns dolgokban, hát inkább lecserélték egy tiszta családfájúnak találtatott román népvezér nevére, állítólag ô van oda felállítva négy asszonyság feje tetejére. Jól lehetne köpködni onnan a járókelôk fejére, mondok.Továbbá áll még a "Sic transit Horia, Closca et Crisan" c. szintén falloid alkotás; a "Hófehérke és a hat bányász" címû relikvia, ezen a hetedik figura egy tájfutó, tévedésbôl került fel rá a szerencsétlen, versenyen rövidíteni akart az ortodox katedrális háta mögött, s hát nem fölragadt a hirtelen odakerült szoborra? Vannak még a Derékból Amputáltak Szövetségének Elnökei, Alelnökei, a Tagság és a Kisegítô Személyzet, Ide a Visszajárót Lányegyesület Kômûves Kelemennéért dombor- és féldombormûvei (bár ezek nem igazi szobrok, azért megemlítettem ôket) és végezetül a Metró lejáratát jelzô oszlop. Na, ez is egy ügy, ez a metrós, kicseszerintik oda ezt a bazi nagy haranglábat, s azután vagy száz méterrel arrébb kezdenek ásni. Persze, nem figyelnek a városrendészeti utasításokra, s akkor csodálkoznak, hogy kôbe ütköznek. Mindenesetre azóta is ott fényképezteti magát minden süldô fiatal házas, az örömapák meg egymást húzogatták ki a gödörbôl, amíg kerítést nem tettek.Nos, ennyi szobrot számoltam össze hirtelen, a másik kezemmel írok, sietnem kell, hogy még aktuális maradjak. Ezen szobrok között vánszorogtunk befele az állomásról azon a szomorú hajnalon, persze, a fene sem törôdött azzal, hogy ott vannak-e, avagy sem, késôbb ismerszik meg majd a Város általuk, egyelôre célunk a nagyképûen kollégiumnak nevezhetô méhkaptárszerû épület. Négy bús ökör, belefeküdtünk hátizsákjaink hámjába. Jöjjön, minek jönnie kell, gondoltam, egy kis tortúra, majd egy rövidke bokszmeccs a honfoglaláskor, mint amikor a telepeseknek földet osztanak, aztán várnak a sörök, a nôk, a szabad egyetemista élet marginális problémái.Hajnali negyed ötkor értünk a kapushoz: én 257-nek iratkoztam fel a listára.Déli 12-kor bement az ötvenedik is. Felháborodottan elmentünk a Bogyába, ott akár még sátrat is lehet felhúzni, amekkora az a nyárikert.Két sör: valami hibádzik a nôkkel.Öt sör: kezd meggyôzôdésemmé válni, hogy a székelyek pótlistásan jöttek be a Kárpát-medencébe, ezért vagyunk így szétkurva.Hét sör: drága, kicsi naplóm. Én olyan szerencsétlen vagyok ...Éjjeli egy óra: végre szerencsém van a földosztáson, bejutottam a bentlakásba, igaz, a kapus a kérdésemet, hogy mikor építettek ide még egy tízemeletes hodályt, csendes félkézmosollyal nyugtázta, és felküldött aludni. Ebbôl a kapus, remélem, igaz. Valaki mindenesetre szelíden elküldött melegebb éghajlatra, szép paplanos ááágyba. A szobánk szerves tartozékai: négy fal, egy padló és egy plafon (valaki vitustáncot jár odafönn). Jé, vannak ágyak is. De hol maradnak a többiek?Éjjeli három óra: éri a hasam a földet.Éjjeli négy óra: beesnek Gerófék is, okosabbak voltak mint én, várjunk csak, hogy is van ez: ez csak Geróf, aki okosabb volt, mint én, rögtön nôkkel fölszerelkezve jött, paplannak hozhatta ôket, mert ágynemût csak reggel osztanak. Így már minden rendben van, kijózanodtam.Reggel hét óra: érkezik Huba és Kuzin. Ôk is okosabbak, mint én, barátaiknál töltötték az éjszakát, reggel simán besétáltak. Hozták az én ágynemûmet is, a barát, az barát.
Ráduly János nagy ívû írói pályával rendelkezik. Elôrehaladott kora ellenére ma is ír, dolgozik, az eddig megjelent 20(!) kötet jelzi munkásságának gazdagságát.
Írt néprajzi tanulmányokat, értekezéseket a székely rovásírásról, írt, gyûjtött meséket, találós kérdéseket, népballadákat, fordított Eminescu verseket. Mindezek mellett, vagy fölött lírikus, mint ilyen, három kötetet tudhat maga mögött, melyek közül egyik gyerekvers kötet (Az árnyékok lakodalma - lapunk hasábjain jelent meg recenzió róla).Most Ráduly Jánosnak a lírai arcát vizsgálom meg. Két verseskötete (Fény és gondolat - Erdélyi Gondolat 1996, Jóságvilágom - Erdélyi Gondolat 2000) mögött egy érzô, szeretô, kétkedô, gondolkodó, ôszinte szenvedélyû lírai én húzódik meg. Érzéseinek tisztasága, egészséges értelemben vett egyszerûsége megejtô, tán a szerzô lakhelye - Kibéd - békés, nyugodt kisugárzásával magyarázható. Mintha egy rusztikus elefántcsonttoronyba lenne elvonulva Ráduly. Versei a kései Arany János hitvallását tükrözik ("Ne hidd, hogy a lantnak ereje meglankad,/ Csak hangköre más"). Ráduly szemmel láthatóan nem figyel a külvilágra, mintegy saját megnyugtatására írj