Amikor ezeket sorokat írom, elôttem az UH legfrisebb száma. A címlapon Pintér István reagál egy cikkre abból a lapból, amit most készítünk. Most vagy Pintér István látnok, vagy valami csoda folytán összegubancolódtak számítógépeink, titkos folyosók kötik össze a nyomdákat, esetleg feltalálták a fejbe látó mobiltelefont.Végre megértettem azt a viccet, amelyben az apa ír levelet diákfiának ezzel a csattanóval: küldenék én pénzt neked fiam, de a boríték már le van ragasztva.

Lukács

Balázs Piroska:

Az RMDSZ listavezetô tanácsosjelöltje elsôsorban azt kéri az udvarhelyi választóktól, hogy mindenképpen menjenek el szavazni, és ne bízza másra senki saját sorsát.

Mert nagyon könnyû kívülrôl, pályaszélrôl bekiabálni, de most itt van a döntési lehetôség. Én arra kérek mindenkit, hogy menjen el szavazni, még akkor is, ha kicsit kényelmetlennek találja.Arra a kérdésre, hogy kire adja voksát, Balázs Piroska a következôket válaszolta lapunknak: A személy, úgy érzem belsô magánügyem, de annyit azért javaslok, hogy nagyon alapos mérlegelés elôzze meg döntését bárkinek, így az enyémet is. A választási lehetôségek közül ki kell választanunk a legjobbat, vagy a legkevésbé rosszat. Én a jobbat fogom választani, tapasztalataimra alapozva, mert azért végig kell gondolni azt, hogy mi történt négy év alatt, melyek a kudarcok, egyszóval: a jót és a rosszat is. Sikereket és sikertelenségeket. Ha mindenki alaposan megfontolja, és nem vakítja el úgymond személyes érdek, ha higgadtan és szenvedély nélkül, a tények figyelembe vételével döntünk, tényleg a jobb nyer majd több szavazatot.Szász Jenô mindig segített szociális kérdések megoldásában akkor is, mikor nem volt könnyû.

szl

Az Udvarhelyi Híradó legfrissebb számának címlapján öles címben adja hírül, hogy ügyészségi kivizsgálás indult az UPE titkára ellen, mivel a több mint 4600 aláírás közül két esetben kifogás merült fel a hitelességet illetôen.

A tényszerûség kedvéért: Szász Jenô független jelölt indulásához 500 aláírásra volt szükség a törvény értelmében. Az aláírások zömét önkéntesek gyûjtötték, akik szûkebb környezetükben toboroztak támogatókat az íveken. Így járt el az az idôs, cukorbeteg nyugdíjas néni is, aki szomszédait is felírta a listára, ám azok nem voltak otthon. A jó szándék és a hozzá nem értés szerencsétlen kombinációja az eset - az ívek hitelességét aláírásával tanúsító Orbán Attilának nem állt módjában a sok ezer aláírást egyenként leellenôrizni, ezért jóhiszemûen elfogadta az önkéntesek által benyújtott íveket. Amint az eset kiderült, azonnal jelezte ezt a Választási Bizottságnál, a két személyt töröltetve az ívekrôl.Amit errôl még jó tudni: a panaszosok több nap gondolkodás után, az RMDSZ nyomására pattintották ki a botrányt, amelynek eredményeként várhatóan meghurcolnak egy jó szándékú, ám nyilvánvalóan hibázó beteg nyugdíjast. A sértett egyébként RMDSZ alkalmazott. A kihágás nem olyan súlyú, hogy a független jelölt indulásának jogosságát megkérdôjelezné, a fô ok tehát a botránykeltés volt.

Lukács

Tisztelt Pál Gábor úr!

Mellékelten küldöm Németh Zsolt államtitkár úrnak az Udvarhelyi Híradó érdeklôdésére adott válaszát:"Lapunk érdeklôdésére Németh Zsolt külügyi államtitkár megerôsítette, hogy a magyar kormány segíti Szász Jenô polgármesternek a csereháti ügy megoldására tett erôfeszítéseit. Támogatja azt az elképzelést, hogy az ingatlan visszavásárlásával kerüljön pont e régóta húzódó ügy végére. Reméli, hogy Szász Jenônek sikerül hamarosan megegyeznie a többi érdekelt féllel. Mivel ez az ügy a város békéje szempontjából vitális fontosságú, a magyar kormány készen áll a jogi helyzet tisztázódása és az ingatlan funkciójának meghatározása nyomán az anyagi fedezet biztosítására."

Budapest, 2000. május 29.
Üdvözlettel, Répás Zsuzsanna

(A magyar külügyi államtitkár tanácsadójának válasza az UH érdeklôdésére - a szerk.)

A jogerôs bákói bírósági döntés nem ad alapot a csereháti épület telekkönyveztetésére, mivel nem tartalmaz telekkönyvi adatokat. Ehhez egy helyi telekkönyvi bírósági döntés is szükségeltetik, ezt (információink szerint vásárhelyi táblabírósági nyomásra) valakik minden áron ki akarják erôszakolni. Feltesszük a kérdést: kinek áll érdekében telekkönyveztetni az épületet épp a kampány idején?

A bákói Táblabíróság végleges határozata értelmében érvényesíthetô a csereháti épület koncesszionális joga, ezért a Aris Industrie és a Szeplôtlen Szívek Kongregáció kérvényezte az udvarhelyi Telekkönyvi Hivatalban a bérbevételi szerzôdés bejegyzését (ha sikerrel is járnak, a terület tulajdonjoga továbbra is az helyi önkormányzaté marad, csak épp 99 évig nem rendelkezhet fölötte). Ugyanakkor elrendelték az épület bejegyzését az építô, vagyis az Aris javára, aki továbbajándékozta azt az apácáknak.Fontos körülmény, hogy mivel Bákóban még nincs telekkönyvi rendszer, ezért a végzés nem tartalmaz ilyen jellegû adatokat, nem ad lehetôséget a telekkönyvezésre. Ehhez Dobricza István helyi telekkönyvi bírónak kellene hoznia egy újabb, a telekkönyvezést elrendelô ítéletet. Nem felülbírálni és nem kommentálni kell, hanem kiegészíteni - a kérdés csak az, hogy ismét a nagypolitika nyomása vagy az önkormányzat jogos érdeke lesz-e az erôsebb?

Lukács

Szabó László, az Erdélyi Nimród fôszerkesztôje a múlt héten sajtótájékoztatón vádolta meg szerkesztôségünket, hogy egy korábbi számunk címlapján leközöltünk egy fotót Ferenczy Károlyról, megsértve mind a vállalkozó, mind a kép szerzôjének jogait. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy álláspontunk szerint Feren-czy Károly közszereplô, ezért neve és fotója a médiában felhasználható. Ami az említett fotó szerzôi jogait illeti, azt a számítógépes világhálóról töltöttük le, az erre vonatkozó bizonyítékainkat letétbe helyeztük egy közjegyzônél. Az esetleges bírósági tárgyaláson ezt készek vagyunk bemutatni.

uszék

Négy év elteltével Székelykeresztúr polgárai ismét döntés elôtt állnak: RMDSZ avagy "egység és folytonosság", vagy pedig SZIF (Székely Ifjak Fóruma), akik az elôbbit, mint folytonos kudarcot ("tíz év válságát") akarják felváltani és megváltoztatni?A székelykeresztúri RMDSZ szervezet kampányindítója április 31-én kezdôdött egy elôválasztás keretében. A három polgármesterjelölt (Benyovszki Lajos mezôgazdasági mérnök, Kántor István építészmérnök, Lôrincz Márton pénzügyi ellenôr) közül Benyovszki Lajos, aki négy éve Székelykeresztúr polgármestere nyert szavazati többséget s a mintegy 38 városi tanácsosjelölt közül 22-en jutottak tovább (pedig csak 19-re kellett szavazni). Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a város lakosságának csak kb. 30%-a ment el az elôválasztásra.Egyelôre nem tudni, hogy a plakátokon ingázók (vagy ingadozók) fáradozásai kinek hoznak eredményt, de ha rosszmájú akarnék lenni, azt is kérdezhetném: vajon ezek az "utak" egyenes arányban állnak-e a felvállalt érdekek képviseletével?Mert minden út - próba(tétel). S minden próba (ha nem próbálkozás) jelszavakon innen és túl - a célig tart. Kitartással.És ez nem lehet más, mint Székelykeresztúr és lakóinak egy szebb és jobb jövô biztosítása.

Vári Csaba

Magyarország kész kiváltani a Cserehátat

Áprilisban, az egyházfôkkel való találkozón Orbán Viktor miniszterelnök elvi ígéretet tett, a napokban pedig Németh Zsolt államtitkár felhatalmazott arra, hogy megerôsítsem Szász Jenô bejelentését: a magyar állam kész kiváltani a csereháti épületet, ha szükséges - nyilatkozta Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Városunk díszpolgára vasárnap istentiszteletet tartott a fôtéri református templomban.

— Meglepetéssel olvastam a helyi sajtóban, hogy miként forgatták ki Német Zsolt szavait és megkérdôjelezték állításainak hitelét — mondta a református püspök. — Az államtitkár úr legutóbbi beszélgetésünkkor leszögezte: a csereháti tranzakciót nagyon szigorú jogi feltételek között kell lebonyolítani, hogy nehogy újra becsapják a várost, ha már végre elérhetô közelségbe került egy évek óta tartó válság megoldása.

— A megoldásban kulcsszerepe volt a város polgármesterének és az önkormányzat bátor kiállásának. Pár nap múlva negyedszer indulunk helyi vezetôket választani magunknak. Mi a tétje most a helyhatósági választásoknak?

— Megítélésem szerint az önkormányzati elv mostantól fogva kezd igazán szerephez jutni — eddig az önállóság mondvacsinált dolog volt egy központosított államstruktúrában. Immár a román hatalom is felmérte, nem lehet a helyhatóságokat állami gyámság alatt tartani. Az RMDSZ politizálásának a mélypontján vagyunk, ez kedvezôtlenül hat vissza a helyhatósági választásokra, és félôs, hogy emiatt éppen azon a területen valljuk kárát érdekvédelmi szervezetünk rossz politizálásának, ahol különben a legtöbb esélyünk lenne sorsunkat a kezünkbe venni. Az egység demagógia jegyében az RMDSZ központi vezetése rákényszerítené akaratát az önkormányzatokra is — az elôválasztások kapcsán bihari, marosvásárhelyi vagy számos székelyföldi példát találunk ennek bizonyítására. Az RMDSZ úgy jelenik meg, mint a tôlünk idegen hatalom, s nem mint érdekvédelmi és közképviseleti szerv. A királyhágómelléki egyházkerület - 350.000 ember egyháza - emiatt párbeszédet kezdeményezett az RMDSZ területi és országos szervezeteivel - a hét területi közül öt vállalkozott erre, a Markó Béla vezette központ mai napig nem méltatott válaszra.

— Az elôválasztások kapcsán tapasztalt furcsaságok ellenére nem maradhatunk távol a szavazásról. Mit tegyünk?

— Az erkölcsi kényszerûséget úgy tudtuk áthidalni, hogy egyházunk igazgatótanácsa nem feltétlenül az RMDSZ jelöltjeit támogatja, hanem azokat a jelölteket, akik — éppen az érdekképviseleti elv szellemében — leginkább képviselik a helyi közösségek érdekeit. Körlevelünkben azért nem nevesítettük a szervezetet, mert tudjuk, hogy sok helyen függetlenként vagy más politikai formációk színeiben indultak becsületes magyar emberek az RMDSZ eredeti szándékainak megfelelô programmal. Ez a helyzet az Udvarhelyért Polgári Egyesület esetében is, amely véleményem szerint az RMDSZ legjobb elveit érvényesíti — sajnos, ezt épp a helyi RMDSZ- szel szemben kell tennie.

— Ilyen furcsa helyzetben mit hozhat a jövô?

— Általános politikai revízióra van szükség az RMDSZ berkein belül. Tíz éves mérlegünk azt mutatja, hogy legbiztosabb bástyáinkat is el lehet játszani egy alkalmazkodó, helyzetkövetô politizálással. Megdöbbentô, hogy második, belsô anyaországként erôsségünk lenne a Székelyföld, ehelyett saját sebeit nyalogatva belharcokkal van elfoglalva és nem tudja érvényesíteni valós politikai potenciálját. A Magyarok Világszövetségének legutóbbi ülésén javaslatként elôterjesztettem, hogy minden magyar közösségben felül kell vizsgálni az elmúlt nyolcvan év kisebbségpolitikáját, mert a jelenlegi legföljebb meghosszabbítja a betegséget, de nem vezet sehova. Az anyaországnak is változtatnia kell a kérdés internacionalista megközelítésén, s mi sem lehetünk mindig alkalmazkodó, kilincselô, saját politikánkat feladó kisebbség.

Lukács

A csereháti-ügy legújabb fejleményei kapcsán kialakult médiafelhajtás az egész székelyudvarhelyi közélet állatorvosi lova: van benne Balkán, jó adag Bukarest, s hála istennek néha érezni a nyugat szelét is. Én megnyugodtam, mert immár világossá vált: az RMDSZ-közeli sajtó nem tud, nem akar tudni magyarul. Ami fehér, feketének látja és fordítva.Kezdôdött - mint ahogy az szokott - az UH hasábjain. Öles cím, kijelentéssel felérô kérdés: választási kacsa a magyar kormány segítô szándékáról szóló polgármesteri bejelentés. Aztán indul a Digitál3 képben és hangban: hazudik, nem igaz, x cáfol, y nem erôsít. És felhasználnak egy képet az MTV2 Híradójából (ez nem lopás véletlenül, Uraim?), melyben Németh Zsolt azt mondja: "amenynyiben a város pályázik a megvásárláshoz szükséges pénzért, akkor a megfelelô alapítvány tud az igényükrôl dönteni". Magyar sajtóorgánumok erôsítik meg a hírt, de az udvarhelyi média Szász Jenô-ellenes fele kitart. Aztán az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Tôkés László is elmondja: felhatalmazása van a magyar kormánytól, hogy kijelentse: igenis valós a segítô szándék - ez nem hír sem a D3-nak, sem az UH-nak. Aztán kedd reggelre megérkezik a levél az államtitkárságról a szerkesztôségbe: "a magyar kormány segíti Szász Jenô polgármesternek a csereháti ügy megoldására tett erôfeszítéseit. Támogatja azt az elképzelést, hogy az ingatlan visszavásárlásával kerüljön pont e régóta húzódó ügy végére. Reméli, Szász Jenônek sikerül hamarosan megegyeznie a többi érdekelt féllel. Mivel ez az ügy a város békéje szempontjából vitális fontosságú, a magyar kormány készen áll a jogi helyzet tisztázódása és az ingatlan funkciójának meghatározása nyomán az anyagi fedezet biztosítására". Az UH minôsíthetetlen helyesírással hozta a levelet, amely különben a magyar központozás szabályai szerint íródott. Szász Jenô nevét - mint annak idején Nemecsekét a Pál utcaiak - kétszer is kisbetûvel írják. Mondtam már: nem tudnak magyarul. Nem vagyok politikus, beszélhetek ôszintén. Akinek füle volt a hallásra, az elsô pillanattól tudta, hogy a hír igaz, csak a helyi RMDSZ-nek nem érdeke, hogy igaz legyen. De profik ôk: a nagy testvér Verestóy és jelöltje, Antal aláírásával közleményben biztosították magukat arról, hogy ha esetleg mégis, akkor ôk megelégedéssel veszik tudomásul. Eközben a velük szolidarizáló sajtó azt szajkózza: kacsa az egész. Furcsa volt nekik az európai hang: Bukarestben ezt úgy oldották volna meg, hogy leszólnak: mâi, Otila, ugorj már fel egy pungával, oszt lökünk neked kis lét kápéban. A magyar kormánynak elég sok mindenre kell odafigyelnie. Négymillió dollár Budapesten sem kevés, s ott is van probléma épp elég. Alulfizetett pedagógus, ápolónô nem örül túlságosan hallván, hogy "azoknak a románoknak" mennek a milliók. Az ellenzék repesve várja a magas labdát, és figyelni kell a román belpolitikára is, tehát igencsak diplomatikusan kell fogalmazni. A szándék ôszinte, ki kell találni a legkisebb konfliktussal járó megoldást.Nem értem a helyi kollégák bizalmatlanságát. Budapestben - emlékezetem szerint - eleddig nem kellett csalódnunk és elég szépen van köszönnivalónk. Bukaresttel már más a helyzet, miért hát ez a nagy ragaszkodás? Netán mert onnan jön tizedikén a napi betevôre való?És arról is beszéljünk ôszintén, hogy Szász Jenô kapja-e ezt a pénzt vagy a város. A kérdés rossz, ám helyénvaló, a válasz pedig IS, mert egyik nem lehet a másik nélkül. Nézzük csak Kolozsvár esetét, a városét, amely lassan kimarad Európából. És nem azért, mert Európa nem szereti a kolozsváriakat, hanem mert az általuk megválasztott polgármestert nem szereti. Ezért nincs uniós alap, nemzetközi támogatás. Hasonlóan mûködik ez másik irányba is: akit szeretünk, annak könnyebben nyílik meg a pénztárcánk. A magyar kormánynak egyformán fontos az udvarhelyi és a sepsiszentgyörgyi magyar, de nincs annyi pénze, hogy minden igényt ki tudjon elégíteni. Verseny van a támogatások terén is, és aki ügyesebb-szimpatikusabb az kap a rendelkezésre álló kevésbôl. A világ így mûködik, miért pont mi lennénk kivételek?Beérett egy sok éves munka. Míg egyesek nyilatkozgattak, volt, aki dolgozott. Kampányban sem állt meg az élet, a Cserehát érdekében bonyolított tárgyalások is folytatódtak, és Szász Jenô szerencséje (vagy ügyessége, ha úgy tetszik), hogy most jutott el a megoldás közelébe. A helyi RMDSZ csak néz, mint a moziban (Antal és Verestóy urak is ott voltak a Magyarország 2000 konferencián, láttam a büféasztaloknál, miért nem ôk érték el ezt az eredményt?) és fut a hírek után. Emberi dolog az irigység, kampányt is lehet belôle csinálni, de ôszintén remélem, ennek meg is lesz az eredménye a szavazóurnáknál.

Lukács Csaba

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

Sportpályákon szokott fölharsanni a "Civil a pályán!" figyelmeztetô kiáltás, amikor idegen kerül a játéktérre. Hasonló helyzetbe jutottam én is: az írás hevében egyszerre csak azon kaptam magam, hogy a politikusok pályájára tévedtem. A különbség talán csak annyi, hogy nem egy barátságos mérkôzés zöld pázsitján kaptam észbe, hanem egy harci kiáltásoktól visszhangzó aréna küzdôterén: kies városom, a "székely Athén" választási cirkuszában. Mit keresek én itt, futott végig a hideg a hátamon, amint rádöbbentem, hogy mekkora veszélybe sodródtam. Nem elég, hogy tanítással és írással foglalkozom Európa hátsó felében, ebben a sokoldalú szocializmusból vadkapitalizmusba ferdült világban, hát hiányzik az nekem, hogy magamra haragítsam "áldozatos", "önzetlen" munkát végzô kisebbségi politikusainkat?! Ahelyett, hogy mélyen meghajolva paroláznék a választók hódolatát arisztokratikus mosollyal fogadó közéleti személyiségekkel, akadékoskodjam velük?! Ilyen és ehhez hasonlatos kérdések fogalmazódtak meg bennem, amikor nemes egyszerûséggel "filozofálgatásnak" titulálták írásaimat. Mit is válaszolhatnék e lakonikus megjegyzésre? Elôször is töredelmesen be kell ismernem, hogy nem rendelkezem semmiféle politikai hatalommal. Sôt, azt is bevallom, nem áhítozom közéleti szerepre sem, ne féltse hát senki tôlem bársonyszékét, ragadozó módjára megjelölt vadászterületét. Ráadásul egyetlen platformnak sem vagyok a tagja, s még a manapság oly divatos politikai gruppen szexnek, a frakciózgatásnak sem vagyok a híve. Hogy mégis miért filozofálgatok akkor, miért nem fogom be a számat, s hallgatok, szavazok és tapsolok, amint azt pártfegyelmet dörgô érdekképviseleti szervezetünk hármas szabálya diktálja?! Hát igen, eljött az önleleplezés ideje, bármilyen nehéz is meggyónnom; van ugyanis egy igen sötét titkom, egy hátborzongató bûnöm, amelyrôl eddig mélyen hallgattam, s melyet most reszketô kézzel tudok csak papírra vetni: az én vétkem, az én igen nagy vétkem az, hogy az RMDSZ tagja vagyok, s éveken át szégyentelenül vétkeztem a szavazófülke elfüggönyzött, diszkrét félhomályában, ahányszor csak a tulipán buja ösztönöket ébresztô jegyét megláttam. Ilyenkor soha nem kérdeztem, hogyan is állunk tisztségviselôink szenvedélyesen ellihegett választási ígéreteinek betartásával. Csak egyszerûen végeztem választópolgári kötelességemet, diszkréten, pontosan, szakszerûen, amint az ilyen állampolgári légyottokon vagy a szolidabb bordélyházakban szokás. Nem figyeltem én senkire, semmire e megtisztelô aktusokkor. A feladat nagysága ugyanis annyira lenyûgözött, mint a nyomozókat Sharon Stone elmozduló lába abban a bizonyos filmben. Egy idô után azonban határozottan zavarni kezdett "védett választottjaim" arroganciája, amint lekezelô fölényességgel magyarázták láthatatlan gyôzelmeiket, s minden sikertelenséget szövetségeseik vagy az ellenzék nyakába igyekeztek varrni. Aztán rájöttem, hogy mindazért, amit nem tettek meg a mi érdekünkben, illetve amit nem a mi érdekünkben tettek meg, nem ôk a hibásak. Ôk csak éltek a kivételes helyzetükbôl származó elônyökkel. Ki mohóbban, ki viszszafogottabban. Ugyan ki nem settenkedne be az ígéret földjére, ha kinyítaná számára valaki a kaput? A hibás valójában én vagyok. Engem tessék szidni, engem és azokat a névtelen balekokat, akik a szavazófülkék füllesztô félhomályában eléggé el nem ítélhetô módon szégyentelenül paráználkodtunk a választások idején. Csakis magunkat okolhatjuk a történtekért. A balhét ugyanis mindig a választók viszik el!Emiatt kerültem hát természetem és ízlésem ellenére civilként a pályára. Hogy vezekeljek én igen nagy vétkemért, amikor évekkel ezelôtt a szép szavaktól elgyengülve féltve ôrzött bizalmammal ajándékoztam meg leendô hatalmaskodóinkat. S ennél nagyobb bûnt választópolgár el nem követhet sorstársaival szemben...

Szakács István Péter

A választó vagy szavazó forradalma öt percig tart (mondta nemrégiben a 70 éves és még mindig friss Csoóri Sándor), amíg a szavazólapon eldöntheti, hogy kire is adja a szavazatát. Utána szabadsága megszûnik; a megválasztott úgy is azt csinál, amit akar vagy amire a körülmények kényszerítik. Kezdô, "zöldfülû" választó még bízhat abban, hogy az ô akarat érvényesülni fog. Én már nagyon jól tudom, hogy mi lesz utána, fôleg akkor, ha a tisztelt jelöltek "programját" (eddigi életét) jól ismerem.Kire szavazz tehát, kérdi a tájékozatlan. Rám-rám, mondják színesebbnél színesebb propaganda lapok. Egyik polgármester jelöltünk, aki alig-alig vesz észre és vesz tudomást rólam (pedig a megyébôl egyetlen vagyok, aki doktorált biológiából) színes és csillogó füzettel kedveskedik a postaládámban. Másokéban is természetesen. De engem most a saját megajándékoztatásom lepett meg. A reklámszínekben szereplô Udvarhely egy "mennyei Jeruzsálem"-hez lesz majd hasonló, természetesen, ha Rá szavazunk. Másik polgármesterjelöltünk elbûvölô, "tudós" szakállas arccal tekint ránk a villanyoszlopokról, sokról, hogy az ott elhaladók tudatalattijába belevigye saját képét, amit nem tudott eddig hazahozni, mert nem engedte a parlamenti "nehéz" élet. Kire szavazz tehát? Kérdem én is a választókkal. Mert a jelöltekkel ellentétben én járom a Nagy-Küküllô partjait és látom, hogy hihetetlenül nagy a Környezetszennyezôdés, gyalog járom az utcákat és látom a város levegôjének a szennyezettségét. A gépkocsivezetôk agresszivitását, az utak rossz állapotát, a kerékpáros forgalom kiszorítását. Látom a szegénységet, a munkanélküliséget, az alkoholizmust, a fiatalok bûnözését és még sok mást.Tudott dolog, hogy aki megragadta a hatalmat, nem mond le róla, hacsak a "demokrata birkanyáj" le nem taszítja. Azzal a bizonyos "öt perces forradalommal". Tehát, ilyenkor számításba jönnek a kisemberek, a fiatalok és a "demokrata birkák". Csörtetô, nagybendôjû iskolaigazgató, aki miután éveken keresztül magának kaparintott meg minden prémiumot és aki kíméletlenül munkanélkülivé teszi (tanácsolja) tanártársát, nem törôdve azzal, hogy családfenntartó, a város érdekében TANÁCSOS akar lenni. Bizalmas körben röhögve beszéli, hogy csak a tanácsosi fizetésért akar az lenni. A pá si puszi" - szokta mondogatni. Vagyis ôt semmi nem érdekli, csak a saját érdeke.Kire szavazzál? Kérdi lelkiismeretem. Mert többet jól ismerek. Tudom, hogy alkoholista, hataloméhes, vagyongyûjtô és kíméletlenül csörtetô. Ha nem vagyok "demokrata birka", kire szavazzak? Arra, aki a múltban a szekuritáté vagy a kommunista hatalom kiszolgálója volt? Vagy , akik a tanácsosi vagy polgármesteri címeket (és a velejáró elônyöket) megélhetésnek vagy jövedelem- kielégítésnek akarják? Aki képtelen elképzelni azt, hogy a parlamenteri szék után visszatérjen a munkapadhoz, vagy a parlamenteri szék után egyszerû mérnökként élje életét? Arról van szó tehát, hogy vadászterületnek tekintik sokan a várost. Természetesen lakosságával együtt. Jelöltjeink milliókat költenek reklámra és sajnálják a 100 lejes perselypénzt. Utánozzuk "Európát" és nem vesszük észre, hogy romániai város vagyunk. Elhallgatott munkanélküliséggel, szegénységgel, cigánysággal, családellenséggel.Az 1990-ben levô tiszta kezdeményezéseket elésöpörte a konzumtársadalom és a kíméletlen hajsza. Nehéz már ideírni az akkori terveket, de még voltak olyan gondolataink, hogy befejezni az udvarhelyi és csíkszeredai vasútvonal kiépítését amelyet még Széchenyi Istvánék kezdeményeztek 1848-ban, kiépíteni a szennyvíztisztító rendszerét a városnak, hogy megvédjük a Küküllôt; hogy a környezetvédelem nem ócska papolás legyen az iskolákban. Igen, már akkor is tervbe volt véve a világháborús emlékmû. Szép dolog, hogy ez meg is valósult.Kire szavazzál? Mert a gyalogjáró ember sokat lát a városból, amit a gyors és szép kocsikban száguldók nem, vagy nem akarnak látni. Egy magyarságkutató szerint amíg az amerikai társadalmat a siker és az elismerés lökdösi elôre, addig a magyar társadalmat (sajnos) az irigység és a gyûlölet cibálja hátra. Vagyis ez az "üzemanyagja". Trianoni szindróma, mondhatná egy demokrata választó, akinek a fekete-piros tulipánja (most már) zöld mezôben pompázik. Csakhogy a betegség már régi és azóta lelkészek sokasága papolta számtalan prédikációban, hogy: szeresd felebarátod, mint te magadat. Vagyis ami rosszat nem akarsz magadnak, ne akard azt a városi lakosoknak sem. Elméletileg minden tizedik ember tanácstag lehetne (vannak annyira okosak a városlakók) és minden századik ember lehetne polgármester is. Legalábbis jelölt. Kire szavazzunk akkor, tehát? Hogyan mérjük meg, hogy melyik jelöltnek vannak tiszta elképzelései, tervei és akarata. Melyiket nem vásárolták (már) meg maffiaszerû társaságok, hogy pénzt és engedélyeket nekik csikarjon ki? Kinek kell a helyi hatalom, rosszindulatból és kinek jóindulatból? Mert sokszor volt a hatalomszerzés "káposzta-fejszámlálás", ahogyan Csoóri Sándor mondaná. Mit tegyünk , hogy jelöltjeink ne tekintsenek "káposztafejeknek" vagy "demokrata birkának". Amely fôpásztora, természetesen "rossz körülmények" között: "szenved a magyarságért".Tehát: gondolkodni szabad és kell mindezeken. Mert ha nem, elôfordulhat, hogy a városért ténykedôk két táborra oszlanak: külön a polgármester és külön a pénzleosztásért civódók.Kire szavazzál? Amikor ott volt a történelmi lehetôség Udvarhelyszék visszanyerje megyei státusát, elveszítve azt a lehetôséget (talán) többé soha nem kapjuk vissza. Nem kellene most azon civakodni, hogy mennyi pénzt tépnek ki Udvarhely számára. A "demokrata birkák" ezt tudomásul vették és csak otthon morognak azon, hogy miért nem megyeszékhely a város mikor minden képessége meg van rá. "Jó így", kiabálta évekkel ezelôtt egy egyházfi, aki féltette a hatalmacskáját. Most pedig kétségbeesetten fogja a fejét, hogy mihez kezdjen a csereháti ügyel. Mert a Cserehátot még nem emésztették meg.Szavazz tehát arra, aki a te ötperces forradalmad után, majd bátran a szemedbe fog nézni, aki nem kell magyarázkodjon, hogy muszáj volt neki kollaborálni a szekuritátéval, aki nem ráz le magáról, amikor kenyérért kopogsz be hozzá. Most ugyanis, kedves szavazó TE KELLESZ NEKI. Légy okos tehát és ne ad el magad olyannak: akirôl semmit se tudsz, akirôl sok rosszat tudsz, aki semmit sem ígér és semmit sem tud, aki mindenképpen most (de most) nagyon "szeret" téged. Azért, hogy késôbb ne nevezhessenek "demokrata birkának", aki parancsszóra emeli meg engedi le kezét, ne mérgelôdjél azon, hogy a sok ígéret nem vált be. Mindezeket ajánlom a figyelmébe a családjáért, városáért és jövôjéért választónak, aggódóknak.

dr. Patkó Ferenc

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

1. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja Ügyvezetô Testülete a június 4-én esedékes helyhatósági választások elôkészületeirôl az alábbiakat hozza nyilvánosságra. Az RMDSZ jelenlegi Operatív Tanácsa, illetve jelenlegi Ügyvezetô Elnöksége több esetben súlyosan megsértette a szubszidiaritás elvét meg gyakorlatát és Szövetségünk önkormányzatiságát, ismételten semmibe véve a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Alapszabályzatának, valamint az 1999. szeptemberi és decemberi Szövetségi Képviselôk Tanácsának a helyhatósági elôválasztásokra vonatkozó határozatait, illetve az RMDSZ irányítását szabályozó rendelkezéseit. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy Szövetségünkben, mint demokratikus érdekképviseleti szövetségben a jelenlegi csúcsvezetés köreibôl bizonyos csoportosulások személyes hatalmi érdekeiket az RMDSZ tagság közösségi érdekei elé helyezzék, ahogyan ezt tették vagy megkísérelték például Csíkszeredán, Gyergyócsomafalván, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen. Tiltakozunk a kommunista pártgyakorlatból ismert ún. kézi vezérlés gyakorlata ellen, az ellen, hogy egyes személyek vagy csoportosulások helyenként megkísérelték felülbírálni, vagy akár meg is változtatták az elôválasztások - személyes érdekeikkel nem egyezô - eredményeit. Rendkívül kóros jelenségnek tartjuk, hogy társadalmunknak több olyan hasznos tagja, akik nemzeti közösségünkhöz hûségesek, erkölcsileg feddhetetlenek és magas szakmai képzettségûek, helyenként csupán azért nem kaptak RMDSZ támogatást a helyhatósági választáson, azért nem kerülhettek Szövetségünk választási listájára, mert bizonyos RMDSZ-klikkek vagy -személyiségek elvtelen módon ezt megakadályozták. A képviseleti demokrácia alapelveivel és gyakorlatával összeférhetetlennek tartjuk, hogy az RMDSZ országos vezetôtestületeinek egyik-másik fizetett alkalmazottja, vagy akár szenátorainknak, képviselôinknek irodavezetôi, titkárai jelöltessék magukat az RMDSZ választott, döntéshozói funkcióra, akár a helyhatósági választásokon tanácsosi, alpolgármesteri vagy polgármesteri helyekre. Megítélésünk szerint mindezen torz jelenségek az RMDSZ elmélyülôben levô erkölcsi-politikai válságának szomorú tünetei.2. Ezúton javasoljuk, hogy az RMDSZ valamennyi fizetett tisztségviselôje, szenátora, képviselôje és Szövetségünk bizalmából kormányzati vagy helyhatósági feladatkört betöltô személyisége egy napi teljes adózott jövedelmét juttassa az anyaországi árvízkárosultak megsegítésére. Az adományok nyilvántartását, összesítését, illetve eljuttatását a segítségre rászorultakhoz biztosítsa az RMDSZ Ügyvezetô Elnöki hivatala.3. Kérjük fenti Nyilatkozatunk közzétételét az RMDSZ Tájékoztatóban és a Szövetség hasábjain.

Csíkszereda, 2000. május 18.Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés
Ügyvezetô Testülete megbízásából
Katona Ádám, az EMK elnöke

Új könyvtárépületet adott át a városnak Szász Jenô polgármester kedden. Az intézmény a Kôkereszt téren lévô volt Szabó Károly vendéglô átalakított épületében kapott helyet.

Átadását kedden, május 30-án 11 órától tartották, ahol Szász Jenô városunk polgármestere megköszönte a városlakók támogatását és külön köszönetet mondott Györfi József volt könyvtár-igazgatónak aki annak idején felhívta a város és az önkormányzat figyelmét a könyvtár folyamatosan romló állapotára."A millennium esztendejében átadni a könyvtár épületét több mint öröm. Egy olyan valóság amivel a magyar államiságunknak az ezer esztendejét is köszönteni tudjuk. Büszke vagyok az elmúlt négy esztendônek a munkájára abból a szempontból, hogy a most mandátumát záró önkormányzat a kultúra területén maradandót alkotott Székelyudvarhelyen. Van egy felújított Mûvelôdési Ház, amelybe életet leheltünk. Van hivatásos színház, táncegyüttes, van egy felújított múzeum, ahol a múlt héten került bemutatásra a néprajzi kiállítás, és most kész a felújított könyvtár amely a városnak akár ötven-száz esztendeig is tudja biztosítani a könyvtári hátteret." - mondta Szász Jenô polgármester.Az átadáson Györfi József betegség miatt nem tudott részt venni, ezért az Elekes Gyula Mûvelôdési Ház igazgató által készített, "A város köszöni a könyvtárat Györfi Józsefnek" felirattal ellátott emlékplakettel a Polgármesteri Hivatal a kórházban ajándékozta meg.Ebben az - elôzônél jóval nagyobb, három éve készülô - épületben a könyvár bôvített tevékenységet fog folytatni. A szokásos könyvkölcsönzésen, vagy olvasótermes olvasáson kívül egész napos gyerek-olvasóterem fog mûködni, ahol a gyerekek a könyvekkel ismerkedhetnek.Külön helyiséget alakítanak ki könyvrestaurálásra, és ezenkívül a könyvtártalálkozókra, vagy egyéb a könyvtárral kapcsolatos fórumokra érkezôknek szállást is tudnak biztosítani.

Péter S. Attila

Május 26-án emlékeztünk meg Tamási Áron halálának harmincnegyedik évfordulójáról. A lennebb olvasható tisztelgés a legnagyobb székely író elôtt, és ugyanakkor szellemi öröksége felvállalásának jelképe is.

A szerkesztô

"Frustukot" kellett vigyek édesapámnak Gyertyánosba, ami északra, távol a falunktól, Fûrészen elôl, a Fehér-Nyikón túl volt található. Ott kaszált édesapám, és én szerettem rázni a rendet, ha nyílt a vadon nôtt gyöngyvirág.Tamási a szomszéd porta tornácán pipázott. Amikor meghallotta, hogy édesanyám tôlem akarja a reggelit elküldeni édesapámnak, mert úgyis barangolni készült, megígérte a mamámnak, hogy egy darabon elkísér.Boldogan indultam útnak az akkor már híres íróval, aki idônként beírta egy- egy megfigyelését jegyzetfüzetébe, gyakran dudorászott, néha javítva az ének szövegén. Például kedvenc dalát is úgy énekelte, hogy "Korond felöl jön egy homály". Aztán megkérdezte, hogy én tudok-e énekelni, de koromtól fogva csak egyszerû dalocskákat ismertem, mint például azt, hogy: "Kék ibolyák ébredjetek". Mosolyogva jegyezte meg, hogy a gyöngyvirá- gok is nemsokára elszunnyadnak. Aztán meséket mondott nekem, melyek egy részét késôbb Benedek Elek, a nagy meseíró gyûjteményében is megtaláltam, ami nosztalgiát ébresztett bennem.Felnôttként is elmondtam egy-egy tôle hallott történetet, ha gyermekeim, tanítványaim kérésére mesét kellett mondanom.Ez esetben a gyöngyvirág legendáját tanultam meg útközben, amely emlékeim szerint az ô változatában így hangzott:Ábel nem is lett volna igazi pásztor, ha nem utánozta volna a madarak dalát. Utánozta bizony, mert nagy örömet szereztek neki, amikor báránykái után sétált. A mezôn a pacsirta, az erdôszélen a csíz, az erdôben pedig a rigó tanította dalra ôt. Elôször csak utánuk fütyülte a bájos hangokat, de amint lelke jobban megtelt gyönyörûséggel, erôsen elfogta a vágy valamilyen hangszer után, amellyel szépen lehetne utánozni a mezôk, erdôk dalosait. Mert, hogy ez volt mindig a gondolatában, kitalálta a legegyszerûbb sípot: Két ujja közé fûszálat fektetett, ami kellemes hangot adott, ha fújta, és így kedvére feleselgethetett a madárkákkal.Telt, múlt az idô. Egy tavaszszal báránykái itatása közben letört egy fûzfa ágat, amelybôl, ha nem is egy-kettôre, de elkészült az elsô furulya. Azt le sem lehet írni, milyen nagy volt Ábel boldogsága, amikor rájött a furulya elkészítésének módjára. Már nem volt egyedül! Vele volt beszédes társa, kacagó hangszere.Ábelnek a húgai hordták az ételt a legelôre. Mikor meghallották a szépen csengô furulya hangját, nem is akartak hazamenni. Legszívesebben ott ültek volna Ábel körül a világ végéig. Legkisebb testvérüket Orsikának hívták. Ô kicsi volt még ahhoz, hogy ételt hozzon a bátyjának, de eljött nôvéreivel, s az erdôszéli bokrok alatt hallgatta Ábel furulyáját.Abban az idôben néha angyalok is jártak a földön. Így történhetett, hogy a bokrok alatt hallgatózó Orsikára rátalált egy szépséges mennybéli angyal.— Mit csinálsz itt, kisleány? - kérdezte kedvesen az angyal.— Hallgatom a furulyázást. Ábel bátyám fújja. Ugye, milyen szép?Az angyal ragyogó arcát a hang felé fordította, és sokáig hallgatta Ábel furulyálását. Nagyon szerethette, mert ezen túl minden nap eljött, és játszadozott Orsikával, ahogy az édestestvérek szoktak.Egy szép májusi napon hófehér ruhában jött az angyal. Aranysugarú, valóságos csillagok ragyogtak köntösén. Nyakán ezüst harangocskákból álló füzér csillogott. Ünnep volt aznap az égben, mert Ábel elnyerte az Isten tetszését a neki bemutatott áldozattal. Ábel a szokottnál is szebben furulyált aznap. A másvilági vendég természetesen ekkor is játszott Orsikával, s bizony, a nagy játékban az angyalka nyakának szép dísze, az ezüst harangocskákból álló füzér elveszett. Elveszett, de az angyal nem is kereste. Másnap Orsika találta meg a bokor tövén, de hófehér virággá változva. A vékony száron egymás fölé sorakoztak a kis harangocskák, nagy zöld levelek között.— Szépek vagytok angyalka virágai, gyöngyszemei! - örvendezett Orsika a bokor tövében, s a legelsô szálat, melyet leszakított, Ábelnek vitte, és a kalapjába tûzte, mert úgy érezte, hogy a szép furulyaszóért, vagy még inkább tiszta áldozatának emlékére küldte az Úr a szépséges virágot.Azóta is szaporodik, sokasodik a gyöngyvirág a bokrok alján, s a pásztorfiuk ajkán gyakran felcsendül a furulyaszó.Nagy volt az örömöm, amikor az elmondottak után kinyújthattam kezem az elsô illatos gyöngyvirág után. Áron bácsi is leszakított egy szálat, és a kabátja felsô zsebébe tûzte. Aztán amikor észrevette, hogy igen nekifogtam a virágszedésnek, helyére tette a dolgot, mondván, hogy a természet nem szereti, ha elfeledjük: a vadvirág is termôhelyén érzi a legjobban magát. Azóta is eszembe jut feddése, valahányszor terebélyesebbre sikerül egy-egy vadvirág csokor.

Kolumbán Matild

A vallási mûvek közt fôhelyen áll a szentek életét és a biblia egyes eseményeit ábrázoló "comedia de santos", valamint az "auto sacramental".

Szereplôi közt társadalmi típusok - király, paraszt, koldus - és megszemélyesített fogalmak találhatóak - vallás, vita, szépség, világ, úrnô. Ezek mellett a vígjáték: a gôgös leány megtörése, a hûtlen férfi visszahódítása változatos fordulatokkal, leleményes fogásokkal. A darabot dramatizált prológ, a "loa" vezette be. Az "entremest" már említettük. A második felvonás után az énekes "jocara" következett, az elôadást pedig a "sainetének" nevezett kurta bohózat zárta. A virágzás kezdetét a portugál Gil Vincente neve jelzi a XV.- XVI. sz. fordulóján. Antik tárgyakkal alig próbálkozott más, mint Gueva és Cervantes. Az "arany század" drámaíróinak, Fernando de Rojas -Celesztinája szolgált példaképül. A hivatásos színjátszás akkoriban még nem alakult ki, csak a XVI. század közepén alapozta meg Lope de Rueda, a commedia dell’arte példájára támaszkodva, ahol bírálta az egykori állapotokat, és újra meg újra utalt minden emberi törekvés illékonyságára is. Egy komoly cselekmény középpontjában alacsony rangú szereplôk is megjelenhettek, míg a francia, olasz és német színpadokon szigorúan szem elôtt tartották a társadalmi rétegek közti válaszfalakat. A spanyol barokk dráma elôször Cervantes Don Quijote a lovagregény-paródia szerzôjének életmûvében ad hírt magáról. Fennmaradt mûvei közt említsük meg az Algírii viszonyok, foglyok és rabszolgák - amelyben saját élményeit dolgozza fel, (évekig kalózok fogságában volt), és amelyet az arany század legjelentôsebb spanyol tragédiájának tekintenek; a Numantia ostroma, - egy ókori spanyol városról szól, melynek lakói inkább végeznek magukkal, semhogy a rómaiak kezére kerüljenek. Kb. 1580 körül lép a színre Lope de Vega, és kezdetét veszi a barokk színház legfôbb fejezete. Mennyiség és minôség dolgában ô jár elôl 1500-1800 teljes darabbal. Ezt a tempót a színházigazgatók erôltették rá, mert neve - mely egyszerre négy- öt színlapon is szerepelt, biztos sikert jelentett. Lírai- költôi pásztorjátékhoz realista történelmi drámák, frivol komédiához a világtól elforduló mártírdrámák társulnak. Az író élete éppoly ellentmondásos, mint munkássága. Teológiai tanulmányokat folytat, szerelmi botrányok, lopás gyanúja, számûzetés kísérték pályáját és halála - önkorbácsolás "eredménye". Komédiái az életet álarcosbálként mutatják be, halmozva az álöltözeteket és átváltozásokat, a félreértéseket és személytévesztéseket, ahol a bonyodalmak az utolsó percben oldódnak meg. Szorgalmasan kutatott fel történelmet, krónikát, mondát, elbeszélô irodalmat, de mindezen felül páratlan leleményességgel variálta a felhasznált anyagot. Mellette még jó néhány jelentôs színpadíró emelkedik ki. Adósai, de adósukká tették Európát is. Guillén de Castro drámája - Cid ifjúsága, Corneille Cidjének alapja, Ruiz de Alarcon - Gyanús igazság címû vígjátéka, Corneille, majd késôbb Goldoni hazugja lesz, Tirso de Molina Don Juanról szóló - a sevillai szédelgô és a kôvendég - drámák beláthatalan sorozatát indítja el Moliér-tôl Max Frischig és Mozart operája által vált halhatatlanná. A színházért bolonduló IV. Fülöp hívta életre a pazar látványosságokat, amelyekhez Itáliából hozatott "machinistákat", Lope de Vega így ír az általuk elôidézett hatásról: "Az istenségek leszállása és különb- különb átváltozások több figyelmet keltettek, mint az én eklogám, holott az elôadásnak az volt a lelke; ám a testi ábrázolás akkora örömet szerzett a szemnek, hogy a fül behódolásra kényszerült."Mindez a szemet vakító pompa a társadalmi piramis csúcsán lévô keskeny réteg szórakoztatására és önképének kivetítésére jött létre, mialatt az ország pusztult, és a királyi testôrség is az ingyenkonyhán koldult a betevô falatért.De ez már történelem...

Sebestyén Irén

Jellemzô a korlátozott ábrázolás, a szûk élettér: lakás, iroda, szórakozóhely, ezen kívül alig jelennek meg más színhelyek. Ugyanakkor hiányoznak az átlagember életének olyan színterei, amelyek túlságosan a mindennapokra emlékeztetnek. Jellemzô, hogy az ábrázolt viszonyok, a szóba kerülô témák köre is rendkívül korlátozott: nemigen találkozunk például barátsággal, a Dallasban szexuális vonzáson túlmenô szerelemmel sem, a gazdagok vagy nem gazdagok felületes viszonyán túl bármiféle társadalmi konfliktussal. A dolgozók csak háttérfiguraként jelennek meg, a Dallasban az értelmiségiek se nagyon.Lelki problémákkal látszólag nagyon sokat foglalkoznak, azonban kimarad ezekbôl a filmekbôl minden ami akár egy kicsit is bonyolult. Az egyik legfôbb követelmény az ábrázolt világ átláthatósága, egyértelmûsége.Másfelôl a leegyszerûsítettséget is leplezni kell, ugyanis az átlagnézô ad magára, a nézôt abban is meg kell erôsíteni, hogy ô bonyolult dolgok megértésére is képes, ezért e filmeknek átlátható, megérthetô bonyolult mozzanatokat is kell tartalmazniuk. Ilyenek a különbözô üzleti húzások és egyéb cselekmény-bonyodalmak, melyek találékonyak, szokatlanok és gyorsan elmagyarázzák ôket. A szereplôk jellemének is összetettnek kell lennie, hogy heteken át érdekes maradjon. Ez az összetettség azonban csak valamilyen váratlan cselekedetben nyilvánul meg, a jellemek maguk rendkívül egyszerûek.Emiatt fontos az események idôtlensége. Több évtizedes idôhatáron belül semmi fogódzót nem kapunk ahhoz, hogy az éppen látott jelenetek mikor játszódnak le. Az ábrázolt világot is idôtlenítik, azt a látszatot keltve, hogy az ábrázolt világ öröktôl fogva és örökkétig létezik, rendkívül stabil: ha egy hosszú sorozat közben a gyerekek felnônek, a szülôk nemzedéke kihull, a gyermekek ugyanúgy folytatják. A környezet is szinte változatlan: nincsenek évszakok, hajnalok és alkonyok, csak nappalok és éjszakák.Nem kevésbé lényegesek azok a közvetlenül megjelenített értékek sem, amelyek köré az ábrázolt világ fölépül. Ilyen alapértékek a vagyon, a jómód, a gazdagság, a nemi vonzóerô és a magabiztosság, rámenôsség, illetve a családi összetartozás. A jólét értékét természetes kelléknek tekintik, azt sugallva, hogy ez mindenki számára megszerezhetô.Hogy a valóság érzetét keltsék, be kell engedniük e stabil világba a bizonytalanság elemét is. Bármikor megtörténhet a legváratlanabb tragédia. Különösen a múlt vészterhes ebbôl a szempontból: a múltból rendre felbukkannak szônyeg alá söpört események, amelyek következményei nagy teherként, veszélyként nehezednek a szereplôkre.Az érzelmek alig terjednek túl az ösztönökön, ezért szenvedélyesek, elsöprôek, s megint csak egyszerûek. Gyakori a se vele, se nélküle közhely. Az érzelmek egyszerûsítésével jár, hogy a cselekmény kifutásának is - ha egyáltalán véget ér - a legegyszerûbbnek kell lennie: az érzelmileg legegyszerûbb megoldás a happy end. Nagyon gyakori a könnyes, bús befejezés is. A sikerfilmek nyelvezete egyszerûbb, mint maguk a figurák vagy az érzelmek. E filmek nyelvi sajátossága, hogy mindent kimondanak, az információk csak átmenetileg maradhatnak meg a sejtés szintjén.A képi nyelv hasonlóképpen egyszerû: farm, étterem, kórház, motel, a háttér lehetôleg éppoly szép, mint az emberek. Nemcsak a szavak, a látványok is folyton ismétlôdnek: néhány helyszínen játszódik a legtöbb cselekmény.E filmek legfôbb törekvése az, hogy komolyabb szellemi erôfeszítés igénye nélkül mégis azt a látszatot keltsék a nézôben, hogy ô most az intellektuális tevékenység egyik legkifinomultabb formáját végzi: lélekelemez.A szappanoperák egyfajta mintaként szolgáló világmodellt is adnak, egy olyan világképét, amelyben mindenki magára számíthat, de amely mégsem nyomasztó: ahol egyetlen kapcsolat sem stabil, de az egészlét mégis az, ahol semmiben sem lehet biztos a nézô, de túlélhetô, amely magasabb életnívón zajlik, mint az ô élete, de annyira átlátható, hogy szinte a sajátjának érezheti.A hagyományos ellentéttel ellentétben a sikerfilmek azt az érzést erôsíti meg a nézôben, hogy semmit sem kell tennie: körülhatárolt léte azonos az emberi világgal. Ezekbôl a mûvekbôl többnyire hiányzik a mûvészeti értelemben szimbolikus sík: a hôsök többé-kevésbé archetípusok (az Intrikus, a Gyönge akaratú, a Jófiú, a Szép, a Szörnyeteg stb.), de önmagukon kívül nemigen jelentenek mást. A sikerfilmek a hagyományos falu zárt világképét szinte tökéletesen ötvözik a szélsôségesen individualista világképpel, s azt a látszatot keltik, hogy a hagyományos falu értékrendszeri biztonsága, átláthatósága tovább él abban a kegyetlen létharcban is, amit a modern világ jelent.

Péter S. Attila
(forrásmunka: Kapitány Gábor, Kapitány Ágnes - A tömegkommunikáció.)

A mûvelôdés oldalt szerkeszti:
Zsidó Ferenc

IRODALOM

Írsz, kiírod magadból... önmagadat, majd csodálkozol az eredményen. Elborzadsz. Érdemes volt? Aztán újra nekifogsz, de már félve, fokozott önkontrollal, ízlelgetve a szavakat. Cenzúrádat az önkitárulkozás félelme irányítja. A vágya pedig pokolba kívánja. A papírra kerülô végeredmény maga a marakodás, melynek hatása és intenzitása egyben írásod minôsítése is. Az, hogy mit akarsz kitakarni, illetve eltakarni, szinte mellékes. Hisz többnyire úgysem értik meg. Mások megértésének próbálgatása luxus, hisz a magunk háza táján is akad bôven tennivaló.Az írás értelme is erre látszik korlátozódni: önkitárulkozási és elzárkózási modelleket nyújt, melyek - esetleg - felhasználhatók a ki- ki élettörténete megírásánál, megélésénél. Ennyi volna? Nem egészen, de a többi csak korlát. Például a nyelv, amelyen megszólalsz, de maga a történet is, amely mögött megpróbálsz eladni ezt-azt. Semmiségeket. A magad takargatott, féltett, fontosnak vélt semmiségeit. Irodalmi formában...hasztalanul. Pedig írásod nem szolgáltatás, nem kell (ki)szolgáltatnod magad.Ja, hogy az érzések, gondolatok s hasonlók? Csak akkor érdekesek valaki számára, ha a saját érzéseit, gondolatait véli felfedezni bennük. Ha nem, kritizál, elutasít. Szûk körben mozogsz tehát. Ha mozogsz egyáltalán. Aki helyeslôen bólogat írásaid olvasása során, az sem tisztel igazán, mert nem tart a gondolat létrehozójának, csak formába öntôjének. Ha a köntös tetszik, tán csettint a nyelvével, de értékedet nem taksálja nagyobbra, mert a formának nincs túl nagy jelentôsége.Hogy majd az utókor? Néhány percre, ha kultúrára hangolja nyughatatlan csápjait, tán felkapja majd az általad kiszabott köntöst, de az lógni fog rajta, vagy a testtartására nézve lesz rossz hatással, ezért aztán félredobja.Hálátlan egy mesterséged van. De azért fel ne hagyj vele! Hogy miért? Errôl nem beszélhetek: túlzott önkitárulkozás lenne...

Zsidó Ferenc

Balázs Imre József

Az irodalom nem tûri a regionalitás korlátait. Értéke mindenhol ugyanaz. Ezért tartjuk fontosnak megismertetni az Udvarhelyszék olvasóival, hogy mi történik Erdély különbözô irodalmi berkeiben. Igyekszünk a kitermelt értékeket elhozni szûkebb hazánkba.

Van, amikor rendkívül egyszerû mondatokban lehet csak fogalmazni. "Csinálni kéne már valamit" - hangzik el, és ilyenkor nem azon töri a fejét senki, hogy mivel helyettesítse be a "csinálni" igét. Ilyenkor nem lehet mûvelni, elvégezni semmit, még tenni sem az igazi, egyszerûen fel kell tûrni az ingujjat, és belevágni. Valamibe. Leginkább beszélgetéshiány van, nyílt, nyilvános és hátsó szándékoktól mentes kommunikáció- elégtelenségben szenvedünk. Monológok vannak, a dialógus vagy polilógus viszont ritka. Ha már csinálunk valamit, akkor leginkább ilyesmiben érdemes gondolkodni. Berendezni egy beszélgetés-teret, körülírni, bebútorozni mondatokkal, emberekkel, akik jól érzik magukat együtt. Egy dologban mégis egészen pontosan kell eljárni, az alapmondat szellemének megfelelôen: "valamit" akarunk csinálni, az együttlétnek kell megszabnia, hogy mit. Az avatórítusnak tehát a kaotikusból, a nemlétezôbôl kell kiindulnia, "semmibôl egy új világot", hangzik az elv, amit a teremtés hevében követni érdemes. A "valami", ezúttal egy irodalmi kör, a név által jön létre. A név pedig az irodalmi kör révén, ahol a következô avatómondatok hangzanak el, egy Láng Zsolt- novellából: "A Pálcikaember ajtót nyitott magán. Az ajtó képzelet szülte pálcikaember volt, akirôl, mintha nem kitalált, hanem valós személy volna, történeteket mesélt... Egyszer barátai a virágzó narancsfákkal díszletezett kicsi teázóban arról beszéltek, hogy ô, a Pálcikaember - szomorúan tudomásul kell venniük - nincs is, és akkor, ha van, bármi lehet! A Pálcikaember a teázó modern, keret nélküli üvegajtajában állt. Micsoda baldóver vagyok!, gondolta. Ott állt az enyhe, jó illatú huzatban lehajtott fejjel, mint aki gyászol valakit. De kit? Melyiket a sok-sok baldóver közül?"Adott tehát egy szó, a baldóver. Nem jelent semmit. Nincs benne a körforgásban. Azért nem jelent semmit, mert nem használatos. Jelentés csak akkor van, ha mozog, él a szó, ha kimondják, más-más hangsúlyokkal, a negyvenöt éves férfi hangján, kamaszlány-hangon, meghitten, vagy konstatálás- képpen. Befolyásos, tekintélyes - mondja a szótár, mondaná, de a szó ennek ellenében hat, mert nem ismeri senki. Élelmes, ügyes - mondja még a szótár, igen, talán errôl van szó, ha mozgékony a szó, ha használatba kerül, akkor él.A szó pedig létezik, egyre inkább, ahogy a kör metaforája leginkább egy vízbe ejtett kavics, amely a csobbanás után gyûrûzni kezd. Mozgásba jön valami, s a szó jelentéséhez újra meg újra hozzáadódik valami, ami a kör középpontjában történik: egy mûfordítói játék, ahol három ifjú költô fordítja le ugyanazokat a verseket háromféleképpen, Závada Pál sikerregénye, Jadviga párnája, amely átrajzolja a magyar irodalom térképét, a krimi, amely önnön határait feszegeti, s így legszélsôbb eseteiben hol az íróra, hol a detektívre, hol az olvasóra hárítja a gyilkosságot. Vagy néhány induló költô hozza el munkáit, hiszen ez az irodalmi mozgás legkönnyebben tetten érhetô megnyilvánulása: új és új nevek feltûnése.A baldóver jelentése, s a Baldóver Irodalmi Kör így minden csütörtökön létrejön Kolozsváron, a Korunk szerkesztôségének Ariadné Klubjában. És talán az ott elhangzó versekben is, amelyek közül ezúttal a székely-keresztúri származású Balázs K. Attila, a Babes-Bolyai Tudományegyetem végzôs magyar szakos hallgatójának alkotásait ismerhetik meg az UdvarhelySzék olvasói.

nem jön az erdôbôl nem jön e világból
lóbôrnyi burkából esténként kilángol

árnyékból közelít súlyosan veszetten
várja hogy fáradjak les rám míg lefekszem

ágyazok éjszaka ágyazok titokban
testembôl nem ihat:

élete kilobban

el kellene mozdítani valamit valahogyan
ha felszakadó körömházzal is
figyelni
amint meginog
billeg
féloldalt hanyatlik tengelyétôl
majd lebukik
aláhull
átüti az ellene szegzett tükröket
és legyintve tovább gravitál
nyugodtabb
tágasabb terek felé

Balázs K. Attila

Szente B. Levente:

... Huszonnyolc évesen még mindig azt hitte, amit gyerekkorában: bejárja a nagy kerek világot! Jár- kel, erre-arra, aztán haza, vissza a szülôföldre, s elôadja, vagy éppen megírja úti élményeit.Borzasztó, hogy eddig semmi nem lett belôle - gondolta néha X, s ilyenkor rettenetesen elkeseredett, napokig depressziótól szenvedett. Talán ezért is, mert sehogy sem sikerült felülkerekednie gyerekkorán. Lelke legmélyén nem is akart. Jól tudta, ha ki akar kecmeregni "ebbôl" a csávából, elölrôl kell kezdenie mindent. Így, vagy úgy, de anélkül sosem fog tudni továbblépni...Elôbb belezavarodott a tanulásba. Elmegyógyintézetbe vitték. Több hónapos kezelések: gyógyszerek, elektrosokk. A látomások úgy sem szûntek meg. Szépszerével átvágta orvosait. Hát persze, elég esze volt hozzá, hogy közben összeolvasson egy s mást az állapotáról... Ha nem teszi ezt, még jobban kikészül. Tiszta kártya volt elôtte, hogy az olyanokat, mint ô kísérleti nyúlként kezelik..., s még mások írták a vizsgamunkáikat "ôróla". Az elsô sokk után annyira beijedt, hogy öngyilkossági kísérletet hajtott végre. De hamarosan lefülelték. Amint annyira tisztának érezte fejét - jó ideig nem vette be gyógyszerét -, épp úgy, mint a középkorban tették egyesek, letagadta, megtagadta, amit korábban hitt, mondott... Jó hónapra rá szabadult is. Haza sem ért rendesen, azzal fogadták, öngyilkos lett a legjobb barátja. Újból az összeomlás szélére került. Pár évre rá a következô öngyilkosság, a következô, és újabb..., négy jó barátját temette el. Aztán több hónapos "kihagyás", a kezelések alatt a nevét sem tudta volna megmondani. Éjszaka a holtak lelkei látogatták, nappalra bezárkózott önmagába, sötétségnek hitte magát.Hosszú-hosszú idô telt el azóta.Életében minden újrakezdôdni látszott. Lassan de kimondhatatlanul biztosan fölépült ismét. Legalábbis...Hajnal hasadt. Új arcokkal, a régi helyen. X utazgatni kezdett. Nem a nagy kerek világ körül, inkább itthonjában, a lelkek sûrûjében. S abban a különös világban egyszer csak meghallotta a távoli mélységek búgó hangját.Elôbb hangocska volt.Elôbb egy piciny hely volt.Aztán minden megváltozott. Új ég, új föld lett...Azon a napon lágy esô hullott gyöngyszerû permetben a dús fûtengerre. Elfeledett istenek jöttek szembe véle, harsonákkal kezükben, s olyanok voltak, ott a magasban, mint csillagok az esti égen. S azok a repkényfutotta omladozó romok, az ódon kövek szinte hívogatták. Magas, kitárt karú, faragott ablakaikat kacéran mutogatták, mígnem elôtte termett X. Az elsô kapu, ami elébe került, nyitva állott. X megállt egy pillanatra. Maga sem tudta, miért. A küszöb elôtt fura, álomszerû érzése támadt. Torkában érezte a szívét, s levegôért kapkodott.Az álomszép légben rózsaillat lengett.A küszöbön túl, messze a hangok mögött, másvalaki is állt. Tündérarc volt. Körötte a meztelen ködben gyermekek járták ôsi táncukat, s lobogott szemük, mint a mesebeli varázslóknak. X sehogysem értette, mit keresnek abban a szépséges tájban, abban az álomvilágban. Nem értette, mire, kire várnak, tôle mit akarnak.Behunyta szemét. Hallgatott.Érezte, neki is menni kell. Ennyit tudott.Menni innen is, menni valahová...el, messzire, újabb máshová.Otthon a megszokott, szinte elfeledett szobájában tért magához. Elôször úgy hitte, álmot látott... Még érezte a rózsaillatot. És a szobában a dohos, molyette bútorszagot.De boldogabban, mint valaha, arra gondolt, ha másként nem is, de "így" utazhatott.Édesapja halála után, kit nagyon szeretett, újból beleolvadt a feledést megszokó, álomszerû csendbe, a mélységes végtelenbe, mit egykor a kíváncsiságok démonai keltettek életre, elôször és utoljára.X utazása nem a világ körül történt, hanem a lelkek körül. Ott volt mindenütt, hol lennie kellett, s ott van talán most is, éppen ön elôtt, e sorok között. Kinyitja szemét, aztán vár.

Kiss János:

Mindig gyengém volt az éleslátón, szellemesen, elevenbe vágóan megírt publicisztika. A szerzô legtöbb "dögöt", ôszinteséget és általánosítást a tárca mûfajába tud bevinni, melynek a napi valóság csak kiindulópontja, a többi az író elemzôkészségébôl kerekedik ki. Kiss Jánosnak az Erdélyi Gondolat Kiadónál megjelent könyve bizonyíték, hogy a szerzô nagyon érzi a tárca mûfaját. Írói alkata is épp megfelelô hozzája: megvan benne a kellô szellemesség, lényegre vezetô képesség, amely az olvasót is továbbgondolásra készteti. Egy tárca akkor jó, ha interaktív. A szerzô felvet egy gondolatot, a döntést, a véleményalkotást az olvasóra bízza. Kiss János alkotásai ilyenek, ugyanakkor a szerzô egy, az indulás botladozásaival, zavaraival vegyes kor hû tanúja is. A kötet 1989 december 23 és 1992 december 31 közötti írásokat tartalmaz, melyek pontos képet alkotnak a "demokrácia" elsô két évérôl. Az elsô cikkek jól visszaadják a változást (szándékosan nem írtam forradalmat) követô eufóriát, s azt is, ahogy a "mézeshetek" lejártával egyre keserûbb lesz az ébredés. "Egy félresikerült világ hazugság-kásahegyét kell lebontani", állapítja meg találóan az író, és ez nem könnyû munka. A józanodás, a napi gondokkal való szembesülés két évének tanúja az író, amikor kiderült, hogy a demokrácia ára nagy, az infláció hasonlóképpen, az ország politikusai pedig koncért harcolnak. Kiss János nem politizál a szó elsôdleges értelmében, inkább mérlegel, az igazság, a jog és az emberség oldaláról vizsgálja meg a dolgokat. Feltevésem szerint egyes érintett személyek számára kellemetlen tanú lenne, ha tényleg arra kerülne a sor... Pedig nincs a cikkekben személyi támadás, Kiss János sokkal általánosítóbb módon gondolkodik, minthogy leragadjon egy-egy személy mellett (bár Iliescunak oda- odahersint). Mert a politikusok jönnek, mennek, az ország marad... a slamasztikában.Ha a Vatráról esik szó, akkor sem csap át szélsôségesbe hangneme. Néhol nem rejti véka alá szkepszisét (ugye, Románia útja Európába...), ami a helyzet ismeretében nem csoda. Beszél az akadozó privatizációról, a magyarellenes politikáról, szegénységrôl, a választásokról, az RMDSZ helyezkedésérôl, kétes erkölcsû politikusaink húzásairól, a nacionalizmusról, a bányászokról, tétova gazdaságpolitikánkról. Ugye, ismerôs? Ez a mi világunk, ebbe csöppentünk bele. Egy választási alternatívánk van: élünk benne, vagy kuszálunk.A könyv alapos tárgyismeretrôl, tájékozottságról, a politikai mozgatórugók ismeretérôl tesz tanúbizonyságot. Ennél talán fontosabb az "ébresztô" szándék, hogy nézzünk végre szembe valós problémáinkkal. Ilyen értelemben egyik-másik írás majdnem röpirat (lírai) jellegû. Természetesen, nem politikai, hanem gondolkodásra serkentô...

Zsidó Ferenc

KAMPÁNY

Antal István polgármesterjelölt nem fogadta el Szász Jenô meghívását arra a nyilvános vitára, amelyet május 31-én este 8 órától szervezett Székelyudvar-hely hivatalban lévô polgármestere a Mûvelôdési Ház koncerttermében.

A képviselô a nyilvános vita helyett inkább a focit választotta, egy barátságos mérkôzés keretében, melyet a média képviselôi ellen 7-4 arányban nyert meg az RMDSZ (humoros kedvû kollégánk szerint azért hagyták gyôzni a tulipános csapatot, mert nekik egy hétre egy kudarc elég...). Pedig kár volt kihagynia a vitát, mert a minifocipályán alig lézengett pár ember, viszont a koncertterem zsúfolásig megtelt, és ezzel nagyobb fórumot kaphatott volna, mint a székelyudvarhelyi RMDSZ bármelyik lakossági fórumán. Ellenfél nélkül maradva Szász Jenô polgármester nem tehetett mást, mint ismertette saját, illetve az Udvarhelyért Polgári Egyesület választási programját (amelynek képviseletében Máthé András szóvivô ült ki Antal István üresen maradt helyére) és válaszolt a megjelent választópolgárok kérdéseire. A média jelen lévô képviselôi nem riadtak vissza az éles kérdések feltevésétôl sem, Szôke László például egész jól alakította az RMDSZ-szimpatizáns sajtóorgánumok munkatársainak immár megszokott, kekeckedô stílusát, többször is feltéve a "jó, de hol a pénz a Cserehátra" immár szállóigévé nemesült értetlenkedését. A késô éjszakába nyúló beszélgetés végén a nyilvános vita arra tartó résztvevôi meglepetéssel tapasztalhatták, hogy Antal István képviselô egy házzal arrébb, a Dzsungel nyárikertjében békésen sörözget az RMDSZ fizetett alkalmazottaival, tulipános szimpatizánsokkal és az újságírók egy csoportjával. Az USZÉK munkatársa udvariasan meg akarta kérni, hogy egy fotó erejéig pózoljon a söröskorsójával (Az UH és a Digitál 3 ezt másképp csinálja, gátlástalanul közöl lesipuskás felvételeket). A polgármesterjelölt munkatársai türelemre intettek, mondván, ne zavarjuk elfoglalt fônöküket. Mi türelmesek voltunk, ám közel fél órás várakozás után a képviselô úr és társasága válaszra sem méltatva elvonult, 916.000 lejes számlát hagyva maguk után.

Lukács-Nagy

Magyarországon az 1998-as parlamenti választásokat megelôzôen két miniszterelnök-jelölt, Orbán Viktor és Horn Gyula egyetemi hallgatók elôtt — a legtöbb televíziós és rádiós csatorna élô közvetítésével — megvitatták jövôépítô programjaikat. Szakértôk szerint a vita döntô módon befolyásolta a különben nagyon kiegyensúlyozott erôviszonyokat: a fiatal, jól beszélô Orbán Viktor vezette FIDESZ gyôzni tudott a sikerpolitikában önmagát elringató ôszes Horn Gyula Szocialista Pártja felett.Úgy gondoltam, hogy az Európában meghonosodott gyakorlatnak helye van városunkban is — természetesen jóval szerényebb szinten és körülmények között. Annál is inkább, mert a helyi televízió csak az Ön számára ad korlátlan teret kampánya és vádaskodásai közlésére.Az elmúlt négy esztendôrôl nem szándékoztam beszélni ezen a fórumon. Az eredmények önmagukért beszélnek. Mint azt többször hangsúlyoztam, választási programomat, jövôépítô elképzeléseimet akartam ütköztetni az Önével. Mindezek mellett elfogadtam az Ön javaslatát is a hat jelölt közös, két-két perces bemutatkozására. Annak ellenére tettem ezt, hogy vallom: két perc nem elég a jövôrôl való beszélgetésre. Jelen pillanatban alig huszonnégy óra van a kampánycsendig és még nem tudom, hogy sor kerül-e egyáltalán erre a találkozóra.Ôszintén sajnálom, hogy Önnek a futball fontosabb, mint a választópolgárok elôtti — a televízió és a rádió élô közvetítései által biztosított nyilvánossággal zajló — vitafórum, de értem alibijét. Önnek a médiával való barátkozás, az újságírókkal lebonyolított foci lényegesebb, mint a választópolgárokkal való találkozás. Különben méltósággal viselem alaptalan támadásait. Vallom, hogy a városhoz méltatlan az a balkáni hangvétel, amelyet a kampány során az Önnel szimpatizáló média használt, és hiszem, hogy a város választópolgárait az eredmények és nem a vádak fogják vezérelni szavazatuk leadásakor. Június elsején este a Kossuth utcában kampányzáró mûsort szervezünk a magyar színészválogatott és az Apostol együttes fellépésével. A kampánycsend beállta elôtt, vagyis éjfél elôtt tizenöt perccel szívesen látom Önt a színpadon, hogy a négy másik polgármesterjelölttel közösen egy baráti kézfogással, európai módon zárjuk az ôszinte sajnálatomra (és tôlünk független okokból) rendkívül módon eldurvult kampányidôszakot.

Tisztelettel,
Szász Jenô polgármester,
a város jelöltje

* Ha netán megválasztják polgármesternek, képviselôségérôl, avagy az esetleges új funkciójáról mondana le? Ha utóbbiról, akkor miért indult? Ha elôbbirôl, akkor ki képviseli a várost a parlamentben majd fél évig?

* Etikusnak tartja-e, hogy a választóktól kapott parlamenti immunitás biztos tudatában és annak védelmében nyugodtan rágalmazhat és vádaskodhat, míg politikai ellenfelei minden kijelentésükkel azt kockáztatják, hogy rágalmazás címén eljárás indulhat ellenük?

* Miért gondolja, hogy azt, amit nyolc év alatt Bukarestben nem tudott megoldani, azt majd Székelyudvarhely polgármesteri székébôl sikeresen végezheti?

* Mi az oka annak, hogy az RMDSZ nem támogatja újabb képviselôi jelölését és inkább polgármesternek indítja?

A Budvár FC vezetôsége elsô ízben szervezett nagypályán Budvár Kupát, amelyre meghívást kapott az A-osztályba idén feljutó Foresta Fâlticeni és a medgyesi Gaz Metan, valamint a harmadosztályba promováló marosvásárhelyi Gaz Metan.

De csak a két gázas csapat jött el, elôbbire nem is nagyon lehetett számítani, hisz a csapat edzôje, Barbu félúton van a Foresta és a Petrolul között, játékosai pedig menekülnek a moldvai városból, ugyanis hónapok óta alig láttak pénzt, legalábbis azt nem amire rászolgáltak. Így a három csapat körmérkôzések alapján harcolt a kupáért. Szombat délután játszották a meccsek elsô félidôit, vasárnap délelôtt pedig a második játékrészeket. Szombaton a nagy melegben a focisták jobban unták a játékot, mint az oda ki nem látogató nézôk, így gól is csak kettô esett, mindkettô a Budvár-Medgyes találkozón: a próbajátékra érkezett Alin Rus szerzett gólt az udvarhelyieknek, a medgyesiek az utolsó másodpercekben egyenlítettek. Másnap többre volt szükség, hogy el lehessen dönteni a kupa sorsát, ezért a Budvár hat gólt lôtt az élvonalba való feljutást valahol ünneplô medgyesiek tartalékjainak, akik Vásárhelyt is legyôzték, így lett elsô, második és harmadik helyezettje a Budvár Kupának. Az eredmények: Medgyes- Vásárhely 0-0, 1-0, Budvár-Medgyes 1-1, 6-1 (az udvarhelyi hat gól szerzôje: Knobloch-2, Vâtâmâniuc, Bardosi, Miklós, Dusinszki), Budvár-Vásárhely mindkétszer 0-0.Tehát a sorrend: Budvár Kupa gyôztes a Budvár, második Medgyes és harmadik Vásárhely. Az udvarhelyi csapatban nem szerepeltek a besztercei futballisták, viszont több próbajátékra érkezett játékos is pályára lépett, Dobozy Levente, Alin Rus és Vlâdut Adrian Prázsmárról, Marius Nicolae Romanból, Sârbu Petrisor Segesvárról, valamint a Sportegylettôl Iacob Câtâlin, Knobloch Zoltán és az udvarhelyi Jenei Csaba.A torna fénypontja kellett volna legyen a Ferencváros és a Budvár öregfiújainak mérkôzése, de az idelátogató fradisták nem az "eltelt már egy teljes század, s a Fradi-szív mégse fárad" elvvel érkeztek, ki is fárasztotta ôket a langyos sör, így inkább a szurkolásnál, a fotózásnál és filmezésnél maradtak, csak néhányan vállalták a játékot. Mindenesetre pályára lépett Bánki József, aki 272 NB I-es meccsen bújt zöld-fehér mezbe és Máté János, a 260 NB I-es meccsen 80 gólt szerzô legendás csatár, aki akkor rúgott a Liverpoolnak felejthetetlen gólt kupadöntôn, amikor sokan még meg sem voltunk születve. Kapujukat Tamás Géza ôrizte, a játékmester Jakab Zoltán volt, míg a gólokat Chiratcu Petre készítette elô (és lôtte is azokat).

A Budvár Kupa keretén belül búcsúzott az aktív pályafutástól a több mint egy évtizeden keresztül az udvarhelyi labdarúgócsapatok (Haladás, Haladás II, Hargita, Budvár) védelmének tengelyében harcoló Gál Gyôzô és Kovács Attila. Elôbbi ‘86-ban került be a "nagycsapatba", utóbbi négy évvel késôbb társult mellé, hogy aztán éveken keresztül megosszák a legnehezebb szerepköröket, Gyôzô kapta a magasabb csatárokat, Attila pedig maradt a mozgékonyabbaknál. A csapatkapitányi karszalagot is évekig hordta kettôjük közül valaki, szombaton például Kovácsot érte ez a megtiszteltetés, de talán azt a néhány percet végigjátszhatták volna két kapitánnyal is. Mint ahogy lehettek volna a nézôtéren is legalább tízszer annyian, ugyanis annyi mérkôzésbôl álló pályafutás után a köszönet mintegy ötven fônyi közönség tapsában, 2-3 csokor virágban, egy-egy üveg pezsgôben, egy-egy oklevélben, egy-egy emlékplakettben és néhány kézszorításban nyilvánult meg. Ami természetesen szégyen a városra nézve.

Gál Gyôzô

Született: 1968. február 3.

Bemutatkozó mérkôzése:

"1986. március 18. Haladás - Vízaknai Egyesülés 6-1. Úgy indultam aznap is, hogy az ificsapatban játszom, de amikor át akartam öltözni, nem kaptam felszerelést. Akkor mondták, hogy a nagycsapatban leszek kezdô."

Utolsó mérkôzése: "Tavaly az utolsó fordulóban Vatra Dorneit kellett megverni a bentmaradásért. Akkor már nem is tudom, hányadszor hívtak vissza, de a lényeg az, hogy nyertünk."

Mérkôzés/gól: "303 meccs - 33 gól, azt hiszem pontos adat."

Pályafutásának legemlékezetesebb pillanata: "A Budvárral a feljutás a C-osztályba, amit tetôzött a Iasi elleni 4-0-ás selejtezô, amit én akkor úgy éreztem, hogy az a búcsúmeccsem."

... legkellemetlenebb emléke: "Kb. négy évvel ezelôtt, még a Hargitánál, minden ok nélkül kihagytak a csapatból. Ezt nem szeretném részletezni, mert amúgy is szinte mindenki tudja, hogy kirôl és mirôl van szó. De ha nincs ez, akkor talán én még most is vígan futballoznék."

...legnagyobb bakija: "Lehet, hogy furcsának tûnik, de én nem emlékszem ilyenre."

...legkényelmetlenebb ellenfele: "Személyre nem emlékszem, de nekem mindig nehéz volt a kistermetû, mozgékony csatárokkal felvenni a harcot."

Öngólok: "Nem volt, csak rólam bepattanó kétszer."

Edzôk: "Legszívesebben nem neveznék meg senkit, nehogy kifelejtsek valakit, amivel megsérthetném ôt. Mindenesetre sok edzôm volt, akiknek sokat köszönhetek."

Kedvenc csapata: "Kiss-Lôrincz, Kovács, Gál, Kis- Botorók, Lâcâtusu, Lôrinczy, Ábrahám- Dusinszki, Ilyés (Chiratcu). De a Szávullyal, Mánnal, Bodonyival fémjelezett csapatra is szívesen gondolok vissza."

Fia: "Szilárd 10 éves. Jár edzésekre, van is elôrehaladás, ugyanis eddig csak azért járt, mert mentek a barátai is, de most már ki kell kergetnem a lakásból, mert rúg szét mindent. Egyelôre nehéz megjósolni karrierjét..."

Kovács Attila

Született: 1969. november 8.

Bemutatkozó mérkôzése: "Én nem emlékszem pontosan. 1986-ban részt vettem egy kéthetes felkészítôn a "nagycsapattal", de személyes problémák miatt abbahagytam, majd csak a katonaság után, ‘90 ôszén játszottam elôször bajnoki mecscsen, csereként álltam be a második félidôben."

Utolsó mérkôzése: "Úgy lehetne mondani, hogy több is volt, ugyanis térdsérülésem miatt kétszer is kihagytam egy-egy fél évet, amik lejárta után megpróbáltam folytatni, de be kellett látnom, hogy nincs amiért kínozni és veszélyes is."

Mérkôzés/gól: "Közel 250 bajnoki meccs, viszont a gólrúgásban nem jeleskedtem, inkább szabadrúgásból és büntetôbôl találtam be."

Pályafutásának legemlékezetesebb pillanata: " A Câmpulung Moldovenesc-i mérkôzést említhetem meg, aminek nagyobb varázsa volt, mint a korábbi B-be jutásnak."

...legkellemetlenebb emléke: "Számomra talán az a 9-0-ás vereség Bákóban a Hargitával a legkellemetlenebb."

...legnagyobb bakija: "Tavalyelôtt Békás ellen az utolsó percekben az idegek már felmondták a szolgálatot, és csúnyán felvágtam egy csatárt. Ki is állítottak rögtön, a békásiak pedig megszerezték a gyôztes góljukat."

...legkényelmetlenebb ellenfele: "Én inkább a magasabb, jól fejelôktôl tartottam."

Öngólok: "Focsani-ban akartam felszabadítani, de a hatoson belül rosszul találtam el a labdát, ami így a kapusunk fölött a hálóban kötött ki, 2-0 lett a vége."

Edzôk: "Nem neveznék meg senkit, talán az ifikorosztályból maradt meg bennem a legtöbb. Azután is sokat tanultam, de én úgy érzem, hogy azoknak köszönhetem karrierem, akik junior szinten edzettek."

Kedvenc csapata: "Kiss-Lôrincz, Gál, Kovács, Kis- Botorók, Lâcâtusu, Lôrinczy, Veress -Csifó, Ilyés. Szinte egyidôsek voltunk, összeforrott csapat volt, jöttek is az eredmények."

Fia: "Attila 10 éves, tehetsége még nem nagyon mutatkozik, de az a lényeg, hogy szereti és jár pontosan az edzésekre."

Tudom, hogy egyesek már unják (fôleg így nyáridôben) a sok hokit, ami mostanában megjelenik ezeken a hasábokon, tudom azt is, hogy eltelt több mint egy hét a bajnoki cím megnyerése óta, és tudom azt is, hogy elfogult vagyok a Sportklubbal szemben, de akkor sem tudom megállni, hogy ezúttal ne essen szó a csíki jégkorongról. Ugyanis az egy hétig tartó fieszta vasárnap ünnepséggel zárult, amit Csíkszeredában rendeztek a régi temetôben, a mûjégpályán és a Flash Dance-ben. A XX. század csíki jégkorong sikereinek részeseit próbálták összehívni a szervezôk, hogy megünnepeljék ôket úgy, ahogy megérdemlik. Az elhunytak emlékére a temetôben kopjafát avattak, utána