Négymillió dollárt kérnek a rendházért
Megoldódni látszik az erdélyi tömbmagyarság talán legégetôbb kérdése, a székelyudvarhelyi Cserehát-ügy. A város polgármestere, Szász Jenô a IV. Magyarország 2000 konferenciáról hazatérve bejelentette: budapesti tárgyalásain határozott ígéretet kapott a magyar kormánytól arra, hogy minden támogatást megkap a fogyatékos gyerekeknek szánt, ám görög- katolikus rendházzá alakított épület visszavásárlására.A Csereháti kérdésrôl már többször esett szó magas szintû román-magyar tárgyalásokon, ám a megoldás évek óta húzódik. A sok vitát kavaró épület története 1993-ban kezdôdik, amikor a város elôzô polgármestere 99 évre bérbe adott egy 16.700 négyzetméteres területet azzal a céllal, hogy svájci adományozók pénzébôl fogyatékos otthon épüljön környékbeli rászoruló gyerekek számára. 1996 júniusában az építést végzô bukaresti cég, az Aris Industrie Rt. a félkész épületet egy frissen alakult görög-katolikus apácarendnek, a Szeplôtlen Szív Kongregációnak adományozta - errôl a gesztusról értesülve az új városvezetés leállíttatta az építkezést. Azóta bírósági perek tucatja folyik, az idôközben beköltözô apácákat elôbb kitessékelték a városlakók az épületbôl, késôbb aztán Remus Opris kormányfôtitkár segédletével a karhatalmi erôk visszavitték ôket. Az Aris és az önkormányzat közötti szerzôdésben külön cikkely szabályozza a város visszavásárlási jogát - Szász Jenô szerint a bukaresti cég vezetôje hajlik erre a megoldásra. A Szeplôtlen Szív Kongregáció hallani sem akar errôl, de ez már az Aris és a rend közötti belsô ügy, a város csak a szerzôdô féllel hajlandó tárgyalni. Székelyudvarhely polgármestere Németh Zsolt külügyi államtitkárral tárgyalt a csereháti kérdésrôl, és utóbbi kijelentette: a magyar állam minden segítséget megad a probléma mielôbbi rendezésére. A polgármester fontosnak tartotta kihangsúlyozni a polgári kormány következetes kiállását a csereháti kérdésben és a jó irányba tartó folyamatok egyik fontos állomásának tartja ezt a döntést. Az elvi megállapodást most a román féllel való tárgyalássorozatok követik, hiszen a megoldás érdekében meg kell szereznie a kongregáció beleegyezését is. Lapunk információi szerint az Aris Industrie Rt. majd négymillió dollárt kér a kész ingatlanért.
Lukács Csaba
A jubileumi év május huszadikán, Csíksomlyón, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az erdélyi Fôegyházmegyei CARITAS.
A ‘89-es változások után egyre-másra érkeztek a segélyszállítmányok, s az adakozók a történelmi egyházak vezetôit keresték fel, hogy a segélycsomagok kiosztásában segítségükre legyenek. Kezdetben az egyházmegyében a gyulafehérvári Hittudományi Fôiskola hallgatói segítségével és a különbözô plébániák, egyházi közösségek önkénteseivel végezték ezt a nem könnyû feladatot.1990-ben Erdély akkori püspöke, dr. Jakab Antal kezdeményezésére, dr. Vencser László teológiai tanár áldozatos és kitartó munkájával létrejött az Egyházmegyei Caritas szervezet. Abban az idôben, ez új intézményt jelentett, és tevékenységi területérôl alig tudtunk valamit. A több mint száz évvel korábban megalakult szervezetet a németországi püspökök hozták létre a múlt század közepe táján.A kezdeti nehézségekben, mint nagyobb testvér, mellénk állt az ausztriai Linz-i Egyházmegyei Caritas, akiket még a mai napig is - a külföldi támogatók közül - legfôbb támaszunknak mondhatunk.Induláskor a segélycsomagok kiosztásában merült ki az egyházmegyei Caritas tevékenysége. Ma azonban nagyon széles skálán folytatja tevékenységét.Az erdélyi fôegyházmegyében 16 kirendeltséggel igyekszik segíteni a rászorulókon. Tevékenységi területéhez tartoznak többek közt a szociális hátrányban levô családok és gyermekek felkarolása, öregek gondozása, több irányú egészségügyi tevékenység, fogyatékosok támogatása. Mindezek mellett segít a Caritas a természeti csapások esetén is. Mezôgazdasági részleggel is rendelkezik (AGROCARITAS), aminek keretében bel- és külföldi továbbképzést szerveznek a mezôgazdasági szakembereknek. A közelmúltban átadott csíksomlyói Jakab Antal tanulmányi házban, valamint az Alvinci Szent Pongrácz István a kereszténységet és kulturális értékeinket jobban megismerni akarók részére a legszélesebb körben adódik alkalom a tudományos elôadások megszervezésére.Gyergyószentmiklóson és Kézdiszentléleken a magukra maradt idôsek számára barátságos öregotthonok létesültek, ahol egészségügyi ellátásban is részesülnek az ottlakók. Ma már elmondhatjuk, hogy a gyulafehérvári Caritasnak van napközi otthona, a roma gyerekek számára iskolája, jól felszerelt orvosi rendelôk, gyógyszertárak, s ami a legújabb létesítmény a házi beteggondozó központok. Parajdon pedig most épül a Rehabilitációs Központ asztmás betegek számára.A székelyudvarhelyi Caritas kirendeltség nyolcéves múltra tekint vissza. Néhány év alatt sikerült létrehoznunk a Szent Lukács Egészségügyi Központot, ahol az orvosi rendelôkön kívül mûködik egy mûvégtag-gyártó és -javító mûhely is, valamint a gyógyszer kiosztó központ. Közel egy éve kezdte meg tevékenységét a Házi Szakápoló Központ, ahol szakképzett és lelkiismeretes asszisztensnôk állnak az otthon, ágyhoz kötött betegek rendelkezésre. Ugyancsak ez a Központ kölcsönöz az igénylôknek tolókocsit, valamint segédeszközöket a nehezen járni tudók részére.Városunkban a legújabb létesítmény a Kismama Klub, ahol hetente találkozhatnak a kismamák és a leendô apukák, hogy a gyermekáldás, szülés és nevelés legkülönbözôbb témáival ismerkedjenek meg. A Kismama Klub látogatóinak orvosok, asszisztensek, pszichológusok adnak választ a feltett kérdéseikre.Hogy a természeti csapások után újra kisüthessen a nap, a segíteni akaró szervezetek között mindig ott van a Caritas is. A közelmúltban történt katasztrófák alkalmával a fôegyházmegye árvízsújtott területein több millió értékû támogatást nyújtott Hu-nyad, Fehér, Maros és Hargita megyében a gyulafehérvári Caritas. De amikor kellett ott voltak a kárpátaljai rászorultak között is.Mindezek mellett eredményként könyvelhetjük el, hogy tíz év után egyre több belföldi vállalkozó értette meg és tette magáévá, hogy a fölöslegébôl segítsen a rászorultakon.Hálával és büszkén jelenthetem ki, hogy az egyházmegyei kirendeltségek között Székelyudvarhely városa az, ahol a legtöbb támogatója van szervezetünknek. Azért nem sorolom fel ezen jótékonykodók nevét, mert vannak olyanok, akik az ismeretlenségben szeretnének maradni, s így a névsor nem lehetne teljes, de ezúton mondok köszönetet mindazoknak a vállalkozóknak, akik támogatásukkal hozzásegítették szervezetünket ahhoz, hogy mi is segíthessünk másokon. Nem feledkeztek meg azokról a fiatal családokról, diákokról sem, akik önként vállalják, hogy rendszerességgel felkeresik a magukra maradt idôs embereket.Szükség szerint takarítanak, bevásárolnak, vagy csak beszélgetnek velük. Meghallgatják ügyes-bajos gondjaikat, s ha nem áll más lehetôségük a problémák megoldására szeretetükkel, vigasztaló szavaikkal teszik könynyebbé a mindennapok terheinek elviselését.S végül, de nem utolsósorban mondok köszönetet azon kisjövedelmû udvarhelyi lakosoknak, fôleg nyugdíjasoknak, akik minden felkérésünk alkalmával, ha még a mindennapi kenyér árát is kellett megfelezzék, de segítettek a náluknál rászorultabbakon. Isten fizessen meg mindenkinek a jóságáért. Ezek az emberek azok, akik megélték - még ha nem is hallottak róla - azt a középkori mondást, miszerint "csak akkor várhatod Isten irgalmát, ha magad is irgalmas vagy."
Derzsy András,
a székelyudvarhelyi Caritas Kirendeltség
vezetôje
A múlt héten, május 17-én, szerdán az Udvarhelyért Polgári Egyesület szóvivôje, Máthé András ismertette az Egyesület választási programját, és az RMDSZ sajtótájékoztatón az Egyesülettel kapcsolatosan elhangzottakra válaszolt.
A szóvivô elmondta, hogy az RMDSZ sajtótájékoztatón elhangzott vád ellenére, miszerint az Egyesület megszegte volna saját alapszabályzatát, az UPE tanácsosjelölt lista törvényes. A politikai pártok törvényének ugyanazon cikkelye teszi lehetôvé listaindításukat, amely alapján az RMDSZ is indítja a sajátját.Szerinte alapszabályzatukat akkor szegték volna meg, ha nem indítanának listát, és továbbra is ölbetett kézzel nézik, hogy városunkban a politikai pluralizmust az egyre inkább saját elitjének érdekeit szolgáló RMDSZ képviselje.Azon állítás se igaz, miszerint a véglegesített listáról többen visszaléptek volna, belépési szándékukat viszont sokan jelezték. A történelmi egyházaink képviselôi közül senki nincs a jelöltlistákon, azonban többen az egyesület tagjai.Az UPE tudomásul veszi, hogy az RMDSZ városi szervezete nem kíván együttmûködni velük, azt viszont abszurdnak tartja, hogy Asztalos István parlamenti képviselô azzal ijesztgeti a székely anyaváros választópolgárait, hogy ez a polgári értékrendet képviselô egyesület - amelynek tagjai között közismert udvarhelyi személyiségek is vannak - a szélsôséges nacionalista román pártok malmára hajtja a vizet. Ha ezt a képviselô úr komolyan gondolja és az RMDSZ- lista befutó helyein szereplô irodavezetôket, titkárokat és egyéb politika-közelben lebzselôket tartja alkalmasnak az egész udvarhelyi közösség közképviseletére - akkor erre mi sem találunk ugyancsak az abszurdnál találóbb kifejezést - mondta a szóvivô.Szász Jenô polgármester megerôsítette az egyesület azon álláspontját, miszerint az nem az RMDSZ ellen, hanem a székelyudvarhelyi polgárosodásért jött létre.Meggyôzôdése, hogy a városlakók elég rátermettek ahhoz, hogy ne higgyenek többé az egység mítosza mögé megbúvó, úgymond egypártrendszeri híveknek.Városunkban azért indítanak a Polgári Egyesület színeiben tanácsosjelölteket, mert ma a romániai politikai elit a függetleneket negatív diszkriminációban részesíti. Erre az RMDSZ is rájátszott, hogy a független jelölteknek minél kevesebb esélye legyen.Ugyanakkor az RMDSZ-nek nem Székelyudvarhelyért kellene aggódnia - ahol egy polgári értékrendet képviselô egyesület indul - hanem például Gyergyószentmiklósért, Csíkszeredáért, vagy más magyarlakta településekért, ahol a független jelöltek kénytelenek román pártok színeiben indulni a választásokon - mondta a polgármester.
Péter S. Attila
Antal István RMDSZ képviselô és polgármesterjelölt politikai pályafutása elôtt a Matricagyár tervezômérnökeként tevékenykedett. Újságunk munkatársa felkereste a céget, és néhány alkalmazott véleményét kérte ki a volt mérnök és jelenlegi polgármesterjelölt Antal István, valamint a jelenlegi polgármester, Szász Jenô tevékenységével kapcsolatban.István Anna munkásnô saját bevallása szerint nem RMDSZ párti. Szerinte, ha Antal István polgármesterjelöltként indul, legalább álljon ki és beszéljen ô a nyilvános felszólalásokon, és ne mások beszéljenek helyette. Egyetért Szász Jenô polgármester elveivel, habár úgy gondolja, azért még neki is van pótolnivalója.Márton Istvánnak, a gyár termelési igazgatójának Szász Jenôrôl, mint polgármesterrôl nincs véleménye. Nincs kifogása, hogy újra polgármester legyen, viszont szeretné, ha ezt a sok udvarhelyi szintû politikai vitát megszüntetnék és a város érdekében tevékenykednének. Pozitívan értékeli a megvalósításokat, viszont véleménye szerint vannak mulasztások is. Jobban oda kellene figyelni a közpénzek felhasználására, a polgármesteri hivatal szintjén történô plusz költekezésekre. Antal István munkatársa volt 1976- tól a gyárnál, mint elôkészítô- és termelési osztályvezetô. "A tervezôknél eltöltött munkájáról annyit szeretnék mondani, hogy amit nem ô valósított meg, hanem más, azzal kampányidôben ne dicsekedjen - mondta a termelési igazgató, aki független tanácsosként indul a választásokon. Elítéli az RMDSZ listaállításos módszerét, ahová csak egyesek kerülhetnek be. Azok, akik ha jók, ha nem, mindenképpen tanácsosokká kellene váljanak.Égei Márton munkás kitart a jelenlegi polgármester mellett, mert úgy látja, hogy az Nyugat fele orientálódik. Nincs megelégedve Antal István parlamenti tevékenységével, és szerinte ha Szász Jenôt nem akadályoznák, még többet tudna tenni a városért.Gábos Mózes, a gyár kereskedelmi igazgatója szerint Szász Jenô amikor független polgármesterként elkezdte tevékenységét, nem volt egy jó összetett csapata. Ez olyan mint a fociban: hiába van egy jó játékos, azt a csapat ki is tudja közösíteni. Eddig a polgármesternek nem is volt igazából esélye, hogy megmutassa, mit tenne városunkért. Ô a Polgári Egyesületben látja a jövôért igazán tenni akaró és erre képes csapatot. Antal István személye ellen semmi kifogása, azonban 1990 után a gyárnak semmiféle segítséget nem nyújtott. A gyárral kapcsolatos problémákkal Demeter János államtitkáron keresztül jutottak el a kormányig. Szerinte nem egy Kovászna megyébôl kikerült államtitkár, hanem a helyi RMDSZ kellett volna a kormányig vezetô utat nekik kitaposni.Bálint Zoltán munkás is polgármester-párti. Az a véleménye, hogy Szász Jenô vezetése alatt Székelyudvarhely inkább marad magyar város, mint Antal István vezetésével. Ha a város visszavásárolhatná a csereháti iskolát és egy magyar egyetem jöhetne ott létre, ô szobrot emeltetne a jelenlegi polgármesternek.Csender István csoportfelelôs szerint amit a polgármester a városért tett, az önmagáért beszél, hisz a városban lett egy Mol töltôállomás és a közvilágítás is megjavult. Ezen kívül amióta Szász Jenô vezeti a várost, nagyon sok híres személy fordult meg nálunk. Szerinte azelôtt nem dicsekedhettünk ilyesmivel. Ha Antal István nem sokat tett a parlamentben a városért, akkor mit tudna tenni mint polgármester? Fábián István, a Matricagyár vezérigazgatója elmondta, hogy minden ember munkájában, aki dolgozik - így a polgármesterében is - lehet hibát találni. Azonban a Polgári Egyesületet igenis támogatja, mivel szerinte ideje, hogy városunk tíz év után újra a polgárosodás útjára lépjen. Szerinte az RMDSZ olyan szervezet, amelyben a felülrôl jövô utasításokat az alsóbb szinteken lévôk teljesítik.Tibódi Pál lakatos nem hiszi, hogy az RMDSZ-polgármesterjelölt az egyéni érdekein kívül bármit is tenne a városért.
uszék
Nagy dolog az internet: az ember ül a világhoz drótozott gép elôtt, egy keresôbe begépel ezt- azt, s ha kellô türelme és szerencséje van, bámulhat hökkenten a kapott eredmény láttán.
Legutóbb Antal István parlamenti tevékenységének néztem utána a világhálón, mert mostanában olyan keveset hallani a helyi sajtóban szegényrôl: a D3 például egyáltalán nem mutatja az esti mesében, a Star Rádióban sem szokott (még) küldeni zenés üzeneteket, az UH apróhirdetései aztán végképp nem ejtenek szót róla. Hogy más mûsorokban-oldalakon Önök naponta látják? Meglehet, én ritkán nézek-hallgatok-olvasok helyi médiát.Szóval vévévépontcédéepépontró és Antal István. Alapos statisztika, az is kiderül benne, hogy a képviselô úr oszlopos tagja a Finnországgal és Thaifölddel barátságban levô parlamenti csoportnak (a megelôzô ciklusban Portugáliával is barátkozott, de mióta lejárt a világkiállítás, kiderült, hogy az Absolut Vodka jobb a portói vörösnél...). Megértem én a képviselôt, fontos a nyelvrokonság, és évezredes múltra tekint vissza a román-thai barátság is. Hogy nekem az utóbbi országról miért a szexturizmus jut eszembe, nem is értem, biztos a tavasz miatt buzog ereimben ily erôsen a tesztoszteron.A netrôl az is kiderül, Antal István igazi székely, ritkán szól hozzá a parlamenti vitában, s akkor is keveset. Az elmúlt négy esztendô alatt huszonnégyszer kapcsolták be miatta a mikrofont. Kéthavonta egyszer, ha jól számolom, mert hadilábon állok a statisztikagyártással. Törvénytervezetet kettô adott be, egyet hat másik társával egyetemben a szövetkezeti törvényre, egy másikat, az ipari parkokról szólót rajta kívül még hárman írták alá. Ha jól látom, az elsô elbukott a fôvárosi hivatalok irodafiókjaiban, a másodikkal a Szenátus birkózik éppen.Vessünk pár pillantást a huszonnégy hozzászólásra. Mondom, kéthavonta egy jön ki belôlük, de harmincmilliót hoznak a konyhára. Budapesten egy vezetô lapnál dolgozó újságíró is enynyit keres, de havi ötven gépelt oldalt várnak el tôle cserébe. Majd szólok, ha arra járok, kapjanak már észbe, nagyon ki vannak zsákmányolva. Ha nem megy az alku a fônökökkel, legföljebb eljönnek Bukarestbe képviselônek. De nem akarok elkalandozni, nézzük a lényeget. Antal úr, ha jól sejtem, Székelyudvarhelyt és körzetét képviseli a Házban, oroszlánként harcolva igazunkért és jussunkért. A számítógép a huszonnégy hozzászólásból háromban bírta megtalálni az Odorhei betûkombinációt: most vagy vírusos az istenadta, vagy van a városnak egy általam ismeretlen román neve. Egyikben a helyi kórház tetôjavításáról van szó, a másik Oprist védi (egyébként nagyon helyesen), amiért visszaadta a városnak a Vâcâroiu kormányfô utolsó tollvonásával elvett földterületet. A harmadik sima postásszerep: az agyagfalvi megemlékezés üzenetének tolmácsolása. Nem értek a politikához, a törvényhozáshoz meg még annál is kevesebbet, ezért aztán a többi beszédet nem is említeném. Van köztük hatsoros szösszenet és akad két oldalas súlyos beszéd is, de elôbbiek vannak többségben. És láttam pár jegyzôkönyvét is az ipari és szolgáltatási bizottságnak, melynek titkára. Fatális véletlen lehet, hogy az egyikben (1998. május 27.) azt a Lukoil céget védi meg, amelyiknek - mint azt tanult kollégám két hete megírta - kizárólagos képviselôje a saját cége.Szóval csendes, megfontolt ember ez a képviselô. Ha semmittevô, szótlan nyaralásra vágynék, ilyen embert kívánnék a tengerpartra strandszomszédnak.
Lukács Csaba
34 millióért vásárolt államosított ház
Köztudott, hogy az 1995-ben hozott 112-es törvény arról rendelkezik, hogy az államosított lakásokat milyen körülmények között lehet megvásárolni. Ezek az ingatlanok többnyire azok az épületek, melyeket egykoron államosítottak a külföldre távozott tulajdonosaik "árulása" miatt. A Rákóczi Ferenc út 41. szám alatti lakásból a Nyisztor család távozott külföldre, a büntetés tehát nem maradhatott el, mint ahogy nem is késlekedett sokat az akkori államhatalom az államosítással.Elôvásárlási joga, természetesen, az ingatlan aktuális bérlôjének volt, akik az esetek többségében, különösen a ‘80-as években, a pártfunkcióval rendelkezôk, illetve a államhatalom biztonságát felügyelô intézmények tisztségviselôi közül kerültek ki. Ôk voltak a kedvezményezettek a megüresedett államosított lakások odaítélésénél.1989 után Hargita megyében a CIVIS Rt. vette át az állami tulajdonban lévô épületek, lakások kezelését. Ez a vállalat szerzett jogosítványt arra, hogy a hasonló ingatlanok, lakások értékesítésénél tulajdonosként lépjen fel, a román állam képviseletében. A 112-es törvény pedig szentesítette az eladás lehetôségét, többnyire azonban sok probléma keletkezhetett, ha megjelent az egykori tulajdonos is, és visszakövetelte jogtalanul eltulajdonított egykori ingatlanát. A román törvényhozás és - végrehajtás azonban arról is gondoskodott, hogy kellôen zavaros legyen az értékesítés módozata. Így történhetett meg, hogy "ügyeskedéssel" a tulajdonjogát visszakövetelô egykori tulajdonost kijátszva, jóval a piaci érték alatt vásárolhassák meg az aktuális bérlôk a sokszor többszöröst érô ingatlant anélkül, hogy az egykori tulajdonos bármiféle kártérítésben részesült volna.A Rákóczy Ferenc út 41. szám alatti, 82,42 négyzetméter lakható felületet tartalmazó ingatlant is jóval a piaci érték alatt, alig 34.000.000 lejért sikerült megvásárolnia a bérlônek, Antal Istvánnak 1997-ben, tehát képviselôségének teljében, ráadásul 15 év alatt törlesztendô részletfizetéssel, 10.313.733 lej elôleg kifizetését követôen.Az 1997. július 21-én aláírt adás-vételi szerzôdés kevéssel azelôtt született, hogy a román kormány a hasonló ingatlanok értékesítését szabályozta volna, ugyanis a 112-es sok visszaélésre is módot adott. Az adás-vételi szerzôdés dátumából arra lehet következtetni, hogy a képviselônek tudomása volt a hamarosan napvilágot látó szabályozásról, ezért vált hirtelen sürgôssé a házvásárlás, ugyanis jócskán lett volna idô erre a ‘90-tôl eltelt hét év alatt.A jogszabály betû szerinti értelmezése szerint Antal István képviselô nem szegett törvényt, hiszen sikerült a sorok közti kibúvót megtalálni, csak éppen a törvény szellemét és etikáját nem sikerült, és nem sikerülhet soha a maga oldalára állítani, hiszen a Nyisztor család megkárosítása tény. A jogtalanul kisajátított ingatlan volt tulajdonosa nem sok esélyt kapott arra, hogy jogait érvényesíthesse egy képviselôvel szemben.
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
Mottó:
se veled, se nélküled, vagy mégis...
Hogy is tudnám elfeledni azt a napot, amikor évekkel ezelôtt megismerkedtem vele. Látására a szívem - amint az ilyen végzetes találkozásokkor történni szokott - olyan vadul kezdett dobogni, mint ahogy azt Petôfi érzelmes versei elôírják a hôsszerelmes számára. Mit mondjak, lélegzetelállítóan gyönyörû volt. Még most is látom, ahogy észveszejtôen ellejtett elôttem, frissen szedett tulipánnal a keblén. Bimbói üdén és csábítóan virítottak a fényben. Ez aztán a nô, sóhajtottam föl vágyakozva és hevesen udvarolni kezdtem. Ô meg édesen mosolyogva bátorított. Fiatalságán kívül talán ez volt benne a legrokonszenvesebb számomra: közvetlensége és kedvessége. Különben is, mi erdélyi magyarok olyan régóta vágyakoztunk már valami újra, valaki másra a kommunista párt csúf, gonosz boszorkánya helyett, hogy azt sem bántuk volna, ha a jövevény kancsi és kopasz, csak éppen a miénk legyen. Ám RMDSZ kisasszonyka igenis friss volt és szépséges. Mindenkinek tetszett: a vidéki öregek éppúgy begerjedtek tôle, mint a városi fiatalok. Mit bántuk, mit írkálnak róla a román lapok! Csak az volt a fontos, hogy értünk, romániai magyarokért van. Hogy üde és ártatlan, s végre szép és jó lesz az életünk vele. Valahogy úgy tekintettünk rá, mint a törpék a közéjük tévedt Hófehérkére. Tulipános kisasszony pedig mindjobban kivirult és egyre ígéretesebb lett... Aztán az idillnek egyszerre csak végeszakadt. Nem tudom, hogyan történhetett. Biztosan nem vigyáztunk rá kellôképpen, a lényeg az, hogy egy idô után kezdett furcsán viselkedni. Egyre több idôt töltött távol tôlünk, a fôvárosban, gyanús alakok körül látták forgolódni. Gyakran kimaradt, ismeretlen helyeken éjszakázott, s amikor végre hazatévedt, karikásak voltak a szemei, idegenek szagát éreztük gyûrött ruháján. Ettôl fogva már jobban odafigyeltünk a viselt dolgairól szóló tudósításokra. Egy idô után már a magyar nyelvû médiában is szárnyra kapott a hír, hogy tulipános kisasszonyunk rossz útra tévedt. Kezdetben többségünk - úriemberhez illôen - szemet hunyt e botlások fölött. Fiatalság bolondság, mondogattuk egymásnak, majd csak lecsillapodik egyszer. Ô azonban egyre kicsapongóbbá vált. Ráncba kell szedni, mielôtt teljesen elkurvulna, tanácsolták az erkölcs csôszei fejüket rosszallóan csóválva. Mi azonban továbbra is reménykedtünk abban, hogy megjavul. Sajnos, nem így történt. RMDSZ kisasszony egyre arcátlanabbul kezdett viselkedni. Kikérte magának a gyanúsítgatásokat, s amikor viselt dolgairól faggattuk, az ígéreteit számon akartuk kérni tôle, még ô állt az erdô felôl. Minek nektek magyar egyetem, érdekképviselet, jogorvoslás?! Örvendek, ha el tudom intézni az én diplomata útlevelemet ebben a szûkös világban. Mit gondoltok, rázta meg kacéran a fejét, én kivételes, elit személy vagyok, hogy mertek ti, csóró polgárok engem felelôsségre vonni?! Mit képzeltek, hogy leereszkedem majd a ti szintetekre? Különben is, az én privát dolgom, hogy kivel fekszem le, kiabálta sértôdötten, majd beült vadonatúj méregdrága kocsijába és elszáguldott. Egy ideig csak a szokásos híreket hallottuk felôle: hol itt, hol ott tûnt föl a nagyvilágban - különféle kényeskedô közméltóságok, piperkôc mágnások, idegen selyemfiúk oldalán. Aztán a napokban újból találkoztam vele. Egy plakátról mosolygott rám üdére kisminkelve, mintha mi sem történt volna, s kedves mosollyal arra kért, hogy újra támogassam, nélkülem ugyanis képtelen néhány, számára fontos csekélységet beszerezni (schengeni vízumot, parlamenti immunitást, különféle engedélyeket stb.), és különben is, nyugodtan bízhatom benne, hiszen ô csakis értem van, s minket az Isten is egymásnak teremtett.
Szakács István Péter
Fogadjuk el Asztalos Ferenc képviselô legutóbbi sajtótájékoztatón tett kijelentését: nem a személyek a fontosak a helyhatósági választásokon, hanem az ügy, a magyarság szolgálata. Rendben, de akkor az ügy szolgálatának apróbb részleteit is meg kellene osztani a választókkal. Olyan jelentéktelen dolgokra gondolok, mint például a program, mellyel sikerre kívánja vinni Székelyudvarhely építését az RMDSZ az elkövetkezô négy évben. Mint ahogy arra is kíváncsian várunk, hogy az RMDSZ-lista szereplôi közül, kire milyen feladat vár majd, ugyanis ez is fontos lehet, ha arról dönt a székelyudvarhelyi szavazópolgár, hogy melyik utat választja: a helyi RMDSZ mögött meghúzódó érdekcsoportét vagy az Udvarhelyi Polgári Egyesületét.Ugyanakkor arra is módot kellene találni, hogy a két programot ütköztetni lehessen nyilvános beszélgetés, vita során. Mert amennyiben ténylegesen Székelyudvarhely a fontos, akkor a jó döntéshez segítséget kell nyújtani a várospolgároknak.
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
Híradók: 7:00 10:00 12:00 13:00 15:00 17:00 22:00Ébredjen velünk: Hétfôn, csütörtökön és pénteken Gáspáry Istvánnal, Kedden és szerdán Balázs Árpáddal, Szombaton Csog Évával.A reggeli mûsorban kapják meg az Útravaló-t, Ferenczi Éva rovatát.Tudomány mindenkinek - Ferenczi Éva rovata kedden, szerdán és csütörtökön 10:15- tôl.Irodalom és játék - minden hétfôn és pénteken 10:15-tôl Ferenczi Éva szerkesztésében.Kitekintô - Nagy Judit szomszédol minden szombaton 11:30-12:00-ig. Mindezek mellett még mindig mûsoron van valami Más Szabó Attilával hétfôn és csütörtökön 17:15-20:00- ig.Ifjúsági mûsorok: Kedden Pozitív 17:45-19:00-ig Szerdán Oxigén 17:45-19:00-ig.Esti mese hétköznap esténként 19:30-tól.Ha eljött az este, ki ne hagyják a késô esti beszélgetômûsort: Mikrofonközelben. Hétfôtôl csütörtökig, Udvarhely fontos személyiségeirôl tudhatnak meg nem mindennapi információkat. 22:05-kor Gáspáry István ül mikrofon elé a nap vendégével.A fiatalok mellett az idôsekre is gondoltunk, péntekenként 18:05-tôl Nagy Judit szerkeszti-vezeti a Napraforgót, a nyugdíjasok mûsorát.A vallási felekezetek kétszer fél órában szólnak hallgatóinkhoz: szerdán 20:00 és szombaton 9:00 órakor. Továbbra is mûsoron hagytuk a szerkesztett zenés rovatokat.Hétfôn Gáspáry István fújja le a port egy-egy régi lemezrôl a Zeneboltban 16:05- tôl. Szerdán 21:00-tól továbbra is lelkünkhöz Soul a zene és Csizmadia Attila. Aztán jön a péntek esti csúcs, a Magyar Dance Top10 - Fosztó Zoltán mûsora kicsinek-nagynak. Most már másfél órában 21:00-22:30-ig. Attila meg Attila szombat délután 17:00-tól számol el Top 20-ig. Az örökzöld melódiák kedvelôit vasárnap délután 17:05-tôl Fosztó Zoltán várja rádióközelbe.
Interaktív mûsoraink a 218 112-es telefonszámon hívhatók.
Az elmúlt évek arra figyelmeztetnek, hogy a szabadság nem jelenti mindenki számára a gyarapodás, a jólét lehetôségét. Az életkörülmények javításáért összefogásra van szükség, mert igazságtalan, hogy ma az átalakulás gazdasági elônyeit csak kevesek élvezhetik, míg terheit a többség viseli.
A polgári jólét alapja: munka, vállalkozás
Az udvarhelyiek olyan városban szeretnének élni, ahol a tisztességes munka eredménye a tisztes megélhetés. Az eddig elért eredményekre építve, támogatunk egy olyan gazdasági növekedést, amely a polgárok életszínvonalán is érezteti hatását. Tenni kell ezt még akkor is, ha az országos feltételek nem mindig kedvezôek, ha olykor kevésnek is érezzük erônket a feladathoz. A munkahelyteremtés, a befektetôk felkutatása, a kis és középvállalkozók támogatása elsôrendû feladat számunkra. A reális mértékû járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérbôl élôk sem tartják méltánytalannak. Az egyéni és a közösségi érdekeket össze kell hangolni. Udvarhely egy vendégszeretô, nyitott város, tegyük még vonzóbbá a befektetôk számára: így növekedhet a munkalehetôség!Városunkban hagyománya van a kisvállalkozásoknak, a családi vállalkozásoknak, a kistermelôknek. Segíteni kell nekik, sürgetni az egyszerûbb szabályok bevezetését, a bürokrácia csökkentését.
Székelyudvarhely iskolaváros, a fiatalok a jövô zálogai. A városvezetésnek tudatában kell lennie, hogy gyermekeink jövôjének biztosítása mindennapos feladat. Az oktatási stratégia, a lakásépítési koncepció, a pályakezdôk segítése, a játszóterek, sportbázisok, kiránduló és pihenôhelyek fejlesztése mind-mind a fiatalok esélyét kell növelje. Ez a helybenmaradás, az otthonteremtés alapfeltétele. Egészségük, mindannyiunk egészségének alapja a mozgás, a sport, a tiszta környezet. Az elsô lépések megtörténtek a szociális lakások építése érdekében, de ez még nem elég, jobban oda kell figyelni erre a feladatra.A megújuló önkormányzat legsürgôsebb feladatai közé tartozik, a járható utak biztosítása és a munkahelyteremtés támogatása mellett, a fiatalok lakáshoz juttatása! Bármennyire nehéz ez a feladat, összefogással, állandó párbeszéddel kimunkált közös akarattal, példamutató erôfeszítéssel elérhetô ez a cél! Amiben a polgárok bíznak, az megvalósul!
A család - a polgári társadalom legfontosabb közössége
Minden önkormányzat szociális kezdeményezéseit behatárolják a szûkös anyagiak. A központi kormányzat keveset tesz ezen a téren, ezért támogatnunk kell a családsegítô szervezeteket, a fogyatékosokat, az anyagilag hátrányos helyzetû családokat, erôsíteni kell a helyi szociális hálót.Köszönettel tartozunk szüleinknek és nagyszüleinknek mindazért, amit értünk és városunkért tettek az elmúlt évtizedekben. Joguk van tisztes, méltóságteljes idôskorhoz. Meg kell vizsgálni a közüzemi díjak racionalizálásának lehetôségét, a kiadások csökkentését, mert ez a családok legnagyobb problémái közé tartozik.A család, az iskola, az egyház a társadalom pillérei. Egy polgáraiért felelôs önkormányzat dolga figyelni rájuk, törôdni velük, mert e három együttmûködése, párbeszéde megsokszorozza nevelô hatásukat. Továbbra is számítunk egyházaink támogatására a közösségszervezésben, a szociális segélynyújtásban és különösen az erkölcsi megújulásban.
Az önkormányzati szerepet vállaló polgári egyesület egyik legfontosabb kötelessége visszaadni a település meggyötört, de még mindig legszebb ékességét, a belvárost. A belváros rehabilitációja tovább kell folytatódjon, szociális érzékenységgel, ám határozottan rendet kell teremteni az épületekben is.Senkinek sem mindegy, hogy milyen környezetben él. Egészségünket, közérzetünket teheti tönkre a szemét, a növekvô levegôszennyezôdés. Nem elég szlogenekkel küzdeni környezetünk tisztaságáért, csak összefogással, egymásrafigyeléssel érhetünk el eredményt.A jövô csak az egyéni és közösségi értékek megôrzésén és tiszteletén alapulhat. Egy közösség nem létezhet kultúra nélkül, a polgárok értékôrzô és értékteremtô képessége összegzôdik benne. Az önkormányzatnak egyaránt támogatnia kell a kultúrát létrehozó és az azt igénybe vevô polgárokat. A lakható környezet, a sport, a kultúra területén kiemelt figyelemmel támogatjuk az önszervezôdéseket. Olyan támogatási rendszert akarunk, amely mindig figyel a minôségre.A civil szférát tovább kell segíteni kezdeményezôkészségében, szakmaiságában, a külsô források elérésében és abban, hogy ezeket valós közösségi célokra fordítsa. A partnerségi programok, a társadalmi együttmûködés sokat segíthetnek gondjaink megoldásában.A polgárokat szolgáló városháza
A közfeladatok ellátása és teljesítése csak erôs, szakmailag jól képzett, a polgárok felé forduló és nyitott hivatallal lehetséges. A követelmények és az elvárások magasak. Szorgalmazzuk a barátságos hivatalok létrehozását, az ügyintézések leegyszerûsítését, a kapcsolattartást a lakossággal. Ezt a célt szolgálja a Zöld Vonal létrehozása azért, hogy a város polgárai bármikor elmondhassák panaszaikat, gondjaikat és javaslataikat. Csak együtt sikerülhet jobb, hatékonyabb önkormányzatot teremteni.Fontosnak tartjuk a nyilvánosságot, a kiszámíthatóságot és az áttekinthetôséget. A polgároknak tudniuk kell, hogy mi történik valójában városukban. Joguk van, hogy hozzájussanak a közérdekû információkhoz is, ezért erôsíteni kell a média közszolgálati jellegét, mert ez nem lehet pártpolitikai kérdés. Meggyôzôdésünk, hogy ésszerû célok, polgári értékek, rátermett vezetôk és a városlakók összefogása együtt csodákra is képes!Azt akarjuk, amit bármely felelôsen gondolkodó polgára ennek a településnek: egy jól mûködô, gazdagodó, környezetével együttélô, otthont adó várost!
Székelyudvarhely, 2000 május.
Születési dátum: 1957. augusztus 17., SzékelyudvarhelyÉletút: Székelyudvarhelyen villanyszerelôként kezdtem a helybeli Matricagyárban, ezt követôen szakoktató és óraadó tanár, munkanélküliséget kezelô PAEM- irodavezetô, a parajdi Sóbánya jogtanácsosa voltam. Jelenleg munkaügyi szakfelügyelô és jogtanácsos vagyok. 1999-tôl a szegedi József Attila Tudományegyetem doktorandusa, témaköröm a Nemzeti kisebbségek joga a regionális Európa-jogban.
— Miért döntött úgy, hogy ismét vállalja a megyei tanácsosi tisztséget?
— Mert megítélésem szerint továbbra is munkálkodni kell közösségünk érdekében, hisz ahogy Edison mondotta több mint száz évvel ezelôtt: Mi az alkotás, a munka – 99%-ban transpiráció és 1%-ban inspiráció. Továbbra is szem elôtt tartom közösségünk alapvetô gondjait. Lényegesnek tartom a fiatalok ösztönzését és támogatását a továbbtanulásra, az itthonmaradásra.
— Miért indul függetlenként, hiszen az új választási törvény nehezíti a bejutást?
— 1996-ban független tanácsossá való megválasztásom azt bizonyítja, hogy a közösség elfogadja a független köztisztségviselôt, s mert hû vagyok magamhoz, elveimhez.
— Konkrétan, milyen területeken kíván tevékenykedni, min szeretne változtatni?
— A költségvetés leosztásánál Székelyudvarhelyet és Udvarhelyszéket az ôt megilletô pénzalapokhoz kell juttatni, hiszen a megyei vállalkozói réteg hatvan százaléka ebbôl a régióból kerül ki. Szorgalmazni fogom a megyei intézmények hatáskörébe tartozó ügyintézés helybeli megoldását, orvoslását, hogy például a parajdi, etédi vagy a székelyvarsági lakos ne kelljen napokat eltöltsön a Csíkszeredába való utazással, elsôsorban ami a munkaügyi és a pénzügyi ügyintézést illeti.Tovább kell fejleszteni az információs kapcsolattartást a régió önkormányzataival, polgármestereivel, polgármesteri hivatalaival, és több szakmai támogatást biztosítani, ahol igénylik, továbbra is bevonva például a Fôispáni Hivatal földügyekkel foglalkozó szakembereit is. Székelyudvarhelyen létre kellene hozni a Megyei Tanács információs irodáját, mely tájékoztatást nyújthatna kül- és belhoni pályázatok bemutatásáról, pályázatok elkészítésérôl. A helyi erôforrásokkal összhangban kell gondoskodjanak a helyi önkormányzatok a vagyonukról, például a városi strand (Udvarhely esetében), a zetelaki gát (a Megyei Tanács szintjén), ahol karöltve a zetelaki önkormányzattal — több pénzforrás fölött rendelkezve —, a turizmust, faluturizmust lehetne fejleszteni.
— Regionális szempontból vannak elképzelései?
— Mint munkaügyes is, az egész Udvarhelyszék a munkaterületem, így közvetlenül ismerem, tapasztalom a munkavállalók, valamit a munkaadók mindennapi gondjait.Most hogy már van kormányhatározat a Gyergyószentmiklós felé vezetô út felújítására, fel kell kutatni a megfelelô pénzforrásokat, mert egy potenciális turisztikai zóna felfejlesztésérôl van szó: Ivó, Madarasi Hargita, zetelaki gát, Varság, Libán, Sikaszó, és Gyergyóba is könnyebben eljuthatnánk. E munkálatok kivitelezésénél csakis udvarhelyi, illetve Udvarhely környéki vállalkozókat, munkaerôt kellene foglalkoztatni.Tekintve, hogy eddigi tevékenységem az emberi jogok védelméhez is kötôdött, úgy látom, hogy a közbiztonságot javítaná, ha a rendôrség a helyi önkormányzatok hatáskörébe kerülne.
— Hogyan képzeli el a kapcsolattartást a választókkal?
— Elengedhetetlen az állandó kapcsolattartás a választokkal, ami a Bethlen utcai SZINFO irodán keresztül megvalósítható (kaptam ígéretet az intézmény vezetôségétôl, a fogadóórák biztosítására), hiszen az ifjúság kérdéseire is mindig fogékony voltam/vagyok és érintett is, mint jelenlegi munkaügyes és jogász.Fontosnak tartom, hogy minél hamarabb az európai követelményrendszer régiónkban is meghonosodjék a becsületesség, hitelesség és következetesség jegyében.
Szl
(fizetett kampányszöveg)
"... s rendezni végre közös dolgainkat,ez a mi munkánk; és nem is kevés."(József Attila)1963-ban születtem Székelyudvarhelyen.1982-ben érettségiztem a székelyudvarhelyi Egészségügyi Líceumban.1996-ban diplomáztam a Gödöllôi Agrártudományi Egyetem Gyöngyösi Fôiskolai Karán.1996-tól székelyudvarhelyi középiskolákban tanítok. Jelenleg a temesvári Agrártudományi Egyetem végzôs hallgatója vagyok vidékfejlesztési menedzsment szakon.Nôs vagyok, két kislány édesapja.
* azért, hogy itthon valóban otthon érezzük magunkat* azért, hogy a városvezetés egyformán szolgálja a város központi és peremterületein élôk érdekeit* azért, hogy politikai meggyôzôdéstôl függetlenül minden udvarhelyi lakos érezze, hogy törôdnek vele* azért, hogy a civil társadalom tényleg megerôsödjék* azért, hogy a polgári értékek valóban értékekké váljanak* azért, hogy együtt élvezzük a jól elvégzett munka örömét* azért, hogy hagyományainkkal együtt lépjünk át a XXI. századi Európába
Az Ön szavazata is számít. Kérem, tiszteljen meg bizalmával!
(fizetett kampányszöveg)
6. Több bankfiókra lenne szükség. Mihai Lungu: "A magánbankok nagyon kevesen vannak az ország méretéhez és a vállalkozók számához viszonyítva, ami pedig a fiókokat és kirendeltségeket illeti, mit is mondjunk...Tulajdonképpen az egész bankszektor alulméretezett. A bankpiac nincs versenyhelyzetben; nagyon hasonlít egy monopolhelyzethez, ahol kevés, nagy forrással rendelkezô bank diktálja a feltételeket. A hatás látszik is a hitelpiacon: a magánbankok 80-90%-os hitelkamatot diktálnak, míg az állami bankok 65% körülit."7. A kliensek nem szeretik a bizonytalanságokat (avagy kétszer ad, ki gyorsan ad - szerk.) A huzavonák, melyek egy hitel megítélését kísérik veszélyeztetik az üzlet kivitelezését és a partnerekkel való kapcsolatot. Egy évvel ezelôtt Maria Grapini egy befektetési hitelt igényelt egy külföldi pénzügyi intézmény által felajánlott hitelkonstrukcióból, melyet az egyik bankon keresztül lehetett elérni. "Egy ilyen hitel jóváhagyása 5-6 hónapot igényel. Azt hiszem, hogy ez egy belsô banki politika; ha úgy látja, hogy a befektetés ígéretes, "elfárasztja" a huzavonával a klienst, amíg az lemond a kedvezményes hitelrôl, majd ezután felajánl neki egy hitelt a saját forrásaiból. Így a bank nem korrekt a külföldi intézménnyel szemben sem."8. A külföldi mûveletek túl hosszú ideig tartanak. Maria Grapini: "Eltérôen a belföldi mûveletektôl, melyek idôigénye elfogadható szintre csökkent, a külföldi mûveletek esetében, különösképpen az inkasszónál az idôtartam tíz éve nem változott. Számomra elfogadhatatlannak tûnik hogy elteljen egy hét, néha kettô, attól a pillanattól, hogy a kliens fizetett, addig amíg a számlámon van a pénz. Azt kell higgyem, hogy ez is a bank stratégiája, hogy a pénz még valahol megpihen útközben az ô javára."9. A bankkártya használata jelentéktelen mértékû. Florin Andronescu: "Nagyon sok kereskedelmi megoldást fékez az a tény, hogy hiányzik a kártyatípusú kifizetési lehetôség. Másrészt azok a kliensek, akik az üzleteinkben kártyával vásárolnak súlyos jutalékot fizetnek. Ha a bankok felfejlesztenék a bankkártya üzletágat, és az azon keresztüli vásárlást nagy mennyiségû forrást biztosítanának maguknak."10. A menedzserek jobban szeretnek több bankkal dolgozni. Az okok abban keresendôk, hogy nehéz olyan bankot találni, amely ki tudná elégíteni egy cég összes igényét. Florin Andronescu: "Nem tudtuk megkapni az egész pénzügyi szolgáltatáscsomagot egy banktól. Például, mikor tôkére volt szükségünk a vásárlói hitelekhez a tôke, amire szükségünk lett volna, túl nagy volt azoknak a magánbankoknak akikkel dolgoztunk. Ezért, két nagy újonnan privatizált bankkal is dolgozunk, melyek elég erôsek. Velük viszont az a probléma, hogy mindegyik kirendeltségnek megvan a saját személyzete és politikája, még akkor is, ha beilleszkedik a bank általános politikájába. Megpróbáljuk bevételeinket megosztani az öt bank között, ami nem egy egészséges dolog. Ha egy bankkal dolgozol, közeli viszonyba kerülsz vele, megismeri a legapróbb részletekig a vállalkozásodat, és nagyon könnyû lesz neki azt felbecsülni."
Cs. J. István
A törvénykönyv rendelkezései értelmében lehetôség van egyezséget kötni. Nos, nem valamiféle adás-vételi egyezségrôl van szó, hanem olyanról, amikor a felek között már létezik egy jogvita, illetôleg felmerülhet ilyen.A gyakorlatban már meglevô jogvitákat szoktak a felek ily módon befejezni, megoldani.A polgári törvénykönyv kimondja, hogy írásban kell megkötni és ennek szerzôdés jellege van.Ebbôl adandóan a perbeli feleknek kell azt megkötniük, és minden olyan feltételnek eleget kell tennie, amit egy szerzôdés esetén a szerzôdô feleknek be kell tartaniuk.A törvény szerint bármilyen jellegû perben meg lehet egyezni, amit a törvény nem tilt.Perbeli egyezség létrejötte esetén az eljáró bírónak be kell mutatni, elôtte aláírni és kijelenteni, miszerint a perbeli felek akaratát fejezi ki.Nyilvánvaló: az egyezség kompromisszum eredménye, ily módon jutnak a felek közös nevezôre a peres ügyet illetôen.Írásbeli egyezség révén az egyezség fogja képezni a bírói ítélet rendelkezô részét, vagyis a bíró ítéletbe foglalja a felek egyezségét, és ily módon az egyezségnek ítélt dolognak ereje lesz, annak mindennemû következményével.Ugyancsak a törvény írja elô, hogy milyen körülmények között kérhetô az egyezség megsemmisítése.A gyakorlatban ritka amikor valaki kéri az egyezség megsemmisítését, ugyanis szerzôdés jellegbôl fakad annak stabilitása és a felek akaratán alapszik.Számos esetben jó megoldás a perben levôk számára, sok esetben fejezôdik be jogvita egyezséggel.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Az alkotmány helyreállítása Magyarország városait teljesen elhanyagolt állapotban találta. A több mint háromszázéves küzdelem, a gyakran megújult harcz a városok egészséges fejlôdését nagyon sokszor meglassitotta, hosszu idôre megakasztotta, sôt nem egyszer vissza is vetette.
A szabadságharcz lezajlása után elôállott korszak sem volt kedvezô a magyar városok fejlôdésére, mert az erôsödni kezdô városi elemet az elnémetesitô beczirkerek szorongatták, kiknek kötelességük volt a magyarság elnyomása, a magyar erônyilvánulások megzsibbasztása.Városaink az utolsó 30 év alatt több-kevesebb sikerrel törekedtek a régi hiányokat pótolni. Mindenik város anyagi erejének felhasználásával, helyzete esetleges kedvezô oldalainak kiaknázásával, polgárai áldozatkészségének felébresztésével törekedett biztositani magát, hogy az erôs versenyben el ne késsék.A harmincz évig tartó erôs munka eddig azt eredményezte, hogy városaink - a statisztika bizonysága szerint - a magyar miveltség, a magyar szellem gyüjtôpontjává lettek, honnan sugarason terjed az illetô vidékre a magyar haza felvirágoztatása iránt nyilvánuló lankadatlan törekvés s ma már csekély ama városok száma, melyek - fáradt erôvel - a rég eltemetett állapotokat óhajtják vissza.Ha elkezdjük Budapesten s végezzük az ország legkisebb városában, egy állandó panaszt hallunk: nincs pénz; a polgárság nem birja a terheket. De még áthatóbb erôvel dörög fülünkbe a következô pillanatban a korszellem szava: de a korral haladni kell, ellenkezôleg itt a vég kezdete...Nem kell messze menjünk, hogy az elôbbiekre találó példát figyelhessünk meg.Székely-Udvarhely az alkotmányos korszak kezdetén szegényes kisváros volt, melyben egyedül az ev. reformátusok fôiskoláját lehetett a felemlithetô nevezetességek közé sorozni. A kath. fôgymnásium, fôreáliskola, felsôbb leányiskola, kô- és agyagipari szakiskola csak ezután kezdették meg az általános és szakszerü müveltség terjesztését. Diszes kaszárnya nyújt ma otthont a katonáknak.E nagyfontosságu berendezések azonban a jelentékeny külsô segitség mellett is a város anyagi erejét annyira kimeritették, hogy ma ugy kezdi magát érezni, mint az a bérlô, kinek meg van a diszes lakása, de a butorokat még ezután kell megszerezze.Terünk nem engedi, hogy ezuttal a részletekre kiterjeszkedjünk, hisz azokat ugyis mindnyájan ismerjük s e lap hasábjain számtalanszor kimeritôen tárgyaltuk.Most csak arról akarunk - a polgármester- választás alkalmából - megjegyzést tenni, hogy ama diszes lakást hogyan lehetne bebutorozni.Terveket késziteni s azokat aztán a levéltárokban hevertetni idô- és pénzvesztegetés.Terveket késziteni s azokat gyorsan végre is hajtani most a feladat.Erre pedig egyesült erôvel kell dolgozniok polgármesternek, képviselôtestületnek és polgárságnak.Lássuk, mit várunk a leendô polgármestertôl, a képviselôtestülettôl és polgárságtól.Legegyszerübb megoldás volna, ha a város a rendelkezése alatt álló tôkékbôl, bevételeibôl fedezhetné a rendkivüli befektetéseket, költségeket. Ez azonban sem itt, sem a legtöbb más városban szóba sem jöhet.Alapot kell tehát teremteni. Ez pedig több uton lehetséges.1. Emelni kell - a polgárok igazságtalan és káros megterhelése nélkül - a jövedelmeket; apasztani, törölni a nélkülözhetô kiadásokat. Puritán pénzkezeléssel biztositani kell a rendelkezés alatt álló összegeket.2. Jövedelmezô befektetéseket kell tenni, hogy azok tiszta jövedelme könnyitse a város terheit, más oldalról növelje a polgárok anyagi erejét és teherviselô képességét.3. Hosszu lejáratu kölcsönnel rendelkezés alá kell vonni oly összegeket is, melyek különben csak évek hosszu sora mulva kerülnének elô s ugy intézni a jövô e megterhelését, hogy utódaink, kik osztozni fognak velünk a teherviselésben megfelelô hasznát élvezhessék.E hármas feladat egészséges, helyes megoldása azonban csak ugy lehetséges, ha a polgármester nemcsak tisztviselô lesz, ki fizetésért végez kötelességszerü robotmunkát, hanem szellemi tehetségével, munkaerejének lankadhatatlan megfeszitésével áll a város ügyeinek élére, ki nem pajtáskodik a nagyok, a hatalmasok érdekeivel; ki hivatása betöltése közben családi politikát nem ûz; ki nem egy néhány hatalmassal akarja a koncot elosztani, de egyetlen törekvése a város ügyeinek rendezése, az általános jólét fejlesztése, az elôhaladás lehetôvé tétele. De ha aztán ilyen lesz a város polgármester, akkor a képviselôtestület se üzzön többé kicsinyes csoport- vagy pártpolitikát; ne ragaszkodjék az elavult, ósdi szokásokhoz, de az apró dolgokban is feleljen meg a haladó kor követelményeinek; üres veszekedéseivel ne lankassza ama férfi munkakedvét, hanem jól meghányva a dolgokat, egy emberkint legyen munkatársa a város elsô polgárának.De ha aztán a polgármester és képviselôtestület igy müködnek, a polgárság se maradjon el: hanem teljes anyagi erejével támogassa ôket hasznos terveik megvalósitásában; alkalmazhatja a legerôsebb kritikát, de igazságra csak igazsággal feleljen; gondolja meg, hogy a polgárságra nehezedô terheknek csak csekély részét okozta mulasztás, hanyagság, legnagyobb része pedig közös a haza minden polgárával, a haza minden városával s ez a háromszázéves létért való küzdelem következménye, melyet csak egyesitett, kitartó munkával és sulyos terhek elvállalásával lehet megorvosolni; hagyja a tanácskozó termen kívül az önzést, az irigységet s egyesült hatalmával támogassa a jót; soha se kérdezze, hogy ki csinálta a hasznost, a szépet, hanem csatlakozzék tartalékgondolat nélkül ahhoz.Igy és csak igy lehet Székely-Udvarhely város szebb jövôjét elôkésziteni.
(Megjelent a Székely-Udvarhely címû Közigazgatási, Közgazdasági, Közmûvelôdési és Szépirodalmi hetilapban 1898. július 24-én.)
A magyar betegségek közé tartozik a politika is. Általános és magas lázzal járó nyavalya, amely helyenként epidemiává is fajul. És a legfôbb baj benne az, hogy aki egyszer megkapta, soha se gyógyul ki belôle.
E betegség, amelynek lázát ôseink "pártosság tüzé"-nek nevezték, társadalmilag igen romboló hatásu. Mert minden erôt magának foglal le és élét, tüzét, sôt szenvedélyét minden mozgalomba beleviszi. Politikai és pártszinezetet ôlt minden társadalmi akció és az eszme hivei akként szaporodnak, amiként benne a politikai felfogásukat érvényesiteni tudják. Ha tehát pártnézetöket nem érvényesithetik ama társadalmi elv határain belül, akkor a terv, az intézmény ellenségeivé lesznek. Ebbôl következik aztán az az eredmény, hogy a tömeg energiájából csak annyi marad meg bármely üdvös és okos társadalmi mozgalom javára, amennyit a pártpolitika fölöslegül hagy. Ez pedig óriási hiba, amelyet minden város nagyon is érezhet a saját tapasztalataiból.Pedig az észszerûség azt mondja, hogy társadalmilag politikát ûzni képtelenség. Ezért aztán az egyletek alapszabályaiban ott van a "A kör politikát kizárja mûködésébôl." Természetesen, csak az alapszabályokban van benne. Mert ezzel a kemény magyar betegséggel nem lehet ám oly könnyen végezni, a legbarátságosabb és legcsendesebb egyesület tagjai között is azonnal lángra lobban a "pártosság tüze", mihelyt alkalomszerûen politikai kérdést vetnek fel. És rendesen a vezetôség - az intelligensebb elem - "vezet" ebben is. Mert a morbus hungaricust az intelligens elem sem tudja legyôzni: sôt mintha éppen ebben a rétegben pusztitana a legjobban.Igazán szánakozás nézni a társadalom erôtlen küzdelmét! Ezer és ezer baj vár orvoslást, számtalan intézmény, terv és eszme kér támogatást, de - a pártnézetek miatt - hasztalanul.Mert elsô a pártpolitika, holott absolute nincs összeköttetésben, még csak szomszéd viszonyban sem a társadalmi mozgalommal. És ezért - legjobb esetben is - csak senyved minden kisebb város társadalmi élete és a tömeg pártolására szoruló intézmény. Ezért nincs érzékünk szociális dolgaink iránt, ezért dühöng nálunk a mai osztályuralomra törekvô szociálizmus. Volna csak rendezett és magasabb nézôpontból dolgozó társadalmunk, bizony nem érvényesülhetne az a sok szociálista izgató!Mindezt különben abból az alkalomból mondtam el, hogy meghallottam, hogy Mikes szobrára a gyüjtés és mozgalom a Kossuth szobor miatt feneklett meg. Ez a - különben igen jellemzô - nyilatkozat valóban a fokmérôje annak a ténynek, hogy mi sohasem tudjuk elválasztani a politikát a társadalmi mozgalmaktól.
(Megjelent a "Székely Hirlap"- ban, Kézdivásárhelyen, 1906-ban.)
Udvarhelyszékiek vagyunk. Vidékiek. Ez a lap is regionális. Kultúránkban, magyarságtudatunkban azonban nem vagyunk vidékiek. Ezért van az, hogy mi is eljuttatjuk értékeinket a külvilághoz, ugyanakkor az összmagyarság értékeit, kiemelkedô alakjait megpróbáljuk egy pillanatra az UdvarhelySzék olvasói elé lopni. Ezért készítettünk interjút Killár Katalinnal is, a Marosvásárhelyen élô költô- íróval és egyetemi tanárral.
— Elöljáróban: mit kell tudni rólad, és kettôs nevedrôl?
— Kovács Katalinként láttam meg a napvilágot, de mivel az utóbbi idôben mi, kovácskatik a médiában nagyon elszaporodtunk, és én Kovács Leventéhez mentem feleségül, tehát nevemtôl házasság révén sem tudtam szabadulni, hát felvettem a Killár vezetéknevet anyai nagyapám emlékére.
— A Vásárhelyi Színmûvészeti Fôiskolán végeztem, sokáig ûztem a színészi mesterséget, nagyon sok alakításom volt, mígnem elvesztettem a hangomat. Egy évi keresgélés után kiderült, pajzsmirigy rákom van, úgy kábé tíz éves folyamat... De a mûtét után négy évre - orvosaim számára is érthetetlen módon - viszszanyertem hangomat, méghozzá az eredetivel azonos tonalitásban. Csakhogy akkor már vígan tanítottam a Színmûvészeti Fôiskolán. Néha még felléptem intézményünk stúdió színpadán, de csak ha muszáj volt.
— 28 éve vagyok a vásárhelyi rádió külsô munkatársa. Bemondó mûsorvezetôként szoros kapcsolatom volt a TV magyar adásával is.
— Tanárnak érzed magad, aki verseket ír, vagy költônek, aki tanít?
— Tanár vagyok, aki verseket ír, de másoknak az a véleménye, hogy költô is. Székely János egy folytatásokban közölt úti élménybeszámolómat olvasva kifejtette, hogy pályát tévesztettem, író kellene legyek.
— Költôi indulásodról hogyan emlékszel?
— Elsô verseim tizenhat évesen jelentek meg az Ifjúmunkásban, majd az Utunkban, mert "véletlenül" a dolgozatfüzetemben felejtettem ôket, és drága emlékû magyar tanárnôm - tudtom nélkül - elküldte ôket a szerkesztôségnek. Ezeket olvasva Kenéz Ferenc és Irinyi Kiss Ferenc beinvitált a Gaál Gábor körbe. Aztán valaki erôszakkal meg akart tanítani verset írni. Akkor becsukódtam, és többet nem közöltem.
— Minden kezdet nehéz, de hogyan tovább...?
— Továbbra is írtam. Aztán 1990 emlékezetes márciusán valami arra kényszerített, hogy lírai jegyzetet vigyek be a Népújság szerkesztôségébe. ‘92-ben tanulmány ösztöndíjjal Madridban töltöttem három hónapot. Elôbb már említett úti élményeimet hat részletben közölte a Múzsa.
— 1996-ban baráti unszolásra végül összeállítottam egy kötetet, melynek címe Szürke szivárvány, versek, prózák 14-tôl 45. évig. Az Impressz Kiadó gondozásában jelent meg az 1997-es marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár alkalmával.
— Milyennek látod a jelenlegi erdélyi magyar költészetet?
— Amennyire ismerem, elég vegyesnek, de hát ezért az istenek eledele...
— Legkedveltebb versformáid, versíró technikád?
— Írtam már regét és néhány haikut is. Néha központozás nélkül írok, azt sem a forma, hanem inkább a tartalom miatt. Van szabályosan rímelô, és blank versem is. Számomra a versírás tulajdonképpen szüléshez hasonlítható: valami megfogan, megmozdul, és kitör belôlem. Életem párja (28 évi boldog házasságban) már szólni is szokott: "megint mocorog benned valami".
— Mint kötetem alcímébôl is kiderül, rövid prózát is. Nekifogtam egy regényfélének is. Újabban a Családi album és az Így írtok ti címû rádió- rovatba jegyzeteket írok. Szintén 1997-ben jelent meg Játékos improvizáció címû tankönyvem, melynek második kötete most van a nyomdában.
— Hiszel-e a költészet "elefántcsont tornyában"?
— Igazat adsz-e Edgar Allan Poe-nak, aki szerint a jó vershez elég a nyelv és a formák tökéletes ismerete? Hát Székely Jánosnak, aki jó két évtizede kijelentette, hogy "a vers meghalt"?!
— Egyik véleménnyel sem értek egyet. Három közül az egyik tantárgyam a mûvészi beszéd, amelyben többek között a versek felfedezését tanítom. Az a véleményem, hogy minden vers, még a Kicsi kutya, tarka is megfejtésre szoruló rejtvény. Csak bele kell gondolni, mennyire morbid ez a tulajdonképpen gyermekeknek szánt mondóka. Attól vers a vers, hogy titkokkal van tele. És egy-egy megjelent versem olvasói visszajelzése azt bizonyítja, hogy igenis szükség van a versre, sok ember olvassa például a helybéli Népújság Múzsa címû irodalmi mellékletét.
— Fontosnak tartod szereplésedet egy regionális lapban, mint az UdvarhelySzék?
— Nem csak fontosnak, hanem egyenesen megtisztelônek érzem, hogy megjelenhetek az UdvarhelySzékben is. Véleményem szerint minden erdélyi magyar nyelvû lapkiadvány regionális. Ettôl még egyformán fontos. Jó dolog viszont az, ha nem marad belterjes, ha kikacsint más tájakra is.
Kérdezett:
Sebestyén Irén,
Zsidó Ferenc
"A spanyol színjátszás és dráma történetében a "reneszánsz" szó elveszti szokásos értelmét.
Zökkenô nélkül, közvetlenül folytatja a középkor vallásos és világi színjátszását... de legjobb ismerôi is bocsánatkéréssel kezdik a vaskos kötetekre terjedô drámatörténetüket, - nem ismerik a teljes anyagot" - Benedek Marcell.A Nagy Armada pusztulása 1588-ban a virágzó spanyol világbirodalom hanyatlásának kezdetét, s az angol világbirodalom megszületését jelentette. Mindkét helyen egyszerre alakulhatott ki a drámának azóta soha és sehol meg nem ismétlôdô fénykora. Két év Lope de Vega és Shakespeare születése között, és két év a különbség a fénykorok vége közt is. 1624-ben az angol színházakat záratja be a puritanizmus, 1644-ben pedig a spanyol színpadokat a vakbuzgó katolikus király. Az angol drámát Shakespeare hozta közénk, a spanyol darabokat már kevésbé ismerjük, még akkor is, ha az írók száma, termékenységük és a közönség színház iránti rajongása még az angol fénykort is felülmúlja. Lope de Vega Spanyolországa sokkal egységesebb volt, mint Shakespeare Angliája, a spanyol szerzôknek nem volt olyan mondanivalója, amivel egyet nem értett volna. A vallásos dráma, az "auto sacramental", nemcsak az egyháznak volt kedvére, hanem annak a népnek is, amely egészen a XIX. század elejéig lelkesen vett részt az inkvizíció "hiteseményein", és a királynak sem lehetett ellene a hûség felmagasztalása.Életet, boldogságot, szerelmet, még házastársi becsületet is fel kell áldozni a királyáért. Nincs társadalmi osztály, amelynek önérzetében a dráma bele tudna, vagy akarna gázolni, kivétel talán a hanyatlóban levô feudális arisztokrácia - ez játssza néha a zsarnok ellenszenves szerepét. A vidám személy, a "gracioso", nem nevetséges, inkább elmés, gyakran az úri szereplôk közé tartozik. Legfeljebb a szolga nevetséges, aki nyers realizmusával állandóan parodizálja gazdája ideális vonásait. Vallási és világi dráma egyaránt a legszélesebb tömegeket mozgatja meg. Madrid számos színháza, de a vidékiek is rengeteg darabot fogyasztanak. Az "auto", egyházi szertartásokból nôtt ki, és körmenet jellegû volt, míg a világi színház sokáig magán viselte a vándorszínészet nyomait. A színpad az elején elég primitív volt. Néhány szál alátámasztott deszka, a közönségtôl függöny választotta el, mögötte is függöny rejtette az öltözôket, vagy jelenetükre váró színészeket. A díszletet és berendezést sokáig a színpad oldalaira terített különbözô színû ponyvák vagy szônyegek helyettesítették. A különbözô színek más-más helyszínt jelentettek, de késôbb már kiváló mûvészek foglalkoztak díszletfestéssel. A jelenetek két színpadon váltakoztak, s a közönség mindannyiszor elôre vagy hátra fordult. Az elôkelôségek a tér házainak vagy a középületek ablakaiból nézték az elôadást. És ez a közönség zajos és nagyigényû volt. A spanyol dráma a közjátékokat kivéve mindig verses és a spanyol nyelv hangzatossága, rímgazdagsága megkönnyíti a szerzô dolgát. A bohózatos közjáték, az "entremes", a komoly dráma elsô és második felvonása közt szórakoztatja a nézôt. Zenével, énekkel, tánccal végzôdik, ami egyben a bonyodalmat is megoldja, vagy inkább feledteti. Szerkezetileg a dráma gyorsan emelkedett arra a fokra, ahol Lope de Vega rögzítette. A színváltás könnyû, de nem szükségszerû. Lehet hosszú idô alatt több helyen lejátszódó mesét dramatizálni, de nincs mindig szükség az idô múlását jelzô jelenetekre, mellékmesékre. A cselekmény három részre oszlik, ezeket "jordanáknak" hívják, - ma felvonások. Mûfajai igen változatosak. Az antik értelemben vett tragédia szerepét a hôsi színjáték, a "comedia heroica" veszi át: a királyért, a becsületért, büszkeségért hozott áldozatok történeteivel, fejedelmi és fôrangú személyekkel. A becsület a kor felfogása szerint egyfelôl azokat az értékeket fejezi ki, amelyek minden embert megilletnek, másfelôl viszont társadalmilag meghatározott adottság. Olyan ügy, amely minden társadalmi réteget érint. De nemcsak a becsület e szinte már kényes vigyázása, hanem a szenvedélyesség is jellemzi valamennyi spanyol drámát. Az indulatok fékezhetetlen kitörése a forrása minden elképzelhetô bonyodalomnak és katasztrófának. A veszett csaták és a veszendôbe ment gazdagság korában a színház volt az egyetlen hely, ahol a hôsök kiélik ami a valóságban tilos, ahonnan még mindig sugárzott a régi, hôsi, lovagi világkép. Az élet már csak álomnak tetszett, a színház pedig táplálta ezt a "desenganók" nevezett mélabús és beteges, gyászos és kétkedô hangulatot, - a felfogást amely az életben színpadot, az emberben pedig Isten által mozgatott szerepjátszót látott; a "világot jelentô deszkákon" is az égre irányult a tekintet. A becsület mellett a hit a második alapérték, amely mind a való életben, mind a színpadon tájékozódási pontként szolgál, és megerôsíti a nézôt abban, hogy kegyetlen valósága nem több múlandó látszatnál. A színház, mint a vigasznak és figyelemelterelésnek a mentsvára, olyan színház- éhséget fejlesztett ki a spanyol társadalom valamennyi rétegében, hogy a drámaírók nem gyôzték kielégíteni ezt a mohó érdeklôdést. Ennek köszönhetô az a gazdag és sokrétû drámai termés, amelyhez tudósok, egyházi férfiak, arisztokraták, de még IV. Fülöp király is éppúgy hozzájárultak, mint a színházi emberek. Lope de Vega, aki élete végén több mint másfélezer színmûvet mondhatott magáénak, Tirso de Molina közely négyszázat, és Calderon is hasonló nagyságrendût. Egyetlen évszázad alatt több mint tízezer comedia keletkezett, beleértve a dráma minden formáját. A "középfajú" drámának nevezett köpenyes és kardos színjáték, a "comedia di capay espada", a maga szerelmi és becsületbeli bonyodalmaival, személytévesztéseivel és agyafúrt fondorlataival volt a világi mû uralkodó mûfaja. Köpeny és kard: ez volt az akkori spanyol hidalgó mindennapi viselete, s az efajta színjáték az ô életét dramatizálta, regényesen színezett költôi-színpadi konvenciók alapján. Mellette a komoly dráma az uralkodás mûvészetének, a nehéz élethelyzetekben ajánlott magatartásoknak és az emberi akarat szabadságának kérdéseit tárgyalja.
Sebestyén Irén
A szappanoperák a huszadik század második felében egész különbözô múltú régiókba hatoltak be: Dél-Amerikába, Japánba, Nyugat- és Kelet Európába, Afrikába, Ausztráliába.A szappanopera egy sajátos közönségréteg, egy körülírható szubkultúra igényeinek felel meg, azonban e mûvek más rétegeket is megszólítanak. Sajátos világképük egy meghatározott társadalommodellt képvisel és termel újjá a legkülönbözôbb rétegekhez tartozó befogadók számára.E világkép hatóerejének egyik legfontosabb sajátossága, hogy az ember mindennapjaiba kíván behatolni. Ehhez nélkülözhetetlenek az olyan szereplôk, akikhez mint személyes ismerôsökhöz lehet viszonyulni, akik hasonlóképpen illeszkednek be a többi emberrôl alkotott képünkbe, mint a szomszédok vagy más hétköznapi ismerôseink.Ezeknek a figuráknak, - hogy az emberek többsége azonosulhasson velük - átlagembereknek kell lenniük. Ha "nagy" emberekrôl van szó, úgy kell bemutatni, hogy ôket is ugyanazok az egyszerû, mindenki számára beazonosítható motivációk mozgatják, mint másokat.E világkép az átlagember azon reflexére épít, amellyel az mindig valahová középre helyezi magát, elhatárolódva a nagyon alacsonyan és a nagyon magasan lévôktôl, de a sikerfilmek tekintettel vannak az átlagember emelkedési vágyára is. Nagy részük, úgy többnyire az átlagember világához képest magasabban levôk számára mintát jelentô világban játszódik. A hôsök irigylésre nem méltó helyzetekben kerülnek, egyszerre lehet ôket irigyelni, sajnálni, megvetni.A mindennapi világképet erôsíti az is, hogy ezekben a filmekben a cselekmény mindig a létért való küzdelem, s ez visszaigazolja, hogy jól látja a nézô a világot, mindenütt az ô küszködéseinek mása zajlik. Az átlagember nem tarthatja magát tökéletesnek. A szappanoperák ezért hôseiket hangsúlyozottan gyarlónak, gyakran bûnükkel terheltnek mutatják be, így egyszerre érik el a kívánt feszültség-levezetést, s gyónáspótló szerepet is betöltenek: a gyakran botló, mégis elfogadott hôsök bemutatásával a nézôt felmentik saját kisebb vétkei alól. Egyes hôsökre a bennünk levô jót, másokra éppen a rosszat vetítjük ki és velük is azonosulunk.A magát átlagembernek tartó nézô életébe való behatolás következô fontos eszköze, hogy a sorozatok világa családi körbe van zárva.Az emberek túlnyomó részének életét a családi problémák töltik be. A szappanoperák igazodnak ehhez, a nézô szemlélete maradjon meg a család keretei között. E történetekben a családi kapcsolatok helyettesítenek minden egyéb társadalmi viszonyt.
Péter Attila
(Folytatás a következô
lapszámban)
A mûvelôdés oldalt
szerkeszti:
Zsidó Ferenc
A büszke, nagyreményû ország a nyomor 46. szélességi, a sovinizmus 25. hosszúsági fokán található. Földrajzilag Európában, gazdaságilag Kubában, politikailag légüres térben fekszik. Területe pontosan 237 500 km2 , magassága körülbelül 1,50 méter. Ez utóbbi adat abból a ténybôl következtethetô ki, hogy a lakosság jórésze torkig van a hazájával.Fôvárosa: Bukarest. A világ legmelegebb metropolisa. Ahol az öregasszonyok még télen is tornacipôben járnak.Románia népsûrûsége váltakozó. Legmagasabb az utcákon és a köztereken, legalacsonyabb az üzemekben és a szántóföldeken.Állampolgárainak nyelvi tagolódása: mind a tizenhárom nemzetiség román - lesz.Felekezeti megoszlása: vatrás, frontos, liberális... E gyülekezetek gyakran rendeznek ökumenikus RMDSZ- gyalázást.Államformája: szocialista. Trockijt idézem: "A szocializmus valódi gyôzelmérôl csak attól a pillanattól kezdve lehet beszélni, amikor az állam félállammá válik, és a pénz kezdi elveszíteni mágikus erejét..." Megtörtént. Az állam fél, a lej pedig, ami egykor oroszlánt jelentett, ma már nem jelent semmit. Lejértékelôdött. Az ország alkotmánya: demokratikus. Minden román lehet polgármester, és minden polgármester lehet román. Minden román lehet vatrás, és minden magyar lehet román. Magyar szobrok megmászhatók profánul, mindenik nyelv használható románul. A kisebbséget egyenesen elkényeztetik. Lovat adnak a magyarok alá. Hogy vágtassanak vissza Ázsiába. Csak húst nem adnak a nyereg alá.A térség történelme aranybetûkkel írott. A románok már a 13. században beszivárogtak arra a területre, ahol ôsidôk óta élnek. Eredendôen a dák nyelvet beszélték, melynek tudományosan átdolgozott, modern változata a mai hivatalos forma. A nyelvi kontinuitást fényesen bizonyítja a mindkét megjelölésben (dák - román) elôforduló hangzó, az á. A dákok nyugalmát, komputerizált civilizációját az az ázsiai horda zavarta meg, mely a szent tûzhelyre betolakodva a bennszülöttek egy részét elmagyarosította. Így keletkeztek a székelyek. Hôsi történelmük folyamán a románok leverték a hunokat és avarokat, törököket, tatárokat, németeket, magyarokat - valamint sajátmagukat. Ez utóbbi gyôzelem ‘89 decemberében mosolygott az országra. És azóta is mosolyog.Románia ipara rendkívül fejlett. A Petrozsénytôl Bukarestig húzódó vonal valóságos bányászparadicsom. A derék csákányosok követ fejtenek a vasúti töltés mentén, ajtót-ablakot törnek a vonaton, a fôvárosban tárnákat nyitnak, palotát robbantanak, üregeket vájnak az üzletekbe, bankba... A legfejlettebb iparág mégis a kohászat. Központja a Parlament. Itt koholják a legtöbb vádat a magyarok ellen.A mezôgazdaság hihetetlen fegyverténye az évelô búza kikísérletezése. Ez egy olyan speciálisan nemzeti gabonafajta, amelyet ha egyik ôsszel elvetnek, még ott virít a másik ôsszel is. Óriási elônye, hogy a következô idényben nem kell szántani, miáltal felbecsülhetetlen értékû munkaerô és vetômag spórolható meg. Az így felszabaduló energiával ki lehet lötyögni az utcára tüntetni az életszínvonal emeléséért. A megmaradt búzaszemekkel pedig jól lehet lakatni a tüntetôket.Az utóbbi években Románia külkereskedelmét lényegesen átprofilálta. A zsidók és a szászok kiárusításáról áttért a gyermekkereskedelemre. Mert a szászok és a zsidók csaknem elfogytak immár, a kész román nem kell senkinek, mivel túl kevés munkakedvet és túl sok hattyút fogyaszt, egy csecsemô iránt viszont a vevônek még lehetnek illúziói. Ami az állatvilágot illeti: a Kárpátok Bölénye két éve kipusztult. Helyét a Cotroceni-i Róka vette át. A többi faj megúszta ép bôrrel. Csupán a szekusokat keresztelték át SRI-sekre.Az ország területén leggyakrabban elôforduló kultúrnövény: a papsajt. Mely egyben az egyetlen tejtermék is. A takarmánynövények közül elsô helyen a csalánt említhetjük, mely szerencsére nem munkaigényes, viszont ízletes csihányleves fôzhetô belôle.Románia folyóvizeit három csoportja osztjuk:1. Stabil folyók: Duna, Maros, Olt, Prut...2. Álomfolyók: Dnyeszter, Tisza.3. Fakultatív folyók: gyûjtômedencék gátszakadáskor.Románia térségbeli szerepe leginkább a környezetére gyakorolt hatásán mérhetô le: Magyarország csonka lett, Bulgária Dobrudzsátlan, a Szovjetunió és Jugoszlávia szétesett. A Fekete-tenger még nem száradt ki...
Az élet, a mindennapok keserû egyhangúsággal mardossák húsomat. Ízekre szedik. Maradék remény, hogy holnap majd másik testrészemet kínozzák...Az utcán fény. Minden nap ugyanaz a fény, akár süt a nap, akár nem. Gondolkodom, vajon mindenki így van? Félek itthon, félek az utcán. Ijesztô minden. Nappal a tömeg. Ismeretlen és ismerôs arcok. Szomorú, belenyugvó, áltató, képmutató arc az egész. Menekülni szeretnék, de nincs hová... Most itthon vagyok. Elnyúlok az ágyon. Lassan kinyitom szemeim. Nem történt semmi ... csak egyedül vagyok. Szörnyen egyedül! Sírni kezdek. Végül is... végül is... végül is kit érdekel, hogy rossz nekem?... mert végül is hazajöttél... Mit jelent az, hogy haza? Egy létezô valami, ahol nem szégyellsz rosszul lenni, ahol nincs senki, de senki kívüled, ahol sokkal jobban érezheted a magányt, mint bárhol, ahol nem mos fel senki, ha elájulsz, ahol sírhatsz nyugodtan, mert senki sem kérdezi meg, hogy miért. Ahol vívódhatsz magaddal, érzéseiddel, ahol tarthatod a ruháidat, vagy ha nem tetszik a fôztöd, kihányhatod... Ahonnan kirobbanni vágysz, s mégis újra és újra viszszatérsz. Amelyet gyûlölsz, mert rászorulsz, és a pokolba kívánhatod az ágyat, a fotelt, amelyen hátradôlsz. Ahol éjjelente várod a virradatot, és virradatkor mégis eldöntöd, hogy kicsit késôbb mész el... Délben meleg van és iszonyodsz a tömegtôl. Délután unod a gyerekek üvöltéseit az utcán. Estére már épp elég lett mindenbôl! Ágyba bújsz, és várod a reggelt...Téboly!!! Egyszer, sok nap után mégis kihajt az éhség. "Milyen rég nem láttalak" - szól hozzád valaki. Aztán elôhozakodik a drágasággal, a nincsmunkahellyel és a nemtudommilesz-szel. Szóval, ez egyáltalán nem érdekel téged, sietsz "haza". Jó lenne, ha valaki megértene: hová haza? ... Szóval, sietsz haza. Már a jobb szemed is viszket. Nem vagy babonás, de azért tudod, hogy bánat ér. Azt hiszed, ha a bal viszketne öröm érne? Elmosolyodsz. Jó vicc volt mára. Ennyi elég is - több úgyse lesz.Hazaérsz. Várod, hogy történjen valami. Bár a gázkályhát felejtetted volna úgy, s most robbanna szét! Vagy rejtôzött volna el két gyilkos, hogy merényletet kövessen el. Semmi... semmi... Rendben, vagyis úgy van minden, ahogy hagytad. Éhes vagy, és rágyújtasz egy Carpatira. Már egészen megszoktad, hogy jólessék éhesen. Csak így szereted a cigit...
Joó Faluvégi Anna
India nem keveset adott az egyetemes kultúrának. Az irodalom terén elég, ha csak a két monumentális ôseposzra: a Mahábhárátára és a Rámájánára gondolunk. Ez a két hôsköltemény azon kívül, hogy a bölcsesség szent tankönyve, egyben világszemléleti összegzô is, amelyben életre kel az idô, a maga kezdet- és végnélküliségében. E két mû több mint egy-egy költemény: egy teljes irodalom. Mindkét eposz monumentális, már méreteiben is. A nagyobbik, a Mahábháráta például hétszer hosszabb az Iliásznál és az Odüsszeánál együttvéve. A sokezer éves mûvek szanszkrit nyelven íródtak, és Indiában ma is alapmûveknek számítanak, természetesen átfordított formában. Hála Csire Gabriellának, most mi, magyar olvasók is kézhez kaphatjuk a Rámájána magyar változatát, átdolgozott formában, sûrített, szabad tolmácsolásban. Az ôseposz Csire Gabriella tollán történetekké "szelídült", ami megkönnyíti befogadását, élvezhetôvé, közérthetôvé teszi. A szerzônek - merész vállalkozása nyomán - sikerült életre keltenie az ôsi, "halott" mûvet.Csire Gabriella alkotása egyértelmûen hiánypótló. A Mahábhárátának már jelent meg átírt, sûrítve elbeszélt magyar változata dr. Baktay Ervin tolmácsolásában, de a Rámájánával ilyen olvasmányos, és mégis értékes formában még nem találkozhattunk. Örömöm annál is nagyobb, hogy ez a mû itt Erdélyben, az Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg.Ráma és Szítá története az európaiak által mindig áhítattal ejtett Himalája lábánál, a Gangesz folyó mellett játszódik le. A vadonba számûzött királyfi, hitvesével és testvérével együtt, a természet ölén éri meg az igazi felnôtté válást, miközben ezernyi kalandon megy á