Az elmúlt héten a székelyudvarhelyi Digitál 3 Televízió és a Star Rádió bô terjedelemben, fô hírként adta ország-világ tudtára, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök személyesen meghívta az RMDSZ polgármester- jelöltjét, Antal István képviselôt a Magyarország 2000 rendezvénysorozatra. A konferencia szervezéséért felelôs Tárcaközi Koordinációs Bizottság elnökhelyettese, Báthory János közleményt adott ki május 12-i keltezéssel, melyben a következôk állnak: "sajnálattal értesültünk arról, hogy Székelyudvarhelyen az önkormányzati választások kampányában félreérthetô hírek láttak napvilágot a "Magyarország 2000" konferencia székelyudvarhelyi meghívottjaival kapcsolatban. Orbán Viktor magyar miniszterelnök a város képviseletében - Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy polgármesterei mellett - Szász Jenô polgármestert hívta meg a konferenciára. Meghívást kapott számos erdélyi személyiséghez hasonlóan az összes magyar képviselô és szenátor, köztük Antal István képviselô is. Elôadás megtartására Tôkés László, Markó Béla és Birtalan Ákos kapott felkérést. Sajnálatosnak tartjuk, hogy egy, a romániai helyhatósági választásokkal véletlenül egybeesô eseményt egyoldalú bemutatással a kampány céljaira használtak fel." A közleményt lapzártánkig nem hozta nyilvánosságra a két érintett médium.Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár lapunknak nyilatkozva elmondta: a magyar kormányfô körlevél jellegû meghívót küldött minden határon túli parlamenti képviselônek, így Antal Istvánnak is, akit képviselôi minôségében várnak Budapesten. A magyar miniszterelnök emellett meghívott néhány polgármestert is, köztük Székelyudvarhely elsô emberét, Szász Jenôt, akinek munkáját nagyra értékelik. A külügyi államtitkár nem tud arról, hogy Antal István elôadást tartana a konfe-rencián és nagyon sajnálja, hogy egy udvariassági gesztust kampánycélokra használtak fel.

Lukács Csaba

A romániai magyar elektronikus sajtó hírlevele

Levél Markó Bélához nyitott borítékban

Tisztelt Szövetségi Elnök úr, kedves Markó Béla!

Ezt a levelet nem írtam volna meg, ha a Kincses-ügy kapcsán (ami szerinted nem ügy és nem téma a sajtónak), nem beszélgettünk volna hosszan: Te, tisztelt Elnök Úr és a magyar sajtó bukaresti képviselôi. Ezen a beszélgetésen egy dologban nem értettünk egyet: szerinted Kincses Elôd felfüggesztése a Maros megyei RMDSZ elnöki tisztségébôl nem olyan téma, amirôl a sajtónak és a Román Televízió magyar adásának hosszan érdemes beszélni. Szerinted mindössze tájékoztatni kell a közönséget arról, hogy Kincses hogyan szegte meg a belsô választás szabályait, és sem az Operatív Tanács tagjainak, sem a Kincses Elôd helyét ideiglenesen átvevô Kelemen Attilának nem szabad leülnie a stúdióban egy asztalhoz Kincsessel, mert ami történt, az nem vitatéma. És ha ôk nem jönnek el arra a kerek asztalra, amit az RTV hétfô délutáni magyar adása részére akarunk készíteni (2000. május 15), akkor ne jöjjön Kincses sem, mert ô és itt ... nem folytatom, hogy ne legyen becsületsértési per ebbôl az írásból. És errôl a nemvitatémáról rendhagyó módon három órán át folyt az elemzés, a beszélgetés közted és a sajtó képviselôi között. Aminek a végén én maradtam azzal az alapvetô meggyôzôdésemmel, hogy függetlenül az épp szóban forgó történettôl (marosvásárhelyi elôválasztások), a közszolgálati sajtóintézménynek az a dolga, hogy minél részletesebben és tárgyilagosabban tájékoztassa a nézôket. Hogy a romániai magyar politikai élet szereplôi között szükség van a nyilvános és nyitott párbeszédre, hogy az embereknek, akik elmennek /vagy nem/ voksolni, joguk van részletesen megismerni azoknak a döntéseknek a hátterét, körülményeit, amelyeket azok hoznak, akik ôket képviselik. Ez a beszélgetés sok mindent felelevenített bennem. Azt is, hogy én a brassói Kongresszus után úgy ismertem meg Markó Béla elnököt RMDSZ vezetôként, mint aki a legmesszebb menôen kommunikatív a sajtóval. Aki autóvezetés közben is hajlandó interjút adni az ôt mobiltelefonon felhívó riporternek, bármilyen újságtól van. Aki mindenrôl, ami érdekelte a szerkesztôséget, azonnal tájékoztatott, soha nem üzente azt, hogy nem ér rá. Az én általam ismert Markó Béla szövetségi elnök egyike volt annak a kevés politikusnak, aki nem hagyta várakozni feleslegesen a sajtót, akinek a titkárnôje biztosan visszahívott, ha ebben egyeztünk meg. Épp ezért, a számomra megtisztelô (majdnem) barátság-hangulatnak a fokozatos decrescendojával, aminek valószínûleg nem személyi, hanem politikai magatartásbeli összetevôi vannak, úgy érzem, végre meg kell fogalmaznom néhány olyan gondolatot, ami a Szövetség és a romániai magyar sajtó viszonyára vonatkozik, amiben az utóbbi idôben komoly változások észlelhetôk.Az említett találkozón elmondott bevezetôdben a következô szöveg ütötte meg a fülemet: Döntsétek el, hogy melyik táborhoz tartoztok, egyikhez vagy a másikhoz!. Ugye Te is ismered ennek a gondolatnak (aki nincs velem, az ellenem van) a történetét? Ôszintén ledöbbentem: hogy kerül ez a szlogen Európa legbékésebb kisebbsége érdekképviseletének a fogalomkörébe? Hiszen ugyanannak a beszélgetésnek egy másik fejezetében arról beszéltél, hogy az RMDSZ a lehetô legtoleránsabb szövetség.A sajtó nem lehet bíró, nem lehet kívülálló - folytatódott a gondolatsor. Számomra érthetetlen, és szerintem hosszú távon önmagát fogja megbosszulni, hogy ha a Szövetség mai vezetô elitje - a hasonló kijelentések tanúsága szerint szorosabbra zárva a sorait szûkíteni akarja a táborát és nem bôvíteni? Nem értem, hogy a legtoleránsabb szövetség legfelsô szintjén a fenti, kizárólagosság hajlamáról árulkodó szlogen helyett miért nem a befogadó gondolat, legalább a késô-kádári aki nincs ellenünk, az velünk van az uralkodó?

Az RMDSZ egységérôl

Egységben az erô, együtt stb. Az RMDSZ, amint mondtad, megtûri a másként gondolkodást, a platformokat, és a magyarság legfontosabb érdekei köré felzárkózott különbözô politikai felfogású csoportok szövetsége.Nekem is határozott meggyôzôdésem, hogy egyetlen erôs magyar érdekképviselet hatékonyabb, mint egy darabokra szakadozott. De az egységnek, a szövetségi gondolkodásnak, a szövetség egyben tartásának véleményem szerint megvannak a feltételei. A feltételek egy része a párton belüli elégedetlenkedôk, más része a Szövetségen belüli elit felelôssége. Sajnálatosnak tartom például, hogy a Szövetség mai politikai vezetésével egyet nem értôk fôként a vezetôk leváltásával, személycserével, és nem alternatívák felmutatásával próbálják érvényesíteni akaratukat. A vezetés pedig minderre azzal válaszol, hogy mióta a hatalom részese, a Szövetségen belüli ellenlábasait meglehetôsen távol tartja a döntésektôl, köreikbôl nemhogy államtitkárnak vagy vezérigazgatónak, hanem takarítónônek sem emelt be senkit a koalíciós algoritmusban, az RMDSZ-nek járó posztok valamelyikébe. Vajon nem az lenne a leghatásosabb, -kérdezheti az újságíró - ha azokon a területeken, amelyekkel kapcsolatban a legtöbb elégedetlenség elhangzik (például az oktatás), teret kapna a belsô ellenzék, hogy megmutathassa: ôk hogyan oldanák meg azokat a problémákat, amelyekben a négy éves iszapbirkózás nem hozott elôrelépést? Hogy ne meneküljenek más, román pártokhoz (lásd Gyergyószentmiklós esetét)?Nem gondolod, tisztelt Elnök Úr, hogy a Szövetség tagjaiként mûködô, de másként gondolkodó csoportoknak a hatalomból és a jövedelmezô állásokból való kizárása centrifugális, széthúzó erôként mûködik? Nem lett volna jobb beemelni ôket a hatalomba, legalább azért, hogy a kormányszereplés ellenzôi is jobban megértsék, hogy a koalíción belüli érdekérvényesítésnek milyen valós akadályai vannak? Nem akkor maradna-e több ideig és kevesebb belsô feszültséggel egyben a romániai magyarság érdekképviselete fordul meg az újságíró fejében -, ha valóban szövetségként és nem pártként viselkedne? Ha kialakítana egy algoritmust, egyfajta belsô koalíciós rendszert a hatalom és a döntéshozás kompetenciáinak az elosztásában?

Süketek párbeszéde

Az emberek most már jó ideje azt látják, hogy a romániai magyar közélet vezetô személyiségei a sajtón keresztül üzengetnek egymásnak, a politikai szereplôk nem ülnek le egymással egy asztalhoz, egymás háta mögött, de a legnagyobb nyilvánosság elôtt súlyos dolgokat vágnak a távol levô másik fejéhez, magyarán a siketek párbeszéde zajlik.Azzal én nem ülök lekapjuk a választ immár sokadszor a romániai magyar közélet legkülönbözôbb területein mûködô ismert személyiségektôl. Szinte járványszerûen elterjedt magatartás: azzal én nem állok szóba. A nyomdafestéket tiszteletben tartva tartózkodom a további idézetektôl. Nem vagyok meggyôzôdve, hogy tanácsadóid Neked is jó ötletet adtak, amikor azt sugallták, hogy nem kell leülnöd egy asztalhoz egy nyilvános tévé-beszélgetés lefolytatására az általad vezetett Szövetség egyik magas rangú tisztségviselôjével (tiszteletbeli elnök), a Magyarok Világszövetségének alelnökével vagy az RMDSZ volt elnökjelöltjével. Hogy (az indoklás szerint) azáltal, hogy leülsz nyilvánosan tárgyalni velük, megnövelné a jelentôségüket, magadhoz emelnéd ôket, pedig a valóságban súlyuk, jelentôségük elenyészô. Engedd meg, hogy szerényen megjegyezzem: tanácsadóid itt is tévednek. Lehet, hogy rosszul esik, ha kimondom: sem Tôkés László, sem Patrubány Miklós nem attól lett vagy lesz ismert, nem attól lesz hitelesebb vagy kevésbé hiteles személyiség, mert az RMDSZ szövetségi elnöke leül velük beszélgetni egy tévés kerek asztalhoz vagy sem. De ha a szövetségi elnök nem ül le egy dialógusra a fenti tisztségek betöltôivel, akkor a nézô (szavazópolgár) agyában nem fordul-e meg az a gondolat, hogy: ehhez képest akkor az egyszerû RMDSZ-tag hol van? Ebbôl a perspektívából a béka szintjén?

Az RMDSZ ma: hatalom

Ma a Szövetség valós politikai és gazdasági hatalommal rendelkezik. Én azt mondom: hál Istennek. Miért maradjon a romániai magyarság kizárólag a kisemmizett, az elnyomott kisebbség helyzetében? Kóstoljuk meg mi is a hatalmat, legalább hitelesen megválasztott képviselôinken keresztül. De hát ez azt is jelenti, hogy az érdekképviselet elvesztette a szüzességét. Vége van a kezdeti partizán- önkéntes korszaknak, helyét átvette a profi politikai harc, annak a velejáróival (hogy ne mondjam: hordalékával). Ma már büszkén mondhatjuk (én tényleg nem szégyellem, hisz az erônket mutatja), hogy nekünk is vannak korrupciós botrányaink. Persze, arányosan kisebbek, mint a többségnek. Ma már a Szövetség ki tud nevezni és le tud váltani tisztségviselôket, delegálni és viszszahívni magas rangú igazgatótanácsi tagokat, érvényesíteni tudja az akaratát a legkülönbözôbb testületekben. Többek között annak a közszolgálati televíziónak a vezetôségében is, amelynek én alkalmazottja vagyok. Magyarán: ha Markó Béla összevonja a szemöldökét, akkor engem akár le is lehet váltani és egy simulékonyabb embert a helyembe ültetni. Vagy vissza lehet hívni a közszolgálati Rádió igazgatótanácsából. De hát nem azért vállaltam a szókimondás kockázatát az Iliescu korszak legsötétebb éveiben Râzvan Teodorescu (bányászjárás), Paul Everac, Dumitru Popa elnökök, az Országos Audiovizuális Bizottság vagy a köztársasági elnöki iroda ellenében, nem azért fordítottam hátat 1990-ben addigi életteremnek, a muzsikának, hogy most magánérdekeim védelmében a véka alját válasszam a véleményem rejtekhelyéül és letiltsak készülô mûsorokat, kizárjak meghívottakat. A romániai magyarok tudomásom szerint nem azért adták le szavazatukat a politikai érdekképviseletnek, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy képviselje ôket. Ezzel szemben az utóbbi idôben tapasztalható, hogy a magyar civil társadalom és ezen belül a sajtó életét a Szövetség szeretné testközelbôl irányítani, például: a magyarországi támogatások elosztásának kompetenciájából intézményesen kizárta a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét, azon az alapon, hogy nem társult tagja az RMDSZ- nek, és a több mint hatszáz tagot számláló egyesület nem képviseli egyértelmûen a romániai magyar sajtót. Én eddig ezeket az aggodalmakat kizárólag szûk szakmai körben mondtam el, lehetôleg szemtôl szembe, a Te jelenlétedben, nem szántam a nyilvánosságnak, mert valójában a Szövetség és a sajtó viszonyát szakmai ügynek tekintettem, de sajnos úgy érzem, hogy a sajtó ügyében, a sajtóhoz való viszonyulás tekintetében nem a legjobb tanácsokat kapod. Meggyôzôdésem, hogy a nyilvános párbeszéd elôl való elzárkózás nem segíti a szavazópolgárt abban, hogy megértse az RMDSZ mai vezetésének törekvéseit. Hogy az országban uralkodó általános elégedetlenség-hangulatban az emberi szó, a dialóguskészség magyarok és magyarok között, a dolgok higgadt és árnyalt átbeszélése sokkal inkább megnyugtatja az embereket, mint a tabutémák sokasága, amelyekrôl csak lakonikus sajtónyilatkozatokban hallhatjuk a bennünket képviselôk véleményét. Erre mondtam tavaly egy hasonló sajtótalálkozón Neked, hogy a tabu-téma visszaüt. Akkor a kettôs állampolgárságról volt szó, amirôl a szövetség vezetô személyiségei vagy nem voltak hajlandók nyilatkozni, vagy ilyeneket mondtak: a két ország törvényei nem engedik meg a kettôs állampolgárságot, a kettôs állampolgárnak két országban kellene katonáskodni, két helyen adózni. Pedig aki ezt mondta tökéletesen ismerhette a magyar és a román jogszabályokat, azt, hogy mindkettô megengedi, sôt szabályozza a kettôs állampolgárságot. Azóta mi történt? Az élet a sajtónak adott igazat abban, hogy ezt a kérdést és a schengen- pánikot valahogyan meg kell oldani, le kell vezetni. Változott a magyar kormány, és készíti elô a státusztörvényt, amirôl a korábbi MSZP-SZDSZ vezetés hallani sem akart. Végezetül le kell szögeznem: nem vagyok tagja egyik RMDSZ-en belüli ellenzéki platformnak sem, nem akarom - fôleg most, a választások elôes- téjén - lejáratni a Szövetséget, amelynek az elmúlt tíz évben minden fontos megmozdulását képernyôre vitték szerkesztôségünk munkatársai, és történetét a legrészletesebben épp az RTV magyar adásának szalagtárából lehetne megírni. Én ezt a levelet nem ellened, hanem érted, értünk írom. És nem a Szövetség mai felállása ellen, hanem azért, hogy ha még van rá lehetôség, javítsunk közösen, politikum és sajtó, a romániai magyar politikai légkörön, mielôtt annyira elmérgesedik, hogy az emberek elfordulnak tôlünk, és szavazni sem mennek el.

2000. május 13.Tisztelettel és barátsággal,
Boros Zoltán

Antal István, az RMDSZ polgármester-jelöltje nem lépett vissza, vállalja a jelöltséget a június 4-i választásokon. (Mint ismeretes, az elôválasztásokon nem vállalta a megmérettetést.)A jelölttôl most már joggal lehet számon kérni eddigi tevékenységét, mert arról a személyrôl van szó, aki Udvarhelyt képviselte a képviselôházban nyolc éven keresztül.Antal István - saját bevallása szerint - elfogadja és vállalja az RMDSZ programját, és képviseli azt.Lássuk tehát, mit is vállalt 1996-ban az RMDSZ, Otthont a hazában címmel: "Mit akar az RMDSZ a következô négy évben?Jó eredményt az 1996 november 3-i választásokon azért, hogy szavunk legyen.A demokratikus erôk kormányra jutását, hogy velük együtt:- létrejöjjön a tényleges román- magyar megbékélés jogaink biztosításával- elfogadtassuk az 500.000 aláírással támogatott tanügyi törvényt, az anyanyelvi oktatásért- megteremtsük a szociális biztonságot- létrehozzunk új munkahelyeket- megfékezzük az inflációt valós gazdasági reformokkal- szavatoljuk a tisztességes nyugdíjakat- folyósíthassunk kedvezményes hiteleket fiataloknak, vállalkozóknak, mezôgazdasági termelôknek- visszaszolgáltassuk az elkobzott egyéni, egyházi és közösségi javakat- létrehozzuk a valós önkormányzatokat- biztosítsuk a nemzeti közösségek megmaradását megfelelô autonómia-formák szorgalmazásával- elôsegítsük Románia integrációját a NATO-ba és az Európa Unióba".Szinte fölösleges kommentálni, hiszen mindannyiunk számára fontos és lényeges mindez. Ezért is szavaztunk 1996 novemberében az RMDSZ jelöltjeire.Az, hogy mindebbôl mi valósult meg, az már más kérdés. Nézzük pontról-pontra.Román- magyar megbékélésrôl lehet beszélni, elég csak az Adevârul és a Tucâ-show elmúlt négy évére gondolni. Adnak ôk nekünk: otthont a hazában!Az 500.000 aláírást már rég szétrágták az egerek, és a tanügyi törvényt is megszavazták önök, de úgy, hogy nemcsak Bolyai, de még Schiller sem lett belôle.A szociális biztonság valószínûleg az, amit gyerekpénzként, nyugdíjként vagy munkanélküli segélyként kapunk - magas öszszegek, nagy biztonság!Új munkahelyek? - mutasson egyet, képviselô úr! És valós gazdasági reformot is, mert a megfékezett inflációt, azt látjuk: 1996 novemberében 3.500 lej volt egy dollár, ma 20.000 lej, és a kenyér, a tej, a villanyáram, a benzin ára inkább a dollárárfolyamra figyelt, mint az önök "megfékezéseire". Képviselô úr, lehet, hogy az elmúlt négy év alatt változott a tisztességrôl alkotott elképzelése, mert amit ezidô alatt nyugdíjként "szavatolt", arra sok mindent rá lehet mondani, csak azt nem, hogy tisztességes.Folytassuk? Kedvezményes hitelek? Valós önkormányzatok? Autonómia? NATO? Európa Unió? Folytassa ön, képviselô úr!Kíváncsian várjuk, hogy most mit ígér. Az elmúlt négy, de akár nyolc év "eredményeit" figyelembe véve, biztosan szép-új ígéretei lesznek.A megvalósításukhoz is sikert kívánunk, de ugye megengedi, hogy szkeptikusak is legyünk? Szebben fogalmazva: ne higygyünk önnek. Nyolc évig hitegetett minket sok széppel - jóval, eredményt - azon kívül, hogy önnek kényelmes munkahelye volt - nem láttunk. Ígérjen, képviselô úr, mi majd döntünk.

Bányai Márton

Megtagadták a kampányidô biztosítását a STAR Rádióban és a DIGITÁL 3 TV-ben

A Verestóy Attila szenátorhoz közelálló médiumok, a DIGITÁL 3 TV és a STAR Rádió megtagadta a kampányidô biztosítását mindenkinek az RMDSZ kivételével, arra hivatkozva, hogy "az igénylések nem hivatalosan érkeztek".Teszik ezt annak ellenére, hogy a helyhatósági kampányidôszak hivatalos indulását követô öt naptári napon belül az Udvarhelyért Polgári Egyesület, valamint Szász Jenô polgármester is kérte írásban a törvényben elôírt kampánylehetôségek biztosítását. A beadványokat április 24-én a DIGITÁL 3 Televízió és a STAR Rádió munkatársa is átvette, saját kézjegyükkel is megerôsítve ezt, a két médium vezetôsége azonban úgy döntött, csak a városi RMDSZ jelöltjeit engedi szóhoz jutni saját médiumaiban.2000. május 15-én a megalakult Városi Választási Iroda elnöke átiratban szólította fel mind a DIGITÁL 3 Televíziót, mind a STAR Rádiót, hogy az 1991-ben kiadott, majd újraközölt, 70-es törvény 57. cikkelyének 5. és 6. bekezdése értelmében járjon el a kampánymûsorok sugárzása során, tehát a kérelmezôknek (Udvarhelyért Polgári Egyesület és Szász Jenô polgármester) is biztosítson mûsoridôt.

szl

Kurátorok szerint a belsô választásokra adtak támogatást

Lapunk értesülése szerint ma Budapesten az Illyés Közalapítvány kuratóriumi ülésén az RMDSZ-közeli Communitas Alapítvány nevében Takács Csaba ügyvezetô elnök elszámol arról a 15 millió forintos támogatásról, melybôl az alapítvány 7 millió forint fölötti összegért egy Wolksvagen Passat személygépkocsit vásárolt (a jármûvet jelenleg Markó Béla szövetségi elnök használja).A fennmaradó összegbôl 5 darab Peugeot 206-ost lízingelnek, ezekkel RMDSZ funkcionáriusok járnak.

Dr. Veress László, az Illyés Közalapítvány irodavezetôje nem erôsítette meg, de nem is cáfolta értesüléseinket, mert folyamatban levô ügyekben nem nyilatkozhat. Annyit elmondott, hogy a tavalyi támogatási keretben volt egy 15 milliós tétel a Communitas Alapítvány javára, ennek az elszámolási papírjai idôben megérkeztek, és ez szerdán kerül a kuratórium elé jóváhagyás végett. Az irodavezetô szerint volt már példa arra, hogy az Illyés Közalapítvány határon túli magyar vezetôk személygépkocsi-vásárlásához nyújtott támogatást. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kérdésünkre elmondta: a Communitas nevezhetô "RMDSZ-közeli" alapítványnak, mert élvezi a szervezet bizalmát. Határozottan cáfolta azonban azon értesüléseinket, mely szerint ezt az összeget a régóta halogatott belsô választások elôkészítésére adta volna az Illyés Közalapítvány (errôl lapunk kuratóriumi forrásokból értesült), mert a romániai törvénykezés értelmében erre nincs is lehetôség, külföldrôl érkezô pénzzel nem lehet politikai tevékenységet folytatni. A Communitasra vonatkozó kérdéseinkkel a pártelnök Takács Csabához irányított.Az RMDSZ ügyvezetô elnöke megkeresésünkre elmondta: nincs elszámolási probléma a Communitas Alapítvány és az Illyés Közalapítvány között, a tavalyi támogatásokkal is minden rendben. Ha vannak is általunk firtatott tételek az elszámolási iratokban, ezeket a kuratórium már tudomásul vette. Miután konkrétan rákérdeztünk az autóvásárlásokra, a politikus kijelentette: voltak az alapítványnak olyan pályázatai, amelyek során szállítási eszközök megvásárlására kértek és kaptak pénzt. A Communitas és az RMDSZ kapcsolatáról szólva elmondta, hogy az elôbbinek vannak olyan közösségi céljai, melyek az utóbbi tevékenységét segítik: ilyenek a szervezési munkák, az infrastruktúra-fejlesztés, így nem meglepô, hogy a jármûveket RMDSZ tisztségviselôk használják. Takács Csaba minden alapot nélkülözô spekulációnak nevezte, hogy ezt a pénzt a belsô választások elôkészítésére, megszervezésére kapta volna az alapítvány - állítása szerint a kuratórium pontosan tudta, mire adja a pénzt.Verestóy Attila szenátor, frakcióvezetô nagyon nemes célokat követô, ezért támogatandó szervezetnek tartja a Communitast, de nincs napi kapcsolatba vele, ezért nem tud a belsô ügyekrôl. Arra a kérdésünkre, miszerint Illyés pénzbôl fedezte-e a múlt ôsszel az MSZP kongresszuson való részvételének költségeit (tételesen egy Bukarest-Budapest repülôjegyet), azt válaszolta: nem emlékszik pontosan, hogy a párt vagy az Illyés Közalapítvány állta-e a számlát, csak azt tudja, hogy a meghívóban teljes költségtérítést ígértek.

Lukács Csaba

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

Az udvarhelyi tévébarátoknak a kábeltévé újabb meglepetéssel szolgált. Nem a díjszabás emelésérôl van szó, ahhoz ugyanis hozzászoktatták a jámbor nézôket. (Rosszul is esne már, ha a dollár árfolyamának változásakor nem növekedne a díjszabás. Különben is, a lej leértékelôdése az egyetlen biztos dolog dinamikusan lerongyolódó országunkban.) A helyi televízió ezúttal természetbarátoknak szánt szolgáltatásait bôvítette. Hadd gyönyörködjünk a ragadozók hancúrozásában, a krokodilok félelmetes fogsorában vagy a fákon ugrándozó majmok látványában.E gondolattól vezérelve kezdték sugározni Székely Animal Planetnek is nevezhetô adásaikat. Nem volt szükség ehhez új csatornára, egyszerûen a helyi stúdiót használták föl céljaikra. Jutott rá bôven idô, hiszen a tévé vezetôsége bûvészhez méltó profizmussal eltüntetett egy sor másfajta mûsort. Egyszem stúdiónk tehát vérszomjas fenevadként vetette magát a választási harcok sûrûjébe. Ez így is van rendjén, mondhatnánk. Kampány idején jöjjön a bunyó, az ellenfél lejáratása. Csakhogy Udvarhely magyar város, s "demokratikus" szövetségünk illetékesei a média manipuláló fegyverével magyarok ellen küzdenek, ráadásul olyan agresszivitással, hogy még egy vérmedve vagy emberevô tigris is megirigyelhetné harciasságukat. S miközben a képernyôrôl a tekintetekben parázsló hatalomvágyat látom, végigfut hátamon a hideg: kinek az érdekeit képviseli ez a szervezet? Nosztalgiával gondolok arra, hogyha választottaink ilyen erôbedobással küzdöttek volna ott fent Bukarestben is, mint itt a város független magyar tanácsosjelöltjei és polgármestere ellen, eddig minimum tíz magyar egyetemet harcoltak volna ki a romániai magyarságnak és a nyugatiak által is irigyelt autonómiát Erdélynek. Úgy látszik azonban, hogy "érdekképviseleti" szervezetünk hatalmaskodó tagjai csak nemzettársaik ellen érzik igazán elemükben magukat. Udvarhely másként gondolkodó magyar polgárain - orvosokon, tanárokon, egyházi embereken - el lehet verni a port. A kábeltévé - egyoldalú híradásaival, tendenciózus mûsoraival - az "értünk" folytatott harc hevében félelmetesen kezdett emlékeztetni a diktatúrabeli román televízióra, melyben, mint ahogy még egyesek emlékeznek talán, csak egyetlen eszme és párt szerepelhetett.Valóban erôs önuralomra és jó gyomorra van szüksége a nézônek a politika hiú, hatalomvágyó vadonját reklámozó mûsorok elviseléséhez. A hányinger elkerülése érdekében ajánlatos a helyi adásról idônként átkapcsolni az eredeti Animal Planetre. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem szimpatikusabbak a fákon ugráló, rózsaszín ülepüket mutogató, rikoltozó majmok. Ôk ezt valahogyan gusztusosabban csinálják... û

Szakács István Péter

Még egyszer, de talán nem utoljára: jó volna, ha elfogadná az udvarhelyi közvélemény és felfogná az RMDSZ helybeli és széki vezetôsége, hogy magával az érdekvédelmi szervezettel, mint a romániai magyarság érdekvédelmi szervezetével Udvarhelyen - feltehetôleg - egyetlen magyar embernek sincs semmi baja. Mindenki tudja, mi a szerepe. Ne verje hát senki félre a harangot, hogy Udvarhelyen valakik támadják az RMDSZ-t, fôként azok, akik nem az ô jelöltjük a helyhatósági választásokon. Nem szabad szédíteni a választópolgárt, be kell vallani férfiasan, hogy személyek közti kapcsolatok teremtik a feszültséget, semmi más, s mindez az RMDSZ-en belül. Lehetne mondani a már elcsépelt módon: radikálisak a mérsékeltekkel állnak szemben, de lehet árnyaltabban is fogalmazni: reformisták az egy helyben topogókkal, demokraták a szocialistákkal, tiszta múltúak a foltos múltúakkal, Balkán-barátok a Nyugat- követôkkel, ifjabbak az idôsebbekkel, energikusak az elgyengültekkel, dolgozni tudók a szólamok hangoztatóival és így tovább.Ha igaz volna az RMDSZ vezetôsége által is sokat hangoztatott esélyegyenlôség, bizonyára vehetô, hogy a Digitál 3 Televízió Mérföldkô címû mûsorából nem az egyoldalúság szülte valótlanságok sorozata csöpögne már hetek óta, hanem több meghívott részvételével, a reális helyzetrôl hallhatna a tévénézô. A mûsorvezetô és egy-egy meghívott cinkos összemosolygása, ami igazolja az elejtett megjegyzést: úgy, ahogy megbeszéltük mûsor elôtt a folyosón - elárulja a szándékot. De nem is érdemes ezen tépelôdni, hisz aki valamit is ad magára Udvarhelyen, az már el sem fogadja a Mérföldkô meghívását.

Demeter Katalin

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

1942-ben születtem Székelyudvarhelyen. Tanulmányaimat a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem kémia-fizika karán végeztem. 33 évig a Tamási Áron Gimnázium tanára voltam. 1999 szeptember óta nyugdíjas vagyok. Katona József gondolatait hívom segítségül.

Tiborc panasza:

"El kellene pirulniuk, midôn ezüst - aranynyal varrt övek verôdnek a lábszáraikra, mertvéres verejtékünk gyümölcse az?...Ó, a magyar se gondolmár oly sokat velünk, ha a zsebetele van - hisz, a természet a szegénytmaga arra szánta, hogy szülessen, éljen,dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és - meghaljon." (Bánk Bán)Mit ígérhetek én?

A választópolgárok minden olyan kezdeményezését, javaslatát szeretném felvállalni, ami a kiszolgáltatott kis ember (hátrányos helyzetû) panaszait hivatott orvosolni.Civil szervezetek, szociális gondok megoldására irányuló tevékenység szervezése, támogatása.Ugyanakkor felteszem a kérdést.Naivitás? - Lehet.Önmagam, és mások kérdésére két magyar közmondással válaszolok."Késô orvost hívni, mikor meghalt a beteg.""A legcsekélyebb munka se hasztalan."

Fülbevaló

Híradók: 7:00 10:00 12:00 13:00 15:00 17:00 22:00Ébredjen velünk: Hétfôn, csütörtökön és pénteken Gáspáry Istvánnal, Kedden és szerdán Balázs Árpáddal, Szombaton Csog Évával.A reggeli mûsorban kapják meg az Útravaló-t, Ferenczi Éva rovatát.Tudomány mindenkinek - Ferenczi Éva rovata kedden, szerdán és csütörtökön 10:15- tôl.Irodalom és játék - minden hétfôn és pénteken 10:15-tôl Ferenczi Éva szerkesztésében.Kitekintô - Nagy Judit szomszédol minden szombaton 11:30-12:00-ig. Mindezek mellett még mindig mûsoron van valami Más SzabóAttilával hétfôn és csütörtökön 17:15-20:00-ig.A hétvége pénteken kezdôdik. A késôesti interaktív mûsorban elbeszélgethetnek bármirôl Nagy Judittal.Ifjúsági mûsorok: Kedden Pozitív 17:30 -19:00-ig Szerdán Oxigén 17:30 -19:00-ig.Esti mese hétköznap esténként 19:30-tól.Ha eljött az este, ki ne hagyják a késô esti beszélgetômûsort: Mikrofonközelben. Hétfôtôl csütörtökig, Udvarhely fontos személyiségeirôl tudhatnak meg nem mindennapi információkat. 22:05-kor Gáspáry István ül mikrofon elé a nap vendégével.A fiatalok mellett az idôsekre is gondoltunk, péntekenként 18:05-tôl Nagy Judit szerkeszti-vezeti a Napraforgót, a nyugdíjasok mûsorát.A vallási felekezetek kétszer fél órában szólnak hallgatóinkhoz: szerdán 20:00 és szombaton 9:00 órakor. Továbbra is mûsoron hagytuk a szerkesztett zenés rovatokat.Hétfôn Gáspáry István fújja le a port egy-egy régi lemezrôl a Zeneboltban 16:05-tôl. Szerdán 21:00-tól továbbra is lelkünkhöz Soul a zene és Csizmadia Attila. Aztán jön a péntek esti csúcs, a Magyar Dance Top10 - Fosztó Zoltán mûsora kicsinek-nagynak. Most már másfél órában 21:00-22:30-ig. Attila meg Attila szombat délután 17:00-tól számol el Top 20-ig. Az örökzöld melódiák kedvelôit vasárnap délután 17:05-tôl Fosztó Zoltán várja rádióközelbe.Interaktív mûsoraink a 218 112 -es telefonszámon hívhatók.

Hátulgombolós demokráciánkban a vállalkozók és bankok viszonyának jellege nem egyedi, más polgár-állam, polgár- vállalkozó, polgár-polgár, vállalkozó- állam kapcsolatjelleggel rokonítható.

A nyilatkozó menedzserek abban hasonlítanak egymásra, hogy tapasztaltak, üzleti környezetükben jó hírnévnek örvendenek és eltérô profilú bankokkal dolgoznak. Összesítve elmondható, hogy véleményük lefedi az egész román bankszférát. Maria Grapini, a temesvári Pasmatex cég igazgatója négy bankkal folytatott kapcsolata alapján alkotott véleményt: ezek közül egy állami, két újonnan privatizált és egy hazai magántôkéjû. Mihai Lungu, a Gourmet elnöke jelenleg csak privát bankokkal dolgozik. Véleménye megdöbbentô ebben a tekintetben: "Ezelôtt hat évvel elhatároztam, hogy nem dolgozom többet állami bankokkal, mert nem akarok csúszópénzt adni". Florin Andronescu, a Flanco - egy háztartási gépeket forgalmazó üzletlánc igazgatója már 1994-ben, jóval bármelyik bank elôtt, vásárlói hitelt vezetett be a hosszú élettartamú háztartási gépek vásárlására. Jelenleg három kis magánbankkal és két újonnan privatizált bankkal dolgozik. A három vállalatvezetô évtizedes tapasztalattal a birtokukban elmondták azokat az észrevételeiket, melyek a bankokkal dolgozva felmerültek bennük.1. A hitelhez való hozzájutás. Mihai Lungu: "A hitel gyakorlatilag hozzáférhetetlen a vállalkozók számára; a hitel ingatlanfedezete 200% fölött van, a kamat pedig majdnem megduplázza a hitelt. Mi több, csökken a reálgazdaság számára hozzáférhetô hitel. A bankok hajlamosak pénzüket egyre nagyobb mértékben állampapírokba fektetni, odáig jutva, hogy nyomást gyakorolnak a vállalkozóra a hitel mielôbbi visszafizetésére. Vagy kedvesen közlik veled, hogy nem hosszabbítják meg a hitelvonaladat (folyószámlahiteledet), mivel megváltozott a bank politikája, jobban szeretik a nagyobb hozamú és biztosabb állampapírokat. A bankok viselkedése természetes: a profit maximalizására törekednek. Nem a bankokat ítélem el, hanem a Nemzeti Bank (NB) által folytatott monetarista politikát, mely azáltal fékezi az inflációt, hogy pénztömeget szippant ki a piacról, akadályozva ezzel a fogyasztás növekedését."(Szerk. megj. Az elmúlt félévben az NB 15%-ról 30%-ra növelte a kötelezô tartalékrátát, vagyis a bank pénzforrásainak azt a hányadát, melyet a bankok minimális kamat ellenében az NB-ban kötelesek tartani. Ennek egyik oka az infláción kívül a nagy belsô államadósság.)2. A felszámolt jutalék (comision) a tranzakció nagyságával arányosan nô. Maria Grapini: "Nem tûnik természetesnek számomra, hogy a jutalék nagysága az összeg nagyságával arányos legyen, olyan körülmények között, mikor is - attól függetlenül, hogy 500 milliót utalok vagy 5 milliárdot- a bank átutalási költségei ugyanazok; az idô, az emberi és anyagi költség is ugyanaz. A cég számára ez a díjazási szisztéma túl költséges és arra készteti, hogy minél kisebb összegû kifizetéseket eszközöljön."3. A kis magánbankok fogékonyabbak a kliensek felé. Florin Andronescu: "A kis hazai vagy külföldi magántôkéjû bankokat kedvelem (kivéve azokat az eseteket, mikor ezek konjunkturálisan, egy érdekcsoport kiszolgálására jöttek létre). Ezek a bankok megértették, hogy mit jelent a kliensekkel "együtt" növekedni és, hogy bizonyos kockázatokat elengedhetetlenül vállalni kell mindenféle vállalkozásban. Mikor elindítottam a vásárlói hitelezést majdnem két éven keresztül saját tôkével dolgoztam. Az igénybevett hitel nem volt túl nagy, de a tapasztalatok nagyon jók voltak. Pótlólagos forrásokra volt szükségem, és akkor felhívtam ezeknek a bankoknak a figyelmét az ilyen típusú üzletekre. Úgy hiszem, a jövôben csak nyerni fognak, mert ha a gazdaság növekedési pályára áll, a vállalkozók kevésbé fognak a bankokhoz fordulni. A vállalkozók már most partner-bankokat keresnek, és ha kapnak, akkor a növekedési szakaszukban - mikor már nekik is lesz pénzük - nehéz lesz ôket elcsábítani. Az én cégem politikája, hogy 3-5 éven belül a Flanco elsô helyen legyen az elektromos háztartási cikkek területén; így hát keresünk egy partner-bankot, amely velünk együtt "növekedik"."4. A megbízható, hûséges kliensek nem részesülnek az ôket megilletô bánásmódban. Maria Grapini: "Mikor majdnem 10 éve dolgozol egy bankkal, amely nagyon jól ismeri a pénzügy helyzetedet, állandóan értesítve van a készfizetô képességedrôl (hitelképesség), a rentabilitási mutatóidról, tisztában van azzal, hogy mindig idôre kifizetted a hiteleidet, számomra nonszensznek tûnik, hogy mikor egy új hitelt kérsz, végig kelljen menned ugyanazon a bürokrácián mintha új kliens lennél. Mi több, függetlenül a hitel nagyságától ugyanazt a dokumentációt kérik. A bank "barátságosabb" kellene legyen a régi kliensekkel, azzal hogy - fölösleges kockázatvállalás nélkül - egyszerûsíthetné a dokumentációt. Lehetnének hitelplafonok, melyeket különbözô dokumentációhoz kötnének, úgy, hogy a hitel nagyságával párhuzamosan növekedne a dokumentáció komplexitása. Tudom a külföldi partnereinktôl, hogy Nyugaton a bankok politikája az, hogy a régi, megbízható klienseket preferenciálisan kezelik."5. A kliensekkel szembeni magatartás. Mihai Lungu; "A magántôkéjû és külföldi bankok erôsen kapitalista magatartást tanúsítanak; a kiszolgálás pro-kliens jellegû, kevesen vannak, mégis ôk diktálják a feltételeket, 90%-os kamatokat kérnek, mikor az infláció 55%. Az újonnan privatizált bankoknak még problémáik vannak a kiszolgáló ablakoknál, itt megôrzôdött az állami bankokra jellemzô merevség". Maria Gra-pini: "Sok banktisztviselô az állami bankokból még mindig úgy kezeli a klienst, mintha állandóan ellenôriznék, mint annak idején a bankinspektorok, akik ellenôrzésbe jöttek. Egy magánbankban valóban úgy érzed magad, mint akit megbecsülnek. A magánbankok mindig egy lépéssel a többiek elôtt vannak: sokkal gyorsabban reagálnak a piac és a kliensek követelményeire, ami pedig a tisztviselôk reagálási és feladat-megoldási képességét illeti, az jóval nagyobb, mint az állami bankokban."(folytatás a következô lapszámban)

Maria Constantin/Succes/3/2000
Cs. J. István

Törvénysarok

Gyakran hallani a következô kérdéseket: mi történik az államosított ingatlanokkal, van-e valamiféle újabb rendelkezés e tekintetben?Nos, az idevágó jogi rendelkezések mostanság nem módosultak. Ezidáig a lakásrendeltetésû ingatlanok jogi helyzetét szabályozza a törvény. Erre vonatkozóan a 112-es törvény rendelkezései irányadóak, ennek alkalmazására kormányrendeletet fogadtak el. Köztudott, hogy az imént említett törvény 1995-ben jelent meg, eszerint kizárólag a lakásrendeltetésû ingatlanok kérhetôk vissza.A törvény elôírásai szerint ezen törvény rendelkezései mindazokra az ingatlanokra vonatkoznak, amelyeket az állam jogcímmel vette el. Sajnos, a gyakorlat egy olyan helyzetet kreált melyben a jogászok most vitatják, illetve alakul a joggyakorlat arra vonatkozóan, hogy mi is képez jogcímet az állam számára.Egyes vélemények szerint jogcímet kizárólag az utasítási normákban feltüntetett törvények képeznek, tehát azon törvények, amelyek tételesen szerepelnek ebben az utasítási normában. Ezeken kívül számos olyan törvény létezik, amelynek alapján az állam kisajátított ingatlanokat, ily módon fosztva meg tulajdonosaikat ezektôl.A fent említett törvény rendelkezései szerint ilyen esetekben nem a 112-es törvény rendelkezései az irányadóak, hanem a közjog alapján követelési pert kell indítaniuk a volt tulajdonosoknak, vagy azok leszármazottainak az ingatlanért.A gyakorlatban olyan esetekrôl is tudunk, amikor a bíróságok elfogadták azt az álláspontot, miszerint nemcsak a felsorolt törvények képeznek jogcímet, hanem más törvények is, ennek szellemében kötelezik a megyei komissziókat az ingatlan visszaszolgáltatására, illetve a kártérítés megítélésére.A parlament jelenlegi ülésszakán valószínûleg sor kerül más rendeltetésû ingatlanok jogi helyzetének tisztázására is úgy mint a volt kelet-európai szocialista országok közül Romániának rendeznie kell ezen ingatlanok helyzetét valamilyen módon. Más országokban ezen rendelkezés már megtörtént.Tekintettel arra, hogy jelen pillanatban más rendeltetésû ingatlanokra, mint lakosok, nincs jogszabály, ilyen értelmû kérés nem nyújtható be az erre illetékes szervekhez.

Nagy Zoltán
ügyvéd

INTERJÚ

A Céhek utcai kétszobás panellakás elôszobája egyben konyha és ebédlô is, a fürdô annyira kicsi, hogy a mosógép mellé épp befér egy apró zuhanyfülke. A nappaliban tévé, videó, a számítógépet angyalfiára vásárolták. Az egyszerû hifitorony sem rég került, eljegyzési ajándék. A nappalin keresztül vezet az út a hálószobába - nem tudom, miért, de azon kezdek gondolkodni, hol és hogyan tudnak vendéget fogadni. A harmadik emeleti lakás tulajdonosa Szász Jenô, Székelyudvarhely polgármestere, aki menyasszonyával, Vass Ildikóval osztja meg a 45 négyzetmétert.

- Mielôtt kérdezne, egyezzünk meg valamiben! Nem tartom jónak ezt a sárdobálást, üzengetést, ami a városban már hetek óta folyik, ezért politikai ellenfeleimrôl, a többi polgármesterjelöltrôl ha lehet, ne beszéljünk. Cserébe ôszintén válaszolok minden kérdésére - javasolja Szász Jenô.

— Rendben. Vágjunk a közepébe: azt már látom, hol él Szász Jenô, de az is érdekelne, hogyan él? Mire elég a fizetés, mekkora összeg ez?

— Háromszázezer lejjel kezdtem a megválasztásom után, most 4.2 millió lejt viszek haza. A menyasszonyom pedagógus, egymillió körül keres.

— Úgy tudom, a képviselôk, szenátorok jóval többôl, majd ötször ekkora pénzbôl gazdálkodnak. Önnek miért csak ennyi?

— Mert a Parlament határozza meg a saját tagjai, illetve más közintézmények dolgozóinak fizetését.

— Mire elég a havi ötmillió?

— A hétköznapokra és valamennyit meg tudunk spórolni ebbôl. Tudom, hogy sok más udvarhelyi családhoz képest jelentôs ez az összeg, de elég jelentôs azok száma is, akik ennél jóval nagyobb pénzhez jutnak havonta. És polgármesterként talán több a kiadás is, hiszen naponta ingben, nyakkendôben kell járnom, kéthavonta öltönyt kell vásárolnom. A reprezentáció sok észrevétlen költséggel is jár, gyakoriak a meghívások, nem ritkán apró ajándékokat kell adni. Az ember soha nem számolja ezeket össze, de sok kicsi sokra megy. Én nem fizetésért lettem polgármester, hanem mert volt bennem elhivatottság. Sokkal könnyebb volna egy bankot eligazgatni havi húszmillióért, mint ennek negyedéért nyakamba venni a város összes búját-baját. Ez nem egy hálás mesterség, nekem elhiheti.

— Megbánta?

— Nem, annak ellenére, hogy az elmúl négy évben az ország gazdasági helyzete sokat romlott, az emberek pedig elszegényedtek. A villany, a telefon, a gáz, a közös költség, a tévédíjak húszszorosára emelkedtek, miközben a fizetés és a nyugdíj szinte semmit nem gyarapodott. Ilyen körülmények között kellett a városvezetésnek mûködtetni és fejleszteni a várost, és az emberek mindezekért a hozzájuk legközelebb levô tisztségviselôt, a polgármestert tartják felelôsnek. Pedig ezek a kérdések engem, a városgazdát is úgy sújtanak, mint bárki mást, és nem a Városházán dôlnek el, hanem Bukarestben. Képzeljen el Ön egy olyan érzést, mint amikor az ember legjobb tudása szerint elvégez egy munkát, de mindezért csak háládatlanság és kritika fogadja - talán ebbôl az élménybôl kicsit több volt, mint amennyire számítottam.

— Nemrég jegyezte el a menyasszonyát. Mikor lesz az esküvô?

— Március 25-én volt az eljegyzésünk, szûk családi körben. Az esküvôt valamikor ôszire tervezzük.

— Nem akar errôl beszélni? Vannak, akik felróják, hogy nôtlen a polgármester. Miért nem nôsült meg eddig?

— Nem szívesen beszélek errôl, ugyanis ez az ember egyik legbensôbb ügye. A házasságot nem rendelésre kötik, és azért halasztottuk el valamikor szeptemberre, hogy ne érhessen az a vád, mely szerint a legszentebb kapcsolatot olcsó népszerûségre akarom váltani. Én hiszek a házasság szentségében és a szeretetben.

— Mennyi idô jut a családra?

— A polgármesterség nagyon befolyásolja a magánéletet, mert nem lehet a funkciót elválasztani az embertôl. Mindenki a köztisztviselôt látja benne és ez néha megterhelô is tud lenni. A körülmények, a feladat határozza meg a magánéletem is, nem igazán van szombatom-vasárnapom, sokszor éjfél is elmúlt, amire hazaérek.

— Milyen gyakran ebédel otthon?

— Legtöbbször nem ebédelek. Általában naponta egyszer eszem, este, amikor hazaérek. Rendkívül egészségtelen életmód ez, s talán ennek is köszönhetô, hogy a kilóim egyre csak gyarapodnak.

— Milyen elônyökkel jár a polgármesterség? Mi van ingyen?

— Szerencsére lejárt az a világ, amikor húshoz csak a polgármester jutott, méghozzá ingyen. Egy köztisztviselô - és fôként a polgármester - a mai világban nem engedheti meg magának, hogy bármit is fizetés nélkül vásároljon. Ez elsôsorban tartás kérdése. Ha már itt tartunk, sokszor lehetett olvasni a helyi sajtóban a hivatal mobiltelefonjairól. Ez ma már egy munkaeszköz, arra jó, hogy még operatívabb legyen az ember. Most már az utazást is munkával lehet tölteni, de cserébe elég nagy árat kell fizetni, mert lehetetlenné teszi a magánéletet. És sajnos, a mobiltelefon ellenére az otthoni telefonszámlám - melyet természetesen én fizetek - havi több százezer lejes tételre rúg.

— Ha már itt tartunk: legfôbb érv Ön ellen a Mondeó-ügy. Megérte?

— Megértem azok ellenérzését, akik máról holnapra élve fényûzônek gondolják ezt a gépkocsit. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a magára oly büszke Székelyudvarhely reprezentációjához ma már elengedhetetlen egy európai mércéjû jármû. A havi 2500 - 3000 kilométert nem mindegy, hogy mennyi idô alatt és milyen biztonságosan teszi meg az utazó és fáradtan, gyûröttem érkezik-e egy tárgyalásra. Az autó árának több mint egyharmadát támogatásból fedeztük, így sikerült egy Cielo árából megvásárolni. Megelôzöm a kérdését: a támogató a Mol Románia Kft. volt. És én személy szerint örülök annak, hogy a város egyre több vállalatának, intézményének és nem kevés magánszemélynek akár a hivatal jármûvénél is jobb személygépkocsija van - ez a város gazdasági erejének növekedését jelzi.

— Térjünk vissza a lakáshoz. Egy polgármesternek sok a barátja. Ha vendége érkezik, hol fogadja?

— Mint látja, csak a legközelebbi barátot tudom a lakásban fogadni. Ilyenkor a nappalit vendégszobává alakítjuk, nekünk pedig át kell járnunk, zavarva a pihenésüket. Ha a vendégeim kényelmét tartom szem elôtt, szállodába kell vinnem ôket.

— Ha már a lakásnál tartunk, miért nem a kadicsfalvi csodapalotában lakik? És azt is beszélik, hogy itt, ebben a tömbházban megvette az alsó és a felsô lakást is, a szinteket csigalépcsôvel kötötte össze...

— Nagyot néznének a fölöttünk lakó Bencéék és az alsó szomszéd, Simó Teréz, ha a nem létezô csigalépcsôn fel-, illetve leereszkednék hozzuk. Kadicsfalván nincs házam, ezt a két szobás lakást pedig az édesapám vásárolta nekem 1993-ban, amikor befejeztem az egyetemet.

— 27 évesen lett polgármester. Emlékeiben milyennek marad meg az elmúlt négy esztendô?

— Kihívásokkal teli idôszak, nehéz örökségekkel és nagy feladatokkal. Egy mondatban fogalmazva: nyugodt és tiszta a lelkiismeretem, annak ellenére, hogy az elmúlt három esztendôben a média mostohagyermeke voltam. Igaz, nálunkfele az a beszéd járja, hogy nem az a legény, aki üti, hanem az, aki állja. És furcsa, hogy mostanában fel sem merül a média többségének munkatársaiban az a lehetôség, hogy talán a polgármesternek is lehet igaza.

— Miért fordult Ön ellen az a média, amely 1996-ban hatékonyan segítette a kampányát? Nem állt be a tulajdonosok által kijelölt sorba?

— Ezt Ön mondta, s különben is, megegyeztünk, hogy az ellenfelekrôl nem beszélünk.

Lukács Csaba

A Holló Színház Székelyudvarhelyen, avagy

Székelyudvarhelyi fellépésüket megelôzôen, Galla Miklós, a Holló Színház alapító tagja és Bölöni Réka, a társulat nôtagja a Príma Rádió stúdiójába látogatott május kilencedikén, délelôtt.

— Minden 1990. március 27-én kezdôdött...GM: — Igen. Akkor lépett fel elôször a Holló Színház Debrecenben. Ezért nemrég volt ennek a fellépésnek a tizedik évfordulója, hiszen aki jó fejszámoló, az tudhatja, hogy ‘90 az tíz éve volt...

— Akkor este próbáltátok ki elôször, hogy a hollók tudnak-e víz alatt repülni, vagy pedig megfulladnak?GM: — Ühüm. Aztán ezt az elôadást még 206-szor játszottuk, de ezt akkor még nem tudtuk, hogy ez egy 207-es szériának az elsô momentuma, ezt most csak így, visszatekintve tudjuk már...

— A név is valahonnan innen származik?GM: — Ühüm...

— Tízévesek lettetek. Ünneplitek-e valamiféleképpen?GM: — Persze, ünnepeljük... Holló Hepaj a címe annak a mûsornak, amit kifejezetten a tizedik évfordulóra állítottunk össze (ezt láthatta az elmúlt héten kedden este a székelyudvarhelyi közönség is... szerk. megj.), amelyben régi és új jeleneteket egyaránt játszunk. Ez egy turmix, mert van benne egy csomó dramatikus jelenet, amikor a színészek csak egymással kommunikálnak a színpadon, de van egy másik csomó mûsorszám, ahol mi közvetlenül a közönséggel kommunikálunk, az meg ilyen elôadómûvészeti - "klubszerû" megnyilvánulás... Ezek keverednek, váltogatják egymást állandóan.

— Megjelent a Nagy Hollókönyv címû szerzemény ...GM: — Jól tudod, és megjelent az Ügyes Lajos irodája címû cédé...

— És ez is kapcsolatban van azzal, hogy tízévesek vagytok...GM: — Nincs, mert akkor mondjuk még kilencévesek voltunk... mert ezek már tavaly megjelentek.

— Foglaljuk össze az elmúlt tíz évet.GM: — Hát volt ez a darab, amit már említettél, a Tudnak-e a hollók a víz alatt röpülni vagy megfulladnak. Két évre rá mutattuk be az Ember, akinek magnó van az orrában címû estet, aztán volt saját Tv-mûsorunk (‘93-ban), Látogatják-e az emberek a Béka és Barack vendéglôt vagy elkerülik címmel. Aztán nagyon sok helyen volt Holló Klub, ami azt jelentette, hogy ugyanabba a városba minden hónapban viszszamentünk, s mindig mást és mást adtunk elô.

— Te vagy az, aki folyamatosan tagja voltál a Holló Színháznak, lévén, hogy te alapítottad. Említsük meg azokat a tagokat is, akik a tagjai voltak vagy most tagjai a Holló Színháznak, mert így szeretnék eljutni oda, hogy Réka is megszólaljon...GM: — El fogunk. Régen tagunk volt például Kovalik Balázs, aki most nemrég érdemes mûvész lett március 15-e alkalmából, mint operarendezô. Ô már gyerekkorában operarendezô akart lenni, de szeretett azért színészkedni is, és velünk is szívesen játszott. Már akkor is volt olyan idôszak, hogy játszottunk az Arany JánosSzínházban, ô meg közben rendezôasszisztens volt az Operaszínházban, és ide-oda futkározott a két színház között. Lám, ilyen fiatalon érdemes mûvész lett. Pethô Zsolt volt még tagja a Holló Színháznak és Nagy Natália. Így indultunk. Aztán volt egy idôszak, amikor Kovalik és Novák Péter mindketten tagok voltak, ôk "lekettôzték" egymást, tehát akkor is négyen léptünk föl, de vagy Novák Peti, vagy Kovalik Balázs. Aztán Kovalik elment, és ezzel zárult le a régi Holló, és most meg van a mai Holló, amiben Bölöni Réka, Bor László és Dózsa Gergely a partnerem. A két fiú már öt éve velem dolgozik. Réka a legfiatalabb Hollós, ô még csak két éve van a csapatban, bár már régóta velünk lett volna...

— Réka, hogy kerültél kapcsolatba a színházzal?BR: - Nagyváradon születtem, ‘92-ben mentem ki Budapestre, tanultam, utána egy színházban együtt játszottam Nagy Natáliával. Ô tudta, hogy a Holló Színház lányt keres, és akkor ô ajánlott engem, hogy jöjjenek a fiúk, nézzenek meg, mert szerinte nagyon jó leszek, beillek majd a csapatba. Akkor egyet próbáltunk, s azóta vagyok velük. Az volt az érdekes, hogy miután bekerültem a Hollóba, egy hétre rá már forgattuk is az elsô olyan Tv- mûsort, amiben én is benne voltam. Egybôl hopsz: mélyvíz. Életemben akkor forgattam elôször, de összejött.

— Ti mit csináltok lámpaláz ellen, hogy annyira felszabadultak vagytok a színpadon?

BR: — Az nem igaz, hogy nincs lámpalázam, de elôadás alatt, mikor beszélni kell azt nagyon le kell gyûrni, és akkor nincs gond. Én inkább nem vagyok lámpalázas.GM: — Én csak akkor izgulok, ha valamilyen technikai dologtól kell félni. Ha valami kellék vagy technikai berendezés nincs ott, vagy nem mûködik. Ha ilyesmiben nem vagyok biztos, akkor idegeskedem.

— Aggódó típus vagy egyébként?GM: — Egyébként igen.

— Próbáljuk meg behatárolni ezt a mûfajt, mert sokan "angol humorként" emlegetik, amit csináltok. De te ezt nem szereted, mert minden angol humor, amit angol elôadók mûvelnek. Hogy nevezzük tehát?GM: — Abszurd humornak szeretem nevezni. Ennek a mûfajnak vannak olasz meg amerikai képviselôi is, meg mint látjuk magyarok, szóval ezt az angol dolgot ilyen értelemben el kell felejteni, mert Angliában is nagyon sokféle humor és humorista van. Vannak populárisabb viccelôdô mûvészek, mint például Benny Hill. Amit ô csinál az például teljesen másfajta humor.

— Honnan ered a vonzódásod az angol kúltúra iránt? Mert például Tanzániában is éltél két évet, mégsem volt rád hatással az afrikai humor...GM: — Nem láttam, hogy ott nagyon humorizáltak volna.

— Szóval, nem vigyorognak sokat a négerek?GM: — Hát úgy vigyorognak, de viccet nem hallottam, hogy meséltek volna. Én Anglia iránt vonzódom valami oknál fogva.

— És ezt nem tudod megmagyarázni?GM: — Nem nagyon. Van ott egy nagynéném, gyerekkoromban jött hozzánk, és olyan jószagú szappanokat hozott Angliából ...lehet, hogy ez is közrejátszott. Én, amikor elôször odamentem, pont olyan volt, mint amilyenre számítottam, mintha odahazamentem volna.

— Találkoztál személyesen például Terry Jones-szal vagy John Clees-szel?GM: — Igen. Nagyon aranyosak, kedvesek. Terry Jones a dolgozószobájában fogadott, s minden kérdésemre válaszolt, mert éppen interjút készítettem vele. Most nemrég gratulált a Holló könyvhöz. Azt írta, hogy: "Gratulálok, ez a legjobb magyar könyv, amit életemben a kezemben tartottam".

— Melyik idôszakot tartod a Holló Színház legsikeresebb idôszakának?

GM: — Mindegyiknek megvan a maga értéke. De most azt sugallom neked, hogy ebben a közösségben, amiben most dolgozom, sokkal jobban érzem magam, mint azelôtt. Azt itt az interjú végén még mondjuk el, hogy mint ahogy Nagy Natáliának is volt mûvészneve (Abszurd Lady), Rékának is van. Ô Gina Hollóbrigida...

Hodgyai Elemér

Kérdezhetnéd, kedves olvasó, miért lovagolunk annyit a színháztörténeten. Mert színházértô közönséget akarunk tudni Udvarhelyen. Amikor ilyen mély értelmû és vaskos darabok kerülnek bemutatásra színházunkban, mint legutóbb Az ország, az építô, szükség van az értô befogadóra.

A szerkesztô

(folytatás az elôzô lapszámból)

Nézzük meg közelebbrôl a négy alaptípust. A listavezetô Pantalone. Jelleme és természete csupa éles kontraszt, tûz-víz ellentét. Amilyen gazdag, olyan fukar, "roskatag vénember", aki eljátszsza a fiatalt, "ellensége a fiataloknak, de nem a fiatal lányoknak". Nevetségessége is olyan ellentmondásból fakad, mint a Tartuffé, aki bár érzéki ember, de szeretne szent életûnek feltûnni, de mindegyre szerelembe esik. Mintha két énje lenne. Az egyik erre, a másik arra húzná. Hiába megfontolt a beszéde, ha viselkedése nevetséges, hiába józan esze, ítélôképessége, ha erôszakos viselkedésével mindent elront, kiállhatatlanná téve magát kicsinek-nagynak egyaránt. Legrosszabb hibája, mégis a maradi gondolkodás: folyton-folyvást a jelent pocskondiázza, és a "régi, szép" idôket dicséri. Egészében a nyársat nyelt komolykodás és a szembeszökô nevetségesség megtestesítôje.Második öregember-maszk a középkori áltudomány megtestesítôje, a pottore, aki jogtanácsos, jurátus, csak nagyritkán orvos. Pantalone társa vagy ellenlábasa bolognai illetôsége ironikus utalás a tudomány "fellegvárára". Kíméletlen pellengérre állítása a kiszolgáltatottak édes bosszúja a felfuvalkodott "pendante" ellen, a Dottore nemcsak zagyvaságokat mond bolognai nyelvjárásban, de tele is tûzdeli latin szavakkal, ami még zavarosabbá teszi amúgy is érthetetlen beszédét. Legalább olyan fukar, mint Pantalone, kéjsóvársága sem újdonság és nôgyûlölô! "Mert írva vagyon, hogy az asszonyállatban egyesül a kígyó sziszegô nyelve, az áspis gyilkos mérge és a bazilikusz halálhozó lehelete" - mondja ellentmondást nem tûrô hangon. Vagy "Pláton három dologért adott hálát Zeusznak: amiért görögnek született, nem barbárnak, amiért embereknek, nem állatnak, és férfinak, nem nônek."De bizony mind e nemes elvek ellenére nemegyszer felszarvazzák, elverik.A commedia dell’artéban a kigúnyolt öregség nem önmagában véve nevetséges, hanem a természettôl való elrugaszkodása által.A harmadik szereplô, Brighella. Neve a briga szóból ered, ami cselt, furfangot, fordulatot jelent, elôéletének lényeges fogódzója a bergamói származás, melyrôl Bandello így ír egy novellájában: "Nyolc bergamói közül legalább öt világgá megy ... ha magának kell gondoskodnia ruháról, élelemrôl fogához veri a garast, viszont éhes farkas-mód tömi magát, ha potyázhat. Mindenütt ott lábatlankodik, és mindenbe beleüti a orrát, akár van hozzá köze, akár nincs... Gyakran azzal szerzi meg a betevôt, hogy bolondozik, mókázik. Hogy valahogy éldegélni tudjon, zsebre vág bármilyen durva sértést, és elvisel bármiféle megaláztatást. Brighella farkasmoráljában sírva-nevetô ábrázatában a mohóság gúnyrajza és az örök-éhség tragikuma találkozik. Hogy gazdája netán ráfizet a boltra? Magára vessen. Brighellának élnie kell! De azért buzgón tologatja (nem éppen ingyen) a szerelmesek szekerét. Akkor van elemében, ha körülötte minden a feje tetején áll, és ô vígan mesterkedhet, mindig ott lebzsel, ahol hasznot szimatol, ott sündörög, ahol kilátás van. Általában Arlechinokkal együtt lépnek fel, de hogy meddig terjed egyik bárgyúsága, és hol kezdôdik a másik ravaszsága, ez mûrôl-mûre változik.És Arlechino, aki nem hasonlít a mûvészet birodalmának egyetlen más alakjához sem, akihez fogható komikus alak nem termett még egy világszínpadon. A commedia dell’arte "leg-legebb" állandó típusa egyszemélyben alkotó költô és interpretáló színész, piaci-udvari bohóc és cirkuszi artista; két legszembetûnôbb tulajdonsága a fantasztikus mobilitás és a prométeuszi adottság.Egy percig sem ül- áll, mereng egy helyben, akkor vedlik át keresztes vitézzé, világcsászárrá, pogány istenséggé, amikor kedve szottyan rá. Artistához méltó testmozgás és kivételes akrobatatehetség emeli e mindenes szolgát valamennyi színpadi partnere fölé. Arlecchino itt. Arlecchino ott. Beszél, játszik, bölcsködik, piruettezik, tótágast állva jön-megy, ezeregy dolgot kitalál...Az egyik mellékszereplô Capitano. Az a hetvenkedô katona, vagy hadvezér, akinek marcona vonásaiban a mindennemû hadakozás károsultjainak hangja ölt testet.Jogos bosszú azok ellen, akiktôl annyit szenved ártatlanul a "megalázottak és megszomorítottak" társasága, sokasága. E büszke-hülye hadfi az európai vígjátékkal egyidôs. (Arisztophanész - Polemosz, Plautus - Pyrogopolinices, Shakespeare - Falstaff.) Ez a régi "új" hôs viszonylag késôn, a XVII. században került a commedia dell’arte színpadára. Néha nem egymagában, hanem szolgája kíséretében csörtet be, táncuk furcsa, támadásuk vereségbe végzôdik.A másik figyelemre méltó mellékalak Colombina.A pajkos-vidám vászoncseléd élénk eszû, pergô nyelvû leányzó, aki szereti a pletykát, csinos, kacér bár tisztességes, legmegragadóbb vonása pedig lenyûgözô nôiessége. Ez a bájos kislány megérdemli, hogy feleségül vegyék, ami rendszerint meg is történik a darab végére.Silvio d’Amico szerint a commedia dell’arte csípôs replika a tudós vígjáték könyvízû mesterkéltség. "Ha nincsenek színpadi költôk, majd költünk a színpadnak mi!" - mondták a kor hivatásos színészei. Itt megszûnik a szerzô mindenhatósága, a színész szabad utat enged önnön alkotókészségének, és felkészültségével nyújtja a maximumot. Nincs tûz-víz ellentét a humanista vígjáték és a commedia dell’arte között, még ha különböznek is egymástól. Az utóbbi leleményes színészeket követel, mert a legjobb színész is függ partnerétôl, mindazonáltal alkotóképességei legmagasabb fokára lendíti a színészt. A XVIII. századra gyors hanyatlásnak indul a hajdan viruló színjáték, bohóckodás lép a rögtönzés helyére, Arlecchinoból pedig alig marad más, mint a tömpe orrú ördögmaszk és a makaróni láttán elszabadult torkosság. A mûveknek is sokszor csak a címe változik, a bonyodalom szinte mindig egy és ugyanaz. Minél silányabb a tartalom, annál hivalkodóbb a kivitelezés. Üres járatú látványosság lett a magvas- élvezetes vígjátékból, díszes keret, amelybôl kiesett a kép.Megérett a helyzet Goldoni realista reformjára, aki bár kompromisszumokkal, de az olasz színjátszás realista reformját valósítja meg. És azt a modern olasz vígjáték mestere sem tagadja, hogy volt a commedia dell’arténak fénykora, melynek "visszhang- hatása" Shakespeare-nél, és Molier-nél is megfigyelhetôek.(Utóbbi Scapin furfangjai, míg Shakespeare-nél a közvetlen hatásról a Tévedések vígjátéka, A Windsori víg nôk és a Makrancos hölgy címû színmûvek kapcsán beszélhetünk. De mindezekrôl majd a késôbbiekben.)

Sebestyén Irén

A mûvelôdés oldalt szerkeszti:
Zsidó Ferenc

A pillanat végtelenbe ívelô határán örökkévaló, idôtálló, emlékezetbe vésôdô élmény maradtál. Rám száradt a sötét fekete törmeléke, s árnyat vetett rám a boldog ma- fény. Oly tehetetlennek, picinek, senkinek éreztem magam, oly súlytalan piheként lebegtem, hogy magával vitt az elveszettség tornádója, szétszóródtam, és tényleg nem tudtam ki, miért, hol vagyok..., s azt végképp nem, hogy megmaradhatok-e...Történelemnyi idô másodperc-múlása volt, a tér hontalan semmiség csupán, én épp tudatomnál voltam, s ez elég! A nagy és a hatalmas tudatalattijában elrejtve, mindenütt voltam. Egy idôben, ott, szétszóródva, de nagyon is egységesen... Mert ki állíthatja, hogy én nem vagyok egységes egész, akár az Univerzum?Végül is, összegyûltem. Szépen, szakszerûen rakódtam egymáshoz. Mondandóm csak annyi lehetett, amit összegyûjtöttem történelemnyi idôn belül a másodperc töredéke alatt a kollektív tudatalattiból. Én ott voltam! Benned is! És én megértem ...megértelek... Újból magam lettem magam, és próbálok mindent elújságolni, amit tapasztaltam, amit tudok..., még többet is, mert választ találtam a kérdésemre: "megmaradhatok-e?"Talán megmaradhatok, ha ez jó neked, ha neked fontos vagyok!

Joó Faluvégi Anna

Az egyik lator

Nem kísértétek utamat,
legendák sem szóltak rólam,
dobverôként gyalázatom
hirdeti, hogy én is voltam.

Minek locsogni magamról,
("lencsét evém-e vagy babot?"),
nem került egy tanítvány sem,
csak - társnak - két hitvány lator?

Ó, ti csak a kereszt alatt
ájulhattok és jajgattok!
Húsvétonként meditáltok, hogy
lám, a mennyben egy lator!

Ti, kik szenteknek, jóknak,
erkölcsösöknek, józanoknak
mondhatók vagytok - Pálnak, Jóbnak -
csak ne latroknak! Ne latroknak!

Fölösleges már nektek a
megbocsátás, példa, átok...
Coca-colás üveghegyen át
Mc Donald’s-ig..., ez mesétek...,
...és reklám áron Golgotátok.

"Íme hát..."

Közönyös, ki gyatra életét
már bosszúval sem tudta fûteni,
hazáját sem térképen,
se szívbe nem leli,
-hátat fordít önmagának is -
Legyen hát tietek e furcsa Karnevál
hol álarc keres, és gazdát is talál.
Legyen Velence, Rió..., Arhimán...
(volt imám, valaha volt imám).

Motyog.
Indulna.
Merre?
Kik elmaradtak, nem kereste,
Gyûlölte megjárt tájait.
S mit idegennek neveztek, a Távol,
mit adott, mi
nem volt mind meg itt??
Aztán maradt.
Okát nem tudja senki.
Kötelesség tartotta...bóvli!
(egyszer csak tévedésbôl
elhangzott kurtán egy kérdés).
Azóta nincs.
Akik temették,
azt mondják, országára lelt,
és egyébként is,
hazárd volt mindig,
és ledér

Sebestyén Irén

Kinézve magamból mélyülô egeimet csinosítgatom - üvöltésig menôen. A létszükségletnyi zavart ma csak magas áron lehet beszerezni. Már odáig jutottam, hogy kettôs passzivitásomat szívesen elcserélném egy kis agresszivitásra. A torzított fajtából. Kétlábgépes sietséggel. Egyébként is javaslom, javasoljuk közteherviselésül. Mert nem szeretem a radikalistákat. Sem a listákat. Az egyetemességgel vagyok megcélzó tempóban, károm a párom, s csak abba a csapdába nem eshetek, hogy elhagyom a járt utat, mert olyan nincs. Úttörô vagyok, ez elég elavult módszer, de az útnak törni kell, ha szakad. Immár kezemben van a megoldás, mégpedig elôzetes problémafelvetés nélkül. Csak a munkamegosztás nyûgje nehezíti dolgomat. Egyébként haladnék.Világom új értelmet nyer, de a veszítés sincs kizárva. Teszem mindezt könnyedén, a nem kívánt ínnyúlást elkerülve. Majdnem hobbyból. Szem elôtt tartva magamat, mint nemes célt. Ezzel körvonalaztam utamat, már amennyiben a kör vonal. Ja, és nálunk én vagyok a fônök, a minden. A másik nem számít.Egyelôre. De ez is egyféle választási kampány függvénye...

Zsidó Ferenc

A gyerekeket nem szabad, nem is lehet kiszorítani az irodalomból. Azt is mondhatnánk, hogy hála nekik jönnek létre irodalmunk legüdébb, legôszintébb alkotásai. Ráadásul a felnôtt szerzônek kihívás, alkotói szempontból is próbakô a gyermek világát megidézni, gyerekként gondolkozni és szemlélni. Mert jó gyerekverset nem könnyû írni.

Beke Sándor tudja, hogy mitôl jó egy gyerekvers. Tudja, hogy a gyerek ösztönösen értékeli fel a hallott alkotást, tehát elsôsorban zeneiségére, játékosságára, dallamosságára figyel, így hát szigorúbb, keményebb bíra tud lenni a legrafináltabb kritikusnál is. Mert a lelkével vesz részt a vers életre keltésében. Ezért tán nem is méltányos nekem, a felnôttnek írni ezekrôl a versekrôl, de hát a gyermeki érzékelést felnôtti értelmezéssé kell váltani.Beke Sándor gyerekversei azért jók, mert elsôsorban apaként írta ôket, kiérezhetô belôlük az apai szeretet, a játszva tanítás szándéka. Alkotásai szellemesek, ötletgazdagak, a rímek tiszták, a ritmus feszesen lüktetô. És ezt három kötet során ismétli meg, tehát elmondható: nem véletlen...Kezdjük a Bohókás ábécével. Boldog lehet az a gyerek, aki olyan bohókás, játékos beállításban tudja elsajátítani az ábécét, ahogy ez a könyv kínálja. A játék alapja a minden betûre megírt rövid, találó alliterációra épülô vers, amely mellé egy-egy témába vágó, kifesthetô rajz van mellékelve (melyek Karancsi Sándor munkáját dicsérik). A versikék zeneisége erôteljes, az alliterációk nem izzadtságszagúak: "ablak alatt arany akác", "csengô csendül, csillag csillan", "pajkos Peti párnát püföl", "nyíresben nyúl, nyomában nyíl". Ezek egyben játékos nyelvtörôk is, és a lényeg az, hogy a gyerek észrevétlenül, játékosan ismerkedjék a betûkkel, az alliterációval, fejlessze nyelvérzékét. A rejtett, de jól irányzott, ezért hatásos pedagógiai szándék többé teszi ezeket a verseket puszta gyerekversnél. A kötet népszerûségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy második kiadása nemsokára napvilágot lát.Aztán a játékba belefeledkezve a szerzô elhajózik a Déli sarokra, felfedezi a jeges tél világát, elbeszélget a fókákkal ("Csodálkoztam,/milyen borús /itt az ég!/Fókák mondták:/nem is tudják,/mi a kék."), és a játékos utazás eredményeként megszületik a Hajóval a Déli sarkon címû kötet. Amundsen kitartó társaként a kíváncsi gyerek felfedezi a jégvirágos tájat, a pingvineket, a bálnákat, majd sajátos gyerek-logikával határozza el magát a visszatérésre: "anyukám is,/apukám is/hazavár". Mondjam, hogy üde természetesség, a világra való rácsodálkozás bájos naivsága, pajkos gyermeki öröm? Szavaim holtak, a versek pedig élôk, s beszélnek. A kalandvágyó gyerek hazatértekor magával hoz egy jégvirágot, amely a gazdag felhangú, sokhúrú Kezemben jégvirág címû kötet fedôlapjára került. Valójában a Déli-sarok utazásának kötete késôbbi, mint a Kezemben jégvirág kötet, de így, utólag nyerhetett konkretizációt egy gyermeki fantáziára épített világ.Ez a kötet mutatja a legszínesebb képet. A felnôtt szerzô itt jobban kitapintható, az ô nosztalgikus szeretete bûvölte életre gyerekkorának tájait, a falut, a vidéki élet sajátos élményeit. A gyerek élményei egyetemesek, mert örök az érzékelés milyensége, érzünk rá a kötet verseit olvasva. Akár mi is lehettünk volna a kötetben szereplô libáit ôrzô, vagy a homokórára rácsodálkozó, vagy a világ szépségét számbavevô kisfiú. Megannyi érzés, megannyi hangulat és játék. Tömören összefoglalva enynyi ez a kötet.A gyermek világa gondtalan, s ha ez még a falu természeti szépségével is ötvözôdik az már maga az óhajtott szabadság. Érzékletes képekben. Nyelvi játékokban bôvelkedô, vizualitásra törekvô ("lebillent a nyár kalapja") nyelvi köntösben. "Ha megáll a falióra,/tiki-tiki- ták/ Kibomlik az idô kontya,/ tiki-tiki-ták.", felnôtt olvasóként az én idôm kontya is lebomlott, és így lehetôvé tette, hogy viszszanézzek. Gyerekkoromba. Aztán, ahogy újra "fölhúzták az idôrugót", szinte fájt visszatérni. De az idôutazást a kötet verseinek megköszönöm.Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó ezen kiadványai láthatólag a Debrecenben élô Papp Tiborhoz is közel állnak, mert egy válogatást készítve lefordította ôket eszperantó nyelvre: a "Glaciflor’ en mia man’" címet viselô kötet a napokban jelent meg.

Zsidó Ferenc

Világra villantál! Hozsánna! Hozsánna! Ónsúlyos várásba merevült Kozmoszban mindenki boldogan össze-összepillant. Vékonyka hang hasít fekete éjbe, szemecskék nyílnak vak sötétségbe.Furcsa teremtmény: nem fogant kéjben, csak égi magányban. S felnôtt a tudás ôserdejében. Kísértett is, mikor egyre kísértették. Harcolt és ellenállt, ha megkörnyékezték. Jónak is, rossznak is adott- osztódott, gúnyért, irigységért, s közben a szóknak értelmet, növénynek nedvet, fiút apának, csodát ezeregyet hordott-halmozott a telhetetlenségnek. S amikor ideje érkezett, tanítni kezdett, mert világ-rég tudta, kik helyett lép majd a nagy válaszútra. Gyötrelmes-kegyetlen három év múltán ütött az óra: aprócska érdekek, ostoba vétkek, csalás, bûn, hazugság pohara megtelt... Vakító fényben, virágözönben a legszentebb szentélyt ostorral védte meg. Nyíva menekült vad, kufár horda... Dicsôség? Bukás? Trón? Halál? — Ô tudta, a bûn: valóság, az erény: szentség. Végzôdik? Kezdôdik? Létezik itt mentség?... Nem volt. Nem lehetett! Szólt emberi nyelven mennyei ítélet: —vérben és szennyben! Vállalta. Míg bírta. Aztán feladta. Sebénél mélyebben szégyene marta... Csend lett a Golgotán. Már nem fájt semmi. Hazugok-árulók, lehet hazamenni!... Három nap pihenni kietlen menhelyen. S eltûnni, ahogy jött, csillagporos éjben. Szerelme marad itt örök idôkre.

Hozsánna! Hozsánna!
(Vissza! A biztos keresztre!
Világra zuhantam,
nem várt itt senki.
Szenvedtem - szeretek -
az egyenleg ennyi. S a
kegyetlen évek, ha vertek-bénítottak, legszentebb szentélyemben nyomorítottak, öleltem szépséges erôvel, óvva. Becsaptak.
Vad ostort szavakból fontam. Elmartam. Azóta feszülten várok, - készen az Útra)

Bedekker
Nézd!
Az ott
az Egész;
mint félszeg kacsintás:
egén pilinkélsz...
Itt lejjebb,
ez a Hazád;
ellened — gyámod,
áldott átkod,
agyontaposott vívópástod...
Ott arrébb,
az a Házad;
közepén fantom-
-fájdalmak tanyáznak,
téglái izzó sejtetések,
s te választhatsz:
a fal vagy az ablak...?
Itt belül,
nagyon mélyen,
ez egy
Ember.
Látod?

K. Killár Katalin

Az irodalom oldalt szerkeszti:
Zsidó Ferenc

Május 8-13. között a bukaresti Lucian Gri-gorescu Csarnokban rendezték az ifjúsági I. korosztályú országos lánykézilabda- bajnokság döntô szakaszát, amelyen a Mihályfalvi Ernô és Vladu Liviu által felkészített Bányai ISK a várakozásokat felülmúlva a negyedik helyen végzett.

Mint ismeretes, csapatunk három forduló lejárta után nevezett be a bajnokságba, mégis minden gond nélkül nyerte csoportját, így fordulókkal a vége elôtt már bebiztosították helyüket az ország legjobb 12 csapata között.Csapatunk múlt vasárnap indult a fôvárosba, ott azonban kellemetlen meglepetésben volt része, ugyanis a szemétrengeteg közt alig találták meg szálláshelyüket, ami az egykori kitûnô sportbázison, a Mecanica Finán volt penészes barakkban. De ha szemet hunytunk az azt körülvevô szeméten, akkor szép volt a környezet, a Pantelimon tó partján. A tizenkét csapat négy hármas csoportban kezdte a küzdelmet. Már itt is történt meglepetés, ugyanis az Európa-Kupában idén vitézkedô Rapid ificsapatát kiverte Beszterce. Az udvarhelyiek szinte félgôzzel játszva verték Galacot és Fogarast, mégis a legjobb nyolc között a nehezebbik csoportba kerültek a rendkívül ambíciós és masszív Besztercével, a vehetetlennek tûnô Kolozsvárral és Piatra Neamt-cal. Az elsô találkozón kitûnô mérkôzésre számíthattunk az elsô percek után, ugyanis a 8. percig 100%-os volt mindkét csapat, de ijesztô volt az a látvány, amikor a második percben a beszterceiek több mint mázsás beállósa ráesett Hogyaira. De az udvarhelyi lány nem hátrált meg, és Simó Arankával együtt talán életük legjobb meccsét játszották a továbbiakban. Erre szükség is volt, ugyanis a beszterceiek késôbb két beállóssal próbálkoztak, így együtt nyomták a 200 kilót, a mieink pedig általában csak szabálytalanság árán tudták megállítani ôket, ennek is köszönhetô a 17 büntetô, amivel Bató Kingának kellett szembenéznie. De a 20. perc után Bató néhány védést követôen kitûnôen indította Orbánt, csakúgy mint Hogyai vagy Bató Ceci a labdahalászások után, a balszélsô pedig kivégezte a besztercei kapust, így szünetben már 17-11 volt az állás. Ekkor már nem lehetett gond és nem is lett, a 35. percben például még emberhátrányban is növelte elônyét a Bányai ISK, az ellenfél pedig nem bírta elviselni a vereséget, az 53. percben kapusuk megunván tehetetlenségét Orbánnal szemben, leterítette gólgyárosunkat, amiért egybôl kiállították. Késôbb erre a sorsra jutott Róth is, de neki a harmadik kétperces büntetés miatt kellett elhagynia a pályát és a kispadot. Nem lehet szó nélkül hagyni az egyéni teljesítményeket, ugyanis Bató Kinga magasságához képest kitûnôen ôrizte kapuját, a hatvan perc során 18 lövést hárított, köztük három büntetôt is. Elôtte Balázsi Annamária, Róth Veronika és Hogyai Katalin valami emberfeletti erôvel állították meg a beszterceieket, utóbbi pedig a támadásban is jeleskedett, ahol Simó Aranka nôtt fel mellé és Orbán Annamari. Másnap Piatra Neamt ellen már elôre el volt könyvelve a gyôzelem, talán épp ezért kezdtek Famosra jellemzô kapkodással a lányok, de a nagyon elôrehozott védelemmel megzavarták a moldvaiakat, és már a szünet elôtt minimális elônyre fordították a kétgólos hátrányt. A másodikban aztán Hogyai elindította a gólözönt, amit Kis Erika és Orbán folytatott 3-3 góllal, közben Bató is négyszer hárított, így rögtön 19-13-ra alakult az állás, amikor újból Orbán lett az áldozat, de ô góllal válaszolt erre. Kilenc perccel a vége elôtt, 25-16-os állásnál a Mihályfalvi-Vladu edzôi páros lecserélte szinte az egész csapatot, így a moldvaiak 6-0-ás periódussal zárhatták a mérkôzést, de a végeredmény az udvarhelyieknek kedvezett. Pénteken már a döntôbejutásért játszott csapatunk. Annak ellenére, hogy már akkor tökéletesen elégedettek voltak csapatunk vezetôi és szponzorai, a lányok valami hihetetlen küzdeniakarással felvették a harcot az Európa-bajnok válogatottakat felvonultató kolozsváriakkal. 2-5-rôl felállva átvették a vezetést Róth és Orbán góljaival és Cojocaru, a kolozsvári edzô kéts&e