Az erdélyiekkel való személyes kapcsolatot semmi sem pótolhatja, sem az errôl szóló írások, sem a rádióinterjúk, éppen ezért nagyon értékesnek tartom ezt a találkozót, nyilatkozta Kondor Katalin, a Kossuth Rádió fôszerkesztôje, a vasárnap megtartott Rádiós Munkanap után. A médiatalálkozót Budai László, a Hungária TV Közalapítvány kuratóriuma elnökségének tagja, Gáspáry István, a Príma Rádió fôszerkesztôje és Szôke László újságíró szervezte.A résztvevôk a marosvásárhelyi Gaga Rádiótól, a szovátai Radio Son-tól, a csíkszeredai Radio XXI-tôl érkeztek, Székelyudvarhelyrôl a Príma Rádió stábja mellett a Star Rádió, az Udvarhelyszék, a Heti Hirdetô magazin és a Pulzus, gazdasági lap képviselôje vett részt a tanácskozáson. A közel háromórás találkozón az erdélyiekkel többek között Kondor Katalin, a Kossuth Rádió fôszerkesztôje, Szitnyai Jenô vezetôszerkesztô, Perjes Klára szerkesztôség- vezetô, Pekár István, a Duna Televízió alelnöke és Budai László elnökségi tag beszélgetett.A tanácskozás elsô felében Szôke László az erdélyi újságíró magyarországi lehetôségeirôl kezdeményezett beszélgetést, ezt követôen Gáspáry István fôszerkesztô a kereskedelmi rádiók közszolgálati mûsor-szerkesztési lehetôségeirôl indítványozott vitát.A fôszerkesztô kezdeményezte egy szövetség létrehozását is, mely azon erdélyi rádiósok érdekképviseletét látná el, akik közszolgálati mûsorokat sugárzó kereskedelmi adóknál dolgoznak. A szövetség hamarosan meg fog alakulni, jelenleg az alapszabályzat összeállításán dolgoznak.A tanácskozást követôen Kondor Katalin elmondta, hogy magánútra érkeztek Erdélybe. Örvendetes számomra, hogy a magyarországi helyzettôl eltérôen, minden rádiós, akár a legkisebb kereskedelmi adónál dolgozó is, természetesnek tartja a közszolgálati funkciót. Itt az emberek elvárják azt, hogy ha a rádió szól, akkor azt komolyan tegye - jelentette ki a fôszerkesztô.
(uszék)
Ígéretekkel mérgezett történetek
Különös sajtótájékoztatót tartott április 26-án a Digitál 3 Vezetôtanácsának elnöke, Ferenczy Károly. Hosszasan magyarázta, miért nem számíthatunk mostanában a kábeltelevízió elôfizetési díjának csökkenésére, majd bejelentette, hogy a részvénytársaság közgyûlése eldöntötte, hogy eladja a tulajdonában lévô kábelhálózatot.
A tizenkétezer elôfizetônek továbbra is 3,8 dollárt kell lepengetnie havonta, hiszen - mint Ferenczy Károly rámutatott - a részvénytársaság "üzleti szempontok szerint alakítja ki árait". Az elégedetlenkedôknek tehát nincs szavuk: ha tévézni akarnak, fizetni kell, még akkor is, ha hónapok óta nem nézhetik már kedvenc adóikat. A mostani elégedetlen elôfizetôk nagyrésze pedig szívvel-lélekkel (és részvények jegyzésével) vett részt a városi tévézés megalapításában.
Zavaros kezdetek és lelkesedés
A székelyudvarhelyi tévézés kezdetei 1991-re nyúlnak vissza. Akkor kapott az Orbán Balázs Közmûvelôdési Egyesület 800 ezer forintos támogatást a magyarországi Illyés Alapítványtól. A Mûvelôdési Házban kezdett mûködni az OBKE stúdiója. Két kamerával dolgoztak városunk lelkes tévései, ma is dokumentum értékûek a Jézus Szíve kápolnáról vagy a csillagvizsgálóról készített filmjeik. Az akkori egycsatornás hálózatok tulajdonosai kezdték közvetítetni a produkciókat, majd megszületett egy új tévé létrehozásának a gondolata. Elsô lépésként az UTV Alapítvány alakult meg, majd a kábeltévét mûködtetô cég, kilenc részvényessel. A fôrészvényes, Ferenczy Károly Verestóy Attila javaslatára lett cégtárs. Ferenczy 1991-ben 1,2 millió lejjel "szállt be", így megszerezte a részvények 45%-át. A fennmaradó 55 % nyolc személy között oszlott meg, közöttük volt Zengliczky Zoltán, Balázs Árpád, Jakab Ernô és Lurcza József. Az UTV alakulását nagy lelkesedés övezte. A városlakók jó szemmel nézték a kezdeményezést, örültek a helyi adónak. Sokan rögtön kifizették az akkor elég borsos kábeltévé bekötési díjat. Az UTV egyre népszerûbb lett, a tömbház-lakások legtöbbjébe beköttették a kábeltévét. Így nem csoda, hogy a cég nem ment rosszul. Tizenötmilliós banki kölcsönnel indult a tevékenység, a cégnek ezt alig két hónap alatt sikerült visszatérítenie a bekötési díjakból, tehát gyakorlatilag költség nélkül, ingyen jött létre a vállalkozás. Személyi ellentétek miatt ketten, Bernát József és Balázs Árpád nem vettek részt az UTV alapításában. Ôk megkeresték Hosszú Attilát, az akkoriban már neves vállalkozót.
A városlakók is résztvettek az alapításban
Hosszú Attila egy újabb kábeltévés hálózat létesítését javasolta, így alakult meg 1993-ban az Ati-Beta részvénytársaság. Fôrészvényesként Hosszú vett részt a vállalkozásban, de négyezer részvényt a városlakók is jegyeztek. 150 ezer dolláros beruházott tôkével, amely a késôbbiekben másfél millióra ment fel, az új vállalkozás konkurenciát jelentett az UTV-nek. Bár a vélemények megoszlottak, az udvarhelyieknek valójában elônyére vált a versengés. A bérleti díjak nem emelkedtek és a versenyhelyzet színvonalas mûsorok készítésére sarkallta a tévét, sokat költött saját mûsorok készítésére. A polgárok részvényesként magukénak érezték a tévét, lelkes fiatal csapat készítette a helyi mûsorokat. Az udvarhelyi televíziózásra az országos média is felfigyelt. 1995-ben az Erdélyi Napló részletes bemutatást közölt a két tévétársaságról. Mind az akkori UTV igazgatója, Csáki Jenô, mind pedig az Ati-Beta ügyvezetôje, Ráduly Mihály azt nyilatkozta, hogy az általuk vezetett cég életképes, nem kap alapítványi támogatást. Udvarhelyen azonban másról is lehetett hallani. Felkavarta a kedélyeket a hír, hogy az egyre gyengülô UTV a Bibliofil Alapítványon keresztül 1,2 millió forint támogatást kapott az Illyés Alapítványtól. Az Ati-Beta is igényt tartott támogatásra, kapott is - állítólag - másfél milliót. Történt mindez a közszolgálatiság támogatása címen. Jelentôs bevételi forrás volt a Duna Tv-nek készített mûsorok díja is, csakhogy ezek, érdekes módon, nem Udvarhelyre folytak be, a kifizetések két magyarországi cégen keresztül történtek: a TOK Kft az UTV fôrészvényesének, Ferenczy Károlynak a tulajdona volt, az ARRUNG Bt. pedig a Hosszú Attiláé.
Egyesülés reményt adó ígéretekkel
A két társaság versenyében az UTV maradt alul. Elôfizetôket veszített, saját készítésû mûsora gyengébb volt, mint az Ati-Betáé. A "vesztes" viszont terjeszkedni kezdett. Megalakult a Media Line Rt., amelynek a fôrészvényese az UTV lett, és a vidéki hálózatok tulajdonosaitól vagy felvásárolta rendszerüket vagy bevonta a vállalkozásba. Így valósággal bekerítette az Ati-Betát, beszorítva a városba. A négy évvel ezelôtti választási kampány idején kiélezôdött a kábeltévé társaságok közötti politikai ellentét is. ‘96-ban két szenátorjelöltje volt Udvarhelynek: Hosszú Attila az Ati Tévében, Verestóy pedig az UTV- ben kampányolt. Mint köztudott, ezt Hosszú Attila választási veresége, majd letartóztatása követte. Majd a bejelentés, hogy Udvarhely két kábeltévéje egyesül. Megalakult a Digital 3 részvénytársaság. Ferenczy Károly és Hosszú Attila pedig a város elé álltak, kifejtették, hogy az egyesülés közös szándéka sok-sok jót fog hozni a városnak. Több mûsort, jobb mûsort ígértek, telefonszolgáltatást és internet- hozzáférést olcsón, könnyen, jól.
A lakosság kimaradt a döntéshozatalból
Ígéreteket azonban már régebb is kaptak a város lakói. Az Ati-Beta alakulása utáni elsô közgyûlésen Hosszú Attila a részvényesek nagy tömege elôtt ígérte meg, hogy a havidíj sosem haladja majd meg az 1,5 dollárt. A díj viszont nôtt, a kisrészvényesek tulajdonhányada fogyott. 1995-ben még a részvények 8%-a volt a lakosok tulajdonában, egy évvel késôbb már csupán 6,9 volt a kisrészvényesek aránya. Az UTV-nél is egyetlen ember kezében összpontosult a hatalom. Osztalékot nem kaptak a vállalkozásban résztvevôk, Ferenczy Károly a részvények felvásárolgatásával megszerezte a cég 51 %-át. A két tévé egyesülése után 1997-ben a kisrészvényesek aránya alig haladta meg az 5%-ot. Tavaly a Digital 3 részvényeinek már csupán 1,2%-át birtokolta a lakosság. Nincs ebben törvénytelenség, csak nem kis turpisság. Csak annyi részvényt vásároltak meg, hogy a minimális többségük meglegyen, azután saját igényeik szerinti törzstôke emeléssel szorították egyre lennebb a kisrészvényesek arányát. Osztalékot természetesen ettôl függetlenül sem fizettek, pedig az Udvarhelyi Híradónak tavaly októberben adott interjújában Hosszú Attila kis - alig 20%-os - nyerségre panaszkodik.A múlt héten Ferenczy Károly is "kereskedelmi szempontokkal" magyarázta a magas bérleti díjakat. De a cég tulajdonát képezi többek között egy több tízezer dolláros aranymetál Volvo sportautó is. S ez nem a havonta borsos árat lepengetô elôfizetôkért gurul...
Térjünk vissza a ‘96-ban elhangzott ígéretekre. Se több mûsor, se jobb mûsor, se telefon, se Internet a kábelen keresztül. Heti négy, alig félórás helyi mûsor - amelyet nem tisztem minôsíteni. Ezzel együtt a Digital 3 Vezetôtanácsának elnöke múlt héten a város szeme közé vágja, hogy a cégnek nincs pénze a fejlesztésre. "A részvénytársaság nem rendelkezik az újjáépítéshez szükséges pénzzel. Ha a cég meg akarta volna valósítani az átépítést, a havidíjat a duplájára kellett volna emelni, és akkor is még négy-öt évig tartana. MI EZT NEM VÁLLALJUK, így az eladás mellett döntöttünk" - hangzott el Ferenczy múlt heti tájékoztatóján. ...Mi pedig elfelejthetjük a négy évvel ezelôtti ígéreteket?
Végezetül álljon itt egy részlet egy olvasói levélbôl, amely 1999 októberében jelent meg az UdvarhelySzékben: "... engem is bosszantott az MSport és késôbb az MSat és a Szív TV helyén sivító hang. Abból a kevés havi fixbôl az ember bizony meggondolja, hogy mire költ. (...) Tehát csak magamban füstölögtem, hogy ugye, ezek elveszik a pénzt és adás sehol. (...) 3,8 dollár elôfizetési díjból a tizenkétezer elôfizetô majdnem 50 ezer dollárt fizet ki havonta. Mire?"
Ferenczy Károly bejelentette a kábelhálózat eladását. Egy nagy amerikai szolgáltató lesz az új tulajdonos. Majd ígéret következett:"TOVÁBBRA IS SZOLGÁLTATJUK A MÛSORT, TÖREKEDNI FOGUNK, HOGY EGYRÉSZT A MINÔSÉGET JAVÍTSUK, MÁSRÉSZT HOGY A HIBÁKAT KIKÜSZÖBÖLJÜK. SOKMINDENT TERVEZÜNK TENNI". Talán jön egy újvilág, egy jobb világ? Ahol a megmaradt kisrészvényesek nagy osztalékot kapnak a busás nyereségbôl? Ahol saját kábelünkön kapcsolódunk a világhálóra? Ahol a kisnyugdíjasoknak nem kell mélyen a zsebükbe nyúlniuk? Egy világ, amelyben esténként esetleg kedvenc adóinkat is nézhetjük? Vagy marad számunkra a közel tíz évvel ezelôtti lelkesedés, amikor a város hitt benne, hogy lesz saját tévéadója, saját kábelhálózata. Eladták.
Bányai Márton
Sajtótájékoztatót tartott a Digitál 3 Rt. elnöke
Végre, április 26-án sajtótájékoztatót tartott Ferenczy Károly, a Digitál 3 Rt. elnöke a több mint félezer nyugdíjas aláírásával kapcsolatos kérésrôl, melyben az Idôsek Helyi Tanácsa havidíj-csökkentést kért a helyi kábeltelevíziótól.
Ferenczy cáfolta, hogy indokolt lenne a kérés, valamint Szász Jenô polgármester mesterkedésének nevezte az egész kezdeményezést. A sajtótájékoztatónak a Digitál 3 Rt-t érintô kérdésekrôl kellett volna szólnia, ennek ellenére a kábeltévét mûködtetô cég elnöke többnyire Szász Jenôt, a Polgármesteri Hivatalt támadta néhol kifejezetten útszéli stílusban. Azt is a jelenlévô újságírók tudomására hozta, hogy márpedig a helyi kábeltelevízió (Mérföldkô címû mûsorával együtt) bebizonyítja, hogy az 1996-2000-es helyhatósági ciklusban az égvilágon semmit sem valósított meg az önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal. Az elnök, a szerinte méltányos és indokolt havidíj kérdését a MOL-kút benzináraival hasonlította össze, és felhívta a figyelmet, hogy a MOL-nál a legdrágább az üzemanyag. Arról viszont megfeledkezett Ferenczy Károly, hogy benzinkútból legalább négy mûködik városunkban, tehát versenyhelyzet van, míg a kábeltelevízió monopolhelyzetével él vissza.A fagyos légkörben zajló sajtótájékoztatón kérdéseinkre szûkszavúan válaszolt az elnök. A Digitál 3 TV, valamint a STAR Rádióhoz beérkezett kampányidô-igénylések elutasításával kapcsolatban elmondta, hogy szerintük nem "hivatalosan" érkeztek az igénylések az Udvarhelyért Polgári Egyesülettôl, valamint Szász Jenô polgármestertôl. Ha bebizonyítják az ellenkezôjét, akkor feloldják a tilalmat, ha viszont nem, akkor az igénylôk mehetnek sétálni - mondotta Ferenczy Károly. Az Udvarhelyért Polgári Egyesület jogorvoslást kért az Audiovizuális Tanácstól, ahol ugyan iktatták a kérést, de ugyanakkor nem hivatalosan közölték, hogy Székelyudvarhelyen hasonló kérdésekben (az elektronikus média mûködésében) csak 20 százalékban tudja illetékességét biztosítani az Audiovizuális Tanács, mert nyolcvan százalékban Verestóy Attila szenátortól függ minden.Sajtótájékoztatóján a Digitál 3 Rt. elnöke, Ferenczy Károly azt is elmondta, hogy eladták a kábelhálózatot egy VCP nevû, amerikai tulajdonban lévô cégnek, melyre azért kellett sor kerüljön, mivel a Digitál a hamarosan kötelezô kábelhálózat-cserét nem tudná megoldani a magas költségek miatt. Arról az elnök nem beszélt, hogy ez az adás-vétel milyen hatással lehet a most még "csak" 3,8 dolláros elôfizetôi díjra.
SZÔKE László
Két egymásnak ellentmondó tényrôl hallhattunk múlt szerdán, a Digital 3 Televízió sajtótájékoztatóján.
Elôször arról tájékoztatott Fe-renczy Károly, a részvénytársaság igazgatótanácsának elnöke, hogy azért kell több mint 70. 000 lejt fizetni a televízió szolgáltatásaiért havonta, mert drága a rendszer karbantartása, drága a helyi stúdió és csatorna fenntartása. Az elnök úr szerint egy kereskedelmi társaság nem engedheti meg magának, hogy a költségeit ne számolja bele a havidíjba, tehát fizessék meg az elôfizetôk a stúdiófenntartás nagy költségeit (többek között ezért sem kaphatnak kedvezményt a nyugdíjasok).Ugyanennek a sajtótájékoztatónak a végén viszont arról számolt be Ferenczy Károly, hogy a pénzt hozó kábelrendszert eladja a részvénytársaság, de megtartja a stúdiót és a helyi csatornát, amelynek költségeit nem vállalhatja fel egy kereskedelmi társaság.Ismerik a történetet a kereskedôrôl, akinek a veszteséges üzlete azért nem bukott meg, mert szombat-vasárnap zárva tartott?
Gergely Andor
Bevált az UdvarhelySzék elôválasztási jóslata:
Az április 30-i elôválasztások eredményeit hétfôn tette közzé a helyi RMDSZ. Az udvarhelyi szavazatra jogosultak alig 10-12 százaléka vett részt az elôvoksoláson, ami 31.000-bôl 3839 szavazót jelentett.
A leadott voksokból a helyi tanácsosi lista esetében 380, míg a megyei önkormányzati képviselôknél 279 volt érvénytelen.A közzétett eredmények szerint listavezetô Balázs Piroska és Dombi Dezsô, majd a nyolcadik helyig a helyi RMDSZ- tisztségviselôk következnek: Bondor István, Bunta Levente, Ványolós István, Sófalvi László, Ladányi László. Albert András, az Infopress Rt. igazgatója, az Udvarhelyi Híradó tulajdonosa a nyolcadik helyre került, ôt követi Bálint Miklós, Incze Zoltán, Iszlai József, valamint Magyari Dénes. Körülbelül ennyien számíthatnak a bejutásra, amennyiben az 1996-os RMDSZ-listára leadott szavazatok számát vesszük figyelembe. Érdekes, hogy Gyöngyössy Judit és Dobai Tibor csak a lista póthelyeire kerültek, azaz a 22. és 23. helyre.A megyei tanácsosok RMDSZ- es jelöltlistáján Kolumbán Gábor vezet jelentôs szavazattöbbséggel, akit Bunta Levente és Sófalvi László követ. Haáz Sándor és Lôrincz György a 4. és 5. helyre csúszott, ami csak akkor biztos bejutó hely, ha Bunta és Sófalvi a megyei jelöltlistáról visszalép, hiszen ôk a helyi jelöltlistán is bejutó helyeken szerepelnek.Bevált az UdvarhelySzék elôválasztási jóslata: a bejutó helyek nagy részét a helyi és a széki RMDSZ tisztségviselôi szerezték meg.
szl
Az ünnepélyes ülést rendhagyó módon a Magyar Himnusz elôadásával kezdték, majd városunk polgármestere, Szász Jenô köszöntôbeszédével folytatták. A polgármester hangsúlyozta az anyaországi és erdélyi települések közötti testvérvárosi szerzôdés fontosságát, majd rámutatott: nem véletlen, hogy Tatabányára esett a választás, hiszen az együttmûködési folyamat már a MÜTF alapításakor megkezdôdött. Ezzel a szerzôdéssel folytatni kell a megkezdett programokat, ugyanakkor egyéb területeken is (például a kultúra területén) is együttmûködést kell foganatosítani. Nemcsak az intézmények, a hivatalok között kell fenntartani a kapcsolatot, hanem a személyek közötti baráti kapcsolatok kialakítása is lényeges - hangsúlyozta a polgármester.Bencsik János, Tatabánya polgármestere rámutatott: nemcsak az együttmûködés a cél, hanem az anyanemzet erôsítése, illetve egységesítése. A két település közötti kapcsolat akkor lesz mûködôképes, hogyha a közösség polgárai "biztosítják az alapanyagot", a két testület dolga, hogy hivatalosan, aláírással szentesíti az együttmûködést. Az elöljárók beszéde után a testvérvárosi szerzôdés ünnepélyes aláírása következett, majd a Székely Dalegylet adott elô mûsort Kovács László karnagy vezényletével. Az ünnepség záró momentumaként az anyaországi vendégek és a helyi tanácsosok közösen énekelték el a Székely Himnuszt.
SZ. E.
Az áprilisi tanácsülés második napirendi pontja a Polgármesteri Hivatal 1999-es évi költségvetési beszámolójának kielemzése volt. A tanácsosok véleménye megoszlott a különbözô kérdésekben, az ülést érezhetôen belengte a választási kampány hangulata. Egyes önkormányzati képviselôk kifogásolták, hogy olyan kérdésekre nem kaptak egyértelmû választ, mint a Mûvelôdési Ház, a tánccsoport, a Múzeum, illetve a városi könyvtár tevékenysége. Felmerült az is, hogy szociális téren csökkentek a kiadások, annak ellenére, hogy a 67-es törvény lehetôséget biztosít arra, hogy több rászorulót támogassanak, mindössze 2 milliárd lejt költöttek erre a célra. Szász Jenô polgármester elmondta, hogy a szociális keretre szánt 4 milliárd lejbôl vásárolták meg a Tectum épületet, amely 2 milliárdba került. Arra a kérdésre, hogy a kereskedelmi felületek eladását miért a kevésbé népszerû Adevârul Harghitei napilapban hirdették meg, a polgármester elmondta, hogy törvény szabályozza, hogy azt legalább megyei rangú lapban kell megtenni. Vita tárgyát képezte, hogy még mindig nincs megkötve a szerzôdés a városi szemétszállító céggel, a téma kapcsán felmerült az a kérdés is, hogy mennyire van ebbe beleszólása a Hargita Megyei Prefektúrának. Romfeld Mária Magdolna fôtitkár nem engedélyezte a húsz évre érvényes szerzôdés megkötését a szemétszállító céggel - mutatott rá Szász Jenô polgármester. Lakásépítésre 800 millió lej körüli összeget költöttek a tavaly, csatornázásra 768 milliót, míg az épületek festésére 790 milliót. A SZINFO ifjúsági és információs iroda költsége 278 millió lej volt. Szóba került még a Szejkefürdôi, valamint a városi strand bérlésének helyzete, valamint az útjavítási munkálatok kérdése.
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
Alig jelent meg a helyhatósági választások törvényének apróbb módosítása, alig született meg a politikai pártok közti egyezmény a kampány lefolyásáról, pontosabban arról, hogy nem "ajánlják" - a Nagy Románia Párt persze kivétel - az úgynevezett negatív kampányt, kerülik a befeketítô eljárásokat, nos Székelyudvarhelyen hamar kirohant sajtótájékoztatóján a helyi Digital 3 Televízió RT. elnöke Szász Jenô polgármester ellen, amiért az egyik lakossági fórumon a Mûvelôdési Házban, a lakók szóba hozták, hogy igen drága a kábel TV havi díja. Egyébként az udvarhelyi nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete, az Idôsek Helyi Tanácsa a sajtóban is megfogalmazta ezzel kapcsolatos óhaját, éppen ezért sok városlakó megütközött a fent említett részvénytársaság elnökének a nagy nyilvánosság elôtt gyakorolt stílusán, fôként kijelentéseinek utolsó mondatán, mely szerint Szász Jenô a televíziót megvásárló amerikai céget tanítsa meg piacgazdálkodásra, arra hogy miként kell egy szolgáltatás árát kialakítani, de siessen, mert valószínûleg csak egy hónapja van még erre - mondta Ferenczy Károly elnök. Az egy hónap a helyhatósági választások idôpontjával van összefüggésben.A krónikás nem kíván egyetlen szót sem hozzáfûzni a piacgazdaság szabályaihoz. Azt azonban legyen szabad megkérdeznie: hogy kerül a csizma az asztalra? Avagy választási, jobban mondva lejáratási kampányba kezdett a "semleges" televízió elnöke is?!
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
A sepsiszentgyörgyi Mercurius Gazdaságfejlesztô Szervezet április 27-én, csütörtökön tartotta a Karrierbörze 2000 elnevezésû fórumot, diplomások és egyetemisták részére. A karrierbörze délelôtt 10 órakor kezdôdött a Városháza dísztermében, majd 11.30-tól a témához kapcsolódó elôadássorozattal folytatódott.A szervezet 1996-ban alakult, a Brassó- Kovászna-Hargita-Maros megyék alkotta régióban élô egyetemisták és fiatal diplomások kezdeményezésére. Tevékenységében a következô programok szerepelnek: karrierbörzék, képzési és tájékoztatási programok, gazdaságfejlesztési-, valamint kutatási programok szervezése. A fórum lehetôséget teremt arra, hogy a diplomások és egyetemisták személyesen találkozhassanak az állást ajánló vállalatok vezetôivel. A rendezvény szervezôje Tóth Sándor, kérdésünkre elmondta, annak ellenére, hogy Udvarhelyen elsô alkalommal került megrendezésre a karrierbörze, sikeresnek lehet mondani, bár több résztvevôre számítottak. Összesen 15 cég képviselôje jelent meg, és mintegy 100-120 érdeklôdô. Az alábbi munkakörök betöltésére vártak jelentkezôket: közgazdász, építészmérnök, jogász, kémikus, gépészmérnök stb. A rendezvény végén a szervezô elmondta, hogy egyelôre nincsenek arra vonatkozó adatok, hogy hány személynek sikerült állást találnia, az azonban biztos, hogy több érdeklôdôt is visszahívtak interjúra a különbözô cégek képviselôi.Az állásbörzét követôen Székelyföld fejlesztési szükségleteirôl tartott elôadást Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A bevezetôben elmondta, hogy a Tusnádfürdôn megrendezett, Székelyföld 2000 elnevezésû konferencián is felvetôdött annak a kérdése, hogy a kulturális térség hogyan tud részt venni a regionális fejlesztési folyamatokban. Hangsúlyozta, hogy térségünkben az utóbbi idôben nagy fejlôdési potencia észlelhetô, ugyanakkor Székelyföld sajátossága, hogy fejlôdési potenciája együtt jár a hagyományok által hordozott értékek érvényesítésével, melynek együttesen társadalom-szervezési ereje van. Székelyföld fejlôdése két irányba bontakozott ki: a hagyományos iparágak (faipar, állattenyésztés, mezôgazdaság stb.) továbbfejlesztése, illetve a magas technológiai, fejlesztési ágazatok (számítógép, nyomdaipar stb.) fejlesztése. Az elnök hangsúlyozta, hogy mindkét ágazatot versenyképessé kell tenni, s bár az utóbbi jelenléte egyelôre alacsony, fejlôdési dinamikája magas. A globális gazdaságban versenyképes munkaerôt kell biztosítani, romániai, illetve európai szinten. Az önkormányzatok számára Székelyföldön többlet feladatot jelent a humán-erôforrás fejlesztése, olyan intézmények fenntartása, amelyek a humán erôforrás-képzését segítik elô. Ennek a tevékenységnek a támogatásában hiányzik az üzleti szféra bekapcsolódása - összegezte.Dr Tonk Sándor, a Sapientia Alapítvány elnöke Erdély képzési stratégiájáról tartott elôadást, az erdélyi magyar magánegyetem fontosságát taglalta. Bár az állami magyar nyelvû felsôoktatási intézményrôl sem szabad lemondani, az induló magánegyetem is az erdélyi magyarság érdekeit fogja szolgálni - hangsúlyozta. Terveik szerint ôsztôl elindítják azokat a magyar nyelvû karokat, amelyek megfelelnek a román akkreditációs törvényeknek. A "szellemi centrum" fenntartása érdekében az intézmény központja Kolozsváron lesz, pillérei azonban a Székelyföldtôl a Partiumig megtalálhatók lesznek. Az egyetem fontossága nemcsak a szellemiekben rejlik, gazdasági húzóerô is egyaránt. Az alapítvány elnöke biztosította a jelenlévôket arról, hogy szervezetük mindent megtesz annak érdekében, hogy ôsztôl beindulhassanak a magyar nyelvû karok, hogy minél elôbb megkezdôdhessen a humán erôforrás kiképzése.Az Oktatási Minisztérium munkatársa, dr. Kozma László kijelentette: többféle szinten, többféle tudást kell biztosítani annak érdekében, hogy a diákok itt találják meg boldogulásukat. Az átképzési lehetôségekre nagyobb hangsúlyt kell fordítani, ugyanakkor a gyakorlati képességek is számítanak, nem elég a diploma felmutatása - összegezte.
Szász Emese
Az elôzô részben említettük, hogy a lakosságnak csak egy része jövedelem-termelô, ezért a direkt adók nagyrészét (jövedelem és vagyonadó) ôk kell viseljék, miközben az indirekt adók mindenkit érintenek a fogyasztott javak és szolgáltatások árain keresztül.Nem logikus és morális, hogy az inaktív lakosság vegyen át azokból az adóterhekbôl, amelyeket az aktív és foglalkoztatott lakosság kellene viseljen. Ha mégis ez történik, fejre állítjuk Smith elsô törvényét, mely kimondja, hogy az adókat egységesen kell kivetni az ország minden lakosára jövedelmüktôl függôen.
Hogyan állítottuk fejre Smith törvényét?
A Román Nemzeti Bank 1998-as jelentése alapján Románia összlakossága 22.489.000 fô, ebbôl foglalkoztatott 8.469.000 lakos, nem foglalkoztatott 13.840.000. Ugyanebbôl a jelentésbôl és a Statisztikai Bizottság 1996-1998-as jelentéseibôl kitûnik, hogy az országos költségvetési (állami+helyi) bevételek és a GDP (Nemzeti Bruttó Össztermék) aránya 22,32%, ami azt jelenti, hogy túlzás azt állítani, hogy Romániában az adóteher szélsôségesen nagy. Néhány adat: az országos költségvetés jövedelmein belül az adóhányad az 1996-os 90,05%-ról 1998-ra 85,59%-ra esett viszsza; az 1996-os a 90,05%-ból 46,67% direkt adó (ezen belül fizetési adó - impozit pe salarii- 30,93%), indirekt adóbevétel pedig 42,38%; 1998-ra az arányok jelentôsen módosulnak, az ekkori 85,59% összetevôi - direkt adó 34,60% (ebbôl 19,96% fizetési adó), indirekt adó 50,99%. A számokat elemezve látható, hogy a direkt adóbevételek messze a normálisnak tekinthetô szint alatt vannak, az adóteher mértékét pedig tudatosan (lásd Elnöki Program, 1996: Most Romániáért, 10. oldal 17. sor) vitték át az inaktív lakosságra (nyugdíjasok, háztartásban dolgozók, gyerekek, tanulók, egyetemisták, sorkatonák stb.) az ÁFA, a fogyasztási adó (accize) és más olyan adók növelésével, melyeket mindenkinek fizetni kell.Hogy jobban megértsük az ide vezetô utat, meg kell említenünk a Ciorbea kormány azon intézkedését, hogy egy 1998 eleji sürgôsségi kormányrendelettel 60%-ról 40%- ra csökkentette a legnagyobb fizetési adókulcsot. Az adóteher ilyen arányú csökkentése az 1998-as országos költségvetésnek 15.000 milliárdos lyukat jelentett (ahogy Ciumara akkori pénzügyminiszter fogalmazott) és veszélyeztette a költségvetésiek fizetéseit is. Megoldás: ezt a lyukat az ÁFA és a fogyasztási adó növelésével pótolták.Ezzel az "adóreformmal" Ciorbea úrnak sikerült megajándékoznia a szemléltetés kedvéért minden 10 millió feletti keresettel rendelkezôt 2 millió lej többletkeresettel, másrészt minden keresettel rendelkezôt 666.075 lej/év adóteherrel, ami egy háromszemélyes egykeresôs család esetében 222.025 lej/év/egyént jelent függetlenül attól, hogy a jövedelem 500.000 lej vagy 10.000.000 lej havonta.Most is a szegény húzza az igát A nagy adókulcsok csökkentésével és valószínûleg még más, sajtóval nem közölt intézkedések hatására (mint amilyen az adóelengedés és adócsalás) a direkt adók hányada az 1997-es 48,99%-ról 1998-ban 34,60%-t tett ki. Normális esetben a fizetések teszik ki az újraelosztott GDP 60-70%-t, így természetes lenne, hogy ezekbôl származzon a legtöbb költségvetési jövedelem. Mivel Romániában minden fordítva van, így magyarázható, hogy a fizetési adóból származó költségvetési bevételek csak a GDP 4,46%-t, a költségvetési bevételeknek pedig a 19,96%-t teszik ki, holott ez utóbbinak 30- 40%-át kellene. A tôkejövedelmek a GDP 30-40%-át teszik ki, az ebbôl származó költségvetési bevétel viszont csak a GDP 3,27%-át, ami a költségvetés 14,64%-át jelenti.És újra, a fenti tények ellenére, megváltoztatták az ÁFA-törvényt egységesítve az ÁFA-kulcsot nagyrészt "felfelé" és csökkentve a profitadót 38%-ról 25%-ra. Ez az ÁFA növelés egy újabb drágulási hullámot indít el, amely a lakosság nagyrészét fôleg az alapellátások miatt érinti (élelmiszer, gyógyszer, energia stb.)Teljesen érthetô tehát, hogy az ország kisjövedelmû vagy jövedelemnélküli lakosai kétkedôek és elégedetlenek, mivel az utóbbi években megtanulták, hogy az indirekt adók növekedését az árak és tarifák növekedése követte. (.....)A jogállam nem jobboldalit jelent, ahogy azt sokan hiszik, többek között azért sem, mivel ez utóbbi úgy osztja újra a nemzeti jövedelmet az adókon keresztül, hogy elônyös adózással csak a gazdagokat segíti, hogy még gazdagabbá váljanak, miközben a szegények még szegényebbé válnak.Robert Reich, az elsô Clinton kormányzat munkaügyi minisztere így ír 1991-ben: "miközben a határok egyre átjárhatóbbak gazdasági szempontból a gazdag polgárok, azért, hogy még jobban meggazdagodjanak a nemzetközi piacokon, hajlamosak megfeledkezni állampolgári lojalitásukról (adóikat kimentve -szerk.) és így megpróbálnak elhatárolódni szerencsétlenebb sorstársaiktól. Romániában az 1998-as és 1999-es év nagy porverése a direkt adók csökkentése körül úgy tûnik, ezt szolgálja.Remes úr megtanulta, hogy problémáit az indirekt adók növelésével oldja meg, melyeket mindenkinek fizetni kell, vagyis az AVAB (Banki Aktívákat Értékesítô Ügynökség - Bancorex, és Agrobank behajthatatlan hitelei) fônökének ugyanúgy a maga 60 milliós fizetésével, mint a miniszternek a maga 10-12 milliósával, mint a munkásnak a maga 700.000-vel vagy a nyugdíjasnak a maga 400.000-vel (a dolog nyitja ott van, hogy a 10-12 milliós fizetést, bár többet fogyaszt, így több ÁFÁ-t fizet, nem ugyanúgy terheli az adó, mint a kisfizetésût, aki alapvetô cikkek fogyasztását kényszerül normális biológiai igényei alá csökkenteni a nagy ÁFA miatt - szerk.) Egy ilyen megoldásnak semmi köze az ország nagyjainak az Alkotmányra tett esküjével, hisz az Alkotmány kimondja: 1. Románia demokratikus és szociális jogállam (az Alkotmány elsô cikkelye) 2. Az állam kötelezve van olyan gazdasági és szociális intézkedéseket hozni, melyek biztosítják állampolgárai decens életszínvonalát (az Alkotmány 43-ik cikkelye második bekezdés) 3. Az államnak biztosítania kell azokat a körülményeket, melyek az életszínvonal emelkedéséhez vezetnek (az Alkotmány 134 cikkelye, második bekezdés f. pontja).Dionysus Fota (Németország) /Adevârul Economic
Fota úr téved abban, hogy a fizetések részarányát a GDP-n belül igen magasra teszi. Ez igaz lehet Németországban, de nem Romániában, ahol bár az 1998-as Nemzeti Bankos jelentés 8.469.000 aktív népességet ír a fizetést kapók és ez után adózók száma az 1989 évi 8 millióról 1999-re 4,5 millióra csökkent. Hova lett a többi? Kedvezményes nyugdíj, munkanélküli segély, társadalmi pótlék és ami az eddigi mindhárom kategóriára is érvényes a feketemunka. A feketegazdaságban óriási profitok is keletkeznek. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a lakosság fele falun él, és jövedelmei után majdhogynem semmilyen adót nem fizet. Ne feledjük, hogy mikor a GDP-t számolják, beleveszik a feketegazdaságot is, mikor viszont adózunk, akkor csak a legálisan dolgozókat tudják biztosra megfogni. Mivel az állam nem tudja mert/vagy nem akarja a feketegazdaság mértékét csökkenteni, a következôképpen spekulál: felemelem az indirekt adókat, azt legalább mindenki fizeti, a feketegazdaságból élô is. Hadd szögezzem le: ez utóbbi spekuláció, ha igaz, semmivel sem menti fel a kormányzatot a fenti cikkben leírtakat illetôen. Hogy a feketegazdaság milyen nagy, arra Bara Gyula, volt munkaügyis államtitkár mondott egy számítási módszert: számoljuk össze az összes legálisan nyert jövedelmet (ami után adóznak), és hasonlítsuk össze az üzletekbôl elfogyott árukészlettel. Pontos számra nem emlékszem, de az arány kb. 1: 1,3 volt.
Az 1900-as évek polgári törvénykezésének reformja vezette be hazánk jogrendszerébe, a ma is létezô elnöki rendelvényt.Polgári eljárási törvénykönyvünk szabályozza, és ma is gyakran használatos jogintézmény. Amint elnevezésébôl is kitûnik, olyan bírósági ítéletrôl van szó, amelyet SÜRGÔS esetekben hoznak.A polgári eljárási törvénykönyv szabályozza azon eseteket, amikor a bíróságtól ilyen jellegû ítélet meghozatalát lehet kérni.Elsô jellemzôje a sürgôsség. Példaként említem valamelyik szülô a másik szülôt, illetve kiskorú gyerekeit a közös lakhelyrôl kizavarja. A kizavart szülô kiskorú gyerekeivel a szomszédoknál vagy jobb esetben a szülôknél húzódik meg. Ilyen és ehhez hasonló esetekben van lehetôség az elnöki rendelvénnyel történô azonnali visszahelyezésre.Ezen kívül még jellemzôje az elnöki rendelvénynek, hogy nem tárgyalják érdemben az ügyet.Az elnöki rendelvénynek idôleges jellege van és végrehajtható. Ez a jellegzetessége pontosan ennek természetébôl, illetôleg jellegébôl adódik, egy sürgôs esetben meghozott ítéletnek akkor van értelme és foganatja, ha azt nagyon gyorsan végre is lehet hajtani, tehát a jogosultat visszahelyezik megsértett jogaiba.Vannak olyan nagyon sürgôs esetek, amikor az alperest meg sem idézik a tárgyalásra, pontosan annak sürgôs jellege miatt. Példaként említem: amikor egy kisgyereket, akit még anyatejjel táplálnak elviszi az apa, ilyen esetben a sürgôs jelleg nagyon gyors beavatkozást igényel, ugyanis a kisgyerek élete forog veszélyben.Az elnöki rendelvények nem jogerôsek, ennek ellenére végrehajthatók. Ezen jellegük a törvénybôl fakad, és errôl nem kell a bírónak rendelkeznie. Nem kell végrehajtási záradékkal ellátni, enélkül is végrehajthatók.Az ilyen jellegû kérések bármikor átalakíthatók közjog szerinti kérésekké. Akkor viszont már nem beszélhetünk elnöki rendelvényrôl és nem az eljárási törvénykönyv erre vonatkozó szabályzói érvényesek, hanem a közjog szerinti szakaszok.Az elnöki rendelvénynek a jellegét meg kell indokolnia a kérelmezônek és a bíróságnak is.Ez a jogintézmény bizonyos esetekben nagyon jó szolgálatot tehet a rászorulónak.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Tamási Gábor a nagy székely író, Tamási Áron unokatestvére, 1979-ben, háromszori sikertelen szökési kísérlet után, hivatalosan is elhagyhatta Romániát, és háromgyerekes családjával az AEÁ-ba vándorolt egy jobb élet reményében. 16 év után hazatelepült Székelyföldre, akárcsak Áron rokona a nagy utazás után. Jelenleg hármas állampolgársággal rendelkezik, és ezt meg is szeretné tartani.
Véleménye szerint itt még olyan a helyzet, hogy az embernek muszáj egy hidat hagynia maga után, hogy ha szakad a kötél, akkor lehessen menekülni.
— Szíve szerint Ön amerikai, román, magyar vagy székely?
— A válaszom egyszerû. Ha hadba szólítanának, az USA-ért fognék fegyvert, de a Székelyföld számomra a szülôföld, ez az, ami hazahozott. Hazáról viszont nemigen lehet beszélni. Sajnos, megválasztott vezetôink nem abba az irányba mennek, hogy mi székelyek, magyarok érezzük, az a föld a hazánk is. Nem beszélve a szélsôségesekkel és kommunista csökevénybôl visszamaradt bolsevista beállítottságú román kormányról.
— Mivel foglalkozott kivándorlása elôtt, és miért hagyta itt a szülôföldet?
— Mint autószerelô-inas kezdtem el dolgozni az ‘50-es években, onnan mentem katonának. A leszerelésem után Auschwitzba kerültem egy horgonyzó mûhelybe, majd késôbb sofôr lettem. A ‘70-es években Fábián igazgató a Matricagyárhoz hívott. Elküldtek mesteriskolába, egy évet gyúrtam le. Nem voltam párttag, ezért háttérbe szorítottak, és egy kommunista fômérnök a szemembe vágta, hogy sem belôlem, sem a gyerekeimbôl sose lesz semmi. Ekkor telt be a pohár, és elhatároztam, hogy elviszem a gyerekeimet oda, ahol nem azt nézik, hogy kik vagyunk, hanem azt, hogy mit tudunk. Most boldogan mondhatom, a fiam doktorált ember, robot-agy szakértô a NASA-nál.
— Mikor hagyta el az országot?
— Háromszori sikertelen szökési kísérlet után, ‘79-ben hivatalosan hagytam el Romániát.
— Mivel foglalkozott Amerikában?
— A nyelvismeret hiánya miatt az elsô három év nagyon nehéz volt. Elsô munkám egy négyórás fûnyírás volt, amellyel 16 dollárt kerestem. A Szent Márk nevû hitközösség fogadott be, és szerzett munkát nekem a General Electric-nél.
— Hogyan alapozta meg anyagi jólétét?
— Az év 365 napjából 364-et dolgoztam. Karácsony elsô napján meg is kértek, hogy hagyjam abba. Az AEÁ-ban öt év szükséges ahhoz, hogy valaki állampolgárságot kaphasson. Minket már az 5 év lejárta elôtt ennek felvételére ajánlottak.
— Milyenek az ottani életkörülmények?
— Az amerikai életstílus nagyon egyedi, semmivel sem lehet összehasonlítani. Másszóval: a szabadságot csak Amerikában érzi igazán az ember. Nincsenek kertek, kapuk, mindenki szabad, nyílt, kivéve a nagy metropoliszokat, ahol az emberiség kloákája található. Ez tele van söpredék emberekkel, még szerencse, hogy a fegyver - amit bárki szabadon viselhet - fékezi olykor-olykor az indulatokat.A munkahelyen az ablakok két méter fölött vannak elhelyezve, hogy ne lehessen kilátni, ne zavarja az embert a külvilág belsô tevékenysége közben. Nincs dohányzás, nagy a pontosság és másodszori késés után azonnal menesztik az embert. Aki be tud illeszkedni ebbe a realitásba, az nagyon gyorsan halad elôre. Kétkezi munkával ott is csak úgy lehet meggazdagodni, hogy a fizetésbôl félretett összegbôl az ember részvényeket, pénzt, ígérettel kecsegtetô értékpapírokat vásárol. Így lehet feljutni oda, ahova nekem is sikerült.
— Ön ott három választást élt át. Mi jellemzi az ottani választásokat?
— Az emberek kevés százalékát érdekli a választás. Mindenkinek van egy életcélja, és mivel nincs infláció, az emberek terveik eléréséért küzdenek. Téves a felfogás, miszerint Bill Clinton nagyon jó elnök, ô egy átlagelnök. Az utóbbi idôk egyik gyenge elnöke Carter volt, aztán jött Ronald Reagan, akit zsidó pénzügyminisztere tett naggyá. Reagan nyolc évig volt a Fehér Ház ura. Ôt Bush követte, és az ô második ciklusi megválasztását az húzta át, hogy nem tudta Bagdad hírhedt urát "leültetni". Amerikában két nagy párt van: a demokrata és a republikánus. A demokrata mindig a gazdagot pártolja, a másik azért harcol, hogy pénzt adjanak a dologtalanoknak, a tekergôknek, a kábítósoknak. Sokan neheztelik, ha a gazdagoknak kedvezményt adnak. A gazdag embernek azért kell ott kedvezmény, hogy új munkahelyeket teremtsen.
— Mióta itthon tartózkodik, nyomon követi-e a hazai politikai életet?
— Erôs a gyomrom, kíváncsi vagyok, hogy mennyit bírok ki. Sajnos, már kezdtem megcsömörölni az itteni politikától, a vezetéstôl, hisz az elnök maga mondja, hogy az egész kormány korrupt társaság, akkor ez nem egyéb, mint káosz. Ami következik, az sem kecsegtet jobb kilátással, mert itt mindenki "a húsos fazék körül tülekedik".
— Ön szerint ki lesz nálunk az új elnök?
— Szerintem Iliescu lesz, ugyanis a nép annyira félre van vezetve, hogy rá fognak szavazni. Az elôzô választásokon Constantinescut Erdély szavazói juttatták az elnöki székbe. Bárki is lesz az új elnök, a magyaroknak nincs mit keresniük a kormányban, mert, ha részt vállalnak a kormányzásban, akkor a Nyugat úgy látja, hogy itt minden rendben van. Ha viszont az ember nincs a kormányba, mint kisebbségi, jobban felfigyelnek rá, mint Amerikában az indiánokra vagy más kisebbségekre.
— Az Ön itthonléte valóban több, mint látogatás?
— Végleg hazajöttem, repatriáltam.
— Romániai értelemben igen, amerikai szinthez mérve közepesen vagyok gazdag.
— Tervemben volt egy öregotthont építeni, 30-40 ember számára, teljes ellátással.
— Egyszerû az oka. Fenyéden, ahol építkezem, ajánlottam a helyi katolikus egyház papjának, hogy 50 évre adjanak bérbe egy részt az egyház területébôl az öregotthon felépítésére. Én felépítettem volna, s majd a bérleti szerzôdés lejárta után átszállt volna az egyházra. Ebbe nem mentek bele. A másik ok az ország gazdasági bizonytalansága. Elég sok pénzem elvitte már a szentpáli tejgyár, egy konstancai konfekciógyár és a Demeter- mosoda. Meggyôzôdtem, hogy itt minden a nyugati befektetôk zsebeinek ürítésére megy ki. Közelebbi terveim közt szerepel egy üvegház építése rózsatermesztés céljára és egy kis halastó. Fájó, hogy itt a törvények miatt két vagy több állampolgárságú személy nem tölthet be semmilyen közhivatali állást.
(Az interjú a Príma Rádióban hangzott el.)
Lejegyezte:
Péter Attila
Temesvárott nemrégiben emlékeztek az úgynevezett romániai forradalom tizedik évfordulójára, amit Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egy évtizeddel ezelôtti megalakítását ünneplô nagyszabású rendezvények követtek.
De van-e oka az ünneplésre a romániai magyarságnak, s miként tölti be érdekvédelmi küldetését az RMDSZ jelenlegi vezetôsége? Ezekre a kérdésekre válaszol Katona Ádám fôiskolai tanár, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) alapító elnöke. Katona Ádám nemrégiben több nemzeti elkötelezettségû budapesti politikussal és politikai szakértôvel tanácskozott az elmúlt évtizedben az utódállamokban élô testvéreinket érintô eredményekrôl, kudarcokról és megoldásokra váró feladatokról. Továbbá egy nagy visszhangot ki-váltó interjút adott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság mûsorának, amely március 5-én került sugárzásra. Meg kell jegyezni, hogy az RMDSZ kudarcai és csôdpolitikája elleni tiltakozásul a Katona Ádám vezette EMK nem vett részt a szövetség tizedik születésnapjának ünnepségein. A székelyudvarhelyi politikus a Magyar Fórumnak adott interjú elején elmondta: közelmúltbeli megbeszélésein kiderült, hogy Kárpátalján, a Délvidéken, a Felvidéken és Erdélyben a magyarságot mindenütt szinte ugyanazok a megoldatlan problémák nyomasztják.
— Nem sok illúzióval fogadtam az egy évtizeddel ezelôtti, forradalomnak nevezett romániai eseményeket. Pontosabban: a rákövetkezô magyar lelkesedés engem nem kapott el. Mégis, azt kell mondanom, így is csalódás ért, mert az általam reméltnél is jóval kevesebbet sikerült elérnünk. Ma sokkal nagyobb a gazdasági, politikai és erkölcsi csôd köreinkben, mint amire tíz esztendôvel ezelôtt számítottam. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelenlegi csúcsvezetésének egésze sajnos egyre kevésbé magyar- és egyre kevésbé demokrata elkötelezettségû. Közülük többen is az úgynevezett átkosban a Román Kommunista Párt kiszolgálói és haszonélvezôi voltak, akik szövetségünket egyre nyíltabban a demokratikus centralizmus elve szerinti, kézi vezérlésû, s a bukaresti hatalommal kollaboráló párttá kívánják formálni - mondja elöljáróban Katona Ádám.
— Mit tart a romániai magyarság szempontjából a legnagyobb sikertelenségnek?
— Azt, hogy nincs elôrelépés belsô önrendelkezésünk megvalósítása irányába, holott 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály templomban Markó Béla, a mostani szövetségi elnök- és képviselô társai esküt tettek a Kolozsvári Nyilatkozatra, szövetségünk önrendelkezési deklarációjára. Kevésbé közismert, hogy jómagam Székelyudvarhely fôterén 1989. december 22-én több mint húszezer emberrel szavaztattam meg azt a fölhívást, amelyben követeltük, mégpedig az országban elôször, önrendelkezési jogunk biztosítását. Majd 1991 ôszén, a bukaresti kormányválság idején, önrendelkezésünk megvalósítása végett székelyföldi helyi népszavazást kezdeményeztünk az etnikai alapú székelyföldi területi autonómia kérdésérôl. Az RMDSZ akkor illetékes döntéshozó testületének, a Küldöttek Országos Tanácsának kezdeményezésünket többségi szavazással elfogadott határozatát semmibe véve, az RMDSZ labancai elgáncsolták kezdeményezésünket. Tettük az önrendelkezés ügyének, illetve az RMDSZ határozatának nyílt elárulása volt, amelyet szövetségünk azóta sem kért számon tôlük, így például a ma is szenátor, Verestóy Attilától. Nem véletlen, hogy labancaink után - "szélsôségesek"-nek minôsítve -, kiátkozott bennünket a román politika és tömegtájékoztatás. És ennek az úgynevezett agyagfalvi kísérletnek fináléjaként Petre Roman kormánya felvonultatta ellenünk a román hadsereget. Ezután még igen hosszú és göröngyös út vezetett odáig, hogy az 1995-ös kolozsvári RMDSZ-kongresszuson végre sikerült szövetségünk programjába illeszteni az önrendelkezés gyakorlati megvalósításának három formáját: a személyi elvû-, az önkormányzati- és a területi autonómia követelését. Mintegy öt esztendôvel ezelôtt mindegyik utódállamban napirendre került ennek a három autonómia-formának a követelése. A felvidéki és a romániai magyarság politikai képviselôi azonban a kormányba való belépésük során lemondtak az önrendelkezés, nevezetesen a háromszintû autonómia szorgalmazásáról. A Kisantant országainak jelenlegi kormányai, Pozsonytól Bukarestig, a szlovák meg a román úgynevezett demokrata vagy liberális politikai elit (tehát nemcsak a nyíltan nacionalista vagy éppen fasiszta szlovák és román politikusok) elsôrendû követelésként fogalmazták meg a velük koalícióba tartó magyar pártokkal, illetve az RMDSZ-szel szemben az autonómia- igényekrôl való lemondás feltételét. Amíg azonban a felvidéki magyarság vezetôi ezt a szlovák igényt nyilvánosságra is hozták, addig a Markó Béla vezette RMDSZ titkos paktumban mondott le az önrendelkezés követelésérôl. Egyik délvidéki magyar politikus barátomtól tudom, hogy Szlobodán Milosevics szerb elnököt is a hideg rázta, amikor a barátom fölvázolta elôtte a vajdasági magyar nemzeti közösség autonómia-igényét. Az egykori Kisantant különbözô színezetû politikusai egy húron pendülnek, ha az országaikban elnyomott magyarság önrendelkezésérôl hallanak.
— Bizonyítható-e az ön által említett titkos bukaresti paktum megléte?
— A paktum okmányszerû, írásos létét egyelôre nem tudjuk bizonyítani, de az tény, hogy amikor platformunk tagjai, illetve Tôkés László püspök úr, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és a velünk rokonszenvezô Csapó József szenátor idônként fölvetik az autonómia követelésének igényét, az RMDSZ jelenlegi vezetôsége, Markó Béla szövetségi elnök és köre, igencsak ideges lesz, és többnyire választ sem ad fölvetéseikre, fölvetéseinkre. Tavaly novemberben ezért nyílt levélben fordultam Markó Béla szövetségi elnökhöz, hogy terjessze a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (rövidített nevén az SZKT) elé megvitatásra a személyi elvû autonómia statútumát. A személyi elvû autonómia az egész romániai magyarságra vonatkozna, s az elsôsorban a szórványmagyarság megmaradásának ügyét szolgálná. Az sem elhanyagolható tény, hogy a személyi elvû autonómiát a jelenlegi fölállása elôtti román kormány több tagja is elfogadhatónak tartotta. Fölemlítése manapság mégis igen nagy idegességet vált ki az RMDSZ vezetôinek körében. A múlt év novemberében megfogalmazott nyílt levelemre február végéig hiába vártam Markó Béla úr válaszát, s ezért az SZKT legutóbbi, marosvásárhelyi ülésén megszólítottam és megkérdeztem tôle, hogy miért nem ad választ az indítványomra.
— Mivel indokolta Markó Bélának, hogy az SZKT elé kívánja terjeszteni a személyi elvû autonómia statútum-tervezetet?
— Azzal, hogy 1995 óta valamennyiünket kötelez az RMDSZ programja, tehát Markó Béla szövetségi elnököt is a háromszintû autonómia- koncepció valóra váltására, illetve, hogy 1996 januárjától az SZKT máig adós ennek a statútumnak az elfogadásával. Holott ez a statútum- tervezet, amely tartalmazza, hogy tulajdonképpen mit akarunk elérni ezzel a személyi elvû autonómiával, 1996 óta létezik, és az SZKT általi elfogadásra vár. Egyébként az sem titok, hogy Csapó József szenátor nemzetközi, magyarországi és nyugati jogászokkal, illetve a többi utódállam autonomista politikusaival egyeztetve - készítette ezt az autonómia statútum—tervezetet. Ezért kértem Markó elnök úrtól, hogy osszák ki az SZKT tagjainak megvitatás, illetve elfogadás végett. Markó Béla erre a kérésre rendkívül ideges lett, és azzal vádolt hogy álmodozók vagyunk, délibábokat kergetünk, majd rögtön hozzátette: nincs szükség az autonómia- követelés pontos megfogalmazására, mert ôk, mármint az RMDSZ vezetôi az autonómiát megvalósítják a gyakorlatban.
— Meglehetôsen bolsevista magatartás ez az RMDSZ vezetôsége részérôl.
— Én csak kommunista magatartásnak nevezném, márcsak azért is, mert közülük néhányan egészen 1989 decemberéig vállalták annak a Román Kommunista Pártnak a tagságát, amely korábban elhatárolódott a szovjet típusú bolsevizmustól. De hogy kommunisták voltak, az biztos. Hajdu Gyôzô hûséges embereként Markó Béla is vállalta a Ceausescu- féle kommunista párt szolgálatát. Az anyaországi olvasó számára mondom, hogy Hajdu Gyôzô marosvásárhelyi lapszerkesztô az utolsó pillanatig, december 22-éig a magyar Bukarettel kollaborálók vezére volt Romániában. Markó Béla pedig Marosvásárhelyen Hajdu Gyôzô lapjának, az Igaz Szónak alapszervezeti titkára volt a Ceausescu-rendszer legsötétebb korszakában.
— Az Igaz Szó egykori belsô munkatársa, a ma Magyarországon élô Demeter József, éppen a minap mondta nekem, hogy 1989 áprilisában az ô javaslatára választották Markó Bélát a Román Kommunista Párt alapszervezeti titkárává, Borbély István helyett. Demeter elmondása szerint Markó Béla a párttitkári tisztségét egészen Ceausescu bukásáig megôrizte. Az Igaz Szó ma Látó címmel jelenik meg Marosvásárhelyen, s fôszerkesztôje pedig az egykori párttitkár, Markó Béla.
— Számomra nem meglepetés Demeter József mondása Markó Béla párttitkári múltjáról. Éppen ezért mindig kényelmetlen volt hallanom a szövetségi elnök úr nyilvánosság elôtti cáfolatait arról, hogy ô párttitkár lett volna.
— Az RMDSZ VI. kongresszusán, tavaly, Csíkszeredában a szövetség nemzeti elkötelezettségû része megkísérelte leváltani a Markó Béla nevével fémjelzett vezetôséget, de az egzisztenciálisan érdekelt küldöttek meghiúsították a kezdeményezést. Ezek után képes lesz-e az RMDSZ képviselni a romániai magyarság önrendelkezési igényeit?
— Véleményem szerint az RMDSZ képes lenne képviselni és biztosítani a romániai magyarság érdekeit, de ehhez elôbb félre kell állítani a jelenlegi Bukaresttel kollaboráló vezetôséget. Éppen a legutóbbi SZKT ülésen, majd a labanc RMDSZ-személyiségek és a velük egy húron pendülô újságírók körében oly nagy riadalmat keltett Vasárnapi Újságbeli rádióinterjúban vetettem föl az összeférhetetlenség bevezetésének szükségességét, mert az ön által említett csíkszeredai kongresszuson is a szavazati joggal fölruházott, és Markó úrékra szavazó küldöttek java része RMDSZ-alkalmazott volt. Így aztán senki ne csodálkozzon rajta, hogy a küldöttek 61 százaléka nem szavazott a Markó- féle vezetés, a kenyéradója ellen. Ha az összeférhetetlenség elvének alkalmazásával ki tudnánk zárni ezeket az embereket a javaslattevôk, a szavazók és az ellenôrök körébôl, akkor egészen másképpen alakulnának a dolgok az RMDSZ-en belül. Ehhez persze rendkívüli kongresszust kellene összehívni. Nekünk elsôsorban a félretájékoztatott ingadozókat kellene meggyôznünk. Mert nem mindenki népáruló, aki ellenünk szavaz. Az emberek tájékozatlanok, nem ismerik véleményünket, hiszen nekünk nincs sajtónk. A Duna Tv romániai munkatársaitól kezdve az erdélyi írott sajtóig mindenütt a régi elvtársak és kollaboránsok meg a családtagjaik ülnek, mind a mai napig. Szinte szimbolikusan jellemzi a helyzetet, hogy az a Kós Anna, akinek Bukarestbôl az RMDSZ csôdpolitikájáról is tájékoztatnia kellene a Duna Tv nézôit, nemrég örök hûséget esküdött Markó Bélának. Sajátságos helyzetében tárgyilagos, tényszerû tudósításokat Szövetségünk ügyeirôl nemigen várhatunk tôle.
— Mi a véleménye az anyaországban kialakulóban levô státustörvényrôl?
— Az önrendelkezés mellett igen fontosnak tartom az integráció megvalósítását, amelyen az összmagyar érdekek egybehangolását értem. Létfontosságú a jelenlegi magyar országhatárokon kívül élô magyar nemzeti közösségek magyarként megmaradása érdekében az egyetemes magyar önrendelkezés, illetve a teljes fokú magyar nemzeti integráció megteremtése. Ennek az integrációnak a gyakorlatba ültetését az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform által Romániában elsôként követelt ún. kettôs állampolgárság Budapest részérôl való biztosítása jelentené. Valamennyi határokon kívüli magyar, ha igényli, alanyi jogon és gyors meg egész egyszerû ügyintézés lebonyolítását követôen lehessen a Magyar Köztársaság állampolgára. Nem véletlen, hogy Markó Béla és köre, elsôsorban Verestóy Attila RMDSZ- szenátor harsányan tiltakozott a platformunk által meghirdetett kettôs állampolgárság- követelés ellen. Igen elszomorít, hogy a más országokban jól bevált kettôs állampolgárság gyakorlatát Magyarországon egy felemás státustörvénnyel kívánják helyettesíteni.
(Az interjú megjelent a MAGYAR FÓRUM, 2000. április 11-i számában.)
Híradók: 7:00 10:00 12:00 13:00 15:00 17:00 22:00Ébredjen velünk: Hétfôn, csütörtökön és pénteken Gáspáry Istvánnal, Kedden és szerdán Balázs Árpáddal, Szombaton Csog Évával.A reggeli mûsorban kapják meg az Útravaló-t, Ferenczi Éva rovatát.Tudomány mindenkinek - Ferenczi Éva rovata hétfôtôl péntekig 10:15-tôl.Az Irodalom és játék rovatot 12:15-tôl hallgathatják. Kitekintô - Nagy Judit szomszédol minden szombaton 11:30-12:00-ig. Mindezek mellett még mindig mûsoron van valami Más SzabóAttilával hétfôn és csütörtökön 17:15-20:00-ig.A hétvége pénteken kezdôdik. A késôesti interaktív mûsorban elbeszélgethetnek bármirôl ezen a héten Gáspáry Istvánnal és Szôke Lászlóval 22:30-tól. E heti témánk: Járt Ön már a halál torkában?Ifjúsági mûsorok: Kedden Pozitív 17:30 -19:00-ig Szerdán Oxigén 17:30 -19:00-ig.Esti mese hétköznap esténként 19:30-tól.Ha eljött az este, ki ne hagyják a késô esti beszélgetômûsort. Mikrofonközelben. Hétfôtôl csütörtökig, Udvarhely fontos személyiségeirôl tudhatnak meg nem mindennapi információkat. 22:05-kor Gáspáry István ül mikrofon elé a nap vendégével.A fiatalok mellett az idôsekre is gondoltunk, péntekenként 18:05-tôl Nagy Judit szerkeszti-vezeti a Napraforgót, a nyugdíjasok mûsorát.A vallási felekezetek kétszer fél órában szólnak hallgatóinkhoz: szerdán 20:00 és szombaton 9:00 órakor. Továbbra is mûsoron hagytuk a szerkesztett zenés rovatokat.Hétfôn Gáspáry István fújja le a port egy-egy régi lemezrôl a Zeneboltban 16:05-tôl. Szerdán 21:00-tól továbbra is lelkünkhöz Soul a zene és Csizmadia Attila. Aztán jön a péntek esti csúcs, a Magyar Dance Top10 - Fosztó Zoltán mûsora kicsinek-nagynak. Most már másfél órában 21:00-22:30-ig. Attila meg Attila szombat délután 17:00-tól számol el Top 20-ig. Az örökzöld melódiák kedvelôit vasárnap délután 17:05-tôl Fosztó Zoltán várja rádióközelbe.Interaktív mûsoraink a 218 112 -es telefonszámon hívhatók.
1980. április 20-án villámcsapásként ért a megrendítô hír, hogy váratlanul elhunyt dr. Borbáth Károly tanár, tudományos kutató. A fájdalmas búcsútól a televízió és a rádió akkori magyar nyelvû mûsorai elzárkóztak.
Akadtak "óvatos" személyek, akik temetésén sem vettek részt. Tisztelet Szabó Gyulának, Czegô Zoltánnak és Cseke Péternek, akik az Utunk, Megyei Tükör, illetve a Mûvelôdés hasábjain megemlékeztek népünk jeles személyiségének haláláról.Dr. Borbáth Károly 1931. január 13-án született az erdôvidéki nagyközségben, Vargyason. Az elemi iskolát itt végzi el, és már akkor kitûnik rendkívüli értelmi képességeivel.1942 szeptemberében a székelykeresztúri gimnázium tehetségkutató tesztlapjai között az övé is megállja helyét. Itt folytatja tanulmányait, 1950-ben középiskolai tanulmányai befejeztével sikeresen felvételizik a Bolyai Tudományegyetem történelem fakultására. A II. évfolyamtól átmegy a Babes Tudományegyetemre, és itt fejezi be tanulmányait. 1954. október 15. és 1958. június 5. között Leningrádban aspirantúrát végez és megkapja a történelemtudományok kandidátusa címet. Doktori értekezésének témája a székelyek eredete.1958. október 14-tôl lektornak nevezik ki a Babes-Bolyai Tudományegyetemre. A történészek és filológusok több nemzedéke gyôzôdhet meg nagy tudásáról, emberségérôl és szerénységérôl. 1968. október 1-tôl félreállítják, mert tudományos munkásságát nem hajlandó alárendelni és magát elkötelezni a rendszer történelemhamisító politikájának. "Hivatalból áthelyezik" Nagyenyedre, a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárba. Mint fôkönyvtáros, tisztviselôi fizetést kap, de nem csügged el, és nem lankad kutatói munkája. Közel kilenc évig hagyják békén ebben a munkakörben. A feje fölött egyre sûrûsödnek a sötét felhôk. A belügyesek mind gyakrabban zaklatják, figyelik, rágalmazzák, hamis nyilatkozatokra kényszerítenek diákokat ellene. Sikerül céljukat elérni: a Babes- Bolyai Tudományegyetem 1977. szeptember 19-tôl felbontja munkaszerzôdését. Ezután Torockó- remetére kerül, történelmet tanít V-VIII. osztályos tanulóknak, azzal a "tanáccsal", hogy "úgy tanítsa, ahogyan a tankönyvben és nem úgy, ahogy a fejében van." Nemsokára Vargyason megüresedik a történelem katedra. Örömmel fogadtam a tanár urat, arra gondolva, hogy ha már a sors alacsonyabb fokú iskolába kényszerítette, legalább szülôfaluja gyermekeit oktassa. Akadt tanfelügyelô, aki meg is kérdezte tôlem, hogy nem féltem a karrieremet, hogy egy "megbélyegzett embert" elfogadok? Az iskola jó hírnévnek örvendett és ebben sokan az én felemelkedési szándékomat feltételezték, pedig lelkes munkatársaimmal "csak" a falu szellemi felemelésén szorgoskodtam. Ezt a munkát értékelte Borbáth Károly is, és lelkesen mellénk állt. Az ô segítségével szerveztük a megyei és országjáró tanulmányi kirándulásokat, amelyek maradandó nyomot hagytak volt növendékeink lelkében.A vakációkat Kolozsváron töltötte. Felkereste barátai, ismerôseit és levéltárakban búvárkodott. Szabó Gyula író barátsága sokat jelentett számára. 1980. áprilisában nem utazott Kolozsvárra. Furcsának találtam. Szóvá is tettem. A válasza az volt, hogy most Székelykeresztúr, Székelyudvarhely és a Homoród mente lesz úticélja. Találkozni akar volt tanáraival, és utána akar nézni bizonyos történelmi adatoknak.Úticélját teljesítve, visszaérkezett Vargyasra. Utolsó elôtti éjszakáját Recsenyéden, Cseke Péter édesanyjával töltötte, aki négy nap múlva zokogva mondta koporsójánál, hogy bár maradt volna nála még egy napot, hiszen marasztalta is. Otthonában a kályhából kiszivárgó szén-monoxid végzett vele.Dr. Borbáth Károlyt sokan Erdély története legjobb ismerôjének tartották. Bámulatos memóriával rendelkezett. Élô kódexként emlegették. Az ô tudása pótolhatatlan veszteség. Gyalog és kerékpáron bejárta egész Erdélyt. Gyûjtött, megállapításait többször ellenôrizte, öszszevetette más forrásokkal. Reménykedett abban, hogy eljön az idô, amikor gazdag ismereteit könyvformában elénk tárhatja. Sajnos, magával vitte örökre. Csupán három tanulmánya jelent meg nyomtatásban.
Szécsi Antal
A XVI. század humanista színjátszás korában bár meglepetést keltett, de nagy sikert aratott d’Este kardinális kezdeményezése, hogy Rómában egy elôadáson nem diákokat és elôkelô ifjakat szerepeltetett, hanem szolganépet, szakácsait és lovászait.
Firenze színházi élete a Lorenzo il Magnifico idejében rendkívül intenzív volt, s a reneszánsz színházmûvészet számos úttörôje innen származott.Angelo Poliziano 1480-ban Mantovában írja az olasz világi színház elsô mestermûvét, Az Orpheusz története címû pásztorjátékot, míg da Vinci a milánói udvar látványosságait rendezi. Az olasz reneszánsz legjobb színpadi mûvét 1520-ban írja Firenzében egy firenzei. Az elsô világirodalmi mércével mérhetô modern vígjáték Niccolo Machiavelli Mandragórája. És e város a Medici-udvar bôkezûségének köszönhetôen az olasz színház fejlôdésének egyik legfontosabb központja. Róma nemzetközi és színházi életének sokrétegûsége miatt vetekedett Velencével. Az elôadásokat X. Leó idejében a Vatikán egy kétezer személyt befogadó hatalmas termében tartották, s a díszleteket nem kisebb mûvészek tervezték, mint Raffaello, Santi, G. Romano, Peruzzi. Az egyik legsikeresebb elôadás Ariosto Az elcseréltek címû vígjátékának elôadása volt 1519-ben. De számos más olasz városban is folyt a színjátszás, amelyek az egyetemes színháztörténet fejlôdéséhez is hozzájárultak. Milánó, Vicenza, Bologna, Párma, Pádova, Siena... Sienában és vidékén már régóta virágzott a veglia (az esti ráérôs történet-mesélés, szójátékok) szokása, amely természetesen oldott kapcsolatot teremtett nézô és elôadó között. A színház helyi tradíciója intézményesült a Congrega dei Rozzi és az Accademia degli Intronati megalapításával. Amikor a kulturális változás egyértelmû velejárójaként megindult a specializáció, a kézmûves mesterek színdarabírói hivatalosan megalapították a Congrega dei Rozzit (Faragatlanok Társasága), és úgy korlátozták hatáskörüket, hogy igényt tartottak a paraszti "commedia villanescára". Ebben a mûfajban az alsó középosztálybeli városi mesteremberek ábrázolták a félírástudó parasztokat, tájszólásaikat, vágyaikat, vívódásaikat. Élvezettel, rokonszenvvel vagy csúfolódva, de mindig távolságtartóan, ami lehetôvé tette, hogy a paraszt figuráját úgy használják ki, mint állandó sienai horgot vagy szó-csövet. Párhuzamosan a faragatlanok társaságával egy csoport arisztokrata egyetemi tréfacsináló másik színházi misszióra vállalkozott, az Accademia degli Intronatia. Nevük utal a megdöbbentô butaságot illetô megvetésükre, ezért egy tököt választottak emblémájukká. Az elvilágiasodott színház fellendülésével együtt járt a mûfaji differenciálódás is. Számos átmeneti forma közül négy irodalmi igényt is kielégítô mûfaj kristályosodott ki. A pásztorjáték, a tragédia, a commedia erudita és a népi színjátszáshoz közel álló közjáték, a farca. A pásztordráma lett az elôkelô udvari körök egyik legkedveltebb színpadi mûfaja, amely nem kimondottan drámai mûfaj, inkább csak párbeszédes antik eclogák dramatizált változata.
(folytatás a következô lapszámban)
Sebestyén Irén
"A giccs bazári áru, a "bóvli": olyan mûvészeti melléktermék, amely létét a tömeges árutermelésnek köszönheti abban a társadalomban, ahol az áruház - a pályaudvarral egyetemben - a modern idôk templomának szerepét tölti be"
A giccs szülôhazája Dél-Németország, az 1860-as években bukkan fel Münchenben, innen sugárzik szét Franciaországba és a chicagói újgazdagok Amerikájába. 1860-1910 között virágzik, és olyan másodlagos csomópontjai vannak, mint Párizs, Düsseldorf, Brüsszel és Chicago. A német "kitschen" kifejezés azt jelenti, hogy összetákolni, pontosabban régi bútorokból újakat csinálni, a "verkitschen" pedig annyi, mint kéz alatt elsózni, valamit rátukmálni valakire, ahelyett, amit tulajdonképpen venni akar. A giccs egyetemes, állandó jelenség, fellelhetô a tömegkultúra legkülönfélébb területein - a vizuális mûvészetek, a festészet, a szobrászat, az irodalom, a zene, az építészet és a design (formatervezés) egyaránt lehetnek a giccs hordozói. A giccs vásári, ószeri, olcsó mûvészet, melynek van egy titkos ereje - tetszést vált ki, kielégíti a nagytömegek, az átlagember esztétikai igényeit, ízlésvilágához alkalmazkodik, anélkül, hogy formálná azt. A giccs a polgárság szépségeszményét valósítja meg, a kisemberre méretezett és egy életformához kötôdik.Az alábbi ábra jól szemlélteti, hogy a XVIII. sz. rokokójában gyökerezô giccs 1960-ra már a munkásosztályt és a parasztságot is bevonva általános életstílussá vált:A német hagyományhoz híven a giccskirály címet Bajor Lajos érdemelte ki, aki a múlt század közepén megszállottan rajongott XIV. Lajosért. Így lett belôle egy Neo- Napkirály, aki kastélyát Versailles-i mintára - díszítésben azt túlszárnyalva - építette az Alpokban.A XIX. század közepén megalakuló nagyáruházak alakítják ki a jól felismerhetô stílust, mely különbözô történelmi vagy más hatások nyomán létrehozza a neo-valamit a kézmûipari másolatok által. Neorégiséget kezdenek gyártani, a II. Henrik stílusú pohárszék kellôképpen "felújítva", mint giccsbútor a kor jelképévé válik.A giccs az elfogadható mûvészet, mely nem hökkent meg azáltal, hogy kiszakít a mindenna-pokból, nem ösztönöz arra, hogy túllépjünk önmagunkon, hogy megváltozzunk és fejlôdjünk. Adorno szerint a giccs a katarzis paródiája (Arisztotelész vezette be a katarzis fogalmát, ami azt a megtisztulási, felemelkedési folyamatot jelenti, mely a tragédiát nézôben játszódik le, amikor átéli a tragikus hôs bukásának igazságtalanságát. Az esztétika kitágította értelmét és katarzis alatt, azt a hatást érti, amit a valódi mûvészet okoz az ember lelkében - az igazi mûvészet belsôleg "átrendez")."A giccs emberszabású, a mûvészet emberfeletti" (Moles). A mûvészi alkotás feltalálás: olyan új formákat hoz létre, amelyek addig nem léteztek. Az alkotó mûvész a maga teremtette formát egyetlen, egyedi példányban vagy kis példányszámban állítja elô. A giccs a fogyasztói társadalom jelensége és a termeléshez kötôdik. A giccs a "fogyasztható" mûvészet, mely kellôképpen felhígítja az eredetiséget, hogy mindenkivel elfogadtassa. A termelés egy már meglevô modellt másol le és sokszorosít, egy olyan munkafolyamatban, amelybôl az ember, mint személyiség mindinkább kiszorul.Köznapiság, mértéktartás és középszerûség jellemzi a giccsmagatartást. A giccs sosem vállalja az újítás kockázatát, csak a már bevált sztereotípiákat alkalmazza, csipeget a mûvészeti stílusok eszköztárából, hogy mindezt összezsúfolva egy alkotáson belül szertelenül egyesítse. A giccs utánzat, hamisítás, az ámítás és önámítás mûvészete - akkor jelenik meg, amikor a szépet a társadalom fogyasztására bocsátják a piac törvényei szerint. A tulajdonon alapuló társadalomban egy tárgyat vagy mûalkotást ismerni annyi, mint birtokolni, azaz megvásárolni. Ha magát az egyedi mûalkotást nem is, akkor jobb esetben a hiteles reprodukciót, vagy a giccs által "átjavított", elfogadhatóvá középszerûsített, kissé módosított változatot. A mûvészetek neo-formában terjednek, fokozatosan szivárognak lefele, így a felsôbb társadalmi rétegek tulajdonát képezô egyedi alkotásokat az alsó rétegek kézmûipari másolatok alakjában ismeri vagy szerzi meg. (Egy eredeti kínai váza ára nem az átlagember pénztárcájához méretezett, ezért inkább telezsúfolja az eredetinél "szebb" és "jobb" utánzatokkal, másolatokkal, környezetét.) A polgári, fogyasztói társadalomban az ember értékét a látszat szabja meg, az, amit birtokol: lakásának nagysága, életterének tárgyakkal való telezsúfolása.A giccstárgy jellemzôje, hogy a funkción kívül dekorációs szerepet is tölt be, egyesíti a kellemeset a hasznossal. Íme egy tipikus giccstárgy reklámszövege:
"Kalciumkarbid töltésû miniágyúcska. Igazi modellek hiteles másolata, nem szükséges hozzá, sem gyújtó, sem lôpor, mégis biztosítva van a mennydörgô robbanás és a vakító villanás (...) Amerikai öntöttvasból készült minôségi munka. Páratlan zajkeltô masina születésnapok és sportesemények céljára. Kiválóan alkalmas a figyelem felkeltésére, a campingben vagy vidéki birtokon messze felülmúlja a hagyományos harangot vagy a gongot. Használaton kívül remek mûtárgy. Ajándékként átütô siker".
(folytatás a következô lapszámban)
Dávid Hajnal
A mûvelôdés oldalt
szerkeszti:
Zsidó Ferenc
Az elsô kerítéseket nem te állítottad fel. Te csak átugrottad néha tiltott gyümölcsért. Aki kitalálta a kerítéseket, az találta ki a kapukat, ajtókat, mindent, mi csukható, nyitható és zárható, ami bezár, kizár, elzár. Aki felépítette az elsô falat, de nem házra gondolt. Aki leverte az elsô cölöpöt, hogy kijelölje határait, saját határai által szabva meg a tiedet is. És egyszer csak a nagy szabadság-szajkózásban azon kapod magad, hogy be vagy kerítve. Pedig a kerítéseket nem te állítottad fel. Telked jól körülhatárolt, elkülönített, szûk kijáratú sátornyi hellyé változott. Körülnézel, mi is maradt abból a csupa-remény tájból, amit naivságodból kifolyólag életnek neveztél. Csupa agyonkerített és telekkönyvezett, kimondható, leírható, megmérhetô, számozható parcella. Ne álltasd magad. A tied is. Ha te nem is, számon tartják mások. Tavasszal csemetéidet számlálják, ôsszel gyümölcseidet. Azt ne hidd, rosszaságból! Így szokták meg. Így látták szüleiktôl, nagyapáiktól. És a nagyapáik is, egész visszamenôleg, ama elsôig, aki ugyan falat húzott fel, de nem házra gondolt, aki beütötte az elsô cölöpöt, hogy kijelölje határait.Ne lázadozz, és ne ugrálj át a kerítéseken tiltott gyümölcsért. Ne légy se hôs, se áldozat. Ha telked már elviselhetetlenül szûknek bizonyul, döntsd ki az elsô cölöpöt, de tudd, amelyik pillanatban megszûnik a tiltás varázsa, bármely gyümölcs legyen az, értéktelenné válik. És nincs fedezet arra, hogy ha cölöpöt nem is, de egy egészen alacsony fûzfa kerítést nem teszel telked határába... csakhogy átléphesd, és lehessenek tiltott gyümölcseid.Az elsô kerítéseket nem te állítottad fel, de az utolsók cölöpeit fel mered- e használni lármafáknak??
Sebestyén Irén
Húsvéti parafrázis
Húsvét és vasárnap
Naponta elpusztulok és föltámadok
Támadási felület az arcom, homlokom, mellkasom,
végtagjaim és a keresztfám
Fába vésett szervátiuszi székely
mesemondó zokog
az erdélyi Golgotán
Golgotára visz minden út,
de nem mindegy, hogy Téged fe-szítenek föl Mások,
vagy Te feszítesz föl Másokat?
Mások? Mi vagyunk Ôk is:
egyszemélyben Hóhér és Áldozat
Áldozati bárány-sorsú népek
vérével festünk
szivárványt a Földre:
Földönfutókká lett megváltók,
gyertek, üljetek mellém:
- közösen talán könnyebben viseljük el
a Föltámadás kínjait -
KÍNJÁBAN ÉL A NEMZET...
A tények zátonyok,
A valóság a part
A magyarázat evickélés
Föl az evezôkkel, kalmárok!
Megközelíthetetlen vagyok
Éjféli kérdés,válasz
nélkülLáttam az Embert
bitófán,
kivégzôosztag elôtt,
porlasztóban,
és festményeken, -
keresztre szögezve.
Kik
akasztották föl?
lôtték fôbe?
égették el?
feszítették keresztre?
Emberek!
Hová lett az emberbôl az Állati
Méltóság?
Méltóságteljesen kérdem tôletek:
méltó lehetek önmagamhoz?
Elôszó egy értekezlethez
Bírjuk ki, ami még hátra van?
Van múlt, és kell hogy legyen jövô?
Jövendölés tán az igazság?
Igazodjunk hát önmagunkhoz?
Magamutogató hitványság
minden törvénykezés,
ha kimarad belôle a jövô sugallata!
Súgjatok célt, eszményt, jövôt a
Népnek!
A cím csalóka lehet, mert valójában két kiadványról van szó (A galambleány - tündérmesék, Az árnyékok lakodalma - gyerekversek), de az eszközölt öszszevonásnak több oka is van. A legevidensebb az, hogy mindkettô a gyerekeket, illetve a gyerekként (is) érzôket célozza meg. A megcélzás hogyanja, mikéntje szintén rokon a két könyvben. Ráduly János nagyon érzi (nemcsak érti) a gyermeki lelket. Azt is tudja, hogy a mese legfontosabb tulajdonsága egy otthonos, védett, jó és optimista világ illúziójának megteremtése a gyermek lelkében. "A galambleány" ilyen szempontból telitalálat. A kötet szerény terjedelmû, jellegzetesen gyerekkiadvány. Akiknek mond valamit az, hogy "Sólyomlap", azok most fölpergethetik nosztalgiával telten gyerekkori emlékeiket, mert a kötet címlapja ezt a néhai kiadványt idézi. Már ettôl szimpatikus. A kötetben nincs egyértelmû utalás, de ezek a mesék feltehetôen Ráduly János saját alkotásai, nem gyûjtések. De mivel Ráduly tisztában van a mese mûfaji szabályaival, alkotásai nem tûnnek keresettnek, mesterkéltnek. Ehhez talán Kibéd (a szerzô szülôfaluja) gazdag mesei hagyománnyal rendelkezô világa is hozzájárul. Ismeretes, hogy Ráduly János már számos mesegyûjteményt jelentetett meg, tehát elôszö