Az oknyomozó írásban arról értesülhettünk, hogy több tíz milliárdos adósságot átütemezett ("eºalonat") a pénzügyminisztérium bizonyos alkoholgyáraknak.A csíkszentsimoni szeszgyár azok közé (a különben kevés) "bukdácsoló" gyár közé tartozott, mely 50 milliárdot meghaladó adósság-elütésben részesült. Egykoron Verestóy szenátornak 20 százalék tulajdona volt a szóban forgó szeszfôzdében, ahonnan (feltehetôen a mannaként megérkezett 50 milliárd után) kilépett, eladta részesedését — tartalmazza az újságcikk.A hasonló eljárásoknál különben az a vonzó az ehhez a módszerhez folyamodó vállalatoknak, hogy a már megvalósított jövedelem után fizetendô adók és illetékek cégen belül maradnak, csupáncsak el kell érni a boldogító "igent" az illetékes minisztériumnál. Traian Decebal Remes pénzügyminiszter be is ismerte, hogy az adósságok elütéséhez a parlamenterek lobbyzása is hozzájárult — írja a cikk szerzôje.Verestóy Attila szenátorról szó szerint ezt írja az Evenimentul Zilei: "Az RMDSZ-es Verestóy Attila szenátortól, a Román Hírszerzô Szolgálatot felügyelô bizottság alelnökétôl sem idegen az eljárás. A csíkszentsimoni SPIRT AMIDON társaság, ahol a részvények 20 százalékához jutott a szenátor egy privatizációs manôver következtében, majdnem 50 milliárdos adósság- átütemezést kapott."A sajtóban megjelent leleplezô írások következtében Remes pénzügyminiszter leállította a hasonló kezdeményezéseket, mely különben kísértetiesen hasonlít az elôzô kormány által használt (az akkori ellenzék, mai kormánypártok által elítélt) módszerekhez.

SZÔKE László

Szerdán ítélkezik a marosvásárhelyi táblabíróság:

Erdély-szerte aláírásgyûjtésekkel tiltakoznak a székelyudvarhelyi Cserehát-ügy újabb áldozata, Bardóczy Csaba várható bebörtönzése ellen. A szakszervezeti elöljáró magánlaksértés és ittas vezetés vádjával áll szerdán a marosvásárhelyi ítélôtábla elé, ahol többéves börtönbüntetést szabhatnak ki rá. Hétfôn Nagybányán egy másik per is zajlott az ügyben. A Hargita Megyei Tanács elnöke, Kolumbán Gábor ellen megítélt egymilliárd lejes kártérítés fellebbezése: egy fordítási hibába kapaszkodva nyert rágalmazási pert elsô fokon a csereháti épület bukaresti kivitelezôjének vezetôje.

- Szívfacsaró élmény az a szolidaritási hullám, amely a romániai magyar sajtóból árad felém az utóbbi napokban - nyilatkozta Bardóczy Csaba, akinek csak pár nappal a tárgyalás elôtt sikerült ügyvédet szereznie egy marosvásárhelyi román jogász személyében. Sütô András például úgy fogalmazott nyílt levelében: "Jómagam is úgy tartom, a csereháti ügy nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem Székelyudvarhelyé, az egész magyarságé. A bebörtönzésére irányuló szándékot úgy értékelem, hogy a hazai magyarság jogait semmibe se veszik. Ez ellen tiltakozom!" A neves erdélyi író mellett félezer aláírással hallatta szavát az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés, valamint több szervezet és értelmiségi csoport. De lássuk a vádakat: a volt megyei tanácsos 1997 elején, Erdôszentgyörgy községben, éjszaka autóbalesetet szenvedett. Ô maga kérte a vérvizsgálat elvégzését, arra azonban nem gondolt, hogy a területileg illetékes marosvásárhelyi kórházat az a Zeno Opris vezeti, akit a Vatra Romanesca egyik helyi vezetôjeként sokan felelôsnek tartanak az 1990-es véres márciusi eseményekért (Bardóczy maga is kérte az ügy kivizsgálását és az értelmi szerzôk elítélését). A vérbôl nem maradt minta az érintettnél, a kórház pedig pozitív eredményt mutatott ki, ezért a segesvári bíróság a jogosítványát bevonta, és ittas vezetésért egy év és két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. 1997. május 28-án többezres tömeg gyûlt össze a csereháti iskola körül, s amikor megérkezett a város vezetôségének határozata, mely értelmében le kellett zárni az épületet, a spontán tiltakozók egy csoportja (köztük a szakszervezeti vezetô is) bementek, és távozásra szólították fel az ott- tartózkodó apácákat. Kettô közülük nem akart kimenni, ezért ôket ölben vitték ki az épületbôl. Trif Emilia és Fagarasean Margareta a rendôrséghez adott beadványában nem kérik Bardóczy bírósági úton való felelôsségre vonását és elismerik, hogy nem történt erôszak. Ennek ellenére a megyei ügyészség 1998 januárjában magánlaksértés vádjával kezdeményez pert a tanácsos ellen, ezért ma Romániában két évtôl hét évig terjedô szabadságvesztés adható. Decemberben (Remus Opris miniszteri rangú kormányfôtitkár látogatásakor) jogosítvány nélküli vezetés tettén érték a tanácsost - ez hat hónaptól három évig terjedô büntetéssel vagy jelentôs pénzbírsággal sújtható. Bardóczy szerint csapdába csalták: a rendôrparancsnok havonta ideiglenes engedélyt adott számára, ám a legfrissebb a tettenérés elôtti napon lejárt. Nem volt ideje újért bemenni; ezt használták ki a rendôrök. Alapfokon a székelyudvarhelyi bíróság két évre ítélte a volt tanácsost, ezt a döntést a megyei törvényszék megerôsítette. Az ügyészség, kevesellve a büntetést, fellebbezett. A tárgyalás szerdán lesz a marosvásárhelyi táblabíróságon. Itt nagy valószínûséggel jogerôre emelik a kétéves börtönbüntetést (sokak szerint ez optimista verzió), figyelembe véve az ittas és a jogosítvány nélküli vezetés tényét. - Nálunk az a mondás járja - állítja a sértett -, hogy magyar embernek nem lehet igaza a marosvásárhelyi bíróságon. A csereháti perekben is vesztett ott a város, ezért én is áthelyezési kérelmet adtam be. A szakszervezeti vezetô azt is sérelmezi, hogy visszaesô bûnösnek mondják., mert a segesvári döntés ellen fellebbezett, ezért az jogilag nem tekinthetô lezártnak. Kolumbán Gábor hétfôn tágytalt ügye más: ôt a bukaresti Aris Industrie Rt. vezetôje, Aristide Roibu perelte be rágalmazásért. A politikus ugyanis azt állította, Roibu az udvarhelyi lakossággal szemben "szubverzív" tevékenységet végzett. A szó alattomosat, felforgatót jelent, de némi rosszindulattal államellenesként is fordítható. Roibu szerint ez utóbbi a helyes, emiatt vállalkozása nemzetközi üzletektôl esett el. A vaslui bíróság helyt adott érvelésének, Kolumbán Gábort magánvagyona terhére egymilliárd lejes (példátlan értékû) kártérítésre ítélte. A másodfokú tárgyalás más helyszínen, Nagybányán volt. Bardóczy Csaba - ha rövid idôre is - tisztába tette azt, amit mások elbaltáztak. Mind a városi, mind a széki, mind az országos RMDSZ magára hagyta ôt - írja egyik támogatója. A vádlott maga is úgy gondolja, ebben az ügyben nem ô és a város lakossága határolta el magát az RMDSZ- tôl, hanem a RMDSZ a város önvédelmi harcától. Furcsállja azt is, hogy az eset után a körzet magyar szenátora, Verestóy Attila az Adevârulnak úgy nyilatkozott, hasonló cselekményért (apácák kitessékelése - a szerk.) Amerikában húsz év börtön járna, most pedig a bukaresti rádió magyar nyelvû adásában Bardóczynak adott igazat.- Kampányidôszak jön Romániában, s az irányomba kialakult szolidaritás mögém kényszerítette az RMDSZ-t, amely 1997-ben közleményben határolódott el a csereháti eseményektôl - mondta lapunknak a volt tanácsos, aki még nem tudja, elfogadja-e a szövetség által felajánlott anyagi támogatást. Bardóczy ugyanis nem felejtette el, hogy tanácsosi tisztségébôl épp az RMDSZ egyik csúcsszervének elnöke kezdeményezte felmentését: hivatalból, mint Hargita megye prefektusa. A támogatásra különben nagy szüksége van; a folyamatos pereskedés felemésztette magánvagyonát. A szakszervezeti vezetô nem bánta meg, hogy kivezette az apácákat az épületbôl. Nem bûn az, hogy nem akarjuk idegen gyerekek betelepítését városunkba, és követeljük az eredeti szerzôdés betartását.- Van bátorságom a törvény elé állni, mert reménykedem az igazságos ítéletben - mondta. - Ha bezárnak, könnyen megeshet, hogy fizikailag is végem, millió diszkrét, nehezen bizonyítható lehetôség van erre a román börtönökben. Ha ennek kell történnie, történjen; én megtettem, amit megtehettem.

Lukács Csaba
Budapest

A zenekar húsz évvel ezelôtt, 1980 márciusában alakult.

Az akkori csapat tagjai az évek során többször is cserélôdtek, de a húsz év alatt, a Bumeráng volt az az erdélyi magyar együttes, amelynek sikerült túlélnie idôt, rendszerváltást, zenei stílus- és irányzatváltásokat. Saját produkciójával maga mellett tartotta és tartja rajongóit. Az akkori húsz évesek, most gyerekeikkel járnak koncertre, hiszen a Bumeráng zenéje minden korosztályhoz szól.Nem túlzás kijelenteni, hogy egy- egy Bumeráng fellépés ma is jeles alkalom Erdély bármely városában. Itt az ideje, hogy ti is megismerjetek.Az XX. jelképe alatt erdélyi turnéra indult a zenekar. Az 1997-ben kiadott dupla album zenei anyagát hozzuk most el Székelyudvarhelyre.A hagyományoktól eltérôen ez alkalommal a hangversenyrôl elmarad a látvány, az eget- földet rengetô hangerô, csak a tiszta zenét hozzuk, két órás unplugged elôadáson.Az elôadás formájával szeretnénk bizonyítani azt, hogy már figyelünk egymásra és a közönségre is.20 évesek vagyunk!A 2000. évi turnéra a Bumerángot elkísérik örök barátai, hangszert, szívet, lelket csomagoltak az útra.

Mindenkit szeretettel várnak!

A Bumeráng:

Horváth György - dobok
Demeter Elemér - basszus
Lôrincz Imre - gitárok, banjo
Baricz Lajos - gitárok
Gáspáry István Zsolt - ének

Barátaink:

Jarosiewitz Tibor - ének, vokál
Cserkész Béla - sax
Gyergyai barna - piston
Dávid Attila - trombon
Soumah Emil - ütôhangszerek
Malic Vasile - bass

A múlt hét végén, április 7-én tartották a Cimbora Házban, a rendszerváltás után immár hetedik alkalommal a IV. osztályos elemistáknak szervezett anyanyelvi versenyt.

Még egyszer sem jelent meg ilyen sok csapat az udvarhelyi körzeti fordulón. Székelyudvarhelyrôl öt iskola képviselete vett részt: a Tompa László, a Bethlen Gábor, a Móra Ferenc Általános Iskolák, a Palló Imre mûvészeti iskoláé és a Benedek Elek Tanítóképzôé. Vidékrôl a következô helységek küldtek versenyzô csapatot: Székelykeresztúr, Szentegyháza, Parajd, Varság, Etéd, Oroszhegy, Kápolnásfalu, Felsôboldogfalva, Bögöz, Siménfalva.A szórakozva, játszva tanító, nevelô feladatok Mészely József sepsiszentgyörgyi ötletességét, leleményességét, hozzáértését dicsérik. Mészely József gazdag anyagából ügyesen válogatott Szabó Zsuzsa udvarhelyi tanítónô, ugyanis kiemelt hangsúlyt kapott a csöppségek anyanyelvi versenyén a magyar államalapítás kérdésköre. Jó volt látni, hallani a megszokott betûrejtvények, betûrímes közmondások, szó- és szövegalkotások mellett a Szent István királyhoz, az Árpádházhoz, történelmi egyházainkhoz fûzôdô kérdéseket.A legtöbb pontot (65) az udvarhelyi Bethlen Gábor Általános Iskola Bethlen bajnokai csapata szerezte. Ezek a körzeti "bajnokok" utazhatnak május közepén Nagyenyedre az országos döntôre. Második lett a Móra Ferenc Általános Iskola (64) pont, a harmadik helyre két csapat került: a Benedek Elek Tanítóképzô és a Tompa László iskoláé (63-63 pont).A lelkes versenyszervezôk: Both Aranka és Jászay Laura tanítónôk szerint évrôl-évre nehezebb dolga van a bírálóbizottságnak (elnöke az idén: Zsidó Ferenc, udvarhelyi magyartanár, író), mert nehéz a sok jól felkészült csapatból kiválasztani a legjobbat/legjobbakat. Fájlaljuk - mondták a szervezôk -, hogy vidékünkrôl, többmagyar vidékrôl csak egyetlen csapat juthat az országos döntôbe. Annak pedig fölöttébb örülünk, hogy Udvarhelyen és környékén igazi mozgalommá vált iskoláinkban az anyanyelvápolás. Bebizonyosodott Panek Zoltán felismerése: anyanyelvünket csak együtt tudhatjuk jól - jegyezte meg Jászay Laura.A kisiskolások jutalmat kaptak, múzeumot látogattak, táncokat tanultak, fagylaltozni vitték ôket. Mindezért a szervezôk ezúton is köszönetet mondanak a verseny itt következô támogatóinak: Autopress SIMO Kft, Cimbora Ház, Haáz Rezsô Múzeum, Harmopan szombatfalvi pékség, Infoprint Kft., Nefelejcs evô-ivó, Polgármesteri Hivatal.A Bethlen bajnokainak sok sikert kívánunk a nagyenyedi országos döntôre.

Komoróczy György

A Modern Üzleti Tudományok Fôiskolájának képviselôi, valamint az újonnan megalakult Székelyudvarhely Alapítvány képviselôi április 10-én, hétfôn együttmûködésüket szentesítették.

A találkozón jelen volt Kandikó József fôigazgató, valamint a magyarországi alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve tagjai, akik vállalkozók, banki alkalmazottak, pedagógusok. Az 1998-ban létrehozott intézményt a Civitas Alapítvány mûködtette. A MÜTF az elsô, magyar nyelvû, alapítvány által fenntartott felsôoktatási intézmény Romániában, mely Erdély-szerte ismert. A két évfolyamnak jelenleg 99 hallgatója van, Kandikó József hangsúlyozta, hogy nagy a minôségi követelmény, a hallgatók felkészültsége magas szintû kell legyen. Az intézmény fontossága abban is megnyilvánul, hogy a diákok szülôföldjükön minôségi oktatást kapnak, ezzel is segítik az itthonmaradást. Az oktatás minôsége megfelel a 2000. év elvárásainak, ugyanakkor az oktatók is állandó ellenôrzés alatt vannak, hiszen gyakran vesznek részt továbbképzôkön.

SZÁSZ Emese

Híradók: 7:00 10:00 12:00 13:00 15:00 17:00 22:00
Ébredjen velünk: Hétfôn, csütörtökön és pénteken Gáspáry
Istvánnal,
Kedden és szerdán Balázs Árpáddal,
Szombaton Csog Évával.
A reggeli mûsorban kapják meg az Útravaló-t, Ferenczi Éva rovatát.
Tudomány mindenkinek - Ferenczi Éva rovata hétfôtôl péntekig 10:15-tôl.
Az Irodalom és játék rovatot 12:15-tôl hallgathatják.
Kitekintô - Nagy Judit szomszédol minden szombaton 11:30- 12:00-ig.
Mindezek mellett még mindig mûsoron van valami Más Szabó
Attilával hétfôn és csütörtökön 17:15-20:00-ig.
A hétvége pénteken kezdôdik. A késôesti interaktív mûsorban elbeszélgethetnek bármirôl. Ezen a héten: divat-e a hitélet? - 22:30- tól.
Ifjúsági mûsorok: Kedden Pozitív 17:30 -19:00-ig
Szerdán Oxigén 18:05-19:00-ig.
Esti mese hétköznap esténként 19:30-tól.
Ha eljött az este, ki ne hagyják a V.I.P.-et. Hétfôtôl csütörtökig, Udvarhely fontos személyiségeirôl tudhatnak meg nem mindennapi dolgokat. 22:05-kor
Gáspáry István ül mikrofon elé, a nap vendégével.
A fiatalok mellett az idôsekre is gondoltunk, péntekenként 18.05- tôl Nagy Judit szerkeszti-vezeti a Napraforgót, a nyugdíjasok mûsorát.
A vallási felekezetek kétszer fél órában szólnak hallgatóinkhoz: szerdán 20:00 és szombaton 9:00 órakor.
Továbbra is mûsoron hagytuk a szerkesztett zenés rovatokat.
Hétfôn Gáspáry István fújja le port egy-egy régi lemezrôl a Zeneboltban 16:05-tôl.
Szerdán 21.00-tól továbbra is lelkünkhöz Soul a zene és Csizmadia Attila.
Aztán jön a péntek esti csúcs, a Magyar Dance Top10 - Fosztó Zoltán mûsora kicsinek-nagynak. Most már másfél órában.
Attila meg Attila szombat délután 17:30-tól számol el Top 20-ig.
Az örökzöld melódiák kedvelôit vasárnap koraeste várjuk rádióközelbe.
Interaktív mûsoraink a 218112 -es telefonszámon hívhatók.

Kereskedelmi ellenôrzések

Megkezdôdött a kereskedelmi és szolgáltatási egységek mûködési engedélyeinek ellenôrzése. Mint ismeretes, március 30-án járt le ezen engedélyek meghosszabbításának határideje, ezt követôen az ellenôrök büntetéstalkalmaznak.

Ilyés György kereskedelmi felügyelô elmondta, eddig 384 engedélyt láttamoztak a hivatal illetékesei. Bár márciusban ugrásszerûen megnôtt a láttamozások száma, sok vállalkozó még mindig nem hosszabbította meg az engedélyt. Az elmúlt héten 25 egységet ellenôriztek a kereskedelmi felügyelôk, hat esetben ideiglenesen felfüggesztették az egység tevékenységét, 19 esetben pedig büntetést alkalmaztak, összesen 2 millió lej értékben, azoknál, akik elmulasztották kiváltani az engedélyeket. Az ellenôrzések során három esetben egyéb kihágást is észleltek a kereskedelmi ellenôrökÉ egy élelmiszerüzletben elmulasztották a kenyeret átcímkézni, 150 ezer lejes büntetést róttak ki az egységre, két esetben pedig lejárt szavatosságú árut találtak, melyet megsemmisítettek a felügyelôk. Ilyés György elmondta, hogy április folyamán tovább folytatják az ellenôrzéseket, elsô lépésként a Bethlen-negyedben lévô egységeknél, fokozatosan haladva a város központja felé. A kereskedelmi egységeknél folytatott ellenôrzésekkel párhuzamosan a piaci árusok körében is folytattak ellenôrzést. A fogyasztóvédelmi felügyelôséggel közösen lejárt szavatosságú vetômagokat (retek-, hagyma-, és uborkamagot) semmisítettek meg, ugyanakkor büntetést is alkalmaztak. Ebben a hónapban tovább folytatják a vetômagok minôségének, valamint a piacok tisztaságának ellenôrzését - öszszegezte a felügyelô.

Szász Emese

A polgármesteri hivatal az idén teljesen fel fogja újítani a Bethlen Gábor utcát.

Ennek megfelelôen a telefon vonalakat, a villanyvezetékeket, illetve a kábeltévé huzalokat a földbe fogják elhelyezni, amint ez már a korábbi tervekben is szerepelt.A jelenleg feltört járdán a Romtelecom végzi a telefonkábelek földbe való elhelyezését. Ezúton is felkérik a Conelt és a Digitál TV társaságot, hogy amilyen hamar tudják, kövessék a Romtelecom példáját, vagyis helyezzék el a huzalokat a kiásott részen. A polgármesteri hivatalra esô munkálatokat a Traian Bâsescu alap megérkezésekor kezdik el, valamint a helyi költségvetés elfogadása után szánnak még erre anyagi fedezetet. Ilyen jellegû korszerûsítést még a Kossuth Lajos, a Szentimre utcában és a Szabadság téren szeretnének elvégezni.

Péter Attila

Április 15-én, szombaton a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági igazgatója, alelnöke, kerületi elnökei, valamint fôvárosi vállalkozók érkeznek Székelyudvarhelyre.

A csoportot Jakab László soroksári üzletember, a Budapesti Ipari és Kereskedelmi Kamara 23. kerületi tagcsoport- elnöke vezeti - tudtuk meg a Polgármesteri Hivatal keddi sajtótájékoztatóján. A küldöttség tagjai a reklám, marketing, élelmiszer-, jármû- és alkatrész kis és nagykereskedelem, gazdasági tanácsadás, oktatás, képzés, vagyongazdálkodás, munkaerô szervezés, ingatlanközvetítés, mûszaki tanácsadás, építôipari tervezés, kivitelezés területén dolgoznak. Április 15-én reggel 9 órai kezdettel a Városháza dísztermében, hasonló szakmai területen dolgozó, helyi vállalkozókkal kívánnak találkozni és megbeszéléseket folytatni. A találkozóra, mely jó esélyt jelent városunk gazdasági fejlesztésére, minden érdeklôdôt várunk - összegezte Szilágyi Enikô sajtóreferens.

Szász Emese

Az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet elnöke, Ve-restóy Attila szenátor aláírásával ellátott közleményben egyebek mellett ez áll: "... a megfelelô jogi képviselet érdekében az elnökség felajánlja hozzájárulását az ügyvédi honorárium kifizetéséhez." Természetesen Bardóczy Csaba ügyvédjének tiszteletdíjáról van szó.A tisztségébôl felfüggesztett megyei önkormányzati képviselô érdeklôdésemre kijelentette: semmiképpen nem fogadja el a felajánlott segítséget, mert a szenátor annak idején a bukaresti Adevarul országos napilapban olyan kijelentést tett az úgynevezett apáca kilakoltatás kapcsán, mely szerint ô, Bardóczy Csaba, börtönbüntetést érdemelne csereháti magatartásáért. Bardóczy szerint csak kampányfogásról van szó.

Komoróczy György

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

A jelölések idejét éljük, a közelgô helyhatósági választásokra készülve sokan örülnek szeretett kisvárosunkban, ha javasolják ôket a képviselô testületbe vagy polgármesternek. Mondják is közülük többen a sajtóban, társaságban, kocsmában, utcasarkon, ahol csak érik, hogy milyen sokan felkeresték munkahelyen és otthon a jelölés megbeszélése végett. Ôk, akik vállalják a megmérettetést. Egyikük- másikuk még belevét ebbe a divatos szóba, megméretkezést mond, de sebaj. Fô, hogy hallassák szavukat és kimondottan a városlakó érdekében (ahogy Hofi mondaná: ugye érted, haver?).Az egyik ilyen méretkezô figuráról például a tavalyi napfogyatkozás jut eszembe, amikor valahonnan Olténiából hazatelefonált a Príma Rádiónak, hogy elmondja: mit lehet ott látni abban a bizonyos sávban. Tanulságos tudósítást hallottunk a rádióban, ugyanis egyebek mellett megtudhattuk, hogy "amikor bébútt a nap a felhôk mögi, a tyúkok elkezdtek kodálni, a bárányok bégetni, a tehenek futkosni...aztán mikor kibútt a nap, minden helyreállt..."Elképzeltem ezt a jelöltet például március 15-én polgármesterként a Márton Áron téren a sokaság elôtt ilyenformán: Petôfiék a börtönbe bé, Táncsicsot ki, hezzájuk csatlakoztak az egyetömisták, irány a kert, a múzeumkert, s mondták: esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovébb nem leszünk,...Ajánlás: a jelölt várja meg a következô napfogyatkozást, mert ma még nem mindegy, hogyan lepecselünk/lefetyelünk a nagy nyilvánosság elôtt.Egy másik jelölt is nagy mûvésze a szónak, több nyelven beszél az alábbiak szerint.Állt valamikor zsebredugott kézzel, kucsmával a fején fônöke elôtt. Kérdése az volt, miért nem ôt küldik arra a bizonyos hivatalos nyugati útra, hisz az illetô szakterületen ô a legjártasabb a gyárban, s ha leveszi a kezét a mûhelyrôl, bedöglik az új technika. Erre a már kisebb dührohamtól szenvedô fônök így reagált.- Itt áll már percek óta zsebredugott kézzel és kucsmával a fején az irodában. Ez is sok mindent elárul. Másodsorban bedöglik magának az anyja..., harmadsorban ezért küldjük X-et külföldre, s nem magát, mert ô a legjobb szakember, amellett jól tud angolul, németül és persze románul, magyarul. Maga sehogy se tud rendesen, még magyarul se.Ajánlás: meg kell tanulni szépen magyarul, mert Udvarhely lakóival fontos a szóértés.

Szirmai Béla

Végre egy kellemes, nyugodt sziget ebben a nagy civakodásban: egy hûvös, kiegyensúlyozott személy, az udvarhelyi RMDSZ elnöke beszél az elôválasztásokról egy udvarhelyi televízió bármelyik mûsorában. Sárdobálás nélkül.Elvekrôl és tényekrôl beszél. Elvekrôl, amelyeknek a nevében fenyegetôzve próbálja rávenni Kadicsfalvát és Bethlenfalvát, hogy az RMDSZ elôválasztási listáján indítson jelöltet. Meg ne kíséreljen önállóan, saját érdekeinek, értékrendjének megfelelôen gondolkodni! Az elvek mellett tény az is, hogy ebben a két összetartó, saját érdekeit és értékeit ismerô és megtartó közösségben elutasították az RMDSZ-t, mert a ‘96-os választáskor sem tudtak listán képviselôt juttatni a tanácsba. A fenyegetést zsarolással is megtoldja az elnök úr: vigyázzanak, ha nem jelölnek valakit az RMDSZ-elôválasztáson, nem lesz képviselôjük a helyi tanácsban!Szép, tiszta, higgadt elvek: zsarolás és fenyegetés. Az elnök úr nem a levegôbe beszél, logikus a magyarázat: a listán indulóknak lehet, elég lesz 150-200 szavazat is, a független jelöltnek egy tanácsosi helyhez 1000 szavazat kell. Végtére is az elnök úr - képviselô úr minôségében - megszavazta azt a törvényt, amelynek a nevében fenyegetôzik és zsarol.Maradjunk a hûvös, kiegyensúlyozott és elegáns fogalmazásnál: ebben az elvben nem lesz sok társ, kedves Antal elvtárs.Legalábbis reméljük.De lássuk a tényeket is, ne csak az elveket.Ferenczy Ferenc és Szász Jenô, Udvarhely eddigi polgármesterei becsületes magyar emberek és fizetô tagjai az RMDSZ-nek. Tíz éve a városnak RMDSZ-es polgármestere van. Ôk a várost képviselték/képviselik, nem azt az RMDSZ-t, amilyent az elnök úr szeretne. Az ön által vezetett helyi RMDSZ semmilyen reális alternatívát nem volt képes felkínálni a választóknak. Nem volt egy olyan életképes polgármester-jelöltjük, aki gyôzni is tudott volna. A város tíz éves tapasztalata: az ön és az önök munkájának kudarca. Ehhez képest valóban tiszteletre méltó az, ahogy ezeket az elvtársi fenyegetôzéseket, zsarolásokat, az ön ellen beszélô makacs tényeket hidegvérrel és sárdobálás nélkül mondja el.Az elvek és a tények magukért és önök ellen beszélnek.

Bodó Krisztina

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

A legtöbb kommunista ország lakói - talán Magyarország kivételével - a rendszerváltás pillanatában nem rendelkeztek saját, felhalmozott tôkével. A mindenható állam irányította az ország monetáris-gazdasági politikáját, minden más szereplô alá volt rendelve ennek. Azt is mondhatnók tehát l989 mindenki számára egyformán érkezett el - szegény volt mindenki.

Azt is sokan leírták már, tehát nem én találtam ki, hogy egy kapitalista diktatúrából az "átmenet" sokkal könnyebben megvalósítható, mert csak a politikai diktatúra fölszámolása várt az új politikai elitre, de a szocialista államok esetében mind a politikai rendszert, mind a gazdasági rendszert át kellett alakítani. Mit tehetett egy, a változásokra sem politikailag, sem gazdaságilag fel nem készült kormány? Milyen elvárások hárultak tehát az új politikai-gazdasági vezetôkre? Még magyarabban, mit tehetett egy olyan ország, akinek nem voltak saját kapitalistái, de nem volt az emberek zsebében felhalmozott belsô tôke sem?Egyértelmû: egyrészt korlátozni kellett a privatizációt, másrészt meg kellett teremteni a hazai magántôkét, a hazai vállalkozói rendszert. És erre, mint kiderült, voltak is törekvések. Ott voltak a kiváltságosoknak biztosított kiskamatlábú kölcsönök, ott volt a Caritas, hogy talán ne menjünk el a napjainkban dívó Bingo játékokig, de ne legyünk igazságtalanok, szabad volt mindenki számára a verseny.Tehát egyfelôl ott volt az "állam" a maga behatárolt lehetôségeivel, másrészt ott volt a "nép" aki ekkor közszereplôvé lépett elô a gazdaságban, s mert pénz nem volt - számára is az volt a kérdés, ki, mit tudott "privatizálni". Nézzünk csak néhányat a "nép" részérôl: volt aki az eszét, volt aki a szándékot, az akaratát, de a legkézenfekvôbb és gyümölcsözôbb privatizációs tétel, a kapcsolatrendszer, az információ s a pozició volt. Persze, a legtökéletesebb az volt, ha mindhárom együtt mûködött. Ezért is alakult ki az a nézet minden szocialista államban, hogy a volt politikai-gazdasági vezetôk tették rá a kezüket a gazdasági hatalomra. A pozíciójukkal együtt a vállalatot is privatizálták. Viszont ezek a személyek közvagyont és nem közpénzt "privatizáltak". De ezek a szereplôk még dolgozni akartak, mûködtetni a megszerzett tôkét, s ezáltal adózni, munkahelyet teremteni. A baj ott és akkor kezdôdött, amikor nem különítették el - pontosabban elkülönítették, mert voltak összeférhetetlenségi törvények - a politikai és gazdasági elit szerepeit, a magán- és állami tôkét, a Kft-k számát. Mert mi következett ebbôl? Egy réteg többszörös fizetéshez jutott - információ, kapcsolatrendszer, jó állami fizetésekkel párhuzamosan mûködtetett Kft - a rég és közösen felhalmozott tôkét osztották-szorozták, s többnyire egymás között. Azt is mondhatnám, miközben egyesekbôl egy tollvonással gazdagot csináltak - ugyanazzal a tollvonással a többséget kiszorították a felhalmozott vagyonból. S hogy csak egy példát mondjak, amikor az állami és kollektív gazdaságok gépparkjait privatizálták nem a faluközösségek kapták meg, hanem az éppen véletlenül ott dolgozók, de folytathatnám. Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy a hazai privatizáció nem érte el a célját, idôközben a nagyvállalatok is leszegényedtek, viszont a hazai privatizáció révén - korrupció stb. stb. - az ország és a nép olyan erkölcsi kárt szenvedett, amelynek kiheveréséhez évtizedek kellenek.

Lôrincz György

Tôkést éljenezték, Markó üzenetét fagyos csend fogadta

Bátrabb politizálásra ösztönözte szombaton Székelyudvarhelyen Tôkés László református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke az RMDSZ nemzeti liberális platformját, a Reform Tömörülést.Tôkés püspök a szervezet harmadik kongresszusát üdvözölve azt hangsúlyozta, hogy az RMDSZ-en belül a Reform Tömörülés jelenti az egyetlen komoly alternatívát a hivatalos RMDSZ-vezetés egypárturalmi magatartásával, elhibázott politikájával szemben.Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint a Reform Tömörülés határozottabb fellépésének nem a júniusi romániai helyhatósági választásokon, hanem az ôszre tervezett törvényhozási választásokon kell megtörténnie. Véleménye szerint ez lehet a biztosítéka annak, hogy a romániai politikában a romániai magyar közösséget ne a románok által kiválasztottak, hanem a magyar közösség valódi képviselôi léphessenek fel egyenrangú partnerként.A tiszteletbeli elnök nagy tapssal fogadott beszéde után fagyos csend fogadta Markó Béla szövetségi elnök üdvözlô üzenetét.A szövetségi elnök üzenetében azt hangsúlyozta, hogy az RMDSZ ereje éppen sokszínûségében rejlik, "abban a képességünkben, hogy a különbözô ideológiákat és koncepciókat úgy tudtuk a szövetségen belül szembesíteni, hogy ezáltal mindig az egységes cselekvés, az együtt-cselekvés igénye és lehetôsége erôsödött. Az ülés után Várhegyi Attila, a FIDESZ-MPP országos választmányának elnökével beszélgettünk.

— Államtitkár úr, önmagában az is üzenet, hogy a magyar kormány, pontosabban a Fidesz részérôl valaki itt van a Reform Tömörülés III. kongresszusán. Ön ezt az üzenetet hogyan tudná lefordítani?

— Mindig is jó kapcsolatot ápoltunk, mint párt a Reform Tömörüléssel. Ennek több oka van. Egyrészt generációs alapon is van közünk egymáshoz, másrészt pedig az az oka, amit az elnök úr is megfogalmazott az értékelô beszédében, hogy egy nemzeti szabadelvû párt, amely nyitott a konzervatív értékek, családi, közösségi értékek iránt, az teljes hasonlóságot mutat a FIDESZ-MPP még 1995 táján megfogalmazott szintén kongresszusi határozatában foglaltakkal: ez azt jelenti, hogy az adott körülmények között másként és másként, de a politikai törekvésünk, a gondolkodásunk - azok az értékek, amelyeket magunknak vallunk -megegyeznek. Az üzenet az röviden az, hogy ha az ember azonos célokért küzd, és azonos értékekre támaszkodik, akkor nyilván közösséget vállal egy másikkal szemben, és megpróbál a lehetôségei szerint támogatni egy hasonló szervezetet.

— Különösen a ‘98-as választások alatt erôsödött fel a magyar kampány során, hogy komolytalansággal vádolták a FIDESZ-t, hasonlóképpen vetôdik ez fel az RT és az RMDSZ között. Mi errôl a véleménye?

— Az utóbbiról az a véleményem, hogy Markó Béla egy levelet intézett ehhez a kongreszszushoz, és azt mondta, hogy ô mindenképpen fontosnak és hasznosnak tartja, hogy különbözô vélemények, elképzelések jelenjenek meg. Ez most egy ilyen alkalom, legalábbis számomra ez derült ki az eddigiekbôl. Ezt tisztázni kell az RMDSZ-en belül, hiszen a cél az kell legyen, és gondolom, hogy az is, hogy az erdélyi és romániai magyarság mindenképpen egy testként megmaradjon és mûködjön. Amirôl pedig jóval többet tudok mondani, az az hogy a FIDESZ-t komolytalansággal vádolták a ‘98-as kampány során. Erre csak azt tudom mondani, hogy az elmúlt két év kormányzása ma már sokkal jobban bebizonyította, hogy minden elmondott vád megalapozatlan volt. Úgy voltak megalapozatlanok, mint amikor 1989-ben Orbán Viktor azt mondta Nagy Imre újratemetésén, hogy távozzanak az idegen csapatok az országból, azt is komolytalannak nevezték, de egy év múlva megtörtént a távozás. Ekkor bebizonyosodott, hogy ez a történelmi mondat egyben követelés is volt. Az elmúlt két év kormányzása pedig, úgy gondolom, hogy önmagáért beszél, hiszen Magyarországon a rendszerváltozás utáni elmúlt tíz évben, és még nem beszéltünk az azelôtti ötven év diktatúrájáról, amikor még nem volt olyan gazdasági helyzetben az ország, mint amilyenben ma van, soha nem zárt olyan sikeres évet, mint amilyen az 1999-es volt. Ez jól látható abban a vélekedésben is, ahogy a polgárok megítélik a magyar kormány mûködését otthon, mintha éreznének valami javulást, lehetôséget, reményt, valami újat, ami mindenképpen bizakodással tölti el ôket.

— Elképzelhetô-e Ön szerint az, hogy a magyar kormány esetleg egy alternatív kisebségi magyar szervezetet is támogasson vagy beleszóljon az életébe?

— A FIDESZ vezette kormány soha nem szólt bele a határon túli magyar szervezetek mûködésébe, és ez így is van rendjén. Nem is kíván beleszólni, hiszen ezek a szervezetek a határon túl mûködnek és nagyon nagy hiba lenne, ha valaki Budapestrôl próbálná megmondani azt, hogy hogyan mûködjenek ezek a szervezetek, hogyan vélekedjenek. Nekünk az elsôrangú célunk az, hogy minden határon túli szervezetet a máért, most már intézményesített keretek között egy asztalhoz ültessünk, és megegyezzünk abban, hogy melyik milyen közös célokért dolgozzon. Mi nem egy szervezetet támogatunk, a kormánynak nem szabad egy szervezetet támogatni, hanem az adott kisebséget, határon túl élô magyarságot kell támogatnia és számukra kell lehetôséget biztosítani, nyilván a maga eszközeivel az anyaországon belül. A külpolitikáján keresztül pedig abban az országban, ahol élnek. Csak ezt szabad tenni, minden más beavatkozás lenne az adott szervezet életébe, amit egyik kormány sem teheti meg.

A nap fôbb eseményeit Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke foglalta össze:

Fontosnak tartom azt, hogy a küldöttek különösebb vita nélkül fogadták el az alapszabályzat módosítását. Erre azért volt szükség, mert kinôttük a régit, és szükséges volt bevezetni azt a területi és regionális szintû szervezôdést az RT-ben, amely egyrészt lehetôvé teszi azt, hogy helyi csoportjaink területi szinten a programjainkat megmérettessékés résztvegyenek azokban a politikai beszélgetésekben, amelyek az elôválasztásokon vagy utána következnek, és sikerrel tudják érvényesíteni programjukat. Másrészt a regionális szintû szervezôdésre azért volt szükség, mert tudatában vagyunk annak, hogy nem lehet egy egységes, egyszínû politikával az egész Erdély-érdeket megjeleníteni. Szükséges a rétegzôdés, a regionális érdekek megjelenítése és egyeztetése, ennek teremtettünk szervezeti keretet. Ami az önkormányzati programot illeti, sikerült egy olyan programot vízrebocsátani, amelyet felajánlunk jelöltjeinknek, hogy használják bizalommal és minél több sikerrel az elôválasztási kampányban, valamint a helyhatósági választások elôtt. Ugyanakkor ajánljuk mindazon jelöltek számára, akik RMDSZ színekben befutó helyekre kerültek az önkormányzati választások elôtt, és minden valószínûség szerint majd az önkormányzatokba is bekerülnek, használják ezt a programot, hiszen ez a program reményeink szerint szolgálja a helyi közösségek érdekeit és az érdekek megjelenítését. Aki ezt használja, az a szövetségesünk.

A kongresszuson Szilágyi Zsolt, Bihar megyei képviselô, az RT egyik alelnöke a platform erôsödésérôl beszélt

Több küldöttünk jelezte azt, hogy több fronton érik támadások, mind megyei, mind helyi szinten. Ez is azt jelzi, hogy erôsödünk. Hál’ Istennek sikerült több helységben jelöltet állítani, életképes, szakmailag felkészült programmal, amely helységek fontosak az erdélyi közélet szempontjából. Reméljük, hogy politikai ellenfeleink –akik egyelôre nem ellenségeink – is be fogják tartani a politikai fair play szabályait, és biztosítva lesz az esélyegyenlôség jelöltjeink számára. Több frontvárosból, mint Udvarhely vagy Nagyvárad kaptunk olyan jelzéseket, hogy vannak az RMDSZ-ben olyan erôk, akik nem kívánják az esélyegyenlôség és a politikai játékszabályok betartását. Ezt sajnálatosnak nevezzük, és ilyen esetekben az országos vezetés, illetve a szövetségi vezetôk aktív közbelépése volna szükséges ahhoz, hogy a rendet, a békét és az esélyegyenlôséget tiszteletben lehessen tartani.

Az oldalt összeállította
Györffy Sándor

INTERJÚ

Dollármilliók egyelôre nem fognak érkezni

— Mi mehetne jobban?

— Sajnos, nem mondható el ugyanez a fémiparról. Fel kellene darabolni ezeket az egységeket, és kisbefektetôket szerezni hozzájuk, mert mára már nyilvánvaló, hogy dollármilliók egyelôre nem fognak érkezni. Lenne még tennivaló....

— Elképzelés...

— Tovább kell folytatni, ami elkezdôdött: a kiállítások, a vásárok szervezését. Meg kell mutatnunk magunkat. Mindent összevetve, megvalósításai is, de anyagi gondjai is vannak a városnak, pontosan úgy, mint ahogy a vállalkozónak is, a családoknak is.

— A helyi adók miért a legmagasabbak Udvarhelyen?

— A helyi adók kérdése az egész világon vita tárgyát képezi. Ahhoz, hogy a városnak megfelelô költségvetése legyen, bevételre van szüksége. A forrásokat ismerjük, de megállapítható, hogy a megyeszékhely Csíkszeredával szemben például még mindig hátrányos helyzetben van a költségvetés leosztásakor. Ha csökkentenék az adókat, még kevesebb jutna. Az a baj, hogy nincs elég munkahely, kicsik a fizetések. Viszont a helyzeten még mindig lehet segíteni.

Megkérdik, hogy állunk az autonómiával

— A jelen politikai légkörben hogyan lehet a román partnerekkel üzletelni? Érzi-e hátrányát annak, hogy magyar?

— Elöljáróban el kell mondanom, hogy - és erre is büszke vagyok - azon az éjszakán én is jelen voltam a Csereháton nagyon sok udvarhelyivel és tanácsos társammal együtt. Meg is jelentem az Adevârul-nak az elsô oldalán... Üzletemberként érdekes módon nem származott hátrányom belôle, de sok román partneremnek el kellett magyaráznom, hogy mi is történt a Csereháton valójában. És megértették.

— A csereháti jelenlétéért most Bardóczy Csabát elítélték. Hogy vélekedik az ítéletrôl?

— A csereháti épület tulajdonjogáért folytatott lakossági megnyilvánulást jogosnak tartom, az ítéletet megalázónak, mint ahogy megalázó volt Remus Opris akkori kormányfôtitkár viselkedése is, aki a helyi önkormányzatot félrevezetve segédkezett abban, hogy az apácarend beköltözzön a félig kész, még át nem adott ingatlanba. Bardóczy Csaba koncepciós per áldozata, akit meg kell védeni. Amikor üzletrôl van szó, a román fél - mert erdélyi magyar vagyok - még nagyobb garanciát lát bennem, mint a regáti társában. Nagyobb a hitelem. Az üzleti életben csak nagyon magas szinten diktál a politikum. Multinacionális cégek vagy annál kisebbek esetében fel sem vetôdik a partnerek nemzetisége. Az más kérdés, hogy amikor az üzleti tárgyalásnak vége, akkor a román partner, puszta kíváncsiságból is megkérdi, hogy hogyan is állunk az autonómiával. Egyébként tárgyilagosak. Ha például a tanügyrôl beszélünk, azt mondja: fiúk, nektek erre a pénzre jogotok van, csináljatok vele amit akartok, akár egyetemet is. És nem szól bele abba, hogy mit tanuljunk románul, hogy tanuljunk történelmet.

A pénz megkeresi a jó vállalkozót

— Vállalkozóként és erdélyi magyarként milyen elvárásokkal, reményekkel néz a jövô elébe?

— Az erdélyi magyarság megtalálta a helyét a romániai gazdaságban, és azt is látom, hogy van jövôje..

— Viszont a fiatalság valósággal menekül!

— A romániai magyarságnak a szülôföldjén kell maradnia! De amikor ezt mondom, azt gondolom: igenis menjenek külföldre, tanuljanak, lássanak, szerezzenek tapasztalatot... és azután térjenek haza. És akkor maradjanak itthon. Akinek pénze lesz, idehaza fektesse be, akinek tudása van, azzal jöjjön. Ezzel teremtjük meg a magyarság jövôjét.— László úr, nagyon tartok attól, hogy Ön is csak szép szavakat mond a magyarság jövôteremtésérôl, de ha Ön most hagyná ott a Matricagyárat, mint 9 évvel ezelôtt, mire tudna menni

— Az igaz, hogy nem lehet öszszehasonlítani a helyzetet...

— Pedig most mi vagyunk hatalmon.

— Ne nevettessen, inkább folytatnám az elôbbi gondolatmenetet. Ha ott is maradtam volna, addig mentem volna, törekedtem volna, többen összefogva... Mondok valamit. A kalibáskôi találkozáson volt szerencsém jelen lenni az Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott beszélgetésen. Akkor felvetettem, hogy a magyarországi üzletembereken keresztül közvetlenül jöhessen be a tôke Romániába. Erre az volt a válasza: fiúk, pénz van, a pénz megkeresi a jó vállalkozót. Kiegészítve: a vállalkozás alapja nem a pénz, hanem hogy egy jó ötlet legyen, s ha elszántság is van, a pénz is megkerül hozzá. Országosan tekintve a dolgot, megfelelô feltételeket kell teremteni a tôke számára, biztonságot, ami nem igazán van Romániában.

— Nagyon szépen beszélt a szülôfalujáról László úr, én pedig nagyon lehangoló dolgokat hallottam Abásfalváról.

— Nemcsak beszélek róla, amit tudok, segítek is. Egyik legutolsó tervem a közbirtokosság újraszervezésében segíteni.

Inczefi Tibor

Utóirat helyett:

— László úr, igaz-e, hogy Önt a közelmúltban telefonon megfenyegették?

— Igaz..., de ne vegye rossz néven, ha a fenyegetés körülményeirôl most nem nyilatkozom.

— Kérem. Csak annyit áruljon el..., milyen nyelven?

— Magyarul, magyarul.

(Az interjú az Udvarhelyi Híradó számára készült.)

A könyv elsô részében az alkotó édesapjának, Haáz Rezsô, etnográfus, múzeumalapító munkái is megtalálhatók Erdélyi viseletek címmel, Lövéte öltözete és a Só-vidéki, valamint a Nyárád menti zsinóros díszítés 364 mintája.A mostani könyv munkái a népi táncegyüttesek viseleteinek megjelenítése amit még táncos koromban figyeltem meg — mondta a szerzô aki életérôl, családjáról és arról a hosszú és viszontagságos útról számol be, amely ezen munkák elkészüléséhez és a könyv megjelenéséhez vezetett.

— A könyvet megelôzôen meséljen egy kicsit magáról? Ön székelyudvarhelyi és jelenleg mégis Marosvásárhelyen él...

— Az én életem édesapám élete is lehetne. Tôle függöttem, és ô 1906-ban mint rajztanár csak egy évre jött Székelyudvarhelyre, de Visky Károly néprajzszakos tanárkollégájának barátsága itt tartotta, és kinevezése után élete végéig a Bethlen kollégiumban maradt. Megismerkedett édesanyámmal, Mezei Ödön doktor legkisebb lányával, akit 1910-ben vett feleségül. Elsô három szobás lakásunk Szombatfalván a Ferlenger ház elsô emeletén volt. Ott született Júlia nôvérem, jómagam és Ferenc öcsém. Ezen születések dátumai 1911., 1912., és 1913. A harmadik testvérem, Jolán húgom 1915-ben a háború idején Szepességben, Iglón született. Édesapám szepesbélai születésû Czipzer családból származik, akik sajátos magyar- német keveréknyelven beszéltek. Felvidéken a 16 szepesi város híres volt történelmi szempontból. Ôseim, a Haáz család tagjai mind jegyzôk, bírók, kézmûvesek, tímárok, oktatók és tanárok voltak. Ezt egyházi szálon 1458-ig lehet visszavezetni. A leghíresebb közülük Haáz Dániel volt, aki 1775-ben nagy kortes hadjáratot vezetett Mária Terézia uralkodása alatt, a János Zsigmond által lengyeleknek elzálogosított 16 szepesi város felszabadításáért. Ezenkívül a háború alatt Magyarországra vándoroltak közt volt Haáz Aladár püspök a hadseregnél. Dániel képe 1984-ben az iglói tanácsteremben volt látható. Édesapám a háborúban Doberdónál harcolt. Mi édesanyámmal a szombatfalvi lakásból a Barátok templomával szemben akkor még meglévô Mezei Ödön házába költöztünk. Jelenleg ott a posta van. 1919 és 1939 között a református kollégium igazgatói lakásában laktunk. A kollégiumban a tanítóm Gyerkes Mihály volt. 1927-ben a kollégiumot megszüntették, és az egyház helyét a Nagyenyedrôl jött prepák vették át. Minket a gimnáziumba helyeztek át, ahol az osztályfônököm Dobos Ferenc volt. Itt nem lehetett érettségizni, ezért a vizsgát gimnázium után a debreceni kollégiumban tettem le édesapám javaslatára. Hazajövetelem után - mivel nem kaptam útlevelet - egy évig asztalosként dolgoztam. Innen egy hároméves szobrásziskolába mentem Kolozsvárra, ahol Ladea szobrász tanítványa voltam. Ezen iskola befejezése után egy évig katona voltam, majd sikeresen felvételiztem a budapesti képzômûvészeti akadémiára. Ott öt évet végeztem.

— Akkor kezdett el foglalkozni a néprajzkutatással, a rajzolással?

A rajzolás még csak vázlatos volt. Budapesten nagyon jó barátságban kerültem Pauliné Béla újságíróval az úgynevezett "parasztkirállyal". Ô hozta létre a Gyöngyös bokréta mozgalmat. Érdekeltek a néptáncok és a népviseletek. Odakint néptánccsoportot alapítottam a székely egyetemi hallgatókkal. Mi székelyruhában léptünk fel, de én a Gyöngyös bokréta mozgalom elôadásain az összes magyar népviseletet végignéztem. Szétbomlottak bennem a különbözô viseletek motívumai, amelyek egyszerûbbek voltak, mint a székelyeké. Tánccsoportunk óriási sikereket ért el, londoni fellépésünket az angol királynô is végignézte. Ekkor a szobrászat helyett a tánc mellett döntöttem. Itthon az Állami Népi Székelytánccsoportot hárman alapítottuk meg, de az többszöri átalakulás után elsorvadt. Innen újra a néprajzhoz tértem vissza, és elsô munkám egy Gyulakután vásárolt népviseleti felöltô megrajzolása volt.

Lejegyezte:
Péter Attila
(Az interjú a Príma Rádióban hangzott el)

Jakab János neve ma már nem ismeretlen a városlakók elôtt, hiszen a külföldnek dolgozó Confex Jakab bôrszabóság tulajdonosaként nem egy lakosnak nyújt munkahelyet. Jelenleg cégének 150 alkalmazottja van.— Van-e, és ha van, mi a különbség a bôrszabóság és a szövet-szabóság közt?

— A szövet-szabóság könynyebb, mert ha valami nem sikerült, el lehet bontani és utána varrni. A bôriparban, ha valamit elvarrtunk, azt nem lehet elbontani, és ezért nagy figyelmet igényel. Ezenkívül meg kell tanulni felismerni a bôr fajtáját, hogy tudjuk mit lehet készíteni belôle.

— Milyen út vezetett oda, hogy a Confex Jakab ma egy márkanév, nemcsak Székelyudvarhelyen, hanem külföldön is?

— Az 1960-as évek végén jött divatba Székelyudvarhelyen a bôrruházat. Az, hogy én bôrszabó lettem, 1978-ban dôlt el. Az akkori állami munkahelyemen a vezetôséggel konfliktusba kerültem, és elhatároztam, hogy felhagyok a szövet-szabósággal. Ekkor jöttem át a cipészekhez, és bôrszabóságot nyitottam. Felkerestem vásárhelyi kollégáimat - mivel Marosvásárhely a bôrszabóság központja volt, és ott 2-3 hét alatt átadták nekem a bôrszabóság titkait. Mint szövetkezeti bôrszabó 1991-ig dolgoztam.

— Gondolom 13 év szakmai gyakorlat után nem volt nehéz eldönteni, hogy a demokrácia bekövetkeztével merre lépjen...

— Akkoriban a szövetkezeti bôrszabóság nem volt kifizetôdô, és én Kft-t nyitottam. Elôször nyolc emberrel dolgoztam. A Vár utcában megvettem egy magánlakást és építkeztem. Szabókat kellett nevelni, ezért felvettem 15 inast, akik mellé mesterként nyugdíjas szakembert alkalmaztam. A cégünknek jelenleg 150 alkalmazottja van, és teljes mértékben exportra dolgozunk.

— Mikor kezdett el külföldnek dolgozni?

— 1996-ig belföldnek dolgoztunk. A belföldi piac azonban 1998- tól a külföldi beáramlás következtében elapadt. Ekkor kezdtem el Németországba és Olaszországba járni, ahol megrendelôkre találtam. Jelenleg négy külföldi cégnek dolgozunk.

— Honnan kapják az alapanyagot?

— Azt is lehetne mondani, hogy mi bérmunkát végzünk, mert mind az alapanyagot, mind a cérnát és egyéb segédanyagokat a megrendelôtôl kapjuk. A minôségi bôrt Spanyolországból és Olaszországból hozzuk.

— Tudtak-e magyaros, székelyes motívumokat bevinni a külföldi piacra?

— Annyira tetszettek az általunk készített modellek a megrendelôknek, hogy már velünk is készíttetnek mintákat.

— Milyen jövôbeni tervei vannak?

— Nagyon nehéz megtartani a megrendelôket, mert nagy a piaci versengés. Most, hogy a fiam teljesen átvette a külföldi megrendeléseket, jó minôség kerül ki a keze közül és remélem, hogy a jövôben is annyi munkánk lesz, mint eddig.

Lejegyezte:
Péter Attila
(Az interjú a Príma Rádióban hangzott el)

Balla Zoltán bár testnevelô tanár, nevét elsôsorban a Humán Reform Alapítvány létrehozása és számos sportrendezvény kezdeményezése tette ismertté.

— Miért lett épp sporttanár?

— Tizenkettedik osztály közepéig még régésznek készültem, de az akkori idôk és a lustaságom a tornához vezettek. Rájöttem, hogy a régészethez nem elég csak tanulni, és a torna se esett távol az érdeklôdési körömtôl.

— Hol végezte az egyetemet?

— Évekig kézilabdáztam, de edzôi diplomát evezôként szereztem Bukarestben.

— Milyen a sportoló múltad kézilabdázóként, evezôsként?

— Mindegyikrôl van szép és kellemetlen élményem egyaránt, de most csak a szépre tudok viszszagondolni. Az nagy dolog, mikor az ember csapatával bajnokságokat nyer meg.

— Mikor és milyen elgondolásból hozta létre a Humán Reform Alapítványt?

— Az alapítványt hasonló gondolkodású barátaimmal 1993 ôszén 21 alapítótaggal alapítottuk. Szinte mind pedagógusok. Az iskola abban az idôben is szûk keretet nyújtott érdeklôdési körünknek, és úgy gondoltuk, itt a lehetôség továbblépni. A gyerekeken kívül felnôtteknek is nyújtunk különbözô továbbképzési lehetôségeket.

— Milyen területeken van oktatás?

— A szakképesítést nyújtó tanfolyamainkon kívül az idéntôl posztliceális szinten is megindult az oktatás. Van számítógép-kezelô-, könyvelés-, angol-nyelvtanfolyam, asztalos-, ács-, kômûves-, cukrász-szakács-, erdôkitermelô- és fafeldolgozó tanfolyamunk.

— Ön szerint mi az oka, hogy a vidékfejlesztés mint érdeklôdési kör évek óta elkezdôdött és még mindig csírájában van?

— Ez olyan mint a foci. Divatos lett és sokan próbálkoznak vidékfejlesztési központok létrehozásával, de ez ennél egy kicsit körülhatárolhatóbb tevékenységet igényel. Én úgy látom, hogy azok, akik jelenleg vidékfejlesztéssel foglalkoznak, még nincsenek erre felkészülve. Saját erôbôl nem tudnak haladni, a befektetôk pedig még kételkednek a megtérülésben. Mi nem egy irodában próbálunk néhány projektet öszszehozni, hanem a cselekvô emberekkel szeretnénk együttmûködni.

— A vidékfejlesztés terén jelenleg milyen programokon dolgoznak?

— Mi még csak a figyelemfelkeltés fázisában vagyunk. Megpróbáljuk az embereket önálló gondolkodásra késztetni, s rádöbbenteni arra, hogy tôlük függ a környezetük. Vannak apró eredményeink és ez örvendetes. Szentpéteren például az ifjak egy elhagyatott kugliterem feljavítását tûzték ki célul, és ennek érdekében több pályázatot is benyújtottak.

— Milyen téren oktatnak iskolásokat?

— Két kategóriát említenék: az öt-hatodik osztályosoknak többszintes számítógépkezelôi tanfolyamot biztosítunk. A második kategóriában a tíz- tizenegyedik osztályos tanulók tartoznak. A megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság támogatásával Keresztúron, Szentegyházán és Zetelakán már beindult a klubtevékenység, és a továbbiakban Korondon, valamint Udvarhely legalább négy középiskolájában szeretnénk csoportokat indítani.

— Ökoturizmus név alatt szerveztek az elmúlt két évben bicikliversenyeket. Ez most milyen fázisban van?

— Nagyon sok a kerékpározó. Egy csoport szétvált, és külön klubot hoztak létre, ami szintén közösségfejlesztési eredményként fogható fel. A mountain-bike-osok megalakították az Extrém-bike-ot, a turista biciklizôk még átalakulásban vannak, mert nem találtuk meg az irányító szakembereket. Ettôl függetlenül mindenki kerékpározik.

— Bábszínház oktatással is foglalkoztok...

— 1996 óta szervezzük meg a Székelyföldi Bábosok Találkozóját. Tavaly többen voltak az elôzô találkozókhoz képest, és talán évrôl évre növekedni fog a résztvevôk száma. Képzéssel is szeretnénk foglalkozni, de nincsenek még oktató tanárok.

Lejegyezte:
Péter Attila
(Az interjú a Príma Rádióban hangzott el.)

A városi kórház gyógyszerésze 1967 óta, de Balázs Piroska neve elsôsorban tanácsosi tevékenységének köszönhetôen ivódott be a köztudatba.

— Beszéljen önmagáról...

— Magyarláposon egy négygyerekes családban születtem. Hetedik osztályban magyar nyelvû elemi iskolát végeztem, és ezután döntenem kellett, hogy továbbtanulok-e a helyi román középiskolában. A középiskola után Kolozsváron a Gyógyszerészeti szakra felvételiztem, sikeresen. Az egyetemet 1967-ben fejeztem be, ugyanebben az évben a székelyudvarhelyi kórházi gyógyszertár gyógyszerészének neveztek ki. Az elsô fônököm Hecser Kálmán volt. Lebetegedése után én vettem át a helyét, és azóta ott dolgozom.

— Milyen elgondolás alapján lett ön gyógyszerész?

— Már 17 éves koromban eldöntöttem, hogy mi nem leszek. Nem akartam ügyvéd, tanár, orvos lenni, mert nem éreztem képesnek magam a mások életébe való beavatkozásra. Az álmom az volt, hogy író leszek, de a román iskolába járás, a kisebbségi sors elvágta ezen elhivatáshoz vezetô utamat. Reál osztályba jártam, és így a kémia mellett döntöttem.

— Két gyereke van, és az egyik fia író...

— Két fiúnk van. A nagyobbik Temesváron villamos- mérnökit végzett, és jelenleg egy udvarhelyi magáncégnél dolgozik. Középiskolás korában már jelentkezett íráskészsége, csak sajnos a diktatúra évei alatt, aki a gimná-ziuban végzett, az mind mérnöki szakra felvételizett. A kisebbik fiam Kolozsváron magyar-angol szakot végzett. A Korunk irodalmi folyóirat szerkesztôje, tanársegéd az irodalom szakon, és emellett az Ismét másnap címû könyv szerzôje, amelyért a Romániai Írószövetség Debüt-díjjal jutalmazta.

— Melyik fia kedvesebb: aki álmát valóra váltotta, író lett, vagy a nagyobbik?

— Mikor a második gyereket vártuk, féltem, hogy nem fogom annyira szeretni, mint az elsôt, azonban megtanultam, hogy a szeretet annál igazibb, mélyebb, minél többfelé oszlik. Így a gyerekeket egyformán szeretem, de másképpen, mert ôk is másképpen viszonyulnak hozzám.

— Változott-e ön szerint a kórház gyógyszer-ellátása, és ha igen, milyen irányba?

— A holland Albert Schwairzer Alapítvánnyal kialakított kitûnô szakmai és emberi kapcsolatoknak köszönhetôen jó irányba változott a gyógyszer-ellátás. Ôk évente 50 ezer gulden értékben hoznak gyógyszert. Így a város és környéke a ritkábban megtalálható gyógyszerekhez is hozzájut. Gondjaink nekünk is vannak, de az országos átlagállapotot messze elkerültük.

— Miért nem nyitott magángyógyszertárat?

— Nem volt meg az anyagi háttér, mikor privatizálni lehetett volna, még autónk sem volt. Ezenkívül féltem vállalkozni.

— Az ország gyógyszertárainak magánkézbe kerülése ön szerint javítja-e a gyógyszer-ellátást?

— Javítja az ellátást, de a gyógyszer- árak állandósítására nincsen elég anyagi háttér és kellô munkaerô. A gyógyszerek drágábbakká válnak, és aki naponta kell gyógyszert szedjen, az nehéz helyzetbe kerül. Legnehezebb a járóbetegek igényeinek a kielégítése.

— Ön négy éve tanácsos. Mennyire sikerült az ön által felvállalt szociális problémák megoldása?

— Az emberek a szociális gondokról nem szeretnek tudomást szerezni. Ilyen szemlélettel nehéz a változtatás. Mi létrehoztuk a Budvár Szociális Központot, és ide fogadjuk be a hajléktalanokat. A másik a cigánykérdés, amit ha nem oldunk meg idôben, az utánunk jövô generáció gondja lesz. Taníttatni kell ôket, és esélyt adni, hogy dolgozhassanak.

Lejegyezte:
Péter Attila
(Az interjú a Príma Rádióban hangzott el.)

A mai értelemben vett divat a XIV-XV. században kezdôdött, a pompakedvelés ekkor érte el tetôfokát, olyan szélsôséges viseleteket diktálva, mint például a férfiak "mi- parti", azaz felemás ruhája, mely késôbb tökéletes farsangi bohócjelmezzé vált. A nadrágszárakon és a zekén az élénk, elütô színek sakktáblaszerûen váltották egymást: például a bal nadrágszár színben a felsôtest jobb oldalának felelt meg. A túlzások ellen az államhatalmak rendeleteket hoztak, amelyek meghatározták a különbözô társadalmi osztályokba tartozók által viselhetô ruhák anyagát, formáját és díszítését.A reneszánszban, a XVI. századtól kezdve a divat követôi búcsút mondtak a laza, kényelmes középkori formáknak: olasz hatásra megjelentek a hasított, puffos ruhaujjak, szélesített vállak, a spanyoloktól származó mellkast összepréselô halcsontos fûzök és az abroncsszoknya (a vertugadin). Pompás, súlyos, mintás brokátokat és bársonyt, dekoltáltabb formákat, gyöngyöket, drága ékszereket és prémeket viseltek a korabeli olaszok. A cipôk orra szögletessé vált, a férfiak barettet, a nôk gyöngyöket viseltek fej köré csavart hajfonataikban. Az öltözetet gerezdszerûen felvagdosták és a hasítékokat elütô színû anyaggal bélelték. A század második felében mindenütt a spanyol udvar szigorú, merev divatját követték: magasan záródó, nyakfodorral díszített, fekete ruhákat viseltek Európa szerte. A spanyol dáma vertugadint cipelt, amely abroncsokból készült, drága szövetekkel borították be és tökéletes hordó alakú volt. A hölgy beállt a szövethordóba, amit hozzáerôsítettek irgalmatlanul szorosra fûzött derekához, ekképpen kikeményítve úgy nézett ki, mint egy "mozgó páncéltorony". A férfiak által viselt buffancsnadrág egyesítette a kellemetlent a haszontalannal. A harisnya combközépig megmaradt szûknek, onnan pedig a rövidke nadrág kipukkadt, mintha felfújták volna. Lószôrrel vagy gyapjúval tömték ki a buffancsot, de egy csempészgyanús ember divatosra dagasztott nadrágjából a következô tárgyak kerültek elô: tíz darab asztalkendô, egy kefe, egy fésû, két ócska lepedô, két abrosz, egy pohár és egy hálósapka. A londoni parlament székeit kénytelenek voltak szélesebbre készíttetni, mivel a feldagasztott buffancsú uraságok nem fértek... (E kép)A XVII. században, a barokk idején, a francia divat átveszi a vezetô szerepet Európában, bár a puritánabb flamandok és angolok továbbra is a hagyományos spanyol viselethez ragaszkodnak. A nôi viselet merevsége alábbhagyott, számûzték az abroncsszoknyát, a kivágott ruhát vállra terülô csipkegallér szegélyezte, a ruhaujjak buggyosak és szintén csipkével szegettek voltak. A férfiak elôször tollas kalapban, tölcsérszárú csizmában, buggyos, bô nadrágban és magas derekú zekében jártak. XIV. Lajossal a férfidivat a legdíszesebb formáját érte el: a teremtés koronái térdfodorral és szalagokkal díszített nagyon bô szoknyanadrágba (rhingrave) és magas sarkú, szalagos cipôkbe bújtak. Az ing csipkés kézelôje kibuggyant a zeke alól és a hosszú, bodros hajviseletet parókával helyettesítették. (F kép)A XVIII. század, a rokokó divatját a francia udvar pompás viselete szabta meg, de a század végére a "robe francaise" már csak udvari, ünnepi öltözet maradt - a világ az egyszerû, praktikus angol öltözködésmódot csodálta és utánozta. A nôi viselet a fényûzés és túlzások korát élte: paniert és óriásira dagasztott, hajóval vagy akár szélmalommal felcicomázott rizsporos frizurát viseltek. A hajba irdatlan menynyiségû gézt, hajkenôcsöt, púdert és hajtût dolgoztak bele. A halvány színek: a rózsaszín, a világoskék, az ezüstszürke és a lila az uralkodóak. A panier (vesszôbôl font, tyúkborító kosarat jelent) a vertugadin továbbfejlesztett változata volt: elôl- hátul laposabb, oldalt pedig sokkal szélesebb. A dáma az ajtón csak oldalvást tipeghetett ki, ha gyalog ment, elfoglalta a fél utcát, emiatt hódolója csak elôtte vagy utána mehetett. A leülés külön gyakorlatot igényelt, mert az abroncsok a hölgy súlya alatt igencsak nyikorogtak. A férfisziluett egyre keskenyebbé vált, az öltözet világos, vékony harisnyából, feszes térdnadrágból, gazdagon hímzett mellénybôl, karcsúsított, térdig érô, elôl nyitott, szintén gazdagon díszített kabátból (justeaucorps) és ezüstcsatos félcipôbôl állt. A liszttel vagy mésszel fehérített paróka, a mellfodor és csipkés kézelô egészítette ki a férfiviseletet. (G kép)

Dávid Hajnal

Japánban még a mágia korszakában gyökereznek a kagura-táncok, melyeket a sintoista természetistenek tiszteletére adtak elô.

A "gigaku"-nak, és "bugaku"-nak nevezett maszkos játékokat a VII. és VIII. században vették át a kínaiaktól. Az elôadók groteszk maszkokat viselnek, hoszszú, horgas orral, hatalmas fogakkal, kidülledô szemmel, és fôleg a nyers obszcenitás jellemezte. Viszonylag rövid virágkora után összeolvadt a "bugaku" nevû mûfajjal (tánc és zene), amit a császári udvarban is elôszeretettel mûveltek. A "dengaku" (mezei tánc) és "szangaku" (majomzene) elnevezésû játékok a XII-XIV. század között hivatásos formát öltöttek és esztétikájuk is kifinomult. A fejlôdést jelzi, hogy mindkét mûfaj neve kiegészült a "no" szótaggal, amely "mûvészi tudást" jelent. A no-színház "atyjának" Zeami Motokijo-t tekintik, aki nemcsak színész és drámaíró, hanem az új mûforma elméleti megalapozója is volt. A XV. század elsô felében keletkezett írásai a zen- buddhizmusban, és a szamuráj-kultúrában gyökereznek. Elôbbi ellentétben áll az intellektuális beállítottságú nyugati gondolkodással, amely a civilizáció jegyében halmozza az új és új ismereteket. A zen-neveltje csendet és nyugalmat keres, törekszik a "megvilágosodásra", az abszolút ösztönös megélésére. Sokan ma már nem vallást látnak benne, hanem esztétikát. Páratlanul érzékeny a világegyetem rejtett szépségeire, ezáltal határozza meg, mind a mai napig az ország kultúráját, és nem utolsósorban a no-színház formáját. Zeami három kulcsfogalma az elôadás, vagy utánzás- ként fordítható "monomane", ( a puszta utánzás és az adott személy belsô lényének különbsége). A játék nézôre gyakorolt hatását a "júgen" szóval jelöli, (rejtett sejtésen alapuló hatás). Míg a "júgen" állandó, a harmadik, a "hana", változó minôséget jelent, melynek meg kell rendítenie és ámulatba ejtenie a nézôt. A no-színház dramaturgiája és játékmódja kivételes feszességével és koncentráltságával tûnik ki. Minden mozgás tömör jellé egyszerûsödik, lelassul minden gesztus, kimért lesz minden lépés. Redukált és ellenôrzött, gyakran jelképes értelmû mozgásokból áll a tánc is, és elôfordul, hogy nem is tartalmi jelentôségük, hanem pusztán szépségük miatt mutatják be. A no- színház legfontosabb kelléke a legyezô, pl. a harakiri jelenetben kardot jelöl, ha szájhoz emelik, akkor ivást. A szerényen berendezett színpadért a pazar játékok kárpótolnak szigorú színszimbolikájukkal és hagyományos szabásmintáikkal. Maszkot csak a fôszereplô (a site) visel, aki egyben a társulat feje is, aszerint, hogy hôst, aggastyánt, fiatal lányt, vagy bánatos öregasszonyt ábrázol. "Vaki"-nak nevezett partnere, valamint a kórus nem visel maszkot. A no-játék egyfajta én- dráma, egyetlen ember belsô világát, lelki konfliktusát tárja fel. A "site" által játszott alakok, túlvilági lények, akik szóban és mozgásban adnak számot egykori életükrôl, beszámolójukat sóvár vágyakozás és bûnbánat hathatja át. Szerkezeti sémája, általában öt részbôl áll: 1. Bevezeti a nézôt a történésbe, 2. A fôszereplô mutatkozik be, 3. A párbeszédre kerül sor 4. Elôkészíti az eddig álruhában lévô fôszereplô leleplezését, 5. A "vaki" énekét követôen a fôszereplô a maga valódi alakjában áll a nézô elé, többnyire, mint isten, vagy mint mitikus hôs. Minden no-drámát bohózatos közjáték, (kjógen) követ, mely olyan hatásra törekedett, mint a görög szatírajáték. A komoly drámák szereplôit teszi nevetségessé, és az olyan emberi gyengeségeket, mint a hiúság, ostobaság, birtoklási vágy és iszákosság, de tartózkodik a durvaságtól és obszcenitástól. Kizárólag férfiak adják elô, akik maszkot viselnek, ha állatot vagy démont kell ábrázolniuk. A no tempójával ellentétben itt a játékmód laza és könnyed, gyors és természetes. A "kabuki" szó ének-tánc, ügyességet jelent és polgári környezetbôl ered. A gyorsan meggazdagodott, ám fogyatékos mûveltségû réteg nem tudott már mit kezdeni a magas kultúrával, a no- játékról pedig eleve kizárták. Ízlésének sokkal inkább a szórakoztató mûfajok feleltek meg, a hatóságok pedig külön szórakoztató negyedeket rendeztek be, hogy a szemfényvesztôk és artisták, bábjátékosok, táncosnôk, örömlányok és selyemfiúk jobban szem elôtt legyenek. Ebben a környezetben keletkezett a kabuki színház, melynek elôadását a XVIII. század közepétôl már csak felnôtt férfiaknak engedélyezték. Kényszerû "megkomolyodása" kedvezett mind mûvészi fejlôdésének, mind a szövegek irodalmi színvonalának. A XVIII. század folyamán termékeny versengés alakult ki a kabuki színház és a polgárság másik kedvelt mûfaja, a "bumraku"-nak nevezett bábjáték között, amely dramaturgiájában és technikájában érvényesült. A kabuki színház rendszeresen vett át újításokat a bábjátékoktól, mint a forgószínpad, sülylyesztô, emelô berendezés. A Távol-Kelet több hagyományos színházi formájához hasonlóan a kabuki színház is lemond a valóság megjelenítésérôl. A jelenlegi Japánban összesen kb. 350 kabuki színház mûködik. Ami azonban a közönség lebilincselésére alkalmas belsô erôforrásokat illeti, a nyugati élet és mûvészi formák térhódítása következtében folyamatosan elapad.

Sebestyén Irén

Fodor Sándor:

Késô este van, nyitott ablaknál olvasgatok az ágyban. Nem vagyok álmos, dehogy. Különben sem szoktam olvasás közben elaludni — csak utána. Ám ezúttal a könyv kicsúszik a kezembôl. Sunyi jószág, úgy bújik ki az ujjam közül, hogy észre se veszem, finoman, lábujjhegyen. Nem esik le, szó sincs róla, ledôl, lágyan odasiklik a fejem mellé a párnára — én pedig azt hiszem, tovább olvasok, de valami nincs rendjén. Olvasok — és ugyanakkor a Maros partján horgászom, menyhalazni próbálok. "Este van este: ki-ki nyugalomban..."Gonosz, erôs, idegen zúgás riaszt fel.Valami repül a lámpa körül. Darázs? Nagyobb. Dongó? Kisebb. De biztos, hogy megcsíp. Megszúr. Borzalmas. Le kell ütni. Eloltom a villanylámpát, a takarót gyorsan a fejemre húzom. Többet ésszel, mint erôvel. Tôrbe csalom fullánkos ellenségemet. Bejött! A zúgás elült. Ôkelme letelepedett. Most. Gyorsan felkattintom az olvasólámpát. Darázsnak-dongónak- bögölynek nyoma sincsen. Semminek sincs nyoma. Álmodtam volna az egészet? Dehogy, hiszen a zúgásra riadtam fel. És láttam is. Jó, de akkor hol van?Talán kirepült az ablakon. Igen, ez valószínû. Kirepült, elvégre odakint a holdfényben nagyobb a világosság, mint idebent, mihelyt nem világított már az olvasólámpa. Az ám, de most világít. Gyorsan felkelek és becsukom az ablakot. Visszajönnél a fényre, mi? Tudod mit? Csak koppanj nagyot odakint — és hallgass el.Elfelejtem, hogy álmos voltam.Veszem a könyvet, olvasnék, de hol is hagytam abba? Amikor kicsúszott a kezembôl, összecsukódott. Sebaj, lapozzunk, mindjárt kiderül, nagyjából emlékezem, hol voltam, tényleg, hol is lehettem ... Valahonnan, a semmibôl ismét rám zúdul a rettenet, zúg a dongódarázs, a darázsbögöly, ez iszonyú. A fejem fölött az olvasólámpát kerülgeti — mivel is üthetném le? Talán egy kétrét fogott törülközôvel. Gyerünk a komódfiókhoz. Párnával nem merem, összetörném a lámpát, el se találnám rendesen — és szörnyeteg csak megdühödnék — és megszúrna.Óvatosan kelek fel, inkább lecsúszok az ágyról, hogy ne zavarjam köreit, úgy mozgok, mint földerítô az ellenség közvetlen közelében, ne vegyen észre, ne fogjon gyanút, zúgjon csak igazságosan körbe- karikába a lámpa körül, úgysem tart örökké, elfárad — és akkor jövök én. Jó erôs, hímzett vászontörülközô, az édesanyám kelengyéjébôl, még a monogram is rajta. Frottírtörülközô nem lenne jó, túlságosan puha, nem lehet istenigazából lecsapni vele. Ezzel igen. Most majd óvatosan visszaülök az ágyra — és figyelek. De mire? Hiszen már megint nem zúg. Hová bújt? Hol keressem? "ha elmegyek, nem találtok sem a földön, sem az égben..." nem a fenét. Mindenkit-mindent meg lehet találni. De hol ez az átkozott rovar? Nézem, vizsgálom, módszeresen végigkutatom mind a négy falat. A mennyezetet. Nincs. A vitrinen, az ágy politúrozott részén, a takarón... az ágy mögött, a falon. Eltûnt. Elbújt. Rám les. Érzem: kéjes gyönyörûséggel várja, feküdjek le, aludjak el gyanútlanul, mint egy ártatlan kisgyerek. Akkor aztán majd kényelmesen az arcomra mászik. Nem repül: mászik. Mint a bogár. Úgy félálomba odalegyintek a kezemmel — erre feldühödik és megszúr. Halántékon is szúrhat. Állítólag a darázscsípés a halántékon végzetes lehet, bár ez nem egészen biztos, nem olvastam, csak hallottam. Most már szinte szórakoztat: vajon honnan búvik elô megint? Mert én nem adom ám fel olyan könnyen. De szépen is mondja Hemingway — idézik is sûrûn —: az embert meg lehet ölni, de legyôzni nem. Persze ezt sem szabad mereven, mondjuk szó szerint értelmezni. Jómagam például számos felebarátomat rajtakaptam, amint éppen hagyta, inkább gyôzzék le, de Hemingway bizonyára nem kíváncsiskodott annyit, mint én, de különben is, ô általában beszél az Emberrôl, nagy E-vel, nem holmi kicsi e-vel embernek titulált X-ekrôl vagy Y-okról, akikhez volt szerencsém az évek során, arról nem is beszélve, hogy ô a Karib-tengeren dokumentálódott, az ottani halászok pedig ... más, na.Ott van a párnán.Meg se moccan. Csak lapul sunyin és bután. Nagyon bután, úgyhogy elsô pillantásra ki is ad magán. Mert ez nem darázs, még csak nem is dongóbögöly vagy cecelégy. Felteszem a szemüvegemet, mert pontosan akarom felismerni, mielôtt végeznék vele. Mezei poloska. A legnagyobb fajta.Elfog az undor.Csínján kell vele bánni, finoman, óvatosan kell megfogni, kitenni az ablakon — repülj a francba. Nem egyébért, ártatlan rovar lenne ez, de ha egy kissé durvábban érnek hozzá, vagy éppenséggel leütik — elnyomják, olyan bûzt áraszt, de olyan retteneteset, hogy az már rosszabb mindenféle szúrásnál-csípésnél.Lássunk hozzá tehát kellô körültekintéssel.Elôbb kinyitjuk az ablakot.Aztán könnyedén, játékosan, nem is túlságosan magasról ráejtjük a törülközôt a párnára. Óvatosan, gyöngéden, nagy figyelemmel összemarkoljuk édesanyám hozományát, mégpedig úgy, hogy az eleven bûzbomba belé kerüljön — és gyôztünk. Gyôztünk — hisz benne van! Benne kell lennie, mert a párnán — pedig nagy figyelemmel nézem, szabad kezemmel meg is fordítom — nincsen. Az ágylepedôn sincs. Az összemarkolt törülközôt benne a kellemetlen látogatóval az ablakhoz viszem — és kirázom, rázom buzgón, szorgalmasan, mintha integetnék, jeleznék valakinek. Olyan lélekbôl rázom, hogy csattog a jóféle vászontörülközô — remélem a monogram maradt. Jó lesz. Visszateszem a fiókba, szépen összefogva, a monogrammal felfelé. Rend a lelke mindennek.Megnyugodtam, bár a párnámon mintha kísértene a mezei poloska távoli, enyhe bûze. Ne finnyáskodjunk. Eloltom az olvasólámpát.Elégedett vagyok. Jó mulatság nem volt ugyan, akkor se, ha mulatságon egyszerû idôtöltést értek — de mindenképpen férfimunka.Aludjunk.
És alszunk. Csak én.
A mezei poloska — nem.
Az arcomra mászik. Dögölj meg! Odacsapok.
Pokolbéli bûz.
Vesztettem.
Az Embert... (úgy általában, nagy E-vel) — nem tudom. Ez a Hemingway reszortja. De engem le lehet gyôzni.
Undorral.

Egy könyvbemutató margójára, avagy

A Szente B. Levente által gyûjtött mesék könyvének bemutatójára április 8-án került sor Keresztúron. Az alábbiakban benyomásaimat jegyeztem le, az eredményt nevezhetjük akár recenziónak is.

Nem szeretem a nagy pillanatokat. Valahogy hiányzik belôlük mindaz, amit semmivel sem helyettesíthetünk, s amit általában életnek nevezünk. Ilyenkor az ember könnyen kapható szépítgetésekre, nem mindig azt mondja, amit valójában gondol és hisz. A rossz ebben az, hogy önmagát is becsapja.Keresztúr közmûvelôdési életében jelentôs eseménynek számít "Az ezüsthajú tündérlány" bemutatója, s amint itt el is hangzott, két okból is: egyrészt, mert volna mit számolnunk, ha tudni szeretnénk, mikor is volt utoljára keresztúri embernek könyvbemutatója, ráadásul a borító is helyi képzômûvész (Hermann Gyula) munkáját dicséri, másrészt, mert jelen gyûjtemény nagy elôdök kiegészítô munkája (is) lehetne. Ez az érdem egyértelmûen a Szente B. Leventéé. Meseirodalmunk - ha úgy tetszik - igen gazdag. Elég, ha csak Kriza Jánosra vagy Benedek Elekre gondolunk. De (ez a könyv is bizonyítja) korántsem teljes az általuk elvégzett munka, hiszen a Vadrózsák anyagának jó része Keresztúr és a környék falvaiból került ki (Marosi Gergely végezte itt a gyûjtést Kriza mentorkodása mellett), és ez az alapmû is csupán két mesét tartalmaz vidékünkrôl (A csihányból lett királyfi, A kis gömböc), ami a Szent-féle gyûjtésbôl sem hiányzik, az itt közzétett többi tizenhárom jobbára ismeretlen, illetve eddig kötetben meg nem jelent népi alkotás. Ezen a ponton azonban egy kissé kétkedve állok meg, és ez íratja velem, hogy mégsem elég az eddig elvégzett munkára hagyatkozni, mivel "a folklór más mûfajaihoz képest a mese örökéletû", tehát ha szentenciájában nem is, formájában meg tud változni, újulni (a mesemondók miatt is), így sosem lehet tudni, melyik lehet az eredeti változat (ami néprajzi szempontból igen fontos).Nem szeretem a nagy pillanatokat. Valahogy túl közel érzem hozzuk a nagy szavakat, a "ki tud köl