Az RMDSZ legnagyobb körzetében, a Bethlen- negyedi nyolcas körzetben Borbáth Istvánt jelölték polgármesternek. Az alig több mint 30 résztvevô nagyrészt Borbáthra szavazott Szász Jenô ellenében, akit szintén javasoltak arra, hogy RMDSZ-es polgármester-jelölt legyen. A jelölésrôl, illetve a mögötte meghúzódó kalkulációról az alábbiakban olvashatnak.

A Bethlen-negyed legnagyobb RMDSZ-körzetében lezajlott jelölések eredményei arra engednek következtetni, hogy Borbáth István, a ROSEAL Rt. igazgatója, a helyi RMDSZ gazdasági alelnöke is indulni kíván a polgármesteri székért. Ez azért is újdonság, mert a helyi RMDSZ vezetése nem kívánja egyelôre nyilvánosságra hozni, hogy az elnökség kit látna szívesen saját jelöltjeként.Antal István képviselô, a városi szervezet elnöke határozottan elutasította a választ arra a kérdésünkre, hogy ô kíván-e indulni a polgármesteri székért. Borbáth István megjelenésével a jelöltek között úgy tûnik, hogy ha névlegesen is, de az elôválasztásokon a helyi RMDSZ legalább a látszatát meg akarja ôrizni annak, hogy igazi verseny lesz a megmérettetés során.Az, hogy Antal vagy Borbáth lesz-e a befutó, nem az elôválasztások függvénye, hanem a széki és városi RMDSZ vezetésének erre vonatkozó döntése.E két potenciális jelölt neve hallatán úgy tûnik, hogy még nincsen arra vonatkozó egyértelmû álláspont, hogy Antal István vagy Borbáth István az ideális jelölt. Az is elképzelhetô, hogy Borbáth csak falaz Antalnak azzal, hogy a képviselô és RMDSZ-elnök indulásának hivatalos bejelentését egyre csak elodázzák.Az Udvarhelyi Híradóban megjelentek azt sugallják, hogy valamiféle megmérkôzésrôl volt szó a pénteki körzeti ülésen Borbáth és Szász Jenô között, holott a polgármester ott sem volt az ülésen.Az RMDSZ, illetve Borbáth (a körzeti gyûlésekre már jellemzô technikával) szervezték meg a részvételt.Egyértelmûen beindult a kampány-machináció, ahol már nem a konkrét hírek, címek valóságtartalmára kell figyelni, hanem az összefüggésekre, mely a különbözô választási kampányesemények között van. Ilyen eseménynek tekinthetô tehát Borbáth István színrelépése is.

SZÔKE László

Az RMDSZ Nemzeti Liberális Platformja, a Reform Tömörülés ez év április 8-án a székelyudvarhelyi városháza dísztermében tartja harmadik kongresszusát.

A kongresszus szervezési alelnöke Bencze Tibor kongresszusi biztos. Az elôkészítô koordinációs tanács döntése értelmében a kongresszus 83 küldöttjét a most megalakult helyi szervezetek tagjai képezik. Meghívottak az RMDSZ csúcsvezetôi: Tôkés László tiszteletbeli elnök, Markó Béla szövetségi és Takács Csaba ügyvezetô elnökök, valamint Kövér László, a Fidesz Magyar Polgári Párt elnöke.A Reform Tömörülés ideológiailag a Magyar Polgári Párt kisebbik testvérpártja - mondta Szász Jenô polgármester kedden, a kongresszus programját bemutató sajtótájékoztatón. Erdélyben ez a platform 1990-re visszamenôen építette ki kapcsolatait a Fidesszel. Bemutatta a szervezet jelvényét, az igazi tulipánt, amely szimbolikus jelképe az RMDSZ által eredetileg ‘89-’90-ben megfogalmazottaknak.A harmadik kongresszus öszszehívásának egyik oka, hogy az elôzô kongresszuson elfogadott alapszabályzatot, amelyet az elmúlt félévben tapasztalható erôteljes szervezetépítési munka következtében az RT kinôtt - meg szeretnék változtatni. Módosítására azért van szükség - hangsúlyozta a polgármester - mert meg növekedett a szervezet, és ha az RMDSZ-nek mûködôképes platformja szeretnének lenni, az igények után kell alakulniuk. Meg szeretnék könnyíteni a tagfelvételt, ugyanis eddig ez koordinációs tanácsi jóváhagyáshoz volt kötve. A növekedésbôl adódóan a helyi szervezet és a stratégiai döntéseket hozó elnökség közé kommunikációs szinteket akarnak beépíteni a jelenleg tátongó szakadék felszámolása érdekében.Napirendi pontként szerepel, hogy az önkormányzati választások közeledtével a Reform Tömörülés önkormányzati keretprogramot szeretne elfogadtatni, amelyet az általa támogatott jelölteknek ajánl. Az önkormányzati keretprogramot a Kolumbán Gábor vezette önkormányzati kabinet fogja elôterjeszteni.

Péter Attila

Ismét bôvült Székelyudvarhely funkcionáriusainak autóparkja. A napokban az RMDSZ eminens vezetôinek (Bunta Levente, Sófalvi László) két FIAT személygépkocsira is tellett, ami az országos RMDSZ autóparkjának bôvülését nézve nem is meglepô.Az Illyés Közalapítványtól az elôválasztásokra kapott pénz egy részét, hozzávetôlegesen 7,5 millió forintot költöttek például Markó Béla (Volks-wagen Passat) és az ügyvezetô elnökség autóira (Peugeot-k). Érdekes adalék, hogy Markó autó- jában a rádiómagnó is 150.000 forintba került.Most már csak az a kérdés, hogy az udvarhelyi RMDSZ is az Illyés Közalapítványtól kapott pénzbôl, netán az alig 6.000 RMDSZ-tag tagdíjából vásárolta-e az új autócsodákat?

szl

A márciusi tanácsülés elsô napirendi pontja a Kórház-negyedben lévô garzonlakások eladására vonatkozó, lakossági kérés megvitatása volt.

A tanácsülésen jelen volt mintegy ötven bérlô, akik a magas eladási ár ellen tiltakoztak. Balázs Ferenc lakószövetségi elnök elmondta, a lakások felértékelésével megbízott csíkszeredai cég, a Civis maximális piaci árat állapított meg a még garzonlakásnak sem nevezhetô lakrészekre (lakásonként 18 millió lejt). A bérlôk azzal a kéréssel fordultak az önkormányzathoz, kérjék fel a céget, értékelje újra a lakásokat, állapítson meg reális eladási árat. Az ott élôk szociális szempontból a leggyengébb helyzetben vannak, nagy részük munkanélküli vagy kisnyugdíjas. A 32 évvel ezelôtt épült lakrészekben nincs mellékhelyiség, száz emberre mindössze öt tusoló jut, ugyanakkor vannak olyan családok, ahol heten osztoznak 9 négyzetméteren - hangsúlyozta Balázs Ferenc. A tanácsosok egyetértettek abban, hogy a lakások értékesítése során a jelenlegi bérlôket illeti elsôbbség, ugyanakkor eldöntötték, hogy abban az esetben, hogyha a bérlô öt éven belül nem vásárolja meg a lakrészt, az 1999/40-es törvény értemében el kell hagynia a lakást. Felmerült továbbá az a változat is, hogy más céget kellene megbízni a lakások újraértékelésével, mivel a Civis bebizonyította alkalmatlanságát. Kedvezményes hitelkonstrukció biztosítása is szóba került, melynek értelmében a bérlôk hosszú lejáratra, kis részletekben kellene fizessék az újraértékelt lakásokat. Az önkormányzat képviselôi két órás vita során, a régi tanácsi határozatot azzal a módosítással egészítették ki, hogy a lakrészek újraértékelésével az Urbana RT-t bízzák meg.

Szász Emese

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) ez év április 8-án állásbörzét szervez I. Kolozsvári Magyar Állásbörze néven.

A KMDSZ tíz éves tevékenysége során ez az elsô ilyen jellegû rendezvényük. Úgy gondolják, hogy a diákoknak az egyetemi évek alatt nemcsak különbözô programokat kell biztosítsanak, hanem kötelességük a munkahely-keresésben is segítséget nyújtani.Kolozsváron jelen pillanatban több mint hatezer magyar diák végzi egyetemi tanulmányait, akik közül évente több mint nyolcszázan végeznek. Ezen állásbörze megrendezésével a munkaerôpiacon fellépô hiányosságok kiküszöböléséhez szeretnének hozzájárulni. Az állásbörze célja, hogy egymásra találjanak a magyar irányítású cégek elvárásai és az egyetemek által kibocsátott magyar szakemberek igényei.A részvételi díj 400.000 lej, amely magába foglalja a cégenkénti egységes díjat, illetve két személy étkezési költségeit. A jelentkezési lapokat és a bemutatkozó oldalt elektronikus postán várják a KMDSZ borze@kmdsz.soroscj.ro címre.A jelentkezési lapnak kell tartalmaznia a cég nevét, címét (cím, e-mail, honlap), a cég fax és telefonszámát. Ezenkívül, hogy milyen a felsôvégzettek aránya, az alkalmazottak száma és életkora, hány fôt és milyen végzettséggel keres, a leendô munkatársakkal szembeni elvárásait és mind az alkalmazottak, mind a diákok továbbképzési lehetôségeit.

Péter Attila

Tisztelt fôszerkesztô úr!
Tisztelt Derzsy András!

Azért szólítom meg mindkettejüket, mert úgy vélem, hogy lapjuk "minôségét" fémjelzi e két név, és a minap olyan pletyka jutott a fülembe, amit nem hagyhatok szó nélkül. Mirôl is van szó? RMDSZ tisztségviselôk jártak Varságra, és olyasmit ejtettek el (nem nyilvánosság elôtt!), hogy az Önök lapjában a "Vélemény" rovatban két személy ír álnéven érdekvédelmi szervezetünket becsmérlô írásokat. Ezt ugyan nem akarom, nem tudom elhinni, de ha mégis lenne némi valóságalapja, kérem, ezt ne tegyék, ennek ne adjanak helyet, amenynyiben nem akarják lejáratni lapjukat! A március 22-i lapszámban közölt írások hangvétele is elég cinikus. Én ismerem Asztalos urat, politikusként, tanárként egyaránt. Tavaly ôsszel, a Tanügyi Törvény véglegesítése után levéllel fordultam hozzá, melyben számon kértem értünk való munkálkodása eredményeit, hiszen az utolsó választások alkalmával magam is besegítettem korteshadjárataiba helyi RMDSZ elnökként. Levelemre látogatásával válaszolt, ami ugyan mit sem változtatott a nyolcadikos gyerekek sorsán például, de legalább a számonkérés elégtétele megadatott számomra, és talán benne is kérdések merültek fel...Tény, hogy az Udvarhelyi Híradó bár pletykalap, mégis nagyobb az olvasóközönsége, mint az UdvarhelySzéknek, de ne engedjék meg Maguknak, hogy ugyanazzal a stílussal válaszoljanak, amivel ôk provokálnak!És még egy negatív jellegû észrevétel: lapjukban egyre több az elírás, az ún. sajtóhiba, amire ugyancsak nagyobb figyelmet kellene fordítani. Mindezen észrevételeimet hûséges olvasóként vetettem papírra, minden hátsó szándék nélkül. Remélem, hogy megértésre találnak soraim.

Tamás Lenke,
Székelyvarság

Kedves Tamás Lenke,

Örvendek annak, hogy bírál minket, hiszen szükségem, szükségünk van a kritikára, és a jóindulatát egy percig sem kérdôjelezte meg senki.Sajnálattal kell tudatnom azonban, hogy erkölcsi kifogásokra hivatkozva Derzsy András fôszerkesztô-helyettes lemondott tisztségérôl és az együttmûködésrôl is, elsôsorban amiatt, mert nem volt hajlandó felvállalni azt, ahogyan a választási hangulat beszûrôdött az UdvarhelySzékbe. Derzsy András leköszönését elkeseredéssel, de ugyanakkor megértéssel fogadtam, mert mindenkinek joga van önmaga etikai fokmérôjéhez, mint ahogyan az újságírói etika is megengedi az álnév használatát. Bár jómagam számára nem követendô példa, de meg sem vonhatom senkitôl az álnévhasználathoz való jogot. Arról viszont biztosítani tudom, hogy létezô, tehát felelôsségre vonható személyek állnak az álnéven közölt vélemények mögött, és ezt az UdvarhelySzék meg is követeli.Sokkal elkeserítôbbnek azt tartom, hogy az udvarhelyi közélet még nem teszi lehetôvé, hogy nyíltan vállalhassuk, vagy inkább vállalhassák véleményü(n)ket.

Szôke László fôszerkesztô

Híradók naponta 7:00, 10:00, 12:00, 13:00, 15:00, 17:00, 19:45- tôl.Ébredjen velünk: Hétfôn, csütörtökön és pénteken Gáspáry Istvánnal Kedden és szerdán Balázs Árpáddal Szombaton Csog Évával.A reggeli mûsorban kapják meg az Útravaló-t Ferenczi Éva rovatát naponta 7:15-tôl. Tudomány mindenkinek - Ferenczi Éva rovata hétfôtôl péntekig 10:15-tôl.Az Irodalom és játék rovatot hétköznaponként 12:15-tôl hallgathatják. Kitekintô - Nagy Judit szomszédol minden szombaton 11:30- 12:00-ig. Mindezek mellett még mindig mûsoron van valami Más Szabó Attilával hétfôn és csütörtökön 17:15-20:00-ig.A hétvége pénteken kezdôdik. A késôesti interaktív mûsorban elbeszélgethetnek bármirôl. Ön hogyan élné át, ha megtudná, hogy családjában valaki H.I.V.-vírus hordozó? Ezen a héten errôl beszélgethetnek Nagy Judittal és Gáspáry Istvánnal 22:30-tól. Ifjúsági mûsorok: Kedden: Pozitív 18.05-19:10-ig Szerdán: Oxigén 18:05- 19:00-ig.Esti mese hétköznap esténként 19:15- tôl.Ha eljött az este, ki ne hagyják a V.I.P.-et. Hétfôtôl csütörtökig Udvarhely fontos személyiségeirôl tudhatnak meg nem mindennapi dolgokat. 22:00-kor Gáspáry István ül mikrofon elé, a nap vendégével.A fiatalok mellett az idôsekre is gondoltunk, péntekenként 18.05- tôl Nagy Judit szerkeszti-vezeti a Napraforgót, a nyugdíjasok mûsorát.A vallási felekezetek kétszer fél órában szólnak hallgatóinkhoz: szerdán 20:00-tól és szombaton 9:00 órakor. Továbbra is mûsoron hagytuk a szerkesztett zenés rovatokat.Hétfôn Gáspáry István fújja le port egy-egy régi lemezrôl a Zeneboltban 16:05- tôl.Szerdán 21.00-tól továbbra is lelkünkhöz Soul a zene és Csizmadia Attila. Aztán jön a péntek esti csúcs, a Magyar Dance Top10 - Fosztó Zoltán mûsora kicsinek-nagynak. Most már másfél órában.Attila meg Attila szombat délután 17:30-tól számol el Top 20-ig.Az örökzöld melódiák kedvelôit vasárnap koraeste várjuk rádióközelbe.

Interaktív mûsoraink a 218112-es telefonszámon hívhatók.

7

A lakosság részérôl a legfontosabb problémák anyagi vonatkozásúak, olyanok, amelyek nem a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartoznak - nyilatkozta Szilágyi Enikô, a hivatal múlt heti sajtótájékoztatóján. A sajtóreferens elmondta: a helyi szintû problémák között a lakosság a kutyatartó gazdák nem megfelelô viselkedését, valamint a szemetes utcákat kifogásolták. A gazdák olyan helyeken sétáltatják kutyáikat, ahol veszélyeztetik a kisgyerekeket. Eddig egyetlen javaslatot sem találtak megfelelônek a probléma megoldására.A város utcáinak tisztasága érdekében az Autopress Simo Kft.-vel próbálják a gondokat megoldani, de mindaddig, amíg a lakosság nem figyel arra, hogy szemetet dob el az utcán, addig lehetetlen ezt a problémát kiküszöbölni - összegezte a sajtóreferens. A következô, hasonló jellegû fórumokon a hivatal illetékesei olyan problémák elôterjesztését várják a lakosság részérôl, amelyeket a helyi költségvetés elôkészítésének megtárgyalása során figyelembe tudnak venni.

Szász Emese

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

Szerettem volna az eddig megszokottakhoz híven gúnyosan- tréfásan írni errôl a témáról is. Sajnos, úgy néz ki, hogy nem lehet, mert az elôválasztásoknak fele sem tréfa. Nevetséges, amit az RMDSZ csinál, márpedig a humorban nem ismerek én se tréfát.Szerettem volna olyanokat írni/mondani, hogy aki nem szavaz az RMDSZ-re az elôválasztáson, azt meg ne lássam többet tulipánt vásárolni a Patkóban; hogy egységben, velünk van az erô; hogy szeressük egymást, gyerekek, de sajnos ilyesminek nincs itt helye. Nevetséges az egész elôválasztás.Udvarhelyszéken hatezer fizetô tagja van az RMDSZ-nek, és mert Székelyudvarhelyen él a Szék lakosságának egyharmada, nem tévedek nagyot, ha az udvarhelyi RMDSZ-tagságot, az arányokat betartva, 2000 fizetô tagban határozom meg. Azt tudjuk - hiszen pontatlan fogalmazásáról és követhetetlen logikájáról immár messze földön elhíresült képviselô urunk elmondta -, hogy minden száz fizetô tag után egy képviseleti hely jár a körzeteknek. Ez azt jelenti, hogy ha a kétezret elosztjuk százzal, pontosan húsz ember (bocsánat, RMDSZ-tag) fog arról dönteni, hogy kire is szavazhat 30.000 választópolgár Udvarhelyen az elôválasztáson. De ki az az egy, aki száz helyett szavazhat? Ki dönti el, hogy melyik az az egy? Hányszor és hol szavaz? Gondolom én, kis gonosz, hogy - a tagdíjat több alapszervezetnél is kifizetve - akárki olcsó pénzért képviseleti jogokat is vásárolhat magának az RMDSZ-nél.Nem számít. Legalábbis nekik. Az RMDSZ elôválasztást szabályzó határozatában ugyanis az áll: a választmánynak titkos szavazással kell eldöntenie azt, hogy kire szavazhatunk. Mindegy, hogy magunkat jelöljük, a körzet jelöl minket, hogy akarunk-e a közösségért tenni vagy nem?Azt, hogy felkerülünk-e a listára, úgyis ôk döntik el. Nem a rangsort, nem a helyezést - dehogy! - hanem azt, hogy egyáltalán szerepelhetünk-e a listán? Azt, hogy ki kerüljön fel a listára, majd azok döntik el, akik eddig is helycserés támadással cserélgették az alpolgármesteri széket a szenátori irodavezetôi állással, a SEN és DEP Daciakat a Fiatokra, akik szorgalmasan eljárnak minden körzetbe elôválasztási szavazásra, anélkül, hogy a leghalványabb sejtelmük lenne az ott lakó emberek problémáiról. Sebaj nekik! Elvégre nem rólunk, a mi sorsunkról, hanem az ô sorsukról van szó. Hiszen világosan írja a plakátjukon: SORSUNKAT NE BÍZZA MÁSRA! Nem a mi, az ô sorsukról van szó: az ô SEN és DEP Daciájukról, Fiatjaikról, részvényeikrôl, televíziójukról, székükrôl, pénzükrôl! Menjünk el értük elôszavazni akkor, amikor a belsô választások helyett egy kutyakomédiára dobják ki az ötmilliárd lejt azért, hogy átverjenek minket a választás látszatát keltve? Ha úgyis ôk döntik el, hogy kire szavazhatunk, akkor miért van szükség a mi szavazatunkra? A látszat a fontos? Szórakozzanak mással a titkárkák, ne játszanak velünk elôválasztásdit!

Bodó Krisztina

A két udvarhelyi bál elôkészületei idején azt mondták Csíkban: most már világosan látszik, hogy két táborra szakadt Udvarhely, s a két tábor létezése jelen van a sajtóban is. De hiszen Csíkban (Csíkszeredában) is pont ilyen táborszakadás van, írja a megyei lap, s ki is mondja, ott mi a szakadás oka. Hát ez: míg X.Y. börtönben ült a kommunista diktatúra politikai üldözöttjeként, addig pár mai "udemerista" pártgyûléseken tapsolt, s ma megfelelnek parlamenti képviselônek, RMDSZ elnöknek. Azt is mondják a csíkiak, hogy X. parlamenti képviselô szülei azzal hencegtek 1989 nyarán (!), hogy csemetéjüket viszik Bukarestbe a KISZ (az egészen fiatalok kedvéért: KISZ= Kommunista Ifjak Szövetsége) központi bizottságába...Udvarhelyen is ilyesmi a baj, csak mostanig hallgattak róla, kerülgették a témát, mint macska a forró kását. De hála Istennek egyre többen kezdik belátni, hogy Tôkés Lászlónak csaknem mindenben igaza van, az idô ôt igazolta számos, minket érintô politikai kérdésben. Nemcsak az államelnök nyilatkozata jut eszembe, mely szerint a szekuritátéval, párttal, milíciával valamilyen formában korrumpálódott személyek az ellenzéki pártokban meghúzódtak, hanem az az udvarhelyi nagy játékos is, aki 1990 nyarán csaknem dühöngô állapotban panaszolta: megmondtam ezeknek a csóróknak... mindjárt ’89 karácsonya körül, hogy nyomdára, sajtóra kell kezet tenni, annak van jövôje, s most azt mondják, lépjek le, mert kimentem divatból... új világ kezdôdött...Az ügy háttere ismeretlen, nincs is ezúttal jelentôsége, a lényeg fontos: a fentebb említett korrumpálódás az erdélyi magyarok egy részét sem kerülte el, következésképpen Udvarhelyt sem. Bizonyos, hogy a Nagy Játékos tanácsait megfogadták a "csórók", azok például, akik szekusokkal indítottak ’90 elején közös vállalkozást, alkalmaztak hajdanvolt szekusokat, városi párttitkárokat, megyei aktivistákat stb. stb., s ma 3:2 arányban uralják a város sajtópiacát. Na, ez és a hasonló tények zavarják a demokratákat az egész erdélyi magyarságon belül, és az RMDSZ-en belül is. Nagyon fontos tudni: nem az RMDSZ-szel áll szemben X. csoport Udvarhelyen sem, hanem bizonyos RMDSZ-es vezetô személyek ellen van kifogása — épp a fentebb említett okok miatt — a még nem elég erôs közvéleménynek. Mert hiszen, akik összekormozták az orrukat a diktatúrában, szíveskedjenek hátrébb lépni az elsô vonalból és padból, elégedjenek meg azzal, hogy meggazdagodtak, legalább ne hangoskodjanak a sajtóban.Az udvarhelyi két táborról a megyei lapban elkeseredetten cikkezô fiatal író azt mondja egyebek mellett: A kisember pedig csak áll, és néz értetlenül.Javaslatom: az udvarhelyi polgár ne álljon és ne nézzen értetlenül, hanem tájékozódjon hiteles, megbízható emberektôl, olyanoktól, akik már a múltban is bizonyították hûségüket közösségünkhöz. Ne feledjük: csak kellô információk birtokában lehetünk saját sorsunk alakítói.

Simonfi Vera

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

VÉLEMÉNY

A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában, március 5-én elhangzott interjúmra a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Markó Béla úr igencsak ingerült és személyeskedô hangon reagált.

Az RMDSZ jelenlegi szövetségi elnöke demokratikus elkötelezettségû férfiúhoz méltatlan módon nem tényekrôl beszélt: így nem arról az erkölcsi politikai válságról vallott, amely az ô elnöksége idején elmélyült a Szövetségben, nem arról a csôdhelyzetrôl, amelynek néhány elemét megemlítettem a Vasárnapi Újság számára adott interjúmban. Inkább az ún. tekintély elvû kinyilatkozás mûfaját mûvelve — akárcsak Tôkés László püspök úr, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ellen egyre szaporodó durva kirohanásai során —, most is a romániai magyarság nevében nyilatkozva igyekezett elterelni a figyelmet a Szövetségünkön belüli szomorú vagy tragikomikus vagy éppen tragikus tényekrôl, illetve feltárásáról. Markó elnök úr magatartása erôsen emlékeztet engem az egyik — korántsem demokratikus elkötelezettségérôl elhíresült — francia királynak "Az állam én vagyok!" attitûdjére.Magam nem vállalom azt a szerénytelenséget, hogy az általam vezetett, és Markó úr által erôsen lebecsült Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platformot minôsítsem, még kevésbé, hogy az eredményeivel hivalkodjam. Tény viszont, hogy az EMK — Szövetségünkön belül — a keresztény-nemzeti értékek hirdetôje. Csoportosulásunk valamennyi tagja a világtörténelem két legszörnyûbb epizódjának tartja a náci meg a terror évtizedeit, és ezért okkal irtózunk a kommunizmus erkölcsi szennyének mindennemû máig átmentett maradványától.Markó Béla szövetségi elnök úr mindmáig nem szólt az RMDSZ-tagság túlnyomó többsége, illetve szövetségünk legismertebb jelenlegi csúcsvezetôi közötti (akik az elnök úr legközelebbi munkatársai) egyre nagyobb vagyonbeli különbségérôl, sôt még arról sem nyilatkozott, hogy éppen ideje lenne újgazdag elvtársainknak, így a rádió- meg a kábeltévé-hálózat tulajdonosoknak a politikai múltjuk (szekuritáté kapcsolataik stb.) átvilágítása mellett beszámolniuk arról, hogy az elmúlt évtizedben mekkora vagyonra tettek szert, és milyen módon jutottak milliárdjaikhoz.Markó elnök úr nem szólt azokról a fogyatékos magyar önazonosság-tudatú bizalmi embereirôl, kiknek köreiben eluralkodott egy sajátságosan Bukarest-centrikus szemlélet, erôsen torz viszonyulás nemzeti érdekeinkhez. Ez különösen szembetûnôen megmutatkozott a nagybányai ciánszennyezés-válság idején. Ismeretes, hogy az erdélyi magyarság egésze nevében nyilatkozgató RMDSZ-korifeusoknak egyetlen tiltakozó szavuk sem volt "a kormányunk" Magyarország, anyaországunk elleni — és nem éppen "euro-konform" — megnyilatkozásairól.Véleményemet az effajta ügyekrôl közreadó Kossuth Rádió munkatársai ellen is hadakozó Markó úrnak "Beavatkozás szervezetünk életébe!" — elszólása engem kísértetiesen emlékeztet a "Tiltakozunk Románia belügyeibe beleszólás ellen!"-doktrínához, melyet annyiszor kiabáltak anyaországunk felé az átkosban Markó Béla bukaresti egykori elvtársai.Úgy vélem, hogy Markó úréknak éppen ideje lenne beszámolniuk az 1996-os kormányba lépés feltételeirôl. Ismeretes, hogy bukófélben van — az RMDSZ-szel együtt — a jelenlegi kormánykoalíció. Az viszont kevésbé köztudott, hogy a román diplomácia az RMDSZ-nek kormányzati részvételére hivatkozva — akárcsak annak idején Ceau-sescuék — telekürtölte a világot azzal a hazugsággal, hogy "Megoldottuk a kisebbségi, a nemzetiségi kérdést Romániában!".Talán nem felesleges szóbahoznom, hogy Markó úréknak nem volt, és ma sincs jogosítványuk sem a romániai magyar nemzeti közösségtôl, sem az RMDSZ döntéshozó testületeitôl arra, hogy lemondjanak a kormányba lépés ellenértékeként a Szövetség érvényes Programjában szereplô három szintû autonómia-koncepcióról (a személyi elvû-, az önkormányzati- és az etnikai alapú területi autonómiáról), illetve a teljes magyar oktatási rendszerrôl (a magyar állami egyetemrôl, a magyar nyelvû földrajz — és történelem-oktatásról), kettôs állampolgárság igényünkrôl, vagy történelmi egyházaink vagyonának visszaszolgáltatásáról, melyet a román kommunisták raboltak el az átkosban.Markó úr és elvbarátai hallgatnak új keletû közösségi jogsérelmeinkrôl is, így egyetlen tiltakozó szavuk sincs a többmagyarság lakta erdélyi területeknek központi telepítéssel történô elrománosításáról, nevezetesen Székelyföldre telepített román katonaságról, rendôrségrôl, papokról, apácákról.Markó úr a közelgô romániai választásokról szólván arról sem beszél, hogy vajon a román törvényhozásban helyet foglaló RMDSZ- honatyáknak létszáma vagy inkább magyar nemzeti elkötelezettsége a fontosabb tényezô.Markó úrnak arról a tényrôl sincs szava, hogy a labanc RMDSZ-nómenklatúristák hatalmát a kormánytisztviselôk, illetve az RMDSZ-alkalmazottak szavazatai biztosították az utolsó, a csíkszeredai kongresszusunkon. Még kevésbé közli azt, hogy Tôkés László tiszteletbeli elnök úr mellett egyre több felelôs erdélyi magyar politikus követeli az RMDSZ rendkívüli kongresszusának összehívását a Szövetségünkben kialakult és egyre mélyülô válsághelyzet megszüntetése végett.Igazságot fejez ki a közhely: a tények makacs dolgok.Nem engem és nem a hozzám hasonlóan gondolkodó erdélyi magyarokat minôsíti az a tény, hogy számos, nagy példányszámban megjelenô sajtótermékben, így a Népszabadságban és a Duna Tv-ben helyet kaphatott Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök úrnak az interjúm elleni vehemens tiltakozása — melyet eredetileg Hajdú István úrhoz, a Magyar Rádió elnökéhez intézett —, míg az én Vasárnapi Újágbeli szerény nyilatkozatom sehol sem jelent meg csonkítatlan formában.Hogyan is írta Márai Sándor: a kommunistákról még nehéz lesz megszabadultunk, mert már nem az eszmét, hanem a zsákmányt védik.

Katona Ádám,
az EMK elnöke

Budapest., 2000. március 27.

Romániában a NATO- és az EU-csatlakozással kapcsolatban olyan remények fogalmazódnak meg, ahogy hajdan a Mesiás eljövetelét várhatták. Nos, egyértelmû, hogy a fejlôdés, a jólét egyetlen útja az EU-csatlakozás, de aki ebben a kánaán eljövetelét várja, az mélyen csalódik majd.Odahaza vagyok a szülôfalumban, jó eszû és a társadalom jobbulásáért vitatkozva érvelô bérma keresztapám azt mondja:

- Miért nem lehet azt a sok ingyenélôt foglalkoztatni...
- Mert nincs ahol - mondom lakonikusan.
- Hogyhogy nincs, ha mindenki dolgozna mégiscsak elôbbre menne az ország szekere...
- Hol? - kérdem még mindig várakozva.
- Bárhol, mindenütt - mondja.
- Nincs szükség arra, amit tudnak termelni - mondom.
- Hogyhogy nincs szükség? Talán búzára, gabonára nincs szükség?
- Van, de sokkal drágábban állítjuk elô, mint mások.
- Na és? Nem kell venni másoktól - mondja.
No, hát éppen itt kezdôdnek a bajok.
A hazai termelô a saját árujának a védelmét várná el - tehát behozatali tilalmat - holott egyértelmû, hogyha csatlakozni akarunk az EU-hoz, amely hangsúlyozom, a fejlôdés egyetlen járható útja, akkor nincs más alternatíva, mint teljesen megnyitani a határokat a szabad kereskedelem elôtt.A kérdés az: fel van-e Románia készülve erre?"A komparatív elônyök elméletét... (...) David Ricardo fogalmazta meg l8l7-ben. Az ô teóriája tetszetôsen mutatja be, hogy bizonyos feltételek mellett KÉT ORSZÁG - kiemelés L.GY. - között létrejövô szabad kereskedelem MINDKÉT ország lakóinak hasznot hoz. Ehhez azonban három alapvetô feltételnek kell teljesülnie: a tôke nem lépheti át az országhatárokat, és nem áramolhat a magasabb munkabér- színvonalú országból az alacsonyabba; a kereskedelemnek kiegyensúlyozottnak kell lennie a két fél között; és mind a két országban teljes foglalkoztatottságnak kell lennie". (Korten)Az elmúlt évek egyértelmûen bebizonyították azt, hogy Románia nemhogy az EU-s csatlakozásra, még a CEFTA országok közti szabad kereskedelemre sincs felkészülve. Bizonyítják ezt a Magyarország ellen alkalmazott újabb és újabb védôvámok, behozatali tilalmak - és jogosan -, de akkor mi lesz a csatlakozással?Mert magyarán szólva a kérdés az, hogy rá szabad-e szabadítani a világpiaci árakat az országra? Még pontosabban: ilyen egyenlôtlen feltételek mellett - egyfelôl ott vannak a világpiacon belül már szakosodott és a versenyben kipróbált cégek, saját piacokkal, saját többlettermelésükkel, tíz, húsz évre már elôre figyelô fejlesztéseikkel, másrészt ott vagyunk mi az elavult 30-50 éves technológiánkkal, összeomlott mezôgazdasággal, összeomlott és versenyképtelen iparunkkal, tôkeszegényen, a munkanélküliek hatalmas seregével. Mi következne ebbôl?Egyértelmû, a munkanélküliség további fokozódása, a hazai ipar és mezôgazdaság teljes padlóra kerülése, az ország - mert az import exportot igényelne - még nagyobb eladósodása, hisz nem véletlenül hangoztatják egyesek, hogy a Nyugat egyetlen puskalövés nélkül meghódította a volt kommunista tömböt...Az, hogy Románia teljes joggal csatlakozzon nem az EU-hoz, csak a CEFTA országokhoz az kellene, hogy legalább a CEFTA országok között a kereskedelemnek kiegyensúlyozottnak kellene lennie, de még itt sem az, arról már nem is beszélve, hogy akkor - bárhogy tiltakoznak is egyesek - szöröstôl-bôröstôl megveszik az országot. ... De, ettôl egyelôre nem kell tartanunk. Nyugat még a vízumkényszer feloldását sem vállalja velünk szemben, nemhogy a munkaerô szabad áramlását.

Lôrincz György

A Marosvásárhelyen élô jeles író a következô üzenetét juttatta el a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal sajtóirodájához.Csatlakozom ahhoz a székelyudvarhelyi egyházi vezetôkbôl, írókból, újságírókból, orvosokból, tanárokból és mérnökökbôl álló értelmiségi csoporthoz, amely tiltakozó-nyilatkozat aláírásával és közzétételével fejezte ki ellenvéleményét azzal az eljárással, mely Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi szakszervezeti elöljárót, tisztségébôl felfüggesztett megyei önkormányzati képviselôt április 12-re a marosvásárhelyi Ítélôtábla elé idézett, bírósági és törvényszéki döntés felülbírálása illetve megmásítása végett az elhíresült Csereháti-ügyben.Jómagam is úgy tartom, a Cserehát-ügy nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem Székelyudvarhelyé, az egész magyarságé. A Bardóczy bebörtönzésére irányuló szándékot úgy értékelem, hogy a hazai magyarság jogait semmibe se veszik. Ez ellen tiltakozom! — közölte Sütô András.

Komoróczy György

Az "Én-központú esélyegyenlôség"? véleményéhez kívánok küldeni egy levélrôl fénymásolatot, amit figyelmébe ajánlok. Ebbôl kiderül "ki a részeg" és milyen "villanyfáról" van szó. Katona Ádámot sokszor felkerestem a levélben említett, kölcsönadott dolgaimért és tényleg az utcán is "megmerészeltem kérni" a tanár úrtól a kölcsönadott dolgaimat. Természetesen hiába! Ehelyett az én tulajdonomat — nem tudom milyen jogon — tudtom nélkül elhelyezte a jól lelakatolt Orbán Balázs Egyletnél és engem feljelentett zaklatásért a rendôrségen. Nem kommentálom! A levélbôl kitûnik, hogyan kaphattam meg a becsületszóra kölcsönzött (több mint 15 éve) tárgyakat.Ezt sem kommentálom, inkább szégyellem, hogy ilyen dologba keveredtem.Dávid Róbert úr fogadjon el tôlem egy jó tanácsot — amit én is az öregektôl tanultam —: "nézze meg azt is ki mondta, ne csak hallgassa mit mond."

Tisztelettel,
Ozsváth Pál, nyugalmazott szakoktató

Levelét f. hó 19-én kézhez vettem. Válaszom lényege megegyezik az 1990. október 16-án írott levelemben foglaltakkal:1. Mivel hosszabb ideig távol tartózkodott székelyudvarhelyi otthonától, Udvarhely vármegye térképeit nem volt lehetôség önnek visszaszármaztatni.2. Ezért térképeit még abban az évben, tehát 1990-ben letétbe helyeztem az Orbán Balázs Közmûvelôdési Egyesületnél, és azok azóta — elismervény ellenében — az OBKÉ-nál bármelyik munkanapon átvehetôk.3. Közel egy évtizeddel ezelôtti levelemtôl a jelenlegi csupán annyiban tér el, hogy — mivel jelenleg nincs fizetett alkalmazottja az OBKÉ-nek — szíveskedjék elôre jelezni, hogy mikor kívánja átvenni térképeit, nehogy zárt ajtón kopogtasson. Tehát bármelyik munkanapon, munkaidôben készséggel átadjuk Önnek (vagy megbízottjának) az Ön tulajdonát képezô térképeket, ha elôre jelzi jelentkezését.4. Továbbá: az átadás-átvétel során tanúkról is gondoskodni fogunk, nehogy utóbb még valamilyen indokolatlan kívánsággal álljon elô, mint amilyen az Erdôvidék c. kiadvány követelése tôlem a január 19-én küldött levelében. Ugyanis nem kölcsönöztem Öntôl az Erdôvidék c. kiadványt!

Katona Ádám
az OBKE üv elnöke
2000., január 20.

Azt megelôzôen, a helyhatósági választások elôtti RMDSZ- elôválasztásokra kerül sor.10 év után most elôször van lehetôsége a város lakosságának arra, hogy elôválasztások során döntsék el a végleges listára felkerülô jelöltek sorrendjét, azt, hogy az RMDSZ listára milyen sorrendben kerülnek fel azok a tanácsos- jelöltek, akiket a körzetek vagy a társult szervezetek javasoltak, illetve azok, akiket a választmány javasolt, vagy akik önjelöltként jelentkeztek - nyilatkozta Antal István parlamenti képviselô, a szervezet pénteki sajtótájékoztatóján. Ezeken a választásokon nem csak az RMDSZ tagok voksolhatnak, hanem a városban állandó lakhelylyel rendelkezô minden állampolgár. A képviselô beszámolt arról is, hogy a múlt csütörtöki kormányülésen nem fogadták el a Traian Bâsescu közlekedési és szállításügyi miniszter azon javaslatát, hogy az utak karbantartására fizetett illetéket ezután az üzemanyag árának kellene tartalmaznia.Tekintettel arra, hogy a Nyugat-európai országokban is ezt alkalmazzák, a következô években Romániának is el kell jutnia arra a szintre, hogy minden illetéket, amit útjavításra, útkarbantartásra szeretnének felhasználni, ez tartalmazza - összegezte a képviselô.

Szász Emese

Március 17-én Sepsiszentgyörgyön ülést tartott megalakulásának 10. évfordulója alkalmából a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének több megyei szervezete.

Városunkat, illetve Udvarhelyszéket a szövetség helybéli elnöke, Páll László önkormányzati képviselô, valamint a szövetség két tagja: Kovács Gyula és Sándor Balázs képviselte.A résztvevôk nyilatkozatot fogalmaztak meg, melynek szövege az alábbiakban olvasható. Az értekezlet kapcsán az illetékesek közlik olvasóinkkal, hogy jogszabály született a 118-as bizottság megszüntetésérôl. Ez azt jelenti, hogy aki tíz év alatt nem élt a törvény adta lehetôségekkel jogsérelmei orvoslására, az a következôkben már nem teheti meg — tájékoztatott Páll László elnök.

Komoróczy György

Nyilatkozat

A Volt Politikai Foglyok Szövetsége Kovászna megyei fiókszervezetének közgyûlése az alábbi nyilatkozatot fogadta el:Szövetségünk tizedik évfordulóján megállapítjuk, hogy jóllehet az 1990-ben megjelent 118-as kárpótlási törvény, valamint ennek kiegészítôi anyagi vonatkozásban némileg segítették a kommunista diktatúra áldozatait, de semmiképpen sem adott erkölcsi kárpótlást.Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy anyagi természetû jogaink is elmaradnak azoktól, amelyeket a törvényhozás a volt frontharcosoknak és a ‘89-es forradalmároknak biztosít. Ezt a gyakorlatot igazságtalannak tartjuk és orvoslását igényeljük.Figyelembe véve a fentieket, a nemrég jóváhagyott, úgynevezett dossziétörvény az eredetileg javasolthoz képest megengedhetetlen módosításokat szenvedett az igazság kiderítésérôl. De még ennek a megcsonkított törvénynek az alkalmazása is késedelmet szenved a bûnösök cinkossága miatt, akik féltik jól leplezett részességüket az egykori hatalom bûnös gyakorlatában. Követeljük a dossziék mihamarabbi nyilvánossá tételét, különös tekintettel leendô vezetôink ellenôrizhetôsége miatt.A helyhatósági és törvényhozási választások évében vagyunk. Megállapítjuk, hogy mind az RMDSZ, mind a jelenlegi koalíció más pártjai mellôzték a kommunista diktatúra áldozatait a törvényhozás és alkalmazás politikai életébôl. Igényeljük, hogy minden szinten biztosítsák ezek a pártok részvételünket a politikai élet döntô fórumain.Ugyanakkor legyen kötelezô jelölt polgáraink megmérettetésénél a Temesvári Kiáltvány 8-as pontjának tiszteletben tartása.

Sepsiszentgyörgy, 2000. március 17.

A Hargita Megyei Mezôgazdasági Igazgatóság a gazdajegyek igénylésének eredetileg kitûzött határidejét a múlt hónapban március 30-ra módosította. Ennek köszönhetôen 60 ár zöldségtermesztésre használt terület után 10 darab gazdajegyet, 32 hektár 46 ár más növény termesztésére használt terület után 200 darab gazdajegyet, egy hektár 45 ár gyümölcsös után 24 darab gazdajegyet és 30 darab fejôstehén után 120 darab gazdajegyet igényeltek még a gazdák. Ez összesen 354 gazdajegyet jelent.

Péter Attila

A február 25-én felavatott Tourinfo iroda munkatársai március 22-26-a között részt vettek a Budapesten megrendezett Utazás 2000 elnevezésû turisztikai kiállításon.

A székelyudvarhelyi iroda 16 helyi turisztikai cég, valamint három kézmûves termékeket készítô egyéni vállalkozó képviseletét is felvállalta. A nagy méretû kiállításon mintegy 150 cég képviseltette magát, többek között Ausztráliából, Olaszországból, Indiából, Vietnamból, Thaiföldrôl, valamint az AEÁ-ból. A körülbelül 150 ezer látogató érdeklôdésére számot tartó kiállításon kilenc Hargita megyei cég képviselôje volt jelen. Asztalos Zoltán, a Magyar Turisztikai Hivatal igazgatója a Tourinfo iroda munkatársainak felajánlotta, hogy szakmai továbbképzésekkel segíti munkájukat. Bíró Gáspár, a kolozsvári magyar konzulátus turisztikai osztályának vezetôje kormányszintû támogatást ígért annak érdekében, hogy a 2001-ben sorra kerülô turisztikai kiállításra az erdélyi cégek együttesen, de külön standokon állíthassanak majd ki.

Szász Emese

Törvénysarok

Gyakran hallani a következô kérdéseket: mikor lesz amnesztia, illetve kegyelem. A címben írt két jogi kategória alkalmazása esetén törlik a büntetôjogi felelôsséget, a büntetés végrehajtását. Nézzük röviden, mit is jelent ez a két kategória, mikor alkalmazzák, és melyek a hatásai.Hazánkban az amnesztiát, illetve a kegyelmet a büntetôtörvénykönyv szabályozza.Amnesztia esetén törlik a büntetôjogi felelôsséget, viszont, ha a büntetés kimondása után alkalmazzák, akkor ez a büntetés végrehajtásának elmaradását jelenti. Ugyancsak eltörli a büntetés összes következményét. A kiszabott és végrehajtott pénzbüntetésre nem vonatkozik olyan értelemben, hogy azt végrehajtás után nem adják vissza.Az amnesztiával szemben a kegyelem kizárólag a büntetés végrehajtásának eltörlésére szolgál. Ellentétben az amnesztiával, kegyelem esetén a büntetôeljárást lefolytatják, kiszabják a büntetési tételt, és alkalmazzák a kegyelmi törvényt. Eszerint a büntetés végrehajtását nem kell elkezdeni, illetve, ha már elkezdték, akkor a törvény alkalmazásakor be kell szüntetni.A kegyelmi törvényt felfüggesztés esetén is alkalmazzák. Ilyen értelemben a kegyelem szûkebb hatályú az amnesztiánál, ugyanis ez utóbbi esetén nem kezdik el a büntetô eljárást, és nem szabnak ki büntetési tételt.Ugyancsak eltörli a büntetôjogi felelôsséget az elévülés.A hazai büntetôjogban kétféle elévülést szabályoznak: az egyik a büntetôjogi felelôsségre vonásnak az elévülése, míg a másik a büntetés végrehajtásának az elévülése. Mindkét esetben bizonyos idônek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki védelemképpen az elévülést alkalmazhassa. Tételesen ez azt jelenti, hogy bizonyos idô eltelte után nem vonható felelôsségre az elkövetô a bûncselekményért, illetve amennyiben eltelt az elévülési idô, nem kell letöltenie a büntetését.Külön kitér a törvény a kiskorúakra. Ezen a téren is ugyanaz az elv érvényesül, mint más jogintézményeknél. A kiskorúak esetén ezen idôszakok felére csökkennek.Az elévülés bizonyos esetekben megszakad, illetve felfüggesztôdik.

Nagy Zoltán
ügyvéd

INTERJÚ

Soha nem felejtem el a szülôfalumat

Messze van Abásfalva? - kérdem László János székelyudvarhelyi városi tanácsostól, akirôl az hírlik, hogy az egyik legnagyobb üzletember, s akirôl tudom, hogy abásfalvi származású.

— A távolságot tekintve igen, messze van, de ha a gyermekkoromra gondolok és a lelkivilágomra, akkor nagyon is közel. Soha nem felejtettem el a szülôfalumat, és soha nem is fogom, hiszen onnan merítettem mindazt, amivel a mindennapokban lehet érvényesülni ma is.

— Annak a ténynek, hogy ma a legsikeresebb üzletember Udvarhelyen, köze lenne a szülôfaluhoz?

— A gyökerek mindenképpen meghatározzák a további fejlôdést. Persze, hogy összefüggenek a dolgok, és úgy érzem, hogy üzletemberként, tanácsosként is hasznát veszem annak a szellemiségnek, amivel a Homoród menti szülôfalum felruházott. Pedig hosszú volt az út...

— Melyek voltak az állomásai?

— 1970-ben kerültem Székelyudvarhelyre, családi nehézségek miatt szakiskolába. Ennek elvégzése után szerzôdés révén Szászrégenbe, és bizony 18 évesen idegenben megélni a fizetésbôl nem volt egyszerû dolog. Vasesztergályosként dolgoztam, megkezdtem a középiskolát az esti tagozaton, jött a katonaság... Minden vágyam az volt, hogy visszatérjek Székelyudvarhelyre. A Gábor Áronban dolgoztam, befejeztem a középiskolát, érettségiztem, majd ugyancsak estiben elvégeztem a marosvásárhelyi Mûszaki Fôiskola almérnöki szakát, és a Matricagyárba kerültem. Elmondhatom, hogy tanulmányaimmal párhuzamosan folytattam a harcot a megélhetésért.

— Mondhatni munkás és mûszaki értelmiségi sors. A változás ‘90-ben következett be?

— Csak részben. ‘90-ben, amikor jött a fordulat ... na, ne mondjam, hogy forradalmárként tevékenykedtem, de mindenképpen felfogtam, hogy most kell valamit tenni! Szakszervezetben gondolkoztam, azt hittem, hogy a változásokat abban az udvarhelyi üzemben is gyakorlatba lehet ültetni, de egy év alatt kiderült, hogy ez csak hiú ábránd, nem érett oda a helyzet, hogy a változás a Matricagyárban is végbemenjen. Megélhetés után kellett néznem, egy évet taxiztam, úgy ‘91 derekáig. Összegyûjtöttem azt a tôkét, amivel indulni lehetett, és nem mellékes, hogy az elsô bankhitelkamatom 6% volt. És már az elsô hónapi pénzmegfordítás után hasznom is volt, és az egész évi kamatot kikerestem. Aztán bejött a magyarországi kapcsolat, és az évek során kiépült a mostani IMPAR érdekeltség.

Vállalkozó és alkalmazott is voltam egy személyben

— Az életiskolán és almérnöki diplomán kívül voltak marketing ismeretei, volt tanácsadója? Meg kell kérdeznem, mert ezrekre rúg azon cégek száma, amelyeknek a törzstôkéjét nem tudta megemelni a tulajdonosuk. S hogy az Önrôl alkotott kép teljesebb legyen, el kell mondanom, hogy rádióstúdió és laptulajdonos is.

— Voltam én vállalkozó és alkalmazott is egy személyben, a tanácsot pedig még gyermekkoromban kaptam: nem nagy álmokat kell kergetni, nem is nagy tôkére vágyni... meg kell találni azt a kis magocskát, amit érdemes elültetni, és gondozni kell, ha sikerült megfogannia. Bátran léphet az ember, ha bármekkora szilárd talajt tud a lába alatt. Akkor már lehet tervezni, építeni... Most már van tanácsadóm, van kereskedelmi igazgatóm egy olyan cégben, amely közel 100 alkalmazottat foglalkoztat. Ugyanakkor néhány stratégiai szempontból sokat jelentô cégnek is részvényese az IMPAR.

— Ön mûszaki ember... Miért alapított rádiót és újságot Udvarhelyen?

— A válasz egyszerû, a városban létezett már helyi tévéstúdió, miért ne egészült volna ki a médiapiac egy helyi rádióval? Így jött létre a Príma Rádió, és elmondhatom, hogy a város és környékének közössége kedvezôen fogadta. Az UdvarhelySzék hetilapot konkurenciának szántam a már meglévô udvarhelyi lap mellé. Az ilyen vetélkedések nyertese az olvasó, hiszen jobb munkára serkenti mind a két lapot. Bizonyíték erre Udvarhelyen a két tévéstúdió egyesítése: a konkurencia hiánya a szakmai fejlôdés, a minôség rovására ment.

— Gondolom, mint tulajdonosnak van gondja-baja elég. Miért lett városi tanácsos ezelôtt négy esztendôvel, ami plusz gonddal és plusz felelôsséggel jár?

— ‘96-ig sok mindenben csalódtam. Volt egy érdekes tapasztalatom. Házépítés céljára vásároltam Bethlenfalván egy területet adás- vételi szerzôdéssel, amirôl kiderült, hogy tulajdonjogilag nem tisztázott a helyzete. Per lett a dologból, és mind a két felet ugyanaz az ügyvéd képviselte. Azt mondta akkor nekem egy egyszerû ember: - Látja, László úr, ez az ügyvéd a végsôkig meg fogja nyerni a pert, akár így, akár úgy sül el a dolog. Ez volt az a pillanat, amikor úgy gondoltam, hogy tanácsi határozattal meg lehet oldani hasonló helyzeteket. De bebizonyosodott, hogy sajnos nem lehet. Ezek jogi kérdések, az akkori elképzelésem ilyen szempontból nem volt megvalósítható. Másrészt viszont úgy éreztem, hogy hat év alatt elég tapasztalatra tettem szert, amit a város javára valamilyen módon hasznosítani tudnék.

Nem gondoltam, hogy ellenfele leszek az RMDSZ-nek

— Miért független, és nem RMDSZ tanácsosként?

— Az elsô lépést az RMDSZ-nél tettem meg, egy pályázatot írtam, le is adtam a papírjaimat, aztán a névsorban a huszonvalahányadiknak jöttem ki, és világos volt, hogy az RMDSZ listán nem leszek esélyes. Több jelölt is járt így, így jött az ötletünk, hogy induljunk függetlenként, s jött létre a függetlenek csoportja. Akkor nem is gondoltam azt, hogy ellenfele leszek az RMDSZ-nek.

— Így képzelte el a tanácsosságot?

— Nem, mondhatom, hogy nem. Úgy gondoltam, hogy ott nagyon komolyan, kiegyensúlyozottan, dokumentáltan és politikamentesen zajlik a munka. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a politikum nagyon is benne van a döntésekben...

— Politikum, politikum... ha a városnak jó, akkor jól "politizál" a tanács. Ha az RMDSZ az ország magyarságának az érdekeit, akkor az udvarhelyi a város lakóinak az érdekei kell szolgálja.

— Mondjak egy konkrét példát, hogy érthetôbbé váljon, mire gondolok. Itt van a református bölcsôde ügye. Volt egy ötlet egy református lelkész részérôl, amihez megkapta a politikai támogatást. A javaslat a tanács elé került. Eldöntötték, hogy véleménykutatás céljából kineveznek egy három tagú csoportot. Hogy gyorsan menjen, megkérdezték a lakóktól: óvoda vagy garázs létesüljön? Persze, hogy az óvoda szimpatikusabb volt. Én is azt támogattam.

— Híre is volt akkor, hogy mobiltelefonon adta le szavazatát, amivel eldôlt az óvoda sorsa.

— Felfújták az ügyet, pedig sem rendkívüli, sem törvénytelen nem volt a szavazatom. A belsô rendszabály értelmében, ha a tanácsos nincs jelen az ülésen, megkérhet valakit, hogy a véleményét érvényesítse. Magam is így jártam el..., telefonon csak megerôsítettem a véleményemet, amit hátrahagytam.

— A sajtóban nem így jelent meg. Miért nem korrigálta akkor az önrôl kialakult, nem éppen hízelgô képet?

— Nem volt nekem akkortájt idôm, hogy ilyen apróságokkal foglalkozzam, mint pl. image- építés.

— S akkor garázs lesz-e vagy óvoda?

— Idôközben kiderült, hogy a közvélemény-kutatás nem volt szakszerûen megszervezve. A tanácsnak az a véleménye, s az nekem is, hogy nem dönthet egy ilyen dologban a környék lakóinak a nevében. Hiszen az a lakó nyilván jobban tudja, mire van szükség az ô szomszédságában. Ezért amellett voltam, hogy még ne hozzunk végleges döntést. Mármost az úgy van, hogy minden újonnan felmerült témát meg kell vitatni tanácsülésen. Így meg kellett volna újra az óvoda dolgát is! Közben pedig minden rendszabályzattal ellentétben a tanács megszavazta, hogy nem nyit vitát. Sértve éreztem magam. Most is az a véleményem, hogy ebben az ügyben a közvetlenül érintetteknek kell dönteniük.

— Fogalmazhatunk úgy is, hogy az RMDSZ tanácsosok döntéseinek hátterében politikai, míg a független, üzletember tanácsosok döntéseinek hátterében üzleti megfontolások állnak.

— Nem tudnám ezt így kettéválasztani, de ha ön valamilyen konkrétum birtokában van, arról beszélhetünk.

— Van olyan kérdés, amelyikre László János nem válaszolna... szívesen?

— Olyan kérdés nincs, amire nem válaszolnék.

— Akkor még egyszer a politikumról.

— Az RMDSZ frakció döntéseinek hátterében lehet valami politikai elgondolás, mert ez a frakció mindig egyeztet és szinte igényük, hogy parancs szerint szavazzanak.

— Az üzletemberek gazdasági érdekeltségét éppen bizonyos üzlethelyiségek eladása kapcsán emlegetik. Mi ezzel kapcsolatban a helyzet?

— Volt két állami cég, a Comal Homorod és a Comind Budvár, amelyeknek üzlethelyiségek voltak a vagyonkezelésükben, viszont megszûnt a velük kötött szerzôdés. A tanács úgy döntött, hogy elárverezi ezen ingatlanokat. A licit lebonyolításával a Közüzemeket bízta meg. Végül is azok a cégek nyerték meg az árverést, akik eddig is bérelték azokat. Elmondhatom, hogy óriási béreket állapítottak meg, amikor, mondhatni, hogy jelenleg veszteséges az üzemeltetésük. A vita tulajdonképpen arról zajlott, hogy a Közüzemek vagy a Tanács menedzselje a privatizálásukat. Véleményem szerint az a fontos, hogy a pénzt mire fogja a város használni, nem az, hogy ki adja el, ki veszi meg. 10-20 ember érdekelt a vásárban, s akkor mire való azt kiemelni, hogy közülünk hárman- négyen történetesen tanácsosok.

— Magam is a város érdekeit tartanám a legfontosabbnak, de mivel magyarázható az, hogy míg a négyszer kisebb Székelykeresztúron tömbházak, Udvarhelyen egy lakás sem - vagy fogalmazzunk így: alig épült lakás tanácsi beruházásból?

— A tömbházépítésekre nem tudok konkrét választ adni, nem is vagyok erre hivatott, de Székelyudvarhelyen a lakásgondokat telekházak, sorházak építésével lehetne megoldani a Csereháton, vagy máshol, ahol a város földterületet tudna szerezni, azt közmûvesíteni, ahogy a városfejlesztési programban megszavaztunk. A székesfehérváriak segítséget ígértek ebben.

— Van-e olyan dolog, amire büszkeséggel mondhatja el: az én tanácsosságom idején jött létre! Magam is hozzájárultam...

— A MOL kúttal kezdeném, amire büszke vagyok, s lehetünk is, hiszen csak Nagyváradon van még ilyen. Még a csíkiak is irigykednek. Bebizonyosodott, hogy a városnak szüksége van rá, minôségi a kiszolgálás...

— Van olyan vélemény, hogy éppen a MOL kút miatt nem épült tömbházlakás a városban, s hogy a benzinkúthoz önnek személy szerint is köze van.

— Bárki elgondolhatja, hány tömbház épülhet a szóban forgó területre, ami amúgy is tele van zsúfolva. Említettem, hogy a városfejlesztési tervben más jellegû, családias házak szerepelnek. Visszatérve az elôzô kérdésre: büszke vagyok arra, hogy Udvarhelyre sikerült külföldi beruházókat hozni, s ebben nekem is volt némi szerepem. Arra, hogy színtársulat mûködik a városban. Udvarhelyen utak épültek, egyértelmû a fejlesztési stratégia, és befejezôdött a privatizáció elsô fázisa. A külföldi, könnyûiparban történt beruházásnak köszönhetôen a nôi munkaerô foglalkoztatásának a kérdése megoldottnak tekinthetô....

(folytatás a következô lapszámban)

Inczefi Tibor

Hogyan alakult ki a divat? Az ember már a kezdetektôl fogva megpróbálta öltözetét vonzóvá tenni: az ôsember állatbôr ruháját kagylókkal és gyöngyökkel díszítette.

Az egyiptomiak öltözete a klímának megfelelôen könnyû, friss fehér lenvászonból készült. A férfiak ágyékkendôt (sentit), a nôk pedig mesteri módon ráncolt, hosszú lepelruhát (kalaszíriszt) viseltek. Az elôkelô réteg ruháit drága illatszerekkel itatta át, szandálban járt, ékszergallért viselt és borotvált fején parókát hordott. Már a legrégibb civilizációkkal egyidôs az a törekvés, hogy pazar öltözettel fejezzék ki viselôjük hatalmát és társadalmi helyzetét. A fáraót istenként tisztelték, fejdíszét (klaft) az aranysólyom (a napisten jelképe), a szent ureuszkígyó vagy a szkarabeusz (az örök élet szimbóluma) ékesítette, míg a királynô koronáján a szent tehénszarvak között napkorongot vagy arany sólyomszárnyakat viselt. A fáraó hatalmi jelvényei közé tartozott még a légykergetô, a pásztorbot és a jogar. (A kép)A görögök ragyogó színekben (kék, lila, sárga, bíborvörös, olajzöld) jártak, varrás nélküli ruháik gyapjúból, vászonból, pamutból késôbb drága keleti selymekbôl készültek. Öltözetük két jellemzô darabját a khitón és a hümation képezte, melyet mindkét nem viselt. Az alsónemût viszont nem ismerték. A khitón két vászon téglalapból állt, melyet tûvel, varrás nélkül a vállon rögzítettek, és bôségét ráncokba redôzve övvel a derékon fogtak össze (a férfiak és amazonok rövid, térdig érô változatát viselték). A hümation a felsô ruhát helyettesítô köpeny volt, melyet változatos módon - a nôk kontyba feltûzött hajukat fedték be vele, a férfiak pedig vállon átvetve, a test köré csavarva - viseltek. Lábukon szandált vagy sarut hordtak. A római férfiak tunikát és tógát viseltek. A tunika gyapjúból készült, vállban rögzített, térdig érô, ujjatlan lepelruha volt, melyet övvel hordtak. E fölé vették a tógát, a szabad polgár ebben jelent meg a nyilvánosság elôtt, rabszolga viszont nem viselhette. Az 5 m hosszú, 2-3 m széles, körszelet formájú szövetet bonyolult módon, mesteri redôkbe szedve a test köré csavarva viselték. A bíbortóga a császárokat illette meg, míg a bíborszegély viselése a szenátorok kiváltsága volt. A nôk arannyal és drágakövekkel díszített indiai szövetekbôl és keleti selymekbôl készült tunikát vagy uszályos stólát hordtak, föléje köpenyszerûen egy sálformájú anyagot, a pallát borították. (B, C kép)Bizánc ötvözte a római és a zsúfolt díszítésû ázsiai viseletet: súlyos, merev anyagokból készült tunikát és dalmaticát hordtak. A tunika ujjával egybeszabottan, T alakban készült, a dalmatica papi ornátusra emlékeztetô, bô ujjú, térdig érô, oldalt nyitott kabát volt, melyet súlyos, merev téglalapok (tablionok) díszítettek. A bizánciak viselték a nadrágot is, melyet a rómaiak megvetettek, barbár viseletnek tartottak.A középkor viseletei még a praktikusságot és a célszerûséget tartották szem elôtt. A román korban (X-XII. sz.) a nemek öltözete alig különbözött egymástól: derékban övvel megcsomózott, földig érô, bô ruhát (bliaud-t), fölötte hosszú köpenyt hordtak. (D kép)A XIII. század, a gótika az öltözködésben is nyújtott, karcsú formákat hozott, melynek elôfeltétele a szabás fejlôdése volt. A nemek viselete egyre jobban elkülönült egymástól, a nemesség élénk színû selyemben, bársonyban, drága prémekben és ékszerekben tündökölt, míg a parasztság durva, tartós szöveteket hordott. A férfiak az ing fölött két réteget viseltek: egy alsó, vékonyabb tunikát (cotte, doublet), melyhez a harisnyaszerûen szûk nadrág különálló szárait kötötték, és e fölé került a térdig érô, bô, derékban övvel összefogott, hosszú, bô ujjú, magas, álló gallérú zeke (pourpoint). Földig érô, prémmel szegett változatát is hordták. A XV. századra a zeke "botrányosan" megrövidült, a szûk nadrág szárait összevarrták, és szeméremkupakkal látták el. A lábbeli orra, azaz csôre (csôrös cipô) annyira hosszú volt, hogy kénytelenek voltak végét a szárához rögzíteni, mert akadályozta a járást. IV. Fülöp korában a nemesek 60, a polgárok 30 cm hosszú cipôt hordtak, innen származik a mondás, hogy valaki nagy lábon él. A csúcsos süveg, a kapucnis csuklya és a turbán számtalan változatát hordták. A nôk a román korban leengedett hajfonataikat most a fejtetôn fogták össze, és fantasztikus formájú nyereg, kettôs szarv (cornette) vagy cukorsüveg alakú fejdísz (hennin) alá rejtették, amelyrôl hosszú fátyol hullt alá, és állkendôvel (barbette) rögzítették. A hennin magassága az építészetet is befolyásolta, hisz megtörtént, hogy ajtót is nagyobbíttattak miatta. A nôk a finom alsónemûként szolgáló ing fölé két réteget öltöttek: az alsó, szûk ujjú, csípôig feszes, onnan bôvülô alsóruhát (cotte), és e fölé a felsôruhát (surcotte). Ez utóbbi vagy ujjatlan volt, és oldalt csípôig kikanyarítva engedte láttatni az alsóruha elütô színét és anyagát, vagy hosszú bô ujjal készült, elöl gallérszerûen V-alakban nyitott volt, és mell alatt széles övvel hordták, ahonnan lágy redôkben bôvült.

Dávid Hajnal

"2000-ben erdélyi magyarnak lenni, - körülbelül annyit jelent, mint egész embernek maradni."

— Hol, mikor születtél, mióta írsz?

— 1927. december 7-én Csíksomlyón születtem, 1953 óta írok.

— A Csipike tette szélesebb körben ismertté neved. Milyen könyveket írtál elôtte, utána?

— Novellákat írtam fôként, és hosszabb elbeszéléseket. Utána, ugyanezt folytattam. Akad köztük (eléggé) jó is.

— Úgy tudom, lefordították, és megfilmesítették Csipikédet...

— Bábfilmet készített a Magyar Televízió, még a 70-es években. Lefordítani román, német, litván, orosz és bolgár nyelvekre fordították. Valamennyi megjelent már.

— Mennyiben azonosítottak téged, mint embert a Csipikével, mint mûvel?

— Nem nagyon azonosítanak. Sokan el sem hiszik, hogy én írtam.

— Elszigetelt jelenségnek tartod magad, illetve írásaidat?

— Csak annyira, mint mindenkit és mindenki munkáját.

— Milyennek találod a jelenlegi erdélyi magyar szépirodalmat?

— Árvának. Nincs "gazdája" se szellemi, se anyagi értelemben. Kitûnô szerkesztôink vannak ugyan, de hiányoznak a nagy, szellemet sugárzó egyéniségek.

— Hogyan határoznád meg írói magatartásodat, és van-e ennek "ars poetica"-i konkretizációja?

— Ars poeticán nem gondolkodtam, de azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy akár a tudomány, a mûvészet (benne az irodalom is) egyazon cél felé tart. Az igazságot keresi. Az igazságot emberrôl, és környezetérôl. Persze, a mûvészet és a tudomány is más-más utakon járnak.

— Volt-e mestered, példaképed?

— Sok kiváló írótól tanultam, olyanoktól is, akiket méltatlanul elfeledtek, például Asztalos Istvántól. Kortársaimtól is. Ha azonban írói példaképet kellene választanom, az Babits Mihály lenne. A "Jónás könyvé"-t évente újra és újra olvasom, idônként elôadásokat tartok róla.

— Van-e olyan könyved, amelyben megírtad magad?

— Valójában mindenikben magamat írtam meg, mint minden íróember egyébként. Ám vannak könyveim, amelyek kifejezetten, tehát egyes szám elsô személyben magamról szólnak. "Egy nap egy élet", "Tíz üveg borvíz", ezek a "Tizenegyedik üveg"-gel együtt újra megjelennek még ebben az évben a Kriterion gondozásában. Ezenkívül néhány novellában írtam magamról, életemrôl.

— Szépirodalmi alkotásaidban mennyire tükrözôdik a napi valóság?

— Semennyire. A napi valóságból csak annyira meríthetek, amennyiben ez ötleteket ad. Közvetlenül azonban a publicisztikámban merítek belôle. Heti rovatom van a bukaresti Rádió magyar adásában, a Hétben, a Hargita Népében, és a Háromszékben.

— Mi volt utolsó regényed?

— Utolsó regényem az "Ígéret földje" volt, amelyet a cenzúra csúnyán megcsonkított. Régóta szándékozom újraírni, visszaállítani eredeti formájába. Ebbôl a regénybôl kiderül, hogy egy 20 éves fiatal lány élete (Veronika, betegápoló apáca) tartalmasabb, gazdagabb lehet egy 100 éves aggastyánénál, akinek fontosabb életcélja nem volt, mint hogy megérje a matuzsálemi életkort. Nos, a kis apáca figuráját igencsak megcsonkították. Még nem volt lelkierôm, hogy hozzáfogjak a restaurálásához.

— Mikor jelentkezel újra szépirodalommal?

— Nem tudom. Mindig készülök, csakhogy a napi munka —a publicisztika —nem hagy rá idôt. Persze, lehet azért menekülök a publicisztikához, mert egyébként elfogyott a cérna...

— Tagja vagy-e politikai pártnak, szervezetnek?

— Az RMDSZ-nek vagyok tagja, nem politikai pártnak, hanem érdekvédelmi szervezetnek tekintem. Ha 1990-ig kibírtam pártonkívüliként, gondoltam, ami maradt, azt kibírom fél lábon is...

— Foglalkozol-e mûfordítással?

— Rengeteget fordítottam. Egyrészt nem is nagyon tudtam közölni közvetlenül 1956 után, másrészt pedig akkor a fordítás volt nekem az, ami most a publicisztika. Abba, odamenekültem, hogy ne kelljen írnom. Mintegy tízezer oldalt tolmácsoltam a kortárs és klasszikus román prózából, színmûirodalomból, valami keveset, néhány száz oldalt, fordítottam németbôl is. Most már nem fordítok. Nincs rá idôm.

— Mit tartasz maradandónak eddigi életmûvedbôl, mondjuk a Csipikén kívül?

— Hát gondolom, a Kriterion életmû sorozatban megjelent könyveimet, "A megálmodott ház"-at, a "Bimbi tábornok"-ot, és a most készülô harmadik, már említett kötetet. Továbbá anekdotáimat.— Végezetül, szerinted mit jelent 2000-ben erdélyi magyarnak lenni?

— 2000-ben erdélyi magyarnak lenni körülbelül annyit jelent, mint egész embernek maradni. Értékeink tudatában, nyitottnak lenni a világ felé, és lehetôleg nem kergetni délibábokat.

Sebestyén Irén

A dél-indiai Kerala államban kialakult "kathakali" kifejezôeszközének: a hasztáknak és a mudráknak sokrétûségét, meghatározott esztétikai célkitûzéseit tekintve nem különbözik lényegesen a többi regionális stílustól.

Sajátszerûsége a pompás fejdíszekben, a jelképes értelmû színekben, a gazdag mûvészi arcfestésben nyilvánul meg. Akrobatikus, harci mozdulatokkal teli jelenetei a Bhagavati mítoszban gyökereznek, amely az ôsanya, a gonosz démonaival vívott küzdelmeit regéli el. Színpada a világot jelképezi, a színpadot megvilágító kandeláber a Napot, amíg a nézôteret megvilágító a Holdat jelképezi. Az ókori ind dráma Kálidásza mûvészetével jutott el a csúcsra, majd hanyatlani kezdett, és elhalt. Csak a XIX. században támadt újra életre, de akkor már bengáli nyelven, amirôl majd a XIX. századi színjátszás során fogunk beszélni.Az indiai hatásokra vezethetô vissza Indonézia kultúrája, ahová már ezer évvel ezelôtt behatolt a hinduizmus mítoszaival és a rájuk épülô színházi formákkal együtt. A helyi játékszabályokhoz kapcsolódva két, máig elevenen élô hagyományt alapoztak meg: az árnyjátékot és a tánc- színházat. Ez utóbbi már turisztikai attrakcióvá "fejlôdött", teljesen kiszorítva eredeti vallási jelentését. Az árnyjáték (vajang) cselekményét egyetlen mûvész, a darang szemlélteti, (aki akár 300 árnyékfigurát is felvonultathat), ô adja elô a szöveget, és vezényli a zenekart is. A vajang purva, tárgyát a hinduizmus eposzaiból meríti, a vajang madra történelmi eseményeket dolgoz fel, míg a vajang gedok egy legendabeli herceg szerelmi kalandjaival foglalkozik. Mindegyik változat közös jellemzôje a mozgás és a zene kiemelkedô jelentôsége. A tánc- drámákat öt-hat tagú együttes adja elô, vagy egyetlen mûvész eleveníti meg az összes szerepet a maszkok állandó változtatásával. Jáván és Balin széleskörû ama hit, hogy a hôsök és istenek csak maszkosan jeleníthetôk meg. A Barong táncjátékok a hasonló nevû mitikus mesebeli állat köré épülnek, aki a jó megtestesítôjeként szüntelen harcban áll a Rangd nevû boszorkány által képviselt rosszal. Mûvészetüket a fiúk és a lányok már kisgyerekkortól tanulják az iskolában, amelyek ma is mûködnek minden nagyobb faluban.

Sebestyén Irén

IRODALOM

Július vége volt. A déli hôség tikkasztóvá tette a nappalokat. A város utcáin az árnyékos oldalra húzódtak a járókelôk.Nagy mennyiségû árut kaptam. A raktár az üzlettôl távol, a város szélén volt, s az árukihordást mindenki úgy oldotta meg, ahogy tudta. Én csak kicsi szekérrel tudtam. Bele is izzadtam. Behordtam mindent a nagy, L alakú pult mögé, hogy aztán helyére rakjam a termékeket, miután feláraztam.Az üzletet egyedül vezettem, és nem akartam tovább zárva tartani, ezért úgy döntöttem, hogy párhuzamosan foglalkozom az új áruval és a kiszolgálással.Tizenkét óra felé még gyér volt a forgalom. Haladtam is az árazással meg a rakosgatással, de aztán megindult a mozgás, mint rendesen, ha az emberek észre veszik az új áru érkezését, amely zömében nôi- és férficipôkbôl, táskákból, kabátokból, valamint gyerekeknek való használati cikkekbôl állt. Elôször a délutáni váltás elégítette ki a kíváncsiságát, és ürítette ki zsebeit munkába menet, majd a délelôttösek jöttek, és ismételték meg ugyanazt. Közben vidékiek is érkeztek, mert éppen hetivásár napja volt. A csúcsforgalom idején is próbáltam arra összpontosítani, hogy minél készségesebb és udvariasabb legyek a kiszolgálással, mert szerettem volna minél több vásárlót odaszoktatni a nem sokkal korábban nyitott üzletbe.Három óra után ismét ritkulni kezdett a mozgás, és én újra nekiláttam az áru elhelyezésének. Egy idô után arra lettem figyelmes, hogy egy átalvetôs bácsi szemlélôdés közben sûrûn csóválja a fejét, melyen egyre gyakrabban jelentek meg a verejték gyöngyei.Megkérdeztem tôle: Mit kér a bácsi?Ô azonban rám sem hederített, hanem indult az ajtó felé, de aztán meggondolta magát, és újra visszatért. Elôvette a pénztálcáját, számolgatta tartalmát, aztán újra a bakancsok orrán levô árakat bámulta, és egyre sûrûbben ingatta a fejét.Ismét megpróbáltam szóra bírni: Mit vesz a bácsi?Szembenézett velem, nem sok biztatást láttam szemeiben. Nem akarta, hogy sokáig vélekedjem, már mondta is a választ:-"Tudja mit? Veszek egy-két kanyart, s úgy kimenyek innen, mintha ott sem lettem volna, mert akárhogy számolom, ezököt az árakot én má nem éröm fé’!"Valóban elment, s én nem tudtam kételkedni a szavaiban.Azóta is, valahányszor emelkednek az árak, eszembe jut a bácsi, akinek szomorú szemeit, gyöngyözô homlokát egyre több vásárlóm esetében fedezem fel immár hûvösebb napokon is.

Kolumbánné
Tamás Matild

Lôrincz József:

Alapos mikrofilológiai kutatómunka eredménye ez a könyv, melynek elsôdleges célja eloszlatni a Tamásiról kialakult tévhiteket. Tamásiról sokat és sokféleképpen írtak, ennek a kiadványnak mégis van létjogosultsága, mert tisztáz néhány alapvetô dolgot Tamási életére és munkásságára nézve.Lôrincz Józsefnek, a Tamási Áron Gimnázium tanáraként alkalma nyílt az iskola matrikuláit, értesítôit átvizsgálni, és rájönni, hogy a hajdani tanítványt nem Tamási, hanem Tamás néven jegyezték be az anyakönyvi hivatalban, hogy valójában nem 1897. szeptember 19-én, hanem 20-án született, s hogy - a korábbi tévhittel ellentétben - nagyon is jól érezte magát a gimnáziumban, amely írói pályáját is elôkészítette. Lôrincz perdöntô dokumentumokkal, bizonyítékokkal szolgál, mint például Tamási Amerikából a hajdani osztályfônöknek, Jaklovszky Dénesnek írt meleg hangú levele, amelybôl kiderül, hogy az idegenség közepette milyen jól esik visszagondolni a szellemi otthonosságot nyújtó alma materre. Ezek a pontosítások látszólag apróságok, de fontos tisztáznunk ôket, és jó, hogy ezt a tisztázást közvetlen honija teszi. Mert valljuk be, mi, udvarhelyszékiek érezzük leginkább magunkénak Tamásit. És Lôrincz József ilyen értelemben kiváló szószólónk, hisz jól ismeri Tamási életmûvét, kellô alázattal, ugyanakkor igazi filológusi pontossággal és minuciózussággal kezeli a témát. Hogy az irodalommal már az iskola évei alatt eljegyezte magát, arra azt a bizonyítékot hozza fel Lôrincz, hogy a Király Lajos-féle alapítvány pénzjutalomban részesítette, mint olyan diákot, aki "magyarosan ír, és jó magyar dolgozatokat készít". Beszél továbbá az iskola önképzôköri tevékenységérôl is, ahol Tamási többször megcsillogtatta tehetségét. Az archetípusokkal foglalkozó rész a könyv tán legértékesebb fejezete: igazi mikrofilológiai elemzés. Lôrincz László olyan ôsképek létére hívja fel a figyelmet, amelyek a nyelvezete, észjárása miatt regionálisnak bélyegzett életmûvet egyetemessé avatják. Olyan egyetemes emberi ösztönökrôl, késztetésekrôl és magatartásformákról van szó, amelyeket Tamási tudatosan épített be mûveibe. Az elemzés alapjául Lôrincz a "Csipogó madárka" címû novellát választotta, melynek archetipikus jellege abban a szentenciában áll, hogy az erkölcsi vétségért bûnhôdni kell, a büntetés formája szintén archetipikus: a tûzhalál megtisztító ereje által ad esélyt Istenhez való visszajutáshoz.A szerzô külön szól Tamási képalkotó technikájáról, stílusáról, amely a realista vizualitás és a szürrealista vizionalitás közt helyezkedik el. Mert Tamási íróként költô volt. Prózája ritmikus, látomásos képei pedig gyakran versbe illôek. Vonzódását a vershez jól bizonyítják költeményei, melyek jobbára prózaversek, mert a "Tamási íróként költô volt" megállapítás fordítva is érvényes. Tehát a líra közegében nem mozgott olyan otthonosan és könnyedén, mint ahogy a prózában oly mûvészien tette.Lôrincz József nem kisebbíti a szülôföld hozadékának - a székelyes észjárásnak - a jelentôségét Tamási életmûvére nézve, sôt, kihangsúlyozza a tájszavak stíluserejét. Mert tagadhatatlan, hogy egy egész közösség tapasztalata, életszemlélete (is) tükrözôdik Tamási mûveiben. Ez abban is megfigyelhetô, ahogy Tamási a szentenciákat, megtartó gondolatokat megfogalmazza, melyek sok esetben közmondásszerûek, és gyakran hirdetik a szülôföldhöz való kötôdést.Monográfia, írói életrajz? Mûelemzés? Tisztelgés Tamási emléke elôtt? Tipologizáló életmûvizsgálat?Mindez együtt, és ennél jóval több: olyan olvasmány , ami segít helyre tenni a nagy írót magunkban, hogy végre foglalja el Tamási a helyét közöttünk, - ahogy a cím is mondja -, térjen haza. A kiadvány a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat kiadónál jelent meg 2000-ben.

Zsidó Ferenc

A beton szürkéje elvegyült az ég színével. Azonosíthatatlan tárgyak meredtek rám az út két oldalán. Talán házak... Végtelennek tûntek az elválaszthatatlan kôhalmazok. Kemény-ridegen, fagyos némasággal követték minden léptemet. Szinte kémleltek. Nem nézem a szürke tömböket, amelyek páncélként szorítottak közre, nem néztem konok vigyorgásukat..., hisz minden forma belsejében rejtôzik valami...Mentem. A kék fagy becsületes-keményen szúrkodta kezem, arcom. Mardosta a hideg minden porcikám. Hosszú hajam kabátom gallérjába gyûrôdött, rövid szárú csizmámba tapostam teljes énemet. Sátánias kísértéssel sikoltoztak idegszálaim. Nem néztem a szürke tömböket, amelyek páncélként szorítottak közre, nem néztem konok vigyorgásukat... hisz minden forma belsejében rejtôzik valami...Részeg párám fehér füstként hagyta el önmagam. Úgy éreztem, minden lépésemmel közelebb érek, és elveszítek valamit... Egyenesen próbáltam menni, féltem az önpusztítástól. Szakadékok szélén jártam. Kínos-szürkén bámult rám az ég fekete madaraival, s szüntelen csendben meredtek rám az oszlopkatonák.Valaki jött. Csak egy távoli pont... Aztán elment mellettem. Láttam, ahogy szétlibben térdénél a kabát. Fekete csizmában volt. Magas szárúban.A bor átjárta minden sejtemet, csorgott le hátamon a víz, s a hideg mégis kegyetlen türelemmel mardosta mindenem. Az égre néztem, vártam, hogy megszólaljon valahol az Isten. Láttam is ôt. És meg is szólalt. Igen. Láthattam ôt, de nem értettem a szavát... Megfenyegetett. Kitárta karjait. Szelíd daccal mégis elutasított. Végül úgy nézett rám, mint, óh,... a szürke oszlopkatonák.Nem néztem a szürke tömböket, amelyek páncélként szorítottak közre, nem néztem konok vigyorgásukat...hisz minden forma belsejében rejtôzik valami.Hideg-rosszalóan néztem a szürk