AKTUÁLIS

Ellopták a Príma Rádió antennáját az egyik Bethlen negyedi toronytömbház tetejérôl. Azért, hogy a mûsorszórás ne szüneteljen, a rádió vezetôsége azonnal helyettesítette az ellopott antennát, ami azonban nem felel meg az eredeti jóváhagyásban szereplô antennának (nem is felelhetett). Ezért a Megyei Telekommunikációs Igazgatóság illetékesei megpróbálták leállítani a Príma Rádió adását.A kiállított jegyzôkönyv szerint, záros határidôn belül a papírformaságokat intézni kell ahhoz, hogy ne függesszék fel a rádió szórását. Érdekes adalék, hogy egyre sûrûbbek az ellenôrzések a Príma Rádiónál, sôt 100-ról 58 wattra csökkentették az adó sugárzási teljesítményét, annak ellenére, hogy nemrég a Star Rádió teljesítményét 100-ról 400 wattra emelték.

Egyre több mûsor fogy el a helyi kábeltelevízió csatornái közül. Legutóbb a TV3 tûnt el a nézhetô mûsorok közül, a Prima Tv pedig hetekig mûszaki gondokkal küszködött, így ez a csatorna sem volt fogható.Mindezek ellenére a havidíja a kábeltévés szolgáltatásnak a dollárárfolyamhoz igazodva egyre csak nô, és lassan eléri a 100.000 lejt.A leépítések és a személyzet átcsoportosítása miatt a helyi mûsorok szinte teljesen megszûntek, tehát az egyre többet fizetô kábeltévénézô egyre kevesebbet kap szolgáltatásként. Nem beszélve arról, hogy még az állami tévédíjat sem a kábeltévé fizeti, jóllehet a mûsorát ô szolgáltatja.

Sz. L.

RMDSZ elôválasztások

Antal István képviselô, a helyi RMDSZ elnöke legutóbbi sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az RMDSZ is június 4-ét tekinti a helyhatósági választások idôpontjának mindaddig, amíg a parlament egyéb döntést nem hoz ebben a kérdésben.Pénteken azt is nyilvánosságra hozták, hogy Udvarhelyen az SZKT-tagokra vonatkozó belsô választásokat nem egyszerre tartják a helyhatósági elôválasztásokkal. Az RMDSZ helyi szervezete hamarosan megkezdi körzeteiben a kampányüléseket, melyek során az RMDSZ-listákon bejutott tanácsosok is beszámolnak megvalósításaikról.Antal István elmondta azt is, hogy az elôválasztásokon minden helyi polgár részt vehet, amennyiben nyilatkozatban erôsíti meg, hogy egyetért az RMDSZ célkitûzéseivel és programjával.A polgármesteri, valamint a tanácsosi jelölések kérdése nem ennyire egyértelmû, annál is inkább, mert a jelölésre vonatkozó szabályzatot 10 nappal az elôválasztások elôtt hozzák csak nyilvánosságra.Az RMDSZ-jelöltekrôl egyelôre nem nyilatkozott az elnök. (szl)

Véleményem szerint szegénységi bizonyítvány, ha az év 365 napjából csak egyetlen egyet áldozunk a nôknek, csak egyetlen egy nap gondolunk szeretettel, hálával rájuk, csak egyetlen egy nap, március 8-án vagyunk kedvesek hozzájuk.Azt szoktuk mondani, hogy a "férfi a teremtés koronája", én ezt úgy módosítanám, illetve megtoldanám: ennek a koronának értéket adó gyémánt, meg rubin kövei maga a Nô. S mégis hányszor, mi, büszke férfiak megalázzuk ôket. Ha elôttünk egy kocsi lassabban halad, vagy kisebb-nagyobb forgalmi kihágást követ el, lekicsinylôen, de nagyon magabiztosan mondjuk: nem csoda, mert egy nô vezeti.Sajnos, ilyenkor nem jut eszünkbe, hogy mindannyiunknak volt, vagy van édesanyja, aki fájdalom között hozott a világra, ki tudná megmondani azt, hogy hány éjszakát virrasztott át gyerekágyunk mellett, milyen szeretettel ölelt keblére és táplált bennünket. Egyszóval, életünk legfontosabb személyisége az a bizonyos NÔ: édesanya vagy feleség!Nagyon önzôek lennénk, ha a nôk iránti tiszteletünk csupán két személyre — édesanyánkra és feleségünkre — korlátozódna. Mivel társas lények vagyunk, a nôk iránti tiszteletnek nem állíthatunk határt. Már keresztényi mivoltunkból kifolyólag is minden nônek, mint felebarátnak, tartozunk az ôt megilletô tisztelettel, kedvességgel. S nemcsak március 8-án, hanem az év minden napján.Igaz, hogy március 8-a nôk napja, de nekünk férfiaknak nem korlátozódhat csak annyira a feladatunk, hogy néhány szál virággal, vagy valami más ajándékkal kedveskedjünk nôi rokonainknak, ismerôseinknek, hanem önvizsgálatra is kellene hogy késztessen ez a nap, hogy miként állunk a nôk iránti tiszteletünkkel. Jelent-e valamit számunkra a nôk veleszületett és Istentôl kapott méltósága? Csak akkor lehet igazán ôszinte a nôknek szóló jókívánságunk, ha a fentieket jól átgondolva, az év minden napján meg is éljük.A nô hivatásánál fogva a férfi testi, lelki támasza, válságos helyzeteiben vigasztalója. S nem beszélve arról, hogy sokszor mennyit kell tûrniük káros szenvedélyeink, durvaságaink miatt. Hát itt az alkalom, hogy valamicskét jóvá tegyünk rosszaságainkból.Férfi büszkeségünkön nem esik csorba, ha merünk bocsánatot kérni, s legalább ebben a 2000. , jubileumi évben próbálunk kedvesebbek lenni a nôkhöz.Társadalmunkban nem egyszer a nôk példája bizonyította, hogy hajlandóságuk az erkölcsi jóra túlszárnyalja a férfiakét. A szeretetnek, a jó szívnek, az önfeláldozásnak legtöbb példáját a nôknél találjuk. Madách mondta, hogy "a nônek sajátja a jó." Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a társadalom és a család szempontjából nagyon lényeges, hogy a nôi lélek megértô és sokkal hajlamosabb az áldozatok vállalására.Méltán megérdemlik, hogy tiszta szívbôl köszöntsük ôket a mai nap, s tegyünk ígéretet — amit próbáljunk is betartani —, hogy ezután életünk központjává tesszük nôi méltóságuk elismerését, és az ôket megilletô tiszteletünket hozzáadjuk az áldozatos lelkületükhöz, s a kettô együtt hatalmas erôt tud majd képezni, ami képes lesz szebbé és jobbá tenni a világot.

Derzsy András

Fülbevaló 87, 9 Mhz

Híradó: 7:00, 10:00, 12:00, 13:00, 15:00, 17:00, 19:45. Ébredjen velünk: Hétfôn és csütörtökön Gáspáry Istvánnal Kedden és szerdán Balázs Árpáddal Pénteken Szôke Lászlóval.A reggeli mûsorban hallhatják az Útravaló-t, Ferenczi Éva rovatát, naponta 7.15- tôl.Tudomány mindenkinek — Ferenczi Éva rovata hétfôtôl péntekig 10:15-tôlKitekintô — Nagy Judit szomszédol minden szombaton 11:30- 12:00-ig. Mindezek mellett még mindig mûsoron van valami Más Szabó Attilával hétfôn és csütörtökön 17:15-20:00-ig.Ha ez sem elég, akkor a péntek késôesti interaktív mûsorban elbeszélgethetnek bármirôl: Nagy Judittal és Gáspáry Istvánnal. Kell egy hivatalos jóváhagyás, kell két egészséges társ, egy bizonyos induló tôke meg egy terület, azaz lakás. Ezen a héten megtudhatják, hogy lehet-e a házasságot üzleti vállalkozásként értelmezni.Kedden Pozitív 18.05-19:10-ig.Szerdán Oxigén 18:05-19:00-ig.Esti mese hétköznap esténként 19:15-tôl.A fiatalok mellett az idôsekre is gondoltunk, péntekenként 18.05-tôl Nagy Judit szerkeszti-vezeti a Napraforgót, a nyugdíjasok mûsorát.A vallási felekezetek kétszer fél órában szólnak hallgatóinkhoz: szerdán 20:00 és szombaton 9:00 órakor. Továbbra is mûsoron hagytuk a szerkesztett zenés rovatokat.Hétfôn Gáspáry István fújja le port egy-egy régi lemezrôl a Zeneboltban 16:05-tôl.Szerdán 21.00-tól továbbra is lelkünkhöz Soul a zene és Csizmadia Attila.Aztán jön a Péntek esti csúcs, a Magyar Dance Top10 — Fosztó Zoltán mûsora kicsinek-nagynak.Attila meg Attila szombat délután 17:30-tól számol el Top 20-ig.Az örökzöld melódiák kedvelôit vasárnap koraeste Fosztó Zoltán várja rádióközelbe.Interaktív mûsoraink a 218112 -es telefonszámon hívhatók.

Fenyves Péter székesfehérvári alpolgármester vezetésével múlt héten héttagú küldöttség érkezett Székelyudvarhelyre. A két útépítô cég képviselôi, valamint egy úttervezô mérnök tapasztalatcserére érkezett városunkba, munkalátogatást tettek a helyi útépítô cégeknél, ugyanakkor megnézték városunk útjainak állapotát. A megbeszélés során szó volt a két város úthálózatáról, útépítési módszerekrôl, valamint megoldásokról. Március 2-án a helyi vállalkozókkal találkoztak a Küküllô Szálloda Fehér termében, ahol a magyarországi csoport székelyudvarhelyi útépítési szándékairól is tárgyaltak.

(szász)

A városfejlesztési osztály képviselôi valamint Szász András és Maróti Rezsô székesfehérvári szakemberek munkamegbeszélést tartottak a városfejlesztési stratégia programjain belüli intézkedésekhez javasolt munkacsoportok kialakítására. Módszertani elveket jelöltek ki, ugyanakkor konkrét javaslatokat várnak ezektôl a csoportoktól a késôbbiek során, annak érdekében, hogy minél elôbb kidolgozhassanak egy komplex városfejlesztési stratégiát. A stratégia programjainak megvalósítása után pályázatokat fognak benyújtani. A szakemberek a munkacsoportokkal ismertették az elképzeléseiket, ugyanakkor konkrét javaslatokat, ötleteket is tettek. Prioritási szempontból fontos a vállalkozók és a szakemberek véleménye, ôk döntik majd el, melyek a legsürgôsebb teendôk.

(szász)

A februári tanácsülésen az önkormányzat képviselôi elvileg elfogadták, ha futja az idei évi költségvetésbôl, megkezdik a Székely támadt Vár környékén lévô házak megvásárlását.

Mivel a zónát mûemlékvédelmi területté nyilvánították, az ott lakók nem végezhetnek építési és átalakítási munkálatokat, a házak pedig egyre rosszabb állapotban vannak. Jakab Mária mûépítész javaslatot terjesztett elô: a tanács vásároljon fel néhány ingatlant. Elsô lépésként a Horea utca 8. szám alatti, valamint a Tó utca 10. szám alatti házakat javasolta, amelyeket sürgôsen le kell bontani, valamint a Crisan utca belsô szakaszán lévô épületeket. Petroczki Géza egyetértett a javaslattal, sorozatos felvásárlással rendet lehetne teremteni a mûemlék környékén, és a ház piaci értékével kárpótolnák a tulajdonosokat. Molnos Zoltán szerint egy fontossági sorrendet, utcatervet kellene kidolgozni. Zepeczáner Jenô restaurálási munkálatokat javasolt. Ugyancsak elvi megállapodás született a kadicsfalvi közösségi ház felvásárlásáról is. Az épületet hosszú évekig a Comal Homoród Rt. jogelôdjének, az Állami Élelmiszeripari Vállalatnak a tulajdonában volt, majd az Energometr Kft. vásárolta meg. A kadicsfalviak azzal a kéréssel fordultak az önkormányzathoz, hogy anyagilag járuljanak hozzá az ingatlan visszavásárlásához. Kérésüket azzal indokolták, hogy a falu tulajdonában levô épületben Mûvelôdési Házat szeretnének létesíteni.Bunta Levente kijelentette: a tanács nem vásárol ingatlant. Bodó Géza szerint a meglevô épületet mindenképp át kell alakítani, ezért a kadicsfalvi cégek hozzájárulásával újat kellene vásárolni, illetve építeni. Bálint Miklós egy szabad terület megvásárlását javasolta, valamint pályázatok benyújtását egy új faluház támogatása érdekében.

Szász Emese

Az országban elôször, de lehet, hogy a világon is, rendezték meg a hétvégén városunkban ezt az újfajta farsangi karnevált.

A rendezvény iránt nagy volt az érdeklôdés, ezt az is bizonyítja, hogy a környékbeli falvakból is érkeztek alkotások. A kis és nagy madárijesztô felvonulás délelôtt 10 órakor indult a Márton Áron térrôl és a forgalmat alaposan megbénítva a Bethlen negyedi park volt a célpont. Indulót a Koré muzsikusok szolgáltatták, akik Szentegyházáról érkeztek. A közel 150 madárijesztôt zsûri értékelte ki, közben a jelenlévôket a Kék Iringó néptáncü és a Nosztalgia tánccsoport szórakoztatta, de itt volt a neves marosvásárhelyi színész, Kozsik József és Tamacisza névre hallgató csapata, akik énekeket tanítottak az összegyûlt gyerekseregnek. A zsûri döntése alapján a leghagyományosabb madárijesztôket Konrád Károly és Egyed Izabella készítették Szentegyházáról. A legelegánsabb Jakocs Zsuzsa madárijesztôje volt. A legdivatosabb madárijesztônek járó díjat az 1- es számú Napközi Otthon vehette át. A Palló Imre Mûvészeti iskola diákjai a legeredetibb madárijesztôt készítették el. A szervezôk jövôre egészen Csíkszeredáig szeretnék kirakni az útszélét madárijesztôkbôl, ezzel talán már a rekordok könyvébe is be lehet kerülni.

uszék

A március 15-i ünnepség keretében leplezik le a Vasszékely-szobrot a Márton Áron téren.

Az elôállítási költségek összértéke a számítások szerint 275 millió lej. A szoborbizottság gyûjtést szervezett, a Nemzeti Kulturális Minisztériumtól mintegy 50 millió lejt kaptak, az udvarhelyi polgárok adományaiból 5 millió lej gyûlt össze, ez azonban a nevek bevésésének költségeit sem fedezi. A hiányzó öszszeget a szoborbizottság tagjai az önkormányzattól igényelték. A februári tanácsülésen megfogalmazódott: mindaddig nem lehet pénzt folyósítani erre a célra, amíg nincs kiszámítva, illetve jóváhagyva az idei évi költségvetés (erre leghamarabb az áprilisi tanácsülésen kerül sor). Olyan megoldást kell találni, ami garantálja a törvényes kifizetést, mivel nem lehet egyértelmûen beruházásnak tekinteni - összegezték. Ugyanakkor süket fülekre talált Szász Jenô polgármester azon kezdeményezése, hogy a tanácstagok ajánlják fel erre a célra egy havi tiszteletdíjukat...A tanácsosok végül megszavazták a szobor felállításának további finanszírozását, mint elôzetes kiadást.

Sz. E.

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény- vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

Az természetes dolog, hogy a múlt hét végén Erdély-szerte magyar településeken temették a telet, bemutattak az eseményhez fûzôdô népszokásokat, aztán reggelig állt a farsangi bál... Azon viszont sokan elcsodálkoztak, udvarhelyiek és nem udvarhelyiek, hogy egy olyan városkában, mint a miénk minek kell egyszerre két bál. A gyanútlan városlakó, ha van ilyen, hajlamos a rendezvények bôségére gondolni, s nem sejti, hogy a két bálból az egyiket rászervezték a másikra, a korábban kitûzöttre. Nos, ez a korábbi, minden kétséget kizáróan, a városházi bál volt, az UdvarhelySzéké és a Príma Rádióé. Arra szervezték rá az RMDSZ farsangi bálját, amely még résztvevôi szerint is ízléstelen választási kampány volt. Jómagam a DIGITAL 3 híradójában látottak alapján szintén aláírom: gusztustalan választási kampány volt, amelyhez hozzájárult egy-két, valamikor közkedvelt színmûvész is. Az ilyesmire szokás mondani sportnyelven: nem volt fair, nem volt sportszerû. Sôt: könyöklésnek, taposásnak minôsíthetô.

Dávid Róbert

Egyik barátom tanul még, közben tanít, mert valamibôl meg kell élni, s nem utolsósorban igen tehetséges zenész. Csak fiatal még, nem illik abba az áramba, amit a világdivat idehord elénk. A nagy kiadók nem látnak fantáziát benne, a kicsiknél nem is próbálkozik. Néhányan ismerjük a dalait, melyek nagyon fontosak nekünk. Újakat is írt, stúdió kellene, hogy felénekelje. Olcsó stúdióban ötvenezer forintnyira rúgna a számla - neki nagyon sok, aki segíthetne, annak komolytalanul kevés. Nem akar kalapozni, inkább felhagy a dallamokkal. Majd tanár lesz belôle vagy milliós üzletek tárgyalásain fordító névtelen tolmács, akinek néha eszébe jut, hogy alakulhatott volna másképp is az élete. Egy ismerôsöm évekkel ezelôtt kitalált valamit. Apró mûszaki mütyür az egész, sokan figyelemre sem méltatták. Bejegyeztetni nem volt pénze, örömmel adta volna ingyen is annak, aki megismerteti a világgal. Most GmbH alvállalata lett a cégbôl, ahol sok éve dolgozik - az újratechnologizálás után meglepve látta viszont találmányát egy messzirôl hozott gépben. Persze másé a babér, ismeri is ôt, együtt dolgoztak, csak amaz bátrabb volt nyakába venni a világot. Nettó negyvenezerrel hogyan is pereskedhetne a jól szituált, külföldrôl jött tulajdonossal, örül, ha néha sörözni hívja és a gyerekekrôl érdeklôdik. Néha annyira kevés hiányzik a boldogsághoz. Nem kell lottónyeremény vagy az életben egyszer beütô bomba üzlet - néha csak tavaszi cipô kellene a nagyobbik gyereknek, pár hiányzó forint a vény kiváltásához, békés vasárnapi ebéd sok fogással, színházjegy, hogy elôkerülhessen a felöltô a naftalinból. Kétkönyvnyi meglepetés az egyetemistának, szál virág a dolgozni-fôzni-mosni- nevelni négyszögébe szorított anyáknak, a ház urának pedig hét végi focimeccs, ide végzôdô eredménnyel. Néha a tavaszi cipô szükségességének rémképe okoz kicsi bajból nagy tragédiát. Pár forint miatt nem jut gyógyszerre, és fejlôdik megfordíthatatlanná a kór, színházjegy hiányában laposodik el végképp a kezdetben sokat ígérô kapcsolat. Néha épp a könyv utáni hajsza miatt lesz nyomasztó emlék a diákkor, s a felhôtlen évek öröme helyett a rosszul fizetett diákmunkák mérge marad meg, kiölve a jövôbe vetett hitet. Néha egy szál virágon múlik, hogy felnôttkorban szeretni tudjuk-e a szülôt, vagy csak eltûrni. Szomorú nemzet vagyunk, szomorú korban. Pénz a mérce, s sokan vagyunk a léc alatt. Filléres álmokkal, jól megtanulva, hogy nem mi vagyunk az óriásplakátok célközönsége. Pillanatnyi boldogságra vágyva, a birtoklás illanó örömére. Szépen becsomagolt illúziókra, tûzoltó, lyukfoltozó megnyugvásra, szusszanásnyi szünetre két baj között. Tízperces ünnepre a hétköznapok sûrûjében. Pedig olyan olcsó áru az ember! Fillérekért megvehetô a közérzete, mosolya néha még pénzbe sem kerül. Elég egy tétova simogatás, szívbôl jövô, ôszinte gesztus. Fikarcnyi fizetésemelés, a jólét tiszavirágnyi illúziója. Távolban derengô remény, és akkor még az is elviselhetô, ha nehezen kerül pénz a tavaszi cipôre, a vényre, és ha a vasárnapi asztalra is csak az olcsóbbik húsból kerül elegendô. Néha még az is elég, ha a bajok ellenére sem felejtünk el emberül.

Lukács Csaba

Döbbenten olvastam Ferencz István önkormányzati képviselô úr nyilatkozatát az Udvarhelyi Híradóban. Azt mondja, hogy: "Építettem azt, amit mások most >>lopnak<<!" Errôl nekem és valószínûleg mindenkinek, aki még 1989 elôtt járt iskolába az jut eszembe, hogy mindannyian a kommunizmust építettük, és persze, voltak, akik lopták is. Már aki tudta. Nem tudtam eldönteni, hogy mi fáj neki: az, hogy most nem lophat, vagy az hogy végre építenie (is) kell.Persze, a fene nagy kommunista építkezésnek meg is van az eredménye, de én Ferencz képviselô úr helyében ezt nem emlegetném olyan büszkén. Az eredmény: alacsony hatásfokkal, rosszul mûködô böhöm nagy gyárak, áruházak, kazánházak és sorolhatnám. A mindenkori jelszó: legyen nagy!Akárcsak a Kuvar negyedi kazánház, amire hivatkozik a képviselô úr. "Most az a baj, hogy túl meleg van a lakásokban" — mondja. Szóval ez tényleg baj, nem beszélve arról, hogy az ember akkor kap hideglelést, amikor a fûtésszámlát megkapja. Vajon miért jó az, hogy kevésbé szabályozható - szép nagy — kazánházak lássanak el sok-sok lépcsôházat, s aztán vagy túl hideg van, de fizetünk, vagy túl meleg, s akkor is fizetünk, méghozzá pazarló módon és fölöslegesen. Szóval miért is baj az, hogy ha csak két-három lépcsôház tartozik egy fûtési rendszerhez, de azt hatékonyabban ki lehet használni és nem vesz el annyi meleg, hogy a hó olvad az úton? Az fáj Ferencz képviselô úrnak, hogy lehet, hogy így több meleget kapnánk kevesebb pénzért és mi magunk dönthetnénk a fûtés sorsáról. Valószínûleg azért, mert az észszerûséget és a hatékonyságot lehetett a legkevésbé megtanulni a kommunizmus alatt a szép nagy állami vállalatoknál — és mert megszûntek a jó kis meleg árubeszerzôi és szakértôi (ál)munkahelyek is. Azt sem tudom, miért is rossz a városnak az, hogy a Comind Budvár által tönkretett, lestrapált üzlethelyiségekre árverést írtak ki? Elôször: néhány sorral elôbb, egy másik ügy kapcsán azt mondta a képviselô úr, hogy az árveréssel "ki lehetett zárni a gazemberkedés, üzérkedés lehetôségét". Hol itt a hiba? Itt is éppen ez volt a cél és ezért volt árverés.Másodszor: azóta ezeket az üzleteket a "magánszemélyek" (úgy tûnik Ferencz képviselô úr szemében a "magánszemélyek" alsóbbrendû lények az állammal szemben!) színvonalas, modern kereskedelmi egységekké alakították át, ahol még vásárolni is lehet. Remélem, ezt nem "röhögi" a város, hanem örül neki!Elfelejtené a képviselô úr, hogy nem azért jutottunk ilyen gazdasági helyzetbe, mert néhány személy akar és tesz is a városban, legyenek ezek akár "magánszemélyek" is, hanem azért, mert az alatt a bizonyos 50 év alatt a kommunizmus építésének jelszavával a sok meggondolatlan döntéssel, a munkakerüléssel felérô jó kis meleg állásokkal tönkretettek mindent?Igen, szeretnénk mi eldönteni, hogy X vagy Y üzletében és ne egy "nagy" kereskedelmi vállalat üres üzleteiben vásárolhassunk, mert ott csak azt lehetne, amit a beszerzô urak éppen méltóztattak két kocsmázás között beszerezni.Igen, szeretnénk mi eldönteni, hogy a lakásunkban mikor és milyen meleg legyen — elfogadható árért —, és ne egy "szép-nagy" kazánház ki tudja mekkora fônöke döntsön helyettünk.Szerencsére keveset ígért, de — hál’ Istennek — még kevesebbet tett, képviselô úr!

Bodó Krisztina

vélemény - vélemény - vélemény - vélemény- vélemény - vélemény - vélemény - vélemény

Már jó néhány éve igyekszem sugallni, többek közt a román gazdaság irányítóinak, hogy eltérôen a többi, Szovjetuniótól nyugatra fekvô szocialista országtól Románia 1989-ben és 2000-ben is abban a helyzetben van, hogy nem tudja, – sohasem tudta – kielégíteni összes lakosának alapvetô igényeit (élelem, lakás, egészségügy, 12 osztályos oktatás).

Ezt az állapotot nem csak az egy fôre esô GDP mutatja, amely messze a minimálisnak számító 3360 dollár/fô/év alatt van ( a maximum eddig 2340 dollár volt), hanem a közfogyasztásra szánt javakat termelô ipari kapacitások hiánya is. Ehhez az ország GDP-je kb. 80 milliárd dollár körüli kellene legyen szemben az 1998-as 31,8 milliárddal).

A szerencsétlen kísérletek országa

Az elmaradottság jeleivel nap mint nap találkozhatunk, hisz az ország városainak és falvainak 95%-ban hiányoznak a civilizált életvitel körülményei. Gondoljunk csak az aszfaltozott utakra, a vezetékes ivóvízellátás és a kanalizálás hiányára a falvak többségében, de még a fôváros egyes kerületeiben is; a villamos energia és telefonhálózat helyzetére a falvakon és az elégtelen telefonvonalak számára városon; az épületek többségének szerkezeti állapotára valamint azokra a belsô hiányosságokra, melyek nélkül a fiziológiai és higiénia igények kielégítetlenek maradnak; nem beszélve a lakások olyan belsô felszereltségérôl mint a rádió, a mosógép és szárító, az aragáz vagy villanykályha, a színes televízió, a gépkocsi, bicikli, esetleg (szerk.) videokészülék és mikrohullámú sütô. Mindezek hiánya a lakosság nagy többsége szegénységének kézzelfogható jelei. Nem értem és nem tudom elfogadni Brucan és Vosganian úr motivációit, hogy Romániának elsôdleges célja a hazai kapitalista és középréteg kifejlesztése kell legyen, és majd azután a ...többi !?Eltekintve a szerencsétlen emlékû Ciorbea korszaktól és Vasile miniszterelnök azon kijelentésétôl, hogy "Romániában már nincs mit lopni", a politikusoknak rá kellene jönni, hogy az ország egy olyan zsákutcába jutott, amelybôl a kiút egy olyan újrakezdés, melynek alapja az, hogy felismerjük és feltárjuk azt ami van, és erre építünk gazdaságpolitikát. Ha a kormányzat elismerné a valós állapotokat és hosszú távú tervet (20-25 év) dolgozna ki az alulfejlettség leküzdésére, azt jelentené, hogy túllépünk a választási ígéretek absztrakt állapotán (ami tulajdonképpen az erdôben élô medve bôrének elôre eladását jelenti), és meggyôzné a lakosságot, hogy létezik egy elérhetô jövôkép. Ebben a különbözô kormánypolitikák a regionális és településfejlesztéssel szoros kapcsolatban vannak. Csak ha gazdaságilag elôrelátható a jövô, válik lehetségessé, hogy az ország lakosai egyénileg is megtervezhessék jövôjüket, annak gazdasági oldalát tekintve.

Értelmetlen mindig a szomszéd kertjétnézni

Teljesen értelmetlen állandóan azon siránkoznunk, hogy a szomszédok megelôztek. Magyarországgal hasonlítgatjuk magunkat, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy szomszédaink gazdasága rég elôttünk jár, és már 1978-ban sikerült meghaladni a határkônek tekintett 3360 dolláros egy fôre esô GDP-t. Még Bulgáriával sem hasonlíthattuk össze magunkat, hiszen 1979-ben ôk is hasonló eredményt értek el. Persze teljesen más dolog 8-10 millió ember igényeit kielégíteni (egy bizonyos földrajzi elrendezésben-szerk.), mint 23 millió emberét.De ugyanennyire igaz az a tény is, hogy könnyebb a fenti mutatót elérni Romániának, mint Kínának. Bár annak ellenére, hogy 1991-1996 között Kínának sikerült megdupláznia GDP- jét, az egy fôre esô GDP a nagyszámú lakosság miatt még mindig csak 750 dollár/fô volt 1996-ban. Hibás lenne, ha hinnénk Adrian Pâunescu-nak (Szocialista Munkáspárt), aki szerint a kínaiak sikere a szocialista piacgazdaságon alapul. Ez a kísérlet már elbukott a 90 elôtti Jugoszláviában és Magyarországon. A siker a jó menedzsment eredménye politikai színezettôl függetlenül, és sokan megjárták a siker útját. Példaként említhetjük Brazíliát, Dél Koreát, Chilét melyek lassan ugyan, de elérték a sikeres piacgazdaság különbözô fokozatait.

A szeme látja, a szíve kéri, de mire jó ha nincs ereje

(román közmondás)

1988: Románia egy fôre esô GDP-je 1760 dollár volt (utolsó elôtti helyen volt Európában), ez a rendszerváltás után 1.130 dollárra esett vissza. 1993-ban a gazdaság stabilizálódott és 1996-ig növekedett, ekkor elérte az 1600 dollár/fôt. Ekkor (1996-ban) a Világbank azt jelezte hogy 1998-ban Románia eléri az 1989-es szintet. A Ciorbea kormány hirtelen árliberalizációja, melynek során a belsô árszínvonalat olyan országok árszínvonalához közelítették, ahol az emberek jövedelme 10-20-szor nagyobb, a valuta rövid idôn belüli 2,32-szeres leértékelése, és más intézkedések következtében, melyeket reformként tapsoltak az egy fôre esô GDP 1997 végére 1410 dollárra, 1998 végére 1300 dollárra és 1999 végére ez alá csökkent. És így 2000-ben eljutottunk oda, hogy az 1989-es termelés szintjének eléréséhez újabb 6 év kellene. A szeme látja, a szíve kéri, de mire jó, ha nincs ereje, mondja egy régi román közmondás. Még ha mindent jól akarnánk csinálni, akkor is ma már nemcsak a pénz hiányzik, hanem a termelô kapacitások is, mivel a kölcsönbe felvett pénzeket nem produktívan fektették be (magyarul nagy részük fogyasztásra ment). Így a 3360 dolláros GDP csupán távoli álom, mint ahogy az Petre Roman úr jövendölése is arról, hogy 2007-ben felvesznek az Európai Unióba.A gazdasági fellendülés gordiuszi csomója a fogyasztás és nem a privatizálásA piacgazdaság gordiuszi csomója nem a privatizálás, ahogy azt Remus doktor vagy Vasile történész úr vagy a tulajdonosi forma, ahogy azt Lupu és Stoica jogászok gondolják. A kulcsszó a fogyasztás amit az elmúlt 10 évben hidegvérrel romboltak. Mivelhogy a belsô fogyasztás növekedése a termelés növekedését vonja maga után ez a tôke vagyis a termelôkapacitások fejlôdéséhez vezet. Különös tekintettel kell lenni a megtakarítására is, mert alapvetô korlátja nem a tulajdonforma, hanem a megtakarítások és a termelô befektetések közti megfelelô arány volta.Ha az állami vagyonalap tovább folytatja annak a lerombolását, ami még a gazdaságból maradt, és a privatizálási bevételeket elnyeli a költségvetés (ahonnan fedezet nélküli fizetésemelésekre megy - szerk.) akkor az egész országnak nem marad más, mint hónapos késéssel kapni a fizetéseket, mint Oroszországban, vagy sehogy, mint Kongóban.

Dionysus Fota/Adevârul Economic
Cs. J. István

A március 7-én, kedden megjelent Udvarhelyi Híradóban Antal István RMDSZ képviselô a székelyudvarhelyi útjavításokkal kapcsolatosan közöltetett adatokat.

Szász Jenô, városunk polgármestere elmondta, hogy az adatok tévesek és se Antal képviselô úrnak, se más udvarhelyi politikusnak ezen összegek elôteremtésében nem tulajdoníthatók érdemek.Tavaly Székelyudvarhely önkormányzata a saját beruházási alapból 3 milliárd lejt költött utak javítására. Ide tartozik a Sziget utca és a Petôfi Sándor utca közti átkötési rész, ahol a tavaly indult meg a forgalom és a Horea utcának a modernizálása. Elkészült a Nicolae Bâlcescu utca terve, amely másik két utcának a terveivel együt 3 milliárd 300 millió lejbe került.A Traian Bâsescu-féle útalapból 3 milliárd 100 millió lejt költött a tavaly a város. Ide tartozik az Orbán Balázs utca 1,8 milliárd lejbe kerülô feljavítása, valamint az 1 milliárd 129 milliót felölelô útfoltoztatások is. A Bethlen Gábor utca tervezési költségei 37 millió lejbe, a Kossuth Lajos utca tervezési költségei 69 millió lejbe és a Szabadság tér tervezése 39 millió lejbe került. Ezek az összegek idáig 6 milliárd 400 millió lejt tesznek ki.Ezenkívül a városgazdálkodási osztály és az önkormányzat ugyancsak a saját pénzalapjaiból 2 milliárd 994 millióra javíttatott különbözô mellékutakat. Ha ezt az összeget összeadjuk a 6 milliárd 400 millióval akkor kiderül, hogy a város 9,5 milliárd lejt költött a tavalyi év folyamán útjavíttatásokra, ami a helyi múlt évi 40 milliárdos költségvetés 25%- át képezi. A polgármesteri hivatal annak ellenére, hogy nagy összegeket költött útjavíttatásokra tavasszal az utak mégis gödrösek. Ez annak tulajdonítható, hogy városunkban a ‘70-es években elkészült aszfalt- utak szavatossági ideje már rég lejárt, és azóta csak foltozások történtek. Jelenleg 1 km útszakasz alapoktól való újraelkészítése 3,5 milliárd lejbe kerül. Udvarhelynek 60 km útszakasza van, aminek a teljes felújítása így 210 milliárd lejt emésztene fel. A polgármester szerint a baj a központi költségvetés visszaosztási rendszerében van. A város a befizetett összegekbôl el tudná tartani magát, ám a tavaly is az állami költségvetésbe 176 milliárd 632 millió 650 ezer lejt fizetett be, és a visszaosztásnál csak 45 milliárd 165 millió 155 ezer lejt kapott. Ebbôl fedezik a rendôrség, a katonaság összes költségeit, a tanügyi fizetéseket és az egészségügyi beruházásokat is. Ezért Antal István és Verestóy Attila is hibás a többi 350 képviselôvel és 120 szenátorral együtt, akik Románia Parlamentjében ülnek. Ilyen körülmények közt engedhetô meg, hogy egy szenátornak több 10 millió juttatás jut havonta. Az RMDSZ három és fél éve tagja a Román Kormánynak és a Parlament többségének a támogatását élvezi. A többi párttal együttvéve nem nagyon akarja megoldani az ország ilyen jellegû pénzügyi problémáit. Sajnos, azok az emberek vonják a hivatalt felelôsségre akik 4 év kormányzási idô alatt nem tudták megoldani, hogy például ne a központból történjen a költségvetés visszaosztása. Így a településék továbbra is a központi költségvetésbe befizetett összegek kis hányadának a viszszaosztásából kell megéljenek.

Péter Attila

Több mint 2000 személy részvételével került sor a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban március 3- án az RMDSZ farsangi báljára.

Az Udvarhelyszéki RMDSZ által szervezett rendezvény nyitógálája a Nosztalgia tánccsoport fellépésével vette kezdetét, majd a helyi Venyige néptáncegyüttes, az alsósófalvi farsangtemetôk és Gáspárik Attila és társai szórakoztatták a közönséget. A gála részeként az RMDSZ- politikusok táncversenyen mérték össze tudásukat. Az est sztárvendége a nemrég újraalakult KFT együttes tagja, Bornai Tibor volt. Nem sokkal éjfél után került sor a farsangi jelmezek díjazására, amelyet a tombola sorsolása követett. A rendezvényen jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Hajdú Gábor államminiszter, Dézsi Zoltán, Hargita megye prefektusa, Verestóy Attila szenátor, az Udvarhelyszéki RMDSZ elnöke, Antal István, Asztalos Ferenc, Kakassy Sándor, Ráduly Róbert képviselôk, a bukaresti Magyar Nagykövetség részérôl: Sallai Imre katonai attasé, Dragon János, Szentpéteri István, Béres János tanácsosok, Kerekes Gábor, a Fejlesztési Ügynökség alelnöke, Birtalan József, a Kis és Közepes Vállalkozások Ügynökségének alelnöke, Zsombori Vilmos Hargita megye Tanácsának alelnöke, Bíró Albin, a Csíki Területi RMDSZ elnöke, Csíkszereda alpolgármestere, Fenyves Péter, Székesfehérvár alpolgármestere, Sófalvi László, Székelyudvarhely alpolgármestere, Benyovski Lajos, Székelykeresztúr polgármestere és Rusz Sándor, Szentegyháza polgármestere. A farsangi bálon a talpalávalót a Nandi&Band húzta hajnalig.

(rmdsz- tájékoztató)

Amint az várható volt, az Erdély nagyrészén gyökeret vert a hitújítás Székelyföldre is eljutott. Martinuzzi György halála elôtt (1551) csak elvétve találkoztunk a reformáció szellemével a székelyek általlakott vidékeken.

Ô volt az, aki a katolikusoknak legfôbb támasza volt Erdélyben, s természetesen Székelyföldön is. Ugyanakkor a Csíksomlyón székelô ferences barátok nagyon vigyáztak arra, hogy a hívek megmaradjanak ôsi hitükben. Barta Gábor történész az 1560-as évek végérôl ezt írja: "Erdély vallási viszonyai igencsak szokatlan képet mutatnak: három protestáns felekezet is létezik benne, sôt a katolicizmus sem tûnt el teljesen: a csíki és háromszéki székelyek mindvégig megmaradtak ôsi hitükben."A reformáció szervezett formában való terjedése János Zsigmond uralkodásának idejére tehetô. Az 1562-es székely lázadásban a fejedelem az elégedetlenkedô székelyeket leverte. Székelyudvahelyen felépítette a Székelytámad várat, ahová katonáit és protestáns vezetôket helyezte. A legyôzött katolikus székelyeket jogaiktól megfosztotta, s jobbágyokként a protestáns fôembereknek adományozta ôket. Így a földesurak nyomására a székelyek között is szervezett formában terjedhetett a reformáció.Leghamarabb a papok hódoltak be az új vallásnak, s híveiket magukkal vitték. Kezdetben a hívek észre sem vették, hogy már nem katolikusok.A zetelaki Domus Historia szerint egy Szentgyörgyi Dávid nevû református lelkész tevékenységével a hívek nem voltak megelégedve, nem tetszett nekik, hogy nagyon sok mindent elhagyott a korábbi szertartásokból, sôt a templomból is eltávolította a szentek képeit és szobrait, ezért elkergették, s visszatértek eredeti hitükhöz. Ehhez hasonló esetrôl van feljegyzés Szentkirályon és Oroszhegyen is. Ezek a falvak mai napig is megmaradtak római katolikusnak.A protestáns vallás Udvarhelyszék déli és keleti részén tudott meghonosodni, az ún. Hegyalja vidéke megmaradt ôsi hitében.Az az állítás, hogy a csíkiak azért maradtak meg katolikusoknak, mert a Tolvajos tetôn megállították a hadsereggel jövô fejedelem hittérítôit, történelmileg nem bizonyítható. Sôt az is kétséges, hogy egyáltalán volt valamilyen összecsapás a csíkiak és János Zsigmond katonái között.Boldizsár Dénes 1930-ban megjelentetett egy könyvet "A csíksomlyói pünköst szombatt búcsú eredete" címmel, amelyben hivatkozik P. Fabritius, Izabella királyné udvari papjának egy 1562- bôl származó írására, amit a szebeni levéltárban talált, de ezt az állítólagos levelet se elôtte, se utána egyetlen uralkodó sem látta. Ebben a könyvében írja le a Tolvajos tetôn történt ütközetet.Boldizsár szerint, amikor a csíki és gyergyói székelyek értesültek a fejedelmi csapat közeledtérôl, "... a nôk, aggok és gyermekek imádkoztak Csíksomlyón a boldogságos szûz Mária szobra elôtt, a férfiak a Tolvajos tetôig az út két oldalán a kifejlôdött fenyôfákat megfûrészelték úgy, hogy a jobb oldalon állók balra, a bal oldalon állók jobbra dôljenek. Az erdôben a fejszés emberek elrejtették magukat, várták, hogy a harc vegye kezdetét a kôsziklák alatt, a mostani itató vályuknál. A János Zsigmond bandériuma, mivel az úton semmi gyanút, sôt embert sem láttak, mentek, ahol most a vályuk vannak. A harc megkezdôdött, a fejszések rohantak a megfûrészelt fákhoz, néhány csapással az elôre futó bandériumra döntötték. Az ágak közé szorultakat fejszecsapás által végezték ki úgy, hogy a hatalmas bandériumból alig maradt hírmondó. E gyôzelem emléke a csíksomlyói búcsú".Dr. P. Boros Fortunát, "Csíksomlyó, a Kegyhely" címû könyvében a csodás somlyói Mária szoborral kapcsolatban a következôket írja:"A székely nép nagy Mária tiszteletének köszönhetjük a sok Mária-emléket, amelyek a reformáció megindítása elôtt egy századdal kezdenek feltûnni, és közvetlenül a reformáció elôtt feltûnô számmal megsokasodni. A Hargita két oldalán élô nép bizalmát a vallásújítás alkalmával, a török- tatár veszedelmek idején és a nemzeti megpróbáltatások súlya alatt Mária védô erejébe vetette. Ennek a bizalomnak köszönhetjük a Mária-képeket, szobrokat, de ezeknek fennmaradását is."S mivel Csíksomlyó már a 15. században a ferencesek központja volt, joggal feltételezhetjük, hogy a kérdéses csata elôtt már többen zarándokoltak a ferencesek templomában levô Mária- szoborhoz.Ugyancsak Boros Fortunáttól tudjuk meg, hogy már 1550 körül csodásnak és segítônek ismerték, s azért jöttek ide Csík, Gyergyó és Kászonszék lakói, hogy segítségül hívják a Szentlelket János Zsigmond terveinek meghiúsítására. Bizonyítja ezt a nagy népfelvonulás, amelyekrôl a szemtanúk beszélnek.Tehát semmi történelmi bizonyítékkal nem rendelkezünk arról, hogy János Zsigmond fegyverrel kényszerítette volna a székelyeket az új vallás elfogadására, inkább elfogadható az a tény, hogy a protestáns fôurak tulajdonát képezô falvak követték uruk vallását. S mivel a csíki és gyergyói medencében a vezetô emberek megmaradtak régi hitükben, így a nép is megtartotta ôsi vallását. Ebben a munkában azonban nagy megtartó szerepük volt a vándor ferences barátoknak, aki faluról falura járva élesztgették a hitet a hívek lelkében.Az udvarhelyszéki vallásfelekezetek toleranciáját a református templom építésének körülményei igazolják.1663-ban Rákóczi György fejedelem rendeletére a katolikusok visszakapták a Szent Miklós hegyén álló — a reformátusok által korábban elvett — templomukat, olyan feltétellel, hogy a "... piacon állott Szent Anna kápolna helyére és annak romjaiból közös költségen építsenek a reformátusok számára templomot. A vártemplomot pedig közösen használhassák, az Ecclesia földjei is aránylagosan felosztatván." (Orbán Balázs)

Derzsy András

A mai nappal az egyházi évben új idôszak kezdôdik: a nagyböjtnek, a húsvétra való elôkészületi idôszaknak elsô napja hamvazószerda.Nevét a hamutól nyerte, amelyet a katolikusoknál ezen a napon szentel meg a szentmisét bemutató pap, és a hívek fejére ezekkel a szavakkal hinti: "emlékezzél meg ember, hogy porból lettél, és porrá leszel." A hamu használata már a pogány vallásos szertartásokban is megtalálható, és az Ószövetségben is a bûnbánat jeleként használták.A keresztényeknél kezdetben csak a nyilvános vezeklôk (akik nagy bûnökért bûnhôdtek) fejére hintették. A 10. században II. Orbán pápa (1088- 1099) elrendelte, hogy hamvazószerdán minden hívô fejét hintsék meg hamuval.A húsvét elôtt hat hétbôl álló idôszak szelleme hasonló a karácsonyt megelôzô Adventével. Ebben az idôszakban a keresztény vallásfelekezetek hívei — már aki komolyan veszi a hitét — magukba szállva, a megszokottnál többet foglalkoznak lelki életükkel. Újraértékelik Istennel való kapcsolatukat, s ôszintén bûnbánatot tartanak, ezért bûnbánati idôszaknak is szokták nevezni ezt a hat hetet. A bûnbánat mellett nagyobb hangsúlyt kell fektessünk az egymásra való figyelésre, az embertársainkon való segítségre. Ez nagyon is idôszerû, mert arra az ünnepre készülünk, amikor az Úr Jézus értünk szeretetbôl és önként vállalta a kereszthalált, hogy kibékítsen minket a mennyei Atyával.A történelem azóta sem sokat változott. Ma a kereszténységnek sok esetben farizeus-stílusú a vallásossága, akár Krisztus idejében. Név szerint keresztények vagyunk, a templomba is el-eljárunk, az egyházzal szembeni kötelezettségeinknek is eleget teszünk, de mindennapi életünkben nagyon távol állunk a krisztusi szellemtôl. "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket" — mondta Jézus az utolsó vacsorán. Ez azonban egyáltalán nem mondható el rólunk.Jézust irigységbôl, ártatlanul ítélték el a zsidó fôpapok, és vitték a római helytartó Pilátus elé. Vajon ma nem ugyanezt tesszük, amikor embertársainkat megrágalmazzuk, kígyót- békát mondunk másokra, csak hogy a saját bôrünket menthessük, vagy a ranglétrán egy fokkal fennebb léphessünk?A nagyböjt idôszakában nézzünk önmagunkba, és tisztázzuk, hogy mennyire vagyunk keresztények, mennyire vagyunk Krisztus-követôk?A mindig szeretô és segíteni akaró Krisztusnak most és itt ránk van szüksége, hogy általunk segítsen az embereken. Ezt a gondolatot fejezi ki egy 14. századi költemény is:"Krisztus keze most már
a mi kezünk,
hogy ma is jót tegyen.
Krisztus lába most már
a mi lábunk,
hogy meglátogasson valakit.
Krisztus nyelve most már
a mi nyelvünk,
hogy ma is szóljon az emberekhez.
Krisztus segítsége most már
segítségünkben él,
ha annak oldalára állunk,
aki segítségre szorul."

Derzsy András

Törvénysarok

Múlt heti számunkban a büntetôjogi büntetésekrôl írtunk, ennek keretében taglaltuk milyen büntetések, illetve tételek léteznek és melyek alkalmazandók egy bûncselekmény elkövetésekor.A mindennapi életben, illetve a gyakorlatomban gyakoriak az olyan jellegû kérdések miszerint "meg lehet-e válatni a büntetést", tételesen ki lehet- e fizetni a büntetést. Más szóval pénzzel elkerülhetô-e a szabadságvesztés?Nos az ezekre adandó válaszokat el kell hogy különítsük. Mindenekelôtt azt kell látnunk, hogy milyen jellegû büntetésrôl beszélünk, ugyanis a köznyelvben összemosódnak a büntetések.A büntetésjogban alkalmaznak az elkövetôvel szemben büntetést, ezen büntetés lehet szabadság-megvonással járó, börtönben letöltendô büntetés, illetve pénzbüntetés.Egyértelmû, hogy a szabadság-megvonással járó büntetés esetén merül fel a pénzzel történô "büntetés megváltása".Büntetôperben és jogerôs elítélés esetén, hazánk jogrendszere NEM TESZI LEHETÔVÉ, illetôleg nem ír elô olyan szabályozást, miszerint egy elítélt a büntetését pénzzel kifizethetné, és ily módon nem kellene, hogy letöltse büntetését. Ami ilyen esetben zavart okozhat az az ÓVADÉK intézménye. Ugyanis ÓVADÉK ellenében az elôzetes letartóztatásba helyezettet szabadlábra helyezhetik, és ily módon védekezhet a büntetôperben. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem ítélhetô szabadságvesztésre.Korábban már írtunk a bûncselekmények, illetve a kihágások közti különbségrôl.Nem olyan rég módosították a kihágásokra vonatkozó törvényt, amelynek értelmében a KIHÁGÁST elkövetôt nem kötelezô börtönben letöltendô büntetésre ítélni, végezhet KÖZHASZNÚ munkát a közösség javára, és ily módon tölti büntetését. Tehát, nem büntetôperben született ítéletrôl van szó, hanem egy kihágási eljárás során született ítéletrôl, amely alapján, ha a bíróság olyan meggyôzôdésre jut, miszerint így is letölthetô a büntetés, akkor az elkövetô kötelezhetô közhasznú munka végzésére.Az ilyen jellegû munkát a köz javára kell végezni, a polgármesteri hivatalok jelölik ki a munkavégzés területeit, és a bírósági ítélet alapján kell ezt a munkát végezni. Ebben az esetben a munkavégzés nem munkaviszony alapján történik, és ezért a munkavégzô nem részesül javadalmazásban. Ez ugyanis közhasznú munka, amely az elítélt számára esély arra, hogy ne vonuljon börtönbe.A közhasznú munkavégzés kizárólag KIHÁGÁSOK elkövetése esetén alkalmazható. Büntetôperben nem alkalmazható.Nem tévesztendô össze a munkahelyen letöltendô büntetéssel, ez utóbbi büntetôjogi kategória és büntetôperben alkalmazható büntetési módozat.

Nagy Zoltán
ügyvéd

(folytatás az elôzô lapszámból)

A középkorban az elôkelô nô a házasságban háromféle szerepet töltött be: gyerekeket szült, gondoskodott a gazdaságról, és távol háborúzó férjét helyettesítve elônyös politikai és gazdasági kapcsolatokat kötött. A középkorban a házasságtól nem vártak semmiféle érzelmi tartalmat, a szerelem hiányasenkit sem zavart.

A felsôbb osztályok a házasságon keresztül anyagi biztonságot, társadalmi helyzetük megszilárdulását és fontos kapcsolatokat kerestek, a köznép pedig szívós társat és segítséget a munkában. A paraszt a menyasszonyt ereje és szorgalma alapján ítélte meg, hozománya munkabírása volt, míg az elôkelô hûbérúr számára a jövendôbelijének származása, családjának rangja és kapcsolatai voltak meghatározóak. A fiatal lánynak semmiféle beleszólása nem volt férje kiválasztásába - ez szülei feladata volt - még a középkor végén is úgy ment férjhez, hogy nem is látta vôlegényét, aki korát tekintve gyakran apja is lehetett volna.A nôk a társadalom alsó rétegét képviselték, mûködésüket és érvényesülési lehetôségeiket szigorúan korlátozták és ellenôrizték. Egyedüli lehetôséget a változtatásra a vallás kínált: a szent, feddhetetlen élet, a mártírsors életcéllá vált. A középkori keresztény nôideált négy nagy mártíralak - Alexandriai Szent Katalin, Szent Borbála, Szent Margit és Szent Dorottya - formálta meg. A keresztény vallás legnagyobb szellemi ajándéka a nôk számára a kolostor intézménye volt, amely a lánygyermekeknek az egyetlen lehetôséget jelentette a tanulásra. Az elôkelô lányok úgy érkeztek meg új otthonukba, hogy beszéltek görögül és latinul, ismerték Platónt és Senecát, énekeltek, hangszeren játszottak, meg gyönyörûen hímeztek. A kolostorok nyugodt, kifinomult szellemi környezetébôl kiszakadva kerültek írástudatlan férjük oldalára, a véres kardok valóságába és kénytelenek voltak elviselni, hogy egy asztalnál üljenek férjük ágyasaival, és mint egy elôkelô gépezet örökösöket szüljenek.A lovagi romantika kizárólag a felsôbb osztályok kultúrája volt, s bár a nôt eszményítették és dicsôítették, ez helyzetében nem hozott változást. A lovagkor romantikájának középpontjában az elôkelô, férje távollétében uralkodó várúrnô állt. A magas rangú hölgyeket bálványozó trubadúrok a nemesi családok fiatalabb fiai voltak, akiknek sem vagyon, sem házasság nem juthatott osztályrészül, mert mindent a legidôsebb fiú örökölt. Meg kellett elégedniük ágyasokkal vagy szeretôkkel, és elôkelô származásuk jeleként többnyire hûbéruruk feleségét bálványozták. A hûbérúr néha csalétekként használta feleségét: minél szebb volt a kegyes asszony, annál több férfit fogadhatott szolgálatába a ház ura, és erre igen nagy szükség volt, amikor a birtokot és vagyont vérrel-vassal kellett védelmezni. A férjnek fontosabb volt a hûbérbirtok megtartása, mint utódainak törvényesség - talán ez volt az egyetlen kor, amikor gazdasági okok miatt szemet hunyt a férj asszonya hûtlensége fölött. A lovagi romantika a feleség számára is lehetôséget kínált arra, hogy szereleméhségét kifinomult módon csillapíthassa egy gazdasági és politikai szempontok szerint kötött házasságban. A lovagkor szerelme egyáltalán nem volt plátóian ártatlan, mint amilyennek az utókor próbálta feltüntetni: lángoló testi szenvedély tombolt a lovagi költészetben ...A világtörténelemben a nôknek mindig a háztartási, a reprodukáló munka jutott osztályrészül, mely a férfiak által végzett termelômunkával szemben láthatatlan maradt. A nemek tevékenységüket és szerepkörüket tekintve szigorúan elkülönültek egymástól, a férfiaké volt a közélet és nyilvános szereplés, a nôké maradt a család és az otthon. A középkorban csaknem valamennyi mesterség nyitva állt a nôk számára. A selyemipar, a fonás és a sörfôzés csaknem kizárólag nôi mesterségnek számított, viszont bérük a férfiak bérének fele vagy még ennél is kevesebb volt, mert csak a férfit ismerték el családfenntartónak, míg sok nôt a prostitúció mentett meg az éhhaláltól.Az újkor hajnalán Európa hatalmas szellemi felemelkedésen ment keresztül, a reneszánszon. A nôk lehetôségei és helyzete megváltozott, részvételük a társadalmi életben csökkent, késôbb teljesen megszûnt. A reneszánsz szokáskultúra jelképei az itáliai udvarok elôkelô, mûvelt fejedelemasszonyai voltak, példaképnek az urbinói Elizabetta Gonzaga és mantuai Isabella d’ Este számított. A középkor elôkelô hölgyei függetlenek lehettek születésük, örökségük vagy házasságuk révén fontos politikai-hatalmi tényezôkké válhattak, ezzel szemben a reneszánsz fejedelemnô nem rendelkezett semmivel: minden hatalom a férje kezében összpontosult; szerepe a gyerekszülés mellett az volt, hogy a fejedelmi udvar legszebb dísze és mûvészet védangyala legyen.A XII.- XIII. századtól kezdve a hatalom és tudás az egyház kezébe csúszott át, aki csak hûséges feleségként és anyaként fogadta el a nôt. Az újkor hajnalára a gazdaságot irányító, férjét helyettesítô, dicsôített várúrnôbôl csupán a bölcsô és tûzhely ôrzôje lett. A reneszánsz felfogásban megszületett az egyed fogalma, de a gondolkodóknak nem jutott eszébe, hogy az individuum nô is lehet.A XVI. században a reformáció és ellenreformáció ideje alatt teljes erôvel lángolt fel a boszorkányüldözés, a nôgyûlölet pedig a boszorkányégetésben érte el tetôpontját. A Boszorkánykalapács, a boszorkányság alapkönyve szerint "minden boszorkányság a test vágyaiból ered, amely a nôben határtalan". A vád elsôsorban az özvegyeket, a magányosan élô nôket és a gyógyfüves anyókákat érte. Úgy vélték, mivel a nô természeténél fogva gonosz és gyenge, titkos eszközökhöz folyamodva a Sátánnal lép szövetségre, hogy hatalmat nyerhessen. Válogatott kínzásokkal kényszerítették a szerencsétlent fantáziaszülte dolgok beismerésére. És mindez nem a sötét középkorban, hanem a reneszánsz és a barokk, Michelangelo, Shakespeare és a Napkirály korában történt! Az ôrjöngô vallási fanatizmus és az inkvizíció máglyái lobogtak Európa szerte. A megvadult emberek a lángok közé löktek paraszt- és nemesasszonyt, szüzet és tízgyerekes családanyát, apró gyerekeket, bírókat és tanult embereket, akiket az ördöggel való fajtalankodás vádjával sújtottak. A máglyahaláltól a középkor legendás alakja, az Orleansi Szûz, Jeanne d’Arc, Giordano Bruno, Itália legnagyobb reneszánsz filozófusa sem menekült meg. A tényszerû becslések 300.000 és 1.000.000 közöttire becsülik az áldozatok számát.

Dávid Hajnal

Hogy komplex mûfaj, el kell ismernünk. Létrejöttének sok feltétele van, de a mi korunk a legalapvetôbbeket sem tudja teljesíteni.

A modern világban megszûnt a nyilvánosság, pontosabban az intimszféra szempontjából értékeljük a nyilvánosságot is. Ezért válhatott Clinton házastársi hûtlensége (magánügy!) állandó vita tárgyává: aki csal a magánéletben, az... Ha nincs nyilvánosság, nincs dráma se...

A középkorban, a reneszánsz elején például az élet színpadszerû volt, vagyis az emberek közti kapcsolat teátrális, rituális volt. Hogyan alakulhatott ki ez? Úgy, hogy valamivel jelezni kellet a társadalmi hovatartozást: ruhával, viselkedéssel, nyelvezettel. Tehát egy adott társadalmi réteg képviselôi úgy öltöztek, viselkedtek, és beszéltek, ahogy azt az írott/íratlan szabályok elôírták. Kis túlzással a középkor embere az utcán viselkedett úgy, mint ahogy ma a színészek. A reneszánsz elején jelent meg az emberi egyenlôség eszméje, ekkor kerülnek elôször közvetlen kapcsolatba a különbözô osztályok képviselôi, de ezek a kapcsolatok szertartásosak, színpadiasak voltak. Például rendeletek tiltották a különbözô kasztok közti ruhacserét, hogy utcán, parkokban nyomban fel lehessen ismerni a hovatartozást. Tehát az emberek szerepeket játszottak, ekkor született a "teatrum mundi" - színház az egész világ - mondás. Természetesnek vették, hogy el kell játszani azt a szerepet, amit a társadalom kirótt nekik. Ezért van az, hogy Shakespeare színházában a színészek utcai ruhákban játszottak, mert a nyilvánosság és a színház világa közt közvetlen kapcsolat volt. Így drámát is könnyen lehetett írni. És a nézô is könnyen bele tudta élni magát a drámai szituációba.A színpad és a nyilvánosság közti hasonlóság bizonyos szempontból örökérvényû, más szempontból pedig nem. Mert mi emberek mindig fogunk szerepeket játszani, de ugyanakkor a magánszféra egyre fontosabbá válik, ahol a hangsúly a minél természetesebb viselkedésre esik. Már a reneszánsz kor polgársága hangsúlyozta a különbséget a két szféra között azáltal, hogy odahaza másképp öltözött, viselkedett, beszélt. Tehát a játék, a szerepjátszás már akkor ki kezdett szorulni az intim világból. Manapság már jószerével nincs nyilvánosság. Csukott autók visznek el egyik zárt térbôl a másikba, kevés a nyilvános tér, ahol idegen emberek találkozhatnak, de egy esetleges találkozás esetén sem lépnek kontaktusba, holott a nyilvános helyek (pl. vásárterek) elsôrendû szerepe valamikor épp ez volt. A ma embere egyre zárkózottabbá, visszavonultabbá válik, lakását maximálisan kényelmesre készíti, hogy elvonulhasson, s közben kommunikációképtelenségrôl panaszkodik. Ezért nincs ma dráma, mert az elsôsorban az interperszonális kapcsolatok mûfaja. Csehov abszurd drámáiban például mindenki magának beszél, miközben elkeseredetten keres egy társat , és kommunikációképtelenségébôl adódóan nem veszi észre, hogy az ott van mellette. Sajnos befele fordulók, nárcisztikusak lettünk. A nárcizmus a részeg ember állapotához hasonlítható: csak magára figyel, mond, mond, mindig ôszinte, mégsem lehet megérteni, mert képtelen megtalálni a megfelelô nyelvi eszközöket.Személyiségi jegyeinkbôl, társadalmi viselkedésünkbôl adódóan meghiúsítjuk a dráma létét, visszatérését? Úgy néz ki, hacsak a dráma fel nem ébred, s ki nem csúfol minket (drámai szempontból tényleg csúfolhatók vagyunk...). Igaz, az akkor már nem dráma, hanem legföljebb tragikomédia.

Zsidó Ferenc

Február 26-án déli 12 órakor volt a Tomcsa Sándor Színház mûvészének festészeti kiállítás-megnyitója. A bevezetôt Murányi János mondta, akinek szavaiból idézek. "Sajátos eszközeivel keresi a táj arculatát, és cserkészi be az arc tájait. Igazából saját arcát keresi, de túllépve önmagán általánossá tágítja a kérdést. Melyik az igazi arcom? Amit mutatok, vagy amit érzek? És mikor válik arcommal eggyé a maszk? Talán nem is emelném ki ennyire, de színészrôl lévén szó, "késélen táncol a kérdés".Komor sötét tónusú színeivel egy zárt, rejtett világról emeli föl a fátylat, ahol a nevetés egyik pillanatról a másikra válhat megrázó zokogássá. A már levetett maszkok rakásba hullanak... sötét-fekete színek közé zuhant szeráf...lehet a mûvész aki megnevettet, egy kolléga, lehetsz te, vagy én ... vagy a a bohóc Karinthy cirkuszából.A kiállítás március 12-ig tekinthetô meg a Mûvelôdési Ház kiállító termében.

"Mindannyiunkban benne van egy bohóc, van aki beismeri, és van, aki nem ..."

— beszélgetés Lôrincz András Ernôvel —

— Akik eddig csak színpadon láttak, azoknak meglepetés volt új arcod. Mikor kezdtél festeni?

— Tíz éve festek, harminc éves vagyok. Két éve vagyok tagja az Országos Képzômûvészeti Szövetségnek, ez a harmadik egyéni kiállításom, ezen kívül két közös kiállításon vettem részt Marosvásárhelyen. Ugyanitt végeztem 1996-ban a Színmûvészeti Akadémián, osztályvezetô tanárom Lohinszky Lóránd érd. mûv. volt. Három évet a szatmárnémeti Színház színésze voltam, 1999 nyarától vagyok az udvarhelyi Tomcsa Sándor társulat tagja.

— A bevezetôben elhangzott, hogy a kiállításod "in memoriam" készült.

— Igen. A kiállítást egészében egy éve elhunyt édesapám emlékének ajánlom, aki túl fiatalon halt meg, és hiszem azt, ha van túlvilág, akkor itt volt, és látta, amit alkottam.

— Festményeid túlnyomó része bohóc...

— Mindannyiunkban van egy bohóc, van, aki elismeri, van, aki nem, hisz bohócnak lenni mesterség, hivatás (ki tudja ezt eldönteni), ami számomra az egyik legtragikusabb foglalkozás. Közel áll a színészhez, és mégis teljesen más mûfajban dolgozik. Amikor késélen táncol a sírás, nevetés... mindannyian tudjuk, akkor nevetünk a legjobban, amikor a bohóc kétségbeesetten zokog, mivel nem tudja felemelni a labdát, amit a túlméretezett cipôjével akaratlan is továbbrúg.

— Tájképeid is vannak a kiállításon...

— Vallomásoknak tartom. Mindig a hangulatom vezeti az ecsetet, és szerencsére mindig akadt ember, aki elfogadta és megértette ôket. Az a vád ért többször, hogy nagyon nagy adag szomorúság van bennük, én ezt realizmusnak nevezem.

— Eladással egybekötött kiállítás. Könnyen válsz meg képeidtôl?

— Úgy gondolom merhetem vállani azt a felfogást, amit Munkácsy is vállalt. Egyébként, Munkácsy miatt kezdtem festeni. Abban a percben, amikor aláírtam a képet akkor már nem az enyém, és örülök, hogy nagyon sok ember így érti. Vannak, akik nehezen válnak meg a képeiktôl, én, amikor befejeztem valamit, el is búcsúztam tôle.

— Hány képed van eddig magántulajdonban?

— Vagy kétezer. Akverellek, grafikák, olajképek, tíz év termése. Kezdve az Egyesült Államoktól, Svédország, Dánia, Magyarország, Norvégia stb. Azért is vagyok büszke rá, mert teljesen autodidakta vagyok a mûfajban, és kérem a profi kollégákat, ne haragudjanak ezért rám, hisz csak arról van szó, hogy szeretek festeni.

— Végezetül a kollégáid összeállította mûsorról. Láthatóan meghatódtál...

— Ezúton is szeretném megköszönni fáradtságukat. Külön köszönet Bartha Leventének — aki nem tudott jelen lenni — és Szabó K. Istvánnak, akik a befejezô Nagy László etûdöt összeállították. Nemkülönben Dunkler Róbertnek, erôs idegrendszeréért. Valamint Udvarhelynek és a Mûvelôdési Ház összes dolgozójának hozzáállásukért.Sok sikert még András, színek közt, színpadon!Ami pedig a maszkokat illeti: "Az arc nem a tiéd, csak hordod valakiét..."

Sebestyén Irén

Alant egy értelmezési kísérlet arra nézve, hogy meghatározzunk néhány "egzotikusnak" nevezhetô társadalmi réteget. Világunk színesebb, mint gondolnánk... Jó szokásunkhoz híven az érintettek véleményét most sem kértük ki...

A szerkesztô

Brigantiknak nevezendôk...

azon félretájékoztatott személyek, kiknek meggyôzôdésük, hogy foglalkozásuk (betörés, rablás) kemény munkának fogható fel.Klikkekben élnek, szigorú hierarchiát alakítva ki egy-egy kaszton belül, kiterjedt kapcsolatuk a koldustól a miniszterig terjed, felfogásuk a brigantizmusban foglalható össze. Kimagasló teljesítményükért a társadalom egy-egy egyedüket elismerésül rács mögé helyezi, akik betyár sorsra jutva, folklórrá minôsülve kerülnek be a népköltészetbe.

Brain-dair:

szép hazánkban jó tíz éve észlelhetô, megállíthatatlan folyamat, ideiglenesnek mondott külföldi tartózkodás, magasabb fizetéssel, nagyobb kutatási lehetôségekkel kecsegtetô "átszellemülés".Fôleg a szellemi elit körében hódít, táplálva ezáltal azt a tévhitet, hogy akinek egy csepp esze van, megy, amerre lát... Agylecsapolás néven közismertebb, hivatalosan nem létezik.

Sebestyén Irén

Kis magyar ébredés(reggeli víz a csapból)
(reggeli: víz a csapból)

jó nem csak ez van más is
nagymagyar marhakonzerv
bár ôshazája másik*
itteni a rágószerv
mely harcát vele vívja
(a krónika kedvéért)
ez lesz tettének díja
így honosítja éhét

(mondhatod: nem élet ez)
(mondom én: tök életes)

*Szeged, ti.

Víkend vakkant...
víkend vakkant az ember
levetköznapi nyûgeit
hanyatt dôl a foltos plafon
nyugtató meszelt tájkép
tópart erdôszél gyanánt
szolgálhat lusta hétvégi
kíváncsiság vonzterében
kirándul a piacig
vissza kajával sörrel
telten a konyhakert-erkély
csodás tetôtér medence
golfpálya és biliárd-
terem nézi mint nézi
egy-egy szúnyogfüggönyétôl
kifordult szoba a szomszéd
látvány részeként reggel
onnan szálló hûlô álmok
gôzében porló csempé(s)zett
(v)ágyakon gyakrandalír’
a lét - ki az utcából
a negyedbôl a városból
a lármából és a csendbôl
próbál magából nem tud

bár a megfeszülésig -

A játék kifullad
Nincs álarcom. A maszk tkp. az:
így élek. Megtakarítom az erô-
feszítést, mellyel fogoly kezem csupasz
arcomhoz tartaná itt-ott heverô,
csábító bô irhák, burkok seregét.

Türelem kérdése. Most viszont már két
út járhatatlan; valami azt mondja:
térj magadhoz, válassz váratlan ösvényt.
Maradjon a hû maszk égetô gondja:
ideje lesz még a tettnek a tüstént?

Nézd, tudok kegyetlenül is. Hátamon
a hangyák hajszálra úgy futkorásznak,
mint a mindenkinek. Ami hátranyom,
ikertestvére a jó ôsi frásznak:
kígyótojásba rekedt a józan ész.

Felesleges szavak homokja alatt
gomolyog a helyénvaló dühroham.
Fogaim közt ropog a sietô szó,
nem enyém, vélt bajtárs, amíg így rohan.
Unt kottáit ószerre vivô zenész.

Ejtsem már egyszer a megbánás csöndjét!
Vágjam szájon magam, ne érdekeljen, ha
a nyugalom elôbb fájdalmat akar.
Csituljon el a szelíd jóság hangja,
holnap nem melegít, ami ma takar.

És bent forró pokol, mi kint könnyû lét,
míg csak én érzem a folyton békétlen
kakukktojást a lélek dús fészkében.

Megnyúzom a vadállatot, és bôrét
rejtôzô csörgôdobra feszítem fel.
Ellazítom izmaim, belül pôrén
figyelem: elszív a terjedô tenger,
a várost derékig ellepô este,
a hûs árnyakat élesre fokozva,
és a kép vásznát oly furcsára festve,
mintha a fény a földbe visszakozna.

Amint nem emlékszem többé semmire.

Szonda Szabolcs 1974-ben született Sepsiszentgyörgyön. A Bukaresti Egyetem hungarológia szakán végzett, jelenleg ugyanott tanársegéd, valamint újságíró a Romániai Magyar Szónál. Elsô verseskötete 1998-ban jelent meg, "Kiegyezés a tükörrel" címen. Két könyvet fordított magyarra: Simona Popescu verseit, valamint Vlad Arghir Leonard Cohenrôl írt esszékötetét.

A társaság

Nem ismeri az apját, tehát nem ismeri az Istent. Hozzáértôk szerint az Isten-kép az apából indul ki. Anyja tán nem is tud róla, de ha igen, nem nagyon akarhatja... Így lehet ez az Istennel is. Pedig mindkettôjükhöz nagyon hasonlít. Egy idôben lázasan kereste ôket. Menedékért, szeretetért, oltalomért, meg ehhez hasonló bagatellekért. Találkozott hozzá hasonlókkal. Gyakorta korcsmákban. Szûk, füstös, koszos helyeken. Ki társat, ki sört, ki barátokat keresett...Rájött, hogy aki keres, az nem talál, hanem olyanokkal verôdik össze, akik nálánál is hosszabb ideje, és kétségbeesetten keresgélnek.Így lettek társaság.Az öngyilkosságról

Amikor halni akar, tegye azt elegánsan. Bár a halálban ne legyen közönséges. Szépen, csábítóan vessen le egy-egy évet, mint szeretô elôtt ruháit. Így értéket nyernek mozdulatai, netán emlékezni kezd, ami elkerülhetetlenül tetszeni fog magának.És ez már elég is elfelejteni eredeti szándékát.

Sebestyén Irén

Március 8-a van, nôk napja... Szerkesztôségünk ez úton is szeretné kifejezni a nôk iránt érzett tiszteletét stb., elmondva azt is, hogy nôimádatunkat nem tudja korlátozni valami kicsinyes prüdéria, gyerekes szégyenlôsség. Kézenfekvônek tûnik szerelmes verssel kedveskedni imádottjainknak.

Beke Sándor:
Hajnalodik nélküled

A tárgyak tüdejében Te vagy.
Téged lélegzenek a tárgyak.
Benne vagy minden kimondott
és ki nem mondott hazugságban,
a talpunk alatt szétrepedt
falevelek erecskéiben,
a szarajevói békés éjszakában,
benne vagy
a csontvelômben
beteges
szédülô idegsejtjeimben,
te vagy a véremben
a hemoglobin
te vagy a szeretlek szóban
az összeölelkezô
magánhangzó és mássalhangzó,
te vagy a nedû temetôje,
duzzadt heréim pinpongütôje,
te vagy a nôstény törzs,
nemi mirigyeim
serkentô ünô-ôzikéje,
te vagy a lövellés
utolsó állomásán
a fekete szôrzet tölcsére
a fölsikoltó,
elernyedt,
széttépett fülemüle,
te vagy dendridnyúlványaim
szépségistennôje.
Nélküled
kialszanak a fények
a világvárosokban.
Nélküled
elhallgatnak a közhelyek,
leheleted beszívták
a színesre festett falak,
hangodat
beitták a könyvek lapjai,
egy-egy eltévedt
hajszálad
beleragadt a perzsaszônyeg
színes gyapjúszálai közé,
sóhajtásaid ott vibrálnak
a póznák telefondrótjaiban,
álmaid ott lebegnek
a Kilimandzsáró fölött,
tekinteted
belekocsonyásodott mirigyeimbe.

Szerelmem,
Te befejezetlen,
jelzôkkel telezsúfolt költemény,
Te, a világirodalom
eposz-töredéke,
Te csók-metarórák megszállottja,
annyira félek,
mint egy kisgyerek,
mert combhajlatod fölött
feltûnt valami különös:
a csipkés függönyön keresztül
belopódzott
egy sosemvolt narancs-
pirkadat,
és mennem kell,
szerelmem,
de annyira félek.
Már egyedül állok
a zúgó peronon -
Hajnalodik nélküled...
Ez a vers Beke Sándor szerelmes vers-kötetének címadó darabja. A kötet verseiben egy új nemzedék szerelmi önkifejezése találkozik Heltai Jenô dalszerû könnyedségével és József Attila modern szerelemkultuszával. Erkölcsében újszerû, akárcsak szókimondó ôszinteségében. Maximális önkitárulkozás a nyelvi és erkölcsi prüdéria lerázásának jegyében, így definiálhatnánk a versek mögött meghúzódó költôi magatartást. Adyt erkölcstelennek titulálta kora, Beke Sándor csak azért nem kapja meg ezt a jelzôt, mert azóta átértékelôdött az erkölcs fogalma, és rájöttünk, hogy az erkölcsi "modorosság" csak hátrányunkra van. Ezért értékelhetjük Beke Sándor verseit. Mert építkezésükben hagyománytisztelôek, mégis újszerûek, és kifejezik a titokban mindanynyiunkban meglévô erkölcsi és nyelvi szabadságvágyat. Mert a szerelemhez, a kedveshez csak közvetlenül, nyelvi és magatartásbeli modorosság nélkül lehet közeledni, mondja a szerzô verseivel, és a kötet végén rá kell jönnünk: igaza van.A kötet az Erdélyi Gondolat kiadónál jelent meg.

Zsidó Ferenc

lII. CZIRKELY.

Udvarhely városának privilégiumairól

Az régi magyar királyok idejében szabad, és a széktôl különös jurisdictioval élô város volt, a mint ezt Izabella királynéNak 1558-dik esztendôben költ privilegiuma mutatja, de azon üdô tájat való sok villongás miatt kivált Izabella királyné (idejében) a sok pártolkodás mián is, megerôtlenülvén, a széknek tisztjei kezdették a városiakot régi szabadságok ellen is a maguk jurisdictiója alá vonni, azokat büntetni, magok részekre való költést, húzást, vonást azokra is hárítani, a melyek iránt tudósíttatván Izabella királyné, szorosan és királyi személyének neheztelése alatt parancsolja a szék tisztjeinek, hogy az Udvarhely városi lakosoknak békét hagyjanak, azokat semmi szék részére való terehviselésre, bírságra ne kényszerítsék, mivel oly szabadsággal élô városnak tartja lenni a minémüvel élnek más szabad városok Erdélyországában, világos szókkal hozzá adván: nec eosdem jurisdictioni vestrae subesse permittimus etc., tudni illik, hogy a széknek jurisdictiója alatt meg nem engedi a városi lakosokat lenni, ennek bizonyítására a városnak elöljáróját királybírónak nevezi, és annak a bûnösök büntetésire teljes hatalmat ád.Az mely Izabella királynénak Udvarhely várossának tett adományát rész szerént különösen 1559-dik esztendôben, rész szerént közönségesen minden más privilegiumokkal együtt 1601-es esztendôben helyben hagyta, és megerôsítette, néhai b. emlékezetû fejedelem: Báthory Sigmond. Nevezett Izabella királyné, kiváltképpen való kegyelemmel viseltetett mindenkor ezen városhoz, a mint sok féle privilegiumos ajándékiból kitetszik, mert az feljebb említett kegyelmén kívül a várost, az egy török portához járandó taxának fizetésén kívül, akármi névvel nevezendô egyéb adózástól mentnek lenni nem csak megengede, hanem minden abbéli tiszteknek megparancsolta, hogy az Udvarhely városi lakosokon semmi névvel nevezendô szedést, vevést ne indítsanak; ehhez pecsétnek a székely nationak akkori czimerét adta, a melyen egy pánczélos jobb kéz egy hegyes tôrt tart markában, az hegyes tôrben egy fô, azon felyûl egy szív, a végiben egy korona vagyon metczetve, a tágasságán 4 csillag, körül ilyen írás: Sigillum oppidi Siculicalis Udvarhely az íráson belôl a korona felett 1558. Hogy pedig a székely nationak akkorban ilyen czímere volt légyen, bizonyítia ezelôtt egy nehány esztendôkkel Nagyszombathban költ Cerographia Hungariae nevû könyv. Az mint Izabella királyné, egy utána következett törvényes fejedelmek közût (Bocskai Istvánt kivévén, mivel többire mind csak Magyarországon töltötte idejét) alig találtatik egy is, a ki ezen városhoz különös kegyelmét ne mutatta volna, s arról költ privilegiumokkal, patens commissiokkal régi szabadságát meg nem erôsítette, vagy új adománnyal meg nem ajándékozta volna; a mely privilegiumokat, adományokat az néhai boldog emlékezetû Catharina fejedelem aszszonytól az privilegiumoknak vizsgálására kiküldetett commisarius urak mind egyig helyben hagyták, és az arra adatott hatalmukkal meg is erôsítették.Rendes a mi történt 1635-dik esztendôben, a mikor is néhai b. e. fejedelem öreg Rákóczi György Udvarhelyre jövôben lévén; az városiak, hogy az fejedelem jöveteleire az utczákat megdíszesítenék, némely házak elôtt való kertetskéket az piaczon, és utczákon levontak; panaszolván ez iránt a sérelmesek, igen meg neheztel a városiakra a fejedelem, és fiscális kereset alá is akarta ôket adni, de ezek megijedvén, és bocsánatot kérvén, a tanátsos uraknak közbenjárására nem csak megengedett a fejedelem, hanem abbéIi neheztelését kegyelemre fordítván, azon úttal a városnak privilegiumit confirmálta, sôt hogy azoknak tenora szerént való szabadságban az városiakot mind maga megtartja, mind másokkal megtartatja, reá is kötelezte nem tsak magát, hanem utána követô minden törvényes fejedelmeket. Itt igazán bé tölt: egyik kezében pálczát tartott, a másikban kenyeret nyújtott.De nem csak magok a fejedelmek személyesen; hanem az országnak egész statussa is mely különös gondviseléssel volt légyen az Udvarhely városának eleitôl adott privilegiumoknak megtartásában, bizonyítja az haza törvényes könyve, Approbatae Constitutines p. 3. t. 77., a. 1., ugyan p. 3. t. 45. a 1-mo, a székelységen lévô városok között elsôséget láttatik Udvarhely városának adni, mivel a mint az egész országra Kolosvárról, az egész szászságra Szebenbôl, úgy az székelységen Udvarhelyrôl adattassanak ki a mértékek a több székekre és városokra, azokról a falukra rendeltetett.

IV. CZIKKELY

Udvarhely városának nyomorúságairól

De szabadsága mellett a régi villongó háborús üdôkben kiváltképpen való sok ínséget kellett szenvedni, mert Csík és Háromszék felé a járó-kelôknek elkerülhetetlen útban lévén, mikor más helyek a nyomorúságnak hírét sem hallották, akkor Udvarhely városa keservesen nyögött alatta.Nevezetes volt elsôbben a Mihály vajda és Básta György koborlásakor való nagy ínség, a mikor is a város igaz törvényes fejedelméhez való hûségét fentartván, annyira szorongattatott s annyi kárt vallott, hogy néhai b. e. fejedelem Báthori Sigmond méltóztatott aztot tekintetbe venni, és a feljebb említett 1601-sô esztendôben költ confirmationálisában ily szókkal kitenni:"Consideratis fidelitate et fidelibus servitiis ... quae ipse nobis, et huic, regno, cum alias semper, tum potisimum in hoc perturbato regni et rerum nostrarum statu, cum summa animi ipsorum constancia et fidelitate exhibuerunt et praestiterunt, ipse namque cives non metu hostili, non bonorum amissione territi; non denique donorum promissione, quae ab hostibus nostris eis promittebantur, allecti, a vera fide et fidelitatis constantia abduci potuerunt, sed in omni eorum actione obsequenitissimos se nobis studuerunt reddere etc. etc."És ezen hívségéért a városnak minden régi privilegiumait megerôsíteni. Találta ehez hasonló sok ínség más üdökben is Udvarhely városát a mint 1623-dik esztendôben költ néha b. e. fejedelem Bethlen Gábor privilegiumából kitetszik ezen szókkal:"Oppidum nostrum Sz.-Udvarhely nuncupatum ac in sede Siculicali Udvarhely. situatum variis bellorum motibus externarum gentium irruptionibus vastatum etc. etc:"Második nevezetes ínség volt Ali basa járásakor, a mikor a pogányság a mit lovainak és magának ételre valót kapott, azt erôszakosan elhúzta, az egész várost tûzzel megemésztette, marháitól megfosztotta, úgy hogy tudtára esvén ezen városnak ekkori szörnyû romlása néhai b. e: Apaffi Mihály fejedelemnek, 1663-dik esztendôben költ kegyelmes rescriptuma által Udvarhely városát minden terhe viseléstôl 2 esztendônek elfolyása alatt megszabadította, hogy az alatt valami erôt vehessenek magoknak az elfogyatkozott lakosok.A Tököli tábora a varoson felyûl a bethlenfalvi Iokra szállván, mint másutt úgy itten is nagy pusztulást hagyott maga után. Akkoriban történt ilyen dolog: egy nehány tatár a táborból a várost megjárván, vissza mentekben egy elszakadott a társaitól és az vár elôtt kikerûlvén a Kalamány Lôrincz háza táját, egy kis gyermeket felfog, s vinni kezdi, a gyermek meg sivalkodván a körûl lakó embereknek híre lesz benne, a kik kirohanván, a tatárra támadnak, s úgy bánnak vélle, hogy meg is ölik, s a várkertben leg ottan el is temetik. Lett-e híre a Tököli táborában ezen dolognak vagy nem? nem tudatik, mivel semmi bántódása érette nem lett a lakosoknak; de ha szinte tudta is Tököli, mind azért hogy igen sietett, utána lévén a német tábor, mind az várban lévô militziától tartván, könnyen ellhallgatta egy tatárnak elvesztét. Mikor Tököli általköltözött a városon, a várban német katonaság volt, de sem Tököli a várat, sem a várbeli katonák ôtet nem bántottak, hanem a városnak gyeng&eacu