A Polgármesteri Hivatal és a tavaly alakult Szoborbizottság megbízásából a Select Metlenplast Kft. öt öntômestere: Orbán Gáspár, Orbán András, Orbán József, Orbán Árpád és Kénesi Kálmán február 10-én elkezdték a Vasszékely szobor öntési munkálatait. Ezek az öntômesterek többéves szakmai múlttal rendelkeznek. Büszkék arra, hogy a kezük alatt született meg ez a múltba visszavezetô fárosz, amelyet az elsô világháborúban elesettek emlékére 1917-ben állították fel elôször.
Az eredeti Vasszékely fából készült, törzsét apró szegekkel kivert vaspikkelyek borították, és kopjafa tartóoszlopokra rögzített tetô védte a "rossz idôjárástól". 1919-ben eltávolították a szobrot. Az emlékmû helyére 1941-ben az Országzászló elnevezésû kopjafát állították, amelyet a második világháború után Patkónak neveztek el. A most elkészült szobor, melynek utolsó darabját, a katona puskáját hétfôn öntötték, 260 cm magas, súlya hozzávetôleg 1,5-2 tonna, és bronzból van. A szobrot a Márton Áron téren felállított talapzatra helyezik el. Leleplezésére március 15-én, az 1848-ban elesett szabadságharcosok emlékére szervezett ünnepélyes megemlékezés keretében kerül sor. Jelenleg a négy részben megformázott, valamint öntött szoborelemek összehegesztésén dolgoznak, ami nagyon veszélyes és kockázatos munka. Nagyon fel kel melegítsék a hegesztendô részeket, ugyanis hô hatására az anyag tágul, és ez repedéshez vezethet.A cég tulajdonosa, Lázár Imre elmondta, hogy március 10-re, a nagyon rövid, de beígért határidôre napi 12 órás munkaidôvel biztosan kész lesznek. Utolsó mûveletként hátravan még a szobor színének megadása. Egy vegyszeres kezelés útján a katona sötétbarna színt kap. A szobor alá két-három mottóval ellátott bronzplakettet is öntenek, ahová az állítók és a megtiszteltek névsora egyaránt felkerül. [SL1]— Ön szerint miért esett önökre a választás?
— Cégünk a szakmai múlttal rendelkezô szakembereken kívül a szükséges technikai feltételeket is tudta biztosítani egy ilyen munka elvégzéséhez. A Polgármesteri Hivatal több ajánlatot kapott, és a miénk volt a legmegfelelôbb anyagi szempontból is.
— Mennyiért vállalták a munkálatokat ?
— A mi árunk 12 ezer márka. Egy, a Hivatallal kötött egyezmény szerint 30%-os elôleget kellett volna nyersanyagra kapjunk, de ezt is csak részlegesen tudták biztosítani. Hallottam, hogy a megpályázott összegek, valamint a lakosság körében szervezett gyûjtésbôl befolyt pénz csak a költségek kevés hányadát fedezik. Szerencsére a múlt héten lezajlott tanácsülésen megszavazták a kellô összeget.
Péter Attila
Szász Jenô polgármester is elismerte, hogy visszásan sült el a módosítás, a jó útszakaszokat lezárták, a rossz utakon nagyobb lett a gépkocsiforgalom. Székelyudvarhelyen relatív a gazdagság, ennek negatív behatásai is vannak, hisz városunkban 9400 gépkocsi van bejegyezve a forgalomba. A tervezôkre és a rendôrségre kell bízni a forgalom jó útra terelését, de be kell építeni a lakosság elképzelését is - hangsúlyozta. Dombi Dezsô tanácsos hozzáfûzte: a nyilvántartottaknál legalább 20%-kal több gépjármû van forgalomban városunk területén, ugyanakkor a gyalogosok számára aluljárók építését javasolta a Tamási Áron, valamint a December 1 utcák sarkánál.Bondor István arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak az udvarhelyiek, hanem az átutazók véleményét is figyelembe kell venni. Ugyanakkor kifogásolta a rendôrség hozzáállását mivel a Kossuth utca sarkánál irányítják a forgalmat, viszont ahol igazán szükség lenne erre, a Kereskedelmi Bank melletti útkeresztezôdésnél, nem lehet látni egyetlen rendôrt sem. Nagy Pál szerint az autósok rá vannak kényszerítve arra, hogy gyalog közlekedjenek. Egyaránt figyelembe kell venni a tömbházlakók, a kerékpárosok, a gyalogosok, valamint a gépkocsivezetôk érdekeit, a rendôrség pedig büntesse a kihágásokat. Az ülésen a lakóbizottság részérôl két személy volt jelen. Kifogásolták, hogy a teherforgalmat a Tomcsa Sándor utcába terelték, mivel a teherautó- vezetôk figyelmen kívül hagyják a tiltótáblákat. Állításuk szerint a városlakók egyhangú véleménye, hogy az ideterelt forgalom nem javított, hanem rontott a közlekedésen. Az 1-es számú tömbház falai (60 család lakosztálya) megrepedeztek, mindezt a teherautók, autóbuszok, illetve traktorok vezetôinek figyelmetlensége okozta. Ugyanakkor a gyalogosok is panaszkodnak, a Palló Imre Szakközépiskola diákjai gyakran 15-20 percet kell várakozzanak, amíg átjutnak az út túloldalára. Bunta Levente egy javaslatot terjesztett elô, elmondta, hogy számos lakos panasszal fordult a városi RMDSZ-hez, ennek következtében a választmány egy munkacsoportot kért fel, akik a forgalom gördülékenysége érdekében egy új változatot dolgoztak ki. Többek között a Vár utca megnyitását és egyirányúsítását a Tompa László utcától a Szabadság tér irányába, valamint a Tompa László utca egyirányúsítását, a Tamási Áron, a Tomcsa Sándor, valamint a December 1 utcák keresztezôdésében körforgalom kialakítását javasolta. Továbbá a Petôfi utca kétirányúsítását, valamint a Varga pataknál a behajtani tilos tábla áthelyezését javasolták a túlsó oldalra, így a Horea utcán is lehetne a gabonaraktár fele közlekedni. Ezzel az intézkedéssel 10%-kal tehermentesíteni lehet a Bethlen utcát is - összegezte a tanácsos. Ferenc István kifogásolta a körforgalom beindítását, különben egyetértett a javaslattal. Bálint Miklós szerint szükségmegoldás lehet a Bunta által elôterjesztett javaslat, ennél jobbat nehéz lenne kitalálni - hangsúlyozta. Pál László néhány módosítással együtt elfogadhatónak tartotta a javaslatot, a törvényszék sarkánál kétirányú forgalmat javasolt. Petroczki Géza kijelentette: lehetetlennek tartja a Petôfi utca kétirányúsítását, ugyanakkor felhívta a tanácsosok figyelmét, hogy figyelmesebben olvassák el a környezetvédelmi jelentést, amelyben szó sincs arról, hogy a város szennyezett, csupán poros. Szerinte olyan megoldást kell találni, amellyel a portartalmat lehetne csökkenteni.Leitmann Péter, a csíkszeredai Kontur kft. közlekedésrendezési szakembere egy javaslatot mutatott be, amelyben Székelyudvarhely forgalmát a következô 20 évben vázolta. Az elôterjesztés célja: Udvarhely történelmi központjának tehermentesítése, parkírozási lehetôségek kialakítása. Bunta Levente elfogadhatónak találta a javaslatot, de az erôforrások nem engedik meg a kivitelezést. Nem az a cél, hogy utcákat zárjanak le, hanem az, hogy minél több útszakaszt modernizáljanak — tette hozzá. Szász Jenô hangsúlyozta, hogy a hosszú távú elképzeléseket fenn kell tartani, ugyanakkor minél elôbb könnyíteni kell a forgalmi rendet Székelyudvarhelyen. A tanácsosok mintegy 3 órás megbeszélés után egységesen elfogadták a forgalmi rend megváltoztatásáról szóló javaslatot, az RMDSZ-elképzeléseit kiegészítésekkel, a rendôrség, a városgazdálkodási osztály, valamint szakember közremûködésével egyeztetve.
Nagyon sok autóbusz-megállóban jelentek meg olyan reklámok és plakátok amelyekre nincs a Polgármesteri Hivataltól engedély. A reklámokat, plakátokat a Hivatalnál kell engedélyeztetni, illetve a reklámfelületek tulajdonosaival kell egyeztetni az engedélyeket. Az autóbusz-megállók bérbe vett felületek és ezekre az idén már megkötötték a szerzôdéseket. Akiknek nincs meg a szükséges engedélye, azok ellen a Hivatal eljárást indít.
Emlékezés a diktatúra áldozataira
A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének udvarhelyi szervezete közli a tagsággal, hogy március 3- án délután 5 órai kezdettel a Barátok temploma melletti emlékmûnél az 1949-es kitelepítések évfordulója alkalmából a kommunista diktatúra politikai üldözötteire és áldozataira emlékeznek az egybegyûltek.
Elmarad a Figura Stúdió elôadása
A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház közölte szerkesztôségünkkel, hogy elmarad az "Egy szerelem három éjszakája"címû elôadás. A március másodikára Székelyudvarhelyre tervezett fellépést betegség miatt halasztották egy késôbbi idôpontra. A társulat a közönség megértését kéri, ugyanakkor azt is közli, hogy a megvásárolt jegyek érvényben maradnak a késôbbi elôadásra, vagy visszaválthatók a jegypénztárnál.
uszék
Készül városunk oktatási stratégiája
Tizenkét napirendi pontot tárgyaltak meg az önkormányzat képviselôi az idei év második tanácsülésén, február 24- én, pénteken. A tanügy oktatási stratégiájának kérdésérôl két és fél órás vita után döntöttek.
Szász Jenô polgármester tájékoztatta a jelenlévôket, az elmúlt évben a költségvetési vita során megfogalmazódott: a tanügyet prioritásként kell kezelni. 1999-ben 6,6 milliárd lejt folyósítottak az iskolák részére, ez az összköltségvetés 9%- át jelentette. A felmerült problémát az okozta, hogy a iskolák többet költöttek a kiutalt összegnél, nem gazdálkodtak ésszerûen. Bondor István tanácsos, tanfelügyelô kijelentette: az iskolák nem költöttek többet, minden kiadást a megadott költségvetésen belül fedeztek, amiben benne voltak a beruházások is, például a Marin Preda, valamint a Móra Ferenc iskolában történt javítási munkálatok. A 138-as kormányrendelet szabályozza az oktatási intézmények költégvetését, ennek értelmében minden iskola el kell készítse saját költségvetési listáját - nyilatkozta a tanfelügyelô. Vannak olyan oktatási intézmények, amelyekben legalább 50 éve nem történtek nagyobb javítások. Bondor István továbbá elmondta, az elmúlt hetekben sztrájkoló pedagógusok nem kizárólag a fizetésemelésért függesztették fel munkájukat, az iskoláknak is olyan anyagi feltételeket követeltek, hogy európai szintû oktatást lehessen biztosítani. A másik felmerült probléma az iskolák túlzsúfoltsága, a nem megfelelô megoszlás az intézményekben. Udvarhely környékén ebben az évben 1280 nyolcadik osztályos tanuló végez, legtöbb gyerek a városban fogja tovább folytatni tanulmányait, ez 51 osztályt jelent. Ugyanakkor Székelyudvarhelyen 577 tanuló végez, ez újabb 23 osztályt tesz ki.Petroczki Géza kifogásolta, hogy a tanácsnak nincs beleszólása az oktatási rendszerbe, a tanfelügyelô válaszában elmondta, törvény szabályozza az önkormányzatok szerepét az iskolarendszerbe, ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy az iskolaszékek helyett egyelôre szülôi bizottságok mûködnek. Szász Jenô elmondta, a Polgármesteri Hivatal kezdeményezte az oktatási stratégia elkészítését, amit az iskolaigazgatók megszavaztak, ám az ennek kivitelezésével megbízott magyarországi pedagógus házaspár, miután felvett 15 millió lejt, távozott. Ennek következtében az iskolaigazgatók egységesen, ellenszavazat nélkül megszavazták a szerzôdés felbontását - nyilatkozta a polgármester. Az ülés keretében egy székelyudvarhelyi pedagógus, Szász Zoltán tanulmányt terjesztett elô a városban mûködô oktatás jelenlegi helyzetérôl, ugyanakkor a stabil oktatási struktúra hiányára hívta fel a tanácsosok figyelmét.Mintegy válaszként, Szász Jenô kijelentette: nincs megelégedve a tanfelügyelôségnek az elmúlt tíz évben folytatott munkájával, ezért az oktatási stratégia kialakításában szükség van külsô segítségre. A mintegy két és fél órás vita végén a tanácsosok 13 szavazattal elfogadták az oktatási stratégia kivitelezését Szász Zoltánt tanár közremûködésével.
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
Nemrégiben az UdvarhelySzék csalogatta elô gondolataim raktárából az itt következô kis történetet, mégpedig annak kapcsán, hogy az újság polgármester-jelölteket emlegetett, illetve sorolta néhány számításba jöhetô személy nevét.Szem- és fültanúként mondom: 1997-ben a Gábor Áron utca elején fekete, csillogó, új Mercedes személyautóból udvariasan bár, de némi nyegle gôggel fûszerezve a leeresztett ablakon kikönyökölve kiszólt a vezetô (feltehetôleg az autó tulajdonosa), és azt mondta a járdán a Bethlen negyed irányába tartó, a sajtóból igencsak ismert udvarhelyi illetônek: "Elûzték a Cserehátról a möjkucákat, nem lett volna szabad, mert nem mernek Udvarhelyre jönni a román üzletemberek, megcsappant a cégek forgalma..."Ehhez a nem éppen ideálisnak nevezhetô gondolkodásmódhoz nem kívánok kommentárt fûzni, az viszont tény, hogy a möjkucákat (apácákat) a történtek után nemsokára visszacsempészték az épületbe kormánytámogatással, amihez az ötletet a helyi sajtóból átvett úgynevezett kilakoltatási fényképek adták...Elemzés helyett egy aforizma-szerûséget fogalmaznék meg: nagy ívben kerüld azt, akinek csak a pénz az Isten! Az ilyen pedig ugyancsak nagy ívben kerülje a közösség/ település sorsának irányítását. Még akkor is, ha most viszonylag jól mûködô gyárat igazgat.
Dávid Róbert
Köszönjük, Mr. Edison, hasznos találmány volt: megnôtt az utcák áteresztôképessége, kevesebb lett az autók száma. Nem lesz több torlódás, se csúcsforgalom, se környezetszennyezés? Vajon? A forgalom csak annyit változott, hogy a taxiknak kétszáz méterrel kevesebbet kell az állomáshelyig menniük - azért ez sem elhanyagolható eredmény! -, de hogy mi mitôl jutunk gyorsan, könnyebben, hamarabb célhoz, azt nem látjuk. Fontos volt, hogy a változást az önök nevéhez kössék, tisztelt Thomas Alva Bunta-Csáky, csak az a baj, hogy a meleg vizet már rég feltalálták. Meg kell köszönnünk önöknek azt is, hogy az RMDSZ végre elvitathatja Zsilett rendôrtôl a forgalomirányítást, de a köszönet helyett szeretnénk végre konkrét megoldásokat is látni. Alapvetôen nekünk nem az a fontos, hogy ki és miért mondta, amit mondott, hanem az, hogy a városnak az utakra legyen elegendô pénze, és a végrehajtáshoz is legyen botránypolitizálástól mentes konszenzus. Végre mûködôképes forgalmunk legyen, ne a saját pecsenyéjét sütögetô álszent politikai akarat érvényesüljön! A torlódásban álldogáló autósoknak anyázás helyett ajánljuk (erkölcsileg is nemesebb), hogy segítsenek abban, hogy a "Legjobb forgalomirányító" címet Thomas Bunta vagy Alva Csáky kapja, mert ebben még az Edison-RMDSZ sem tudott dönteni. A továbbiakban jó lenne, ha ôk egymás között tisztáznák: a hirtelen jött látszólagos konjunktúra egén ki a hullóbb csillag: Bunta Levente vagy Csáky Jenô? (Az utóbbi urat szívesebben láttuk, amikor a trombitáját fújta: ehhez jobban ért, mint a hirtelen jött RMDSZ-forgalmi képviselethez.)Sláger lesz ebbôl - szabadon Presser után -, csak gyôzzük járni!
Köszönet, csíki jégkorongozás!
Bravó, csíkiak! És az ujjongás csak elsô olvasatra tûnhet furcsának egy udvarhelyi szájából, tollából. Mert a szombat- vasárnapi Steaua-Sportklub bukaresti jégkorong- mérkôzéseket sokan nézték a Hargitán innen is (a csíkiaknak: túlról!). És köszönettel tartozom a csíki jégkorong hétvégi bravúrjáért.Azt mondják, köztünk, csíkiak és udvarhelyiek között létezik valamiféle ellenszenv. Hogy van olyan udvarhelyi sírkôfelirat, melyre azt vésték: "Itt is jobb, mint Csíkban". Jómagamnak azonban más a tapasztalata: valami módon arról gyôzôdtem meg, hogy a csíkvidékiek gerince még mindig nehezebben hígul, mint az udvarhelyieké, ha nem is ildomos általánosítani, vagy: ha meg is köveznének ezért a kijelentésért Székelyudvarhelyen. De a hétvégi élményért köszönetet kell mondanom, igen, a csíkiaknak.Azért, hogy a kétszer hatvan perc alatt magaménak érezhettem valamit abból a nevezetes székely virtusból, melynek létezésérôl mondák léteznek ugyan, de én most élhettem át ténylegesen elôször. Megszorítanám Hozó kezét is, mert abban a jobbegyenesben én is benne voltam. Megveregetném Kolozsi vállát (persze, ha felérném), mert azt a lendületet én is a magaménak éreztem. És kezet ráznék Becze Zolival is a vasárnapi tévés szereplése után, akit talán méltánytalanul nevezünk állandóan paprikajancsinak. És mindannyiatokkal kezet ráznék innen, Székelyudvarhelyrôl, ha tehetném és, ha mint kezdô jégkorong- kedvelô ismerném minden csapattárs nevét. Viszont ígérem, jövô hétig mindannyiatok nevét megtanulom, mert megérdemlitek.És, ne a sportszellem hiányával riogassanak véleményem ellenzôi, hanem próbálják megérteni: számomra üzenet volt a csíkiak 120 perces helytállása ott, a Balkán közepén. Ha tehetném, azzal is bizonyítanám, hogy hokibotot ragadnék. Erre azonban nincsen módom. Így vagyok kénytelen csupán szavakkal leróni tiszteletemet és köszönetemet. Bravó, csíkiak! Bravó, csíki jégkorongozás!
Szôke László,
az UdvarhelySzék fôszerkesztôje
(Megjelent a Hargita Népe február 29-i
számában)
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
A 2000. évi 1-es számú törvény megjelenése, amely a mezôgazdasági földterületek és az erdôk tulajdonjogának visszaállítását mondja ki, olykor súlyos konfliktusokhoz vezetett a környék erdészeti hivatalai és a községek,falvak lakói között.
A jelenlegi átmeneti idôszakot — miközben közbirtokossági egyesületek alakulnak, és erdôtérképeket szereznek be, hogy a régi közbirtokos és parcellás erdôterületeket bejelöljék — egyes erdészetek vagy a község, falu lakói gyors és tarolásszerû kitermeléshez használják ki.A legutóbbi ilyen eset, amikor a zetelaki erdészet kilenc munkatársa egy húsz fôs kápolnásfalvi fátlopó csoportot próbált feltartóztatni, késeléssel végzôdött. Az erdészek, akiket három rendôr is elkísért, az Ivó környékén levô Medvefürösztônek nevezett erdôrészen érték tettena "fakitermelôket" múlt héten szerdán este. Próbálkozásuk, hogy elkapják a tolvajokat, kudarcba fulladt, ugyanis azok a menekülés helyett támadásba lendültek, és szétverték a jóval kisebb létszámú ôrjáratot. Elôkerült a fejsze, csákány, láncfûrész, és az ütközet Balogh Ágoston, a zetelaki erdészet kerületi vezetôjének megkéselésével végzôdött. A szúrás a fiatalembert oldalról érte, és a penge éle szerencsére nem hatolt mélyen az áldozat gyomrába. Ezek után a fényképrôl felismert tetteseket, a késelôvel az élen a rendôrség különleges alakulata vette ôrizetbe. Zetelaka az elsô község, ahol közbirtokossági egyesület alakult. A lakosság megegyezett a helyi erdészeti hivatallal, és közösen állították le a fakitermelést. Köztük konfliktusra két esetben került sor, de ez sem fajult tettlegességig. Oroszhegy községhez hat falu közbirtokossága tartozik. Minden falu a községtôl függetlenül hoz létre közbirtokossági egyesületet, és ez már három faluban meg is alakult. Az erdészeti igazgató, a fômérnök és a helyi Polgármesteri Hivatal alkotta vezetôtestület leállította a fakitermelést. Betartják az 1999-es döntési tervet, amely szerint csak egészségügyi vágások történnek. A tavalyi bélyegzések már ki vannak döntve, és idén már nem bélyegeznek. A varsági részen volt egy 200 m3 mennyiségû fadöntés, ez az oroszhegyi közbirtokossági területeket is érintette, és ezért erdôsértésnek számít — tájékoztatott Bálint Elemér polgármester.Homoródszentmárton községhez 11 falu tartozik. Ezek közül csak Abásfalva alapított külön közbirtokossági egyesületet, és Kénos az a helység, ahol nincs közbirtokossági terület. Abásfalva lakói többen várták az egyesület létrejöttét és a favágás letiltását. Mint elmondták, az erdészek a helyi roma nemzetiségekkel termeltették ki és adták el a falusiaknak a fát. Így nagyon sok, fôleg öreg lakos kellett, a saját erdejébôl kitermelt fát pénzért megvegye.Nágo Mihály, a község alpolgármestere elmondta, hogy most egyeztetik az erdészettel a viszszakerülô erdôrészeket. Nagyon nehéz az együttmûködés, mert az erdészet a régi térképeket nem akarja kiadni. Hosszas kutatás eredményeként a térképeket egy brassói levéltárban találták meg, de itt sincs hozzáférhetôségi lehetôség. A községhez tartozó falvaknak van 342 hektár erdô- és legelôrészük a Tizenhétfalusiban. Onnan kért erôsítést a község által fogadott legelôôr, mivel Kápolnásfaluból éjszaka többtucat szekér jár föl, és vágják az erdôt. Az alpolgármester reméli, hogy az erdészettel közös nevezôre jutnak, mivel csak így dolgozhatnak továbbra is együtt. Úgy gondolja, a fakitermelést csak a tulajdonjogok tisztázása és ezeknek a közbirtokossági egyesületek hatáskörébe való átkerülése után lehet leállítani.
Péter Attila
Február 26-27-én került sor Székelyudvarhelyen a Gyermeknéptánccsoportok Elsô Találkozójára. A kétnapos rendezvényen több mint 160 tánckedvelô gyerek vett részt. Szombat délután a Mûvelôdési Házban megrendezett elôadáson bemutatkozott a házigazda Kékiringó együttes, amely 1992-ben alakult a Móra Ferenc Általános Iskola tehetségesebb gyerekeibôl. Kezdetben csak iskolaszintû rendezvényeken vett részt, de 1997-tôl önálló csoportként nagyobb méretû rendezvényeken is képviselte a várost. Jelenleg a Tanulók Háza keretében mûködik. Székelykeresztúrt a Kis Pipacsok és a Mákvirágok képviselték, ôk már több bel- és külföldi fesztiválon bemutatták tudásukat. A táncosoknak a talpalávalót a Szitások vagy Kandúrok névre hallgató gyerekzenekar húzta.
Igazi közönségsikert aratott a balánbányai Ördögborda együttes, amelynek tagjai a felcsíki néptáncot tekintik táncos anyanyelvüknek, de a kalotaszegi pontozóban is úgy tekeredett a legények lába, hogy a közönség vörösre tapsolta a tenyerét. A közel háromórás elôadáson Erdély majd minden tájegységének táncából kaphattak ízelítôt az érdeklôdôk.A rendezvényrôl Both Aranka szervezôt kérdeztük:
— Hogyan született meg a Gyermek-néptánccsoportok Elsô Találkozójának ötlete?
— Az elmúlt nyáron Homoródon kisebbségi tánctáborban vettünk részt, ahol többek közt jelen voltak Hargita megye Tanulók Házainak tánccsoportjai. Ott fogalmazódott meg a gondolat, hogy jó lenne gyerekeknek és gyerekekrôl szóló fesztiválokat is szervezni. Az ilyen jellegû rendezvények motivációként szolgálhatnak a tanulóknak, ösztönöznék, hogy még többet elsajátítsanak néptáncainkból, ugyanakkor lehetôség nyílna arra, hogy bemutassák és összemérjék tudásukat. Így született meg e találkozó ötlete, amelyet rendre meg fognak szervezni Hargita megye különbözô városai, de ez volt a kezdet.
— Az elsôdleges cél a néphagyományok ápolása, továbbvitele, a néptáncok elsajátítása, hiszen a rendezvénynek fontos mozzanata volt új táncok tanulása is. Az is célunk volt továbbá, hogy felkeltsük az érdeklôdést a népzene és néptánc iránt, valamint — miként az elôzôkben már elmondtam — lehetôséget és teret kíván biztosítani arra, hogy a gyerekek megmutassák tudásukat, azok is kedvet kapjanak, akik eddig nem érdeklôdtek a néptánc iránt.
— Elérte-e a rendezvény a kitûzött célokat?
— Igen, várakozáson felüli volt az érdeklôdés, a csoportok teltház elôtt mutatták be tudásukat. A gyerekeknek sikerélményük volt, tánctudásukat vajdaszentiványi és moldvai táncokkal bôvítették, barátságok szövôdtek. Ezenkívül az esti táncházban szép számban vettek részt más gyerekek is, ami azt bizonyítja, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklôdésüket a táncmozgalom iránt.
— Igen. Pünkösdkor Székelykeresztúron a Sóskút Fesztivál keretén belül lesz a Gyermek- néptánccsoportok Második Találkozója, majd ôsszel Balánbánya lesz a házigazda. Terveink közt szerepel, hogy kibôvítsük a rendezvényt megyehatárokon és késôbb országhatárokon túli csoportok részvételével. Ezenkívül közös edzôtáborokat fogunk szervezni, ahol még jobban gyarapíthatjuk, fejleszthetjük tánctudásunkat.A gyermek-néptánccsoportok találkozói fontos lépések lehetnek néphagyományaink megôrzésének, ápolásának és továbbvitelének útján.Apró lépések, melyek nagy cél fele haladnak: "vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklô népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok és fafaragó emberek, mert az ember hal ki velük". (Juhász Ferenc)
Demeter Melinda
Dr. Imreh fôorvos 60 évesen a kórházból nyugdíjba vonult, de folytatta tevékenységét magánszanatóriuma keretén belül.Utóda dr. Valeriu Ungureanu lett, akit fôként a gyomorfekélyesek mûtéti kezelése tett híressé a megyében. Rossz nyelvek szerint pont azért igyekezett elsajátítani magas fokon ennek a mûtétnek a technikáját, mivel elôbbi fônöke, Jacobovici prof, azért tanácsolta el klinikájáról, mert egy mûtét alkalmával hibásan asszisztált neki.Mindenesetre "Ungórián" doktor híres lett megyeszerte. Az ô igazgatósága idején épült fel az önálló fertôzô betegosztály, s ugyancsak az ô idejében került el a frontról a kórház mögé az ún. hidegház is.Ez eladdig a fronton volt, s mint ma mondanák, nem biztosított pozitív audio-vizuális propagandát a kórháznak. Hisz innen indultak a kórházban elhaltaknak a gyászmenetei, néha az alkalomhoz illô cigánymuzsikával, de nem ritkán fúvószene kíséretében.A régi hidegházból sebészeti járórendelô lett. Itt játszódott le szemem láttára az alábbi emlékezetre méltó jelenet.Egy nap jelentkezett egy fiatal roma férfi egy hatalmas alkari tályoggal. A fôorvos megvizsgálta, majd kiadta az utasítást: azonnal fel kell venni a sebészetre, sürgôs mûtét végett! - Jaj, drága fôorvos úr, fel ne vágjon! Írjon nekem csak ineresztô pópiumot, az biztosan meghozza! - Értse meg, ide sok genny összegyûlt, azt ki kell ereszteni! - De nem! - De igen! - Jaj, azt nem engedem — cirkuszolt a beijedt beteg.Erre a türelmét vesztett fôorvos lekent a renitenskedô betegnek két atyait. Közben feltette a költôi kérdést: - Ki itt a fôorvos? Ki határozza meg, hogy mit is kell csinálni?! - Jaj, fôorvos úr, akkor inkább operáljon meg!Így is történt, a tályogot megnyitották, a seb szépen gyógyult.Még egy korra jellemzô adalékot fûznék a történethez. Sasa asszony, a fôorvos felesége, a kórházigazgatói lakásban egy jó hírû fogorvosi rendelôt tartott. Hogy a heti munka fáradalmait kipihenhesse, a férje megvett a pont akkor feloszlatott királyi istállókból egy zöld bársonybehuzatú hintót. Kerített hozzá két hollófekete lovat, s egy parádés kocsisnak beöltöztetett udvaros vitte ôket promenádozni szerte a városba. Közben ôk a nagy, aranyfonallal S. U., valamint V. U. monogramokkal ellátott dagadó fejpárnákon nyugtatták fejeiket.Így volt biza akkor! Sem BMW, sem Daewo, sem Mercedes!
VALLÁS
A lutheranizmus elterjedése Erdélyben
Az új vallás leghamarabb a szászok által lakott területeken vert gyökeret, ezt elôsegítette politikai- és egyházi autonómiájuk. A szászok Erdélybe való költözésük pillanatától idegenkedtek attól, hogy az erdélyi püspök fennhatósága alá tartozzanak, s ezért a királynál kivívták maguknak, hogy saját egyházi elöljárójuk legyen, aki az esztergomi érsek irányítása alatt mûködött.
A székelyeknek a 12. században a keleti országrészbe történô áttelepítése következtében 1224-ben a két Küküllô Marosba-ömlésének vidékén, valamint a Beszterce folyó mentén és az Olt-vidéki Barcaságon, az üresen maradt városokat és falvakat megszálló szászokat II. Endre egységes politikai nemzetnek ismerte el Nagyszeben központtal. A már korábban megalapított szebeni prépostságot, amit III. Celesztin pápa ismert el, külön püspökséggé akarták átalakítani, hogy minden vonatkozásban függetlenítsék magukat az erdélyi püspöktôl, akivel állandó vitában álltak.A nézeteltérések a tizedek beszedésébôl származtak. A püspök ragaszkodott ahhoz, hogy a területén élô katolikusok mind neki adják a püspökség fönntartására szolgáló adót, a szászok által lakott területek azonban ezt kategorikusan megtagadták.Ezek a viták sok esetben szenvedélyes harcokba csaptak át. A legsúlyosabb összeesküvés 1227. február 21-én volt. A gazdasági és politikai tehetséggel megáldott Péter püspök, mivel a vízaknai szászok többszöri felszólításra sem voltak hajlandók befizetni a kirótt tizedet, fegyveres erôvel támadt rájuk. Az összeütközésben Aladár nevû vízaknai szász vezér fiát megölték, s ezért a szászok, hogy a püspök erôszakos kegyetlenségét megtorolják, megtámadták a gyulafehérvári székesegyházat. A templomot felgyújtották, s az odamenekülô hívek és papság bennégett. Ugyanakkor kirabolták a székesegyház kincstárát, a levéltárat pedig teljesen megsemmisítették.Ez a pusztítás annyira megtizedelte a lakosságot, hogy Gyulafehérvár környékén mondhatni üresen maradtak a falvak. 1291-ben a király (III. Endre) az elnéptelenedett Ompoly folyó völgyét és Enyed környékét románokkal kezdte betelepíteni. A szebeni dékán (fôesperes) és az erdélyi püspök között soha nem szûnt meg az ellenségeskedés. Így a 16. században a medgyesi dékán vezetése alatt álló egységes szász nemzet jó talajnak bizonyult az új vallást hirdetôk számára.
Az erdélyi szászok állandó kapcsolatban álltak Németországgal. Fiaikat Wittenbergbe küldték tanulni, s Luther fellépése után az erdélyi szász fiatalok is csatlakoztak a reformációhoz. Miután befejezték tanulmányaikat, hazatérve magukkal hozták Luther eszméit.1521-ben a szebeni önkormányzat lehetôvé tette az új vallás terjedését. 1529-ben Pampflinger Márk szász ispán vezetésével elûzték a katolikus hithez ragaszkodó papokat és szerzeteseket. Az így megindult folyamat a szászok körében gyorsan meghonosította az új vallás tanait. Szeben, Brassó, Kolozsvár, Beszterce szász lakossága egyöntetûen elfogadta a lutheranizmust.
Honterus János (Johannes Honterus 1488-1549)
Brassó iskolamestere volt, majd rövid távollét után 1533-ban végleg letelepedett a többségi szász lakosságú városban. 1538-ban nyomdát alapított, és sorra jelentette meg nagy érdeklôdést keltô tanulmányait az új vallásról.A város bírójával, Johannes Fuchs-szal barát lévén, sikerült a város nagy többségét a reformáció követôjévé tenni.Tanításaiban teljesen Luther követte: megszüntette a magán miséket, a gyónást mint lelki tanácsadást kezelte, és tagadta szentség mivoltát.Habár nem volt pappá szentelve, 1544-ben saját magát kinevezte Brassó lelkipásztorának. Elsô intézkedései közé tartozott, hogy átszervezte a város iskolarendszerét, könyvtárakat alapított, a templomokból eltávolították a szentképeket és az oltárt. Példáját több szász városban követték.Nagyszebenben Ramser Mátyás plébános Honterus elsô követôi közé tartozott, s az ô írásai alapján bevezette a hitújítást. Ramser hatására a szászok is követték a brassói volt iskolamester tanítását, és a templomaikban, valamint az iskolában végrehajtották a reformációt.1545- ben Szebenben népgyûlést hívtak össze, ahol elfogadták a Honterus által rendszerbe foglalt lutheri tanokat. Ez az új egyházi rend 1550-ben a szászok körében általánosan törvényerejûvé emelkedett. A lutheranizmus megerôsödését nagyban elôsegítette a katolikus Fráter György halála (1551. december 17.). 1552-ben a már lutheránus szász papság zsinatot hívott össze, ahol saját püspököt választottak, Paul Winer személyében. Ezzel egyidôben megerôsödött az erdélyi szászok tanbeli és szervezeti egysége.A reformáció terjedésének kedvezett az 1557-es tordai országgyûlés is, ahol kimondták a vallásszabadságot. Az országgyûlés dokumentumaiban mindenki számára biztosították, hogy olyan vallást követhet, amilyet akar. Egyenlônek ismerték el a katolikus és lutheránus vallást, de felkérték mindkét felekezet követôit, hogy egymást ne csúfolják, és ne akadályozzák az istentiszteleteket.
Hitújítás az erdélyi magyarok között
A szász prédikátorok révén jut el az új vallás a magyarok által lakott vidékekre. Elôször a kétnyelvû Kolozsváron vert gyökeret. A város akkori plébánosa, Heltai Gáspár, Luther lelkes tisztelôje volt. Buzgó tevékenységével az új felekezet hívei közé vonta a város lakosságának többségét. Az istentisztelet latin nyelve helyett bevezette a magyart. 1550-ben nyomdát alapított, és kiadta a Biblia magyar nyelvû fordítását.Az új vallás terjesztésében nagy segítségére volt Franz Hertel, a magyar nevén Dávid Fe-rencnek ismert fiatal lelkipásztor.1555-ben a kolozsvári katolikus egyházközség papja wittenbergi tanulmányai idején ismerkedett meg Luther tanaival. Heltai Gáspárral együtt a városból kiûzte a szerzeteseket, a katolikus templomokat lutheránus templomokká tette, a magyar ajkú lutheránus hívek kérésére elvállalta a püspöki tisztséget.
A kálvinizmus megalapítójának, az 1509. július 10-én, Nayonban született Kálvin Jánost tartják. Édesapja egyházi pályára szánta. Párizsban teológiát és jogot tanult. Korán megismerkedett a lutheri tanokkal, s nagyon komolyan kezdett foglalkozni az új vallás Szentírásról szóló elméleteivel. Lutherrel ellentétben a szentáldozásról azt tanította, hogy az úrvacsora vételekor a hívek csak szellemileg veszik magukhoz az Úr testét. Az istentiszteleteket az igehirdetésre, a keresztség és úrvacsora kiszolgáltatására csökkentette. A többi, gyakorlatban levô szertartást megszüntette.Új tanainak hirdetéséért el kellett hagynia Franciaországot, és Genfben telepedett le. 1559-ben teológiai akadémiát indított, ahová Európa legkülönbözôbb vidékeirôl érkeztek fiatalok tanulni. A tanulók között több magyar diák is volt, akik által Magyarországra is eljutottak Kálvin tanai.Dávid Ferenc kolozsvári lutheránus püspök megismerte a kálvini tanokat, s ebben látta a jézusi tanítás igazi megélését. Lemondott püspöki méltóságáról és híveivel együtt csatlakozott Kálvin követôihez. Példáját követte Heltai Gáspár is, és az 1564-es enyedi zsinaton elhatárolták magukat a lutheránusoktól, s ugyanezen évben a tordai országgyûlésen vallásszabadságot kaptak.
A Luther által elindított reformáció közvetlen leszármazottja a Dávid Ferenc által alapított unitárius vallás.Az egykori kolozsvári plébános a lutheranizmus elfogadása után ismerte meg Kálvin tanait, melyeknek követôje is lett, majd a Szentírás tüzetesebb tanulmányozása után a Kálvin János által hirdetett tanok közül nem mindegyikkel értett egyet, továbbfejlesztette a reformációt, s így alapította meg az UNITÁRIUS vallást.Természetesen nem egyszerre fogalmazódtak meg benne az újabb vallási tanai, hanem sok teológiai vita elôzte ezt meg. Több bel- és külföldi hittudóssal vitába szállva érlelôdött meg benne az unitárius vallás alapgondolata: "Jézus csak ember volt, s ennek következtében az Isten egyetlenegy." Ezzel a tanításával kizárta a Szentháromság létezését, ami a katolikus és a többi protestáns vallás hitbeli meggyôzôdésével homlokegyenest ellentmondott. Szerinte a "Krisztusban való hit nem egyéb, mint a hit az Atyának a Fiú által megjelentetett bizonyságtételében, amely hitnek ismertetôjele a belsô tisztaság, a szeretet, a külsô jámbor élet és a jó cselekedetek". (dr. Varga Béla)Az 1568-as tordai országgyûlésen kimondott vallásszabadságban már az unitáriusok is a többi vallásfelekezetekhez hasonló jogokat élvezhettek.
A reformáció sikertelensége az erdélyi románok között
Hogy az erdélyi románoknál miért nem sikerült a reformációnak gyökeret vernie arra, N. Iorga egyik írása adja meg a magyarázatot: "a román nép nem szerette a kálvinizmus racionalizmusát, misztikum után vágyódó lelke idegenül érezte magát a kálvinista templom ridegségében; továbbra is tisztelte a szenteket és képeiket, megtartotta a hét szentséget, böjtjeit. s legfeljebb azon pogány- kori babonáiból, ha elhagyott néhányat, melyek ellen még az 1567-ben Gyulafehérvárt, Brankovics Száva alatt tartott román zsinaton is küzd."Mégsem mondhatók haszontalannak a reformáció törekvései a román nép körében. A lutheránus szászoknak köszönhetô, hogy a román nyelvû irodalom fejlôdésnek indult. Reformációs céljukat ugyan nem érték el, de kinyomtatták az elsô román nyelvû könyveket, s elindítottak egy olyan folyamatot, aminek a vége az lett, hogy a szláv liturgikus nyelvet felváltotta a román nyelv.1582-ben Geszti Péter dévai várkapitány költségein megjelent az elsô román nyelvû Biblia, amely Mózes I. és II. könyvét tartalmazta, majd 1648- ban az Újszövetség román fordítása a gyulafehérvári nyomdában jelent meg, az ún. Rákóczi Biblia — Noul Testament din Belgrad. A biblia megjelenése a XVII. század román irodalmának egyik legnagyobb eseménye volt. S mindez a reformátorok románokkal való törôdésének az eredménye volt.
A kedves olvasókban jogosan felmerülhet az a kérdés, hogy ha az Úr-Jézus által alapított és a 12 tanítvány, valamint utódaik által az egész világon elterjedt egyetlen egyház több évszázadon keresztül egységben tudott maradni, egy testet alkotott, akkor miért és miként válhatott kisebb-nagyobb részekre?Luther Márton fellépését követôen néhány évtized múlva a reformációnak három változatával találkozunk. S azóta számtalan változata jelent meg a keresztény vagy csak magát kereszténynek valló vallásfelekezeteknek, nem is beszélve a különbözô szektákról.A nagy kérdésre, hogy miért van ez, kinek van igaza, ki keresztényibb, erre a hétrôl-hétre megjelenô egyháztörténeti sorozatunkban nem akarunk vállalkozni, csupán keresztény vallásunk néhány jelentôsebb történelmi epizódjával, valamint Udvarhelyszék egyházközségeinek múltjával szeretnénk megismertetni kedves olvasóinkat.A történelem pontos és tárgyilagos ismerete mellett számunkra egyetlen cél lehet a fontos, hogy ne azt keressük, hogy mi okozta Krisztus egyházának széthullását, hanem jelen pillanatban mi az, ami összeköt bennünket, és mit tehetünk azért, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz. Záró gondolatnak nagyon ideillô a 14. dalai láma, Lhamo Thondup egyik írása: "Minden vallásnak egy a célja: a jó mûvelése, és minden emberi lény boldoggá tétele. Lehet, hogy módszerük eltérônek látszik, céljuk azonban ugyanaz."
Derzsy András
A hagyományos VIII. osztály utáni tanítóképzôk megszüntetése és azoknak fôiskolai oktatási szintre való emelése minôségi ugrást jelent a hazai tanintézmények tevékenységében, de ugyanakkor az ilyen természetû iskolák szerkezetében, profiljában is változásokat igényelt.
— Milyen változásokat eredményezett a hazai oktatás terén a tanítóképzôk fôiskolává való átszervezése? — kérdeztem Bálint Mihályt, a Benedek Elek Tanítóképzô igazgatóját.
— A Nemzeti Nevelésügyi Minisztérium az 1999-2000-es tanévre vonatkozóan úgy rendelkezett, hogy a volt tanítóképzôk indíthatnak könyvtárosi-, nevelôi-, és szabadidô- szervezôi IX. osztályokat, a pedagógiai profil megtartásának feltételeként. A felvételi vizsga tapasztalataiból kiindulva, amikor a beiskolázási tervben jóváhagyott 50 helyre 38 tanuló jelentkezett az említett profilú osztályokba (ilyen aluljelentkezés még nem volt a képzô történetében), az intézmény tantestületének döntése az volt, hogy váltani kell. Olyan IX. osztályok beindítását kell tervbe venni, amelyek beilleszkednek a majdani fôiskolai keretbe. Másrészt ez a profilváltás egy olyan folytonossági lehetôséget nyújt a tanulónak, hogy elsô osztálytól a fôiskola elvégzéséig intézményünknek megszakítás nélkül tanulója lehet.
— Hogyan látják ennek a profilváltásnak a gyakorlati megvalósítását?
— I-IV. osztályos gyakorló osztályainknak továbbra is kell mûködniük, ugyanis jelenlegi tanítóképzôs évfolyamainknak a pedagógiai gyakorlati óráikat itt kell lebonyolítaniuk. Kitûnôen felkészített tanítói testülettel rendelkezünk, az anyagi ellátottságban (szemléltetô eszközök, opcionális lehetôségek) is javulás mutatkozik, s így minden adott egy minôségi oktató-nevelôi tevékenységhez. A 2000-2001-es tanévben három elsô osztályt indítunk. Iratkozás és iskolaérettségi szakvéleményezés a következô idôrendi beosztás szerint történik:2000. április 14-én 14-16 óra között; április 15-én 10-14 óra között; április 16-án 10-14 óra között. Tesztelés 2000. április 26-án, 27-én, 28-án 9-13 óra között lesz. Felhívnám a szülôk figyelmét arra, hogy a következô tanévben is mûködni fog a napközis program: ebéd után szakképzett és nagy-nagy tapasztalattal rendelkezô tanítónôk vigyázzák a tanulók másnapra való felkészülését minden nap 16-óráig. Az V. osztály beindítása újdonságként hat, habár régebben mûködött. Ez egy újabb oktatási ciklussal bôvíti a képzôi tevékenység- palettát. Szeretném már indulásból leszögezni: nem pedagógus érdekbôl indítunk V. osztályt, nem katedra-kiegészítésként számítunk az V. osztály tanóráira. Ez már a fôiskolai oktatás következménye, ugyanis a fôiskolán idegen nyelvbôl — angol — is szakképesítést kapnak hallgatóink, ami lehetôséget nyújt számunkra, hogy az V-IX. osztályos ciklusban angol nyelvszakos tanerôként dolgozzanak a fôiskola elvégzése után, természetesen a tanügyi törvények biztosította munkabesorolási kereteknek megfelelôen. Az angol vagy bármilyen idegen nyelv pedagógiai gyakorlatához viszont V. osztályra van szükségünk. Lévén, hogy a fôiskola idegennyelvi szakképesítést nyújt, következik, hogy az V. osztálytól kezdôdôen már az ilyen természetû oktatásra fektetjük a hangsúlyt. Negyedik osztályt végzett diákjainkból nagyrészt kikerül az V. osztályok közössége, de amennyiben másokat is érdekel a nyelvközpontúság, más iskolából származó tanulókat is fogadunk.A IX. osztályokat illetôen, a 2000-2001-es tanévtôl kezdôdôen humán profilú osztályokat akarunk indítani. Szeretném leszögezni, nem a régi rendszerre emlékeztetô humán osztályokra gondolunk, amikor a gyerekek újraelosztása úgy történt, hogy ha nem jutott be pl. a matematika osztályba, akkor jó lesz a filológia osztályba. A humán profilú osztályok beindításával szeretnénk visszaállítani, vagy legalább megközelíteni azt a megbecsülést, ami valamikor a humán- emberközpontú-, patinás oktatási intézményrendszert megillette. Ez viszont nem más iskolákból megmaradt, újra elosztott tanulókkal valósítható meg, hanem humán beállítottságú tanulókkal, akik fogékonyak a szép, az esztétikum, a humánum, a nyelvek iránt. Tehát ilyen orientáltságú diákokat várunk IX. osztályainkba. S ha ehhez hozzáadjuk azt a lehetôséget, hogy itt helyben van a fôiskola is, ha a továbbiakban a pedagógia is érdekelné ôket, akkor tiszta és átfogó képet kapunk a jelenlegi Benedek Elek Tanítóképzô jövôjérôl.A fenti információk birtokában megnyugodhatunk, hiszen láthatjuk, hogy városunkban továbbra is adottak a képzett pedagógussá válás feltételei, most már fôiskolai keretek között. Elmondhatjuk azt is, hogy a majdani fôiskolai hallgatók képzésére is adott a lehetôség ezen intézmény falai közt. Nyugtalanságra csak az adhat okot, ha a tanítói-, tanári pálya, a jelenlegi oktatási reform módszereinek következményeképpen nem lesz többé életcél a mai ifjúság számára, és azok a fiatalok, akikbôl kitûnô pedagógusok lennének, más, anyagilag jövedelmezôbb hivatást választanak.
Turisztikai irodát nyitottak Székelyudvarhelyen
A Turisztikai Vásár mintegy kiegészítô rendezvényeként február 25-én, pénteken délután 1 órától avatták fel a város elsô turisztikai irodáját. A viszonylag tágas Tourinfo iroda szûkösnek bizonyult a megnyitó alkalmával. Az ünnepélyes szalagvágást követôen városunk polgármestere, Szász Jenô köszöntötte az egybegyûlteket, és kihangsúlyozta, hogy városunknak a székelyföld szellemi központját kell ellátnia, ami azt jelenti, hogy elsônek kell lépnie számos területen. A mai nap a turizmus területén tettük meg ezt az iroda felavatásával, átadásával a városnak, illetve azoknak, akik az idegenforgalomban szeretnének dolgozni, ebbôl szeretnék saját egzisztenciájukat megteremteni, valamint mindazoknak, akik igénybe veszik az iroda szolgáltatásait — összegezte a polgármester. Az iroda létrehozásához szükséges összeget a Középrégió Fejlesztési Tanácson keresztül pályázta meg a Polgármesteri Hivatal, melyet az Európai Unió finanszírozott. A következô terv, amit támogatni fog az Európai Unió az ipari parkok programja lesz Székelyudvarhelyen, elsôként Romániában — tájékoztatott Szász Jenô.A megnyitón jelen volt Bíró Gáspár a Magyar Nagykövetség részérôl, aki szakmai támogatását ajánlotta fel. Az iroda mûködése az elôrejelzések szerint március közepétôl fog beindulni, elsôsorban a városba utazó turistáknak nyújtanak információkat, ugyanakkor üdülési lehetôségekrôl, árajánlatokról szolgáltatnak információt az érdeklôdôknek.
SZ. E.
A Városháza dísztermében február 25- én, pénteken nyitották meg az elsô Székelyföldi Turisztikai Vásárt, amelyet az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetsége a Polgármesteri Hivatallal közösen szervezett. A kétnapos rendezvény célja a régió turisztikai lehetôségeinek bemutatása volt a külföldiek, valamint a belföldiek számára. A kiállítást a kisvállalkozók vendégfogadási ajánlatai tették színessé. Összesen 42 cég képviseltette magát, a határon túlról jelen voltak a székesfehérvári Önkormányzat illetékesei is. Kolumbán József, az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a kezdeményezés még gyerekcipôben jár, de minden vállalkozónak érdeke, hogy továbbfejlôdjön, és rangos rendezvénysorozattá nôje ki magát. A turizmusban nem lehet csak magánkezdeményezésben gondolkodni, azt, hogy jól mûködjön, továbbfejlôdjön a székelyföldi turizmus, azt több tényezô is befolyásolja, például az utak jelenlegi állapota. A ‘89-es változások után számos külföldi turista látogatott hazánkba, ennek következményeként környékünkön is egyre több panziót, fogadóházat rendeztek be, például Korondon, Farkaslakán és Parajdon. Mindez azt bizonyítja, hogy a Székelyföldön is vannak turisztikai jellegzetességek — nyilatkozta Kolumbán József.Az utazási lehetôségeken kívül a kiállítók egy része népmûvészeti tárgyakat is árusított.
Szász Emese
A bûncselekmény elkövetése az egyetlen alapja a büntetôjogi felelôsségrevonásnak. Bûncselekmény elkövetésekor, ha valamilyen ok nem zárja ki a büntetôjogi felelôsséget, akkor az elkövetônek a cselekményért felelnie kell, elindul a büntetôeljárás, és a végén, hogyha kimondják a bûnösséget, el kell viselnie és le kell töltenie a kiszabott büntetést.A büntetést az igazságszolgáltató szerv (bíróság, törvényszék, táblabíróság) szabja ki, éspedig a törvényben elôírt keretek között.A büntetési tételeket a büntetô törvénykönyv, illetve a büntetô törvényekben elôírt szabályozások tartalmazzák.Felmerül a kérdés, hogy bizonyos esetekben a büntetési tételek elôírásait figyelembe véve, hogyan állapítják meg az egyénre szabott büntetési tételt?Az erre a kérdésre adandó válasz egyike a legnehezebbeknek, ugyanis mindig az egyedi eset összes körülményeinek a figyelembevételével szabja meg a büntetôbíró a letöltendô büntetési tételt.Ezzel kapcsolatban számos olyan kérdés fogalmazódott meg olvasóinkban, hogy miért nem lehet minden esetben, nem visszaesô bûnözô esetében felfüggesztett büntetést alkalmazni?A felfüggeszthetô büntetéssel kapcsolatban azt kell tudni, hogy csak abban az esetben alkalmazható, hogyha az elkövetô megfelel bizonyos elôírásoknak. Ezenkívül olyan bûncselekményt kellett elkövessen, amely esetben a törvény nem tiltja a felfüggesztést. Ugyanis súlyos testi sértés esetén, illetôleg nemi erôszak elkövetése esetén a törvény nem teszi lehetôvé a felfüggesztést, tehát eleve kizárt az ilyen büntetés alkalmazása.Külön szeretném kiemelni a lopás bûncselekményével kapcsolatos tudnivalókat. Abban az esetben, hogyha egyszerû lopásról van szó a büntetési tétel egy évtôl tizenkettô évig terjedô börtönbüntetés. Amikor viszont minôsített lopásról van szó, a büntetési tétel 3 évtôl 15 évig terjedô börtön. Ebben az esetben semmilyen körülmény között nem függeszthetô fel a büntetés, ugyanis a törvény ezt tiltja.Tekintettel arra, hogy az esetek nagy többségében minôsített lopás bûncselekményét követik el, ezzel magyarázható, hogy a lopások esetén szám szerint kevesebb a felfüggesztett büntetési tétel.Felfüggesztés esetén úgynevezett próbaidôt szabnak ki, ez a kimondott büntetésbôl, illetôleg még két esztendôbôl tevôdik össze. Ezen idô alatt nem szabad újabb akaratlagos bûncselekményt elkövetni, ellenkezô esetben a felfüggesztést visszavonják, és le kell tölteni az új büntetéssel egyetemben, a kettôt összeadva, és nem összevonva.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Nôi emancipáció, egyenjogúság? — unottan legyintünk: agyoncsépelt téma! De hogy valójában minek a következménye, nem sokan tudjuk.
Köztudott, hogy a nôknek kevés szó jutott a történelemben. A tények kegyetlen valóságával csak akkor szembesültem igazán, mikor rábukkantam Kaari Utrio Éva lányai címû könyvére. Döbbenten olvastam végig a finn történész-írónônek az európai nôrôl írt történelemkönyvét...Sok nép teremtésmítoszában szerepel a Nô, a termékeny Anyaistennô- Innana, Istár, Ízisz, Gaia, Ceres, Maria- aki megteremtette a Földet, vagy ôrizte az ôsi Édent. Az ôskor kezdetén az emberiség a matriarchátus, az anyajogú nemzetség korát élte, a családfát anyai ágon tartották számon, a nô a közösség központi alakja volt. A bronzkortól kezdve, a földmûves kultúra fejlôdésével és a magántulajdon erôsödésével a békés, termékeny anyaistennôt felváltja a népek legyôzôje, a harcos férfiisten, kialakul a patriarchátus, az apajogú társadalom. Az ilyen társadalom alapja, hogy a nô egyetlen férfi tulajdona, míg a férfi egyszerre több nôt birtokolhat és nagymértékû vagy teljes szexuális szabadságot élvez. A hûtlen feleség osztályrésze évezredeken keresztül a halálbüntetés vagy a teljes kitaszítottság volt.Mezopotámiában már i.e. 3500-ban a nô a férfi tulajdona volt, elôször az apáé, majd a férjé. Házasságtörése nem morális véteknek számított, hanem a férfi tulajdonjoga ellen elkövetett bûntettnek. A hûtlen feleséget megfojtották, a lusta nô rabszolga lett saját otthonában, ha más férfiért ölte meg urát, elevenen megnyúzták vagy keresztre feszítették. A férjet viszont semmi sem kötötte: például eladhatta feleségét és gyerekeit, hogy adósságait törlessze, vagy a legcsekélyebb indokkal elhagyhatta asszonyát. Az ôsi Egyiptomban a nô gazdaságilag viszonylag független volt, lehetett magántulajdona, mellyel szabadon gazdálkodhatott, és üzletet is köthetett. Váláskor visszakapta örökségét, és volt férjének gondoskodnia kellett eltartásáról, viszont nem bonthatta fel házasságát. A hûtlen feleséget máglyára küldték, míg a férfiak bordélyházakba járhattak, és rabszolganôikkel hálhattak. Mind a mezopotámiai, mind az egyiptomi nôt kizárták a közéletbôl, otthona falai közé kényszerült, ahol saját kis birodalmában tisztelet övezte.Kréta békés bronzkori kultúráját nôuralom jellemezte, istennôje a Mindenség Anyja volt, és birodalmát a fôpapnô-királynô vezette. A fennmaradt freskók arról mesélnek, hogy a krétai nôk aktívan, a férfiakkal együtt részt vettek minden közéleti vagy rituális tevékenységben, akár kereskedôként, hajósként vagy papnôként.A görög nô, akit az alázaton és félénkségen kívül nem tanítottak másra, sosem volt teljhatalmú- a gyám rendelkezett fölötte. A nô feladata a családi gazdaság, az oikosz felügyelete és vezetése volt, és hogy urának törvényes utódokat szüljön. A házasságtörô nôt kizárták a vallási életbôl, férje pedig elvált tôle. Ez kegyetlen büntetés volt, hiszen a nôk szobájában, a günakeionban teljes elzártságban élô nô életének értelmét a házasság és a vallás jelentette. Az ôsi görög felfogás szerint a nô megsemmisítené a kultúrát, ha a férfi nem irányítaná és nem felügyelné állandóan. Arisztotelész szerint a nô értelmileg és erkölcsileg is a férfi alatt áll, a természet passzívnak teremtette, gyenge jelleme miatt ösztönlény, és alapvetôen tökéletlen. A görög kultúra érdekessége, hogy bár a nô hivatalosan nem létezett, a kor nagyszerû irodalma és filozófiája szenvedélyesen foglalkozott vele.Bár a római nôket az apai hatalom irányította, és nem voltak politikai jogaik, mégis szaba-dabb életet éltek, mint görög testvéreik. Jó nevelést kaptak, gazdaságilag függetlenek voltak, örökölhettek, és válás esetén a hozományt visszakapták. A nô helye otthon volt mint családanya, mater familias. A nô feladata, hogy a férfit szolgálja: " A törvény elôírja, hogy csak az én kedvemre tégy. Az én kedvemért kell kellemesnek lenned... Szépséged titkai kizárólag csak engem illetnek meg" A rómaiak nagyra becsülték az áldozatkész anyát és az erényes feleséget. A hûtlen feleséget megfosztották vagyonától, és számûzték. Vi-szont a nôket nem zárták csak otthonukba: megfordulhattak az utcán, járhattak színházba, vendégségbe, fürdôkbe, és fontos szerepet játszottak a vallási életben a szent tüzet ôrzô Vesta-szûzekként.Amikor 313-ban a keresztény hit szabadon gyakorolható vallássá vált, a nô helyzete és a róla alkotott felfogás állandósult: Éva lánya volt a csábító, a bûn eredete, aki az emberiség fejére vonta Isten átkát, akár a görög mitológia Pandorája, akinek szelencéjébôl minden szerencsétlenség és szenvedés az emberiségre zúdult. "Az asszony csendességben tanuljon, teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék." ... és Pál apostol szavai mellett a keresztény egyház konokul kitartott... Bizánc keresztény kultúrállamában a császárné a hatalom részeseként az igaz hit védelmezôje és hivatalos jótékonykodó volt. Életét a günakeionban töltötte akár a görög nô, és legfontosabb feladata az volt, hogy örökösöket szüljön. Anna Komnena bizánci hercegnô, az elsô nôi történelemíró írásaiból kitûnik, hogy miként vélekedtek a nôkrôl. A tökéletes nô a férfi hûséges gondozója és szolgálója, valamennyi rossz tulajdonság nôi tulajdonság, míg a jók férfiasak. Az a nô a legcsodálatraméltóbb, aki olyan férfias tulajdonságokkal rendelkezik, mint a bátorság, szívósság és aktív cselekvôképesség.Skandináviában a barbár kortól kezdve a nô uralkodott a javak fölött egészen a XIX. századig. A viking feleség férje társa volt, a nagy gazdaság önálló és talpraesett gazdasszonya, aki termelt, míg férje távol hajózott és háborúzott. A nô elvben drága árucikknek számított, amelyet a gyám birtokolt. A házasság üzlet volt, és a házasulandó komoly pénzt fizetett egy egészséges szûzért, viszont a "csereárunak" semmiféle beleszólása nem volt abba, hogy kihez adják.A kora középkorban a népességszabályozás következtében sokkal kevesebb nô volt, mint férfi. A népességkorlátozási mód már az ókorban ismert volt — a görögök és rómaiak agyagedényben kitették a gyereket a házból —, a középkorban az újszülöttet elhanyagolták, amíg magától el nem pusztult. A törvény nem büntette a gyermekgyilkosságot, amely elsôsorban a lánygyermekeket sújtotta.
(folytatjuk a következô lapszámban)Dávid Hajnal
Bárhogy nem akarjuk, el kell ismernünk a mai drámairodalom haldoklását. De ha visszatekintünk, láthatjuk: a dráma az idôk során többször szorult perifériára, hogy onnan késôbb visszatérjen. Joggal kérdezhetjük, hogy várható-e hasonló visszatérés a jövôben.
Nagyon kevés mû születik manapság, azokból is épp a drámaiság hiányzik (kivételt talán a történelmi drámák képeznek). Pedig az ezredfordulós értékvédelmi aggodalmak közepette több rehabilitációs kísérlet is történt, jónéhány nagy pénzjutalmú pályázatot írtak ki, melyekkel az illetékesek drámaírásra próbálják serkenteni az írókat. De be kell látnunk: a mi korunk nem kedvez a drámairodalomnak. Mi az oka annak, hogy nem mindig, nem minden korban lehet maradandó drámát írni? Visszapillantva a világ drámairodalmának egészére megállapíthatjuk, hogy csak bizonyos korokban születtek jó drámák. Az elsô ilyen kor a görög demokrácia idôszaka, pontosabban az idôszámításunk elôtti ötödik század. E század mintegy ötven évére tehetô a négy nagy drámaíró: Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész és Arisztophanész munkássága. Utánuk évszázadokig nem született maradandó dráma ( de ez nem jelenti azt, hogy nem is írtak). A következô kor, amely újra jó drámákat termelt ki, az a reneszánsz vége és a barokk. Olyan alkotók fémjelzik ezt az idôszakot, mint Corneille, Racine, Shakespeare, Cervantes, Lope de Vega. A klasszicizmus a következô "drámai" periódus, de ekkor a dráma már nem válik egyetemes jelenséggé, inkább a német irodalomra korlátozódik (Goethe, Schiller, Lessing, Büchner). Aztán megint hiátus következik, egészen a századfordulóig, amikor újra fellángol egy rövid idôre (Csehov, Ibsen, Caragiale). Utolsó feléledésekor, a második világháború után a mûfaji kötelékeket fellazító törekvések (tragikomédia, abszurd) már a dráma alkonyát jelzik. A kor legjelesebb drámaírói : Ionesco, Dürenmatt, O’Neil, Örkény, Becket.Azóta nem beszélhetünk hasonló drámacentrikus korról. Hisz már Beckették következtetése az volt: az emberek közt annyira nincs érintkezés, hogy még a konfliktus létrejötte is kizárt. Ez pedig a dráma halálát jelenti, hisz ennek a mûfajnak az alapja szükségszerûen valami konfliktus ( még a monodráma esetében is, amikor a konfliktus a személyiségen belül van). Miért van az, hogy a történelemnek csak bizonyos (rövid) korszakaiban lehetett maradandó drámát írni? Azért, mert jó dráma csak társadalmilag skizofrén idôszakban születik, akkor, amikor még érvényes egy régi társadalmi mozgatórugó, értékrend, de már kibontakozóban van egy új. A görögök esetében a törzsszövetség alapú társadalmi rendbôl a városállam alapú rendbe való áttérés skizofrén idôszaka a drámairodalom termôtalaja. A reneszánsz és a barokk közti átmeneti idôszakban a racionális, világi szemléletû emberközpontúság és az Istenhez való visszajutás misztikuma közti ellentmondásból születtek jó drámák. A századfordulón a pozitivista, az ipar jövôjében bízó és az ezzel ellentétben munkáló szkeptikus, az ember elidegenedését és áruvá válását hangoztató álláspont feszültségébôl termelôdtek ki maradandó drámák.A második világháború utáni posztmodern drámairodalom elsôsorban abból a belsô konfliktusból indul ki, hogy már nem lehetséges drámát írni, és abszurd módon az ekkor megszületett drámák épp ezt akarták bebizonyítani. Tehát olyan drámák születtek, melyek azt hangoztatták: ez nem is dráma, mert nem létezik drámai szituáció (pl. Becket: Godotra várva).S hogy ma hol tartunk? Ezt csak utólag lehet igazán kiokoskodni. Az mindenesetre tény, hogy a mi korunk sem kedvez a drámairodalomnak, kitûnik ez abból is, hogy alig születnek mûvek, azok is inkább tragikomédiák, abszurdok vagy történelmi drámák, de azok esetében a konfliktust a múltból kölcsönzik.
Zsidó Ferenc
A rádióban is sugárzott reklám, amely bár nem szó szerint, de fergeteges vígjátékot sugallt, fokozta elvárásainkat, melyet a rendezô és a két meghívott színésznô neve hallatán a maximumra tettünk.Maga a darab valójában pusztán szórakoztat. Coward nem hatol mélyre a társadalomkritikában, csak finoman gúnyolódik. Nem áll szándékomban a darabba való semmiféle belemagyarázás, csupán aktualitását emelném ki: Noel korának Angliájában csakúgy dívott a szellemidézés és a horoszkóp, mint ma nálunk. Csoda-lesô nép vagyunk. És ha a csodák közénk kerülnek, jön a "szabadíts meg minket a gonosztól".Ami nem is megy olyan könynyen, amint a darabból is kiderült. De mi is történik tulajdonképpen? Megidézôdik egy szellem egy médium segítségével a kíváncsi író nem kis megdöbbenésére. Ezt a kísértetet csak ô látja, hallja, amibôl érdekes fordulatok, komikus helyzetek adódnak. Környezete enyhén idegbajosnak találja, és pihenés, rengeteg pihenés... volna jó, de ez a kísértet az elsô feleség, és még mindig bolondos. Egy "kísértetiesen" elszámított ballépés következtében a második feleség is "átszellemül", és a férj menekülne... A médium is küldené már ôket odaátra, de nem megy... és aztán kiderül, nem is a férj, nem is ô, hanem egy váratlan harmadik, a szobalány kulcsa a "túlvilági kapujuk"-nak. Vitályos Ildikó játékával kezdeném, hisz ô volt a színpad lelke."Hóna alá csapta a társulatot" a már minden vízen-járt profik fölényével. De ez a fölény nem különbséget teremtett, hanem színvonalat produkált. A Gábor László és Csíky Csengele páros nem elôször bizonyítja színpadra termettségét. Petô Nóra alaposan kimunkált figurát hozott elénk a hangoskodó és nevettetôen buta Violet személyében.Ami Dunkler Róbertet és Boér Orsolyát illeti, az utóbbi játéka jobban kidolgozott volt. És aki a "Megtorlás"-ban Ion tudott lenni, attól több várható el egy epizód-szerepben is!Szándékosan hagytam utoljára Rekita Rozáliát. Úgy tartják, filmen, színpadon egyaránt a legnehezebb olyan figurát alakítani, amely csak az arc játékára van utalva. Mert nem egy embertípusról van szó, akit ha nem tud eléggé megformálni a mûvész, még mindig ott az utca, ahonnan kilesheti emberét, figuráját, hanem egy kísértetrôl. Rekita Rozália kísértete pedig nem volt "emberi". Hogy csinálta? — Ô tudja. De írhat bármit is a laikus vagy kritikus, a taps önmagáért beszélt.És végül is nem egy kritika buktat meg, vagy emel fel egy színészt, darabot, hanem a Nézô.A Nézô pedig tapsolt. Tenyér- pirulásig.A díszlet — Damokos Csaba m.v. munkája — egész színpadot kitöltô kellemes környezetet teremtett.
Sebestyén Irén
Ráduly János gazdag életmûvel rendelkezik, ez az életmû jónéhány, a szakmában eltöltött évet feltételez, ami pedig maga után von sok szakmabélivel való- nemcsak szakmai ismeretséget, kapcsolatot. S hogy ez a kapcsolat nemcsak szakmai szinten gyümölcsözô, azt példázza ez a kiadvány, amelybe Ráduly János az élete során megélt, irodalmi emberekkel "produkált" anekdotákat vette be. A könyv tanúsága szerint irodalmárainktól — hál’ Istennek — nem áll távol a hétköznapokban az improvizatív humor, a mókázó jókedv. A közölt anekdoták annál inkább érdekesek, mivel kiindulópontjuk többnyire valami "irodalmi" téma, amely váratlanul anekdotikus fordulatot vesz. Néhány ember, akikkel Ráduly János az élete során anekdotába "keveredett": Bajor Andor, Beke Sándor, Bölöni Domokos, Gy. Szabó Béla, Horváth István, Huszár Sándor, Kardalus János, Kányádi Sándor, Kemény János, Kusztos Endre, Magyari Lajos, Molnos Lajos, Tamás Mária, Zágoni Attila.Közvetlenség, baráti évôdés, intellektuális humor, ezek lehetnének az anekdoták jellemzôi. Családias hangulatuk miatt könynyen ráhangolódhatunk mi is. Mivel spontán módon keletkeztek és alakultak, nyoma sincs bennük annak a fajta erôltetettségnek, amellyel hivatásos humoristáink anekdotái esetében gyakran találkozhatunk. Hisz ezekben az anekdotákban nem is a humor a leglényegesebb, hanem az, hogy jelzik a családias humor lehetôségét abban a világban. Mert az anekdotákból jól kitûnik, hogy az irodalom emberei a hétköznapokban nem elitisták, nem nyárspolgárok, és nem fakírok. Tehát a könyv legnagyobb erénye az, hogy emberközelbe hozza a benne szereplô alakokat, nem utolsó sorban Ráduly Jánost.S hogy az írók másként, "elvontabban" derülnének, mint más halandók? Nem feltétlenül. De ha mégis, akkor is jó olvasni, és észrevenni, hogy a kiindulópont úgyis a mindannyiunkban meglévô természetes emberi szellemesség.A könyv az Erdélyi Gondolat kiadónál jelent meg, 1999-ben.
Téged vártak, én jöttem, téged neveltek, én nôttem, téged szerettek, én szerettem, téged tanítottak és irányítottak, én tanultam és irányt kerestem, téged elindítottak, én elindultam, rád várnak a célnál, engem egyedül a cél vár..., téged búcsúztatnak és temetnek, én búcsúzom, és temetem azokat, kiket szerettem.
Kerestünk..., s mert nem találtunk, kereskedtünk.Élelmiszerrel, ruhával, törökkel, bôrökkel, kacattal, szóval, tettel...Isten a megmondhatója, mi hajt.Nincs idôm... úton- útfélen hallani, pedig magyarul így hangzik: nincs kedvem. Rád, a nyavalyáidra, az örömödre. Magammal, karriernek nevezett törékeny üvegpalotám építésével vagyok elfoglalva.Emberünk eloldalog. Még utána szólunk biztatóan: no, majd máskor... De ô tudja, hogy nincs máskor, és mi is tudjuk. El fogjuk kerülni, szórakozottságra hivatkozva nem vesszük észre, vagy gyorsan befordulunk a sarkon. Mert sietünk. Ugye, a kor rohan, és mi nem maradhatunk le errôl a "kór"-ról. Barátaink lassan elmaradoznak, nekik sincs idejük. A magánytól azonban félünk. Szerencsére vannak bárok, kocsmák, mozik, tévék, magányosok klubja, névtelen alkoholisták klubja...A mobilon számok, idôpontok, összegek, tévedésbôl egy-egy hogy vagy?Sírni? Esetleg befelé, a Szaharába. Az önsajnálat nem volt soha termékeny talaj..., és már minek is keresni, ha kereskedhetünk?Benn a Szaharában mit árulunk?Délibábot.
Sebestyén Irén
Valahol nagyon mélyen, pontosabban valahonnan nagyon mélyrôl, parányi felhangokkal, nincs benne semmi kontraszt, verbálisan monotonnak is nevezhetô...Miközben ülök egy csiga elôtt. Kikívánkozik belôlem. A csiga is kihozhatta, de az is lehet, hogy egyszerûen csak kortünet. Pedig ülni nem jó, nem elég ravasz pozíció. Ha legalább az út közepén lennék..., de én nem, mert nem néztem elég rajzfilmet. Igyekszem pótolni hiányosságaimat, de mindig közbejön valami. Például ez a csiga. Morgok. Nem mély állati elszántsággal, hanem ugyanolyan emberivel. Szerintem. S ráadásul céltalanul. Nevetséges helyzet, fôleg a csigára nézve. Meg is próbál meglógni elôlem, nem szimpatizál. Ô biztos nem így, nem egymagában szokta csinálni az ilyesmit, hanem van ideje elmenni társakat keríteni. Nekem viszont nincs. Pedig egyedül szaporátlan.Morgok. Legalább tíz ember helyett. Így hát képviselô vagyok. Megviselt, olyannyira, hogy a képet is elhagytam régen. De kitartó vagyok, mert úgy hallottam, az dicséretes.Morgok. Már le se tudok szokni róla, úgy belém rögzôdött.Pedig unom már.
Zsidó Ferenc
Holtbiztos, egyedül üdvözítô megoldás
pedig nincs. Rövid levegôvétel
az alámerülések közt, véreres szemek
dörzsölgetése - kövekhez csiszolva
élezed és koptatod a kést,
cseréled az örökirón betéteket-
Már tudod, csak a türelem, a konok
kitartás segít. Mezítelen gyöngyhalász:
tankhajók szennyezte, kéknek
csak elvétve látható vízben tempózol.
Mocskos hullámokat lapátolnak karjaid.
Ami találsz, többnyire nem egyéb:
rozsdás vaskarika, korhadt fatönk,
Gyöngyöt csak néha izzad a megsebzett
anyag. Iszapba süllyedt kagylók
héját feszegeted, kocsonyás testek
száradnak a napon - mint porban tekergô,
vagy hurokkal fojtott kígyót -, legyek
lepik kibicsaklott soraidat.
Semmiségekrôl fecsegsz; semmiségekrôl
fecserészek. Egymásra-maradva,
megtûrt idegenként az asztalsarkon,
— mint porlepte polcon
az elvadult futónövények —
Kibogozhatatlan idegszálakkal
kapaszkodunk.
Savanyú nyállal áztatott ostyaszelet:
kimondhatatlanul marad, amirôl nem lehet,
amirôl nem érdemes beszélni.
A maradék: kötelezô feladványaink
lélekemelô, lélekgyalázó
egyszerûsége.
Fertôtlenített ruhanemûk
a húrként feszülô huzalokon.
Langyos vízben ázó edények
edénykék.
Elmosódnak a körvonalak,
semmivé foszlik a kép —
kietlen hólepte lapályt figyelsz:
némán, visszafojtott lélegzettel
nézed a famentes papírlapot;
ujaddal nyálazva
— mint bozótban kuporgó —
újra és újra beméred a szélirányt.
Elmaradnak a váratlan forulatok
Nem találod a nyitját,
nem leled
kulcsfontosságú szavaidat:
csak elvétve lépheted át
az idealizált és szálkás
versküszöböt.
Fûtött szobákról képzelegsz.
Megégett gyufaszálakból
építgeted a légvárakat;
száraz faágakat tördelsz,
akárha kirakatüveg mögött...
Megrögzött naplopóként emlegetnek.
Kétes híredet keltik lépten-nyomon;
A viseltes ólommellényt
még korainak érzed
szögre akasztani.
Véleményük jobb,
mint amit sejtetni enged
az opusaimtól dagadozó...
válaszlevél.
Technikámat dicsérik.
Tetszik nekik,
ahogyan építkezem;
a lendületben, személyes hangban
nem találnak kivetnivalót.
Röpke hónapokig,
kurta évekig váratnak csupán;
mellôznek mindennemû statáriumot.
A mozdulatot kifogásolják néhol;
erényeimbôl kovácsolnak hibát —
Várják újbóli jelentkezésemet,
biztatnak: elôbb-utóbb megtörik
talán a jég. (Ma november 7-e van...)
Pusztai Zoltán jelenkori
magyarországi
költô versei
1947-ben születtem Korondon. Elemi és középiskolai tanulmányaimat szülôfalumban végeztem. Zsenge diákkoromtól kezdve írok, és keresztrejtvényeket készítek. Jelenleg is folyamatosan közlök a Romániai Magyar Szóban, Brassói Lapokban, Helikonban, UdvarhelySzékben.Kötetbe eddig csak gyermekverseim álltak össze, a napokban jelenik meg az Erdélyi Gondolat Kiadónál "Ôzgidák" címmel. Az "Elcsapott tücsök-prímás" címû kötetem is nyomdában van, úgyszintén "Korondi sokadalom" címû falumonográfiám. Versem a Hargitában, Brassói Lapokban, Igaz Szóban, Megyei Tükörben, Romániai Magyar Szóban, Népújságban jelentek meg. 1978 óta Székelyudvarhelyen lakom. Jelenleg a Matplast RT-nél dolgozom.
Öreg házak hóba bújva
mormolják a végsô fohászt,
udvarokat szél befújta,
hogyan tovább, hogyan tovább?
Zakatol a csönd malma
jár a köve napnyugtáig
fölszáll a köd, s a házak helyén
a sóhaj is füstté válik.
Hogyan tovább, hogyan tovább,
Lesz-e út még háztól-házig,
Vajon ez már az út vége
A sóhaj is füstté válik?
Az elárasztott falu
A falu ma csak árnyék,
kopja dôl a kopjafához
gyásznál mást már mit is látnék,
—reménykanóc nem pislákol —
Csendes minden, kripta-csendes
útja is a ciherbe vész,
csak az idô-tiszteletes
reméli az örök kepét.
Nemes Székely Udvarhely és Ezen Nemes Szék Anya Városának Eredetérôl, Gyûlésérôl, Fekvésérôl, Határáról, Nevezetérôl, Privilegiumáról, Nyomorúságáról s több rend szerént ki tett sok Esettyeirôil való Könyvetske, mely munkáltatott s több más hiteles írásokból öszve szedettetend.
Sz. Udvarhelyi Szeles Jánostól.
Cui Dei gratia adsint regna colorum (így!)
Udvarhely városának helyérôl és határáról
Udvarhely városa vagyon helyheztetve Udvarhelyszéknek a nap keleti részében, a havas alatt, nyári napnyugat felôl a Küküllô mellett, közepette egy kicsiny folyású patak. Az régi magyar királyok idejében, úgy Izabella királynénak haláláig is igen szoros határral volt bekerítve, mivel határainak külsô szélyei ütköztek az bethlenfalvi, szent imrei, dánfalvi, gyáros- és czibrefalvi, hogygyai, szombatfalvi határokba, hanem azután, úgy mint 1557-ik esztendôben Báthori Kristóf fejedelem Sz.-Imrét (mely az udvarhelyi várhoz tartozott) mindenféle mezeikkel, vizeikkel, erdeikkel etc. az városhoz applicálván, annyival künnebb terjedett határának széllye; ezeket pedig úgy hozták bé, hogy az ott való possessorokot a városba bejönni és itten bírni nem akarták; mivel Gyárosfalváról Jankó Balázst és Gábort Sz.-Demeteren, Nagy Ferenczet felesége Mihályfi Eufrosina után Bibarczfalván való fiskális jószágokkal fizette ki ifiú János király, Sz.-Imrérôl pedig Berze Mátét lófô nemes embert másutt fizette ki a fejedelem, de hol? nincsen kitéve az applicationalisban; hanem 1581-ik esztendôben költ egy rélátoriából kijô, hogy Sz.-Királyon nyert a város hasonló jószágot Berze Máténak a fejedelemtôl, fizetvén még hatvan forintot nékie. (Ebbôl kitetszik a szent-királyi Berze nemzetségnek eredete).Gyárosfalva volt a kápolnán felyûl a nagy völgyben, Czibrefalva a kápolnávaI átellenben a Küküllôn túl, de hogy az városhoz ragasztatott volna, arról semmi bizonyos nincsen; sôt hogy nem ragasztatott, inkább lehet erôsíteni; mivel ha az városhoz ragasztatott volna, a lakosok az városba jôvén, magokkal a magok örökségeiknek jussát és birodalmát behozták volna és így most is a czíbrefalví határon Ievô szántó s kaszáló földeknek birodalmok a városiaknál volna, mint a gyárosfalvi és·szent- imrei határokon lévôknek vagyon; hanem inkább azt lehet gondolni, hogy lassan lassan elfogyván, vagy magok a lakosok Bikafalvára, Boldogaszszonyfalvára, s más szomszéd falukba, s ide a városba is némelyek költözvén, az személyes birodalmokot magokkal oda vitték, az határ iurisdictioja pedig a városhoz apllicáltatott, a mint hogy szüntelen való békességes birodalmában is vagyon az városnak. Dánfalva volt a Morum pataka mellett, Szent- Imrével által ellenben, a hol az híd vagyon, de Szent Imrének vagy része, vagy magában is igen kicsin lévén, jó akaratjából is a városhoz szoríthatta magát és így ezen faluknak határival az város határa terjedvén, most annak széllyei ütköznek az bethlenfalvi, tihadari, remetei, patakfalvi, árvátfalvi, boldogasszonfalvi, bikafalvi, hogygyai, szombatfalvi határokba.Tihadar is régentén falu volt; de igen kicsin; nem is ragasztatott valami faluhoz, hanem elfogyván, utolsó vérségre biratik patakfalvi, árváthfalvi, telekfalvi személyes famíliáktól. Sz.-Imre azon az helyen volt, melyet most Pusztának hívnak, a várbeli kapitánynak kedves mulatozó helye, mivel halastó is volt mellette készíttetve; most is sok helyeken, kivált a szántás alatt kôfalak fordulnak elô. A régi öregektôl hallottam, hogy gyermekkorokban a Sz.-imrei utczaiak itten kolcsos kerteket tartottak, és bôvebben azokban veteményeztek, mindenféle gyümölcsfákkal teli vol