Ügyelj felebarátodra, annak érdekeit ne sértsd, ha csak önmagadért teszel valamit. A keresztényi szeretet és törôdés kísérjen minden döntésed során, és úgy érvényesítsd akaratod, hogy másoknak ne okozz sérelmeket amiatt, hogy te érvényesülni akarsz... Elismerem, modern ima is lehetne az elôbbi néhány szó, és sajnálom, hogy éppen egy keresztény intézmény (a Kuvar negyedi református óvoda) születése kapcsán vagyok kénytelen hasonló szavakat egymás mögé róni, de kénytelen vagyok.Elsôsorban amiatt, mert az óvoda-alapítás ügyébe belekeverték a keresztény értékeket is, azokat, melyek nélkül nem mûködhetne egyházi intézmény, ahol ezek az értékek kellene uralják majd a gyereknevelést, a pedagógus munkáját. De, kérdem én, milyen értékközvetítô lehet az, aki keresztényinek álcázva buldózerként próbálja (jelen esetben sikerrel) érvényesíteni akaratát? Akinek nem számít, és még súlyosabb, figyelemre sem méltatja azoknak a véleményét, akiket negatívan érint(het) az ô akaratának kivitelezése?Honnan veszi azt az "isteni" bátorságot, hogy ô, aki élenjáró és példamutató kellene legyen keresztényi magatartásból, egyszemélyes, különutas és éppen emiatt a közösség perifériájára szorult intézményvezetôként érzéketlen a másra, az övétôl különbözô álláspontra, véleményre. És a kereszténység zászlaját lobogtatva tesz magáévá olyan politikai (önkormányzati) döntést, mely a nyájszellem, illetve a teljesen más természetû érdekek miatt született, és kizárásosan (vita nélkül) mellôz 80 aláírással hitelesített lakossági álláspontot, illetve tucatnyi óvoda igazgatójának véleményét. Ki ô, aki mindenároniságával szentesíteni igyekszik a célt úgy, hogy eszközökben nem válogat? És mindezt még keresztényinek is kiáltja ki.Megmondom, ki ô. A bibliai kufár, akihez ma a politikus- vállalkozók hasonlítanak csupán. Sôt, még náluk is rosszabb, hiszen azok legalább nem álcázzák keresztényinek módszereiket. Ô az, aki örökérvényû értékeket alacsonyít le pórias eszközökké.
SZÔKE László
Ôsszel több százmilliót költött a Polgármesteri Hivatal az utak kátyúzására. A kivitelezô vállalat garanciát is vállalt az aszfalt-foltok tartósságára, azonban a meglehetôsen kemény tél és az elvezetô sáncok hiánya miatt szinte járhatatlanná romlott az útburkolat. Írásunkban azt vesszük számba, hogy milyen munkálatokat végeztek, és hol, milyen garanciákkal.
A foltozási, kövezési és betonozási munkálatokat Székelyudvarhely municípium utcáin az 1999-es évben az Útügy, a Conas Rt., a Kuvar Rt., és a Macops Const Kft. végezte.v
A kivitelezôkkel kötött szerzôdések tartalmazzák a lefolyók és gázszellôzôk építését és a sérült járdaszegélyek javítását.Az elôzô években Székelyudvarhely municípium utcáin a betonburkolatot öntött aszfalttal, valamint hideg és meleg aszfaltkezeléssel javították, a leromlott betonréteg helyett egész rétegeket öntettek.A Kuvar Rt. a következô munkálatokat végezte:
— kövezett utcák javítása: Ady Endre utcában 82 m2, a Jövô utcában 100 km2, a Kriza János utcában 100 m2, a Szentimre utcában 40 m2. Munkálatokat 83,78 millió lej értékben végeztek.Járdák karbantartása és javítása:
— A Bethlen negyedi parkban levô unitárius templom elôtt betonjárdát öntöttek a járókelôk közlekedésének megkönnyítésére.A Hargita téren és a Malom utcában a zöldövezeten betonlapokat helyeztek el. Itt munkálatokat 14,35 millió lej értékben végeztek.Az Útügy március, április, május és június hónapokban a balesetveszélyes gödröket foltoztak be. Munkálatokat ez a cég 470.078.426 lej értékben végzett, és 408 tonna anyagot dolgoztak fel.A Macops Const. Kft. a Gyôzelem utca szélesítését készítette el a 6646/1999 szerzôdésnek megfelelôen. Ezek a munkálatok 289.219.841 lejbe kerültek.A Conas Rt. foltozási és aszfaltburkolási munkálatokat végzett a 3774/1999-es szerzôdés értelmében, összesen 1.469 milliárd lej értékben.Foltozások történtek az Orbán Balázs utcában 153 m2-en, a Horea utcában 90 m2-en, a Villanytelep utcában 100 m2, a Kadicsfalvi úton 64 m2, a Vásártéren 1674 m2, a Nicolae Bâlcescu utcában 431 m2, az Ady Endre utcában 224 m2, a Testvériség utcában 90 m2, a Vasile Alecsandri utcában 296 m2, a Függetlenség sugárúton 1108 m2, a Tavasz sétányon 225 m2, a Kisköveden 436 m2, a Sasok utcában 692 m2-en; összesen 6133 m2-en.
Péter Attila
A Haáz Rezsô Múzeumban február 7-tôl tizenhárom személybôl álló restaurátor- csoport dolgozik.
A budapesti székhelyû Magyar Képzômûvészeti Egyetem restaurátor szakos hallgatói és oktatói két hetet töltenek városunkban, ezalatt a Székelyföld virágai címû állandó kiállításra készítik elô a festett bútorokat. Az elôrejelzések szerint a kiállítás megnyitójára tavasszal kerül sor. A csoport vezetôi, Kovács Petronella, valamint Mihály Ferenc elmondták, már harmadik alkalommal vannak Székelyudvarhelyen, az elmúlt években (‘97-ben és ‘98-ban) már végeztek ilyen jellegû munkálatokat városunkban. Romániában ritkaságnak számít ez a mesterség, városunkban sincs elegendô restaurátor, hogy viszonylag rövid idôn belül elôkészítsék a bútorokat a kiállításra. Restaurálás alatt a megrongálódott mûalkotásnak, illetve berendezésnek eredeti alakjába való helyreállítását értjük. A felújítást minden esetben különféle vegyszerekkel és eszközökkel végzik a fa-, bútor- , és szilikát-restaurátor szakemberek. Az ily módon elôkészített bútorok a körülményektôl függôen évekig jó állapotban maradhatnak, ám amennyiben nem megfelelô a raktározás vagy a levegô páratartalma, rövidebb idôn belül újra rongálódnak.Magyarországi restaurátor-csoportok végeztek munkálatokat Erdély más városaiban is, Csíkszeredában a Székely Múzeumban, valamint Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön. A kapcsolatok a hazai és a határon túli múzeumok vezetôi, illetve restaurátorai között általában a testvérvárosi együttmûködések keretében jönnek létre.
Szász Emese
A ma 50 év körüli székelyudvarhelyiek elôtt nem ismeretlen Apuci neve. Mindenki tudja, hogy Szalai Endre borbélymesterrôl van szó.
Ô azon régi kisiparosok közé tartozott, akinek a mesterség nemcsak pénzkereseti lehetôség volt, hanem elsôsorban a vendégei pontos, lelkiismeretes kiszolgálását jelentette.Ezért az ô Vár-, majd Petôfi utcai borbélymûhelye nemcsak a hajukat rendbetartó férfiak találkozóhelye volt, de az alig néhány négyzetméteres szoba otthont adott a csupán tereferére, friss hírekre áhítozók számára is.Iparosok, értelmiségiek szívesen keresték fel Apuci mûhelyét, mert ott lehetett szórakozni — a borbélymester állandóan friss viccekkel szolgált — , elbeszélgetni a kisváros ügyes-bajos dolgairól, na meg a friss sajtó nála jelent meg legkorábban. Az ötvenes-hatvanas években csak nála vehették kezükbe az olvasók a Lúdas Matyi legfrissebb számait.Tomcsa Sándor egyik legkedvesebb helye volt, Apuci- barátjánál mindig jól érezte magát, a Ferenczy-féle Korona vendéglô után a kis borbélymûhely volt a második otthona.10 éve halott a mindig vidám, mindenkihez kedves Szalai Endre.Halálának évfordulója alkalmából kegyelettel emlékezünk Székelyudvarhely egyik tekintélyes kisiparosára. Az ô szelleme, mûhelyének hangulata, a "kuncsaftért mindent"-elv részben átmentôdött volt tanítványa, Bordás József Kossuth utcai borbélymûhelyébe. A mûhely bejárata fölött csüngô réztábla is Apucira emlékeztet, mert Petôfi utcai utolsó mûhelybôl mentette meg az egykori tanítványa a mai kor számára.
Derzsy András
A Mûvelôdési Ház koncerttermében február 12-én, szombaton nyitották meg Sinka Erzsébet egyéni képzômûvészeti tárlatát.
A közismert székelyudvarhelyi tanítónô, a hajdani népszínház elismert egyénisége, miután évekkel ezelôtt visszavonult a közszerepléstôl, egyik napról a másikra bejelentette, hogy megrendezi saját képzômûvészeti tárlatát. Még a kollégái , ismerôsei sem sejtették, hogy hónapok óta az alkotás lázában él. A kiállított munkákat Máté András méltatta, a képek érett, kiforrott, letisztult, tudatos képzômûvészeti alkotások. Egy év alatt készültek el az alkotások, Sinka Erzsébet életének legnehezebb idôszakában, legnehezebb óráiban, melyekben az évek óta elfojtott mûvészi hajlam tört a felszínre. A tárlat létrehozásában fontos szerepe volt Kusztura Sándor festômûvésznek, aki sok más újonnan felfedezett tehetséghez hasonlóan, Sinka Erzsébetet is elindította az alkotómunka útján.A kiállítást február 25-ig tekinthetik meg az érdeklôdôk.
SZ. E.
Elkészült a Polgármesteri Hivatal programtervezete a Magyar államiság és a kereszténység felvételének millenniumi ünnepségsorozatára Székelyudvarhelyen.
A tervek szerint a Március 15-i megemlékezés, a Szejke- Fesztivál és az Augusztus 20-i ünnepség lesz a három legfontosabb rendezvénye a székelyudvarhelyi ünnepségsorozatnak. Ezek mellett városunk intézményei egész évben nagy teret szentelnek a magyar államalapítás és a kereszténység felvételének ezer éves évfordulójának megünneplésére.A március 15-i megemlékezéskor kerül sor a Vas- sszékely szobor leleplezésére, amelyet a mindenkori székely hôsök emlékére állít fel a város a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, az Illyés Közalapítványnak, a székelyudvarhelyi Önkormányzatnak és a lakosságnak a támogatásával. A megemlékezést a tervek szerint a Tragédia címû produkció zárja az Udvarhely Néptáncmûhely elôadásában.A június 25-én tartandó Szejke-Fesztiválra várjuk a millenniumi zászló megérkezését Székelyudvarhelyre. Ennek a rendezvénynek a része az is, hogy elkezdik a Székelytámadt vár helyreállítási és hasznosítási programjának a megvalósítását, amelyet a Polgármesteri Hivatal felkérésére a budapesti Mûszaki Egyetem Építésztörténeti és Mûemléki Tanszékének tanárai és diákjai készítettek. A Tomcsa Sándor Színház bemutatja Kós Károly I. István, az országépítô címû darabját, és tervezik még egy Vártörténeti Kiállítás megnyitását is.Az Augusztus 20-i ünnepségen fogják felállítani és felavatni a Millenniumi Emlékoszlopot városunk fôterén.
péter
Lukács Béla 1943. november 15-én született Zetelakán. Hároméves korában gyermekparalízis áldozata lett, és azóta sem tud segédeszközök nélkül járni. Fiatal korában még csak botok kellettek, de mára már nélkülözhetetlen közlekedési eszköze a tolókocsi.
Zetelakán elvégezte az általános hét osztályt, majd a középiskola után leérettségizett. 18 évet dolgozott mint könyvelô. Kilenc éven át ingázott Székelyudvarhelyre, az itteni fakitermelô vállalat (IFET) munkásaként. Egészségi állapota azonban romlani kezdett, és egy meghirdetett versenyvizsga alapján a zetelaki Fogyasztási Szövetkezet könyvelôje lett. Ekkor már tolókocsiba kényszerült. Innen nyugdíjazták mint betegnyugdíjast. Jelenleg az udvarhelyi kórház fül-orr-gége részlegén fekszik, mivel idôközben gégecsô problémái is adódtak. Itt kerestem fel az 57 éves férfit, akinek minden álma egy akkumulátoros tolókocsi.
— A nyugdíjon kívül kap-e valahonnan támogatást?
— Leszámítva azt, hogy a ‘89-es változások után a Mozgássérültek Szervezetétôl kaptam egy tíz kg-os élelmiszercsomagot és egy ruhacsomagot, semmilyen más támogatásban nem részesültem.
— Van-e családja, hozzátartozója?
— Családom nincs, de van egy nôvérem, aki hazaköltözött Petrozsényból Zetelakára, és ô segít. Tôle sem várhatok azonban sokat, mert ô is 62 éves, és cukorbeteg.
— Betegnyugdíjasként 570 ezer lejt kapok. Ebbôl viszont alig tengetem az életem, mert sokszor be kell jöjjek a kórházba a gégecsô-szûkülésem miatt. Ilyenkor csak orvosi segítséggel tudok táplálkozni.
— Mikor kapta a gégebetegséget? Próbálta-e máshol kezeltetni?
— Ez a betegség 1986-ban kezdôdött. Éreztem, hogy azon a nyáron többször elönt hirtelen a veríték, és egyik reggel nem tudtam reggelizni. Vásárhelyi professzorok a csernobili atom-robbanásnak tulajdonították az egészet, mivel nagyon érzékeny vagyok. A vizsgálatok és a mûtét elvégzéséhez szükséges iratokat elküldtem Magyarországra, de az ottani professzorokig nem jutottam el, mert a kapcsolat megszakadt.
— Próbálkozott-e tolókocsi beszerzésével?
— Zetelakáról egy fiú elment Magyarországra, és ott a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozott. Ô ígérte meg, de amikor az itteni kórháztól kikértem és elküldtem a szükséges iratokat, akkor csak az ígérettel maradtam. A mostani tolókocsimat egy ismerôsöm hozta Bécsbôl, de ez mechanikus, és ahogy öregszem, egyre nehezebb hajtani.
— Van-e kilátás a közeljövôben új tolókocsira?
— László Jánostól kaptam ígéretet. Egy akkumulátoros tolókocsit szeretnék, hogy nyáron, szép idôben én is tudjak társaságba járni, egy kicsit beszélgetni, szórakozni. 57 éves vagyok, szeretnék még egy kicsit örülni az életnek.Ezek után a Caritas udvarhelyi kirendeltségének vezetôjét, Derzsy Andrást kérdeztem arról, hogyan járnak el hasonló problémákkal küszködô betegek esetében?
— Milyen iratok szükségesek az elektromos tolókocsi igényléséhez?
— A beteg kérést kell beadjon irodánkhoz a szükséges orvosi igazolásokkal együtt. A kérés-benyújtástól egy-két hónapon belül elképzelhetô, hogy megkapja a tolókocsit.
— Kell-e a beteg fizessen önöknek?
— Ha a beteg önszántából fizet, akkor elfogadjuk a pénzt, amit ugyancsak mások megsegítésére fordítunk. Másképp a tolókocsit ingyen kapja a beteg viszont nem adhatja el, és ha már nincs rá szükség, vissza kell szolgáltatni szervezetünknek. Már szereztünk egy ilyen tolókocsit ugyancsak Zetelakára az Orbán Alapítványon keresztül.
vélemény - vélemény - vélemény - vélemény-vélemény - vélemény - vélemény - vélemény
Nézem a tévét. Igaz, csak félszemmel, mert a holnapi ebédet nem lehet csak úgy otthagyni a kályhán, de azért a híradót a helyi adón igyekszem követni. Nem mindig érdekes, de lényeges kérdésekrôl is beszélnek, és ezek engem is érdekelnek. Jó kiállású, elegáns férfi Antal István képviselô úr, tetszik az elegáns fehér szakálla, és tényleg komoly kérdésekrôl beszél: ciánszennyezôdés a Tiszán, halpusztulás, és hogy a saját házunk táján is sepregessünk - az udvarhelyi szeméttelep ügye. Igazán nem tudom, hogy mi is lenne az ideális megoldás, hiszen a szemetet mi magunk korlátlan mennyiségben "termeljük", de se a Rókavárosban, se a Kerekerdôn, se Bethlenfalván, se a Cekend-tetôn nem vállaljuk a tárolását. Hiába küldöm le a lányomtól szétválogatva a papírt, mûanyagot, üveget, ha egyszerûen nincs hová tenni. Igaza van az elegáns, fehér szakállú Antal képviselô úrnak: meg kell oldani a szeméttelep ügyét, és mi is felelôsebben kell kezeljük ezt a kérdést.Annyi minden van: fûtéspótlék, szeméttelep, utak - mindegyikre megoldást kellene találnunk, hiszen a mienk, közös probléma. Nem is volna semmi baj, Antal képviselô úrnak sokszor igaza is van, csak az elegáns öltönyét és a jókiállású fehér szakállát elnézve - az ördög vigyen el - nekem mégis az jut eszembe, hogy abból a hatvanvalahányezer lejes gyerekpénzbôl a lányaimnak napi fél liter tejet sem tudok venni. Ezt a sokat szidott és tisztelt román kormány, amelynek az RMDSZ is tagja, a román Parlament, amelyben az elegáns Antal úr is felteszi a kezét, szavazta meg. A villanyáram árát módosítják az infláció mértékében, a tejét is, de a lányom csipor tejére az Antal úr által kegyesen megszavazott pénzt nem. Szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Ennek a mintájára mondom én a kályha mellôl: szemét-szégyen, cián-cinizmus. Mert az anyósom hétszázhúszezer lejes nyugdíjából, ha kifizeti a közös költséget, a telefondíjat és a kábeltévé-elôfizetést, akkor - tessék utánaszámolni - marad jobb esetben havi négyszázezer leje, hogy megéljen. Az alliteráció utolsó szavánál maradva, nagyon mély cinizmus kell ahhoz, hogy erényként tüntessünk fel egy modern szeméttelepet (amire tényleg szüksége van a városnak) akkor, amikor a nagyon tisztelt, elegáns fehér szakállú Antal képviselô úr az etióp gyerekek adagjánál is kevesebbet szavazott meg a lányaim tejére, és az anyósom nyugdíját négy éve úgy tekintik, mintha dollárban kapná, ami nem inflálódik.Jó lenne végre, ha megjavítanák az utakat, és elkészülne az a bizonyos eurostandard szeméttelep, hogy a luxuscikknek számító autómmal, amit valószínûleg anyósom fog taszítani (mert benzinre nem lesz pénzünk), ki tudjam vinni a két gyereket, hogy eurostandard módon tudják a nem egészen egy csipor tej mellé kiturkálni a kenyeret. Ettôl még az elegáns, jókiállású, fehér szakállas Antal István képviselô úrnak sok mindenben igaza van.
replika - replika - replika - replika - replika-replika - replika - replika - replika - replika
Sajnos, nem lelem nagy örömömet a címoldalon való debütálásomban, ugyanis replikát kell írjak saját cikkemre. Történt múlt hét végén, hogy az ISK Kupával díjazott teremlabdarúgó tornán Karda Zoltán és Kecseti László játékvezetôk ritka rossz napot fogtak ki. Ebben eddig nincs semmi különös, csakhogy én vettem a bátorságot, és azt meg is írtam a múlt heti lapszámban. Ez pedig nem tetszett Karda játékvezetônek, aki vasárnap perrel fenyegetett, mondván, hogy az ô engedélye nélkül játszadoztam a nevével. Rögtön fel is ajánlottam neki a replika jogát, de ô nem élt ezzel a lehetôséggel, inkább adott nekem még egy esélyt: ha írok "replikát" saját cikkemre, "nem teszi le a papírokat a bíróságon".Eleget téve Karda játékvezetô úr óhajának: Bocsánatot kérek, amiért játszadoztam a nevével az Ön engedélye nélkül!De egyáltalán, kell engedélyt kérnem arra, hogy leírjam: Karda nem adott meg egy gólt a GlobUffnak, és idô elôtt véget vetett a kisdöntônek, mivel Farkaslaka egy adott pillanatban három játékossal maradt a pályán? Sajnos, a játékvezetônek az a dolga, hogy a szabályok szerint fújja a sípját, és ezt akkor teszi igazán jól, amikor szinte észrevétlenül levezet egy mérkôzést. Tényleg, milyen lenne, ha minden gól után kiírnánk: "a játékvezetô pedig hitelesítette a találatot". De ha netán nem hitelesít egyet, akkor már arról beszél mindenki. Vasárnap este például a tunéziai Daami játékvezetô az Afrikai Nemzetek Kupájának döntôjében nem adta meg az Ikpeba által belôtt büntetôt, ugyanis mi is csak a lassítás után bizonyosodtunk meg arról, hogy a labda a gólvonalon túlról pattant ki. Szegény Daami keze letörhetett azóta, annyi engedélyt kellett jóváhagyjon, hogy szerte a világon a neve bekerüljön a hírmûsorokba és az újságok hasábjaira. Vagy talán az ô nevével is engedély nélkül játszadoznak? Tehát, Karda úr, remélem, hogy még sokáig fogja fújni a sípot, de Ön is ember, ebbôl pedig egyenesen következik, hogy fog még tévedni. Én pedig, ha érdemesnek találom, akkor is veszem majd a bátorságot ahhoz, hogy megírjam.
LUKÁCS Zsolt
Székelyudvarhelytôl északra, Székelyszenttamás után a második legrégebbi egyházközség Székelyszent-király.
"Hogy mikor és ki által alapíttatott az egyházközség? — bizonytalan, — az okmányok, az erdélyi fejedelmek zavaros korszakában, midôn a törökök és tatárok vad csordái önkényük szerint dúlták és pusztították bérces kis honunkat, e tájra is kiterjesztették romboló kezeiket s a templom és papi ház leégésével megsemmisültek.A hagyomány mindig anya-megyének állítja, amelyhez Oroszhegy mint fiók megye tartozott." (Domus Historia)Az 1875-ben Balogh Ferenc plébános által írt történelmi feljegyzésekben találunk egy 1606. január 6-áról származó latin nyelvû okiratot, amely Oroszhegyrôl, mint Szentkirály régi filiájáról írt.Szentkirály említett plébánosa az 1720-ból fönnmaradt okmányok alapján írta meg az egyházközség részletes történetét. Leírása szerint abben az évben a falunak nem volt papja, hanem egy Kiss András nevû licentiatus látta el a hívek lelki gondozását. Ekkor a hívek száma 170 lélek volt.Balogh Ferenc plébánosnak van egy érdekes feljegyzése, amivel korábban nem találkoztam. Szerinte az általa említett Kiss András világi ember, aki lelkipásztori teendôket végzett a hívek körében, és aki alá volt rendelve Demény Márton nevû udvarhelyi lakosnak, akit Vicarius Generalisnak, a püspököt megilletô kormányzói jogokkal rendelkezô személynek nevez. Az udvarhelyi Szent Miklós plébánia levéltárában található adatokból tudjuk, hogy ebben az idôben Székelyudvarhely papja s egyben a gimnázium igazgatója is Újhelyi Ádám (1720-1721), majd Bakai Gábor (1722-1725), mindketten jezsuiták voltak. Az említett Demény Márton világi ember, licentiátus lehetett, aki a püspöktôl, Mártonfi Györgytôl (1713-1727) megbízatással rendelkezett, hogy az udvarhelyi esperesi kerületben mûködô licentiatusokat felügyelje és vezesse. Ezt a tisztséget általában jól képzett és erkölcsös életû tanítók töltötték be.Az említett följegyzésben találjuk "... 1724. május 22- én P. Vitális György lesz a lelkész ki Oroszhegyet is, mint fiók megyét gondozza." A lelkészek felsorolásában találkozunk egy firtosi minorita szerzetessel is, akinek a nevét nem említi: "... egy firtosi minorita is elôfordul, de neve nincs..." (Domus Historia)
A Domus Historiából tudjuk, hogy a tatár és török dúlás alatt Szentkirály temploma a papilakkal együtt leégett. Habár nincs történelmi bizonyítékunk, feltételezhetô, hogy ez lehetett az egyházközség elsô temploma. 1796-ban annyira rossz állapotban volt, hogy egy újnak az építésére gondoltak a szentkirályi hívek. Menyhárd András plébános ideje alatt rakták le ennek alapköveit a régi templom helyére."Ezen templom éppen a falu derekában, egy kis magaslaton fekszik, a talaj elegendô száraz. Az égés veszélyétôl is nem lévén közel hozzá épületek. Tégla és kemény kövekbôl épülve és zsendellyel fedve, ezen templomnak hossza 11 és fél, szélessége 4 és fél méterek. Az alapzata fenyôdeszkával kirakva.Valamint a templom, úgy a tornya is kemény anyagból épült, ugyanegy idôben, melynek magassága 17 méter öl." (Domus Historia).A templom építését 1799-ben fejezték be, Rudnai Sándor erdélyi püspök 1817. június 7-én szentelte föl.Építési stílusa késô barokk és klasszicista. Boltozata hevederekkel osztott lapos mennyezet.A sekrestyében található egy késô gótikus és reneszánsz elemekkel díszített szentségtartó fülke.A templom régiségei között találunk egy 15. századi keresztelô- medencét, amelynek formája kehely alakú.
A templom védôszentje és a falu neve
Szentkirály az oklevelekben elôször 1566-ban szerepel, majd 1567-ben 14 kapuval jegyzik föl.Egy 1784-bôl származó püspöki látogatás alkalmával felvett jegyzôkönyv szerint: "... régi alapítású egyház. Múltja ismeretlen, mert parókiája, templomának fedele és felsô része a tatárok által rájuk vetett tûzben elégtek."1840-es Schematismus szerint is "Parochia antiqua" - régi plébánia. Ebben az évben híveinek száma 670, míg a hozzátartozó Fancsalban 157 katolikust számláltak.Az a tény, hogy Szentkirály a templom védôszentje, az oltárkép mindig elsô Szent Királyunkat, Szent Istvánt ábrázolta, s a település is tôle kapta nevét, azt bizonyítja, hogy keletkezésének idôpontja mindenképpen akkor lehetett, amikor csak egyetlen magyar király volt a szentekké avatottak között. Szent Lászlót 1192-ben avatják szentté, ezért a róluk elnevezett falvakat már nem jelölhetik minden megkülönböztetés nélkül, egyszerûen Szentkirálynak. Ez is kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy Székelyszentkirály keletkezése és elsô temploma a 12. századra tehetô.
Az egyház közéleti szerepe a falu életében
Az ifjúság nevelését az egyház mindig feladatának tartotta. Az Ige hirdetése és a szentségek kiszolgáltatása mellett isteni küldetésbôl származik a gyermekek vallási- erkölcsi nevelése is. De soha nem feledkeztek meg az iskolán kívüli oktatásról s a falusi nép életszínvonalának emelésérôl. Errôl tanúskodik Székelyszentkirály néhány kiváló papjának fáradságot nem ismerô tevékenysége.Tamás István, Székelyudvarhely szülöttje, 1900. augusztus 31-én vette át a plébánia vezetését. Két év múlva, 1902. június 22-én Gál Imre kántortanítóval közösen létrehozták Udvarhelyszék elsô gazdakörét. A falu földmûveléssel foglalkozó gazdáinak érdekeit, mûveltségük fejlesztését (különbözô elôadások szervezésével), jó tenyészállatok és vetômagvak beszerzését tûzték ki célul. Ezzel egy idôben tagjai lettek a magyarországi Gazdaszövetségnek.Szabó János esperes- plébános 1924-ben, hogy a falu lányai ne kényszerüljenek szolgálni járni, mert ez tiszta erkölcsükre nagyon rossz hatással volt, a kolozsvári Árkosy Lajosné meghívásával csipkeverés tanfolyamot szervezett. Két hétig tartott a tanfolyam, de ezalatt több mint 28 szentkirályi leány sajátította el a ma már híressé vált szentkirályi vert csipke készítését.A ‘89-es változás után az iskola felvette Szent István király nevét.
Derzsy András
A romániai lakhellyel nem rendelkezô román természetes személyek és idegen természetes személyek jövedelmeinek adózása
Az 1999-es évi 73-as számú kormányrendelet valamint az 1066-os számú kormányhatározat értelmében adófizetôk azok a romániai lakhellyel nem rendelkezô román természetes személyek, akik az ország területén az adott naptári év 12 hónapos idôszakából 183 napot meghaladó idôszakban Romániában szereztek jövedelmet valamilyen állandó munkahelyen.
A jelen rendeletek értelmében adófizetôk a fentebb említettektôl eltérô feltételek között jövedelmet megvalósító idegen természetes személyek, a kettôs adóztatás elkerülésére vonatkozó megállapodásoknak megfelelôen. A jövedelem megállapítására vonatkozó szabályokat az elôbb felsorolt adófizetôk által megvalósított jövedelmeknek megfelelôen alkalmazzák. Következésképpen a fizetésekbôl megvalósított jövedelmekre havonta számolnak adót. Ezek évi adó-elôlegként lesznek elkönyvelve, amelyet az illetékes adószerv fog újraszámolni az évi adó megállapítása céljából. A javak használatának átengedésébôl származó jövedelmeknek, valamint a szabad- foglalkozásokból származó jövedelmeknél — amelyek alól kivételt képeznek a mûvészek, zenészek, sportolók, akik egyéni tevékenységekbôl, valamint szellemi tulajdonjogból valósítanak meg jövedelmet — az évi adókulcs alkalmazandó. Az említett kivételek esetében 15%-os adóhányadot alkalmaznak a bruttó jövedelemre. A jövedelem meghatározásánál figyelembe kell venni a 183 napos idôszakot meghaladó éven belüli elvet. Az országban lakhellyel nem rendelkezô román állampolgárok vagy az idegen természetes személyek, akik fizetésbôl valósítanak meg jövedelmet, a következôképpen adóznak: ha egy személy 183 napot meghaladva van jelen, a fizetési jövedelme attól a naptól adózik, amikor belépett Románia területére. Ezt az útlevélbe beütött pecséttel igazolja. Az illetékes adószerv az adófizetô kérésére kiállítja az adókifizetést igazoló okiratot minden egyes pénzügyi évben. Ha egy természetes személy kevesebb mint 183 napos idôszakot tartózkodik Románia területén, és más országban rezidens, amellyel a román kormány egyezséget kötött a kettôs adózás elkerülésével, akkor a jövedelme után külföldön adózik, és halmozva teljesíti a következôket:
— egy éven belül a természetes személy nem haladja meg itt-tartózkodásával a 183 napot
— a munkáltató nem román rezidens személy
— a fizetés nem állandó székhellyel rendelkezô vagy állandó bázison keresztül fizetendô munkáltató által eszközölt.Az a külföldön rezidens személy, aki kevesebb mint 183 napot dolgozik Románia területén, a tevékenység megkezdésétôl 15 napon belül be kell jelentkezzen a kerületi pénzügyi szervhez a kettôs adózás elkerülése érdekében. Az adófizetô a következô iratokat kell benyújtsa az adószervhez: kérés, munkaviszonyt szabályozó írás másolata, a rezidens pénzügy bizonylata az illetô állam adóhivatala által.Amennyiben az érintett adófizetô kategória nem jelentkezik meghatározott idôn belül, adófizetési kötelezettsége a munka megkezdésének elsô napjától esedékes. A 183 napos idôszakba beletartoznak az összes tartózkodási napok.
Katona Hajna
A The Economist címû angol politikai és gazdasági hetilap legutóbbi számában megjelent budapesti keltezésû írásának szerzôje szerint a magyar külügyminisztérium, ha megkésve is, közleményben helytelenítette Jörg Haider bizonyos nézeteit, Orbán Viktor magyar kormányfô azonban nyilvánvalóvá tette, hogy kellemetlenül meglepte ôt az EU 14 tagállamának döntése, amelylyel egyfajta diplomáciai karanténba zárták Ausztriát.A lap azt idézi a miniszterelnöktôl, hogy az EU-tagállamok lépése nyomán a szokásosnál is jobban át kell gondolni a demokrácia mélyebb értelmét. A szerzô szerint "nem ez volt az elsô alkalom, amikor a magyar kormányfô Magyarország függetlenségét bizonygatta az európai uniós gondolkodástól — írta az MTI. Elôzôleg ahhoz ragaszkodott, hogy tárgyalásokat kezdjen egy kereskedelmi szerzôdésrôl Horvátországgal akkor, amikor az országot kiközösítették a nemrégiben elhunyt Franjo Tudjman vezetése idején. Orbán rendszeresen panaszkodik azon lassú tempó miatt is, ahogyan az EU az új tagokat befogadja Közép-Európából. Magyarország gazdasága — mondja — sokkal fejlettebb és sokkal inkább kötôdik az EU-hoz, mint Spanyolországé vagy Portugáliáé, amikor azok 14 éve a klub tagjai lettek." A The Economist szerint a miniszterelnöknek "pragmatikus okai is vannak arra, hogy puha legyen Haiderékkal szemben". Pártjának, a Fidesznek ugyanis "meg kellett szakítania az alkalmi parlamenti alkut a Magyar Igazság és Élet Pártjával, egy ultranacionalista csoportosulással", amely az angol szerzô szerint "osztozik Haider néhány csúfabb nézetében". Orbán Viktor becsben tartja Magyarország történelmi kapcsolatait Ausztriával, amely "európai uniós hídfôállásként Közép- Európában Orbán véleménye szerint túlságosan fontos ahhoz, hogy felbosszantsák, bárki legyen kormányon".
(Magyar Nemzet)
Az Országos Magyar Diákszövetség és a Temesvári Magyar Diákszervezet rendezésében 1999. május 19-21 között kerül sor a II. Erdélyi Tudományos Mûszakis Diákköri Konferencián belül, a II. Határon Túli Mûszakis Magyar Diákok Tudományos Diákkonferenciájára (TDK), Temesváron.A diákkonferencia a villamosmérnöki, építészet, kémia és mechanika témaköröket tárgyalja. Az érdeklôdôk figyelmébe:* A Tudományos Diákkonferencián belül 50 dolgozat bemutatását tervezzük.* A munka bemutatása 10 perc, amelyet 5 perces megbeszélés követ.* Jelentkezési lapokat az Országos Magyar Diákszervezet tagszervezeteinek az irodáján lehet igényelni.* A dolgozat 10-15 soros kivonatát a jelentkezési lappal együtt legkésôbb 2000. április 20- ig, míg a teljes dolgozatot legkésôbb 2000. május 5- ig kell eljuttatni a TMD-irodára.A szervezôbizottság címe:Temesvári Magyar Diákszervezet; Str. Diana nr. 9A/10; 1900, Timisoara, Româniatel/fax: +40-56-195545; E-mail: tmd@mail.dnttm.roTemesvár, 2000 február 14.
Hazánkban ez idáig az 1924-ben megjelent 21-es számú törvény szerint lehetett egyesületeket, illetôleg alapítványokat létrehozni. Ezen a téren most egy új szabályozást fogadott el a kormány, az új törvényt a 26-os számú kormányrendelet tartalmazza, amely a Hivatalos Közlöny 39. számában jelent meg 2000. január 31-én. Az új törvény a megjelenést követô 3 hónap múlva lép érvénybe, amikor is a régi, 1924- bôl származó törvény hatályát veszíti.Ennek az új törvénynek a rendelkezései szerint lehet a hatályba lépés pillanatától egyesületeket, illetôleg alapítványokat létrehozni. A törvény tartalmaz újdonságokat a régivel szemben, ezekre világítunk rá.Az egyesületek, illetôleg alapítványok jogi személyiséget nyernek abban a pillanatban, amikor a bíróságokon létezô nyilvántartásba bejegyzik annak létrejöttét.Egyesületet, illetve alapítványt bejegyezni kizárólag csak autentikus okirat alapján lehet, szükséges alapító okirat illetve mûködési szabályzat.Az alapító okiratnak tartalmaznia kell az alapító tagok nevét, az egyesület nevét, székhelyét, a mûködés idejét, vagyonát, a vezetôtanács tagjainak nevét, azon személyek nevét, akik létrehozzák az egyesületet. Ezt az okiratot az alapítók aláírásaival bejegyeztetik.Ezeket az elemeket a semmisség terhe mellett kell tartalmazza az alapító okirat.A törvény elôírja azon elemeket is, amelyeket a mûködési szabályzatnak tartalmaznia kell: bizonylat a székhelyrôl, valamint az egyesület vagyonáról. A már említett törvény írja elô az egyesületek, illetôleg az alapítványok szervezését és mûködését.A törvénybôl szintén megtudhatjuk, hogy milyen módon számolhatók fel, illetve szüntethetôk meg az egyesületek és alapítványok.A törvény újdonsága: az Igazságügyi Minisztérium keretében létrehozták a Nemzeti Nyilvántartót, amelyben minden egyesületet, alapítványt, szövetséget bejegyeznek. Ez a nyilvántartó teljes mértékben nyilvános, bárki számára hozzáférhetô, és információt szolgáltat az egyesülettel, alapítvánnyal, szövetséggel kapcsolatban.Tehát 2000. május 1- jétôl már eszerint a törvény szerint kell eljárni ezekben az ügyekben.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Szentegyházáról már szinte nem lehet úgy írni, hogy a fa ilyen vagy olyan szerepben meg ne jelenjen. A sok, ezzel kapcsolatos bûncselekményrôl szóló tudósítás után most végre másról is eshet egy-két szó.
Arról, hogy az erdôk körül kialakult (nemcsak Szentegyházára jellemzô) katasztrofális helyzet meggátolására jó megoldás lehet egy magánerdészeti hivatal létesítése. Az országban az elsô ilyen kezdeményezés Szentegyházáról érkezett. A tervrôl a kezdeményezôvel, Gál Zakariás szentegyházi vállalkozóval és egy szakemberrel, Szabó István erdészmérnökkel beszélgettem.
— Mikor merült fel az ötlet, hogy magánerdészeti hivatalt alakítsanak?Gál Zakariás: Az ötlet 93-94-ben született meg. Én azért gondoltam elsôsorban erre, mivel úgy gondoltam, az itteni embereknek is jó lenne, ha nem kellene minden erdôkitermeléssel kapcsolatos papírért elmenjenek a városból. Akkor úgy gondoltam, hogy az akkori közbirtokosságon belül fog megalakulni ez a hivatal. Rengeteg utánajárás után végül a tervet nem lehetett kivitelezni, így késôbb úgy gondoltam, inkább egyedül fogom megcsinálni a hivatalt, tehát én leszek a cég tulajdonosa. Elôször a szakembereket kerestem meg, vagyis az erdészeket, technikusokat szerveztem be, hiszen ôk mégis jobban tudják, hogyan kell az erdôt adminisztrálni. Aztán az elsô kezdeményezésnek az alapító okiratát kellett megváltoztatni, ezt 1999 júliusában sikerült elérni. Érdekes, hogy sokkal késôbb jelenik meg a kormányhatározat, amely szerint a magánerdészeti hivatalok megalapítása nemhogy megengedett, de feltétlenül szükséges is. Ez a határozat december elején jelent meg. A kormány azért adta ki ezt a rendelkezést, mert felfogta, hogy a magánerdôket ezután nem igazgatja az állami hivatal, erre magánhivatalok lennének a megfelelôek. Ez a megoldás végsô soron Nyugat felé vezet.
— Mi lenne a legfontosabb cél, aminek a megvalósításával elsôsorban az erdônek, másodsorban a gazdának többet adhatna ez a hivatal, mint a jelenlegiek?
— Emlékszem még arra, hogy az államosítás idején az erdôk nagy részében, kb. 90%-ban 100 éves vagy annál idôsebb fák voltak. Ezt kellene elsôsorban elérni. Manapság ez a mennyiség visszaszorult 5-10%-ra. Ezt a mennyiséget a régiek jó erdôgazdálkodással érték el. Csakis a növést termelték ki, ez általában 5-7 m3/ha évente. Emellett mi igazgatást végzünk, ami azt jelenti, hogy elvégezzük a környezetvédelmi stb. szempontból fontos teendôket: a betelepítést, csemeteültetést, a vadvizek megállítását. Ezenkívül a hivatalon keresztül pénzügyi alapokat szerezhet a gazda különbözô Phare pályázatokból stb.Szabó István: Ezek közül a teendôk közül fôleg a környezetvédelmiek lennének fontosak, ezért is támogatnak minket a Környezetvédelmi Minisztériumban. Ebbôl a szempontból fontos a vadvizek megállítása. A mostanában elszabadult nagy fakitermelések eredményeképpen az erdô már nem tudja ellátni hidrológiai szerepét, nem tudja megállítani a lezúduló hordalékos nagy vízmennyiséget. Ezek a hordalékok leülepedhetnek az utakra, de másfajta kárt is okoznak. Többek közt az a nagy árvíz, amelyik Szentegyházát sújtotta a nyáron, az is ennek az eredménye. Ezeket a vadvizeket úgy szokták megállítani, hogy ágakból kerteket készítenek, vagy talajfeljavításokat végeznek, amelyek megvédik a talajt az eróziótól. De a legfontosabb az erdôtelepítés, amely felnôve, újra betölti majd ilyen jellegû hivatását.G.Z.: A betelepítés a legfontosabb dolog, mert itt Romániában ki kellene kristályosodjon végre az a felfogás, hogy a fa nem termel semmit, tulajdonképpen a tulajdon termel fát, követ, vizet. És ezt az ember okosan kell kihasználja, hogy mindig annyit termeljen, amennyire neki szüksége van. Ennek érdekében lehetôséget kell adni a gazdának, hogy csemetét ültessen.
— Ez nagyon nehéz lesz, mivel az emberek elsôsorban a mára gondolnak, arra, hogy ma fát tudjanak kitermelni. Ezt az apróságot hogyan lehet megoldani?
— Minden tulajdonos arra kell gondoljon, hogy gyermeke, unokája van, és azoknak is szükségük lesz az erdôre, a fára. A legelô betelepítését a terveink szerint aljnövésbôl fogjuk megoldani, olyan helyekrôl fogjuk átültetni a csemetéket, ahol úgy se élnének meg. Ezeket átültetjük, több csemetekertet alakítunk ki, ezenkívül betelepítünk vörös fenyôt (lombhullató fenyôt), mivel annak a fája sokkal értékesebb, alkalmasabb a feldolgozásra. Sz. I.: Juharfákat is szeretnénk telepíteni, mivel ennek a fának a gyökre karós, nagyon ellenálló, és a fenyôt is védi.
— Beszéltek a különbözô pályázatokról. Ezeket a hivatal nyújtaná be?
— Igen, a hivatal, de a nemrég megalakult Felsô Homoródmente Mikrórégió Egyesületén keresztül. Amit meg akarunk célozni, az a SAPARD-program, amely hét éven keresztül juttat pénzt Romániába, és a mi területünket, vagyis az erdô- és vadgazdálkodást is érinti.
— Technikailag a hivatal ugyanúgy mûködne, mint az állami hivatal?
— Nagyjából igen. A már említett kormányrendeletben meg van határozva, hogy a kantonok 1000, a brigádok 5000, és az erdészeti hivatalok, vagyis mi is 20.000 ha erdôt adminisztrálhatnánk. A tevékenység ugyanúgy mûködik, csak annyi a különbség, hogy mivel mi magánvállalat leszünk, a magánerdô-tulajdonosok, a közbirtokosságok és az állami erdôtulajdonosok szerzôdést kötnek velünk, és alkudozással szabhatjuk meg a mindkettônek megfelelô árat. Még annyit, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy összefüggô terület legyen az a 20.000 ha, mi már kaptunk ajánlatokat Gyergyóból is. Amellett, hogy magánvállalkozásról van szó, az állam fenntartja az ellenôrzési jogát, ezért alakult meg a brassói felügyelôség is. A másik oldalát nézve a dolgoknak: a tulajdonos, aki szerzôdést köt, amellett, hogy különbözô szolgáltatásokat kap, kötelezettségekkel is kell rendelkezzék: úgy kell kitermelje a fát, hogy a többi fában kárt ne tegyen, a csutakot kitermeléskor hántsa meg, a gallyat gyûjtse össze, és ami a legfontosabb: legalább két éven belül ültesse újra be a területet. A hivatal megalakításával lehetôség nyílna arra is, hogy a legégetôbb problémát megoldjuk, azt, hogy a széltörte fákat kitermeljük. Ezeket az utóbbi idôben mindig otthagyták a földön, egy idô után nem volt kitermelhetô, és 5 év múlva az ilyen részeket nem lehet beültetni. Tulajdonképpen az lenne a cél, hogy az erdôket olyan állapotba juttassuk, amilyenbe rég nem voltak, pontosan 1948 óta. Lehet, hogy meg fogjuk törni a jeget, de az is lehet, hogy ez a kezdeményezés elakad.
— Milyen fázisban van az alapítás folyamata, és kaptak-e támogatást?
— A legtöbb helyen azzal fogadtak, hogy ilyent még nem hallottak, hogy ez az elsô az országban. Emiatt mindenütt támogattak, ahol jártam. Pontosabban a Környezetvédelmi és Erdôgazdálkodási Minisztériumban és a most megalakult Brassói Erdôfelügyelôségen biztosítottak arról, hogy mindenütt megkapjuk a kellô támogatást. A megalakuláshoz már csak egy-két irat szükséges, és az alkalmazásban levô mérnököket igazoló okiratok. Ha ezek meglesznek, akkor a tevékenységet meg is kezdhetjük. Annyit még elmondanék, hogy szerintem a most megalakuló vagy a már megalakult közbirtokosságok mindenképpen gondolják meg, hogy szerzôdésüket kivel kötik, hiszen ez az erdô sorsát döntheti el, és ezen keresztül a tulajdonosét is. És az erdôgazdálkodás módjától függhet az is, hogy a következôkben mit, milyent és mennyit tudnak kitermelni a fából.
László Csaba
Ma délelôtt tartják Csíkszeredában a Polgárfelügyelôségek megyei kiértékelôjét a Megyei Tanács gyûléstermében. Ezt megelôzôen, február 10-én Székelyudvarhelyen a város 1999-es évi polgárvédelmének a kielemzésére került sor.Jelen voltak a polgárvédelmi szempontból szervezett vállalatok felügyelôi, valamint a Megyei Polgárfelügyelôség alparancsnoka és egy kémiai elhárítással foglalkozó ôrnagy.Bencze Gábor polgárvédelmi felügyelô elmondta, hogy a ‘99-es évben olyan kézzelfogható megvalósítások voltak, mint pl. a hegyimentôknek átadott 20 millió lej értékû mentôfelszerelés.Hozzáfogtak a Polgármesteri Hivatal pincéjében levô parancsnoki helyiség felújításához, ezt a munkálatok befejezése után mentôberendezésekkel szerelik fel.A tavaly a helyhatóság közel 1 milliárd lejt fektetett be a hirtelen lezúduló vizek elvezetésére irányuló munkálatokba. Ezek közül a két legfontosabb egy gát-eresznek az elkészítése a Norada Rt. és a Peco között, valamint az Infopress nyomda fölött lévô Rez-árok kitakarítása.Ilyen természetû bajok azonban máshol is adódhatnak.Az ilyesfajta hiányosságoknak anyagi okai vannak, a 106-os polgárvédelmi törvény mellé kiadott melléklet ugyanis, amely a helységek polgárvédelmi felszereltségét szabályozza, eurokonform, és ezért nagyon költséges.
P. A.
A hirdetés ôsrégi mûfaj. Az ôsreklám példája egy pompei falfestmény, amely latin szavakkal hirdette a bormérést: "Vándor, haladj innét a tizenkettedik toronyig, ott Sarinusnak bormérése van. Látogasd meg. Üdv veled!"
A reklám gyakran kölcsönöz a mûvészetek eszköztárából. A mai reklámok minduntalan kiforgatják, átírják kultúránk valamennyi fontos kultikus képét, s mindezt gyakran egy egyszerû üzenet kedvéért: igyál finom X márkájú üdítôitalt! Bárhová megyünk, a reklámok mindenütt végigkísérnek, szinte észrevétlenül beférkôztek mindennapjainkba, életünk részévé váltak. A történelem folyamán egyetlen társadalomban sem létezett a képek, a vizuális információk ilyen áradata. Már annyira megszoktuk azt, hogy minduntalan képekkel bombáznak bennünket, hogy ritkán figyelünk fel hatásmechanizmusukra. A nyugati világ nagyvárosaiban a teleragasztott tûzfalak és fényreklámok a "Szabad Világ" látható jelképei sok fejlôdô kelet-európai országban élô ember számára. A reklám a fogyasztói társadalom kultúrája, a pillanat mûfaja: addig látjuk, amíg lapozunk, amíg befordulunk egy utcasarkon, vagy amíg várjuk, hogy lefusson a reklámidô a tévében. Ezek a képek mégsem ismerik a jelent: utalnak a múltra, és mindig a jövôrôl szólnak. A reklám (film, fotó vagy szöveg) kereskedelmi céllal készül, árukról és szolgáltatásokról ad hasznos információkat a fogyasztóknak, s a vásárló igényeit figyelembe véve formálják meg. Nemcsak versengô információk együttese, hanem önmaga is egy külön nyelvet és rendszert alakított ki, mely mindig egyetlen dolgot állít: azt, hogy mindanynyian megváltoztatjuk magunkat vagy életünket, ha még valamit vásárolunk. Ez a még valami tulajdonképpen gazdagabbá tesz bennünket — állítja a reklám —, jóllehet szegényebbé válunk, hiszen kiadjuk a pénzünket. Erre a változásra úgy próbál rábeszélni, hogy irigylésre méltó, gazdag és sikeres személyeket mutat be. A reklám azért hatásos, mert a valóságra épít. A ruhanemû, a gépkocsi, az élelmiszer, a kozmetikumok önmagukban élvezhetô, valóságos dolgok. A reklám kihasználja az élvezetek iránti természetes vágyat, mindig a leendô vásárlóról szól, a jövôt mutatja: milyen ragyogó egyéniséggé válik a vásárló a felkínált termék vagy szolgáltatás jóvoltából. A reklám célja, hogy a nézô-vásárló irigyelje a termék megvásárlása utáni énjét, melyet oly érzékletesen, csábosan képes bemutatni, felcsillantatni elôttünk.A reklám mindig pontosan meghatározható csoporthoz, címzett körhöz szól. A reklámszakemberek sorozatos felmérések útján ismerik a fogyasztók anyagi helyzetét, családi állapotát, életkorát, mûveltségüket, képet alkotnak érdeklôdési körükrôl, ízlésvilágukról. Egyszóval ismernek mindent, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a címzett felfigyeljen a neki szánt termékekre, esetleg megváltoztassa márkapreferenciáját (azaz áttérjen egyik márka használatáról a má-sikra). A reklám magától értetôdô képtársításokat keres. Természetes és magától értetôdô, ha a gôzölgô kávét egy ébredezô emberpárral, a tejcsokoládét tehénnel, az új sampon kiváló hatását repülô hajzuhataggal mutatják be. A mindegyre felbukkanó új márkák erôs küzdelmet vívnak azért, hogy a nézô- fogyasztó ôket válassza, ezért szükségszerûvé vált az eredeti képkapcsolatok, váratlan asszociációk keresése, és ezzel próbálnak minél meggyôzôbb, maradandóbb hatást gyakorolni a címzettre.A legsajátosabb reklámokat például a Benetton konfekciócég készíti. Olyan hirdetéseik vannak, amelyek szinte semmit sem árulnak el termékeikrôl. A cég felrúgta a hagyományos reklám funkcióit, a Benetton kampány üzenete a rasszizmus visszaszorítása és a fajgyûlölet elleni tiltakozás. Ezek a reklámok olykor botrányt kavarnak, provokálnak, ugyankkor állásfoglalásra kényszerítenek, miközben tartósan bevésik a cég nevét a fogyasztók tudatába (jelszavuk "United Color of Benetton").A reklám manipulatív természetû, vagyis befolyásolja és irányítja a nézôt, ám eközben csúsztat és hazudik. Erôszakosan sugallja egy olyan világ képét, amelyben minden rendben van, és tökéletes. Álcázni segít a társadalom hibáit és negatív jelenségeit, elrejti, hogy mi történik valójában a nagyvilágban. Mindent a saját nyelvén magyaráz meg, a maga módján értelmezi a világot, mely általa így egy jobb élet színpadává válik. A reklám lényegében eseménytelen- tapasztalatok, élmények szerzésére alkalmatlan. Minden, amit mutat, arra vár, hogy megszerezzék. A szerzés folyamata, a birtoklási vágy az ,amit a reklám megcéloz.A reklám azt állítja, hogy a világ lelki egyensúlya a fogyasztási javak birtoklásán múlik, hogy néhány háztartási eszköz, tisztítószer, élvezeti cikk és technikai csoda révén bárki bejuthat az édenkertbe. Viszont a "belépô-jegy" sokszor túl drága ahhoz, hogy elérhetô legyen a közember számára, így ezek gyakran az irigyeltség és elérhetetlenség tárgyává válnak elégedetlenséget okozva. A reklám célja, hogy a nézôben egy pici elégedetlenséget ültessen el pillanatnyi életmódjával szemben, azt sugallja, hogy ha megvesszük, jobb lesz az életünk — saját magunk "javított" kiadását kínálja. A gyötrelmes, lidérces éjszaka nyomtalanul eltûnik, ha belekortyolsz a reggeli kávédba, az új üdítô még a rabnak is szárnyakat ad, vagy valamely termék fogyasztása közben annyira belefeledkezünk az élvezetbe, hogy tudatunk kikapcsol, s akár a ház is összedôlhet... - szirénhangok ezek a reklámédenbôl, amely zárt, külön világ, maga a Paradicsom.
Dávid Hajnal
Jó lenne tudni, ugyanis állítólag posztmodern korban élünk. Igaz, már olyan régóta tart, hogy egyesek szerint célszerûbb lenne poszt-posztmodernrôl beszélni...
Mirôl is van szó? A modern kor a reneszánsztól a XIX. század végéig tartott, a századfordulótól gyakorlatilag már posztmodernrôl beszélünk.Mi is a lényege? A modern korban szétválik az egyén és a külvilág, tehát szakadás keletkezik szubjektum és objektum között. A posztmodern korban a szakadás viszont az egyéniségen belül jön létre, ami széthull komponenseire. Így gyakorlatilag eltûnik a személyiség. Tehát a posztmodern irodalom arról szól, hogy az ember keresi önmagát (és persze nem találja).A posztmodern ember megszünteti a tény fogalmát. Kant szerint léteznek tôlünk független, önmagukban való dolgok- tények. A posztmodern viszont azt mondja, hogy bármilyen reális is legyen egy esemény, azáltal, hogy elhelyezzük egy keretben (elôadjuk, stb.), máris szubjektív (!) jelentést adtunk neki, amitôl megszûnik ténynek lenni. Továbbmenve: ami tény nekünk, embereknek, akik elsôsorban szemmel érzékelünk, az nem tény például egy kutyának, akinek a szaglás az elsôdleges. És fordítva: a kutya szaglás-ténye pedig számunkra nem tény!Hogy irodalmi szövegben miként változtatható meg a tény lényege, azt Örkény István bizonyította be a legjobban a "Kivégzési szabályzat" címû novellájával. Örkény egy az egyben lemásol egy kivégzôknek készített szabályzatot. Mi értelme volt? Más a címzett, ezáltal minden megváltozik. Az eredeti címzett -aki a puskát felemelte — nem élheti bele magát az áldozat szerepébe, mi viszont igen, és meghûl a vérünk: ilyen egyszerûen? Ugyanígy kapnak történelmi tények is más-más jelentést attól függôen, hogy kinek a nézôpontjából vizsgáljuk (pl. Trianon a románok számára dicsôség...). Tehát a posztmodern mûvészet arra akarja rádöbbenteni az olvasót, hogy nincs kizárólagos igazság, hanem egyidôben több igazság is lehet érvényes. Ezért fontos a tényalkotás mechanizmusának milyenségét, tehát a valóság ábrázolásának folyamatát vizsgálni. Épp ezért nagyon sok posztmodern mû magáról az írás folyamatáról szól. A posztmodern író azt írja le tehát, hogy ír. Önmagát is kívülrôl szemléli, ezáltal ironikus lehet magával is.A posztmodern irodalom másik központi kérdése a kommunikációképtelenség. Az emberek képtelenek kapcsolatot létesíteni egymással, így még a konfliktus lehetôsége is kizárt!!! Ezért szûnik meg a posztmodernben a hagyományos értelemben vett dráma, mert az konfliktusra épül. S. Becket "Godotra várva" címû darabjában például nem történik semmi, csupán várják a fôhôst, aki nem érkezik meg, így a konfliktus kibontakozása lehetetlen.A posztmodern irodalom alaptétele az lehetne, hogy az irodalom nem a valóságból, hanem az irodalomból születik. A posztmodern írók korábbi szövegeket dolgoznak át, és korábbi stílusokat aktiválnak, élve és visszaélve velük. Visszaélésrôl azért beszélhetünk, mivel szükségszerûen hozzátesznek, elvesznek belôle, és folyamatosan érzékeltetik a hozzá fûzôdô viszonyukat - ami lehet ironikus is, vagyis adott szerzô csak azért ír egy bizonyos stílusban, hogy parodizálja azt. (pl. Esterházi t Péter: "Termelési regénye" a szocialista realizmus alapvetô mûfajának a paródiája).A posztmodern átértékeli a hamisítvány fogalmát is. A posztmodern szerzôk alapvetô magatartásává válik — a hamisítás. Nemcsak mûveket, szerzôket is hamisítanak. Például Kovács András Ferenc kitalált egy szerzôt, elnevezte Jack Cole-nak, és az ô nevében írt egy verseskötetet. De persze bevallotta, hogy hamisított. mert nem akarta sem az olvasót, sem önmagát becsapni. Milyen cél vezeti a hamisítókat? Kilépni az önmaga kreálta költôi szerepbôl, és az "új" alkotó révén létrehozni egy új társadalmi (esetenként történelmi) kontextust. Jack Cole révén például Amerikába jut el az olvasó, ahova Kovács András Ferenc önmagaként nem vezethetett volna el...Tán ezt nevezhetnénk a posztmodern irodalom fô célkitûzésének: miután elismerte az egyéniség széthullását, s ezáltal az igazán új teremtésének lehetetlenségét, sajátos érzéstartamait csak régi mûvek, érzések, magatartások újjáértelmezésével tudja kifejezni. Ettôl olyan sajátosan sokszínû. Mivel gyakran aktiválja régi korok értékeit, a posztmodern mûvek olvasásához nemcsak hangulat kell, hanem bizonyos fokú jártasság, "tudósság" is. Ennek ellenére egy Nádas Péter vagy Esterházi Péter könyvet bárkinek ajánlhatok, aki most akar megismerkedni századunk (?) eme jelenségével.
Zsidó Ferenc
Alant egy értelmezési kísérlet arra nézve, hogy kire (mire) is gondolunk, amikor olyan kultúrembereket nevezünk meg, és csevegünk róluk, mint író, színész stb. Meglátják, nem is olyan könnyû meghatározni ôket, pedig az érintettek személyes véleményét nem is kértük ki...
... az az alkotókedvû szerencsétlen, aki grafomániáját leplezve nem átallja azt állítani, hogy az általa leírottaknak értelme, netán az emberiségre nézve hasznos mondandója van. Komplexebb a helyzet a magukat költôknek nevezett különcökkel, akik félbe-szerbe kigondolt gondolataikról ugyanezt feltételezik, és sánta rímekbe csomagolva bicegtetik (versnek nevezve) a gyanútlan olvasó elé.
...mindazok, akik nem átallják magukat Thália szerzeteseinek nevezni, de különben a meg-nem-mûvelt agyterületek szántó-vetôi, hisz tudvalevô róluk, hogy szöveget vetnek, és tapsot aratnak. Társulatokban élnek, pátosztól, hiúságtól és szerepálmoktól teljesen mentesek, túlzott szerénységük irigylendô. Fejlettebb egyedeik, akár rendezôk is lehetnek, akik abban a tévhitben élnek, hogy szándékaikat, elképzeléseiket fentemlítettek meg is tudják valósítani a "világot jelentô deszkák"-on, ami különben közveszélyes dobbantó vagy süllyesztô.
Sznob-gyülekezetnek nevezendô...
... az a kultúr-éhes tömeg, ami összeverôdik felolvasó- vagy bemutató-esteken. Kerekre csiszolt, elegáns mozdulataiktól, fontosság-tudatukról közismertek, és úgy beszélnek a mûvészeknek nevezett kívülállókról, mintha családtagjaik lennének. Rejtett vágyuk, hogy bár egyszer egy sötét kapualjban Rómeó Júliának nevezze, és a Júliákat virágcsokrokkal, és vacsora- meghívásokkal zaklatják.
... a mûkedvelônél magasabb, a színésznél alacsonyabb szinten álló "fél-lény", akinek meggyôzôdése, hogyha már színész nem is, de egy igazi tömeg csak lesz belôle. Protekcióval szaporodik, és általában a leghiúbb színésznél is hiúbb, fôleg ha nem veszik figyelembe statisztikai adatait.
... az a jóhiszemû társaság, aki elhiszi, hogy pénzéért színvonalas kultúrát kap. Vastapsáról vált híressé, és vonult be a köztudatba. Nem is tud róla, hogy fennemlítettek mindegyike neki van alárendelve. Neki hajlong Thália papja, neki ír a kritikus, érte rendez a rendezô, neki ír a költô, és az író sem kivétel. De kivétel a szép-lélekbôl parodistává "degenerálódott" gúny-lélek, akit ha tollára is vesz egy másik parodista, attól még jól megférnek egy sarokasztalnál, közös az ellenség-alapon.És holló a hollónak..., de hisz tudják...
... az a kulturálisan "alulfejlett" egyén, aki legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott alapos, átfogó szaktudást szerezni az ég adta világon semmibôl. Köztudott róla, hogy sokmindenhez hozzá tud szólni, de alapjában véve semmihez sem ért. Nyílt számonkérésre rendszerint kitérô válaszokat ad, és kutyaszorítóban rájön a macskajaj. Kedvenc nótája a lexikonokhoz szól, "ha itt lennél velem...", és ha felsül, Adyt idézgeti: "Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?!"
Sebestyén Irén
Tán nem is vagyunk tudatában, hogy milyen mélyen bennünk van a szóláshasználat nyelvi hagyománya, és tán azt sem tudjuk, hogy milyen gyakran élünk ezzel a tömör, lényegretörô nyelvi formával.
Erre döbbent rá Vöô Gabriella szólásgyûjteménye, valamint arra, hogy milyen gyakori az átmenet a már kialakult szólások és a szólásválás útjára lépett sztereotip nyelvi kifejezések között. Magyarán: ma is keletkeznek szólások, amihez mi, nyelvhasználók járulunk hozzá a leginkább. A kötet a régi, ôseink által kialakított szólások mellett tartalmaz olyan kifejezéseket is, melyeknek a szólássá válásáért mi tettünk/teszünk a legtöbbet. Tehát a szólás a folklór legélôbb mûfaja! Gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy például az "összetéveszti a szezont a fazonnal", az "ez már döfi" vagy "egy túrót!" kifejezések a ma specifikus szólásai! Bizony, ilyen értelemben mindannyian lehetünk szólásteremtôk!Vöô Gabriella kötete a Kolozsvári Folklór-Archívumban ôrzött szólásanyagot rendszerezi, kiegészítve néhány jelentôsebb erdélyi népköltési gyûjteményben közölt szólással. Ez az elsô olyan vállalkozás, amelyik erdélyi szólásokat népszerûsít egy önálló kötetben. A kiadvány legfontosabb tanúsága az lehetne, hogy az erdélyi szólások milyen nagy százalékban azonosak a köznyelvi formákkal.Elterjedtségük alapján két kategóriába sorolhatók a kötetbe összegyûjtött szólások: közismert szólások és tájnyelvi (regionális) szólások, amelyek egy adott tájegységre jellemzôek, és kívülállók számára magyarázatra szorulnak (pl. "Úgy ül, mint Pap Bálint" — értsd: dölyfösen — Barót).Vöô Gabriella úgy határozza meg a szólást, mint egy nyelvi játékosságra épülô, költôiséget és filozófiai elem-töredékeket egyaránt tartalmazó mûfajt: "A gondolkodás szüli, a nyelvi készség formába önti, és a nyelvhasználat állandósítja". A köznyelvbe fôleg azok kerülnek be, melyeknek értelme és funkciója mindenki által ismert. A kötetbe került szólások háromnegyed része össznyelvi jellegû, egynegyede sajátosan erdélyi.Feltehetjük a kérdést, mi késztet ara bennünket, hogy efféle kifejezés-kliséket használjunk? És pontosan ki, mikor, miért használja ôket? Eme kérdésekre válaszolva körvonalazódik a kiadvány miértje is. Mert a könyvnek nemcsak néprajzi dokumentumértéke van, hanem mindennapi nyelvhasználatunk hasznos segédeszköze is lehet. Hisz szólásokat mindenki használ, mert tömörek, kifejezôerejük nagy, és képi értékük is van. Körülíró - szépítô - képességük is van, így fôleg nagyobb társaságban közkeletûek. Bizonyos értelemben mégis korhoz kötött a szóláshasználat. Megfigyelhetô, hogy inkább az idôsebb korosztály él szívesen ezzel a nyelvi lehetôséggel. A fiatalabbak ritkábban, és nemcsak azért, mert nem ismerik ôket. Tán kliséjellegük miatt irtóznak tôlük. Hisz a fiatalok a nyelvhasználat terén is nonkonformisták. De késôbb lehet rájönnek: sok esetben a legadekvátabb kifejezési lehetôség. Hisz a szólások szerkezete nyitottabb, mint a közmondásoké, könnyebben illeszthetô a különféle kommunikációs kontextusokba, kifejezôerejük pedig nagy, hisz a szólás értelme nem egyenlô az ôt alkotó szavak jelentésével, hanem többletjelentéssel rendelkezik. Hogy a szólások közel állnak szívünkhöz, azt mi sem példázza jobban, minthogy idôsszakosan mindenkinek vannak kedvenc szólásai, gyakran használt "kiköpései".A kötet szólásanyagának rendszerezése kulcsszavak kiemelésével történt, melyek az ábécé betûrendjét követik, így a kiadvány könnyen áttekinthetô, és a keresés is könnyû. Mivel a szólások meg is vannak magyarázva, bárkinek ajánlhatom forgatásra. Az ismeretlen (tájnyelvi) szólásokon gyakran jól lehet derülni (pl. "Vaszkalódik mint Bartis Guszti két malaca"), de a könyv felnyitása jó alkalom a használt, de pontosan nem értett szólásokban való elmélyülésre is, hogy amint a szólás mondja: tanuljunk meg olvasni a sorok mögött...A kötet az Erdélyi Gondolat kiadónál jelent meg 1999- ben.
1977-ben születtem Székelykeresztúron. Jelenleg épületdíszítéssel foglalkozom, valamint a Kisváros nevû közéleti lapnak vagyok a munkatársa. Verseim, írásaim eddig a Romániai Magyar Szóban, a Kisvárosban és az UdvarhelySzékben jelentek meg.
Téglatestû útszéli kövek mögött
Viharvert járdán kopik cipôm
S hátrafeszült hüvelykujjam görcsbe szokott.
Állok, bár célom ismer.
De hát ki mer szerencsét
talpam alá
Intek
Ôk is csak másként - helyhez kötve -
Nem vágynak el vagy nem velem
Pereg képkockáik színes vásznaikon
Téglatestû kövek mögött
Az jut eszembe hogy holnap talán
Lesz ki útjára célomig elvinne
Érzem ahogy kiülök arcomra
Az egyetlen pontra
Ahol világomra bámul a világ
Érzem ahogy nyála lecsorog
Érzem ahogy visszaköpök
Pilinszky János gondolataira
Néztem ahogy isten hátrább húzódik
Felrepedt titkai mögé
Mélyebb jelentést takarva
Akarva emelni rajtunk
Csukott szemûeken
S. E.-nek
Mit akar veled az Isten elmondani?
Úgyis kiírlak magamból, tovább nem maradhatsz
Rágni bennem, mint dédelgetett szú,
Mert úgy kell rád tekintenem, mint szoborra
Mesteri kéz alól.
Még a szád is, az is olyan emberi,
ahogy mosolyra, búra, haragra képes.
Mert úgy kell rád néznem mint nôre
az erôsre, a törékenyre apró termeted miatt,
a nagyra, az érettre, mert kinôttél magadból,
a szeszélyesre, de kedvesre, a nôre, a nôre...
Elég. Hagyj megférni magammal.
De ne, maradj. Maradhatsz immár.
Arasznyi múltad hányom szemedre,
s anyádat, mert elkésett...
Látod szélfújta hajad százai
Immár csak számomra látható
Képekben villan fel néha
S bár nem voltál mindent elsöprô
Mégis gyakran kereslek fel
A bennem rekedt vackodban
Mert akkor még fehér köpenyem
Hajlatain se állott meg
Egyetlen porszem sem
Tamási Csaba
Biró Lajos a Polgári Önképzô Egylet 1938- 1939-es évi szabadlíceumán élôadásokat tart a vármegye szellemi nagyjairól, "akik nemcsak a székely névnek szereztek elismerést és megbecsülést, hanem maguknak is jogot szereztek arra, hogy nevük el nem felejthetô betûkkel legyen beírva irodalmunk történetébe."
Az elôadássorozat "Udvarhely megye elhunyt jelesei az irodalomban" címmel a Hargita 1942-es évfolyamában jelentek meg, majd különlenyomatban könyv formájában is kiadták itt helyben, a Petôfi könyvnyomdában
Biró bevezetôjében így ír: "Ismerjük vármegyénk erdôségeit s azoknak különféle fáit és vadjait; ismerjük mezeink és rétjeink csodás növényzetét s virágjait; ismerjük hegyeink és sziklás oldalaink változatos kôzeteit, folyóink, patakjaink sokféle halait, csak éppen szellemi nagyjainkat nem ismerjük, mert még rendszeresen sohasem vettük számba, hogy kik is azok, akik a Székelyudvarhelyi kódexet s a hun-székely írás és a regösénekek emlékeit ôrzô s a világhíres székelyballadákat termô három és félezer négyzetkilométer területû kis földdarabon születtek.Hosszú téli estéken, amikor elfogott az unalom s még korai volt a lefekvés, magam elé tettem vármegyénk térképét s képzeletben körsétára indultam. Lexikonok, irodalomtörténeti- és más mûvek, valamint saját adatgyûjtéseim alapján igyekeztem megállapítani, hogy melyik községünkben melyik irodalmi jelesünk bölcsôje ringott. E képzeletbeli csatangolásomban csak elhunyt jeleseinket vettem számba s azok közül is csak azokat, akik a tudományos, vagy a szépirodalom terén valami figyelemreméltót, valami maradandót alkottak, s még ezeknek a száma is felülhaladja a százat.Amikor szellemi körsétámra elindultam, magam sem gondoltam, hogy ennyi sok irodalmi jelese van ennek a hegyes-völgyes sziklás, kicsiny vármegyének. Amilyen mértékben szaporodtak adataim, olyan mértékben növekedett lelki örömem és büszkeségem s mind jobban és jobban kezdettem érezni, hogy itt a Gondviselés a termôföld silányságát a szellemi tehetségek gazdag sokaságával igyekezett pótolni.Hogy abból a lelki örömbôl és büszkeségbôl, amely keblemet annyi sok jelesünk láttára eltöltötte, minél többet juttathassak másoknak is, szellemi körsétám eredményeképpen bemutatom itt vármegyénk elhunyt irodalmi jeleseit betûrendben. Fogadják gyûjteményemet jó szívvel és olyan szeretettel, amilyennel azt én nyújtom."Mi könyvébôl most két olyan író bemutatását ragadtuk ki, akiknek évfordulójuk van. Fülei Szántó Lajosról és Fülöp Áronról van szó.
"a Székelyföldnek egyik hûséges fia, aki
szívének utolsó dobbanásáig igaz szeretettel
csüngött székely vérein.Székelyudvarhelyen 185I-
ben született és Budapesten 1910-ben halt meg.
Középiskolai tanulmányait szülôvárosa
fôgimnáziumában végezte és itt tett
érettségit 1873-ban. Az érettségi után a papi
pályára lépett s a hittudományokat a
gyulafehérvári papnevelô intézetben hallgatta.
Felszenteltetése után 12 évig mûködött a
lelkészi pályán, majd hírlapíró
és postatakarékpénztári tisztviselô lett a
fôvárosban (Budapesten). Bár a papi pályának
búcsút mondott, lélekben, gondolkodásban,
írásaiban, költeményeiben élete
végéig pap maradt. Büszkén mondhatta el
magáról, hogy lelkének legsajátosabb vonása a
székelység s hogy drága
szülôföldjérôl vitte el magával az Isten
és a haza iránt való rajongó idealizmusát.
Bár életének nagy részét a
fôvárosban élte le, ahol az ott élô
székelyeket Hargita Társaságba
tömörítette, valójában lelke
állandóan itt borongott az igazi Hargita alatt. Akár a
fôvárosi lapokba, akár a vidéki lapokba írta
ünnepi vezetô cikkeit, prózai dolgozatait és
költeményeit, mindig szülôföldjére gondolt,
ahol bölcsôje ringott s ahová kapcsolta minden emlék.
Méltán írhatta tehát ezeket a
sorokat:Bárhová vitt engem a sors,
Akármerre keltem, jártam
A te képed, szép Székelyföld
Mindig magam elôtt láttam.
Székely voltát mindig büszkén hangoztatta, amint
kitûnik a következô sorokból:
Székelynek születtem, büszke vagyok rája
Ezeréves szép mint a népünk törzsfája
Polgári erények rajta a virágok,
Akármerre nézek, szebbet nem találok.
Székely fajtáját így magasztalja:
Az én népem, a székely nép
Tagbaszakadt, eleven, ép.
Arca derûs, szeme ragyog.,
Még akkor is, ha benn sajog
Szíve fáj, amikor látja a kivándorlásra
készülô székely testvé- rét. Ezt
így buzdítja itthon maradásra:
Ne menj el, ne hagyd itt ezt a drága földet,
Amilyent az Isten nem teremtett többet
Lantját megihletik a Székelyföld nagyjai is.
Dicsôíti Gábor Áront, az
ágyúöntô hôst s kegyelettel emlékezik meg
vármegyéje nagy szülötteirôl: Orbán
Balázsról és Bartha Miklósról, akik a
székely névnek örök dicsôséget
szereztek.Van egy néhány közismert népdala is
(Hármas fodrot... Farsangi nóta... Agyagfalvi híres
réten... Székely vagyok . . . A baka), amelyeket Erôdi
Ernô zenésített meg.Költeményeit három
kötetben adta ki. Az elsô 1885-ben Szünórák
címen jelent meg s fôképpen vallásos
költeményeit tartalmazza. A másodikat
Vándorúton címmel 1899-ben adta ki. Ez a kötet
családi jellegû költeményeket tartalmaz. Az 1907-ben
Székelyföld címen kiadott harmadik verskötetében
szülôföldjét s né-pének sorsát,
küzdelmeit énekli meg az igazi fiú hálás
szeretetével."
"Az utolsó hegedös, Arany János újabb költôi iskolájának egyik legkiválóbb tagja, aki nagy mesterét a hun mondák újjáköltésében fôképpen a verselés mûvészetében közelítette meg. Született Felsôboldogfalván 1861. március 15-én, meghalt ugyanott I920. október 22-én. Középiskolai tanulmányait a székely anyaváros ref. kollégiumában végezte, ahol 1861-ben érettségizett. Már tanuló korában nagy vonzalmat érzett az irodalom iránt s pályadíjat nyert a Sziklacsúcson címû költeményével, Hunyadi János nagyságát dicsôítô beszédével és Richárd címû elbeszélésével.Az érettségi után a budapesti egyetemen tanári pályára készült s már, mint tanárjelölt, 1885-ben, 24 éves korában megírta Ellák címû költôi elbeszélését, amelyet a napisajtó és a kritika egyaránt elismeréssel fogadott s az akadémia pedig dicséretben részesített. A fiatal tanár egy ideig Szatmáron tanárkodik, ahol 1887-ben megírja Debreczeni Márton és a Kióvi csata címû epikai tanulmányát, majd pedig 1892-ben kiadja Attila másik fiáról, Aladárról szóló költôi elbeszélését. Ezt a munkáját is az elsôhöz hasonló elismerés fogadja s most már nemcsak az íróvilág, hanem a hivatalos körök figyelme is Fülöp Áron felé fordul. Hogy teljesen költôi hivatásának élhessen, 1896-ban a képviselôház segédkönyvtárosává, majd pedig könyvtárigazgatójává nevezik ki. Ebben az. állásában, 1908-ban, megírta Attila harmadik fiáról, a székelyek nagy ôsérôl, Csabáról szóló, tíz énekbôl álló költôi elbeszélését. Ezzel a mûvel teljessé lett az Attila fiairól szóló trilógia. Maga a költô is érzi, hogy nagy munkát végzett, s Csabát így fejezi be :
— Elôdbe borulok, Hadúr Isten, térden,
Hogy e szomorú dal végéhez elértem.
Magad sugalmaztad, Táltosod mesélte,
Tollamba Te mondtad, légy imádva érte!
Ím, hûséges szolgád Elôtted letérdel
És könyörög Hozzád összekulcsolt
kézzel:
Amely a Tied volt, oh, vigyázz e népre,
Hogy hire-nevének soh’se legyen vége!
Az Attila fiairól szóló hármas mû
befejezése után Fülöp Áron babérain nem
pihent, hanem a fiúk után 1909-ben megírta az
apáról, a világverô Attiláról
szóló költôi elbeszélését is
és azt Arany János szellemének ajánlotta a
következô sorokkal:. . . Róla álmodtál, Ôt
idézted
S elpattant lantodon a húr -
Téged siratott meg utolszor
Legfájóbb könnyévet Hadur!
E könny mellé, - én törpe, gyönge, —
Oh, halhatatlan Mesterem,
Koszorúmat e múló dalban
Lábaid elé teszem!
Az említett költôi elbeszéléseken
kívül még írt számos kisebb
elbeszélô és lírai költeményt, amelyek
szintén a külsô forma
tökéletességével, a verselés
zengzetességével tûnnek ki."Az utolsó
hegedös" emlékét kegyelettel ôrzi és
újítja fel évrôl évre a székely
anyaváros ôsi kollégiuma, amelynek a hálás
tanítvány végrendeletileg 50 ezer lejes
alapítványt hagyott, Kimerítô
életrajzát, költôi mûködésének
méltatását a kollégium
megbízásából Bakóczi Károly
tanár írta meg szakavatott tollal."
Biró leírásához még csak egy pár ismeretet fûzünk hozzá. A budapesti egyetem bölcsészkarán szerzett diplomát, majd magyar és latin szakos gimnáziumi tanárként Hódmezôvásárhelyen és Szatmárnémetiben tevékenykedett. 1884-ben díjat nyert a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy- pályázatán. Ettôl kezdve költeményei a Fôvárosi Lapokban, az Ország-Világ, valamint a Magyarország és a Nagyvilág címû folyóiratokban jelentek meg. 1893-ban pedig a Szatmári Hírlap szerkesztôje lett. 1896-ban került a Képviselôházi Könyvtárba, Szilágyi Dezsô képviselôházi elnök pályázat útján vette fel segédkönyvtárnoknak. Ezt megelôzôen az Országos Közoktatási Tanácsban az irattárnak mutatókészítési, a könyvtárnak pedig katalógusszerkesztési munkálatokat végzett. Latin nyelvismeretén kívül német és francia nyelvtudása is volt. Jó képességei révén hamarosan részt vett a legfontosabb feladatok megvalósításában. A Könyvtár összefoglaló katalóguskötetének (1866-1893) készítésében tevékenyen bekapcsolódott. Ô dolgozta fel a századfordulón kiadott pótkötet részére az 1893 és 1899 között beérkezett és állományba vett dokumentumokat.1901-tôl Fülöp Áron tagja lett az Országos Múzeum- és Könyvtár Bizottságnak. Szakszerû irányító, szervezô és ellenôrzô munkát végzett a Könyvtárnak a régi pesti képviselôházból az új Országházba történô költöztetésében 1902 júliusában. 1904 novemberétôl ô lett a Könyvtár elsô embere: elôbb könyvtárnok, majd 1905-ben fôkönyvtárnok. Ekkor már nyolc éve szolgálta a törvényhozás belsô és zárt jellegû szakkönyvtárát. Fülöp Áron a magyar könyvtárügy egyik jelentôs század eleji képviselôjének tekinthetô. Ô volt egyben az Országgyûlési Könyvtár (akkor még Képviselôházi Könyvtár) elsô olyan vezetôje, aki igazgatói funkciót töltött be. Könyvtárosi tevékenysége a múlt század végétôl már elsôdlegessé vált életében. Fülöp Áron nevéhez fûzôdik az új könyvtári rend kialakítása. Az ô javaslatát, az ún. magazin- rendszert fogadták el a képviselôk. A Könyvtárért felelôs Fülöp Áron és a képviselôház könyvtári bizottsága két évig dolgozott a Képviselôházi Könyvtár ügyrendjének összeállításán. Ezzel párhuzamosan folyt a könyvtári rendszer legfontosabb összetevôinek, a katalógus-, szak- és raktározási rendszernek összehangolt — leltározással egybekötött — újjászervezése, átalakítása. Vezetésével a tudományszakok összeállításába és ellenôrzésébe a kor több kiváló tudósa is bekapcsolódott. 1911. július 1-jétôl ô lett tehát a Képviselôházi Könyvtár elsô igazgatója, Ô valóban kiemelkedett jeles munkatársai közül is, akik mellette fejlôdtek szakmailag képzett és gyakorlott könyvtárosokká. A háború alatt a hoszszú, küzdelmes munkával megvalósított könyvtári rend szét