Önkormányzati ülés Udvarhelyen

Tíz napirendi pontot tárgyaltak az idei elsô tanácsülésen. Az elsô és legfontosabb a városfejlesztési terv bemutatása volt, ezt követôen döntöttek a Kuvar-negyedi hôközpont sorsáról, és a város magántulajdonában levô kereskedelmi felületek eladásának módozatairól. A bomba a strand bérlôjének, Szabó Lászlónak decemberben benyújtott kérvénye tárgyalásakor robbant. A tanácsosok a kérés mindkét pontját elutasították. A bérlô elôbb sajnálatraméltónak nevezte a tanácsosokat, majd elhagyta a termet.

A városfejlesztési stratégiát három székesfehérvári szakember, Heinrich Péter, Szász András és Maróti Rezsô, a Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársai dolgozták ki a helyi Polgármesteri Hivatal városfejlesztési osztályával közösen. A tervezet jelenleg 30 programot és ezen belül 34 projektet tartalmaz. A végsô változat márciusra készül el, ez tartalmazza majd a tanácsosok javaslatait és a lakók véleményét is. Ahhoz, hogy a lakóknak is szavuk legyen a stratégia megalkotásánál, közvélemény-kutatást végez a Hivatal. A felmérésnek január végén fogtak hozzá, és február 15-én fejezik be. A kérdôbiztosok a város minden negyedik családját felkeresik a 33 kérdésbôl álló kérdôívvel.A tanulmány bemutatása után rátértek az utcanevek megváltoztatására. Amint az elôterjesztô elmondta, a Gát utcai lakók beadvánnyal tiltakoztak az ellen, hogy utcájukat Gutenberg névre kereszteljék. A tanácsosok végül megszavazták, hogy az utca egy része továbbra is a Gát nevet viselje, a másik részét pedig Gutenbergre keresztelik el.A Palló Imre Alapítvány részére koncesszionáltak egy 182 négyzetméteres földterületet, amit kedvezményes áron adtak át az alapítványnak.

Az udvarhelyi önkormányzat tagja lett a Tízek Társaságának, ezt a határozat-tervezetet a módosító javaslatokkal együtt szavazták meg, és elfogadták az Eleven Rt. által felajánlott 1410 részvényt 7 millió 50 ezer lej értékben.Ezután a strand bérlôje által benyújtott kérés került terítékre. Amint László János tanácsos elmondta, a strand és a gazdasági bizottság közös ülésén eldöntötte, a nem mozdítható beruházásokat szakemberrel felértékelteti, és azt követôen dönti el, hogy mennyit fizet a bérlônek. A mozdítható beruházásokat a bérlô elviheti, eladhatja - döntötték el a bizottságok tagjai. A decemberi beadványban két kérés szerepelt: töröljék a strand 1999-es évi bérét, és a tavaly elhasznált vízmennyiség árát szubvencionálják. Az önkormányzati képviselôk mindkét kérést elutasították. Szabó László kijelentette, sajnálatraméltónak tartja, hogy ilyen emberek képviselik a várost, és azt is, hogy így viszonyulnak egy közérdekû intézményhez. Szégyellje magát mindenki, aki ellene szavazott, fejezte be mondanivalóját. A kirohanást nem vették jó néven a tanácsosok, akik követelték, hogy hagyja el a termet.A decemberi tanácsülésen nagy port kavaró kereskedelmi felületek eladásáról viszonylag vitamentesen döntöttek. Miután alaposan feltérképezték a visszaigénylések miatti esetleges jogi bonyodalmakat, megszavazták, hogy az Urbana Rt. adja el a város magántulajdonában levô azon kereskedelmi felületeket, amelyek nem képezik jogi vita tárgyát.A kilencedik napirendi pont a Kuvar-negyedi hôközpont sorsának rendezése volt. Annak ellenére, hogy a lakók kérték a döntés halasztását, a pedagógusok pedig az ott létesítendô óvoda ellen nyújtottak be kérést, a tanács vita nélkül, saját mûködési szabályzatát áthágva szavazta meg, hogy az épület versenytárgyalás nélkül kerüljön a református Diákotthon Alapítványhoz.

Csog Éva

Panaszt tettek az oroszhegyiek a megyei prefektúrán, hogy visszajáró közbirtokossági területükön zavartalanul folyik a fakitermelés. Fodor György erdômérnök, a zetelaki Erdészeti Hivatal vezetôje az UdvarhelySzék kérdésére elmondta, hogy amíg a közbirtokossági területeket vissza nem adják, addig az erdészeti hivatalok teljesen törvényesen végzik munkájukat, az elôre meghatározott ütemterv szerint — mondta Fodor György.Az oroszhegyi esetrôl Bálint Elemér polgármester elmondta, hogy jelenleg két vágtéren folyik a fa kitermelése, valamint azt is, hogy személyesen járt a prefektúrán az ügy tisztázásáért, és tárgyalt Fodor igazgatóval is, egyelôre eredménytelenül.A kápolnási és a máréfalvi erdôkben az erdészet nem mer hasonlóképpen eljárni. Az ottani lakosok nem hagyják. Készek akár fizikai erôszakkal megakadályozni saját erdeik nélkülük történô kitermelését.

uszék

Könyvbemutató a Mûvelôdési Házban

A Mûvelôdési Ház, valamint az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében január 26-án szerdán került sor Papp Kincses Emese Virrassz velem címû könyvének bemutatójára. Az írónô, lapszerkesztô és politikusasszony 1943-ban született Marosvásárhelyen, tanulmányait a kolozsvári BBTE német-magyar tagozatán végezte. 1956-65 között a román atlétika-válogatott tagja, négyszer volt Balkán-bajnok.

A Virrassz velem címû kötet 1999-ben látott napvilágot a Hargita Kiadóhivatal gondozásában, a borítóját Ádám Gyula tervezte. A könyv az erdélyi magyarságról szól, cselekménye 89 szeptemberében kezdôdik, és 1992 júniusában, az írónô férjének halálával zárul. — Tíz esztendô történéseit foglaltam össze, tíz év rövid idô, szempillantásnyi idô a történelemben, de az erdélyi magyarság számára történelmi idô, sorsforduló lehetett volna. Nem vidám könyv, 12 éjszakára tördeltem a krisztusi stációkra is gondolván, de nem szenvedô kötet. Benne van mindaz, amit mi együtt megéltünk: az eufóriás öröm, az a csodálatos néhány nap, néhány óra, amit együtt az én generációm és talán még a fiatalabbak is megéltek, benne vannak meghiúsult reményeink, küzdelmeink, kudarcaink, és talán benne van a jövô is. Nem dicsérek és nem marasztalok el senkit, a kisebbségi létformából és a kisebbségi helyzetbôl adódóan olyan magatartásformák alakultak ki, amelyek léteznek az erdélyi társadalomban, vannak bátor emberek és kevésbé bátrak, és vannak olyanok, akik már letették a fegyvert. Ez a mindössze 110 oldalas kis könyv mindenkihez szól, legalábbis én azt szeretném, hogy mindenkihez szóljon, és virrasszanak át vele egy éjszakát — összegezte a szerzô.

Szász Emese

Tízéves városstratégia

Elkészült Székelyudvarhely Városfejlesztési Stratégiai programja, amely a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal és a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség közös munkájának gyümölcse.

A stratégiai program a harmadik évezred elsô évtizedére vonatkozik. Bemutatásán Szász Jenô polgármester mellett jelen volt az ügynökség három tagja: Dr. Heinrich Péter igazgató, valamint Szász András és Maróti Rezsô. A programkidolgozás a Városfejlesztési iroda munkatársaival közösen a tavalyi év második felében indult.

Tartalmazza a város jelenlegi gazdasági-társadalmi állapotára vonatkozó helyzetelemzést és értékelést. Ezenkívül azon vélemények alapján összeállított program- és projektjavaslatok jegyzékét, amelyek a várost üzemeltetô szakemberek, vállalkozások vezetôi, a humánszféra reprezentásai és a politikai, társadalmi élet képviselôi részére szervezett egyeztetési megbeszéléseken elhangzottak. A stratégia harminc programot és harminc projektet tartalmaz, prioritási sorrendjüket pedig a lakosság körében elvégzett közvélemény-kutatás alapján döntik el.Maróti Rezsô a fejlesztés érdekében kivitelezhetô programokból és projektekbôl ismertetett néhányat. A legfontosabb a versenyképesség és az életminôség fejlesztése. Egy jól mûködô városban fontos az úthálózat, a szennyvízkezelés korszerûsítése, az energia-ellátás hatékonyságának növelése, a városi parkolási rendszer létrehozása stb.Egy szilárd alapokon álló, gazdagodó városban van élelmiszeripar-fejlesztés, turizmusfejlesztés, városmarketing és kommunikáció. Ebbe a célcsoportba tartozik még a gyógyvizek hasznosítása, ipari park kialakítása, vállalkozói infrastruktúra fejlesztése és támogatása.Az otthont adó városnak lakásgazdálkodást átfogó programja kell legyen. Szükséges a szociális ellátások fejlesztése, a közoktatás és a felsôfokú oktatás fejlesztése, lakossági szolgáltatások javítása, városi zöldterületek fejlesztése, városközpont rehabilitációja stb.Utoljára, de nem utolsó sorban a környezetével együtt élô város két kritériumnak kell megfeleljen. A fizikai környezetével együtt élô városnak, óvnia kell a környezetét, és használnia a környezeti adottságokat, másrészt a regionális térségû együttmûködésben is el kell indítania egy olyan folyamatot, hogy a társtelepülésekkel a hagyományos, ma is élô kapcsolatait tudja kihasználni. Ezért szükséges a mezôgazdasági tevékenység koordinálása, a térségi úthálózat fejlesztése, térségi információs rendszer kialakítása, a várost elkerülô tranzit út építése, faipari hulladék hasznosítása, erdôvédelmi és erdôtelepítési program.A Városfejlesztési Stratégia egy folyamat, Székelyudvarhely most ennek az elsô fázisában van, a tervezés, a fejlesztés még hosszú ideig el fog húzódni. Nem azért, mert nem lehet befejezni, hanem ezt állandóan az élethez és az adottságokhoz kell és lehet igazítani. Elsô számú feladat, hogy a város be kell vezessen egy tudatos városfejlesztési politikát, és egy ennek megfelelô megvalósulási eszköz- és intézményrendszerét. Az a tér, amelyben a városfejlôdés megvalósulhat, egy nemzetközi, globalizált tér. Ennek jellemzôje a verseny, s a versenyképességet mindenkinek magának kell megteremtenie.Szász András, az ügynökség egyik tagja elmondta, hogy a városban az anyagi források helyes irányításának már számos jele látható. Úgy gondolja, hogy nemcsak romániai összehasonlításban érzôdik Székelyudvarhely fejlôdése, hanem önmagához viszonyítva is. A stratégiai célja ennek a programnak az volt, hogy teremtsék meg a nemzetközi és országos verseny alapjait, és a lakosok számára a minôségi élet feltételeit.Elsôdleges célja pedig az, hogy elemezzék, melyek lehetnek a város közép- és hosszú távú fejlôdésének a lehetséges fordulói, amelyek versenyképességet megbíró potenciált tartalmaznak. Városunkban például a privatizáció gyakorlatilag befejezôdött, Romániában ez egyedülálló állapot. Így létrejött annak feltétele, hogy az érdeklôdô tôke partner szinten találja meg azokat a fizikai és jogi személyeket, azt a helyi tôkét, amihez társulni tud.

Péter Attila

Január elsejével új évszázadot kezdtünk. Az évszám változott, de mi nem, írtam a január 5-i UdvarhelySzékben. Akkor az elsô reggelen látottak szomorítottak el, hogy szép szülôvárosomat s annak fôterét szétdobált pezsgôs üvegekkel csúfították el. Nagyon sokszor emlegetjük, hogy "ez a Balkán", de Udvarhely is az? Vagy mi tesszük azzá? Véleményem szerint az utóbbi.A minap a Küküllô partján jártam, s ott tárult elém az a szomorú, kiábrándító látvány, amit gyermekkoromban soha nem láttam. A ma legpiszkosabb Varga-patak partja is tisztább volt, mint amit a mellékelt fényképen láthatunk. S ez a kép nem a Balkán közepén készült, hanem az egykori Székely anyavárost kettéosztó Nagyküküllô partján. Hát itt is egy újabb szeméttelep van kialakulóban? Vaj’ ki ürítette ki a ruhásszekrényét, s a fölösleges holminak csak ezt a természeti szépségû helyet találta megfelelônek?Jó lenne ha már egyszer felnôtté válnánk ebben a városban, és barátunknak tekintenénk minden egyes utcát, s minden fatövet. Ne legyen közömbös számunkra az egykori tiszta Székelyudvarhely, mert mi, akik itt születtünk, s akik ma ezt a várost választottuk lakóhelyül, ezután is itt akarunk élni, igazán otthon szeretnénk érezni magunkat, mint hajdanán a macskaköves utcák "kisiparos" és "iskolavárosában".

Derzsy András

Törvénytelenül mûködnek

A Kereskedelmi Felügyelôség tájékoztatása szerint a tavaly meghosszabbított kereskedelmi engedélyekhez képest az idén még csak száz engedélyt hoszszabbítottak meg. Az engedélyek meghosszabbításának határideje március 31, és a következô iratok szükségesek:

— a Polgármesteri Hivatal által kiadott kereskedelmi engedély

— a 2000-re érvényes szemétszállítási engedély, amit a Simó Press Kft-vel kell megkötni. Ha valakinek ötéves szerzôdése van, akkor is láttamoztatni kell ezt a szerzôdést. Ezenkívül szükséges még 200 ezer lej. Ezeket az iratokat a Városháza 30 - as termében lehet leadni ügyfélfogadási idôben: kedden 9 és 16 óra között, szerdán 9 és 12 óra között, csütörtökön 9-tôl 16 óráig. Érdeklôdni bármelyik nap lehet szintén a Városházán a Kereskedelmi Felügyelôségen.

P. A.

Székelyföldön a legnagyobb kábelévé- díjat az udvarhelyiek és a csíkszeredaiak fizetik. Érdeklôdésünkre kiderült, hogy Udvarhelyen és Csíkszeredában 69 ezer lej a kábeltévé-bérlet 22 csatornára, a környéken még Keresztúron ilyen magas az ára a bérletnek, ott 19 csatornáért havi 63 ezer lejt kell fizetniük az igénylôknek. A megkérdezett mûsorszolgáltatók közül Kézdivásárhelyen 58 ezer lej a bérlet 22 csatornáért, Sepsiszentgyörgyön pedig 50 ezer lej 29 csatornáért, Gyergyóban a Syntax cég 24 csatornáért 50 ezer lejes bérleti díjat számol, míg a szintén gyergyói Mecatex 30 ezer lejt kér 20 csatornáért.

b. á.

2000. január 1-jétôl lépett érvénybe Romániában az új, általános jövedelemadó törvénye. Amint az a múlt heti kérdésünkre adott válaszokból is kiderült, az emberek sok mindent nem tudnak errôl a törvényrôl. Az új törvény alkalmazásáról, különbözô jövedelmeink adózásáról kérdeztem Katona Hajnát, a Természetes Személyek Adóügyi Osztályának a vezetôjét.

— Legkésôbb meddig kell benyújtani az elsô adóbevallási nyilatkozatot?

— Ha évi összjövedelem adózásáról beszélünk, akkor jövô év március 31-ig. Vannak azonban speciális adóbevallások. A független tevékenységekbôl származó jövedelmeknek, a javak használatának átengedésébôl származó jövedelmeknek a megadott határideje ez év március 31.

— Milyen jövedelmek után kell adót fizetni?

— Van a globális adó, ami öt kategóriából tevôdik össze. Ezek a kövekezôk: független tevékenységekbôl származó jövedelmek, fizetésekbôl származó jövedelmek, javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek, osztalékokból, és kamatokból származó jövedelmek, valamint egyéb jövedelem-kategória. Az elsô három jövedelemcsoport képezi a globális adózás tárgyát. Erre a háromra jövô év március 31-ig kell letenni a globális adózást, ezekre adóbevallási nyomtatványok állnak rendelkezésükre. Ebbôl az elsôt, a független tevékenységekbôl származó adó bevallását le kell tenni ez év január 31- ig. A javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek után a bérbeadástól számítva 15 napon belül kell letenni adóbevallást. A fizetésekbôl származó jövedelmek után folytonosan gyûjtjük a befizetett adót, és mikor lejárt a pénzügyi év, akkor ezek összegzésével tesszük le a nagy összjövedelmi, globális adóbevallási nyomtatványt.

— Mit tartalmaz az adólap?

— A fiszkális adólapot elsôsorban azoknak töltik ki, akik a fizetéshez hasonló jövedelmekbôl valósítják meg jövedelmeiket. A munkáltatónak kötelessége, hogy munkásának ezt a fiszkális adólapot kitöltse. Az adólapra felvezeti a dolgozónak mind a havi jövedelmét, mind a visszatartott adót, ezt a munkáltató összegezi 12 hónap után. Ez abban az esetben érvényes, ha az illetônek egy jövedelme van. Amennyiben ehhez hozzájárul bedolgozói minôségbôl származó jövedelem is, akkor csak leküldi a pénzügyre tudomásvételre. Az adómegállapítás itt történik a globális adóbevallás és a begyûjtött adataik alapján.

— Fizetnek-e adót a nyugdíjasok jövedelmük után?

— Jövedelmük után nem. A nyugdíjat adómentes jövedelemként kezeljük, azonban úgy hírlik, bár nincs hivatalos tudomásunk róla, hogy egy bizonyos nyugdíjösszeg után már adót kell fizetni. Van az aktív nyugdíjasok kategóriája, akik a nyugdíj mellett dolgoznak, és az így nyert jövedelmek már nem adómentesek.

— Mi az eljárás a romániai lakhellyel nem rendelkezô román állampolgárok esetében?

— Az a személy, aki nem lakik az országban, de 183 napnál tovább valósít meg jövedelmet, adóköteles lesz. Nekik megvan az 1004/23-as pénzügyi rendeletben az a formalisztika, amit ki kell tölteni, hogy meghatározott helyen, idôben mennyi jövedelmet valósítottak meg, és adóbevallásra lesznek kötelesek. Kivételt képeznek azok a külföldiek, akikkel a román államnak egyezménye van a dupla adózás elkerülésérôl.

— A bruttó fizetésbôl milyen összegeket vonnak le?

— A bruttó jövedelembe beletartozik az alapfizetés és az öszszes járulékos póttársadalmi díj. Ebbôl négy kategóriát fogunk levonni: öt százalék nyugdíjalap, egy százalék munkanélküli segély, hét százalék egészségügyi biztosítás, számfejtés céljából pedig levonunk még tizenöt százalékos szakmai költséget. Ami megmarad, nettó jövedelemnek nevezzük. A nettó jövedelembôl az alapszintû járulékos költségeket vonjuk le. Annak a nyolcszázezer lejnek — amit az állam biztosít a munkakönyves alkalmazottaknak — a növelésére megadja azokat az összegeket, amelyek az eltartott vagy az illetô alkalmazottnak az eltartásában lévô személyek után emelést jelent. Ennek az összegzésébôl jön ki az a jövedelemalap, amibôl az adót számfejtjük. Ezután a levont költségekbôl, plusz az adózásnál figyelembe nem vett költségekbôl fog kijönni az a nettó jövedelem, amit a dolgozó kézbe kap.

— A városházára bejött összadóból hány százalék marad a városnak, és hány százalék megy a központi költségvetésbe?

— A 216-os sürgôsségi kormányrendelet értelmében a jövedelmi adóból havonta negyven százalékot az önkormányzatnak osztanak vissza, tíz százalékot kap a megyei néptanács, és tíz százalékot még leosztanak összmegyei szükségletre.

Péter Attila

Országszerte elterjedt az influenzajárvány, vidékünkön is vannak megbetegedések, ám az elôfordulásuk, súlyosságuk tûrhetô, nem okoz különösebb gondot.

A városi kórház fertôzô osztályán az elmúlt héten nyolc influenzás beteget tartottak nyilván, nyilatkozta lapunknak dr. Kurkó János. Ennek ellenére január 24-tôl legalább négy hétig a vírus terjedésének megelôzése érdekében tilos a betegek látogatása a székelyudvarhelyi kórházban is.

— Mik az influenza tünetei, miben különbözik más légúti, hûléses betegségtôl?

— Az influenza elnevezés alatt tulajdonképpen a grippét értjük. A grippé nemzetközi elnevezés, magyar orvosi szaknyelven influenza. Jellegzetes tünetei: hirtelen kezdet, nagyon magas, 39 fokon felüli láz, általános ízületi- és izomfájdalmak, ehhez társul a fejfájás, a szemgödör fájása, illetve a szegycsont mögötti égô fájás. Ez a betegség csak kiválóan felszerelt vírustani laboratóriumba végzett vizsgálat során mutatható ki, illetve bizonyítható. Az influenzajárvány elôfordulása nagyon ritkán, átlag ötévente következik be. Ebben az esetben a bukaresti Cantacuzino Intézet kimutatja néhány betegen az influenza vírus jelenlétét, a megfelelô járványellenes hálózaton közli velünk, hogy az országban járvány van. Ennek a bejelentésnek alapján mi diagnosztizáljuk a betegséget. A nagyon jellegzetes tünetek alapján az orvos számára könnyû az influenza diagnózisát felállítani. Dr. Kurkó János elmondta, a betegség elkerülése érdekében leghatásosabb fegyver a védekezés, bár a vírus ellen nem lehet maximálisan védekezni. A járvány megjelenése elôtt, még ôszszel ajánlatos a gyógyszertárakban kapható grippé elleni oltóanyagot megvásárolni és beadatni, de még a védôoltás sem biztosít 100 %-os védettséget. Ingyenes oltóanyagban csak a járványközpont alkalmazottai részesülhetnek. Az influenzajárvány megjelenése után már késô oltóanyaggal védekezni, ilyenkor a leghatásosabb a nyilvános, zsúfolt helyek elkerülése. A grippének specifikus, vírusölô gyógyszere nincsen, ezért betegség esetén csak a tüneti kezelésekre szolgáló gyógyszereket lehet alkalmazni, mint a Paracetamol vagy a köhögéscsillapító. A betegnek ágynyugalomra, sok folyadékra, valamint C- vitaminra van szüksége, a gyógyulás 3-4 napon belül bekövetkezik. Ritkább esetben szövôdmények is elôfordulnak, ilyen a tüdô- és középfülgyulladás, nagyon ritkán pedig agyvelôgyulladás. Az influenza és a szövôdményes influenza tünetileg otthon kezelendô, nincs szükség kórházi ápolásra.

Szász Emese

Január 31-én, hétfôn járt le a reklámilletékek befizetésének, illetve a nyilatkozatok megtételének határideje.

Szilágyi Enikô sajtóreferens arról tájékoztatott, hogy a kereskedelmi engedélyek mindaddig nem hosszabbíthatók meg, nem újíthatók fel, amíg a reklámilletékek nincsenek befizetve. Mint ismeretes, a kereskedelmi engedélyek meghosszabbításának határideje március 31., elôtte azonban kötelezô a reklámilletéket a késedelmi kamattal együtt befizetni a Polgármesteri Hivatal adóügyi osztályára. Az adóügyi osztály (új osztály lévén) idén elôször vette át ennek lebonyolítását. A megvont mérleg után megállapítható, hogy a tavaly kb. 8-10 millió lejre tettek bevallást, a cégek és a magánvállalkozók ennek 80%-át fizették be. Tehát azoknak, akik mindeddig elmulasztották az illeték befizetését, büntetô kamatot számolnak a hivatal illetékesei. Ennek értelmében magánvállalkozóknak 3%-os havi büntetôkamatot, míg cégek esetében napi 0,3%-os kamatot számolnak. A helyi adók és illetékek begyûjtése az elmúlt évben még a pénzügyhöz tartozott, a 8-10 millió lejes elmaradást azóta számolják. A reklámilletékek erre az évre a következôk: cégtáblák esetében 80.000 lej/ négyzetméter/év, reklámtáblák esetében 360.000 lej/négyzetméter/év. A fizetett hirdetések és reklámok után a reklámszerzôdésben foglalt öszszegnek a 2%-át kell befizetni a Polgármesteri Hivatal adóügyi osztályára.

(szász)

Bondor István RMDSZ-es önkormányzati képviselô úr — és tanfelügyelô — részvételével szervezett vitafórumot az SZ-MADISZ január 28-án, pénteken. A végzôsök problémáival foglalkozó rendezvényen az nem derült ki, hogy a középiskolák vagy az egyetemek végzôs diákjairól beszélnek-e, egyetlen szó sem esett a magyar egyetem ügyérôl vagy az anyanyelvû oktatás lehetôségeirôl. De ebbôl is le lehet vonni következtetéseket. Az Udvarhelyi Híradó január 18-i számából derül ki, hogy az RMDSZ átvállalja a külföldi diplomák honosításának költségeit. Nagyszerû! Köszönet, köszönet érte! Csak az a kár, hogy eddig jó néhányan saját pénzükért kellett honosítsák a diplomáikat, még mielôtt részesülhettek volna ebben a jótéteményben. (Ráadásul kormányalkotó pártunk a magyarországi Apáczai Csere János Közalapítvány pénzén jótékonykodik.) A diploma-honosításra váró diákok nagy része Magyarországon, a magyar adófizetôk pénzén tanult. Többnyire magyar alapítványok támogatásával tartotta fent magát, és most is magyar pénzbôl honosíttatja a diplomáját. Ez így szép, de hol maradt az RMDSZ? Az ígéret szép volt: amíg nincs romániai magyar egyetem, addig Magyarországon lehet tanulni. Az elképzelés: hiányszakokon szerezzenek diplomát. A végeredmény: azok, akik hazajöttek, a hiányszakokon szerzett diplomákat nem honosíttathatják. Az elképzelés második pontja: jöjjenek haza, mert segítenek addig is, amíg érvényesítik a diplomáikat. A végeredmény: akik hazajöttek, évekig szakképzetlen fizetésbôl éltek, tartottak el két-három gyereket. Nem segített nekik senki. Amit Asztalos Ferenc képviselô úr — aki nem mellesleg az Oktatási Szakbizottság alelnöke — küzdelmes munkájával a román parlamentben elért: a diplomákat magyar alapítványi pénzen honosítják. Köszönjük, képviselô úr!Az is igaz: ha valaki két szakot végzett, akkor csak az egyiket ismerik el, és az is, hogy senki nem kérdezi meg, hogy melyikre van szüksége, melyiket szeretné. Nem tért haza sok ezer szakképzett fiatal. Ezért már Magyarországon sem fogadják tárt karokkal a tanulni vágyókat. Miért? Mert nem ismerték el a diplomákat. S hogy mindeközben - a kormányzati ciklus végéhez közeledve — egyre reménytelenebbé válik a romániai magyar egyetem ügye? Bagatell. A végzôsök problémái között ez említésre sem méltó.

Bodó Krisztina

Székelyszentlélek

Az egykori telegi (ma udvarhelyi) fôesperesi kerületben, a Bogárpataka Nyikóba való torkolatánál találjuk Szentlélek falut.

A Schematismusok a kerület, azaz Udvarhelyszék legrégibb egyházközségei között tartják nyilván. A falu neve a pápai tizedjegyzékben szerepel elôször. Az 1332-es összeírás szerint Jakab nevû papja 3 régi banálist fizetett."Szentlélek e vidék községeinek volt központi anyamegyéje." (Orbán Balázs). Az 1840-es Shematismus szerint a következô falvak tartoztak hozzá: Bencéd, Bogárfalva, Kadács, Kobátfalva, Malomfalva, Szentmihály, öszszesen 1698 katolikus hívôvel. 1762-ig Farkaslaka is ide tartozott, csak ezután lett önálló egyházközség.Érdemes felfigyelni arra, hogy 1840-ben Szentléleken, ahol az anyaegyház volt, 583 katolikust számláltak (ez a falu összlélekszámát jelentette), míg a szomszédos Malomfalván 788 katolikus volt. Malomfalvának már akkor volt temploma, mégis a szentléleki plébános látta el a hívek lelki gondozását, pedig Malomfalva központibb helyet foglalt el a felsorolt falvak között. Hogy miért maradt Szentlélek az anyaegyház, az egy ma is élô legendával magyarázható.A Domus Historia szerint, amikor a környék hívei elhatározták, hogy templomot építenek, sok huzavona után sem tudtak megegyezni, hogy hová építsék az isten házát. A következô pünkösd napjának reggelére (ami általában, a húsvéttól függôen, június hónapban van) azt a helyet, ahol a templom ma is van, fehér hó borította be. A hívek isteni csodát láttak e rendkívüli eseményben, s azt gondolták, hogy maga az Isten jelölte ki a helyet, ahová a templomot szeretné, ha felépítenék. Véget vetettek mindenféle vitának, s pünkösd eltelte után nekifogtak az építkezésnek. Az új templomot a Szentlélek tiszteletére szentelték, s a falu isezt a nevet kapta.Hogy ez melyik évszázadban történhette, arra, a történelmi adatok hiányában, a mai templomban is látható régi kövekbôl következtethetünk."Hogy egyházközségünk története visszanyúlik a XIV. századig, azt leginkább, és minden kétséget kizárólag a templom épülete igazolja. Hogy a mostani templom elôtt volt-e már más templom, egyáltalán nem tudjuk.Nagyon valószínû, hogy volt, ha más nem, hát legalább egy kis kápolna.A mostani templom keleti, szentély felôli elsô része legkésôbb Mátyás király uralkodásának (1458-90) kezdetén épült. Ezt igazolja a gótikus csúcsíves építészeti stílus is. A székelykeresztúri római katolikus plébániatemplom szintén gótikus, a miénkhez hasonló — írja Lázár Albert plébános az 1953-ban megkezdett Domus Historiában —, ezt pedig, az elsô boltív zárókôbe vésett évszám szerint Mátyás király trónralépésének évében építették. Ebbôl tehát bátran következtethetjük, hogy a szentléleki templom keleti része is ebben az idôtájban épült."A templombelsôben kétféle építészeti stílust fedezhet fel a figyelmes látogató: a gótikát és az Árpád kori román stílust. "Nagy valószínûsége annak, hogy a templomunk hajója az Árpádok idejében épült, s valamelyik régi háború alkalmával a félköríves mennyezet leégett. 1958-ban a renováláskor a keleti és nyugati rész érintkezésénél égett kôdarabokat találtunk. A régi leégett mennyezetet egyszerû sima stakaturral helyettesítették, s a szentély felôli rést — a hívek számának szaporodásával — Mátyás király idejében, az 1400-as évek körül építették hozzá.Az biztos, hogy a két rész nem egy idôben épült, mert különben egyforma stílusban építették volna.A templom tornya 1764-ben épült ... Ezt igazolja a bejárat felett található évszám és rövidített felirat: 17 - R.M.O.F.L.P.S - 64. Ami bizonyára ezt jelenti: Anno 1764. Sub reverendissimo Francisco Lakatos parocho Szentlélekiensi." (Domus Historia)Lestyán Ferenc, Megszentelt kövek címû könyvében a szentléleki templomról a következôket olvashatjuk: "vannak, akik a templom építésének idejét a XIII. századra teszik. Ha nem is az egész templom, de annak egyes részei biztosan koraiak. Ilyenek a toronyaljból a hajóba nyíló ajtó félköríves kerete, az elfalazott déli kapu szintén félköríves kerete, részben a hajó átalakított félköríves ablakai."Bármennyire is hiányosak történelmi adataink, bátran állíthatjuk, hogy a székelyszentléleki templom és egyházközség Udvarhelyszék legrégibb plébániái közé tartozik.Lázár Albert lövétei születésû plébános 1932-ben veszi át a plébánia vezetését. A szegényes levéltárban nincs Domus Historia, a legrégebbi feljegyzések az 1719-tôl kezdôdô Anyakönyvek. 1932-ben nyolc kötetbôl áll. Ezeket áttanulmányozza, s 1953. február 23-án nekifog az egyházközség történetének megírásához. Részletes följegyzéseit nagyon szorgalmasan írja 1984-ig, amikor öregségére és egészségi állapotának megromlására hivatkozva nyugdíjaztatását kéri. Dr. Jakab Antal püspök elfogadja kérését, s helyére Veress Imrét nevezi ki plébánosnak.A "... tôrôl vágott székely pap", ahogy Hajdó István gyergyószentmiklósi fôesperes nevezi Lázár Albertet, nemcsak az egyházi eseményeket örökítette meg a Domus Historiában, hanem a közösségben, sôt az országban történt nevezetesebb eseményekrôl is beszámol, az idôs emberek emlékezetében élô eseményeket is papírra veti. Így maradt fenn az 1893-ban történt árvíz-katasztrófa leírása: " ... június hó 7-én délután óriási felhôszakadás következtében a Bogárfalvi patak annyira megáradt, hogy mindent amit útjában talált, magával sodort. Tizennyolc kisebb-nagyobb épületet pusztított el. Tizennégy család maradt hajléktalanul, s hét emberi élet is áldozatul esett. Bogárfalván az árvíz többek között elsodorta a községházát, Gáspár Józsefné, szül. Fancsali Veronika szüleinek házát, csûrét és a mlléképületeket. Szentléleken Geréb Domokos házát, csûrét, melléképületeket, Bíró András házát, Bíró Mózes házát, Bíró Mózes csûrét, Geréb István házát, csûrét és Czigány Sándorné házát.Amikor Bogárfalváról a megáradt patak hozta az épületeket, s Szentlélekre Geréb Domokos házához értek az épületek, ott a patakpart menti fákban megakadva úgy felrúgták a vizet, hogy hamarosan keresztül locscsant a Geréb Domokos csûrének a tetején.A hét vízbe fúlt ember közül négynek emlékeznek a nevére a mai öregek: Geréb Domokosné szül. Geréb Etelka, ennek 3 éves kislánya, Etelka, Bíró Mihály édesanyja, ennek 3 éves kislánya, Veronika. A többi három embernek a nevét a mostani emberek nem tudják.Péterffy plébános a fenti szomorú dolgot jelentette a püspökségnek, s Lönhár Ferenc püspök 50 forintot küldött az árvízkárosultaknak."A legfrissebb eseményeket is részletesen beírta a Domus Historiába. Az 1977-es földrengésrôl többek között ezeket írja: "Az egész falu honlévô népe mind kiszaladt az utcára, s elrémülve csoportokba verôdve szinte órákig nem mer visszamenni a házakba. Aztán alig várta mindenki az álmatlanul töltött éjszaka után, hogy mit mond reggel a rádió híradása."Az államosítás utáni eseményeknek külön fejezetet szentel. Név szerint említi meg azon szentléleki túlbuzgó kommunisták neveit, akik, egy alkalommal a távollétet kihasználva, bemennek a plébánia épületébe, s a nyolckötetes Anyakönyvekbôl a legrégebbi hatot elvitték. Azt is feljegyzi, hogy miután az iskolából kitiltották az egyházat, milyen gondot okozott a gyermekek vallásoktatása. "Sokféleképpen próbáltam, hogyan lehetne megoldani a hitoktatást, de minden megoldásra a tantestület részérôl, akik ugyan katolikusak voltak, egy kontraintézkedés következett. Iskola után próbáltam behívni a gyermekeket, de sokszor a tanítók hazáig kísérték ôket, hogy ne tudjanak bejönni hittanórára. Valóságos hajtóvadászatot rendeztek hosszú idôn keresztül a volt katolikus iskola tanítói. Névsort tudnék felsorolni, hogy kik voltak a zászlóvivôk a vallásüldözés terén, de nem teszem.A kereszténység felvétele óta mindig római katolikusok voltak a szentlélekiek és a hozzátartozó Bogárfalva, illetve Malomfalva lakói. A XVII. századi vallásháborúk azonban itt is éreztették hatásukat. Volt idôszak, amikor nem volt felszentelt papjuk, hanem licenciátusok (a korondi egyházközségrôl szóló írásomban — UdvarhelySzék, III. évf. 4 sz. — már volt szó kilétükrôl) végezték a hívek lelki gondozását.Lázár Albert plébános összeállította a rendelkezésére álló adatok alapján az 1720-tól Szentléleken és Bogárfalván született világi papok és szerzetesek névsorát. A hatvanas évekig 15 papot adott a két falu az egyháznak. 1968-69-ben és ‘73-ban újra egy-egy fiatal levitát szenteltek pappá, mindhárom bogárfalvi születésûek. A plébános örömmel jegyzi meg, hogy a "kommunista, vallásellenes terror ellenére is a jó katolikus közösség képes volt olyan fiatalokat nevelni, akik a bizonytalan és nehéz idôkben is vállalták a papságot." Név szerint: Hajdó István, Györgydeák Lajos és Györgydeák M. Jánost írja be a Domus Historiába a már idôs lelkipásztor. E három fiatal embert saját tanítványának tekinti, s büszke is rájuk, különösen Hajdó Istvánról (jelenleg gyergyószentmiklósi fôesperes) ír nagy elismeréssel, aki abban az idôben malomfalvi plébános volt, és nemcsak mint jó lelkipásztor, de mint népéhez hû magyar is nagyon sokat tett a népi hagyományok életbe maradásáért.Ma már csak Bogárfalva tartozik a szentléleki plébániához. A falu neve egyes kutatók szerint az ott letelepedett elsô családnak a nevébôl származik. A hagyomány is egy Bogár András nevû ember családját tartja az elsônek, aki otthont alapított a Diafalvánál (ma Oroszhegyhez tartozik) eredô Bogárpatak völgyében. A falu elsô írásos említése 1567-bôl származik, Bogárfalva néven).Szentlélek mai iskolája 1872-ben épült. A szentlélekiek és a bogárfalviak közösen építették. A korábbi iskola épülete 1767-ben épült, s egy fedél alatt volt a kántor-tanító lakásával. Az új iskola építésénél, amit már 1831-ben elrendelt Kovács Miklós erdélyi püspök, a bogárfalviak nem akartak részt venni, saját iskolát szerettek volna maguknak. Ezt a szándékukat 1877-ben valóra is váltották, és külön iskolát építettek a bogárfalvi gyermekeknek, amit Községi Iskolának neveztek el.A mai szentléleki iskola a falu nagy szülöttjének a nevét viseli. Dr. P. Benedek Fidél 1907-ben született Székelyszentléleken, középiskoláit a székelyudvarhelyi katolikus gimnáziumban végezte, majd belépett Szent Ferenc rendjébe. Az erdélyi ferencrend tartományfônöke volt, de falujáról soha nem feledkezett meg. A csíksomlyói Szûzanya szobrának másolatát ajándékozta szülôfaluja templomának, a második világháború után pedig sok értékes és szép miseruhát és kegytárgyat adott a templomnak.A reformáció elôtti idôszakban hét falu tartozott a székelyszentléleki plébániához, a reformáció után Malomfalva, Bogárfalva és Farkaslaka maradt. Ezen falvak hívei a mai napig megmaradtak római katolikusoknak.Legkorábban 1762-ben Farkaslaka vált önálló plébániává. A malomfalviak 1809-ben saját templomot építettek maguknak, és Urunk színeváltozásának tiszteletére (augusztus 6.) szentelték föl, önálló egyházközséggé azonban csak 1908-ban váltak.

A Nyikó mentén az egyedüli falu, amely a nevébe is belefoglalta a "szôke folyócska" nevét: Nyikómalomfalva. A falu lakói kihasználták a természet adta lehetôségeket, és a folyó mentén több malmot állítottak föl. Ma már csak a falu neve ôrzi ezeknek a malmoknak a létét. A falu lakói nagyobb részt földmûveléssel foglalkoztak, de jól értettek a fafaragáshoz is, és rendkívüli tudásukat és mintakincsüket örömmel adták át a fiatalabb nemzedéknek. Ma alig van olyan ház, amelyik elôtt ne állna székelykapu. S hogy a Nyikó menti falvak mennyire ragaszkodnak múltjukhoz, bizonyíték a szentléleki templom szomszédságában álló Múzeumház. 1977-ben nyitották meg, s a Felsô-Nyikó menti házak berendezéseivel és az itt élô emberek használati tárgyaival figyelmeztet minden helybeli lakost arra a nagy igazságra, amit Tamási Áron így öntött szavakba: "mert mi oly erôsen eresztettük sok keservünkben gyökeret, hogy az is erejét veszítené, aki innen kiszakítani akarna."

Derzsy András

1989, a hidegháború vége óta a Földön 60 fegyveres konfliktust jegyeztek, melyek több százezer áldozatot követeltek, és több mint 17 millió menekültet "eredményeztek".

Ebben a kaotikus atmoszférában egyre több államban történnek erôszakos cselekmények. Az új évezred elején a konfliktusok azonban már nem csak katonaiak. Más típusú háborúk történnek ott, ahol az egyenlôtlenségek szüntelenül növekednek, és ahol a nagy, transznacionális társaságok megállás nélkül terjesztik ki befolyásukat az élet minden területére. Ezek a gazdasági háborúk.

A nagyhatalmak

Világpolitikai szinten az Egyesült Államok kétségtelenül uralja a színteret. Öt nagy területen gyakorol mérhetetlen befolyást: politikai, gazdasági, katonai, technikai és kulturális szinten. Ez a felsorolás azonban így hamis, mivel az USA nem tudta elfoglalni Irakot (nem is akarta — szerk.) A katonai felsôbbség nem jelenti már automatikusan területek elfoglalását, mivel ez politikailag kényes dolog, nem beszélve arról, hogy pénzügyileg is drága mulatság. A tömegtájékoztatás szempontjából pedig egyenesen katasztrofális.És valóban, a tömegtájékoztatás stratégiai tényezôvé vált. Madeleine Albright, az USA külügyminisztere úgy fogalmazott, hogy "a CNN hírtelevízió az ENSZ Nemzetbiztonsági Tanácsának a 16. tagja". És voltak olyan hangok, melyek szerint a legutóbbi iraki, valamint az 1998 augusztusi afganisztáni és szudáni célpontok elleni amerikai bombázásoknak az volt a valódi célja, hogy eltereljék a közvélemény figyelmét Clinton elnök magánéletérôl. Egy másik megállapítás az, hogy ha szuperhatalom vagy, a neoliberalizmus korában nem jelenti minden állampolgárod kielégítô jólétét. Az USA- ban 40 millió személynek nincs egészségügyi biztosítása, 45 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, és fogózkodjunk meg- 52 millióra teszik az analfabéták számát. (Valószínû, hogy ezt a három kategóriát megtestesítô néptömeg nagyjából egybeesik, ha így van, akkor az USA összlakosságának kb. 20%-át alkotják - szerk.) A másik oldalon az Európai Unió országaiban az euró születésének pillanatában 50 milló szegényt és 18 millió munkanélkülit találunk.

Planetáris szegénység

A Földgolyón a szegénység a szabály, a gazdagság pedig a kivétel. Becslések szerint a 225 legnagyobb személyes vagyon értéke meghaladja az 1000 milliárd eurót, vagyis egyenlô a bolygó legszegényebb 47%-ának éves jövedelmével (2,5 milliárd ember). Az egyes személyek ma már gazdagabbak, mint az országok. A leggazdagabb 15 személy vagyona meghaladja a szubszaharikus Afrika bármely országának GDP-jét. És a folyamat csak tovább mélyül. Ha "1960-ban a Föld népessége leggazdagabb 20%-ának jövedelme 30-szorosan haladta meg a legszegényebb 20% jövedelmét, 1995- ben ez az arány eléri a 82-t. Több mint 70 országban az egy fôre esô jövedelem ma kisebb, mint 20 évvel ezelôtt... Planetáris szinten kb. 3 milliárd ember, vagyis a Föld összlakosságának fele kevesebb, mint tíz frankból él naponta.Az anyagi javak bôsége soha nem látott méreteket öltött. Mégis, azok száma, kiknek nincs tetô a fejük felett, nincs, amit egyenek, és nincs munkájuk, egyre növekszik. A fejlôdô országokban lakó 4,5 milliárd ember több mint egyharmada nem jut iható vízhez. Ugyanitt a gyerekek egyötöde nem kapja meg az egészséges fejlôdéshez szükséges napi protein és kalóriamennyiséget.Vajon sorsszerûség ez ? Egyáltalán nem. Ahhoz, hogy világszinten kielégítsük az alapvetô egészségügyi és élelmiszerigényeket, mindössze 12 milliárd euróra lenne szükség, vagyis kevesebbre, mint amennyit az USA és EU állampolgárai évente parfümre, vagy amennyit mindanynyian fagyira költünk.Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, melynek 1998. december 10-én ünnepeltük 50. évfordulóját, így szól: "Minden embernek joga van egy olyan élethez, amely képes biztosítani egészségét, az ô és családja jólétét, fôleg az élelmet, öltözetet, lakást és a szociális ellátást illetôen." Ezek a jogok képzeletbeliek maradtak.

Az éhség geopolitikája

Vegyük például az élelmiszereket. Ezek nem hiányoznak. Soha nem volt ilyen nagy az élelmiszer- termelés, viszont évente 30 millióan halnak meg éhség következtében.Ebben az esetben sem minden elkerülhetetlen. Ott, ahol lehetséges a közbelépés, a humanitárius szervezetek közbelépnek, és néhány hét alatt meg tudnak állítani egy endémikus éhínséget. Akkor meg miért üti fel fejét mégis idônként, egész közösségeket szedve áldozatul? Azért, mert az éheztetés politikai fegyverré vált. Sylvie Brunel "Az éhség geopolitikája" címû könyvében így ír errôl: "Többé már nem az ellenséges, elfoglalni kívánt népeket éheztetik, hanem a saját népességüket azok, akik profitálni akarnak a nemzetközi közvélemény együttérzésébôl, mely kifogyhatatlan élelmiszer- és nyereségforrás, valamint szereplési tribünt jelent, ahol elmondhatják követeléseiket. A segélybiznisz megengedte, hogy az éhség (újra?-szerk.) politikai fegyver legyen a magánérdekekért folytatott háborúhoz(...)"Szudánban, Libériában, Burmában, Afganisztánban és ÉszakKoreában a politikai tényezôk vagy a helyi gerillavezetôk ártatlan túszokat szednek, és éheztetik ôket politikai céljaik eléréséhez. Az ember éhezteti az embert.Amartya Sen professzor, aki 1998-ban közgazdasági Nobel- díjat kapott, arról ismert, hogy mûveiben bemutatja, hogy az egyes kormányok által folytatott politikák éhínséghez vezetnek akkor is, ha az élelmiszer bôségben van. A professzor szerint "észre kell venni az éhség szörnyû történetében, hogy az sohasem a demokratikus kormányzású és relatívan szabad sajtójú országokban következik be."

Az alulfejlettség gödreiben

A század eleje óta az országok száma folyamatosan növekedett 40 rôl 200-ra, viszont a politikai, katonai és gazdasági hatalmat ugyanaz a hét-nyolc ország gyakorolja, amelyek a század elején. Azon országok közül, melyek a gyarmati kolóniákból kiszakadva nyerték el függetlenségüket, csak háromnak (Tajván, Dél-Korea és Szingapúr) sikerült a legnagyobb ipari államokéhoz hasonló fejlettségi színvonalat elérnie. A többiek megmaradtak a krónikus alulfejlettség állapotában.Ezen országok továbbra is nehezen boldogulnak majd, mivel az általuk kitermelt nyersanya- gok iránti kereslet folyamatosan csökken. A fémek, természetes szálak és élelmiszerek felhasználása anyag-takarékossági és helyettesítési okok miatt csökkent. Japánban például az utóbbi húsz évben az ugyanarra a termékre felhasznált nyersanyag mennyisége 40%-kal csökkent. A három hagyományos hatalmi tényezô, amivel számolnak, mint a területnagyság, népességszám és nyersanyagkincsek már nem számítanak versenytényezônek a posztindusztriális társadalomban. Az olyan nagy kiterjedésû országok, mint India, Kína, Brazília, Nigéria, Indonézia, Pakisztán, Mexikó és Oroszország, paradox módon egyben a Föld legszegényebb országai is. Az Egyesült Államok ellenpéldája csak erôsíti a szabályt. A stagnáló gazdaságú országok száma folyamatosan növekszik, és az ún. Harmadik Világ mint politikai tényezô megszûnt létezni. Mindezek a folyamatok elôrejelzik a nemzetállam koncepció-krízisét, és azt, hogy a kapitalizmus második forradalmát éli. Ebben a technika gyors fejlôdése, a gazdaság globalizálódása az élet minden területén közvetve vagy közvetlenül és állandóan új helyzetet teremt, a gazdasági háború pedig létrehozta azokat a transznacionális mamutvállalatokat, melyek súlya már meghaladja az egyes államokét.(folytatás a következô lapszámban)

(Ignacio Ramonet/Le Monde Diplomatique)Cs. J. István

Törvénysarok

Folytatjuk múlt heti számunkban megkezdett ismertetônket az új adózási rendszerrôl.Az adózási év megfelel a kalendarisztikus évnek, az évközben megvalósított jövedelem egész évre számított jövedelem, és ez után kell adózni.A törvény 4. szakasza egy olyan jövedelmi forrást is megjelöl, amelyet úgy nevez: "más jövedelmek". Nos, ebbe a kategóriába sok minden beleértendô, többek között olyan pénzbeli, illetôleg természetbeni juttatások-elônyök, amelyek más jövedelmi kategóriákba nem sorolhatók be. Példaként említem: valaki gépkocsihasználattal rendelkezik, illetôleg használhat ingyen és bérmentve bizonyos ingóságokat, a törvény értelmében ezen kedvezmények után is adót kell fizetni. Tehát ezen elônyökkel járó anyagi juttatásokat adózandó jövedelmi forrásként meg kell jelölni. Az adófizetôk minden hónapban személyes kiadásaik fedezésére az adóalapot csökkenthetik. A kiindulási összeg, amely 2000 januárjára érvényes, 800.000 lej.Itt kell tudni azt, hogy abban az esetben, ha valaki a házastársát tartja el, akkor ezen alapot 0,6-os együtthatóval számoljuk, tartásban levô gyerekek esetén az elsô kettônél 0,35 gyerekenként, míg a harmadik és több gyerek estén 0,20. Ugyancsak ilyen arányban csökkenthetô az adóalap abban az esetben, hogyha más családtag van az eltartó és adózó tartásában.Abban az esetben, hogyha I. fokú rokkant van valakinek a tartásában, ez az alap 1,0 szorzóval csökkenthetô, míg II. fokú rokkantak esetében 0,5 szorzóval kell számolni.Ami a család más tagjait illeti, a törvény kitér erre is, a férj, illetôleg feleség rokonai értendôk ezalatt negyedik fokig.Ezen csökkentések összevonódnak- összeadódnak, a szorzó nem haladhatja meg a 2,5-öt, és kizárólag a bevétel arányában állapítják meg.Ezen szorzókat vagy a munkáltatóknak, vagy a pénzügyi szerveknek kell megállapítaniuk és alkalmazniuk. Ennek megállapítására az alkalmazottnak be kell nyújtania igazoló iratait, és csak ezután kerülhet sor a szorzók megállapítására.Ugyancsak a törvény határozza meg, mit értünk szabad tevékenységbôl származó jövedelmen. Ezek a jövedelmek a következôk: kereskedelmi tevékenységbôl származó jövedelmek, feltalálásokból, illetôleg újításokból származó jövedelmek. A szabad tevékenységek közé tartozik az orvosi foglalkozás, jegyzôi, ügyvédi, könyvelô- szakértô, építész, valamint más tevékenységek, amelyek a törvény értelmében folytathatók.A tiszta jövedelmet a bruttó bevétel, illetôleg a kiadások (elszámolható kiadások) különbözeteként kell kiszámítani.Ennek módozatáról jövô heti számunkban.

Nagy Zoltán
ügyvéd

AKTUÁLIS/MÛVELÔDÉS

1970. január 11... A Predeal felé vezetô szerpentineken egy Steagul Rosu típusú teherautó küszködik a kanyarokkal. Szürkülödik, az egyébként is nehéz utat a látási viszonyok csökkenése is rontja. A teherautót az akkor huszonkilenc éves Pásztor György vezeti, ittas állapotban. Hirtelen "Militia" feliratú kiskocsi elôzi meg, int, hogy lassítson, húzzon félre. Pásztor, ha lassan is, de reagál a figyelmeztetésre, két Mercedes húz el mellette. A fiatalember megkönnyebbülten sóhajtana fel, amikor egy harmadik Merci is kiválik a ködbôl, és nekivágódik a teherautónak, majd a védôkorlátot átszakítva a nyolcvanméteres szakadékba zuhan. Ezért a figyelmetlen pillanatért Pásztor György az életével fizetett: halálra ítélték. "Engem azonnal letartóztattak, még aznap este Codleára szállítottak, be a börtönbe. Onnan Vâcârestire vittek elmegyógyintézetbe. Nem volt az idegeimmel semmi baj! A kivizsgálás után viszszavittek Codleára, majd a brassói bíróság egy- kettôre ítéletet hirdetett: halál. Családom nem volt, tehát búcsúznom sem volt akitôl. A brassói Építkezési Trösztnél dolgoztam akkor.Amikor codleai cellámban megtudtam az ítéletet, láncra vertek, és elkülönítettek rabtársaimtól. Ismét Vâcârestire kerültem siralomházba. Társaim mind halálra ítéltek voltak. Nekem mindennap adtak enni, de volt olyan is, aki csak minden második napon kapott valamit. Persze, én megfellebbeztem az ítéletet, de ezt visszautasították. Tudtam, napok kérdése, hogy mikor kapok golyót a fejembe, hiszen a Legfelsôbb Bíróság a balesetet Maurer elvtárs ellen elkövetett merényletnek minôsítette. Én nem kértem kegyelmet, csak a halált vártam. Akkor huszonnégyen voltunk, akik a halálos ítélet végrehajtását vártuk. Vártuk??? Nem tudom, hogy az ügyvéd-e vagy a börtönigazgató, de valaki mégis kegyelmi kérést intézett az Államtanácshoz. Az Államtanács elnöke akkor Ceausescu volt. Sohasem felejtem el, december 24-e volt, Karácsony napja, amikor megtudtam, hogy a halálos ítéletet huszonöt év szigorított börtönre enyhítették. Hej, erôs az élni akarás! Most sem tudom, hogy örültem- e akkor a felmentésnek, de most azt mondom: engem életre ítéltek."

(Pásztor György emlékezéseit jövô heti lapszámunkban folytatjuk.)Gáspáry István

Hibaigazítás: Múlt heti számunkban véletlenül csúszott be a hiba, mely szerint Maurer, egykori pártfunkcionárius meghalt volna. Maurer elvtárs él, most Bukarestben lakik, 92 éves.

Máthé Lóránt január 27-én megnyitott képzômûvészeti kiállítása szolgáltatta az alkalmat arra, hogy megkérdezzük a mûvészt, hogyan vélekedik a képzômûvészetek jelenérôl, és hová is helyezné el magát a ma – mint kiderült – fölöttébb kaleidoszkopikus mûvészeti struktúrájában.

— Elöljáróban: mit kell tudni rólad?— Máthé Lóránt Pál vagyok, 1974-ben születtem Székelyudvarhelyen, a középiskola elvégzése után a kolozsvári Képzômûvészeti Fôiskola hallgatója lettem, és kerámia-üveg-fém szakon diplomáztam. Az egyetemi évek alatt kollégákkal, barátokkal több közös kiállításom is volt, ösztöndíjasként Pesten is tanultam. Jelenleg a Dr. Palló Imre Szakközépiskola szakos tanára vagyok.

— Egy kerámia-üveg-fém szakos ugyanakkor jó rajzos is kell legyen?

— Nyilvánvalóan. Az alkotások — és ez nem csak rám érvényes — elôször agyban- lélekben, aztán rajz formájában, pontosan megszerkesztve születnek meg, és csak utána tárgyiasulnak a kiválasztott anyagban.

— Miben látod a mai mûvészet lényegét? Menynyire más ez a mûvészet mint egy másik koré?— Nézd, a mûvészet olyan értelemben mindig változatlan, hogy bizonyos archetípusokra vezethetô vissza. Csak a forma változik, melyekben az archetípusok tárgyiasulnak. Az viszont tény, hogy ez a forma egyre elvontabb. A gyorsulás korszakát éljük. Már a század elejére jellemzô volt, hogy izmusok jöttek és mentek olyan gyorsan váltogatva egymást, hogy a korszak képzômûvészei legalább két-három irányzattal érintkezésbe kerültek.

— Ma mi az uralkodó tendencia?

— Azt hiszem, erre csak utólag visszatekintve lehetne válaszolni. Mert úgy igazán uralkodó áramlat nem is létezik. Mindenki keresi az alkatának legmegfelelôbb kifejezési formát. A hetvenes évektôl egymást követték a posztmodern mûvészet olyan áramlatai, mint a transzavantgárd, a heftige Malerei, a neue wilde, a pattern painting, a magánmitológiák. A ma mûvészei ezek szublimátumát ötvözik személyiségük diktálta sajátos jegyeikkel. Ugyanakkor még érezhetô a hatása az 50-es, 60-as évek pop art-jának, és az ún. akciómûvészeteknek, mint a happening, process art vagy performance.

— A magad mûvészetét hogyan határoznád meg?

— A magánmitológiák kategóriájába sorolhatók be általában a mûveim. Az észak-amerikai indiánok archaikus kultúráját dolgozom fel, áthozva azt ebbe a korba. Sámánista kultúráról lévén szó, erôteljes a mitologikus színezete. Megfogott a filozófiájuk, a természethez való viszonyuk, az életvitelük. Mivel hozzám közel álló kultúráról, mitológiáról van szó, könnyû volt hozzáadni a saját egyéniségemet, így maivá tenni.

— Miért kedvelik a mai mûvészek az absztrakt formákat?

— Az absztrakció könnyen öncélúvá válhat, és akkor elveszíti értékét. Tán ezért is voltak oly rövidek egyes posztmodern irányzatok. Én elutasítom az öncélú absztrakciót, mert abban már nincs lélek, az már az archetípus rovására megy. Az én mûvészetemben azért van szükség bizonyos mértékû absztrakcióra, mert az indián kultúra alapja a misztika. Azt pedig csak absztrakt módon lehet formába önteni. De vigyázva a lélekre...

— Mi a véleményed a klasszikus formákról?

— Magam is élek velük. Véleményem szerint a mai mûvészet alapja is a pontos, a természeti formákat követô rajz kell legyen, ami átstilizálásra kerül.

— Hogyan születnek a munkáid? Mibôl fakad az ötlet?

— Van, amikor egy látvány szublimálódik, van, amikor gondolati, eszmei alapon születik meg egy-egy alkotás. De különben ez a kettô jól kiegészíti egymást.

— Leginkább kedvelt anyagaid?

— A földanyagok, mint az agyag, palák, samott, tégla, különbözô porcelánok. Ezeknél az anyagoknál közvetlenebb a kontaktus az alkotó és az anyag között, hisz szerszám nélkül jön létre az alkotás. Élmény az, ahogy a halott, értéktelen anyagot ujjaiddal, kezeddel élô formává alakítod. Én kerámia- szobrászatot mûvelek, nem használati, avagy pusztán dekoratív tárgyakat készítek. Kedvelem még a kombinált anyagokból létrehozott kompozíciókat. Szívesen ötvözök például fát kerámiával, fémet üveggel. Technikai szempontból ezt nem könnyû megvalósítani, mert az égetéssel az anyagok összezsugorodnak, tehát elôre úgy kell kiszámítani a méreteket, hogy a végsô "pászítás" során pontosan találjanak. A festés, utókezelés során gyakran olyan patinát adok a különbözô anyagoknak, hogy szándékos optikai csalódást érjek el velük. Például agyagnak fa jelleget adok, vagy fordítva.

— Alkotásaid mind unikátok?

— Igen, a negatívokat utólag mindig össze szoktam törni.

— Végezetül, mit gondolsz a képzômûvészetek jövôjérôl?

— Szerintem mindig szerves része lesz életünknek. Igaz, hogy veszíteni látszik fontosságából, az is igaz, hogy egyre kevesebb ember jár el kiállításokra, de egyre prózaibb világunkban a mûvészi igénnyel tárgyiasított formákra mindig szükség lesz. Hisz a formák világában élünk, kell hát legyen létjogosultsága a mûvészi formáknak is.

Zsidó Ferenc

— Miért I. L. Caragiale, és ezen belül miért a Megtorlás?

— Arról volt szó, hogy a Tomcsa Sándor Színház repertoárjában szerepeljen olyasmi is, ami egyeztetné a székely vérmérsékletet az én mûvészi igényemmel is, mert nem mindegy, hogy mikor és hol csinálunk színházat, tehát valami mai, rendkívül izgalmas anyag után kezdtem nézni. Megfordult a fejemben F. Garcia Lorca Vérnász c. darabja, Sütô, Blaga is eszembe jutott, végül Caragiale mellett döntöttem. Anélkül, hogy politikai íze lenne, egyfajta erkölcsi értéke van, jelzi azt is, hogy a Tomcsa Sándor Színház nem egy politikai indítékból született intézmény, hanem olyan pódium, ahol helyet találhat bármilyen mû, amely értékkel bír. Tény, hogy a Megtorlás (sokan kérdezték, hogy Caragiale Székelyföldön?) olyan vállalkozás, amely bizonyítja, mi sem természetesebb, mint odafigyelni a román dráma értékeire is.

— A zenei aláfestés kinek a munkája?

— A zene eredeti kompozíció, együtt dolgoztunk egy régi kollégámmal, egy nagyon fiatal és tehetséges zeneszerzôvel, Ovidiu Iloc-kal, aki egyedülálló eseményként értékelte ezt az együttmûködést. Atonális kompozíció, amely kimondottan a darabra íródott.

— Mint rendezônek, van példaképed?

— Nincs, de vannak rendezôk, akik olvasmányaimból, videofelvételekbôl ún. példát szolgáltatnak arról, hogy a színház mily sokrétû mûvészet, és a maga nemében, összetettségében, menynyire egyszerû megnyilvánulási mód. Azt hiszem, a mûvészet igazára tapintottak az olyanok, mint Peter Brook, Ingmar Bergman, vagy szûkebb hazánkban Harag György, ôk számomra inkább útmutatók, vezetôk.

— Változtattál az eredeti darabon?

— Átdolgoztam a szöveget anélkül, hogy gondolatiságában és struktúrájában bármit is megsértettem volna. Léteznek olyan jelenetek, amelyek nem találhatóak meg az eredeti szövegkönyvben, mondhatnám azt, hogy megpróbáltam alázattal, saját struktúrámra átépíteni az eseményt.

— Terveid szorosan Udvarhelyhez kötôdnek, vagy ideiglenesnek találod itt- tartózkodásodat?

— Azt hiszem, egyetlenegy rendezô életében sincsenek végérvényes, helyhez kötött döntések. Egyelôre elvállaltam Merô Béla, és emellett a csodálatos társulat mellett azt, hogy Udvarhelyen színházat "csinálunk". Három fesztiválra is meghívták a Megtorlást. Jelen lesz március 25-én a budapesti Tavaszi Festiválon, de a napokban kaptunk meghívást a craiovai Caragiale Fesztiválra is. A harmadik a június elején lezajló Atelier Fesztivál, Sepsiszentgyörgyön. A közeljövôben majdnem minden tervem Udvarhelyhez kötôdik, mind a IV. Henrik, mind a június- júliusban készülô Don Juan. Fontos az, amit ez a város fölvállalt, és színházat alapítani ilyen gazdaságilag "végzetes" idôkben nem kis bátorság eredménye.

Sebestyén Irén

Élt akkoriban itt Udvarhelyen egy dr. Crisan nevû nôgyógyász orvos. Azóta már bizonyára megtért ôseihez, s ha még nem, úgy remélem, elnézi nekem, ha történetét az egész városnak elpletykálom.Akkortájt nem volt önálló nôgyógyászati osztály, se ilyen irányú poliklinikai rendelés. A hozzá forduló betegeket a szakorvos vagy az ún. "Betegsegélyzô" rendelôjében, vagy mint magánorvos vizsgálta meg. Ha kórházi beutalást látott szükségesnek, akkor betegét a kórház sebészeti osztályának nôi kórtermeiben helyezte el.A beutalt és biztosított betegek számára ingyenes volt a kezelés a közös, ún. II. osztályú kórtermekben. A különszoba I. osztályúnak számított, azért már különbözeti díjat kellett fizetni.Az említett nôorvos szóban forgó biztosított betegét be is utalta a kórházba, a közös kórterembe. A hölgynek nem tetszett a környezet, külön szobáért reklamált, és kapott is. Orvosa naponta bejárt a kórházba, s irányította , ellenôrizte kezelését. Minden jól haladt, a hölgy rövidesen kibocsátásra került.A bonyodalmak a távozáskor kezdôdtek! Kérték tôle az I. osztálynak megfelelô különbözet kifizetését, melyet ô kereken megtagadott arra hivatkozva, hogy ô Crisan dr. betege, vele szeretné elôbb tisztázni az ügyet. Erre sor is került. Az orvos igyekezett megmagyarázni a hölgynek, hogy ha külön szobát kért, azt meg is kell fizetni. Az, hogy "betegsegélyzôs", az ôt csak közös kórterem használatára jogosítja fel. Az illetô hölgy, ahogy ma mondanák, elkezdett "hisztizni". A hallgatóság ezt megunta, s végül kettesben hagyták ôt az orvosával, hogy vergôdjenek valahogy zöld ágra.Végül az orvos is kijött a sodrából, s ilyesmit mondott: "Kedves asszonyom, hagyjon már nekem békét. Ha nem hagy fel a gyalázkodásaival, hát akkor menjen oda, ahová én gondolom!"A vérig sértett hölgy végül is távozott, de megfenyegette az orvost, hogy becsületsértésért bepereli. Így is tett!A per el is kezdôdött, és a per folyamán kiderült, hogy az állítólagos becsületsértésnek senki nem volt tanúja. Erre odasúgta az orvos ügyvédje ügyfelének: "Domnu doctor, tagadjon le mindent, különben 1000 lej erkölcsi kártérítésre ítélik.

— Mennyire? Csak 1000 lejre? Hát fogja ügyvéd úr, még egy ezres, de most már tanúk elôtt menjen ônagysága oda, ahová én gondolom!Nem voltam ott, de sokáig ezen az eseten vidult Udvarhely közönsége.

Dr. Jaklovszky Alfonz

Az Udvarhelyszék szerkesztôsége egy olyan cikksorozat beindítását határozta el, mely körvonalazná a mûvészetek helyét és mibenlétét korunkban. Hisz nemcsak hangzatos szólamok szintjén kell kidomborítani az ezredforduló jelentôségét, hanem fel kell mérni: valós tény, hogy a mûvészetek is új korszakhoz érkeztek, új kihívásoknak kell eleget tegyenek, és ez szükségszerûen maga után vonja változásukat.

A tervezett cikksorozat célja tehát az, hogy megmutassa, mit is jelent a mûvészet a maga teljességében (képzô- és iparmûvészet, valamint szólómûvészetek) a ma emberének. Hogyan éli meg, mekkora fontosságot tulajdonít neki, mit vár el tôle a befogadó, és milyen célt követ, ennek megfelelôen mit és hogyan prezentál az alkotó.

A mûalkotás vajon mi?

El kell tekintenünk a fogalom idôbeni változásának felvázolásától, csupán a jelenre kell koncentrálnunk. Higgyék el, így is elég gondot okoz eme komplex fogalom körbeírása.Egy kortárs francia mûvész egy alkalommal saját használt wc-kagylóját állította ki a mûtermében. Mûalkotásnak nevezhetô a wc-kagyló? Igen, mert a mûvész szándéka az elhelyezés aktusa és a környezet azzá teszik. Sôt, a befogadó is hozzájárul ahhoz, hogy azzá váljon az által, hogy elgondolkozik: miért, mi volt a cél?Picasso lefestette egy nyakkendôjét csillogó kékre, ellátta kézjegyével, és kiállította. De erre egy hároméves kisgyerek is képes, tehát akkor ô is mûalkotást hoz létre?Még bonyolultabb a helyzet az irodalom esetében.Örkény István egyperceseiben gyakran fordulnak elô törvénykönyvekbôl, katonai szabályzatokból, jegyzôkönyvekbôl átvett szövegrészek. Ezek mûalkotássá válnak a környezet és a beemelés gesztusa által. De ehhez szükség van egy olyan befogadóra, aki képes társszerzôvé válni, képes kitölteni a narrációs hézagokat. Az olvasó a leírás által aktivált, örökölt emlékmozaikjaiból építi fel valójában a mûalkotást. És akkor igazán jó egy irodalmi szöveg, ha az olvasó a maga mûalkotását kvázi úgy építi fel, és nem tartja jobbnak, mint a kézhez kapott alapszöveget. Anélkül, hogy túlhangsúlyoznánk a befogadó szerepét, elfogadhatjuk tényként, hogy egy "artefact" csak a befogadás révén válik mûalkotássá. Nem hiába emlegeti oly gyakran Kányádi, hogy: "vers az, amit mondani kell". A téves következtetések kialakulása elôtt meg kell jegyeznünk, hogy egy mûalkotás sosem válhat használati tárggyá! Ezért nem lehet például soha mûalkotás egy pornófilm.Bonyolult a szerzô és a mûalkotás közti viszony is. A hagyományos filológia abból a hipotézisbôl indul ki, hogy az író saját személyes élményeit veti papírra. (pl. "Bováryné én vagyok" - Flaubert). A formalisták viszont azt állítják, hogy a mûalkotás autonóm, szuverén valóság, és a megírás után semmi köze a szerzôhöz, sem annak korához. A két elmélet összebékítésének eredményeként született meg az a felfogás, mely szerint a szerzô nem a valóságot mutatja be mûveiben, hanem azt a viszonyt, ami ôt a valósághoz fûzi. A világ sérült szimmetriájú, ebbôl fakadnak az emberi bûnök is. Hisz van "én", és van "világ". A halálra is azért van szükség, hogy az ember élete teljessé válhasson. A strukturalisták szerint az író ilyen mitikus szituációkat ábrázol, tehát szerepeket játszik. És ezzel már visszajutni látszunk Arisztotelész utánzás- elméletéhez!Láthatjuk tehát, milyen dilemmák elé kerülünk a mûalkotás fogalmának meghatározásakor. A probléma még sokrétûbbé válik, ha a különbözô mûvészeti ágak sajátosságait is figyelembe vesszük. Hisz ezek nemcsak anyagjukban különböznek egymástólEgy irodalmi mûalkotás lényegét nyelvében és az ábrázolt világfragmentum milyenségében kell keresnünk. Fontos tényezô az alkotó szándéka és a befogadó nézôpontja. A sokrétûségbôl adódóan csak körbeírni lehet a fogalmat, meghatározni pontosan nem. Tán ezért van, hogy már olyan, formára vonatkozó - enyhén nihilista - meghatározások is születtek, mint : "versnek azt nevezzük, ami a könyvben nem ér ki a lap széléig..."Mivel az értekezés ezennel koránt sincs lezárva, felkérjük a téma iránt érdeklôdô olvasókat, hogy írják meg személyes véleményüket " A mûalkotás és én" cím alatt. A munkákat, vagy azok részleteit az UdvarhelySzék közölni fogja!!!

Zsidó Ferenc

A látás a szavak elôtt jár, kijelöli helyünket a környezô világban. Csak azt látjuk, amit nézünk. A nézés: választási folyamat.A kép (itt csak ember alkotta vagy reprodukált értelemben) újraalkotott látványt jelent, olyan jelenség, amelyet elszakítottak az eredeti látvány helyétôl, idejétôl, és rögzítettek akár pillanatokra, akár évszázadokra.Kezdetben azért készítettek képeket, hogy fölidézzék azt, ami nincs jelen, késôbb, ahogy nyilvánvalóvá vált, hogy túléli azt, amit megjelenít, már azt mutatta, milyen volt régen valaki vagy valami, és értelemszerûen azt is, hogy milyennek látták ezt mások. Az európai mûvészetben a reneszánsztól kezdôdôen — az egyéniség öntudatának erôsödése folytán — a kép már arról tudósított, hogy hogyan látta X-et Y, a mûvész.Ma úgy látjuk a múlt mûvészetét, ahogy korábban soha senki. Egészen más módon érzékeljük, és ezt az újszerûséget jól szemléltetik a perspektíváról alkotott nézetek. A perspektíva (amely kizárólag csak az európai mûvészetben létezik a kora reneszánsz óta) szabályai szerint minden a nézô szeméhez mint középponthoz igazodik. A fényképezôgép és a kamera bebizonyította, hogy ilyen középpont nem létezik. Velük gyökeresen megváltozott a látás, a látvány új értelmet kapott. Ez a változás forradalmasította a festészetet is: megingatta és szétrombolta a reneszánsz diktálta valóságos világképet. Így az impresszionisták számára a látvány tünékennyé, pillanatnyivá vált, a valóságos tér fényre és apró színfoltokra esett szét, a kubistáknál pedig a nézetek összességévé alakult.Valaha minden mûalkotás egyedi volt — egyetlen mint tárgy —, ezért nem lehetett egyszerre több helyen jelen. A fényképezôgép és a kamera megszünteti a kép egyedi mivoltát. Így megváltozik a kép jelentése, megsokszorozódik, részekre töredezik. Gondoljunk csak egy televíziós adásban közvetített festményre: a kép több millió nézô otthonában megjelenik, a kamera jóvoltából inkább a festmény megy el a nézôhöz, és nem fordítva.A reprodukálhatóság új problémákat vetett fel a mûalkotásokkal szemben. Minden reprodukció torzít valamicskét, s emiatt az eredeti festmény bizonyos értelemben ma is egyedi. Az eredeti egyedisége ma abban rejlik, hogy egy reprodukció eredetije. Legfontosabb jelentése ma már nem közlendôjében, hanem egyedi mivoltában, létezésében van. Hogyan értékeli az alkotás egyedi létezését a mai kultúra? Sajnálatos módon olyan tárgynak tekinti, amelynek értéke ritkaságán alapul. Ezt fejezi ki a piaci vételár, melyet a szellemi érték kifejezôdésének tartanak. Az alábbi statisztika 1984- 1993 között, Londonban, Párizsban és New Yorkban rendezett aukciókon elárverezett és magángyûjteményekbe vándorló képek millió frankban kifejezett értékét tartalmazza:1. Van Gogh: Dr. Gachet arcképe (1890) - 416 millió2. Renoir: Le Moulin de la Galette (1876) - 387 millió3. Picasso: Pierrette násza (1905) - 300 millió4. Pontormónak tulajdonított kép: Cosimo Medici (feltételezett) arcképe - 215 millió5. Manet: Rue Mosnier zászlódíszben (1878) - 162 millió6. Monet: A mezôn - 144 millió7. Gauguin: Mata Mua - 141 millió8. Cézanne: Nagy almák - 140 millió9. Johns, Jasper: False Start - 102 millió10. Mantegna: Királyok imádása - 97 millióA történelem azt példázza, hogy akkor virágzik a mûvészet, ha elegendô mûvészetet szeretô ember van a társadalomban. Mit jelent a mûvészet szeretete? A kép mindenekelôtt megvásárolható, ára van, és egyedi darab, birtokolható a mûgyûjtô vagy mecénás által. A modern társadalomban a mûalkotást szent ereklyeként tüntetik fel, mely önnön fennmaradásáról tesz tanúbizonyságot. Ha egy festmény származása igazolható, akkor eredetinek tekintik, és "szent ereklyévé" léptetik elô.A National Gallery katalógusában Leonardo Sziklás Madonnájáról 14 sûrû oldal tudósit a kép történelmérôl (keletkezésének körülményeirôl, tulajdonosairól stb.). A komoly kutatómunkára támaszkodó információk célja, hogy a legcsekélyebb kétséget eloszlatva bebizonyítsák: eredeti Leonardo mûvel állunk szemben. Másodlagos célja annak igazolása, hogy a Louvre tulajdonában levô csaknem hajszálra azonos alkotás csupán ismétlése a National Galleryben található változatnak (természetesen, a maga során a Louvre is ezt teszi). Itt álljunk meg egy percre: mi is történik valójában? Maga a mûtárgy egyedi mivolta válik fontossá, elsôrendûvé, és a szellemi érték, a tartalom másodrendûvé. Az egyediség bizonygatása mögött messze hátul marad a mûalkotás létének értelme, alapvetô lényege.Az alábbi példa magáért beszél: mi kell ahhoz, hogy felfigyeljünk ma egy mûalkotásra? A National Gallery Leonardo Szent Anna harmadmagával reprodukciójából ad el a legtöbbet. Az érdekes az, hogy néhány éve csak a tudósok ismerték, hirtelen jött hírnevét annak köszönheti, hogy egy amerikai vételárként 2,5 millió fontot ajánlott fel érte. Azóta különálló helyiségben, egymagában van kiállítva, és golyóálló plexi védi. A rajz újfajta hatáselemmel gazdagodott, de nem jelentéséért, szellemi értékéért, hanem piaci értéke miatt vált lenyûgözôvé és titokzatossá. A mûalkotásokat, sajnos, ma piaci értéküktôl függô hamis vallásos kultusz lengi körül. Egy eredeti kép elôtt megállva hiába próbálunk meg behatolni rejtett, sajátos, zárt szellemi világába, minduntalan bennünk zakatolnak az olyan gondolatok, mint: "Két és fél milliót ér ez a kép...! Végre szemben állok egy annyit látott reprodukció eredetijével!" Mintha megszûnt volna a nézô és a mû közötti, csak az esztétikai élményre, a mûélvezetre alapuló kapcsolat. Szomorú módon, pusztán egy információ ( a 2,5 millió font) kiváltotta csodálat határozza ma meg sokaknak a képhez való viszonyulását.

Dávid Hajnal

Az UdvarhelySzék november folyamán közölt egy interjút Zsidó Ferenccel, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány által meghirdetett kisregény-pályázat díjnyertesével. Amíg az említett munka (Jómagam és egyéb állatfajták) megjelenik, az ifjú szerzô az UdvarhelySzék hasábjain novellákkal szeretnémegismertetni az olvasóval stílusát.

ELKopott, napszítta szemei recsegtek üregükben - öregedett.
Hajnalodott: egy napfényes délelôtt elôestéje.
Húsa anyásan betakarta a még összefüggô csontvázát, széltôl is óvta.
Szeles idô járta, melyet csak az idônként beálló szélcsend zavart meg.
Elnyûtt, lapos ereiben bánatosan lötyögött ide- oda a vér, de nagyobb mennyiségben nem volt már szükség sehol rá, nemhogy egyebütt.
Mától a folyók sem duzzadnak tovább, lassan visszatérnek immár rakoncossá váló medreikbe.
Vizenyôssé vált mozdulatait csak ritkán hívta csatába egy-egy mozdulásért.
A tegnap még vízszítta táj nyafogva süppedt bele az ernyedt tikkadtságba.
Mosakodni még megpróbált néhányszor, " tisztaság, ha nincs egészség" alapon.
A folyók vizében levô sár és mocsok leülepedett, ráragadt valamire vagy valakire.
Görnyedt testtartása nem emlékeztetett semmire, de nem ez a legjobb képzettársítás.
Ha így folytatódik a fövôség, mint ahogy elkezdôdött, a dombok térdre borulva fogják kérni a vizeket, hogy hordják el az irhájukat.
Ráncai klasszikusnak mondható jólrendezettséggel haladtak különbözô irányba, ez a különbözôség egyben rendezô elv is volt.
A forróság kezdett tûrhetetlenné válni, a szárazságtól a föld felszínén éktelen hasadások keletkeztek.
Szervei csak úgy mûködtek, hogy közben minduntalan kérdezgették (maguktól): van miért?
Apadt kedvû folyóink kiszáradással fenyegették magukat, s mivel nem jó a száraz medret taposni, új folyó után kell nézni, hogy legyen mibe lépni.
Felkészült erre alaposan, kimosakodva, új ruhába öltözve.
Tetemre hívásC. V. emlékéreZárlat. Vigyorgó paralízis.
Maroknyi tömjénfüstbe öltözött papsereg: megszervezik az elküldést. Szertartásosan.
Tetemre hívó örület.
A feleség sír, mi mást tehetne:
— A jó emberek mindig meghalnak.
— Ezek szerint én halhatatlan vagyok.
Meggyártva a vigasz: kenetteljes fölöslegesség
(...) Nem, nem készültünk fel a halálra (..."lélekben megnyugodva..."). Akár még holnapig is élhetünk, ezért nem is gyártunk elôre magunknak tömjénfüstöt.
Azért van ôsz, mert lehullnak a falevelek. Seggbe rúgott mogyoróként landolnak a völgyben önkéntes rakásokba. Csak meggyújtják ôket a Mariska nénik, s így eltûntetve ôket megkönnyebbülve jelentik ki:
— Tévedés, hogy levelek voltak a fákon.
Alig várom az új esztendôt, akkor majd meglátjuk...
— Engem akartok ti kesztyûbe dudálni???
Leintenek.
Ének cseng, aztán csend.
Az elküldés befejezve.
A pecsétôr is hazaballaghat. A nyilvántartás töretlen.
Mások is szélnek eresztik magukat, megnyugodva abban, hogy Ô már a szelek szárnyán téblábol, angyali kórusban gyönyörködve.
— Vágd le a szárnyát!
Leintettem magam. Ôt már befejezték. Hazaballaghatok én is.
Hazaballaghatok én is nyugodtan, de akár nyugtalanul is, ez immár mindegyebb.
ÜNNEPZászlóink színes csíkokban lógtak le egeinkrôl. Hatujjú sámánittas mámorban fetrengtünk. Tekintetünk vörösre festette a szerény naplementét.
A nap kifényesítette sallangjait, s még utoljára kikönyökölt az ablakba egy áhítatos éljenzésre.
A fajdkakasok is dünnyögtek! A bogarak veszett hoppáréba kezdtek, s aztán nem bírták abba