Az udvarhelyi önkormányzat tulajdonába visszakerült kereskedelmi felületek bérbeadásakor sokan kiáltottak "farkast". Az UdvarhelySzék annak idején arról cikkezett: azért folyik a nyilvános lejáratás, hogy némelyek minél több felületet nyerhessenek meg.
Különösen a városközpontban, valamint a Kossuth utca kereskedelmi felületeinek egykori licitjei ürügyén lángolt fel a vita. Már a bérbeadási szerzôdések megkötésének idején sejteni lehetett, hogy hamarosan a bérlôknek alkalma nyílik a felületek megvásárlására is, ennek most jött el az ideje, az önkormányzati testület pedig elvileg jóvá is hagyta a helyiségek eladását.Ezzel a városvezetés új költségvetési forrásokat remél, amit saját belátása szerint használhat majd az államiból visszaosztott, amúgy fokozatosan csökkenô költségvetés pótlására.Az 1999. december 29-i testületi ülésen arról is döntöttek, hogy az eladást a városi vagyon egyik kezelôje, az Urbana Rt. bonyolítsa majd le, azonban az értékesítés módszertanáról egyelôre nem sikerült dönteni.A heves vitákkal tarkított ülésen többen hiányolták, hogy a konkrét döntéshez nincs elég információ. A határozat-tervezetet például nem kísérte a szóban forgó kereskedelmi felületek jegyzéke.A város magánvagyonát képezô ingatlanok eladásánál problémát jelent majd az is, hogy az egykori tulajdonosok kezdeményezésére folyik-e már valamilyen szintû visszaigénylési eljárás. Bár az eladást szabályozó rendelet tartalmaz valamit a pénzbeli kártérítés lehetôségérôl, a volt tulajdonosok (különösen ingatlanok esetében) a természetbeni visszaszolgáltatást vennék jobb néven.
(SZ. L.)
Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete
Ha termelni akarunk, elsôsorban tanulnunk kell — ezt jelentette ki Bodó Géza agrármérnök az Erdélyi Magyar Gazdák Udvarhelyszéki Egyesületének keddi közgyûlésén. A 31 udvarhelyszéki megalakult gazdatársulást csupán 11 község gazdái képviselték. Ez bizonyos fokon érdektelenséget bizonyít — mondotta Bodó Géza, ugyanakkor azzal magyarázható, hogy a gazdakörök még a megalakulás fázisában vannak. A megjelent gazdák kis létszáma már az elmúlt két-három évben is megszokott jelenség volt. Az érdektelenség egyik feltételezhetô oka: a gazdaköri mozgalom a 20-as, 30-as években virágzott. A negyvenes években Udvarhelyen és környékén 125 gazdakör tevékenykedett, több mint tízezres létszámmal. De akkor a kormány komoly anyagi segítséget nyújtott a termelôknek... Az elmúlt idôszakban anyagi segítséget sehonnan sem kaptak a gazdakörök, elért eredményekrôl csak az oktatás terén lehet beszélni. Az itt elért eredmények biztatóak, hiszen az elmúlt esztendôkben huszonegy környékbeli település 478 gazdája végzett el szaktanfolyamot és vizsgázott sikeresen. A különbözô területeken szervezett tanfolyamokhoz a Magyarországi Új kézfogás valamint az Illés Alapítványtól várnak anyagi segítséget. Az oktatási programok mellett az idei célkitûzések közt az úgynevezett bioprogram fejlesztése is szerepel. Ugyanakkor Európai Úniós támogatással a vidékfejlesztési programokat is elônyben részesítik. A 2000. esztendô elôreláthatóan nem csak nálunk, de országos és európai szinten jelentôs változásokat kell hogy hozzon, és reméljük, hogy fog is hozni, ami a mezôgazdaságban a termelést, feldolgozást és értékesítést illeti — mondotta Bodó Géza.Ebben a munkában a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének mint érdekvédelmi szervezetnek fontos szerepe van.
Gáspáry
Az 1999. december 16-i, csütörtöki Udvarhelyi Híradóban több cikkben is foglalkoznak a Csereháti Napokkal, különösen kiemelten a következô is elhangzott: Asztalos Ferenc képviselô szerint "Egyesek uszításra használták a Csereháti Napokat". "Parlamenti képviselôink felháborodással értesültek arról, hogy a múlt héten lezajlott Csereháti Napok rendezvénysorozat alkalmával támadások célpontjai voltak — Isten házában mondtak uszító szövegeket felebarátaik ellen akkor, amikor a földtörvényt célbajuttató parlamenti vitán vettünk részt..." — mondták a replika jogán a politikusok az Udvarhelyi RMDSZ sajtótájékoztatóján.A hang meglepô, és hasonlít a román média, s különösen a Transilvania Jurnal, és Adevârul lapok Csereháti Napokról szóló beszámolóihoz.Nyilvánosságra szeretném hozni ezzel kapcsolatban a következôket:A Csereháti Napokról azok nyilatkozzanak, akik részt vettek ezeken a Napokon — kedves fôszerkesztô úr!. Ugyancsak a 98-as számban elég tárgyilagosan beszámolt például Fülöp D. Dénes is, aki "Ne hagyjuk, hogy jussunkat elvitassák" címmel írt cikket.Megjegyzem, ha nem volt hajlandóság Önökben arra, hogy a Meghívót teljességében közöljék (ezt a Hargita Népe megyei napilap megtette), akkor miért kell az egyház, a templom és lelkipásztora tisztességét hamis hangokkal bemocskolni? Ne felejtsék, a templomok voltak népünk megtartói nehéz idôkben (10 éve Temesváron is!), s nem a sajtó, a nyilatkozó politikusok!!!Nem replikázni és vitázni akarok, de nincs szükségünk ezekben a veszedelmes idôkben "szájról-szájra" szálló mesék hangoztatására, olvasására és hallgatására. Tudom, ha a hírek "szájról-szájra" terjednek, a valóságból mesék lesznek. Sokat meséltek már a tanügyi törvényrôl és az elkobzott egyházi javak meg egyebek visszaszolgáltatásáról, azonban az idô halad, s minden a régi marad, a szó elszáll, s a tény megmarad —, Wass Albertet idézve: "a víz halad, a kô marad".Végül szeretném, ha a mellékelt verset is közölnék, mely a Csereháti Napokon elhangzott, s melyet egyik sajtó sem ismertetett. Mi a templomban az Igékbôl, a versekbôl, a kórusok énekszámaiból, az elhangzottakból levontuk a tanulságokat. Kérem, tegyék meg ezt Önök is, országgyûlési képviselôk, fôszerkesztôk és J.Á.!
Székelyudvarhely, 1999. dec. 26
Hegyi Sándor
lelekipásztor
Faluzási emlék -
Legtöbbet mégis ôk gyötörtek.
A magánszorgalmú kutyák!
Ámuldozva utáltuk ôket.
Ez volt mégis a legcsúnyább.
Sem a házat és sem urát
nem védték. Miért is dühöngtek?
Úgy hörögtek, fölhömpölyödtek,
hangjukba fúltak, a buták.
Aki csak utcájukba ért,
szaggatták volna cafatokra,
csontját, mindent megropogtatva,
külön-külön leszopogatva
egy köhejért, egy zörejért.
A magánszorgalmú ebek.
Ahogy végigfutva a láncot
két lábra állva azt a táncot
járták: vért, vért, vagy megveszek.
Ahogy az éji falun át
morse mód híreket csaholtak:
messze beadva élôt-holtat,
s mert nem téphették le a holdat,
zokogtak, szörny-kanok s szukák!
Ez volt mégis a legcsúnyább.
A magánszorgalmú dögök,
a nyívók-sívók, hogy a gazda,
ô rúgta ôket végre hasba:
coki pokolba, ördögök!
December elejétôl elkezdôdött a készülôdés, hogy a kétezredik évet városunkban is az alkalomhoz méltóan ünnepelhessük meg.A központi parkban felállították a villanyégôkkel kidíszített hatalmas karácsonyfát, majd egyre több olyan világító test jelent meg a forgalmasabb utcákban, amelyek karácsonyra és a kétezredik év nem mindennapi eseményére akarták emlékeztetni az egykori székely anyaváros lakóit, és az ide látogatókat.
Több városlakóval együtt magam is kissé túlzásnak tartottam a sok kivilágított, csillogó angyalkát, s a többi ugyancsak kivilágított figurát. Arra gondoltam, hogy a nem kis összegbe került díszítôelemekbôl egy keveset lehetett volna nélkülözni, s az árából néhány, igazán rászoruló családnak emlékezetes karácsonyt szervezhetett volna az Önkormányzat. De üsse kô, törôdtem bele, hisz olyan esemény lesz december 31-e, amikor az év mind a négy számjegyét ki fogjuk cserélni.De azért mégis volt Székelyudvarhelyen olyan vállalkozó, aki az evangélium tanítása szerint: "ne tudja jobb kezed, mit tesz a bal" szellemében, nevét titokban tartva, hat rászoruló családnak karácsony estéjén felejthetetlen örömet szerzett három - általa kiválasztott - karitatív intézményen keresztül. Ez úton is köszönetet mondok a családok nevében a magát megnevezni nem akaró üzletembernek, aki bizonyságot tett élô, keresztény magatartásáról.Egy szó mint száz, nagyon készültünk erre a szilveszterre, az 1999-es év végére.Az elôkészületi idôszakban a médiában elhangzott az a felhívás, hogy a 2000 ne csak a leírt számjegyekben vagy a régi naptárak lecserélésében hozzon újat, de mindennapi életünkben is jó értelemben vett változást kellene elôidézzen.Sajnos az év elsô napjának tapasztalata az ellenkezôjét mutatta. Ugyanazok maradtunk, akik voltunk a tavaly, a tavalyelôtt, akik voltunk a rendszerváltás elôtti idôszakban.Az év utolsó estéjén megrendezett tûzijátékra nagyszámú székelyudvarhelyi lakos vonult ki a város fôterére, hogy ott búcsúztassa a kilencszázas évszázadot. Úgy látszik, egyeseknek (akik talán többen is voltak) nem sokkal jelentett többet ez az esemény egy ivászatnál, a környezetünkre, városunk tisztaságára fittyet hányó alkalomnál.Január elsô napjának reggelén, vagy akár még a délelôtti órákban is, aki végigment a fôtéren a központi parkon, az eldobált pezsgôs üvegeket kellett kikerüljön, s nagyon kellett vigyáznia arra, hogy az összetörött üvegdarabok kárt ne tegyenek a cipôje talpán.Ezt látva, az a groteszk gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy az éjszakai mulatók talán az önkormányzaton akartak segíteni, hogy többé ne törjék a fejüket, hová tegyék a szeméttelepet, hiszen elég szélesek a fôtéri járdák, s a parkot díszítô tujafák környéke alkalmas helynek bizonyul, hogy a már hasznavehetetlen csomagoló anyagoknak helyet biztosítson.A naptárainkat lecseréltük, de viselkedésünkbôl, régi szokásainkból semmit! Szomorú tapasztalat, szomorú látvány a kétezredik év elsô reggelén. Boldog, békés új esztendôt óhajtunk, de kitôl? Ki fog rendet teremteni a mi saját gondjainkban, bajainkban, ha nem mi magunk?Vagy ez csak az elsô nap volt? Majd holnap vagy holnapután fogunk neki az igazi megújulásnak? Kedves udvarhelyi honfitársaim, ha az elsô lépést elhibázzuk, akkor a többi már jön magától. A változást, a gyökeres megújulást nem lehet elnapolni. Most és azonnal kell elkezdenünk egy új, egy szebb jövô, egy boldogabb új esztendô alapjainak a lerakását. Ma eldobok egy pezsgôsüveget, holnap már a szemetes vödröt sem viszem a kukáig, hanem a tömbház sarkánál kiöntöm.Az igazi megújulást nem az eget rengetô nagy dolgokkal kell kezdeni, hanem a mindennapok legapróbb, legjelentéktelenebbnek látszó hibáink, rossz szokásaink levetkôzésével.Inkább ôrizzük meg régi naptárainkat, de dobjuk el messzire magunktól régi nemtörôdömségünket, az úgyis minden-mindegy mentalitásunkat, s akkor bizton reménykedhetünk, hogy a kétezredik év valami újat, szebbet, jobbat hoz a mi kis városunk életébe is.
Derzsy András
Nem mindennapi meglepetésben volt része még az óévben Csizmadia Attilának, a Príma Rádió lemezlovasának. Szilveszter elôtt három nappal, december 29-én 11.30-kor elment dolgozni Tomcsa Sándor utcai VI. emeleti lakásából, és este 19 órakor ment haza. Ajtónyitáskor kezében maradt a kilincs, és beléptekor egy felforgatott, kirámolt lakás fogadta. A tettesek könnyen szállítható, de értékes javakat távolítottak el az áldozat lakásából, összesen 35 millió lej értékben.
Elvittek egy számítógépet, 50 db. CD-t, mobiltelefont, Walkman-t, márkás ruhanemût, ékeszreket és valutát.Elképzelhetô, hogy az ô adását hallgatva pakoltak össze a tettesek, majd az adás végén, mikor Attila elköszönt, a betörôk angolosan távoztak a tömbház hatodik emeleti lakásából.
— A lakásunkon egyszerû, kívülrôl- belülrôl kulccsal zárható zár volt — tehát nem Wertheim-zár —, és ezt egy csavarhúzóval is fel lehet törni.
— Amikor észrevetted, hogy mi történt, mi volt az elsô lépésed?
— Azonnal értesítettem a rendôrséget egyik szomszédomon keresztül, aki rendôr. A rendôrök kijöttek, felmérték a kárt, és én nyilatkozatot írtam. A betörôk azonban nem hagytak semmilyen nyomot maguk után, és így nehezebben folyik a nyomozás.
— Az eltulajdonított tárgyak közül mit sajnálsz a legjobban?
— A CD-ket, de ma már egy jobb számítógép is 15 millió lej.
— Az elvitt tárgyakon kívül észleltél-e rongálást a lakásban?
— A konyhaablakot kivették a sarkából, és az ajtóhoz állították. Egy párna is hevert az elô-szobában, amire egy pár cipôt tettek. Ezenkívül szétdobálták az irataimat és a fényképeimet, egyszóval, feldúlták a lakást.
— Egyéb javak mellett valuta is eltûnt. Lehetséges, hogy a betörôk ismerôsök voltak, akik már jártak nálad és tudták, hogy hol keressék a pénzt...
— A pénz olyan helyen volt, hogyha elkezdtek kutatni, egy idô után úgyis megtalálták, akár idegenek voltak, akár ismerôsök.
— A hangodat naponta hallgatjuk a rádióban. Vannak-e ellenségeid, esetleg fenyegettek-e meg?
— Nem, de lehet, hogy már hosszabb ideje figyelnek. Szüleim el voltak utazva, a szomszédok sem voltak otthon, és már csak én voltam útjukban. Egy ilyen zár kinyitása nem nehéz, csak annyi hallatszik, mintha valaki hangosabban nyitaná az ajtót.
PÉTER Attila
A mûsorvezetô Pintér D. István, az UH fôszerkesztôje "méltatta" az udvarhelyi média legjobbjait, és a helyi közélet kiválóságait díszoklevéllel jutalmazta. Elsôként Ozsvát Pált jutalmazták, aki a legtöbbet tett a Vasszékely-szobor visszaállításáért. Ezután a média képviselôi következtek: Fábián Kornélia, a D3 TV munkatársa a Legjobb tévés szerkesztô-nek ítélt díjat kapta Hitünk és életünk címû mûsoráért. A Legjobb rádiószerkesztô-díjat Szabó Attila vehette át a Príma Rádió mûsorvezetôjeként.
A Legbecsületesebb újságíró címmel ellátott díszoklevelet P. Buzogány Árpád, az UH munkatársa kapta. Aki az elmúlt évben a legtöbbször vette a szájára az Udvarhelyi Híradót felirattal ellátott oklevelet Szôke László, az UdvarhelySzék fôszerkesztôje kapta. Simó Péter, az Autopress Simó kft. tulajdonosa Aki csak a szellemi szemetet nem tudta elhordani — díszoklevelet kapta. A sort Verestóy Attila szenátor folytatta, Ô aki a legjobban tudott hallgatni a koalíciós vitákról címû díjat vehette volna át, ha ott lett volna.A Legtiszteletreméltóbb választópolgár a Star Rádió munkatársa, Száva Enikô lett. A Legelegánsabb politikusszakáll viselôje-díjat Antal Isván vehette át. Kollégája, Asztalos Ferenc, Aki a legelégedettebb volt magával címû díszoklevelet tudhatta magáénak. Az év vesztese díjat Sófalvi László alpolgármester kapta, A legrosszabb forgalmistának pedig Szász Jenô polgármester bizonyult.Végül a Széchenyi Társaság-díjával büszkélkedhetô dr. Vofkori László Az év embere kitüntetést kapta.Az összegyûlt közönség szórakoztatásáról Sarkadi Zoltán színmûvész és Szász Krisztina színinövendék, Fülöp D. Dénes — aki humoreszket adott elô —, valamint a Monyo Project két tagja, Molnár Endre (gitár) és Bálint Barna (billentyû) gondoskodtak.
ifj. Haáz Sándor
Kedden a Haáz Rezsô utca és a Budvár étterem közötti útszakaszon csôtörés miatt akadozott a gépjármûforgalom. A szennyvíz feltört az úttestre, felnyomta a kanálisfedeleket, kellemetlen szagot árasztott.A szakemberek szerint a meghibásodást a lakók mulasztása okozta. A csôtörés nem akadályozta a lakosság hideg-, melegvíz-ellátását, csupán a gépkocsik forgalmát. A Makobs kft., valamint a Közüzemek munkatársai folyamatosan dolgoznak a hibák javításán, reményeik szerint mára sikerül a meghibásodás kiküszöbölése.
Ingyenebéd helyett pénzt kaptak
A téli ünnepekre, december 23-án személyenként 110 ezer lej értékû élelmiszercsomagot osztottak szét az ún. népi konyhán étkezôk között — nyilatkozta Csûrös Irén, a Gratis Kft. fôkönyvelônôje —, elsôsorban amiatt, mert ebben az idôszakban szünetelt az intézmény tevékenysége. Az udvarhelyi Gratis Kft. által mûködtetett ingyenkonyhának 250 rendszeres kosztosa van, ami ritkaság megyei szinten. A rászoruló családok nagy többsége (80%) roma nemzetiségû, csupán 20%-a magyar.Az intézmény mûködtetése havonta 75 millió lejbe kerül, ennek az összegnek egy része azonban a közhasznú munkák által megtérül, ezt fôleg tavasszal és ôsszel veszik igénybe. Hótakarításra csak esetenként kérik fel a munkaképes kosztosokat.
Szász Emese
Székelyudvarhelyen az elôzô évhez viszonyítva — derült ki az Anyakönyvi Hivatal feljegyzésébôl — 1999-ben 1300 születést jegyeztek, kevesebbet mint ‘98-ban, akkor 1344 csecsemôt regisztráltak. A tavaly 650 lány és ugyanennyi fiú látott napvilágot városunkban. Ebbôl 1155 ma-gyar, 118 roma, 27 pedig román nemzetiségû. Az Anyakönyvi Hivatalnál 14 olyan anyát tartanak számon, aki külföldön szülte meg gyermekét. Székelyudvarhelyen 11 ikerpárt jegyeztek az elmúlt évben. Az elhalálozási arány is csökkent az 1998-as évhez viszonyítva. Akkor 438 halálesetet tartottak nyilván, ‘99-ben ez a szám 420-ra csökkent. A házasságkötések száma azonos volt mindkét évben, 1999-ben 258 házasságkötést jegyeztek a Polgármesteri Hivatal Anyakönyvi Hivatalánál.
(Szász)
A járókelôk (nemcsak az idôsebbek) bosszúságára városunk néhány részén gyakran lehetetlen gyalogszerrel közlekedni. Sok helyen nincs eltakarítva a hó, a járdák jegesek, csúszósak, balesetveszélyesek. Míg a hószolgálat munkatársai éjjel-nappal takarítják az utakat, a járdák állapotáért a lakosság a felelôs, tájékoztatott Komoróczy György sajtóreferens.A gondot a lakosság nemtörôdömsége okozza, az ô feladatuk lenne a járdák takarítása, esetenként ezt elmulasztják megtenni. Amennyiben valamilyen kereskedelmi egység is mûködik az udvarban (például a város fôterén vagy a Kossuth utcában), abban az esetben az ô feladatuk a járda hótalanítása.
A székelyudvarhelyi Caritas közremûködésével 2000. január 17-tôl (hétfô) Kismama Klub indul, amelyre szeretettel várjuk a kismamákat és a leendô apukákat. A klubfoglalkozások hetente 1-1,5 órásak, meghívott elôadók: szülész-nôgyógyász, gyermekgyógyász, pszichológus és asszisztens szakemberek. A rövid elôadásokat követôen alkalom adódik a terhességgel kapcsolatos problémák, kérdések szakemberekkel való megbeszélésére. Találkozás 2000. január 17-én 16.30-kor a Kis Szent Teréz Plébánia (Forrás utca 2 sz.) kis termében, majd ezután hétfôn ugyanitt, ugyanekkor. A részvétel ingyenes, a hetenként azonos idôben kezdôdô programba bármikor be lehet kapcsolódni.
Mai lapszámunkban új sorozatot indítunk, amelyben be szeretnénk mutatni egyházaink történelmét. Azt a több száz éves múltra visszatekintô eseménysorozatot, ami Udvarhelyszék hitéle-tében végbement, s aminek következtében keresztény székely népünk, különbözô vallásfelekezethez tartozva, ugyanazt az egy Istent imádja, és sorsa jobbra fordulását atyai szeretetétôl és segítségétôl várja.
2000. január elsején magyar kereszténységünk millenneumi éve kezdôdött. 1999. karácsonyának éjféli miséjén Rómában II. János Pál pápa megnyitotta a szentévet, a testvériség és a megbékélés szellemében. A Szentatya szándéka, hogy Krisztus születésének kétezredik évfordulóján az emberiség, de fôleg a keresztények egymásra találjanak, a világban szûnjön meg a békétlenség, a nemzetek közti gyûlölet, s minden ember ismerje föl a másikban a testvért. Ez szûkebb pátriánkra is érvényes.Székelyudvarhely lakóira a vallásfelekezeti türelem volt a jellemzô. Ennek nagyon szép példája, hogy a régi Szent Miklós plébánia-templomot a reformáció kezdetén egy ideig a római katolikusok és a reformátusok is használták. A mai, fôtéri református templom elôdjét pedig a város összlakosságának hozzájárulásával építették, függetlenül attól, hogy ki milyen vallásfelekezethez tartozott.Az egymás másságának elfogadása érdekében szükséges, hogy a kétezredik év embere jobban megismerje a másik vallásfelekezet történelmét, s mindazt, ami a keresztényi kapcsolatban összetartozókat egymáshoz közelebb viheti.A keresztény vallásoknak van egy közös kincsük, a krisztusi tanítás, az Evangéliumok. Ennek a szelleme mindannyiunk számára biztosítani tudja azt a lelkületet - tartozzunk bármelyik felekezethez, amelynek birtokában a gazdagok is a testvéreink, s a szegények is a barátaink lehetnek.Ezer éves kereszténységünk olyan sziklaszilárd alap, amire biztosan építhetünk. Most induló sorozatunk arra kellene buzdítson bennünket, hogy a kettôs jubileumi év valóban a kereszténységben való megújulásunkat jelentse.
Udvarhelyszékrôl az elsô és pontos írásos emlékeink a pápai tizedjegyzékekben találhatók meg.Az eddigi kutatások szerint Erdély keleti részébe a 12. század végén a Bihar megyei Telegd vidékérôl telepítették ide ôseinket. Ennek bizonyítéka, hogy az esperesi kerület megtarthatta a "Telegd" nevet. A pápai dézsmaszedôk leírása szerint ehhez az egyházi kerülethez tartoztak a marosi és a csíki alesperességek plébániái is. A szakemberek szerint a Telegdi esperesi kerületnek valószínû Udvarhely volt a központja. Szent István elôírása, hogy minden tíz falu építsen templomot, a Nagy-Küküllô és Homoród völgyeibe telepedett székhelyekre is vonatkozott.Az Udvarhelytôl két kilométerre levô Székelyszenttamásról tudjuk, hogy az Árpád- kori egyházközséghez tartozott (s még több száz évvel azután is) Lengyelfalva, Tibód, Kadicsfalva, Székelyfancsal, majd késôbb Ülke falu is.Természetes, hogy katolikusok voltak, de az már nem egészen bizonyítható, hogy kezdetben a keleti vagy a nyugati szertartást használták-e. Jakab Elek és Szádeczky Lajos "Udvarhely vármegye története" címû könyvében a telegdi fôesperességet a moldvai püspökséghez tartozónak írják.Talán ezzel magyarázható az is, hogy az esperesi kerület központjában, Udvarhelyen a keleti egyház által nagyon tisztelt szent, Szent Miklós püspök tiszteletére építenek templomot.Egy másik bizonyíték lehet az a nagyon régi Szûz Mária-szobor is, ami a plébánia folyosóján még ma is látható. Az Istenanyát ábrázoló nôi alak hajkoronája a szakemberek szerint kun kultúrára enged következtetni. A kunok pedig a mai Moldva területén laktak, maga a milkovi püspökséget is a megkeresztelt kunok részére alapították.Ha ôseinknek a nyugati hittérítôkkel lett volna az elsô kapcsolatuk, akkor bizonyára egy, a nyugati egyházban nagy tiszteletnek örvendô szent nevét választották volna az Árpád-kori templom védôszentjévé. De ôk a dombot is Szent Miklósról nevezték el, amelyen a templom épült.A pápai tizedjegyzékbôl azt is megtudhatjuk, hogy az udvarhelyszéki, vagyis a telegdi fôesperesi kerület egyházközségei nem rendelkeztek nagy jövedelemmel.A befizetett összegek általában 2-tôl 8 banalisig terjedtek.Egyedül a bögözi egyházközség fizetett 13 banalist, ami a többihez képest elég tetemes öszszeg volt.1333-ban Udvarhely István nevû papja 8 banálist tudott adni a pápai adószedôknek.A dézsmaszedôk lajstroma szerint 37 egyházközség szerepelt az akkori "Udvarhely vármegyében", a késôbb Udvarhelyhez csatolt Bardócszék 5 egyházközségével (Barót, Bibarcfalva, Olasztelek, Száldobos, Vargyas) szaporodott 42-re.Az egykori telegdi fôesperesség történeti leírása nagyon hézagos. Még ha írtak is históriát a papok, lelkészek, a többszörös tatár és török dúlás elpusztította azokat, csupán néhány fennmaradt oklevélbôl következtethetünk itt lakó ôseink vallásos életére.Legrégebbi egyháztörténelmi adataink talán az Udvarhelyre, 1592-ben letelepedett jezsuiták által írott Domus História (a "Ház Története"), ami jelenleg a gyulafehérvári Bathyaneumban található. Errôl tanúskodik egy 1912- ben kelt jegyzôkönyv, aminek alapján gróf Mikes János udvarhelyi fôesperes-plébános, késôbbi szombathelyi püspök, a Jézus társasági atyák által írt Domus Históriát elküldte Gyulafehérvárra. A Bathyaneumban ugyanis Majláth püspök egy központi egyházmegyei levéltárat és múzeumot akart létrehozni. Az 1948-as államosítás alkalmával az Európa szerte híres könyvtár is a román kormány fennhatósága alá került, s így az ott levô felbecsülhetetlen értékek is átmentek az állam tulajdonába.Késôbbi feljegyzések a reformáció idejébôl s az utána következô századokból maradtak ránk, de ezekrôl majd a következôk részekben olvashatnak.
Derzsy András
A középosztály képzôdése Románia további fejlôdésének egyik legnagyobb kihívása.E stabil és prosperáló réteg hiányában Románia csak egy banánköztársaság lesz, ahol az öszszes rossz - társadalmi feszültségek, krízisek, politikai szélsôségek, erôszak - lehetségessé válik.
A középosztályt a leghízelgôbb jelzôkkel illetik: a gazdaság váza, a demokratikus társadalom motorja, a történelmi fejlôdés hordozója, nem minden alap nélkül. Az olyan gazdaságilag fejlett társadalomban, mint az észak- amerikai, a lakosság 50% a középosztályba sorolható, és ez utóbbi termeli a bruttó hazai össztermék 80%-át, kiegyensúlyoz és közvetít a gazdag és szegény társadalmi pólus között, általános jólétet és szélsôségektôl mentes közéletet gerjesztve. Vladimir Pasti szociológus-közvélemény- kutató szerint a középosztály "olyan gazdaságilag autonóm emberek csoportja, amelyek egy viszonylagos komfortot tudnak megvalósítani életvitelükben, függetlenül gondolkoznak, önálló és határozott véleményük van a társadalomban történtekrôl, és általában liberális értékeket vallanak". Adrian Ciocânea PHARE- szakértô szerint a középosztály olyan emberekbôl áll, akik életüket önállóan irányítják, vagy egyes szakterületeken kiemelkedô tudással bírnak. Az elsô kategória a vagyon segítségével, a második a szakmai rang segítségével átlagon felüli jövedelmet, presztízst, befolyást és hatalmat nyer a társadalmon belül.Fentieknek némileg ellentmond, hogy még a fejlett országokban is a középosztály inkább keresôkbôl, mint tulajdonosokból áll.Íme, a romániai középosztály egy lehetséges anatómiája: a biztos jövedelmû vállalkozók, a cégek legfelsô- és középmenedzsmentje, a külföldi társaságok alkalmazottai, a biztos jövedelmû szabadfoglalkozásúak, a pénzügyi piacok alkalmazottai, az államigazgatás felsô rétege, magas szakmai tudású munkások és technikusok, orvosok, tanárok és más, nagyjövedelmû állami alkalmazottak, újságírók, a fegyveres és nemzetbiztonsági testületek tagjai, a klérus.
Mennyit keresnek a középosztálybeliek ?
Ha a jövedelmek szerint próbálnánk meghatározni a román középosztályt, ahogy azt az amerikaiak teszik, ködös és elkeserítô eredményeket kapnánk. Ha az amerikai középosztály alsó jövedelmei havi 2000 dollár körül mozognak, Romániában, ahol az átlagjövedelem 100 dollár körül mozog, a fent említett alsó plafon kb. 200 dollár Dorel Abraham közvélemény-kutató szerint, 250-500 dollár — Varujan Vosganian szenátor szerint, 300-600 dollár Mircea Kivu közvélemény-kutató szerint, vagy 500-600 dollár Stelian Tanase politológus szerint, ez utóbbi egy kelet-európai átlagot véve figyelembe. E fenti kategóriák szerint a román középosztály 3-5%, illetve 20-25% között mozoghat az össznépességen belül, figyelmen kívül hagyva olyan kisvállalkozókat és szakmunkásokat, akiknek jövedelmei ingadozóak, teljesítményük viszont tekintélyes.A mi gazdaságunk sok más tekintetben is atipikus. Az a tény, hogy egy külföldi cég titkárnôje inkább középosztálybelinek érezheti magát, mint egy egyetemi tanár, csak egy pikáns adalék. Corneliu Cârtîna közvéleménykutató kiemeli azt a tendenciát, hogy a középosztály a banki, pénzügyi és biztosító ágazatokból (itt a fizetések az országos átlag 264%-ra rúgtak 1998-ban), a postai és telekommunikációs szektorból (173%) és a közigazgatásból (143%) kerül ki. Ez a gazdasági krízis és a termelô iparágakba történô befektetések hiánya miatt van így, ahogy a legnagyobb bérnövekedések az olyan monopolhelyzetû (állami tulajdonban levô-szerk.) és szakszervezetileg aktív iparágakban történnek, mint az energetikai, kitermelô stb. A középosztály tehát nem gazdasági alapokon növekedik.
Dorel Abraham az Egyesült Államokban elterjedt mediánjövedelem szerinti meghatározást alkalmazta. Eszerint meghatározzuk azt a jövedelmet, amely mentén a lakosság két egyenlô szegmensre oszlik, és megkeressük azt a réteget, amely a mediánjövedelem legalább 75%-tól legfeljebb 125%-ig keres. Így megkaphatjuk a középosztályt, amely a CURS közvéleménykutató intézet szerint az aktív lakosság 27%-a, a Metromedia Transilvania intézet szerint a lakosság 33%-a. Dorel Abraham leszögezi, hogy e réteg reáljövedelme nem haladja meg a 200 dollárt személyenként, így valójában nem tud olyan anyagi javakat birtokolni és olyan életstílust folytatni, megteremteni, amelyek a középosztályra jellemzôek.A CURS egyébként a középosztályt nemcsak jövedelmi kategóriaként jellemzi, hanem felméri a háztartások felszereltségét, a foglalkozások által kínált társadalmi státust és az iskolázottságot is, melyek együtt egy életstílust jellemeznek.
Az önbevallásos módszerek érdekes eredményekre vezethetnek. A CURS által végzett közvélemény-kutatásokban a népesség 50%- a véli magát a középosztályba tartozónak, 1%-a felsô osztályba, 4%-a a felsô osztályhoz közel, 13%-a az alsó osztályba, 32%-a pedig az alsó osztályhoz közelinek sorolta be magát. A középosztályba sorolva be magukat, egyesek az iskolázottságot és foglakozást, mások pedig a jövedelmet és a birtokolt javakat veszik figyelembe, de legtöbben azt értik ezen, hogy se nem szegények, se nem gazdagok.Valójában a román társadalom egyre mélyebben megosztott. A leggazdagabb egyötöd az összjövedelem 50%-át tudhatja magáénak, míg a legszegényebb egyötöd az összjövedelmek 5%-át. A helyzet a legdrámaibb Moldovában és Munténiában, valamint falun. Ilyen körülmények között kevés esély van a középosztály képzôdésére. Paul Barett, egy külföldi piackutató cég vezetôjének tapasztalatai alátámasztják a fentieket. Egy, a háztartásokat vizsgáló tanulmányuk kimutatta, hogy 43%-uk a jövedelem 80%-át költi a legszükségesebb javakra és szolgáltatásokra, míg a háztartások egy másik 32%-a a jövedelem 72-99%-át költi hasonló módon. ( Ezek szerint a román háztartások 75%-a mondható szegénynek, legalábbis nyugati mércével, amely szám más hazai és külföldi felmérésekkel is egybecseng-a szerk.)
Annak ellenére, hogy politikusaink a középosztályhoz tartoznak, nem nagyon törôdnek vele. Vladimir Pasti szerint nem átallnak a középosztály témáján lovagolni azért, hogy ideológiailag alátámasszák önmagukat. "A politikusok szégyellnek a szegény tömegekhez szólni, nehogy kommunistáknak bélyegezzék ôket, de a gazdagokhoz se, kiknek nincs jó hírük, és amúgy is kevés szavazatot hoznak." Stelian Tânase szerint " alapvetô probléma, hogy vajon fel tudják-e vállalni politikusaink a középosztály ideológiáját vallani tudják-e értékeit? Sajnos, ôk nem a középosztály képviselôi, hanem olyan egyedek, akik megcsinálták a karrierjüket, és túlságosan is el vannak foglalva politikai túlélésükkel. Nézzék meg az állami költségvetést, a Pénzügyminisztérium politikáját — amely már azelôtt követeli a profitadót, mielôtt a termelési ciklus elkezdôdött volna —, és meglátják, hogy céljuk az, hogy minél többet elszívjanak ezen osztály forrásaiból, mivel képtelenek megadóztatni a nagy és veszteséges állami vállalatokat".
A kis- és középvállalkozók illegalitásba vonulnak
A Kis- és Középvállalkozások Ügynöksége (AIMM) szerint a GDP több mint 50%-a a magánszektorból származik, kb. 30% a mezôgazdaságból és 20% a kis- és középvállalkozásokból. De ezen vállalkozások hozzájárulása a költségvetéshez jóval nagyobb. A túlélés küszöbére érvén, a kis- és középvállalkozások lemondanak a profitról, és minden lehetségest és lehetetlent költségre írnak, a profitadó elôl menekülve. Egyedül maradva az adóterhekkel szemben, a privát szektor alámerült a feketegazdaságba. Végül is az egész egy alternatív költség kérdése, "sok cég forgalmának 80%-át kerülô utakon bonyolítja, mivel rájött, hogy olcsóbb az adócsalás rizikójával élni, mint a kifizetni az adókat" - hívja fel a figyelmet Stefan Mamulea, a fent említett ügynökség titkára. Marian Dumitrescu, a Kis- és Középvállalatok Szövetségének alelnökének adatai alátámasztják a fentieket. "A 393.675 magáncégbôl, melyek 1998 végén könyvelési mérleget tettek le, 92,8% mikrovállalat (1- 9 alkalmazott), 5,7% kisvállalat (10-49 alkalmazott) 1,08% középvállalat (50-249 alkalmazott), és a többi nagyvállalat (250 alkalmazott felett). Ezeknek 52%-a zéró profitot vagy veszteséget jelentett, a következô megoszlásban: a mikrocégek 54%-a, a kisvállalkozások 28%-a, a középvállalkozások 24%-a, a nagyvállalatok 20%-a. Vagyis nem járultak a költségvetéshez. Ha a kis- és középvállalatokat segítették volna, ha az említett 52% fele fizetett volna profitadót, a költségvetésnek nem lennének problémái."
Stelian Tânase politológus: "a tôkés polgárság (burghezia) kvalitatív fogalom, míg a középosztály statisztikai, szociológiai. Egy középosztályhoz tartozó hivatalnok élhet tôkés polgári színvonalon, de sose lesz igazi polgár az elôbbi értelemben. A tôkés olyan ember, akinek saját vállalkozása van, adót fizet, és egyébként minden kötelezettségtôl mentes, gazdaságilag független volta miatt. Romániában már van egy független tôkés polgárság, kis létszámú ugyan, mivel nem tudott hozzáférni az állami forrásokhoz, vagyonát nem gyanús üzletekbôl nyerte. És van egy áltôkés polgárság amely a költségvetésen élôsködik, vagy az állami vállalatokból szívja el a vagyont. A Bancorex csak egy tipikus példa, hogy egyesek hogyan gazdagodnak közpénzekbôl. (....)""Középosztály mindenképpen lesz, ha akarjuk, ha nem. A gond az, hogy szilárd lesz-e, vagy élôsködô és adócsaló"- mondja Mirel Tariuc az AIMM elnöke.
(Paul Lacatus/Succes)Cs. J. István
Újságokban, a rádióban, tévében gyakran találkozunk mindenféle szakkifejezéssel. Így van ez a jogi szakkifejezésekkel is. Ezen újság hasábjain is és másutt is a nyájas olvasó már több ízben találkozott jogi szakkifejezéssel nem kimondottan a jogi rovatra gondolok. Nos, bizony elôfordult már az, hogy valamit, valamilyen fogalmat nem értett meg, vagy esetleg nem azt értette, amit a valóságban jelent.Mint a nyelvet általában, a jogi nyelvet is pallérozni kell, egyszerûen, világosan kell gondolatainkat közvetíteni az olvasó felé, hiszen az olvasó nem szakember, de meg akarja érteni a mondandót, közlendôt.A jogi nyelvet is számos hatás érte, éri, ezért van szükség arra, hogy a lehetô legegyszerûbben és legvilágosabban fejezzük ki magunkat.Ezen a téren elsôsorban a legfontosabb az anyanyelven történô elsajátítás, a fogalmakat ugyanis legjobban anyanyelven lehet elsajátítani, ezen a nyelven tudjuk a legvilágosabban és fôként a legárnyaltabban kifejezni magunkat. Gyakran nagy veszélye nyelvünknek, és ez vonatkozik a jogi nyelvre is, a keverés. Keveréknyelven beszélünk, mintha nem lenne az egyes fogalmaknak magyar megfelelôje, illetôleg könnyebb lenne az idegent használni.Azt mondják a nyelvtudósok, nem baj az, ha valamit nem tudsz, viszont tudd, hogy hol kell utánanézni. Nos, ebben a kérdéskörben is így van. Meg kell keresni és használni kell az anyanyelvi jogi fogalmakat. Ezen a téren az 1979-ben megjelent jogi kisszótár lehet nagy segítségünkre, ugyanis abban számos jogi kategória, fogalom található meg anyanyelvünkön.Az anyanyelven történô jogi nyelv elsajátítása nem történhet egyik napról a másikra, hosszú idô és fáradságos munka eredménye, viszont egyszer el kell indulni az úton.A magyar jognyelv elsô hallásra eléggé bonyolultnak tûnik, azt meg kell szokni, és használni kell.Ez sorok írója látott és hallott gyönyörûen beszélni, írni a jogról embereket mindkét nyelven, viszont volt rá példa az ellenkezô esetre is, amikor jogászként nem igazán tudtam, hogy az illetô mit is akar mondani, ugyanis szavai összekuszáltak, kevertek voltak. Valószínû ô sem tudta, hogy mit is akar mondani.Reménykedjünk abban, hogy az új esztendô ezen a téren is változást hoz.Békés, boldog új esztendôt minden kedves olvasónak!
Nagy Zoltán
ügyvéd
Társadalomtudósok és történészek szerint Amerika századában élünk: fast food étteremben eszünk, Coca-Colát vedelünk, és állandóan hollywoodi filmeket nézünk. Ha mi nem is jutunk el az "ígéret földjére", annak mindenféle (vég)terméke eljut hozzánk. Nyújt- e egyebet az Amerikai Egyesült Államok? - errôl beszélgettünk Dénes Attila szociológussal.
— Létezik-e egyáltalán amerikai kultúra?
— Ha európai szemmel nézzük, talán azt lehetne mondani, hogy nem létezik. Viszont, ha próbálunk kissé mélyebbre nézni, akkor el kell ismernünk, hogy van. Tehát az amerikai társadalomban is fellelhetôek azok az értékek, szabályok, amelyek a kultúrára jellemzôek.
— Melyek a jellegzetes amerikai értékek?
— Különbözô tásadalomtudósok megpróbálták összegezni, hogy mi az, ami Amerikában keletkezett, és onnan ered. Ilyen értékek a felhôkarcolók, a futószalagos gyártási technika, a képregény, a T-Fordok, a szappanoperák, a farmer, a póló, a rágógumi, az Internet, a McDonald’s-ok, hollywoodi filmek, de ide sorolhatjuk a Coca-Colát is, amely az egész világon megtalálható. Klasszikus értékként megemlíthetem Mark Twain írásait és Walt Whitman költészetét. Egy teljes listát nem lehet összeállítani addig, amíg a kultúra egy olyan folyamat, amelyben mindig változnak a különbözô tényezôk.
— A felsoroltak közül melyeket tartod pozitív értékeknek?
— Pozitív értékeknek tartom azokat a politikai eszméket, amelyek Amerikában táptalajra találtak. Ilyen a szabadság és a szabadságba vetett hit, a demokrácia, liberalizmus, egyenlôség, multikulturalitás és pluralizmus. Ezek olyan értékek, amelyeket a jelenlegi közép-kelet- európai régió is eszmeirányként határoz meg, és amelyekre nagy szükség van. Szükséges az, hogy demokráciában éljünk, hogy a liberális gazdaság mûködjön, hogy multikulturális egyetemet alapítsunk.De ezen kívül a Coca-Colát és a fast food-ok elterjedését is lehet pozitív értékként említeni, amelyek egy újfajta értékrend velejárójaként alakultak ki. Ezeknek viszont megvannak a maguk árnyoldalai is.
— Rendszered szerint léteznek szükséges és nem szükséges, átvett és át nem vett értékek.
— Ez egy teljesen szubjektív megközelítés... A szükséges és átvett értékek közül a nyelvet említeném meg. Az emberek többsége rájött arra, hogy az angol nyelvre szükség van ebben az egyre inkább globalizálódó világban. Szükséges és nem átvett értékek azok a politikai fogalmak, amelyeket fentebb már említettem, de ide tartoznak bizonyos szocializációs képletek, modellek is. A nem szükséges, de átvett kategóriában említeném például a székely fiatalok egyre szélesebb körében jelentkezô amerikai zászlóval mintázott fürdôruhát.
— Különbözô kultúrák találkozásánál kialakul egy bizonyos stresszhatás, és hogyha ezen sikerül túllépni, már csak nyerni lehet belôle. Az amerikai társadalom megérte már ezt a pillanatot?
— Ez olyan elmélet, amelyet nagyon nehéz kivetíteni adott helyzetre. Mikor az amerikai hitvallásról mint az amerikai társadalom alapjáról beszélünk, akkor megemlítendô az is, hogy bármennyire is kihangsúlyozott az egyenlôség fogalma, a négerek nagyobb hányadát nem úgy ítélik meg, mint a fehéreket.
— De ott legalább egy folyamat elindult, és jóval elôbbre vannak, mint régiónkban.
— Igen, de úgy gondolom, hogy ezt a folyamatot Amerika és egy más társadalom között kell összehasonlítani és értékelni. Az amerikanizáció a meghatározás szerint az a folyamat, amelynek során amerikai értékek, eszmék, modellek terjednek, illetve terjesztik ôket az Amerikai Egyesült Államok területén kívül.
— Lehet-e valós Amerika-képünk? Tehát az itt élô átlagember mennyire láthat tisztán ebben a médiafüggô világban? Amerika felé irányuló nagy epekedésünknek csupán agyoncicomázott valóságalapja is lehet...
— Annak ellenére, hogy mi, magyarok és románok egymás mellett élünk, mi sem látunk tisztán, nem ismerjük egymást, illuzórikus képekben gondolkodunk. Ebbôl kiindulva, nem tudom milyen esély van arra, hogy egy több ezer kilométerre levô társadalomról valós képet kaphassunk.
— Európai szemmel nézve milyen irányba halad az amerikai társadalom? Talán azért is fontos ez, mert az amerikanizációs folyamat régiónkat is nagymértékben befolyásolja.
— Abból kiindulva, hogy nincsenek tényleges kapcsolataink - leszámítva a TV-csatornákon érkezô néhány információt —, véleményem szerint kevés ember fejében fordul meg, hogy merre is halad az amerikai társadalom. Egy olyan távoli nemzetrôl van szó, amelynek csak a pillanatnyi állapotát tudjuk megítélni. Ha azt halljuk, hogy Amerikában, ha dolgozol, jól meg lehet élni, házat, autót lehet venni, sôt, a fizetés felét félre lehet tenni, akkor ez mindenképpen pozitív megítélésre ad okot. Tehát jelenleg nem ott tartunk, hogy az amerikai társadalom irányultságát vizsgálgatjuk, inkább Amerika jelenlegi állapotaihoz próbálunk igazodni és felzárkózni.
— Az amerikanizációs folyamatot meg lehet-e, meg kell-e állítani?
— Véleményem szerint, ameddig ennek a folyamatnak pozitív hatásai is vannak, szükségtelen, sôt nem kell megállítani.
— Igen, de a befolyásolt nemzetekre nézve komoly veszélyekkel járhat...
— Ez így van. A közép-kelet-európai társadalmak sajátos helyzetben, átmeneti állapotban vannak. Átmeneti állapotokban az emberek értékrendje mindig fellazul. Tehát különbözô eszközökkel különbözô célokat próbálnak elérni, csakhogy az elôzô állapotban felhasznált eszközök, amelyek esetleg hatékonyak voltak ott és akkor, az új állapotban nem állják meg a helyüket.
— A befolyásolt nemzetek mennyire veszíthetik el nemzeti sajátosságaikat az amerikanizációs folyamatok során?
— Azok a fiatalok, akik állítólag a folyamat célpontjai, ezen hatás következményeként esetleg egy másfajta szocializációs rendben nônek fel, mint szüleik. Ôk azok, akik a szülôktôl átvett értékeket tovább kellene vigyék. És akkor érkeznek olyan legújabb kori behatások, amelyek azt sugallják, hogy nem feltétlenül kell követni a szülôi példát, már ami a nemzeti és vallási hovatartozást és tudatot illeti. És a tisztességét. Ha amerikai mintára ezek nélkül is meg lehet gazdagodni...Tehát a folyamat nemcsak az etnikai identitás elvesztésének veszélyforrásaként jelenik meg, hanem egy teljesen új szocializációs rend szabályait állítja fel.
— Összegyûjtötted néhány kolozsvári egyetemista gondolatait Amerikáról...
— Igen, mondok néhányat ízelítôül: Amerikában megvalósult az individualizáció magas foka, amely inkább egoizmusnak nevezhetô. A másság jut eszembe, és az a felszínesség, amely a média csatornáin érkezik. Csillogás-villogás... Az iskolarendszer gyakorlatias, fontos az egyén véleménye. Az egyetem ott az életre készít fel, nem úgy, mint itt.
— Az amerikaiak Európa-képe is eléggé sajátságos, és néhol megmosolyogtató.
— Szántó András, a New York-i Columbia Egyetem mûvészeti újságíró programjának igazgató-helyettese gyûjtött össze egy csokorra valót amerikaiakkal való beszélgetések során: - Európa háborúit általában Amerika fékezi meg.
- Európában ellentétes oldalon folyik a hideg és a meleg víz, rossz irányba fordul a kulcs a zárban, és erôsebb az áram.
- Európa fontossági sorrendben a következô fertályakból áll: Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország. A fennmaradó részek pontos helye nem ismert a térképen. Ilyenek Skandinávia, a déli államok és Kelet-Európa.
Kérdezett: Szabó Attila
(Gyôr, 1849. December 16.- Budapest, 1913. április 8.)
"A tudomány kincs, melynek párja nincs"
... jómódú kereskedô család sarja. A gyôri bencés fôgimnáziumban érettségizett 1867-ben. Beiratkozott a bécsi egyetem orvosi karára, közben matematikai elôadásokat is hallgatott. Másodéves korában már Berlinben, második félévben Heidelbergben tanult. Döntô hatással volt rá a matematikus Leo Königsberger. 1870- ben írta meg doktori értekezését. Újabb félévi berlini tartózkodás után, 1871- ben a budapesti tudományegyetemen magántanári képesítést szerzett. 1873 -ban a tanárképzô intézetnek és 1874-ben a Mûegyetemnek is tanára lett. Kutatásaival, tudományos közéleti tevékenységével párhuzamosan mint professzor, dékán, majd rektor, értékes, a Mûegyetem jövôjére is kiható munkát fejtett ki. Elnöke volt az 1891-ben megalakított Mathematikai és Psyhikai Társulat matematikai osztályának.1876-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelezô, 1889-ben rendes tagja . "A másodrendû és két független változót tartalmazó parciális differenciálegyenletek elmélete" címû tanulmányát Bézsán díjjal jutalmazta az Akadémia.Kônig matematikai mûködésének legismertebb eredményei a halmazelméletbe és a matematikai logika tárgykörébe tartoznak.Munkásságának a teljességre törekvés igénye nélkül jelen bemutatásakor, fôbb mûveit említem: az 1887-ben Budapesten kiadott "Analízis" könyve pédát mutatott az analízis legmodernebb módszereire. A két kötetre tervezett mûnek csak az elsô kötete készült el. 1903-ban jelent meg (Budapest - Lipcse) magyarul és németül "Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai" címû mûve. Mindkét alapvetô könyvével az akadémia nyugdíját érdemelte ki (1890-ben, illetve az utóbbit 1904-ben jutalmazták). 1904-tôl a Franklin Könyvkiadó vezérigazgatója lett. 1905-ben a Mûegyetemtôl nyugdíjaztatását kérte.Idôrendi sorrendben harmadik fômûve és voltaképpen utolsó könyve a "Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre" 1914-ben Lipcsében látott napvilágot. A könyv utolsó fejezetének írásakor, 63 éves korában ragadta el halálos szívrohama, így megakadályozva ôt további nagyszabású tudományos terveinek megvalósításában.Szénássy Barna írt a kimagasló egyéniségû Kônig Gyuláról (Budapest. 1965).Emlékére két fia: Kônig György, a kiváló irodalomtörténész és Kônig Dénes, az apja nyomdokait követô tehetséges matematikus "Kônig Gyla Alapítványt" létesített.
Fosztó Á. Zoltán
A rádiónak 38, a televíziónak pedig 13 évbe tellett, hogy hallgatóinak, illetve nézôinek száma a világon elérje az 50 milliót. Az Internet példátlan népszerûségét jól mutatja, hogy ez az új számítógépes -di-gitális médium az 50 milliós felhasználói kört alig 5 esztendô alatt, a kilencvenes években hódította meg. Szakértôk szerint ma több mint 150 millió ember csatlakozik a világhálóhoz, s az ezredfordulóig a felhasználók számának további 25 százalékos növekedését jósolják.
Nemcsak a gépi információ-feldolgozás gyorsult fel a második évezred végére, hanem az emberi információ-befogadás is. Századunk végén új emberfajta van születôben, a homo informaticus, melynek helye a számítógépes világháló. A pszichológusok nagyjából száz éve kezdték megkülönböztetni egymástól az érzékelést és az észlelést. Az érzékelés az idôk folyamán nem javult, és várhatóan a jövôben sem fog, hiszen az emberi érzékszervek teljesítménye közel jár a fizikailag elképzelhetô maximumhoz.Az észlelés, a percepció az értelmes egészek észlelését jelenti, és azt, hogy a számunkra érdektelen vagy teljesen értelmetlen információt kiszûrjük, mielôtt még észlelnénk ôket.Az utóbbi esztendôkben néhány pszichológus szisztematikusan megismételte a század eleji Gestalt-kísérleteket, melyek például olyan kérdésekre kerestek választ, hogy a vizsgálati alanyok milyen gyorsan látják meg egy pöttyökbôl álló ábrában a benne rejlô figurát, s azt találták, hogy az ehhez szükséges idô alaposan lerövidült. Az idôsebb kutatók véleménye az, hogy ez a klipeken edzôdött észlelés felszínes , és éppen a fontos, emberileg mély mozzanatok kerülik el a felgyorsult percepciójú újabb generációk figyelmét.Más vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az intelligencia-hányados igen erôsen korellál mind a percepció sebességével, mind az észleletek feldolgozásának idejével, és az utóbbiak egymással is összefüggnek.A percepció felgyorsulása általában is növelheti az információ-feldolgozás sebességét. Az információs világháló léte pedig minden bizonnyal a percepció további felgyorsulását fogja eredményezni, aminek eredménye-képpen az ember nemcsak sokkal hamarabb találja meg a számára szükséges információt, hanem egyidejûleg többféle témában is képes számára érdekes információkra bukkanni. Egyelôre még semmi jel nem mutat arra, hogy az Internet-használat szükségszerûen a gondolkodás felszínesebbé válásához vezetne. Don Tapscott amerikai internetszakértô a Growing Up Digital címû, tavaly megjelent könyvében sokféle kutatási eredmény alapján foglalja össze a világhálón felnôtt, általa netgenerációnak nevezett korosztály jellemzôit.E generáció különlegesen nyitott a sokféleségre, kiemelkedôen toleráns az élet sok területén. A netgenerációra jellemzô a kíváncsiság, talán azért, mert sokkal hatékonyabb eszközei vannak a világ jelenségeinek felfedezésére és vizsgálatára. A világháló lényege az interaktivitás és a keresés, nagyon sokféle információt lehet szerezni, akár egymásnak ellentmondó megvilágításban is.Megalapozottnak tûnô elôrejelzések szerint már tíz éven belül a világ teljes GDP-jének 25-30 százalékát, húsz-harminc éven belül pedig több mint 50 százalékát az információs ipar fogja megtermelni, -egy olyan iparág, amelynek termékeit meg sem esszük, és nem is lakjuk. És sok jel mutat arra, hogy a kialakulófélben levô információs társadalom pszichológiai változásokat is okoz az emberben, vagyis az információs társadalom polgárának pszichéje különbözni fog a mai emberétôl.A homo informaticus genetikailag egy jó ideig még bizonyára nemigen fog különbözni a homo sapienstôl, így ténylegesen új faj nem alakulhat ki, legfeljebb egy új fajta, de ez is, persze, évszázadok kérdése. A világháló a homo informaticus közös élôhelyévé válik, ahogy a homo sapiensé a Föld-vagy még inkább, ahogy egy méhcsaládé a kaptár. Ezen belül mindenkinek meglesz a maga kis információs otthona . Ennek mai elôképei az e-mail címek és a home page-ek. Az Interneten található néhány anyagnak és a sokféle szolgáltatásnak oktatási szempontból értéke van, és hasznos célt szolgálhat.Egyre több vállalat tárolja belsô dokumentációit belsô hálózatain vagy az Interneten. A vállalatok arra használják az Internetet, hogy számítógép szoftvereiket terjesszék, s így csökkentsék a kiadásokat. Sok szolgáltatásra, mely jelenleg személyzetet igényel, az üzlet lebonyolításához a jövôben az Internet felhasználói képesek lesznek saját ügyeiket maguk elintézni. A távoktatás az elektronikus érában már nem ugyanazt jelenti, mint tíz évvel ezelôtt. Az esti iskolát és a levelezô képzést gyakran felváltják az internetes oktatási intézmények. A létezô fôiskolák és egyetemek elektronikus "tanszékei " mellet már megjelentek a kizárólag Interneten oktató tanodák is.A kommunikációs korban az iskola jön el hozzánk- mondta egy, a Wired Online magazinnak adott interjújában néhány hónappal ezelôtt Andy DiPaolo, a Stanford Center for Profesional Development igazgatója. Az utóbbi két évben nagyon megnôtt az internetes távoktatás iránti érdeklôdés. Szinte lehetetlen megszámolni, hogy hány egyetem vagy szakiskola kínál olyan online kurzusokat, amelyek a hagyományos módokon megszerezhetô diplomákkal és egyéb képesítésekkel egyenértékû akkreditált képzést nyújtanak.Amíg a webes távoktatás szószólói elsôsorban a virtuális oktatás demokratikus jellegét, olcsóbbságát, kényelmességét, a stúdiumok testre szabhatóságát és határokon átívelô voltát hangsúlyozzák, az ellentábor egyrészt a tanulási folyamat elszemélytelenedésére hívja fel a figyelmet.Az online kurzusok választéka két forrásból bôvül: a már létezô oktatási intézmények hirdetnek meg webes távoktatást, vagy pedig az oktatók kifejezetten erre a célra hoznak létre virtuális egyetemeket, iskolákat. Az internetes oktatás ugyan nem ismer földrajzi határokat, ám mindazok a magyarok, akik nem tudnak megfelelô szinten angolul, egyelôre szûkös választékból gazdálkodhatnak, Magyarországon mûködik az Uniwordl virtuális egyetem. Az említett egyetem diákjai szabadon teljes értékû, akkreditált óraként vehetik fel az Uniwordl által kínált kurzusokat. A tanárok és a diákok az Interneten konzultálnak, így a dolgozatok értékelése és a visszajelzés is e-mailen történik. Nyelvtani és stilisztikai kérdéseket a Interneten üzemelô fórumban bárki feltehet. Az ECDL nevû egységes számítógép felhasználói bizonyítványt nyújtó program Finnországból indult hódító útjára 1994-ben, és azóta több mint 30000-en szerezték meg. A sikeren felbuzdulva az EU égisze alatt 1995-ben megalakult a non-profit szervezetként mûködô ECDL Alapítvány, amelynek célja, hogy 2001-ig a kontinens minden országában elterjedjen e vizsgarendszer. A bizonyítvány megszerzéséhez hét úgynevezett modulból, vagyis tanegységbôl kell levizsgáznia a jelentkezônek. Ennek révén személyi adatai bekerülnek az Európai Központi Adatbázisba, s így a tizenhárom ország bármely vizsgaközpontjában levizsgázhat, akár úgy is, hogy szövegszerkesztésbôl Olaszországban, hálózatismeretekbôl Hollandiában, adatbázis ismeretébôl pedig Magyarországon.Az internetet a tudás tárházaként, egyetlen hatalmas enciklopédiaként is értelmezhetjük. Képzeljünk el egy hatalmas lexikont, amelynek címszavai egyre sokasodnak, illetve a címszavak után található tartalom percrôl percre bôvül. Az interneten a tudomány és a kultúra legfrissebb állapotát mutatja.Csakhogy, míg a nyomtatott lexikonok esetében a szerkesztôk és lektorok gondoskodnak arról, hogy hitelt érdemlô és magas színvonalú anyagok kerüljenek a lapokra, az internetes tudástár gyakorlatilag ellenôrzés nélkül bôvül. Itt valószínûleg bármely témakörben kutatunk, óhatatlanul találunk színvonalas és gyenge munkákat, hiteles szellemi termékeket és teljességgel megalapozatlan találmányokat.Az információk értékét és hitelességét ráadásul igencsak megnöveli, hogy ebben az enciklopédiában a hivatkozások és a lábjegyzetek aktív linkek formájában szerepelhetnek.A www azt is lehetôvé teszi, hogy ezt a hatalmas enciklopédiát bôségesen illusztrálják álló- és mozgó képekkel, hanggal, grafikával. A küszöbön álló évezred emberének ma van mibe válogatnia a világhálón. Egyedüli problémája, hogy valós idôn belül el tudjon igazodni a site-ok és a linkek között, és a világhálón való navigálásnak hasznos eredménye legyen számára.
Nagy Imecs Vilmos
Az alkalom adta pillanat által kínált kettôs lehetôség — a szent korona, illetve a koronázási ceremónia bemutatása — közül az utóbbit választottuk
Választásunkban a tényszerûség volt a meghatározó. A koronával kapcsolatosan az évek során nagyon sok állásfoglalás születetett történészek, vallástörténészek, mûvészettörténészek, restaurátorok, de laikusok tollából is. Ennek csak felsorolása is sok idôbe tellene, és nem vagyunk meggyôzôdve, hogy nem hozzáértôként tudnánk is valamelyes magabiztossággal rendet teremteni, vagy az olvasóknak közérthetôen tálalni a sokszor egymásnak ellentmondó, néha csapongó elméleteket. Érvek tucatjai egy-egy magyarázat mellett vagy ellen. A csapdát elkerülendô Csomortáni P. Gaudencz kézdivásárhelyi gimnáziumi tanár összefoglalójára támaszkodunk Ferenc József magyar királlyá avatásának, illetve a koronázási szertartás menetének bemutatása során. Ebben végül is nem annyira a császár, mint maga a korona és a köréje fonódó aktus a fôszereplô. Csomortáni fôleg a pesti Gyurián és Deutsch testvérek gyorssajtójából 1867-ben kikerült Koronázási Emlékkönyvet használta. Mi is ebbôl vettük át a megkoronázott császár-király portréját. valamint a koronázási halmon tett négy vágást ábrázoló képet."Felvirradt végre a dicsô nap, melyen Ferencz József ô Felsége a nemzet végtelen örömére királlyá koronáztatott. Már kora reggel talpon volt az egész város népe. Mindazok, kik nem voltak betegség által akadályozva, az utcákat és tereket népesítették be s öröm ragyogott minden arcon a koronázási menetnek a láttára. Hét órakor a király és a királyné megindultak kíséretükkel a koronázási templom felé, hol már Simor János hercegprímás, a segédkezô fô- és alpapság élén várta. A király lóháton, a királyné pedig díszhintóban ült. A menet a királyi palotából indulva ki, a Szent György és dísztéren vonult keresztül, a templomhoz. Midôn a katonaság sora között elvonuló királyi párt a sokaság megpillantotta, szûnni nem akaró éljenzésben tört ki. A templom ajtajában leterített szônyegre térdelt a király és királyné s miután a hercegprímás által odanyújtott feszületet megcsókolták s a szentelt víztartóból magukat meghintették, felálltak.Erre a hercegprímás papságával megindult az oltár felé a fôhercegek, országnagyok, a királyi pár kíséretében, mire a karzaton megharsantak a trombiták. A királyi pár elôtt az országnagyok a következô rendben mentek: A m. kir. fôlovászmester helyettese az ország pallosával. Lipovniczky püspök a kereszttel. A m. kir. fôudvarmester, ezután a miniszterelnök. A testôrség kapitányai. A m. kir. fôkamarásmester és a cs. kir. fôhadsegéd.Jobbról a magyar, balról a császári testôrök haladtak, kik ezután a templom két oldalán s az állványok mellett állottak fel. Ô felsége, a miniszterelnök és két püspök kíséretében bement a sekrestyébe, a jelvényeket vivô országnagyok pedig a sekrestye ajtaja elôtt foglaltak helyet. A királyné Ranolder János veszprémi püspök kancellárja és hölgykísérete társaságában a kápolnában maradt.Míg a hercegprímás az oltárnál felöltötte a miseruhát, azalatt az országnagyok elhelyezték a vánkosokon a koronázási jelvényeket; a királyné fejére feltették a házi koronát helyettesítô diadémet.Ezek megtörténte után, a király és királyné a bársony menynyezet által borított s emelvényen álló trónra ültek, mely mellé az országnagyok, a kereszt tartó püspök, a testôrségek kapitányai, a királyné fôudvarmestere és a szolgálattévô kamarás sorakoztak. A trón lépcsôzete jobb szegletén a magyar herold állott széles tollas kalapban, az ország címerével a mellpalástján, hírnöki buzogánnyal a kezében; félkörben pedig az ország társországainak zászlóit tartó zászlósok foglaltak helyet.Ezen elhelyezkedés után ô Felsége a fôoltárhoz ment, ott meghajtotta magát a hercegprímás elôtt s leült az oltár legalsó lépcsôjéhez helyezett székre.Hajnald Lajos kalocsai érseknek a koronázásra vonatkozó kérelme és a hercegprímás intelmeinek elmondása után a király felment az oltár felsô lépcsôjére, hol letérdelt egy vánkosra s az evangéliumra tevén kezét, elmondá az esküt, melyben fogadja, hogy igazságot fog tartani, fenntartja a békét. Végül ily szavakkal fejezi be az esküt: "Így segéljen engem az Isten, és az istennek szent evangéliuma."Az eskü után a hercegprímás odanyújtá a királynak a keresztet, melyet megcsókolt és átment az oltár baloldalára és ott leborulva hallgatta végig a mindenszentek litániáját, mely után a hercegprímás a jogarral kettôs keresztet vetett a király feje fölött. Mikor ez megtörtént, az oltár felsô lépcsôjén letérdelt a király és a hercegprímás megkente karján és vállán a szentelt olajjal, mely után trónjához visszamenve, a szolgálattévô püspökök, a magyar fôudvarmester és a fôkamarás segítségével magára ölté Szent István palástját. Trombita harsogás és dobszó jelzé a szertartás eme részének befejezését.A hercegprímás megkezdette a nagy misét s elmondta a lépcsô-imáig, püspök társával az oltár baljára ment, hol a jelvények bíbor vánkoson feküdtek. Ô felsége leszállott a trónról s átvette a kardot a királyi hatalom jelképéül, a nép felé fordulva kivonta azt hüvelyébôl s három vágást tett vele, egyet elôre, egyet jobbra és egyet balra. Erre a templomtéren állott katonaság megadta az elsô dísztüzet, megszólaltak a gellérthegyi ágyúk, melyeknek dörgését túlharsogta, a százezrek ajkán felhangzott "Éljen" riadala. Ekkor következett a szertartás legfôbb ténye, a korona feltevése, a jogar és az ország almájának átnyújtása. A király letérdelt. Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula gr. miniszterelnök rátették a koronát fejére; a hercegprímás a korona fölé tartva kezét e szavakat mondotta: "Accipe coronam regni ..." (vedd a királyi koronát), megáldotta ôt.Nyomban követte ezt a jogar és az ország almájának átadása. Künn a katonaság sortüze másodszor dördült meg, másodszor villant az ágyúk torka a Gellérthegyen, melyre a harangok zúgása s a nép örömrivalgása felelt.A király az udvari méltóságok és a tizenegy zászlós úr kíséretében újból elfoglalta a trónt, mely elôtt a hercegprímás a királyhoz a következô szavakat intézte: "Maradj meg ezen a helyen, melyet atyai örökségbôl mától kezdve Isten mindenható tekintélyébôl és neked jutott örökjognál fogva elfoglaltál."A miniszterelnök háromszor "éljent" kiáltott, a háromszori "éljent" utána harsogta a templomi népség. A katonaság a harmadik üdvlövést tette, az ágyuk dörgése és harangok zúgása most már a fölkent és koronázott királyt üdvözölte.Most a királyné koronáztatása következett, mely a királyéhoz hasonlóan ugyanazon szertartások mellett ment végbe, annyi különbséggel, hogy a veszprémi püspök a házi koronát illesztette a fejére, a hercegprímás pedig a "szent koronával" a jobb vállát érintette. A királyi jogar és az ország almájának átadása után a királyné a trónhoz vezettetett. A "Tedeum" rázendítésekor a negyedik üdvlövés dördült el, folytattatott a szent mise, mely alatt a királyi pár magához vette az "oltári szentséget."Mise végeztével a király a helyôrségi templomba ment az aranysarkantyús vitézek lovaggá ütése végett. Ennek végzése után megindult a menet a Lánchídon át Pestre egyenesen a plébánia templom elé, hol állvány volt felállítva a végbôl, hogy ott mondja el esküjét a király. S itt az Isten szabad ege alatt, arccal napkeletnek fordulva, jobbját három fölemelt ujjával az ég fele tartva; baljában a feszületet szívéhez szorítva, mondá el a király a hercegprímás elômondása után a hitlevélre tett esküt, melyben magát az ország alkotmányának megtartására kötelezi. Az eskü letételét a nép födetlen fôvel, mély csendben hallgatta végig. Az eskü letétele után az apostoli irály leszállt az emelvényrôl, felült lovára s a díszmenet az elôbbi rendben vonult a koronázási domb felé. Ide érkezve, a király gyors vágtatással felnyargalt a dombra, melyen fehér paripáját biztos kézzel fordította a világ négy sarka felé, megtéve a hagyományos négy vágást annak jeléül, hogy ezt az országot bárhonnan fenyegetné veszély, meg fogja védelmezni. Ez volt a befejezése a korszakot alkotó alkotmányos ünnepélynek. Mindenki tudja, mit jelent a szó "Van koronás királya Magyarországnak." Jókaiként: "Ilyen magasztos ünnepet egy ember életében csak egyszer lásson s ez elegendô arra, hogy soha se feledje."Ez ünnepély után a nemzet, mely azóta a fejlôdés és haladás útjain rohamosan megy elôre, áll. Áll, hogy Uralkodónk kormányzatának éveit törhet(et)len hûség és a szeplôtelen honszeretet tényei által hosszasabbra nyújtsa, s ha ezen törekvése továbbra is megvalósul, méltón ünnepelheti állami létének ezeréves ünnepét, mert eléri, hogy a költô szerint"...mindenik nyomáraRagyogjon emberi méltóság su-gára."
RÓTH András Lajos
Hagyományosan ekkor ér véget a karácsonyi ünnepkör. Katolikus vidékeken a keresztvíz szentelésének ünnepe - a vízkereszt elnevezése is erre utal. Ezt a vizet aztán egész évben megôrizték. Behintették vele a szobát, az istállót, a kutat és a vetômagot. Gyógyító erôt tulajdonítottak neki, s ha betegek voltak, ittak ia belôle egy-egy kortyot. Vízkeresztkor szedték le a feldíszített karácsonyfát, és ekkor rendezték a háromkirályjárást is, amely a betlehemes játékban szereplô három napkeleti bölcsrôl kapta a nevét. Fehér ruhába öltözött gyerekek, fejükön papírkoronával járták a házakat és köszöntô énekeket adtak elô. A csoport egyike nagy csillagot tart a kezében. A három király neve Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Az ötödik szereplô Heródes. Nála kard van. Mindannyian fehér ruhát hordanak. A csillagban gyertya ég. Egyszerre lépnek be a konyhába, szobába. Heródes kihúzott karddal ide-oda járkál, és a következôket mondja:
Én vagyok Heródes király,
aki háromszáz gyereket megöletett.
Pezsdülnek véreim immár karjaimban,
Rettennek inaim szörnyû haragimban.
Vívok véletek nagy gyorsaságba’,
Betlehem városába’,
ahol egy kisdedet találtak.
Anyjának sírást meg ne hallgassátok.
Nosza rajta három szent király!
Aztán a Csillag elkezdi az éneket, amit mindannyian vele
mondanak:
Három király napján,
országunk istápján,
dicsérjük énekkel,
vigadozó versekkel:
Szép jel, szép csillag,
szép napunk támad.
(A Csillag forgatja a csillagot:)
Hol van zsidók királya,
mert megjelent csillaga,
Betlehembe’ találják,
szép Jézust körülállják,
szép jelen, szép csillag,
szép napunk támad.
(Játsszátok el ti is a "Háromkirály-
járást"!)
... miért van télen jégvirág az ablakon?Mert megfagy a hideg üvegre lecsapódó pára. A jégkristályok adják a szeszélyesnek tûnô rajzolatokat.A hókristályok nagyítón át valóságos mûalkotások, szabályos geometriai formák, különös szépségû alakzatok. Ha az ember közelebbrôl megnézi a jégvirágokat, méghozzá nagyítóval, látni fogja, hogy itt is hasonló alakzatok képzôdtek. Csak akkor jégvirágos az ablak, ha a külsô hômérséklet nagyon alacsony. Az üveg ennek folytán erôsen lehûl. A két ablak közötti hézagokon alul bepréselôdhet a hideg levegô, és találkozhat a szoba melegebb, páradús levegôjével. Ennek a gyorsan lehûlô levegônek a páratartalma csapódik le az ablaküvegre, és ott megfagy. Mivel ez folyamatosan történik, szépen sorban egymásra és egymás mellé rakódnak a tûkristályok. Ha jól befûtünk, ez az egész folyamatnak véget vethet, mert nemcsak a szoba, hanem az ablakköz levegôje is felmelegszik, és a jégkristályok is elolvadnak.
Szép szokás volt Mátyás idejében Budavárában, hogy újesztendô örömére a király megajándékozta a palotának és Budának népét. Ezt az ajándékozást pedig mindig vízkereszt ünnepén rendezték. Felvonultak erre a napra sorjában a király elébe mind a fôrangúak, akik az udvart szolgálták, meg a palota minden tisztjei, minden ôrei, cselédei, akik az udvarnál vagy a királyi háztartás körül valami szolgálatot tettek.Mindenki az ünneplôjét vette föl erre a nagy napra, s mind a nagyok, kicsik a maguk méltóságának, mesterségének a jelvényeivel jelentek meg a fogadóteremben. A fôvadászmester kürtöt, a fôpohárnok ezüstkupát tartott a kezében, a tisztek alabárddal, az udvari zenészek ki síppal, ki hegedûvel, ki tárogatóval, az énekes kobzosok kobozzal, szabók ollóval, csizmadiamester dikiccsel, a szakácsok fôzôkanállal, mészáros taglóval, inasok tállal, pecérek korbáccsal járultak Mátyás király színe elé, ki maga az ajándékokkal megrakott drága rezes asztalnál ült. Az asztal sarkánál pedig ott állott a király kedves talján krónikása, akit Galeotto Marziónak hívtak.Egyenként jöttek a hódoló udvari személyek az asztalhoz, és megállottak fôhajtással Mátyás király elôtt. A király pedig kinek-kinek a hivatala, foglalatossága szerint való ajándékot választott a kincses asztalról.Az uraknak díszkardot, remekbe faragott vadászkürtöt, ékesen munkált aranysarkantyút nyújtott; a tisztek is szép kardot, lándzsát kaptak; aki aszszonyszemély volt, annak gyûrûvel, kösöntyûvel kedveskedett a király; tepsibe, tárogatóba meg csupasz tenyerekbe azután olvasatlan vetette, dugdosta a csillogó-ragyogó aranytallért.A talján krónikásnak meg az volt a dolga, hogy Mátyás ajándékaihoz egynéhány odavaló, kedves, tréfás szót vessen ráadásnak, persze magyar nyelven, mert aki Hunyadi Mátyás kenyerét ette, borát itta, annak mindnek értenie kellett a magyar szót. Így azután vidám hangulattal folyt az ajándékozás reggeli harangtól déli harangig. Mikor már vége felé járt a vízkereszti örömünnep, Mátyás odafordult a hûséges krónikáshoz:
— Jól tudod felséges király, hogy Galeottónak nincsenek szerszámai. Hacsak avval a hitvány, maszatos lúdtollammal nem állottam volna elô, hogy pironkodjam vele a többi díszes, takaros, derék jelvények közepett!Mátyás pedig széthordozván tekintetét az udvar népén, emelt hanggal mondotta:De csak hozasd le, mutasd meg, jó Galeottóm, azt a te maszatos lúdtolladat, az a lúdtoll írta a könyveidet, amelyek örökké becsületére válnak a királyi könyvtárnak.Le is hozták a Galeottó tintás lúdtollát, azt a tollat Mátyás király kezébe vette és:
— Lássátok — így szólott —, ez a gyenge kicsi szerszám kardnál is erôsebb kard, bajt vív dicsôségért és életért; ostor is ez a szerszám, serkent s fenyít; tárogató is, mely némán sivalkodik majd számtalan fülekbe; tû is ez a szerszám, embernek és nemzetnek hírét varrogatja; fényessége pedig nem tûnél, de villámnál is nagyobb és messzire érô, mert ennek a világánál látja a jelent a jövendô. És fényes ekevas is ez a könnyû lúdtoll, akit az ujjaim közt forgatok, ez szántja az idô földjét, melybe derék magyarok vetik el a nemzet örök életét.Evvel Mátyás király odaadta a lúdtollat a krónikásnak, és a legnagyobb ezüsttálat színig töltötte aranytallérral, azt a tálat két inasnak kellett felvinni a Galeottó szobájába, ô maga bizony föl se bírta volna emelni.
Nemcsak a legnagyobb, hanem egyúttal a legvaskosabb termetû és a legnehézkesebb emberszabású majom. Az öreg hím valóságos majomherkules, alig kisebb mint a termetes férfi, de sokkal szélesebb vállú. Fejének körvonala a kiugró szemöldöktájék fölött kissé besüpped, azután enyhe ívben emelkedik fölfele, a fejtetôn magasra domborodik és hirtelen, csaknem függôlegesen csap le a tarkó felé. A koponya szemöldökíve a ráboruló vastag bôr s a szôrzet révén még inkább kiduzzad, minek következtében a nem nagy, sötétbarna szem még mélyebb fekvésû. Orra lapított, orrlyukai szélesek és tojásdadok. A széles szájat egyenként különbözô alakú ajkak zárják körül, melyek kevésbé mozgékonyak, mint más majmokéi s inkább az emberéihez hasonlók. Semmiféle majom füle nem hasonlít annyira az emberéhez, mint a gorilláé.Nagyon rövid nyaka csak oldalt és elöl válik el a törzstôl, hátul ellenben egyenes vonalba esik a fej hátuljával és a háttal. Ezek a viszonyok okozzák, hogy úgy tetszik, mintha a fej közvetlenül a törzsön ülne, szembeszökô különbségül az ember hosszú nyakához képest.A törzs hatalmas és sokkal hoszszabb, mint az emberé. Mellkasa roppant nagy és igen tágas, válla csaknem aránytalanul széles, háta enyhén begörbült, de lapockái nem ötlenek fel. Hasa minden oldal fele domborodó. Végtagjai feltûnôen különböznek az emberétôl, felsô karján nincs meg a kétfejû izom duzzadása, lábszárán nincs lábikra. Keze rövid, széles és vastag. Középsô három, igen vastag, mintegy puffadt kézujját a tôperc hosszában kötôhártya kapcsolja össze, minek következtében csak a két végsô perc mozog szabadon. Valamennyi kézujján az emberéhez hasonló nagyságú, de az ujjak hosszához képest kicsiny köröm van. Arca a szemöldökívekig, oldal felé a járomcsontokig s lefelé az állig csupasz.Testének többi részét meglehetôsen szabályosan borítja az olykor 10 cm hosszú, sôt részben ennél is hosszabb szôrzet, mégpedig legsûrûbben a fej tetejét, a tarkót, a vállat, a felsôkart, valamint a combot és a lábszárat, ellenben leggyérebben a mell s a has tájékát. Elterjedésének központja az északi Kongó- medence. A gorilla szûk családi körben él, s minthogy sok táplálékra van szüksége, nomád módra csatangol. Ott hál meg, ahol éppen ráesteledik, tehát minden este új fészket épít, mégpedig egészséges, karcsú növésû, 0,3 cm-nél nem sokkal vastagabb fákon, 5-6 m-nyi magaságban. A száraz évszakban, amidôn az erdôség belsejében megcsappant a víz és a táplálék, a bennszülöttek ültetvényeit keresi fel, s ott, a majmok szokása szerint nagy pusztításokat végez.Ameddig nem háborgatják, nem támadja meg az embert, sôt kerüli a vele való találkozást.
A gyerek-oldalt szerkeszti
Demeter Melinda
Karácsony elôtt a székelyudvarhelyi Városi Sportcsarnokban rendezték a X. Erdélyi Labdarúgó Diák-kupát.
A jubileumi tornára a szervezô Udvarhelyi Fiatal Fórum meghívta az évtized összes bajnokcsapatát — legalábbis, akit lehetett. A másfél napos csoportküzdelmek után meglepetésként kell elkönyvelni a bukaresti Dö Gájsz vesszôfutását, amelyiknek nagy falat volt az FC Bolha és a Zöld Trabant, így nem is jutottak tovább csoportjukból. A negyeddöntôkben az újonc kolozsvári Bond túllépett nagy múltú ellenfelén, a címvédô Zöld Trabant annál nehezebben verte a temesvári Bolykefét. A kolozsvári Góbékat az utóbbi évek "nagy vesztesével" (a nagyvá