"Kimosdatták" az udvarhelyi parlamentereket:

A II. Református Egyházközség szervezésében zajlott a ‘96 december 8-9-i csereháti eseményekre való emlékezés.

A rendezvény ismételt "nagy hiányzói" az udvarhelyi szenátor és képviselôk voltak, akiket Sófalvi László alpolgármester volt kénytelen kimenteni. A magyarázat szerint (mely tartalmilag azonos volt a tavalyi magyarázkodással!), az udvarhelyi parlamentereket a romániai magyarság halaszthatatlan ügyei szólították Bukarestbe december 8-9-én, mindhármójukat egyszerre. A távolmaradás oka azonban azonos az 1996-os távolmaradással: kerülni igyekeznek a Székelyudvarhely számára barátságtalan román nyelvû sajtó ilyenkor szokatlanul figyelmes munkatársait, valamint az esetleges, de kényelmetlen koalíciós kérdéseket.A Csereháti Napok résztvevôit keményen támadja a Transilvania Jurnal, mely Hegyi Sándor református lelkipásztort is tollhegyre veszi azt állítva, hogy a tiszteletes azt mondotta: "van elég hely a románoknak máshol is". A tehetetlenség érzésétôl kiábrándult Udvarhelyen ez az egyetlen rendezvény, mely a román hatalom újkori visszaéléseire figyelmeztet.

(szôke)

Markó Béla, a szervezet elnöke a kormányfô hétfôi le-váltásáról így nyilatkozott: "Az RMDSZ számára egyértelmû a helyzet ebben a pillanatban. Arról lehetnek viták, hogy az alkotmányt hogyan kell értelmezni, és értelmezhetô-e úgy, ahogy a kormánykoalíció és az államelnök értelmezte. Az azonban tény, hogy ebben a pillanatban a koalíció nem támogatja a miniszterelnököt. Akkor, amikor megszakadt a szolidáris támogatottság, akkor már világossá vált, hogy miniszterelnököt kell cserélni. Most, mialatt az ideiglenes miniszterelnök ellátja a kormány vezetését, nagyon gyorsan, néhány nap alatt meg kell oldani a mostani helyzetet, ki kell jelölni egy új miniszterelnököt. A javaslatokat a Parasztpárt teszi meg, és semmiképpen sem szabad hosszú, többhetes tárgyalásokba bocsátkozni a tisztségek elosztásáról. Szerintünk meg kell ôrizni ugyanezt a kormányt, egy másik miniszterelnökkel." — nyilatkozta Markó Béla.

Csog Éva

Városunkban december 8-án Szabó Dezsô emléktábla-avatásra került sor. Az emléktáblát a Szabadság tér és a Kossuth Lajos utca találkozásánál levô, Flórián háza néven is ismert épület falára helyezték el. Itt élt négy éven át az író, tanár Szabó Dezsô, aki a jelenlegi Eötvös József Mezôgazdasági Szakközépiskola tanára volt 95 évvel ezelôtt.

Az ünnepségen Katona Ádám elmondta: Szabó Dezsôt nem kell Székelyudvarhelyen bemutatni, mert élô hagyomány. A legnehezebb kommunista idôkben sikerült a Kriterion Könyvkiadónál megjelentetni Életem címû önéletrajzát, melynek jelentôs része az itt töltött idôkrôl szól. Azok az idôk nem is voltak olyan szépek, mert mint kiderült, a Széchényi Könyvtárban megvannak azok a feljelentések, amelyeket Székelyudvarhelyrôl küldtek az író, tanár lejáratására, kisebb, nagyobb személyiségek.Az avatóünnepséget megtisztelte jelenlétével Szôcs Zoltán, aki a Magyar Fórum szerkesztôje és egyben a Szabó Dezsô Emléktársaság vezetôje. Az ünnepség az Eötvös József Mezôgazdasági Szakközépiskola dísztermében folytatódott. Az iskola néhány diákja rövid mûsorral készült a megemlékezés tiszteletére, és Szôcs Zoltán tartott elôadást az író székelyudvarhelyi korszakáról, azokról az irodalomtörténeti szempontokról, tényekrôl és jelentôségekrôl, amelyek az itt eltöltött négy évet jellemzik.

Péter Attila

Az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetsége turisztikai konferenciát szervezett december 10- én, pénteken a Polgármesteri Hivatal dísztermében.

A találkozón a régió minden megyéje képviseltette magát, a Hargita megyei üzletembereken mellett részt vettek Kovászna és Maros megyébôl is.A találkozó elsô felében Kolumbán József, a szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd elmondta, a konferencia célja a turizmus fellendítése, iparággá emelése, hagyományaink továbbvitele. Elôadást tartott Bôjthe Sánduly Edit, a Hargita megyei tanács részérôl, Mátéffy Gyôzô, az Erdélyi Vendégfogadók Szövetségének elnöke, a szövetség alelnöke, Kiss Csaba, dr. Vofkori László, a földrajztudományok doktora és Ilyés György, a Vidéki Zöld Vendégfogadók Egyesületének alelnöke. Ezt követôen Kolumbán Imola az Udvarhelyen induló Tourinfó irodát mutatta be, kiemelve a népmûvészet, szokásrendszer eredeti ábrázolásának fontosságát. A jelenlevôk beszámoltak tevékenységükrôl, az elért eredményeikrôl. A konferencia folytatásaként 2000 februárjában rendezik meg Udvarhelyen a Turisztikai Kiállítást.

Csog Éva

Szentegyháza

Nemsokára megérkezik a karácsony, és a szentegyházi Polgármesteri Hivatal ebbôl az alkalomból a város gyerekeit ajándékokkal örvendezteti meg. Rus Sándor polgármester elmondta, hogy az idén 276 napközis és óvodás, 505 I-VIII. osztályos gyerek a Tamási Áron Általános Iskolából, 365 pedig a Mártonffy János Általános Iskolából kap egy-egy 13.000 lej értékû csomagot. Ehhez még hozzájön az a 4 gyerek, aki a bányatelepi Általános Iskolában tanul. Ezenkívül a Polgármesteri Hivatal alkalmazottai felkeresik a kórházban levô gyerekeket, és csomagokat osztanak ki közöttük.Az akcióból nem maradnak ki az öregek sem, több mint 70 nyugdíjas személy 70.000 lej értékû csomagot kap, amelyben élelmiszerek is lesznek.Rus Sándor elmondta, karácsonykor mindig megörvendeztették az öregeket és a gyerekeket eddig is. A pénz a szentegyházi költségvetésbôl van, és mindig fogunk pénzforrásokat keríteni erre a célra, mondta a polgármester.

László Csaba

Ismét támad a román sajtó:

A hétfôi Transilvania Jurnal A román nyelv megbélyegezettjei címmel közöl cikket, melyben többek között azt állítja a lap újságírója, hogy Székelyudvarhely polgármestere, Szász Jenô szerint a történelem és földrajz román nyelvû oktatása kedvezôtlenül befolyásolja a diákokat.

Az állítás még önmagában nem jelent sokat, de a lap a kijelentést az RMDSZ-en belüli platformháborúból eredezteti, és konfliktust vél felfedezni a szervezet központi vezetése és a Reform Tömörülés nevû platform között, melynek egyik alelnöke, többek között, Szász Jenô polgármester is.A Transilvania Jurnal az Udvarhelyi Híradóban megjelent Takács Csaba-interjúra hivatkozva idézi, hogy az RMDSZ ügyvezetô elnöke szerint nincsen valóságtartalma Szász Jenô azon kijelentésének, melyben az RT-alelnök azt állítja, hogy eddig az Illyés Közalapítványból származó támogatások nagy részét nem a tényleges jogosultak kapták meg.A tanügyi törvénnyel kapcsolatosan nehezményezi a Transilvania Jurnal, hogy "az apácák polgármestere" (a román lap szójátéka!) felrótta az RMDSZ csúcsvezetésének, hogy a törvény megszavazása során nem igazodtak az 500.000 aláírással is támogatott eredeti elképzeléshez.Silviu Dan írásában "apokaliptikus víziónak" nevezi Szász Jenônek azt a kijelentését, hogy a 13-14 éves magyar tanulókat károsan érinti a történelem és földrajz román nyelvû oktatása.Innen már csak egy gondolati bukfenc szükséges ahhoz, hogy a román lap eljusson addig a következtetésig, mely szerint a Toró T. Tibor vezette Reform Tömörülés, valamint Katona Ádám platformja nélkül már rég leváltották volna tiszteletbeli elnöki tisztségébôl Tôkés László püspököt.

SZ. L.

Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter asszony még mindig bízik abban, hogy megegyezés jöhet létre az államalapítás emlékét megörökítô törvényben.

Megszületett ugyanis az a módosító indítvány, amely az igazságügy-miniszter asszony ígéretének megfelelôen, törölné az MSZP és az SZDSZ számára leginkább elfogadhatatlan mondatot: "A Szent István-i államalapítás emlékének megörökítésérôl és a Szent Koronáról" szóló törvényjavaslatból. Ez a mondat arról szól, hogy a Szent Korona ma is jelképezi a magyar állam egységét, vagyis az ellenzéki pártok szerint az idejétmúlt Szent Korona-eszmét támasztaná fel. A Magyar Rádió Krónika hírmûsorának értesülése szerint a szocialista frakcióban még nem dôlt el, hogy az így módosított szöveggel megszavazzák-e a törvényt. A hétfôi vita azonban változatlanul heves nézeteltérést mutatott. A kormánypárti felszólalók számára érthetetlen, miért ellenzik a vitatott részt és a koronázási ékszerek parlamenti elhelyezését a szocialisták és a szabaddemokraták, hiszen a Szent Korona nem kapna közjogi szerepet. A megbírált ellenzékiek viszont szenvedélyesen visszautasították azt, hogy eltérô történelem-felfogásuk miatt bárki is kétségbe vonja magyarságukat, nemzeti érzelmeiket. Kifogásolták azt is, hogy a törvény még meg sem született, de már kész az átszállítás programja, és elkezdték az építkezést az Országház kupolacsarnokában. Mind a kormánypárti, mind a szocialista és szabaddemokrata felszólalók úgy érzik, hogy a másik fél nem eléggé kompromisszumkész.

(figyelô)

Kedvezôtlen gazdasági kilátások

A jövô év végén várhatóan 25-35 százalék között lesz az éves infláció Romániában az 1999 végére valószínûsíthetô 55 százalék után – közölte a jegybank kormányzója.

Mugur Isârescu újságíróknak nyilatkozva elismerte, hogy ez a terv "több mint nagyralátó", de szavai szerint Romániának ilyen nagyralátó célokat kell elérnie, ha az Európai Unió tagja akar lenni. A jegybanki kormányzó a 2000 végére megadott inflációs célszámot ugyanakkor reálisnak nevezte. A kormány az idei évre eredetileg 32 százalékos inflációt jelzett elôre. Isârescu a vártnál jóval nagyobb drágulást azzal magyarázta, hogy késett az energia és a szolgáltatások ártámogatásainak 1998 végére beütemezett felszámolása. Mugur Isârescu bankkormányzó elmondta még, hogy Románia lekerült a rossz kockázati besorolású országok (Ukrajna, Ecuador, Pakisztán) listájáról. A Nemzetközi Valutaalap radikálisan megváltoztatta magatartását. Eddig úgy volt, hogy az NVA diagnózist állapított meg, majd talpraállítási tervet készített, és a jóváhagyás jeléül pénzzel járult hozzá ehhez. A finanszírozás pozitív jelként hatott a magántôke-piacon. Most diagnózis van, de pénz nem jött, s ezt a kereskedelmi bankok nem igazán értették. Egy ilyen gyakorlat annyiban kockázatos, hogy amikor nyilvánossá válik az összeg, amit a magánpiacról kell megszerezni, a kamat lehet igen nagy. Románia esetében az összeg belföldrôl tudódott ki, az alap egyebet sem tett, mint megerôsítette a hírt. Az NVA-alapok érkezésének jelenlegi üteme mellett félô, hogy országunk az alap hitelezôjévé válik — fogalmazott Isârescu.

(figyelô)

Az ember az utóbbi napokban nem tudott úgy elindulni valahová, hogy ne botoljon unos-untalan Mikulásba.Érdekes módon ajándék helyett leginkább szórólapot osztogattak a szociálisan nem is annyira érzékeny (hajléktalannak, rosszul öltözöttnek semmit, nem ô a célközönség) fehér szakállúak — egyetlenegy akart szaloncukrot nyomni a kezembe akkor, ha kitöltöm a nyaralási szokásaimat firtató kérdôívet. Lemondtam töltésrôl, töltött cukorról egyaránt — hál’ istennek van otthon kábeltévém, ahol éjjel-nappal fülembe búgják mutáló hangú tinédzserek, hogy ne fogadj el idegentôl édességet, mi vagyunk a barátod... Apropó, otthon: ha megszólalt az ajtó-csengô, jó eséllyel lehetett fogadni arra, vagy egy piros ruhás multilevelmarketinges jô, vagy Buza Sanyi két operatôrrel és egy nagyítóval, hogy megnézze, hagyományos mosás után van-e undorító, fekete liposzómás mikrocsík az atlétatrikók nyakán. Ez van: alaposan felértékelôdtünk az ezredvégre. Nagybetûs fogyasztó lett belôlünk, akit egészen addig bombáznak jobbnál jobbnak látszó ajánlatokkal a kereskedôk, ameddig kivillan zsebünkbôl a néhány hetekkel ezelôtt bevont fillér. A banánsoron és Gorenje-korszakon szocializálódott istenadta nép veszi a lapot, s hétvégeken ellepi a shopingcentereket, szétfolyik a közterek deszkabódéi közt, kóvályog a régi és új belvárosban, elzarándokol a kínai piacokra, és alászáll az aluljárókba — ki-ki ízlése, társadalmi és persze anyagi helyzete szerint.Vásárolunk hasznosat és haszontalant, boldog örömmel cipeljük haza a csodahifit, hogy dolby surroundban halljuk a legújabb reklámokat, a plazmaképernyôs színes tévén pedig még élethûbb, vevô-csábítóbb a néha — bosszantó módon — mûsorral megszakított termékbemutató. Vannak országok, ahol - a szerencsejáték-függôséggel, alkoholizmussal, egyéb szenvedélybetegségekkel egy sorban - már betegségként tartják számon a kóros vásárolhatnékot. Nálunk még erény a plázakór - egyéni sikert, talpraesettséget, korszellemnek való megfelelést jelent, ha van, mit elvásárolni. Idôsebbeknek talán még bocsánatos is a bûn: a hiánygazdaságban felnôtt ember szereti, ha kamrájában tartalék lapul a nehéz idôkre. De gyanítom, a megacenterek és hipershopok törzsvevôi nem nyugdíjasokból, bérbôl és fizetésbôl élôk ezreibôl verbuválódnak. Aki meg tudná becsülni a megszerzett értékeket, nem engedheti meg magának. Akinek ölébe esik a pénz, az úgy is kezeli a segítségével megkapható kincset - percnyi örömet, ha okozott, már betöltötte funkcióját.Rég elsütött közhely, hogy kettészakadt az ország. Vágyakozókra és olyanokra, akiknek csak a birtoklás öröme a lényeg, nem a tartalom. Néhány nap van még, és új év kezdôdik, sok nullával. Sok minden akad, amit érdemes lenne újragondolva újrakezdeni.

Lukács Csaba

Kormányválság kibontakozóban

A Radu Vasile-kormány valamennyi parasztpárti minisztere lemondott, és felszólították Radu Vasile miniszterelnököt, hogy kövesse példájukat. A kész tények elé állított Radu Vasile, a várakozással ellentétben, hétfô esti nyilatkozatában nem lemondását jelentette be, hanem határozottan visszautasította a lemondatására irányuló próbálkozást, s az egész helyzetet mesterségesen keltett válságnak nevezte.

Magas bírságok petárdahasználat esetén

A petárdák nem megfelelô használata esetén 2 milliótól 10 millió lejig terjedô pénzbüntetéssel sújthatók a vétkesek — közli a rendôrség szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében. A petárdák és más tûzszerészeti kellékek december 27-e és 31-e között forgalmazhatók, felhasználni december 31- én és január 1-jén lehet.

Frunda szenátor az uniós csatlakozás reményeirôl

A helsinki EU-csúcs ígérete erôltetett menetre kényszerítette a román politikai életet. Frunda György RMDSZ-szenátor, a strasbourgi román küldöttség tagja nyilatkozott a Népszavának.A felgyorsított törvénykezés következtében Románia teljesítette az integráció politikai feltételeit, de gazdaságilag meszsze alatta marad az európai elvárásoknak. Az integrációs döntések azonban megszülettek, a helsinki csúcstalálkozón csupán hivatalos jóváhagyásukra került sor. Románia számára létfontosságú ez a döntés. Gazdasági hátrányai dacára Bukarest ugyanolyan esélyekkel kezdheti meg a tárgyalást, mint szomszédai.

Funar hiába ágált

A sokéves vita után a kormány felelôsség- vállalásával elfogadott jogszabály szerint azokon a településeken, ahol egy kisebbség meghaladja a lakosság 20 százalékát, a közhivatalnokok között kell, hogy legyen olyan is, aki ismeri a kisebbség nyelvét, vagy tolmácsot kell biztosítani az ügyintézéshez. A román Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt (PRM) szerint viszont ilyen jogszabályt csak akkor lehetne bevezetni, ha az 50 százalékos kisebbségi arányhoz kötné a nyelvhasználatot.Az Egységpárt (PUNR) elnöke szerint a törvény igazi célja az erdélyi települések elmagyarosítása. Hasonló okokból hirdetett már korábban helyhatósági mozgalmat a törvény ellen a Nagy-Románia Párt fôtitkára, Kolozsvár polgármestere, Gheorghe Funar is. A román köztársasági elnök szóvivôje azonban csütörtökön bejelentette, hogy az államfô kihirdette a törvényt, amely tehát ezzel életbe is lépett.A köztisztviselôk jogállásáról szóló törvény többé-kevésbé életbe lépett. Habár a köztisztviselôk törvénye december 10- tôl hatályban van, megjelent a Hivatalos Közlönyben, az Alkotmánybíróság viszont december 20-ára tervezi a törvény tisztázását.

Díszbe öltözött a város

Alig köszöntött be december hónapja, Székelyudvarhely fôterén megkezdôdött a nagy ünnepre, az évszázad utolsó karácsonyára és szilveszterére való elôkészület.

A központi parkban felállított hatalmas fenyôfa hirdeti, hogy nem mindennapi esemény elôtt állunk. A fôtéri villanyoszlopokon a legkülönfélébb csillogó, díszes világítótestek figyelmeztetik a város lakóit, hogy az idei karácsony, a századvég utolsó napjai különbek lesznek, mint az elmúlt években. Egy ember életében csak egyszer vagy egyszer sem adatik meg, hogy századvéget ünnepeljen, s egy újabb évezred kezdete már külön ajándék mindannyiunk számára.A keresztény világban az advent közepén tartunk, az elmúlt vasárnap advent III. vasárnapja a katolikus liturgiában a "Guadete", Öröm-vasárnap nevet viseli. Az egyház örömre szólította fel híveit, hogy közeleg a Megváltó születése, s fogadják örömmel egy új idôszak kezdetét. A jövô vasárnap, december 19-én a negyedik gyertya is kigyúl az adventi koszorúkon, jelezve, hogy néhány nap múlva az igazi fényesség is megjelenik.A város díszbe öltözött, már mindenki várja az év végét, az ünnepeket, hogy egy kicsit lazíthasson, családjával, barátaival több idôt tölthessen, s az év utolsó napján pezsgôt bontva búcsúzhasson egy évszázadtól - amit, sajnos, nem nevezhetünk valami rózsás idôszaknak, s nagy reménységgel köszönthesse egy újabb idôszak kezdetét a kétezredik év hajnalát.Ahogy elnézem a sok csillogást, ünnepi sürgés- forgást, felmerül bennem a kérdés, hogy vajon lelkileg is érezzük ezt a nem mindenki számára megadatott nagy esemény lehetôségét? Ezekben az utolsó napokban tudunk-e magunkba szállva, legalább egyszer ôszinték lenni, és igazán számot vetni életünk eltelt idôszakával? Van-e annyi önbecsülésünk, hogy legalább önmagunknak beismerjük tévedéseinket, a másokkal szembeni embertelen viselkedésünket? Van-e bennünk jó szándék, hogy az új évezredben nemcsak a régi naptárokat helyettesítjük a kétezredikkel, hanem a régi, rossz énünket is levetve, új emberek akarunk lenni.Az elmúlt évszázadot a szeretetlenség, a háborúskodás, az önzés századának nevezhetnénk. Most, az utolsó napokban visszanézve, csak ha saját életünket vesszük alapul, bôven akad megbánnivalónk, s környezetünkben olyan munkatársak, szomszédok, akiktôl jó lenne legalább most bocsánatot kérni. Jó lenne békejobbot nyújtani azoknak is, akiknek még a jelenléte is idegesített az elmúlt idôszakban. A következô évezred akkor lesz új mindannyiunk számára, ha tiszta lappal indulunk.Valamire mindig várunk!Alighogy leírjuk a kétezrest, már megindul a nagy elôkészülôdés a küszöbön álló helyhatósági választásokra. Minden városlakót, minden állampolgárt komoly döntés elé állít ez az esemény. Nagy felelôsség hárul azokra, akik vezetôi beosztásra jelentkeznek, vállalják a megmérettetést, de nekünk, választó polgároknak is kötelességünk, hogy legjobb lelkiismeretességünk szerint tegyük le voksainkat. Ne a látványos, elkápráztató kampánymunka vezessen, hanem az igazi embert és emberséget meg is élô honfitársainkat állítsuk arra a helyre, ahol majd önzetlenül, teljes erejüket latba vetve képviselik érdekeinket, és minden tettükkel azon lesznek, hogy a várva várt kétezredik év emberiesebb, keresztényibb legyen.Az új évezred elsô idôszakában vezetôi beosztást vállaló személyekre óriási feladat hárul. Tôlük függ, hogy milyen lesz életünk következô korszaka. De senki ne feledje közülünk, hogy bármilyen zseniális vezetô legyen valaki, egyedül képtelen új világot alkotni. Nekünk, a mindennapok szürke embereinek is kötelességünk, hogy a legna- gyobb odaadással, lelkiismeretes munkánkkal segítsük ôket a nehéz munkában. Ha mindenki saját magában, a saját portáján helyére teszi a dolgokat, akkor könnyû lesz egy országot, egy várost vezetni. Csak a csapatmunkának, a teljes összefogásnak lehet eredménye.E nagy várakozásban, készülôdésben nem hagyhatjuk figyelmen kívül az év legkedvesebb ünnepét, a szeretet megjelenését a földön. Karácsonykor az értünk vállalt szeretetbôl földre szállt Isten születésére emlékezünk. Azonban nem állhatunk meg csak az emlékezésnél. Isten azért jött közénk, hogy megmutassa, hogyan kell emberiesen, szeretetben élni. Értünk mindent vállalt. Vállalta a betlehemi istállót, és vállalta a golgotai keresztet. Ezt a kettôt mi magunk sem zárhatjuk ki az életünkbôl. A lemondás, a szenvedés, az egymásért való áldozatvállalás szerves része kell legyen mindennapjainknak. Már most ezekkel a gondolatokkal kell készüljünk, terveinket ilyen szellemben kell szövögessük, mert a mi személyes közremûködésünk nélkül, sült galamb formájában nem fog elénk repülni a mindenki által várva-várt jobb élet, emberiesebb új évezred.

D. A.

Ifjúsági lelkinap

December 11-én, szombaton a Szent Miklós római katolikus plébánia-templom adott otthont azoknak a fiataloknak, akik a karácsony ünnepére készülve néhány órára a város zajától elvonulva, tisztázni akarták önmagukban, hogy mit is jelent számukra Isten és a felebarát.

A lelkigyakorlatot vezetô zernyesti, fiatal lelkipásztor az elmélkedések során a Szentháromság titkáról beszélve rámutatott arra a végtelen szeretetre, ahogy a három isteni személy egymást szereti. Ez az isteni szeretet kell a példája legyen a mi felebaráti szeretetünknek is. Erre a szeretetre a földreszállt második isteni Személy, Jézus Krisztus tanított meg bennünket, aki karácsony éjszakáján egy elhagyatott betlehemi istállóban született, hogy alig több mint harminc évet köztünk élve, minden szavával és cselekedetével a legszebb emberi tulajdonságot, a szeretetet sugározza.A szeretet négy fontos tulajdonságra hívta föl a fiatalok figyelmét, s kihangsúlyozta a lelkigyakorlat vezetôje, hogy csak akkor ôszinte felebaráti szeretetünk, ha ez a négy kellék együtt van. Szeressünk Krisztusként! Szeressünk mindig! Szeressünk mindenkit! S végül úgy szeressünk, mint önmagunkat!Bújjunk bele a másik cipôjébe — mondta —, hogy érezzük, mennyire szorítja a mások lábát, képzeljük az ô helyébe magunkat, hogy mennyire esik rosszul neki, amikor gyûlölködve közeledünk hozzá. S akkor gondoljuk el, hogy vajon önmagunkkal megtennénk-e ezt? Hát ez jelenti azt, amit az Úr Jézus parancsolt, hogy úgy szeressétek egymást, mint önmagatokat.Ki a mi felebarátunk? - tette föl a kérdést az elmélkedések vezetôje. Az az ember, az az osztálytárs, aki mellett elmegyünk, s esetleg segítségre szorul. Távolabbi emberek is felebarátaink, de a pillanatnyi cselekvésre a közvetlen jelenlevôk kell késztessenek.Jézus példáját tárta a diákok elé, mikor az utolsó vacsorán megalázkodva, kendôt kötött maga elé, és megmosta az apostolok poros, piszkos lábát. A szeretet nem ismer határt, nem tesz különbséget ember és ember között.Az elmélkedések résztvevôi diákok, fiatalok voltak. Az elhangzott tanítást azonban a felnôttek is megszívlelhetik, mert az ifjak általában azt teszik, amit szüleiktôl, tanáraiktól, a felnôttektôl látnak. Ami nagyon sokszor az elhangzottaknak az ellenkezôje. Vagy talán megváltozott volna a világ? A felnôttek kellene tanuljanak az ifjaktól? Lehetséges! Ezt eldönteni nem tudom, de annyi biztos, hogy a kétezredik évben valamilyen változásra szükség lesz, különben veszélyben forog mai társadalmunk.

D.A.

Egyik ismerôsöm hívta fel a figyelmemet, hogy olvassam el a Heti Hirdetô december 13-án megjelent számában a 18. oldalon található "Csupa vér" címû írást.Még a cikk végére sem értem, s már borzongott a hátam, megrettentem attól a gondolattól, ami az újsághír olvasása közben fogalmazódott meg bennem. Jövôben, amikor a kereszténységünk kétezredik évét, magyar kereszténységünk milleniumát ünnepeljük, valaki vagy valakik lehetôséget adnak itt, Erdély szívében, egy olyan fotókiállítás megrendezésére, aminek célja, avagy mondanivalója a keresztény világ meggyalázását jelenti.Hála Istennek, nem volt alkalmam, de nem is szeretném látni azokat a borzalmas jeleneteket ábrázoló képeket, amirôl az újságcikk szerint Horváth Gábor csíki fôiskolás beszámol.Az osztrák Herman Nitsch fotóiról van szó. Az írás szerint fotómûvész ez az osztrák ember, de véleményem szerint, ha az ô képeit mûvészetnek lehet nevezni, akkor nagyon buzgón adok hálát, hogy a jó Isten semmi mûvészi tehetséget nem adott nekem.Korábbi tanulmányaim, és személyes meggyôzôdésem szerint a mûvészet célja a szépet, a nemest, az igazi emberi értéket közvetíteni. Hát lehet egy olyan ember mûvész, akinek munkái borzadást idéznek elô a szemlélôben?Herman Nitsch budapesti kiállításáról a Kossuth Rádióból, valamint a magyar televízió híreibôl értesültem. Már akkor, a budapestiekkel együtt, felháborodva ítéltem el azon vezetôi beosztásban levô személyeket, akik engedélyezték a kereszténységünk meggyalázását bemutató rendezvényt.S most megjelenik a fent említett helyi sajtónkban, hogy ez az ember, akirôl igazán nem tudom, hogy kicsoda — az emberi érzések biztosan hiányoznak belôle —, a tavasz folyamán Székelyföldre hozza borzalmas képeit.Már most minden porcikámmal tiltakozom a kiállítás megrendezése ellen, legyen az bármelyik városunkban, de ha a város vezetôi engedélyt adnak ennek az osztrák embernek, hogy Székelyföldet megbecstelenítse ördögi munkáival, akkor azok a vezetôk elárulták keresztény népüket, vallásfelekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Nagyon remélem, hogy erre nem fog sor kerülni. Vagy mi, székely-magyarok, erdélyiek, kereszténytelenebbek vagyunk a budapestieknél.Az újságcikk három város nevét említi, köztük Székelyudvarhelyet is, ahol a kiállítás terve szóba jöhet. Nagyon szeretném azt gondolni, hogy ez csak félreértés lehet, mert nem hiszem, hogy városunk lakói közül valaki is kíváncsi lenne a fotók sugározta döbbenetes látványra.Kedves udvarhelyi honfitársaim, valamint Székelyföld bármelyik részében lakó keresztény testvéreim, aki önök közül olvasta a Heti Hirdetôben megjelent bejelentést, avagy ezen írásom által szerzett tudomást a tavaszra rendezett szörnyûségrôl, keresztényi kötelességére figyelmeztetem, hogy már most fejezze ki tiltakozását.Ugyanakkor nagyon remélem, hogy magukat kereszténynek valló politikai vezetôink is felfigyelnek a ránk leselkedô nagy veszélyre, s mindent megtesznek azért, hogy ennek az osztrák Herman Nitschnek a fotói soha ne kerüljenek kiállításra az ezredik évét ünneplô Szent István-i kereszténységünk körében.

Derzsy András

A jelenlegi kormánykoalíció hároméves tevékenységét gazdasági szempontból a határozatlanság, az elodázott, majd kapkodva többször változtatott döntések jellemzik.

Hiányzott a világos stratégia, a kormányzati tevékenységre nyomasztóan rányomta bélyegét a politikum (még pontosabban, Caragiale kifejezésével élve, a politichie). Természetesen jelentôs részeredmények — az elôzô kormány tevékenységéhez képest — több területen is születtek, de ez nem változtat az összképen. A kormány tevékenységének fô haszonélvezôje, esetünkben károsultja, a lakosság túlnyomó többsége csak folyamatos szegényedésrôl számolhat be.Az életszínvonal évrôl évre csökkent. 1990- ben két átlagfizetés elég volt arra, hogy egy négytagú, városi környezetben élô család minimálisan decens életvitelt folytathasson. Mit értünk a minimálisan decens életvitelen? Azt, hogy a mindennapi betevô mellett jusson a tévé- elôfizetésre, a telefonra, néha egy újságra, sôt még egy új kabátra is, és persze a ház részletének kifizetésére. 1992-tôl kezdve sok a fentebb leírt fogyasztási javakból luxussá vált a mintának vett négytagú család számára. Manapság egy négytagú család decens életviteléhez 4.467.015 lej szükséges, amint ez az Életminôséget Kutató Intézet (ÉKI) jelentésébôl kitûnik. Minthogy az országos nettó átlagbér 1,6 millió lej volt augusztusban, a mintacsalád decens életviteléhez három ilyen fizetés kellene. Mi több, a két átlagkeresô szülô keresete alig haladja meg a túléléshez szükséges minimumot, melynek értéke a fenti intézet szerint 2,7 millió lej. Mit jelent a túléléshez szükséges minimum? Azt, hogy van pénzed élelemre, házfenntartásra és néha egy foltot is tehetsz a kabátra. Catalin Zamfir, az ÉKI igazgatója szerint a lakosság életszínvonal-csökkenésének egyik oka, hogy az állam egyre kevesebbet költ szociális kiadásokra (egészségügy, oktatás, nyugdíjak, munkanélküliségi segély, gyerekpénz stb.): "1997 után csôdöt mondott a szegénység felszámolásának programja. A szociális védelemnek az átmeneti idôszakban nôni kell ahhoz, hogy a lakosság védelmével csökkentse annak költségeit. Viszont a szociális kiadások a kormányzat szerint a gazdaság ellenségei. A kormányok azt az elképzelést karolták fel, hogy gazdasági fellendülés elképzelhetetlen addig, amíg túl nagyok a szociális kiadások. (...) De nem a szociális kiadások terhelik a költségvetést, hanem a súlyosan téves gazdasági döntések. A Bancorex ügy jó példa a katasztrofális gazdaságpolitikára". Az ÉKI tanulmányai azt mutatják, hogy míg a szociális kiadások más közép- és kelet-európai országokban nôttek, az átmenet során 28,1%-ot is elérve, Romániában ezek az összegek a GDP 16,5%-át tették ki 1992-ben, 1997-ben 15,9%-ot (miközben a GDP csökkent), 1998-ban 16,6%-ot. Catalin Zamfir szerint a gyenge szociális védelem elsô jelei: a társadalom dezintegrálódása, az oktatásban való részvételnek és az oktatás minôségének csökkenése, a lakosság egészségi állapotának romlása, a bûnözés növekedése stb.A gyakori törvényváltozások elkedvetlenítették a külföldi befektetôket.A gazdasági és jogi instabilitás a leggyakrabban említett akadályok a Romániában történô külföldi befektetéseknél. Sok üzleti terv kellett megbukjon a román gazdaság instabilitása miatt. De magukat a terveket is nehéz létrehozni a makrogazdasági mutatók fejlôdésének megjósolhatatlansága miatt. Ezen az alapon magyarázható, hogy a román vállalatokba történô direkt befektetések az 1996 évi 667 millió dollárról 1999 elsô nyolc hónapjában miért estek vissza 145,1 millió dollárra. Aligha csodálkozhatunk a fentieken, ha figyelembe vesszük, hogy csak a befektetések területén a törvények többször változtak. Gabriel Zbârcea a Musat és Társai ügyvédi cégtôl sorba veszi a változásokat: 1997-ben a Kormány megváltoztatja a 35/1991 törvényt a 31/1997-es Sürgôsségi Kormányrendelettel (SK). Egy napot volt érvényben, mivel helyét átvette a 92/1997 SK 1997 decemberében. Ez a jogszabály egy sor lényeges kedvezményt tartalmazott, garantálva a befektetôknek, hogy ezek változatlanok maradnak öt évig. Egy év múlva a Parlament elfogadja a 92-es SK-t jóváhagyó 241/1998-as törvényt, amely kb. 50%-kal változtatta meg annak tartalmát. Néhány hónap múlva a Költségvetési Törvény megszegi a törvényhozó öt évre szóló ígéretét, felfüggesztve ezúttal a 241/1998-as törvényt.A privatizálást szabályozó törvénykezés se könnyítette meg a befektetôk dolgát azon a területen ahova 1,93 milliárd dollár folyt be. 12 törvény alapján tárgyalt az Állami Vagyonalap, és a legtöbb módosítást 1997 után hozták. Csak idén a kereskedelmi társaságok magánosításának törvénye kétszer változott néhány hónap leforgása alatt.És most lássuk a makrogazdasági mutatókat.Életszínvonal: 7,5 millió állampolgár él a hivatalos szegénységi küszöb alatt.Bruttó Hazai Össztermék: ez a harmadik csökkenô év, 1997-ben a GDP 6,6%-kal csökkent 1996-hoz, 1998-ban 7,3%-kal 1997-hez, és 1999-ben elôreláthatólag 4%-kal csökken 1998-hoz képest.Infláció: az elmúlt három évben az árak majdnem ötszörösükre nôttek, 1997-ben 151,4%-al növekedtek 1996-hoz képest, 1998-ban 40,6%-kal 97-hez képest, 1999-ben az elôrejelzések 45-47%-os átlagos árnövekedést jeleznek. 1990 októbere és 1999 szeptembere között az átlagos fizetések vásárlóereje a felére csökkent.Munkanélküliség: 1999. szeptember 30-án a munkanélküliek száma meghaladta az 1 milliót. A munkanélküliségi ráta az 1997-es 8,9%-ról 1998- ban 10,3%-ra, 1999-re 12%-ra növekedett.Az ipari termelés: 1997-ben 7,2%-kal, 1998-ban 17%-kal csökkent az elôzô évhez képest, 1999 elsô kilenc hónapjában pedig 9,6%-kal csökkent az elôzô év hasonló idôszakához viszonyítva.Mezôgazdasági termelés: miután 1997-ben 1,4%-os növekedést mutatott, 1998-ban 10%-os visszaesést regisztráltak. 1999-ben további csökkenése várható.Deficites kereskedelmi mérleg: 1997-ben 2,1 milliárd dolláros, 1998-ban 3 milliárd dolláros az importtöbblet az exporthoz képest, 1999 elsô nyolc hónapjában az elôzô évi tárgyidôszak deficitjének fele.Külföldi beruházások: 1996-ban 667 millió dollár, 1997-ben 489 millió, 1998-ban 228,8 millió és 1999 elsô nyolc hónapjában 145,1 millió dollár.Feketegazdaság: a becslések szerint kétmillióan dolgoznak a feketegazdaságban (köztük a nyilvántartásban levô és a nyilvántartásból kiesett munkanélküliek), mértéke eléri a bruttó hazai össztermék harmadát, vagyis az össztermelés kétharmadát könyvelik, egyharmadát nem. (Dosar Capital/Carmen Rudnitchi, Adriana Halpert, Dan Apostol)

Cs. J. István

Törvénysarok

A bélyegilletékrôl szóló törvényt az inflációs ráta szerint módosították, ami azt jelenti, hogy a régi, 1997-ben megállapított illetékeket új, megemelt értékben kell fizetni.A bélyegilletékekrôl tudnunk kell azt, hogy szinte minden bírósághoz, törvényszékhez, illetve Táblabírósághoz beadott kérést illetékelni kell. Abban az esetben, ha nem illetékeltük, illetve nem megfelelô arányban illetékeltük, akkor az eljáró szerv kérésünket megsemmisíti mint nem megfelelô mértékben illetékeltet, illetve nem illetékeltet.A szeptemberben megjelent kormányhatározat októberben lépett hatályba, és ekkor kellett fizetni az újraszámolt, megemelt illetéket.A törvény rendelkezései szerint a kérések illetékelés szempontjából két kategóriába sorolhatók:Az elsôbe azok a kérések tartoznak, amelyek pénzben kifejezhetôk, illetôleg megállapítható pénzben, értékben a követelés nagyságrendje. Ilyen esetekben a kérésben foglalt érték alapján kell az illetéket fizetni. Tételesen ez azt jelenti, hogy meg kell mondani a követelés nagyságát, és ennek alapján az illeték a követelés bizonyos hányada, százaléka.A törvény itt megállapítja, hogy mekkora követelés esetén milyen nagyságrendben kell fizetni az illetéket.A követelés nagyságának arányában csökken az illeték százalékban megállapított nagysága.A második csoportba sorolt kérések esetén a törvény minden esetben külön-külön sorolja fel az illetéket.Példaként említem az olyan kéréseket, amelyeknek tárgya hagyaték megállapítása vagy pedig határvonal megállapítása. Ezekben az esetekben egységesen kell illetékelni, ennek összege 150.000 lej.Külön rendelkezik a törvény azokról az esetekrôl, amikor elôszerzôdés érvényesítésérôl van szó, ezekben az esetekben az illeték jóval kisebb, mint az érték után megállapítandó illeték, az ilyen bírósági ítéletek telekkönyvezésre alkalmasak.Az illetékekkel kapcsolatban még jó tudni azt, hogy az illetéket a kérés beadásának pillanatában kell fizetni, tehát nem lehet utólag fizetni az illetéket.Az illeték mellett még a kérés beadásakor el kell látni ezeket a törvényben elôírt igazságügyi bélyeggel is, ezek szintén illetékek, és ezek hiányában kérésünk ugyanolyan sorsra jut, mintha nem illetékeltünk volna a fent leírtak szerint.

Nagy Zoltán
ügyvéd

"Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszon van belôle. Teszem, amíg tudom."
(Dr. Antall József)...a hat évvel ezelôtti december 12-én, amikor érezte földi élete végének a közeledtét, szelíden szólt szeretteihez:

— Délután elmegyek. Aztán 17 óra után bekövetkezett: egy magyar demokrata férfi, mitikus küzdelem után, visszaadta lelkét teremtôjének. A szomorú hírt a szélrózsa minden irányába, a hanghullámok sebességével röpítette az éterbe az elektronikus médium, az írott sajtó, újságok címoldalai adták tudtul a világnak : "Elhunyt Antall József", "Miniszterelnökét vesztette el nemzetünk". A megrendítô, tragikus történelmi pillanat országhatárok nélküli nemzeti gyászba borította a magyar szíveket-lelkeket otthon és szerte a nagyvilágban, s a végsô búcsú felismerésének lélekig ható döbbenete: a jó harcot megharcolta, pályafutását befejezte tizenötmillió magyar miniszterelnöke.Kül- és belföldi végtisztességtevô személyiségek, honfitársainak sokasága fôhajtva vonult az Országház Kupolacsarnokába, ravatalához. 1993. december 18-án kísérték utolsó útjára a Kerepesi Nemzeti Sírkertbe, ahová azóta Makovecz-tervezte pompás, szimbolikus jelentésû síremlékmûvet állítottak.A felavatáson, többek közt, részt vettek a néhai miniszterelnök özvegye, két fia és Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök.Dr. Antall József történész, orvostörténész, politikus, múzeumalapító, a magyar orvostudomány legnagyobb nemzetközi tekintélyének, Semmelweis Ignácnak (1818. július 1- 1865. Augusztus 13.) az "Anyák megmentôjének" nevét viselô orvostörténeti múzeum, könyvtár és levéltár megszervezôje, 26 éven át munkatársa, fôigazgatója (1964. május 1 - 1990. május 24.) Az Országos Orvos-gyógyszerészeti Múzeumi Szervezet megteremtôje, az Orvostörténeti Közlemények fôszerkesztôje, a Magyar Orvostörténelmi Társaság és a Magyar Demokrata Fórum elnöke, igen hosszú diktatúra után az új Magyar Köztársaság demokratikusan választott független kormányának elsô, szabadon megválasztott miniszterelnöke (1990tôl, amíg testi ereje engedte, végleges eltávozásáig).Áldozatosan végezte a rá bízott feladatokat. Tudta, hogy munkáját nem fogja osztatlan elismerés kísérni, ellenállással is szembe kell néznie. Népéért, hazája szabadságáért nem emberi jutalom reményében dolgozott, de megnyerte a magyar nép túlnyomó többségének támogatását, Európa rokonszenvét.Országa nemzetközi megítélésében szerzett érdemeitôl elválaszthatatlan pályájának néhány jellemzôje: türelem, bölcs mérséklet és megfontolt, új politikai koncepció. Ô volt az a magyar államférfi, aki az akkori világ politikai realitásainak figyelembevételével alakította ki stratégiáját. Eszmeisége a múlt elmélyült ismeretében gyökerezett. Öröksége hazafiúi és morális kapocs a múlt értékei és jövendônk lehetôségei között. Az újszülött, zsenge demokráciában az összmagyarság érdekeit felvállaló szándéka dicséretes. Ki merte mondani az együvé tartozás félreérthetetlen igéjét: egyek vagyunk.1998-ban, halálának 5. évfordulóján emléktáblát avattak a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár munkatársai, akik kérdéseimre készségesen válaszolva, a legnagyobb tisztelettel jellemezték egykori fôigazgatójukat: nagy igazságérzettel és kiváló humorérzékkel rendelkezô, elveihez következetesen ragaszkodó, jellemes ember volt.

— Ja kérem! A fôigazgató úrhoz nagykövetek jártak, nem ô ment hozzájuk, a diplomaták jöttek ide. Külföldön az édesapjának is szobrokat állítottak. Jó kapcsolataik voltak — mondta az intézményben már egykori fônöke mûködése idején is sok éven át szolgálatot teljesítô Kovács József. Beszélt Antall József rendszeretetérôl, akinek íróasztalán lévô munkaeszközeit, elkezdett munkáit senkinek nem szabadot "rendbe rakni". Éjt nappallá tevô hatalmas munkabírását, mély hivatástudatból táplálkozó, közismert vasakaratereje haladta túl. Reggelente legtöbbször elsônek érkezett a munkahelyére és utolsónak, általában 22-23 óra tájt távozott.Túlhajszolta magát - idézte fel emlékezetében az akkori idôkben szerzett ezirányú tapasztalatait a hajdani beosztott. Kötelességet rótt ránk a sors! Ápoljuk emlékét! S azzal szolgáljuk leghívebben szellemi hagyatékát, ha tiszteletben tartjuk hitét, meggyôzôdését, szándékát, ha magunkénak érezzük reménykedését, jövôbe vetett bizakodását. Szívünkben él, örökre megmarad emlékezetünkben az országának sorsa iránti elkötelezettségébôl — az orvostudomány gyógyító ismereteivel dacoló betegsége idején —, utolsó percéig erôt merítô nagytudású államférfi.Hagyjunk jeleket az utókor magyarjainak, hadd ismerjék a gyökerektôl kezdôdôen elôdeink küzdelmét, a világ fordulásait, hogy jó utódaink lássák és tudják az utat, honnan jövünk, és merre érdemes tartaniuk.Ilyen útmutatónk Antall József példaértékû, hiteles élete és munkássága, akinek emlékké vált szavai szerint az "Oázis" megteremtése volt a célja, s aki mindig az országot és a közt szolgálta —szívének utolsó dobbanásáig.

Fosztó Á. Zoltán

Ünnepek

Városunkban az évezred utolsó szilveszteréhez méltó ünneplésre készül a Polgármesteri Hivatal a Tomcsa Sándor Színházzal és a Park Vendéglôvel közösen. Míg azonban minket így kényeztetnek – többek között lesz tûzijáték és színházbemutató –, addig Udvarhelyszék néhány községében még csak egy átlagos szilveszter színvonalát érintô ünnepség sem lesz.

Hogy miért? Az okok általában anyagi gondokra vezethetôk vissza, egyes helyeken azonban a hozzáállás egyenlô az érdektelenséggel. Olyan községek is vannak, ahol arra a kérdésre: lesz-e valami különlegesség az idei ünnepekre, határozott NEM volt a válasz. Szerencsére még itt-ott él az "addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér" közmondás, és ha szerényen is, de próbálják éreztetni az ünnepi hangulatot. Boldogfalván év végi búcsúztatás lesz a Tanács és a Polgármesteri Hivatal szervezésében. Péter Ágoston, a hivatal jegyzôje elmondta, hogy az alkalmi segélyeket ki fogják osztani a rászorulók közt. Bögözben és a hozzátartozó 11 faluban színdarabok elôadására s közös mulatságokra készülnek. Farkaslakán a községi tanács 41 személynek hagyott jóvá segélyt tûzifára. Régi szokás szerint a község legidôsebb emberét a polgármester keresi fel, és ajándékozza meg. Kápolnásfaluban házasember- bál lesz. József Teréz jegyzô elmondta, hogy az év utolsó szombatján vagy vasárnapján nagykorúsítási ünnepséget tartanak, ahol a tizennyolcéveseket köszöntik.

PÉTER Attila

A zetelaki Erdészeti Hivatalnak az a kezdeményezése, amellyel az erdôirtást próbálja megelôzni azáltal, hogy az idén (is) hivatalosan megvásárolható a karácsony elmaradhatatlan jelképe, a fenyô, nemcsak a vásárlók, hanem a rendfenntartó erôk dolgát is megkönnyíti.Nem hiszem, hogy részletezni kellene azt, hogy milyen és mekkora büntetést von maga után az engedély nélküli erdôirtás. A fontos az, hogy a székelyudvarhelyiek, és természetesen a vidéki lakosság is, hivatalosan vásárolhatják meg a karácsonyfát. Az Erdészeti Hivatal két eladási ponton is árusít fenyôfát: a Forrás utcában, valamint a Bútorgyárral szemben, az Unió udvarán. Bálint Teréz, az Erdészeti Hivatal munkatársa még segít is kiválasztani a fát, de a döntés inkább a vásárlóra van bízva. Van mibôl válogatni: árulnak mind fehér-, mind vörösfenyôt, az alig másfél méterestôl az ötméteresig. Az árak nem egységesek, ez fajtától és mérettôl függ. Ha fehérfenyôt vásárolunk (inkább ezt a fajtát keresik, igaz, hogy mutatósabb, mint vörös társa, de ez utóbbi jobban és tovább bírja a tömbházlakás kínálta feltételeket), az 1,5 méteres fa 30.000 lejbe kerül, a 2,5 méteres 50.000, a háromméteres, illetve az ennél nagyobb fa 70.000 lejbe kerül. A vörösfenyô olcsóbb, 16- 40.000 lejért vásárolhatjuk meg. Azt is megtudtuk, hogy az eladásra kínált fenyôfákra van igény, hiszen naponta 3-300 darabot adnak el egyetlen eladási ponton. A készletet állandóan felfrissítik, így mindenki megtalálja a neki megfelelô fát. Az, hogy a karácsonyfára, no meg alája mi kerül, az már nem az erdészet gondja.

G.I.

A szentegyházi Vashámor másfél évszázada

Szentegyháza a székelyföldi vastermelôhelyek közé akkor lépett be, amikor ezek zöme lehanyatlóban volt. Az alapítás egy fiatal mûszaki értelmiségi, Gyertyánffy Jónás nevéhez kapcsolódik, aki a Lövéte- környéki vasérclelôhelyekrôl hallva döntötte el, hogy itt vasgyárat létesít.

A szentegyházi Vashámor — amelynek rossz állapotban levô épülete még ma is áll — ekkoriban született meg, és a szentegyházi vasgyártásból a történelem során kivette a részét. Amikor a Vasgyár nem mûködött, gyakran segítette át a helyieket a nehézségeken, és a megmunkált vasvillák, kalapácsok, ollók, váltóeke-laposvasak értékesítésével adott kenyeret a szentegyháziaknak.Gyertyánffy Jónás az alapításkor három szempontot vett figyelembe: a vasércet, a közelben található erdôségeket és a vízi erôt. A termelést egy olvasztókemencével és egy kalapáccsal felszerelt hámorral kezdte meg. Ekkoriban országszerte rengeteg vashámor létezett (az 1830-as években) többségük azonban alig két-három évvel megépítésük után megszûnt. A vashámor mûködéséhez szükséges vízi hajtóerôrôl Szentegyházasfalu lakosai gondoskodtak, akik szaporodó fafeldolgozó fûrészmalmaik mûködtetésére a Kis - Homoród kevés vízhozamát a Vargyas-patakból kiszakított ággal növelték. Idôközben az egész Gyertyánffy család bekapcsolódott a gyár mûködtetésébe, és miközben arra törekedtek, hogy a gyárat és a hámort felvirágoztassák, egyre inkább eladósodtak, és egyik hitelezôjüket, a brassói Demeter Miklóst társtulajdonosként voltak kénytelenek bevonni. Késôbb a gyár az 1848-as forradalmi eseményekben aktív szerepet vállalt, bár ágyúkat nem öntöttek, ágyúgolyókat viszont készítettek. Ezért az átvonuló orosz hadak feldúlták a gyárat, és a hámortelep egy része is leégett. Az újraépítés költségeit Demeter Miklós fedezte, és ez kedvezô alkalom volt a számára, hogy kiforgassa a Gyertyánffy családot tulajdonjogából. 1850. május 14-én a vállalat Demeter Miklós tulajdonába került.Az 1854 utáni idôszakra az osztrák bankarisztokrácia nagyméretû és átfogó tôkeexportja volt jellemzô Erdélyben. Ennek eredményeképpen a gyár is az osztrák és cseh bárók, valamint grófok tulajdonában levô Brassói Bánya- és Kohómû Rt. tulajdonába jutott. Az új igazgatót Manlicher Gusztávnak hívták. Az ô irányítása alatt épült fel a ma is létezô hámor. Bár akkoriban egyre inkább kezdtek áttérni a gôz segítségével mûködô kalapácsokra, a szentegyházi hámor víz segítségével mûködött. 1860- tól 1863-ig súlyos szárazság sújtotta a vidéket, ehhez hozzájárult az is, hogy Ausztria és Poroszország között katonai konfliktus volt. Ennek eredményeképpen a gyár tulajdonosai egyre nehezebb helyzetbe jutottak. 1871-ben Hrobonyi Adolf vette át a vállalat vezetését, és viszonylagos stabilitást teremtett a gyárnak, 1875-ben azonban a gyárat bezárták. Három év múlva, 1878-ban születtek próbálkozások a Vasgyár talpraállítására. Az új tulajdonosok, Hrobonyi Adolf és veje, Lántzky Sándor, rengeteg pénzt és energiát fordítottak az újjáépítésre. Ekkor két hámort kellett mûködésbe hozni. Az Alsó-Hámor és a Felsô-Hámor egymástól 3 km-re volt. Az utóbbiban két kalapács volt, a kalapácsokat és a két szekrényfúvót három vízkerék hajtotta, 24 lóerônyi energiát fejtve ki. Az Alsó-Hámorban három kalapács mûködött, ezek közül kettô vízi erôvel egy pedig gôzzel mûködött. Ezek összesen 28 lóerônyi energiát fejtettek ki.1906-ban még egy hámort építettek, így akkoriban Szentegyházán három hámor volt, összesen 18 kalapáccsal.1909-ben a brassói Kammer és Jekelius nagykereskedô vette bérbe a gyárat, amelynek Szent- keresztbányai Vasöntöde és Szerhámorgyár nevet adták. Az I. világháborúban a gyár hadi megrendeléshez jutott, kézigránát-hüvelyeket kellett gyártania. Ennek elég nehezen tudott eleget tenni, mivel akkoriban a gyár jelentôs része leégett.1925-ben a gyár részvénytársasággá alakul. Ennek a kezdeményezôje a Lántzky család volt. A vállalat legfôbb részvénytulajdonosa a Kamner és Jekelius cég marad. 1926-ban a Vashámorokban 72.000 kg árut készítettek, 22.800 000 lej értékben. A Kamner és Jekelius a bôvítést tûzi ki céljául. Ennek érdekében értékesíti egy 18 millió lej értékû ingatlanját, és a pénzt a vállalatba fekteti. A következô években a gyár sokat fejlôdött, és gazdasági növekedést ért el. Az 1930-as évek gazdasági válságától azonban nem menekülhetett. Ez a bérek csökkenésével járt, amely sztrájkokhoz vezetett, és végül ahhoz, hogy a vállalat a Kamner és Jekelius cég tulajdonából a Brassói Általános Takarékpénztár tulajdonába került, a következô tulajdonos pedig a petrozsényi szénkitermelô vállalat volt.1940 ôsze nehéz idôket hozott a szentkeresztbányai gyár életében. A fasiszta uralom fennhatósága alatt lévô gyárban ugyanis a munkások hadiipari cikkeket voltak kénytelenek gyártani. A mintegy 600 munkás nagyon nehéz körülmények között élt egészen 1944-ig. Ekkor a munkások a már egy ideje nem üzemelô gyárat újra beindították, mégpedig úgy, hogy az épségben megmaradt generátort a hámorhoz vontatták, így termelték a villamos-energiát, majd néhány napra rá vasat is olvasztottak. 1944 augusztusában a gyárat államosították.A II. világháború a Hámornál 4 kalapácsot pusztított el, de ennek ellenére is mûködött. A "szocialista építés" éveiben végig mûködött az egyetlen kalapács a Kis-Homoród völgyében, megmunkálta a szerszámokat. Nemsokára azonban leállt, és egyre siralmasabb állapotba jutott. A Hámor turisztikai látványosság, már csak ritkaságánál fogva is, hiszen Európában kevés hozzá hasonló van. Egy Magyarországra utazgató szentegyházi beszámolt például arról, hogy egy kis magyarországi faluban büszkén mutogatnak egy végtelenül kis helyre összeszorított kis vashámort, amely persze villannyal mûködik, de azért a látogatónak dicsekedve mondják: ez vízzel mûködött valamikor. Szentegyházán ezzel ellentétben volt víz, és volt Vashámor! Igaz, már nem sok ideig, hiszen a helybeliek felbuzdulva azon, hogy most már semmi nem közös, mindenki igyekezett valamit hazamenekíteni a Hámorból: ki az ablakot, ki a szerszámokat stb.1992-ben Haáz Sándor meghúzta a vészharangokat, egy küldöttség látogatta meg a Vashámort, és felmérték a helyzetet. Az önkormányzat is ígérgetett, a Vasgyár is ígérgetett elég sok mindent. És, hogy mi valósult meg? Az, hogy Haáz Sándor segítségével nemsokára új cserepek voltak a tetôn, ott díszelgett a Hámor felirat. Aztán még egy pályázat benyújtására is sor került, a Gyermekfilharmónia vezetôje azonban azt a választ kapta az Illyés Közalapítványtól: nem támogathatnak állami tulajdonban levô ingatlan-feljavítást.A romlás újból kezdôdött, egészen addig, míg az idén tavasszal beomlott a tetôzet. Aztán mások is felfigyeltek a dolgokra.1994-ben egy 68-as számú Kormányhatározat látott napvilágot, amely a nemzeti kulturális vagyon megvédését tûzi ki céljául! Ennek eredményeképpen megalakult egy Mûemlékvédelmi Bizottság, amely támogatását adja a rossz állapotban levô mûemlékek megvédésére. A szentegyházi Vashámor is mûemlék, így felkerült a Hargita megyei mûemléklistára. Vagy külsô indíttatásra vagy belsô meggyôzôdésbôl, a bukaresti Mûemlékvédelmi Bizottság úgy döntött, támogatni fogja a szentegyházi Vashámor felújítását. A Hargita megyei Mûvelôdési Felügyelôségen keresztül 100 millió lej érkezett erre a célra.A Hargita megyei Mûvelôdési Felügyelôség képviselôje, Mihály Zita elmondta, hogy a támogatást attól függetlenül adják, hogy ki a tulajdonosa a Vashámornak, azt azonban elvárják, hogy a tulajdonos is tegyen valamit azért, hogy a mûemlék megfelelô állapotba kerüljön. Tájékoztatott arról is, hogy elsôdleges cél az, hogy egy könnyû tetôt tegyenek a Hámor fölé, a tél romboló hatásaitól kímélve meg ezzel a hámort. Ez fontos, hiszen a szentegyházi vashámor olyan mûemlék, amilyent környékünkön nemigen lehet találni — mondta Mihály Zita.Jelenleg a könnyû- tetôzetet a csíkszeredai Redcom cég munkásai föltették a Hámor fölé, nemsokára megindulhat a belsô átépítések folyamata.A Vashámor a télen tehát védve lesz az idôjárás romboló hatásaitól, hogy jövôben mi lesz vele, azt nem lehet tudni, de reméljük, hogy 200. évfordulóját épségben és mûködôképesen ünnepelheti.

(Forrásanyag: Vajda Lajos: A szent-keresztbányai vasgyártás története; Nagy Eszter és Végh Albert: a szentegyházi Hírlapban közölt cikkei)

László Csaba

INTERNET

A családi számítógépek száma napjainkban csak mérsékelten növekszik, de minôségük, felszereltségük folyamatosan javul. A számítógép-vásárlás komolyan megterheli a családi költségvetést, ez abból is látszik, hogy az otthoni gépek száma csak a viszonylag magas jövedelemmel rendelkezô családokban nôtt érdemlegesen.

Az Internet akkor kezdett kialakulni, amikor a polgári szférában, elsôsorban a tudományos és oktatási intézményekben tömegesen kezdtek megjelenni a helyi hálózatok. Amikor a különbözô intézmények helyi hálózatait össze akarták kötni a távközlési vonalakon keresztül, a legalkalmasabb rendszernek az Arpanet bizonyult. (Az Arpanet kísérleti hálózatot az amerikai Hadügyminisztérium hozta létre 1973-ban azzal a céllal, hogy a katonai kutatás és fejlesztés eredményeit az érdekelt intézményekkel összekössék).

Hogyan képzeljük el az Internetet?

Leegyszerûsítetett formában az Internet olyan, mint egy szoba, amely tele van pókokkal, és mindegyik szövi a saját hálóját. A hálók annyira szorosan összefüggnek egymással, hogy a pókok szabadon utazhatnak ebben a labirintusban, vagyis az Internet sok különbözô típusú számítógép és számítógépes-hálózat világméretû gyûjteménye. Az Internet azt teszi lehetôvé egy személy számára, hogy az a számítógép elôtt ülve és parancsokat írogatva, a sok különbözô, összekapcsolt számítógépes hálózaton keresztül információkhoz jussonAz Interneten ma már több mint 50 millió felhasználó több mint 10 millió számítógéppel kommunikál. Becslések szerint, az összeköttetésben levô számítógépek száma minden évben megduplázódik.

Mit találnak a felhasználók az Interneten?

Az információk gyorsan növekvô gyûjteményét olyan témákban, amelyek az orvostudományon keresztül a technológiáig mindenre kiterjednek. Azonkívül találunk anyagot a szórakozás, állat- és növényvilág, gazdaság, irodalom, sport, bevásárlás, munkavállalási lehetôségek témaköreiben is.Az Interneten lévô sok számítógépet egyértelmûen meg kell különböztetni, ezt a módot IP címzésnek nevezzük. Az Interneten kétféle címzési mód mûködik, a hardware címzést biztosító IP-cím és az ember számára könnyebben megjegyezhetô internet- cím. Az IP-cím egy 32 bittes szám, amit ponttal elválasztva négy számként szoktak leírni, pld. 211.6.148.76 . Ezt a számot a felhasználónak nem feltétlenül szükséges megjegyeznie.Az Internet- cím, amelyet a felhasználónak meg kell jegyeznie, DOMAIN szerkezetû. A hierarchikus struktúra mélysége nincs korlátozva, de általában csak három/négy tagból álló elnevezéseket alkalmaznak, pl. ludens.elte.hu. A két címzési mód összekapcsolására szolgál a háttérben folyamatosan mûködô Domain Name Service (DNS). Az elnevezés legvégén található a legfelsôbb színtû domain, ami leggyakrabban az országok kétbetûs ISO kódja (pld. hu- Magyarország, ro-Románia, uk-Anglia, au-Ausztrália).Ha valamit meg akarunk találni az Interneten, legalább három dolgot kell pontosítsunk:* milyen protokoll segítségével érhetô el a keresett adat* melyik számítógépen található meg* ennek a számítógépnek melyik könyvtárában található. Ezen adatok pontos megadására dolgozták ki az URL (Universal Resource Locator) szabványt. (pld. http://www.iif.hu/niif/iif.html). Ha nem létezô vagy hibás internet-címet adunk meg, az URL válassza: " a cím nem található.".

Milyen szolgáltatásokat nyújt az Internet?

Mivel az Internet sokrétû szolgáltatást nyújt, kezdjük a legegyszerûbbel:* E-mail, a számítógép-hálózatok klasszikus szolgáltatása, elektronikus levelezés(más néven drótposta). Ez egy elektromos úton továbbított üzenet, amely szövegen kívül tartalmazhat képet, hangot, mozgóképet. A szerveren minden felhasználónak van egy postaládája, amely a beérkezett levelek tárolására szolgáló saját könyvtára. A címzésben ennek megfelelôen azt kell megadni, hogy melyik szerveren kinek a könyvtárában szeretnénk elhelyezni az üzenetünket. A cím formája mindig kinek@hol alakú, a kinek rész helyén a felhasználó vezeték-, vagy keresztneve, a hol részen pedig a számítógép internet-címe áll (pld. lászló@kabelkon.ro). Az elektronikus levelezésben nagyon elterjedtek a következô rövidítések:FAQ — gyakran ismételt kérdésIMHO — szerény véleményem szerintRTFM — olvasd el az elfelejtett híres kézikönyvetTIA — elôre is köszönömASAP — amint csak lehetAKA — más névenBTW — mellesleg errôl jut eszembeCU — viszontlátásraFYI — tájékoztatásulMOTOS — ellenkezô nemhez tartozóMUD — többszörös felhasználási dimenzióROTFL — nevetô görcsöt kaptamVRT — ami azt illeti A számítógépes gondolkodás kódokat talált ki, amelyeket a levél végére írva, tömören ki lehet fejezni az érzelmeket. Ezeket mosolykódoknak nevezzük. - mosoly :)- szomorúság :(- kacsintó mosoly ;-)- bajszos mosoly :-{)- szemüveges mosoly 8-)(- csodálkozás :-0 - ez nem vicc, vedd így, ahogy írom :-! A levelezési lista a világ immár több mint 70 milliós e-mailezô táborában a legkönnyebben létrehozható kommunikációs forma. Ahány listaprogram, annyi- féle, a lényeg azonban egyszerû: ha valaki feliratkozik egy levelezési listára, attól kezdve mindazoknak írhat, akik ugyanarra a listára szintén feliratkoztak, a közösség bármely tagja által írott levelet a közösség minden tagja megkapja. A vitafórumok, elektronikus konferenciák interaktívak, ami azt jelenti, hogy egy idôben több vélemény is elhangzik, amelyek a vita vezetôinél találkoznak. A moderált listákon nagyobb szerep jut a moderátornak, aki valóságos szerkesztô-mûsorvezetôként lép fel, eleve csak bizonyos leveleket enged ki, esetenként megváltoztatva. A levelezési listák az Interneten virtuális közösségeket hoznak létre. A levelezési listák mûködtetôi azt mondják: a virtuális közösség is közösség, annak minden jellemzôjével. Tagjai tudják egymásról, ki mennyire tartja be a közösség normáit, ki mennyire következetes, ki menynyire szétszórt stb. A cybertér szociológusai megfigyelték, hogy egy lista tagjai között épp úgy hierarchia lakul ki, mint a valóságos közösségekben. A hálózati híreken belül több mint ötezer hírcsoport, rovat vagy más néven konferencia mûködik folyamatosan. Léteznek virtuális társalgók és hirdetôtáblák, amelyek mindig a legfrissebb információkat kínálják az olvasóknak. Egy ekkora újságban történô eligazodáshoz nélkülözhetetlen valamilyen rendezô elv, amely a cikkek esetén is hierarchikus szerkezetet határoz meg. A hírcsoportot a USENET hálózat köti össze, amelyben több mint 5000 témakör létezik. A hierarchia mélysége gyakran meghaladja a három tagot. A csevegés (chat) program párhuzamos kommunikációt tesz lehetôvé a hálózat valamely felhasználójával. A programot beindítva a lehetséges mûveletek egyrészt az eszközsor, másrészt a menüsor segítségével is végrehajthatók. Ezek a mûveletek a következôk: tárcsázás, válaszolás, vége.Az Internet Relay Chat (IRC) lehetôvé teszi egy embercsoportnak, hogy más nevet felhasználva üzeneteket küldjenek egymásnak azonnal. Bár különbözô korosztályok használják, különösen a fiatalok körében népszerû. Ha egyszer valaki rácsatlakozik erre, a felhasználó rengeteg más felhasználóval lép kapcsolatba az egész világon. Úgynevezett beszélgetô csatornákat hoznak létre, amelyek egy konkrét témával foglalkoznak, mint pl. a scifivel, filmekkel, sporttal stb..Meglehetôsen tanácstalanul ülnénk az Internetre csatlakoztatott számítógép elôtt, ha nem léteznének ott webes keresôszolgáltatások.

Mi az a WWW ?

Az Internet a technológia csúcsát jelentô szolgáltatás, amely 1993-ban jelent meg elôször. Szokták egyszerûen csak WEB-nek is nevezni, vagy W3-nak rövidíteni. Jelenleg a hálózat leggyorsabban terjedô és fejlôdô szolgáltatása. Ez az internet-multimédia területe, amely a felhasználók széles köre számára vonzó, látványos formában kínálja a világhálózat lehetôségeit. A webes keresés nem más, mint az újszerû, modern lábjegyzetes keresés. Amikor egy könyv írója betesz a szövegbe egy lábjegyzetjelet a lap alján, akkor átirányít bennünket egy másik oldalra vagy egy más könyvhöz. A kiemelt szó vagy képkulcs jelenti azt a felhasználónak, hogy át lehet lépni egy másik úgynevezett kapcsolt dokumentumra. A dokumentum akár egy másik számítógépen vagy egy másik országban is lehet. A web a fényképek, ábrák, animációk, videofilmek és hanganyagok tárolását és visszakeresését vagy lejátszását is lehetôvé teszi.A web- keresô (egyesek böngészônek is nevezik) használatával a személy olyan információkat és színes ábrákat tud gyorsan megnézni, amelyek sok, különbözô országban lévô számítógépen vannak tárolva... Nincs két egyforma keresôszolgáltatás, bár minden keresô használata nagyjából ugyanazokra az alapelvekre épül:* az emberi kéz által összeállított tartalomjegyzékbe mozoghatunk*egy keresô ablakba beírt kulcsszó segítségével juthatunk el azokhoz az oldalakhoz, amelyekben az adott szó elôfordul.Az elsôt tematikus, a másodikat kulcsszavas keresésnek nevezzük. A webes tartalomjegyzékek lényegében maguk is keresés eredményei: a szerkesztôk egy-egy témakörben kulcsszavas kereséssel gyûjtik össze az általuk fontosnak vagy érdekesnek talált site-ok címeit. Amikor a felhasználó ezen keresôk valamelyikéhez fordul, a tematikusan csoportosított site-címek között böngészve találhat rá az általa keresett információra. Természetesen az sem mindegy, hogy mit keresünk. Más szolgáltatást célszerû igénybe venni, ha mondjuk magyar szöveget keresünk, és ismét mást, ha képeket, zenei fájlokat vagy hírcsoportba írt üzeneteket. Képeket sajnos nem kereshetünk azok tartalma szerint, de sok esetben a weben tárolt fotók, rajzok, grafikonok olyan néven vannak elmentve, amelyek utalnak a tartalmukra. A keresô szolgáltatások egy része opcióként ajánlja a képekre irányuló keresést, másoknál mint keresett kép- utasítás használható. Az úgynevezett szabad szoftverek közül olyan alkalmazás is letölthetô, amelyek segítségével saját kritériumaink szerint is keresgélhetünk képfájlokat a weben. A weben kutatók dolgát jelentôsen könnyebbítik az úgynevezett metakeresôk (pl. www.metacrawder.com vagy www.dogpile.com). Ezek egyszerre több keresôprogramhoz juttatják el a kulcsszavakat, és az eredményeket áttekinthetô listákon jelenítik meg. Érdekes szolgáltatást nyújt a www.google.com, ami nemcsak megtalálja, hanem tárolójában el is menti az egyes oldalakat. A legújabb keresôk már azt is lehetôvé teszik számunkra, hogy a kulcsszavak használata helyett teljes mondatban fogalmazzuk meg, amire kíváncsiak vagyunk. Ezzel a szolgáltatással (pl. www.ask.com) egyelôre még csak angolul társaloghatunk. Ha nagyobb méretû állományt akarunk letölteni, akkor érdemes egy közeli, viszonylag nagy sebességû adatátvitelre képes szervert választani. A www.euroseekk.net szolgáltatása lehetôséget ad arra, hogy meghatározzuk azt a régiót, országot vagy nyelvet, amelyre fájlkeresésünket ki szeretnénk terjeszteni. Nagyon fontos számunkra hogy a keresett információ lehetôleg a legrövidebb idô alatt a számítógépünk képernyôjén megjelenjen. Manapság az Internet eléréséhez már legalább 28.800 baud sebességel dolgozó modemváltozatok ajánlatosak A sebesség mértékegységének nevét Jean Maurice Emil Baud-ról, a távközlés egyik úttörôjérôl kapta. Az ô munkássága és az 1874-ben bejegyzett szabadalma alapján vezették be a Morse-ábécét felváltó korszerûbb kódrendszert a távközlésben. A mai jelentése 1 BAUD = 1 Bit/sec. Az úgynevezett logikai keresôkifejezések igen hatékony eszközök lehetnek, amelyek a keresés pontosítására rövid angol szavakat, illetve zárójeleket használnak. Ezek az operátorok (AND, OR, NOT, NEAR) egy keresés során tetszôlegesen kombinálhatók. Az operátorok értelmezése a következô:* az or két oldalán álló kifejezések valamelyikének kell elôfordulnia a találatokban * az end két oldalán álló kifejezéseknek elô kell fordulnia a találatokban* a near két oldalán álló kifejezéseknek a találatként megjelenô szövegekben közel kell állniuk egymáshoz (kb. 10-20 szó állhat közöttük)* a not után álló kifejezésnek nem szabad elôfordulnia a találatokban. Ha a keresô kifejezés zárójeleket is tartalmaz, elôször a zárójelekben levô feltételeket kell értékelnie. Több szolgáltatás lehetôvé teszi, hogy megkülönböztessük a kis- és nagybetûket, vagy a kulcsszavakban helyettesítô karaktereket használjunk.

Ki állja az Internet költségeit?

Az Internetnek nincsen gazdája, így a költség az összes felhasználó — mind szervezetek, mind személyek — között oszlik meg. A felhasználónak azonban nem feltétlenül nyújtanak át egy távolsági hívásról szóló számlát, még akkor sem, ha sok nemzetközi helyszínen járt. A legtöbb felhasználónak van egy számlája a helybeli Internet-szolgáltatónál, és sok esetben ez küld számlát a felhasználónak egy állandó havi díjról. Egy tipikus havi belépési díj kb. 20 dollár.

Nagy Imecs Vilmos

Napjainkban egyre inkább ki van téve nyelvünk a különbözô hatásoknak. A valamikori latinizmust, germanizmust egyre inkább felváltja az anglikanizmus, amely korunk természetes velejárója ugyan, de ha nem vigyázunk - s úgy tûnik, hogy nem vigyázunk eléggé - gyönyörû nyelvünk veszíthet erejébôl.

Csak egyetlen jelenkori, mindennapos példát ragadva ki: itt van az egyébként áldott számítógép, hiszen jelen sorok is ezen íródtak, de aki csak egyszer nézett szembe vele, az már tudja, hogy milyen nehéz néha magyarul értekezni, "kommunikálni" vele, mennyire nehéz megtalálni azokat a magyar "terminus technicus"-okat, szakkifejezéseket, amelyek teljesen megfelelnek az angol kifejezés értelmének. Bárczi Géza írja: "A nyelv mint a gondolatok és érzelmek közlésének eszköze csak akkor tud megfelelni társadalmi hívatásának, és csak akkor tudja önmaga létét biztosítani, ha a hagyományok hûséges ôrzésével párhuzamosan nagy érzékenységgel igazodik a mûvelôdés minden rezdületéhez, minden kisebb-nagyobb változásához, ha az új fogalmakhoz új kifejezésmódok keletkeznek benne, ha a gondolat fejlôdéséhez, finomodásához a gondolat kifejezésmódja is hozzásimul. Az a nyelvi közösség, amely bármely okból képtelen nyelvét úgy fejleszteni, hogy az a mindig megújuló követelményeknek rugalmasan meg tudjon felelni, rövidesen kénytelen az ôsöktôl örökölt nyelvrôl lemondani, és azt egy mással, ebbôl a szempontból tökéletesebbel fölcserélni."Ezt érezhették magukban a XVII, XVIII. századi írók, nyelvészek, de mindazok, akik általában pennát fogtak kezükbe, hogy írjanak, eredetit alkossanak, idegen nyelvbôl fordítsanak önnön maguk, megbízóik, pártfogóik, mecénásaik vagy egész nemzetük hasznára, vagy éppenséggel csak azért, hogy unalmukat ûzzék el. Mindannyian ezzel a nagy feladattal találták magukat szembe: nyelvünk kifejezô erejét tették próbára. Azok is, akik görcsösen ragaszkodtak a régihez, és féltették az újtól nyelvük tisztaságát, és azok is, akik szárnyaló fantáziájuknak adtak teret új szavak, kifejezések kikovácsolásához. Ma már tudjuk, nyelvészeink már rég leszögezték, hogy ez a néha indulatokkal is terhelt vita kellett abban a korban, hogy nemzeti irodalmi nyelvünk kialakulhasson, elôfeltétele volt polgári értelemben vett nemzetté válásunknak. Sok szó nevetségesen hatott és ki is kopott a szóhasználatból; sok szavu(n)k él még viszont nekik köszönhetôen, és reméljük, hogy továbbá is élni fog. Írók, költôk, nyelvészek, természettudósok, filozófusok, egyházfiak és világiak tették próbára szellemi képességeiket azért, hogy "rámába" szedjék az akkor még visszafogott, "együgyû" nyelvet. A megmérettetés igénye, a felzárkózás lehetôsége ("hát mi nemes indulatú és gondolkozású Magyarok alábbvalók akarnánk e’ más pallérozott nemzeteknél lenni?") ösztönzôleg hatott. A nemzeti érzés felszínre kerülése, a nemzeti érzés tudatosítása egyre erôteljesebb lesz ebben a korban, és ebben elsô helyen áll a nemzeti nyelv motívuma. Aranka György írta 1808-ban:"Rossz Hazafi Hazafinak, Ki Törvényét megszegi: Kicsiny Magyar az Magyarnak, A’ ki Nyelvét megveti."Számtalan szerzô tett tehát nyíltan hitet valamilyen formában a magyar nyelv, az anyanyelv, vagy ahogyan abban a korban nagyon képszerûen megfogalmazták, "született nyelvük" mellett. Született nyelvünk... - gyönyörû kifejezés, mert mi sem magától értetôdôbb, mint az, hogy az esetek nagy többségében nyelvünket az határozza meg, aki "délszínre", világra hozott bennünket, aki még megszületésünk elôtt is ezen a nyelven szólott hozzánk. Mondhatnánk azt is, együtt születtünk nyelvünkkel, s ha nem, akkor hát az anyatejjel együtt szívtuk magunkba.Kifejezéseik sokszínûsége, érveléseik sokrétûsége, a használt nyelvi fordulatok zamata, a mondanivaló idôszerûsége megragadják képzeletünket. A nehezen hozzáférhetô vagy ritka könyvpéldányokban fellelhetô — néha csak egy-egy mondatba sûrített, de gyakran hosszas értekezésekben kifejtett — gondolatsorok elgondoltatnak múló századunk végén. Egy pár régi könyvben bukkanhatunk nyomukra, ezekbôl adnánk egy kis ízelítôt. Tudósok, mérnökök, teológusok, messze földet megjárt, de hazatért hazánkfiai tettek sikeres kísérleteket egy-egy nyugaton elterjedt könyv lefordítására, hogy ne csak az adott nyelvet ismerô szûk körnek szóljanak, hanem az egyszerû emberek is hasznát vehessék. Nagy szerep hárult itt azokra a fôurakra, nemesekre, akik pártfogóként, mecénásként álltak egy-egy könyv megjelen(tet)ésének hátterében. Laskai János közli 1644-ben patrónusával, iktári Bethlen Istvánnal, illetve az olvasókkal, hogy "maga ada okot reá Nagyságod, hogy e’ hasznos és (fôképpen a’ mostani idôre nézve) igen szükséges munkát meg-fordicsam és közöljem a’ Magyarokkal is". (Hittül-szakadásnak tellyes megorvoslása... Nagyvárad)Gyalakuti Lázár János 1750-ben egy földrajzkönyv (Röviden egybefoglalt gyermekek geographiája... Szeben) fordítása kapcsán nyilatkozza az alábbiakat "tsak a’ Magam Fiam’ hasznára nézve tselekedtem; de az-után kedves Jóakaróimtól meg-gyôzettetve, az Erdélyi minden Tanúlóknak lehetô szolgálatra közönségessé tettem."Az Aranka által említett hazafiak mellett, az akkori társadalom által más sorsra szánt hazaleányai között is voltak, akik kivették ebbôl részüket. Ugyanis akadt olyan nemes asszony, nem is egy, akiknek ha csak annyit köszönhetne a magyar irodalomtörténet, hogy vállalták egy-egy kiadvány abban az idôben sem csekély költségeit ("mind magok az eféle Könyveknek olvasásában gyönyörködvén mind más Keresztyén Felebarátaiknak használni kívánván önként és örömest ajánlók magok költségeket az említett Könyvnek kinyomtattatására"— írta Tordai Sámuel 1759-ben), akkor is nyert ügyrôl számolhatnánk be. De akadtak köztük bôven olyanok, akik buzdítottak az értékteremtésre, az értékmentésre. (Sófalvi József 1776-ban írja pártfogóihoz Sulzer a természet munkáiból vétetett erköltsi elmélkedések... címû munkájának fordításakor, hogy "erôs reménységgel vagyok az iránt, hogy jó indulatomat szokott kegyességek szerént kedvesen fogadják, és ez által a’ köz jóra tzélozó szándékomat nagyobbaknak próbálására serkengetik"). Talán kényszerítettek is asszonyságaink az alkotásra. Hadadí Wesselényi Annának édesanyja parancsolja "e jeles Könyvetskének Német Nyelvbôl magyarra-való fordítását..., "hogy az által azt magam-is jobban megtanúlnám, másoknak-is vélte használhatnék". Stapfer F. János A keresztyén vallásra való út-mutatás... címû, 1774- es kolozsvári fordításáról van szó. Nem volt ritka az az eset sem, hogy ôk maguk fogtak tollat a kezükbe, hogy gondjaikat megosszák a halandókkal. Így terjedtek az eszmék, a néha igen csak nagy viharokat, társadalmi berendezkedéseket felkavaró — nem egyszer fejeket is porba hullattató — szellemi áramlatok egyházi és világi körökben egyaránt. Így váltak ismertté az antik szerzôk rangos mûvei, így kerülhetett közelebb az istenadta pórnép (de talán nem csak az) az Úrhoz. Így születtek meg a bibliafordítások, így terjedtek a természettudományos ismeretek, így jöhettek létre egy-egy tudományág szakmai mûszavai. Így zárkózhattunk fel már akkor is Európához, amikor az még nem is jelentett kérdést."Nyelvünk fejlôdése tehát e korszakban egyoldalú volt, mint egész nemesi mûveltségünk. Bár megtartotta és tovább fejlesztette kiváló tulajdonságait, és megôrizte a további fejlôdésnek minden rugalmas lehetôségét, több tekintetben elmaradt a nyugati szellemi élet követelményeitôl, elprovincializálódott, mint maga a magyar szellemi és társas élet. Jelentékeny erôfeszítésre volt tehát szükség, hogy a korszerû mûveltség minden ágának-bogának megfelelô, az egyetemes nemzeti nyelv szerepéhez méltó színvonalra emelkedjék és a nemzeti mûveltség kizárólagos kifejezôjévé válhassék" - írta Bárczi Géza A magyar nyelv életrajzában 1963- ban.Erre vonatkozó régi szövegekkel fôleg a könyvekhez írt elôszavakban, ajánlásokban, a "kegyes olvasóhoz" intézett elöljáró beszédekben találkozunk. A szerzôk indoklásaikat, érveléseiket ezekben sorakoztatják fel, mintegy igazolva önmagukat, hogy miért írnak magyar nyelven. Természetesen ettôl eltérések is vannak abban az esetben, amikor az egész mû szellemét áthatja a magyar nyelv és nemzet melletti tanúságtétel. Egyházi és világi alkotások, irodalmi és "szakkönyvek", eredeti mûvek és fordítások, kimondottan nyelvészeti problémákkal foglalkozók, de azokat csak mellékesen érintôek jönnek itt számításba. Próza és vers. Találunk egy pár korabeli értékelést is, amely a személyre szóló dicséreteken t&ua