Sosem gondoltam azt, hogy szükségszerûen léteznie kell erdélyi magyar puliszkának, amennyiben létezik romániai puliszka. Mert a forradalomnak csúfolt micsodára emlékszünk. Gyakran mondták: robbant a puliszka. Akkor még csak a romániai, mert azt hittük, hogy a politikai közéletben nem lesz nagy különbség román és magyar érdek között. Mekkorát tévedtünk!?És most, tíz esztendôvel a nevezetes ‘89-es események után, rá kell jönnünk: igencsak hûségesre (és román ikerpárjára hasonlatosra) sikeredett az erdélyi magyar puliszka is. Politikusaink pedig, akik a recept összeállításakor még közösségi képviseletet vállaltak magukra, nemcsak erdélyi magyar nemzeti eledellé tették a puliszkát, hanem abban is egyetértenek, hogy márpedig minden romániai magyarnak puliszkaevônek illik lennie, és bizony, imádni is illik az erdélyi magyar puliszkát.Ó, hol vannak azok a régi intellektuális kéjelgések az azonos kultúrzónáról? Ahol az értékek különbözôségében láttuk a megmaradás és az együvétartozás alfáját és ómegáját? Amikor el tudtuk (és mertük!) képzelni, hogy román partnereinkkel (ha egyáltalán van ilyen), de a magunk közösségében is fellelhetjük a közös célokat?Ehelyett kitalálták nekünk az erdélyi magyar puliszkát. Melyrôl a hatalomba kövesedett RMDSZ-politikusaink azt állítják, hogy ez a közös érték. A puliszka, melynek állaga sokszor a román puliszka ismérvei mögött és alatt marad. Annyira rosszulsikerült változata román ikertestvérének.A tíz év alatt megteremtett erdélyi magyar puliszkáról pedig azt terjesztik, hogy csak akkor marad egyben, ha egyre szûkebbre állítják a szita rostáit. Azét a szitáét, melyen mindannyian (romániai magyarokként) valahogy csak át kellene/kellett volna szûrôdjünk, különbségre való tekintet nélkül.A tíz esztendô, de a mostani választási ciklus múltán is következik a számadás. Arról, hogy ki és miért hozta létre az erdélyi magyar puliszkát. És nézzék csak meg, hogy az egykori szakácsok (most már puliszka-tulajdonosok) hogy próbálnak majd egérutat nyerni az utánuk húzódó sárga csík elôl. Mert a híres erdélyi puliszkát elôbb-utóbb meg kell emészteni. A puliszkagyárosoknak is.És sajnos, nekünk is.
SZÔKE László
A kolozsvári Civitas Alapítvány felbontja a Magyar Televízióval kötött szerzôdést, amelyben a közszolgálati tévé elnöke megrendelt egy tanulmányt azzal a címmel, hogy miként lehetne beolvasztani a Duna Tévét a Magyar Televízióba.Az alapítvány kuratóriuma most közli, hogy nem is tudott a megbízás lényegérôl, mivel azt a Civitas ügyvezetô igazgatója írta alá, s csak annyit vállalt, hogy kiadja a munkát a Magyar Televízió által kijelölt személynek, a csíkszeredai Mûvelôdési Ház vezetôjének. Az alapítvány irányítói számára csak az elmúlt napok sajtóhírei nyomán vált világossá, hogy a megbízás pusztán technikai lebonyolításával is kényes politikai ügybe keveredett a Civitas, amely egyébként teljesen politikamentes - derül ki nyilatkozatukból. Ezért felmondják a szerzôdést, és a tanulmány elkészítésével megbízott szerzôtôl megpróbálják visszaszerezni az elôleget, nehogy az a látszat alakuljon ki, hogy valamiféle burkolt támogatás kifizetésében vettek volna részt. A tanulmánnyal megbízott Csutak István a héten azt mondta: az volt a fô feladatuk, hogy felmérjék a Duna Tévé és a Magyar Televízió erdélyi nézettségét.
uszék
A szentegyházi tanács december 3-i rendes ülésén meghívottként volt jelen a város állatorvosa, aki elmondta, hogy Szentegyháza eléggé közel van Oroszhegyhez, ahol több veszett állatot pusztítottak el, és éppen ezért bizonyos egészségügyi elôírásokat be kell tartani Szentegyházán is.
Az állatorvos egy 1974-ben kiadott törvényt idézett, amely meghatározza azt a zónát, amely veszélyeztetett a járvány kitörése esetén. A környezet 30 km-t foglal magába, és így Szentegyháza is beleesik. A szentegyházi tanácsnak mindenképpen határozatot kell hoznia, amely alapján bizonyos megbízott szervek kivégezhetik a kóbor kutyákat - mondta az állatorvos.Szentegyházán még mindmáig folynak az oltások, miután ezek befejezôdnek, a kutyákat meg kell kötni, amennyiben ez nem történik meg a vadászok vagy a rendôrök meglôhetik a kutyákat.Rus Sándor polgármester figyelmeztette a tanácsosokat, hogy a tavaly ugyancsak egy ilyen akciót bonyolítottak le, és a romák, akik azzal voltak megbízva, hogy a kutyákat begyûjtsék, nem vállalták a munkát, mivel veszélyesnek találták. Éppen ezért a rendôrségre kell bízni a dolgot, akik vadászokat is beszerveznek, és közös akcióban pusztítják el az állatokat. Kápolnásfaluban már volt egy ilyen akció, és hatásos volt. Az állatorvos jelezte, hogy eddig Oroszhegybôl, Fenyédrôl és Székelyudvarhelyrôl is jeleztek eseteket. Mint mondta, a veszett állatok beazonosítása annál nehezebb, mivel a betegség 10 nappal azelôtt kínozza az állatot, hogy az elsô tünetek jelentkeznének. Éppen ezért van szükség az oltásra és arra, hogy a gazdák az állataikat megkössék.Simó András tanácsos és a szentegyházi kórház igazgatója figyelmeztették társaikat, hogy a veszettség nagyon veszélyes betegség, az embernél megelôzni meg lehet, de ha valaki fertôzött, akkor megállítani nem lehet a folyamatot. Végezetül a Tanács határozatot hozott a gazdátlan kutyák kivégzésére, amit a rendôrség a vadászokkal karöltve fog elvégezni, ezzel megelôzve a veszettség elterjedését. A rendôrség a meg nem kötött kutyákért nem vállal felelôsséget. Szentegyházán sok a kóbor kutya, éppen ezért az akciónak óriási fontossága van.
László Csaba
Sajnos igaz, uraim és hölgyeim, mosógép van a tölgyfa alatt. Gombászás közben bukkantam rá, egy szép csendesen csordogáló patak partján.És én, szegény, vékonypénzû nyugdíjas, cselekedetem teljes tudatában lekuporodtam a kapott masina mellé, és türelmesen vártam arra, hogy hátha az illetô csak mosóporért szaladt haza, és esetleg a természet lágy ölén szeretné a félévi nagymosást lebonyolítani, de sajnos, nem érkezett vissza. A Kerekerdôtôl a Szarkakôig és a Cekend tetôtôl a Kalonda tetôig sajnos minden hulladék megtalálható, amit, gondolom, az ócskavaslerakatnál még értékesíteni is lehetne.A hûtôszekrénytôl a babakocsiig (szerencsére még csecsemô nélkül), fél Dacia, háromnegyed Lada, akkumulátor és autógumi, füstölgô fûrészporoskályha, csak azt nem tudom, hogy vitték ki melegen, fehér-fekete sport-TV mûködôképes állapotban, ugyanis a magam csendességében még megnéztem a Bestia filmsorozat két epizódját.Tehát az illetô még csak arra sem volt képes, hogy szállítás elôtt megnyomja a kikapcsoló gombot. Ami személyesem engem bánt és aggaszt, hogy ez nem interetnikai szemét, nem Tulceáról hordták ide hozzánk, hanem sajnos, ez a Megyei Jogú Székely Anyaváros és környékének a szemete.Ha a természetvédôknek legalább ezer, a Simó cégnek két- ezer alkalmazottja, és a cserkészek összcsapata kivonulna, akkor se lehetne azt a hatalmas szemétmennyiséget összeszedni, ami városunkban és környékén felhalmozódott. A múltkor még egy pizsamát is turkáltam magamnak, egy madzaggal átkötött nylon zsákból, kínai volt a felsô része és csíkos, az alsó része pedig holland és virágos. Persze, a kettôt nem mertem egyszerre hordani, ugyanis sosem lehet tudni, hogy ki érkezik váratlanul, és ezért csak nem jelenhetek meg kommunista felsôtesttel és egy nyugati alsó testtel.A város belsô szemét-problémája sem különb, de az az érzésem, hogy nem mindig az agyonszidott Simó cég a hibás, hanem legtöbbször mi, a lakók vagyunk hibásak.Emlékszem, valamikor országos elsôk is voltunk, ha az alkoholmentes memóriám nem csal.Próbálták osztályozni a hulladékot, üvegnek, papírnak, mûanyagnak más és más dróthálós ládákat készítettek, de mi úgyis az üveget a papírhoz tesszük vagy a mûanyagot az üveghez. Sokszor fél órákat vesztegel a szemétszállító kocsi, amíg a szeméthez vezetô lejáró elôl elmozdul az éppen ott parkoló autó.Szeretném tudni, ki volna közülünk az a becsületes dolgozó, aki e kapuk elé kirakott fületlen mosófazékban és feneketlen mosdótálakban rothadtan bûzlô szemetet a szemetes kocsiig hurcolná, persze felét elszotyogtatva, amit majd azután kézzel kell összeszedni, miközben arra is gondolhatnánk, hogy a szemétszállítók is emberek.Milyen jól néznek ki a mûanyagkerekeken guruló kukák, civilizált körülmények között lehet szállítani a szemetet, nem környezetszennyezô, és az ürítést is civilizált körülmények között el lehet végezni.Ha jól tudom, részletre is meg lehetett vásárolni, és arra szeretném megkérni Simó urat, hogyha egy mód van rá, akkor a nyugdíjasoknak esetleg egy kevés kedvezményt is próbáljon jóváhagyni a kuka vásárlásánál.Ezeket szerettem volna leírni, ez már nagyon rég kikívánkozott belôlem, mert sajnos, ha ez így megy tovább, akkor egy jó pár év múlva mi leszünk a Székelyföld egyik legnagyobb szeméttárolója, és majd hiába jön a dán környezetvédô befektetô.
Tisztelettel,
Bokor Ferenc
Városstratégián azt a eszköz- és célrendszer együttesét értjük, amellyel tulajdonképpen számba lehet venni egy település jelenlegi helyzetét és annak jellemzôit. Ezt egy város erôsségi-gyengeségi analízisének is nevezhetnénk
— nyilatkozta lapunknak Heinrich Péter, a Közép- Dunántúli Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója.
— Ennek alapján határozzuk meg azokat a fô kitörési irányokat, programokat, alprogramokat és úgynevezett projekteket, amivel egy meghatározott idôn belül ez a célrendszer elérhetô. Természetesen, ehhez hozzá kell rendelni a megfelelô intézményrendszert, amivel a megvalósítás történni fog és, ami a legnehezebb: a pénzt.Most mi azon dolgozunk, hogy ez Székelyudvarhelyen megvalósulhasson, ami akkor fontos, ha a város a középtávú teendôit szeretné számbavenni.
— Az eddigi adatok alapján, most milyen fázisban van a terv, illetve milyen adatok állnak már rendelkezésre?
— Az adatgyûjtés idôszakán nagyjából túl vagyunk, bár még ki kell egészíteni azokat. A lakáshelyzet, a lakókörnyezeti állapot jellemzésérôl, a város természeti adottságairól, valamint közlekedési és földrajzi helyzetérôl és kapcsolatairól, a demográfiai jellemzôkrôl kell még adatokat gyûjtenünk. További adatokra van szükségünk a humán erôforrások, valamint a városüzemeltetés, városgazdálkodás területén. Az eddig begyûlt adatok alapján készítettük el az elsô olvasatú szintézist, amit az erôsségek-gyengeségek analízisének (SWOT-analízisnek) szoktunk nevezni. Az elmúlt napok munkamegbeszélésekkel teltek, melyek során sikerült kiegészíteni az eddigi adatokat nagyon jó gondolatokkal. Január végéig a stratégia elsô változatát szeretnénk az önkormányzat elé terjeszteni.
— A Városfejlesztési Osztály két éve foglalkozik adatgyûjtéssel — tette hozzá Illyés Ferenc a Polgármesteri Hivatal részérôl. Sajnos, a statisztikai hivatal nem rendelkezik településekre visszabontható adatokkal. Ennek pótlására szeretnénk egy úgynevezett mélyinterjút készíteni, január közepétôl pedig általános közvélemény-kutatásra is szükség lesz. Ezért ne lepôdjenek meg, ha 2000 elsô hónapjában fiatalok, többnyire fôiskolások fordulnak a városlakókhoz a város stratégiájára vonatkozó kérdésekkel.
— Az eddigi adatok tükrében mit lehet mondani Székelyudvarhelyrôl mint településrôl?
— Erôsségek, gyengeségek, lehetôségek és veszélyek tekintetében elmondható — nyilatkozta Heinrich Péter —, hogy ez a város egy nagyon dinamikusan fejlôdô és a környezetébôl kiemelkedô település. Én megmondom ôszintén, hogy ezért is vállaltuk fel ezt az együttmûködést, mert látjuk, hogy van értelme, és a városnak van jövôje, valamint rendelkezik tenniakaró emberekkel is.Nyilván vannak hiányosságok is, mint mindenütt. Ezeket próbáljuk minimalizálni. Ez a város az általunk elképzelt hét esztendô céljait jól mûködô városként érheti el, jól kiépített szennyvízhálózattal és kanalizálással, a digitális térképhez kapcsolódó városirányítási rendszerrel. E területeken megvannak ugyan az alapok, de még van tennivaló. Az is fontos, hogy legyen ez a település tartalmas életet és szép otthont adó. Hiszen a városban élni is kell, nem csak lakni. A harmadik célrendszer a szilárd alapokon álló, gazdagodó városkép: az adottságokhoz igazodó mezôgazdaság, ipari- és turisztikai fejlesztés, energiagazdálkodás. A negyedik célcsoport pedig a környezetével együttélô település képe, amely gyakorlatilag a város és környéke szimbiózisát teremti meg, valamint környezetvédelmileg is együtt kell élnie a környezetével.
— Mi történik akkor, ha hibásra sikerül egy város stratégiája?
— Reméljük, hogy nem kell ettôl tartanunk, de minden városstratégiába be kell építeni olyan mérföldköveket, melyekkel viszsza lehet ellenôrizni, hogy a kitûzött célok valósak-e, vagy sem. Ezt évente kell majd elvégezni, elsôsorban a helyi szakembereknek, hiszen mi csak közremûködünk — mondotta a Kelet- Dunántúli Régiófejlesztési Ügynökség vezetôje.
SZÔKE László
Nagyszabású városi szilvesztert szervez a Polgármesteri Hivatal a Tomcsa Sándor Színházzal közösen. Este 7 órakor színházbemutató, éjfélkor pedig tûzijáték lesz, ezenkívül 1001 meglepetést ígérnek a szervezôk.
A hétfôi sajtótájékoztatón részletes ismertetôt tartott Szász Jenô polgármester, Szabó K. István rendezô és Orbán Árpád, a hivatal munkatársa. 1999. december utolsó napján este 7 órakor színházbemutató lesz, a Merô Béla rendezte Én és a kisöcsém címû zenés- bohózatot tekinthetik meg az érdeklôdôk. Az elôadásra 200 szabadjegyet lehet majd vásárolni, ez bérleten kívüli elôadásnak számít.Szabó K. István elmondta, szilveszterre sok mindent terveznek, s remélik, hogy ez mind sikerül. A részvételi díj 480 ezer lej, ebben benne van a színházi elôadás, az azt követô állófogadás, majd az éjszakai rendezvény. Ha csak az elôadáson és az állófogadáson kívánnak részt venni, akkor az 100 ezer lejbe kerül.Szász Jenô polgármester fontosnak tartja az idei szilvesztert, úgy ítéli meg, hogy Udvarhelynek be kell állni a 2000. évet ünneplôk sorába. Bár ô is egyetért azokkal, akik úgy gondolják, hogy az évezred a 2000. évvel ér véget, mégis úgy gondolja, hogy az idei szilvesztert maradandóan meg kell ünnepelni. Mindenkit szeretettel meghívnak a fôtéren éjfélkor tartandó tûzijátékra, ezután más meglepetést is tartogatnak az érdeklôdôknek. A tûzijátékra az elôszerzôdést még a tavaly megkötötték, így olcsóbban tudják megvásárolni a kellékeket.Az ünnepekre feldíszítik a várost, a jövô héten fejezik be a díszítési munkálatokat. Erre közel 200 millió lejt költ az önkormányzat abból az alapból, amit a város a közvilágításra szavazott meg. Különféle intézkedések révén sikerült megspórolni valamennyi pénzt, ebbôl fedezik a díszítési kiadásokat. A megtakarítást többek között úgy sikerült megvalósítani, hogy a Hg-égôket Na- égôkre cserélték, felszámolták a fölösleges világítóeszközöket, és a közvilágítást az évszakhoz igazították.
Csog Éva
A közlekedésügyi miniszter, Traian Bâsescu szokatlan módon reagált a vasutasok tiltakozó megmozdulására: tárgyalni a vasutasokkal ugyan nem hajlandó, de az utazóközönségnek azt ígérte, hogy repülôgéppel fogja elszállítani ôket úti céljuk végállomá- sára.Ez a kijelentés több romániai tévécsatorna híradójában is elhangzott, tehát komolyan kell venni. Ötlet szinten még érdemes elgondolkozni azon, hogy az elkövetkezôkben mondjuk, ha Segesvárra utazunk, csak a Cserehátra kell felkapaszkodni, onnan Airbus visz tovább... Szerencsére nem kell a jet-nek leszállnia a közelben. A székelyudvarhelyi vasútállomás vezetôje, Solymossy József ugyan megerôsítette, hogy bizony az itteni utazóközönséget is befolyásolja a sztrájk, de "szerencsés" helyzetnek találja azt, hogy a városunkon áthaladó személyvonatok mintegy kétharmada menetrendszerûen közlekedik. Ez azt jelenti, hogy a Segesvár - Székelyudvarhely távolságot egyébként naponta három alkalommal megtevô szerelvényekbôl kettô a sztrájk alatt is üzemel, így biztosítani tudja az ingázók szállítását. A helyi vasutas társaság ezt úgy oldotta meg, hogy a reggel 5:37-kor Udvarhelyre érkezô személyvonat az állomáson vesztegel egészen 14:21 -ig, ekkor indul vissza Segesvárra. Az esti járat változatlanul, tehát menetrend szerint közlekedik. A szükségmenetrend természetesen ideiglenes, hogy meddig érvényes, az a Vasutasok Szakszervezetének további döntéseitôl függ. Amint az ismeretes, hétfô reggel hét órától általános vasúti sztrájk kezdôdött, mivel a vasutas szakszervezeteket (vontatás, szerelvények, vágányok, mozdonyok és depók osztályainak szakszervezetei) tömörítô Solidaritatea szövetség és a közlekedési minisztérium hosszúra nyúlt tárgyalásait követôen sem jutott egyezségre. A vasutas-sztrájk egyelôre csak részlegesen érintette a nemzetközi vasúti összeköttetéseket. A munkabeszüntetés alatt valamennyi Romániába érkezô, illetve innen induló, Magyarországon áthaladó úgynevezett hosszú távú nemzetközi járat közlekedik. Nem járnak a határokon belüli úgynevezett "rész nemzetközi" járatok, mint például a Marosvásárhelyrôl induló Claudiopolis, a Nagyvárad és Biharpüspök között közlekedô Partium, vagy a Varadium gyorsvonat. Szintén nem közlekednek a nemzetközi járatok belsô csatlakozásai. A teherforgalomban elméletileg a járatok 33 százalékának kell közlekednie. Lapzártáig semmiféle fennakadás nem volt a magyar- román határon, a román vasút minden Magyarországról érkezett teherszerelvényt átvett.
Gáspáry István
December 3- án, pénteken délután 5 órától újabb kiállítás- megnyitót tartottak a Mûvelôdési Ház koncerttermében. Ezúttal a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola tehetséges diákjainak munkáiból állítottak ki. A rendezvényen jelen voltak a tanárok, diákok, szülôk. Mivel a házigazda — a Mûvelôdési Ház igazgatója — hiányzott, a kiállítás anyagát Szabó János szaktanár méltatta. A kiállítás terve, gondolata már rég megfogant — hangsúlyozta az intézmény pedagógusa —, a kivitelezését különbözô okok miatt halogatták. A Kiállítóterem túlzsúfoltsága is késleltette az esemény megrendezését. A kiállítók között a legjobbak akartak lenni, tevékenységükkel emelik mind az iskola, mind saját hírnevüket. A kiállított munkák a nyári gyakorlat ideje alatt készültek. A téma, az anyagválasztás szabad volt, a tanulók egyéni elképzelésére, ötleteire volt bízva. Ugyanakkor a tanárok, oktatók szerepe sem elhanyagolható, az ô segítségük, együttmûködésük nélkül nem valósulhatott volna meg a kiállítás. Ahhoz, hogy ezek a munkák létrejöjjenek, kemény odafigyelésre, törôdésrevolt szükség, mind a pedagógusok, mind a diákok részérôl - mondta Szabó János. A kiállított alkotások igazolják a mûteremben eltöltött órákat, melyek a szakmai tudáshoz nyújtanak alapot. A témakörök - különbözô mûfajokban - jelzik a tanulók érzékenységét, az alkotások pedig a tehetségüket, választásukat, perspektívájukat igazolják. A szervezôk külön kiemelték, dicséretben részesítették a tizedikes textil - csoport munkáját. Az iskola hírnevét gyarapítja ez a társaság - hangoztatták. Ezek a diákok munkájukkal, szereplésükkel rámutattak, hogy a textil, divattervezés terén valóban bizonyítani tudnak. Dávid Hajnal tanárnô, a csoport vezetôje elmondta, hogy a kiállított munkák valamilyen kultúrából vagy mûvészeti irányzatból ihletôdtek.A megnyitó az iskola zene- tagozatos diákjainak koncertjével zárult.
Szász Emese
Az Erdélyi Napló 49. számában Nagy Sándor a pénzügyi közalkalmazottak hátrányos megkülönböztetésérôl, Bálint József az építô-ipari kisvállalkozás honi esélyeirôl, Merô Béla az udvarhelyi színházalapítás kulisszatitkairól nyilatkozik. A lap összeállítást közöl az Illyés Közalapítvány körül gerjesztett médiahullámokról, a Krónika stábjának mikházai kalandjáról, az ezredvég vallási vitáiról. Végh Balázs Béla a bonyodalmas külföldi munkavállalásról, Gligor Róbert László Székelycsóka agóniájáról, Nagyálmos Ildikó a pécskai aszszonysorsról ír. A hetilap közzéteszi a Világszövetség Erdélyi Társaságának állásfoglalását a külhoni magyarok jogállásának kérdésében, valamint Gazda József és Román Gyôzô aggódásait az RMDSZ népszerûsé- gének csökkenése láttán.
A Romsilva az idén is forgalmaz fenyôfákat. A fenyôfákat magasságuk alapján négy kategóriába sorolják, és ez alapján szabják meg az árakat. A másfél méternél kisebb fenyôfa 15 ezer lejbe kerül, az 1,5 és 2,5 méter közötti fák ára 25 ezer lej, a 2,6 és 3 méter magas fákért 35 ezer lejt kérnek, míg a 3 méternél magasabbakért 35 ezer lejt.
Nagyszabású városi szilvesztert tervez az idén a polgármesteri hivatal a Tomcsa Sándor Színházzal és a Park vendéglôvel közösen. A rendezvény fénypontja a 12 órakor kezdôdô tûzijáték, amelyre már a tavaly megkötötték az elôszerzôdést - nyilatkozta Szász Jenô polgármester. A tegnapi sajtótájékoztatón azt is megtudtuk, hogy az ôszi napokon azért maradt el a tûzijáték, hogy szilveszterkor meg lehessen szervezni.
Még 24 nap van arra, hogy a pénzügyi igazgatóság átköltöztesse a Polgármesteri Hivatal adóügyi osztályára a helyi bevételekre vonatkozó aktákat. Ezt az intézkedést a 189-es helyi közpénzügyek törvénye tette szükségessé, amely elôírja, hogy a helyi önkormányzat köteles átvenni a saját bevételeivel kapcsolatos pénzügyi tevékenységet. A Polgármesteri Hivatal október 1-je és december 31-e között kell az átköltözést megvalósítsa.
Fûtéspótlék — ellenôrzik az igénylôket
Folyamatban van a fûtéspótlékot igénylôk által benyújtott kérések elbírálása. Udvarhelyen 2500 személy kérelmezte a fûtéstámogatást, elôzetes számítások szerint ez 500 millió lejébe kerül havonta az önkormányzatnak. Az adatok összesítését december 15-ig fejezik be.
Csökken a Kolozsvári TV magyar adása
Az 1996-1999. közötti átalakulások során mintegy ötven százalékkal csökkent a Kolozsvári Televízió adásideje. A legutóbb érkezett hír fôleg a magyar szerkesztôség és a magyar nézôk számára szomorú: a nemzeti televízió vezetôsége kilátásba helyezte a Kolozsvári Televízió kettes mûsoron sugárzott magyar adásának felfüggesztését.
Az év utolsó hónapját jogosan nevezhetnénk az ünnepek hónapjának. Már elsô hetében egy olyan emberre emlékezünk, aki a IV. században olyan nagy mértékben gyakorolta a felebaráti szeretetet, hogy az utána következô évszázadok nemhogy elhomályosították volna alakját, hanem sok legendával övezve, mindnyájunk kedves emberévé, szentjévé, jó öreg Mikulás bácsijává emelték.
Fôleg a gyermekek körében nagyon kedvelt Szent Miklósról, azt hiszem, kevesen tudják, hogy számunkra, nyugati keresztények számára sokáig idegen volt Myra püspökének a tisztelete. Konstantinápoly után a szláv nép, már a VI. században különleges tisztelettel övezte, sôt ki is sajátították maguknak. Nyugaton csak a XI. században vált általánossá a Mikulás-ünnep.Az egyháztörténészeket sokáig foglalkoztatta — mivel nyugaton, közvetlen a magyarok megkeresztelkedésével egyidôben kezdett teret hódítani Miklós püspök tisztelete —, hogy mivel magyarázható, hogy Erdélyben, de fôleg Székelyföldön aránylag sok templomot szenteltek a keleti egyház szentjének, valamint falvak, városok viselik Szent Miklós nevét. Tudott dolog, hogy Szent István nyugati hittérítôket hívott országába, akik bizonyára a nyugaton korábban is nagy tiszteletnek örvendô szentek életpéldáját állították a megtérô magyarok elé, követendô példaként.A történelmi kutatások adták meg a kérdésre a feleletet. Már Szent István elôtt az Erdélyben élô székelyek kapcsolatba kerültek a keleti egyház misszionáriusaival. Már krónikáink említik, hogy Árpád népe itt, a Kárpátok tövében találkozott Cirill és Metód testvérpárral, akik a szláv népek között hirdették az evangélium örömhírét.Majd késôbb Gyula Konstantinápolyba megy, ahol felveszi a keresztséget, s onnan visszatérve magával hoz egy keleti szerzetes püspököt, Hierotheoszt, aki Gyulafehérváron és környékén fejti ki missziós munkáját. Kis jóindulattal Erdély elsô püspökének is nevezhetjük a keleti rítusú hittérítôt.Székelyudvarhely plébánia-temploma is Szent Miklós tiszteletére épült, sôt azt a dombot, amit Bíró Lajos, az egykori katolikus Fôgimnázium igazgatója Székely Sionnak nevezett (mivel itt volt a tudományok és a lelki kincsek tárháza), Szent Miklós dombjának nevezzük a mai napig. Már mai templomunk elôdjét, ami valószínû Árpád-kori lehetett, Szent Miklósnak szentelték. Az 1592-ben a városunkba érkezô jezsuiták próbálták megfejteni, hogy miért is választották ôseink e keleti szent nevét. Végül is arra a következtetésre jutottak (a Domus Historia szerint), hogy vándorlásaik során már jóval korábban keresztények lettek, mint ahogy a történelem tanúsága ezt bizonyítja. Ezen feltevésüket erôsíti meg az a Szûz Máriát ábrázoló kôszobor is (ma a plébánia folyosóján van), amirôl 1702-ben Lakatos István úgy emlékezik meg az Udvarhely legrégibb leírása címû könyvében, hogy annyira régi, hogy sehol nem talált semmi feljegyzést eredetérôl, és a Jézus társaságbeli atyák sem tudnak magyarázatot adni, hogy miként került a plébánia területére.1986-ban egy magyarországi mûvészettörténészekbôl álló csoport vizsgálta meg a szobrot, s az ô megállapításuk szerint a Mária-szobor hajfonata kun kultúrára utal, tehát a szobor alkotója keleti származású és bizánci rítushoz tartozó mûvész lehetett.Minden bizonyíték arra utal, hogy ôseink nagyon tisztelhették a felebaráti szeretetet hôsiesen gyakorló Miklós püspököt, s valószínû, hogy követték is példáját. Ennek tanúbizonyságát is adták, a reformáció ideje alatt. Mivel csak a katolikusoknak volt templomuk a városban, s hogy a reformátusoknak is legyen istenháza, Székelyudvarhely lakói összefogtak, és vallásfelekezetre való tekintet nélkül mindenki hozzájárult, hogy a fôtéri református templom felépülhessen.Ma, a századvég emberei, az udvarhelyieket is beleértve, igyekeztek, hogy szeretteiket, kedves ismerôseiket, fôleg a gyerekeket valamivel megajándékozhassák. Ez mind szép, de akkor lenne ez az ajándékozási láz értékes, ha nem szûkülne le csak december hatodikára. Az év minden napján lehet ajándékozni. Ez az ajándék nem feltétlenül kell anyagi dolog, kézzel fogható tárgyi emlék legyen. Sok esetben többet ér egy jó szó, egy kedves mosoly, egy békejobbot nyújtó gesztus, mint több tíz- vagy százezer lejes ajándék. Ezt pedig a legszegényebb ember is megteheti embertársának, ha él benne a myrai püspök, Szent Miklós szelleme.
Derzsy András
December 3-5 között a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban a gyulafehérvári CARITAS rendezésében háromnapos konferenciára került sor.
Az elôadások témája A betegápoló mint lelkipásztor volt. Az elôadók között olyan neves személyiségek szerepeltek, mint dr. Kerek István, a marosvásárhelyi szívsebészeti klinika aneszteziológus-fôorvosa, valamint dr. Ágoston Ferenc, a gyulafehérvári Hittudományi Fôiskola pasztorális tanára.A konferencián elhangzott elôadások azt akarták megvilágítani, hogy a betegek ápolásában nem elégséges csak az adott betegségre figyelni, hanem a szenvedô ember egész személyiségét figyelembe kell venni. Azt jelenti a holisztikus ápolási mód — mondta dr. Kerek István , amikor a beteg egész személyiségét gondozzuk.A kórházi ágyban szenvedô emberrel, hangsúlyozta a mély hittel rendelkezô elôadó, mint környezetének kiszolgáltatott személlyel állunk szemben. Ezért az orvos, az ápoló nem szorítkozhat csak a betegség enyhítésére vagy meggyógyítására, hanem mint keresztény ember kötelessége, hogy lelki sérültségét is figyelembe véve segítségére legyen betegének.Az ország 11 helységébôl, köztük Székelyudvarhelyrôl is, többnyire betegápolók és orvosokból álló 35 résztvevô hozzászólásaiból kitûnt, hogy mennyire fontosnak tartják a beteg egész személyiségével való törôdést. A felebaráti szeretet nagyfokú gyakorlásával hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a depressziós betegek is könnyebben felépülhessenek ha látják, de fôleg érzik azt a törôdést, ahogy az ápoló személyzet körülveszi ôket.Kerek István fôorvos többször kihangsúlyozta, hogy minden kezelési formában nagyon fontos, hogy a beteg személyiségét tiszteletbe tartsák az ápolók.Ágoston Ferenc teológiai tanár figyelmeztette a résztvevôket, hogy az ápoltjaik nem a munkájukat végzôk tárgya, ismeretlen valakije, hogy a betegben a szenvedô Krisztust kell észrevenniük.Ha ez általánossá válhatna az egészségügy minden területén, akkor a különben értelmetlennek tûnô szenvedést a betegek könynyebben el tudnák viselni.Kerek doktor szerint az orvosnak, az ápolónak csak abban az esetben lehet eredményes munkája, ha a szenvedô ember és annak hozzátartozói is teljes öszszefogással, együttes közremûködéssel mindent megtesznek a gyógyulásért.A konferencia záróelôadásának mondanivalója társadalmunk legégetôbb gondjára mutatott rá. Mai szeretetet igénylô világunkban, ha mindenki jobban ráfigyelne a másikra, s fôleg szenvedô embertársaira, s egymást nem "objektumnak" tekintenénk, hanem a közösség aktív "szubjektumának", akkor más arculatot ölthetne századvégi társadalmi közösségünk.
Derzsy András
Két éve már, hogy december 8-9-én erôszakkal és kormányfôi fondorlattal, hatalmi erômutogatással, csendôrökkel és páncélkocsikkal a Cserehát még el nem készült épületét elfoglalták a Szeplôtlen Szív Kongregáció asszonyai, és az épületbe beköltöztek, berendezkedtek.Azóta az épületet zsandárokkal és kiskatonákkal ôrzik, s míg a jogi tisztázás folyamatban van ( a pereskedések folynak), az otthont szép csendesen benépesítik — nem a Székelyudvarhely és környéke fogyatékos gyermekeivel, hanem idegenekkel. Lám, a humánus jó szándékot a politikai diszkrimináció megcsúfolta, mert az épületnek eredeti rendeltetését megváltoztatták, s így a várost és jóhiszemû polgárait és önkormányzatát becsapták Cyrill Bürgel, Aristide Roibu, Jean Marc Prnot vezényletével, akik a humánus szándékból, vállalkozók üzleti ügyet fabrikáltak.Közben több mint egy éve létrehoztuk a Csereháti Iskoláért Egyesületet, s ezzel is nemzeti közösségünkben csak egy egyesülettel van több, mely sajnos, nem mûködik.A megfélemlítés, küzdelem és közömbösség erôinket felemésztették, úgy látjuk, az önkormányzat és a város jó szándékú polgárai belefáradtak tovább küzdeni a jogfosztottság és a hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséért és a jogosság orvoslásáért.Most újból kezdôdnek a perek, szükségünk van az összefogásra, egymást bátorítanunk és biztatnunk kell, mert a gyûlölet, az erôszak és a hazugság megsokasodott. A Cserehát még rendezetlen, de igazságos és jogos ügyünk, fájdalmas jogfosztottságunk.Tavaly már tartottunk Csereháti Napokat gyülekezetünkben, most újból próbálkozunk, s így december 8-9-én, szerdán és csütörtökön du. 5 órakor a Varga Katalin utca 3 szám alatti kistemplomban Csereháti Napokat tartunk. Szeretettel várunk!
Hegyi Sándor, lelkipásztor
Bálint Dénes, gondnok
Bár Csíki Kanz Lajos szentegyházi rendôrparancsnok nem minôsíti szervezett bûnözésnek azt az esetet, amelynek során szentegyházi lakosok nagy mennyiségû telefonkábelt tulajdonítottak el, az értékesítés módja miatt mindenképpen annak kell minôsíteni az esetet.
A RomTelecom RT. október folyamán több alkalommal felkereste a rendôrséget, és jelezte, hogy a Cekend tetôn több alkalommal loptak el telefonkábeleket, megbénítva ezzel a szentegyházi egység fax- vonalát és a szentegyházi rendôrség telefonvonalát is. Ezenkívül öt homoródfürdôi lakos telefonja sem mûködött.A szentegyházi rendôrség a feljelentések alapján nagyszabású akciót indított az ismeretlen elkövetôk ellen, és november 25-én sikerült 10 személyt kihallgatni és nyomozás közben megállapítani, hogy az elkövetôk ezek a személyek voltak. November 25-26-án a kihallgatások alapján sikerült 200-250 kiló kábelt elkobozni, amely az egyik elkövetô garázsában volt elrejtve.A szentegyházi illetôségû személyek közülük G. E. (24 éves), M. L. (25), M. ZS. (25) büntetett elôéletûek és S. L. (26), B. I.(18), B. R. (17), M. J. (32), K. Z. (17), K. G. (19) 1999 október, november hónap folyamán több alkalommal loptak rézkábelt Szentegyháza és Csíkszereda között, az utolsó bûncselekmény november 19-rôl 20-ra virradó éjszaka történt, amikor a Bradeti és az Ana vendéglô közötti rézkábeleket tulajdonították el az említett személyek.A bûncselekmény érdekessége, hogy értelmi szerzôje, B.L. 46 éves kápolnási lakos, minden alkalommal átvette a kábelt a társaitól és mint a REMAT alkalmazottja, cégén keresztül értékesítette azt. Ennek eredményeképpen a bûncselekmény által okozott kár összértéke 470 millió lej, ebbôl az eltulajdonított kábelek összértéke 37 millió lej.Az ügy kivizsgálása és az elkövetôk felelôsségrevonása folyamatban van.
László Csaba
Románia középtávú gazdasági stratégiájának sikere a külföldi piac bizalma, a politikai osztály, a civil társadalom és a többi partner támogatásától függ - nyilatkozta a Mediafaxnak Giovanni Ravasio, az Európa Bizottság gazdasági és pénzügyi igazgatója Bukarestben a Victoria- palotában megtartott magas szintû stratégia- tanácskozás alkalmából. Nagyon fontos a közös programok megvalósítása a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, az Európai Unió pedig kész konkrét segítséget nyújtani Romániának a beilleszkedési folyamatban. Ehhez gazdasági megszilárdulásra és biztos programokra van szükség. A tanácskozáson jelen levô Radu Vasile kormányfô megerôsítette: a külföldi pénzügyi támogatás elengedhetetlen a reform sikeréhez, a középtávú gazdasági stratégia kidolgozása pedig jól meghatározott keretben kell létrejöjjön.Giovanni Ravasio ajánlása szerint a stratégia kidolgozására kijelölt munkacsoportnak politikailag független szakemberekbôl kell állnia, a parlamenti pártok által ajánlott szakembereknek konzultatív tanácsot kell képezniük.A munkacsoport tevékenységét Radu Vasile irányítja. A munkacsoportban más vezetô beosztású szakemberek is helyet kaptak.
(Mediafax – Szabadság)
Elôfordul olyan eset, amikor valamit találunk az úton vagy másutt, és ezekkel a javakkal nem tudunk mit kezdeni. Van olyan személy, aki megpróbálja kideríteni, hogy a talált tárgyak, javak kinek a tulajdonában vannak, kinek is kell visszaszolgáltatni. Ezek a gyakoribb esetek, különféle hirdetésekben találkozunk ilyenekkel. Viszont a gyakorlatban elôfordulnak olyan esetek is, amikor valaki talált valamit, és ezzel úgy rendelkezik mintha a sajátja volna. Nos, ebben az esetben nem eltulajdonításról van szó, hanem egy másfajta bûncselekményrôl. Ki kell hangsúlyozni, hogy ebben az esetben bûncselekménnyel találjuk szembe magunkat, éspedig a talált javak eltulajdonításával.A büntetô törvénykönyv ezt a cselekményt is bünteti, éspedig bûncselekményként. A meghatározás szerint az a személy követi el az ilyen bûncselekményt, aki 10 napon belül nem adja le a hatóságnak, illetôleg annak a személynek, aki elveszítette a javakat, vagy pedig úgy rendelkezik ezen javakkal, mint a sajátjával.A meghatározásból kitûnik, hogy bármilyen jellegû javakról is legyen szó, abban az esetben, ha azokat találtuk, kötelességünk 10 napon belül jogos tulajdonosának azokat visszajuttatni, illetôleg a hatóságnak leadni, elkerülendô, hogy egy ilyen jellegû bûncselekmény elkövetésével vádoljanak. A büntetô törvénykönyv ebben az esetben vagylagos büntetést ír elô, a börtönbüntetés a pénzbüntetéssel egyetemben szerepel büntetési tételként, és az eljáró bíróság szabja meg a büntetési formát, illetôleg tételt. Ugyancsak ezzel a büntetési formával, illetôleg tétellel büntetik azt a cselekményt, ha valaki eltulajdonít egy ingó dolgot, amely tévedésbôl került az illetô birtokába.Nem gyakori bûncselekmény, viszont jó tudni azt, hogy abban az esetben, ha valakirôl kiderül, hogy talált javakkal rendelkezik esetleg büntetô eljárás alá vonható a fent említett bûncselekmény elkövetéséért. És ez nem jó dolog, ugyanis az ember jóhiszemûsége ellenére kerülhet ilyen helyzetbe.Itt mindenekelôtt a határidôre szerettem volna felhívni a figyelmet, ugyanis embertársaink nagy többségében van józan érzék arra vonatkozóan, hogy mit is kell tenni bizonyos esetekben, viszont nem mindig tudjuk azokat a szabályokat, amelyek ilyenkor irányadóak, és ebbe beletartozik a határidô kérdése is, ugyanis ennek elmulasztása esetén már megvalósítják ennek a bûncselekménynek a tényálladéki elemeit.
Nagy Zoltán
ügyvéd
A címben szereplô és egyben a pályázat nevét is viselô kérdésre elsôsorban azért szükséges választ keresni, mert (miként a román történetírásban) hajlamosak vagyunk a puszta állításokat alapigazságként elfogadni, és erre építeni mélyebb elemzéseket, értelmezéseket.Pedig, ha alapigazságokban tévedünk, a rájuk épített gondolatmenet a legnagyobb jóhiszemûség mellett is hamis marad. A tévedéshez való jogot fenntartva kísérelem meg Székelyudvarhely beteg közéletének tüneteit beazonosítani.
Nem én találom ki, de egy közösség életében, hasonlatosan a természet törvényeihez, a kettôsség, a szembenállás vezet(het) valamiféle fejlôdéshez. Jelentem ki ezt anélkül, hogy az agyoncsépelt egypártrendszer emlékezetét idézném.Székelyudvarhelyen a média, de általában a nyilvános véleménykülönbségek fórumai hajlamosak a vitát vagy szembenállást politikai nézetkülönbségként felfogni, esetleg tudatosan ekképpen bemutatni, holott másról van szó. Hiszen, köztudottan, Udvarhelyen politikailag egypártrendszer van. Balgaság azt állítani, hogy az úgynevezett (nyilatkozatokban nagyon használatos) RMDSZ-ellenesség tényleges pártpolitikai üzenetet hordozna. Sokkal inkább beszélhetünk érdekkülönbségekrôl, gazdasági érdekek különbözôségérôl.Az RMDSZ városi vagy széki testületét és nevét csak paravánként használja az egyik gazdasági érdekcsoport, miként a Polgármesteri Hivatal, illetve a polgármesteri intézmény mögött sem olyan érdekcsoport található, amely az RMDSZ céljait kérdôjelezné meg. Egyszerûen és a legtermésztesebb módon, e két intézmény vagy szervezet mögött nem azonos érdekcsoport húzódik, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy egyiknek se lenne fontos a nagybetûs közösségi érdek. Csupán arról van szó, hogy a különbözô, közösséget érintô döntések kivitelezésében kik lesznek a haszonélvezôk.A betegség vagy betegesség tehát onnan származik, hogy senki sem kívánja nevén nevezni a dolgokat. Az, hogy legalább két gazdasági érdekcsoport van Székelyudvarhelyen, nem jelent rosszat, sôt. Hiszen ez versenyhelyzetet teremt, minden területen. De a közéletre mindenképpen negatívan hat, ha ezt a szembenállást kizárólag a politikai nézetkülönbségekbôl próbáljuk eredeztetni.
A milliókban is kifejezhetô tét óriási, tehát nem meglepô, ha mindkét fél igyekszik lépéselônybe kerülni. Véleményem szerint, ez sem baj önmagában. Azonban akkor kezd a különben normális harc veszélyessé válni, amikor már akkor is véres háború dúl, ha nincs nyerni valója egyik félnek sem. Amikor a csak-azért-is, vagy az inkább-ô-se motiválja csupán a csatabárd kiásását.Jelenleg ilyen állapotban vagyunk, azaz holtpontra jutott a két csoport közötti kommunikáció. Szinte elképzelhetetlen, hogy az amúgy mindkét félnek megfelelô (vagy közömbös) kérdésekben konszenzus alakulhasson ki. Mert inkább ne történjen semmi, mintsem a másik (is) részese lehessen. A csereháti kérdés jó példa erre, hiszen a megoldás együttes keresésének útjában már az áll, hogy nehogy a másik fél kihasználhassa (mondjuk választási célokra) az esetleges szerencsés pálfordulást. Így aztán a közös fellépés írmagját is kiirtotta a bizalmatlanság.
Száz százalékosan kiszolgálja a Székelyudvarhely gazdasági- és közéletében kialakult helyzetet. Az udvarhelyi média is kétpólusú lett, és ki van szolgáltatva a szembenálló érdekcsoportok egyikének vagy másikának. Erre annál is inkább rá van kényszerítve, mivel mindkét érdekcsoport saját média-vállalkozását használja gazdasági-, közéleti pozícióinak védelmére, a másik gyengítésére. A médiában dolgozók legnagyobb hibája vagy inkább gyengesége pedig az, hogy nem képesek a szakmai etikának alárendelni a tulajdonosi elvárásokat. Tíz esztendô alatt még egy sajtóklubot sem voltak képesek létrehozni, hogy szakszervezetrôl ne is beszéljünk.
Ez jelenthetné a kiutat a mostani holtpontról. Ehhez viszont erôs civil szférára lenne szükség, illetve arra, hogy a helyi értelmiség is színre lépjen. Szó sincs itt arról, hogy ítéletet kellene hirdetni. Nem azt kellene megmutatnia a "harmadik szereplônek", hogy kinek van igaza, és kinek nincs, hanem azokat a célokat és elvárásokat kellene megfogalmaznia egyértelmûen, ami e közösség (és csoportjainak) tényleges érdeke. A célok reális megfogalmazását követôen a közösség szempontjából másodlagos, hogy melyik érdekcsoport is valósítja meg azt.
SZÔKE László
A fogyasztóknak nem sok lehetôségük van a szolgáltatót felelôsségre vonni. Szerencsére a Sanepid, a Fogyasztóvédelem és a Versenyhivatal rajtuk tartja a szemét.
Vajon mindennapi vizünk tiszta-e annyira, hogy ne veszélyeztesse egészségünket? Lehetne-e jobb? Igen is, meg nem is. Romániában 15,9 millió lakos fogyaszt vezetékes vizet, melyet a helyi vállalatok állítanak elô. Elônyösebb helyzetben vannak-e azoknál, akik naponta kútvizet isznak?Mindhárom megkérdezett — a Sanepid, a Fogyasztóvédelem és a Román Vízszövetség egybehangzóan állítja, hogy nagymértékben igen. Ha eltekintünk attól, hogy a klórszint majdnem mindig nagyobb a megengedettnél, akkor még arról kellene számot adni, hogy nemegyszer homok rakódik a pohár aljára és némelykor a víz piros a rozsdától. Ezt az állapotot elfogadják a fent említett szervek, és magyarázatot is adnak rá: a többletklór a mikrobák elpusztításához szükséges, ki kell cserélni a régi és túlterhelt vezetékeket és berendezéseket, mivel a gyakori meghibásodások miatt rozsda és iszap kerül a vízbe. Azt tanácsolják, csorgassuk ki a vizet, amíg ki nem tisztul. Az nem zavarja ôket, hogy a nagyobb fogyasztás miatt több a számla is.Megszabadulsz a sárgaságtól és gyomorfekélyt kapsz?Mi van tehát a mindennapi vizünkben? Sajnos, nincs egy olyan, mindenki számára hozzáférhetô módszer, amely alkalmas lenne a víz tisztaságának házi ellenôrzésére. Felszerelhetünk ugyan egy szûrôt a vízcsapra, hogy jobban érezzük magunkat, de még a felforralás se oldaná meg minden gondunkat. A törvény szerint a víz minôségének ellenôrzése a szállítók (a tisztító állomásoknál) és a Sanepid (a fogyasztónál) hatáskörébe esik. Bukarestben például 66 ponton mérik a víz minôségét az 1342/1991 szabvány szerint, mely a megengedett bakteriológiai és kémiai határértékeket tartalmazza. Maria Zurini doktor, a Környezet-higiéniai Osztály vezetôje szerint a legfontosabbak a bakteriológiai vizsgálatok. A vízben olyan betegségek kórokozói szaporodhatnak, mint a sárgaság, vérhas, tífusz és kolera, ezek semlegesítésére használják a klórt. Mivel Bukarest vízforrásai szennyezettek, több klórt használnak fel a megengedettnél (október 18-24 között az egyik gyûjtôpontnál a megengedett 0,250- 0,300 mg klór/l helyett 0,700 mg/l-t mértek ami pontosan az elôbbi duplája). A Sanepid így két rossz közül választ: ahelyett, hogy sok ember betegedne meg fertôzô betegségekben, a víz túlklórozottsága miatt a legérzékenyebbek gyomorfekélyt vagy akár gyomorrákot kaphatnak.
A víz kezelése tulajdonképpen egy nagyüzem, ahol nagyon sok kémiai komponens lép reakcióba, és nagyon sok múlik a technológián. Az olyan országokban, mint Németország és Hollandia igen kifinomult a technológia, de ennek ára is van. A hazai vízminôség a különbözôképpen szenynyezett források és a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni képtelen technológia következménye, így a víz nem mindig felel meg az fogyaszthatósági szabványnak — szögezi le Gheorghe Moraru mérnök a Román Vízszövetségtôl. (....) Romániában BERD és PHARE hitelekbôl, illetve alapokból folyik a modernizálás. Ahhoz, hogy ezek az összegek visszatérüljenek, az ebben a programban résztvevô városok a tarifák növeléséhez folyamodtak. Az ivóvíz ára a vízforrás minôségétôl, a felhasznált villamos-energia árától (az egész ár 50%-a), az alkalmazott technológiai folyamattól, a szállítás költségeitôl és a már említett hiteltôl függ. Romániában a legtöbb ivásra szánt vizet a Dunából nyerik (20 milliárd köbmétert évente szemben a folyókból nyert 15,15 milliárd. m3/év és az altalajból nyert 5,78 milliárd. köbméterrel ), ebben az esetben a szállítási és kezelési költségek magasak. Brâilán, mely BERD hitelben részesült, a lakosság 3.800 lej/m3 fizet míg a többi fogyasztó 6.310 lej/m3. Szerencsések azok a kisebb hegyközelben levô városok, amelyek közelében tiszta és olcsó forrás van. Râmnicu Vâlcean mindkét fogyasztótípus egységesen 1.538 lejt fizet a víz köbméteréért, míg Szebenben 1.345 lejt. Bukarestben, ahol a vizet az Arges és Dâmbovita folyókból nyerik, 2.630 lej a víz köbmétere.A városi vízszolgáltatók az áraikat a felszámolt költségek alapján számolják ki, ezeket a Versenyhivatal ellenôrzi a 7/1998 Sürgôsségi Kormányrendelet alapján. A víz árának emelésérôl a Kormány dönt a Versenyhivatal javaslatára. Gheorghe Moraru szerint a romániai vízárak igen alacsonyak, egy család éves költségvetésében átlagosan 34 euróra rúgnak, míg Hollandiában ez 344 euro. (Hadd ne hasonlítgassunk - a szerk.)
A bukaresti Fogyasztóvédelemhez kevés panasz fut be a helyi vízszolgáltató címére, és ez nem a szolgáltatás kiváló minôsége miatt van, ahogy ezt Nicolae Filicenco helyettes igazgató megjegyzi. Inkább annak tulajdonítható, hogy a fogyasztók az alacsony vízárak miatt hajlandóak a kellemetlenségeket elnézni. A legtöbb gond abból származik, hogy a szerzôdéseket nem az egyes fogyasztókkal kötik, hanem a lakószövetségekkel, így elôfordul, hogy a földszinten levô butikos fogyasztása is a lakókra terhelôdik. Egy másik panasz, hogy a felsôbb emeletek lakóihoz nem jut el a víz, ennek ellenére ôk is ugyanannyit kénytelenek fizetni. Az egységesen beterhelt személyenkénti 8 köbméter viták forrása, hisz a lakók állítják, hogy nem fogyasztanak ennyit. Azoknak, akik nem szereltek vízmérô órát, nehéz ezt bebizonyítani. (Szerk megjegyzése: a fenti cikkhez mellékelt kördiagram arról tudósít, hogy az 1997-ben összesen felhasznált 2.646,278 millió köbméter vezetékes ivóvízbôl 48,8% háztartásokban, 15,6% jogi személyeknél, 12,1% a közfogyasztásban és 23,5% veszteségként fogyott el. (Maria Seder/Capital)
Cs. J. István
Amíg az SZKT az Ifjúsági Ház nagytermében a 2000-ben esedékes választásokra való felkészülésrôl vitázott, a Szövetségi Egyeztetô Tanács tagjai a kisteremben üléseztek.
Szombatra maradt az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma 2000-es stratégiájának kidolgozása. Kelemen Hunor SZET-elnök, alkuratóriumi tag a támogatások elosztása körül felmerült kétségekkel kapcsolatban nyilatkozott az MTI-nek: "Az elmúlt napokban, hetekben a magyarországi és az erdélyi magyar sajtóban is jelentek meg olyan cikkek, interjúkban elhangzott kijelentések, amelyek szerint az Illyés Közalapítvány pénzeit, a magyar közpénzeket nem a megfelelô módon osztották el, nem volt átláthatóság. Ezt a budapesti kuratórium már cáfolta, s magam is határozottan visszautasítom." Kelemen úgy véli, hogy e téves és hamis információk közlésével egyesek azt próbálják elérni, hogy megszüntessék az alkuratóriumot. A SZET-elnök emlékeztetett, hogy a rendszer 1993-ban alakult meg. "Azelôtt másfajta elvek, másfajta mechanizmusok mûködtek, az RMDSZ vezetésének nem volt módja beleszólni a pénzek elosztásába" - hangsúlyozta. Az 1993 elôtt adott s máig tisztázatlannak tartott támogatások ügyében a kérdést azoknak kell feltenni, akik akkor döntöttek a támogatások odaítélésérôl, illetve azoknak, akik akkor a pénzt kapták. — Ezeket a kérdéseket Magyarországon kell tisztázni — vélte a politikus.
RMDSZ-tájékoztató
Nyílt harc volt az RMDSZ marosvásárhelyi SZKT- ülésén, ahol Tôkés László tiszteletbeli elnököt felelôsségre vonta a szövetség vezetôsége az utóbbi idôben tett kijelentéseiért, melyek szerint az RMDSZ vezetôségét "kommunista reflexek" jellemzik. Tôkés Lászlónak nem szabad átkoznia az RMDSZ vezetôségét - írja a Cotidianul, és kiemeli, hogy magyarországi felmérések alapján (Magyar Hírlap) a tiszteletbeli elnök népszerûsége hanyatlóban van az erdélyi magyarság körében is. "Tôkést sarokba szorították" - szól a Jurnalul National tudósításának címe, amely az SZKT és SZET egész múlt hétvégi tevékenységébôl a konfliktus kirobbanását tartja említésre méltónak. A Curentulban Markó Béla elnök kifejezte azon véleményét, hogy Tôkés Lászlótól már megszokhattuk ezeket a hangzatos és sokkoló kijelentéseket, amelyekért az RMDSZ tiszteletbeli elnöke erkölcsi-etikai megrovásban kell részesüljön.
uszék
A székelyudvarhelyi székhelyû Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elôször 1997-ben írt ki pályázatot "Az erdélyi magyar falu" címmel, ezt tavaly egy novellapályázat követte (elsô díjas dr. Szakács István Péter, a Tamási Áron Gimnázium tanára).
A hagyományokhoz híven idén is pályázatot hirdettek, ezúttal kisregényekkel lehetett jelentkezni. Nagy volt a meglepetés, ugyanis a pályázatra Erdélybôl, Magyarországról, Kárpátaljáról, Németországból és az Egyesült Államokból összesen 103 pályamunka érkezett. Az eredményhirdetésre november utolsó szombatján a Polgármesteri Hivatal dísztermében került sor. Az elbíráló bizottság (Kántor Lajos, Gálfalvi György, Lôrincz György) az elsô és a második díjat megosztotta, harmadik díjat nem osztottak ki.A pályázat egyik nyertesével, Zsidó Ferenccel beszélgettem:
— A Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola magyartanára vagy. Ez a jelen. Mit tudhatunk a múltadról?
— Székelykeresztúri származású vagyok, ott végeztem el több-kevesebb sikerrel a Gimnáziumot. Utána következett a Bukaresti Egyetem idegen nyelv fakultásának magyar-német szaka. Azért mentem be országunk dobogó szívébe, mert tudtam, hogy ott sokkal erôsebb a német katedra. Elsôsorban német filológus akartam lenni. Ez mára megváltozott, de a német nyelvvel azóta is kacérkodom. Nemrégen megjelent elsô fordításkötetem, Richard Wagner jelenkori bánsági származású német szerzô "Kôomlás Bécsben" címû mûvét fordítottam magyarra.
— Mi történt idôközben, hogy mégis a magyar szaknál maradtál?
— Rájöttem, hogy némettanár nem akarok lenni. Ugyanakkor szülôföldemre, pontosabban Udvarhelyre szerettem volna kerülni. Megpályáztam egy katedrát, és így lettem magyartanár. Szerencsére világirodalmat is tanítok, így elég színes a paletta. Jelenleg a magiszterit végzem, de szeretném a kisdoktorit, majd a doktorit is elvégezni, mert úgy érzem, hogy csak akkor lehetsz igazán jó filológus és igazán író is, ha ismered az írói mesterséget. Persze, ez nem azt jelenti, hogy írásaim feltétlenül doctus beállítottságúak.Én egy kicsit "könyökbôl" is írok, nemcsak agyból, de azért kell technikai felkészültség is ahhoz, hogy át tudd lépni saját fizikai határaidat.
— A pályázat egyik nyertese vagy. Melyek voltak a pályázati feltételek?
— Egyetlen feltétel az esztétikai érték volt. Szabad kezet adtak az alkotóknak, emiatt nagyon széles témakörben érkeztek pályamunkák: emlékiratok, dokumentum-értékû írások, és unatkozó háziasszonyok unalmasra sikeredett szerelmi történetei is belefértek.
— Kisregényed címe "Jómagam és egyéb állatfajták"? Mit takar ez?
— Lényegében a magamban levô állatokról írok, illetve arról, hogy mennyi az emberben az állati és az emberi. És mikor melyik kerül elôtérbe...
— Mûved posztmodern alkotásnak tartod. Az építészetben és a képzômûvészetben az alapértelmezés adott. De az irodalomban csupán értelmezés kérdése.
— Megítélésem szerint a posztmodern nem kísérel meg új értékeket teremteni, hanem a már meglevô értékeket értékeli át, és próbálja új szemszögbôl vizsgálni, új megvilágításba helyezni.
— S ha mindezt átvetítjük a könyvedre?
— Két szintrôl kellene beszélni. Elôször is posztmodern életérzésrôl, mert szerintem ilyen is létezik. Ez valami olyasmi, amikor úgy érzed, hogy igazán emberi konfliktus nem is létezik, mert nincs az emberek között kapcsolat, s ez eleve kizárja a konfliktus létezését is. Ez a életérzés benne van a mûvemben is. Másrészt felhasználom íróelôdök szövegtöredékeit, beépítve ôket a szövegbe úgy, hogy tovább lendítsék azt. Persze én irányítom, hogy új konnotációt kapjanak.
— Az emberek nagy részének biztonságérzetet nyújt a tartalom ismerete. Posztmodern mûrôl lévén szó, ezt elég nehéz szavakba önteni. Mégis: mirôl szól a kisregényed?
— Gondban vagyok, mert cselekménye tényleg nincsen a mûnek, tehát kiinduló- és zárópont mintha egy helyben mozogna.A mû teljes egészében esetlegességre épül. Valaki (aki akár én is lehetnék) bekerül egy elmegyógyintézetbe. Talán azért kerül be, mert talán öngyilkosságot próbált elkövetni. Habár nem akarja, kezelik ôt. A kezelés során végül rádöbben arra, hogy végeredményben helyzete kiváltságos, mert a kezelés ugyan nem ér semmit, mert az ember nem kezelhetô, de legalább van alkalma arra, hogy elgondolkodjon: ki ô valójában. A végén "mélyrelatívvá" teszem a dolgokat, mondván: szinte mindegy, hogy ki kerül be az intézetbe, mert mi, emberek, alapvetôen egészségesek és ugyanakkor alapvetôen betegek vagyunk.
— Az elért helyezéssel jutalom is jár...
— A pénzjutalom mellett, a Pallas Akadémia Könyvkiadó ígérete szerint, mûvem legkésôbb 2000 ôszéig megjelenik.
— A fordításod, a most kapott díj végül is az elismertség bizonyos fokozatait jelentik. Rögös az út e felé?
— Nagyon rögös, ez még csak egy kis lépés volt. Hiszen ez is piacgazdaság: ha nem maradsz folyamatosan a felszínen, akkor csupán egy csoda, ami három napig tart.
— Hasonló próbálkozásaid voltak már?
— Nem vagyok egy pályázatokat lesô emberfajta. Ez a munkám már évek óta készen van, és valaki felhívta a figyelmem a lehetôségre. Természetesen közöltem itt-ott, elsôsorban a Romániai Magyar Szó hétvégi mellékletében.
— A zsûritagok más nemzedékhez tartoznak. Döntésük értelmében a dobogó legfelsô fokára jutottál. Ennek ellenére, szerinted létezik-e kitapintható írónemzedéki konfliktus?
— Talán nem is olyan mély az a szakadék... Különben erre én is rákérdeztem, és azt válaszolták: "Lám, lám, a fiatalok sem mentesek az elôítéletektôl!"
— Antoine Artaud mondta: "az írás egy szart nem ér." Mégis írt, és nem is akárhogyan. Mi a véleményed, kell írni?
— Kell. Amikor írok, belém bújik egy kisördög, amely nem hagy nyugodni. Az írás egyszerre önkifejezés és fantasztikus szórakozás.
— Tehát nem állíthatjuk, hogy az írás nálad tudatos tevékenység.
— Is-is. Maga a bekattanás még nem annyira tudatos, késôbb letisztázódnak a dolgok. A legtöbb ember fordítva gondolná.
— De van-e kinek írni? Van-e olvasó, van-e ráhangolódó közönség?
— Biztos, hogy van, csak úgy kell írni, hogy a befogadónak is tetszedjen.
— Ez az olcsó populizmus veszélyével jár...
— Nem feltétlenül. Szerintem van igény mûvészi prózára.
— Amelyet a szakmabeliek, ha elolvasnak...
— A fontos az, hogy ne legyen ... szinte azt mondtam, elvont, holott az én írásmûvészetem is elvont, mert semmi valóságalapja nincsen. De legalább a nyelvi konkretizáció legyen hétköznapi.
— Meglátásod szerint létezik-e erdélyi magyar irodalom? Vagy egységes magyar irodalomról kell beszélni?
— Célszerûbb lenne egységében venni, ugyanakkor úgy tartom, Erdély nyugati karéja beleolvadhat az összmagyar irodalomba, de külön lehetne székely irodalomról is beszélni.
— Ha elfogadjuk, hogy léteznek ezen kategóriák, hová sorolnád magad?
— Székelyvérû egyetemes író vagyok. Témáiban egyetemes, nyelvében és gondolkodásmódjában székely.
Szabó Attila
A román diplomácia (minden bizonnyal a közelgô választásokra való tekintettel) síppal, dobbal, nádi hegedûvel kísért kampányt indított a Gozsdu-udvar visszaszerzéséért. A magyar külügy nem vette fel a kesztyût – a szép számmal érkezô jegyzékekre higgadt érvekkel válaszol, és nem ad ki hangzatos nyilatkozatokat. 1953-ban a két ország ugyanis aláírt egy (Magyarország számára döbbenetesen hátrányos) egyezményt, amelyben kölcsönösen lemondtak kártérítési igényeikrôl, s Románia most ezt a status quót bolygatja.
A trianoni békeszerzôdés után jelentôs magyar értékek (ingatlanok, cégek, földterületek, erdôk, részvények, magánvagyonok) rekedtek a határokon kívül, de elôfordultak más, ennél jóval furcsább helyzetek is: a magánvagyonból létrehozott Gozsdu Alapítvány kedvezményezettjei, a "közös magyar hazában élô, görögkeleti vallású fiatalok" lettek zömükben román állampolgárok. Magyarország egy 1937-es államközi szerzôdésben az alapítvány ügyét Romániának adta át, ám egy mellékletben elôírta azt is, hogy Románia köteles visszaszolgáltatni a magyar államnak jelentôs erdélyi magyar vagyoni értékeket, így például a Háromszéki Iskola Alapot, a nagyszebeni Római Katolikus Árvaházat és a kolozsvári Vöröskereszt Szanatóriumot. A két állam között 1944. szeptember 6-án bekövetkezett hadiállapot (amely automatikusan érvénytelenít minden békeidôben megkötött megállapodást) következtében az 1937-es egyezmény még azelôtt érvényét veszítette, hogy életbe lépett volna, emiatt egyetlen pontja sem valósult meg. 1945-ben új egyezség született, jelentôs magyar követeléssel. A magyar igények kivizsgálásával a román CASBI-pénztár foglalkozott. Ezt a román hatóságok az úgynevezett "ellenséges országok", például Németország, Olaszország és Magyarország tulajdonában levô romániai vagyonok kezelésére hozták létre. Mivel Románia egy ideig a területén élô erdélyi magyarok jó részének állampolgárságát sem ismerte el, magánvagyonukat is a CASBI-alapba olvasztotta, gyakorlatilag államosítva értékeiket. A hosszan elhúzódó tárgyalási folyamat alatt mindkét országban elkezdôdtek a szocialista államosítások (a negyvenes évek végén a Gozsdu-vagyon is így járt Magyarországon), emiatt a külföl- dön rekedt magánvagyonok fölötti viták jó része oka-fogyottá vált, hiszen a felek csak állami vagyonokról tárgyalhattak. Emanuil Gozsdu (román nevén Gojdu) 1802-ben Nagyváradon született, majd szülôvárosában, Pozsonyban és Budapesten végzett tanulmányai után Budapest egyik legsikeresebb ügyvédje, országgyûlési képviselôje, késôbb pedig legfôbb ítélôszéki bírója lett. Tekintélyes vagyonát végrendeletileg 1869-ben egy alapítványra hagyta, amely a román ortodox egyház védnöksége alatt állt, és a keleti ortodox vallású ifjúság neveltetését támogatta ösztöndíjakkal. Gozsdu Manó román nemzetiségû létére buzgó magyarnak vallotta magát, és ô volt az elsô, aki a pesti és budai tanácsokhoz magyar nyelvû keresetlevelet adott be. Az ô nevéhez fûzôdik a pesti görögkeleti román egyház könyveinek magyar kiadása is. A magyarul és románul egyaránt értekezéseket író Gozsdu a hazai román irodalom nagy pártfogója volt. Fontos megjegyezni, hogy a román félnek az egykori Gozsdu Alapítványra formált igényét, valamint a magyar félnek a Romániával szemben a magyar javakra támasztott követelését az 1947. szeptember 15-i párizsi békeszerzôdés nem vette figyelembe — az akkori román diplomácia erôfeszítései ellenére a megállapodás egyetlen cikkelye sem foglalkozik a vesztes országok kárpótlásigényeivel. Végsô megállapodás 1953 júliusában történt, amikor a két ország (nagy valószínûség szerint szovjet nyomásra) aláírt egy, a szocialista táborban rendszeresített "típusnyomtatványt", amely szerint kölcsönösen megszüntetik követeléseiket egymással szemben.Ez akkoriban azt jelentette, hogy aki megpróbált tenni valamit külföldön maradt vagyona visszaszerzése érdekében, azt errôl jobb esetben lebeszélték, s ha nagyon makacskodott, kény- szerítették az értékeirôl való lemondásra. Az egyezmény rendkívüli mértékben sújtotta az egyházakat (a magyar felekezeteknek komoly érdekeltségei voltak az új határok túlsó oldalán, és az erdélyi magyar egyházaknak is voltak itteni ingatlanjai), valamint a kisemberek vagyonából létrehozott szövetkezeteket. Az ‘53-as egyezmény csak közös megállapodással változtatható, de ennek lehetôsége a rendszerváltozás elôtt szóba sem jöhetett, a változások után pedig senki sem forszírozta. A román fél most azt állítja igen érdekes logikával, hogy az egyezmény nem vonatkozik a Gozsdu-vagyonra - a magyar fél szerint a kérdés teljesen egyértelmû, jogtalan az igény. Ide tartozik, hogy a magyarországi ortodox egyház - nem kárpótlásként, hanem gesztusként! - 1991-ben a szóban forgó ingatlanok egy részét megkapta.Az is lényeges, hogy bár Nagyszebenben nemrégiben alakult egy Gozsdu Alapítvány a helyi ortodox vezetô hathatós támogatásával, az — állításával ellentétben — semmiképp sem tekinthetô a hasonló nevû, Magyarországon rég megszûnt szervezet jogutódjának, mert ilyesmit sem a magyar, sem a nemzetközi jog nem ismer el. Tavaly januárban került be a köztudatba a Gozsdu-ügy, amikor a Cotidianul címû országos román napilap egész oldalas öszszeállításban taglalta: Magyarország nem hajlandó visszaszolgáltatni a XIX. században Budapesten létrehozott Gozsdu Alapítvány vagyonát és 1902-ben épült ingatlanjait (elôbbit 1918-as értékén tízmillió aranykoronában — jelenleg egymilliárd dollár — jelölték meg). Júliusban a román szenátus külügyi bizottsága külön ülésen foglalkozott a hét épületet magába foglaló udvarral, és javaslatot tett arra, hogy az erdélyi magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását kössék össze a Gozsdu Alapítvány ügyének román szempontból megnyugtató megoldásával. A kérdés a két miniszterelnök idei találkozóján is felvetôdött. 1997-ben a VII. kerület (az udvar tulajdonosa) hasznosításra írta ki az igen siralmas állapotban levô négy háromemeletes és három kétemeletes házból álló épületegyüttest, és tárgyalásokat kezdett egy izraeli befektetôcsoporttal az ingatlan multifunkcionális épületcsoporttá történô átalakításáról. Amikor errôl a tervrôl a román fél értesült, arra kérte a magyar kormányt, állítsa le a rehabilitációs programot. A hetedik kerületi képviselô-testület nemrégiben úgy döntött: a Magyar Ingatlan Kft. újíthatja fel a Gozsdu- udvart, és 690 millió forintért annak tulajdonosa is lesz.A Cotidianul ez év áprilisában megjelentetett egy, a magyar külügy által a román társintézménynek küldött dokumentumot, amelybôl az derül ki: Magyarország véleménye szerint a két ország között érvényben lévô szerzôdések Romániának nem nyújtanak jogi alapot arra, hogy igényt tartson a volt Gozsdu Alapítvány magyarországi javaira. Amennyiben a román fél az érvényes nemzetközi egyezmények ellenére érvényesnek tekinti kérését, számolnia kell azzal, hogy a magyar fél fenntartja magának a jogot, hogy ugyanazoknak a - már lezártnak tekintett - nemzetközi egyezményeknek az alapján vagyonjogi követelésekkel lépjen fel Romániával szemben - hangsúlyozta az a dokumentum, amelyet a magyar Külügyminisztérium küldött a román társintézményeknek. Utóbbi illetékese az MTI kérdésére megerôsítette az újságban megjelent szöveg hitelességét, de nem tudta, hogy a diplomáciai dokumentum miként juthatott a lap szerkesztôségének birtokába. "Románia budapesti nagykövetsége ez év júniusában átadta a magyar hatóságoknak a Gozsdu Alapítvány ügyében kialakított hivatalos román álláspontot, ez azonban nem tartalmazott ingatlancserére vonatkozó javaslatokat" — a nagykövetség ezzel a közleményével a Dimineata címû román napilapban pár napja megjelent értesülésre reagált, amely szerint a magyarok azt a feltételt szabják az alapítvány budapesti ingatlanjainak visszaszolgáltatásához, hogy alapítsanak magyar nyelvû magánegyetemet Nagyváradon. Az ellenzéki lap értesülését a budapesti román nagykövetre hivatkozva közölte. Nemrég Románia hivatalosan felszólította a magyar kormányt, hogy sürgôs intézkedésekkel akadályozza meg a Gozsdu Alapítvány javainak elidegenítését. A történet alapja a román belpolitikában keresendô.A Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) Kovászna megyei képviselôje, Petre Turlea, a Gozsdu-udvar eladásának hírére a parlamentben tartott beszédében arra szólította fel a román kormányt, hogy akadályozza meg "ezt a lopást, és szakítson meg mindenféle kulturális kapcsolatot a tolvajokból és banditákból álló" magyarokkal. Azt azonban nem ártana Romániának sem figyelmen kívül hagynia, hogy Európában nem szeretik a perlekedô kis népeket - Románia pedig csak most jutott el odáig, hogy az unió vele is elkezdje a csatlakozási tárgyalásokat. Arról nem is beszélve, hogy a status quo felborulásával igencsak van vesztenivalója.
Amirôl Magyarország lemondott 1953-banA Pénzügyminisztérium feljegyzése a magyar természetes és jogi személyek tulajdonát képezô Romániában lévô javakról, jogokról és érdekeltségekrôl. (Budapest, 1952. augusztus 19.)
Ezekrôl mondott le Magyarország 1953-ban:
1. Ingatlanok: a) A magyar állam, közületek, valamint intézmények tulajdonát képezô egészségügyi és üdültetési célokat szolgáló ingatlanok (2 212 000 dollár); b) A Magyar Nemzeti Bank által 1940 óta vásárolt és újonnan telepített ingatlanok (297 000 dollár); c) A Magyar Iparügyi Minisztérium tulajdonában lévô, 1942-ben vásárolt nagybányai bányakapitánysági ingatlan (39 000 dollár); d) A Debreceni Református Kollégium tulajdonát képezô kolozsvári szállodaépület (390 000 dollár); e) A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.- nek orsovai és szulinai ingatlanjai (146 000 dollár); f) Az Ibusz által 1940-tôl 1944-ig Észak-Erdély különbözô vasútállomásain épített elárusító pavilonok (20 000 dollár); g) Az Országos Közegészségügyi Intézet tulajdonában lévô tüdô- és nemibeteg-gondozó intézetek és egészségházak (10 000 000 dollár). 2. Ingóságok és árukövetelések: a) Gépi berendezések és felszerelési tárgyak (1 662 000 dollár); b) Magyar természetes és jogi személyek 1940-45 közötti faáruvásárlásai - a szállítás elmaradt (953 000 dollár); c) Magyar természetes és jogi személyek által 1940-45 között vásárolt különféle áruk (207 000 dollár); 3. Magyar természetes és jogi személyek követelései román természetes és jogi személyekkel szemben a) Folyószámla-követelések: 512 000 dollár, 65 300 font, 6000 svájci frank, 684.000 forint, 786 000 stabilizáció elôtti lej, 189 000 pengô; b) Magyar cégek részérôl leszállított, de a román átvevôk részérôl ki nem fizetett áruk: 11 000 dollár, 105 000 font, 48 000 svájci frank, 1 178 000 forint. 4. Magyar vállalati érdekeltségek Romániában: a) Érdekeltségek ipari és kereskedelmi vállalatokban (40 000 000 dollár); b) Érdekeltség a petrozsényi szénbányákban (11 202 000 dollár); c) Romániai magyar bankérdekeltségek (400 000 dollár); d) Magyar érdekeltségek romániai helyi érdekû vasutakban (414 000 dollár); e) Észak-Erdély keskeny vágányú vonalakra Magyarországról szállított gördülô park (2 880 000 dollár); f) a Magyar Államvasutak igénye a Román Államvasutakkal szemben (2 715 000 dollár); g) A MÁV betegségbiztosító intézetének kolozsvári kórháza (38 000 dollár); h) A visszacsatolt területeken 1940-44-ben a MÁV által végzett beruházási és felújítási munkák (92 502 000 dollár). 5. Szórványérdekeltségek romániai részvénytársaságokbanNévértéke: 31 562 000 lej, 129 000 korona, 56 900 font, 54 100 francia frank, 28 000 dollár, 24 555 schilling.
Lukács Csaba
A történések állítólag nem, de az idôjárás hasonló volt a miénkhez a száz évvel ezelôtti Udvarhelyen. Az Udvarhelyi Hiradó ezt így mutatta be akkoriban:"A hajdan zúzmarás december, a melynek uralkodása alatt szegény drótostótok a farkasok gyomrába kerültek, az idén megint olcsóbban adja: már beköszönése szelíd, barátságos, mondhatni alázatos volt s fagyasztó lehelet helyett napfényben mosolygott. Úgy látszik, hogy december belenyugodott a változhatatlanba s a szecessziós divatnak megfelelôen tavaszi hangulatokba ringatja magát. Megnyugszik abban, hogy a nagy, zimankós telek ideje lejárt s hogy jó néhány esztendeig a régi télnek csakis paródiái mutatkoznak. Azok, akik az idôjóslás mesterségével foglalkoznak, már tavaly megmondták, hogy az egykori disznótoros teleknek vége van s hogy az idei is emberségesen viselkedik. Persze, nem annyira a korcsolyázókra s a szánkázókra való tekintetbôl, mint inkább azokkal a szegényekkel szemben, akik a fûtés költségeit nem igen bírják. Csillagokból, üstökösök járásából, meg hasból jósolók egyaránt ünnepélyesen kijelentik, hogy nagyobb hidegek csakis elvétve fordulnak elô s negyvennyolc órán túl nem igen tartanak. Hózivatarok sem lesznek. Lehetôleg állandóan uralkodik a fényt és meleget szóró nap, hogy bizonyos idôk multán a napmesék így kezdôdjenek: »Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl is volt egy olyan ország, amelyben téli napok jártak s amelyben a gyermekek hólabdát csináltak és korcsolyáztak« Igen-igen, december zúzmarája, farkasordító hidege a mesékbe kerül; amelyekben senki sem hisz." Azért úgy beleolvasva, mintha a történelem is ...?!
Ha tél, akkor Karácsony, és az a múlt század végén is csak olyan volt, mint manapság: "A szent ünnepek minden - nagyobb esemény nélkül folytak és értek véget, úgy, mint általában a karácsonyi ünnepek szoktak. A rendes csönd; a hosszú éveken át megszokott eseménytelenség verôdött rá az idén is, hogy jóformán mindig így legyen, dicsôségére a családok ünnepének. A felhôtlen égboltról ragyogó napsugár tûzött le az utcákra. Mindenütt vidám arcokat lehetett látni, amelynek nyugodt derûjébôl szinte sugárzott az ünnepi hangulat. A templomokban a szokásos módon tartották meg az istentiszteleteket, amelyeket mind igen nagy közönség hallgatott. Ájtatosság után aztán ki-ki elszéledt barátságos meleg családi körbe, hol a szalonban kissé megkopasztva, de még csillogón állt a karácsonyi illatos fenyôfa."Állítólag akkor is megpihentek a lelkek, a szívekbe jó érzelmek és szent áhítat költözött. Akikbôl még nem veszett ki minden jó és nemes, azok nagyszerû átalakuláson mentek keresztül a karácsonyi harangszó hallatára. A kétségbeesettek megnyugodtak, a szerencsétlenek remélni tudtak és a gôgösek megalázkodtak. Aki tehette, az ajándékozott is az ünnep alkalmából. Minden esetre a kereskedôk, az üzletek készültek, várták vevôiket. A újságokban megjelenô reklámok - Papp-Zakor-, Dágomán-, Gyertyánffyé - is errôl tanúskodnak. Ott volt például a Gyertyánffy Gábor féle könyv- és zenemû kereskedés ajánlata, aki igen terjedelmes jegyzékét közölte az eladásra szánt legújabb díszmûveknek A szerkesztô így fogalmazott: "Máskülönben is volt alkalmunk személyesen meggyôzôdni arról az óriási, fôvárosi könyvkereskedésnek díszére szolgáló nagy raktárról, a mely e könyvkereskedésben össze van halmozva s azt a közeledô karácsonyi és újévi ünnepekre az irodalom barátainak a legmelegebben ajánljuk."Ajánlani volt amit: Radó, Költôk albuma, Petôfi Sándor összes költeményei, két kötetben, Laurie, Franczia diákélet, Andor József, Két szív, fiatal leányoknak, Büttner, Az Armándyak kincse, Gracza György, Az 1848-49-i magyar szabadságharc története 1-7 kötete, Szalai- Baróthy, Magyar nemzet története 1-4 kötete, Vargah, Aradi vértanúk albuma, Endrôdi Sándor, Kurucnóták, Tompa Mihály, Virágregék, Verne Gyula összes munkái, Tóth Béla, A magyar anekdotakincs 1-3 kötete, Czuczor összes költôi mûvei, Erôdi, A fáraók országában, Vángel, Nagy képes természetrajz, Bársony, Magyar természeti és vadászati képek, Flammarion, Népszerû csillagászat 1-2 kötete, Radó, Ezeregy éjszaka regéi, Vámbéri, Indiai tündérmesék, Hevesi, Jelyki András kalandjai, Költôk lugasa, Kemény Zsigmond mûvei 6 kötetben., Jókai Mór, Kis dekameron, Tompa összes költeményei, Radó, Idegen költôk albuma, és ugyancsak tôle a Magyar költôk albuma volt a kínálat. A fent írtakon kívül van még 4 -500 ifjúsági díszkötetû munka, gyermekkönyvek, szakácskönyvek, ügyvédi, orvosi, gazdasági zsebnaptárak, azonkívül az összes megjelent naptárak készletben voltak.Drágomán a legújabb üveg-, porcelán- és díszmûtárgyait, míg Papp-Zakor divatos korcsolyáit reklámozta. Volt is amiért... a téllel a velejáró örömök is beköszöntöttek.
"A korcsolya sport bar&aac