Az udvarhelyi Polgármesteri Hivatal Fejlesztési Osztálya pályázatot nyert a város Gazdaság- és Területfejlesztési Stratégiájának elkészítésére. Ennek megvalósulására szerzôdés született a székesfehérvári Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökséggel, mely a terv megvalósításának szakmai felügyeletét végzi.Az elinduláshoz szükséges adatgyûjtést követôen most a város erôsségeinek, gyengeségeinek, lehetôségeinek és veszélyeinek feltárása folyik. Az úgynevezett SWOT-analízis mérlegének elkészítéséhez munkamegbeszélést szervez december 2-án a Polgármesteri Hivatal azzal a céllal, hogy Székelyudvarhely fejlesztési stratégiája minél körültekintôbb lehessen.
(uszék)
- Mi a különbség az ír lakodalom és temetés között?
- A temetésen eggyel kevesebb ember részeg.
Tradicionális ír (nép)zene címmel tartott elôadást Bálint Melinda angol-magyar szakos tanárnô a Hyperion Szellemi Mûhely felkérésére.
Az elôadás elsô felében az ír ember lelki kettôsségérôl, ír történelemrôl, a zenérôl, mint kommunikációs eszközrôl, ír hangszerekrôl, mûvekrôl, mûfajokról és zenekarokról beszélt az elôadó. A második részben végtagmozgató vagy éppen léleknehezítô ír dallamokat hallhattak a résztvevôk ír (The Dubliners, The Chieftains, U2), angol (The Pogues) és magyar (Méz) zenekarok elôadásában.Zenérôl lévén szó, melyet inkább hallgatni kell, mint olvasni róla, Bálint Melindát faggatva kérdezôgerjedelmem visszafogtam:
— A köztudatban kialakult egy kép az ír emberrôl, annak lelki kettôsségérôl. Mennyire sztereotípia ez?
— Nem szeretem az általánosításokat, de ez esetben úgy érzem, a kialakult kép megfelel a valóságnak. Freud szerint az ír ember a pszichoanalízis csôdje. Ugyanis az a fajta, aki képes a valóságnál sokkal érdekesebb hazugságokat kieszelni.
Az ír ember lelki felépítése nagyon komplex, és tulajdonképpen paradox is. Egyrészt nagyon humorosak, beszédesek, felszabadultak. Az ír két legfontosabb foglalkozása a mesélés és az iszogatás. Nem feltétlenül ebben a sorrendben... Nagyon jó mesemondók, jól tudnak kérdezni, vendégszeretôek. Humorérzékük fejlett, és ez a humor önirónián alapszik. A róluk szóló vicceket is nagyon kedvelik, sôt terjesztik is. Optimizmusuk a történelmi háttér ismeretében majdnem teljesen érthetetlen, viszont letörhetetlen. Másrészt nagyon hajlamosak a melankóliára, introvertáltak is tudnak lenni, és tele vannak reménytelen várakozással.
— Szerinted mivel magyarázható az ír zene és tánc egész világban fellelhetô népszerûsége?
— Az egész folyamat tulajdonképpen a "balladarobbanás" idején, a ‘60-as években indult. Ekkor jutott el az ír nép egy olyan gazdasági fejlettségi szintre, hogy úgy érezte, ideje felmérni saját értékeit. És ekkor került a figyelem középpontjába a tradicionális ír zene. Körülbelül ugyanebben az idôben vált divattá az Egyesült Államokban az ír gyökerek keresése. Az otthon maradt íreknek nagyon jó kapcsolata volt az elszármazott amerikai írekkel. Ez az egész persze, nagyon kapcsolódik a történelemhez is. Ha nem lett volna egy krumpliválság a XIX. század közepén, amely nagyméretû kivándorláshullámot indított el, nem lene annyi ír Amerikában, Ausztráliában és az egész világon, aki hazagondolna. És nem lenne annyi ír, aki büszke lenne a népzenéjére.
— Mindez hagyománytisztelet... De mivel magyarázod, hogy Székelyudvarhelyen is ilyen közkedvelt ez a mûfaj?
— Ezt nagyon nehéz megválaszolni... Bill Whelan zeneszerzô szerint nagyobb az érdeklôdés a kisebbségek zenéje iránt, mert olyan tisztaságot, ôszinteséget érzünk benne, ami hiányzik a nagy áramlatok zenéjébôl. Ez is lehet magyarázat. De ott van maga az ír zene, amely nemcsak ír, tehát nemcsak az íreket szólítja meg. Mert ugyanúgy van mindenkiben melankólia meg befelefordulás, de humorérzék, jókedv is. És ez az a vonal, ahol a zene átlépi a kulturális határokat. Tudni kell azt, hogy a zene a természetes úton elsajátítható felfogóképességre alapoz. És ennek a felfogóképességnek, amivel az ember megértheti a zenét, semmi köze a kultúrához.
Szabó Attila
Mielôtt a kedves olvasó adrenalinszintje a magasba emelkedne, sietek leszögezni, ezúttal nem a nemzetféltô szervezet újabb kirohanásáról, hanem csupán egy folyóiratról van szó.
Amelynek semmi köze a fent említett ultrasovén csoportosuláshoz. Ugyanis a VATRA az Írószövetség és a Maros Megyei Tanács gondozásában havonta megjelenô kulturális folyóirat, melynek alapító tagjai régmúlt idôkben Ioan Slavici, Ion Luca Caragiale és George Cosbuc voltak.Az új kiadás 27. évfolyamát megért augusztusi száma (megszokhattuk már: az ilyen jellegû kiadványok anyagi okok miatt mindig csak késéssel tudnak megjelenni) már csak azért is érdekes lehet számunkra, mivel jórészt kortárs romániai magyar irodalommal foglalkozik.Hasonló kezdeményezés már volt: 1998-ban a romániai német (ex?) irodalom került terítékre, míg a közeljövôben egy tematikus számot a hazai zsidó íróknak fognak szentelni.Az elsô részben néhány jelenkori szerzô válaszol arra a kérdésre, hogy mit jelent ma Romániában magyar írónak lenni. A válaszadók között Demény Péter ("félni"), Mandics György ("egy kulturális identitás felvállalása"), Dávid Gyula ("nincsen más választásunk"), Gálfalvi György ("lehetett volna rosszabb is"), Tóth István ("egy mértani helyet"), Lôrincz György, Lászlóffy Aladár, Markó Béla és mások szerepelnek. A második és a harmadik rész mûfordításokat tartalmaz. A negyedik részben 36 román szerzô válaszol a "Mit tud a magyar irodalomról?" körkérdésre. Ami a válaszokat illeti, színes a paletta, amely a "szégyen, de majdnem semmit" (Ioan Muslea) önkritikai megfogalmazástól az "egyáltalán írtak még valamit az erdélyi és bánsági magyarok az 1989-es államcsíny után?" (Daniel Vighi) kérdésfeltevésen keresztül a "ha a romániai magyar író csak magyarul akar közölni és nem akar a román irodalomtörténetbe bevonulni, az ô dolga" (Liviu Ioan Stoiciu) korholatig terjed.A nagyszerû kapcsolat az erdélyi román és magyar írók között, a sokat emlegetett kölcsönös mûismeret egy mítosz, vagy inkább egy klisé, egy láthatatlan szobor, amelynek nem sok valóságalapja van - fogalmazza meg tisztánlátóan Alexandru Vlad vezércikkében. Mert ha komolyabban vizsgálódunk, kiderül, hogy a személyek ismerik egymást, találkoztak a céhen belül, de nem olvassák, nem ismerik egymás mûveit, és fôként nem bizonyítható, hogy kölcsönösen hatottak egymásra. Alexandru Cistelecan fôszerkesztô-helyettes szerint e szám összeállításánál túl szerettek volna lépni egy többé-kevésbé sikerült szövegantológia szintjén. Többek között esélyt akartak adni a romániai magyar írónak, hogy meggyôzze a román olvasót: a hazai kisebbségi szerzô nem csupán átutazó ezen a tájon, akinek gondolatai állandóan Budapest felé szárnyalnak. A lapszámot Mohy Sándor képeivel illusztrálták.
SZ. A.
Ez a címe annak a drámának, amelynek bemutatóját péntekre tûzte ki a Tomcsa Sándor Színház. Caragiale drámájának rendezését Szabó K. István rendezô vállalta el. A rendezô, aki idén államvizsgázik a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem rendezôi szakán, sajtótájékoztató keretén belül számolt be arról, hogy miért éppen egy Caragiale- dráma rendezésével kezdi székelyudvarhelyi pályafutását. — Az, hogy most Székelyföldön Caragiale-darabot mutatunk be, ez sokak szerint ellentmondásos is lehet. Ettôl függetlenül, számunkra mindennél fontosabb a nagy kaliberû dráma bemutatása. Ez azt bizonyítja, hogy mi itt olyan társaság vagyunk, akik képesek odafigyelni a kultúrára, mint reális értékre — mondta Szabó K. István. A dráma itt, Székelyudvarhelyen olyan négy emberrel kerül színre, akik méltán nyújthatnak majd olyan alakítást, hogy ez a román színházi életben is elôrelépés lehet ebben a mûfajban — összegezte a rendezô. A rendezôt a szereposztásról is kérdeztük. Dragomir szerepében Sütô Udvari Andrást láthatjuk, Andreát Fincziski Andrea, Gheorghe-t Lôrinci András Ernô alakítja, Ion szerepét Dunkler Róbert játssza. A bemutató pénteken este hét órától lesz. A színház igazatósága közölte, hogy az elôadásra a jegyek már elôvételben elkeltek, így az elôadást szombaton este megismétlik.
Gáspáry István
Oroszhegyen október elején rókaharapás ért egy öregasszonyt. A nénit azonnal kórházba szállították, és veszettség elleni kezelésben részesült.
A falu lakosai akkor még nem gondolták, hogy a betegséget állataik is elkaphatják. Laboratóriumi vizsgálat útján azonban két lovon és egy kutyán bebizonyították a veszettséget.Bálint Elemér oroszhegyi polgármester kezdeményezésére létrehoztak egy nyolccsoportos állatorvosi gárdát. Ez pénteken az össz- állatállományt — körülbelül 1250 db. szarvasmarhát és lovat, egy pár állat kivételével — beoltotta.
A Megyei Állategészségügyi igazgatóság vezetôje, Ferenczi Ferenc elmondta, hogy a betegséget vadállatok terjesztik, kifejezetten a róka a természetes hordozója a veszettség vírusainak. Megelôzni védôoltással lehet. Az országos stratégiai programban, amely az állatok és ugyanakkor az emberek egészségvédelmét célozza, elô van írva: minden évben novembertôl januárig a kutyáknak a veszettség ellen kötelezô a védôoltás.
— Önök mit tettek Oroszhegyen?
— A betegség megjelenése után elrendeltük a közvetlen kontaktusban lévô állatok beoltását. Ebben a periódusban az állatok nagy része kint volt a legelôn, ezért az összes állatot kontaktusgyanúsként kellett kezeljük.
— Hogyan jártak el a beoltatlanul maradt állatok esetében?
— Azokat az állatokat, melyeket nem vittek oltásra, a 60- as törvény elôírása szerint ki kellett lôni. Az akciót a helyi tanács a rendôrséggel közösen hajtotta végre, és a hét végén az állatok tetemeit el is hantolták.
Péter Attila
Vokálszimfonikus koncert színhelye lesz a Szent Miklós plébánia templom december 6-án 18 órakor.
A rendezvényt hatodik alkalommal szervezi meg a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola. Az idei programban Ludwig van Beethoven Isten dicsôségére címû mûve szerepel, valamint W. A. Mozart Koronázási miséje. Az elôadást olyan vendégszólisták teszik színesebbé, mint Corina Maier — szoprán, Marinela Marc - alt, Tôkés Ferenc — tenor, valamint György Levente — basszus, valamennyien a kolozsvári Gheorghe Dima konzervatórium jelenlegi és volt hallgatói. Közremûködik a Palló Imre Mûvészet Szakközépiskola zenekara és énekkara, valamint a Musica Sacra vegyeskar, vezényel Bodurián Aram. Idén elôször az elôadást Csíksomlyón is bemutatják, vasárnap, december 5-én 19 órától.
H.S.
Kettôs esemény színhelye volt november 27-én, szombaton a Polgármesteri Hivatal Díszterme. Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány délután öt órai kezdettel ünnepélyes keretek között jutalmazta az egy évvel ezelôtt meghirdetett kisregénypályázat nyerteseit. Ugyanakkor köszöntötték a 70 évnél idôsebb írókat is.
"Fontos nap a mai" — foglalta össze nyitóbeszédében Lôrincz György író, majd az írói szolidaritásról, valamint jövôbeli célkitûzéseirôl osztotta meg gondolatait a közönséggel. Ezután városunk polgármestere, Szász Jenô köszöntötte az egybegyûlteket. A polgármester kihangsúlyozta: szükségesnek tartja az Alapítvány tevékenységét, mûködését. Udvarhely arra törekszik, hogy Erdély fôvárosa legyen — mondta Szász Jenô, az is fontos, hogy az Alapítvány központja városunkban van. A polgármester beszéde után egy Kányádi Sándor-verset hallhattak Bedô Nóra színmûvész elôadásában a résztvevôk.Ezután következett azoknak az íróknak a köszöntése, akik már "pályájuk delelôjén" vannak, betöltötték a hetvenedik életévüket. Többek között Nagy Ilona prózaírót (Nagyszalonta), Arani Ádám prózaíró, Veress Dániel kritikus-, esszé-, valamint drámaírót (Sepsiszentgyörgy), Pap Ferenc prózaírót (Marosvásárhely), valamint Kányádi Sándor költôt köszöntötték. Nagy Pált a "legaktívabb" írónak titulálták. Az ünnepeltek idôs koruk miatt nem tudtak mind részt venni a rendezvényen. Ennek ellenére a szervezôk örömmel újságolják, sok a tehetséges pályakezdô fiatal, az ô munkájuk ígéretes és biztató. A magyar irodalom nemzedékei követik egymást, törekvéseikben ugyan nem egységesek, máshogy fejezik ki magukat, másképp szólnak az olvasóhoz, a lényeg azonban, hogy azonos nyelven szólnak. Ennek a századnak az emberi tartalmait szólaltatják meg, ezek a rettenet és a remény.Ez a pályázat is megerôsített, hogy van utánpótlás, a beküldôk között minden korosztály képviseltette magát, összesen 104 pályamunka érkezett. A szervezôk csak Erdélybôl vártak pályázatokat, de a felhívás eljutott a határon túli magyarokhoz is. Pályamunkák érkeztek Magyarországról, Németországból, Kárpátaljáról, sôt még az AEÁ-ból is.Gálfalvi György, az írásokat bíráló bizottság egyik tagja elmondta, a zsûri objektíven, tárgyilagosan "ítélkezett". Nem kis megpróbáltatás volt a bizottság tagjainak az összes beküldött pályázat végigolvasása. Érkeztek nem irodalmi jellegû kisregények, olyanok, amelyeket a dokumentum kategóriába soroltak. Sok tizenéves fiatal is próbálkozott, a maguk világából, a sorozatfilmek hatására, érzelgôs történeteket írtak le. A zsûri joggal tehette fel a kérdést: ilyen lenne egy korosztály élet- és világszemlélete? Ezeknél az írásoknál már csak az "unatkozó háziaszszonyok" által beküldött történetek bizonyultak gyengébbeknek.A bizottság végül 11 pályamunka közül választotta ki a díjazottakat. A díjakat Kántor Lajos adta át a jelenlevô nyerteseknek.Megosztott elsô díjban részesült a kárpátaljai Penckófer János, valamint a székelykeresztúri Zsidó Ferenc. A Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola fiatal magyar szakos tanárának kisregényét a pénzjutalom mellett a Pallas-Akadémia Könyvkiadó bérmentve megjelenteti. A második díjat szintén megosztották Balogh László, valamint az eddig ismeretlen kilétû "Máramaros" jeligéjû pályázó között.Az ünnepséget a Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola zene tagozatos diákjainak koncertje zárta.
Szász Emese
Az udvarhelyi Polgármesteri Hivatal közleményben értesíti a lakosságot, hogy december 15-e az utolsó határidô az adók kifizetésére. Ezt követôen a magánszemélyeknek 30 napig 3 százalékos büntetôkamatot kell fizetniük, míg a jogi személyeknek naponta 0,3 százalékosat a késedelemért.\
Jogszabály-ismertetô szeminárium
Szemináriumot szervez a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara. Az érvényben levô jogszabályok a kereskedelemben, termelésben, import-exportban, közélelmezésben címet viselô rendezvényre december 2-án és 14-én 9 és 15 óra között kerül sor az udvarhelyi Polgármesteri Hivatal dísztermében.
A Hargita Állami Székely Népi Együttes és a Domokos Pál Péter Alapítvány december 4-5-én harmadik alkalommal rendezi meg a Prímások Találkozóját. A kétnapos rendezvényre a Mûvelôdési Házban kerül sor.
Csereháti Napokat tartanak december 8-9-én, szerdán és csütörtökön délután 5 órakor a Varga Katalin utca 3 szám alatti kistemplomban. A szervezô a székelyudvarhelyi II. Református Egyházközség lelkészi hivatala, amely az idén második alkalommal szervezi meg a Csereháti Napokat.
Megkezdték az igénylési kérelmek begyûjtését a kötelezô pénzügyi adatlapok biztosítása céljából. Tekintettel arra, hogy a határidô ma lejár, a pénzügyi igazgatóság kéri, hogy nyújtsák be a kéréseket az igazgatóság székhelyén, az ott található típuskérésnek megfelelôen.
A RomTelecom ezentúl eltérô idôpontban és formában fogja szolgáltatásnak számlázását eljuttatni ügyfeleihez. A változás az egész országot érinti, de az új idôpontok megyénként változnak. Hargita megyében a kifizetési határidô minden hónap 25-rôl 16-ra módosul.
Hétfôtôl a polgármesteri hivatal 30-as számú irodájában be lehet nyújtani az igényléseket az üzemanyagjegyre. Péntekig minden nap 9 és 13 óra között várják azon személyeket, akik igénylik a gázolaj-jegyet.
Kevesen igényeltek fûtéspótlékot
A megszigorított intézkedések miatt az idén mindössze 2500-an igényeltek fûtéspótlékot. A tavaly ennek közel kétszerese, 4000 személy nyújtott be igénylést a fûtéstámogatásra. A bizottság az összesítést követôen holnap teljes gôzzel nekilát a munkának.
Egyre több hamisított telefonkártya kerül forgalomba Romániában, s a kalózkártyák alapanyagát Magyarországról hozzák be a hamisítók. A hamisított telefonkártyák iránti kereslet egyenes arányban növekszik azzal, ahogy a romániai vezetékes telefontársaság, a RomTelecom emeli a díjszabásait. Központi lapok úgy tudják, hogy a hamisítók elsôsorban számítástechnikát tanuló egyetemisták, fiatal szakemberek.
"Érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy."
"Adva van egy jól felszerelt intézmény, amelynek mûködtetése most már arra a munkaközösségre vár, amelyet jó elôre erre a pályára rendelt ki a gondviselés. Fiatalok, középkorúak, idôsebbek, akik arra tették fel életüket, hogy segítenek az ide bekerülô idôs embereknek hátramaradt éveiket emberhez méltóan eltölteni."(Hárászkendô - a Szent Erzsébet Öregotthon idôszakos kiadványa)
November 19-én abban a szerencsében volt részem, hogy együtt ünnepelhettem a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthon lakóival. Kettôs ünnepre gyûltek össze a bentlakó öregek, a város Gyilkostó felôli lakói, valamint néhány meghívott vendég.Az életük alkonyán levô öregek nemcsak a ház védôszentje elôtt — Árpádházi Szent Erzsébet elôtt — fejezhették ki tiszteletüket, hanem az egykori vágási, majd nyikómalomfalvi (ma az öregotthon lelkésze) plébános-kanonok, Székely Gergely kezdeményezésének és fáradhatatlan munkájának köszönhetôen két harang megszentelésének is tanúi lehettek.A délután három órakor kezdôdô ünnepi szentmisét és a harangok megszentelését nagyméltóságú Bálint Lajos nyugalmazott érsek végezte, a gyergyói papok többségének részvtelével.A zsúfolásig megtelt kápolnában csak a papokhoz csatlakozva tudtam az oltár közelébe férkôzni. A két, virággal feldíszített harang ideiglenesen a szentélyben állították föl, ezeket a szentelés után meg is szólaltatták. A harangok megkondulásakor elôkerültek a zsebkendôk, s a ház lakói reszketô kézzel törölgették örömkönnyeiket.A már maga is az idôsek sorába tartozó érsek úr szentbeszédében kihangsúlyozta az öregség lényegét és nagy értékeket rejtegetô állapotát: "Az idôs ember olyan értékkel rendelkezik, amivel a fiatalok nem. Ez az élettapasztalat. A tapasztalat pedig bölcsesség."Ahogy végignéztem a padok között, több idôs néninek, bácsinak felcsillant a szeme, hogy csak ér valamit az öregkor. Nem fölösleges a még hátralevô életük, többéves élettapasztalatukat is átadhatják az ôket nagy szeretettel ápoló munkaközösségnek.Az otthon lakói között vannak, akik Székelyudvarhelyrôl költöztek Gyergyószentmiklósra. Már a kápolnában szemlélôdve kerestem ôket, hogy lássam, mint reagálnak az elhangzottakra. Leghamarabb Flinta Teréz nénit, majd Jorga Mária nénit vettem észre a kápolna kórusán. Mindkettô neve ismerôs városunk idôsebb és középkorú generációja elôtt.Teréz néni munkás életét a fiatalok nevelésével töltötte mint tanítónô. Sokáig Székelyszentléleken, majd nyugdíjba vonulása elôtt városunkban tanított. Már három éve, hogy a Szent Erzsébet Öregotthon lakója.
— Nagyon meg vagyok elégedve mindennel — mondta Teréz néni, amikor az ünnepség után felkerestem szobájában. — Itt mindenki olyan kedves, úgy vagyunk, mint egy nagy család. Igaz, a szemem világa nagyon megromlott. A jobb szememmel már egyáltalán nem látok, s a ballal is alig. Magát is csak a hangjáról ismerem meg. De nincs miért zúgolódjak. Ami számomra a legfontosabb, hogy a kápolna itt van a házban, és bármikor elmehetek a Jézuskához. Fôleg ezért is jöttem ide az otthonba, mert nekem nagyon fontos, hogy mindennap szentmisére tudjak menni.Búcsúzáskor megbízott, hogy otthoni ismerôseinek adjam át üdvözletét, fôleg azoknak, akikkel annak idején együtt jártak a templomba.Amikor kijöttem Teréz nénitôl, a folyósón egy botra támaszkodó bácsi állított meg, s kissé akadozva — mintha ismert volna — érdeklôdött, hogy tudom-e, hol van Oroszhegy.
— Még jártam is ott - feleltem neki.
— No, akkor azt is tudja, hogy hol van Szentkirály.
— Én a kettô között, Székelyfancsalból jöttem ide.Majd bemutatkoztunk egymásnak, s így megtudtam, hogy Bálint Istvánnak hívják. Ahogy elmondta, mindennel meg van elégedve, nagyon szereti, örül, hogy Vass Imre szentkirályi plébános el tudta intézni, hogy bevegyék.
— Csak tudja, az a baj — mondta kissé elkeseredve —, hogy sokszor elfog a honvágy, s egy-két napra hazamennék, hogy a falusfeleimet láthassam és elbeszélgethessünk, de a Libán fele nagyon rossz az út, Csík fele meg hosszú és sokba kerül.Nagyon kedves és jó ember Magyari Vencel igazgató. Akármilyen sürgôs dolga van, mindig beszélget velem, amikor találkozunk.A kettôs ünnep alkalmából az otthon lakóinak munkáiból eladással összekapcsolt kiállítást rendeztek a folyóson. Volt varrottas, csipke, fafaragás, asztallámpa, karácsonyi üdvözlôlap, mind az öregek kézügyességét bizonyították. Egy helyi kiadványt is megjelentettek az ünnep alkalmából. Az újság neve "Hárászkendô", és ott volt a kiállított tárgyak között. Az idôszakos kiadvány szerkesztô-bizottságában ismerôs névre lettem figyelmes. Jorga Mária, hisz ez udvarhelyi, gondoltam magamban, s kissé büszke is voltam rá, hogy Székelyudvarhely, az egykori iskolaváros, ma már "média-városnak" is nevezhetjük, képviselve van a Szent Erzsébet Öregotthon kiadványában.Az udvarhelyiek nagyon jól ismerik Mária nénit. Míg itthon volt, a Sólyom utcában lakott, s minden vasárnap ott volt a plébánia-templomban.Már itthon írogatott, fôleg verseket. A Hárászkendô elsô számában is ott van az írása. Az otthonban megrendezett szüreti bál élményeirôl meg az ápolók kedvességérôl ír. Cikkébôl megelégedés és nyugalom sugárzik. Hogy milyen véleménnyel van az otthon alkalmazottairól, alábbi soraiból megtudhatjuk: "Pálfy Szilárd, aki praktizálni van itt mint szabadéves teológus... víg kedélyû, aki bármit megtesz, ha az öregekrôl van szó. Ha igaz, hogy a jókedv Istentôl van, akkor ezt a fiút az Isten küldte, hogy felvidítsa a gyönyörû nevû otthon lakóit, és szomorúságukat örömre fordítsa. Engem, aki nagyon igényes vagyok, és nagyon hajlamos, hogy önmagamba forduljak, egyszer majdnem halálra nevettetett."A fancsali Bálint István felhívta a figyelmemet, hogy van egy ágyban fekvô udvarhelyi ügyész is a házban. Be is kopogtam hozzá, s lám, Csergô Bálint bácsit találtam ott.
— Én nemrég Csíkszeredából jöttem ide, mert annak idején Udvarhelyrôl áthelyeztek a Megyei Törvényszékhez. Most már, sajnos, olyan vagyok, mintha be lennék zárva. A lábaimmal van baj, s állandóan feküdnöm kell. De az a jó itt, hogy mindennel kiszolgálnak, kedvesek, s fôleg nem vagyok senkinek a terhére.Mielôtt hazaindultam volna, az egyik ajtón — különben minden szobánál így van — Tassaly Erzsébet nevét és fényképét láttam meg. Ô is udvarhelyi. A nyáron költözött az öregek házába Szentimrei lakásából.Nagyon megörvendett látogatásomnak, s boldogan újságolta, hogy milyen jól érzi magát. Dicsekedve mutogatta, hogy névnapja alkalmából milyen sok virágot kapott az ápolóktól.Szép, otthonosan berendezett szobájában üldögélve arra gondoltam, hogy milyen jó elképzelés volt az otthon létrehozása, nagyon sok magára maradt idôs embernek biztosítja az emberséges öregkort.A Szent Erzsébet Öregotthon családias hangulata elsôsorban az áldozatkész személyzetnek köszönhetô, Magyari Vencel igazgató vezetésével. "A hit bennünk a megtartó erô, amely nemcsak segít az élet nehéz pillanataiban, hanem ugyanakkor köteles is egy hiteles élet megélésére. Feltett szándékunk, hogy minden jóakaratukat és tehetségüket kamatoztassák az Otthonba bekerülô emberek javára!" (Elekes József)
Derzsy András
3450 milliárd lejjel tartoznak a Munkanélkülisgi Segélyalapnak. Legnagyobb tartozásai éppen azoknak a vállalatoknak vannak, melyek a közeljövôben az alap elsô számú haszonélvezôi lesznek.
Az új források keresésének szorításában a Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztérium az alkalmazottak hozzájárulását az eddigi 1% - ról 2%-ra emelné az új foglalkoztatási és szakképzési törvénytervezet keretében, mely a parlamenti procedúrára vár. Logikus, hogy azok a vállalatok, melyek eddig se fizették az 5%+1% hozzájárulást, ezután sem fogják. Így az adóterhet megint azok a magánszektorbeli kis- és középvállalatok dolgozói viselik, melyek eddig is a vállukon viselték az állam veszteséges szektorainak terhét. A másik variáció a munkáltató hozzájárulásának emelése lenne, ez éppen azoknál a vállalatoknál kivitelezhetetlen, melyek a legnagyobb elbocsátásokra készülôdnek. Így is 6-12 hónap kellene a pénz öszszegyûjtéséhez. "Az igazság az, hogy következik a kohászati ipar átszervezése, és 50.000 új munkanélkülire lehet számítani" — magyarázza Rodica Dinu minisztériumi igazgató. Norica Nicolai államtitkár úgy véli, az új törvény fô újdonsága, hogy bûnügyi szankciót von maga után, ha a foglalkoztató nem utalja át az ôt és az alkalmazottat illetô terheket. Az új törvénytervezet továbbá 50%-os szubvenciót ígér azoknak a cégeknek, melyek 40 év feletti nôket vagy fogyatékosokat alkalmaznak, és 75%-os szubvenciót azoknak, amelyek szaklíceumot vagy egyetemet végeztek. A törvénytervezet szerint a munkanélküliségi segély növekedne, míg a segélyjuttatás (alocatie de sprijin) az eddigi 18 hónapról felére csökkenne. Ez jobban ösztönözné a munkanélkülieket új munkahely keresésére.
Mire megy el a Munkanélküli Segélyalap (MSA) pénze?
1997 óta több mint 6.550 milliárd lejt költöttek annak az 550.000 alkalmazottnak a végkielégítésére, akik 2.356 cég átszervezése, privatizációja és felszámolása miatt kerültek utcára. 1991-ben, az MSA létrehozásakor nem számítottak a végkielégítések kifizetésére. Jelen pillanatban a befolyt összegek 90%-át ezekre költik. Mi a közös a galaci Sidex vállalatban, az ország középsô részében levô bányavállalatokban, a Román Vasutakban és a Bancorexben? Az, hogy bár mindegyikük végkielégítést kér dolgozói számára, egyikük sincs napirenden a kifizetéseivel. A Bancorex kivételével a többi mind szerepel a tíz legnagyobb adós listáján. A galaci Sidex az egyik listavezetô, 1991 óta soha nem fizette ki teljesen adósságait az Alapnak, így ezek ma elérik a 230 milliárd lejt. Ennek ellenére csak ez év szeptemberében 11 milliárd lejt költöttek a 3.400 elbocsátott segélyeinek kifizetésére. Ugyanez a helyzet a vasúti igazgatóságokkal is. Öt megyében jelentôs adósságok vannak: az elsô Brassó 25 milliárd lejjel, ezt követi Bukarest 15 milliárddal majd sorban következik Konstanca, Dolzs és Temes megye. A 68/1998 Kormányrendelet értelmében 26.000 leépített dolgozó 280 milliárd lej végkielégítésben részesült. Végül, de nem utolsósorban említsük meg a Bancorexet, amely eddig csak nominálisan kifejezve 32.000 milliárd lejébe került az állami költségvetésnek (azért nominálisan, mert ez a szám több év kiadásait öszszegzi, márpedig a lej nem azt érte ‘97-ben, mint ‘98-ban). Ítt a 2.500 dolgozó 24 és 48 millió lej közötti összegeket kap, mivel a nettó átlagfizetés 4 millió lej körül volt.
A tartozásokat nehéz törleszteni
A Nemzeti Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökség (ANOFP) hatáskörébe tartozik a tartozások behajtása. Veronica Nica, az ügynökség ellenôrzô osztályának vezetôje határozott: "Végrehajtói erôvel rendelkezô kifizetési parancsot (ordin de plata cu titlu executoriu) adunk be ahhoz a bankhoz, ahol az adós számlái vannak, a bank köteles zárolni a cég számláit, és az ott lévô, illetve befolyó összegekbôl átutalni az adósságnak megfelelô összeget. 1.434 milliárd lej értékû tartózásért indítottunk már végrehajtói eljárást." Elméletileg ez így is van, viszont a cég könnyen nyithat más banknál is számlákat. Ami a legtöbb esetben meg is történik.(Fulvia Meirosu /Capital)
Minden állam gazdasági elemzésekor a gazdasági elemzôk, de a politikai retorika is három fô mutatót emleget: GDP, infláció és munkanélküliségi ráta . Romániában talán ez utóbbi a leginkább elhanyagolt. A munkaügyi miniszter 1998-ban a segélyre fordított pénzek nagyságával nyugtatgatta a nagyérdemû közönséget. Bár ne tette volna. Tudniillik a Munkanélküli Segélyalap fô hívatása, a segély kifizetése mellett, elsôsorban a munkaerôpiaci beavatkozások lennének a minél nagyobb foglalkoztatottság elérése érdekében. E két fô pillér közül a fejlett nyugaton a hangsúly döntôen az utóbbira tevôdik. Ezzel szemben Romániában bátran mondhatjuk, hogy a munkaerôpiaci beavatkozások a megyeszékhelyekre (nem is mindegyikre) korlátozódtak, de az ezekre elköltött pénz és a mûveletek hatékonysága elhanyagolható a kifizetett segélyek összvolumene mellett. Sajnos, mint már fentebb kiderült, az Alapot 97 óta a végkielégítések terhelik a leginkább. Külön szót érdemel az ügynökség személyzete, mely mint annyi más állami intézményé, alulfizetett, és a törvény se nem védi, se nem ösztönzi. Igaz, munkájának csak egy fellendülô gazdaságban lenne értelme. Egy leépülô gazdaságban ôk a legutolsók, akik felelôssé tehetôk a munkaerôpiac hatékonyságának hiányáért.
Cs. J. István
Országos figyelmeztetô sztrájkot kezdeményeztek a pénzügy alkalmazottai november 22-én. Ha december 1- jéig a kormány nem tesz eleget követeléseiknek, általános sztrájkba lépnek.
Amint Gálfi Gézától, az udvarhelyi szakszervezet alelnökétôl megtudtuk, a tavasszal már volt egy figyelmeztetô sztrájk, amit aztán a bányászmegmozdulások miatt abbahagytak. De ezúttal eltökélték: a végsôkig kitartanak. A pénzügy alkalmazottai hétfôn, november 22-én egyórás, kedden kétórás, szerdán háromórás munkabeszüntetést tartottak. A szerdai kormányülésen a Demokrata Párt képviselôi nem értettek egyet a követelések teljesítésével, és a kérdés megtárgyalását a december 2-i ülésre halasztották. Ezt követôen az országos szakszervezet úgy döntött, hogy a figyelmeztetô sztrájkot folytatják. A tiltakozó megmozdulással magasabb béreket és a munkakörülmények javítását szeretnék elérni. Jelenleg a pénzügynél az átlagfizetés 800 ezer lej körül van - nyilatkozta Gálfi úr, 600-650 ezer lejnél kezdôdnek a bérek, és egymillió körül van a legmagasabb.
Csog Éva
EU-csatlakozás és vízumpolitika
Csak abban az esetben építi ki Magyarország az uniós külsô határellenôrzési rendszert Szlovákiával és Szlovéniával szemben, ha az EU ezt szükségesnek tartja — közölte Martonyi János magyar külügyminiszter. A magyar-szlovák határon 571 kilométeren kellene megépíteni egy rendkívül bonyolult és költséges rendszert, amit a remények szerint el lehet kerülni azzal, ha Szlovákia az EU decemberi döntésével esetleg átkerül a csatlakozási tárgyalásokat folytató elsô csoport országai közé.
— Csatlakozásunkkor valószínûleg élni fogunk a nemzeti vízum bevezetésével Ukrajna és Jugoszlávia vonatkozásában — vélekedett Martonyi János. Leszögezte, hogy az Unió vízumpolitikája jelenleg mozgásban van, de Magyarország átveszi a közös politikát. Megismételte, hogy Budapest szorgalmazza Bulgária és Románia átkerülését a vízummentes országok EU-listájára. Romániának ehhez bizonyos módosításokat kell eszközölnie túlságosan liberálisnak tartott vízumpolitikájában.
Hétfô reggel 7 és 9 óra között országszerte figyelmeztetô sztrájkot tartottak a mozdonyvezetôk, kétszáz járatnak okozva késést. Amennyiben negyvennyolc órán belül Traian Bâsescu szállításügyi miniszter nem teljesíti a követeléseiket, a mozdonyvezetôk általános sztrájkot kezdeményeznek, és meghatározatlan idôre az egész országban leállítják a vasúti forgalmat.
Az Egészségügyi Minisztérium múlt heti döntése szerint azoknak a háziorvosoknak, akiknek listájára 1200-1500 személy iratkozott, két asszisztenst kell alkalmazniuk. Ezt a határozatot a Sanitas szakszervezet követelésére hozták, mivel több mint 5000 egészségügyi káder maradt munka nélkül a háziorvosi rendszer bevezetésével. A minisztérium határozata alapján 750 feliratkozottra egy asszisztenst kell alkalmazni. Vidéken ötszáz személy után alkalmazhatnak egy egészségügyi középkádert.
A pénzügyminisztérium kidolgozta a személyi jövedelemadó alkalmazásának módszertani szabályozását. Az új adózási forma január elsejétôl lép életbe, két nagy adóköteles csoportot érint. Az egyik a magánszemélyek csoportja, akik közvetlen adóalanyokká válnak, és a törvényes rendelkezések alapján különbözô bevallási és elszámolási kötelezettséggel rendelkeznek. A második csoport a jogi személyeké, gazdasági vállalkozóké.
A hazai közoktatás reformja címmel nagyszabású pedagógiai értekezletet tartottak szombaton Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományi Kara, valamint a Comenius Tudományos Diákkör szervezésében. A konferencián 12 tanár, egyetemi oktató és tanügyminisztériumi alkalmazott tartott elôadást a közoktatási reform elméleti és gyakorlati vonatkozásairól.
Vasárnap, november 28-án ülésezett Kolozsváron a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa. A megbeszélésen részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök, valamint az Ügyvezetô Elnökség tagjai. Napirenden szerepelt az SZKT soron következô ülésének elôkészítése, a helyhatósági választások elôkészítése, a tagnyilvántartás egységesítése és más, a belsô választásokkal kapcsolatos szervezési kérdések, valamint az RMDSZ tízéves fennállásának megünneplése, melyet Marosvásárhelyen szeretnének megtartani.
A mérlegkészítés jegyében zajlott az EMKE idei közgyûlése. A szokásos évi tevékenység elemzése ezúttal az elnökség munkájának a számbavételével és az azt követô tisztújítással párosult. Majd az összejövetel ünnepi momentumaként, immár hagyományosan és a szokásos laudációk kíséretében, kiosztották a közmûvelôdésben jelentôs szerepet játszó személyiségeknek az idei EMKE-díjakat, a Venczel Árpád készítette szobrokat és plaketteket. A tisztújítás után az EMKE elnöki tisztségét Kötô József tölti be.
Vasárnap megtartotta elsô kongresszusát a legfiatalabb romániai párt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség. Ciorbea pártja 1999. április 17-én alakult meg, de a szervezetet hivatalosan csak a múlt héten jegyezték be. A szövetség 40 ezer tagot számlál, közöttük magyar nemzetiségûek is vannak. A kongresszus Victor Ciorbeát választotta a szövetség elnöki tisztségébe.
A családorvosok számára szervez tanácskozást a marosvásárhelyi székhelyû LiberAcupunct Alapítvány. A szimpóziumot, amelynek helyszíne a Színmûvészeti Akadémia Stúdióterme, december 4-én 10 órától tartják. A tanácskozás meghívott vendége dr. Szász István lányfalusi családorvos, aki tíz év tapasztalatainak az összegzésére vállalkozik.
A rendszerváltást követôen a történelmi igazságtalanságokat a volt, és a jelenlegi kormány igyekezett valamiképpen orvosolni. Születtek is bizonyos részmegoldások, ugyanis az állam által elkobzott ingatlanok ügyében még most sem történt megnyugtató és érdembeni kárpótlás.A különféle kedvezmények, juttatások sorába beilleszkedik a november 5-én megjelent sürgôsségi kormányrendelet is.Ebben a kormányrendeletben egységesen szabályozzák azon rendelkezéseket, amelyek értelmében különbözô kategóriák részesülnek ingyenes orvosi ellátásban, illetôleg ingyenesen gyógyszerhez juthatnak.Nézzük, kik is kaphatnak, illetôleg részesülhetnek az imént említettekbôl?A rendelet tételesen felsorolja az 1989-es decemberi forradalom gyôzelméért harcolókat, a háborús veteránokat, illetôleg a háborús özvegyeket, valamint a politikai üldözötteket, akiket a kommunista rendszer valamilyen formában megnyomorított. Ezt a kategóriát a 118-as rendelet szabályozza. A törvény elôírja a különbözô kategóriák kedvezményeit.Nos, ezen kategóriák ingyenes orvosi vizsgálatban részesülnek, valamint ingyenes gyógyszert kaphatnak. Ugyanakkor azon személyek, akik munkaképességüket elveszítették teljes egészében vagy részben, nos, ezen embereknek ingyen, térítésmentesen biztosítanak protézist.Ugyancsak ezen személyek ingyen jutnak beutalóhoz, valamint kezeléshez.A törvény különbséget tesz a cikkünk elején felsorolt kategóriák között, az imént leírtak a forradalom gyôzelméért harcolókra vonatkoznak.Ugyancsak hasonló juttatásokban részesülnek a háborús veteránok és hadiözvegyek.A politikai üldözöttekre vonatkozóan azt kell tudni, hogy ezek esetében ingyenes az orvosi vizsgálat, és mindennemû gyógyszert ingyen és elsôbbséget élvezve kapnak. A sürgôsségi rendelet 1999. november 5-én jelent meg Románia Hivatalos Közlönyében, és érvényben van.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Az RMDSZ Szociális Fôosztálya felhívja az érdekeltek figyelmét arra, hogy a magyarországi Mocsáry Lajos Alapítvány határontúli szociális szervezeteknek hirdetett pályázatot.A Mocsáry Lajos Alapítványt 1992-ben alapította a Népjóléti Minisztérium. Az alapítói jogokat jelenleg a Szociális és Családügyi Minisztérium gyakorolja. Az alapítvány célja:
- a határon túli magyarok önálló szociális, egészségügyi és a mentálhigiénét szolgáló kezdeményezéseinek támogatása,
- a határon túli szociálpolitikával, egészségüggyel és mentálhigiénével foglalkozó szakemberek képzésének, tapasztalatcseréjének támogatása,
- olyan szociális válsághelyzetekhez nyújtott segítség biztosítása, amely a határon túli magyarok lakóhelyi megsegítését szolgálja.
Az alapítvány támogatást nyújthat szervezeteknek, intézményeknek és magánszemélyeknek egyaránt. A támogatás általában pályázati úton vagy igényléssel nyerhetô el. A pályázatok elbírálása folyamatos, havonta történik. Pályázati ûrlap ígényelhetô az RMDSZ Területi szervezeteinél.
RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatal — Bukarest, str. Herâstrâu 13, OP63, CP27, tel/fax:+40-1-2306570, 2305877, 2304936, mobil: +40-92-966229, e-mail: elhivbuk@kappa.ro
Amikor elôször találkoztam Miklós Balázs fenyédi nyugalmazott tanárral, furcsa dologra kért meg, éspedig arra, hogy adjak neki tanácsot. Elsô pillanatban elnevettem magam, hiszen úgy éreztem, a helyzet eléggé groteszk, törékeny fiatalságom ugyanis nem ösztönöz arra, hogy tanácsokat osztogassak kenyerük javát már elfogyasztott embereknek. Aztán döbbenten néztem rá, és rájöttem, hogy nagy kihívásnak nézek elébe.
Elfogadtam, és eleget tettem neki. Hogy tanácsom mennyire volt kielégítô, azt nem tudom, de rájöttem arra, hogy nemzedékembôl és belôlem hiányzik valami, ami a régiekben megvolt. Ezért is gondoltam, hogy megírom a 63 éves pedagógus tanár történetét, azért, hogy én is, és írásom révén más is tudja meg, milyenek voltak azok a régi idôk.
— 1936-ban születtem Székelyszentkirályon, és 1940-tôl kisebb-nagyobb megszakításokkal Fenyéden élek. Mindig is nagyon szerettem a falut, és igyekeztem neki bizonyítani, hogy valaki vagyok. Egy ilyen faluban mindenki ismeri egymást, én manapság már az emberek gondolatát is ismerem.Tanítói pályám 1953-ban kezdôdött, amikor elvégeztem a székelykeresztúri tanítóképzôt. Ez nagyon híres volt akkoriban, ott mûködött, ahol most a gyermekotthon van. Onnan Kocziány Lászlóra emlékszem, aki osztályfônököm volt, és Balázs Vilmos volt az igazgató, ô mindig úgy jött be az órára, mintha skatulyából húzták volna ki. Magatartásában és öltözetében is igazi úriember volt.
— Milyen idôk voltak azok, alig egy évtizeddel a háború után?
— Nagyon nehéz idôk voltak, nagy volt a nincstelenség. Én kilencéves voltam, mikor édesapám elment a háborúba. Aztán átvonultak ezen a részen is az oroszok, mi ketten édesanyámmal Székelykeresztúrra menekültünk a nagyszüleimhez. Késôbb hazamentünk Fenyédre, de mivel a mi házunk az országút mellett volt, nem mertünk oda visszaköltözni, hanem a nagyszüleim lakásában éltünk. Mikor visszamentünk, a mi házunkban minden ép volt, és nem vittek el semmit.Édesapám a hadifogságból 1945 ôszén jött meg, az öcsémet adta anyám a kezébe, aki akkor 4-5 hónapos baba volt.
— A tanítóképzôben volt akkoriban kihelyezés?
— Igen, 1953-ban engem is kihelyeztek a Bákó megyei Luizi- Câlugârába, Bákótól 7 km-re. Emlékszem arra, hogy egy szép augusztusi délutánon a szekér, amelyikkel mentem, megállott a falu közepén. 17 éves fiatalember voltam, és ahogy leszálltam a szekérrôl, a könnyem kipottyant. Aztán egy magyar tanító lakásába vittek, ott szállásoltak el, ô akkor szabadságon volt.Ebben a kis magyar faluban a sok magyar (csángó) és a kevés román nagyon jól megértette egymást. Én megszoktam, hogy itt a magyarok egészen más magyar nyelvet beszélnek, mint amilyent én addig ismertem (tyukman volt a tojás, pislen a csirke, plumbnak nevezték a ceruzát, a hertye papírt jelentett, a csernyela pedig tintát). Én nem is próbáltam meggyôzni az embereket arról, hogy ez nem helyes, beálltam vasárnap a hórába, és elfogadtam, hogy én Nicolae bácsi-tanító és nem tanító bácsi vagyok. Esténként az osztálytermekben összeültek a fiatalok, és táncoltak, én meg hegedültem nekik. A hegedûvel tanítottam meg az iskolában az elsô román himnuszt is (Te slâvim). Itt ismertem meg a feleségemet is, aki ugyancsak tanítónô volt.Amikor eljött az ôsz, az iskola udvarába kitettek két asztalt, a szülôk meg jöttek beíratni a gyerekeiket az iskolába. A román iskola asztala a kapunál volt, a magyar osztály asztala sokkal hátrább, az udvar mélyén. Az igazgató ott állt a kapunál, és elébe állt azoknak, akik magyar iskolába íratták volna a gyerekeiket. Így a magyar osztály megszûnt, a feleségemmel pedig el kellett jönnünk a faluból.Târgu Trotusira helyeztek át, ugyancsak Bákó megyében. Itt volt egy teljesen magyar falu, Diószeg. Itt én voltam az iskolaigazgató, énekkart, színjátszó csoportot alapítottam. Itt is megszüntették a magyar osztályt egy év után. Behívtak a rajonhoz, és azt mondták, mehetünk, amerre látunk, még áthelyezô levelet sem adtak.1955-ben aztán "hazajöttünk" Csehfalvára. A faluhoz rögös út vezetett, az volt a világ vége, aztán megfordultunk, mentünk a világ felé. Itt is énekcsoportot szerveztem, három felvonásost adtunk elô.Aztán kellett menni katonának. A faluban összegyûltek a gyerekek szülei, és kérték a tanfelügyelôt, intézze el a tanítónak, hogy ne kelljen katonának menni. Aztán mégis elmentem, két évet és két hetet voltam Craiován.1958-ban, amikor leszereltem, független kultúrigazgató lettem Lövétén, majd 1959-ben újra kihelyezést kaptam Zeteváraljára, itt születtek meg a gyerekeim. Beiratkoztam a marosvásárhelyi Pedagógiai Fôiskolára, és 3 év alatt elvégeztem a levelezési szakot. Ott kaptam indítékot ahhoz, hogy verselemzéseket készítsek, itt születtek meg az elsô elemzések. 1961-ben diplomavizsgáztam, és kihelyeztek Fenyédre.
— Milyen volt újból hazakerülni?
— Nálam nem vált be az a mondás, hogy a "saját faludban még próféta se legyél". A falu nagyon jól fogadott, és én igyekeztem megfelelni a követelményeiknek. Kultúrigazgató is voltam, dalos- és színjátszó csoportok voltak a kezem alatt.
— Akkoriban a kommunista diktatúra kezdte éreztetni a hatását. Hogyan sikerült megfelelni a követelményeknek, és közben ápolni a magyar kultúra hagyományait?
— Valóban, akkoriban voltak énekek, versek, amelyeket feltétlenül elô kellett adni. Olyan szellemben készítettem az irodalmi összeállításokat, hogy "pártunk szelleme" is képviselve legyen, azután pedig hegedûszóra járta a színpadon a csûrdöngölôst egy székely ruhába öltöztetett gyerek.
— Fenyéden kezdett elôször román nyelvet tanítani. Nehéz volt?
— Nem volt nehéz. Igyekeztem a szóismeretre, a nyelvtanra összpontosítani, hiszen a szó a tégla, a nyelvtan a malter, együtt pedig egy nagyon erôs falat eredményeznek. Rövid beszélgetéseket folytattunk. A gyerekek képzeletben üzletbe mentek vagy az asztaloshoz bútort rendelni. A mai román könyvek éppen ezt nem veszik figyelembe, azt, hogy a magyar nemzetiségûeknek külön könyvre van szükségük és másfajta oktatásra, mint a román ajkúaknak. A gyerekben él az újdonság varázsa, az, hogy nyelvet tanulhatnak, aztán ez elmúlik, mivel nem úgy és olyan ütemben tanítják ôket, ahogy ôk megbírnák.
— Milyen személyes érzelmek fûzik az irodalomhoz, a magyar irodalomhoz?
— Mint mindenkit, aki egy vers elolvasása után valami különlegeset érez. Az én kedvenceim Petôfi, Juhász Gyula. Reviczky, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán. A gyerekeknek mindig ezt próbáltam meg átadni. Azt akartam, hogy értsék, szeressék a magyar irodalmat, a nyelvtant. 100 összetett mondatot elemeztem, és odaadtam nekik, hogy készüljenek a felvételire.
— Ami az elemzéseket illeti, nemsokára az UdvarhelySzékben is megjelenik néhány. Milyen olvasóközönségnek szánja, és mi a célja velük?
— Az elemzéseket nemcsak diákoknak szánom, hanem bárkinek, aki az irodalmat értékeli, leül egy kávé mellé, és szórakozásból elolvassa a verset és a hozzá fûzôdô elemzést. Célomat Jókai szavaival szeretném, tudnám kifejezni: "Nagy, irodalmat olvasó tábort szervezni" szeretnék.
— Mi az, amire eddigi életében büszkén tekint vissza?
— Minden ember elsôsorban a gyerekeire büszke, rengeteg pillanat megmarad az ember emlékezetében, az, hogy a lányom hogyan "lopta" el az ABC-t, vagy az, hogy a fiam mint sportoló körbejárta a világot. Rá különösen büszke vagyok. Bár most is külföldön él, édesapjáról soha nem feledkezik meg, és ha teheti, hazajön.
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsôd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt,
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezred év csatolt.
Itt küzdtenek honért a hôs
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezred évi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erô,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jôni kell, még jôni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Száz ezrek ajakán.
Vagy jôni fog, ha jôni kell,
A nagyszerû halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.
Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetôd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
(Vörösmarty Mihály - 1836)
Amikor a Habsburg-kormány látta a haladó eszmék, a magyar polgári mozgalom elôretörését, kíméletlen eszközökkel igyekezett elfojtani minden reformjavaslatot: a haladó ifjak vezetôit perbe fogta, Kölcseyt eltávolította a képviselôségbôl, s végül feloszlatta az országgyûlést.A hazafiakon ismét a csüggedés vett erôt. S amikor a gyengébbek megrettentek, a kényelmesek visszahúzódtak, amikor a haladásért és a függetlenségért folyó harc, a reformkori küzdelem fordulópontjához érkezett, akkor csendül fel Vörösmarty ajkán a nemzethez intézett Szózat. Vörösmarty a válságos napokban rendületlen hazaszeretetre szólít. Árpád, Hunyadi, Rákóczi harcainak említésével nem fájdalmas múltat idéz, hanem a múltra hivatkozik. Az "élet vagy halál" választhatóságának drámai pillanatában emlékeztet a szabadságharcok kötelezô örökségére: hûségre és helytállásra; a nemzeti múlt erôt adó forrásai mellé sorakoztatja a szabad népek szolidaritását.A Szózatbeli haza: bölcsô és sír. Rendületlenül hûségre kötelezô színhelye és tanúja életünknek. A vers érzelmi-gondolati ritmusa a kezdô és záró szakaszok között szónoki felépítésû: int, emlékeztet és emlékezik, bízik és bíztat, remél, gyászol és töpreng. Az ódai emelkedettség, a himnikus szárnyalás, a romantikus ellentétkedvelés (bölcsô-sírod, élned-halnod, áldjon-verjen, éltetôd-elbukál) ihletett szónokra vall. Ez a szerkezet egybevág a költemény tartalmával, címével és mûfajával; a Szózat sokasághoz, a nemzethez intézett felhívás. Mozgósítás a rendületlen hazaszeretetre. Egressy Béni dallamával méltán lett második nemzeti énekünk.A Himnusz és a Szózat rokon képekbôl, gondolatokból és szembeállító formában építkezik. Mégis lényeges különbség van a két költemény kicsengésében, hatásában.
(Forrásanyag: Simon István: A magyar irodalom - Gondolat, 1973; Vörösmarty Mihály: Válogatott lírai költemények. Az elôszót írta Jancsó Elemér. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1966 Tanulók Könyvtára; Goda Imre - M. Boda Edit - Irodalmi olvasókönyv az Általános Iskola VII. osztálya számára. Tankönyvkiadó, Bukarest, 1982.)
Miklós Balázs
Az udvarhelyi református iskola 18. századi történetének legjelentôsebb idôszaka Backamadarasi Kis Gergely rektorsága, kinek tevékenysége város-, iskola- és egyháztörténeti jelentôségû.
Szeles János megfogalmazásában a "collégium ... régi módra elég helyesen, de a mostanira elég dísztelenül és alkalmatlanul" volt felépítve, Kiss Gergely "... a felséges udvartól szabadságot nyerve ..." és "sok patrónusoknak bôv adományaival segítettvén", a fôkonzisztrium megbízottjai által is szûkösnek, omladozónak és tûzveszélyesnek nyilvánított épület helyére egy "Mária Terézia korabeli stílusú, mansard szobákkal és tetôvel és egy igen ízléses csengettyû toronnyal ellátott " olyan épületet tett, amely "nem ilyen mezô, hanem akármi nagy kolcsos királyi városba beillenék, nem csak külsô tekéntetire, hanem belsô részeinek alkalmaztatására nézve is." Kis Gergely épülete módosításokkal ma is áll szolgálva minden idôbeli célját. Belsô árkádos udvarán méltán emelt emlékoszlopot a hálás utódok kegyelete, amely ma már helyreállítva (1996-ban az emlékmû faragott angyala restaurálva visszakerült az eredeti helyére) újból stabilan hirdeti nevét, akárcsak a szintén általa épített új református templom cseréptetôzetén kiképzett "K. G. 1781" - es monogram. Nevéhez fûzôdnek azok a belsô reformok is, amelyek az oktatás és nevelés átalakításához vezettek. Az iskola állapotáról tett jelentésében szorgalmazza az "évi két vizsgálatot", elutasítja a pénzbüntetést, tiltja a verést tanítás közben. Felállítja a tanulók együttétkezési rendszerét, az "expó"- t, amely a szegény sorsú tanulók élelmezését is elôsegítette egészen 1895-ig. Igaz ezen utóbbit - illetve ennek 19. századi változatát - Benedek Elek visszaemlékezéseiben már nem a legszebb minôsítô jelzôkkel illette. 1896-tól átálltak a konviktusi módszerre.Földes korában még élt az expó intézménye, ezt adjuk most közre.
Hiák és három szolga alkotta együtt az ekszpót. Ezt az elnevezést az ôsök az expositió latin szóból alkották, s a mi értelmezésünk szerint közös asztaltársaság volt.A lényege, hogy a hét diák és a hét gazdasszony maguk között felosztották a hét napjait. Mindenik gazdasszony az így megállapított napon a két font húsból megfôzte az ebédet.A három szolgatanuló nem fizetett, és nem is fôzetett, de velünk és a mi kenyerünkbôl evett.Ezért - amint mondám - elvégezték a közszolgálatot. A legnagyobb szolga, rendesen ötödik-hatodik gimnázista, volt a fôzetô szolga. Ennek adta a soros diák a két font húsra a pénzt és a fuszulykára a garast. Korán reggel elment a mészárszékre, megvette a húst és szalonnát, elvitte az illetô gazdasszonyához. Délben elment az ételért és elhozta.A második szolga címe: a vízhordó. Ez gondoskodott naponta a friss ivóvízrôl s a fûtés idejében ô volt a kaléfaktor. A harmadik - rendesen a legkisebbik - szolga naponként kisöpörte többször is a szobát, ebéd után a gazdaszszonyhoz megmosni levitte a tányérokat, ebéd elôtt meg visszahozta ezeket tisztán.A szolgák összessége tartotta tisztán a kollégium udvarát, folyosóit. Éjjel is ôrködtek, hogy senki se véthessen a tisztaság ellen.Ez okból minden folyosón éjjelenkint felváltva éjfélig három, éjfél után szintén három ôrködött. Ilyen szolgálatra a szolgák felügyelô diákja, akit mi pápának neveztünk, a megfelelô sorrendben osztotta be a szolgatanulókat.A tisztaság mintaszerû volt. Pedig a mi kollégiumunkban azt sem tudtuk, mi fán terem az iskolaszolga vagy a pedellus: a harminckét szoba három-három szolgatanulója elvégzett mindent pontosan.A hivatalos küldöncszolgálatot már nem szolgatanulók, hanem ötödik-hatodik osztályos tanulók végezték. Ezek voltak a kurszorok.Naponként a két kurszort a kontra rendelte ki. Ezek azon a napon nem mentek tanórára. Kétóránként felváltva, egyik a kapuban állott, a másik ezalatt a tanárok rendelkezését várta. Ha postára vagy máshová kellett menni, a kurszort küldözték. Még egy közszolgálat volt: az appáritorság. Appáritor csak filozófus diák lehetett. Ezek olyan diákok voltak, kik a hatodik osztály elvégzése után szubskribáltak.A szubskribálás azt jelentette, hogy elvégezve a gimnáziumot, már a fôtanoda polgárai, s egyelôre filozófusok. Kezükbe adták az iskolai törvénykönyvet, s aláírással kötelezték magukat, hogy ezt meg is tartják. Körülbelül hasonlatos volt a helyzetük a mai egyetemi hallgatókéhoz.Ezeknek többé nem volt tilos nyilvánosan a dohányzás, a tanárok és a kisebb tanulók úrnak címezték, az osztályban ülve feleltek. Úri családokhoz látogatóba mehettek, bálokban, összejöveteleken részt vehettek stb.Az esti csengetés után azonban csak elôleges bejelentésre maradhattak ki. Ezt ellenôrizte az appáritor. Este kilenc órakor, a kapuzárás után sorra járta a szobákat és számba vették, ki hiányzik? A hiányzókat jegyzékbe foglalták s ezt a kontrának átadták. Ezt lustrálásnak neveztük.A kapu felett volt az ôrszoba. Az éjszakát egy filozófus diák éjfélig és egy éjfélután itt töltötte. A kinnmaradtak csengettek, az ôr, kinek vigil volt a hivatalos neve, felment a kontra szobájába, elvette a kapukulcsot, beeresztette és a kulcsot helyére vissza tette.Reggel aztán ezekrôl jelentést írt s a kimaradottaknak igazolni kellett kimaradásukat.A lakószobában a rendet a primárius tartotta fenn. Ez rendesen másodéves filozófus diák vagy jogász volt. (A teológia pár évvel azelôtt szûnt meg s 1868-ban követte ezt a jogi osztály is.)A primárius helyettese volt a szekundárius, utána következett a terciarius és így tovább. A tekintélyt ezek a rangok képviselték.Harminckét szobában ugyanannyi primárius volt. Az év kezdetén ezek sorrendben választották a szobát, azután ôk választották a szekundáriust és a terciáriust. A többi lakót és a szolgatanulókat az iskola szeniora osztotta be.S amint a szoba lakói együtt voltak, meg volt már az ekszpó is. És nyomban hozzáláttunk a "háztartás" berendezéséhez.Ez volt a nagy bevásárlás. Vettünk, t. i. akinek még nem volt, ágyat, széket.Ezek úgynevezett szabványdarabok voltak. Olcsó deszka alkotmányok.Az ágyak helyét a szobában a diák rangja szabta meg. Hat ágy fért el a falak mellett s a hetedik a szoba közepére került. Erre az ágyra közköltségen csináltattunk egy nagy fedelet. Ez volt az ebédlô asztal és e mellett tanultunk este és írtunk.Ekkor még faggyúgyertyával világítottunk. Vettünk közösen egy gyertyatartót és koppantót. (Valyon a mai nemzedék ismeri-e ezt?) A koppantóval vágtuk le a gyertya megnövekedett kanócát.A legközelebbi heti vásáron megvásároltuk a vizes edényeket s ezzel be is fejeztük a közös vásárt. Egyidejûleg folyt a magánfelszerelés. Szükségünk volt egy porcellán tányérra. S mintha öszszebeszéltünk volna, valamenynyien jó mélyet választottunk, hogy sok leves férjen el benne. Kanalat, villát, kést hoztunk hazulról s már másnap együtt ült a nagy asztalnál az ekszpó.A soros gazdasszony igyekezett kitenni magáért s olyan leveseket fôztek, hogy lakodalmi ebédre is beillettek volna.A két font húsból elég szép darabka jutott mindenkinek. Azért azt gondolom, ebéd végén még akármi jót meg tudtunk volna enni. Az ekszpó krónikásai mégis azt jegyezték fel, hogy a mi kollégiumunkban vézna, sápadt diák egy se volt.De még ma is olyan megbotránkoztató érzés fut át rajtam, ha arra gondolok, hogy ezt a vékony ebédet elôbb mi, úgynevezett tanítványok fogyasztottuk el s a szolgatanulók csak utánunk következtek.A szolgatanulók része ott maradt a levesbôl is, a húsból is a fazékban.Mindenkor demokraták voltunk. S íme, mégis volt valami arisztokrata érzés bennünk.Köztünk és a szolgatanulók között csak vagyoni különbséget láthatott mindenki. Otthon szüleink teljes egyenlôségben és egyetértésben éltek. És minket itt az asztalnál elválasztott mégis a vagyon.De milyen vagyon?Akinek az apja megtudta fizetni hetenként a két font hús árát; akinek az apja a fiának tudott minden hétre három kenyeret süttetni s akiért megfizette azt a három-négy forint évi tandíjat, az már tanítvány s aki ezekre nem képes, az csak szolga.Édes emlékeim között is pirulva gondolok erre. Hiszen otthon a "cseléd" velünk evett egy asztalnál. És itt a "tanulótárs" részesült a lenézésben.De felejtsük el e kis sötét foltot. Talán csak az én érzékeny lelkemet bántotta ez, senki másét. Hiszen még az érdekeltek részérôl sem hallottam soha e miatt zúgolódást. Az ekszpónak nagy híre volt mindenfelé. Öreg diákok beszélték, hogy egyszer az osztrák elnyomatás idejében kollégiumunkat meglátogatta Thun, a hatalmas osztrák miniszter is. A tanárok megmutogattak neki mindent. Elvégre a vendéget, még ha osztrák volt is, tisztességgel szokták fogadni.És mondották neki, hogy a diákok itt ekszpón élnek. Ez nagyon érdekelte s a rektor profeszszort megkérdezte - persze németül.
A rektorprofesszorunk tudós férfiú volt. Összejárta gyalog ifjú korában az egész Keletet. Konstantinápolyban a török szultánt törökül üdvözölte, a jeruzsálemi patriárkával arabusul beszélt s a fôrabbi elcsudálkozott a tökéletes héber beszédén, de az akkori magyar virtusnak megfelelôen csak törte a német nyelvet. A hatalmas miniszter kérdésére tehát csak ennyit felelt:
— Ekszpó — ekszpositio — grossartig! Hájte kokt az egyik s morgen kokt a másik. Érti most? Ebbôl megértette a német, hogy mi itten hogyan élünk.Azt azonban nem tudom, hallotta-e, hogy a magyar hazának hány jeles és hány igazi büszkesége került ki a világba az udvarhelyi kollégium ekszpója mellôl?!
Róth András Lajos
Davenport elôször, Sampras ötödször
Az utóbbi két hétben rendezték az egyéni tenisz-világbajnokságokat, a nôk a New York-i Madison Square Gardenben mérkôztek, utána a férfiak Hannoverben (utoljára) mérték öszsze erejüket az Expo 2000 Komplexumban.
New Yorkban részt vett a WTA legjobb 18 helyezettje, kivéve a sérült Szeles Mónikát, valamint az ugyancsak sérülés miatt az utolsó pillanatban visszalépô Serena Williamset. Az elején meglepetésként csak Hingis kínkeserves gyôzelmét jegyezhettük, de 7-6; 7-6-tal ô is továbbjutott. A "szôke-csatából" Pierce került ki gyôztesként: Pierce- Kournikova 6-7; 7-6; 6-0.Az elôdöntôk hozták az igazán jó meccseket, még akkor is, ha Davenport valósággal átgázolt Tauziat-n: 7-6; 6-0-val. De a másik mérkôzés többet ért bármilyen fináléval, ugyanis Venus Williams és Martina Hingis elkápráztatta a 20.000 fôs közönséget és milliónyi tévénézôt.Még az elején elvette Venus adogatását a világelsô, és 44 percnyi játék után értékesítette harmadik szettlabdáját, 6-4-re nyerve az elsô szettet. A második is ugyanígy kezdôdött, a Hingis- break után a közönségkedvenc vállát kellett masszírozni és jegelni, ugyanis kiújult egy két héttel azelôtt Indianapolisban szerzett sérülése, de ebben nagy érdemei voltak Hingisnek is, ugyanis rendre nyújtóztatta Venust, így valósággal az orvosok kezére adta ellenfelét. De Venus nem adta fel, visszatért, 75 percnyi játék után értékesítette 10. breaklabdáját, amivel egyenlített 3-3-ra, innen már neki állt a játszma. De Hingis továbbra sem veszítette el a fejét, nyugodtan, idônként pedig flegmatikusan, máskor látványosan teniszezett, ezalatt Venus a fonákkereszteket erôltette, ha pedig megpróbált váltani, azt hibával tette. Így jutottak el 6-6-ig, a rövidítésben pedig Venus a lehetô legroszszabbkor (1-3- nál) kettôs hibát vétett, így Hingis kettôre nyerte a tie-breaket és 6-4; 7-6-ra a mérkôzést 109 percnyi játék után.A fináléban a világranglista elsô két helyezettje találkozott, az eddigi hat párharcot háromszor nyerte Hingis (mindháromszor amerikai földön) és háromszor Davenport (mindháromszor Európában). A mérkôzés egyhangú találkozóvá fajult, minden gond nélkül nyert az amerikai, aki már két finálét elveszített New Yorkban (‘95-ben Sabatinivel és ‘98-ban Hingisszel szemben), az eredmény: Davenport - Hingis 6-4; 6-2.A világbajnokság nem hozott nagy változást a világranglista élén, csupán Szeles és Pierce cserélt helyet: 1. Hingis; 2. Da- venport; 3. Venus W.; 4. Serena W.; 5. Pierce; 6. Szeles.A férfiak 3,6 millió dollár összdíjazású VB-jét utoljára rendezték Hannoverben, az Expo 2000 Komplexum 13.000 fôs közönsége búcsúzóul két Agassi- Sampras párharcot is láthatott. Ugyanis mindkét játékos a Vörös csoportba sorolódott, ahol a három hónap kényszerpihenô után visszatérô Sampras kitûnôen játszott elsô mérkôzésén Kuerten ellen. Az elején úgy tûnt, hogy megállítja az utóbbi idôben díszlépésben menetelô Agassit, de 2-2 után már csak a világelsô létezett a pályán: a Las Vegas-i zseninek minden bejött, Sampras tenyeres- és fonákkeresztjei pedig mindegyre szélesre sikerültek, így a Paradicsommadár sima, 6-2; 6-2-es gyôzelmet aratott. A Fehér csoportból bonyolultabb volt a továbbjutás, az utolsó fordulóban dôlt el minden, végül Kiefer és Kafelnyikov jutott az elôdöntôbe. Ott is amerikai sikerek születtek, így a döntôben újra találkozott a már gyerekkoruk óta rivális Agassi és Sampras. Négy nap alatt felborult a papírforma, ugyanis a szerdán megalázott Sampras feltámadott poraiból és esélyt sem adott ellenfelének, a kiváló szerva-röptéjével élve valósággal szétbombázta a világelsô térfelét. Agassi csak a második szett elején mutatott valamit, de Sampras akkor is fordított 0-3-ról, és 105 percnyi játék után 6-1- 7-5; 6-4-el ötödször hódította el a világbajnoknak járó kristályserleget. Ezzel újabb rekord elôtt toporog, ugyanis ez eddig csak Ivan Lendlnek sikerült, de Sampras még többre is viheti.Az ATP-ranglista év végi sorrendje: 1. Agassi; 2. Kafelnyikov; 3. Sampras; 4. Enqvist; 5. Kuerten.
Hétfôn kezdôdött a norvég-dán közös rendezésû nôi kézilabda világbajnokság.
Mind a román, mind a magyar válogatott számára a célkitûzés az olimpiai részvétel kivívása, ami az elsô öt hely valamelyikét jelenti. De van még néhány "ha", ugyanis Mocsai Lajos máris olimpiai kvótához jutott a tavalyi EB- bronzérmével, ehhez csak az kell, hogy Norvégia és Dánia az elsô öt között végezzen. És ugyebár elképzelhetetlen, hogy valamelyikük ne játsszon minimum elôdöntôt, hisz a nôi kézilabda nagyhatalmairól van szó. Mellettük még Dél-Korea és Magyarország számít verhetetlennek, természetesen a többi résztvevô szemében. De a papírforma bármikor felborulhat, például a románok csoportellenfelei, a franciák nemrég 32-22-re verték Dél-Koreát. Az ötödik helyre legalább 8-9 ország válogatottja pályázik, köztük Románia is. Steluta Lazâr például a dobogó 2. vagy 3. fokán látja Romániát, de a csapat zöme természetesen az ötödik helyezésben bízik. Bogdan Macovei a következô kerettel utazott Trondheimba: Luminita Hutupan, Kerekes Ildikó, Tolnay Talida, Cristina Vârzaru, Ramona Farcâu, Steluta Lazâr, Gabi Tânase, Aurelia Stoica, Mihaela Ignat, Alina Dobrin, Marilena Pâtru, Carmen Amariei, Monica Iacob, Vali Cozma és Sanda Cristea.Mocsai Lajosnak nehezebb dolga volt a keret összeállításában, végül így döntött: Farkas Andrea, Pálinger Katalin, Balogh Bea, Kántor Anikó, Nagy Anikó, Brigovácz Nikolett, Kökény Bea, Siti Bea, Pigniczki Krisztina, Pádár Ildikó, Kulcsár Anita, Farkas Ági, Deli Rita, Lôwy Dóra, Takács Gabi és Zsemberyné Simics Judith.
A hét végén igencsak be volt népesedve a Városi Sportcsarnok, ugyanis városunk minifoci csapatainak eszük ágában sincs pihenni.
Csakúgy, mint tavaly, idén is a Globus Alapítvány szervezte meg az elsô teremtornát, amelyen a városi minifoci-bajnokságból tíz csapat vett részt. Mellettük még ott volt az Epad (amely zömében Daewoo játékosokból állt), valamint itt volt Keresztúrról a KAC, Udvarhelyrôl pedig a Sportiskola és az AGFA. A csoportküzdelem két kiemelt csapatnak (Fások, Farkaslaka) szinte sétagaloppnak bizonyult, csak utóbbit szorította meg valamelyest a ProLemax. A harmadik kiemelt, a Globus-Szilánk csoportjában a második helyet választotta, de mint késôbb kiderült, az sem bizonyult szerencsésebbnek. És akkor néhány eredmény: az A csoportban: Farkaslaka 4-1-re verte az UFF-ot, 8-1-re Keresztúrt, 5- 2-re a FILÁT és 1-0-ra a ProLemaxot. Keresztúr - ProLemax 1-1; UFF - ProLemax 2-1; UFF - ProLemax 2-1; UFF - Keresztúr 2-1 és ProLemax - FILA 7-0.A B-csoportban a Fások 8-3-ra verték az AGFÁT, 19-0-ra a Küküllôt, 3-0-ra az IKOS-t, és 3-1-re az Epadot. Epad - AGFA 2-1, és a harmadik továbbjutó helyért játszott mérkôzésen AGFA - IKOS Conf 1-0.A C csoportból a BGM is veretlenül jutott tovább: 2-1-re verték a Sportiskolát és a Globus- Szilánkot, amelyik aztán 3-1-re gyôzött a Sportiskola ellen.A csoportok végeredményei: A-csoport:1. Farkaslaka 4 0 0 18-4 122. UFF 3 0 1 9-7 93. ProLemax 1 1 2 9-4 44. Keresztúr 1 1 2 9-14 45. FILA 0 0 4 4-22 0B-csoport:1. Fások 4 0 0 33-4 122. Epad 3 0 1 8-4 93. AGFA 2 0 2 10-11 64. Ikos Conf 1 0 3 5-6 35. Küküllô 0 0 4 1-32 0C-csoport1. BGM 3 0 0 9-2 92. Globus 2 0 1 10-3 63. Sportiskola 1 0 2 9-5 34. Reménység 0 0 3 0-18 0A negyeddöntôben újból a ProLemax volt a részese a legküzdelmesebb mérkôzésnek annak ellenére, hogy kapus nélkül maradtak, így egyik mezôjátékosunk kellett a háló elé álljon, de Jakab megtette a dolgát. A rendkívül kemény, 30+10 percnyi játék nem hozott gólt, így a büntetôk következtek, amelynek elvégzésében nem nagyon jeleskedett a ProLemax, ugyanis egyedül Lôrincz talált be részükrôl, így 3-1-re nyertek a Fások.Nagy küzdelem volt az UFF — Globus-Szilánk összecsapáson is, de 2-1-gyel a Globus jutott tovább. A másik két mérkôzésen: BGM — Epad 2-0; Farkaslaka — AGFA 7- 1.Az elôdöntôket is kiválóan kezdte Farkaslaka, 18 percnyi játék után már 5-0-ra vezetett; példájukat követte a Fások is, ôk már öt perc alatt kétgólos elônyt szereztek: Farkaslaka — BGM 5-1; Fások — Globus 2-0.A kisdöntô újabb BGM — Globus-Szilánk összecsapást hozott, amelyik ugyanúgy végzôdött, mint az egy nappal korábbi, vagyis 2-1-es BGM-gyôzelemmel.Az addig mutatott játék alapján egyértelmû volt, hogy a finálét Farkaslaka nyeri, de meglepôen megnehezítette dolgukat a Fások csapata, ugyanis Botorók gyors góljára válaszolt Tököli, de még szünet elôtt Sorbán góljával visszavette a vezetést a farkaslaki csapat, és 2-1 maradt a végére is.Tehát a második Globus-Kupát a Farkaslaki SE hódította el, második lett a Fások csapata (csakúgy mint a tavaly), harmadik pedig a BGM.Gólkirálynak bizonyult Szôcs József (Fások), aki egy mérkôzésen annyi gólt rúgott, mint üldözôje, Ádámosi a csoportmecscsek alatt. Legöregebb játékos ezúttal is a Filás Gergely Imre lett.A "legjobb kapus" címen osztozkodniuk kellett a gyôzteseknek, ugyanis Tarcsafalvi Csaba (Farkaslaka) megsejtette, hogy a Fások kapusát, Jakab Mihályt jobb szemmel nézik a szervezôk, ezért a döntôben kitett magáért, így mindkét hálóôr nevét kikiál-tották.A Fair Play-díjat az IKOS Conf csapatának ítélték.A kétnapos rendezvény szépséghibája — azon túl, hogy a Szentmártoni Reménység nem jelent meg az elsô mérkôzésükön, és utána is alig gyûltek öszsze —, az volt, hogy a közönség egy kisebbik része kimutatta a foga fehérjét.Szedd meg ezt, szedd meg azt, "ha felrúgod Jakszit, van egy söröd", "ha kisarvalod Attilát, van egy láda söröd" biztatások hallatán nem csoda, hogy a játékosok elvesztik fejüket. Szerencsére ez csak az úgymond kemény mag volt, de üröm az örömben az, hogy a zöme eltûri ôket, sôt még be is társul.
...avagy nem elég, hogy a Bányai gyenge, még unták is a mérkôzést!
Vasárnap a Városi Férfi Kosárlabda- bajnokság V. fordulóját rendezték a Kós- teremben, amelyik három, nagy különbségû gyôzelem mellett egy szoros, másodperceken múló mérkôzést is hozott.
A Tamási I. - Zerge meccsrôl van szó, amelyen az utóbbi csapat már annyira elhúzott, hogy fellélegezhetett. De szinte ez lett a vesztük, ugyanis fél perccel a vége elôtt a gimisek átvették a vezetést, és csak rutintalanságukon múlott, hogy nem nyertek, ugyanis pillanatokkal a vége elôtt szabálytalankodtak, ami idôn kívüli büntetôhöz vezetett. Crâsneanu Ciprian mindkettôt értékesítette, ôrületbe kergetve a gimiseket és mennyekbe csapatát: Tamási I. - Zerge 49-50. A Roseal és a Globus százon felül dobtak, utóbbi csapatból leginkább Kovács Szabolcs tûnt ki 61 ponttal. Az eredmények:Ati HB. - Roseal 69-112; Bivalyok - Origin 83-61; Globus - Bányai 111-44.
A sport-oldalt szerkeszti
Lukács Zsolt
... a téli esték társasági életének kedves alkalma volt régen a tollfosztás. Ezt a munkát könynyûsége miatt csak az asszonyok, lányok végezték. Persze innen sem hiányoztak a férfiak, de ôk nem dolgoztak, csak szórakoztatták a fehérnépet. Ugyanaz a menü járta, mint a tengerihántásnál, és ugyancsak mesékkel, dalokkal, tréfás találós kérdésekkel szórakoztatták egymást. Ennek az összejövetelnek gazdasági alapja volt. Régebben a paraszti háztartások sok baromfit tartottak. Ezeket húsuk mellett tollukért is tartották. A libákat évente háromszor megkopasztották, vagyis kitépték a pehelytollaikat, zsákokba gyûjtötték, száraz helyen, a padláson tárolták, s amikor beköszöntöttek a hideg, téli esték, hozzáláttak a feldolgozáshoz. A tollakról lefosztották a tollszárt, (ezt használták az íráshoz), a kocsányt, a finom pihéket dunnákba és párnákba tömték. A középkorban még csak a gazdagoknak voltak tollas ágynemûik, a szegények állati bôrökkel takaróztak. A XVIII. században már a módosabb parasztoknál is megjelent a tollas ágynemû, de inkább csak díszként. Felhalmozták a tollat a szépen hímzett párnákba és dunnákba, és a tisztaszobában ôrizték. Tollal töltött ágynemût a hétköznapokban csupán megközelítôleg száz éve használnak.A legôsibb téli nôi munka a fonás. Már a honfoglalás elôtti idôkben ismerték az asszonyok a fonás csínját-bínját. Akkor még az egyik kézben az orsót pergetve, a másikban a guzsalyból a szöszt szállá sodorva készítették a fonalat, amelybôl aztán házilag megszôtték a ruhaanyagot. A család felruházása a kender- vagy lentilolástól kezdve a fonáson és szövésen át az anyag kiszabásáig és megvarrásáig az asszonyok feladata volt. Ôsztôl tavaszig fonták meg a család számára szükséges ruha- , asztal- és ágynemût. Ehhez a munkához nagyon sok idô és ügyesség kellett.A középkorban a jobbágyasszonyok kötelesek voltak a földesúr családjának is szôni-fonni. A falvakban megépültek a fonóházak vagy fonók, ahol az asszonyok a családjuk és a földesúr számára fontak. Az unalmas munkát szívesebben is végezték társaságban, mint odahaza egyedül. Így a fonók a társasági összejövetelek színhelyévé váltak, ahol szerelmek szövôdtek, népmesék és népdalok születtek. A jó erkölcs védelmében kezdetben csak délután, gyertyagyújtásig mulatozhattak a fonóban. Késôbb enyhült a szigor, és sötétedés után is folytathatták a munkát. Kezdetben csak guzsallyal és orsóval fontak, késôbb alakult ki a fonókerék: az orsót a kézzel hajtott fonókerék hajtotta. Ebbôl fejlôdött ki a rokka, amelyet lábbal hajtottak. Néhány falusi házban, múzeumokban ma is látni rokkát, amelyekkel dédanyáink dolgoztak, mielôtt általánossá vált a textilgyárakban elôállított olcsó, mindenki számára megvásárolható ruhaanyag, kelme.
... november 30-án András-napot ünnepeltünk. András a bibliai tizenkét apostol egyike. A hagyomány szerint Krisztus halála után a keresztény hit terjesztésének szentelte életét. Hittérítô útjai során eljutott egészen a Volga folyóig. Ez az oka, hogy a késôbbi Oroszország védôszentjéül választotta. Népszerûsége innen terjedt el a középkorban. Népszerûségérôl tanúskodik, hogy András és név-változatai ( Endre, Andor) máig is a legnépszerûbb férfinevek közé tartoznak. Ezen a napon kezdôdnek általában a disznóölések. Ezért nevezik e szentet több helyen is Disznóölô Szent Andrásnak.A karácsony elsô napját megelôzô negyedik vasárnap kezdôdik az advent, a karácsony elôtti négyhetes idôszak. Az advent név latinul várakozást jelent, s a Krisztus születésére való várakozásra utal. A középkorban ezekben a hetekben szigorú böjtöt tartottak, így készülôdtek testileg- lelkileg a karácsonyra, s egész vízkeresztig nem tartottak táncmulatságot.
Otromba termetû, idomtalan fejû, rövid és vaskos végtagú állat, orra roppant széles, elülsô és hátsó lábán 4-4, csaknem egyforma, rövid és kerekített patákba burkolt ujja van, melyek járás közben egyaránt érintik a földet. Vízilónak a görögök nevezték el, az arabok vízibivalynak, a régi egyiptomiak vízidisznónak hívták. Bôre 2 cm-nél is vastagabb, csupasz, a nyakán és mellén ráncolt. Ha bôre nedves, kékesbarnának, alul csaknem húsvörösnek látszik, ha pedig száraz a bôre, csaknem feketebarna vagy palaszínû, napsütésben kékesszürke.Sokkal inkább vízi állat, mint bármely más vastagbôrû, és csak kivételesen megy a szárazra, mégpedig csak ott, ahol a folyóban kevés a növény, s rendesen éjjel, amikor táplálékot keres, nappal legfeljebb a homokzátonyra száll sütkérezni.Ritkán marad 3-4 percnél tovább a víz alatt. Társasan él, csak a vén hím vonul félre. Egy-egy társaság gyakran a nagyobb tócsákban eléldegél. Ha a kis és sekély vízben tartózkodnak, egész nap nem hagyják el a vizet. Ilyen helyeken a folyam medrében, a víz sodrának irányában hosszú, mély, teknôszerû gödröket vájnak, ebben kényelmesen alábuknak és elrejtôznek. Nappal csak teljesen nyugodt vidéken hagyja el a vizet, s ekkor részint a sekély helyeken, részint a parton sütkérezik és szundikál.A Nílus felsô vizeinek tószerû, gazdag növényzetû részein még éjjel sem hagyja el a vizet, mert helyben is elegendô tápláléka van.Másként viselkedik ott, ahol eleségért a partra kell szállnia. Napnyugta után körülbelül egy órával nagy óvatossággal fülelve és kémlelve jön elô a folyóból, s lakott vidékek közelében az ültetvényeknek tart. Pusztítva tör be a növényzetbe, s gyakran egyetlen éj folyamán nagy területen az egész termést megsemmisíti... Valóságos csapássá lesz, ha valahol elszaporodik, mert nemcsak sokat eszik, hanem még többet tapos és tipor, amidôn jóllakott és kényelmesen hempereg. Megeszik mindenféle gabonát és szemet, kerti veteményt; a dinnyét egy falatként kapja be.
Nagyon kívánkoztam az udvarra, siettem az írnivalóval, de mikor az utolsó mondatot írtam, egyszerre csak Tintaországban találtam magam.A tintapacák nagyon mulatságosak voltak, de köztük volt egy szemtelen tintapaca is. Azt hallottam, hogy ez a szemtelen tintapaca mindenért felkapja a vizet, és egy akármilyen kis dolgot is megbosszul. Én, mivel bátor voltam, ezt gondoltam magamban: " Ah, biztos nem tud semmit se tenni ellenem, én úgyis legyôzöm. Hát mit tehet velem szemben egy ilyen kis semmirekellô tintapaca!" Nekivágtam tehát az útnak, hogy megkeressem. Mikor odaértem, köszöntem neki. Ô rám ordított és megkérdezte, hogy ki vagyok. Én ugyanabban a hangnemben válaszoltam neki, mire ô felcsattant. Azt mondta, hogy majd megbánom, hogy merészeltem neki ilyen hangnemben válaszolni. Én rá se hederítettem, és hirtelen újra a leckémnél teremtem. Azt hittem, hogy egy furcsa álom volt, és csak az én fantáziám találta ki az egészet. De ez nem úgy történt, mert mikor írtam a leckémbôl az utolsó szót, a tollam kipacázott.Azóta is azt a szemtelen tintapacát keresem egész Tintaországban, de sajnos, nem találom, és nem tudok megnyugodni, hogy nem tudom megbosszulni a semmirekellôt.
Ha én most felnôtt lennék, vásárolnék egy helikoptert, bejárnám az egész földkerekséget. Elôször megnézném, hogy a Jeges-tengeren augusztusban van-e jég, ha igen, kedvenc kiviszörpömet gyorsan lehûteném, és átrepülnék a Tûzföldre, és ott innám meg jegesen.Onnan elberregnég Nápolyig, vennék jó néhány mázsa nápolyit, mert az Nápolyban mindig friss lehet, és én nagyon szeretem. Bizony, nem unatkoznék sohasem, megnézném Afrikát, Ázsiát meg Amerikát, mert ha volna egy helikopterem, az egész világ az enyém volna. De mivel gyerek vagyok, nem felnôtt, és nincs helikopterem, kiveszem a hûtôbôl a kedvenc szörpömet, iszogatom, álmodom arról, hogy mit tennék, ha én felnôtt lennék.
Czika Szilárd
Székelyudvarhely
A szólás jelentése attól függ, hogy személyt vagy dolgot jelentô határozóval egészítjük ki. Aki valakire feni a fogát, az bajt akar neki okozni, ártani akar neki. Ha azonban valamire feni a fogát, sokkal szelídebb a szándéka, mert csak nagyon vágyik valamire, szeretne megkaparintani valamit. Pápai Páriz Ferenc XIII. századi latin-magyar szótárából tudjuk, hogy a disznó fogait feni kifejezés a dühös vadkanra vonatkozott, amely agyarát a földhöz vagy a fa oldalához köszörüli. Ezt késôbb átvitt értelemben már emberre is vonatkoztatták.
Az oldalt szerkeszti
Demeter Melinda
Copyright© UdvarhelySzék - 1999