Fûtés- és vízszolgáltatás-árak Udvarhelyen
A tavalyihoz képest emelkedett a fûtésdíj, mivel az állam megvonta a támogatást.
Az új energiaár, amit november 1-jétôl hagyott jóvá a Konkurencia-hivatal, 219560 lej/1 gkl-ra, az állam viszont csak 230000 lej/1 gkl felett ad támogatást.A tavaly decemberben 1 gkl-ra a lakosság 95500 lejt kellett fizessen, az idén 219000 lejt.Ez 130 %-os emelkedést jelent, s az állami támogatás megvonásán kívül a hôenergia elôállításához szükséges nyersanyag drágulásának köszönhetô.Idén a fûtés egy négyszobás lakásra 545000 lejbe kerül, három szobásnál 470000 lej, kétszobásnál majdnem 400000 lej.A garzonlakásoknál 217000 lej, s ehhez hozzáadják a meleg víz elôállítására fordított hôenergia árát.A nagyon hideg hónapokban a fûtési díj 15 %-kal emelkedhet . Varga Edit, az Urbana Rt. mûszaki igazgatója elmondta, hogy a hidegvíz-, melegvíz- szolgáltatás és a csatornadíj személyenként 80000-85000 lej a városi átlagra számítva, de ez változhat, mert vannak olyan tömbházak, ahol több hideg vizet haszálnak az átlagnál. Tavaly decemberhez viszonyítva az emelkedés a víznél 48 %.A helyi tanács által biztosított szociális támogatást — ami teljesen fedi a fûtés és a melegvíz költségét — megkaphatja például két nyugdíjas, ha egy garzonlakásban lakik, és nyugdíja kevesebb mint 400000 lejnél.
Péter Attila
Az elmúlt héten a szenátus — két és fél hónapos vita után — megszavazta a mezôgazdasági területek, valamint az erdôk visszajuttatásáról szóló törvényt. Ennek értelmében szántóföld esetében a felsô határ 50 hektár, míg erdô esetében legtöbb 10 hektár igényelhetô vissza. Székelyudvarhelyen eddig 741 személy jelezte visszaigénylési kérelmét — tudtuk meg a Polgármesteri Hivatal mezôgazdasági osztályán. Azt, hogy mikor kezdik meg a törvény alkalmazását még nem lehet tudni, a tulajdonosoknak mindaddig várniuk kell amíg a törvény megjelenik a Hivatalos Közlönyben — tájékoztatott Cseke Árkosi Katalin fôosztályvezetô. A mezôgazdasági osztály munkatársai jelenleg még az 1998-as törvényváltozat szerint dolgoznak. Székelyudvarhelyen a 169/1997-es törvény szerint elkészült a földmérleg, amelybôl kiderül, hogy 536,7 hektárnál több a visszaigényelt terület, mint amennyi mezôgazdasági területtel rendelkezik a város.Az említett terület magába foglalja az államosított, illetve a kisajátított területeket is, amelyeken jelenleg különbözô épületek: tömbházak, gyárak, üzlethelyiségek vannak. Míg a régi földtörvény elutasította a kisajátításos kéréseket, az új törvény értelmében elfogadják azokat.A mezôgazdasági osztály munkatársai remélik, hogy az új rendelet megoldást fog találni a kártérítésre is — hangsúlyozta a fôosztályvezetô. Mezôgazdasági terület esetében öt olyan család van, akinek viszszaigénylési kérelme meghaladja a maximumot. Erdôk esetében a visszaigénylés nem haladja meg a 10 hektárt.
Szász Emese
Amilyen nagy volt a remény 1996 novemberében, amilyen magas elvárások voltak az akkori újonc kormánnyal szemben a népesség részérôl, olyan nagy a kiábrándultság napjainkban.
Ezt bizonyítja az a felmérés is, amelyet az Országos Statisztikai Hivatal (INSOMAR) tett közzé nemrég. A parasztpárt a legelsô helyet foglalja el, ami a leggyengébb tevékenységû pártokat illeti. A helyezés másik pólusán a demokraták találhatók, akiknek populista tevékenysége pozítivan befolyásolta a párt "image"-t.Ami a kérdezettséget illeti, azok nagy része nem tesz különbséget a Ciorbea- és a Vasile- kormány közt. A többség nem tartja kielégítônek tevékenységüket, azok száma pedig, aki étékeli munkájukat, nagyon ala-csony.A kérdezettek 24,4 %-a az életszínvonal csökkenésével vádolja a kormányt, 4,3 %-a a korrupciót, 3,5 %-a a munkanélküliséget rója föl.A leghatékonyabb párt a koalícióban a Demokrata Párt (P.D), a kérdezettek 38,9 %-a szerint. Ehhez hozzájárult a Közlekedési Minisztérium vaskezû vezetôjének a tevékenysége, aki demokrata-párti. A koalíció kevésbé hatékony pártjának minôsült ezzel szemben a parasztpárt (PNTCD).A lakosság követelményeinek legmegfelelôbb miniszterelnök Teodor Stolojan lenne (39 %), míg Petre Roman, illetve Radu Vasile (10-10,7 %) csak a második, illetve harmadik helyre szorultak. Radu Vasile személye ellen a kérdezettek a következôket rótták föl: 1) az ígéretek be nem tartása, 2) cselekvésképtelenség, 3) az erélyes fellépés hiánya.Meglepô az arra a kérdésre adott válasz, hogy melyik kormánypárt tevékenyége volt a legjobb az elmúlt 3 évben. Elsô helyen a demokrata, másodikon a nemzeti liberális párt, végül a harmadik a parasztpárt, a sort pedig az RMDSZ zárja.A felmérés készítôi arra is kíváncsiak voltak, mi a kérdezettek véleménye a nehéz gazdasági helyezetrôl, és mit tartanak jónak annak orvoslására. A kérdezettek 39 %-a szerint fontos a külföldi tôke behozatala, de a többség (60 %) úgy gondolja, belsô erôforrásokból is helyre lehet hozni a gazdasági helyzetet.A kilábaláshoz a többség (57,3 %) véleménye szerint egy román szakemberekbôl álló csapat munkája lenne a legmegfelelôbb, azok száma, akik úgy gondolják, hogy ezt egy párt fogja megtenni sokkal kisebb (17,2 %), és azoké is, akik egy nemzetközi szervre bíznák a munkát (16,3%).A kormány nemrégiben rengeteg kritikát kapott a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal fenntartott kapcsolatát illetôen. Azzal vádolták, hogy úgy táncol, ahogy ezek a nemzetközi pénzintézmények fütyülnek. A felmérés erre is kitér.A kédezettek 64,6%- ának véleménye szerint a kormánynak csupán tanácskoznia kellene a fent említett szervekkel. 23,4 % azt válaszolta, egyedül kellene döntenie a kormánynak, míg 11, 4%-a a kérdezetteknek úgy gondolja, a kormánynak feltétel nélkül teljesítenie kell, amit a Világbank rendelkezik.Az utóbbi idôben rengeteget hangoztatják a politológusok, hogy az Iliescu által vezetett párt minden bizonnyal kormányra kerül a 2000-es választásokkal. Ezt a felmérés is alátámasztja. A kérdezettek 35, 8-a szerint ellenzéki kormány jobban mûködne, mint a jelenlegi 26,5 %-a erre nemlegesen válaszolt.A felmérés szerint a lakosok nagy része nam tartja kielégítônek a jelenlegi kormány eddigi mûködését. A ‘96-ban megelôlegezett bizalom mára sztrájkokban, tüntetésekben megnyilvánuló elégedetlenséggé változott. De vajon a baloldali kormányzás eredményesebb, hatékonyabb, jobb lesz?
László Csaba
A megyei tanfelügyelôség kezdeményezésére ezen a héten Óvoda Pedagógiai Napokat tartanak Udvarhelyen. Tulajdonképpen már a tavaly volt kezdeményezés, de ez információ és idô hiányában nem valósulhatott meg olyan mértékben, mint most, az idén. Amint azt Bunta Gyöngyvér, az egyes számú napköziotthon igazgatója elmondta, a rendezvény célja az önképzés, szakmai megújulás, valamint a továbbképzés lehetôségének biztosítása.A rendezvény programjában bábelôadás, kiállítás és szakemberekkel való beszélgetés szerepel. Ugyanakkor lehetôséget biztosítanak arra, hogy a nyugdíjas tanerôkkel kicseréljék tapasztalataikat, és nyílt óra keretén belül a szülôknek is bemutatják az óvoda tevékenységét. Az igazgatónôt arról is megkérdeztük, hogy a Pedagógiai Napok keretén belül kik és milyen témában tartanak elôadásokat. A szakemberek közül itt nem neveket szeretnék említeni - mondotta az igazgatónô. A lényeg az volt, hogy logopédusokat, pszichológusokat, szociálpedagógusokat hívtak meg. Az elôadások mellett különbözô személyiségfejlesztô tréningek és relaxációs programok is folynak az óvodákban.
G.I.
Egy szétvert gólyabál története
Ha manapság valaki iskolai mulatságra indul, jobb, ha tudja, könnyedén megeshet, hogy a sürgôsségi osztály nôvéreinek társaságát fogja élvezni a diáktársaié helyett.
Szomorú, de igaz. Mára már "divat" az iskolai rendezvényeken való verekedés.Még emlékszem azokra az idôkre, amikor a "bunyózni vágyóknak" még volt stílusa, és közös megegyezés alapján a termen kívül intézték el "ügyes-bajos ügyeiket".Így az ártatlan diáknak volt némi esélye az "egybenmaradásra".Napjainkban azonban a tömegben való verekedés "dukál", és az "üsd, vágd, nem apád" törvénye érvényesül a diákok közt.Így volt ez a Spiru Haret Szakközépiskolában is. A gólyabál, melyet november 10-én szerveztek, talán az utolsó volt az iskola történetében, mivel jövôtôl nem indul új évfolyam. Éppen ezért szerették volna emlékezetessé tenni az estét a szervezôk.A mulatság megkezdése után félórával még minden jel arra mutatott, hogy ez sikerül is nekik. Ekkor azonban elhangzott az iskolai rendezvények látogatói számára lassan már ismerôs jelmondat, a "gyere, kenjük meg!" Aki már volt hasonló helyzetben, az tudja, hogy ilyenkor tanácsos köddé válni.A kezdeti összeszólalkozás hamar verekedéssé fajult: néhány felbôszült "kemény legény" el- kezdte a maga módján emlékezetessé tenni az estét. A szemtanúk elmondása szerint a tizedikes B.L-t verték meg elsôként, aki egyáltalán nem provokálta a tetteseket, és egyébként is visszahúzódó diákként tartják számon. Aztán sorra vertek még néhány diákot, majd a kedélyeket csillapítani kívánó szervezôk is "kikaptak". Hogy teljes legyen a kép, a viszály lecsillapodása után megérkezett a rendôrség is.Végeredmény: több "bunyóst" rendôri nyilvántartásba vettek, kisebb-nagyobb sérülések, rongálások. Vagyis minden, ami egy mai gólyabálhoz kell.A Spiru Haret Szakközépiskola igazgatósága az eset után korlátozni fogja a diáktanács tevékenységét, és az iskola rendezvényei szigorúan zártkörûek lesznek.A tanulságot levonva, azt hiszem, hogy hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy manapság bármikor, bárkitôl "kikaphatunk". Addig is, kedves diákok, "járjatok béké-vel" (és mindig csoportosan).
Bedô Barna
Nem a hajnali fagy miatt szünetelnek az útjavítási munkálatok- tájékoztatott Tikosi László, a városgazdálkodási osztály vezetôje. A munkálatok megszakításának fô oka az, hogy a munkálatokat végzô brassói cég jelenleg anyagi gondokkal küszködik. Egyszóval, nem tud nyersanyagot és üzemanyagot vásárolni.Az elmaradt munkálatok közt említjük a Tompa László utcának a Crisan utca és a Bethlen Gábor utca közötti szakaszán az úgynevezett koptatóréteg öntését. Fontos lett volna a szennyvíz-aknatetôknek a megemelése, de ez a munkálat is elmaradt. Ehhez tulajdonképpen pénz sem kellet volna, és a közlekedés is könnyebb lett volna — mondotta Tikosi László. Továbbá megtudtuk, hogy megfelelô anyagellátás, valamint kedvezô idôjárás esetén a Conas cég néhány nap alatt el tudná végezni a szerzôdésben megállapított munkálatokat. A fôosztályvezetô azt is elmondta, hogy az elmaradt munkálatokat, a kedvezôtlen idôjárási viszonyok miatt, elôreláthatóan csak a tavasszal tudják folytatni.
Gáspáry István
Megbeszélés szeméttároló-ügyben
Hétfôn délután az udvarhelyi városatyák megbeszélést tartottak a Cekend tetôn építendô regionális szeméttároló ügyében.
A találkozón Szász Jenô polgármester taglalta az eddigi fejleményeket, majd kikérte a tanácsosok véleményét a terv kivitelezését illetôen.Eddig már több helyszín is szóba került, de ezek közül a Cekend tetô látszik a legmegfelelôbbnek. Török Árpád, a tervezô elmondta, hogy a Boldogfalva közelében levô terület nem tesz eleget a szabályoknak, azaz, hogy 1000 méterre legyen a lakott területtôl és 300 méterre a folyóvíztôl. Az RMDSZ-es javaslat, amit Antal István országgyûlési képviselô terjesztett elô, hogy a szeméttároló a Kerekerdôn legyen, szintén nem jó. Itt ugyanis fennáll a földcsuszamlás veszélye, és az infrastruktúra kiépítése majdnem annyiba kerül, mint a szeméttároló megépítése. Erre a területre a katonaság sem adna engedélyt.A Cekend tetôi változat eddig túlélte a megpróbáltatásokat. A fenyédi önkormányzat beleegyezett abba, hogy a dán segítséggel építendô regionális szeméttárolót oda helyezzék, már csak a Vízügyi Hivatal, a Tisztiorvosi Szolgálat és a Környezetvédelmi Hivatal engedélye szükséges. Ennél a változatnál azonban Máréfalva lakói kötik az ebet a karóhoz. Aláírásgyûjtést kezdeményeztek a szeméttároló elhelyezése ellen, melyet 400 személy látott el kézjegyével. Az itteni gazdáktól 12 hektárnyi területet kellene megvásárolni. Jó néhányan hajlandók is lennének arra, hogy eladják a földjüket, de félnek a falu szájától. A megbeszélésen több javaslat is elhangzott arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne rávenni a földtulajdonosokat területeik eladására. Végül abban állapodott meg az ülésen résztvevô 12 tanácsos, hogy szórólap formájában Máréfalva minden családjának eljuttatnak egy tájékoztatót, mely röviden bemutatja a szeméttárolót. Ezután falugyûlést szerveznek, hogy tisztázzák a lakók ezzel kapcsolatos kételyeit. Ezzel egyidôben felkérik az udvarhelyi RMDSZ-t, hogy segítsen megoldani a problémát.Borbély László államtitkár levelet küldött ez ügyben az udvarhelyi tanácshoz, melyben felhívja a figyelmet arra, hogy november 16-án választ kell adnia a dán cégnek a szeméttároló ügyében. Mivel a máréfalviak egyelôre még nem járultak hozzá az elhelyezéséhez, a tanácsosok abban maradtak, hogy beszámolnak az államtitkárnak a felmerült akadályról, és tovább folytatják a párbeszédet a probléma megoldásként.
Csog Éva
Újabb magyar-magyar csúcstalálkozóra került sor az elmúlt hét végén Budapesten, Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) néven, melynek befejezése után a magyar kormány új jogalapra kívánja helyezni a határon túli magyarokhoz fûzôdô viszonyát.
Az elôzô tanácskozást az MSZP-SZDSZ kormányzása idején tartották, még 1996 nyarán, de az egészet utólag fölöslegessé tette a néhány hónappal késôbb az RMDSZ megkerülésével megkötött magyar-román alapszerzôdés. A mostani értekezlet fô célja, Orbán Viktor miniszterelnök szavai szerint, épp az volt, hogy a határokon túl élô magyarság számára egy olyan különleges jogi státus létrehozásáról szülessen közmegegyezés, mely érvényes bármilyen színezetû politikai vezetés esetén. Ehhez a MÁÉRT kétnapos ülésén a politikai pártok teljes konszenzusára volt szükség, arra, hogy a megszavazott közös nyilatkozatot mindenik résztvevô fél elfogadja. Ennek kompromisszumos változatát a jelenlévô vezetôk alá is írták, de — ahogy azt már megszoktuk — heves viták, indulatos személyeskedések, sértegetések nyomán. Az SZDSZ azt kifogásolta, hogy nem lenne jó, ha a határon túl "anyagi érdekbôl válna valaki magyarrá" (sic!). A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP pedig azért aggódott, hogy egy ilyen törvény elfogadásával az ország nemzetközi jogi bonyodalmakat okozhat, ami árthat a kétoldalú viszonyoknak. A záródokumentumot végül mindkét párt aláírta, ezzel felhatalmazták a kormányt, hogy - a megalakult szakmai bizottságok segítségével - készítsék el a törvénytervezetet. Ennek kidolgozása az elkövetkezô hónapok feladata, és a kormány szándékai szerint még ebben a ciklusban (vagyis 2002 tavaszáig) a magyar parlament meg is szavazza. A törvény kedvezményeket fog nyújtani a határon túli magyarságnak az anyaországban az oktatás, az egészségügyi ellátás, a munkavállalás terén. Meg fog szûnni a mostani, 30 napos itt-tartózkodási korlátozás, meg fogja könnyíteni a magyarok beutazását az anyaországba az EU-államokkal szemben vízumköteles országokból, ha majd Magyarország tagja lesz az EU-nak és ebbôl adódóan a schengeni egyezménynek. Németh Zsolt külügyi államtitkár ígérete szerint Magyarország sokkal intenzívebben fog lobbizni annak érdekében, hogy Romániát az EU mihamarabb vegye le a vízumköteles országok listájáról. A záródokumentum, a nyugati magyarság elkeseredésére, nem említi a külföldön élô magyar állampolgárok szavazati jogának esetleges biztosítását (szintén az MSZP és az SZDSZ kérésére), és nem említi a romániai magyar egyházak által javasolt alapítványi egyetemet sem, csak általánosságban beszél egy önálló magyar egyetem létrehozásáról. A kettôs állampolgárság beiktatása föl sem merült, Duray Miklós szlovákiai vezetô még a viták elsô napján kijelentette, hogy a kettôs állampolgárság nem lenne megfelelô megoldás.A MÁÉRT magyar-magyar csúcstalálkozó eredménye végül elmaradt a várakozástól, mégis, valaminek a kezdetét jelenti. Míg az elhatározásból törvény lesz, sok víz fog még lefolyni a Dunán, hiszen még meg sem száradtak az aláírások a záródokumentumon, máris eltérôen vélekedik a státus- törvényrôl a kormányzó párt és az ellenzék: az elôbbiek szerint nem, az utóbbiak szerint kétharmados törvényrôl lesz szó (ha kétharmados, akkor nem csak a kormányon lévô pártoknak, hanem az ellenzék javarészének is igennel kell majd szavaznia). A nemzetközi gyakorlatban egyébként nem lenne precedens értékû egy ilyen törvény, hiszen egy másik Európa Uniós tagállam, Németország is egyoldalú kedvezményeket biztosít a külföldön élô németek számára.
Páll Szilárd
Budapest
Az Areopolisz Kutatócsoport és a Haáz Rezsô Múzeum könyvbemutatót tartott november 11-én.
A bemutatott könyv a többség kisebbsége nevet viseli, és tanulmányokat tartalmaz a székelyföldi románság életérôl.Hermann Gusztávot, a múzeum munkatársát és egyben a könyv egyik szerzôjét a bemutatót megelôzô napon a kiadvány keletkezésének körülményeirôl faggattam.— 1990-ben az volt a tervem, hogy a Székelység nevû folyóiratban egy külön számot szentelek ennek a kérdésnek. Ez akkor nem valósult meg. Egyrészt, mert többen azt tanácsolták, hogy ne foglalkozzam ezzel a kérdéssel, többek között jónevû és befolyásos történész is, másrészt pedig a pénz fogyott el, s így a Székelység kiadása is abbamaradt. Évekkel késôbb Bárdi Nándor barátom, a budapesti Teleki Intézet munkatársa, kutatója tanácsolta, hogy vegyem elô újra a témát. Végül Szász Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Intézetének igazgatója látott fantáziát az ötletben, s megadta a szükséges támogatást a kutatáshoz. A kötet annak a románságnak a történetét mutatja be, amely migráció útján került a Székelyföldre, és szervesen illeszkedett be. Arról a románságról van szó, amelynek megvolt a maga helye, szerepe a falvakban. Fôleg a pásztorkodás teendôit látták el, és ezek a falvak, természetesen, szívesen látták ôket. Ugyanígy természetes volt ezeknek az embereknek az asszimilációja is.A szerzôk között van Pál Judit, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem elôadótanára, Kovács Piroska, máréfalvi tanárnô, Oláh Sándor, a csíkszeredai szociál antropológus csoport kutatója, Szôcs János, a csíkszeredai múzeum kutatója, Mihály János, lövétei történelemtanár és jómagam.
uszék
Udvarhely azon városok közé tartozik, ahol országos viszonylatban a legalacsonyabb áron állítják elô a hôenergiát - tudtuk meg Andorkó Jánostól, az Urbana Rt. Igazgatójától.
Az Urbana Rt. már több hete elküldte a Versenyhivatalhoz a gigakalória elôállítására vonatkozó árjavaslatát. Eszerint a hôenergiát 229 ezer lejért tudnák elôállítani. A jóváhagyás a múlt héten érkezett meg, ebben a 219 560 lejes összeg szerepel.
— Mikor hagyták jóvá ezt az összeget?
— Ez az összeg, amit a Versenyhivatal jóváhagyott, november 1-jétôl érvényes, és országos szinten a legalacsonyabbak közé tartozik. Amit mi javasoltunk, az is alacsony volt, tehát 230 ezer lej alatt.
— Miért az alacsonyabb árat hagyta jóvá a Versenyhivatal?
— Mi valamikor alacsonyabb árból indultunk ki, s most alacsonyabb árat hagytak jóvá. Akik nagyobb árból indultak ki, azoknál most nagyobb az elôállítási ár. A költségek nagyobbak, mint a bevételek, ezért megpróbáltunk felzárkózni az országban levô többi ár mögé. Ugyanis van olyan település, ahol ezek az árak 250-260 ezer lejre rúgnak, de van 300 ezer lejes elôállítási ár is. Mi megpróbáltunk felsorakozni a többi szolgáltató mögé, s mégis a 230 ezer lej alatt maradni. Ez az ár, amit most jóváhagytak, országos viszonylatban talán a legalacsonyabb.
— Ez az elôállítási ár jelent-e veszteséget a cégnek?
— Nem veszteségszámba megy, hanem ebbôl kifolyólag kevesebb javítást, beruházást lehet végezni. Ez a lakóknak egyrészt jó, mert kevesebbet kell fizetniük, de sajnos, emiatt kevesebb javítást, modernizálást tudunk végezni.
CS. É.
Nyugdíj-kiigazítást kérhetnek azok a személyek, akik 3-as kategóriájú vállalattól mentek nyugdíjba, és most ezek a cégek 2-es besorolást kaptak - nyilatkozta Finta Béla, a Nyugdíjasok Önsegélyzô Pénztárának elnöke.Amint Finta úr elmondta, az eljárás a következô: a kiigazításra jogosultak elmennek a szóban forgó vállalat személyzeti osztályára, és kérik azt az iratot, amely igazolja, hogy hány évet dolgoztak annál a vállalatnál. Majd kérést írnak, amihez csatolják a nyugdíjszelvényt is, a kiigazításra pedig pár hét alatt sor kerül.Ugyanakkor Finta úr felhívja az érdeklôdôk figyelmét arra, hogy a megyei nyugdíjhivatal képviselôi minden hónap második keddjén fogadónapot tartanak az udvarhelyi Nyugdíjasok Székházában. Legutóbb november 9-én voltak Udvarhelyen, amikor 200-nál is többen fordultak hozzájuk panaszaikkal. A legközelebbi fogadónapot december 14-én tartják, szintén a Nyugdíjasok Székházában.
Szükséges a lakossági bejelentés
Két héten át nem volt közvilágítás az Orbán Balázs, a Mezô, valamint a Szombatfalvi utcákban. Vass István, a Renel kirendeltség fônöke tagadja ezt. Hozzájuk nem érkezett bejelentés, ôk csak csütörtök óta tudnak a közvilágítás megszûnésérôl, s azonnal két csoportot küldtek a helyszínre.Teljesen ki kellett cseréljék a kábelt ahhoz, hogy világítás legyen az utcai hálózatban, és ez idôigényes munka.Hasonló esetekben a lakók tegyék meg idejében a bejelentést, hogy a hibákat azonnal tudják kiküszöbölni.Hétfô estétôl újra égnek a lámpák az említett utcákban.
Péter Attila
Szolgálati körutam alkalmával eljutottam Udvarhelyszék azon településére is, ahol - szégyen, nem szégyen - még soha nem jártam, pedig életem delén már jóval túl vagyok. Korondról Parajd felé haladva, az Árcsó vendéglôtôl alig egy kilométerre egy útjelzô tábla figyelmeztet, hogy balra, 5 kilométerre fenn a hegytetôn található Atyha.
Amint letértem a fôútról, néhány méter után kockakövekkel kirakott úton autózhattam, de sajnos, csak alig kétszáz méteren örülhettem a jó útnak, mert utána a vidékünk mellékútjaira jellemzô, kisebb-nagyobb gödröket kellett kerülgetnem. Óvatosan kanyargóztam a szerpentinen fölfelé, s közben eszembe jutott a falu nevének eredete. Orbán Balázs szerint egy gazdaember a fiai között vagyonát osztotta szét, s mindenik kapott egy földdarabot, ahol letelepedett. Az osztás módja szerint kapták ezek a késôbb faluvá terebélyesedett helységek a nevüket. A gazda így szólt a fiaihoz: "Énlakom, ez lett Énlaka, tovább haladva, mondá nagyobb fiának, e tied, ez lett Etéd, ismét odább haladva mondá nagyobb fiának: itt neked, e kis mód, ez lett Küsmöd... Harmadik fia nyugtalankodva kérdé, ô hol telepedik, neked is szólok ma, ez lett Szolokma. Haza felé menet pedig kérdé legkisebb fiát, hogy hát nem békételenkedik-e. Adj ha akarsz atyám, mondá ez, s ôvé lett a gyönyörûen fekvô Atyha."Az apa nagyon szerethette kisebbik fiát, mert valóban gyönyörû helynek, kilátásnak lehettem szemtanúja. Megálltam a kocsival, kiszálltam, s úgy gyönyörködtem a szép napsütéses ôszi délutánon elém táruló tájban.A faluba érve szomorú látvány fogadott, lerobbant házak, bedôlt kerítések, az útról ne is beszélve. Szegény fiú - gondoltam magamban -, nem is járt olyan jól a túl nagy szerénységével, hogy csak úgy kért a vagyonból, ha atyja adni akart neki. Vagy talán a késôi utókor hibája a mai siralmas falukép?A plébánia holléte felôl érdeklôdtem, amikor az udvarról kiszólt egy középkorú asszony, hogy ne keressem a plébánost, mert nincs otthon. De hogy mégis eleget tegyek úti célomnak, bementem Simó Ferencnéhez, mert ô volt, aki tudatta, hogy papjuk épp a tegnap ment haza szülôfalujába valami dolgát elintézni. A kenyérsütéssel foglalkozó háziasszonyt kértem meg, hogy üzenetemet adja át a plébánosnak.Simó Berta hellyel kínált, majd kávéval, s közben érdeklôdtem életsorsuk felôl, mert amit idáig láttam, az nem sok jót mondott számomra.Mit is mondhatnék a falunkról? - kezdte mesélni életmódjukat. Körülbelül háromszáz lélek lakja Atyhát, ennek nagy része jóval túl van a hatvanon. Kiöregedô vidék ez, fiatalok kevesen vannak. A városból nem akarnak hazajönni, pedig ott sem lehet valami rózsás az életük. Itt mi amúgy megvagyunk. Gazdálkodunk, állatokat tartunk, fôleg juhokat és szarvasmarhát, mert az egyedüli pénzforrásunk a tejpénz, de ez is olyan kevés, hogy meg sem közelíti a ráfordított munkát. Tejcsarnokunk kettô is van: egyikbôl Bogárfalvára viszik a tejet, a másikból pedig Szovátára. De mindkettô egyformán keveset fizet. Állataink vannak, de mit érünk vele? Nincs ára semminek.Az uram Bukarestbe ment dolgozni, hogy több pénzhez juthassunk. Most valahol egy szökôkutat csinálnak. Ô, ha kell, kômûves, ha kell, ács, amolyan mindenhez értô ember.Közben bejött az öt gyermekbôl álló I-IV. osztályos iskola tanítónôje, Kacsó Ilona, aki parajdi származású, és ‘90 óta dolgozik és lakik Atyhában.Tôle tudtam meg, hogy a faluban jelenleg két iskolaépület van, egy régi és egy új.A régi úgy néz ki, hogy jobb ha meg se nézi - mondta Kacsó Ilona. Az államosítás elôtt egyházi iskola volt. Az utóbbi idôben senki nem javította, úgy tönkrement, hogy ki kellett költözzünk belôle. Jelenleg az egykori községházában folyik a tanítás. Van öt iskolás és 16 óvodás gyermek.A régi iskola épületének az ablakait betörték, a zárakat ellopták, még a villanyvezetéket is mind leszerelték.Arra a kérdésemre, hogy kik tették:
- Hát a helybeliek, Korondról biztos nem jött ide senki, hogy elvigye - mondta a tanítónô. Nagyon mostoha körülmények között oktatjuk a gyerekeket. Alig kapunk valami támogatást. A szülôk a kötelezô iskolai hozzájárulást sem tudják fizetni, mert nincs mibôl. Ezért vezettük be három évvel ezelôtt a "pityó-kabált". Itt szôlô nem terem, s nem szüretibált rendezünk, hanem pityókabált. A gyermekek nagyon lelkesen készülnek. Verses összeállítást és egy lakodalmi jelenetet adtunk elô az idén is. A falubeli asszonyok tésztát sütöttek, szalmakrumplit csináltunk, s az elôadás után azt árusítottuk. Ebbôl jött össze egy kevés pénz, amit az iskola javára tudtunk fordítani.Jó lenne, ha lenne valaki a faluban, aki kézbe vegye a dolgokat, s hátha valamilyen testvériskolai kapcsolat jöhetne létre. Igaz, van egy magyarországi testvér falunk, Veresegyháza, de hát nem várhatunk mindent tôlük, mi kellene valamit tegyünk önmagunkért.A nagyobb gyermekekkel az a baj - szólt közbe a háziasszony -, hogy ötödik osztálytól Korondra kell iskolába járjanak, de sajnos gyalog, mert semmi autóbuszjárat nincs errefelé. Jó idôben még megvannak valahogy, de amikor a tél beáll, egyéb nincs, csak a hiányzás, mert mindegyre betegednek meg a hóba, hidegbe való gyaloglástól. Már annyian ígérték, hogy valamilyen megoldást keresnek, de a mai napig még csak az ígérettel vagyunk.Pedig ha lenne buszjárat - egészített ki a tanítónô -, még a felnôttek is hasznát vennék. Bevásárlást vagy ilyesmit könnyebben lehetne lebonyolítani. Így teljesen el vagyunk szigetelve. Telefonunk sincs. Igaz, van néhány mobil, de az nem közcélt szolgál. Igazán nem panasznak vagy siránkozásnak szántam ezt, de ez a valóság.Vendéglátóimtól megtudtam, hogy a faluban él egy moldvai csángó család, akik Lujzikalagorból költöztek AtyhábA. Kacsó Ilona kislánya elkísért Butacu Andrei házába.Megtermett, egészséges arcú fiatalember fogadott. A szokásos bemutatkozás után beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy a csíksomlyói plébános, Gergely István segítségével kerültek a faluba.
- Megtudtam, hogy ki lehet jönni Moldvából, s jelentkeztem is Tisztinél (Gergely Istvánt nevezik így), hogy családommal bárhová elmennék, csak a gyermekeim, kettô van, magyarul tanulhassanak, és én is jobban megtanuljam a magyart. Mi magyarok vagyunk, de tudja, ott Bákóban románnak tartanak, csak románul beszélhetünk.Egy magyarországi család megvásárolta ezt a házat az egyház nevére. Nekünk öt évre van szerzôdésünk, hogy itt lakhatunk, s ha megtetszik a hely, s itt akarunk tovább is maradni, akkor a házat átírják nekünk.- S szeretik itt Atyhában?
- Nagyon megszerettük, nem is akarunk elmenni. Az emberek is befogadtak. Én Magyarországra jártam dolgozni, hogy pénzt keressek, most is akarok menni, mert látja, milyen rossz a ház, és rendbe akarom tenni. Erre kell a pénz. A feleségem someren van, mert Bákóban dolgozott. Ha anynyi pénzt össze tudok gyûjteni, még földet is akarunk venni, hogy gazdálkodhassunk. Most csak disznó és tyúk van, de majd lesz tehén és ló is. Föld van elég, lehet venni, s én szeretek dolgozni. Nagyon jó ez az Atyha.A gyermekek is már jól tudnak magyarul, együtt játszanak az itteniekkel, s ez kell nekem. Jólesik ezt látni, mert mi is magyarok vagyunk.Ezek szerint a firtosi gazda legkisebbik fia csak jó helyet kapott, gondoltam magamban. Jó szervezéssel, na meg kis anyagi támogatással fel lehetne virágoztatni a most eléggé siralmas állapotban lévô falut.Ahogy a tanítónô mondta, a helybeliektôl is több melléállás kellene, egyénenként többet lehetne áldozni a közérdeknek. Még a falu utcáit is rendbe kellene tenni, hisz a környéken bôven akad kô meg töltésnek való törmelék. Valóban, csak a jó szervezésen múlik minden. Kár lenne, ha egy ilyen szép fekvésû település nemtörôdömség miatt vagy más okokból a pusztulás áldozata lenne.A jövôt tekintve, ami nem lehet közömbös sem a korondi Polgármesteri Hivatalnak, sem a helybeli lakosoknak, álljon itt Simó Márton atyhai születésû, jelenleg Magyarországon élô írónak a "Kétszáz éves az atyhai templom" címû könyvébôl átvett fénykép és felirat:"Vajon mit hoz a jövô?"
Derzsy András
Ha egy Homoród menti kis faluról írnak, talán mindenki arra vár, hogy düledezô házakról, elnéptelenedésrôl, szegénységrôl szóljon a tudósítás. Én mégis másról szeretnék írni. Arról, hogy Homoródabásfalva már jó néhány éve kétnyelvû falu: angol beszéd is hallatszik itt nyaranta.
Ez a kis falu - melynek magyar lakossága egyre fogy, roma lakossága pedig ezzel arányosan nô - több mint négy éve vendégeket vár és fogad az Egyesült Államok-beli Bedfordból. Barabás Áron abásfalvi lelkész bedfordi lelkésztársát üdvözölheti ilyenkor, aki kisebb-nagyobb csoportokat hoz a Boston melletti helységbôl.A kapcsolat évrôl évre mélyebb lesz. Ez észlelhetô abban, hogy az amerikaiak jelenlétekor egyre kevesebb az ünnepélyes díszelgés, és egyre több a baráti együttlétre összpontosító rendezvény. Nagyon sok amerikai abásfalvi házakban alszik, így már baráti kapcsolatok alakultak ki a vendégek és vendéglátók között. Olyannyira, hogy mikor a falu harangozója meghalt, Bedfordban is gyászoltak. És, bár az elején szükség volt rá, a baráti beszélgetéseknél nincs már tolmács, megérteti magát az abásfalvi atyafi az újvilági vendéggel.Az idén Homoródabásfalván falutalálkozót rendeztek. A faluból elszármazottak hazatértek a Nagy-Homoród mellé, hogy együtt ünnepeljenek. Felidézôdtek a gyerekkori csínytevések, a régi barátságok felújultak ezalatt a néhány nap alatt. A bedfordi gyülekezet néhány tagja is részt vett az ünnepségen, ôk is úgy érkeztek, mint a falu régi barátai.A bedfordi lelkésszel, akit mindenki nemes egyszerûséggel Johnnak szólít, az ünnepség után beszélgettem.— Miért jön ide egy amerikai állampolgár? Mi az, amit Erdélyben kaphat?
— Az erdélyiek fel sem fogják, milyen fontos számunkra, hogy itt lehetünk. Az ittenieknek vannak gyökereik, van történelmük. Mi ilyesmivel nem rendelkezünk odahaza. Az ilyen falvak, mint Abásfalva, azért tudtak megmaradni a kommunizmus viszontagságai között, mert az embereknek itt nagyon erôs a hitük. A bedfordi gyülekezetnek elmélyültebb a hite, mióta Erdélybe jár. Egyébként ez eléggé elterjedt jelenség mostanában. Nagyon sok amerikai úgy jött Erdélybe mint turista, és mikor hazament, akkor jött rá, hogy tulajdonképpen zarándokként volt itt.
— Önök anyagilag segítették és segítik az abásfalviakat. Most is 2000 amerikai dollárt adtak a falutalálkozó megszervezésére. Az anyagiakon kívül lelkiekben mit tudnak adni az abásfalviaknak?
— Azonkívül, hogy gazdaságilag segítjük a falut, a remény érzését tudjuk adni, és megerôsíteni az embereket azzal, hogy megmutatjuk, a következô nemzedéknek sokkal jobb lesz. Ugyanis tudni kell, hogy az amerikai nép nagyon álmodozó, bármit meg tud tenni. Az amerikaiak embereket visznek a Holdra, de közben elveszítik a lelküket. Az amerikai családok nagyon szétszakadtak. Erre a sajátomat tudom felhozni példaként: én Chicagóban nôttem fel, a családom, édesanyám, édesapám még most is ott élnek, én pedig 1000 mérföldre vagyok tôlük. Éppen ezért tartom fontosnak az unitárius gyülekezeteket, ezek visszaadják a testvériség érzését.
— Az abásfalvi falutalálkozó ünnepi istentiszteletén szó volt arról, hogy nagyon különbözô az erdélyi és az amerikai unitarianizmus. Mirôl is van szó tulajdonéppen?
— Az amerikai unitáriusok nagyon különbözô hitfelfogással rendelkeznek. Mivel az Egyesült Államokban minden a tolerancia jegyében zajlik, vannak a gyülekezeteken belül olyan unitáriusok, akiket más is foglalkoztat, mint a hit és vallás. Vannak homoszexuális csoportok, vagy olyan is van, aki ateistának vallja magát. Ezenkívül nagyon sokan más vallásokban nevelkedtek, pl. zsidók vagy római katolikusok voltak. Az amerikai unitarianizmus, toleranciájának eredményeképpen, nagyon szétszórt és személytelenebb is, mint itt. Pl. istentiszteletre mindenki egy kis névjegykártyát tûz ki, mivel nem ismerik az emberek egymást. Ezzel szemben az erdélyi unitarianizmus hasonlít egy idôdobozhoz, amelyet 400 évvel ezelôtt bezártak, most meg felnyitottak. Persze, itt is megvan a nagy dilemma: mi az, amit meg kell tartani a hagyományosból, mit kell átmenteni a jövôbe, és mi az, amit újítani kell, hogy a fiataloknak is tetszedjen. Az alapvetô különbség az erdélyiek és az amerikaiak közt az, hogy az utóbbiak mindig az azonosságtudatot kell megtalálják, és azt kell meghatározzák, miben kell hinniük, míg az erdélyiek azt, miben nem kell.
László Csaba
Hogy mi a titka a külföldi tôkének? Mi más lenne, mint a magánérdek. A Capital címû folyóirat "A portfolió-befektetôk vesszôs iskolája" címen közöl cikket.
A külföldi befektetési alapok 1997-ben jelentek meg Romániába, mikor a román részvénypiacok gyors fejlôdésnek indultak. Tíz és tíz a Bahamákon, Virgin- szigeteken és Cipruson bejegyzett kockázati tôkealap tört be Romániába, amely akkor fejlôdô piacnak (emerging market) számított. Felfogadván az akkor elérhetô legjobb román szakértôket, pénzt adtak a kezükbe, mondván: vegyetek részvényt, ár nem számít.A részvénypiac összeomlása, pénzlikviditások és eredménydús vállalatok hiánya, csökkenô termelés, a részvényárak zuhanása, és tehetséges menedzserek helyett kockázatkerülô igazgatócskák-mindezek keresztülhúzták számításaikat. Alig egy év alatt, ahogy megjelentek, úgy el is tûntek. Kevés alap maradt, de ezek a legfontosabbak voltak. Ezeket vagy kimondottan romániai vagy kelet- európai mûködésre szánták. Egyesek közülük szintén tôzsdei részvénykibocsátással indultak, és részvényeiket a nyugati tôzsdéken jegyzik.
Az alapok munkához látnakAz alapok radikálisan megváltoztatták kezdeti stratégiájukat. Megváltak a kishányadú részvénytulajdonuktól ahhoz, hogy máshol növelhessék azt. Ezzel a lépéssel sokan lemondtak a portfolióalapok azon alapvetô jellegzetességérôl, hogy nem ártják bele magukat annak a cégnek a menedzsmentjébe, amelyik részvényét megvették, mivel ôk csak részvényáremelkedésben érdekeltek. Mi több, sokan igazi befektetôkként kezdtek viselkedni .A Román Befektetési Alap (FRI), melyet a dublini tôzsdén jegyeznek, szövetkezett a Román-Amerikai Alappal (amerikai kormánysegédlettel jött létre, FRAI) a bukaresti Policolor vállalat és a Pitesti-i Rolast többségi tulajdonának átvételére. Ugyanígy a Société Generale Romania Fund a BERD-del karöltve megszerezte a gaesti Arctic gyár többségi tulajdonát. Ezen a módon az alapok saját embereiket kezdték az igazgatótanácsokba ültetni, és alapvetô befolyást kívántak gyakorolni a cég stratégiai döntéseire. Nem teljesen erre vágytak. "Nehéz megmagyarázni a londoni vagy bécsi fônöködnek, hogy miért vagy majdnem mindennap a vállalatnál, mikor csak havonta kellene megjelenj az Igazgatótanács ülésén" — mondja Florin Dolea, a RIF egyik igazgatója. Ennek oka a képzett menedzsment hiánya, mely miatt az Igazgatótanácsnak fokozottan kell részt vennie a vállalat üzletpolitikájának kialakításában.Nehéz tagadni a tulajdonátvételek pozitív hatásait. Tulajdonképpen az új tulajdonosok csak azt kérik, amit eddig a hazaiak is (csak nem elég vehemensen, lévén ez utóbbi legtöbbször az állam): minél nagyobb tôkehatékonyságot és részvényáremelkedést. Az alapok olyan, eddig a hazaiak által ismeretlen technikákat is bevezettek, mint például a cégfelvásárlás, amivel egy vállalat növelheti az értékét és a piacát. Sajnos, a Policolor példáját, amely 1998 ban átvette a ruszei (Bulgária) Orgachimet (hasonló profil), nem követték mások.
Marketing- és pénzügyi igazgatók kerestetnekA legelsô lépés egyébként az összes alapok által újonnan dominált vállalatnál az új pénzügyi igazgatók alkalmazása volt. Sokan összetévesztik a pénzügyi igazgató munkáját a fôkönyvelôével. Holott az elôbbi feladata a vállalat pénzügyi forrásainak a menedzselése, azok értékének megôrzése, annak növelése. Hasonlóan, a további új jövevények voltak a marketing- és eladási igazgatók. Ezeknek a változtatásoknak a hatása elég hamar megmutatkozott a vállalatok forgalmában.Furcsamód az általános igazgatók szintjén nem voltak látványos cserék, annak ellenére, hogy a legtöbb külföldi befektetô a román vállalatmenedzsment minôségére panaszkodik. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a befektetôk olyan cégekhez mentek, ahol a menedzsment már jelentôs eredményeket ért el. A másik ok, amiért a befektetôk megtartották az elôzô menedzsment-csapatot, az alternatíva hiánya. Aki külföldi menedzsert akar, komoly pénzeket kell kiadjon, ezt az összeget a román vállalatok nehezen tudnák elôteremteni. Az alternatív megoldás, melyet a befektetôk alkalmaznak, a menedzsment érdekeltté tétele oly módon, hogy az egybeessen a részvényesek érdekeivel is. Az új menedzsmentszerzôdések összekötik a vállalati igazgatók fizetését a részvények piaci árának az alakulásával. E módszer hazai területen teljesen új, az eredmények három-négy év múlva fognak mutatkozni.Valójában nehéz lenne látványos eredményekrôl beszélni az alapok által ellenôrzött vállalatoknál. A trendek viszont biztatóak. A legtöbb vállalat jelentôsen csökkentette költségeit, növelte a munkatermelékenységet, és reálértékben növelte éves forgalmát. Természetesen, ezt nem lehetett megvalósítani jelentôs elbocsátások nélkül. Egy másik elôny, amit a vállalatok a befektetôk által élveznek: a gyors tôkéhez való jutás lehetôsége, ami egyértelmûen a cég sikerességébe vetett bizalomtól függ. De végül beszéljenek a számok is. Az általunk is jól ismert Arctic hûtôszekrénygyárat 1997-ben 65%-ban vette át két alap, új igazgatót hoztak a kereskedelmi és a marketingterületre, 1997-ben 3900 alkalmazott volt, ez 1999-re 2700-ra csökkent, a munkatermelékenység 13.000 USD per dolgozóról 18.500 USD-re nôtt, s míg az export 1997-ben a forgalomnak csak a 27% volt, addig 1999-ben 50%-os arányt képvisel, igaz, a forgalom nem nôtt, 50 millió dolláron maradt. A sort folytathatnánk. (Dan Tornea, Capital)
Cs. J. István
Budapesten, a Nyugati pályaudvar mellett november 12-én megnyitotta kapuit a West End City Center, Kelet-Európa jelenleg legnagyobb bevásárló- és szórakoztató- központja.
A fôberuházó, a TriGránit amerikai-magyar konzorcium rekordidô alatt, 371 nap alatt építtette fel az új épületegyüttest, mely nemcsak egy hatalmas bevásárló áruház, hanem valóságos városnak tekinthetô, utcanevekkel és közterekkel, 200 ezer szál virággal, 19 méter magas, a világ egyik legnagyobb belsô vízesésével. A Váci út mentén 400 méter hosszú sétányt létesítettek, ezt 16-24 méter széles fasorral övezték. A bevásárlóközpont építése 350 millió dollárt emésztett föl, felépítésében közel 400 magyar vállalat összesen 18 ezer alkalmazottja dolgozott. A beruházás összterülete 83 ezer négyzetméter, mintegy 400 üzlet kapott benne helyet, melyek 90%-a már novemberben megnyílt, a többi átadására jövô év tavaszán kerül sor. A Center háromszintû parkolójában 1750 kocsi fér el, az autók meg a vásárlók biztonságát több mint száz alkalmazott, külsô és belsô kamerák sokasága figyeli. A 14 termes multiplex moziban mûködik Magyarország elsô háromdimenziós filmszínháza, a Matrix World, mely a speciális effektek - esô, szél, köd, vízpára, szagok - legösszetettebb kombinációját nyújtja. Segítségükkel a nézô megtapasztalhatja például, hogy milyen érzés, ha háta mögött egy dinoszaurusz fújtat, ha fején esôcseppek kopognak, vagy pókok másznak a lábán. A négy-öt perces hosszúságú filmeket az érdeklôdôk a szokásos mozijegy áráért nézhetik végig.
Az építkezés arányait jelzi, hogy az eddig beszerelt betonacél összehegesztve Budapesttôl egészen Gibraltárig érne. Az épület szintjeinek együttes alapterületén 28 futballpálya férne el, az elektromos vezetékek hossza 534 kilométer, az elvégzett munka során 250 ezer köbméter földet termeltek ki, 13,5 ezer négyzetméter üveget használtak fel, a beépített légtér 1 085 ezer köbméter.A Center megnyitása minden bizonnyal átírja majd a belvárosi vásárlási szokásokat, ezért sokan vannak, akik nem örülnek az új üzletközpontnak. A kereskedôk között elterjedt a szállóige, miszerint "kétféle kereskedô van ma Budapesten: az egyik, aki azért retteg, mert nem nyit boltot a West End City Centerben (WECC), a másik, aki azért, mert nyit."A környéken lévô boltok a csôd szélére is juthatnak, az üzletet bérlôk pedig attól rettegnek, hogy nem térül meg a magas, esetenként 80-100 márkás, egy négyzetméterre esô bérleti költség, ráadásul az üzlethelyiségeket 40%-os készültséggel vették át, a többit nekik kellett finanszírozni. És bár a becslések szerint naponta 100 ezer látogatója lesz a City Centernek, ezek túlnyomó része csak sétálni meg bámészkodni megy majd oda, és nem vásárolni (ennek ellenére valamennyi helyiség bérlôre akadt). A bevásárló- centrumok budapesti piaca, a szakértôk szerint, most már telítettnek mondható, de Magyarország különbözô térségeiben még nem, ezért számuk a következô években, országos szinten, akár meg is duplázódhat.
Páll Szilárd
November elején Székelyudvarhelyen tartották a Hargita és Kovászna megyei ifjúsági információs irodák találkozóját. A házigazdák, a Szinfo iroda vezetôi nyitották meg a rendezvényt pénteken 22 órakor.
Kis Zoltán irodavezetô elmondta: a rendezvény legfôbb célja, hogy megoldásokat keressenek arra, hogy olyan helységekben, ahol az ilyen jellegû irodák megragadtak a kezdeményezés szintjén, a továbbmûködést lehetôvé tegyék. Ezért is szerepeltek a meghívottak közt Balánbánya, Szentegyháza, Székely-keresztúr polgármesterei.Az irodák bemutatkozását a csíkszeredai iroda képviselôje kezdte, aki elmondta, Csíkszeredában 1997 júniusa óta létezik információs iroda, 8 ifjúsági szervezet kezdeményezésének eredményeként. A helyi Tanács biztosítja a rendezvényekhez és a mûködéshez szükséges anyagi alapot. Az iroda szabó-varró tanfolyamot indított, amelynek eredményeként 16 fiatal jutott munkához. A csíkszeredai ifjúsági rendezvényekre az iroda mintegy 50-60 millió lejjel szállt be - mondta az irodavezetô.Gyergyószentmiklóson is mûködik információs iroda — mondta Nagy Zoltán irodavezetô. Mivel a helyi tanáccsal nem jó a kapcsolatuk, a gyergyói iroda az általuk létrehozott Erdély Alapítványnak köszönhetôen tarthat 2 alkalmazottat, és fizethet egy bedolgozó pszichológusnôt és egy tanárnôt.Az iroda forgalma 25-30 ember naponta. A legfontosabb szolgáltatás a munkaközvetítés, valamint hetente kétszer internetezési lehetôség.Máthé Emese a sepsiszentgyörgyi irodát képviselte a rendezvényen. Szentgyörgyön 1995. május 31. óta létezik információs iroda. Két alkalmazott dolgozik itt, egyiküket a Polgármesteri Hivatal, a másik alkalmazottat a sportigazgatóság fizeti. Tevékenységeik között szerepel az Internet-hozzáférés és az álláshirdetés. Máthé Emese elmondta, hogy irodájuk nemcsak a fiatal, hanem az öregebb korosztály rendelkezésére is áll.Tordai Cecília szintén Kovászna megyét képviselte a rendezvényen mint a kovásznai ifjúsági információs iroda vezetôje. Elmondta, náluk két személy áll a fiatalok rendelkezésére. Legfontosabb rendezvényeik közé tartozik a képzômûvészeti pályázatok kiírása, az iroda pedig segélyekbôl, adományokból mûködik.Kézdivásárhelyen 1996 szeptembere óta létezik információs iroda — mondta Kovács Ildikó irodavezetô. Itt jogi, egészségügyi, rendôrségi tanácsadással foglalkoznak, de a felvételivel kapcsolatos tájékoztatás is tevékenységeik közé tartozik.A szentegyházi iroda képviselôje, Szikszai Lajos jó híreket hozott Szentegyházáról, sikerült bevezetni a telefont az ifjúsági informácós irodába. A szentegyházi iroda tevékenységei közé tartozik a felvételivel kapcsolatos tájékoztatás és tanácsadás, amit egy alkalmazott old meg, besegítôkkel. A házigazda Kiss Zoltán utolsónak mutatta be a már jól ismert SZINFO-t. Elmondta, 1993-ban létesült az iroda azzal a céllal, hogy a fiatalokat felkészítse a munkavállalásra, információt szolgáltasson számukra. Büszkeséggel jegyezte meg, hogy az országban ez volt az elsô ilyen jellegû iroda. Aztán francia mintára kezdték létesíteni az irodákat, (felsôbb utasításra), aminek az volt az eredménye, hogy a kezdeményezés nem a megfelelô emberek kezébe került, az irodák nem voltak képesek eleget tenni rendeltetésüknek.A székelyudvarhelyi Szinfo kettôs feladatot lát el: objektív informácót szolgáltat és tanácsadással foglalkozik, az utóbbit szakemberek végzik. Ezenkívül a Szinfo, Kiss Zoltán szerint, rendkívül élénken vesz részt a város közéletében.Ehhez fel kellett fejlôdni: 1994 februárjában csak 14 ember kereste fel az irodát, ezzel szemben ez év októberében 1370 személy látogatta meg a Szinfo-t. Ezt elôsegítette a mindenki által ismert új székhely, amely eléggé forgalmas helyen van.A SZINFO kezdeményezésére megszületett az IFINET, amely 7 ifjúsági információs irodát fog össze, érdekképviseleti szakmai szervezetként mûködik. A szervezetnek, bár 1996 óta létezik, még nincs jogi státusza, de azért, hogy szerepét még jobban be tudja tölteni, nemsokára jogilag is bejegyzik. Az IFINET a Magyar Ifjúsági Információs Irodák társult tagja, és az európai irodákat összefogó szervezetben is jegyzik. A Szinfo és az IFINET bemutatása után a meghívott polgármestereken volt a sor, hogy elmondják, városaikban milyen az irodák helyzete.Bodo Alexandru, Balánbánya polgármester elmondta a balánbányai Polgármesteri Hivatal mindig hatékony kapcsolatot tartott fenn a fiatalokkal, ennek eredményeképpen született meg az új balánbányai iroda is. Mindig fogunk módot keresni arra, hogy az új iroda pénzt kapjon - ígérte meg a polgármester.Rus Sándor, Szentegyháza polgármestere szerint , mint minden közérdeki tevékenység, az iroda sorsa is a polgármester, vagy az általa képviselt hivatal kezében van Szentegyházán. Éppen ezért, ha a szentegyházi információs iroda életképes terveket tesz le a polgármesteri asztalra, a pénzügyi és másfajta tevékenységet biztosítják. Rus Sándor ezenkívül megígérte: a jövô évi költségvetésébôl kiszorítanak annyi pénzt, hogy az információ irodát egy hatékony számítógéppel tudják felszerelni.Kiss Zoltán mint Szentegyháza lakosa elmondta, nagyon fontos lenne, ha az eléggé elszigetelt Szentegyházáról a fiatal úgy érkezne Udvarhelyre, Csíkszeredába, ügyei intézésére, hogy már rendelkezik információkkal.Benyovszky Lajos, Székelykeresztúr polgármestere beszámolt arról, hogy helysége információs irodájának tevékenysége fel van függesztve, de a polgármester szerint az iroda ötletszegény volt, és nem tudta megoldani a fiatal munkaerô hatékony beszervezését. Éppen ezért a Polgármesteri Hivatal új embert keres, aki jobban el tudja végezni az iroda teendôit.A beszélgetést követôen a résztvevôk igyekeztek megismerni a Szironet programot, mely segíti az irodák mûködését, valamint a Szakmai Etikai Kódexet nézték meg. Az ifjúsági információs irodák vezetôi november elejétôl rengeteg tapasztalattal felfegyverkezve kezdhették el munkájukat saját irodájukban.
László Csaba
Hivatalosan is hivatalba iktatták Vasile Sâlcudeant, Kolozs megye új prefektusát. Az ünnepségen többek között jelen volt Buchwald Péter alprefektus, Victor Romulus Constantinescu megyei tanácselnök, Iuliu Pâcuraru demokrata párti képviselô és Gheorghe Funar polgármester.A kormány helyi közigazgatási hivatalának képviselôje, Ma-rius Bostan késve érkezett felolvasni a kinevezésrôl szóló kormányhatározatot és hivatalosan is hivatalba iktatni Sâlcudeant. Az új prefektus megköszönte a Parasztpárt központi vezetôségének a támogatását és a kormánynak a kinevezést. Hozzátette: a helyhatósági törvény értelmében mihamarabb össze szeretné hívni a közigazgatási tanácsot, amelynek tagja a prefektus, a megyei tanács elnöke, illetve a megyeközpont polgármestere. Ugyanakkor azon reményét fejezte ki, hogy a politikai hovatartozás ellenére a bizottság tagjaival jó kapcsolatot sikerül kilakítania. Megígérte: a közvélemény hatékony tájékoztatása érdekében szóvivô áll majd az újságírók rendelkezésére. Gheorghe Funar kifejtette: véleménye szerint Sâlcudeant három évvel ezelôtt kellett volna kinevezni a prefektúra élére. - Ha ez megtörténik, akkor nem került volna sor a megyei tanácselnök, illetve a prefektus irodáját elválasztó ajtó beszegzésére - tette hozzá. Iuliu Pâcurariu elmondta, hogy az új prefektus segítségével sikerül majd megteremteni a kormánykoalíciós pártok közti párbeszédet. Újságírói kérdésre válaszolva az új prefektus kifejtette: - Nem hinném, hogy nézeteltéréseim lesznek Kolozsvár polgármesterével. De ha nem tartja be a törvényeket, akkor összeakad a bajuszunk - mondta.
A jövô év elejétôl csak kivételes esetekben fognak kiadni beutazási vízumot a román határokon.
Cristian Diaconescu, a külügyminisztérium jogi és konzuli kérdésekért felelôs vezérigazgatója elmondta, hogy a vízumköteles külföldiek 2000. január elsejétôl csak a saját országukban mûködô román konzulátusok által kiadott beutazó-vízummal léphetnek Románia területére. Az új rendelkezés célja, hogy a Romániába utazó vízumköteles külföldi állampolgárok belépésének engedélyezése egységesen és jól áttekinthetô technikai rendszer keretében történjék. Az elmúlt egy évben például a Romániába érkezett több mint kétszázezer német állampolgár közül 180.000 a határon szerzett beutazó vízumot. A változás nem utolsósorban a schengeni országok illetékes hatóságainak kérésére történik, megkönnyítve számukra bizonyos személyek, körözött bûnözôk kiszûrését. Az új helyzet hatalmas feladat elé állítja a különben is súlyos anyagi és személyzeti gondokkal küzdô külföldi román képviseleteket - hangsúlyozta Diaconescu. Bukarest, a feladat megoldásához szükséges infrastruktúra kiépítésében számít a schengeni országok segítségére is. A változás semmilyen formában nem érinti azoknak az országoknak az állampolgárait, amelyekkel Románia vízummentességi megállapodást kötött.
figyelô
Ion Iliescu korrupcióval és nepotizmussal vádolja a hatalmon lévôket
Ion Iliescu piszkos ügyletekkel vádolja a Kormány tagjait, ami rendkívül heves válaszokat eredményezett. Radu Vasile miniszterelnök zöld utat adott minisztereinek, hogy pereljék be a PDSR elnökét. A kormány szóvivôje szerint Vasile arra kérte a sértetteket, hogy kérjenek erkölcsi kártérítést Iliescutól. Bâsescu azt nyilatkozta, hogy egy piszkos lej sem tapad a kezéhez, míg Crin Antonescu szerint Iliescu a közvélemény-kutatások eredményeitôl megmámorosodva jelenthette ki a súlyos vádakat.
Vagyonbevallást kezdeményez az UFD
Azonnal ellenôrizni kell a köztisztviselôk vagyonát, ha az meghaladja a 20.000 dollárt. Ezt a Jobboldali Erôk Szövetsége szorgalmazza. Adrian Iorgulescu, az alakulat vezetôje tudatta: tegnap már be is nyújtották a törvényhozásnak az ezzel kapcsolatos törvénytervezetet. A javaslat szerint kérésre hozzáférhetô lenne például az államfô, a honatyák, az államügyészek, a polgármesterek vagyonbevallása. Az UFD azzal kezdte, hogy vezetôi "bevallották" vagyonukat. A legnagyobb vagyonnal (19.600 dollárral) Varujan Vosganian rendelkezik.
Adrian Severin helyzetelemzése
Hét végén Temesvár vendége volt Adrian Severin parlamenti képviselô, egykori román külügyminiszter. A Demokrácia Értékeinek Fejlesztéséért Alapítvány felkérésére helyzetelemzést végzett a kelet- európai volt szocialista országok eltelt tíz évérôl és a jövô kilátásairól. Értekezését azzal a megállapítással indította, hogy Európa napjainkban az "elveszett illúziók" korszakát éli. Semmivé vált a határtalan bizakodás, melyet az 1989-es események váltottak ki az öreg kontinensen. Tíz év elteltével bátran kijelenthetjük, mondotta az elôadó, hogy mind a keleti, mind a nyugati országok közvéleménye csalódott elvárásaiban. A nyugatiaknak nagyobb tehertételt jelent Európa keleti felének megsegítése, mint eredetileg gondolták, a piacgazdaság bevezetésével küszködô népeknek meg hovatovább elegük van az áldozathozatalból. Adrian Severin szerint elérkezett az ideje, hogy a nyugati világ - mindenekelôtt az Amerikai Egyesült Államok - létrehozzon egy Marshall-tervhez hasonló segélycsomagot, mert Kelet-Európa felzárkózása napjainkra parancsoló követelménnyé vált. Amennyiben ez elmaradna, újabb feszültségi gócok keletkeznének Európa térképén.
Több lap közli a Pater közleményét, miszerint a görög Piraeus Bank megvette a Budapest Banktól a Pater többségi részvényeit. A közlemény szerint a BB azért vonult vissza a romániai piacról, mert többségi tulajdonosa, a General Electric a romániai Postabankban is többségi tulajdont szerzett.
Vita folyik az uniós fômegbízott személye körül
Még mindig nem jelölték ki azt a személyt, aki az Európai Unióval folytatandó tárgyalásokon képviselné Romániát. Az államfôi hivatal a múlt hét végét jelölte meg végsô határidôként. A formáció Ioan Jingát támogatja, a nemzeti liberálisok Aurel Ciobanu Dordeát jelölik, míg a demokrata pártiak Bujor Bogdan Teodoriut. A fômegbízottat az európai integrációért felelôs kormányfôosztály javaslatára a miniszterelnöknek kell kijelölnie.
RMDSZ-es szenátor kritizálja a pénzügyminisztert
A legvisszafogottabb koalíciós partnerek is kezdik elveszteni türelmüket. Elsô alkalommal az RMDSZ is tiltakozó nyilatkozatot tett közzé az aktuális hatalom egyik minisztere ellen. Puskás Bálint, a Szenátus titkára feltette a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy Traian Remes pénzügyminiszter állandóan az anyagiak hiányáról beszél, miközben a társadalmi megmozdulások esetén rögtön talál valamilyen pénzalapot. A szenátor nem tartja helyesnek, hogy a privatizációból befolyó összegeket az úgynevezett gazdasági "feketelyukakba" ömlesztik vég nélkül. Ugyanakkor az RMDSZ elégedetlenségének is hangot adott, mivel a kormány még nem ismertette a jövô évi költségvetés alapelveit.
Ezen újság hasábjain már számos esetrôl cikkeztünk, és nem egyszer leírtuk azt, hogy abban az esetben, ha Európához akarunk tartozni, akkor kötelezô módon jogrendünket az európai jogrendhez kell igazítanunk.Létezik büntetô törvénykönyvünkben egy olyan bûncselekmény, mint a jogtalan szabadságmegvonás. Ezzel kapcsolatban le szeretném írni és hangsúlyozni, hogy az embernek az egészsége után a szabadsága a legnagyobb érték.Felmerül a kérdés, mikor és miyen körülmények között lehet megvonni valakinek a szabadságát, milyen körülmények között lehet ezt korlátozni, és abban az esetben, ha mindez jogtalanul történik, milyen cselekménnyel találjuk szembe magunkat?Egyértelmû a válasz arra vonatkozóan, hogy a szabadságot törvényes keretek között meg lehet és meg is kell vonni. Erre az esetek nagy többségében jogerôs bírósági ítélettel kerülhet sor.Cikkemben arra az esetre szeretnék rávilágítani, amikor valakinek a szabadságát jogtalanul vonják meg, illetve korlátozzák.A bûntetô törvénykönyv ide vonatkozó szakasza azt mondja, hogy a jogtalan szabadságmegvonást a törvény egytôl öt évig terjedô fogházzal bünteti.Ugyancsak ezen szakasz második bekezdése kimondja azt is, hogy bizonyos esetekben a büntetési tétel jóval súlyosabb, éspedig öt évtôl tizenkét évig terjedô fogház.Olyan eseteket említ a törvény, mint amikor a jogtalan szabadságmegvonást elrablással követik el, az elkövetô hatósági személynek adja ki magát, jóllehet nem az, fegyveresen követik el a cselekményt, illetôleg kettô vagy több személy követi el a bûncselekményt. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolandó az az eset is, amikor a szabadság visszaadását váltságdíj, illetve valamilyen más anyagi juttatás átadásához kötik. A gyakorlatban ezt nevezzük váltságdíj kifizetésének cserébe a szabadságért. Nem egy ilyen esetrôl hallani, illetve olvasni.Nos, ezekben az esetekben, bárki is legyen az elkövetô, a törvény eléggé szigorú büntetési tételeket ír elô, ugyanis általában a második szakaszba foglaltak szerinti büntetést kell alkalmazni.Tudnunk kell azt is ezzel kapcsolatban, hogy a cselekmény hivatalból üldözendô, tehát a felek között nem jöhet létre egyezség, nem békülhetnek ki. Ennek a bûncselekménynek még két súlyos esetét is elôírja a törvénykönyv, éspedig, amikor cserébe az államtól, illetve valamely szervezettôl kérnek az elkövetôk valamit. Nos, ebben az esetben a büntetés felsô határa már 15 évre emelkedik.Abban az esetben, ha mindez az áldozat halálát okozza, akkor a büntetési tétel 15-20 évig terjedô fogház.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Egy élet a tárgyalkotó nép szolgálatában
Bandi Dezsôt kitüntette a Magyar Köztársaság elnöke. "Személyes megbecsülésem jeléül Bandi Dezsô urat, a Székelyföldön élô magyarság azonosságtudatának és a magyar- román barátság ápolása érdekében – különösen a népmûvelés területén – kifejtett munkássága, eddigi életútja elismeréseként 80. születésnapja alkalmából aranyéremben részesítem. Kelt Budapesten, 1999. évi október hó 8. napján. Göncz Árpád."
Az idôs Mester életmûve a népi kultúra értékeinek tudatosítása, a tárgyalkotó népi mûvészek felpártolása, segítése, irányítása. Tanítványai egész Erdélyben és a határokon túl is éltetik gondolatait, felfogását a kultúráról. Amikor más, hasonló korúak kötetekre rúgó dolgozatokban összegezik tapasztalataikat, Bandi Dezsô nem bajmolódik tollal, papírral. Faragókört irányít, annak gondjai töltik ki nappalát, éjjelét.
— Nagyon meglepett. Alig jutott idôm elutazni Budapestre. Alkalmi kocsival tettem meg az utat, oda is, haza is. Ott is kissé feszélyezve éreztem magamat, mert az államtitkár úr néprajztudósként emlegetett, én pedig nem tartom magam annak. Nekem legfeljebb vitáim vannak a néprajztudósokkal. Nálam fontosabb a gyakorlat, mint az elvonatkoztatott feltételezések, melyeket akadémikus magaslatokról találnak ki. Ezért vitatkozom is velük.
— Ön sosem pihen. Hogyan csinálja?
— A kultúrát intenzíven kell mûvelni. Gyakorlati segítséget nyújtottam, amiben csak tudtam. És minden eszközt felhasználtam arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam, amit errôl gondolok. Nagy segítséget kaptam a romániai magyar értelmiségtôl, papoktól, tanítóktól, orvosoktól. A legtöbb segítséget a lapok és folyóiratok felkínált tere jelentette. Nem volt olyan hazai magyar lap, amely elzárkózott volna cikkeim közlésétôl. (Bár ilyen-olyan "változtatásokra" néha próbáltak rábírni.) A legtöbbet közülük is az egykori Vörös Zászló szerkesztôinek köszönhetek, 1990 óta pedig jogutódjának, a Népújságnak — mert minden írásomat közölték, változtatás nélkül.
— Összegyûjtött írásai tankönyvként is megállnák helyüket. Nem gondolt kiadásukra?
— Össze van szedve az anyag, Banner Zoltán kivonatolva kiadta, a gödöllôi agráregyetem házi nyomdájában nyomtatták ki, de persze fûzve és kizárólag szakmai használatra; ez azonban hiányos, tekintélyes rajz- és képanyaga is van, mégis ki kell egészíteni a többi szöveggel, képpel. Amellett bôröndnyi levelet ôrzök azoktól, akikkel dolgoztam, ezekben is sok érdekes, szép és hasznosítható dolog van. Nem jut rá idô, hogy rendbe szedjem ôket. Most a faragókon jár a gondolatom. A Bolyai Farkas Líceum jóindulatúan helyet, azaz mûhelyt adott a Paniti Bartha Sándor nevét viselô faragókörnek, ez köti le minden gondolatomat, hogy kinek-kinek miként sikerül az elképzelését megvalósítania, és én mit segíthetek ebben. Hogy kerül-e anyag a munkához.Nagy gondunk az anyag elôkészítése, hiszen ennek a mûhelynek a kisgépei csaknem mind elavultak, szinte használhatatlanok. Ilyen nyomorult felszereltséggel nehéz igazi szép tárgyakat készíteni. Az oda járó fiatal ideje (az az egy-két óra) jobbára azzal telik el, hogy kézifûrésszel készíti elô a darabot a megmunkálásra. A mûhely karbantartó asztalosa, Ferike igen jóindulatú, segítôkész, a nagyobb gépeket pl. a daraboláshoz igénybe vehetjük. De hát a lányok, mondjuk, megtanulhatják, hogyan kell bánni a fûrésszel, az nem árt; viszont ôk faragni akarnak, nem pedig megerôltetô fizikai munkát végezni. Hát ilyenek a gondjaim. Hogy honnan szerezzünk kisgépeket, faanyagot a munkához.
— Mégis szakít idôt rá, hogy elmondja véleményét a népi kultúra fennmaradásának ügyérôl.
— Nem járok úgynevezett szakmai konferenciákra, értekezletekre, nem érek rá, mert a tárgyalkotás folyamatát fontosabbnak tartom, mint az okoskodást. Én az újságokból, az írott és az elektronikus sajtóból értesülök errôl-arról. Látom, hogy a médiumokon néha olyan dolgok futnak át, amelyeket cáfolni kell, mert hamisak. Nem tudok idejében lereagálni mindent, ami fontos a számomra, mégis megkísérlem, legalább utólag: rámutatni a másik oldalukra is.Hogy például valaki a folklórizmust fölöslegesnek tartja. Nem mehetünk neki egy olyan kultúrának, amelynek még folytatható emberi (humán) értékei vannak, és azok modellként szerepelhetnek bármelyik társadalomban, a polgárosodott parasztság társadalmában is. Így elhatárolni egymástól a kultúra különbözô területeit, ahogyan azt egyesek teszik, megbotránkoztató.Nálunk az úgynevezett civil szervezôdésekre bíznák a népi kultúra ápolását. Én pedig nem akarok ilyet. Ez túl idô- és munkaigényes, ráadásul a szakembernek kárára van. A szakemberektôl elvárnák, hogy ingyen dolgozzanak a különbözô alapítványok keretében. Persze vannak jól mûködô alapítványok, mint például a Folk Center Alapítvány, az megbecsüli szakembereit.
— Az anyaország, személyesen a magyar köztársasági elnök igen nagyra értékeli a munkásságát.
— Nem az elismerésért dolgozom. De Göncz Árpád kedvessége, érdeklôdése, az az ôszinteség, ahogyan elmondta: örül, hogy végre személyesen is találkozhattunk, az nagyon jólesett. De elképzelem: mire jutottunk volna, ha kellô támogatást kapunk. Itthon. És Magyarországon is. Ha megértésre találunk. A szövéstôl a varrottasig, kerámiáig, mi mindent tudtunk volna csinálni. A világot járhatnánk! De a társadalom, úgy látszik, tehetetlen. Ezért haragszom. Olyan intézményrendszer kellene, amely a legmagasabb, akadémiai szinten foglalkozna minden ilyen szakmával. Hiszen a kultúrmenedzser-képzés is csak a hivatásos kultúrát célozza. Az állam olyan kultúrszférákat támogat, amelyeket szerzôi jogok védenek. Az is baj volna, ha ez a szektor privatizálódna. Más érdekszférák törnének fel, a multik "tömegkultúrája" megölné az igazi népi kultúrát is. Másrészt az oktatást nem szabad elválasztani a kultúrától.
— Nyolcvanévesen az ember nagyokat sétál, élvezi a még hátralévô éveket... Ön miért nem talált valami megnyugtató, szép szórakozást, ami dolgos élete koronájaképp nyugdíjasként méltán megilleti?
— Hát kell ennél szebb, mint amit most mûvelek? Hogy azt mûvelem, amit szeretek? És azt szeretem, amit mûvelek? Ha lefekszem, akkor is ezeken gondolkozom. És akkor sem csüggedek, ha azt látom, hogy nincs megoldás!
Bandi Dezsô 1919. október 7-én született a Kisküküllô megyei Magyarsároson. Az elemi iskolát szülôfalujában végezte, korán megmutatkozott faragókészsége, tehetsége. Az igazgató biztatására édesapja a székelykeresztúri unitárius kollégiumba adja, ahol azonnal kitûnik kiváló eredményeivel. Tanulmányait a kolozsvári Brassaiban folytatja ösztöndíjasként, és ugyancsak stipendiummal végzi el érettségi után Budapesten a Képzômûvészeti Fôiskolát, ott Sidló Ferencnél tanult szobrászatot. Elsô jelentôsebb mûvei a helybeli ácsokkal közösen faragott és felállított abásfalvi és ravai háborús emlékmûvek (1943— 44). A fiatal mûvész az egyéni alkotómunka helyett a közösségépítést, a nép felkarolását helyezi tevékenységének elôterébe. 1957-tôl, több mint egy évtizeden át, a Népi Alkotások Háza, majd a kisipari szövetkezetek Maros tartományi, illetve megyei szakirányítója. Mûvészi kerámiával foglalkozik és a hagyományos háziipari mesterségek és a falusi ember mûvészi készségének serkentésével — írja róla a lexikon — tanfolyamok, kiállítások és metodikai levelezés útján — új alapokra helyezte hatáskörében az öntevékeny mûkedvelô mozgalmakat. Maros, Hargita és Kovászna megyékben 1963-ban már 170 népi alkotási kört irányított több mint ezer taggal. Mûvészeti mozgalmának célja a korszerû otthonkép kialakítása és az ember mûvészi alkotókészségeinek ápolása a mindenkori feltételek között. Ezért falun akkor — és számos mûhelyben ma is! — eleven szövés-, fonás-, kötés és varrástechnikákat igyekszik új funkcióval és tartalommal telíteni, majd a fazekas- és faragóközpontok mestereinek munkáiban jelentkezô giccses ízléssel száll harcba; városon ugyanekkor a különbözô képzômûvészeti mûfajokkal foglalkozó mûkedvelést igyekszik az utánzó dilettantizmus helyett eredeti alkotásokká fejleszteni. Vállalkozott a naiv mûvészeti ágak — festészet, szobrászat — és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolására és felfrissítésére.Tevékenységének elméleti indoklását cikksorozatokban fejtette ki. (Egyik ilyen volt sorosta a Vörös Zászló c. Maros megyei napilapban, 1969. jan 3. — szept. 5. között megjelent sorozata.) 1970-tôl a Maros megyei Mûvelôdési Bizottság füzeteiben (A falu nótája, Tiszta búzából) egy-egy község népi kultúrájának teljes bemutatásával kísérletezik, szerves keretbe foglalva a vidék mûvészetének tárgyi és szellemi megnyilvánulásait. Cikkeit A Hét, az Utunk, az Elôre és a Mûvelôdés közölte. 1990 után sem szûnt meg kapcsolata a mûvészi tárgyak alkotóival, az EMKE égisze alatt vagy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum keretében mûködô faragókör keretében irányítja a fiatalokat. Tanítványai kiállításaikkal évente szerepelnek Marosvásárhelyen a Bernády Mûvelôdési Központban, illetve Kecskeméten, az anyaország más városaiban, és fôleg Budapesten.
Bölöni Domokos
Európa nem sok királyi családja büszkélkedhet azzal, hogy oly sok szentet adott a világnak, mint az Árpád-házi királyok. Szent István fia, Imre herceg kezdte meg a sort, s ez az évszáza- dok folyamán egyre gyarapodott. Mindenik Árpád- házi szentnek megvolt a maga sajátságos, egyéni tulajdonsága, amiért az utókor szentként tisztelte.
II. Endre király Erzsébet nevû lánya 1207-ben született Sárospatakon. Négy éves korában Wartburg várába került. A németek ki is sajátították maguknak, de számunkra mindig árpád-házi Szent Erzsébet maradt, és az is lesz mindig, amíg a magyar öntudat élni fog.A különcködô királylány
A német környezetben nevelkedô magyar királylány nem hazudtolta meg ôseitôl örökölt szilaj természetét. Jegyesének anyja, Zsófia ôrgrófné sokszor tudatta nemtetszését Erzsébettel, hogy a német fôúri társadalmi életformához nem illik az a viselkedés, amit bármilyen unszolás, kényszerítés ellenére sem akart megváltoztatni.Kisgyerek korában mindig az élénk, inkább fiús játékokat kedvelte. Serdülô korában pedig mindenféle táncnál jobban szerette a szilaj lovaglást. Ez abban a korban egyet jelentett a nôiesség sokat dicsért erényének a hiányával. Erzsébet megjelenése mindenütt megütközésre adott okot. Életrajzírói szerint: ".. képtelen volt apró lépésekkel járni és halkan beszélni."Azt is kifogásolták viselkedésében, hogy jó volt az alacsony sorban élô emberekhez, és szívesen játszadozott a szegény gyerekekkel. Ez már nem fért össze a Thüringiai Hermann ôrgróf családjának felfogásával. Nem erre számítottak, amikor fiukat, Lajost eljegyezték a magyar királylánnyal. Vôlegénye védelme és mélységes szeretete mentette meg attól Erzsébetet, hogy vissza ne küldjék Magyarországra. Mindezek mellett abban is különbözött a környezetében élô vele egykorú lányoktól, hogy nagyon sok idôt töltött a vár kápolnájában, szeretett sétálni a temetôben, ahol kíséretét mindig arra buzdította, hogy imádkozzanak a halottakért.Erzsébet számára a legtermészetesebb dolog volt, hogy részt vegyen a lovagias tornákon, a gyakori vadászatokon, de szerette a kápolnai csendet, ahol isteni mesterével beszélgetett elmélyült imádsága által. Nem tartozott a szemlesütô jámborok közé, de a legtermészetesebb módon be tudta építeni életébe a keresztény alapigazságok megélését.
Már gyerekkorában megtapasztalhatta a szegény sorsú családok nyomorúságos, nélkülözô életét, s amikor thüringiai ôrgróf feleségeként önállóan kezelhette a család anyagi javait, legfôbb gondja az elnyomottak és kisemmizettek megsegítése volt.Istenben való hite, vallásossága nem merült ki az imádságban, az ünnepélyes szentmiséken való részvételben, hanem tetteivel bizonyította, hogy szereti Istent. Isten szeretete embercentrikus volt. Számára nem létezett különbség ember és ember között. Mindenkit Isten teremtményének és gyermekének tekintett. Nagyon sokszor személyesen kereste fel a legszegényebb családokat és vitte el adományait. Minden kíséret nélkül, élelemmel megtöltött zsákokkal lovagolt órákon át, hogy a nélkülözô, sokgyerekes családoknak a megélhetést biztosítsa. Ezért nagyon sokszor be is vádolták férjénél, de Lajos mindig elnézô volt vele szemben, tudta, hogy feleségét a legnagyobb örömtôl és boldogságtól fosztaná meg, ha megtiltaná a szegényekrôl való gondoskodást. Közös megbeszélés után ispotályt alapítottak, ahol az árva gyerekeket ápolták. Erzsébet a saját gyerekei mellett ezeket az árvákat is magáénak tekintette, és nagyon sokszor maga fürösztötte és etette a kicsinyeket.1227. szeptember 11-e, szombat, szomorú változást hozott Erzsébet életébe. Lajos részt vett a II. Ferdinánd császár vezette keresztes hadjáratban, de egy súlyos járványos betegségben életét vesztette. Wartburg várában Erzsébet volt az egyedüli, aki ôszintén siratta és gyászolta Lajos ôrgrófot. A temetés után sógorai mindent elkövettek, hogy Erzsébetet eltávolítsák a várból. Ezt hamar észrevette a magyar királylány, nem várta meg az erôszakos kitoloncolást, önként távozott, és ettôl a pillanattól kezdve azonosította magát a korábban gondozott szegényekkel. Sok hideg éjszakát töltött istállóban, de mindig boldog volt, mert az istállóban született Úr Jézus jutott eszébe.
A szentek között kevés az, aki olyan nagy tiszteletnek örvend, mint árpád-házi Szent Erzsébet. Megvan az oka, hogy miért kapta a "karitatív szervezetek védôszentje" nevet. A politikai okokból Németországba menekülô magyar királylány magával vitte az Árpád-házra jellemzô vallásosságot. Minden idôk emberének és nemzedékének, gazdagnak és szegénynek példát mutatott arról, hogy miként kell a keresztény alapigazságokat megélni az élet nehéz körülményei között. Mint fiatal kivette részét a szívet-lelket gyönyörködtetô szórakozásokból, de mindig tudatában volt annak, hogy minden tettével tanúságot kell tegyen arról, hogy keresztény, s az evangéliumi örömhír közvetítôje.Mint anyagiakban bôvelkedô ôrgrófnô, kötelességének érezte, hogy nélkülözô embertársain mindig segítsen. Inkább lemondott saját kényelmérôl, csak másoknak örömet szerezhessen.Férje halála után, mindenébôl kifosztva, soha nem zúgolódott. Egy egyszerû családnál talált otthonra egy ideig, ahol fonást, szövést vállalt, hogy gyermekeinek elôteremtse a mindennapi kenyeret. Nem siránkozott, soha nem panaszkodott, hanem királylány létére dolgozott. Szûkös keresetébôl mindig juttatott a nálanál szegényebbeknek is.24 évig tartó rövid élete alatt minden pillanatban élte kereszténységünk legfontosabb tanítását: "Arról ismerjen meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn. 13, 55.)Mi is keresztényeknek valljuk magunkat, de vajon tetteink is ezt igazolják? Most van rá alkalom! A gyulafehérvári Fôegyházmegyében már hagyománnyá vált, hogy a Szent Erzsébet- napját követô vasárnap a templomi perselyezés valamilyen karitatív célt szolgál. Ebben az évben az értelmi fogyatékosok családjainak szeretnénk némi támogatást nyújtani. Ebbôl az alkalomból Székelyudvarhely négy forgalmas élelmiszerüzletében (TungStar ABC, Nefelejcs ABC, Szuper áruház, Kisköved utcai Fortuna üzlet) november 19- tôl egy-egy perselyt helyez el a Caritas székelyudvarhelyi kirendeltsége, ahová bárki beteheti kisebb-nagyobb pénzadományát, amit ugyancsak az értelmi fogyatékosok megsegítésére fordítunk. A perselyeket egy hétre, azaz november 25-ig teszik ki.Tudatosítsuk önmagunkban, hogy az értelmi fogyatékosok is a mi közösségünk szerves tagjai.Ha egészségesek vagyunk, adjunk hálát Istennek, és ne feledjük azt, hogy felelôsek vagyunk egymásért, mégpedig tettekben megnyilv