Átszervezés a Digitál 3 Televíziónál

Nagy változások helyszíne a Digitál 3 tévé. Az elmúlt napokban leváltották a stúdióigazgatót, Baloga Sándort, valamint megszûntettek minden helyi mûsort a Híradó, a Falunézô, a Krónika ‘99 és a Sport kivételével. Baloga áthelyezésével megszûnt a stúdióigazgatói állás is.A Digitál 3 Híradó élére Albert Krisztinát nevezték ki, a még megmaradt helyi mûsorok szervezési, forgatási kérdéseirôl Tánczos Árpád rendelkezik majd, gyártásvezetôként.Baloga Sándort a STAR Rádió élére helyezték át. Az átszervezést azzal indokolták a tévétársaság tulajdonosai alkalmazottaik elôtt, hogy a STAR Rádió erôsítése miatt szükségesek a változások, azonban többet még névtelenül sem voltak hajlandóak elárulni a joggal tanácstalan Digitál 3 Rt. alkalmazottai. Még azt sem, hogy melyik az a mûsor, melynek megmentéséért aláírásgyûjtést kezdeményeztek.A változások tükrében egyértelmû, hogy hamarosan változni fog a Digitál Rt. mûsorpolitikája. Bôvülni és vaskosodni fog a helyi Híradó, mely különben eddig is a legnézettebb mûsora volt a tévének. Az átszervezések ellenére nem várható a kábeltévé-díj csökkenése, mert az eddigi, a tévétársaság hivatalos álláspontja szerint nem a helyi mûsorok kerülnek sokba, hanem a különbözô mûholdas tévécsatornák sugárzási jogdíjai.

SZÔKE László

Ezt állapította meg ide s tova háromezer esztendeje Salamon király, akit kortársai bölcsnek neveztek. Ebben igazuk is lehetett, hisz ezt a bölcs mondást mindmáig emlegetik. A minap is ez jutott eszembe, mikor is városunkban síppal, dobbal, "country" hegedûvel elkezdte mûködését annak úgymond második rádióadója, a "Star".

Hát itt volt a tévedés! Bizonyára kevesen emlékeznek rá, de a két világháború között, a 30-as évek derekán már mûködött városunkban két rövidhullámú rádióadó: az RLO 1. és RLO 2. Ezek szerint a "Príma" Rádió igazában a "Tertia" volna, s a "Sztár"-nak meg kellene elégednie a negyedik helyezéssel.De világítsam meg jobban a jó 65 év elôtti dolgokat. Élt az idôben városunkban két köztiszteletnek örvendô tanárember. Egyikük néhai kedves Édesapám, aki a nebulóknak a klasszika- filológia elemeit tanította, és Pillich tanár úr, ki az agyagipari iskolásoknak a plasztikai alapismereteket oktatta. Többek közt volt nekik két nagydiák fiúk, osztálytársak és kebelbarátok: néhai Jenô bátyám és Pillich "Laji". Ôket igen érdekelte akkortájt az elektronika és a még gyerekcipôben járó rádiótechnika.Ifjúkoromban Udvarhelyen még ritkaságszámba ment a rádió is és az említett két fiatalember is, illetve kisebb-nagyobb szerelômûhelyek állították elô, mai nyelvhasználattal élve, "szervízelték" a technikai mûszereket. Ilyen mûhelye volt Strasszer úrnak valahol a Kossuth utca közepe táján. A két elôbb említett jó barát is Strasszer úr segítségével szerezte be azokat az alkatrészeket, melyekbôl összebarkácsolták az említett két rövidhullámú leadót.A rádióállomások neve is a két jó barát kitalációja volt. Engem mint zöldfülût, nem világosítottak fel a kódbetûk jelentésérôl. Mindenesetre, az iskolából hazajövet azokon élénken társalogtak egymással, mondhatni minden szabadidejüket rádiózással töltötték.Hogy mi lett mindebbôl? Mondhatnék egy közhelyet: "Elfújta a szél!" A rádióadók használatát idôvel a két ifjú megunta, talán valami alkatrész is meghibásodott, talán szerepe volt mindebben az akkori "Siguranta" intô szavának is.A 40-es évek zsidó törvényeinek esett áldozatul Strasszer úr mûhelye, talán maga Strasszer úr is. A két jó barát életútja is ketté vált. Pillich "Laji" vegyészmérnök lett, s mint ilyen, késôbb a Richter Gedeon Gyógyszergyár fômérnökévé nevezték ki. Jenô bátyám hû maradt az elektrotechnikához s az akkori Weiss Manfréd üzemekben dolgozott mint mérnök Csepelen. A "felszabadulás" után elhívták egy "malenki robot"-ra. Ebbôl úgy szabadult, hogy mint erdélyi születésû, Debrecenben jelentkezett az akkor alakuló Tudor Vladimirescu hadosztályba. Nyomba ki is küldték a szlovákiai téli offenzívába. Szerencsére csak lefagyott lábujjait hagyta ott, s nem a fogát. Késôbb a Földmûvelésügyi Minisztérium mechanizációs osztályában fômérnökként tevékenykedett. Innen is vonult nyugdíjba, majd végleg itthagyott bennünket.Mondhatná mindezekrôl valaki a római jog alapelvét idézve: "egy tanú nem tanú"! De nincs így!

DR. Jaklovszky Alfonz

A Békés megyei Jókai Színház vendégszerepelt már Nagyváradon, Temesváron, sôt Szabadkán és Újvidéken is láthatták már a társulatot. A székelyudvarhelyi közönség elôtt november 4- én a Mûvelôdési Házban Németh László nagysikerû drámájának, A két Bolyai-nak színpadi változatát mutatták be.

— A több mint 40 éve alakult társulat nagy sikernek örvend Békéscsabán - mondta az elôadást követôen Gáspár Tibor, a darab fôszereplôje, Bolyai Farkas megszemélyesítôje. Magyarországon jelenleg ez a legkisebb Állami Színház, egyúttal a legkisebb létszámú színház is, ez mind a mûvészi, mind a mûszaki állományra vonatkozik. Az udvarhelyiek a Jókai Színház vezetô színészcsapatát láthatták, egy nagyon fiatal társulatot.

— A darab elején elhangzott egy igen érdekes mondat: "pénz és talentum ritkán találkozik". Valóban így van?

— A színház kötelessége feltenni ezeket a kérdéseket a világ számára - de válaszokat soha nem ad. Manapság ez különösen így van, hiszen annyi fiatal tehetség kallódik el ebben a rohanó világban. Vagy azért, mert nincs hozzá pénz, hogy kiderüljön a tehetség, vagy ha oda is ér, nem tudja "megmûvelni azt a virágoskertet", mert nincs hozzá pénz. Annak idején Bolyai Farkas ingyen tanított, ha látta valakiben a tehetséget.

— Nem a véletlen mûve, hogy ennek a darabnak a bemutatására esett a választás?

— Minden színdarab ürügy arra, hogy valami olyanról meséljünk a közönségnek, amibôl magára ismerhet, ahol a körülötte zajló világot látja, a társadalmi berendezést, a problémákat. A két Bolyai nagyon jó ürügy arra, hogy a mai életünkrôl meséljünk a nézôtérnek. A fogadtatás után úgy gondolom, be is vált ez a reményünk.

— Mennyire tudott azonosulni Bolyai Farkas személyével?

— Bolyai Farkas egy lángelme volt, az én megközelítésem az ô problémavilága, családi élete, a társadalom, ami körülveszi ôt, az ôt elnyomorító szegénység és sötétség, amiben élt, és mégis ott volt a világ elsôi között. Ez borzasztóan izgalmas emberi tartást ad. Utolsó nagy polihisztora volt ennek a kornak, aki szinte fel is aprózta magát, aki mindig keresett, mindig váltott. Sok csalódás is érte. Az ô embersége, az ô nevelôi, pedagógusi szemlélete az, ami engem leginkább érdekelt. Mi próbáltuk úgy érvényesíteni, hogy a nézô felismerje a saját életében, a saját világában, az ôt körülvevô társadalomban azokat a problémákat, amelyek mindennap feszítenek bennünket.

— El tud képzelni napjainkban ilyen jellegû apa-fiú konfliktust?

— Úgy gondolom, hogy minden családban van ehhez hasonló apa-fiú konfliktus, minden családban van generációs probléma. Ha a tapasztalt, bölcs apa arra próbálja kényszeríteni fiát, hogy ne érjék csalódások, de a világ közben elészállt fölötte... A világ újabb kihívásokkal, újabb utakkal kecsegteti a fiatalságot, természetes, hogy ebbôl nézeteltérések jönnek létre.

— Milyen színésznek lenni a második évezred végén?

— Nagyon boldog vagyok, hogy lehetôségem nyílik arra, hogy tudok "mesélni" az embereknek, és kötelességem, hogy ezt meg is tegyem. Amennyiben sikerül, annak fényében nagyon boldog vagyok. Az utóbbi években elégedett lehetek: jó színésznek leni.

— Viszontlátjuk még a társulatot Székelyudvarhelyen?

— Ez pénz kérdése, nagyon sokba kerül egy ilyen kimozdulás. Ha van erre állami támogatás, és nem romlanak meg a kapcsolatok a két ország között, mindenképp van lehetôség erre. Békéscsaba és Székelyudvarhely testvérvárosok lévén, a két színház között is nagyon jó a kapcsolat.

Szász Emese

Felháborodással értesültem a Kolozsvár municípiumi tanács határozatáról, amelyet a polgármester javaslatára fogadott el arra vonatkozóan, hogy ebben a városban emlékmûvet állítsanak Ion Antonescu marsallnak.Abban az idôszakban, amikor Ion Antonescu az ország tejhatalmú ura volt, zsidóellenes törvényeket vezettek be, faji alapon megnyirbálták e közösséghez tartozók elemi állampolgári- és szabadságjogait. Sôt, mi több, a diktátor tudtával és cinkosságával meggyilkoltak, illetve haláltáborba hurcoltak jelentôs számú zsidót és romát.Nemzeti kisebbségügyi miniszteri minôségben tiltakozom a kolozsvári polgármester ezen kezdeményezése ellen, amely sérti az emlékét azoknak, akiket üldöztek és megöltek pusztán azért, mert valamely nemzetiséghez, illetve etnikumhoz tartoztak.Kérem Kolozsvár municípiumi tanácsát, hogy vizsgálja fölül ezt a határozatát, s amennyiben kérésem teljesítését megtagadja, az állam illetékes szerveihez fordulok, hogy lépjenek közbe e határozat semmissé nyilvánítása érdekében, mert ezt több, Romániában érvényben lévô törvény megszegésével hozták.

Bukarest, 1999. nov. 3.

Eckstein-Kovács Péter
kisebbségügyi
miniszter

Csütörtökön, november 11-én ülésezik a Nemzeti Kisebbségek Tanácsának oktatási szakbizottsága, ahol részt vesz Murvai László tanügyminisztériumi fôigazgató. A tanácskozáson az anyanyelvû oktatás általános kérdései mellett szó esik az anyanyelvû érettségi tételek idôben való eljuttatásának kérdésérôl, továbbá arról, hogy milyen iskolai dokumentumok állíthatók ki anyanyelven is az új tanügyi törvény értelmében.

RMDSZ tájékoztató

Folyamatban van a székelyudvarhelyi állami fogorvosi rendelô egészségügyi szakemberei és a megyei Egészségbiztosító Pénztár között a szerzôdések aláírása. Amint dr. Keszeg János fôorvos elmondta, a múlt héten a rendelôjük bérbevételéhez szükséges iratcsomó összeállításán fáradoztak a fogorvosok.

Az Egészségbiztosító Pénztárnak november 15-ig kell a szerzôdéseket megkötnie a fogorvosokkal. A november 1-jén hatályba lépô rendelet értelmében az állami rendelônél dolgozó fogorvosoknak bérbe kell venniük rendelôjüket. Az elsô öt évben nem kell bért fizetniük, csak a fenntartási költségeket kell állniuk. Az EB a fizetésüket a páciensek száma és az elvégzett munka alapján állapítja meg. A székelyudvarhelyi állami rendelônél négy fogorvosnak kell az EB-vel szerzôdést aláírnia. Amint az egyik fogorvos elmondta, ôk nem vágytak erre a változásra, de a nyakukba szakadt, és most kénytelen-kelletlen eleget kell tenniük a jogszabálynak.Az állami rendelô technikusainak szintén a hónap elsô napjától kellett volna bérbe venniük a fogorvosi laboratóriumot. A magas bérleti költségek miatt azonban lemondtak errôl. Az állami rendelônél dolgozó 8 technikus helyzetét a kórház vezetôsége oly módon próbálta rendezni, hogy végzettségükhöz képest alacsonyabb beosztást kínált fel nekik, ezt a megoldást ketten fogadták el. A laboratórium bérbevétele nemcsak azért esett kútba, mert a felszerelése elavult, az épület pedig rossz állapotban van, hanem fôként a magas bérleti díjak miatt. Keszeg fôorvos szerint az lenne a megoldás, ha a technikusok társulnának, és közösen vennék bérbe a laboratóriumot. Mint mondotta, jelenleg az épületnek ez a részlege le van zárva.

Csog Éva

Kérdések és vélemények

A Polgármesteri Hivatal kezdeményezésére szakértôi felmérés készül városunk oktatási intézményeinek jövôbeni sorsáról.

Az elmúlt hetekben kérdôíves közvélemény-kutatást végeztek a lakosság körében az óvodák, iskolák oktatási stratégiájára vonatkozóan. A kérdôívek hasznosságáról, szükségességérôl kérdeztünk meg két pedagógust, valamint egy diákot.

Szabó Klára (iskolaigazgató, Dr. Imreh Domokos Szakközépiskola): — A kérdések többsége nem jól van megfogalmazva. Én mint pedagógus tudom, mire gondolok, de egy átlagember számára nem közérthetôek. Szerintem a szülôk nagy többsége nem tudja, mire vonatkoznak ezek a kérdések, hiszen többféleképpen is lehet értelmezni azokat. Például már az elsô kérdésnél nincs feltüntetve, mire utal a "megfelelô színvonal" ... és még sorolhatnánk. Konkrétabb kérdéseket kellett volna feltenni, megfogalmazni.

— A kérdôív kitöltése, ön szerint, valóban megváltoztathatja városunk oktatási módszerét?

— Ennek ebben a formában nem látom nagy jelentôségét, talán ha érthetôbben megfogalmaznák a kérdéseket lehet, hogy változtatna.

Mészáros Ildikó (tanárnô) szerint a kérdések közérthetôek, viszont nem elégségesek. Ahhoz, hogy a gyerekek tanulhassanak, tanárokra, pedagógusokra van szükség. A tanerôk tevékenysége többsíkú, ôk nemcsak oktatják, hanem nevelik is a gyerekeket. Ilyen téren a tanerôket, pedagógusokat is támogatni kellene.

— Ön szerint lehet ilyen módszerrel változtatni, javítani az oktatási stratégián?

— A mostani helyzetben nem tudok erre egyértelmû választ adni, hiszen egyik napról a másikra változik oktatási rendszerünk, nem biztonságos az egész iskolarendszer...A szülôk is nehéz kérdések elôtt állnak, amikor nyolcadikból kilencedikbe, illetve amikor egyetemre vagy fôiskolára kell adniuk a gyerekeket.Török Sándor (diákigazgató, Palló Imre Mûvészeti Szakközépiskola) szükségesnek tartja a kérdôív kitöltését: Jó ötletnek találom, mert érthetô a közember számára. Mivel több választási lehetôséget tár elénk, mindenki kiválaszthatja, amit a legmegfelelôbbnek talál, sôt saját véleményét is megformálhatja ezek alapján.

— Szerinted valóban gyakorlatba ültetik ezeket az elképzeléseket?

— Érdemes lenne szempontnak venni ezt a kérdôívet, ha már az emberek kitöltik és visszajuttatják. Mivel ez a közvélemény — a nép, az emberek véleménye, hiszen ôk taníttatják a gyerekeiket, az ô nézôpontjuk a leglényegesebb.

Szász Emese

1999. november 3-án ülésezett Bukarestben az RMDSZ Operatív Tanácsa. Jelen voltak: Demeter János, Dézsi Zoltán, Kelemen Attila, Kelemen Hunor, Markó Béla, Péter Pál, Takács Csaba és Verestóy Attila,Az Operatív Tanács az ülés elsô felében megvitatta és kialakította az RMDSZ küldöttsége által a Magyar Állandó Értekezlet november 11-12-i budapesti tanácskozásán képviselendô álláspontot. E célból a testület meghallgatta a MÁÉRT szakértôi bizottságaiban dolgozó RMDSZ-megbízottak - Asztalos Ferenc, Böndi Gyöngyike, Márton Árpád, Péter Pál, Székely István és Varga Attila - beszámolóit. Az Operatív Tanács a magyar-magyar kapcsolatok intézményesítésének jelentôs lépéseként értékelte, hogy a legutóbbi MÁÉRT-tanácskozás óta megindult a szakértôi bizottságok - nevezetesen a gazdasági, oktatási, mûvelôdési, ifjúsági és sport-, egészségügyi és szociális, állampolgársági és önkormányzati, valamint EU-integrációs bizottságok - tevékenysége. Az RMDSZ véleménye szerint gyorsítani kell a határon túli magyar közösségeket támogató alapítványok stratégiájának kidolgozását. Hasonlóképpen sürgetô feladatnak tekinti érdekvédelmi szövetségünk a schengeni egyezmény alkalmazásából eredô vízum- és munkavállalási kérdések mielôbbi megoldását. Az RMDSZ küldöttsége a tanácskozáson hangsúlyosan kívánja felvetni az olyan, gazdasági vonatkozású kérdéseket, mint a kölcsönösen elônyös partneri viszony kialakítása a tôkebefektetések és a magánosításban való részvétel terén.Az Operatív Tanács ezt követôen elemezte a kormánykoalíció helyzetét, a törvényhozási prioritásokat, valamint más, a szövetség kormányzati szerepvállalásával kapcsolatos kérdéseket.

Bukarest, 1999. november 3.
Az RMDSZ Sajtóirodája

Azt, hogy miért kellett Demjénre mostanig várni, arra nem kaptam választ. Csak azt tudtam meg, hogy ez alkalommal másodszor van Erdélyben. Volt egy fellépése Érmindszenten, Székelyudvarhelyre a Miss Siculus ‘99 szépségverseny meghívottjaként jött el.

— Egy kicsit meg is vagyok lepôdve, hogy itt talán jobban szeretnek, mint Magyarországon. Na, ott is szeretnek, de itt valahogy másak az emberek...El kellet volna mondanom Neki, hogy miért és mióta szeretjük Demjént, hogy a szívünkbe zártuk már akkor, amikor elénekelte minden idôk egyik legszebb dalát, a Jöjj vissza, vándort, szerettük már akkor, amikor az Ötödik sebességre kapcsolt, el kellett volna mondanom, hogy Vele együtt lógattuk lábunkat arról a bizonyos felhôrôl, ahonnan elénekelte nekünk a Szabadság vándorait, de nem tettem. A több mint négyszáz Demjén- szerzeményen keresztül megismertük ôt, a zenészt, az énekest, a dal-és szövegírót. Demjén, az Ember pedig nem más, mint maga a Zene.

— Én a dalaimban élek. Egyébként nagyon egyszerûen élek, van egy vidéki tanyám, van egy- két házam Pesten- ide csak akkor jövök ha stúdiómunkám van, - de tulajdonképpen szállodákban és bôröndökben lakom. A legboldogabb azonban vidéken vagyok, van nyolc lovan, kutyám, macskám, ott tudok igazán kikapcsolódni. Az életem mégis arról szól, hogy dolgozni kell. Az igazság az, hogy nekem nagyon kedves ez a munka, hiszen elfeledteti azt, hogy én most tulajdonképpen dolgozom. Énekelek olyan embereknek, akik szeretnek engem, akiket én is szeretek, és akik vissza is adják ezt a szeretetet. Szerencsésnek tartom magam, hogy pont az lettem, ami szerettem volna lenni. Ezt csinálom már harmincvalahány esztendeje. Hiszen a zene az olyan, mint a biciklizés, ezt nem lehet elfelejteni, nem lehet megöregedni, hiszen a zene az veled nô fel, vagy te nôsz fel hozzá. Azt hiszem, ez azért van, mert amibe egykor belefogtunk, az megmaradt. Az a generáció, a Bródy, a Somló, akik elkezdtek magyarul énekelni és értelmet adtak a zenének, nos, a mi generációnk, az nem nevelt, hanem egyszerûen azt énekelte, amit az emberek szerettek volna hallani. A szabadságról, a szerelemrôl, a politikáról néha.

Én is közéjük tartozom, csak énekelem az én kis dalaimat szerelemrôl, szabadságról. Ez hallható az utolsó lemezemen is. Mielôtt Székelyudvarhelyre jöttem fejeztem be a 2000 éves álmok címû lemezemet. Majd küldök nektek, remélem, még a szépségkirálynôknek is fog tetszeni....

GÁSPÁRY István

HÍREK RÖVIDEN

Egy idôs román állampolgár pert nyert a román állam ellen a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon, közölték a hírügynökségek. A panaszosnak 1950-ben államosították a házát, 1993-ban azt egy bírósági határozattal visszakapta, e döntést azonban a Legfelsôbb Bíróság 1996-ban megsemmisítette. A végzés precedens értékû, hisz Strasbourgban 60-70 hasonló romániai kérvény vár megoldásra.

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének pénteki sajtótájékoztatóján a szervezet képviselôi egyöntetûen elítélték a kolozsvári polgármester újabb "aberráns" kezdeményezését: Ion Antonescu marsall szobrának felállítását Kolozsváron. Kónya-Hamar ugyanakkor a világítás elôtti szokásos hangulatkeltésre hívta fel a figyelmet: naponta több panasz érkezik megyei szervezethez a Házsongárdi-temetô sírjainak meggyalázása miatt. Megkeresésükre a rendôrség azt válaszolta: az ügyben mindaddig semmiféle intézkedést nem hozhatnak, amíg a Polgármesteri Hivatal részérôl erre vonatkozóan nem érkezik felkérés.

Külföldi befektetô bevonásával rövidesen privatizálják a piacvezetô állami dohánygyárat, az Országos Dohányipari Társaságot (SNTR) — közölte Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter, azonban nem mondott semmit az esetleges befektetô kilétérôl. Az SNTR-é a hazai piac 43 százaléka. A miniszter korábban 200-300 millió dolláros árat nevezett méltányosnak.

Homoródszentmárton

"Kénostól a Kis- vagy Innensô-Homoród szép terére lejtettünk le, hol az öt völgytorkolat összefolyásánál (Homoród, Gyepes, Kénospataka, Lókodpataka, Remetepataka) igen szépen fekvô Szentmártonban értünk. Mi e faluban az utas figyelmét kiválóan magához ragadja, az a rozzant várfalak, s magas bástyák által környezett unitárius templom, mely úgy régészeti, mint történeti tekintetben méltán figyelmet érdemel."

(Orbán Balázs: Székelyföld leírása)

A 12 falut összefogó községközpont, Szentmárton nevével 1333-ban találkozunk a pápai tizedjegyzékben, ahol Ábraam sac, de S. Martinosolv szerepel. Tekintélyes egyházközösség lehetett, mert a pápának a 8 "banales" adót fizetett, míg az udvarhelyi plébánia csak hetet.A reformáció után ez a falu volt a Homoród-vidéki unitáriusok központja.A község lakossága jelen pillanatban 520-530 lélek. Nagy többségük (262) ma is az unitárius vallás híve. Ôket követik a reformátusok, a katolikusok, valamint a kevés számú baptista vallásfelekezet hívei. A több felekezetû lakosság békességben él egymással, tiszteletben tartva a másik ember lelkiismereti szabadságát. A lelkészek is, dogmatikai különbözôségeik ellenére, egy célért dolgoznak, a hívek valláserkölcsi nevelése a fô feladatuk.Szentmárton lakóinak több mint hatvan százaléka a nyugdíjas kor határán vagy azon felül van. Megélhetésüket mindig a földmûvelés biztosította, kivéve azt a kevés számú lakost, akik a közeli Székelyudvarhely valamelyik ipari egységénél dolgoztak. Ezeknek ma sokkal nagyobb a nyugdíjuk is, mint azoknak, akik az egykori temelôszövetkezet tagjai voltak.Jelenlegi pénzforrásuk ma is a föld, s a minden háznál megtalálható szarvasmarha tejéért kapott elenyészô pénzösszeg.Családonként az egyholdas, vagy félholdas földterületüket megmûvelik, ez alig elég a létfenntartáshoz.Kiemelkedô gazdasági tevékenység nincs a faluban — mondta Krizbai Béla unitárius lelkész —, néhány kis üzletecske, egy szerényebb autójavító- mûhely meg fafeldolgozó egység. Vannak, akik állattenyésztéssel is foglalkoznak, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy gazdaságilag fejlett községnek nevezhetjük Homoródszentmártont.A parókia homlokzatán fekete márványtábla hívja föl az arra járók figyelmét, hogy abban a házban született a vidékünkön nagyon jól ismert zeneszerzô, Zoltán Aladár. Édesapja, Zoltán Sándor 52 évig volt a falu lelkipásztora, ôt az idôsebb hívek még ma is nagy tisztelettel emlegetik mint egyik legjobb lelkipásztorukat. A nagy mûveltségû pap az Ó- és Újszövetségi Szentírás nagyon jó ismerôje volt. Otthonos volt a bibliai héber és görög nyelvben, ezenkívül beszélt németül, franciául és angolul is. Életútja a kolozsvári teológiára irányult mint a biblikus tudományok tanára, de a kommunista diktatúra alatt megakadályozták, hogy a papnövendékek nevelésében részt vehessen. Így maradt haláláig Szentmártonban.Idôközben nagyon sokat zaklatták, de mindhárom fiúgyermekét lelkészhez méltó módon nevelte és iskoláztatta. A három közül a legismertebb a zeneszerzô Aladár.A község unitárius gyülekezete minden idôkben neves lelkipásztorok irányítása és ôrködése alatt állt. Említésre méltó a börtön nehézségeit túlélô Gellérd Imre, valamint a rendszerváltást Szentmártonban megélô Kászoni József, aki jelenleg Budapesten folytatja lelkipásztori tevékenységét.A község nagy szülöttje, Román Viktor szobrászmûvész szép alkotásaival tette híressé Szentmártont. Az iskola jelenleg az ô nevét viseli.Krizbai tiszteletes úr boldogan mondta, hogy a 2000. évben a községben egy mellszoborral szeretnének emléket állítani a falu szülöttjének, valamint az összegyûjtött emléktárgyakból egy múzeumot szándékoznak megnyitni.Ennyi neves, tudós ember nevének hallatára már meg sem lepett, amikor a tiszteletes úr a Dávid Ferenc Nemzetközi és Ifjúsági Konferencia Központról beszélt. Magamban természetesnek gondoltam, hogy a faluban életük egy részét letöltô tudós, népnevelô egyéniségek munkája nem múlhatott el nyomtalanul.— Az elôdöm, Kászoni József kezdte meg az itt Ifjúsági Háznak nevezett központ építését - mondta Krizbai Béla. Rögtön a rendszerváltás után egy pirosban levô, termelôszövetkezeti irodának szánt emeletes épületet vásárolt meg, ami nem volt könnyû dolog abban az idôben, mert többen szerették volna rátenni a kezüket. Majd külföldi adományokból, valamint az Országos Unitárius Ifjúsági Szervezet segítségével elkezdték az épület befejezését. Ebbe a munkába mint ifjúsági vezetô már 1993-ban én is bekapcsolódtam, majd 1995-ben, idehelyezésem után is folytattam a munkálatokat. Jelenleg a ház készen áll, és teljesen megfelel eredeti célkitûzéseinek.A parókiától alig kétszáz méterre van a nagyon mutatós épület, ahol a nyár folyamán mindig valamilyen tevékenység folyik.Évente itt rendezik meg az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület által szervezett, gyermektábort, amelyen felekezeti különbség nélkül bármilyen vallású ifjú részt vehet.Az ifjúsági táborozásokon kívül a ház otthont ad az Unitárius Nôszövetség Országos összejöveteleinek, valamint minden fajta továbbképzônek.Ezek mellett koordonáló szerepe is van az Ifjúsági Konferencia Központnak, a belföldi és az angol, valamint az amerikai unitárius testvérgyülekezetek között. Így nagyon sok külföldi látogatja a Házat. Mindenki valami adománnyal érkezik, s ezért önfenntartó, "nonprofit" intézmény tud lenni.A központ meglátogatásakor meglepett, hogy minden ajtóra egy vagy több név van felírva.Ezek azoknak az adományozóknak a nevei - mondta Krizbai tiszteletes úr - akik a szobában található bútorokat, ágynemûket adományozták.Milyen nemes gesztus, gondoltam magamban. Azok a fiatalok, akik nyári vakációjuk néhány napját Szentmártonban tölthetik, hálával gondolhatnak azon jótevôkre, akiknek áldozatos hozzájárulása hozta létre ezt a csodálatos intézményt.Azoknak az ifjaknak jelent nagy örömet a szentmártoni tartózkodás, akik a szórványvidékrôl évente idelátogatnak, s a lakóhelyükön már egyre ritkábban hallható anyanyelvükben tökéletesíthetik magukat.Az ifjúság nevelése mellett nem feledkeznek meg az idôsebb nemzedékrôl sem, teadélutánokat szerveznek a falubelieknek. Sokszor olyan nagy az érdeklôdés, hogy két csoportba kell összegyûljenek, mert egyszerre nem férnek be a Ház nagytermébe. Ilyenkor nem számít az, hogy ki milyen vallású, mindenki egyformán jól érzi magát az unitárius Dávid Ferencrôl elnevezett központban.Arra a kérdésemre, hogy milyen a viszony a más-más felekezetû lelkészek között:— Nagyon jó - felelte a tiszteletes úr -, megértés van köztünk, tiszteletben tartjuk egymás vallási meggyôzôdését. A katolikus hívekhez a karácsonyfalvi plébános , Mihály József jár minden vasárnap szentmisét tartani. Van egy kis Imaházunk Szent Márton tiszteletére szentelve; ebben a hónapban lesz a falu névadójának búcsúünnepe.A református kollégával is jól megértjük egymást. Ezen nem is csodálkozom, mert a fiatal lelkész, Berkeczi Zsolt diákkorában székelyudvarhelyen állandó résztvevôje volt a Római Katolikus Márton Áron Ifjúsági Kör összejöveteleinek.A kevés jövedelemmel rendelkezô idôsebb gazdáknak abban is segítségére próbálunk lenni - folytatta Krizbai tiszteletes úr -, hogy mivel a gyülekezetünk egy jól felszerelt mezôgazdasági gépparkkal rendelkezik, a mezei munkában igényeik szerint kiszolgáljuk ôket. Nagyon olcsón vehetik bérbe a gépeket, ez az összeg éppen csak az üzemanyagot tudja fedezni.Homoródszentmárton nem tartozik a megye kiemelkedô települései közé. Lélekszáma is aránylag kevés, de a falu élete nagyon is mozgalmas. Nyáron a legtávolabbi vidékrôl idejövô gyerekek vidám kacagása, játékos jókedve teszi változatossá a falubeliek munkával teli, egyhangú életét .Ugyancsak ünnepet jelent az itt megszervezet mûvészeti táborok idôszaka. Az ország legkülönbözôbb tájairól jönnek festôk, szobrászok, s alkotásaikból mindig hagynak valamit a faluban. Szellemi és tárgyi kincsekkel gazdagítják az "öt völgytorkolat összefolyásánál" elterülô szép fekvésû Homoródszentmártont.Orbán Balázs a látnivalók között egy rozzant, "unitárium templomot" említ. A mai látogató pedig egy ízlésesen, kívül- belül kijavított Isten házát talál a még romokban levô várfalak között.Krizbai Béla tiszteletes úr boldog megelégedéssel mutatja, hogy ebben az évben, 1999-ben milyen széppé varázsolták a gyülekezetet összetartó és mindenki számára otthont jelentô templomot.Homoródszentmártont Székelyudvarhellyel összekötô útszakaszt most javítják, remélhetôleg hamarosan el is készül, s akkor talán több látogatója lesz ennek a Homoród- menti községközpontnak. Újabb megélhetési lehetôséget kínálkozhat a falubeliek számára, elindulhat a faluturizmus, hisz innen nagyon könnyen megközelíthetô a csodálatos szépségû almási cseppkôbarlang, vagy a szentpáli tavak csodálatos vidéke. Igazi Homoród- vidéki központtá alakulhat az alig több mint ötszáz lelket számláló községközpont.

Derzsy András

Szentegyháza polgármestere, Rus Sándor, nemrég arról számolt be, hogy létrejött a "Felsô Homoród mente" mikrorégió. A jogilag még be nem jegyzett egyesület az Európai Unió területrendezési elképzeléseit valósítja meg. A különbözô gazdasági programok ugyanis nem önálló helységeket, hanem régiókat és mikrorégiókat céloznak meg.

A "Felsô Homoród mente" mikrorégió Lövéte és Kápolnás községeket, valamint Szentegyháza várost foglalja magába; egy független, non-profit jellegû, nem kormányzati egyesületrôl van szó.Az EU-s elképzeléseknek megfelelôen a mikrórégió a zóna problémáit hivatott megoldani. Az alapszabályzatban különbözô célokat jelöl meg:

- fejlôdési stratégiák kidolgozását a mikrorégiót egészében és a helységekre vonatkozóan

- az infrastruktúra átépítését

- környezetvédelmi tevékenységeket

- olyan média vagy médiák létrehozását, amelyek elôsegítik az információ hatékony áramlását a mikrorégióban

- a kulturális tevékenységek támogatását

- a mezôgazdaság fejlesztésére, a turizmusra és a faluturizmusra vonatkozó programok kidolgozását, fejlesztését

- a szociális-védelmi programok fejlesztését, támogatását stb.

A mikrórégió 21 alapító tag segítségével jött létre, az önkormányzatok részérôl a Megyei Tanács (Zsombori Vilmos alelnök), Szentegyháza Helyi Tanácsa (Rus Sándor), Kápolnás Helyi Tanácsa (Mihály László) képviseltették magukat. Ezenkívül iskolák (Székely Mózes Általános Iskola, Lövéte), alapítványok (Szôcs Mártonffy Alapítvány) és a három egység egyházi képviselôi találhatók az alapító tagok közt.Az alapító tagok, valamint a késôbb belépô más tagok egy közgyûlésbe tömörülnek, amelynek tagjai 2/3-as szavazattal döntenek a mikrórégió közügyeirôl. A közgyûlést egy 7 tagú vezetôtanács irányítja, ennek 2-2 tagja kápolnási, valamint lövétei, 3 tag pedig szentegyházi illetôségû. A vezetôtanács elnöke Egyed József lövétei vállalkozó; alelnöke Rus Sándor, Szentegyháza polgármestere. Az elnököt és a vezetôtanácsot 4 évre választják.Az egyesület székhelye Lövétén van, pénzalapja pedig tagdíjakból, szponzorpénzekbôl, saját kereskedelmi tevékenységbôl származó jövedelmekbôl áll öszsze.A mikrórégió megalakulása egy mindenképpen dicséretes kezdeményezés eredménye. Mint nem kormányzati szervezet részt vehet az EU programjaiban, így a most induló, fôleg mezôgazdasági fejlesztésekre irányuló SAPARD programban, amely 7 éven keresztül 150 millió Euro-t oszt el Romániában.Mindenképpen jó az is, hogy az egyesületben a vállalkozói réteg is képviselve van, az ôk fejlesztési elképzeléseik egészen mások, mint az önkormányzatok képviselôinek tervei.

László Csaba

GAZDASÁG

Az Európai Únió Romániában is el fogja indítani a SAPARD programot, amely a mezôgazdaság és a falvak fejlesztését tûzi ki célul.

A program 2000-ben indul, és 7 évig tart. Románia így az EU részérôl 150 millió Euro-t kap évente, ehhez még hozzájárul az a 37,5 millió Euro, amennyivel a kormány kiveszi a részét az akcióból.A program célja, hogy a román mezôgazdaságot felemeljék az európai standardok szintjére és, hogy segítsék a falvakat sajátságos problémáik megoldásában: az infrastruktúra hiánya, az oktatás alacsony szintjei ilyen problémák.A program beindításához szükséges, hogy a Mezôgazdasági Minisztérium alegységében levô SAPARD csoport kiadjon közösen az érintett minisztériumokkal egy Nemzeti Falufejlesztési Tervet. Azokat a tevékenységi köröket, amelyeket a program támogatni fog, a román hatóságok határozzák meg. Az I. évben, 2000-ben a következô tevékenységeket finanszírozza a program:

- befektetések mezôgazdasági farmokba

- a mezôgazdasági termékek feldolgozásának és forgalmazásának feljavítás

- új gazdasági tevékenységek létesítése

- a falvak infrastruktúrájának javítása és fejlesztése

A pénzügyi támogatást igényelhetik független termelôk, termelôi egyesületek, nem kormányzati szervek stb.A SAPARD programot megelôzi egy úgynevezett teszt-program, amelyet folyó év szeptember 21- én indítottak el.A mintegy 3, 125 millió Euro pénzügyi támogatást nyújtó program felkészítô programként fog mûködni, a támogatások 80 %-át az E.U., 20 %-át a román kormány adja.Magánszemélyek, jogi személyek és helyi közigazgatási szervek is igényelhetik a támogatást, amelyet egy finanszírozási kérvény kitöltésével és elküldésével lehet megkapni. Az okmányt folyó év november 12-ig lehet igényelni a Megyei Mezôgazdasági Igazgatóságtól.A támogatást négyféle tevékenységre adják:

- a mezôgazdasági kitermeléssel kapcsolatos befektetésekre

- a mezôgazdasági termékek csomagolásának feljavítására irányuló beruházásokra

- a mezôgazdasági infrastruktúra fejlesztésére

- új jövedelmeket eredményezô mezôgazdasági tevékenységek beindítására.A program beindítását végzô EU-képviselô, Andre Lys optimista a programot illetôen: "Egy sikeres beruházási terv elindítása többet ér mint bármilyen szónoklat, ez arra ösztönözheti a falusi közösségeket, hogy új beruházási tervekkel jelentkezzenek ôk is"- mondta az EU-képviselô.

László Csaba

Tisztújítás a Romániai Magyar Közgazdász Társaságban

Szombaton, 1999. november 6-án Kolozsváron a Bethlen Kata diakóniai központban tartotta az RMKT (Romániai Magyar Közgazdász Társaság) tisztújító közgyûlését.

A gyûlésen jelen volt Kötô József oktatásügyi államtitkár, Görbe Péter a tanügyminisztérium kisebbségi államtitkárságának szakmai oktatásért felelô igazgatója, valamint Fülöp Fischer Ildikó, az RMDSZ oktatási fôosztályának referense. Négy napirendi pontja volt a gyûlésnek. Elsô napirendi pontként a közgazdász társaság ünnepelt, ugyanis november 3-át a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudomány Napjának nyilvánította. Ezen a napon jelent meg Bolyai nagy mûve, és ugyancsak november 3-án Széchenyi István egyévi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémiának. Széchenyi István munkásságát Péter György professzor méltatta. Második napirendi pont a magyar nyelvû középiskolai szakoktatás kérdése volt. Kiderült, hogy nagyon gyakori kérdés a képzett tanárok hiánya, továbbá nincs felszerelés. Görbe Péter elmondta, hogy az oktatási minisztérium a reform segítségével próbál javítani a középiskolai közgazdasági oktatáson. Kötô József beszédében hangsúlyozta, hogy azt kellene tanítani a középiskolákban, amire helyi szinten szükség van, így elejét lehetne venni, hogy munkanélkülivé váló értelmiséget neveljenek. Ezt követôen a résztvevôk meghallgatták az elnöki beszámolót, majd megvitatták a 2000-re elôirányzott költségvetést.Utolsó napirendi pont a tisztújítás volt, ám a tényleges tisztújítás elmaradt. Az alapszabály elôírása szerint négy évre választják a vezetôséget, viszont egy megegyezés értelmében kétévente tartanak választásokat. A gyûlésen sikerült meggyôzni dr. Kerekes Jenô elnököt, hogy vállalja az elnökséget még egy évig, és majd a nyári vándorgyûlésen és jubileumi ünnepségen újra felveszik napirendre a tisztújítás kérdését. Ily módon az RMKT vezetôségének meghosszabbították a mandátumát még egy évre, tehát a régi- új felállítás a következô: elnök dr. Kerekes Jenô, ügyvezetô alelnök Somai József, gazdasági alelnök Coltea Tibor, oktatási alelnök Szécsi Kálmán, fiókszervezetekkel kapcsolatot tartó alelnök Kelemen Emôke.

(RMDSZ- tájékoztató)

Madaras Lázár, a Brassó Megyei Tanács alelnöke jelen volt a tanács rendkívüli ülésén, amelyen megvitatták a pénteki szakszervezeti megmozdulások következményeit. A tanács elítélte az erôszakos megnyilvánulásokat, és felhívta a politikusok, a szakszervezeti vezetôk, valamint a civil társadalom képviselôinek figyelmét arra, hogy ezeknek a kérdéseknek a megoldását — amelyek az erôszakos megmozdulásokat kiváltották — a valódi okok feltárásával kell kezdeni. Országos programot kell megfogalmazni az ipari lehetôségekrôl, tervekrôl, olyan jövôbeni stratégiát elôrevetíteni, amely a brassói nagyvállalatok kérdésére is választ nyújtana. Mindeddig csak látszatkezelésekre került sor — áll a Brassó Megyei Tanács közleményében.Madaras Lázár beszámolt a legújabb fejleményekrôl, arról, hogy hétfô délelôtt a kormány képviselôi tanácskozást tartottak a prefektúra épületében, ahol megszületett az a döntés, hogy kedden a kormány rendkívüli ülésen tárgyalja meg a tehergépkocsi- és a traktorgyár privatizálásának és stratégiaváltásának kérdését. A megmozdulások közvetett oka a reformfolyamatok elodázása — ismertette Madaras Lázár a Megyei Tanács által képviselt álláspontot a hét végi erôszakba torkolló cselekményekkel kapcsolatban.

— Hogyan látja az Állami Vagyonalap (FPS) a brassói válság kérdését? — kérdeztük Erôs Viktort, a FPS alelnökét.

— A FPS a kormány alárendeltje, ennek következtében a FPS a kormány politikáját kell megvalósítsa. A kormány pedig átszervezést és ezt követôen privatizációt akar megvalósítani. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a munkások létszámát csökkenteni kell, a vállalat kapacitásait a kereslethez kell igazítani, a technológiában azokat az új eljárásokat kell bevezetni, amelyek a termelékenységet segítik elô. A FPS visszavonul ebbôl a privatizációból, mely egy bankon keresztül történik, és remélhetôleg ez év decemberétôl jövô júniusig meg is valósul. Ebben a programban nem csak a két brassói vállalat szerepel, hanem hatvannégy, az egész országból. Ezeket a vállalatokat a Világbank jelölte meg, és az is finanszírozza a magánosításukat. Ezért nem lehet elfogadni azt, amit a szakszervezetek követelnek, vagyis pénzt, még több pénzt, s ha lehet, maradjon meg a vállalat állami tulajdonban. A mi dolgunk a privatizáció, és ezt nem szabad tovább késleltetni.

figyelô

TÖRVÉNYSAROK

Hazai jogrendünkben a címként írt kapcsolat bizonyos esetekben bûncselekménynek minôsül, éspedig akkor, ha nyilvánosan történik, vagy ha közbotrányt okozott a cselekmény. Múlt heti számunkban a forgalmi törvény európai mértékû módosításáról írtunk. Felvetôdik a kérdés, hogy most miért tesszük szóvá ezt a bûncselekményt? Nos, mindenekelôtt azért, mert ezen a téren is van pótolni való, ezeket a rendelkezéseket is igazítanunk kell. Romániát számos bírálat érte ezen jogszabály nem megfelelô módon történô szabályozásáért.Nézzük, mit is ír a román büntetô törvénykönyv?Mindenekelôtt bûncselekménynek minôsíti abban az esetben, ha mindez nyilvánosan történik, illetôleg közbotrányt okoz.Ugyancsak bûncselekménynek minôsíti és bünteti annak a felnôttnek a tettét, aki azonos nemû kiskorúval folytat nemi kapcsolatot. Ebben az esetben a büntetés súlyosabb, és mellékbüntetésként bizonyos jogoktól is eltiltják az elkövetôt.A büntetô törvénykönyv elhíresült 200-ik szakaszának harmadik bekezdése elôírja azt a tényállást, amikor azonos neme között oly módon kerül sor szexuális kapcsolatra, hogy az egyik fél nem tud véleményt nyilvánítani, nem tud védekezni, illetôleg kényszert alkalmaznak vele szembe. Ebben az esetben még az elôbbinél is magasabb büntetési tétellel kell számolnia az elkövetônek. Olyan esetekben, amikor a cselekmény elkövetése után valamilyen oknál fogva bekövetkezett a halál, akkor a legsúlyosabb büntetési tétel, a maximum szabható ki, éspedig 25 évig terjedô börtönbüntetés.Szintén bûncselekménynek minôsül az effajta bûncselekményekre való felbujtás.Nos, az elôbb leírtakból mindenki eldöntheti, hogy mit és mi módon kellene, illetôleg nem kellene a jogszabályon változtatni. Egyébként errôl a kérdéskörrôl már széles körben folynak viták, mindenki a saját szemszögébôl világítja meg a problémákat.A nyájas olvasóra bízzuk ezeknek a kérdéseknek a megválaszolását, illetve állásfoglalását.

Nagy Zoltán
ügyvéd

Tours-i Szent Márton

Az Egyház a puszta igehirdetésen kívül mindig kötelességének tartotta a népek kultúrájának megôrzését és továbbfejlesztését.A misszionáriusok, a papok, ha valahol megjelentek az Isten háza, a templom mellett, mindig megtalálták azt a helyet, ahol a gyermekeket, az ifjakat betûvetésre és a kornak megfelelô ismeretek elsajátítására oktathatták.

Erre Székelyudvarhelyen is említésre méltó példákkal találkozunk. 1592 karácsonya körül a városban megjelenik - igaz, rövid ideig - egy Mediomontanus nevû jezsuita szerzetes. Az ôt követô Marosvásárhelyi Gergely 1593-ban kezdi meg lelkipásztori tevékenységét, de emellett még ugyanebben az évben megnyitja a mai Tamási Áron Gimnázium elôdjének kapuit. Hetvenhét év múlva, 1607-ben a Református Kollégiumban is elkezdôdött az ifjú nemzedék oktatása.Most azonban képzeletben utazzunk több száz kilométerre, arra a helyre, amit a magyar iskolahálózat bölcsôjének is nevezhetünk, Pannonhalmára, s amelynek története elválaszthatatlan Tours-i Szent Márton életétôl.

A Magyarországon született Szent

316-’17-ben, Pannónia területén, Sabariában (a mai Szombathely) született Szent Márton.Konstantin és Livinus császár 313 júniusában kiadta a "milánói rendeletet", amely a kereszténységnek teljes elismerést és szabadságot, híveinek pedig politikai és társadalmi egyenjogúságot biztosított. Ettôl a pillanattól Krisztus tanításának terjedése óriási lépésekkel haladt elôre.Márton édesapja a római hadsereg tisztjei közé tartozott, s így elöljárói parancsra el kellett hagyniuk Pannóniát, és a felsôolaszországi Paviába költöztek. Márton 18 éves korában, pogány szülei tudta nélkül, megkeresztelkedett. Ekkor már hároméves katonai kiképzés állt a háta mögött, és nem mindennapi tudása révén hamarosan a hadsereg lovassági tisztje lett. Társai iránt mélységes felebaráti szeretetet tanúsított. A seregben mindenki szerette, s a legnagyobb tisztelettel viseltettek iránta.Lelkében nem tudta összeegyeztetni a feslett katonai életet a krisztusi tanítással, s otthagyta a sereget, és beállt Krisztus katonái közé. Hilarius püspök szolgálatába szegôdött. A földi élvezetekkel teli katonai élet után magányra vágyott, és a Genova melletti Gallinari szigeten remeteségben folytatta életét. Isten azonban más pályát szánt neki, s a megüresedett Tours-i püspöki szék betöltésére kényszerült.Mint püspök nem uralkodott, hanem életpéldájával a hívek vallásos életének megreformálásán fáradozott. Hívei között úgy élt, mint a legszegényebb. Minden igyekezetével a béke általános terjedéséért küzdött, és tehetségéhez mérten mindenkin segíteni akart.Bármennyire is jámbor és szeretô szívû volt, ha a krisztusi hit tisztasága veszélyben forgott, akkor nagyon erôs kezû is tudott lenni. Nem tûrte a szentek vagy vértanuk túlzott tiszteletét, de azt sem engedte meg, hogy a keresztény tanítások közé pogány elemek kerüljenek. Ahol ilyent tapasztalt, azonnal odautazott, és teljes határozottsággal, sôt életének veszélyeztetésével is síkra szállt az igaz hit tisztaságáért.Rossz szemmel nézte, s gyakran fel is emelte szavát azon püspökök és papok ellen, akik a milánói rendelet által megnyert vallásszabadságot saját meggazdagodásukra használták föl, és inkább keresték a császár kegyeit, mint a szegény és nyomorgó hívekkel való törôdést. Ezért az egyházi körökben is sok ellenséget szerzett magának, de bátran vállalta, mert meg volt gyôzôdve arról, hogy ha a királyok Királya, az úr Jézus egy szegényes betlehemi iskolában született, és egész földi életét a szegények között töltötte, akkor az ôt követôk sem tehetnek másként. A túlzott gazdagságot nem tudta öszszeegyeztetni apostoli hivatásával.Történetírói úgy emlegetik mint az irgalmas szamaritánust. Számára az istenszeretet mércéjét a felebaráti szeretet jelentette.Halála után (397) hívei hamarosan szentként tisztelték. Nevérôl több helységet neveztek el. Székelyföldön is tlálkozunk az ô nevével: Homoródszentmárton, Csíkszentmárton.Püspökségének székhelyén temették el. 1919-ben, az egykori Székelyudvarhelyi fôesperes, Mikes János, késôbb szombathelyi püspök, Szent Márton ereklyéinek egy részét megszerezte, és a szombathelyi székesegyházban helyezte el.

Pannonhalma és Szent Márton

Nagy Károly, a Nyugatrómai Birodalom császára, az avarok legyôzése után a Mons Pannoniae hegy tövében született Szent Márton tiszteletére, a mai Pannonhalmán kápolnát épített. Ettôl kezdve ezt a magaslatot Márton hegyének nevezték. Árpád a honfoglalás utolsó csatája után. " ... övéivel fölmenvén Márton hegyére, midôn gyönyörû változatosságban látta a vidéket, szíve eltelt nagy örömmel, nemes érzelmekkel." (Anonymus).Balics Lajos (szül. 1859) egyháztörténész szerint az apátság alapítása Géza fejedelemtôl származik, aki 995-ben elkezdte a monostor építését, elsô apátjának pedig Asztrik püspököt nevezte ki.Ebben az épületben - természetesen szerény körülmények között - kezdôdött a magyarországi iskolai oktatás.A magyarok között meghonosodott nyugati kereszténység megerôsítésére Szent István az akkor legnépszerûbb papokat, a bencéseket hívta be, hogy a zsenge hitet táplálják a nép körében, valamint a nemes ifjakat a szükséges tudnivalókra megtanítsák.Az 1001-ben kiállított alapító- levéllel befejezte az apja által megkezdett munkát.A Géza által alapított kezdetleges iskola fôiskolává nôtte ki magát, amely jeles írókat és szónokokat adott a hazának.A politikai csatározások mindig rányomták bélyegüket az apátság belsô életére. A középkor alkonyán, II. Ulászló idejében élte virágkorát. X. Leó pápa 1514-ben az apátságot az összes magyar bencés kolostorok fôapátságává nevezte ki, a fôapátot pedig püspöki joghatósággal ruházta föl. II. József 1786-ban a többi szerzetesrenddel együtt a pannonhalmi bencéseket is megszûntette, mert iskolájukban túlságosan hazafias módon nevelték a tanulókat, ami veszélyes lehetett a birodalomra nézve.1802-ben Ferenc király állította vissza az apátságot az ôt megilletô rangra. Ezután Magyarország legfôbb és legtekintélyesebb tanintézete lett, ahol nemcsak papokat, de világi tanárokat, bölcsészeket, jogászokat neveltek. A bencés szerzetesek mind életmódjukban, mind az igazság tisztán való továbbadásában mai napig hûek maradtak a hegynek sokáig nevet adó Szent Mártonhoz. Az évszázadok folyamán a monostor falai közül kikerült magyar értelmiségi réteg nem megszokásból volt keresztény, illetve vallásos, hanem Pál apostol szavai szerint "... ésszerû legyen a hitetek...", meggyôzôdésbôl élik meg a keresztény alapigazságokat.A rendszerváltás után az apátság mai fôapátja, Várszegi Asztrik püspök adott helyet a kárpát-medencei keresztény magyar média-találkozóknak. Felismerve az idôk jeleit felfedezte, hogy az örömhír továbbadásában milyen nagy szerepe lehet az írott, illetve az elektronikus médiának. A harmadik évezred csak akkor lehet életképes, ha keresztény alapokra épül. Ebben a munkában az építô szerepet a média kell fölvállalja.Amint Szent Márton a maga idejében szót emelt az elvilágiasodott, az anyagi javakért harcoló papság ellen, mai anyagias, én- centrikus világunkat is csak az erkölcsi alapigazságok felülemelkedése tudja megmenteni az önpusztítástól. Erre a nehéz, de elengedhetetlenül szükséges munkára készíti föl a pannonhalmi monostor mindazokat a szakembereket, akik az apátság falai között - hacsak néhány napra is - összegyûlnek, hogy egymás tapasztalataiból tanulva a Fôapát irányításával új erôt merítsenek a mindennapok nehéz munkájához."A sajtónak nemcsak az eseményeket és elvont igazságokat kell közvetítenie. Az evangéliumot, a jó hírt a mindennapi élethelyzetekben is föl lehet villantani a hallgatók, a nézôk, az olvasók számára, mert a konkrét megoldandó problémák mindenkihez közelebb állnak, mint az elméleti eszmefuttatás. Tehát azt mondhatom a sajtó munkatársainak, hogy keressék azokat a konkrét ügyeket, gondokat, amelyek feldolgozásakor az evangélium eszménye is elmondható." (Várszegi Asztrik

Vannak-e ma Szentmártonok?

A kérdés nagyon merész, de a felelet egyértelmû: vannak!

Azok a lelkipásztorok, akik nemcsak a templomban hirdetik az evangéliumot, hanem puszta megjelenésükkel is örömhírt visznek híveik közé. Azok a tanárok és nevelôk, akik a kötelezô tananyag leadásán kívül magánéletükkel is példát mutanak diákjaiknak, a rájuk bízott ifjú nemzedéknek. Azok az úgynevezett "újgazdagok", akik a fölöslegükbôl tudnak közérdekû célokra adományozni, akik észreveszik saját hibájukon kívül nyomorúságba, nincstelenségbe jutott embertársaikat. De Szent Mártonok azok is, akik utolsó fillérüket is meg tudják osztani a náluknál szegényebbekkel. A kérdés azonban az, hogy van-e annyi Szent Márton-i lelkület, amennyire szükség volna, illetve amenynyi legalábbis lehetne, hogy egy keresztényibb, elviselhetôbb életnek nézhessünk elébe a következô évszázadban?!

November 5-én, a pápa Újdelhibe érkezésekor, a hinduizmus hirdetôi "Menjen haza a pápa" felkiáltásokkal fogadták a katolikus egyház fejét, II. János Pált.Az elektronikus és írott média megkülönböztetett figyelmet szentelt a 79 éves Karol Wojtyla, lengyel származású, Szent Péter utód indiai látogatásának. Amikor a TV-ben láttam, hogy a hinduizmus szélsôséges képviselôi milyen erôszakos módon próbáltak a Szentatya gépkocsijának közelébe férkôzni, egy kétezer évvel ezelôtti esemény jutott eszembe. Júdeában megjelent egy ember, akirôl senki nem tudta, hogy honnan jött, de mindenkihez szeretettel közeledett. Mindenki számára a békét, a megbocsátást közvetítette. Amikor az erôszak elve uralkodott, a szemet szemért, fogat fogért, akkor ô azt hirdette, hogy ha megütik a jobb arcodat, tartsd oda a balt is, vagy ha megdobnak kôvel, dobd vissza kenyérrel. A jó barát szeretete mellett az ellenség szeretetét is hirdette. S mivel ez az ember mindenkinél különb volt, mert ô volt a földre szállt Isten, a második isteni személy, az Úr Jézus Krisztus, kortársai, az addig ellenség számba menô rómaiak kezére adták, hogy feszítsék keresztre, mert számukra kényelmetlen, sok lemondást követelô és életük megváltoztatására késztetô tanokat hirdetett.Amikor Pilátus ezt az embert megostorozva és töviskoronával a fején a nép elé állította és rámutatott: "Ecce Homo - Íme az Ember", mindenki feszítsd meg-et kiáltott.Azóta eltelt kétezer év, a történelem sok változáson ment át, a kultúra, a technika óriásit fejlôdött, de emberi természetünk még mindig ott rostokol a kétezer évvel ezelôtti emberek színvonalán. 1978-ban a történelem színpadán megjelenik a lengyel származású krakkói bíboros érsek, akit Rómában pápává választanak. A vasfüggöny mögüli egyházfôtôl mindenki valami újat várt. Arra számított Kelet és Nyugat, hogy a kommunista diktatúra kálváriáját jól ismerô Wojtyla megváltoztatja a világ arculatát, keresztényebbé teszi az emberiséget. Az akkor még 58 éves pápa nagyon komolyan vette krisztusi küldetését, "Elmenvén az egész világra, hirdessétek az örömhírt minden népnek!", nyakába vette a világot, mindenkivel találkozni akart, akinek beleszólása volt vagy van a világbéke megteremtésében. Egyforma szeretettel tárgyalt hívôvel és hitetlennel, katolikus és nem katolikus vezetôkkel, felkeres kommunista diktátorokat. Kezdetben mindenki elismerôleg nyugtázza missziós tevékenységét, amivel az egység megszilárdulását akarta szolgálni. Aztán egy idô után gyanakvással nézik, hogy megbocsátó kezet nyújt a kiátkozott zsidó nemzetnek. Egyre gyakrabban keresi fel a keleti egyház pátriárkáit. Eljön Romániába, Bukarestbe tárgyal Teoctis ortodox egyházfôvel, békecsókot vált Constantinescu államfôvel, de nem látogatja meg a többségben római katolikus és magyarok által lakott városokat."Hát ez a mi pápánk?" - tették fel nagyon sokan a kérdést. Vajon nem árult el bennünket? Igaz, hangosan nem hangzott el, de sokakban megfogalmazódott a "keresztre vele" vagy ehhez hasonló gondolat. Miért? Mert más, mint mi, szeretettel tud fordulni azokhoz is, akik a saját híveinek ellenségei? Új tanokat hirdet? A békét, az egyetértést a szeretet útján, a megbocsátás szellemében akarja megvalósítani?II. János Pál semmi újat nem tesz, nem hirdet ismeretlen tanokat, nem használ saját maga által kitalált módszereket, csupán az evangélium tanítását éli meg mindennapi életében. Krisztus igazi és méltó követôje. Az örömhírt viszi minden néphez, még akkor is, ha életét kell kockáztatnia. Nem fél a szélsôséges hinduistáktól. Nem fordul vissza a Vatikánba, amikor azt hallja, hogy menjen haza a pápa. Az életét veszélyeztetô ellenséges hangulat dacára is vállalja a legszentebb áldozat bemutatását a Nehru stadionban. Szentbeszédében nemcsak katolikus híveihez szól, hanem elismerôen méltatja az indiai nép magas kultúráját. Nem katolizálni akarja a hinduizmus, a buddhizmus és iszlám követôit, hanem a lelkiismeret szabadságára figyelmezteti ôket. Ellenségeit nem szidja, isteni Mesterének példáját követve békességesen szól hozzájuk, hogy legyenek türelmesek egymás vallási meggyôzôdéséhez, és vallási hovatartozástól függetlenül ôszinte szeretettel közeledjenek egymáshoz.Kétezer évvel ezelôtt a zsidó fôpapok és farizeusok Jézust keresztre feszítették abban a reménykedve, hogy ha megölik a vezért, kisded nyája hamar szétoszlik, s ôk maguk élhetik tovább megszokott, régi, másokon élôsködô életüket. Az események azonban másként alakultak. Jézus tanítványai elindultak missziós útjaikra, s az egész világot megváltoztatták. A harmadik évezred küszöbén van egy karizmatikus, testi gyengeségét sokszor meghazudtoló, rendkívüli tenni akarással bíró, apostol utódunk. Pápaságának legfôbb célja, hogy a nemzetek közötti béke létrejöhessen, s a keresztények közelebb kerülhessenek egymáshoz. Senkit nem akar katolikussá tenni, csak akarja, hogy tartozzunk bármilyen vallásfelekezethez, beszéljünk bármilyen nyelven, bôrünk színe legyen a legváltozatosabb, mindezek ellenére igazi testvéri szeretettel közeledjünk egymáshoz, tudjunk megbarátkozni a másság fogalmával, mert az emberiség fennmaradása csak így biztosított az elkövetkezô évszázadokban.Hát legyünk segítségére ennek a testileg gyenge, de lelkileg nagyon erôs embernek. Ne nézzük tátott szájjal és rosszindulatú elôítéletekkel missziós tevékenységét. A krisztusi küldetés mindannyiunknak szól. Minden keresztény embernek kötelessége az örömhírt továbbadni. S mi lenne a legnagyobb öröm a század végén? Ha mindenki békességesen közeledne egymáshoz. Az elsô lépést ne a másiktól várjam, hanem tegyem meg én. Vegyük észre embertársaink jó tulajdonságait is, de önmagunkban naponta keressük a rosszat, és azonnal vegyük fel a harcot ellene. Minden ember, ha naponta csak egy parányi rossz tulajdonságát ölné ki önmagából, rövid idô alatt szebb és boldogabb lenne ez a siralomvölgynek nevezhetô mai Sárgolyónk.

Az oldalt összeállította
Derzsy András

DISPUTA

Figyelem!

Az alábbi írást kifejezetten nyílt gondolkodású olvasóinknak ajánljuk, olyanoknak, akik nem dühvel reagálnak a számukra teljesen új, néha megdöbbentô gondolatokra. Ahogyan a szerzô, Oláh András is fogalmazott: "Egyet kérnék: Ne legyen a cikk hatása a MEGFESZÍTÉSEM. Ne ábrándítsd ki az olvasókat belôlem. Nem véletlenül kérem ezt, mert a Szentlélekkel terhelt emberek nem biztos, hogy megértik írásaimat."

Általános tudományos felfogás szerint a Krisztus elôtti évezredekben a Régi Keleten két kultúrnyelv virágzott: az egyiket szumírnak, a másikat egyiptominak mondják.

Elôbbirôl azt vélik, valahonnan északról eredt és a Tigris és Eufrátesz közén a napisten, Szemúr (Sumér, Szumír) országában bontakozott ki irodalmi nyelvvé. Onnan terjedt el azután Mezopotámia többi részébe az Eufráteszen túl nyugat felé, egészen a Földközi-tengerig. Az egyiptomi nyelvrôl pedig úgy vélekednek, azt nemcsak a Nílus völgyében beszélték, hanem egész Délkelet-Afrikában, majd utóbb, az Egyiptomi Birodalom kialakulása (Kr. e. 1500) után a Földközi-tenger és az Eufrátesz nagy kanyara közé esô szíriai vidéken is. E két nyelvet a világ legrégibb nyelvének ítélik. A szumírnak, illetve egyiptominak mondott nyelv alkalmazási területe, ha jól megfigyeljük, pontosan az, amelyet megelôzô vizsgálataink alapján a két ôsi magyar népág, a hun, illetve magyar elsô szállásterületének ismertünk fel, ahol a Hungár, illetôleg Magyar név sûrûn elôfordul, és ahol ez a hungár-magyar nép volt az uralkodó kultúrnép. Ezen az összefüggésen tûnôdve három kérdés merül fel elôttünk: 1. vajon nem történt-e itt valami végzetes nyelvészeti tévedés, valami rendszeres félreértés és félremagyarázás, amiért a szumír és egyiptomi nyelvet eddig még nem tudták közelebbrôl meghatározni; 2. vajon a szumírnak és egyiptominak elnevezett két nyelv nem volt-e tulajdonképpen egy és ugyanaz a nyelv és 3. nem volt-e mind a kettô egyformán magyar nyelv? E kérdések felvetése azért is jogos, mert nincs történeti bizonyíték arra, hogy a Régi Kelet felsô részének nyelvét szumírnak, alsó részének nyelvét egyiptominak nevezték volna maguk az ott élô emberek vagy más, egykori írók. Ezt a két elnevezést a régi iratokban csak földrajzi megjelölésként használták, de nyelvre és népre vonatkoztatva nem; ilyen értelemben a két nevet csak a 19. század tudósai hozták forgalomba. A mezopotámiai nyelvet elsô vizsgálói szkíta nyelvnek minôsítették. Ma már pontosabban szólnak, és világosan magyar, finnugor vagy ural-altai típusú nyelvnek mondják, de mégis szumírnak nevezik. A szumír megjelölést 1869-ben Oppert francia tudós vetette fel, és az ô sugalmazása nyomán terjedt el a kézikönyvekben. Oppert az elnevezéshez úgy jutott, hogy egy szövegben ezt a kifejezést olvasta: Szumér és Agade ura. Az Urat királynak fogta fel, a másik két szót pedig országnévnek. A nevet azután kiterjesztette a nyelvre és a népre. Oppert azonban nem értette meg sem a szumér (Szemúr, azaz a napisten), sem az Agade (Égetô, a napisten másik neve) tulajdonképpeni értelmét, következésképpen nem fogta fel, hogy ezek elsôsorban vallási kifejezések Szemúr, az Égetô Úr; területet jelentô értelem meghatározó hozzáadásával pedig egyszerûen csak ennyi: "Napisten országa". A kifejezést be lehetett helyettesíteni mint a terület-meghatározó szavak akármelyikét: Hon, Kô, Ma, Ta. Volt például Napotthon, Szemhon, Makor-Ta, Hét-Ta, Ég-Ta, Szem-Ta stb. A napisten Égetô nevének írására a négykulcsú hegedû alakja szolgált, aminek H nélküli régies kiejtése EGETÜ volt. A szimbólumot Egyiptomban többféle kombinációban használták, például a hegedû visszahangzó részébe T és M jeleket rajzoltak, amit lehetett Égi Szemnek, Égszemének és, ôsibb kiejtéssel, Egyiptomnak olvasni. Hegedû volt a szimbóluma a Kr. e. II évezredben a Kaukázus alatti térségbôl nyugatra és délnyugatra vándorló Húri és Mitanni népnek. Számtalan várost és területet hívtak Szumírnak, amelyek Mezopotámián kívüli területen voltak. Ebbôl elég világos, hogy sem a szumír, sem az agade úr nem köthetô csak egy területhez, és nem alkalmazható nyelvre és népre. Azok a szövegek, amelyeket szumírnak mondanak, kétféle írással készültek: képírással vagy ékírással. Az elôbbi módszerrel a régibb szövegeket írták, utóbbival a fiatalabb korból valókat. A képírásos mezopotámiai szövegekhez a sumerológusok eddig még hozzá sem nyúltak; azok közül tudomásom szerint egyetlen egyet sem olvastak el. Ott tudniillik az ábrázolt képek nevét igazi sumérul (magyarul) kellene kimondani, és azok hangértékeibôl kellene a tulajdonképpeni szavakat kihámozni. Aki tehát nem tud igazi sumérul, a képírásos mezopotámiai szövegeket nem fejtheti meg. Ez az észrevétel már egymagában is nagyon sokat sejtet. A mezopotámiai nyelvre vonatkozó forgalomban lévô nézeteket ilyen körülmények között kizárólag az ékjelekkel írt szövegek alapján fogalmazták meg. Az ilyen ékjelek legtöbbször mássalhangzót jelölnek, és az olvasó toldja hozzájuk a szóban megkívánt magánhangzókat. A mássalhangzókat igazi sumérul való tudás nélkül is el lehet olvasni, de nem lehet biztosan kitalálni a hozzájuk illô magánhangzókat, sem nem lehet a jeleknek szavakba tagolását megejteni. Ami pedig az egyiptomi szövegeket illeti, azok legrégibb darabjait szintén képek egymás mellé rajzolásával készítették. Utóbb itt is egyszerûsített írásjeleket használtak, képekbôl készített hieroglifákat, amelyek elsôsorban szintén csak mássalhangzókat jelölnek; a magánhangzókat legtöbb esetben ott is az olvasónak kell pótolni az egyiptomi nyelv szellemében. Az egyiptológusok is csak az újabb, a hieroglifákkal írt szövegeket olvassák, de ôk sem tudják megállapítani, hol milyen magánhangzót kell kitenni, és miképpen kell az írásjeleket szavakba tagolni.A Szumer kifejezés a mai széleskörû UFO-kutatások alapján: MAGHAR-nak olvasandó. Természetesen ez egy olyan állítás, melyet bizonyítani szükséges, mert csak hinni nem elégséges...Mint ismeretes, a bibliai események, nevek a sok fordítgatás, átírás során eltorzultak, s pl. a magharréti nevet nazar-rétinek írták az egykori krónikások. Ily módon a Názáreti Joshua nevet Magyarréti Jézusnak kell ejtenünk. Mint tudjuk, Jézus a katolikus vallás mai fô mesealakja egy magyar mágus pap, illetve egy pártus herceg volt. (E két állítás forrásai /Forrai Sándor és Badiny Jós Ferenc munkái.)Az emberben felmerül a jogos kérdés:Ha a magyar nevet magharnak írták a régmúltban, vajon miért tették ezt ôseink? Amikor számba vesszük a magyar jelölések maghar formáját, melyben a GH jelenti a GY betût, igen érdekes képi ábrázolásokat találunk. Megértjük, hogy a legegyszerûbb ábrázolás az volt, ha 3 /HAR/ szem MAGot rajzolt le az ükapánk. Ezzel egyszerûen le tudta írni, hogy ô magyar, azaz MAG-HAR. A HAR a három rövidítése (e, ke, hár, .. . stb.).Az emberiség ókori-, és ôstörténetében minduntalan felbukkan a misztikus hármas szám, de megtalálható ez a mai vallások és építészetek jelképrendszerében is. Amikor az ember keresni kezdi ezeket a hármasságokat, akkor egy a Mú-tól, az egyiptomi piramisokon át, akár Mars alakzatokig ("vulkánokig") terjedô megdöbbentô elterjedtséget talál. A dolog akkor kezd igazán érdekessé válni, amikor a különbözô kutatások eredményeinek öszszegzéseképpen tudatosul, hogy a Föld Bábel /Egyiptom, Nyitra, Kemil elôtti ôsi nyelve a magyar volt. Ez a felismerés olyan jelentôségû, mely nemcsak a valódi ôstörténet feltárására, de az UFO- kérdés megoldására is lehetôséget ad, elôbb azonban tisztába kell tenni múltunkat.A MAG, a MAGasság, a MÁGus-ság, a HÁRmasság tehát az ôsi nyelvet bíró, ôsi nép nevének írására szolgált. Ezt a népet a mai tudományosság aztán mindenféle névvel illeti: szkíta, szitytya, avar, ujgur, jugar, hun, sumer, szemúr... stb. Látható, hogy elég egy magyarul nem tudó ún. tudós helytelen olvasata, s a MAG-hAR-ból máris SZEMÚR (sumer) lesz. Hogy is ír errôl a témáról Forrai Sándor kiváló rovásírás-kutatónk: "A sumér-magyar rokonságról beszélni ma már dilettantizmus." Ma már valóban egyértelmû, hogy a kettô azonos. Álljon itt egyetlen egy példa, hogy érzékelhetô Iegyen az állítás valósága: a VERÉB szó a "sumer"-ben így hangzott: BERIÉB. A mai nyelvészeti kutatások szerint a B és a V betûk ún. blabiális betûk, ily módon rokonok, ugyanis két ajakkal képzett hangok. Ha tehát a HABANNA, HAVANNA mintájára elvégezzük a behelyettesítést, akkor a VERIÉB elnevezést kapjuk VERÉB szavunkra. Mint látható, igaz az az állítás, hogy a "két" nyelv, - néphasonlóságáról beszélni nem szabad, mert a kettô azonos. Ha viszont azonos, akkor mint írásfeltaláló népnek Egyiptomban is ott kellett lennünk. Ott is voltunk, hiszen TÓT ANKH MÉN, (helytelenül Tut-ankhamen, helyesen TÓTH MAGYAR MÉN, azaz uralkodó, mert az ankhnak olvasott jel helyesen MAG-HAR) helyezte el a ghisai képírásokat (egy részüket). Régóta gyanítják a kutatók, hogy ez a ghisai piramishármas egy képírás, de mivel a kulcs eleddig nem állt rendelkezésre, ezért azt nem lehetett elolvasni. Nekünk már megvan a kulcsunk, melyre többek között J. J. Hurtak professzor is felhívta a figyelmünket. Olvassuk hát el a piramisokat! Ehhez már csak egy ismeretre van szükség. Ez pedig a négyszög-képírás olvasata. A NÉGY, NEGI, NEKI mint látható, egyszerûen és logikusan olvasható ma is. Jelentése valakinek /nak, nek/. Leszármaztatása VALAKI NEKI=VALAKINEK. A négyszög a rovásírásban is NEKi jelentésû volt. Pillanatnyilag errôl ugyan még vita folyik, de ennek a vitának a kimenetele számomra semmilyen kétséget nem jelent.... Ha tehát rátekintünk arra a hatalmas háromszögekkel határolt testre, mely egy négyszögön áll, akkor ezt olvashatjuk: MAG-HAR-NEKI. Mivel három magas építményrôl van szó Ghisában, azaz helyesebben Égi ôs-ben, a teljes olvasat így hangzik: MAG-HAR-NAK, MAGHAR, mai magyarsággal és egyben régi helyességgel: MAGYARNAK, MAGYAR. (A piramisokat egy Pál ôsû gi(jövô), pelasg magyar építette a magyaroknak). Amikor ezek az ismeretek agyunk tekervényeit mélységeiben átjárják, rögtön levegô és újabb bizonyítékok után kapunk... Ha tudjuk, hogy az egyiptomi magyar kultúra India felé is terjeszkedett, ott is kell találjunk valamilyen kapcsolatot. Ha rádöbbenünk, hogy pl.: a Bihar nevû indiai tartomány neve a magyar rokonságra utal, ha tudjuk, hogy az indiai dúsgazdag uralkodókat maharadzsáknak, IMAHAR ADJA/ hívják ma is, hiszen az uralkodókat mindig a magyar adja(!), akkor nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a magyarságukat a harmadik szem berajzolásával jelzik rokonaink manapság is. Tehetik, hisz a SZEM szó jelentése a magyarban azonos a MAG- gal. Vess el 3 szem borsót! = Vess el 3 magot! A 3. SZEM jelentése tehát helyesen 3. MAG. Egy három MAG-ból álló, MAG-asra tett HÁRomszög pedig jelzi az illetô MÁG-US-ságát, azaz MAGYAR ÔS- ségét, MAGYARSÁGÁT. Az épületeken lévô háromszögek esetleg egy órával a közepükön egyértelmûen olvashatók... Ilyen egyszerû a "szentháromság" ôsi eredete. "Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát!" Ilyen egyszerûen lehet megérteni, hogy mért van a szentek fején egy körben három sáv/kör = gömb = szem = MAG/, három db = háromszög = HAR/, vagy hogy Buddhának miért visznek kis arany négyszögeket a hívek, melyeket Buddha testére ragasztanak. Ehhez a képírás-olvasáshoz ismét szükség van egy kulcsra: ARANY=ÛRANYA, azaz ûr ôs. Olyan EMBER, aki faját ûrutazással egy másik bolygóra telepíti. Népszerû neve: MESSIÁS (Napmásító). A MÉN HÍReken rögzített Ûranya Bullája, törvénye ARANYBULLA-ként /anno 12221 maradt fenn a mai napig. Az "arany négy" olvasata tehát: ÛRANYA NEKI /4=NÉGY- NÉGI-NÉKI-NEKI/, azaz Ûranyának. Miért visz a buddhista az Ûranyának ajándékot? Hát persze... Hogy Ô is kérhessen valamit viszonzásként, pl.: aranyat, feleséget, egészséget.... Ha valaki ezután el akarná olvasni a véletlennek semmiképp sem tekinthetô marsi "vulkánalakzat" képírás jelentését, akkor ezt kapná: MAGHAR NEKI, azaz MAGYARNAK.

Oláh András
(Magyarország)

VISSZHANG

A Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség tagjai a szeptemberi csernátoni ünnepség után, október 9-10 között ismét Kovászna megye különbözô helységeiben találkoztak.

A székelyudvarhelyi csoport három kocsival indult, és alig értünk el Csíkkozmásig, a Csík- környéki kollégák csatlakoztak hozzánk. Utunk a Kászonokon át- mely a Székelyföld egyik hagyományôrzô kis néprajzi tájegysége-, a Nyergestetôig vezetett. A 878 m magasan fekvô emlékmû az 1848-49-es önvédelmi harcban résztvevô kétszáz honvédnek állít emléket. Megható volt, amikor az emlékmûvel átellenben, a fenyôerdô közé vezetett utunk, és ott valódi tömegsír fogadott megjelölt kopjafákkal, rögtönzött keresztekkel. Mély csend után folytattuk utunkat Kászonaltíz felé, és futólag pillantást vetettünk a hozzá tartozó négy falura is. Sietve érkeztünk az egykori Kézdiszék központjába, Gábor Áron városába, Orbán Balázs szerint "Háromszék Párizsába", ahol az ottani népmûvészek már türelmetlenül vártak. Kézdivásárhely e napra igazi vásárrá, ún. "sokadalommá" változott át. Szerintem ilyen hangulatot Erdély egyik városa sem nyújthat, hiszen sajátos település-szerkezete — a fôtér kapualjaiból nyíló sikátorszerû udvarterekkel — egyedülálló Erdélyben, számos kutató figyelmét felkeltette. A fôtér zsibongott a kiállítók, vásárosok, érdeklôdôk, szórakoztatók hadától. Az egyik sarokban disznót pörköltek, a másikban a szabadtéri színpadon állandó mûsor volt, a köztük levô részt népmûvészek faragványai, festett faholmijai, pamutból, lenbôl és kenderbôl készült népies öltözékek, a korondiak híres kerámiái töltötték be. A Tutora együttes élô népzenét szolgáltatott saját készítésû hangszerekkel, melyek mákból, nádból készültek. Az édesség- kiárusítók mézes kalácsot, kürtôs kalácsot, vattacukrot, cukorszopókát kínálgattak. Voltak ott festmény-, cipô-, ruha-, bizsu-, kazetta-, CD-, autógumi-, díszhal-, valamint kozmetikai termékárusítók, a Kóbor-ló Kft- nél bogrács, flekken, rablóhús, kolbász sült. Székelyudvarhelyi csoportunk méltón felsorakozott az ottani népmûvészek mellé: Bán Erzsébet varrottasaival, Waum Péter fadombormûveivel, Bálint Júlia háncsfonataival, József Erzsi néni témás szônyegeivel, Bedô Zoltán észforgató fajátékaival, Sebôk Éva maszkjaival, Bartók Piroska csomózott falidíszeivel, Kis Zoltán faragásaival, Orbán Gyöngyvér és jómagam festett népi dolgokkal. A sokadalomban helyet kaptak Bors István naiv mûvész fából készült kocsisfaszekerei Csíkszentkirályról, Török Csaba és más csíkszeredai mûvészek faragott csillárjai, karnisai, a csernátoni híres Haszmann lányok népi festett fogasai, ládikói és más munkák.Meg lehetett vásárolni a helybéli újság, a Székely Hírmondó számait, ez a Háromszék legelsô lapja volt. Az Emlékszámmal a mostani szerkesztôk az elsô laptól eltelt másfél évszázados dicsô múlt elôtt kívántak tisztelegni.A kirakodóvásár alatt múzeum-látogatásra került sor Szabó Judit kísérôvel. A kézdivásárhelyi múzeum egyike az ország legérdekesebb múzeumainak: betekintés a XVI. századi céhes életbe (fazekas, csizmadia, tímár, szûcs, kovács, lakatos, asztalos, mézeskalácsos, kalapos, ...), Gábor Áron-szoba, "ZSUZSI-ANDRIS" népviseletbe öltöztetett babakiállítás (340 db), "Az aradi tizenhárom"- Hadtörténeti múzeum vándorkiállítása, Ló- témájú festmény, dombormû, térplasztika és szoborkiállítás híres alkotómûvészek munkáiból, Schwarzwald-i órakiállítás stb. Akár több napot is el lehetne tölteni a gazdag múzeumi anyag mélyebb áttekintésével. A kirakodó-vásár ideje alatt bôven volt idônk megbámulni Kézdivásárhely patinás, középkori hangulatú fôterét. Rendkívüli élményben volt részünk.Kézdivásárhelyrôl Kovászna felé vettük utunkat, nem kerülve el Felsô- Háromszék egyik leghíresebb települését, Gelencét. Szent Imre herceg tiszteletére épült temploma az UNESCO által nyilvántartott, Európa hírû mûemléktemplom, a kulturális világörökség része. 1932-ben feltárt falfestménye egyik legrégibb ábrázolása a Szent László-mondakörnek.Idôközben a tanulmányi út alatt a háromszékiek vették át az irányító szerepet, és egy adott pillanatban azon vettük észre magunkat, hogy egy tizenhárom kocsiból álló menet (62 személy) kanyarodott Imecs falván át Zabolára, majd Pávára, hogy e hétvégi gyönyörû út igazi rendeltetési helyére elérkezzen, éspedig a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség évi közgyûlésére, mely, hála házigazdáinknak, a lehetô legcsaládiasabb légkörben zajlott le.Megfogalmaztunk egy távirati szöveget, mely Bandi Dezsô néprajzost, tiszteletbeli elnököt köszöntötte 80. születésnapján, további jó egészséget kívánva alkotó, tanító munkájához...A köszöntô szöveget megjelentettük az RMSZ okt. 16-17-i számában is.A Népmûvészeti Szövetség hagyományôrzô tevékenységét igazolja az ország különbözô tájegységeiben mûködô kis egyesületek munkája: az alsócsernátoni, a Sebes András nevet viselô csoport, a bánffyhunyadi, a kézdi, nyárádszeredai csoport, a székelyudvarhelyi Szejke Szépteremtô Kaláka, a sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai napokon való részvétel, az esztergomi, bukaresti vásárok, a marosvásárhelyi, szovátai kiállítások, valamint a békéscsabai, tokodi, hajdúdorogi alkotótáborokban való részvétel, ...A népmûvészek sokévi alkotómunkájának jutalmazására a szövetség javasolja néhány díj kiosztását a közeljövôben, éspedig Kós Károly a Népmûvészet Ifjú Mestere, KIVÁLÓ NÉPI ALKOTÓ, szakértôi tanács által ítélhetô NÉPMÛVÉSZET MESTERE, NÉPMÛVÉSZET KIVÁLÓ MESTERE, ÉLETMÛ-díj stb... A címekre pályázók kötelességei: tárgyaiknak min. 10 rendezvényen, kiállításon kell részt vennie, mestermunkát kell benyújtania, valamint az eddigi elismeréseket stb. A tárgyak legyenek használati, anyagszerû, egyensúlyba levô dolgok. A leírtak alapján a pályázó összegyûjt egy bizonyos pontszámot, melyet a Szakértôi Tanács véleményez. A zsûri ne csak néprajzosokból álljon, sokszor a közvélemény határozata is döntô lehet.A romániai magyar hagyományápolá