Ez szinte halotti beszéd is lehetne, de higgyék el, nem kifejezetten én vagyok az oka ennek, sôt. Bár ezt másként is megfogalmazhatnánk, gondoljanak csak azokra a szép idôkre, amikor mindenki szeretett mindenkit, és mindenki csak jót mondott mindenkirôl. Emlékeznek erre? Én alig.Mindezek ellenére hamarosan megérjük az október elsejét, amikor (súgja az orrom) beindul Székelyudvarhelyen a kampány. Már helyezkedik is az egyik udvarhelyi lap (mintha olyan sok lenne Udvarhelyen belôlük!). Hirtelen kezd távolságtartó lenni, és megjelenik immár olyan kritikai megközelítés is, melyet eddig tollal-vassal számûztek az illetô lapból (mert ugye sok lap van nálunk!). És minket is tessék kritikai szemmel olvasni, mert sosem lehet tudni... Az ördög bennünk/bennem alszik.S akik még éberen bírják ezt a manipuláció-özönt, azoknak ajánlom a fekete-fehérre cserélt szemellenzôt, ugyanis olyan idôk következnek, amikor eltûnhetnek az árnyalatok az udvarhelyi médiából. Egyik fekete lesz, a másik fehér.Az idei év vége és a jövô esztendô eleje véres lesz. Vér folyik majd a helyi lapokból, a helyi rádiókból és a helyi televízióból. Mindig az ellenség vére, mert nálunk most már kihalt az ellenfél. Csak ellenség létezik, akinek a szívét, az agyát és a t...-ét is ki lehet tépni, ha az érdek úgy kívánja. A másik érdeke. Mert ebben a harcban a városlakók paradicsomagyú voksgéppé lépnek elô. Az átverés és a félrevezetés áldozataivá, ha nem lesznek figyelmesek. Mert a vájtfülûek sárral, szavak sarával dobálják majd egymást, a gyanútlan, óvatlan választópolgár pedig bármikor iszapba keveredhet: a korteslápba.Én nem tanítok senkit. Hogy is tehetném?! Én nem oktatok senkit. Hogy is vehetném a bátorságot?! Én csak a józan észt hívom tetemre, és az álság bajnokait óvom önmagu(n)któl is.Annyiszor megfogalmaztam már, hogy én hiszek az olvasóban. A nagybetûsben. Hiszem, hogy a józan olvasó nem kiveszett állatfajta még Székelyudvarhelyen sem. Hiszem, mert hinni akarom. Különben mivégre forgatnám tollam mások testében? Miért hihetném, hogy az olvasó szán ezekre a sorokra olvasásnyi idôt? És azt sem mondom, hogy az vessen rám elôször követ, aki nem...Nem. Ha a Küküllô partján járnak ezekben a vénaszszony-nyaras idôkben, keressék csak meg azt a zsebnyi követ, és készüljenek. A kôdobálásra. Azt dobják meg, akit akarnak, mert ez az Önök elôjoga. Az egyszerû polgáré. Az olvasóé. És ha nem találnak el, ismét próbálkozzanak. Mert nem vagyok a Mindenható. Én sem.És mégis nyugodt vagyok, mert Ôk sem!
A DIGITAL 3 TV csatornái közül most már három mûsor tûnt el. A magyar sportcsatornát az MSat, valamint a SzívTV követte. Érdekes, hogy semmilyen reakciója nincsen a kábeltévé-társaságnak, pedig ha három csatornával fogyatkozik meg a fogható mûsorok száma, akkor bizony ennek valamilyen anyagi vonzata kellene, hogy legyen. De ez elmarad. Továbbra is fizeti minden elôfizetô a különben országos viszonylatban nagyon magas elôfizetési díjat.A Fogyasztóvédelmi Hivatal pedig nem lép közbe, pedig konkurencia hiányában a helyi kábeltévé-társaság visszaél monopolhelyzetével.
Több tízmillió forintos beruházás után október tizenötödikén kezd sugározni Romániában az elsô, többségében magyar tulajdonban levô kereskedelmi rádió.
A miskolci Non Stop Rádiót és Rádió Gagát is birtokló befektetôk tavaly novemberben nyerték el a román audiovizuális tanács engedélyét egy fele-fele arányban román és magyar nyelven sugárzó regionális kereskedelmi rádió indítására. A marosvásárhelyi Rádió Gaga tíz százalékát egy helyi RMDSZ-szenátor, Frunda György birtokolja. A város központjában a katolikus egyháztól bérelt szerkesztôséget úgy szerelték fel a csúcstechnikát jelentô digitális berendezésekkel, hogy a városlakók végigkövethetik az üvegfal mögött dolgozó szerkesztôk, lemezlovasok munkáját. A látványstúdióból napközben (három déli óra kivételével, amikor a város közvélemény-formáló értelmiségét célozzák meg román nyelven) magyarul szórják az adást, a rádiózásban szokatlanul sok magyar könnyûzenét játszva. A rádiót szakmai tanácsokkal ellátó Benkô László lapunknak elmondta: sok esztendôt kell bepótolni azon a vidéken a magyar könnyûzenének, hiszen a nagy sztárzenekarok lemezein kívül egyéb nem jutott át a határon pár évtizedig. A zenei missziót az is indokolja, hogy a jelenleg még többségében magyarok lakta város elöregedett, lakói zömét a nyugdíjasok vagy az ahhoz közel állók alkotják, így a rádió a hatvanas-hetvenes évek magyar könnyûzenéjét játssza majd gyakrabban. Az október 15-i induláskor szuperkoncertet szerveznek, ahol Tolcsvay és Bródy mellett az Omega több tagja is fellép egy mostanság divatos magyarországi dance- és több hazai együttes mellett.
L. CS.
Az alig félszáz résztvevô között jelen voltak a vajdasági, budapesti, szatmárnémeti, brassói, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi, csíkszeredai, valamint a helybeli médiások, akik a tömegkommunikációs eszközök minden lehetôségét arra akarják felhasználni, hogy a keresztény, örök értékû kincseket átmenthessék a harmadik évezred számára.A találkozó résztvevôi között elôadóként jelen voltak Juhász Judit, a Magyar Rádió Rt. alelnöke, Vadász Ágnes, a Magyar Rádió bemondónôje és a négy évvel ezelôtt létrejött Hírvivô Alapítvány szülôanyja, Kosik Júlia. A kétnapos rendezvény mottója: "Hirdessétek az evangéliumot minden népnek". Az elôadások mondanivalójából kicsengett az a gondolat, hogy az evangélium kifejezés, ami örömhírt jelent, nem csak abban nyilvánulhat meg, hogy a kétezer évvel ezelôtt emberi testben élô Istenfiú tanítását lehet hirdetni, hanem minden olyan eseményt, történelmi valóságot is jelent, ami szépre és jóra tanítja a nézôket, hallgatókat és olvasókat. A lényeg csupán az, hogy soha ne feledjük személyes küldetésünket: "Felelôsséggel tartozunk egymásért". Az írott vagy elektronikus médiák által közölt legegyszerûbb hír közlési formája is rombolhat, ha az író vagy a szerkesztô megfeledkezik a felebaráti szeretetrôl, az emberi méltóság tiszteletben tartásáról. Juhász Judit szeptember 25-én, szombat délelôtt a Príma Rádióban arra a kérdésre, hogy mi a véleménye arról, hogy a vallásos mûsor hogyan férhet be egy kereskedelmi rádió programjába, határozottan kijelentette, hogy minden felkínálkozó lehetôséget ki kell használni, hogy az örömhír, az igazság, az emberek egymás iránti megbecsülése eljuthasson minél több hallgatóhoz.A keresztény értékeket közvetítô médiások igazi apostoli munkát végeznek, nyilatkozta Vadász Ágnes. Szombat délelôtti elôadásában hangsúlyozta, hogy a ma nagyon menô, csupán szenzációt hajhászó médiák élettartamának megkezdôdött a visszaszámlálása. El kell jönnie annak az idônek, amikor az olvasók, a rádióhallgatók és tévénézôk fel fognak nôni arra a magaslatra, amikor csak az igazi értékek, keresztény igazságok töltik ki érdeklôdési körüket. Igaz — folytatta az elôadó —, hogy hosszú és fáradságos munka eredménye lesz, de érdemes küzdeni érte.A négy év óta egyre gyakrabban találkozó kárpát-medencei keresztény médiások erre a nehéz feladatra vállalkoztak.Juhász Juditot idézve, "... látszólag lehetetlen küldetésre vállalkoztunk, de a mostanihoz hasonló találkozókon sajátíthatjuk el a konkrét emberséget, amelyre olyan nagy szükség van mifelénk".
Derzsy András
A "nagy" hiányzók az RMDSZ udvarhelyi képviselôi voltak a Tomcsa Sándor Színház évadnyitóelôadásain.
A Tomcsa Sándor Színház az elmúlt szerdán tartotta a Hókirálynô c. mesejáték fôpróbáját. A bemutatókra csütörtökön került sor délelôtt 11, valamint du. négy órától. A délelôtti elôadásról több mint 60-an kiszorultak, többnyire kisdiákok, akiket kénytelenek voltak hazaküldeni a színházból.A Hókirálynô rendkívül látványos elôadásra sikeredett, a gyerekek tomboltak, és kórusban reagáltak a vissza- visszatérô "tanácsadó" satöbbijére.Carlo Goldoni Két úr szolgájának bemutató elôadására pénteken este hét órától került sor, ugyancsak telt ház elôtt. A látványos díszlet csak Udvarhelyen kerülhetett színpadra, ugyanis sok színpad befogadóképessége nem teszi lehetôvé a teljes díszlethasználatot.A bemutatókon bebizonyosodott, hogy mind a színészek, mind a technikai személyzet kellô profizmussal és hozzáértéssel végezte munkáját, ami a sikerhez mindneképpen hozzájárult.A szombati színészbálon több mint 50-en vettek részt, nem csak városunkból. A rövid szórakoztató elôadást követôen hajnalig tartó bállal "pihenték" ki a színészek (is) az évadnyitó elôadások feszültségeit.Túl az elsô megmérettetésen, nyugodtabb a Tomcsa Sándor Színház, hiszen a rosszmájú jövendölések ellenére teltházas elôadásokra került sor.
uszék
Kossuth Lajos ceglédi beszédének 151. évfordulója
Szeptember 23-26-a között zajlott Udvarhely testvérvárosának, Ceglédnek a Toborzó nevet viselô ünnepsége, melynek során háromnapos rendezvénysorozattal emlékeztek a ceglédiek Kossuth Lajos ceglédi beszédének 151. évfordulójára.
A rendezvénysorozatra a 40.000 lakosú magyarországi város meghívta székelyföldi tetvértelepüléseinek küldöttségeit is, köztül Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt, Szentegyházát, Székelyudvarhelyet, valamint Gyergyószentmiklós képviseletét. Gyergyószentmiklós kivételével minden tetsvérváros eleget tett a meghívásnak.Székelyudvarhelyet négytagú küldöttség képviselte. Beszámolójuk szerint Cegléd város az egyik legmagyarabb város Magyarországon, ahol a Kossuth-mítosz másfél évszázada él. Az idei ünnepség alkalmával emléktáblát avattak Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia emlékére is, aki több évig képviselte Cegléd városát a magyar országgyûlésben, aki azonban sosem tudott apja ránehezedô hírneve miatt igazán önmaga lenni. A városházi Pantheonban azonban — vélték a történészek — méltó tiszteletre talált Kossuth Ferenc emléke.Cegléd város asszonykórusa, valamint háromtagú önkormányzati küldöttsége az Ôszi Vásár alkalmából tesz viszontlátogatást Székelyudvarhelyen.
Sz. L.
Országunk határai sérthetetlenek
Mircea Cosea képviselô, a Jobboldali Erôk Szövetségének alelnöke, valamint Laurentiu Ulici, a párt országos tanácsának elnöke, akik az Európa-napok címû rendezvényen vettek részt Kolozsváron, vasárnap délelôtt elmondták: Románia határai sérthetetlenek, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy az ország határait elmozdítsák. Ezzel szemben úgy vélik, hogy Románia elveszítette gazdasági határait, "hiszen a lakosság elsôsorban nem a hazai gyártmányú, hanem a külföldrôl, fôleg Magyarországról behozott termékeket fogyasztja".
Emil Constantinescu elnök szerint Románia a piacgazdaság által megkövetelt reformok megvalósítása terén "bizonyos késlekedésben van, amit nem könnyû behozni". A hétfôtôl Franciaországban tárgyaló elnök ezt a vasárnap megjelent francia Journal du Dimanche nevû lapnak nyilatkozva jelentette ki. Constantinescu hangoztatta, hogy e késlekedés tényét nem csupán az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap állapította meg, hanem az ország polgárai is, de a helyzet még az 1990-96 közötti idôszakból fakad. Az elnök szerint országa esetében "el kell fogadni a demokrácia lassú haladásának, akár idôleges visszaesésének gondolatát és a gazdasági fejlôdés függetlenségét. A román eset jól példázza a "szegény demokráciák idejének" beköszöntét, amelyrôl Dante Caputo volt argentin miniszter is szólt", jelentette ki. Más szóval, Romániában a demokráciába való átmenet idôszakát a gazdaság gyenge teljesítménye kíséri. Ez egy igen törékeny helyzet, de olyannak kell elismerni, amilyen az valójában. Létezik politikai fejlôdés jelentôs gazdasági haladás nélkül is. Ha ezt nem látják, lehetetlenné válik a társadalom más, kedvezô fejlôdésének értékelése is, hisz a gazdasági elégedetlenségnek nincs félelmetesebb szövetségese, mint a demokratikus haladás el nem ismerése. Ezt bizonyára figyelembe fogja venni mind az Európai Unió, mind a Nemzetközi Valutaalap, hangoztatta az elnök.
A külföldi kémek együttmûködnek a terrorista "magokkal"
A kormány által kiadott "fehér könyv" szerint az utóbbi idôben Románia stratégiai övezetében úgymond interferál egyes külföldi titkosszolgálatok tevékenysége a szervezett bûnözés és a nemzetközi terrorizmus jelenlétével. A nehezen értelmezhetô megállapítás mögött a dokumentum szerint az áll, hogy a külföldi kémek együttmûködnek a terrorista "magokkal" és a szervezett bûnbandákkal annak érdekében, hogy céljaikat elérjék. A hazai hatóságok furcsállják, hogy Románia iránt még mindig ilyen nagy az ilyen jellegû érdeklôdés, mert a hidegháborúnak vége van, és a nemzetközi kapcsolatok terén folyamatos enyhülés tapasztalható.
A matematika érettségi ellen tiltakozó biológia- kémia és fizika-kémia szakos fôvárosi diákok napokig a Victoriei téren skandálták jelszavaikat, míg küldötteik a Képviselôház oktatási bizottságának tagjaival tárgyaltak. Három nap után a maturandusok úgy döntöttek, hogy egy hét "gondolkodási idôt" adnak a honatyáknak, majd újra tárgyalni akarnak. A tanügyi törvény szerint e szakok végzôseinek érettségizniük kell ugyan számtanból, de lényegesen könnyebb feladatokat kapnának, mint matematika szakos társaik. A tárgyalások ezen mit sem változtattak eddig. A fiatalok pedig elszántak, és azt akarják, hogy a matematika csupán a választható tantárgyak között szerepeljen jövôre.
Maghiar rektor továbbra is ígéri a magyar szakok beindítását — nyilatkozta Kapy István, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. - Amennyiben kérések érkeznek a nagyváradi tanintézet vezetôségéhez, ezek a dolgok lehetségesek. Én azt hiszem, hogy a legelegánsabb és a legkorrektebb az lenne, ha felmérés készülne a diákok körében az igényrôl. A felvételik lezárultával ki fog derülni, hogy hány magyar anyanyelvû, magyar ajkú diák van a különbözô szakokon. Akár az RMDSZ tanügyi osztálya, akár a diákok szervezôdései rögtön elkezdhetnek utánajárni ennek a kérdésnek.
A Babes-Bolyai Egyetem szenátusa jóváhagyta a Matematika-Informatika Fakultás keretén belül csíkszeredai kihelyezett tagozatként technológiai- informatika szak indítását 3 éves fôiskolai képzés formájában az 1999-2000-es tanévre. Dr. György Antal, a Pro Agricultura Hargitae Alapítvány elnöke elmondta, hogy az állami költségvetésbôl finanszírozott 20 magyar és 10 román tannyelvû, valamint a 10 magyar és 5 román tandíjköteles helyre a beiratkozókat szeptember 30-án és október 1-jén várják.
Tanügyi alapra vonatkozó kormányrendelet
A kormány csütörtökön jóváhagyta a tanügyi alapra vonatkozó kormányrendelet végrehajtási utasítását. Az 1999/75. számú kormányrendelet az állami oktatás finanszírozása céljából tanügyi alapot hozott létre. Ebbe szeptember 1-jétôl az önálló ügyvitelû vállalatok, cégek, országos társaságok és minden Romániában tevékenykedô jogi személy köteles befizetni havi bruttó béralapjának 2 százalékát. A pénzt minden hónapban a dolgozók fizetésével egyidôben kell átutalni, mulasztás esetén büntetôkamatot kell fizetni. A tanügyi alap adományokkal is kiegészíthetô, és az Országos Nevelésügyi Minisztérium kezeli.
Kolozsvár polgármestere Radu Vasile miniszterelnökhöz levelet intézett, amelyben meglepetésének ad hangot, amiért a kormány beleegyezett egy román-magyar történelmi emlékpark létrehozásába Aradon.Szerinte "az 1848-1849-es forradalom során a 13 tábornok vezette seregek több mint 40 ezer románt gyilkoltak meg és több mint 230 román falut töröltek el a föld felszínérôl". Egy úgynevezett megbékélési park létrehozását az illetô ország fôvárosában és nem Aradon kellene megvalósítani. De elôbb kérnie kell a magyar hatóságoktól, hogy Magyarország fôvárosában hozzák létre a magyar-román barátság parkját, amelyben a következô szobrokat és emlékmûveket helyezzék el: a Budapestet két ízben felszabadító román hadsereg, Avram Iancu, Nicolae Bâlcescu, a memorandisták, a horthyista-fasiszta megszállás áldozatainak emlékmûveit, illetve az 1785-ben a magyar grófok által kerékbe tört Horia, Closca és Crisan, az 1849 nyarán a magyar hadsereg által felakasztott Alexandru Batrâneanu, Vasile Simionis és Vasile Turcu, illetve Traian Mosoiu tábornok szobrát, aki 1919-ben megmentette Magyarországot a bolsevizmustól" - áll a polgármester levelében. Gheorghe Funar szerint az aradi emlékpark csupán a két ország közötti ellenségeskedést szítaná, és a "magyar barbárság szimbóluma" lenne.
A mezôgazdasági miniszter egyik augusztusi rendeletét a mezôgazdasági célra felhasznált üzemanyag árának csökkentésérôl a kormány nem fogadta el. Helyette a szakminisztérium a mezôgazdasági vezérigazgatóságoknak elküldött 2900-as körlevelében gázolaj vásárlására kuponok kiosztásáról rendelkezik. A gazdák kérvényben kell vállalják, hogy hektáronként 100 ezer lej értékû szelvény fejében ôszi mélyszántásra vásárolnak gázolajat. Aki ôszi gabona elvetését is vállalja, további kuponokat igényelhet, 5 hektár vetésért például 700 ezer lej értékben. A kuponokra vásárolt gázolajat nem lehet más célra fordítani. Ha a termelônem tesz eleget vállalásának, 10 milliós pénzbüntetéssel sújtható.
A szenátus hétfôi döntésének értelmében felkérték a bel-, az igazság- és a munkaügyi tárca vezetôjét, hogy mutassák be a brassói incidensek kirobbantó okait és a vétkesek megbüntetésének módozatait. Sergiu Chiriacescu RTDP-s szenátor szerint a városban történt zavargások olyan jelenség részei, amelyek a román társadalom kórtünetévé válhatnak, ezért arra kérte a munkaügyi minisztert: a munkanélküliség Brassó megyei helyzetérôl is tájékoztassa a felsôházat. Mint ismeretes, szombaton este mintegy száz rendôrt és kétszáz rohamrendôrt vezényeltek ki két ellenséges banda közti összecsapás megakadályozására. A zavargások során öt személyt 30 napos elôzetes letartóztatásba helyeztek.
Hiába jelentette ki Virgil Mâgureanu, a román hírszerzés egykori vezetôje, hogy a SRI-nek semmi olyan adat nem áll rendelkezésére, mely igazolná a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar vádjait a kolozsvári magyar fôkonzullal szemben, s olyan sem, ami arra utalna, hogy Alföldi Lászlót nem kívánatos személynek nyilvánították volna, az elszánt polgármester a héten is újabb tiltakozást tervez.
Mintegy hangulatkeltô elôzményként pénteken este a városháza nagytermében nagygyûlést hívott össze híveibôl, amelyen ismertette nyílt levelét Göncz Árpád magyar köztársasági elnökhöz, azt kérve benne: járjon közbe minél hatékonyabban, hogy Alföldi Lászlót minél hamarabb hazahívják Magyarországra. A gyûlés fô célja különben a fôkonzul bûnösségének adatolása volt. Egykori szekuritátés tisztek, a hírhedt UM. 0110 vezetôi egymást túllicitálva sorjázták, mily bûnöket követett el annak idején Alföldi László, aki 1989-ben, kihasználva a Romániában lévô zûrzavart, észrevétlenül térhetett vissza a diplomáciába, ahonnan annak idején számûzték. Rámondták, hogy románellenes tevékenységet folytat, nacionalista, irredenta irodalmat terjesztett, információkat gyûjtött. Végül azt is kitálalták, hogy a fôkonzul nem is kém, hanem spionokat kiképzô mester, Magyarország legveszedelmesebb ügynöke. Ioan Serbânoiu volt szekus tábornok csalódottságát fejezte ki, hogy a fôkonzul nem jött el, bár meghívták, hiszen párbeszédre számítottak, de különben a történelem igazolta, hogy a magyarok mindig gyávák voltak. Záróbeszédében Funar polgármester beígérte: a most kezdôdô héten parlamenti küldöttség érkezik a városba, kivizsgálni a magyar fôkonzulátuson keresztül folyó kémtevékenységet. Ugyanakkor, amennyiben nem tapasztal változást, újabb tiltakozási formákat helyezett kilátásba.
Szovátán találkoztak a Magyar Televízió 2- es adójának Palackposta címû mûsorának szerkesztôi. Felvidékrôl, Délvidékrôl, Horvátországból, Szlovéniából, Kárpátaljáról és Erdélybôl várják a vendégeket az alkotói megbeszélésre. A hétvégi tanácskozáson jelen lesz dr.Szabó László Zsolt, az MTV Rt. elnöke, Belénessy Csaba fôszerkesztô és Bornemissza Eszter felelôs szerkesztô. A találkozóra számos hazai személyiséget is meghívtak. A Palackpostát az anyaországon kívüli stúdiók munkatársai készítik, és minden pénteken láthatják a tévénézôk az MTV 2-es csatornáján. A mûsor a Magyar Ház égisze alatt, hat éve rendszeresen jelentkezik a kisebbségben élô magyarok örömeivel és gondjaival.
az 1848-1849-es forradalommal kapcsolatban — nyilatkozta a román igazságügy-miniszter. Valeriu Stoica elmondta, a magyarromán megbékélésnek szentelt emlékpark létrehozását kellôképpen kell értelmezni: az 1848-1849-es forradalomban harcolók idôbeni megbékélésérôl van szó. Mint ismeretes, Nicolae Balcescu a magyar és az erdélyi forradalmárok kibékítésére irányuló törekvései kudarcot vallottak. Az 1848-1849-es események során a román és magyar forradalmárok között véres összecsapásokra is sor került. A forradalmi események során, az esetleges Európai újjáépítés fényében hiányzott a román nép nemzeti identitásának elismerésére vonatkozó egyeztetés. Európa újjáépítésére végül nem került sor, ugyanis a forradalmat leverték. A románok és a magyarok kollektív emlékezetében tovább él ez a konfliktus. Véleményem szerint eljött annak az ideje, hogy az akkori konfliktus más jelentôséget kapjon. Ez akkor lehetséges, ha az emlékparkban a magyar és a román forradalom hôsei egymás mellett lesznek. Ügyvédként milyen jogi minôsítést, besorolást adna Funar polgármester magyar fôkonzulátus-ellenes tetteinek? Sajnos, nem választhatom szét ügyvédi és miniszteri hivatásomat. Miniszterként nem nyilatkozhatom ügyvédi minôségben. Személyes véleményem viszont az, hogy tiszteletbe kell tartanunk az intézmények hatáskörét. A fôkonzulátus kérdésében nem a polgármesteri hivatal az, amelynek esetleg közbe kell lépnie.
"1989 húsvét vasárnapján a férjem itt volt Lókodon, és úrvacsoraosztás után meglátogatta a falu családjait, és akkor tapasztalta, hogy a 43 lélekszámú községben milyen sok magára maradt idôs ember van - mesélte Kis Domokos unitárius lelkész felesége, Rózsika néni. Miután hazajött Kénosba – akkor ott laktunk –, és elmondta az itteni tapasztalatait, elhatároztuk, hogy létrehozunk egy otthont, ahol biztos ellátást teremtünk ezeknek az elhagyott idôs asszonyoknak és férfiaknak."
A Kis-házaspár a karácsonyfalvi unitárius lelkész segítségével kapcsolatba lépett a Svájcban élô Gyarmathy családdal, akikkel közölték szándékukat.1990 tavaszán Gyarmathyék személyesen látogattak el Kénosba, s attól kezdve mindent megtettek, hogy megvalósulhasson Kiss Rozália álma.Az unitárius Nôszövetség révén Rózsika néni Németországba utazott, ahová magával vitte saját kézimunkáit, szôtteseket, törülközôket, varrottas párnáikat, terítôiket. A Nôszövetség nemzetközi kongresszusán kiállítást rendeztek, majd árverezték a székely mintakincsekkel díszített tárgyakat, s az ott összegyûlt pénzösszeg volt az alapja a 15 személynek otthont adó lókodi öregotthon megteremtésének.— Kezdetben Kénosban terveztük az öregek házát, de a falu lakói annyira ellenezték, hogy kivitelezhetetlenné vált a tervünk. Ekkor kezdtünk azon gondolkozni, hogy mi lenne, ha a Lókodon üresen álló parókiát szednénk rendbe, és alakítanánk át az öregeknek — meséli Rózsika néni.— Hogyan fogadták ezt a lókodiak?— A kénosiakhoz hasonlóan, a lókodi hívek is nagyon idegenkedtek a gondolattól. Nem volt könnyû meggyôzni ôket arról, hogy saját érdekükbe tesszük. Sokszor még veréssel is fenyegettek. Attól féltek, hogy külföldieknek eladjuk a parókia épületeit. Sok huza-vona után a németországi utam során kapott 900 márkával sikerült hozzákezdenünk az épület kijavításához. Külföldi kapcsolataink által segítséget kaptunk Hollandiából és Angliából is.Annyira akartuk ezt az otthont, hogy semmi nem tudott megakadályozni szándékunk megvalósításában. Nagyon sok munkával és utánajárással 1992-ben megnyitottuk a ma már mindenki által elfogadott öregek házát.— Az otthon miért kapta a Jakab Lajos nevet?— Mivel kezdetben Kénosba terveztük, a régen ott lakó Jakab Lajos földbirtokos emlékére választottuk ezt a nevet. A Szentgerlicérôl származó családról mindenki nagyon jó véleménnyel volt, és a férjemmel úgy gondoltuk, hogy így tehetjkük a mindenkin segíteni akaró földbirtokos család nevét emlékezetessé.Zakariás Klárával, az otthon gondnokával beszélgettem az új épület irodájában. Elmondta, hogy a svájci Gyarmathy házaspár segítségével sikerült felépíteni a parókia udvarán az új emeletes házat, amit terveik szerint október hónapban szeretnének megnyitni.— Ebben az épületben már jobb körülmények között fognak lakni az öregek. A régi papilak épületében eléggé zsúfoltan laknak. Igazából 12 személyes lenne, de jelenleg is 15-en vannak.Az otthon fenntartása, bár elég gondot okoz, a gondoknô nem panaszkodik. Inkább arról beszél, hogy milyen sikerélményei voltak és vannak a magukra maradt öregek gondozásában.— Mindenért hálásak tudnak lenni az itt lakók. Az otthon alkalmazottai szeretetükkel pótolják a hiányosságokat. Kedvességünkkel próbáljuk otthonossá tenni az ittlétüket.Hogy a bentlakók hogyan érzik magukat, arra az egyik Udvarhelyrôl Lókodba költözött idôs bácsi, Kovács Sándor adja meg a választ.— Hogyha valamit is panaszkodnánk, az Isten megverne. Itt mindenki olyan jó hozzánk, mintha családtagok lennének.Ezt erôsíti meg Czerják Sándor is, sôt még kedvenc citeráját is elôveszi, és örömmel muzsikál nekünk. A társait szokta szórakoztatni, amikor kedvük van rá.A gondnoknôtôl azt is megtudtuk, hogy karácsonykor az udvarhelyi cserkészek levitték a betlehemi lángot, és az öregek örömére együtt díszítették fel a karácsonyfát. Ugyancsak tôle tudtuk meg, hogy nagy segítség számukra a tiszteletes asszony, Kiss Rózsika néni által létrehozott Lókodi Ifjúsági Alapítvány.— A LIA-t két céllal alapítottuk — mondta a tiszteletes asszony. Otthont akartam teremteni az árvaházakból kikerült, utcán maradt fiataloknak. A második ok pedig az volt, hogy az öregotthon mellett létrehozott gazdaságban legyen, aki dolgozzon.1995-ben alakultunk tíz fiatallal. Kezdetben az otthon pincéjében, emeletes ágyakon aludtunk, mert én is velük voltam , majd itt a faluban megvettünk egy házat, ami csak a kezdetet jelentette. Ma már tíz háza van az alapítványnak, sôt Szentmártonban is van egy házunk.A fiatalok mezôgazdasági munkáival és állattenyésztéssel foglalkoznak, így az öregek háza mondhatni önfenntartó tud lenni.Jelenleg van egy új épületünk is, ahová szórakozásra alkalmas társalkodó termet és egy közös ebédlôt rendeztünk be.A munka mellett a fiatalok szellemi képzésével is foglalkozunk. Ülkei István tanár Udvarhelyrôl jár Lókodra, s ô foglalkozik a fiatalokkal. A kiképzés 3-4 éves idôtartamú, ez alatt mesterséget tanulnak, van, aki továbbra is itt marad, itt dolgozik, de van olyan is, aki Udvarhelyen keres és talál munkát magának. Természetesen ebben mi is segítünk.Íme egy falu, amely már halálra volt ítélve, de egy jó szervezô és a lelkes házaspárok segítségével újjáéledt.Lókodon jól meg vannak egymás mellett a magukra maradt idôs emberek és az utcára került árvaházi fiatalok.A falu lélekszáma még félszáz sincs, de a szeretet, az egymásra való odafigyelés igazi családdá kovácsolta a lókodiakat.
A reformok késlekedése az életkörülmények jelentôs romlásához vezetett Kelet-Európa átalakuló országaiban, írja a Világbank egyik tanulmánya. Többek között Romániát, Ukrajnát, Oroszországot idézik mint olyan országokat, ahol a társadalmi feszültségek jelentôsen növekedtek az utóbbi idôben.
A szakszervezeti tömörülések követelései nagymértékben jogosak. Mégis, hogyan lehet ezeket kielégíteni?Két út lehetséges: a költségvetési deficit (túlköltekezés) növelése, valamint a közkiadások és közteherviselés újraelosztása és újradimenzionálása.Hogy hova vezet az elsô megoldás, tapasztalatból mindannyian tudjuk.Mi történt 1998-ban ? A bukaresti kormány nekifogott a reálgazdaság átalakításához. Ha azonban leállítod a termelést, vagy bezársz egész üzemeket, a termelés csökken. Nem lepett meg tehát senkit sem, hogy a kormány a termelés 2 %-os csökkenését prognosztizálta, az azonban igen, hogy ez végül is 7 %-os lett. Miért? Azért, mert a minisztériumi íróasztalok mellôl végzett számítások nem mindig találnak a valósággal. A román kormány programja éppúgy, ahogy az orosz vagy az ukrán kormányé, azon az elképzelésen alapult, hogy amennyivel csökkeni fog a termelés az állami szektorban, megközelítôen annyival fog növekedni a privát kis- és középvállalkozások szektorában, amely addig rendkívül dinamikus volt. Nem számoltak azonban két dologgal: az állami közadósság méretével és a monopolpozícióban levô vállalatok inflációgerjesztô szerepével.Az átmenet elsô éveiben egyes kelet-európai országok, mint például Románia, mentesek voltak az állami közadósságtól annál az egyszerû oknál fogva, hogy a költségvetési deficiteket pénznyomtatásból fedezték, így a deficit beépült az inflációba. Mikor ezt a gyakorlatot abbahagyták, az állam rövid idôn belül megjelent államkötvényeivel a pénzpiacon. Ahogy nôtt az államadósság, egyre gyakrabban és egyre mélyebben szippantotta be a megtakarításokat. Azok a megtakarítások, amelyek normális esetben a bankokon és a befektetô társaságokon keresztül a magánszférában hasznosultak volna, így a veszteséges állami vállalatokat finanszírozták.A költségvetési deficit a magánszféra "terhére" történô kielégítésének következményeit csak felerôsítette a nagy gazdasági monopóliumok jelenléte. Ha jól megnézzük Romániában mindegyik nagy egyedáruság (regie autonomâ) olyan közszolgáltatást végez, amelyet senki más nem. Monopolhelyzetük ezeket a közszolgáltatókat szorgos árképzôkké változtatta. A tarifák periódusos emelésével sikerült veszteségeiket befedni, ez viszont azt jelentette, hogy az eddig államilag szubvencionált árak terhét most a fogyasztó viseli. A népesség vásárlóerejének drámai csökkenése az összfogyasztás csökkenését okozta. És azokat az árukat, amelyek nem fogytak el, nem is termelte senki. Így legjobban azok a kis- és középvállalkozások károsodtak, amelyek kizárólag a belpiacra termelnek, és abból élnek. Hasonló folyamatok torpantották meg a reformprogramokat a környezô országokban is, ahol ugyancsak az állami nagyvállalatok "átszervezése" volt a programok fô célja. Oroszországban éppúgy, mint Ukrajnában és Romániában a nagyvállalatok gazdasági és pénzügyi ereje relatíve gyenge. Ezeket elsôsorban az alkalmazottak nagy száma jellemzi. Az agyaglábú óriások átszervezése tehát inkább társadalmi, mint gazdasági probléma.Mégse tudsz leépíteni egy nagy embertömeget addig, amíg nem biztosítod, hogy más ágazatok szippantsák fel ôket mint munkaerôt. Viszont az egyetlen szektor, amely erre képes, az a kis- és középvállakozásoké, amelyek megsínylették a belsô államadósság krízisét és a monopolista struktúrák fennmaradását.
Csergô J. István
Napjainkban divatosak a címbeli kijelentések. Elég gyakran használják, viszont nem mindig a megfelelô jelentésben. Ezért vizsgáljuk meg mai írásunkban, hogy mit is takar ez a fogalom.Az alapvetô emberi jogról Románia Alkotmánya rendelkezik, és ezt egészítik ki azok a nemzetközi egyezmények, amelyeket Románia ratifikált.Nézzük, mit is tartalmaz ebben a tekintetben Románia Alkotmánya?Románia Alkotmánya kimondja, hogy az ember fizikai épsége, valamint szellemi épsége garantált. Tulajdonképpen ezen egyszerû megfogalmazás mögött számos érdekes és konkrét valósággal megtöltött tartalom rejtôzik.Miért van szükség arra, hogy mindezt az Alkotmányban fogalmazza meg a törvényhozó?Tekintettel arra, hogy az Alkotmány az ország legfôbb törvénye, ebben fektette le a törvényhozó a törvénykezés alapjait. Minden ország jogrendjét az Alkotmány határozza meg. Az itt megfogalmazottak döntik el, hogy az illetô ország milyen jogrenddel rendelkezik.Tekintettel arra, hogy a jogi norma megsértése esetén a jogsérelmet elszenvedônek védelmet kell biztosítani, nos ezért fogalmazták meg az Alkotmányban a címként írt elvet. Ugyanis az állam intézményeinek a jog eszközeivel kell védelmeznie az állampolgárt abban az esetben, ha jogsérelem éri.A cikk elsô felében leírt meghatározás általános megfogalmazásban arra utal, hogy abban az esetben, ha BÁRKIT létében, illetve szellemi állapotában valamiféle sérelem ér, akkor az államnak, intézményesített keretein belül, védelmet kell nyújtania az állampolgárnak.Tételesen ez azt jelenti, ha valakit fizikai létében veszélyeztetnek veréssel, gyilkolással, fenyegetéssel, elrablással, valamint más ilyen jellegû cselekménnyel, akkor védelmet biztosítanak számára.Ugyancsak védelmet biztosítanak abban az esetben, ha valakit szellemi állapotában ér sérelem. Példaként említem, hogyha valakit olyan kezelésre akarnak kötelezni, ami számára nem javallott, illetve akaratával nem megegyezô, vagyis kényszerkezelésnek vetnek alá.Ugyancsak az Alkotmány mondja ki, hogy senkit sem lehet kínozni, és tilos a halálbüntetés.Ez utóbbiakkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk azt, hogy Románia ‘89 utáni Alkotmánya rendelkezett elôször így ebben a kérdésben nálunk eltörölték a halálbüntetést.Minden jogrendben létezik büntetés és büntetés- végrehajtás, viszont ez nem szabad megalázó, illetôleg embertelen legyen.Abban az esetben, hogyha felmerülne valakivel szemben a halálbüntetés, akkor létezik az életfogytiglan büntetés, amelyet nálunk alkalmaznak.Ugyancsak az Alkotmány rendelkezik arról is, hogy az egyén szabadsága, illetôleg biztonsága sérthetetlen.Itt fogalmazódik meg az a büntetôjogi kategória is, amelynek ételmében házkutatás, fogvatartás, illetôleg letartóztatás csak a törvényben elôírtak szerint, illetôleg csak magisztrátusi engedéllyel történhet.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Egészségbiztosítási keretszerzôdések
A kormány módosította az egészségbiztosítási keretszerzôdések megkötésének határidejét, mivel az ezekre vonatkozó alkalmazási-módszertani normák jóval a kijelölt határidô után jelentek meg. Az új határidô értelmében, a 312/1999-es kormányhatározatban elôírt egészségügyi ellátási keretszerzôdéseket december 31-ig kell megkötni.
Kedvezményes kamatú hitelek nyújthatók a 36/1999- es kormányrendelet alapján a mezôgazdasági termelôknek hazai gyártmányú gépek vásárlására. Az államilag szubvencionált hitelezési rendszerbe a Takarék- és Letéti Pénztár is bekapcsolódott.
Szeptember 22 és 25. között Romániába látogat Joachim Welt, a német szövetségi kormány kelet-európai németekért felelôs ügyosztályának vezetôje, Susanne Kastner asszony, a román-német barátsági parlamenti csoport elnöke, Markus Mecket, a Bundestag tagja, továbbá a szövetségi belügyminisztérium küldöttsége — közölte a bukaresti német nagykövetség. A vendégek Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterrel, Klaus Fabritiusszal, a kisebbségvédelmi ügyosztály államtitkárával és Alexandru Herlea integrációs miniszterrel folytatnak megbeszéléseket.
A tanügyi dolgozók országos szintû elégedetlenkedését enyhíti az az elmúlt héten születt szenátusi döntés, amely szerint elegendô pénzt utaltak át a tanügyminisztériumnak ahhoz, hogy az augusztusi-szeptemberi bérek kifizetése mellett folyamatosan biztosítani tudják legalább év végéig a tanügyi pedagógusok fizetését.
Maffiózók lepték el a román gazdasági- és politikai életet
— jelentette ki Victor Ciorbea. Véleménye szerint nagy szükség van újonnan alapított pártjára, mert ideje véget vetni az országban dúló szörnyû állapotoknak, ahol a szupermaffiózók uralják a gazdasági életet, a gátlástalan, a koncért mindenre képes politikusok támogatásával. Azért lépett ki április 17-én a Parasztpártból és vitt magával egybôl több mint 700 tagot, mert a Parasztpárt eltért a kereszténydemokrata elvektôl, olyannyira, hogy már a legkevésbé sem hasonlít a Iuliu Maniu és Corneliu Coposu által létrehozott formációhoz. Rájött, hogy értelmetlen a párton belüli hadakozás, s úgy akartak alternatívát felmutatni az elesett embereknek, hogy új pártot hoztak létre. A Parasztpárt koalíciós érdekekért elvetette a nemzeti érdekeket, mondta Ciorbea, azokat, amelyeket ô, miniszterelnöksége idején, megpróbált végigvinni. Egyebek között megakadályozták, hogy megkösse a Nemzetközi Valutaalappal azt a hároméves szerzôdést, amely 11 milliárd dollárt hozott volna az országnak, nem akarták finanszírozni azt a 22 fejlesztési programot sem, amelyek - ha sikerül végigvinni - megváltoztatták volna Románia arcképét, s elindították volna a fellendülés útján.
Kovács Sándor június 9-én indult útnak, hogy egy régi álmot valóra váltson: eljusson Indiába, pontosabban Kôrösi Csoma Sándor sírjához. 65 nap múlva ért oda, ahol a következô idézet fogadta: "Nekünk, honfitársainak még a hazaszeretet és a tudós önfeláldozás örök példája. Nemzetének bölcsejét kereste, és a maga sírját találta itt."
Több mint három hónap távollét után Sándor hazaért, és készségesen megosztotta élményeit.— A tavaly volt az elsô igazi túrám, akkor a barátommal, Demeter Jenôvel Ciprusig jutottunk el, 6500 km-t tekerve.— Idén az elsô akciód egy 100 km-es szaladás volt.
— Igen, a tavasszal lefutottam Segesvárra, és vissza.
— Akkor ki?— Hát, te ... Szeretem a kihívásokat, a más szemében lehetetlennek tûnô dolgokat legyôzni.
— És gondoltad, hogy egy indiai "sétabringázás" lehetetlennek tûnik másnak?
— Igen. Szerettem volna már régebben eljutni Indiába, és végül is a kerékpár volt az egyetlen lehetôségem. Ugyanakkor szerettem volna eljutni Kôrösi Csoma Sándor sírjához, ami végül az úti cél is lett. Ezt sikerült is elérnem 65 nap alatt, 9500 km-nyi taposás után.
— Térjünk vissza az induláshoz. Mennyi idô kellett a már ismert Giurgiu-i határátkelôig?
— Két nap kellett a bolgár határig, de Bulgárián is hamar átrohantam, kb. két nap múlva már Törökországban jártam, ahol már többet idôztem. Úgy volt, hogy Isztambulban kapom meg az iráni vízumot, de ez nem sikerült, csak késôbb, Erzurumban kaptam meg, 200 kilométerre az iráni határtól. Ezért a legnagyobb hegyeket kellett megmásznom a törököknél.
— Eddig, gondolom, ismerôs volt az útvonal, hisz tavaly is arrafelé jártatok Jencivel.
— Igen. Addig nem is nagyon bámészkodtam, csak tekertem, és tekertem...
— De utána következett a már számodra is ismeretlens, és gondolom, egybôl kezdted kattogtatni a fényképezôgépet.
— Így van. Rengeteg képet készítettem, ezek szerencsére sikerültek is. Természetesen abban volt csak igazi nagy szerencsém, hogy volt, amit fényképezni. Például, amikor átmentem Iránba, ott olyan furcsa volt, hogy egyszerre minden megváltozott: a levegô egyre forróbb lett, a növényzet teljesen eltûnt, kopár hegyek közt találtam magam, és apró téglákból voltak építve a házak, azok is meglehetôsen furcsán néztek ki. Kb. 2000 km ilyen sivatagos kopárság után elértem Pakisztánt, ahol mindez kezdôdött elölrôl. Ott kerültem be egy olyan sivatagba, amit nem biztos, hogy túléltem volna, de szerencsére felvett egy busz, amelyen aztán mintegy 500 km-t utaztam. Úgy is lehet mondani, hogy megmentették az életemet. (...) Ezután India következett, ahol kb. 5000 km-t nyomtam le, mivel Dardzsiling Kelet-Indiában van. Ott egy 70 km-es, nagyon meredek hágót kellett "megmásszak", de ott már öröm volt mászni és tekerni, hisz tényleg valóra vált egy olyan álom, amiért többezer kilométert tapostam. Nem lehet elmondani azt az érzést...
— Onnan visszafordultál a már megtett útvonalon, vagy volt kedved még másfele is karikázni?
— Elôbb pár napig maradtam Dardzsilingben, és rendbe tettem Kôrösi sírhantját (megmostam a sírkövet, lekaszáltam a füvet, és virágokat ültettem), le akartam menni India legdélebbi pontjához, de mire Calcuttáig értem, meggondoltam magam, mert az az igazság, hogy már inkább kívánkoztam haza. Onnan Bombaynek indultam, de újból meggondoltam magam, és nekimentem Delhinek, hátha tudnak segíteni az ottani magyarok. Az indiai fôvárosban elmentem a Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központhoz, ahol nagyon -nagyon sokat segítettek. Elintézték nekem a legolcsóbb repülôjáratot, amivel Isztambulba repülhettem.
— Na, de ne térjünk még haza olyan hamar, biztos voltak arrafelé még valami érdekességek...
— Hát a rendôrök idén is többször intették, hogy nem vagyok normális... A törököknél például több mint 500 km-t tettem meg autópályán, ahonnan természetesen le akartak küldeni a rend ôrei, de én csak értetlenkedtem, és tettem a hülyét.
— A német nyelvet tudtam használni a törökökig, de attól keletebbre már angolra kellett váltsak, amit nem beszéltem valami jól. De mire Indiáig értem, már igazán jól ment az értekezés. Egyébként arrafele szinte mindenki beszél angolul.
— Tudsz mondani valamit indiaiul?
— Megtanultam azt, hogy a "mennyibe kerül?"-t hogyan mondják: kipte pajsa? Ennek pedig az volt a hátránya, hogy hiába kérdeztem meg, mert ha válaszoltak, úgysem értettem. Ezért inkább maradtam annál a valamicske angolnál.
— Az érdekességek mellett, gondolom, voltak kellemetlen perceid is.
— Igen, egy balesetem volt, de az hatalmas. Pakisztánban belekapaszkodtam egy teherautóba, ugyanis arrafelé azok alig döcögtek, könnyen utolértem ôket. Tehát belekapaszkodtam, és az húzott is kb. 70 km-t, egészen addig, amíg beértünk egy himpilis-humpilis terepre. Láttam, hogy mi következik, mégsem engedtem el a teherautót mindaddig, amíg éreztem, hogy már repülök; egy elôre bukfenc, egy hátra bukfenc, és máris éreztem, hogy a hátamon csúszok. Nem lett komolyabb sérülésem, a bringám is túlélte, csak a csomagok mentek tönkre egy kissé.
— Elmondhatom, hogy nagyon jó bringa volt.
— Hát igen, most már kezdett megomlani, de már megtette a magáét, azt, amit vártam tôle.
— Tavaly útközben mellétek társult hol egy francia, hol egy német turista. Idén nem akadt senki?
— Most nem került senki. Pakisztánban találkoztam egy japán kerékpárossal, Maszaóval. Ô is nagyjából ugyanazt az útvonalat követte, de ô többet utazott autóbuszon, mint nyeregben.
— Tehát akkor ô csak dekorációnak vitte magával a kerékpárt?
— Lehet, hogy arra az esetre, ha netán lekésné a buszt. Visszafelé, Isztambul mellett találkoztam két hollanddal, akik Srí Lankába igyekeztek, és szinte ugyanazon az útvonalon. El is láttam ôket jó tanáccsal, és nekik adtam az iráni és pakisztáni térképemet. Nagyon örültem, hogy segíthettem nekik, hisz rajtam is sokat segítettek. Nagyon barátságosak arrafelé az emberek, amikor megláttak az úton, integettek, hívtak be, és én elfogadtam invitálásukat.
— Akkor idén is potyáztad a reggeliket?
— Reggelit, szállást, teát, mikor mi volt. Sok helyen megengedték, hogy ott aludjak, és meg is etettek rendesen.
— Hazaérkezésedkor indiainak álcáztad magad?
— Igen, próbáltam beöltözni indiainak, de nem volt teljes az öltözékem. Egy muszlim sapka volt a fejemen, amit még Iránban kaptam ajándékba. Ezenkívül egy szoknya volt rajtam. Egyik barátom, Jenci a város peremén rázott egy dugdogit, ami egy indiai hangszer.
— A szüleim már Brassóba bejöttek, és haza akartak hozni autóval, de természetesen, nem ültem be. A többiek Kacán vártak bringával, pont ott, ahol elváltam tôlük. Az megint egy leírhatatlan pillanat volt, amikor találkoztam velük.
— Jövôre tervezel hasonló utat?
— Egyelôre nem gondolkodtam még ezen, hisz nemcsak úgy van, hogy egyet gondolok, és holnap indulok. Erre az útra is rengeteget készültem, és szükség volt a támogatók segítségére, akiknek ezúttal is hálás köszönetet mondok: Intercost, Akarat, Harmopan, FeroLemnPlast, Roseal, VeloMunt, Prosecom Velo, RTC, Ikos- Conf, AgroExpo, Famos, Ati-Cream, Metwoplast, Corvette, Metlemplast, Tricotex, Orfeum, Kolibri és Dávid Foto cégeknek; Péter Péter (Matplast), Szekeres Domokos (ABC Impex), Bencze Tivadar (Eurato), Antal András (Laar Impex) és Kiss Kálmán (Mindenes) magánszemélyeknek, valamint fôtámogatómnak, a Digital 3 Tv-nek.
Lukács Zsolt
Sajtószempontból forró ôsz várható Erdélyben: információink szerint két országos és egy regionális magyar nyelvû napilap indulását is tervbe vették különféle befektetôi csoportok.Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Csíkszeredára tervezik a szerkesztôségek székhelyét, a magyar magántôke pedig több mint egymillió dollárral vesz részt a vállalkozásokban.
Aki hamarabb lép, azé a piac - tartják a vállalkozók, ezért óriási harc folyik azért, hogy ki tudja korábban megjelentetni a lapot. A román sajtópiac egyik meghatározó napilapját, a Ziuát jegyzô Omega Press Investment S. A. az egy évvel ezelôtt A Nap címmel kiadott hetilapját szeretné napilappá alakítani marosvásárhelyi szerkesztôséggel, Kolozsvárott pedig már egy hete készülnek a Krónika próbaszámai: a 82 százalékban magyar tulajdonban levô lap várhatóan október nyolcadikán kerül a standokra.A romániai magyarokkal kapcsolatos cikkeiben inkább tárgyilagos, mintsem uszító hangvételt megütô Ziua magyar nyelvû heti kiadványa tavaly augusztusban jelent meg elôször (információink szerint harmincezer példányban), benne a román napilapból lefordított cikkekkel, az internet segítségével a magyar sajtóból tallózott anyagokkal és kevés saját információval. A törzslap fôszerkesztôje, Sorin Rosca Stanescu beköszöntô vezércikkében fiatalos nyelvezetet, korrektséget és ôszinteséget ígért. A lapot elsôsorban a szórványban elô magyarok vásárolták/vásárolják, elsôsorban azért, mert a tömbmagyar vidékek sajtókiadványai gazdasági okok miatt nem jutnak el hozzájuk. A sokszor csapnivaló fordításokat tartalmazó, szakmailag alacsony színvonalon szerkesztett újság információink szerint nem váltotta be a reményeket, de a kiadó elôre menekül: marosvásárhelyi központtal szerkesztôséget kíván létrehozni, és oda telepít egy nyomdát is.A napilap indulásának feltétele, hogy erdélyi befektetô társuljon a vállalkozásba: közel százezer dollár hiányzik a starthoz. A lapnak nagy elôny lenne a kitûnôen felépített saját terjesztôhálózat és az erôs, a reklámozókkal jó kapcsolatban levô marketingosztály, de a jövôbeni befektetônek (akinek feladata az újságírógárda toborzása) meg kell küzdenie azzal a váddal, hogy román pénzzel indít magyar lapot.A Krónika eredeti indulását már tavaly decemberre ígérték, akkor még Keleti Újság néven. A romániai tulajdonos, a Scripta Kiadó információink szerint sokáig a Népszabadságot is kiadó Bertelsmann médiakonszern magyarországi képviselôivel tárgyalt, az üzlet azonban nem jött össze. A szerkesztôbizottságában jeles erdélyi magyar közéleti személyiségeket (Sütô Andrást, Kántos Lajost, Kányádi Sándort és másokat) felvonultató lap végül a Napi Gazdaság tulajdonosi körébôl talált befektetôkre. Bár a Krónika fôszerkesztôje, Stanik István nem akart idô elôtt részleteket mondani a tulajdonosokról, a Napi Magyarország úgy tudja: közel egymillió dollárnyira tehetô a magyar fél befektetése. Lapunk úgy értesült, hogy a vállalkozásban érdekelt egy RMDSZ-es szenátor, a székelyföldi elektronikus médiában sógora révén jelentôs befolyással bíró Verestóy Attila is. Utóbbi miatt már többen - elsôsorban az RMDSZ úgynevezett radikális szárnyához tartozó politikusok - aggódásukat fejezék ki, attól tartva, hogy a szenátor kiterjedt sajtóérdekeltségeinek köszönhetôen túl nagy befolyással bír majd a romániai magyar társadalomban zajló folyamatokra. A fôszerkesztô lapunknak elmondta: azért a nagy csúszás, mert a Romániára jellemzô bizonytalan jogi környezet, a törvényi háttér állandó változása többszöri koncepcióváltást eredményezett, így legkorábban nyár elején tudták volna a lapot beindítani, de ez az idôszak nem kedvez új orgánumok megjelenésének. Bár ezt az információnkat üzleti érdekre hivatkozva nem erôsítette meg, úgy tudjuk, hogy ötvenezer példánnyal indulnak, a kolozsvári szerkesztôség mellett bukaresti operatív újságírói csoport és reklámiroda segíti a lap munkáját.A lapnak minden magyarok lakta megyeközpontban lesz regionális irodája, munkatársainak pedig a romániai magyar sajtóban szokatlanul magas fizetést ajánlottak fel. Stanik István szerint nem örülnek a várható konkurenciának, de így legalább végre az erdélyi magyar sajtó is piaci alapokra kerül. A csíkszeredai Novos Lapkiadó Részvénytársaság korábban már próbálkozott az erdélyi sajtópiacon: Új Sport címmel sportnapilapot, ifjúsági hetilapot és egyéb kiadványokat adott ki, ám ezek váratlanul megszûntek jó néhány évvel ezelôtt. A tulajdonos, Péter László vitatott személyisége a romániai magyar közéletnek: erdélyi lapok szerint az elmúlt években börtönben volt, miután hamis útlevéllel lebukott a román- bolgár határon. A kiadó most közel tízmilliárd lejes beruházással (kb. 150 millió forint) elôbb egy tizenöt erdélyi megyében terjesztett hirdetési újságot, majd - jövô év márciusától - várhatóan Erdélyi Magyar Napló címmel egy regionális napilapot akar beindítani a Hargita, a Kovászna és a Maros megyékben élô, 720 000 fôt számláló magyar célközösségnek. Péter László lapunknak elmondta: a novemberben induló kétnyelvû hirdetési újság Erdélyi Hirdetô - Anuntul Ardelean címet kap, a borítót aszerint hajtogatják, amelyik nemzetiség többségben van az adott terjesztési helyen.A lap központja Balánbányán lesz - ez a kisváros eddig nem volt rajta Erdély sajtótérképén, ám bezárásra ítélt bányái miatt a közelmúltban a térséget hátrányos övezetté nyilvánították, így az itt indított vállalkozások tíz évig adómentességet élveznek. A vállalkozó elmondta: a cég ellen indított eljárásokat lefolytatták, a csôdöt sikerült elkerülni, a személye ellen folyó vizsgálatok pedig a lapok indulását nem gátolják. Jelenleg a romániai magyar sajtópiacon van egy országos napilap, ám a kommunista párt Elôre címû lapjából 1989 decemberében átalakult Romániai Magyar Szó megjelenése jó ideje az inkább cseppenô, mint csurranó támogatásoknak köszönhetô, példányszáma pedig - meg nem erôsített adatok szerint - három- és ötezer körül mozog. A lap leginkább tallózó újságként aposztrofálható, hiszen híreinek zömét a megyei napilapokból és az MTI-tôl veszi át.A romániai magyar sajtóban szinte kivétel nélkül csak a megyei napilapok nyereségesek tizenöt-huszonöt ezer körüli példányszámukkal. Sokan úgy tartják, hogy a szigorodó gazdasági feltételek mellett az olvasók csak egy, a környezetük híreit is tartalmazó nyomtatott sajtóorgánumot képesek fenntartani.
Lukács Csaba
(folytatás az elôzô lapszámból)
Az emberek miatt azonban gyenge lábon áll minden szép elképzelés. Senkit sem lehet akarata ellenére boldogítani. Én már 92-ben elkészítettem egy tervezetet, amelyre lehetne alapozni. Sajnos, nincs rá igazán kereslet. Az egyszerû emberek azt várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. És sajnos, nemcsak az egyszerû emberek, de a tanultak is.
Délután felkeresett egyik régi évfolyamtársam az újvidéki egyetemrôl. Azon háborgott, hogy Kasza lehurrogta Csurkát. Szerinte üzenni kellene Csurka Istvánnak, hogy nagyon sok magyarnak az a vágya, amit ô javasol. Meg kellene errôl gyôzni a magyar kormányt - mondja. A világszövetség talán elérhetné, hogy visszacsatoljanak bennünket.— Tudod, mondom, az emberek a demokratikus világban a pártok útján fejezik ki politikai akaratukat. Ha eljön a tárgyalás ideje, a pártokat fogják véleményeztetni, nem téged és engem. Hol van az a párt, amelyik az általad javasolt megoldásért kardoskodik, még a területi autonómiáért sem veri egy sem az asztalt.— Akkor egy új pártot kellene alapítani - mondja.A hét mellé? - kérdeztem tôle. És vajon ki támogatná azt a pártot? Talán azok, akik az állampártok soraiban nyomulnak az asztalról lehulló morzsák után?Majd:Már megint Csurka...A piacon összefutottam az egyik ismerôssel, aki újabban sokat serénykedik a VMSZ helyi szervezetének az újraélesztése körül.— Már megint a nevünkben nyilatkoznak - mondja Csurka tegnap esti kijelentésére utalva.Egy szabad országban miért ne mondhatná el mindenki a maga véleményét?Csak a mi bôrünk forog kockán.Még inkább kockán forog, ha ilyen nyilatkozatok nem hangzanak el. Ez esetben ugyanis Koszovóból az összes menekült a nyakunkra fog telepedni. A menekültek szemében ugyanis kizárólag az jelent visszatartó erôt, ha hírét veszik, hogy magyarok által lakott területek esetleg viszszacsatolásra kerülnek.A vajdasági magyarság helyzetének alakulása szempontjából felesleges Csurka kijelentését minôsíteni, ahogyan azt a VMSZ elnöke teszi. Kasza attól tart, hogy az efféle nyilatkozatoknak "komoly megtorlások lehetnek a következményei".Csurka István tegnap úgy nyilatkozott, hogy a MIÉP szerint délen Zombor-Verbász- Szenttamás-Törökbecse-Nagykikinda-vonaltól északra esô területet a koszovói békerendezés után Magyarországhoz kellene csatolni.A VMSZ elnöke Csurka István kijelentését kommentálva azt mondta, hogy "amíg a fejünk felett zúgnak a gépek, dúl a háború, addig bármilyen térképekrôl vagy visszacsatolásról értelmetlen beszélni". Alapjában véve igaza van, de ezt csak a magunk nevében jelenthetjük ki, mások szájára ne akarjunk lakatot tenni. Mellesleg egyáltalán nem valószínû, hogy a szerbek magyarországi ellenzéki politikusok kijelentései miatt magyarellenes atrocitásokba kezdenének. Valószínûleg azt sem várják el, hogy a kisebbségi pártok vezetôi úton-útfélen határolódjanak el az ilyen kijelentésektôl. Ezek még a régi idôk reflexei, amikor a vajdasági magyaroknak folyton a lojalitásukat kellett bizonygatni.És végül:"A vita az interneten" fejezetben az alábbiakat írja Hódi Sándor:"Az interneten demokrácia van, a szólásszabadság nem ismer határokat. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy sok okos gondolattal lehet találkozni, hanem, hogy mindenféle napvilágot lát. Az érdemi vitához elmélyülés szükséges, hosszas töprengés és rágódás, a szavak gondos megválogatása, a mondanivaló átnyalt megfogalmazása. Erre itt nincs idô. Inkább csak fecsegés és csapongás az egész, végig nem gondolt gondolatok, hevenyészve odavetett félmondatok, inkább érzelmi, hangulati reakciók, mint értelmi reflexiók. Ettôl függetlenül a szellemi kérôdzés számára általában jó nyersanyagot szolgáltatnak.Most éppen azon akadt meg a szemem, hogy a Nyugaton élôk közül milyen sokan látják elérkezettnek az idôt, mondjuk a magyar nemzet békés egyesítésére. Ez a terv - írja az egyik vitázó - "elég egyszerû: a nagy magyar többségû, azaz több mint 80 százalékos területek egyesülnek Magyarországgal. A vegyes lakosságú területek arányosan lesznek megosztva".Csakugyan, milyen egyszerû. Nahát, hogy ez még senkinek nem jutott az eszébe!Sokan modellértékûnek nevezik a magyarság politizálását. "Magyar modell" — kezdték hangoztatni itt is, ott is. Hódi Sándor könyvének olvasata után el lehet gondolkozni ezen. És még csak nem is kell a sorok között olvasni. A szöveg egyértelmû. Ajánlom minden gyakorló és jövôbeni politikusnak. Tisztábban fognak látni.
Lôrincz György
(folytatás az elôzô lapszámból)
Július huszonnyolcadikán négy órakor talpon voltunk, minden vesztegelés nélkül továbbálltunk. Szorosabbra vontuk kabátjainkat a csípôs szél miatt, s gyorsítottuk lépteinket, hogy minél hamarább Brassóban, utazásunk végpontján legyünk. Jó állapotban, frissen haladtunk az erdôvel szegélyezett, majd tisztásokon, földek között vezetô úton.
A balszerencse, nem utoljára, meglepett. Árapataknál egyszerre csak kétfelé tértek el a kerékvágások, s mi azt sem tudtuk, merre menjünk. Talán nem volt kitôl kérdezôsködni, talán nem akartunk felvilágosítást kérni, elég az hozzá, hogy rövid tanácskozás után jobbra fordultunk. Márpedig azt tartja a mondás, hogy a magyar balra tér!Meg is adtuk az árát a jobbra pártolásunknak. Késôbb tudtuk meg, hogy kilenc kilométerrel kell többet menni ezen az úton mint a másikon. Ez elkedvetlenített. Mint a robotban dogozók lépegettünk csak, hogy a hátunk mögött legyen a tájék. Ezen egykedvûség is bajunkra szolgált. Míg piszmogtunk, föllebb-föllebb hágott a nap, s szórta hátunkra s arcunkra a sugárözönt.Hídvég az elsô falu, mely utunkba esett, mellette Földvár feküdt. Az utóbb említett helységben ily jellemzést olvashatni: "Jó vendéglô, nagy serfôzô, mulatókert". Végtére jó délben megláttuk Brassó épületeit. Kimondhatatlan a hatás, melyet a látvány reánk gyakorol. Ha olyan kényszeredettek nem vagyunk, talán még külsôképpen is nyilatkozik a jókedv. Így csak a szemek csillogása, a fel-felfakadó sóhajok jelzik, hogy háromheti kutyagolás jól érdemelt jutalmát nyerjük le. A páratlan fekvésû, nagy forgalmú város utolsó házai közt állapodtunk meg, rendbehoztuk ruházatunkat, ebédeltünk. A külvárosból azután beljebb fekvô, tiszta utcákra értünk. A tömör, egymás mellé sorakozó épületek közt haladva az a jólesô érzés töltötte el keblünket, hogy holnapután Kolozsvár város aszfaltján lépegethetünk.A gimnáziumhoz ki nem tudtunk vergôdni, nem akartunk tarisznyával kóborogni tovább, vendégfogadó után néztünk. Kérdeztünk egy tapasztalatlan urat, eléhozakodott Orient, Európa nevekkel. Faképnél hagytuk. Egy éltesebb ember, ki már józanabb eszû volt, tárcánkhoz mért vendéglôhöz vezetett.Kellô diszkrécióval csak anynyit jegyzek meg, hogy a neve "Fehér Bárány".Áldottuk a Gondviselést, hogy ilyen helyre vezetett. Egyágyas szobát béreltünk, az asztalt, ágyat teleraktuk cókmókkal, s a Cenkre indultunk azonnal. Nevezetessége a városnak ez a kilencszázhatvanegy méter magas hegy, ha Brassóról szó esik, említik mindjárt a Cenket is. Mint edzett turisták hamarosan megmásztuk a kölyök hegyet, hiszen szerpentin út vezet fel rá.Nagyszerû kilátás tárult szemünk elé a tetôrôl. A város poros fedelû házai sorakoztak a mélyben egymás mellett. Emberek nyüzsögtek köztük alig észrevehetôen. Azon túl Hétfalu, majd fél Háromszék látszott, míg a tekintet a távol homályában veszett el.A csúcson a millenniumi évben szobrot állított a nemzet, az Árpád-emléket, mely messze láthatóan hirdeti a határok felé: "Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak." Utolsó pillantást vettünk az elragadó vidékre, aztán leballagtunk, s a nevezetesebb épületek szemléléséhez láttunk. A komoran emelkedô füstös falazatú templom volt különös érdeklôdésünk tárgya, de azt csak kívülrôl nézhettük meg.Bár mint mondják, hazánk legnagyobb orgonája a templom kórusán van, s másként is érdemes belrésze a megtekintésre, csak kívül maradtunk, s a régi idôk maradványairól elfordítottuk tekintetünket a modern épületek felé. Iskolák, számos templom mellett a sétatér fái közé jutottunk, innen csak késô este tértünk meg.Asztal, ágy, padló voltak a rendelkezésünkre álló fekvôhelyek. Megoszoltunk, s különbözô helyzetekben kezdtük el az utolsó éjszakát.Július huszonkilencedikén felvirradtunk az utolsó napra, melyet még idegenben töltünk. Erôsen sarkallott a vágy, hogy az utolsó rugaszkodásokat hamarosan megtegyük. A legszükségesebb holmit vettük csak magunkhoz, s bottal a kezünkben elindultunk Predeal felé.Utolszor tapostuk a poros országutat, s ez szokatlan vígsággal töltött el. A borús idô, a felleges ég nem hatottak ránk. Késôbb megeredt az esô, de ez sem hozott ki a jókedvünkbôl. Fahíd alól nevettünk az utolsó kellemetlen körülményen, majd midôn az szûnni nem akart, elhagytuk a menedéket, s mentünk tovább a csurgásban.Derestye után Felsô- , majd Alsó Tömös következett. Különösen a két utóbb említett helység közelében szebbnél szebb részletek tárultak elénk.A vasúti töltés mellettünk kanyargott, erdôvel borított magaslatok, néhol szirtek szegélyezték az utat, hol tágabb, hol szûkebb völgyet hagyva a közlekedés két tényezôjének. A természeti szépségek elnézésében akadályozott az esô. Bár gyönyörûbb vidék mint ez nem képzelhetô el, mégsem nyújtott annyi élvezetet mint más, egyszerûbb táj, mert a napsugár hiánya, a szürkés fellegek és a sár éppen nem kedveztek ennek. Alsó Tömösön alól egyik beszögellô sziklacsúcsnál obeliszk ötlik szemünkbe. Közelébe férkôzünk, ha már itt járunk, lássuk ezt is. Nem gondoltuk egyébnek, mint útépítési emlékmûnek. A felírás elolvasása után gyúlt világosság elménkben. Nagyszerû fegyvertény emlékét ôrzi a kôoszlop. Önvédelmi harcunk idején ezernyolcszáz- negyvenkilenc júniusában Kiss Sándor ezredes ezerötszáz székellyel, huszonnyolcezer oroszszal szemben Leonidászként harcolt a szorosban. E hely megérdemli a magyar Termopilé nevet. A maroknyi csapat a spártaiak hôsiességével, kitartásával küzdött itt a túlnyomó erô ellen, s csak mikor már az utolsó szál ember is elesett, csak a holttesteken át juthatott az orosz had a haza belsejébe. Megilletôdve álltunk a hôsi tett színhelyén, s szemeink elôtt képek vonultak el a népemésztô harcok napjaiból. A véráldozók a szent jogért tartják megszállva a szorost, fák mellé simulva, kôrakások mögé bújva, "Bérért ölök éjszaki csordáiból" rohannak elôre a kisded csapat elûzésére. Sokan elhullnak egyik s másik részrôl, eredmény még sincs. Ekkor pihent seregek törtetnek elô, onnan túlról. A megsebesült ezredes, kit négy vitéz széken hordoz, végsô ellenállásra tüzeli a kis csapatot.Összébb húzódik a tüzelôk sora, a végsô töltést kilövik, aztán kézi tusára kerül a dolog. A küzdôket mindinkább elnyomják sûrûn özönlô bérenchordák, csak itt-ott küzd még egy-egy oroszlán, azután lebukik az is. Egy sem marad életben, de rab sem lesz egyikük sem.Az esô vize bôrünkig hatolt, akkor hagytuk el a helyet. Lassanként tisztulni kezdett a látóhatár. A gomolygó felhôk közt feltûnt az elsô kék folt, gyors, erôs szél kerekedett, hamar elkotródtak a fellegek. Felsô Tömös hátunk mögött maradt. Fél tízkor elérkezett az ünnepélyes pillanat, melyben hazánk határát megláttuk és átléptük.Megelôzôleg csendôrlaktanya, fináncôrhely állott az út- szélén. Mindkét helyen ugyancsak kikérdeztek bennünket, hogy honnan, hová? A nagyon érdeklôdô, buzgó hivatalos személyeket megnyugtattuk, s csakhamar a sorompónál voltunk, melynek egyik oldala piros fehér, zöld, a másik kék, sárga, piros színeket viselt.Eleinte csak átbámultunk a másik országba, megelégedtünk ennyivel. Lábatlankodó ôrök nem voltak a közelben, s ez bátorrá tett, azonkívül kíváncsiság is sarkallt s kérkedési vágy, hogy elmondhassuk idehaza: "Jártunk külföldön". Mentünk hát úgy nyolc, tíz lépést Oláhország területén.Aztán megfordultunk sebtiben, s ismét biztos területre léptünk. Még egy ideig néztünk a szomszédos országba, azután a legszélsô pontot odahagytuk.Gyors ebédet fogyasztottunk az útszéli korcsomában, aztán pihenés nélkül jöttünk visszafelé, nehogy véletlenül lekéssünk. Igaz ugyan, hogy elegendô idônk volt még arra, sôt sok is, de hát inkább biztosabb helyen idôzni, mint lemaradni.Még egyszer átjöttünk az ismerôs helyeken, s gyors lábaink edzettsége már három órára Brassóba juttatott. Végzôdött utolsó ötven kilométeres gyaloglásunk.Magunkhoz vettünk mindent a szállóban, kiegyenlítettük a csekély számlát, nyugodtan sétáltunk az állomásra, s vártunk a vonat indulási percéig, nyolc óráig.Végre elérkezett a végsô perc, elhangzott az éles fütty, s kirobogtunk a csillagos éjszakába. Tovább nincs mirôl írnom, vasúton mindenki utazott már nappal is, éjjel is.Hogy Kolozsvárra megérkeztünk július harmincadikán reggel, ismerôsök állottak a pályaudvaron, de szemük közé nem néztünk, csak hátuk mögött surrantunk el, mert pogányul festettünk. Ruhánk feslett volt s színehagyta, kalapunknak nem volt formája sem. Cipônkön volt a Predeál felé vezetô út sara, arcunkon a vonat füstjének koromja. Az utcákon sietve lopózkodtunk a házak tövében. Argumentumul hozhatom fel, hogy még édes szüleink is alig ismertek reánk. A háromheti távollét megviselt erôsen.Kérdezheti akárki is, mi hasznát látjuk fáradozásunknak? Röviden felelek meg. Bejártuk bérces hazánkat, saját szemünkkel gyôzôdtünk meg arról, milyen szép és változatos, Istentôl megáldott szép Magyarországunk földje. Megtanultuk, bár szenvedések árán, miért lehet szeretni a hazai földet, miért lehet életet is áldozni azért. Szemtanúi voltunk nem egyszer a földmûvelô nép szegénységének, sikertelen fáradozásának, elmaradottságának. Lelkünkben erôs, kiolthatatlan lángra gyulladt az egész nemzetre kiterjedô fajszeretet. Beláttuk, hogy nem lehet nemesebb fáradozás, dicsôbb munka, mint legalább egy lépéssel közelebb juttatni a nélkülözô népet az általános jólét és szabadság felé. Hivatást nyertünk! Jöhetnek évek, de emlékezetünkbôl ki nem törlik a látottakat. Ha már-már csüggedünk, elbágyadunk munkánk közepette, fáradt lelkünk bekalandozza a zordon Kárpátoknak, fenyveseknek vadregényes tájait, s megifjodva tér meg. Kétszerezett erôvel látunk újra munkához, mert addig fel nem hagyhatunk a küzdéssel míg csak egyetlen ember szemében könny csillog, a nyomorúság kicsikarta könny. Csak akkor állhatunk meg majd nyugodtan, ha kezünket szívünkre téve bátran vallhatjuk, hogy boldog a magyar!De nem! Még akkor sincs számunkra pihenés! Nekünk munkálkodnunk kell azon, hogy a jólét állandó legyen hazánkban, fényesen ragyogjon rá a tiszta égrôl a szabadság aranyos napja.Mint magyar ifjak jobban fel sem használhattuk idônket. Ihletet nyertünk, soha ki nem fogyó lelkesedésre tettünk szert, hogy dolgozzunk a hazáért, a népért mindaddig, míg erô van tagjainkban, s utolsót lobban lángoló érzésünk, a legforróbb hazaszeretet.
(vége)
A helyi TV-stúdió egyik adásában az elmúlt napokban olvasási szokásainkról értekeztünk. Sok mindenrôl beszélgettünk, és természetesen sok mindent elmondhattunk volna még. Az eredôket kutattuk azért, hogy az olvasás szeretetének fontosságát emeljük ki, lelkekre ható szépségét hangoztassuk.
Abból indultunk ki Elekes Erzsébet moderátor ötlete és megfigyelése alapján, hogy napjainkban egyre nagyobb szerepet kap a televízió és a számítógép a mindennapi életünkben, elnyomva az évszázados KÖNYV szerepét. Itt most anélkül, hogy a számítógép prókátorai lennénk, az általa kínált olvasási lehetôségekre hívnánk fel a figyelmet. A minap a "világháló" deszkáin inogva kerestük azokat a tradicionális és szupermodern tematikus olvasási kínálatlistákat, amelyek szellemi kalandozásaink tárházát bôvíthetik.Az elektronikus könyvtár web oldalain keresgélve az irodalomtárban bukkantunk említésre méltó dolgokra. Könyvtárak tucatjaival találkoztunk. (Pl.: Bábeli könyvtár — Történelem (Miskolc), Corvinus Library, Doli Közkönyvtár (ELTE), Idegsebészeti Könyvtár, JATE - Elektronikus Könyvtár (Szeged), MEK - Magyar Elektronikus Könyvtár, Neumann-ház - Digitális Könyvtár, Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár, Solaria Minikönyvtár, Széchenyi István Fôiskola e-Téka). Ezek mindegyikében gazdag címválaszték áll rendelkezésünkre. Csak úgy találomra, Meditációk és szemelvények: (Az angyal válaszol, Bhagavad Gita, Alice A. Bailey: Értekezés a Fehér Mágiáról vagy A Tanítvány Útja, Idézetgyûjtemény: Fény-rôl, Út-ról, Szeretet-rôl, Teremtô- rôl, Ember-rôl, Jóga-szutrák, Patanjali - Swami Vivekananda kommentárjával, Klasszikus kínai tanmesék, Mélylélektan: Összeállítás Jung és mások mûvei alapján, A számvetés megokolása (Szánkhja- Káriká), Az igázás szövétneke (Jóga-Szútra) Ísvarakrisna; Patandzsali, Jane Roberts: Seth megszólal, Jakob Böhme: Szent sóvárgás, Tao Te King - Az Út és az Erény könyve, A tökéletesség útja és A belsô várkastély - kivonat Avilai Szent Teréz könyveibôl, Upanisadok, Világosság az ösvényen és Karma); s ha kis türelmünk van, szerverünk és saját számítógépünk kapacitása függvényében (másod)percek alatt könyvek teljes digitalizált változatait olvashatjuk.Kutathatunk meghatározott témakörök szerint (ezoterikus irodalom, filozófiai irodalom, vallási irodalom), vagy akár konkrét irodalmi termékeket kérhetünk le. (Biblia, Fodor Ákos: "Lehet" címû verses kötete, Fodor Ákos: Jazz, A fraktálok, Dimenzió 14. (Az igazság odaát van...), Edgar Cayce a reinkarnációról, Alcyone: A mester lábainál, Jampolski: A szeretet tanítása - csak szeretetre taníts, A próféta, Weöres Sándor: A teljesség felé, Visszatérés a holnapból, A szufi út, Paul Brunton: India titkai, Nemeshegyi Péter: Szeretet az Isten, Robert Bruce: Asztrálprojekció - Szándékos testen kívüli élmények, Kedvenc irodalom - gyûjtemény, Kung mester beszélgetései, Zsidó könyvek on-line, Naftali Kraus: A Talmud bölcsei) .Külön keresô programok állnak rendelkezésünkre, amelyek segítségével könyvek, (Pl.: a Magyar Teozófiai Társulat kiadványai, Szintézis Szabadegyetem könyvei), kiadók, adatbázisok után kutathatsz, vagy esetleg meg is vásárolhatod azokat, Bemehetsz a Zsidó könyvesboltba is, s ha már ott jártál, beírhatod neved a vendégkönyvbe. Megtudhatod közben, hogy mindennek ki a támogatója, fenntartója, szerkesztôje. A Szemelvények között olvashatok akár Hamvas Bélától, Mécs Lászlótól vagy Rónay Györgytôl. Találsz itt részletet A nôi ôsprincípiumról és a nemek eredendô összefüggésérôl, Az egyetemes szeretetrôl, A Taijiquan mûvészete c. mûbôl (Dr. Yu Fu-nian- Schwanberger József), de vegyes-versek és idézetek között is böngészhetek. Az Imaginációk, meditációk között elolvashatjuk a Kirándulás az örökkévalóságba - Mindenesti gyakorlat címû részletet Szepes Mária: Az áldozat mágiája - Szakrális beavatás c. könyvébôl.A szerzô arra a mitikus tájra, az örökélet forrásához kalauzol, ahová minden este ellátogat és magával viszi barátait és útitársait, fénnyel, emberfeletti erôkkel, szépséggel, derûvel feltöltôdni, hogy képesek legyenek anyagban való átutazásuk feladatait véghezvinni. Egy fajta meditáció, amely a képzelôerônket hívja gátra, mondván, hogy azok, amelyek "szorongásaink, hiányérzeteink, indulataink, sérelmeink befolyásolják, idézik, teremtik", képesek megteremteni a "boldogság, gyógyítás égi erejét az elmúlhatatlanban, ahol minden igaz, mert örökkévaló.""Világoskék vitorlájú, kényelmes, széles bárka", "hófehér lélekmadár", "ezüstös örömhimnusz", "relatív idô", "transzcendens táj", "Égi Ózon", "aranyló atmoszféra", , "asztrálóceán" és "kísérô delfinek", "Élet Vize", "Isteni Gyógyáram", "Harmadik Szem", "örök élet Elixír", "Felfrissülés", "Megfiatalodás", "Újjászületés", "Isteni Önvalónk, létünk gyökere". Ne idegenkedjünk tôle. Érdemes beleolvasni!De olvashatunk Múzeumi hírlevelet is új, állandó és idôszaki kiállításokról, tehetünk múzeumi sétát az Interneten. Betekinthetünk a tudományos tevékenységbe, és olvashatunk mûtárgyvédelemrôl, restaurálásról és múzeumi könyvtárakról. Sôt megtudhatjuk, mit jelent az elektronika a nemzetközi összefogásban (Olvasd el Tejfoggal kôbe... címû beszámolót a MUSoNET program (nem csak informatikai) tanulságairól. (A MUSoNET program az Európai Közösség "Raphael" pályázatának keretében indult 1996-ban, osztrák-magyar-német együttmûködésben, azzal a célkitûzéssel, hogy lehetôséget teremtsen múzeumi adatbázisok fizikai és szemantikai összekapcsolására, hálózati kapcsolat kiépítésével és szabványos lekérdezési felülettel rendelkezô képi adatbázis-modell kialakításával.) A MUSoNET által elérhetôvé tett adatok lehetôséget nyújtanak a résztvevô múzeumoknak, hogy gyûjteményük legjobb darabjaiból adjanak válogatást, vagy egy-egy jelentôsebb gyûjteményt akár egy nagyobb kiállítás szintjén bemutassanak. A programban szereplô múzeumok vegyes jellege miatt (régészeti, történeti, képzômûvészeti, természettudományos és mûszaki jellegû múzeum egyaránt szerepel a partnerek között) a közreadott (és feldolgozott) információ rendkívül sokrétû. A legfontosabb tanulság — és egyben eredmény — a múzeumi anyag visszakereshetôségének érdekében végzett munka. Említettük a múzeumi könyvtárakat. Megismerhetjük öt-hat oldalon át a Szépmûvészeti Múzeum 1896-ban létesített Könyvtárát, megtudhatjuk, melyek a legújabb folyóiratok és könyvek, és melyek a Magyar Természettudományi Múzeum Könyvtárának közleményei. Megismerkedhetünk a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Könyvtárának új szerzeményeivel, és azt is megtudhatjuk, hogy melyek a magyar múzeumi kiadványok. Megismerkedhetünk itt recenzió formájában olyan könyvvel, mint Mágnások, birtokosok, címerlevelesek - Rendi társadalom - polgári társadalom 9. (Szerk. Ódor Imre - Pálmány Béla - Takács Péter), a Hajnal István Kör és a KLTE Történelmi Intézete Segédtudományi Tanszékének kiadványa Debrecen, 1997. 290 oldal.Az említett tanszék fiatal és alkotókoruk teljében lévô társadalomtörténészeinek egy nagyobb csoportja által, 1986 óta végzett kutatásaival találkozhatunk ennek kapcsán. És itt szerezhetünk tudomást a Nyíregyházán megjelent új kiadványról, a dr. Bernáth Zoltán által írt Ukrajnától a párizsi medencéig címûrôl (A Jósa András Múzeum Kiadványai 43. sz. Szerk.: Bene János. Nyíregyháza, 1998. 232p.) Ez egy nyíregyházi tüzér csapattiszt visszaemlékezése 1944-45-ös frontszolgálatára és francia hadifogságára. Betekintést nyerhetünk a tudományos könyvkiadás és terjesztés magyarországi tevékenységébe. A nagy, profi könyvkiadók és a megcélzott kiadói terület sajátosságaival, technikai felszereltségével szembesülhetünk, nemzetközi Könyvvásárok újdonságaival ismerkedhetünk.Aki a sajtótermékek szerelmese, az több száz újság és folyóirat közül válogathat kénye-kedve szerint. Hogy csak egy párat említsünk a naprakész vagy archivált címekbôl, itt olvasható a 168 Óra, AETAS történettudományi folyóirat, Alföld — irodalmi, mûvészeti és kritikai folyóirat, Beszélô, Budapesti Könyvszemle - BUKSZ, Debreceni Szemle — tudományos, kulturális folyóirat, Dunántúli Napló, Édes Anyanyelvünk, É