Militáns vagyok. Elsô, legrosszabb esetben második soros bérletes, mert márpedig én ott leszek minden bemutatón. Nem azért, mert a kultúrlények vajúdásánál én voltam a nagyfejû, hanem azért, mert ott lesznek városunk jeles személyiségei is: politikusok, üzletemberek, médiamogulok, tanárok, orvosok és mérnökök (a stb. haragudjon meg!).Bár néha lekókadt a fejem elôadás közben, vagy az elôttem ülô borzas hajkorona mögül nyújtogattam a nyakam, én ott leszek. Mert ott lesz a szomszéd is, a kollégám is. Nyakkendôsök és farmeresek, rövid hajúak és bozontosak, zselések és bôrfejûek.Né te, né: sznob lennék? Induljunk ki abból, hogy én vagyok Székely Szent Udvarhelyen az egyetlen. Mármint sznob. Mégis bérletes leszek, mondjuk második soros. És uram bocsá’, abba is belemegyek, hogy a bemutatókat követôen feltegyem azt a sokatmondó kérdést/állítást: jó volt? Kollégám-szomszédom, aki jobbomon ült, sokatmondóan bólint: jó volt. Aztán óvatosan hozzátesszük, különösen az a rész volt jó, ahol a nagykeblû színésznô szinte ráesett az elsô sorra. Összevigyorgunk majd, és hazafelé megiszunk egy féldecit. S ez így megy majd évekig (remélem).Telnek az évek, öregszem majd, és feltehetôen gyerekeim lesznek. Hármat tervezek, tehát csak lesz legalább egy. A gyerek cseperedik, és bérletes lesz: diákbérletes. Elôször csak mesejátékokon, aztán kabarékon, késôbb talán stúdióelôadásokon is. Aztán jönnek azok a bemutatók, ahol mindketten bérletesek leszünk. A gyerek kérdez. Akkor már talán okosabb leszek, és visszakérdezek. Valahogy így: és neked mi tetszett? És lassan eljutunk addig a felismerésig, hogy..., né te, né: gondolkodunk.Aztán ismét telnek az évek, és én lassan kikopok a színházból. De feltehetôen mesélni még tudok majd. És elkezdem: fiam, tudod, az úgy volt, hogy militáns voltam, sznob és legalább második soros bérletes..., és persze szó kerül a nagykeblû színésznôrôl is, aki szinte ránk esett. Aztán kollégám- szomszédomról beszélek, na és a féldecikrôl. De hagyjuk fiam, fáradt vagyok, most lefekszem. A gyerek pedig elköszön, mert programja van. Bálba megy. A harmincadik színészbálba.Mehet, mert egykor militáns voltam, elsô, de legrosszabb esetben második soros bérletes...
A Tomcsa Sándor Színház vezetôje, Merô Béla, a társulat évadnyitó sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a színház alakulásának forgatagában azzal fenyegették meg, hogy tönkreteszik mind ôt, mind pedig az új intézmény létrejöttét igen támogató Szász Jenô polgármestert. Merô Béla azt is hozzáfûzte, hogy ennek ellenére nem áll el terveinek kivitelezésétôl, és mindent megtesz a Tomcsa Sándor Színház elsô évadjának sikeréért.Merô nem volt hajlandó megnevezni azokat, akiktôl a fenyegetés származik, azonban azt sem zárta ki, hogy alkalomadtán nyilvánosságra hozza kilétüket.Szász Jenô polgármester nem kommentálta a történteket, és nem is találgatott a fenyegetôk kilétét, csupán annyit jegyzett meg, hogy szomorú, ha egy kulturális intézmény születése ilyen megnyilvánulásokra is alkalmat ad.
A Cenk alatti város egyik legimpozánsabb vendéglôjében arra lettem figyelmes, hogy a prímás nincs szinkronban a hangszóróval. Kiderült, a román népi muzsika hangszalagról pörög a vendég fülébe. Vagyis play back-ezett a jónevû prímás. Más. Falunapokat tartottak egy közeli faluban. Hetekig készültek a kétnapos rendezvényre a helyiek, kopogtattak, kilincseltek a szponzoroknál, hogy amikor minden jól sikerült, a Fontos nyilatkozzék a királyi televíziónak a faluschi nép szorgos hétköznapjairól. Más. Folyik az égi áldás az égi csatornákból, színes csíkokat mutat a képernyô hónapok óta, és fizetjük. Mert hát, be kell érni azzal, hogy folyik a bor és hatalom évek óta a Székelyföld falvaiban, és nem csoda, sok helyen be is ecetesedett, savanyodott a falu népe. Mert jönnek a Bestiák lebilincselô történetei minden este, és belopják vágóképnek a jó elvtársakat, az új demokratákat. Jönnek, menetelnek, a csíksomlyói zarándokok között kampányolnak, és ott ülnek a templomok elsô padsoraiban, ôk azok, akik meg tudtak újulni. Csak Te nem! Hallod, mit hozsannáznak, hogy nem kell belsô választás, pénzbe kerül, spóroljunk. Jók a régiek! Nem kell átvilágítás! Lojális pártfeladatot kapott Fontoséktól, negatív kampány minden lapszámban, legyen az bármi. Télapót futtatni! Stop! Tiszta és világos. Folyik a manipuláció en gros. Eladó az erdélyi magyar, akciós áron.
Miért (nem) olvas a gyerek? Vagy mégis olvas? Mennyit és mit? Mikor olvas? Hogyan olvas? Könyvtárba jár, vagy maga vásárol könyveket? Kevesebbet olvasnak a mai gyerekek, mint a korábbi generációk? Hány éves korában kezd kevesebbet olvasni, és vajon mi ennek az oka? Emlékszik még Ön nagyobb olvasmányélményeire? Fel tudja idézni az olvasás hangulatát? Kivel osztotta meg élményét? Ha van mondanivalója, ha szeretné, hogy sokan megismerjék az Ön véleményét, ha kíváncsi arra, hogy mások mit gondolnak errôl a témáról — írja meg, és küldje el címünkre október 10-ig. A beküldött írásokból a PONT Kiadó megjelentet egy válogatást FordulóPONT címû folyóiratában, de mindenki, aki beküldi véleményét — írásban vagy akár rajzban! —, ajándékpéldányt kap a FordulóPONT e tematikus számából.
Cím: PONT Kiadó, 1300 Bp., Pf. 215.
Tisztelt Szerkesztôség!Amint munkatársunk mellékelt levelébôl kitûnik, az elkövetett helyesírási hibákért van felelôs hivatalunkban.Játékra szólító ötletükkel egyetértek, benevezek a versenyre, ezért a közzétett szövegben bekarikáztam a helyesírási, illetve nyelvi hibákat, köztük olynokat is, amelyekért az UdvarhelySzék a felelôs. Például a Játszodjon velünk helyett én így írtam volna: Játsszon velünk, ugyanis játszodni igénk nincs, csak játszani.Emellett találomra bekarikáztam még néhány helyesírási hibát ugyanabban a lapszámban munkatársaik írásaiban, hogy növeljem esélyeimet a sorsoláson.
Üdvözlettel,
Szász Jenô
polgármester
Tisztelt Szerkesztôség!A lap 1999. szeptember 8-án megjelent számában a "Játszodjon velünk a PH jóvoltából" felhívásukkal kapcsolatban a következôket közlöm Önökkel.A szerkesztôség és a meghívottak szíves elnézését kérem a becsúszott hibákért, és ezért a sajnálatos esetért teljes mértékben jómagam vagyok a felelôs, nem pedig a meghívó aláírója.
Tisztelt polgármester úr!Ön nyert! Öné a három hónapos UdvarhelySzék elôfizetés, hiszen az Ön által beküldött hibavadászat a legeredményesebb. A játsszunk-kal igaza lehet, többnyire mi is így szoktuk használni, és "ikes idôinkben" még azt is tudtuk, hogy a leghelyesebb a játsszék forma. És ahogy a költô mondja, mivel neki szabad: "Álmodj, játszodj, ébredj".
Ettôl az évtôl kezdve minden olyan motoros térképén, aki találkozókra szokott járni, van egy olajos ujjlenyomat, ami egy újabb találkozási színhelyet jelez. Ez a Snagov-tó partja, ahol augusztus utolsó hétvégéjén országunk fôvárosának motorosai idén elôször rendeztek motoros- találkozót.Romániában 15-16 motoros- klub van, de ez idáig csak négy erdélyi motoros klub szervezett találkozót. Évente a találkozók sorát hagyományszerûen, majd ezt követi a gyergyói, a szebeni és a zeteváraljai az udvarhelyi Daimler Motoros Klub szervezésében. Úgy tûnik, hogy ez a négy találkozó nem volt elegendô, és ezért idén a bukarestiek szervezték meg az ötödik, egyben szezonzáró találkozót. A meghívó alapján érdekes találkozónak ígérkezett, így hát úgy döntöttünk, érdemes lesz oda is elmotorozni. Hét udvarhelyi motoros indult neki a nagy útnak, még az idôjárás is kedvezett. A Bukarest felé vezetô úton, meglátván rendszámunkat, egy sepsiszentgyörgyi motor is csatlakozott hozzánk. Egy egész napos kellemes motorozás után megérkeztünk a találkozó színhelyére, és a fogadtatás meglepett bennünket. Jó volt érezni, hogy a bukaresti szervezôk külön figyelmet szentelnek az udvarhelyieknek, sôt a többi motorosklubhoz képest elônyben is részesítettek bennünket, ugyanis ingyen szálláshelyet biztosítottak számunkra a Snagov- tó partján (különben ez volt az egyetlen szálláshely 10 km-es körzetben). Egy ilyenszerû találkozó mindig azzal kezdôdik, hogy számba vesszük, kik is képviselik a klubokat, és ismerôsöket keresünk az ország más részeirôl. Snagovon ott volt mindenki, aki más találkozókon is részt szokott venni, és még sok bukaresti motoros is, akiket ott láttunk elôször. A házigazdák között felfedeztük Románia volt iparügyi miniszterét, a mostanság szenátor Târiceanu urat, talpig bôrben, egy TRIUMPH motoron. Elmondta nekünk, hogy ô már "régi motoros", és amikor csak teheti, részt vesz az ilyen rendezvényeken. A zetevárljai találkozóval ellentétben itt külföldi klubok nem képviseltették magukat, de a motorosok száma így is elérte az ötszázat.Tombola is akadt: a fôdíj egy 1100-as Suzuki GSXR típusú motorkerékpár volt, és ezenkívül még 50 más értékes díjat is kisorsoltak. A megszokott motoros vetélkedôk elmaradtak, de ennek ellenére három napig állt a bál. A zenét, amire tombolni lehetett, a bukaresti Iris, Harap Alb, Blue Motors és Zob, valamint két amerikai együttes, a Harley Davidson Band és a Knock on Wood biztosították.Idôközben három újabb udvarhelyi motoros érkezett a helyszínre.Szombaton motoros felvonulás volt programon, 500 -600 motoros robogott végig Bukarest utcáin, rendôrautók és szirénázó rendôrmotorok kíséretében. Egy órára leállt a forgalom, és az is mindegy volt, hogy milyen színt mutatnak éppen a jelzôlámpák. A fôvárosi járókelôk integettek, tapsoltak, ámulták- bámulták a díszes parádét. Sok tévétársaság filmezte a felvonulást. Az biztos, hogy ilyen még nem volt Bukarestben. Este díjazták a legszebb átépített motorkerékpárt (a zsûriben volt udvarhelyi is), és egyértelmûen egy resicai motor vívta ki a legnagyobb elismerést. Jó tudni, hogy ebben az országban is akadnak olyanok, akik felrúgva kényelmüket, izgalmasabb életre vágynak. Az pedig kétségtelen, hogy meglovagolni egy "vaslovat" felemelô élménynek számít. Többen vannak, akik irigylik a motorosokat, s maguk is vágynak - Janis Joplin szavaival élve - legalább egy "szuper-hiper" pillanatra. Kár, hogy a motorkerékpár sem olcsó manapság, ennyi pénzért autót is kapni. Ennek ellenére, mint ahogy Bukarest példája is ezt mutatta, egyre többen hódolnak e szenvedélynek.Három tömény nap után a megfáradt motorosok szétrajzottak az országban, hogy folytassák kevésbé izgalmas életüket, és lélekben már a következô évi viszontlátásra készüljenek.
VRENCIAN Rita
"Hiszek abban, hogy Európa egységét létre lehet hozni, hiszen erre megvan a szándék ezekben a népekben, még azokban is, amelyek gazdaságilag eléggé elszigeteltek" - jelentette ki Göncz Árpád köztársasági elnök a balti- fekete-tengeri együttmûködési konferencia munkáját értékelô szombati, jaltai sajtótájékoztatóján.Magyarország részvételével kapcsolatban Göncz Árpád újságíróknak nyilatkozva rámutatott a konferencia érdekes összetételére. Mint mondta, a visegrádi országok már úton vannak Európa felé, és reményét fejezte ki, hogy az év végéig ebbe Szlovákiát is be lehet számítani.A fekete-tengeri és balti-tengeri országok útja sokkal kevésbé kikövezett, mint a visegrádiaké, de mindnyájuk célja az európai uniós tagság, a biztonság és a béke megôrzése, a kulturális és gazdasági javak cseréje.Valamennyien gyakorlatilag be akarnak Európába tagolódni, és erre a célra még ilyen széles körben nem sikerült ezeknek az országoknak ilyen fórumot öszszehívni. "Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyünk rajta részt, és ne fejezzük ki a magunk nézetét egy ilyen fontos, a szomszédos országokat érintô eseményen" — hangsúlyozta a magyar államfô. A szombaton véget ért balti-fekete-tengeri együttmûködési konferencia záróeseményén, a Jalta környéki hajókiránduláson a magyar államfô román kollégájával, Emil Constantinescuval folytatott négyszemközti megbeszélést. Ezen Göncz Árpád megerôsítette, hogy Magyarország álláspontja Románia európai integrációs részvételét illetôen - Magyarország NATO-tagságát követôen is — változatlan: ez a részvétel rendkívül fontos, szükség van rá. A magyar államfô szombat este hazaérkezett Jaltából.
MTI
Vasárnap, szeptember 14-én délután négy órakor Homoródfürdôn kerül sor annak az emléktáblának a leleplezésére, amely a száz évvel ezelôtt, 1899. április 13-án született dr. Bakk Elek tiszteletére készült. A Tamás István kôfaragó által készített márványtábla annak az épületnek a falán emlékeztet a székelyföldi orvosra, amelyikben a dr. Bakk-házaspár többször vendégül látta nagy írónkat, Tamási Áront.A Felsôboldogfalván született orvos nemcsak a betegek gyógyítója, de Székelyudvarhely sokoldalú közéleti embere is volt. Nevét több írásával is halhatatlanná tette. Ezek közül fô mûveként említhetjük az 1936- ban megjelent "Rajtad is múlik, hogy beteg ne légy!" címût. Méltó, hogy mi, századvégi székelyudvarhelyiek, Csíkszereda felé haladva, megálljunk néhány percre az elôtt a kiváló emberre emlékeztetô tábla elôtt, akire egykori tanítványa, Fülöp G. Dénes református lelkész így emlékezik vissza: "Az egészségtan órák fennköltek voltak, mint az ünnepnapok. Nem volt szorongattató. Ilyenkor jött az osztályba egy városszerte nagytekintélyû, tudós embernek látszó, kedves doktor bácsi: Bakk Elek".
DERZSY András
Az 1995-ben, a budapesti Nap Kiadónál megjelentetett Király-kötet után a szerzô hozzálátott a Nyílt kártyákkal második kötetének összeállításához. Az elkészült kézirat majd egy évet várt jobb napokra, vagyis arra, hogy egy kiadó a szerzô mellé álljon. A szerencse nem váratott sokáig magára. Májusban Király Károly a pécsi Sétatér transzkulturális folyóirat szerkesztôségének vendége volt. Egy vacsoraesten merült fel a második kötet kiadása. A fiatal Duplex Könyvkiadó vezetôjével, Kecskés István igazgatóval egyeztettük elképzeléseinket. Július elején Király Károly elhozta a kéziratot, s megkezdtük könyvének nyomdai elôkészítô munkálatait. A több mint 600 oldalas könyv négy fejezetre oszlik. A legterjedelmesebb a Dokumentumok címû. A kötetbôl híven követhetô a szerzô heroikus munkája. Barátok, pályatársak, harcostársak szólalnak meg egymás után. Király Károly nem kíméli önmagát: ellenfeleinek írásaiból is közöl részleteket. A könyvet mindemellett a visszafogottság, a tárgyilagosság és a kíméletlen ôszinteség jellemzi. Király Károly erkölcsi nagysága - határozott véleményem - a Széchenyi Istvánéval, az Arany Jánoséval mérhetô. A második kötet dedikálással egybekötött bemutatója szeptember 18-án volt Pécsett. Kíváncsian várom a harmadik kötet kéziratát.
Vadas Gyula,
a Király-kötet szerkesztôje
Nem szeretem a próféciákat. Különösképpen a rosszat ígérôket nem. Most mégis, az évezred utolsó hónapjaiban, mikor a történészek, filozófusok a XX. század elsô összegezéseihez fognak lassan hozzá, amikor a magyar politikai körökben zengenek a bombasztikusabbnál bombasztikusabb szavak az európai egyesülésrôl, a "szent-istváni út megvalósításáról", "az évezredes magyar álomról", kénytelen vagyok csatlakozni azoknak a táborához, akik a nyolcvan évvel ezelôtti tragédia után egy újabb tragédiától féltik a magyarságot: a népességfogyás okozta demográfiai Trianontól.A számok döbbenetesek. Magyarország lakossága 1979 végén még 10 millió 709 ezer fô volt, ez volt az az esztendô, amikor a tényleges szaporodás népességfogyásba csapott át. Az évi 0,2 - 0,4 %-os fogyás következtében 1999 elején már 10 millió 91 ezer volt az ország lakóinak száma, nem változott a helyzet ebben az évben sem, és miközben az ezredforduló elôtt a Föld lakossága eléri a 6 milliárdot, Magyarország össznépessége hamarosan 10 millió alá fog esni, ha pedig a trend nem fordul meg, 2050- re hétmillióra süllyed az ország lélekszáma. Egy ilyen folyamatot rendkívül nehéz megfordítani, hiszen kevesebb fiatalnak csak még kevesebb lesz a gyereke, ideális körülmények között is hosszú évekre, évtizedekre van szükség, hogy a népességcsökkenés spirálja megforduljon. Jelenleg pedig a körülmények távolról sem ideálisak.Miért történik mindez? A választ fajtánk társadalmi habitusaiban, történelmi gyökereiben is kereshetjük, hiszen - a bennünket tizedelô háborúktól függetlenül - ôseink sohasem tartoztak a gyorsan szaporodó népek közé, de a mostanihoz hasonló hosszú, negatív tendencia békeidôben még nem volt. 1979 volt az az év, amikor Magyarországon már érezni lehetett a tétova reformok hatását, ekkor kezdett kialakulni a Vasfüggöny mögötti "legvidámabb barakk" országkép. A rezsim-nyújtotta lehetôségekért - évi ötven dollár fejkvóta, nyugati utazás háromévenként, hétvégi telek, kiskocsi - keményen meg kellett dolgozni. A keresztényi Magyarország alapvetô értékei (haza, család) ugyanakkor, ugyanannak a rezsimnek a jóvoltából fokozatosan devalválódtak, a szegényedô ország szûk mozgásterében, a "jobban élni vagy gyereket nevelni" dilemma nagyon hamar az elôbbi javára dôlt el. Ez az állapot gyakorlatilag azóta sem változott, sôt a rendszerváltás utáni gazdasági válsággal a gyerekvállalási hajlandóság újabb és újabb mélypontokat ért el. A kegyelemdöfést a Horn- kormány Bokros-csomagként elhíresült intézkedése jelentette, amikor gyakorlatilag eltörölték az egyébként sem túl nagy összegû családi pótlékot. A kegyelemdöfést nem elsôsorban annak a néhány ezer forintnak a hiánya okozta (mely amúgy sem szempont gyerekvállalás kérdésében), hanem az állam egyértelmû üzenete lakosai felé: magatokra hagyunk a gyerek fölnevelésében, minket nem érdekel többé, boldoguljatok, ahogy tudtok.A népesség számának alakulása több európai országban negatív elôjelû, többek között néhány posztkommunista államban (jelenleg Romániában is), de sehol sem olyan drámai a helyzet, mint Magyarországon. Egy ilyen kis nép, mint a miénk, a legújabb kori történelem mostohagyereke, nem engedheti meg magának, hogy ilyen ütemben csökkenjen a népessége.Alacsony élettartam várható, a nôi emancipáció miatt egyre több nô mond le az anyai örömökrôl a karrier érdekében, a gazdasági krízis okozta káosz (sok esetben ma már a nô tartja el munka nélkül maradt férjét), mind-mind mélyítik a demográfiai válságot, melynek természetesen nemcsak demográfiai, hanem komoly gazdasági vetülete is van, hiszen, ha öregedik a nemzet, az aktív lakosságnak kell eltartani a nyugdíjasokat, és egyre nagyobb adóterheket kell vállalnia. Ördögi kör ez, melybôl nagyon nehéz kitörni.A jelenlegi kormánynak vannak próbálkozásai, de ezek még csak cseppek a tengerben. Visszaállították a családi pótlékot, a háromgyerekes családi modellt igyekeznek anyagi eszközökkel népszerûsíteni, az anyaságot mint élethivatást megpróbálják visszahozni a köztudatba. De a lehetôségeik igencsak korlátozottak, és különben is nemcsak az anygai vonzattal van a baj: korunk emberének mértéktelen egoizmusa nem csak magyar betegség, de sokkal markánsabban formálja a magyar ember jellemét. Némelyik itteni újságban, a 2000. évre tervezett magyarországi adótáblát látva, fanyalogva írták, hogy jövô évben csak a gyereket nevelô dolgozóknak fognak csökkenni az adóterhei, a gyereknélkülieké növekedni fognak. Ez még csak apró, picinyke lépés, de ez is jelzésértékû. Egy amerikai film címével szólva: lesz ez még így se.
Páll Szilárd,
Budapest
Szeptember 7-en, kedden a Kormánypalotában sajtóértekezletet tartott Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal (NKVH) vezetôje.
A miniszter ismertette a Romákkal Foglalkozó Tárcaközi Albizottság tevékenységet, és úgy értékelte, hogy a minisztériumok - kiváltképpen a belügy-, a mûvelôdésügyi és a közoktatásügyi minisztériumok - részérôl fokozott érdeklôdés tapasztalható a romák/cigányok helyzetének javítása iránt. Eckstein-Kovács Péter említést tett az 1990/18-as számú törvényrendelet módosításáról az NKVH kezdeményezésére. Ennek értelmében az 1940. szeptember 14. - 1944. augusztus 23. között etnikai vagy faji okból deportált, illetve üldözött személyeket is megilletik az említett törvényrendeletben foglalt jogok. A Román Televízió kisebbségi nyelvû adásainak helyzetével kapcsolatban a miniszter utalt a fontosabb nemzeti kisebbségi szerkesztôségek vezetôivel lezajlott találkozójára, amelyen e szerkesztôségek vezetôi felpanaszolták a közszolgálati televízió átszervezése nyomán felmerült gondokat.
RMDSZ tájékoztató
Szeptember 18-án 10-órakor lesz az évnyitó a Székelyudvarhelyi Tanulók Házában, tájékoztatott az Igazgatóság. A 99-2000 -es tanévben elektronika, rádió-tvjavítás, fafaragó, turisztika, számítógép - kezelés, népi szövés-hímzés- varrás, játékkészítés, repülô-, rakéta-, hajómodellezés, bábjáték, fényképezés, természetvédelem, modern és népi tánc körök kezdik meg mûködésüket. Iratkozni szeptember 17-én és 18-án lehet a Szentimre utca 17 szám alatt.Ruhaosztás a Nyugdíjasoknál
A Nyugdíjasok Önsegélyzô Pénztárának vezetôtanácsa külföldrôl begyûjtött ruhaféleségeket oszt szét díjtalanul tagjainak 1999. szeptember 15-én délután 15 órakor a székház helyiségében. A ruhák szétosztásakor kérik a tagsági könyv felmutatását.Pótfelvételi a Római Katolikus Teológia Karon
A Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara pótfelvételit hirdet a be nem töltött 8 ingyenes és 5 költségtérítéses helyre. A jelentkezôknek egyetemes történelembôl, Románia történelmébôl és a katolikus osztályokban 4 éven át tanított teológia anyagából kell vizsgázniuk. Iratkozni szeptember 15-17-ig lehet, a vizsgákra pedig 19-én kerül sor.Diákok támogatása — zûrzavar?
Január 1-étôl az egyetem elôtti oktatási egységek a tanulók számától függôen részesülnek állami és helyi költségvetési juttatásokban személyzeti kiadásokra, tankönyvekre, a pedagógusok továbbképzésére. Állami költségvetésbôl finanszíroznak különbözô pótkiadásokat, szolgáltatásokat, fôjavításokat, bentlakások javítását, szociális jellegûkiadásokat stb., arányosan a kérelmezô egység szükségleteivel. A tanfelügyelôségek, a speciális oktatási egységek, a sport- és mûvészeti intézetek és tevékenységi formák, a táborok és egyéb kiegészítô tevékenységek, az ösztöndíjak és szociális jogok, a szállítási kedvezmények, a képességi és érettségi vizsga finanszírozása azonban nem kap helyet ebben a rendeletben.Ismét lôgyakorlat
A hegyivadász laktanya parancsnoksága értesített, hogy szeptember 14 és 16 között lövészeti gyakorlatokat tartanak a kerekerdôi laktanya lôterén. Kérik az arra járókat, hogy az esetleges balesetek elkerülése érdekében óvatosan közlekedjenek a térségben.
Tanácskozás az önkormányzati választásokról
Madaras Lázár önkormányzati ügyvezetô alelnök szeptember 8-án Gyergyószentmiklóson Dézsi Zoltánnal, a Gyergyó területi szervezet elnökével és a szervezet elnökségével az önkormányzati választások konkrét részleteirôl tanácskozott. A helyi tapaszalatokra alapozva az elôválasztások lebonyolítására a tömbmagyarság esetében a mozgóurnás rendszert javasolták.
Andrew N. Vorkink elismerô levele Kötô Józsefhez
Andrew N. Vorkink, a Világbank Bulgáriáért és Romániáért felelôs területi igazgatója levelet intézett Kötô József oktatásügyi államtitkárhoz, amelyben elismerését fejezte ki az Oktatásügyi Minisztérium, személyesen az RMDSZ-es kormányzati tisztségviselô hozzájárulásáért a Világbank és a román kormány közös finanszírozásában zajló Iskola Rehabilitációs program kivitelezéséhez. A Világbank magas- rangú tisztviselôje külön kiemelte a minisztériumközi tanácskozások fontosságát, amelyeket Kötô József kezdeményezett, ezáltal is biztosítva az információk folyamatosságát, a hazai és nemzetközi törvényhozási gyakorlat harmonizációját az oktatás területén.
Változik a közegészségügyi törvény
A megyei Közegészségügyi Igazgatóság közleményben hívja fel az érintettek figyelmét, hogy Románia kormánya augusztus 30-i 108-as számú rendeletével — ami módosítja és kiegészíti az 1994. évi 98-as számú törvényt, amely a higiéniai és közegészségügyi törvényes elôírások ellen elkövetett kihágások meghatározását és büntetését szabályozza — megemelte a büntetések értékét. A rendelet megjelent az augusztus 31-i, 429-es számú Hivatalos Közlönyben, s a közléstôl számított 30 napon belül érvénybe lép.
Sikeresen zárult a BUDVÁR CONNEX-NAPOK székelyudvarhelyi háromnapos rendezvénye.Pénteken és szombaton a Sétatéri Stadionba nagyszámú közönséget vonzottak a szabadtéri elôadások és élôzene-koncertek. Vasárnap a Budvár- Pascani CFR mérkôzésen értékes díjakat sorsoltak ki a Connex Bajnokok Karavánja részérôl.
Támadják a leköszönô magyar fôkonzult
Támadja a bukaresti Adevârul napilap a leköszönô kolozsvári magyar fôkonzult, Bitay Károlyt. Az Adevârul szerint Bitay, megsértve a nemzetközi jogszabályokat, egy magáncég ügyvezetôje lett. A magyar diplomata elmondta, megfelel a valóságnak az a hír, hogy 10 százalékkal résztulajdonosa és ügyvezetôje lett a kolozsvári Macronbit építôipari cégnek. Állítása szerint, értesülve szeptemberi hazarendelésérôl, arra számított, hogy jogilag csak akkor válik tulajdonossá, amikor a diplomata státusból adódó korlátozás megszûnik, de a szokásosnál hamarább megtörtént a cégbejegyzés.
Üzembe helyezték a forgalom-irányító rendszertÜzembe helyezték az automatikus, számítógég által vezérelt forgalom- irányitó rendszert a Bethlen Gábor,valamint a Tamási Áron úton — tájékoztatott a polgármesteri hivatal városrendezési osztálya. A rendszer csak abban az esetben üzemel, ha a gépkocsi a kijelölt helyen áll meg.
Szentegyháza, régebb Oláhfalu, a magyarok által lakott vidékeken nagyon ismerôs település. Számtalan vicc forog közszájon, amelyeknek fôszereplje a furfangos oláhfalvi ember.A közelmúltban a Haáz Sándor tanár által alapított és a vezetése alatt mûködô gyerekzenekar, énekkar a határokon túlra is elvitte a Hargita lábánál fekvô szentegyháziak jó hírnevét.Most a község olyan tevékenységérôl szeretnék tudósítani, ami nem annyira ismerôs, de feltétlenül kell szólnunk róla.Akik másokért dolgoznakA Gellért Ifjúsági és Rehabilitációs Központról van szó, amely Portik-Bakai Sándor szentegyházi plébános kezdeményezésére jött létre 1993 májusában. Alapító munkájában segítségére voltak a helyi fiatalok, akik elkötelezték magukat a keresztény tanok mindennapos megélésére.György Attila a falu szülöttje, ma már családos és helyben lakó fiatalember, aki végig a plébános mellett dolgozott, ha kellett, "tenyeres" munkával vagy támogatók keresésével, és szívvel-lélekkel akarta és akarja, hogy a falu lelkipásztorának célkitûzései maradéktalanul valóra váljanak.Az Alapítvány céljaPortik-Bakai Sándor elmondta, hogy az alapítvány létrehozásánál az a cél vezette, hogy tevékenyen kivegyék részüket az Egyház szeretetszolgálati küldetésébôl. Részt kívánnak venni az ifjúság nevelésében és a támogatásra szoruló emberek megsegítésében.Részletekre bontva, ez azt jelenti — mondta a plébános —, hogy az alapítvány tevékenységében helyet kap a gyermekek és fiatalok keresztény hit szellemében való nevelése.Rokkantak, árvaházban nevelkedett gyermekek és fiatalok, hátrányos családi helyzetben levô személyek társadalmi beilleszkedésének támogatása és a keresztény Caritas szellemében való megsegítése, a cserkészmozgalmak támogatása, valamint tudományos-kulturális összejövetelek, konferenciák, kiállítások, szimpozionok, tapasztalatcserék, alkotó táborok megszervezése is szerepel az Alapítvány céljai között.A tevékenység színhelyeA Vargyas-patak völgyében, Szelterszen egy volt turista menedékházát vásárolták meg, amit sok áldozatos és fáradságot nem ismerô munkával, valamint e nemes célt magukévá tevôk támogatásával otthonossá varázsoltak.Az Alapítvány megalakulását követô évben, 1994. július 2-án Ft. Kovács Sándor székelyudvarhelyi fôesperes a már nagymértékben kijavított épületet felszentelte, majd a javítási és bôvítési munkálatok folytatása után 1996. szeptember 24-én dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a ház kápolnáját Szent Gellért püspök és vértanú tiszteletére szentelte fel.A munkálatok most sem álltak le, a szervezôk minden évben valami újdonsággal lepik meg a tábor látogatóit.Az elért eredményekAz év minden idôszakában van valamilyen tevékenység, az épületet teljes mértékben kihasználják. A Vargyas-patakának ez a szakasza állandóan népes csoportoknak ad otthont. Helyet és felüdülést találnak itt a mozgássérült és szellemi fogyatékos gyermekek és fiatalok. Az Orbán Alapítvány által vezetett fogyatékos gyerekeket oktató iskola növendékei már második otthonuknak tekintik a szelterszi Gellért tábort.Az idôsebb mozgássérültek is nyugodtan kikapcsolódhatnak és lelki felüdülésben részesülhetnek a Hargita lábánál fekvô gyönyörû tájon.A gyerekek és ifjak számára Böjte Csaba ferences atya évente több alkalommal a keresztény életre való nevelés céljából lelkigyakorlattal összekapcsolt táborozást szervez."A tábor területén több esetben az evangélium szellemében életre szóló kapcsolatok alakultak ki. Volt itt már esküvô és keresztelô is" — mondta Bakai Sándor plébános. Mindezek mellett nagy eredményként könyveli el az alapítvány létrehozó plébánosa, hogy már hagyományossá válhatott az évente megrendezett "Márton Áron" Lelkigyakorlatos Gyalogtúra.Erre a programra július végén, augusztus elején szokott sor kerülni. Már évek óta P. Gyurás István jezsuita atya vezeti a természetjárással összekapcsolt lelkigyakorlatot.Hogy annak mi is a célja, álljon itt az idei rendezvény tájékoztatójából egy idézet:"... Egy nagy kalandra hívunk. Olyan zarándoklatra, melyen megtapasztalhatod — más, veled egykorú emberekkel együtt —, hogy benned sokkal több rejtôzik, mint hitted volna... Tedd helyre dolgaidat. Ebben segít a lelki élet nagy mesterének, Loyolai Szent Ignácnak módszere, a személyesen irányított lelkigyakorlat. Nem elôadásokat fogsz hallani, hanem az egyéni elmélkedésekben rácsodálkozol majd rejtett "tartalékaidra" ... magában az imádkozás különféle módjaiba is bevezetést kapsz, hogy megtalálhasd a számodra megfelelô imaformát, ami téged jobban segít Istenhez.Nemcsak lelkeddel, hanem testeddel is imádkozol, amikor erdei ösvényeken gyalogolsz, szomjadat hûs patak vizébôl enyhíted, vagy napfényes tisztáson megpihensz."Az alapítvány újabb terveiGyörgy Attila, aki most már azonkívül, hogy alapítótag és a tábor ügyintézôje, elmondta, hogy az eddigi tapasztalatokat felhasználva a már mûködô programokat szeretnék színesebbé, gördülékenyebbé tenni, s ugyanakkor tervezik az alkoholbetegekkel való foglalkozást is, egyszóval mindenkinek szolgálatára szeretnének lenni, aki akár lelki, szellemi vagy testi támogatásra szorul. Így lesznek majd igazi rehabilitációs központtá.Búcsúzáskor Portik-Bakai Sándor a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül közöljem az olvasókkal, hogy a szelterszi tábor búcsúünnepe szeptember 19-én, vasárnap délután egy órakor lesz, ahol a Szent Gellért püspököt — akinek Szent István királyunk után sokat köszönhetünk, azt, hogy ma kereszténynek vallhatjuk magunkat —, tisztelôk és természetbarátok lelki felüdülést nyerhetnek.Véletlen egybeesés - avagy isteni gondviselés?Azon gondolkoztam, hogy milyen csodálatos a történelem kerekének forgása. A hagyomány szerint pogány ôseink a Hargita csúcsán imádták az Istent (tudni kell, hogy ôseink mindig egyistenhívôk voltak), s most, évezredekkel késôbb ennek a pogány szentélynek a tövében létrejött egy felebaráti szeretetet sugárzó központ, amelynek a védôszentje az az olasz származású hittérítô, Szent Gellért, aki 1046. szeptember 24-én vérét ontotta azért, hogy mi, a harmadik évezred küszöbén élô magyarok keresztény kultúrában nevelkedhessünk. Megismerhettük azt a legszebb és legfontosabb krisztusi tanítást, hogy: "Szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat."Ezt a tanítást valósítja meg a szelterszi Gellért Ifjúsági és Rehabilitációs központ.
Az oldalt összeállította
DERZSY András
Székelyudvarhelyen nem voltak visszaélések a Bancorexnél – nyilatkozta pénteki sajtótájékoztatóján Szécsi Kálmán, a hétfôn megszûnt udvarhelyi fiók igazgatója.Hétfôtôl, azaz szeptember 13-tól, a megszûnt Román Külkereskedelmi Bank helyi fiókjának ügyfeleit a Román Kereskedelmi Bank látja el. Major Sándor, a BCR igazgatója elmondta, hogy nemcsak a jogi személyek számláinak ügyintézését vették át, hanem azokat a kötelezettségeket is, melyeket a BANCOREX vállalt velük szemben. Ezt akkor is megteszik, ha különben a Kereskedelmi Bank kamatlábai eltérnek a Külkereskedelmi Banknál gyakoroltaktól.Szécsi Kálmán leköszönô igazgató elmondta, hogy a bank helyi fiókjának ‘96-os alakulásakor már 9,3 millió dolláros hitelállománnyal rendelkeztek, melynek 80 százaléka beruházásokat támogatott.Szécsi azt is elmondta, hogy a helyi fióknak nem voltak kétes ügyletei, kivéve egyetlenegyet, melyet Bukarestbôl irányítottak a helyi fiókhoz, azonban ennek mértéke is csupán 10 százaléka az Udvarhelyen nyújtott hitelkeretnek. A bank nélküli igazgató még szeptember 30-ig rendelkezik ezzel a tisztséggel. A Bancorex 16 fôs személyzetébôl csak nyolcat vesz át a Kereskedelmi Bank, és sem az igazgató, sem az osztályvezetôk nincsenek köztük, ugyanis ezek átvételét tiltja a fúziót szabályozó rendelkezés.A Román Kereskedelmi Bank különben országos szinten csak 30 nagyobb tisztséggel alkalmazottat vesz/vehet át a megszûnt banktól, azonban ezt az intézkedést megtámadták az Alkotmánybíróságon.Major Sándor azt is elmondta, hogy még nem tudják, mi történik a BANCOREX impozáns épületével, ugyanis a BCR helyi fiókja nemrég vásárolta meg a MERKÚR üzletházat, melyet székházbôvítésre szántak. A két bank fúziója ebbôl a szempontból új helyzetet teremtett.
SZÔKE László
Csütörtök este a Cotroceni-palotában tartott tanácskozáson a parlamenti pártok képviselôi közt konszenzus alakult ki arról, hogy az elkobzott termôföldek és erdôk visszaszolgáltatását, illetve a volt állami mezôgazdasági vállalatok privatizációját rendezô törvényeket a lehetô legrövidebb idôn belül kell megvitatni. Ami pedig az elkobzott ingatlanokat illeti: a jelenlevôk úgy döntöttek, hogy szakértôi csoportot hoznak létre, amelyik majd behatóan tanulmányozza a visszaszolgáltatás lehetséges módozatait külföldi modelleket is figyelembe véve. Az erre vonatkozó tanulmánynak három héten belül kell elkészülnie. Az Emil Constantinescu államfô által szerdán létrehozott másik szakbizottságnak pedig az legyen a feladata — határoztak a pártvezérek —, hogy szintén háromhetes határidôn belül elemezzék az ingatlanok visszaszolgáltatásának anyagi vonzatait. A Nemzeti Liberális Párt alelnöke szerint a pártok között konszenzus van arról, hogy azokban az esetekben, ahol az ingatlan visszaszolgáltatása valamiféle ok folytán lehetetlen, pénzben kárpótolják a jogos tulajdonost. A Demokrata Párt viszont ragaszkodik ahhoz, hogy a kárpótlás címen felvett összeget ne lehessen kivinni az országból. Az elnöki szóvivô az államfô által kezdeményezett kerekasztalt Emil Constantinescu gyôzelmének minôsítette, akinek kis híján sikerült közös nevezôre juttatni a parlamenti pártokat a tulajdonviszonyok rendezését szabályozó törvények kapcsán kialakult nézeteltérésekben.
(Szabadság)
Múlt heti számunkban, az amnesztiáról, illetve a közkegyelemrôl írtunk. Ehhez a témához kapcsolódik szorosan a címben megjelölt kategória.Mindezekkel kapcsolatban tudnunk kell azt, hogy a büntetôjogi felelôsség is elévülhet, akárcsak a polgári jogban létezô követelés.De nézzük, mit is értünk a büntetôjogi elévülésen, illetve ezzel kapcsolatban milyen szabályozók érvényesek?Ezt a fogalmat a büntetôtörvénykönyv definiálja.Ebbôl kiderül, hogy az elévülés eltörli a büntetôjogi felelôsséget. Kivételt képeznek a BÉKE, illetôleg az EMBERISÉG ellen elkövetett bûntettek. Tehát az ilyen jellegû cselekmények SOHA NEM ÉVÜLNEK el, bármennyi idô is teljék el az elkövetésüktôl. Ilyen értelemben a szíves olvasó figyelmébe ajánlom a nácik által elkövetett bûncselekményekrôl szóló írásokat, tanulmányokat. Ezek elkövetôit ma is az igazságszolgáltató szervek elé állítják, és felelniük kell tettükért, jóllehet, hogy az elkövetés óta eltelt több mint ötven esztendô.A büntetôtörvénykönyv elôírja az idôt, amelynek el kell telnie ahhoz, hogy az elévülési idô kiteljen. Ezzel kapcsolatban azt kell tudni, hogy annál nagyobb az elévülési idô, minél nagyobb a büntetési tétel, tehát a cselekmény súlyosságának függvénye az elévülési idô.Az elévülési idôt a cselekmény elkövetésétôl számítják.Felmerül a kérdés, hogy mikortól számítjuk az elévülést a folytonos, illetôleg a folytatólagos cselekmény esetén? A törvény kitér ezekre az esetekre is, és úgy rendelkezik, hogy a folytonos cselekmények esetén (például többrendbeli lopás) a cselekmény beszûntetésétôl számítódik az elévülés, míg a folytatólagos cselekmények esetén, például többrendbeli lopás, az utolsó cselekmény elkövetésétôl.Az elévülési idô megszakítható, ilyenkor egy újabb elévülési idô kezdôdik.A büntetôjogi felelôsség elévülése mellett meg kell különböztetnünk a büntetés- végrehajtás elévülését.Mi a különbség a kettô között, és milyen jelentôsége van?A büntetés végrehajtásának elévülése a BÜNTETÉSI TÉTEL végrehajtására vonatkozik, tehát nem egy bûncslekményre, hanem a már kiszabott büntetésre.Ugyanúgy, mint az elôzô esetben, ebben az esetben is a büntetés nagyságától függ az elévülési idô, tehát minél nagyobb a büntetés, annál nagyobb az elévülési idô is.Ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy melyik az a pillanat, amikor kezdik számítani az elévülést?Nos, errôl is rendelkezik a törvény, és ennek értelmében a büntetés jogerôre emelkedésétôl kell számítani az elévülést.Az elévülési idô megszakítható és felfüggeszthetô ebben az esetben is.Ezeket a szabályozókat figyelembe véve mindenki kiszámíthatja, hogy mennyi az elévülési idô akár a büntetôjogi felelôsséget, akár a büntetés végrehajtását illetôen, természetesen figyelembe véve a már említett szabályozókat.
Nagy Zoltán
ügyvéd
Majdnem minden alkalommal, amikor a romániai magyar médiáról olvasunk vagy hallunk, elmarad a hallgatói/nézôi szokások figyelembevétele. Mintha ezzel nem kellene számolniuk azoknak, akik a magyar nyelvû mûsorokat szerkesztik. Pedig rendkívül fontos egy-egy erre vonatkozó szakmai vélemény, még akkor is, ha ritkán kerül olyan, aki közvéleménykutatásért fizetni óhajt.Legutóbb a DIGITAL 3 Rt. rendelt hasonló kutatást Magyari Tivadar szociológus irányítása mellett, akit a Kossuth Rádió Határok nélkül címû mûsorának szerkesztôje kérdezett ezzel kapcsolatban. Ennek a beszélgetésnek olvashatják az alábbiakban a szerkesztett változatát, melyet azért tartunk fontosnak, mivel Székelyföldön alig lát napvilágot szakmai vélemény. Ennek oka az, hogy kevés olyan médium vagy intézmény van, mely megengedhetné magának a több tízmilliós kiadást egy-egy közvélemény-kutatás megrendelésére.Az RMDSZ lehet az az intézmény, mely akár évente megengedheti magának a médiára (is) vonatkozó közvélemény-kutatást, azonban az eredmények csak hellyel-közzel látnak napvilágot, ugyanis ez is, mint annyi minden a politikában, elôjogokat biztosíthat: az információ birtokosainak hatalmát.Az alábbi beszélgetés érdekes adalék lehet ahhoz, hogy e régió társadalmi és gazdasági szereplôi árnyaltabb szakvéleményhez jussanak a székelyföldi és a régióban fogható/nézhetô média egy részérôl.
SZÔKE László
Határokon túli arányait tekintve határokon túl többen hallgatják nemcsak a Határok nélkül c. mûsort, hanem a Kossuth Rádiót is, mint az anyaországban. Nagyon fontos szerepük van a magyar nyelvû televízió-adásoknak is.Magyari Tivadar média-szociológust kolozsvári otthonában kérdezte Gecse Géza legfrissebb kutatásairól.— Végeztek-e tavaly óta, tehát 1999-ben olyan kutatásokat, amelyekben alapvetôen más képet kaptak volna a korábbihoz, tehát az 1998-ashoz képest, ami a Kossuth Rádió hallgatottságáról szólt volna?— Helyi kutatást végeztünk székelyudvarhelyi mintán, és ott a Príma Rádió áll az elsô helyen. Viszont a második a Kossuth Rádió, ami engem meglepett, mert azt hittem, hogy a marosvásárhelyi lesz, de a Kossuth Rádió a második. — A Székelyföldnek az a különlegessége, hogy ott igazából a Kossuth Rádiót nem nagyon lehet fogni, tehát ez egy holt tér.— Igen, de valószínû, hogy valamennyire behallatszik, mert a Kossuth Rádió elég jól jelen van, fôleg a hírmûsoraival. A hallgatók legfôbb hírforrásnak ugyan a Príma Rádiót tekintik, de nagyon sok szempontból a második helyen különbözô román rádiók állnak, a bukaresti rádió például, viszont a kedvenc hírforrás tekintetében második helyen szorosan a Príma Rádió után a Magyar Rádió áll.— A Príma Rádió magyar nyelvû kereskedelmi adó, ami nem régen kezdte meg a sugárzást a Székelyföldön. Hol fogható egyáltalán?— Fôleg Székelyudvarhely területén és a hozzá tartozó falvakban, ahogy nálunk mondani szokás. — Hány ember tudja fogni?— Közel 45 ezer ember.— Mennyiben hallgat alapvetôen másként a romániai magyar hallgató rádiót, mint a magyarországi?— A rádió az, amiben leginkább magyar nyelvû adásokat hallgat, hiszen a tv meg a lap esetében inkább folyamodik román forrásokhoz. Még van egy másik jellegzetesség, az, hogy nincs kialakult magyar nyelvû kereskedelmi rádiózás, eltekintve a székelyföldi helyi adóktól.— Hány ilyen van Székelyföldön?— 3-4 mûködô. Ezektôl eltekintve nincs kereskedelmi rádiózás, ezért közszolgálatit, tehát vegyes mûsorút hallgatnak a székelyföldi hallgatók. Az is meghatározza a rádiózást, hogy nem egész naposak a kimondottan itteni hallgatóknak szóló mûsorok, amiket a román rádió területi stúdiói napi, legtöbbször négy órában sugároznak. Gondolom ezek a legfôbb meghatározói a rádióhallgatásnak itt Erdélyben.— A különbözô erdélyi magyar közösségek magyar nyelvû tájékoztatásában rendkívül nagy jelentôsége van a magyar nyelvû televízióknak és a Kossuth Rádiónak is. Mekkora ezeki jelentôsége?— Úgy néz ki, a Kossuth Rádió az élvonalas, a televíziózásnál viszont érdekes dolgokat lehet megfigyelni. Székelyföldön, például Udvarhelyen, egész konkrét adataink vannak errôl, a TV3 vezeti a tévézés toplistáját. Ugyanakkor erôs konkurense a Duna Televíziónak, és egy idô óta — jó két éve —, az MTV-2-nek az egyik legnagyobb román kereskedelmi televízió, a Pro TV, amelyet a szórakozásra éhes nézô igényel a leginkább.— Mivel magyarázható az, hogy a magyar nyelvû televízióadók nézettségét a Székelyföldön, ahol abszolút magyar többség van, egy román nyelvû adó, a Pro TV képes megelôzni?— Sepsiszentgyörgyön kérték a Pro TV felvételét a kábelszolgáltatások sorába, a listára, és azt mondták akkor az embereknek, hogy nincs rá lehetôség, nincs hely, ennyit kínálhatnak azért a pénzért, amit elvesznek az elôfizetôktôl és mondták, hogy nevezzenek meg adásokat, amiket esetleg kivegyenek a listáról és a legtöbben a Duna Televíziót nevezték meg. Sepsiszentgyörgy is egy többségében magyarok által lakott terület, akik a Pro TV-t kérték, azokat nem nagyon érdekelhette a Duna TV, valószínûleg a Duna-TV érdeklôdôk nem szavaztak arra a listára és így tovább.— Hogy lehetséges az, hogy a román televízió megelôzi a Duna TV-t?— Nagyon sokféle választ lehet erre adni. Például azt, hogy Székelyföldön a 90-es évek elsô feléig nem volt magyar nyelvû televíziózás. Román televíziót néztek az emberek, ha televízióztak. Sokszor a magyar kereskedelmi tévék szórakoztatóbb, könnyebb, tehát a tömegkultúrának megfelelô mûsort adnak, és ilyen szempontból a székelyföldi ember sem különbözik sem a magyarországitól, sem az amerikaitól, a számára szórakoztatóbb mûsort fogja nézni — nyelvtôl függetlenül.— Mennyiben más a Partiumban, Bihar megyében élô magyarságnak a televízió-nézési vagy rádióhallgatási szokása, mint a Székelyföldön élôké?— A határ mentén gyakorlatilag minden fogható, a kereskedelmi rádiók is, a Petôfi Rádió is, a magyar kereskedelmi tv-k is. A Partiumban, például Szatmáron vagy Váradon megint elég nagy arányú a magyar lakosság a nagyvárosokban, de a kisebb városokban is. Ott megint megengedik maguknak a kábelesek, hogy több magyar televíziót is feltegyenek a kínálatukba. A 70-es, 80-as években azonban más volt a helyzet, a magyar televízió mûsorait csak kb. Kolozsvár határáig lehetett fogni. Így aztán a kolozsváriak — románok is, nemcsak a magyarok, különösen futball-világbajnokságok meg hasonló események alkalmával, amikor a román televízió takarékossági okokból már nem közvetítette ezeket —, kimentek a legközelebbi magaslatokra, és onnan nézték a mérkôzéseket. Az egész erdô tele volt televízióval és kocsikkal. Olyanokat is ismertünk, akik Nagyváradra költöztek a magyar televízió miatt. Most már ez mind a múlté. Annyira a múlté, hogy amikor 1990 márciusában a vásárhelyi román-magyar verekedés volt, az akkori miniszterelnök, Petre Roman mindent megígért, hogy békesség legyen. Többek között azt is megígérte, hogy a magyar televízió mûsorait foghatóvá teszik a Székelyföldig. Nyilván ez csak ígéret volt, ezzel nem foglalkoztak, volt mivel foglalkozni akkor Romániában. Ez is túlhaladott dolog, hiszen a Székelyföldön sokkal több magyar televízió- adás nézhetô, mint Kolozsváron, most már természetes, hogy televíziózni lehet magyar nyelven. A probléma csak az, hogy a pénzügyileg, gazdaságilag rosszul álló Duna Televízió meg a közszolgálati televíziók általában nehezen tartják a lépést az akár román, akár magyar kereskedelmi tévékkel. Mivel egy közszolgálati tévének és rádiónak is a nevelés és a kulturális értékek továbbadása a feladata, és a szórakozás az, ami mindig kevésbé fontos és értékes az elit szemében, ebbôl adódik az, hogy ha a romániai magyarság nem talál magyar nyelvû szórakozásra, akkor a román csatornához folyamodik.— Milyen folyamatokat lehet észrevenni a romániai magyar televíziós mûsorok nézettsége terén?— Tartósan Közép-Erdélyben a Duna Televízió és az MTV-2 lesz és marad a fô magyar televízió az itteni magyarok számára. Bár félek attól, hogy szórványban, ahol kevesen vannak, például egy kisebb városban, ott még ebben sem részesülhetnek, mert nem éri meg a helyi kábelcégnek, hogy ezt is bevegye, vagy pedig nem akarja bevenni. Székelyföldön nagyon erôs konkurenciát jelentenek a magyar kereskedelmi televíziók, ezzel szembesülni kell. Székelyföldön az emberek szeretik a Szív tv-t, a TV-2-t, a TV-3-at, ezt lehet hallani, errôl mesélnek, errôl beszélnek egymás közt...— Megelôzik a Duna Televíziót?— Székelyudvarhely a legmagyarabb város, ezt szoktuk mondani, mert a város lakosságának majdnem 99 százaléka magyar. A TV-3 jól megelôzi a Duna TV-t, a Partiumban pedig a Duna TV szorosan halad a kereskedelmiekkel.— Ön szerint mire kell törekednie egy esetleges magyar politikának, hogy a Romániában élô magyarok tájékoztatását hatékonyan tudja segíteni?— Talán arra, hogy a helyi hírforrásokat és a helyi újságírókat jobban használja. Azonnal hozzáteszem, hogy ennek az a nehézsége, hogy szakmaiság szempontjából legtöbbször nem ütik meg a mércét a helyi újságírók, még a legjobbnak tekintettek sem.— Nem fogják ezért Önt itt megkövezni Kolozsváron?— Nem, mert már megszokták, hogy ilyeneket mondok.
— Mit jelent az, hogy a romániai magyar újságírók szakmai szinten nem ütik meg azt a színvonalat, ami esetleg egy magyarországi rádióban vagy televízióban kívánatos lenne?— Nyilván, ha a tájékoztatásról van szó, akkor hírt kellene szerkeszteni. Elég megnézni az újságokat, vagy sokszor belehallgatni a rádióba, s azonnal komoly hiányosságokba útközünk. Például "belekommentálnak" a hírbe. Számos dologhoz ért az itteni újságíró és szerkesztô. A szakmájáról mesélni tud, tanítani tudja a fiatalabbakat, és a fiatalok el is tanulják. Eltanulják például azt, hogy a hírbe "bele lehet kommentálni", vagy a végén egy tudósításnak egy szubjektív, nagy végkövetkeztetést "le kell vonni". "Reméljük, hogy ezek után megváltozik a helyzet", vagy "mit várhatunk ezután, ha még ez sem mûködik nálunk?" Ilyen közhelyes fogalmazás, ha az egyetemen azt tanítják neki, hogy jó elvágni ott a cikket, ahol értelmes, nem kell a végére még egy bekezdés, nagy konklúzió, sommás tudom én mit írni. Akkor, ha elmegy szakmai gyakorlatra az újsághoz vagy rádióhoz, ott viszont visszaadják neki ugyanezt az írást, azt mondják, hogy befejezetlen, "tessék valami szép nagyot a végére írni"; lehet, hogy nem így mondják, tehát voltaképpen van a szakmaiságnak egy tudata, hogy mit kell tenni, de ez nem mindig talál azzal, amit Magyarországon vagy nyugatabbra megszoktak. Elég nehéz megmondani az itteni újságírónak vagy bárkinek, hogy ez nem jó, a másik volna jó, ezért ahhoz képest másfélének, alternatívnak mutatkozik ez a "szakmaiság". Ezt szoktam én, hogy rövid legyek, "aprofesszionálisnak" nevezni.
Határok nélkül c.
mûsor,
Kossuth Rádió
(1999. augusztus 19.)
DOKUMNETUM
Amikor az 1996-os választások elôtt a Román Hírszerzô Szolgálat egyik kocsiját tetten érték a Ziua újságíróinak megfigyelése közben, az országos sajtó jelentôs része nagy zajt csapott az esemény körül. Hetekig? Hónapokig?Az eset háttereként a Ziua azt állította, hogy bizonyítékokat talált az akkori elnök, Ion Iliescu együttmûködésére a KGB-vel. Az ügyet összekeverték. Mindnyájan tudtuk, hogy a volt RKP- nómenklaturista múltja milyen eseményekhez kötött. Másfelôl a Ziua újságíróinak történetecskéje vitatható volt. De most nem ez a három évvel ezelôtti esemény érdekel bennünket.Amikor nemrég az RHSZ egyik csapatát tetten érték, amint egy magyar összejövetelt — a székelyudvarhelyi Polgári Napokat — filmeztek, a "nemzeti" sajtó viselkedése gyökeresen megváltozott. Tartózkodás, amíg lehetett, s amikor már nem lehetett, akkor legalábbis hallgatás. Oda jutottunk, hogy maga a Ziua, az említett harsány napilap sietett az RHSZ védelmére. A székelyudvarhelyi találkozó természete nyilvánvaló volt bárki számára: civil összejövetel rangos külföldi vendégekkel. Ugyanúgy lehetett volna a Humanitas Könyvkiadó találkozója, meghívottként a francia nagykövettel. Vagy egy szeminárium a szólásszabadságról Romániában, természetesen nemzetközi részvétellel. Vagy az olyan jellegû elôadások egyike, amelyek kiváltották Soare százados érdeklôdését. Meggyôzôdésem, hogy ha az RHSZ nyomozó tisztjeit azon kapták volna rajta, hogy a Humanitas vagy az újságíró-szövetség meghívottait megfigyelik, óriási botrány tört volna ki. Most nem. Sok közvélemény-formáló vezetô magatartása azt sugallta, hogy ezúttal helyénvaló volt, ami történt. Valóban, most a román állampolgárok és külföldi meghívottaik - magyarok voltak. Úgy vélem, kevés dolog leplezi le jobban a román közvélemény nacionalizmusát, mint a sajtó viszonyulása a székelyudvarhelyi eseményhez. És kevés dolog képes jobban kifejezni e nacionalizmus mély tartalmát: a szabadság és a jog értékének elsekélyesedését, mint amikor a nemzeti azonosság szemünk elôtt vetkôzik pôrére. És kevés érv támasztja alá jobban azt, hogy Romániában a magyarok mégiscsak másodrendû állampolgárok maradtak. Ki veszélyezteti a nemzetbiztonságot?
A székelyudvarhelyi eseményt csak azért idéztem fel, hogy kijelentsem: az RHSZ legfontosabb üzenete máshonnan érkezik. Ezt egy nemrég közzétett dokumentum tartalmazza: A Román Hírszerzô Szolgálat jelentése révén a nemzetbiztonság megóvásában a törvény révén rá háruló feladatok teljesítésérôl az 1997 májusa és 1998 májusa közötti idôszakban. Eltekintek most a jelentés bikkfanyelvétôl, még ha az egy intézményes magatartás tükre is. Vagy az RHSZ sokszor megfogalmazott igényétôl, hogy ellenôrizze a nem kormányzati szervezeteket. Vannak hangsúlyeltolódások is, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a Ion Iliescu és Virgil Magureanu-korszak, ha nem nyugodott is le végképp, legalábbis álmát alussza. Ám a jó irányban történt változások elhalványulnak e mellett az üzenet mellett, amelyet az RHSZ "a nemzeti kisebbségek kérdésköre" címszó alatt közvetít. Íme, mit írnak ebben a részben a hoszszú címû Jelentés szerzôi: "A Román Hírszerzô Szolgálat adatai arra utalnak, hogy a román állam által — az alapszerzôdés megkötése során is — tanúsított nyitottság ellenére bizonyos külföldi szélsôséges körök a szóban forgó idôszakban is ugyanazon stratégiák alapján mûködtek, amelyeknek célja diverzióval bizalmatlanságot és gyanakvást kelteni a román valóság iránt, feszültséggel telíteni az etnikai kisebbségek együttélését a többségi lakossággal. Bevált propagandaeszközök bevetésével kitartó próbálkozások történtek a hazai és a nemzetközi közvélemény befolyásolására a Románia bizonyos területei státusmódosításának »törvényességét« , az etnikai csoportok elleni feltételezett megkülönböztetô bánásmódot, úgymond a románok idegengyûlöletének és antiszemitizmusának a felélesztését illetôen, amely vádakat a hazai szélsôségesek hangoztattak. A fent említett célkitûzésekkel összhangban a hazai etnikai kisebbségek bizonyos köreibe befurakodtak az érdekelt entitások képviselôi is, aminek hatásai megmutatkoztak az illetô körök által felvállalt szélsôséges törekvésekben, de még egyes olyan nézetek terjesztésében is, amelyek bizonyos, demográfiailag sajátos övezetek számára elérhetônek tartják a közigazgatási autonómiát és a gazdasági szeparatizmust." Most pedig fordítsuk le a fentieket. A Costin Georgescu igazgató vezette Román Hírszerzô Szolgálat operatív tevékenysége részének tekinti a nyomozást azok ellen, akik kritikailag viszonyulnak a romániai nemzeti kisebbségek helyzetéhez. Akik az idegengyûlölet és az antiszemitizmus egyes jelenségeirôl merészelnek beszélni. Akik nem átallanak elgondolkozni és kifejezni véleményüket más államformákról is, mint az "egységes nemzetállam" agytekervényeket kínozó refrénje. Az utalás "bizonyos külföldi szélsôséges körökre", az "etnikai közösségekbe való befurakodásukra" — elcsépelt szólam. Az RHSZ megengedi magának, hogy eldöntse, milyen Romániában az etnikai viszonyok valósága, és hogy megfigyelés alá helyezze azokat, akiknek más a véleményük. Megtudtuk tehát, hogy ki veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Nem az olyan újságírók, akik a zsidókban "utcán sétáló szappanokat" látnak. Nem azok a politikusok, akik a cigányokat munkatáborokba akarják küldeni. Nem a "nép kiválasztottjai", akik a magyarok elûzését követelik a következô érveléssel: "Mint ismeretes, ez a nomád szellem, a barbárságnak ez a neme, amely a magyar nép és a romániai magyar kisebbség sajátja, ezer év alatt sem tûnt el. Úgy látszik, mi, románok leszünk kénytelenek kigyógyítani ôket ebbôl a betegségbôl, hogy végre ôk is békés, európai, civilizált néppé váljanak, amely nem sóvárog idegen területek után." Amit az elnök és Costin Georgescu igazgató nem értett meg:Vajon az RHSZ igazgatója, aki ezt a stratégiát irányítja, továbbá az elnök, aki ôt kinevezte, tehát közvetlenül felel érte, semmit se értett volna meg a volt Jugoszlávia drámájából? Ne tudatosították volna magukban, hogy ki idézte elô annak az országnak az összeomlását? Hogy kik a bûnösök: azok, akik tíz éven át árasztották magukból a sovén gyûlöletet, vagy pedig azok, akik ezt felrótták? A Gyászoló nôk szervezete a hibás, amely merészelt utcai tüntetéseken tiltakozni az ellen, ahogy a Milosevic-rendszer bánik az albánokkal, vagy pedig e bánásmód alkalmazói? A nacionalista és idegengyûlölô propaganda magyarellenes hangsúlyokkal a Ceausescu-rendszer eszköze volt. Napnál világosabb az is, hogy a posztdecembrista román "nacionalizmust" a kommunisták és a szekusok hangszerelték. Azok, akik a régi rezsimben a szekuritáté, a hadsereg, a milícia és az igazságszolgáltatás bûnös fejei voltak, megalakították a Vatra Româneascâ szervezetet. Meg kell nézni, milyen "káderekkel" van tele a Nemzeti Egységpárt vagy a Nagyrománia Párt! Milyen doszsziéja van a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja sok hazafiának! Nem ártana belenézni a demokratikusnak tekintett pártok fô nacionalistáinak iratcsomóiba sem. Gondoljuk meg, mennyi rosszat tettek ezek az erôk Romániának a hét év alatt, amíg hatalmon voltak. Minden oly lefegyverzôen nyilvánvaló. És íme, "a nemzeti kisebbségek problematikáját tárgyalva", az RHSZ még csak áttételesen sem említi — amint azt a "többiekkel", "másokkal" teszi — a mi sovénjainkat, idegengyûlölôinket, rasszistáinkat, akik gyûlöletükkel destabilizálják a román társadalmat. Nem látok semmilyen utalást az olyan durva manipulációkra, mint Adrian Nastase nyilatkozatai az erdélyi magyar veszélyrôl, melyeknek célja az ijesztgetés. Sem az olyan körmönfontabb taktikákra — ilyeneket az Adevârul alkalmaz —, amelyek a zûrzavart és a gyanakvást táplálják azok ellen, akik nem románok. Mindnyájan azt reméltük, hogy az 1996-os rendszerváltozás megteszi a demokratizálás legfontosabb lépéseit. Míg bizonyos területeken a fejlôdés elkerülhetetlenül nehézkes volt a nagy intézmények/szerkezetek tehetetlensége miatt, más területeken csak a politikai fejleményektôl függött. Ha az új vezetôk Romániából egy más államot akartak volna csinálni, meg kellett volna változtatniuk a nacionalizmus — azaz a volt nacionálkommunizmus — erôdeinek logikáját. Miként fest azonban 1996 után a külügyminisztérium káderpolitikája? Hogyan tesz különbséget demokraták és a régi rendszer képviselôi között? Smaranda Enache közel egy évig várt, amíg elfoglalhatta posztját, és ha a finnek nem haragusznak meg, lehet, hogy még többet várt volna. Talpeo és Uglan rögtön elrepültek a külpolitika új irányítói által számukra lefoglalt helyekre. Carmen Firan, aki 1992-ben Ion Iliescut népszerûsítette az Egyesült Államokban, a jelek szerint semmilyen nehézségbe nem ütközött, hogy a kellô idôben megérkezhessék az Amerikai Román Kulturális Központba. Anamaria Pop, aki jeles mûfordító magyarból románra és a román-magyar jó viszony ismert és eredményes hirdetôje, fél éve várja a választ, hogy kijut-e vagy sem a Budapesti Kulturális Központba, miután erre pályázatot nyújtott be. Úgy tetszik, a külügyminisztériumban senki sem fogja fel, hogy az ilyen hallgatás káros és mélységesen sértô. Több példát is sorolhatnék e képtelen helyzetre. A huszadik század végén minden tapasztalat azt mutatja, hogy azok destabilizálják az országokat, akik etnikai gyûlöletet szítanak. Minden azt igazolja, hogy a biztonság igazi támogatói azok, akik a másság és a kommunikációs készség iránti tiszteletet hirdetik. Nálunk azonban elôbbiek felügyelik, ellenôrzik utóbbiakat. Mély összefüggés van az RHSZ, a külügyminisztérium és a románokat a világgal viszályba keverôk között, amilyen az Adevârul vagy a Ion Cristoiu vezette újságok (nem is említem a România Maret és társait). Az RHSZ anyagaiból származó adatokat közöl néha Dumitru Tinu lapja, az Adevârul ugyanazokkal a hibákkal a magyar nevek írásában! Mi lehet vajon destabilizálóbb egy ország számára, mint egy ilyen, rangon aluli kapcsolat? S amint az RHSZ jelentése ismét igazolja, nem kihagyásról, véletlen tévedésrôl van szó. Hanem az Emil Constantinescu elnök és Costin Georgescu igazgató pártfogolta orwelli logikáról. Hogyne bocsátaná akkor az éter hullámaira kihívóan arcátlan nyilatkozatait Pleoi, a tábornok? Mi hát az opciója azoknak, akik az országot vezetik? Milyen értékek szolgálatában állnak? Mit érnek szólamaik a demokrácia védelmében? Romániának semmi esélye sincs megszabadulni nacionalista-kommunista múltjától, ha a volt szekusok továbbra is üldözhetik a volt és a jelenlegi antinacionálkommunistákat. De a román társadalom emberibbé tételére történô bármilyen próbálkozást leginkább a magyarellenesség hiúsít meg, amely — ez megint meglátszott — nem csupán a mentalitások szintjén, de intézményi szinten is megnyilvánul. Ha már az elvekre nem sokat adunk, legalább az érdekünket mérjük fel ésszerûen. Románia képtelen tagjává válni az Észak-atlanti Szövetségnek és az Európai Uniónak a magyar parlament beleegyezése nélkül. Vajon az elnök, a kormány, az elemzôk ezt nem tudják? Éppen a nemzeti érdek alapján az állami hatóságoknak kötelességük — a Székelyudvarhelyen történtek után —, hogy nekifogjanak megtisztítani az intézményeket a magyarellenes személyektôl. Emil Constantinescutól és az igazgatótól, akit a Román Hírszerzô Szolgálat élére kinevezett, ugyanazt kérdezném: minek a szolgálatában állnak? Közelednek a választások, ideje megtudnunk, mi kivel vagyunk - és ki van velünk. P. S.: Egyszer szóba elegyedtem Silviu Brucan testôrével, akit még 1990 januárjának elsô napjaiból ismertem. Enyhén kajánul, kissé ironikusan nem átallotta elmondani naponta megtett útjaimat. Akkoriban a "fiúk" nagyon a nyeregben érezték magukat. Rájöttem, hogy az illetô a belügyi hírszerzéshez került (a hírhedt "negyedhármas" egységhez). Utána láttam, közvetlenül az 1996-os választásokat követôen, a frissen kinevezett védelmi miniszter, Victor Babiuc ajtajánál várakozni. Máskor is tiltakoztam már közvetve az ellen, hogy követnek. Nos, ezután ezt már nem tûröm. Megkérem a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatóját, valamint a kinevezéséért felelôsséget vállaló elnököt, tájékoztassanak: — megfigyelés alatt tartott-e 1996 után valamilyen hírszerzô szolgálat, és ha igen, mikor és miért — volt-e rá ügyészi engedély — van-e határozat megfigyelésem beszüntetésérôl. Úgyszintén ismételten kérem, juthassak hozzá a saját, 1990-ig összeállított iratcsomómhoz, amelynek semmi köze nem volt a nemzetbiztonsághoz, csakis a politikai rendôrséghez. Korábban lemondtam errôl a régebbi kérésrôl, hogy ne okozzak fejtörést az RHSZ új vezetôségének, gondolván, hogy éppen elég közérdekû kérdést kell megoldania. De amikor látom, hogyan tobzódik Mihai Pelin mások iratcsomóiban (ami csakugyan ellentmond a személyes adatok védelme elvének), és nem történik semmi baja... Én nem akarok senki másnak az adataiba betekinteni, csak a sajátjaimat akarom megnézni.
Az itt közölt írás a 22 (a Társadalmi Párbeszéd Csoport heti-lapja) 30. (július 27-augusztus 2.) számában jelent meg. Eredeti címe: Egy cikk, amelynek két kitüntetett olvasója Emil Constantinescu elnök és a Román Hírszerzô Szolgálat igazgatója, Costin Georgescu (Un articol cu doi cititori privilegiati: presedintele Emil Constantinescu si directorul SRI, Costin Georgescu).
Gabriel Andreescu
ÚTLEÍRÁS
(folytatás az elôzô lapszámból)Tusnád fürdô kilencszáz egynéhány méterrel a tenger színe fölött, mindenütt erdôktôl környezve magas hegyen fekszik. Ha az ember a házak között a mélybe letekint, legalább is százméternyire lába alatt, függélyes szikla aljában széles víztükröt lát. A háromezer négyzetméter kiterjedésû Csukás tó van ott.Jobbról-balról rengetegek sötétednek, s a magasba törô sziklák közt száz és száz kirándulóhely kínálkozik a természetet kedvelô vendégeknek. Környéke megmagyarázza ózonos levegôjének eredetét.A zöld lombok között hatalmas nyári lakok emelkednek, minôkre még eddig nem találtunk hasonló szépségû helyeken. Maga a svájci modorban épült igazgatósági villa palotának is beillik sok ablakával, büszke tornyaival. Közvetlen közelében még négy-öt hasonló szabású épület van, s közrefogja a színes virágokkal gazdagon ékesített szökôkútas fôteret.Népessége, keresettsége tekintetében elsô helyen áll. A nagy vendégsereg, a nagy gazdagság fontos okra vezethetô vissza. A szûk völgyben, néha a hegy oldalába vágva kanyarog a vasút, s hasonlíthatatlanul megkönnyíti az odajuthatást, a postaközlekedést, s elôsegíti a kényelmet. No, álmos lélek, most már alhatok. Jól-rosszul hadartál összevissza a fürdôrôl. Azt az egyet említsd, hogy Csík vármegyében fekszik. A többirôl holnap. Jó éjszakát!Július huszonkettedikén zene költött fel hajnalban. Nem tudtuk minô jogcímen valami komisz zenekar sírt magyar és német dalokat vegyesen és keservesen. Az incidens után nem jött többé álom a szemünkre, nem valami megtisztelôen nyilatkoztunk a cigánybandáról.Kezdetnek jó volt, mert olyan napot vezetett be, minôben részünk még nem volt. Sétáltunk indulás elôtt a virágágyak között. Kerestük a fôkutat, de nem találtuk. Vékonyan csörgedezô források akadtak elszórtan, azok vizét ízleltük is. Hasonlítani sem lehetett azokat Borszék erôs ásványvizeihez. Néhány képeslap, apróbb emléktárgyak vásárlása után felkészültünk, fizettünk, s menni akartunk. Csakhogy éppen azzal nem voltunk tisztában, merre irányítsuk lépéseinket, a Szent Anna tó vagy Bükszád felé?A faluba okvetlen el akartunk jutni, mert csomagot vártunk a postával. Úgy határoztunk tehát, hogy elôbb a tóhoz, onnan viszszafelé a helységbe megyünk. Kerestük a nekünk s célunknak megfelelô utat, egy kisgyerek el is igazított oda, hol magas, vékony oszlopon piros vagy fekete betûk hirdették: "Szent Anna tó felé". Amerre mutatott a nyíl, abba az irányba tettünk lépéseket. Alig emelkedtünk keveset, kegyes szívû urak álltak elônkbe, kik meghallgatták tervünket, s lebeszéltek a kirándulásról. Minden igyekezetükkel bizonyították, hogy elônyösebb, jobb ránk nézve, ha elôbb a faluba megyünk s aztán a tóhoz.Engedtünk a rábeszélésnek, nemsokára a hegyoldalban az országút porát tapostuk. Fenyô- erdô húzódott tova jó ideig. Közvetlen mellettünk büszke fenyôk emelték fejüket az ég felé, csak néha-néha engedtek szabad tért tekintetünknek. Ilyenkor beláttunk a szûk szorosba, melynek alján ott kanyargott az Olt s a vasúti töltés, melynek gyakran kellett a hegy oldalába vágnia, hogy valamiképp helyet teremtsen a vasút számára.Tizenegy órakor Bükszádon voltunk, gyér népességû hely ez az alsó Sólyomkô nevû magaslat aljában. Egyetlen nevezetessége a beszüntetett üveghuta.Egyik iskolaterem törpe padjaira pakoltunk le a tanító jóvoltából, aztán a postára mentünk. Megnyúlt orrokkal jöttünk viszszafelé onnan. Egyetlen csomag sem érkezett számunkra. Egy fogásból álló ebéd után elszenderedtünk, egyéb dolgunk nem akadt. Két órát sem aludtunk tisztességesen, a keskeny és nem ruganyos deszkák nem voltak alkalmasak a fekvésre. Tanácskozásba kezdtünk. Bele- vontuk a házigazdánkat is. Elhangzottak a vélemények pró és kontra, a többség határozata döntött. Abban egyeztünk meg, hogy ma megnézzük a tavat, holnap egyenesen megyünk Bálványos fürdô - Kézdivásárhely felé. Lelkünkre kötötték, hogy az útmutatásokat pontosan kövessük. Mi tehát bal felôl elhagytuk a keresztet, s a temetôn innen befordultunk a mezôk közé. Egy puskalövésnyit még mentünk a földek között, aztán balra az erdôbe tértünk. Az útbaigazítás szerint pataknak kellett volna jönnie, mi csak kis árkot találtunk kevés vízzel. Nem sokat határozott az, mind beljebb haladtunk a Tölgyesbe.Eleinte gyepszônyeg fogta fel lépésünk zaját, késôbb összeszorultak a fák, s csak rég lehullott száraz levelek zörögtek a lábunk alatt.Könnyen ment minden, hisz zsákunk a szobában hevert. Egy -egy bot s az egyetlen revolver volt minden terhünk. El ne felejtkezzem a felsô kabátunkról.Közepén járhattunk a hegynek, amidôn sajátságos zaj tett figyelmesekké bennünket. Esôcseppek kopogtatták egyre sûrûbben a leveleket. Meg kellett állapodnunk egyik hatalmas tölgy lombsátora alatt, míg elvonult a fejünk felôl a hirtelen keletkezô, hamar elmúló nyári zápor. Lehûlt a levegô, a mi nagy vágyakozásunk is lelohadt, azonban hiába fáradni nem akartunk, kimondtuk tehát a döntô igét: Elôre! Nehezünkre esett az ázott leveleken felfelé haladni, rövid idôközökben lihegve álltunk meg, nyugodtunk egy kissé. Végtére is a gerincre értünk fel, s kárpótlásképpen a völgy ölébôl a tó vizének kéksége tûnt elô. Örömujjongásunk verte fel az uralkodó csendet. Üdvrivalgással üdvözöltük az elsô jelet, mert már kétségünk nem férhetett hozzá, hogy közelünkben a tengerszem, melynek látása, csodálása messze földrôl csábított minket ide.A szép, kékszínû sáv rendkívüli hatással volt reánk. Forrongott minden csepp vérünk, lelkünk remegett a vágytól, hogy minél hamarább igaz valóságában szemléljük a tavat. Minden igyekvésünk mellett türtôztetnünk kellett magunkat, az egyenesen lefelé haladás a lehetetlenséggel volt határos. Egy ideig még gyönyörködtünk a zöld keretbôl elôcsillanó víztükörben, aztán az oromzaton mentünk tovább jobb kezünk felé, hogy kedvezôbb körülményekre találjunk. Zerge módra kúszunk a gördülô szirteken, mohás köveken. Végre a környék legmagasabb csúcsán vagyunk. Innen jobbra-balra akadálytalanul kalandozhat tekintetünk. Elsô pillantásunk a tavat keresi fel. Az csaknem teljes nagyságában tárul szemünk elé. A nagy távolság ellenére is kivehetjük, hogy körötte koszorút alkotó fenyôk képe hogy tükrözôdik vissza a mélybôl. Borús az ég, nem teljes a hatás, ám reánk nézve így is feledhetetlenül elbájoló. Teljesen elmerültünk a feltáruló táj szemléletébe, csak néha fordultunk az ellenkezô oldalra, ámbár, hogy arrafelé sem megvetendô a vidék. Valósággal fogva tartott, lebilincselt a nagyszerû látvány.Azonban mintha ez semmi sem volna a partról való szemléléshez mérten, egyszerre erôs vágy fog el, hogy minél közelebbrôl szemléljük a természet csodás alkotását. A meredeken, mely talán még járhatatlanabb, mint az elôbbi, rohanva sietünk lefelé. Életveszélyes vágtatás ez. Ledôlt fatörzseken óriási ugrásokkal jutunk keresztül, minden lépés után fél métert csúszunk a vizes talajon, sokszor paraszthajszál választ el tôle, hogy koponyánk valamelyik fenyôvel nem jön érintkezésbe. Nadrágunk szára kiálló gallyakba akad, szakadozik. Hátramaradó kabátunk zsebeit is kíméletlenül tépdesik az összefonódó ágak, melyek arcunkat is szeretettel simogatják.Piszkosan, rongyosan, összekarcolt arcbôrrel bukkantunk ki az erdô szélén, lihegésünk csendesül, futásunk véget ér. A nagyszerû jelenség teljes pompájában bontakozik ki elôttünk. Komor, magas fenyôk állják körül csaknem egész kerületében, s kristálytiszta vizében némán nézegetik magukat. Ünnepélyes csend honol mindenfelé, nem hangzik a madarak éneke, nem röpköd egyetlen szürke veréb sem. A tóban nincs élet! A fenekén látható vulkanikus köveket nem fedi békanyál, a felszínen nem ringatózik a tavirózsa kelyhe, csak undok fekete piócák mozognak benne a szélek felé.A csaknem félelmetes zajtalanságban szinte lábujjhegyen járunk, ámbár erre nincs szükség. A százados moha felfog minden hangot. Semmi jel nem mutat emberek közelségére. A kis tisztáson épült s most már omladozó kápolna az egyetlen épület a környéken, s annak sincs rendeltetése. Hajdanában, Szent Anna napján, zászlók alatt nagy tömeg jött a kápolnához, s szent énekek hangzottak a néma völgyben. Ma csak turisták járnak errefelé hébe-hóba, egyébként emberek nem zavarják a csendet. A mindenfelé észlelhetô haladás a völgy képét nem változtatja meg. Olyan az, mint századok elôtt volt. Talán nem is akadna ember, ki szentségtelen kezekkel az ôserdôk irtásához fogna, s ekével hasítana sebet a szûz föld épségén. Olyan a tó és környéke, mint akkor volt, midôn mesebeli tündérek fürödtek habjaiban, s az ô bosszantásukra élesen csilingelt a kis templom csengettyûje: "Gingalló, gingalló".Csak magunk voltunk emberi lények a kerületben, nem várhattunk alkonyatig, énekléssel, kiabálással kipróbáltuk a visszhangot. Néhány töltényt áldoztunk fel az ekhó kedvéért, kevéssé szétnéztünk a parti zsombékban harmatfüvet keresve, aztán visszafelé vettük az utat. A Bükszád felé nézô hegyoldalon kezdettünk kapaszkodni. Erôsen megviselt a mászás, midôn az oromra kiértünk, szürkület volt. Semerre se láttunk, csak hátunk mögött állott a víztömegbôl elpárolgott kékes-fehéres színû köd.Ha csak egyenesen lerohantunk elôre, hamarosan a faluba érünk, ámde ez nekünk nagyon egyszerû! Máskor sohasem tettük, s most az egyszer okoskodni kezdtünk. A gerincen csapás vezetett végig jó szélességben, gondoltuk ezen könnyebb lesz a lejutás, az alkonyatban elindultunk bal felé a csapáson. Mentünk, mendegéltünk, vagy mit is beszélek? Rohantunk, már tudni illik, amíg lejtett az út. Ámde éppen mikorra végét reméltük, emelkedni kezdett hirtelen. A fák összehajlottak a fejünk felett, jobbról- balról keményen összefogózkodtak, kitérni nem lehetett, visszamenni nem akartunk.Hát csak elôre. Lehajtott fôvel, görbedô háttal órahosszáig rohanunk a homályban, sehol semmi. Még tovább. Nyolc órakor tisztásra jutunk. Elképedés, álmélkodás, bosszankodás, félelem, harag a vegyes érzelmek, melyek keblünkben váltják egymást. Bal oldalunkon ott fehérlett a tó fehér köde, mi körbe csavarogtunk jó ideig hiába.Tanácskoztunk s abban egyeztünk meg, hogy Tusnádra vergôdünk ki, ha törik, ha szakad. Megindultunk, amerre a fürdôt sejtettük. Háromnegyed óra multán úgy voltunk, hogy se té, se tova. Teljes homály feküdt a tájon, nem mertünk mozdulni semerre sem. Lépteink alatt posványos talaj locsogott, s néha jó magasra szökellt fel a piszkos lé. A kinn alvás gondolata borzongatott, végtére is meg kellett indulnunk valami fészer keresésére. A ködülte, vizenyôs rét buckái között bukdácsoltunk határozatlan irányba.Negyedórányi idô telt el, még mindig semmi, köd elôttünk, köd utánunk.Reménytelen várako