Emberhez és politikushoz méltatlanul, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor nyilvánosan rágalmazta lapunk újságíróját augusztus 27- én, Etéden.
A szenátor nyilvánosan legazemberezte munkatársunkat, az Etéden résztvevô nyolc polgármester, valamint az UdvarhelySzék munkatársa, Derzsy András és a szintén a helyszínen tartózkodó Ádám Levente elôtt.A szenátor magából kikelve fizikai bántalmazással is fenyegetett, erre azonban végül nem került sor.Verestóy Attila szenátor mentelmi jogának és vélt (vagy valóságos?) hatalmának köszönhetôen enged meg magának hasonló kirohanásokat. A szenátor nyilvános magatartása azért is elítélendô, mert (bár gyakran hangoztatta, hogy amit tesz, azt magánemberként teszi!) a nyilvánosságra hozatalon kívül semmilyen módja nincsen szerkesztôségünknek munkatársunk védelmére. Jóllehet "magánszemélyként" rágalmazott Verestóy Attila szenátor, a törvényes számonkérésnek semmilyen esélye nincsen, hiszen a mentelmi jog ezt megakadályozza.
A rágalomözönt, melyben többek között a "gazember" minôsítés volt gyakran hallható, illetve a tettlegességgel való fenyegetést határozottan elutasítjuk, és megengedhetetlennek tartjuk.Az pedig egyenesen minôsíthetetlen, hogy Verestóy Attila szenátor sok decibellel közölt elképzelése szerint az Ô nevét csak és kizárólag az Ô elôzetes beleegyezése alapján használhatná bárki, így az UdvarhelySzék is.Verestóy Attilának, függetlenül attól, hogy mikor tartja magát teljhatalmú nagyúrnak, mindenhatónak, szenátornak, vállalkozónak, széki RMDSZ-elnöknek, tudomásul kell(ene) vennie, hogy emberi méltóság is létezik. Az etédi incidensnél éppen ez hiányzott a szenátorból. Sajnáljuk...
UdvarhelySzék
Történelminek nevezte a román sajtó a múlt heti képviselôházi döntést, amelynek során megszavazták az 1945. március 6-a után államosított épületek visszaszolgáltatásával kapcsolatos törvénytervezetet.
A képviselôházi szavazást több mint egy évig húzódó vita, számos egyeztetés elôzte meg. A parlamenti képviselôk többsége által elfogadott változat azonban - a hosszas koalíciós egyeztetések ellenére - nem tér ki az egyházi épületek visszaszolgáltatására. Az RMDSZ-es honatyák pedig megszavazták a tervezetet, azzal a kitéttel, hogy külön rendelkezés dönt majd az egyházaktól elkobzott ingatlanok sorsáról. Még határidôt sem szabtak meg, amíg a rendelkezésnek meg kell jelennie... Vagyis az RMDSZ újból a román többségnek igencsak tetszô kompromisszumot kötött ÖNMAGÁVAL: egyetlen kézfelemeléssel lemondott a közel 1300 államosított egyházi iskoláról, s még számos épületrôl, amely történelmi egyházaink tulajdonát képezte valaha.
A sokat emlegetett restituio in integrum - azaz az elmúlt évtizedekben elkobzott javak maradéktalan visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaiknak - álom marad csupán: a Képviselôházban megszavazott törvénytervezet kimondja, hogy mindazok, akik az 1995-ben kelt — és országszerte sok galibát okozó — 112- es törvény értelmében államosított lakást vásároltak, továbbra is tulajdonosok maradnak, amennyiben bebizonyosodik, hogy a vásárlás pillanatában nem volt tudomásuk arról, hogy az eredeti tulajdonos visszaigényelte volna lakását.(!?)
... Székelyudvarhelyen 121 államosított lakás kelt el az utóbbi három évben. A törvény adta lehetôségekkel élve, nevetségesen kis összegekért sokan jutottak tágas lakásokhoz. Az eladott ingatlanokért a volt tulajdonos kárpótlást kap. Ezt a privatizációból származó összegekbôl, valamint az adófizetôk pénzébôl fedezik majd. Azaz, kinek is vásárolunk lakást?!
Ehrenkrantz Judit
Nem kísérte hírverés Butnaru, volt Hargita megyei rendôrparancsnok menesztésének okát. Az etédiek azonban tudni vélik, hogy a parancsnokváltást az indok nélkül felvett 520 millió lejes támogatás okozta, illetve ennek az ügynek a folyománya.
Az augusztus 22-i polgármester-választásnak is ez az oka, ugyanis menesztették a volt polgármestert amiatt, hogy úgy igényelt és kapott árvízkárosult településként gyorssegélyt, hogy Etédet messze elkerülte az árvíz.
A "károkat" szenvedett etédi lakosok között olyan vágási roma családok is szerepeltek, melyek, ha víz alá kerültek volna, akkor egész Etéd község víz alatt kellett volna legyen: Vágás ugyanis a község legmagasabb dombján fekszik.
Mind a sikkasztás napfényre kerülését, mind Butnaru volt megyei rendôrparancsnok menesztését Uþiu nyugalmazott bányásznak tulajdonítják, akit az etédiek amolyan "intézônek" tartanak. Az 520 millió lejes sikkasztásról szóló elsô feljelentések egyikét különben a most polgármesterré választott Tiboldi Elek is aláírta. Butnarunak állítólag azért kellett mennie, mert nemhogy a sikkasztással kapcsolatos nyomozást nem sürgette igazán, hanem felettesének azt sem tudta megmutatni, hogy hol van a térképen Etéd.Az etédi sikkasztás ügyében különben most nyomoz az UdvarhelySzék. A kutatás eredményeire visszatérünk.
SZ. L.
A társadalom elôítéleteivel csatázva
Simon József és Gilgen Franziska már szinte egy éve HIV vírussal fertôzött gyermekeket nevelnek Csíkszeredában.Jelenleg három tíz éven felüli gyereket nevelnek, tanítanak otthonukban, hiszen a szomszédságukban levô, csíksomlyói iskola igazgatónôje fél befogadni a fertôzött kiskorúakat, attól tart, hogy ezáltal a "rendes" diákok szülei megriadnának, és más iskolába íratnák gyerekeiket...Simon Józsefet arról kérdeztük, mit tesz az AIDS-szel szemben kialakult elôítéletek ellen:
— Sokan nem tudják pontosan, hogyan is terjed ez a betegség. Ha a vírushordozó minden elôítélet nélkül iskolába mehetne, elég lenne a tanárt, a tanítónôt felvilágosítani, hogy ha a gyerek megsérül, húzzon gumikesztyût, és tapasszal ragassza le a sebet... Az utolsó stádiumban pedig már nem tudnak iskolába járni a betegek, ágyban fekszenek, állandó ápolásra szorulnak. Ha nem vigyáznak az emberek, az AIDS társadalmi problémává is válhat. Vannak országok - nem is túl messze tôlünk - , ahol már nem tartanak egy lépés távolságot az AIDS betegtôl, elfogadják, hogy ez a kór létezik, együtt élnek vele. Azt hiszen, én is sokat tehetnék annak érdekében, hogy az AIDS betegeket a hazai társadalom elfogadja, szívesen vennék részt kerekasztal- beszélgetéseken, tévéadásokban, ha az lenne a cél, hogy az emberek megbarátkozzanak a betegség gondolatával, ne reszkessenek, ha egy HIV fertôzöttrôl hallanak. Hiszen véleményem szerint csak az beszélhet érdemben errôl, aki AIDS-esekkel foglalkozik, vagy maga is beteg.
— Hogyan tud ön szembenézni azzal, hogy a gyerekek, akiket ön nevel, akikkel mindennapjait tölti, halálra vannak ítélve?
— Aki ilyen munkát vállal, az ne az anyagiakért tegye. A pénz ugyanis nem az, ami igazán tudná ösztönözni az embert, ha nincs valami más - az én esetemben ez Isten. Bár ezt korántsem lehet egyszerû szövetségként felfogni, ez nem úgy mûködik, hogy jót cselekszem, és akkor majd enyém a mennyország. De annak, aki ilyen munkába fog, annak kell a hit. Hiszen tudnivaló, hogy a gyermekeket, akiket ma még nevelünk, egyszer el kell temetnünk.
— Tudják-e ezt a gyermekek is?
— Beszélnem kellett nekik arról, hogy ôk betegek, és a betegség a vérükben van, ezt fel is fogták. De azt nem mondtam el nekik, hogy ebbôl a betegségbôl az egyetlen menekvés a halál...
E. J.
Leépítések lesznek a BancorexnélA rendkívüli kormányülésen elhatározták, hogy a Bancorex mindössze 500 alkalmazottját veszi át a Román Kereskedelmi Bank (RKB) a két bank egybeolvadása nyomán. A további, mintegy 1.700 személyt elbocsátják a legális elôírásokhoz híven — nyilatkozta Mihai Bogza, az RKB kormányzó-helyettese. A jóváhagyott szabályozó rendelkezés szerint a kereskedelmi bank nem veszi át a központi és területi apparátusban 1990-1999 között vezetôi tisztségeket betöltött személyeket.
2000. január 1- jétôl adót fizetünk az évi összjövedelemre. Az adózási idôszak a pénzügyi évre szól, és összegtôl függôen 18 és negyven százalék között van. Adózható jövedelemnek számítanak a független tevékenységekbôl származó összegek, kamatok, bérek, osztalékok, valamint a javak átengedésébôl származó jövedelmek. Nem adózható jövedelmek a segélyek, pótlékok, a társadalombiztosítási költségvetésbôl származó jövedelmek, a természeti csapások nyomán folyósított kártérítések, szponzorálások, a szelvények ellenértéke, az étkezési jegyek, az örökölt javak, adományozások és ösztöndíjak.
Leépítések lesznek a Bancorexnél
A rendkívüli kormányülésen elhatározták, hogy a Bancorex mindössze 500 alkalmazottját veszi át a Román Kereskedelmi Bank (RKB) a két bank egybeolvadása nyomán. A további, mintegy 1.700 személyt elbocsátják a legális elôírásokhoz híven — nyilatkozta Mihai Bogza, az RKB kormányzó-helyettese. A jóváhagyott szabályozó rendelkezés szerint a kereskedelmi bank nem veszi át a központi és területi apparátusban 1990-1999 között vezetôi tisztségeket betöltött személyeket.
Habár a csak ma reggel kezdôdött meg az 1999-2000-es tanév, a tegnap már akkora volt a forgalom, hogy alig lehetett közlekedni az utcákon. Mindenki rohant iratkozni és tanfelszerelést vásárolni, ami ma már nem olcsó szórakozás, fôleg a szülôknek. Az elsô félév 17 hétbôl és 3 napból áll, két kisebb szünettel. A második félév 2000 február 6-án kezdôdik és június 16-án ér véget, és a húsvéti szünidô szakítja majd meg.
Szerdán, augusztus 25-én a Képviselôház plénuma elfogadta Márton Árpád 8. cikkelyrôl szóló módosító javaslatát az államosított ingatlanokra vonatkozó törvény vitáján. Ennek értelmében az egyházak, illetve a nemzeti kisebbségek közösségeinek tulajdonát képezô ingatlanok helyzetét sajátos jogszabály fogja rendezni. Ez utóbbi jogszabály elfogadásáig az érintett ingatlanok eladását vagy rendeltetésének megváltoztatását jelen törvény tiltja.
A Gábor Dénes Fôiskola tájékoztatója
Augusztus 27-én, pénteken az Internet kávézóban sajtótájékoztatót tartott Végh Miklós, a Gábor Dénes Fôiskola tanfolyamvezetôje, aki elmondta, hogy a Nobel-díjas fizikusról elnevezett budapesti intézménynek ma már hat erdélyi városban is van kihelyezett tagozata. Székelyudvarhelyen 1994 óta mûködik a Gábor Dénes Fôiskola, amely távoktatásos módszerrel informatikus mérnök képzést nyújt. Idén újabb évfolyam indul, az érdeklôdôk szeptember 20. és 23. között iratkozhatnak be a fôiskola székelyudvarhelyi székhelyén, az Eötvös József Szakközépiskolában (volt mezôgazdasági líceum). A beiratkozáshoz szükséges az érettségi diploma (eredeti és másolat), az anyakönyvi kivonat, valamint ennek fénymásolata, ugyanakkor két darab 3/4 centiméteres fénykép. A beiratkozóknak az elsô félévre 320 amerikai dollárnak megfelelô lejt kell fizetniük a szeptember 20-i árfolyamon, az összeg magába foglalja az oktatócsomagot, a hét végeken tartandó elôadásokon való részvétel díját, valamint az elsô vizsgán való részvételi díjat. A kiváló tanulmányi eredményeket elérôk maximálisan ötven százalékos tandíjmentességet élvezhetnek. A képzés idôtartama négy év (nyolc szemeszter). Érdeklôdni lehet a 218 258-as, este 8 óra után pedig a 211999-es telefonszámon.
A román napilapok szombati írásai szerint a jövô évi magyar költségvetésben 2 milliárd forintot különítettek el egy erdélyi magyar nyelvû egyetem alapítására. Ezzel Budapest ismételten megerôsítette, hogy kész komoly anyagi támogatást nyújtani a magyar nyelvû állami egyetem létrehozásához Romániában - írták. A tervezett magyar költségvetési támogatásról beszámoló Adevârul és Cotidianul címû újságok szerint adott annak a lehetôsége is, hogy ebbôl a pénzbôl a Tôkés László püspök által szorgalmazott nagyváradi magánegyetem megnyitását segítsék. Ezt a lehetôséget az támasztja alá, hogy a támogatást egy "erdélyi egyetemnek" szánják. A Cotidianul szerint a magyar kormány lépése távlatokban azzal a következménnyel járhat a román belpolitikában, hogy az RMDSZ "a meglévô pénz fölényes érvével gyakorolhat nyomást" Radu Vasile kormányára a tervezett Petôfi-Schiller egyetem gyors létrehozása érdekében.
Mindössze 15 fiatal jelentkezett a Babes-Bolyai Egyetem kihelyezett magyar pedagógiai fôiskola-tagozatának felvételi vizsgájára Szatmárnémetiben. A Kölcsey Ferenc líceum keretében induló hároméves oktatási forma elsô évfolyamára 36-on nyerhetnek felvételt. Balogh Géza, a Kölcsey aligazgatója reméli: a helyek végül mégis betelnek, hiszen a frissen érettségizettek elôször az egyetemeken próbálkoznak, csak azt követôen a fôiskolákon. Másrészt az érdeklôdést csökkentette az a tény, hogy a fôiskola profilját menet közben megváltoztatta az anyaintézet: zene helyett angol lett a fôtantárgy.
A Connex GSM, Xnet nevû szolgáltatásával megjelent az ISP piacon is. Mindkét romániai mobiltelefon- szolgáltató elvárásokon felüli bevételeket valósított meg, de egyelôre csak a kisebb fedettséget, de jobb minôséget biztosító Connex célozta meg az ISP piacot is. Az idén az Xnet Bukarestben és kilenc megyében mûködik. A szolgáltatásra augusztus 16-ától bármelyik hivatalos Connex dealer-nél elô lehet fizetni, az Xnet-nek tehát nagyon jó esélyei vannak, hogy nagyon hamar Románia legnagyobb internet szolgáltatója legyen. Az Xnet azt ígéri, hogy a dial-up-on kapcsolódóknak nem okoznak többé gondot a foglalt vonalak, továbbá, hogy a kapcsolódás szakadás mentes és gyors lesz. A cégek és egyéni felhasználók bérelt vonalas és dial-up-os csomagok között választhatnak, de a Connex Office-bérlettel rendelkezôk mobiltelefonon keresztül is internetezhetnek. Elméletileg a román telefontársaságtól, a RomTeleCom-tól 64, 128, 192 és 256kb/sec-os vonalak bérelhetôk, de a vonalak teljesítménye a vállaltnál rendszerint kisebb, ezért az Xnet, külön kérés esetén monitorizálja a közte és kliensei közötti bérelt RomTeleCom vonalak minôségét. Az árak nagyjából a román árak szintjén vannak, a 7 órás havi bérlet 10 dollárba, a korlátlan jogot biztosító 40 dollárba kerül, amihez persze hozzá kell számolni a 22 % áfát. A cégek több szolgáltatáscsomag közül választhatnak, a bekötési díj havi 25 dollár, emellett korlátlan internethasználat plusz 10 e-mail kontó 100 dollárba kerül. Az Xnet domain-ek bejegyeztetését és hostingját is vállalja, de az ajánlatukba nem szerepel weboldal-tervezés vagy bármilyen minimális tartalomszolgáltatás.
Az újságok - Adevarul, Cotidianul, Curentul - arculatuknak megfelelôen magyarázzák a Transilvania Jurnal felkérésére készített közvélemény-kutatást, melyet 11 erdélyi helységben 1100 felnôtt, román sajtót olvasók körében végeztek. Az Adevarul alcímekben a következôket emeli ki: az erdélyiek 85 százaléka szerint a politikusok ugrasztják egymásnak a románokat és a magyarokat, ugyanakkor 72 százalékuk a romániai magyarok kettôs állampolgársága ellen van, és csak 34 százalék, akik támogatják az önálló magyar nyelvû egyetem létrehozását Romániában. A Cotidianul azokat az adatokat emeli ki, melyek inkább az autonómiára vonatkoznak. A megkérdezettek 53%-a szerint szükség lenne a helyi autonómiára, 57 százalékuk gazdasági téren, 55 százalékuk a közigazgatás és kultúra, 50 százalékuk pedig az oktatás terén tartana szükségesnek nagyobb autonómiát. Amit mindhárom napilap fontosnak tart az, hogy Erdély legkomolyabb problémái közül a válaszadók 27 százaléka az etnikumközi kapcsolatokat, 18 százaléka a gazdasági helyzetet és 6 százaléka az autonómia ügyét tette az elsô helyre. Döntô többségük szerint a románok és magyarok harmonikusan élhetnének együtt Erdélyben, ha a politikusok - itt fôleg az RMDSZ politikai szerepvállalását ítélik el - nem szítanák a viszályt közöttük: 83 százalékuk a román, 88 százalékuk pedig a magyar politikusokat tette ezért felelôssé. Ha most tartanának elnökválasztást Romániában, a megkérdezettek 27 százaléka Constantinescura szavazna, 25 százalékuk Teodor Melescanura, 24 százalékuk pedig Ion Iliescura adná le voksát. A parlamenti választásokat Erdélyben a PDSR nyerné 28 százalékkal, a Konvenció 26 százalékot kapna, az RMDSZ-re pedig 5 százalék szavazna.
A Területrendezési Minisztérium és a Helyi Közigazgatásért Felelôs Kormányhivatal kezdeményezésére az érintett szaktárcák kidolgoztak egy memorandumot, amely arra hivatott, hogy a helyi tanácsok fûtéspótlékot biztosítsanak a központi költségvetésbôl. A memorandum létrejöttének fontosságáról Borbély László államtitkárt kérdeztük:
– A memorandum kidolgozása azoknak a tárgyalásoknak az eredménye, melyeken az érintett kérdésben érdekeltek vettek részt: Területrendezési Minisztérium, a Helyi Közigazgatási Hivatal, a Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, szakszervezetek, munkaadók, a municípiumok és városok Federációjának képviselôi, valamint azok a hivatalok, amelyek az ármegállapításban szerepet játszanak: a Versenyhivatal és az ezért felelôs ügynökség. A memorandum azért fontos, mert az év elejétôl nem tudták a helyi tanácsok biztosítani azt a különbözetet, amely a lakosság által fizetett összeg és a fûtés szállítási ára között megjelent.
– Kikhez jutott el ez a memorandum?
– Különbözô minisztériumokhoz küldtük el. Ami most számunkra a legfontosabb, hogy a Pénzügyminisztériummal jövô héten véglegesítik azt az összeget, amely szükséges a megyéknek, hogy tudják biztosítani a polgármesteri hivatalok erre az évre a fûtéspótlékot. Ez nagyon fontos olyan megyékben mint Hargita és Kovászna, ahol az év majdnem hat hónapján keresztül fûteni kell. Itt meg kell említenem, hogy a szaktárcák kidolgoztak egy olyan sürgôsségi kormányrendeletet, amely lehetôséget adna arra, hogy a családok jövedelmétôl függôen, szociális szempontokat figyelembe véve, a helyi tanácsok megállapíthassanak bizonyos kedvezményeket a rászoruló családoknak. Ezáltal megoldanánk azt, hogy az alacsonyabb jövedelemmel bíró családok kevesebbet fizessenek, hiszen egy lista alapján a szolgáltató eleve kevesebbet fog felszámolni az érintetteknek.
– Államtitkár úr, mikortól várható a fûtéspótlék összegének folyósítása?
– Minden megyének egy bizonyos összeget utalnak át a központi költségvetésbôl. És azért volt ez ennyire sürgôs, mert most véglegesítik a pótköltségvetést. A pótköltségvetésbe pedig belefér a fûtéspótlék is.figyelô
Augusztus 27-én Aradon járt Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, aki ellátogatott a Csiky Gergely Iskolacsoporthoz.
Az egyetlen aradi magyar középiskola egyazon épületben mûködik a Henri Coanda iskolával. Ez utóbbinak ki kellene költöznie, hiszen az egykori katolikus gimnáziumot az aradi magyar közösség pénzén építették. A román tagozat számára új épületet kezdtek építeni a mikelakai városnegyedben, de nincs elég pénz a munkálatok befejezéséhez. Mivel a helyi költégvetésbôl nem tudják elôteremteni a szükséges összegeket, a kisebbségi minisztert megkérték a közbenjárásra az illetékes fôvárosi szerveknél. A prefektúrán a magyar, német, szerb, bolgár, roma, zsidó kisebbségek képviselôivel találkozott Eckstein-Kovács Péter miniszter, ahol az iskolaépületek tulajdonjoga és használata, az egyházi javak visszaszolgáltatása volt a téma. A romák képviselôje a jogtalanul elkobzott aranyak visszaigénylésérôl beszélt, a szerbek és a bolgárok székházaik számára szeretnének kedvezményes lakbért elérni.
figyelô
RIPORT
Az etédi polgármester-választásra a volt polgármester által jogtalanul igényelt és megkapott 520 millió lejnyi segély miatt került sor. Szávai Géza polgármestert ugyanis prefektusi rendelettel leváltották, és elkezdôdött a rendôrségi kivizsgálás is.
Etéd község lakói aligha gondolták, hogy ekkora figyelmet kap településük a média, a prefektúra, majd a rendôrség részérôl. Ennek okát nevezhetnénk a székely furfang "eredményének" is, ha egyáltalán lehet ezt annak tekinteni. A fiktív árvízkárok miatt felvett 520 milliós sikkasztás sokkal inkább nevezhetô egyszerûen átverésnek, melylyel a volt polgármestert egyszerûen behúzták a csôbe. De errôl majd a késôbbiekben. Most a leváltást követô polgármester-választás a téma. És nem csak...
Bár eddigi életemet urbánus környezetben éltem le, falujárá-sok alkalmával még a magamfajta számára is egyértelmûvé válik/vált, hogy kis közösségekben a politika a személyiség és az egyéniség politikája. Az ember számít a programszerû pártblabla helyett, ha magára hagyják, azaz ha messze elkerülik a kontárok: azok, akik idegenek az illetô falu mindennapjaitól, problémáitól és örömeitôl. Az etédi választási kampány utóhangjai azért csaptak ekkora hullámokat, mert okosak jelentek meg a színen.A széki RMDSZ tisztviselôi minden bizonnyal a jobbító szándék, illetve a gyors és gondmentes lebonyolításért szálltak ki a helyszínre, vagy ahogyan ôk mondanák: delegációba. Bármennyire is kutattunk etédi utunk alkalmával, nem tudjuk másként megítélni a széki RMDSZ munkatársainak szándékát, hiszen hátsó, megbúvó érdekeket nem lehetett találni. Legalábbis nekünk nem sikerült. És innen kezdôdött minden...
A segítség helyismeret nélkül, a helyi, tehát etédi szereplôk ismerete nélkül jött, és ettôl bonyolódott el minden az RMDSZ jelölô üléstôl kezdôdôen a kampányülésekig, melyeket aztán (a botrány után) nem is üléseknek, hanem találkozóknak kezdtek nevezni, bár én nem tudom, hogy mi a különbség. A jelölés során Gedô János helyi RMDSZ-elnök önjelöltként indult, aztán színre lépett Tiboldi Elek is. Hogy eldöntsék, ki legyen az RMDSZ-jelölt, kikérték a tagság véleményét hol így, hol úgy. Etéden 13-an voltak a jelölô gyûlésen. Itt Tiboldira esett a választás. Kôrispatakon kocsmában összesereglett gyorsjelölés zajlott: Tiboldi lett a jelölt. Énlakán tejleadás közben interjúvoltak meg több mint 60 embert, ugyan kit látna szívesebben a polgármesteri székben. Küsmöd és Siklód elsikkadt, ott már nem is tartották érdemesnek érdeklôdni, hiszen a többség Tiboldi Elekre bólintott igenlôen — végezte a gyorsszámolást elsô alanyunk, Dávid András gyógyszerész, a független jelölt kampányfônöke.Dávid András szerint a független jelölt, Albert Elek is indulhatott volna az RMDSZ-en belüli megmérettetésen, azonban nem tudták meg idejében a jelölôgyûlés idôpontját. Ezt azonban cáfolta Nagy Zoltán és Tiboldi Elek is. Szerintük ez azon múlott, hogy Albert Elek jelölését késôn döntötték el.Így vagy úgy, megtörtént a jelölés, és eldôlt: Tiboldi lesz az RMDSZ jelöltje, és Albert Elek függetlenként indul. És innen kezdôdött a kampánynak az a része, melynek során több sértôdés történt.
A helyi RMDSZ augusztus 12-re találkozót kezdeményezett Etéd négy református és egy unitárius lelkészével. Amint kiderült, Dancs Lajos énlaki unitárius lelkészt meg sem hívták a találkozóra, melyen a széki RMDSZ nevében jelen volt Ladányi László, Benedek Csaba, valamint Bunta Levente is. Ez volt az a nevezetes találkozó, ahol (Brenner Tibor kôrispataki református lelkész szerint) sértôen és rágalmazóan beszéltek a független jelöltrôl, illetve támogatóiról. Dancs Lajos énlaki unitárius lelkészt az is sérti, hogy egyáltalán meg sem hívták a találkozóra, pedig alapítója az RMDSZ-nek, melynek tagsága is nagyrészt az ô hívei közül kerül ki.Brenner Tibor református lelkész nyilatkozatai szerint a kampányolások során elhangzott a "kém" minôsítés is személyével kapcsolatban. Tiboldi Elek, aki maga is jelen volt ezen a találkozón, tagadja, hogy elhangzott volna ilyesmi.
Ellentmondásos számomra, hogy ennyire élesen mondanak ellent egymásnak a vélemények. Nincsenek árnyalatok, nincsenek "lehetek". És túl élesek a határok. Valaki(k) tehát nem mond(anak) igazat.Érthetetlen számomra, hogy két lelkipásztor egybecsengôen mond ítéletet a kampányügyben. Ráadásul, ôk nem is igazán akartak a választásokban részt vállalni, tehát szószékrôl hirdetett választási kampányokról szó sem lehetett.Brenner Tibor "RMDSZ-es skinheadek" kifejezése nem Benedek és Ladányi politikai irányultságáról szóltak, hanem annak a politikai magatartásnak, mely süt a gyûlölettôl. A másság, az övéktôl eltérô vélemény iránti gyûlölettôl. Tulajdonképpen ezt nehezményezte mind Dancs Lajos unitárius, mind Brenner Tibor református lelkész. Nem ér semmilyen idôleges funkcióra kiírt választás annyit, hogy emberi értékeket meghazudtoljanak, keresztényi hivatástudatukat semmibe vegyék.Ez az a vetülete az etédi kampányidô visszhangjának, melybôl elégtelenre vizsgáztak az RMDSZ-funkcionáriusok. Politikai babérok nem jelenthet(né)nek annyit, hogy falustársak, szomszédok hónapokig vagy akár évekig ellenségek legyenek. És nem hiszem, hogy ez lenne a küldetése bármelyik RMDSZ-tisztviselônek is.
Nem a polgármester-választás jelenti az etédi "intrikák" tanulságát, ha egyáltalán megengedhetjük magunknak, hogy valamiféle tanulságot levonhassunk. Mégis, az etédi választásokat a nemsokára következô helyi választások elôhírnökeként értékelhetjük, mely mércéje lehet annak, hogy milyen kampányra lehet számítani máshol, így Udvarhelyen is.Vészesen közeleg a kampány (ha már el nem kezdôdött). Talán még a két oldal kampányolnokait és azok "gazdáit", egy helyi politikus szófordulatát használva, meg lehet arról gyôzni, hogy nem biztos, hogy a cél szentesíti az eszközt. Vagy ha mégis, akkor hol lesz a határ, vagy egyáltalán lesz-e? Kik kellene megegyezzenek a játékszabályokban? És végül pedig: az ellenfél ellenség-e?Önök tudják?
SZÔKE László
Folyó év augusztus 27-én Etéd község adott otthont annak a Székelykeresztúr környéki nyolc polgármesternek, akik két havonként gyûlnek össze más-más helyen, hogy ügyes-bajos dolgaikat megbeszéljék.
Ezen közösségek — Székelykeresztúr, Szentábrahám, Etéd, Siménfalva, Újszékely, Szenterzsébet, Kányád, Derzs — polgármesterei a találkozókon szerzett tapasztalatokat választóik javára próbálják gyümölcsöztetni.Etéd község jelenlegi ideiglenes polgármestere, Gáspár Dénes (az újonnan megválasztott Tiboldi Elek polgármester beiktatásáig ô tölti be a tisztséget) elmondta, hogy alig több mint két éve alakult meg, kezdetben a csak hattagú közösség, Kányád és Derzs késôbb csatlakozott hozzájuk.Minden hasonló találkozón más és más idôszerû kérdést tárgyalnak, s a témának megfelelôen meghívnak szakembereket, akiknek jelenléte és szakmai hozzászólása megkönnyíti a szóban forgó kérdés dûlôre juttatását.Az etédi találkozó témája a régió úthálózatának javítása és a földgáz bevezetése volt, ezért vendégük volt a Hargita Megyei Tanács alelnöke Minér Gábor, valamint a Gázmûvektôl Péter Zoltán vezérigazgatók.Gáspár Dénestôl azt is megtudtam, hogy a széki RMDSZ képviselôit is meghívják minden találkozóra. Augusztus 27-én Antal István parlamenti képviselô és Bunta Levente szenátori irodavezetô vettek részt.
A baráti kapcsolatok fontossága
Benyovszky Lajos, Székelykeresztúr polgármestere abban látja a Nyolcak találkozójának lényegét, hogy mivel a körzetben nagyjából azonos problémák merülnek fel, és vannak olyan polgármesterek, akik már kitapostak egy járható utat, ezt a tapasztalatukat megoszthatják társaikkal.A Megyei Tanácshoz is a közös megbeszélés és egyeztetés után nyújthatják be igényeiket. A régió fejlesztésére vonatkozó pályázatokat is együtt készítik el, nem külön-külön, magányos farkasként dolgoznak.Arra a kérdésemre, hogy emberileg, erkölcsileg vagy a keresztény értékrend szemszögébôl nézve mi a lényege a Nyolcak, Tízek találkozójának, Verestóy Attila szenátor, a széki RMDSZ elnöke — aki késôbb érkezett a találkozóra — elmondta, hogy ilyenkor megszûnik minden rang és cím, mindenki kötetlen formában, családias hangulatban mondhatja el a városban, községben felmerülô gondokat vagy éppen beszámolókat az elért eredményekrôl, ezért ezek a találkozók nem gyûlések, inkább baráti megbeszélések.
A személyes beszélgetések lényege
Antal István parlamenti képviselô elmondta, hogy nagyon szívesen megy el a polgármesterek találkozójára, mert nemcsak tájékoztatni tudja ôket a legújabb törvényekrôl vagy ezek elôkészítési formájáról, de ô maga is nagyon sok esetben tanul az ott felmerülô problémákból, amelyeket ott helyben meg is beszélhetnek, és közösen kereshetik a megoldási formákat. Ugyanakkor van lehetôsége tájékoztatni a polgármestereket a csúcsvezetésben történt vagy éppenséggel folyamatban levô eseményekrôl, mint ahogy jelen esetben Etéden is tette. A polgármesterek figyelmét arra hívta fel, hogy mire számíthatnak a helyi köztulajdon tisztázása után, milyen új erôforrást jelenthet ez az önkormányzatok esetében:— Az ilyen beszélgetések alkalmával nagyon sok jó ötletet, javaslatot mondanak egyes polgármesterek, amit parlamenti munkáink során sok esetben tudunk értékesíteni. Egyszóval, ez a közös együttmûködés mindnyájunk munkáját meg tudja könnyíteni. Sikernek könyvelhetô el az a tény is, hangsúlyozta Antal István, hogy a nyugdíjasok megadóztatásával kapcsolatban a napokban lezajlott parlamenti ülésen egyedül az RMDSZ volt az, aki szót emelt a szociálisan hátrányos helyzetben levô nyugdíjasok érdekeiért, javaslatukat a Kormány el is fogadta. Antal István szerint is több polgármester ilyenszerû baráti találkozója nagyon fontos és eredményes lehet egy-egy régió társadalmi életében. Legyen az Tízek vagy Nyolcak találkozója, a lényeg az, hogy legyen barátias, ôszinte, és jó célt szolgáljon kapcsolatuk.
Etédrôl hazafele jövet elgondolkoztam, hogy mennyivel másabb lenne ez a világ, ha választott vezetôink között, a legfelsôbbektôl a legkisebb önkormányzati testületig testet ölthetne a megértô, felebaráti szeretettôl átitatott családias kapcsolat. Meggyôzôdésem, hogy az eltelt, úgymond demokratikus tíz év alatt sokkal többet valósíthattunk volna meg a közérdek javára, ha ismeretlen lenne számunkra az önzés, rosszindulatú elôítélet, az esetleges sikerek, elért eredmények egy személyre történô kisajátítása. S a hibák, mulasztások esetében a bûnbak keresése helyett egymás gyengeségeit - vezetôinkre értem -, hiányosságait jóindulatú közös összefogással pótolnánk. Azt ne feledjük, hogy senki nem lehet tökéletes, de azért van vezetôi testület, tanács, hogy egymást kiegészítve életképes, alkotni tudó csapat kovácsolódjon össze. Még soha nem oldódott meg egy közösség problémája, ha a kiút keresése helyett egymásra kígyót, békát kiabálva a Kain-i gondolkodás mögé rejtôzünk: "Vajon ôrzôje vagyok én testvéremnek?"Harminchat hónapos önkormányzati képviselôségem ideje alatt bôven volt alkalmam tapasztalatokat szerezni arról, hogy a legutóbbi választások után városunk, Városházánk képe külsôleg többé-kevésbé megváltozott, talán a korábbihoz viszonyítva megújuláson ment át, de egyben, s szerintem a legfontosabban, a megértô szeretetben, csak a közös ügyért dolgozó családias hangulat kialakulásában nem felfele vezet az út, hanem a közösség kárát elôidézô lejtôn lefelé.Végezetül újra Benyovszky L. keresztúri polgármester Etéden elhangzott, nagyon sokatmondó szavait idézem: "A vezetô tisztséget viselôk között a legfontosabb a baráti, családias kapcsolat". Amelyik önkormányzati testületbôl, polgármesteri hivatalból ez hiányzik, annak a társadalmi közösségnek a békés jólét utáni reménysugara a teljes kialvás felé halad.
Derzsy András
"A magyarországi két testvériskola és a mi tanulóink között olyan szoros kapcsolat alakult ki, hogy most már mindkét részrôl a szülôk is igénylik a kapcsolatteremtést. Meg szeretnék ismerni egymást, szinte irigylik, hogy gyerekeiket milyen tartós és szoros ragaszkodás köti öszsze. A postás állandóan szállítja a székelyföldi, valamint a Pest megyei Vasad, illetve a Kaposvár melletti Szenna tanulói által írt baráti leveleket" - mondta Tamás Zoltán, a boldogfalvi Fülöp Áron Általános Iskola igazgatója.
Tamás Zoltán megelégedéssel nyugtázta, hogy mindkét testvérkapcsolatnak örül, mert nagyon hasznos mind a tantestület, mind a gyerekek számára.
– A vasadi (Pest megyei) iskolával 1992-ben kezdôdött a kapcsolatunk. Ez gyakorlatilag abban áll, hogy már kezdettôl fogva a téli vakáció alatt a tanári kar látogatta meg a testvériskola pedagógusait, aminek lényege tapasztalataink kicserélése volt. Nyári vakációban pedig a gyerekek mentek Vasadra, ahol ügyesen megszervezett program keretében megismerkedhettek mondhatni egész Magyarországgal. Meg kell említsem azt is, hogy a vasadi iskolától kaptunk ajándékba egy autóbuszt, ami nagyban hozzásegít ahhoz, hogy ma már minden nyáron, szinte gond nélkül tudjuk vinni a tanulóinkat Magyarországra, valamint a hozzánk látogató vendégeinket elvihetjük vidékeink festôi szépségû tájaira. Évközben többen bérelik autóbuszunkat, s a befolyt jövedelembôl tudjuk fedezni a nyári táborozások költségeinek nagy részét. Tanulóink nagyon keveset kell bepótoljanak a kirándulások költségeibe.
– Hogyan jött létre a második testvérkapcsolatuk?
– Ez 1994-ben kezdôdött, amikor a két önkormányzati testület, a felsôboldogfalvi és a Somogy megyei Szenna egyik találkozója alkalmával a szennai polgármester meghívására mi, tanárok is elmentünk a Kaposvár melletti Szennára, s akkor vettük fel a kapcsolatot az ottani Fekete László Általános Iskolával.Ez a kapcsolat mára szorosabbá és meghittebbé vált, mint a vasadi. Számunkra itt is tapasztalataink kicserélése a lényeg. Volt eset, amikor iskolánk tanítói elôadás-sorozaton vehettek részt, ahol a matematika modern tanítási módszereivel ismerkedhettek meg.
– Mit adhat a felsôboldogfalvi iskola a szennai gyerekeknek?
– Elôjáróban el szeretném mondani, hogy már négy éve folyamatosan megszervezzük az iskolai színjátszó fesztivált, ahova meghívjuk a környékbeli iskolák színjátszó csoportjait. Az idei rendezvényre a szennaiak is hivatalosak voltak, de sajnos, nem tudtak részt venni. Augusztus 21-én jöttek hozzánk szennai barátaink, s a Fekete László iskola tánccsoportja három alkalommal szerepelt nagy sikerrel. Elsô elôadásuk Farcádban volt, majd itt Felsôboldogfalván és Ócfalván mutattak be somogyi táncokat. Sajnálattal jegyzem meg, hogy erre az alkalomra meghívtam a Digital 3 Televíziót, de nem tudom megérteni, hogy annak ellenére, hogy megígérték részvételüket, nem jöttek el egyetlen elôadásra sem, pedig mindhárom faluban telt ház elôtt szerepeltek vendégeink. Az elôadásokat közös tánc követte, a szennai tanulókat székelyföldi táncokra tanítottuk, s ezekre nagyon fogékonyak voltak a magyarországi gyerekek.
– Miben látja ezeknek a kapcsolatoknak a lényegét?
– A személyes kapcsolatok kialakulásának örülök a leginkább. Gyerekeink kapcsán ma már a szülôk is igénylik, hogy egymással személyesen is megismerkedjenek. Ugyanis akár mi megyünk Magyarországra, akár ôk jönnek hozzánk, az elszállásolást családoknál oldjuk meg. Így érthetô a szülôk óhaja, hogy ne csak a gyermekek, hanem ôk is baráti kapcsolatba kerülhessenek. Kezdetben féltem attól, hogy két iskolával legyen testvérkapcsolatunk, de most már meggyôzôdtem arról, hogy megérte a kockázatot, mert így tanulóink ismeretei is bôvültek, s amit nagyon fontosnak tartok, hogy nemcsak nekünk, tanároknak van erkölcsi és szakmai hasznunk ebbôl, hanem tanulóink között is igazi baráti kapcsolatok alakultak ki. Biztos vagyok abban, hogy egész életükre ki fog hatni, és elmélyül bennük az összmagyarság együvé tatozásának tudata.
Derzsy András
Vasárnap a református egyházakban a Hálaadás ünnepét tartották, és új búza-zsenge úrvacsorát osztottak.Az amúgy is nagy jelentôségû istentiszteletet - hiszen sokszor kérünk Istentôl, de ritkán adunk hálát -, igen megható és bensôséges ünnepi mozzanat tette feledhetetlenné Felsôsófalván.150 év után a felsôsófalvi református gyülekezetbôl újból útjára indítottak és elbúcsúztattak egy újonnan végzett ref. lelkipásztort Lukács Endre személyében, aki 1999. szeptember 1-jétôl Kolozsváron az Alsóvárosi Református Egyházközösség segédlelkészeti hivatalát tölti be.Szász Tibor lelkipásztor egy püspöki vers tanácsaival indította útjára az új pályakezdôt. A gyermekek és ifjak csoportjának ünnepi mûsora és búcsúztatója után Lukács Endre a búcsúzás nehéz és örömteli pillanatairól szólt. A beköszöntô ôsz gyönyörû csokrának átvétele után Reményik Sándor Azt mondják címû versével búcsúzott szülôfaluja református gyülekezetétôl, ahová szívesen visszavárják.
Szôcs Lajos
Szövetségünk, az RMDSZ érvényes Programjának alapelvei szerint "az autonómia - elv, melynek a jogállam intézményei kiépítése során kell érvényesülnie, - a nemzeti közösség joga, melyet identitása védelmének kibontakoztatása, fejlesztése és megôrzése érdekében gyakorol, - eszköz, mellyel a romániai magyarság szülôföldjén megalapozhatja gazdasági és kulturális fejlôdését, megteremtheti megmaradásának anyagi, politikai és jogi feltételeit, - stratégiai cél, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ. /.../A személyi elvû autonómia révén létrejön a romániai magyarság saját intézményrendszere az oktatás, a mûvelôdés, a tájékoztatás, valamint a hagyományôrzés és mûemlék védelem területén. Ezen autonómiát a romániai magyarsághoz tartozó személyek által választott köztestületek gyakorolják: a magyar nemzeti közösség önkormányzata a szabad identitás elvét érvényesítô regisztráció alapján létrejövô választási névjegyzékek és az ennek alapján megtartott általános, titkos és közvetlen választás útján jön létre."Idézett Programunkat 1995. május 26-28-án Kolozsvárott az RMDSZ Kongresszusa fogadta el. Sajnos, azóta is várja megvalósítását. A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvû autonómiája (önkormányzata) megvalósításának kikerülhetetlen fázisa a megfelelô jogi keret, a megfelelô statútum (belsô törvény) elfogadása az RMDSZ döntéshozó testülete, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa által. Ismeretes a jugoszláviai magyar nemzeti közösség példájából, hogy akkor kapta, csak akkor kaphatta meg anyaországunk, a Magyar Köztársaság támogatását a nemzetközi politika színterén, amikor autonómia igényét a Vajdasági Ideiglenes Magyar Tanács tényszerûen, statútumok formájában megfogalmazta. Ezután kerülhetett a délvidéki magyarság jogos autonómia követelése a nemzetközi közvélemény, így az Egyesült Államok kormánya meg az ENSZ elé. Van okunk a szégyenre, ha meggondoljuk, hogy máig sincs autonómia memorandumunk és nincs autonómia statútumunk, pedig a romániai magyar nemzeti közösség mintegy tízszer nagyobb lélekszámú a délvidékinél, pedig Romániának nem volt és nincs Koszovója, viszont a közképviseleti meg érdekvédelmi szövetségünk, az RMDSZ tagja a bukaresti kormánynak. A Romániai magyar nemzeti közösség személyi elvû autonómia statútum-tervezetét dr. CSAPÓ JÓZSEF szenátor úr már 1995 folyamán elkészítette, és az SZKT, illetve az RMDSZ Jogi Szakbizottsága elé tárta. A Jogi Szakbizottság két ülésén (1995. december 9. és 1996. január 6.) tárgyalta ezt a statútum-tervezetet, és az SZKT elôtti megvitatásra alkalmasnak találta. Nem mellékes tény, hogy bár a dr. Csapó József statútum-tervezetét anyaországi nemzetközi jogász szakértôk is kiválónak minôsítették, azonban - a 1996. évi székelyudvarhelyi SZKT óta, mely futólag foglalkozott vele -, máig nem került elfogadás végett a Szövetségi Képviselôk Tanácsa elé. Nyilvánvaló, hogy ezt a bûnös mulasztást haladéktalanul meg kell szüntetnünk. Ez a feladat bennünket, RMDSZ-vezetôket terhel! Az RMDSZ tagsága, a romániai magyar nemzeti közösség egésze a tömegtájékoztatás jóvoltából tudja, hogy a világ minden részén a számbeli etnikai kisebbségek sorsának jóra fordulását, nemzeti önazonosság-tudatuk megtartását, szülôföldjükön való megmaradásukat a kisebbségi jogok és jogsérelmek iránt fogékonnyá vált nemzetközi közösség a különbözô autonómia-formákkal igyekszik biztosítani. Ezek között szerepelnek azok az autonómia formák, melyek igényét - az RMDSZ-en belüli retrográd erôk, a neptunosok és cinkosaik makacs ellenkezését leküzdve - sikerült 1995 tavaszán Szövetségünk kolozsvári Kongresszusán az RMDSZ programjába iktatnunk. Ez a három szintû autonómia rendszerünk, nevezetesen: a személyi elvû-, a sajátos státusú helyi önkormányzati- és a területi autonómia. Ismeretes, hogy az RMDSZ-en belüli retrográd erôk Szövetségünk megalakulásától mindmáig akadályozták és akadályozzák a romániai magyar nemzeti közösség belsô önrendelkezésének megvalósítását. Ismeretes, hogy ezen retrográd erôk szabotálták el mindmáig autonómia szabályozásunkat, miattuk nincs mindmáig az RMDSZ-nek elfogadott autonómia statútuma, amely nélkül pedig nincs elôre lépés belsô önrendelkezésünk megvalósításának útján. Mindezekért kérem az illetékes RMDSZ szövetségi elnököt, MARKÓ BÉLA urat, illetve az SZKT Állandó Bizottságát és annak elnökét, DÉZSI ZOLTÁN urat, hogy dr. Csapó József szenátor úr által elkészített, illetve kiegészített Romániai magyar nemzeti közösség személyi elvû autonómia statútum-tervezetét megvitatás és elfogadás végett haladéktalanul terjessze a Szövetségi Képviselôk Tanácsának soron következô, tehát szeptemberi ülése elé.
KATONA Ádám,
az Erdélyi Magyar Kezdeményezés
elnöke
1999. augusztus 31.
A Malom utcai óvoda és napközi otthon, a Benedek Elek Tanítóképzô gyakorló óvodája a tervek szerint a vakációban annyira megváltozik, hogy nem is biztos, hogy a gyerekek ôsszel ráismernek. A helyi Polgármesteri Hivatal és támogatók finanszírozzák a munkálatokat, amelyekrôl Tótharsányi Éva igazgatónô beszélt.
Persze, a vérbeli pedagógust nemcsak az foglalkoztatja, hogy hol, hanem leginkább az, hogy hogyan nevel. Így a környezetváltozás mellett kitért annak a módszernek a lényegére is, amelynek szellemében oktatnak ebben az intézményben.– Köztudott dolog, hogy az épületeknél a lapos fedél nem vált be. Ezért átépítjük, és a tetôtérben négy manzárdtermet alakítunk ki. Gyakorló óvoda lévén naponta 60-70 diák fordul meg itt, egyszerûen nem fértünk. Kezdetben elég tágasak voltak a termek, ám amikor az épületet kettéválasztották, hogy bölcsôde is mûködhessen benne, nagyon kicsik lettek a helyiségek. Most lényegében a válaszfalakat kell lebontani. Nagyon szûkösek voltak a mosdóink is. Most egy nagy, 10-12 mosdókagylóval felszerelt, kagylónként elválasztott, modern terem lesz a tisztálkodás helye.Úgy alakítjuk át a foglalkozási termeket, hogy a szülô bármikor bejöhessen, és megnézhesse, hogy a gyereke mit csinál. Hatalmas zöld övezetünk van, ezt szeretnénk jobban kihasználni egyszerû megoldásokkal: az udvart átrendezni, jobban befásítani, mászkálókat, a már meglévô ping-pong asztalhoz hasonlóan volé- és kosárlabdapályát kialakítani, nyárára, a strandolást pótlandó, tusoló rózsákat felszerelni, hogy a gyerekek fürödhessenek.
– Anyagilag ez hogyan lehetséges?
– A polgármesterrel való tárgyalások során ígéretet kaptam arra, hogy idén a költségvetésbôl nagyobb összeget kap a mi egységünk. Eddig 500 millió lejt kaptunk, de ennél jóval többe kerül majd az egész. Az elôtanulmányt a hivatal készítette el, átnézte a munkálatok kivitelezésére jelentkezôk ajánlatát is, egyszóval követi a javítást, modernizálást. Az alapanyagokat szponzorizálásokból kapjuk, a munkálatokat egy ismerôs szakember csoportja végzi.
– Ha jól értettem, ugyanakkora lesz az épület befogadóképessége, azaz ugyanannyi csoport mûködik majd ôsztôl, mint eddig.
– Igen, így van. Kis-, közép-, nagy- és iskola-elôkészítô csoportunk van mind az óvodai, mind a napközis részen. Az épület alsó szintjén lesznek az óvodások, felül a napközisek.
– Említette, hogy ôsztôl teljesen áttérnek a Maria Montessori módszer alkalmazására. Mi ennek a lényege?
– Romániában tulajdonképpen már ‘89 elôtt e szerint a módszer szerint dolgozták ki az óvodák oktatási programját. Csakhogy Maria Montessori asszony mélységesen vallásos volt, ezért a nevét nem szabadott emlegetni. Azért esett erre a választás, mert külön az írás- olvasásra is van kidolgozott programja, tulajdonképpen egészen a középiskoláig, így a gyerek elméletileg folytathatja a tanulást ugyanazon elv szerint. A program a gyerek érzékszervein keresztüli világ- megismertetésre alapoz. 29 didaktikai eszköztára van. Például gyöngyrúdak, amelyekkel csodálatosan meg lehet tanulni számolni, zörejdobozok, amelyek a hangok mélységét-magasságát érzékeltetik, vízmérô edények, melyek a tömegmegmaradásra vezetik rá a gyereket konkrét cselekvés által, betûtár, amely a betûk felismerésére alapoz. Ezeket gyerekmagasságban helyezzük el, hogy a gyerek bármikor elvehesse, ha éppen érdekli, de utána vissza is tegye. Nagy hangsúlyt fektetünk a rendre és fegyelemre, de nem alkalmazunk katonai módszereket. A gyerek lényegében azt csinálja, amit akar, az óvónô a háttérbôl irányítja cselekvését. Ez a módszer gyorsabb önállósodáshoz vezet, a gyerek érdeklôdésére alapozva a tanulásban jobb eredményekhez, a gyerekbôl kiegyensúlyozottabb felnôtt válik. Jó eredményeink vannak a román nyelv tanulásában is. Hetente 3 nap 15 percben új témával kapcsolatosan beszélgetünk, csak románul szólal meg az óvónô, és a fogalmakat a hét többi napján ugyanannyi idôben ismételjük. A Tótharsányi Sándor tanár által kidolgozott közvetlen módszert alkalmazzuk, minél több olyan ige elsajátítását, amit a gyakorlatban el is tudunk mutatni. Év végére a gyerek így már összetett mondatokat tud alkotni, és az elsô osztályban a tanítónôktôl panaszt ezen a téren egyre sem lehet hallani.
– Honnan szerzik be a Montessori eszköztárat?
– Mivel ‘89 elôtt is e szerint a program szerint tanultunk, nagyon sok felszerelésünk erre a sémára volt gyártva, kevéssel kell bôvíteni az eszköztárat. Azonkívül felvettük a kapcsolatot a magyarországi Montessori Alapítvánnyal és az amsterdami Maria Montessori Nemzetközi Egyesülettel, amelyektôl ígéretet kaptunk, hogy küldenek felszerelést. Amit még igen fontosnak tartok elmondani, hogy csoportonként több, különbözô szempontból hátrányos helyzetû gyereket is próbálunk integrálni. Persze, nem súlyos esetekrôl van szó. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen környezetben ezek a gyerekek sokkal jobban fejlôdnek, az egészséges gyerekek is maximálisan tolerálják, befogadják a sérült gyerekeket.Mindent összefoglalva, szeretnénk az intézményt a mai igényszintre emelni. Itt is kialakult egy verseny. Szeretnénk, ha a szülôk nem a legközelebbi óvodába "dobnák be" — elnézést a kifejezésért — a gyerekeiket, hanem jobban kürölnéznének.
Bálint Rozália
Havonként szeretné megjelentetni a lapot, áremelkedés nélkül. Ehhez keres új támogatókat, pártoló tagokat és terjesztôket. Sajnos, nem sokáig tudta ilyen formában fenntartani. Ha arra gondolunk, hogy egyszemélyes kiadóhivatala, fôleg a közügyek lebonyolításában egy hatalmas adminisztrációs apparátus munkájával ért fel, amelybe esetleg csak felesége segített be, vagy arra, hogy a megjelentetéshez szükséges anyagiak beszerzése sem volt egyszerû (megrendelôk számának ingadozása a hátrálékos, vagy visszalépô elôfizetôk következtében), vagy a szerkesztés nehézségeire, akkor könnyen megérthetjük ezt. 1940—ben utal az interbellum korának szerkesztési lehetôségeire: "a legkörmönfontabb módon kellett sorainkat összerójuk, hogy össze ne akadjunk ellenôrzôinknek mindenben szándékosságot látó s kutató kritikájával...". "Érdekes az — állapítja meg —, hogy milliós lapvállalatoktól nem várják azt, hogy a postai költségeket fedezze, csak épp az alig szuszogó Székelységtôl". Curukk! Így mondja a székely atyánkfia azt a mûveletet, amit most mi csinálunk. Vissza addig, amíg a takarónk ér, mert baj lesz... Nem tudjuk, hogy az anyagi vagy a lelki szegényekben van— e a baj?" — írja az 1938—as évfolyam egyik nyári számában. "Sajnos, ma mecénások nem születnek s a tehetôsebbjeinek szíve-lelke jobban elzsírosodott annál, hogy a mi óhajainkra reagálni tudnának ..." Mindenesetre a Székelység kiadása szerény családi tartalékából "tíz hold príma földet kívánt áldozatul."1942—ben felmentik iskolavezetési teendôi alól. A Földtani Intézetben kap beosztást, és hogy Udvarhelyen maradhasson, ennek székelyföldi, egyszemélyes Borvízkutató Intézetét fogja szervezni. Ettôl kezdve a Fürdôszövetség és Borvízkutató Intézet közleményei is helyet kapnak a lapban, most már hivatalos formában is. A mennyiségileg többre vágyókat most is figyelmezteti, "ne köbméterezzék lapszámainkat, hanem sûrített tartalmánál fogva tekintsék azt — mint eddig is — adatgyûjtô tárnak."1943—ban a lap impresszumában ez áll: "Megjelenik a székely anyaváros egyetemi ifjúsága munkaközösségének támogatásával", ekkor ugyanis Bokor Zoltán lép be a szerkesztôségbe. A második világháború után lapja arcélén is szeretett volna változtatni: "Folyóiratunk nemzetpolitikai szemle igényével lép fel. Lehetôséget kívánunk nyújtani arra, hogy a székely sorskérdések folyóiratunk hasábjain az idôk folyamán feldolgoztassanak legmesszemenôbben figyelembe véve azok gyakorlati orvosolhatóságát. Véleményünk szerint ez székely nemzetpolitika". Bányai így látta biztosítva lapja vitalitását. 1944-ben a szerkesztôbizottságot Gergely Pál Budapestrôl, Marosi Péter Désrôl, József Dezsô Gyuláról, Imreh István Kolozsvárról, Kovásznai Ádám Sepsiszentgyörgyrôl, míg Székelyudvarhelyrôl Botár Béla, Szabó Judit és Tömöry Ödön egészítették ki. A kiadást szövetkezeti alapra helyezték, a Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége a székelyudvarhelyi vándorgyûlésén létrehozta a "Székelység" Lap- és Könyvkiadó Szövetkezetet ezáltal biztosítva, hogy a lap "fenntartása egyetlen egy ember gondjából egy, az összességet képviselô testület kezébe kerüljön". Amikor Bányai János perbe keveredik városa egyik notabilitásával, a következô elhatározásra jut lapja érdekében: "a szerkesztéstôl félreállok, mert nem akarom, hogy miattam a lap és a szövetkezet ügye szenvedjen kárt. Köszönöm munkatársaimnak — lapfenntartóknak, hogy a nehéz idôk dacára a közérdekû önzetlen munkából kivették részüket s bizalmukkal erkölcsi támaszt is adtak. ... a becsülettel végzett munka hitében veszek búcsút a laptól és olvasóitól". A lap még jóformán be sem indult, a visszajelzések máris sûrûn érkeztek: "...nagybecsû lapját, a "Székelységet" nem tudom egyszerûen telenyomtatott papírosnak tekinteni, hanem az örökké élni akaró székelység symbólumaként nézem s azt szeretném, hogy mások is így lássák... Én b. lapja irányával, szerkesztésével teljesen meg vagyok elégedve, mert azokra a dolgokra is figyelmet fordít, amik eddig teljesen el voltak hanyagolva (természeti kincsek, szépségek), no meg minden betûje székely. Minden számából tanultam valamit, s szinte szégyellem, hogy öreg székely létemre errôl—arról csak most vehetek tudomást" — írja Szôke Mihály gazdasági szakíró 1933-ban. Sorsát már korán féltve követték nyomon: Nagy Gabriella tanítónô Betfalváról érdeklôdött 1933 novemberében. "Talán csak nem szûnt meg élni ez az igazán hézagpótló lap? Kár volna érte. Amennyire szerény képességeimtôl telik, kész örömmel állok e lap szolgálatába".A Budapestre elszármazott Ágoston József írja: "Ezen lap az én szülôvárosommal lelkileg köt egybe és így nélkülözhetetlen számomra és családom számára".Muzsnay Fabiola Marosvásárhelyen 1934- ben szívesen lemond a felajánlott 20 százalékos terjesztôi díjról mondván, hogy számára lenne a legnagyobb öröm, "ha az igazán értékes lap elterjedésében csekély része lehetne."Varró András Gelencérôl írja 1935—ben: " Minden sorából kiolvasom azt a nagy szeretetet, melyet a szerkesztôk éreznek a székely nép iránt. Mivel a folyóirat nemcsak Székelyföldet, hanem a székelynépet is ismertetô lap, azért néha szívesen olvasnánk belôle népünk sajátos lelki, szellemi gondolkodásmódjára vonatkozó s azokat érintô közleményeket is. Ilyen formán talán falun is lehetne terjeszteni."A lapról rangos intézmények is véleményt mondanak: a Magyar Földrajzi Társaság részérôl érkezik a levél, miszerint "a Székelységet rendszeresen kapják és szívesen forgatják tagtársaink." Györffy István a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Általános Növénytani Intézete és füvészkertje igazgatója jelzi vissza levelében, hogy a Folia Cryptogamica és egyéb szakfolyóiratokat hajlandó cserélni a Székelység ellenében.Nagy Jenô az 1940—ben újraindult Székelységet köszöntve írja: "Úgy gondolom, kedves János, nem lesz most akadálya a lapnak Orbán Balázs szelleme teljességében szerkeszteni — a székely néprajzi és történelmi adatgyûjtés s annak feldolgozása kell legyen a legfôbb cél. A kibôvült tartalom, az eddigi szakszerû szerkesztés mellett maga után fogja vonni a változott helyzet által lehetôvé téve — a lap széleskörû elterjedését." Veress Gábor, az IBUSZ alelnöke 1940 ôszén a Székelységnek "hamisítatlan székely szellemét" emelte ki, amely derûs perceket szerzett.Eperjessy Kálmán a szegedi állami polgári iskolai tanárképzô fôiskola történelmi tanszékérôl küldi üdvözlô sorait: "... szívesen küldök cikket is a Székelységnek, hogy azáltal is elômozdítsam szûkebb hazám e missziót teljesítô folyóiratának jól megérdemlett felvirágzását. Mi is segítségedre leszünk és remélem, hogy Te is megtalálod a módját, hogy lapodat új virágzáshoz vezessed."Dienes Jenô Kézdivásárhelyrôl csak egy valamit nehezményezett: "...nem értem, miért tetted I.(XI) évfolyamnak az 1941—est? Hiszen, ha késôn is kezdôdött, mégis csak nem az I., hanem a XI. évfolyam. Ha aszszony lenne, érteném, de mert folyóirat, szebb, ha öregebb. ... Azt a véleményemet kockáztatom meg, hogy az 1942-es évfolyamot folytassad XII. évf.nak, — ami megfelel a valóságnak." A Pestre hazakerült Wilhelm Gyula 1941—ben azért kéri Pestre a lapot, "hogy legalább egy kis édes erdélyi hangulatot kapjunk ide lakásunkba...".Csia István 1941—ben írja Bányai Jánosnak: "...itt a nagy idegenben, nehéz tusák és ôrlô fájdalmak idején, idegenül és elfáradtan, úgy éreztem amikor jól ismert kedves lapjait kinyitottam, mint gyermekkoromban, amikor anyám almáriumos ajtaját tártam ki: annyi jó, annyi kedves, annyi áhított nézett vissza rám!"Lapjához felkérve és kéretlenül futnak be a levelek különbözô hírekkel, tudósításokkal, kisebb-nagyobb cikkekkel. Zsakó Andor ny. kir. törvényszéki bíró, aki kezdettôl fogva elôfizetôje a lapnak, 1941-ben írja: "...mindig nagy örömmel olvastam a Székelyföldet és a székely népet ismertetô közleményeit. A székelység nagy értékeinek egyik legkomolyabb gyûjtôje és egyúttal megôrzôje is ez a kiváló folyóirat ..."Érdemes idéznünk Máté Törék Gyula nyugalmazott testôr ezredes nagyon szép levelét, amelyben ily meleg szavakkal üdvözli a Székelységet."Négy nap alatt ért hozzám nagyszerû nemzeti küldeményed. Pár nap óta bolyongok szép ajándékod lapjai között, mint egy ôsmagyar az ôsi székely erdôk rengetegében. Nagy és nemes kincs van ebben összehalmozódva! Örök kincs minden további utókornak, kutatóknak forrásul. Nagy kincs kegyetlenül zord idôkbôl... Úgy látom, hogy Te, fajtestvérem Orbán Balázs lelki és szellemi utódja vagy. Egy új Orbán Balázs. Sokkal súlyosabb körülmények között mint Orbán Balázs volt.Életed termését, szellemed és lelked gazdag tárházát kimondhatatlanul köszönöm. Beköttetem. Magyar könyvtáramba helyezem, hol csak olyan könyvek vannak, melyek a magyarsággal foglalkoznak." Krón Ernô, a Lôcsei Székely Naptár szerkesztô—kiadója 1943—ban a következôket fogalmazta meg: "...a Székelység nekem is szívügyem, hiszen hosszú évek közös vergôdése, fájdalmas csalódásai és bízó reménykedése tett a lap aggódó, szeretô barátjává.Sok értékes közleménye mellett a "Székelyföld kincsei" melléklete volt az, mely bérces kisebb hazánk elfeledett és még felfedezendô értékeit hozta nyilvánosságra. Ezek idônkénti kimaradása mindig szívszorulást okozott nekem is. Ezeken a szívszorulásokon keresztül éreztem azt a heroikus harcot meg, melyet csak oly lelkes, szívvel, lélekkel a nemes célért küzdô, a székelység sorsát szívén viselô geológus érezhet, ki az áldozatos akarattal szemben — elnyomó, irigykedô, gáncsoskodó rosszakarók mellett még anyagi nehézségekkel is kell küzdenie és hiába várja az illetékes körök magasabb elismerését jelentô anyagi támogatását, hogy közérdekû munkájának erôsebb lendületet adhasson."Sajnos, Krón Ernô jókívánsága ("s kívánom adja meg Istenünk a b. szerkesztésében megjelenô igen értékes Székelység részére is a 100 éves évforduló elkövetkezését") nem teljesedhetett be. Bányai akkor, amikor lemondott a lap szerkesztésérôl, és a stafétabotot átadta a fiataloknak, még nem sejthette bizonyossággal, hogy náluknál hatalmasabb és álnok erôk majd nem tartanak igényt egy ilyen jellegû folyóiratra. A lap csak 14 évfolyamot ért meg az 1944—es második számmal. Kötetei azonban valóban könyvritkaságok lettek s ma valóban büszke lehet rá az, aki könyvespolcán tudhatja ôket. Székelyudvarhelyen a múzeum külön szobában ôrzi említett híres könyvtárát és levéltárát. Ugyanebben a városban rangos ipari szakközépiskola viseli büszkén homlokzatán nevét kezdeményezésünkre, és a Rovás címû diáklap elsô évfolyamának elsô száma az ô örökségével ismertette meg a diákságot egy általunk írt vezércikkben; az iskolai diáknapok az ô neve alatt folynak. Utcát neveztünk el róla. Lexikonok, jubileumi évfordulókkor újságok is méltatják munkásságát. 1993—ban, a fennállása centenáriumát ünneplô állami kô- és agyagipari, a késôbbi ipari szakiskola monográfiája méltó helyre emelte az iskolafenntartók sorában. Tudományos találkozókon emlékezünk meg életérôl és tevékenységérôl. Ez még nem minden, de reméljük, hogy nevének emlékezete végérvényesen bevésôdött az arra méltóak panteonjába.
RÓTH András Lajos
A fák legfelsô ágain már fény csillant meg, a kelô holdé. Köröskörül már ismerjük a helyet, tekintsünk csak lábunk alá, minô földön állunk? Egymás mellé fektetett fenyôk alkotnak utat, s rendben egymás mellé helyezett szálfákon lépdeltünk, mint Gulliver az óriások zongorájának billentyûin.Hajrá, elôre a fura alkotáson! Kezdetben vígan megy minden. Lábunknak kemény támasztékot nyújtanak a törzsek, a világosság hiánya elviselhetô. Él reményünk, hogy nemsokára fény ragyogja be a völgyet. Szomorúan zúgnak-búgnak a fák, mintegy jóslatszerûen. Nem hallgatunk rájuk. Néha nagy éji lepke suhan el arcunk elôtt, néha denevér szárnya horzsolja kalapunkat, oda se neki!Egyszerre öles, fehérlô alakok jelennek meg a fák között a távolban. Meglapulunk egy-egy vastag törzsök mögött, lélegzetünk is elakad, úgy figyeljük a közelítôket. Mozdulatlanul, csendben állunk egy helyben. Csak a revolver felhúzott kakasának a csettenése hallik. Halálra szántan várakozunk egy percig, ekkor már közelünkben, mondhatni mellettünk vannak a fehéres lények. Rászánjuk fél arcunkat, egyik szemünkkel kipislogunk a fa mögül. Nevetve, szégyenülten bújunk elô rejtekünkbôl. Jámbor oláh asszonyok voltak mellettünk, kik férfi módra ültek kis mokány lovakon, s kik éji szállásaikra igyekeztek a hegyek közé. Kívülük embereket a völgyben nem láttunk. E kis fennakadás után folytatjuk a haladást. Bizony, itt már nehezen ment az. A rakoncátlan patak néhol elöntötte, néhol aláásta egyik végükön a talpfákat. Azok süllyedtek lépteink alatt, s mi bokáig a hideg vízbe be! Kikászálódtunk az ilyen lappangó kátyúkból, ámde a következô részen sár borította be a gerendákat, azt sem tudtuk, merre, hová? Tapogatózások után találtuk meg a kivezetô utat. Hosszában egymás után következô törzseken kell átlejtenünk, kétfelôl valóságos tenger fenyegetett ballépés esetén.Izzadtunk keményen, de túl- estünk ezen is. Dobogó hídon mentünk át, s másik oldalunkon rohant úgy eséssel-zúgással a tajtékozó víztömeg, hogy pár lépéssel odébb ismét elénk kanyarodjék, s jobb oldalunkon siessen tova. Hirtelen csaknem derékszögben hajlik meg a völgy, vele a patak s mi is. Ekkor tûnik elôször szemünkbe a hold fénylô tányérja, s keblünkbôl sóhaj emelkedik. Nem küszködtünk hát hiába, úgy lesz minden, miképp elgondoltuk! Sokat kell-e még mennünk? Kérdezzük egymástól, hisz már másfél órája jövünk. Nem is érünk rá a türelmetlenségre, egyszerre távolodnak egymástól a magaslatok, elcsendesedik a habzó víz mormogása, látható lesz az ezüst fénysugaraktól bevilágított víztükör.Mennénk, rohannánk a partra, nem lehet! Sárba vész el az út. Botjainkkal kutatásokat végzünk, kikeressük a legjobb helyet, de még így is fülig vizesen, sárosan érünk a víz szélére. Megpihenünk. Azaz még nem. Egy gondolattal lekapjuk fejünkrôl a kalapot, s míg izzadt homlokunkat körüljárja a hûvös szél, szívvel, lélekkel bensôségesen énekeljük a magyar imádságot: "Isten, áldd meg a magyart!"A néma tájon messze száll a hang, behatol az erdôk mélyébe, a sziklák üregébe. Az alvó fák a szokatlan zajra meglengetik lecsüngô, hosszú karjaikat, a közel levô kis virágok kíváncsian nyitják ki kelyheiket, a szirteken ugrándozó manók abbahagyják játékukat. Ily késô órában ilyen himnuszt nem hallottak ôk még! Hogy így érzelmeinknek kifejezést adtunk, szerte néztünk vizsga-szemekkel. Teljesült hát ábrándunk!Itt áll a három vándor a szélen. Elôttük a sima víztükör, nem zavarja azt egyetlen fodrozó habocska sem. Az éj királynôjének halvány képe visszatükrözôdik a mélybôl, fehér, csonka fenyôtuskók meredeznek ki a vízbôl. Balra tömör szikla emelkedik ki az erdôk koszorújából, oldala vörösen fénylik. A szemközti partra már nem látunk, határozatlan körvonalak csak sejteni engedik, hogy ott is éppúgy fenyôk nézegetik magukat a tóban, mint oldalunkon. Csend van, minô egy székesegyház boltívei között. A patakocska már mérsékli futását, felhagy a vadsággal. Köröskörül szunnyadoznak a parti növények, nem zavarja semmi nyugalmukat. Tekintetünket ritkán fordítjuk el a gyönyörû tájról. Tôlünk távol lakóház feküdt, a gazda és családja azonban már aludta az igazak álmát. Hátunk mögött elhagyott istálló, fészer álltak üresen. Említésre érdemes a hely, melyrôl szerte tekintünk. Vagy ötven óriási, tisztán lehántott fenyô fekszik egymás mellett. Mindegyik legalább félméteres átmérôvel, nagy hosszúsággal, s azokon állunk mi, s nézünk anélkül, hogy az elénk táruló kép szépségével be tudnánk telni. Elvégre is, minek nincs határa? Egyszerre kizökkentettek a hangulatból a nedvesség okozta fázás és az éhség. Nagy úr mindenik magában is, hát még együttvéve. Ásítoztunk, ez még nem nagy baj. Reszketve ásítoztunk, ez már komolyabb dolog! Végül a két elsô párosult a gyomor figyelmeztetô korgásával, itt már tenni kellett! Legkönynyebben az evéssel végeztünk. Kis kenyér maradékunk van, kis darab szalonnánk, hamar bekebelezzük. Égetôen szükségessé válik most az alvás, felmelegedés. Mit tegyünk? A szabadban való éjszakázás távolról nézve kellemes, fôként akkor, ha száraz helyen, jó bundában fekszünk. Ám nedves területen, nagy hengeres fenyôkön, felsô kabátban is dideregve el sem képzelhetô. Alkalmas helyet keresünk hát az épületek között. Rossz biztatás az éjre nézve, hogy gôzudvar veszi körül a holdat, s így talán nyomorunkat fokozni fogja az esô.A lakóházat keressük fel elôször, de nem haladunk tovább a kerítésnél. Két éber Cerberosz kuksolt hallgatagon az udvaron, biztosan lehúzott volna az elsô lépésnél. Hátra vannak a pajták. Ezeknél sem fogad jó elôjel. Egyikünk megcsúszik, s csaknem térdig süllyed valami piszkos lébe. Bejutunk végre a bûzös alkotmányokba, de sehol egyetlen marék széna , mire fáradt testünket nyugtathatnók. Nincs más hátra, mint tovább gyalogolni.Keseredett szívvel kelünk ismét útra, a látott szépet hamar feledteti velünk a sok szenvedés. Elhagyjuk a tavat, el a völgy derékszögû kanyarodását. Jöttek a tapogatózások s bukdácsolások, néhol térdig vízben. Áldatlan veszôdésünk közben már zúgolódni akartunk, ám arra nem jutott a dolog.Villanás világítja be az égbolt keleti felén torlódó fellegeket, s aztán csak úgy cikáznak a száraz villámok, pillanatra nappali fényt árasztva, hogy aztán annál feketébb, sötétebb legyen minden. Szép és fenséges ez messzirôl nézve, de ránk csak veszedelmet jelentett. Kettôzni kellett lépteinket, s következett olyan utazás, minôben embernek ritkán volt része. Teljes sötétség feküdt a völgyön, gyors egymásutánban következô villámlások vetettek fényt a kihalt tájra. Félelmesen dobbantak lépteink, ha el nem nyelte azt a sár, melybe tévedtünk, s nem váltotta fel loccsanás, midôn sokszor térdig süllyedtünk a vízbe. Két oldalt néha-néha mintha emberi alakok álltak volna. Az ijedtség elsô perceiben lôni, ütni akartuk ôket, míg észrevettük, hogy csonka fatörzsek.A szó szoros értelmében rohantunk mindenen keresztül, csak a megmenekülés foglalkoztatta elménket. Minden tehetségünk a szemünkbe, minden erônk a lábunkba gyûlt. Csak az egyenes utat néztük, sokszor arcunkba preckelt az undok színû pocsolyalé. Ruhánkról jobb nem emlékeznem. Míg mi dagasztottuk a sarat, mind jobban beborul felettünk, mindinkább ereszkedtek a nehéz esôfelhôk. Egyszerre hallhatóvá válik a távoli dörgés, lassú morajlás s az mind erôsödik...Látnunk kellett, illetve hallanunk, hogy a veszély lassú léptekkel jô felénk, s mi nem távozhatunk elôle, mert az lomhaságában gyorsabb a gyarló embernél.Megjelennek az elsô esôcseppek, késôbben sûrûbben potyognak a zápor postái, már-már kétségbeesés, midôn a legelsô, lihegésben alig hallhatóan, kicsusszantja a várt igéket: "Itt a hegy." Egy ugrás a pataknál, s a lombok fogadnak védelmükbe. Megállunk visszafelé nézôleg, s fellélegzünk. Lábunk inog, csaknem lerogynak a megerôltetéstôl, halántékunkon pattanásig lüktetnek az erek, arcunk ég, egész testünkön patakokban folyik a verejték.Elmélkedésre rá nem érünk. A leveleken szaporán kopognak az elsô cseppek, ezek sietésre intenek. Roskadozó lábainkat végsô erôfeszítésre késztetjük. Kétrét görbedve kúszunk fölfelé. Hiába már minden! Mire a gallyak alól kiérünk, szakad a zápor. Most már mindenáron valamilyen faházikót kell keresnünk. A megszakadásig vagyunk ugyan, de kifogást találni nem lehet. Vánszorgunk a zuhogó esôben, térdig érô fûben. Tíz hosszú perc, és már-már ájuldozó testünk valami sötét alkotmány belsejében van. Jobbra-balra dôltünk el, künn harsogva csapkodja a zápor a fedelet, zúgott az ég orgonája, száguldoztak a feltámadt szelek.Mikor kissé magunkhoz tértünk, felegyenesedtünk. Átláttuk, hogy az éjet itt kell kihúznunk, elviselhetô körülményeket akartunk teremteni. Az iszákból elôkaparjuk a gyújtót, a faggyú gyertyát, nemsokára vígan lobog a láng. Széttekintünk. Szellôs vityilló szalmával fedett padlóján vagyunk. A kalyibának csak három oldala van, hármunknak szûkösen elég. A székely, ki e szellôs lakást talán éppen viharok esetére építette, tüzelôfát is helyezett el benne. Középre gyûjtjük a gallyakat, nemsokára már vidáman pattogó tûz körül ülünk. Azaz eleintén éppen nem akart égni érdemes tûzünk, tiltakozásának kifejezésére bocsátott oly füstfelleget, hogy sírtunk mindhárman, míg megengesztelhettük. Bámultunk egymásra a szokatlan világítás mellett. Borsónyi verítékcseppek fedték mindenikünk arcát, homlokát, szemünk a túlságos megerôltetéstôl egészen kimeredt üregébôl, barna karikák, kidagadt erek jelezték, minô nagy erôfeszítést igényel a menekülés.Ruhánk olyan volt, hogy a legtoprongyosabb csavargó büszkén mehetett volna el mellettünk. Úgy segítettünk magunkon, hogy a cipôtôl kezdve minden ruhadarabot (nem kell szó szerint értelmezni) megszárítottunk a tûz mellett, a cipôt megtakarítottuk, megkentük, a nadrágot, kabátot megkeféltük, levakartuk a sarat. Miután így mindennel elkészültünk, az óránkra tekintettünk. Tízet mutatott. Szemünk ragadt le az álmosságtól, testünk csak pihenést áhított. Elhatároztuk, hogy az éjet itt, benn töltjük el. Egyik ôrködik, rakja a tüzet, a másik kettô alszik. Magam vállaltam el az elsô ôrködést, a másik kettô beburkolózott, s elnyúlt a szalmán. Szivarra gyújtottam, s kezembe vettem a pisztolyt, tápláltam a tüzet, s vigyáztam kifelé. Elcsendesedett már az elemek harca, az ég azonban nem volt tiszta egyik csücskén sem. Valósággal bakacsinba volt vonva. Tizenkettôkor az utánam következôt költöttem fel. Álmosan tápászkodott az fel, nem sokat ügyeltem rá. Még meleg helyére heveredtem, s azzal többet a külvilággal nem törôdtem.Július tizenkilencedikén nagy cibálásra ébredtem fel. Már hajnalodott, csípôs szél fújt be az ajtónak nevezhetô nyíláson. Két társam már csaknem útra készen volt, egyikük széttaposta a hamvadó tûz pislákoló üszkeit. Míg én rendbejöttem, nagyjából elkészítettük a napi tervet. Négy óra elôtt otthagytuk a szellôs hajlékot.Hangtalanul, csendben mentünk egymás után a magas fûben. A tegnapi erôlködés megzsarolta izmainkat, kemény, merev volt lábunk, üres a gyomrunk. A napot felhôk takarták el. Nem volt melegünk, sôt fázva lépegettünk befelé. Köröskörül ezer színben pompáztak az esôtôl felüdült havasi virágok. Néhányat jegyzôkönyvünk lapjai közé nyomtattunk le, sokat tûztünk kalapunkra. Ruhánkba beleette magát a füst, s most szüntelen orrunkba lengett a kellemetlen illat. Elûzésére úgy ahogy megmosdottunk a pataknál. Annyit használt, mint halálos betegnek adott herbatea.Szent Miklós felé menet sûrû köd fogott körül, s kísért jó ideig. Mikor fölszállt az a napsugarak hatására, magunk elôtt láttuk az ébredezô várost. A sok viszontagság után meleg étellel akartuk helyrehozni a megfogyatkozott test erejét, de bár öt helyen is bekopogtunk, tejet nem találtunk. Épp hetivásár folyt a piacon, kenyeret vettünk, s a csinos, de nekünk nagyon is rossz emlékû városból kivergôdtünk, nem egy helyt nagy bámulásra szolgáltatva alkalmat.A Csík-Szereda felé vezetô úton voltunk. Szemközt vásáros nép igyekezett. Akadtak olyan csoportozatok, melyek fennszóval imádkozták a rózsafüzért, s közben serényen lépegettek. Az általános kimerültség, gyöngeség megállásra késztetett. Árnyas fák aljába heveredtünk le. Arról nem tehettünk, hogy az árnyékot adó fûzfák szénás kert közepében voltak. A savanyú cipót utolsó morzsáig bekebeleztük, alváshoz fogtunk. A déli harangszót Tekerôpatakon hallottuk. Mással nem rendelkeztünk, a falu egyetlen kútjából vízzel traktáltuk gyomrunkat, mert gyorsan megemésztette a kenyérnek csúfolt vakarcsot. A furcsa nevû községben nem idôztünk.A nap tûzô sugarai következtében egykedvûen ballagtunk, néha-néha bökve ki egy-egy kérdést. Az izzadás már kezdett kellemetlenné válni, mikor segített rajtunk a természet. Délután két óra lehetett. Vasláb nevû oláh község közelébe voltunk, midôn a csak imént derült ég már fekete volt, s ugyancsak derekas záporral fenyegetett. Úgyszólván észrevétlenül történt ez, mert a városból hazatérô oláh menyecskék egyikével beszélgettünk ékes román nyelven. A pergô nyelvû asszonyka felöntött kissé a garatra holmi édes konty alá valóból, s jóízûen fecsegett mindent össze-vissza, hogy már-már derült zordon homlokunk.
(folytatás a következô lapszámban)
A gyerekoldal mostani kiadása egy kicsit rendhagyó, ugyanis a megszokott rovatok helyett ma vakációs élményeket, iskolakezdéssel kapcsolatos verseket olvashattok. Kezdôdik az iskola, de még elevenen él emlékezetünkben a nyár illata, melege, emlékei. Bizonyára ti is tele vagytok vakációs élményekkel, érdekes történetekkel, élménydús, tanulságos kirándulások, nyaralások emlékeivel. Ha szívesen megosztanátok ezeket másokkal is, akkor küldjétek el az UdvarhelySzék címére élménybeszámolóitokat a nyári vakációról, lehetôleg fényképpel együtt. A legérdekesebbeket közöljük a következô lapszámok gyerekoldalán.Várjuk írásaitokat! Addig is kívánunk a szünidôhöz hasonló élménydús, sikerekben gazdag, könnyû tanévet.
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdôdik az iskola,
csak azt mondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyû a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy- kettô,
rontom-bontom,
leszakad a háztetô,
csak aszondom.
Kintrôl benéz egy szamár,
rontom-bontm,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
Szemedben még az álom,
s a nyár emléke is,
haj, kisdiák barátom,
utad most merre visz?
A pad s tábla vár rád,
a kréta, a csöngetés,
már nem kísér a bátyád,
ha iskolába mész.
Figyeld majd: zsong az osztály,
harmincöt víg diák,
amint belépsz, a padnál
mind "jó napot" kiált.
A táska mélyén könyvek,
s a sok színes füzet,
naponta úgy köszöntsed,
mint ismerôsödet.