Csak arról tudtunk ez idáig, hogy a ‘96 elôtti, Virgil Mâgureanu vezette SRI-nek volt magyarfigyelô osztálya. A koalíciós kormány hatalomra kerülése után, melynek az RMDSZ is tagja, azt állították, hogy megszûnt ez az egység. 1999 elején azonban kiderült, hogy nem így van... Feltehetôen 150-200 fô a létszáma annak az egységnek, melynek Székelyföld megfigyelése a feladata. Az "L"-egység létezésére az Academia Catavencu munkatársa hívta fel a figyelmet. Míg a magyar titkosszolgálatok az átláthatóságra törekednek, Romániában ma már kilenc szolgálat szakosodott arra, hogy figyelje-kövesse minden lépésünket.Cornel Ivanciuc, az Academia Catavencu munkatársa, a román hírszerzô szolgálatok "szakértôjének" számít. Ô mondta el, hogy az egyre szaporodó szolgálatok világában káosz uralkodik, a Szeku utódai ugyanis nincsenek felkészülve a demokráciára. A képzés sem sokat változott az elmúlt tíz év során: a hírszerzô szolgálat intézetében továbbra is xenofóbiával, magyarellenességgel fertôzik a diákokat. Elvárható lenne, hogy a titkosszolgálat olajozott gépezetként mûködjön, ezzel szemben rendezetlenség, fejetlenség tapasztalható. ... És besúgóink is megmaradtak. Igaz ugyan, hogy ma már senkit nem kényszerítenek az együttmûködésre, de a besúgás üzletet jelent: a "vállalkozónak" semmiféle papírt nem kell aláírnia, így nem marad nyoma az együttmûködésnek - de a szolgálatokat megfizetik.Cornel Ivanciuc azt is elmondta, hogy a Román Hírszerzô Szolgálatnak (SRI) külön egysége - az úgynevezett L-egység- foglalkozik a Székelyföld megfigyelésével, becslések szerint 150-200 informátorral a Székelyföld minden városában. Az egység létezésére elôször az Academia Catavencu mutatott rá, elôzôleg még Szabó Károly RMDSZ-szenátor, a nemzetbiztonsági bizottság tagja sem tudott az L-egységrôl.
EHRENKRANTZ Judit
Rendôrgyilkosság vádjával elsôként védekezhet szabadlábon az az öt székelyudvarhelyi fiatal, akiket gyilkossággal vádolnak az 1996 húsvétjában elhunyt Botas Nicolae Ioan rendôraltiszt ügyében.
Béres Dombi Mihály, Béres Dombi Zsolt, Dénes Levente, Kovács István és Molnár László Botond egyenként 12 év börtönbüntetést kapott a marosvásárhelyi Táblabíróságon, azonban a Legfelsôbb Törvényszékhez benyújtott fellebbezésük következtében az ügy csíkszeredai újratárgyalását rendelték el.Július 27-én délután három órakor helyezték szabadlábra a már 40 hónapja börtönben lévô öt fiatalembert. Az öt vádlottat öszszesen négy ügyvéd védi. Közülük a Béres testvérpár ügyvédje a legnevesebb, aki nem más, mint az egykor Nicu Ceausescu védelmét is ellátó ügyvéd.A rendôrgyilkossággal vádolt fiatalok egyelôre nem akarnak nyilatkozni, azonban azt elmondták, hogy a börtönben eltöltött hosszú hónapok miatt nem bírják a napfényt, és állandó rosszullét környékezi ôket. A börtönviszonyokról csupán annyit árultak el, hogy mindaddig nagyon kemény volt, amíg neves ügyvédekhez nem folyamodtak, de részleteket egyelôre nem volt hajlandó elmondani a megkérdezett Béres fiú.A végleges törvényszéki ítélet megszületése hónapok múlva várható. Az általunk megkérdezett Béres fivérek addig is édesapjuk vállalkozásánál segédkeznek.
SZ. L.
Augusztus 4-én, szerdán délután, az Erdélyi Ma-gyar Irodalomért Alapítvány vendége lesz Jeszenszky Géza történész, Magyarország amerikai nagykövete, az Antall-kormány egykori külügyminisztere. A találkozóra 19 órától kerül sor a Mûvelôdési Ház koncert-termében. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Nem, mert legyen az maga a kormány képviselôje is, ha nem volt meghívója, akkor nincsen keresnivalója az asztalnál. És a biztonsági szabályok szerint 24 órával a találkozó elôtt ismerni kell mindazokat, akik az asztal köré ülnek majd. Ez alól nincsen kivétel...
Igen, mert a kormány képviselôjét illik fogadni egy magán jellegû munkaebéden is. Egy ilyen ebédnél nem létezhet olyan téma, amely ne lenne egyaránt tetszô a magyar és a román kormánynak. Például a csereháti kisegítô iskola kérdése...
A múlt lapszámunkban megjelenteket kifogásolta Dézsi Zoltán Hargita megyei fôispán. Ahogyan tiltakozását megfogalmazta, eddig még senki nem vádolta azzal, hogy "balkáni" lenne.Cikkünk annak kapcsán jelent meg, hogy Dézsi Zoltán prefektus nem vehetett részt az Orbán Vikor magyar miniszterelnök tiszteletére adott, Kalibáskôn sorra került munkaebéden, mivel nem volt névre szóló meghívója. Dézsi Zoltán prefektus nehezményezte, hogy az UdvarhelySzék balkáninak minôsítette felháborodását. A prefektus szerint: a becsületsértés határát súrolta és érdemtelen volt a lapunkban megjelent tudósítás a Kalibáskôn történt incidensrôl. Az UdvarhelySzéknek nem volt szándékában senkit megsérteni, de amenynyiben Dézsi Zoltánnak cinikusnak tûnt a tudósítás hangvétele az incidensrôl, az esetleges sértô felhangokért szerkesztôségünk megköveti a prefektust.
uszék
A X. Bálványosi Nyári Szabadegyetem napilapjának munkatársaként (és más okból is, de ez nem tartozik ide) részt vettem a magyar miniszterelnök útjának, így a kalibáskôi ebédnek az elôkészítésében, megszervezésében is. Feladataim közé tartozott a média értesítése is: péntek este, szombat délelôtt több székelyudvarhelyi sajtóorgánum vezetôjével beszéltem személyesen, tudomásukra hozva a miniszterelnöki programot.Az ebédet a magyar kormányfô protokollosztálya készítette elô, biztonsági okokból huszonnégy órával elôre véglegesítve a résztvevôk névsorát. Székelyudvarhely városa négy személlyel vehetett részt. Szász Jenô polgármester - figyelembe véve a tervezett megbeszélések tematikáját - úgy döntött, hogy Kolumbán Gábort (elsôsorban mint a megyei tanács udvarhelyi tagját és nem utolsósorban mint elnökét), a gazdasági témákra való tekintettel László Jánost, az önkormányzat gazdasági bizottságának elnökét, a csereháti kérdés miatt pedig Kovács Sándor fôesperes urat hívta meg (az utóbbi külföldi tartózkodása miatt a Római Katolikus Egyház képviseletében fôtisztelendô Tamás József segédpüspök úr jött el az ebédre). Az ilyenkor szokásos, meglehetôsen szigorú protokolláris elôírások megkövetelték, hogy a magyar fél által biztosított, címeres névkártyák jelezzék a meghívottak helyét - ezt kötelezô módon be kell tartani.A kormányfô megérkezésekor derült ki, hogy a kíséret tagja Dézsi Zoltán prefektus is (aki, mint azt a román kormányôrségtôl megtudtam, hivatalból, felsô utasításra kísérte a gépkocsikonvojt). Orbán Viktor protokollfônöke a kínos esetet úgy oldotta meg, hogy a szomszédos asztalnál biztosított számára helyet, egy miniszterelnöki tanácsos társaságában. A prefektus az ebédet igen hamar elfogyasztotta, és kisétált az étterembôl.Ezalatt az idô alatt a székelyudvarhelyi sajtó több képviselôje az épület nyárikertjében, a számukra biztosított asztalnál fogyasztotta el majdnem ugyanazt a menüt, amit a kormányfô számára szolgáltak fel. Ebéd közben figyeltünk fel a fa alatt hûsülô kormánytisztviselôre. Egyik kollégánk - nem Pintér István - le is fotózta, és beszélgetett vele. Az Udvarhelyi Híradó fôszerkesztôje - bár ezt senki sem kérte - többször kijelentette, hogy csak akkor fog foglalkozni a kellemetlen incidenssel, ha a központi román sajtó "felfújja" az ügyet. Eme véleményét - szintén kéretlenül - másnap a lap szerkesztôségében is megemlítette e sorok írójának.Én tüzetesen áttanulmányoztam a hétfôi román lapokat, de nem találtam bennük az esettel foglalkozó írást (a keddiekben sem, de akkor már megjelent az UH). A Híradó mindezek ellenére címlapon foglalkozik az esettel, mégpedig úgy, hogy a cikk címe és terjedelmének fele ezt taglalja, holott - nem Udvarhelyen szerzett szakmai ismeretek birtokában mondom - a fô információ az, hogy a magyar kormányfô értékes idejébôl közel két órát szánt városunkra, annak gazdasági-társadalmi kérdéseire.Én értem a bulvárújságírás szabályait - jómagam több évet töltöttem el egy budapesti bulvárlapnál, de az Udvarhelyi Híradó fôszerkesztôjének különös belsô világát nem tudom megfejteni. Szinte látom a holnapi-holnaputáni román lapok fôcímeit: a székelyudvarhelyi irredenták nem engedték a magyar kormányfô közelébe a román állam megyei képviselôjét... Engedtessék meg a kérdés:Pentru cine lucrezi, domnule Pintea?
Lukács Csaba
Demeter Ervin, a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok mûködéséért felelôs minisztérium politikai államtitkára, elsôsorban a nemzetbiztonsági- és a titkosszolgálat közötti különbségre hívta fel a figyelmet.Mint modotta, nem a titkosságon, hanem a biztonságon van a hangsúly. Arra kell törekedni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok megnyerjék az emberek bizalmát, a társadalom ne ellenségként kezelje ôket. Természetesen még hosszú utat kell megtenni, hiszen a Vasfüggöny mögötti államokban, a volt "orosz gyarmaton", rossz emlékek fûzôdnek a titkosszolgálatokhoz. Magyarországon 1990-ben felszámolták a politikai rendôrséget, 1995 óta pedig külön törvény szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok mûködését. Jelenleg három szolgálat mûködik. Feladataik között szerepel a gazdaságbiztonság védelme, valamint a nemzetközi szerevezett bûnözés elterjedésének megakadályozása. Demeter Ervin megjegyezte, hogy az egykori titkosszolgálatok vezetôi közül többen a szervezett bûnözésben használják fel tapasztalataikat. Az anyaországi meghívott kitért a titkosszolgálatok által használt módszerekre is. Elmondta, hogy ma már Magyarországon az információk nagy része nyílt forrásokból, sajtóból, illetve a társszolgálatoktól származik. A nemzetbiztonsági szolgálatok létjogosultsága nem kérdôjelezhetô meg, de mûködésüket átláthatóvá kell tenni, el kell számoltatni ôket.A hallgatóság kérdéseire válaszolva Demeter Ervin elmondta, hogy Magyarországon a titkosszolgálatok csak bírósági ítélettel vagy igazságügy-minisztériumi engedéllyel tarthatnak házkutatást, sérthetik meg a levéltitkot, korlátozhatják az állampolgárok alkotmányos jogait.Amennyiben felhatalmazás nélkül kezd munkába, az illetékes minisztérium felszámoltathatja a titkosszolgálatot. A kérdésre, hogy mi a véleménye a július 8-i incidensrôl, a magyar politikai államtitkár a következôket válaszolta: "Nincs beleszólásunk az itteni szolgálat mûködésébe, én csupán azt mondhatom, hogy Magyarországon mit tennék hasonló esetben. Mindenestre egy órán belül sajtótájékoztatót tartanék, tisztáznám, hogy a titkosszolgálat embereinek volt-e felhatalmazásuk arra, amit tettek.Gondolom, az udvarhelyieket Verestóy Attila szenátor, a Román Hírszerzô Szolgálatot ellenôrzô parlamenti bizottság tagja tájékoztatja, hiszen ez kötelessége."
E. J.
– Mi a három magyar nemzetbiztonsági szolgálat feladata?
– Az információs hivatal a külföldi hírek elemzésével és a magyar dipolmáciai missziók védelmével foglalkozik, a nemzetbiztonsági hivatal feladata pedig a kormányzati információk védelme, a gazdaságbiztonság, a kémelhárítás, valamint a szervezett bûnözés visszaszorítása. A nemzetbiztonsági szakszolgálat technikai jellegû feladatokat lát el, a titkos információgyûjtés eszközeit használva fel. Mindhárom szolgálat irányítása, felügyelete az illetékes minisztérium hatáskörébe tartozik, amelynek élén dr. Kövér László tárca nélküli miniszter áll.
– Van-e a magyar nemzetbiztonsági szolgálatnak olyan egysége, amely a nemzeti kisebbségek megfigyelésével foglalkozik?
– Nálunk ilyen jellegû feladat nincs. Magyarországon a kisebbségi kérdés nem nemzetbiztonsági tényezô.
– Lecserélôdött-e az egykori politikai rendôrség vezetôsége Magyarországon?
– A felsô vezetés teljes mértékben lecserélôdött a tavalyi kormányváltást követôen. Különbözô okok miatt minden helyettes- és fôigazgató helyett új ember került a szolgálatok élére.
– Kik a magyar titkosszolgálat informátorai?
– Az információk nagy része nyílt forrásból származik. Biztos, hogy vannak fizetett informátorok is, de egy miniszteri szintû vezetés, amelynek én is tagja vagyok, nem lehet ilyen mélységig tisztában az információszerzés módszereivel. Elképzelhetô, hogy vannak információk, amelyeket pénzért lehet megvenni.
E.J.
Az Uvarhelyi Híradó 1999.július 27-i Közélet oldalán megjelent Ferenczy Ferenc volt polgármester véleménye az 1992-ben a Honvédelmi Minisztériumnak átadott terület ügyében. Erre reagálva a Polgármesteri Hivatal szükségesnek látja pontosítani az alábbiakat:1) Az úgynevezett Csereháti-ügyben is jelent meg a város számára kedvezôtlen kormányhatározat (a terület átadása a görög katolikus egyháznak), de ennek aláírását a jelenlegi városvezetés megtagadta - ezzel a tiltakozási formával élhetett volna a korábbi városvezetés a kerekerdôi területátadás kapcsán is.2) A kerekerdôi területnek a Honvédelmi Minisztérium tulajdonába való átadását rögzítô dokumentumot Bunta Levente tanácsos (volt alpolgármester) javaslata alapján a Tanács hozta nyilvánosságra. Az irat csak nemrégiben került elô; a késés minden bizonnyal annak köszönhetô, hogy 1992-ben nem került irattárba.3) A cikkben megállapítottak értelmében, mely szerint az elôzô polgármester által kezdeményezett terveket nem folytatjuk, leszögezzük, hogy a Ferenczy Ferenc jóváhagyásával készült tervek (Csereháti iskola, Marin Preda Líceum, kerekerdôi laktanya, a Belügyminisztérium máig befejezetlen, nyolcemeletes tömbháza, Tiszti kaszinó) 1996-ra már befejezôdtek vagy visszafordíthatatlan állapotban voltak.‘96 után a csereháti folyamatot sikerült lelassítani és ezáltal - reményeink szerint - a város számára kedvezô megoldás közelébe kerülni.Úgy gondoljuk, hogy az 1996 óta történt fejlesztések önmagukért beszélnek, megítélésük a városlakókra tartozik.
A Polgármesteri Hivatal
sajtóirodája
Székelyudvarhely, 1999. 07. 30.
A Romániai Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) 1999. július 22-én Tusnádfürdôn tartotta soros Küldöttgyûlését.A javasolt napirendi pontok megtárgyalása során a szervezetet érintô kiemelkedô fontosságú kérdésekben a következô döntések és állásfoglalások születtek: 1. A MIT a szervezet ügyeinek intézésére, a tagszervezetek tevékenységének összehangolására a szeptemberi Küldöttgyûlésén új ügyvezetô elnököt választ.2. A Küldöttgyûlésen részt vett Antal Attila, az RMDSZ Oktatási és Ifjúsági Fôosztályának (OIF) frissen kinevezett helyettes fôosztályvezetôje. A beszélgetés folyamán körvonalazódtak az együttmûködés területei, melynek részletes kidolgozását az OIF és a MIT részérôl egy-egy személy végzi.3. Az ifjúsági érdekek többszintû érvényesítéséért a MIT továbbra is fontosnak tartja részvételét az RMDSZ döntéshozó testületeiben. Az ifjúság jellegzetes helyzetét tekintve, szükséges a belsô választások szabályzatának részeként egy sajátos normarendszer kidolgozása, a hatékony ifjúsági képviselet biztosítása érdekében.4. Örvendetesnek tartjuk, hogy a Magyar Kormány több év után intézményes formában is felvette a kapcsolatot a határon túli magyar ifjúsági szervezetekkel, hogy velünk közösen keresi a megoldást a minket érintô problémákra. A Magyar Ifjúsági Konferencia létrehozása - véleményünk szerint - garantálná az anyaországi és a határon túli magyar ifjúsági szervezetek együttmûködését és közös programok kivitelezését. A Magyar Ifjúsági Tanács ebben a folyamatban továbbra is meghatározó tényezôként kíván részt venni.5. Az ifjúsági mozgalmak, szervezetek biztonságos mûködéséhez, programjainak megvalósításához szükségesnek tartjuk a jelenlegi ifjúsági célalapok, támogatási keretek egységes és átfogó rendszerként való mûködtetését.6. Sajnálatos és aggasztó az utóbbi idôben jelentkezô, a jelenleg egységes ifjúsági szférát megosztani szándékozó politikai törekvések megjelenése. Elítéljük és nem tudjuk elfogadni az olyan típusú ifjúsági szervezôdéseket, amelyek alakulása mögött politikai tényezôk állnak, politikai érdekek kiszolgálására jöttek létre - lásd például a székelyudvarhelyi "Sz-MADISZ" esetét. Ugyanakkor etikátlannak tartjuk az "Sz-MADISZ" azon törekvését, hogy hagyományos, mások által kezdeményezett rendezvények szervezését igyekeznek kisajátítani.
1999. július 22.,
Magyar Ifjúsági Tanács
Küldöttgyûlése
A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) az 1999. július 23-án tartott Országos Választmányi ülésén a következôket határozta:1. Mint 1990-ben létrejött ifjúsági ernyôszervezet, Szövetségünk tíz éve kialakult rendszer alapján tömöríti a különbözô városokban mûködô ifjúsági szervezeteket (MADISZ-okat). Ezért nem tartjuk elfogadhatónak, hogy bárki a MADISZ nevet a MISZSZ beleegyezése nélkül használja. 2. A MISZSZ elítél minden olyan kezdeményezést, politikai érdekbôl létrehozott szervezetet, amely az ifjúsági szféra megosztását célozza, annak egységét veszélyezteti. A Székelyudvarhelyen alakult "Sz- MADISZ" nem illeszkedik a fennálló MISZSZ struktúrába, ezért tagfelvételi kérelmüket elutasítja. A Szövetség székelyudvarhelyi partnereként az Udvarhelyi Fiatal Fórumot (UFF) fogadja el. 3. Az "Sz- MADISZ" azon kérését, hogy a MISZSZ vonja meg Nagy Páltól, a MISZSZ elnökétôl a bizalmat, az Országos Választmány nem kívánja megvitatni, ugyanakkor támogatásáról biztosítja a Szövetség elnökét.
Tusnádfürdô, 1999. július
23
A MISZSZ Országos Választmánya
Unitáriusok elsô Világtalálkozója
1999. augusztus 14-én, szombaton 11 órai kezdettel tartjuk az Unitáriusok I. Világtalálkozóját a székelyudvarhelyi (Erdély, Románia) Szejke- fürdôn, amelyet Orbán Balázs sírja és emléke avat szent földdé számunkra. Erre a találkozóra meghívjuk unitárius egyházunk hûséges híveit a világ minden részérôl, hogy együtt adjunk hálát Istennek a megtartásért, és kérjük áldását életünkre. A keresztény szeretet szellemében várjuk találkozónkra nem unitárius testvéreinket is. A szervezôk nevében: Kedei Mózes esperes - lelkész Információk:1. Kedei Mózes: 004066 213308 2. Orbán Árpád: 00 - 40 -(0)92 - 663201
Nagyszabású Háló-találkozó zajlik a napokban Homoródfürdôn. A találkozó célja, hogy különbözô országok katolikus kisközösségei megismerjék egymás értékeit, igényeit, nehézségeit, és megtalálják az egységet a különbözôségben, a sokszínûségben. Az ünnepi szentmisét Kovács Sándor fôesperes cerebrálta.Fôkonzulátus Csíkszeredában
Magyar fôkonzulátus lesz Csíkszeredában - jelentette ki Martonyi János a megyeszékhelyen tett látogatása alkalmából. A magyar külügyminiszter szombaton délelôtt az RMDSZ meghívására rövid látogatást tett Székelyföldön. A rögtönzött sajtótájékoztatón elmondták, hogy 2000 -re várható a fôkonzulátus megnyitása.
A pénzügyminisztérium augusztus elsején beindította az állami tôkével mûködô kereskedelmi társaságok költségvetési hátralékos tartozásainak felszámolását — nyilatkozta Gheorghe Banu pénzügyi államtitkár. E lépésre az 1998-as évi 15-ös sürgôsségi rendelet elôírásainak alkalmazása ad módot, mely fôként az állami tôkével mûködô nagy társaságokra vonatkozik. Az akció célja a privatizálási folyamat felpörgetése, a jelen pillanatban kevésbé vonzónak tûnô társaságok magánosítása révén.
Új szerkezeti felépítési grafikon
Július 27-én lépett érvénybe az Állami Vagyonalap új szerkezeti felépítési grafikonja, melyet az igazgatótanács július 12-i gyûlésén hagytak jóvá. Eszerint négy privatizálási ügyosztályt számolnak fel, és 95 alkalmazottat menesztenek. A privatizálási osztály keretében tegnaptól kezdve csupán az eladási, a tôkepiacon keresztüli privatizálással foglalkozó és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel, valamint a beruházási bankokkal való kapcsolat fenntartásával megbízott ügyosztályok maradnak meg. A négy ügyosztály felszámolását a kis társaságok privatizálásának a területi kirendeltségek hatáskörébe való átutalása tette szükségessé.
Július 28-án, szerdán délelôtt sajtótájékoztatót tartott Csíkszeredában a Hargita megyei Innovációs és Inkubációs Központ Egyesülete egy kormányhatározat által elindított országos program bemutatására, mely "A kis és középvállalkozások létrehozásának stimulálása és az új vállalkozások támogatása" néven fut, és amelynek lebonyolításával megbízták az egyesületet. A cégek jelentkezéséhez szükséges típusnyomtatványokat az Innovációs és Inkubációs Központ augusztus negyedikén eljuttatja Székelyudvarhelyen az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségéhez, Székelykeresztúron a Polgármesteri Hivatalhoz. A kérést csak a csíkszeredai központhoz lehet benyújtani.
A korábban bejelentett 2,3 százalékos nyugdíjemelésre júliustól kerül sor - döntötte el keddi ülésén a kormány. A kabinet által elfogadott kormányhatározat értelmében a megemelt nyugdíjakat augusztusban kézbesítik. Növekszik ugyanakkor a temetkezési segély - egymillióról 1,4 millió lejre -, s emelik a volt politikai foglyok járandóságát is. Az elôzetes megbeszélések során a nyugdíjasok szervezetei a temetkezési segély 2,8 millió lejre történô növelését kérték.
Perel a kolozsvári polgármester
Gheorghe Funar kolozsvári polgármester az "Alkotmányos rend elleni bûntett elkövetése" címén feljelentette mindazokat a személyeket, akik részt vettek a Fidesz Tusnádfürdôn július második felében megrendezett nyári egyetemének elôadásain - közölte a Transilvania Jurnal a hét végén. A feljelentésben Funar, azzal vádolja az "elkövetôket", hogy azok megkérdôjelezték az egységes román nemzetállam létét, amikor Erdély autonómiájának szükségességét hangoztatták. Gheorghe Funar véleménye szerint az ügyészségnek ki kell vizsgálnia az ügyet, mert a tusnádfürdôi rendezvényen megjelent mindkét ország miniszterelnöke, és mert az ilyen jellegû megmozdulások szerinte nagy veszélyt jelentenek a társadalomra.
... azokban a nyitott kérdésekben is, amelyekben Magyarország és Románia között egyelôre nincs egyetértés - hangsúlyozta a magyar külügyi szóvivô Martonyi János magyar külügyminiszter és Victor Babiuc román védelmi miniszter csütörtök esti megbeszélése után. Horváth Gábor szóvivô tájékoztatása szerint a megbeszélésen megállapították, hogy mindkét fél pragmatikus módon képzeli el a továbblépést. Kitértek arra is, hogy Aradon létrehozzák a magyar- román történelmi megbékélés emlékparkját. Victor Babiuc szerint a szükséges szakértôi tárgyalások után megnyugtató megoldást nyer az aradi vértanúk szoborcsoportjának ügye is azzal, hogy az emlékmûvet ebben a parkban állítják ismét fel.
A termôföldek visszaadásáról és a volt állami gazdaságok privatizációjáról szóló törvénytervezetek ismét elakadtak a mezôgazdasági, a jogi és a pénzügyi szakbizottságokban: a honatyák zöme semmisnek vette a jelenlétre szóló meghívót. Petre Roman, a szenátus elnöke bejelentette: jövô hétfôre vagy keddre összehívja a szenátust rendkívüli ülésre a két törvénytervezet megvitatásáért. A földtörvénytervezetet egyedül a szenátusi közigazgatási szakbizottság tudta érdemben tárgyalni és plénumi vitára javasolni, mert ott haton voltak jelen, így elfogadható volt a kvórum — nyilatkozta a Mediafaxnak Seres Dénes szakbizottsági elnök.
A közbirtokosság vidékünk gazdaságának alappillére volt. A törvénytervezet, amelyet júniusban elfogadott a Képviselôház, lehetôséget biztosít az intézmény visszaállítására - ha nem is annak eredeti formájában. Ám el kell kerülni, hogy váratlanul érje a gazdákat a rájuk szakadó "gazdagság".
– Augusztus 1-jén, vasárnap közbirtokossági ülést tartottak Zetelakán, amelyen ön is jelen volt. Milyen problémák kerültek szóba az ülésen?
– Igaz, hogy Zetelakán már évek óta megalakult a közbirtokosság, de a Képviselôházban nemrég megszavazott törvénytervezet, amely a földtörvényt módosítja — új helyzetet teremt. Bár a tervezetben az szerepel, hogy családonként csak tíz hektár közbirtokossági erdôt juttatnak vissza a tulajdonosoknak, szeretném felhívni a gazdák figyelmét, hogy figyelmesen tanulmányozzák át a régi jegyzékeket. Hiszen az abban szereplô minden tulajdonos vagy leszármazottai jogosultak tíz hektár közbirtokossági erdôre. Ha például a régi jegyzékben a gazda neve mellett felesége is szerepel, akkor már — a tervezet értelmében — húsz hektár erdôre jogosult — legalábbis így kellene értelmezni a törvényt.
– Több községben gondok adódtak az erdôk visszaadásával kapcsolatban...
– Zetelakán és környékén nem észleltünk kihágásokat, szóváltá- sok sem voltak, hiszen az erdôgondnokság támogatta a közbirtokosságot. A közbirtokosságok vezetôinek együtt kell mûködniük az erdészet szakembereivel. Mi is hallottuk, hogy Máréfalván, Szentegyházán voltak problémák. Én mindenesetre támogatom a közbirtokosságok megalakulását, hiszen tudom, hogy vidékünk gazdái ismerik az erdôt, ki tudják használni elônyeit. Mifelénk hagyománya van a közbirtokosságnak, az emberek ôseiktôl, apáiktól tanulták az erdôgazdálkodást.
– Mit tanácsolna ön vidékünk erdôgazdáinak?
– A legfontosabb, hogy minden községben induljon meg a szervezkedés, keressék meg a régi közbirtokossági okmányokat, az erdôgondnokságoknál érdeklôdjenek az erdôk állapota felôl. Ha pedig a gondnokságok vezetôi megtagadják az információadást, a gazdák a megyei Erdôigazgatóság szakembereihez fordulhatnak. A közbirtokosságokat meg kell alakítani, és jogi személyként be kell jegyeztetni ôket. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy minden község egy- két személy által képviseltesse magát a Magánerdô Tulajdonosok Szövetsége Hargita megyei fiókjának alakuló ülésén, amelyre a közeljövôben kerül sor. Mindezt azért tanácsolom a gazdáknak, hogy, ha érvénybe lép a törvény, minden legyen elôkészítve, ne utolsó pillanatban kezdjenek szervezkedni. Hogy ne érjék meglepetések az embereket. Hiszen most derült ki, hogy 1948 óta az állam tulajdonképpen törvénytelenül, megfelelô törvény hiányában bitorolja az erdôket...
E. J.
Szombaton Fehéregyházán szobrot állítottak Petôfi Sándornak, a legnagyobb magyar költônek. Az egész alakos bronz-szobrot, Máté István alkotását a kiskunfélegyházi önkormányzat adományozta a fehéregyházi önkormányzatnak, a helyi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesületnek. A szoborállító ünnepséget számos hazai és anyaországi vendég tisztelte meg jelenlétével. Beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, dr. Hámori József, a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának vezetôje, Martonyi János, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, Eckstein Kovács Péter, a román kormány kisebbségügyi minisztere, Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese.Az ünnepség alkalmával átadták az átalakított, átrendezett Petôfi-múzeumházat is.
Július 29-én a magyarországi Halásziból egy 47 fôs kirándulócsoport látogatta meg a kétszáznál kevesebb lélekszámú Tibód falut. Erre a nem mindennapi eseményre már napokkal korábban készült a falu apraja-nagyja.A késô esti órákban érkezô vendégek elé több mint ötvenen mentek ki a falu bejáratánál levô keresztig. Székelyruhába öltözött nôk és férfiak, valamint ideiglenes ülésekkel felszerelt tehénszekerek állták el a vendégek autóbuszának útját.A hosszú utazástól kifáradt halásziak régi ismerôsként üdvözölték a helybelieket, akik a fonott kosarakból elôkerült kürtôskaláccsal és oroszhegyi szilvapálinkával kínálták meg ôket. Fáradtságot elfeledve, annyira belejöttek a beszélgetésbe, régi emlékek felidézésébe, hogy noszogatni kellett ôket, hogy foglalják el a helyüket a felsorakozó tehénszekereken. Ezeken aztán zeneszó kíséretében vitték be a vidám csapatot a faluközpontba.Az otthon maradottak a kapuk elé kiállva fogadták a kultúrotthon felé haladó vendégeket, ahol rövid, de tartalmas mûsort mutattak be a vendégfogadó tibódiak.Még egy óra sem telt el a vendégek megérkezésétôl, de a halászi polgármester köszönô beszédében úgy fogalmazott, hogy teljesen otthon érzi magát. A székely kis falu lakóinak vendégszeretete fel tudott oldani minden tartózkodó magatartást, szívüknek melegségével feledtetni tudta a több száz kilométeres út fáradalmait, helybeliek és vendégek úgy tudtak beszélgetni, mintha csak a tegnap váltak volna el egymástól.Távolról szemlélve az ott levôket, meggyôzôdhettem arról, hogy az ugyanazon ôsöktôl való származás, az együvé tartozás valósága most sem hazudtolta meg magát. Érkezhet a világ bármelyik részérôl a "magyar", a székelyek által lakott vidéken, mindenütt testvérekre talál.A Bosnyák-patak völgyében levô kis falut nemcsak természeti szépsége teszi vonzóvá, hanem az itt lakók élni- és tenniakarása. Ebbôl a faluból nemhogy elkívánkoznának a fiatalok, hanem egyre többen költöznek haza a városból, sôt még olyanok is gyökeret vertek Tibódban, akiket korábban semmi sem kötött e közösséghez.Nyugodtan jöhet az idegen, mert a tibódiak szeretetében, szívében számukra is van bôven hely.A nehéz és nem mindig eredményes mezôgazdasági munka mellett ráéreztek a faluturizmus kínálta lehetôségre, s a már korábban is tiszta, rendezett lakásaikat még vonzóbbá téve kínálják a határon túli testvéreiknek a számtalan élményt rejtegetô Bosnyák-patak völgyét. Ami hiányzik a lakás komfortjából, azt pótolják a mindenkit lenyûgözô szeretetükkel.A legnagyobb mezei munka idôszakában is, ha vendég van a háznál, a háziasszony otthagyja a kapát, gereblyét, a villát, s a vendéget szolgálja ki, mert az az elsô. A férfi dolgozzon a mezôn, ô pedig finom, sajátságos falatokkal kedveskedik az idegenbôl jötteknek.Évszázadok folyamán sokat szenvedett és küzködött a Hargita tövében ez a nép. Túlélt tatár- és törökjárást. Elviselt több tucatnyi rendszerváltást, de semmi nem tudta megtörni élni akarását, és a jóindulatú idegenek iránti vendégszeretetét.Mindenkit szívébe fogadott, a száraz beszélgetésnél közelebb engedte magához. Háborúk tizedelték soraikat. Tamási Áron "Siratnivaló székely" címû novellájának egyik mondata, amit a hullócsillagokról ír, illik rájuk, illik a tibódi kisközösségre: "Mióta a világ, örökké hullnak, s mégsem fogynak..."Frank Lajos, Halászi polgármesterének tréfás szavai fejezik ki a tibódi vendégfogadást: "egy hétre jöttünk, és két hét múlva távozunk."
DERZSY András
Múlt heti számunkban a motozásról, illetve a házkutatásról írtunk. Említettük ezek feltételeit, illetve a módozatot, ahogyan végrehajtható. A testi motozással kapcsolatban meg kell említenünk azt a tényt, hogy erre kizárólag csak akkor kerülhet sor, ha felmerül a gyanú, hogy valamilyen bûncselekményt követtek el. Ebben az esetben is be kell tartani a törvényes elôírásokat, tételesen azt, hogy miért kerül sor testi motozásra, milyen tárgyakat kell elôadni, ha nálunk vannak, az eljáró szervnek igazolnia kell magát stb. Jó tudni azt, hogy bárki kényére-kedvére nem végezhet motozást.A testi motozást csak olyan nemû személy végezheti, mint amilyen a megmotozott személy.A motozást, illetve házkutatást követôen kötelezô jegyzôkönyv kitöltése. Erre jó figyelni, ugyanis nagyon fontos, hogy a jegyzôkönyvben helyesen és tényszerûen rögzítsék a lefolytatott kutatási eljárást. Erre azért van szükség, mert bizonyítékul szolgál arra vonatkozóan, ami történt a házkutatáskor. Abban az esetben, ha valamit nem tényszerûen rögzítettek, jogunk van kérni, hogy rögzítsék oly módon, ahogy mondjuk, ez kötelessége az eljáró hatóságnak, illetôleg, ha vita van bizonyos tényeket illetôen, akkor beírhatjuk álláspontunkat a jegyzôkönyvbe.Ehhez a témához kapcsolódik az a kérdés is, hogy mi történik akkor, ha nincs ügyészségi engedély a házkutatást illetôen, nincs beleegyezés sem, és ennek ellenére el akarják végezni a házkutatást?Egyáltalán megtagadható-e a házkutatás abban az esetben, ha nincs ügyészi engedély?A válasz természetesen igenlô. Arról van szó, hogy a törvényt nem tartják be ilyen esetben, ui. a törvény egyértelmû: vagy van ügyészi engedély, vagy van írásos beleegyezés az illetô személy részérôl. Jogos további kérdés ilyenkor: mi a teendô?Egyértelmûen ki lehet és ki kell jelenteni, hogy nem értek egyet a kutatás elvégzésével. Abban az esetben, ha ennek ellenére sor kerül ilyen cselekményre, akkor felmerülhet a laksértés bûncselekményének alapos gyanúja.Ennek a bûncselekménynek az elkövetése nem kötôdik bizonyos személyekhez, bárki elkövetheti. Ami a bûncselekmény tényét illeti, bármilyen módon történô jogtalan behatolást jelent, fôként egy lakásba, az azt használó személy beleegyezése nélkül, illetve ha azt nem hagyja el a behatoló felszólítására.Ahhoz, hogy ezt a bûncselekményt elkövessék, ezek a feltételek kell, hogy teljesüljenek, illetve, ha fennállnak, akkor ezt a bûncselekményt elkövették.Abban az esetben, ha kettô vagy több személy követi el a cselekményt, illetôleg ha éjjel követik el, akkor már minôsített, súlyosabb formáról beszélünk, és az eljárás hivatalból indítandó, míg az egyszerû esetben elôzetes panaszra indítanak eljárást.Az imént felsoroltakból egyértelmûen kitûnik, hogy milyen esetben milyen cselekményrôl van szó, illetôleg, hogy mi a teendô, ha ilyen helyzetbe kerülünk.
Nagy Zoltán ügyvéd
Magyarország évek óta jelentôs erôfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy mielôbb az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon. A csatlakozási tárgyalások idején az országgal kapcsolatos nyugat- európai híradások és vélemények alapvetôen befolyásolhatják a magyarországi közvélemény hangulatát és a nyugati politikusok és üzleti befektetôk Magyarország-képét. Ezen keresztül a magyar integráció sikerét és majdani EU-n belüli pozícióját.Köztudomású, hogy az elmúlt évtizedek tájékoztatás- politikája arra épült, milyen véleménnyel vannak az országról a külföldi államok. A külföld kedvezô, avagy kedvezôtlen megítélése mindig is az éppen aktuális kormányzat legitimációjához tartozott Magyarországon. A magyarországi média munkatársai elôszeretettel hivatkoztak a rendszert dicsérô, nyugatról vagy a szocialista blokkból érkezô véleményekre. A 70-es, 80-as évek országképét meghatározó "gulyáskommunizmus", vagy "legvidámabb barakk" elnevezések is azt sugallták a magyar közvéleménynek, hogy minden rendben van idehaza: ezzel a látszatvalósággal az állampárt politikusai hatékony külsô támogatást és hivatkozási alapot szerezhettek. A rendszerváltozással az ország állapotáról szóló külföldi tudósítások hamarosan éles, kétélû fegyverré válhattak egyes újságírók kezében. A rendszerváltásig leginkább pozitív cikkeket idézô média egyre gyakrabban említ az országgal és a kormányzattal kapcsolatos bíráló hangvételû tudósításokat. A híreket és elemzéseket rendszeresen idézi a Magyar Távirati Iroda és öt országos napilap, példányszámuk sorrendjében: a Népszabadság, a Magyar Hírlap, a Népszava, valamint a Magyar Nemzet, és a Napi Magyarország. Elemzésünkben arra kerestük a választ, hogy a rendszerváltozás tíz éve után mennyiben változott meg a magyarországi sajtó hangvétele. A vizsgálatok segítségével kiderül, hogy az MTI és a felsorolt napilapok híradásai ma milyen képet rajzolnak ki a magyarországi olvasók fejében a jelenlegi kormányról és az ország külhoni megítélésérôl. Az elemzés idôintervallumának természetes határait adták az új kormány megalakulása és Magyarország NATO-csatlakozásának dátuma. A diagramokon a lapokat példányszámuk alapján emelkedô sorrendbe állítottuk. Az eredményeket az általános megállapításoktól a részletek felé haladva mutatjuk be. A tanulmány legelôször azt vizsgálta, hogy a magyar sajtó egésze, illetve az egyes lapok által bemutatott kép mennyire áll arányban a Magyar Távirati Iroda erre vonatkozó híranyagainak összetételével. Az összevetés alapja egy, az MTI által készített összeállítás volt, amelyben a vizsgált cikkeknek gyakran forrásául szolgáló magyar vonatkozású külföldi híreit bírálatokra, dicséretekre és semleges hírekre osztályozta. Ezen összevetés után az elemzés a felfedezett eltérések, aránytalanságok okát, magyarázatát kereste.
Tekintettel arra, hogy a szakirodalomban hasonló elemzés még nem készült, egy saját pontozási rendszer kialakítását tartottuk szükségesnek. A pontrendszer mind tartalmi, mind formai elemeket figyelembe véve súlyozta a befogadás lélektani folyamatait, és a különféle olvasót befolyásoló tényezôket. A pontrendszer kialakításánál lényeges szempontnak tartottuk, hogy a pontozás végeredményét a lehetô legkevésbé befolyásolja a pontozók lelki állapota, esetleges magánvéleménye. A pontozás eredményeit a diagramokon egyszerûsítve ábrázoltuk. Az egy-egy diagramban szereplô számokat átlagoltuk, s az átlagot vettük egységnyinek. Az oszlopok felett álló számok a kiszámított átlagérték többszörösei. A diagramokon az újságokat példányszámuk alapján emelkedô sorrendbe állítottuk.
A tanulmány általános eredményei
Az 1. ábra az MTI által közölt híradásokat, illetve a napilapok által közölt cikkeket hasonlítja össze. Az ábrából kiderül, hogy az MTI által közölt külföldi lapvélemények közül a negatív tartalmúakat gyakrabban ismertetik országos napilapok, mint a pozitív tartalmúakat. Az 1. ábráról leolvasható, hogy az MTI saját besorolása szerint a polgári kormányt dicsérô nyugat-európai lapvélemények száma a bírálatokénak mintegy kétszerese. A leközölt külföldi tudósítások arányát tekintve pozitív irányba a két legkisebb példányszámú napilap tér el, míg a két legnagyobb napilap egyértelmûen negatív hangvételû. Az 1. ábrán a Magyar Hírlap és a Népszabadság híreinek száma meghaladja az MTI-hírek számát. Ennek okát abban kereshetjük, hogy e lapok kiterjedt külföldi tudósítóhálózatuk segítségével olyan cikkekhez is hozzáférnek, amelyeket az MTI nem közöl. Ha kizárólag azokat a cikkeket vesszük számításba, amelyeket a lapok az MTI- tôl vettek át, akkor az eredmény a következôképpen alakul: míg a 32 pozitív hír közül egy lap legfeljebb kilencet, az összesnek kb. egynegyedét közölte, a 18 negatív tartalmú híradásból egy napilapon belül akár tizenhét is megjelent.
A további eredmények alapján kiderül, hogy a három magát baloldalinak valló napilap a szóban forgó cikkekbôl összesen háromszor annyit közöl, mint a két jobboldali napilap, s noha külföldön évente több ezer magyar vonatkozású cikk lát napvilágot, ezek közül jól láthatóan az elmarasztaló tudósításokat részesítik elônyben. Mindennek következtében a magyar sajtóban egészében véve úgy jelennek meg a nyugati vélemények, mintha a kormány külföldi megítélése általánosan kedvezôtlen volna. Ha nemcsak a cikkek számát, hanem tartalmi, valamint megjelenésbeli jegyeiket is figyelembe vesszük, akkor a három baloldali lapnál módosul lényegesen az eredmény. Ezt szemlélteti a 2. ábra.Míg a témával kevésbé foglalkozó Népszava esetében a végeredmény enyhén pozitív, a Magyar Hírlap és a Népszabadság esetében az arányok még negatívabb irányba tolódnak: a Magyar Hírlap esetében a negatív cikkek pontszáma a pozitívakhoz képest háromszoros, a Népszabadság pedig 13-szor több negatív tartalmat közöl.
A vizsgált cikkek tematikus osztályozásának másik kézenfekvô módja a politikai és gazdasági cikkek különválasztása. (3. és 4. ábra.) Ezek vizsgálata során újabb aránytalanságokra derült fény. Míg a magyar gazdaságról szóló vélemények 95%-ban elismerôk voltak, a politikai tartalmú írások 75%-ban bírálták a polgári kormányt, s e bírálatok 90%-a a Magyar Hírlap és a Népszabadság hasábjain jelent meg. Politikai tartalmú cikkeik csak elvétve tartalmaztak elismerô kijelentéseket. Meglepve tapasztaltuk, hogy a gazdasági hírek a kormány politikáját kíméletlenül bíráló lapokban is szinte kizárólag pozitívak. Ugyanakkor észrevehetô, hogy a gazdasági sikerekkel a baloldali lapok nem foglalkoznak oly mértékben, mint a politikai hangvételû tudósításokkal. Így fordulhat elô, hogy egy gazdaságilag prosperáló ország kormányzatának látszólag teljesen negatív a megítélése. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az MTI- hírek között 25 gazdasági tartalmú hír szerepelt, s ezek közül mindössze kettô volt negatív.
Feltételezések, tények és tervek megjelenése
A feltételezések, tények és elképzelések (tervek) kategória-hármasa úgy alakult ki, hogy a kijelentéseket elôször kétfelé bontottuk, a jövôre (tervek), illetve a múltra vagy jelenre vonatkozó állításokra. Ezután az utóbbi kategóriát ismét kettéválasztottuk, bizonyított (tények) és bizonyítatlan (feltételezések) kijelentésekre.Az 5. ábráról leolvasható, hogy a feltételezések száma szinte eléri a tények számát! A múltra vonatkozó feltételezések, a tények és a jövôre vonatkozó elképzelések általában, pusztán elméletileg helyesnek tekinthetô arányát csak a két konzervatív napilapnál találhatjuk meg. Tekintve, hogy a vizsgált cikkek híreket közölnek, csak a tények arányának túlsúlya elfogadható, függetlenül attól, hogy a feltételezések negatívak vagy pozitívak. Ha egy hírújságban a feltételezések kerülnek túlsúlyba, az kétségtelenül a sajtóetikát sértô, súlyos szakmai hiba. A közvélemény formálásáért felelôs szakemberek elítélik azt a módszert, amikor a tényekkel feltételezést vagy véleményt állítanak szembe. A további elemzések kimutatták, hogy a feltételezések javarészt negatív töltetûek, és 90%-ban a két legnagyobb példányszámú napilap által jutnak el az olvasókhoz. Az elfogult véleményekre a legjobb példákat a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Népszava hasábjain megjelenô külföldi tudósítások címsorai között találni. Néhány jellegzetes cím: "Az MSZP-s dinoszauruszok után jönnek a Fideszes cápák", "Nézz vissza haraggal", "Vita helyett gyûlölködés", vagy "A pokol után jön a csúcs", avagy "Avantgárd pártból populista" és "Orbán fordulatáról". A két konzervatív lapban csak elhanyagolható számban találunk feltételezéseket, ezek pedig többnyire pozitív tartalmúak. Ez látható a 6. ábrán.A 7. ábra a kormány munkájára vonatkozó tények tartalmi megoszlását szemlélteti. E tekintetben láthatóan a Népszabadság mutat kedvezôtlen képet. A legmagasabb (az ábrában aláhúzott) értékek aránya megfelel az öt napilap együttes arányának. Öt napilapból négy pozitívan közelít a kormány mûködésére vonatkozó tényekhez. Az összkép azért válik mégis negatívvá, mert a feltételezések a vezetô lapoknál meghaladják a tények számát. Az ország sikerének szempontjából meghatározó jelentôségû, hogyan látják az emberek a jövôt. A 8. ábra a jövôre vonatkozó kijelentések tartalmi megoszlását szemlélteti. Az ábráról leolvasható, hogy valamennyi vizsgált napilap pozitív vagy semleges képet fest a jövôrôl. Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy bár a gazdasági hírek és a jövôre tett kijelentések egyenlege mind az öt lapban pozitív, a kormány munkáját a vezetô baloldali napilapok mégis eredménytelennek mutatják.
A figyelemfelkeltés eszközeinek használata
Az olvasói figyelem felkeltésében vagy éppen elterelésében, a hangsúlyos és kevésbé hangsúlyozandó állítások alátámasztásában, tehát egy adott kérdéskör közvélemény általi megítélésében a lapszerkesztési és tudósítói fogásoknak alapvetô szerepük van. A 9. ábrát azért készítettük, hogy választ kapjunk arra a kérdésre, melyek azok a hírek, amelyeket a napilapok igyekeznek az olvasó figyelmének középpontjába állítani.A Népszabadság és a Magyar Hírlap esetében megfigyelhetô, hogy a negatív hangvételû cikkeket jóval hangsúlyosabb helyeken, nagyobb terjedelemben, tekintélyesebb címmel, általában feltûnôbben közlik, mint a többi napilap. Kétségtelen, hogy e két napilap egész Európára, sôt Észak-Amerikára is kiterjedô tudósítói hálózattal rendelkezik, így számos MTI-jelentésbôl hiányzó cikket is közölhet. Noha bizonyítható tény, hogy a magyar kormányzat munkájával szemben leginkább kritikus napilapok is közölnek elismerô cikkeket, e tudósítói hálózat mégis elsôsorban a bírálatokat tartja átvételre érdemesnek.
A vizsgált lapok példányszáma és olvasottsága
Az elemzés nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar közvéleményhez csak erôs szelekció után jutnak el a külföldi híradások. A nemzetközi újságírás történetében példátlan az a magyarországi gyakorlat, melynek során a világ észrevételei olyan formában kerülnek a közvélemény elé, hogy következményeiket tekintve nem csupán a kormány megítélését, hanem a kedvezô országképet és a magyarországi közvélemény önbecsülését is lerombolják. Ez azért különösen sajnálatos, mert a legnagyobb példányszámú hazai napilapokról van szó (10. ábra). Míg a három magát baloldalinak valló napilap olvasóinak száma a Népszabadság nemrégiben közölt kimutatása alapján (11. ábra) mintegy 1,2 millió, a két jobboldali napilap olvasóinak száma kb. 200 ezerre tehetô. Ez a napilapok olvasottságára vonatkozó legfrissebb kimutatás. A baloldali lapokat tehát hatszor többen olvassák, mint a konzervatív lapokat, és a tanulmány során bemutatott diagramokat is ennek tudatában kell értékelnünk.
A felsorolt adatok ismeretében kijelenthetjük, hogy a kormánykoalíció ellen nemcsak a parlamentben, hanem a napilapok hasábjain is harcot folytatnak. A tömegkommunikáció eszközeivel egyfajta csendes háború zajlik, amelynek hatékonysága nem a huszáros rohamokban, hanem a befolyásolás és lejáratás lassan, de biztosan érvényesülô erejében rejlik.A jelenlegi akut helyzet mind a hazai médiaszereplôk, mind pedig a politika számára megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Nem tudni, meddig tart a magyarországi újságírás politikának alárendelt morális válsága. Arra sem találni a választ, hogy vajon mikorra alakulhat ki a magyar és a külföldi sajtó között egy arányos információcserét végzô, valóban független kapcsolatrendszer. Amíg azonban ez a kívánatos változás nem történik meg, addig kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a napilapok és a mögöttük álló politikai szereplôk érdekei nem mindig esnek egybe az ország polgárainak érdekeivel.
(A jelentôsebb külföldi napilapok részletes
elemzése során kiderült, hogy leggyakrabban a német
nyelvû országokban, majd az angol gazdasági lapokban
és kisebb-nagyobb rendszerességgel egyéb országok
orgánumaiban jelennek meg Magyarországgal kapcsolatos
tudósítások. A jelentôsebbek sorrendiség
szerint:1. Frankfurter Allgemeine Zeitung - Mattias Rüb
2. Financial Times
3. Neue Züricher Zeitung-Oplatka András
4. Die Presse - Pogány-Falkenhausen Eugen
5. Handellsblatt
6. Der Standard
7. Wall Sreet Journal
8. Lidové Noviny
9. Mlada Fronta Dnes
10. Washington Post stb.)
Vági Barnabás, Antal Zsolt
Kettôs honfoglalás címû könyve elôszavában László Gyula az alábbiakat írta: "Sajnos, ôstörténetünk és a honfoglalás- történetünk adattára ijesztôen szegény, temészetes tehát, hogy a magyarázó elméletek sokfélék" most úgy tûnik, hogy egy nemrég felfedezett lelet új, biztosabb támpontként szolgál: azt a nézetet erôsíti meg, hogy valóban éltek magyarok a Kárpát-medencében a honfoglalást megelôzôen is. Mindez annak az alsóbûi (Somogy megye) leletnek köszönhetô, amelyet Magyar Kálmán régész tárt fel, s Gömöri Jánossal, az MTA iparrégészeti bizottságának elnökével, valamint Vékony Gáborral, az ELTE régészeti tanszékének docensével értékelt. Vékony Gábor — a lelet székely rovásírásos feliratának ételmezôje — szerint, ha nem is kettôs honfogalalásról, de annak egy módozatáról beszélhetünk. Többen abban reménykednek, hogy az új, eddigi legrégebbi magyar nyelvemlék sok kérdést tisztázhat a honfoglalás körüli vitában.
– E tekintetben egyáltalán nem vagyok optimista, mert a kérdést illetôen igen merev frontvonalak húzódnak történészek, régészek és nyelvészek között. Azt a történelemfelfogást, amely honfoglalás elôtti magyar betelepülést feltételez, igen sokan elutasítják. Ez azóta tart, mióta László Gyula felvetette a kettôs honfoglalás lehetôségét. Igaz, a nyolcvanas évek végén ô is módosított korábbi nézetén, és azt állította, hogy nem két magyar, hanem egy korábbi magyar és egy IX. századi török népesség betelepülésérôl volt szó. Ezért nem egészen pontos, ha a sajtó, leegyszerûsítve a tényeket, helytelenül a kettôs honfoglalással hozza kapcsolatba a leletet.
– Akkor pontosan mi is a jelentôsége a most feltárt leletnek?
– Egy feltehetôleg a X. század elején vagy közepén használt fújtató fúvókájáról van szó, amelyen négy jelbôl álló, székely rovásírásos felirat található. A régészeti anyagnak nemcsak a kora határozható meg, hanem az is egyértelmû, hogy magyarul íródott, hisz székely írással más nyelven, mint magyarul, sohasem írtak. A jelentôsége pedig abban áll, hogy ilyen korai, X. századi eredetû székely rovásírással nem találkoztunk.
– A felirat szövegét illetôen máris akadnak szkeptikusok, akik azt állítják, nem is létezhetettt olyan szó, hogy "fúnák".
– A felirat négy jelbôl álló szó. Mivel az egyik jel két hangnak felel meg, a szó öt, esetleg — mivel a szó elejére is lehet magánhangzót olvasni — hat hangból állhat. Az olvasat egyértelmû: mivel a második jelet kétféleképpen lehet olvasni, ezért a "fo" vagy "fu" kezdetre gondolhatunk, míg a "na" és a"k" ligatúra egyértelmû. Így jön ki mai olvasatban a "fúnák" szó. Ilyen rövid szövegnél különbözô értelmezési lehetôségek vannak.A következô lépésben nyilvánvalóan olyan kapcsolódási pontot, analógiát kell keresni, amelyik valamilyen formában összefüggést teremt magával a tárggyal.A régi korokban a vasolvasztást fúvatásnak hívták.Így egy régi vaskohó fúvókájának peremén található feliratnál egészen egyértelmû jelentéssel bír a "fúnák" szó, sôt ma is tudunk "fújni", s "fújnék", ha "fújhatnék". Olyan tárgy-feliratok is vannak, amelyek meghatározzák a tárgy rendeltetését, azt, hogy mi végezhetô vele, s e feliratok felszólító módban egyaránt megtalálhatók. A "fúnák" szó óhajtó, feltételes módú alak, s azért került oda, hogy segítse a szóban forgó tággyal végzendô munkát. Van erre egy másik érdekes példa is. Dániában találtak rá arra az olvasztóra, amelyre egy bevarrt szájú arc van felvésve. Feltehetôleg a Loki nevû germán istenség ábrázolásáról van szó, aki valószínûleg a tûz, a földrengés, esetleg az alvilág, a holtak démona volt. A kemence mellvédjére vésett-festett ábrának pedig, feltevések szerint, azért van bevarrva a szája, hogy ne fújhassa el a tüzet, amikor olvasztanak.
– Utoljára Juhász Irén régész talált hasonló jelentôségû leletet 15 évvel ezelôtt. Az általa fellelt tûtartó egy darabja azonban nem székely, hanem más jellegû rovásírással íródott. Hányféle rovásírásról beszélhetünk?
– Sokféle rovásírást ismerünk. Kelet- Európában a kora középkorban többféle írást használtak a klasszikus írásokon kívül. Amit viszont mi találtunk, az biztosan székely írás. A mi leletünk esetében már nem is az a kérdés, hogy milyen rovásírásról van szó. A bökkenô ott van, hogy a megtalált kerámiából kiderül: olyan népesség használta a kohót, amely már huzamosabb ideje a Kárpát-medencében élt, azaz a korábbi ôslakosság leszármazottja volt. Az írástörténeti adatok is ezt erôsítik meg.
– Többen azt állítják, hogy a rovásírás ôsi eredetû, valahonnan Ázsiából hoztuk mangunkkal.
– A székely rovásírás, szemben ezekkel a feltételezésekkel, itt, a Kárpát-medencében, és nem korábban alakult ki. Szent Konstantin, a görög írást alapul véve, 861-ben készítette el a szláv ábécét, ám az olyan hangok esetében, amelyeket nem tudott görög betûkkel érzékeltetni, héber betûket használt. Abban a korban az új ábécéket mindig olyan ember készítette, aki ismert más nyelveket, többféle írásmódot, és azok egyes elemeit használta fel. A székely írásban a cirill betûs írásból átvett jelek találhatók, az ószláv, vagyis glagolita írásbeliség egyik- másik jellegzetessége is benne van, s talán a germán rúnaírás jelei is. Az is kétségtelen, hogy a székely rovásírás jelkészletének egy része a Kárpát-medencében korábban élt avarok rovásírására vezethetô vissza.A székely rovásírás eddig nem ismert legkorábbi emlékei a XIII. századból származnak. A most talált alsóbûi felirat viszont viszszavisz minket a X. századba. Ezek szerint élt itt akkoriban egy olyan népesség, amely feltehetôleg már a VIII-IX. században ezen a tájon tartózkodó lakosság leszármazottja volt. Ôk használták ezt az írást, amely nyilván nem a vaskohó mûködésének idején, a X. században készült írásrendszer, hanem jóval korábbi, legalább IX. századi eredetû. Az, hogy a magyar nyelv hangjainak lejegyzésére alkalmas ábécét készítettek azt jelenti, hogy ez a népesség magyarul beszélt. Vagyis a honfoglalás elôtt is éltek magyarok a Kárpát-medencében.
– Mégis azt mondja, hogy helytelenül emlegetjük a kettôs honfoglalás elméletét. Netán annak a módosított változatáról kell beszélnünk?
– Valóban úgy helyes, ha annak egy módozatáról beszélünk. Az, hogy Árpád elôtt is élt magyar nyelvû népesség a Kárpát-medencében, már akkor sem volt új keletû elmélet, amikor László Gyula megjelentette errôl szóló könyvét. A magyar történettudományban többen foglalkoztak ezzel a lehetôséggel 1945-46-ig, s csak utána tûnt el a sülylyesztôben. Márki Sándor, Hóman Bálint és sok más, a két világháború között élt történész munkájában találni utalást erre a feltevésre. Fontos megjegyezni, hogy ôket is, László Gyulát is az addig ismert tények, és nem holmi "nacionalista" érzelmek juttatták erre a következtetésre.
– Az új lelet azt jelenti, kaptunk egy biztosabb fogódzót ahhoz, hogy merre kell vizsgálódni?
– Általában minden új felfedezés és elmélet ellenállásba ütközik. Várhatóan mekkora vihart kavar az önök feltevése?
– Nyilvánvaló, hogy szakmabelieket, illetve a társtudományok szakembereit megmozgatja. A lelôhely, a lelet kora és a felirat értelmezési lehetôségei egyértelmûek. Természetesnek tartom, hogy valamikor a közeljövôben összeüljünk egy tudományos tanácskozásra, ahol majd az e korral foglalkozó valamennyi szakmabeli elmondhatja véleményét,és felteheti kérdéseit. Ez így normális.
– Addig nem lehet teljes a felfedezés öröme?
– Mivel a fennebb körvonalazott elméletet pár évvel ezelôtt leírtam, s a somogyi lelet ezt igazolta, nekem már most is van okom az örömre.
– A felirat történeti és nyelvészeti érdekessége kicsit elhomályosította az ásatások iparrégészeti jelentôségét: európai mércével is ritkaság, hogy a 35 eddig feltárt kohóból 13 épen került elô.Konzultáltak már errôl a témában érintett külföldi kollégáikkal?
– Természetesen tudnak róla. Már csak azért is, mert az a májusi kiadvány, amelyben elôször írtunk az alsóbûi leletrôl egy többnyelvû, nemzetközi szerzôtársaság által publikált könyv, amely Európa majd minden régiójában vaskohászati emlékeket kutató tudósok tanulmányait tartalmazza. Mindannyian a Sziderurgiai — vagyis vaskohászati — Társaság tagjai, akik rendszeresen tartanak konferenciákat, és jelentetnek meg tanulmányokat, kiadványokat.
– Tovább folytatódnak az ásatások Alsóbûn? Mekkora esély van rá, hogy újabb írásos emlékre bukkanjanak?
– Arra, hogy újabb írásra bukkanjunk, igen kevés az esély. Az már tényleg nagy szenzáció lenne. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatának köszönhetôen Magyar Kálmán és Gömöri János tovább folytathatja az ásatásokat. Terveink szerint a késôbbiekebn - helyreállított formában - látogatható lesz a régészeti lelôhely.
(Az illusztrációk forrása: Hagyományok és újítások a kora középkori vaskohászatban. Szerkesztette: Gömöri János. Sopron-Somogyfajsz, 1999. Kiadó: Dunaferr.) Az interjút a Napi Magyarország ‘99. július 24-i számából vettük át.
(folytatás az elôzô lapszámból)
Elsô dolgunk volt a legritkább természeti jelenség megtekintése, megnéztük a földbôl kiemelkedô hatalmas kôsó sziklákat, egészen közelükbe nem mehettünk, gondoskodott róla az állam, csak távolról csodálhattuk rovátkált oldalaikat, melyeken fehér tajtékot vert ki az esô. Azután a különbözô hômérsékletû, nagy kiterjedésû sóstavakat látogattuk meg. Potom áron jót úszkáltunk a kevéssé meleg s nagy medencéjû Fekete-tóban. A Medve-tóban már többet kellett volna fizetnünk, s még valami bajunk is történhetett volna, mert annak a vizében méternyi mélységben megfô a tojás is.
A fejlôdési stádiumban lévô fürdô árnyas útjain szállásunkra akartunk menni, amidôn örvendetes véletlen tartóztatott fel. A vendégek között találtuk szeretett tanárunkat, Pintér Pál urat. Mondanom sem kell, hogy határtalanul jólesett nekünk a nem remélt viszontlátás. Eleinte még szólni sem tudtunk a meglepetéstôl, annyira váratlan volt a találkozás, de aztán hamar magunkhoz tértünk, s jókedvûen felelgettünk a felvetett kérdésekre, s figyelemmel hallgattuk a magyarázatokat, útbaigazításokat. Telt, múlt az idô, magasra hágott a nap, már-már indultunk teljesen felkészülten a kántor lakásából, hova a beszélgetés után mentünk el, midôn a tanár úr, aki idehaza lelkünket mûveli és szelídíti a tudományok szellemi eszközeivel, magához hívatott, s szeretettel megvendégelt.Ebéd közben pontosan vázoltuk, merre jártunk eddig, nagyjából megneveztük azokat a helyeket is, melyekre menni akartunk, s jólelkû oktatónk szívesen szolgált magyarázattal, felvilágosítással, mert tervünk bizony a módosításra, javításra, kibôvítésre rászorult nagyon is. Társalgás közben repültek a percek, csakhamar távozásra intett az óra. Köszönetet mondottunk a szíves vendéglátásért, s elhagytuk a fürdôt, a falut.Sokáig szótlanok voltunk. Lelkünkben még egyszer végiggondoltuk a szép délelôtt minden eseményét, s végigéltük az emlékezetes találkozást, hogy még évek múltán is tisztán emlékezzünk mindenre, s minden visszaemlékezés után több hálával és szeretettel gondoljunk a tanár úr jó szívére és gondos lelkére. Ki tudja, meddig ábrándoztunk a történteken? Csak akkor ébredtünk föl, amidôn már feltünedeztek a parajdi házak, s csurgott a nyakunkba az esô, mely hirtelen és észrevétlenül gyülekezett felhôkbôl zúdult alá. Nem kellett menekülnünk elôle, ô haladt más tájakra kellemes, hûs levegôt hagyva maga után. A híres sóbányát a munkaszünet miatt csak kívülrôl néztük meg.Parajddal elértük a Sóvidéket. A vidék jellemzésére álljanak itt Hankó Vilmos doktor sorai: " A föld, amelyen járunk, egy tengerész sógazdagságát rejti magában. Sót izzad ki a föld, sóval vegyül az út pora, a kutak vize sós ízû, márványfehér sima sóhegyek törnek ki a földbôl, és sósziklákkal viaskodik a völgyben törtetô folyó", nem túloz ez a pár soros, nagyon jellemzô leírás. Mindjárt Parajdon, úgy szólva, páratlan jelenséggel találkozunk. Nagy tömegû sótömbök rovátkált oldalain vígan csergedezik a Kis Korond vize, hogy alább a Kis Küküllôvel egyesüljön. Százados munka árán utat mosott magának a patak az eredetileg együvé tartozó sziklák között. Hosszan elnéztük a természet szeszélyes játékát, alig tudtunk betelni a szemlélésével. Vissza-visszatekingetve hagyjuk el néhol a rózsaszínû sósziklákat, nehezen megy az elválás, nemhiába Sóvidéken járunk. Sófalva az elsô falu, melyet érünk. Ennek határán túl, Korond közelében, kis kitérés után szintén érdekes tüneményt látunk. Szürkés színû domb emelkedik a zöld mezôbôl, a híres Csigahegy. Tetején sós forrás tör elô, s egész felületén számtalan szénsavas forrás, melyek aragonit réteggel vonják be újra és újra a hegyet. A forráskô lerakódás sajátságos színt kölcsönöz a bevont részeknek. Tarka összevisszaságban futnak egybe a különbözô árnyalatok, a leggyönyörûbb színvegyülést hozva létre. A vízbemártott, illetve a csepegés alá tartott tárgy valóságos zománcot nyer, ha hosszabb ideig marad helyzetében. Erre nézve kísérletet nem tehettünk. A nap már nyugovóra készült térni, már erôsen meghajlott a rézsútos sugaraival, mesés hosszúakra növelte az árnyékot...Tizenöt perc sem telt bele, a kapu elôtt állottunk, mely jobbunkon emelkedett, s ezt a felírást viselte: "Korond fürdô". Öt óra után lehetett, fél hat felé. Minden épkézláb vendég a szabadban volt. A sétáló helyek, terek, zöld lugasok mind tele voltak, ki-ki élvezni akarta a tiszta, enyhe levegôt, a szép, csendes alkonyodást. Eleinte semmiképp sem akartunk mutatkozni a fényes társaság elôtt. Késôbb rákényszerített a szükség, beoldalogtunk hát, nagy szégyenlôsen letelepedtünk a kút közelébe, a padra. Gondoltuk magunkban, majd , ha sötétedik, felkeressük az igazgató irodáját, s szállást kérünk, de addig nem mozdulunk ülô helyünkbôl. Rajtunk ne nevessen senki fia! Nem sokat alkalmatlankodtak a sétálók, helyettük egyszerû falusiak sereglettek körénk, kik versenyezve kínálták árucikkeiket, vidéki különlegességeiket. Ugyancsak megjártuk egy ilyen nem mindennapi portékával. A seregben ôgyelgett egy öregasszony is, s kitárt, kopott kendôben árulgatott valamit. Furcsa valami volt az! Arasznyi hosszúságú ágyúgolyó? Tûzijáték? Rozsdás vasdarab? A titokzatosság ingerelte tudásvágyunkat, s megszólítottuk a nénit "Micsoda kupakokat hordozgat? Bombákat?" Iszonyatosan kikacagtak a kérdés mián. Nem is csoda. Hallott még valaki olyat, hogy gyilkoló szerszámnak nézték a fenyôhéjba zárt "kászu túrót"? Az együgyû tömeg alig tudott magához térni a nevetéstôl. Nem tudták elhinni, hogy az, aki még vidékükön nem járt, nem hallotta készítményük hírét. Pedig mi sem hallottuk eleddig kéregbezárt, s hozzá köménymaggal meghintett túróról.Segítettek tudatlanságunkon, hamarosan az egész készítési módot elbeszélték, egyszerre hárman is. Elmondták, hogyan fôzik ki a fenyôfa vékony héját, hogyan készítik a beléje valót, hogy varrják össze a hengereket. Szabadulnunk kellett tôlük, nem volt úgysem más élelmünk, megvásároltuk a vénasszony kászuit mind. Jutott mindenkinek két darab. Ekkor elszéledt az élelmes népség.Gyönge homály borul a fák fölé, cselekvésre határoztuk el magunkat. Beállítottunk az igazgató- tulajdonos irodájába. Igazoltuk diák voltunkat, s kaptunk ingyen szobát. Abban leraktuk a cókmókot, megtakarítkoztunk, s aztán kiültünk a lombok alá, hadd élvezzük szabadon a szép nyári estét.Az égen kigyúlt százezernyi csillag barátságosan sugárzott le a csendes völgyre. Hûs esti szellô szórta széjjel a virágok illatát, s ingatta meg a fák és a bokrok halkan susogó leveleit. Ábrándozva ültünk egymás mellett, gondolatban visszaértünk kincses városunkba, a szülôi házba. Nem éreztünk azután jó darabig a külvilágból semmit. Lelkünk messze járt, a családi körbe látogatott el, hol szeretetben élnek azok, kik ránk aggódva gondolnak, a messze távozottakra, s néha-néha talán könnyet is ejtenek az idegenben utazókért.Kilenc-tíz óra felé kerültünk csak szállásunkra. Annyira hûvös volt már ekkor, hogy dideregve húzódtunk össze még a vastag pokrócok alatt is.Július tizennegyedikén, hétfôn reggel zenei hangok ébresztettek fel.Ablakunktól nem messze muzsikáltak a cigányok. Frissen felkészültünk, mert még sétálni is akartunk, s bejártuk a kanyargós utakat. Jól megnéztünk mindent, a csendes, de éppen ezért kívánatos kies fürdôben, aztán mint illett, köszönetet mondtunk, s felkészülve kiballagtunk a díszes kapun. Alig mentünk egy félórát, Korondon voltunk. Híres falu ez. Elsô nevezetessége az edénygyártás. Minden nagyobb vásárban találhatni ide- való fazekast, ki a keresett fazekakat árulja, melyekben legjobban megfô a puliszka. Másodsorban emeli a hírét a kászu túró. Ízleltük s élveztük az ínyenceknek is beváló készítményt, csak jót mondhatok róla. Hûség kedvéért ide jegyzem, harminc fillérért vesztegették a sokat érô kászuk darabját.Mindjárt az utolsó házakon túl, közepes magasságú hegy emelkedett elôttünk, fûvel benôtt oldalakkal. A szekéren közeledôknek miatta kerülôt kellett tenniük, mi egyenesen átvágtunk rajta. Hosszan kígyózott elôttünk a Kalonda lejtô. Balra széles, füves hegyhátak húzódtak, jobbra erdô, az egész vidéken élôlény nem mutatkozott. Kissé szorongatni kezdett a félelem, elôvettük a töltött pisztolyt (a legjobbik lövô kezébe adtuk), erôsen megmarkoltuk a botot, egymás mellett mentünk, készen minden támadásra.Még nem mutatott a serény nap dél felé s máris a lejtô, ránk nézve hágó, legmagasabb pontján, a kilencszáznyolcvanhat méter magas szilas vagy Pálfalvi tetôt taposta lábunk. Hoszszasabban idôztünk rajta, gyönyörû kilátás tárult szemeink elé. A tetôvel hirtelen végzôdött hegy oldala csaknem függôleges volt. Az országútnak nagy kanyarodást kellett tennie viszszafelé, hogy a szekerek és lovasok számára könnyebb lejuthatást teremtsen. Pálfalva elôttünk, mondhatom alattunk feküdt a mélyben. A községtôl fennsík húzódott, s a bekövetkezô falvak mind látszottak, s a távol kékjében maga Udvarhely is. Körülöttünk sziklatömbök álltak ki a növénytelen agyagból, kissé lejjebb már dús tenyészetû földek zöldelltek, délre, délnyugatra magas hegyek koronái tûntek elô.Tisztán láttuk a falu legtöbb udvarát, s kerülôvel még negyedóra is eltelt, s még nem voltunk a házak között. Pálfalva után Farkaslaka, Szentlélek már délutánra hátunk mögött volt, az utóbbinak a határában tartottuk a déli pihenôt. A második székely városhoz közeledtünk rohamosan, s ez a tudat megacélozta fáradt izmainkat, vígan lépkedtünk tova. Erdôs hegyek aljában értünk a kis Szejke fürdôre. Nagyfokú elmaradottság, elhanyagoltság ötlik szemünkbe, valamire való épület benne nincs, bár sokan keresik fel világoskék színû forrásait. A különös színû hideg tükörfürdôt megtapasztaltuk, s mentünk is tovább. Rövid idô alatt elértük Szombatfalvát, amely község már Udvarhely egyik része, így hamarosan benn voltunk a városban. Ezzel a második útrészletet bevégeztük, Marosvásárhelytôl kilencvenöt, Kolozsvártól kétszáz kilométernyire távoztunk.A csinosan épített, szép kis városban sanyarú viszonyok között töltöttük az éjszakát, sôt még az estét is.Már az sem volt jó hatással ránk, hogy befogadni egyáltalán nem akartak. Mentünk a katolikus szemináriumba, utasítottak az internátusba. Megjelentünk ott, ismét másfelé küldtek. Kóvályogtunk hát az újonnan épült fôgimnázium s a kiemelkedô templom körül, míg végre irgalmas lélekre akadtunk egy tanár úr személyében. Az ô közbenjárására megnyíltak elôttünk a szeminárium kapui, s befogadott bennünket az öblös, ódon színezetû ebédlôterem. Szomorúan pakoltunk le a puszta asztalokra, aztán eloszoltunk a városban, ki erre, ki arra. Messzire eltávozni nem mertünk, csak a közelebb esô utcákon barangoltunk. Ezért keveset láttunk a városból. A fôteret, a református kollégium nagy épületét, a vármegye házát, a régi városházát szemléltük meg mindössze. A katolikus templom elôtt hoszszabban idôztünk. Tekintetünk messze kalandozott a háztetôk felett a szomszédos magaslatokig, melyeken sok község apró házai tömörültek.Udvarhelyen raktározódnak a Hargitáról lekerült nyers termékek, részben benne dolgozzák fel azokat. A havasi lakó idehozza elárusítás végett munkálkodásának gyümölcseit, itt látja el magát a szükségesekkel, székely iparosoktól készített portékákkal. Innen indulnak útjukra a kivitelre kerülô gabonanemûek, fa- és agyagáruk, ipari cikkek.Szellemi tekintetben három középiskola gyûjti termeibe a székely ifjakat, kik még kôipari szakiskolában is szert tehetnek tisztességes állásokhoz szükséges ismeretekre. Élénkség, élet lüktet a keskeny utcákban.Számtalan bolt, raktár, mûhely tanúskodik az életrevalóság, haladás, általános jólét mellett. Élénkebb forgalmú helyeken aszfaltburkolat fedi a járó utakat, máshol tisztességes kövezés teszi lehetôvé a könnyû, gyors közlekedést.
(folytatás a következô lapszámban)
Dr. Ráczkövy Samu orvos a polgármesternek három szejkefürdôi mulatság jövedelmébôl 139 forint 22 krajcárt adott át városfejlesztési célokra: "ilyen formán a már régebben e célra rendezett hangversenyek jövedelmével együtt a sétatér alapja meg volna vetve, s így annak csak megvalósításához kell minél hamarább kezdeni, hogy az e tekintetben végképp elmaradt városunk közönsége egy kicsiny üdülôhelyhez jusson" — írta az Udvarhelyi Hiradó. Udvarhely vármegye közgyûlésén Ugron Gábor azt kérdi, hogy vajon azért akarja-e a város utcáit kivilágíttatni, hogy az utcán található piszkot jobban megláthassuk? "Azért — jött a válasz a polgármester részérôl —, hogy a takarítás könnyebb legyen, ebben is megmutassuk, hogy a haladni akaró és tudó városok közé tartozunk." Dávid Elek másképpen gondolkozott. Ô úgy látta, hogy még csakugyan "nincsen e város a villanyvilágításhoz fejlôdve, sokkal több és fontosabb megoldandó kérdés vár a lakosságra". Mindenesetre javasolta megszavaztatását, de hitte "hogy a városi képviselôtestületnek gondja lesz rá, hogy az még néhány évig ne kerüljön felszínre." Ilyen ritmusban törtek maguknak utat akkoriban az újítások. Ugron arra is rákérdezett, hogy "a városi aszfaltozást miért kellett idegen — külföldi — céggel megkötni, amidôn a magyar gyártmány épp úgy megfelelt volna, s azt pártolni is kötelességünk". A válasz egyszerû volt.: mert az olcsóbb. [Még akkor is...?!] Az aszfaltozás lassan haladt, de azért haladt a The Neuschettel cég által, méghozzá miniszteri jóváhagyás nélkül. Az idô sürgetett, közeledett az ôsz. Így a képviselôtestületi bizottság beleegyezett a munkálatok folytatásába. A Kossuth utca jobb oldalán és az Alsó Piactér alsó felén bontották fel a kövezetet. A keramit szegélykockákat lerakták, már a földegyengetési és földdöngölési munkálatoknál tartottak. Probléma így is akadt. A Kossuth utca bal oldalán a kutak és a keresztek jelentettek akadályt. "A keresztek szépítészeti szempontból távolítandók el, a kutak pedig a közegészség szempontjából, mivel már így is, a régi kavics járdán, télen által, azok elôtt a közlekedés életveszéllyel járt. Azok közvetlen a járda szélére ásandók, vagy pediglen, mivel vizük egyáltalán élvezhetetlen, egyszerûen betömendôk..."