Július 24-én, délután két órakor került sor Kalibáskôn arra a munkaebédre, melyet Szász Jenô polgármester adott Orbán Viktor magyar miniszterelnök tiszteletére.A miniszterelnöki protokollfelelôsök négy helyet adtak Udvarhelynek. A magyar címerrel ellátott névkártyákon Szász Jenô polgármester, Kolumbán Gábor megyei tanácselnök, Tamás József csíkszeredai római katolikus segédpüspök, valamint László János, az udvarhelyi önkormányzat gazdasági bizottsága elnökének neve volt feltüntetve.A munkaebéden szóba került a csereháti ügy, a székelyföldi és udvarhelyi egyetemek, valamint a privatizációs és zöldmezôs beruházások kérdésköre. Orbán Viktor a Cserehát kérdésében rendkívül tájékozott volt, és konkrét javaslatokat kért a polgármestertôl arra vonatkozóan, hogy szerinte miben segíthet a magyar kormány. A felsôoktatással kapcsolatban csak tájékozódásképpen hallgatta meg a magánegyetemek kiépítésérôl vázolt udvarhelyi elképzeléseket, valamint az eddig megvalósultakat.Gazdasági kérdésekben a magyar miniszterelnök hangsúlyozta: nem igaz, hogy nincsen pénz, csupán gazdaságilag helytálló és vonzó elképzelésekkel kell az anyaország felé fordulni.
— szórakoztak a rendôrök Dézsy Zoltán prefektus felháborodását figyelvén, aki kirohanva a vendéglôbôl, egy fenyôfa alatt panaszkodott minden arra járó titkosszolgálatisnak. Dézsy felháborodását az a diplomáciai biztonsági protokollszabály okozta, mely szerint nem ülhet asztalhoz az, akit nem hívtak meg, legyen az akár a román kormány képviselôje is. Balkán kívül rekedt a kalibáskôi vendéglôn...
Július 31-én este hét órára várják a Polgármesteri Hivatalba Hámori József magyar kultuszminisztert, Dávid Ibolya igazságügyminisztert (másodszor), valamint Demeter Ervint a magyar titkosszolgálatot felügyelô politikai államtitkárt. A szervezôk remélik, hogy sikerül meghívni Martonyi János magyar külügyminisztert is, aki szintén Romániában fog tartózkodni a hónap végén.
Július 27-tôl a Príma Rádióban nemcsak a BBC magyar és román nyelvû, valamint a Deutsche Welle magyar nyelvû nemzetközi hírmûsorait és magazinjait hallhatják, hanem az Amerika Hangját is.A tegnap lezajlott élô interjút követôen naponta 22 órától hallható a Príma Rádió segítségével az amerikai adó.
Túl van az életveszélyen az a román kisfiú, aki csütörtökön kerékpárjával a magyar kormányfô kabinetfônökének gépkocsija elé fordult Maroskece erdélyi településnél.
A 13 éves Eugen Mocant a marosvásárhelyi kórház idegsebészeti osztályán tartják megfigyelés alatt.A kórház ügyeletes fôorvosa vasárnap délután az MTI érdeklôdésére azt közölte, hogy a gyermek állapota súlyos, de már nem életveszélyes. Ennél részletesebb információkkal nem kívánt szolgálni. Az orvosok egyelôre nem tudták eldönteni, hogy szükség van-e mûtéti beavatkozásra. A gyermek a balesetben súlyos fejsérülést szenvedett.A marosvásárhelyi fiú nagyszüleinél nyaralt, amikor a baleset történt. A rendôrségi vizsgálat szerint a gyerek minden jelzés nélkül, féktávolságon belül hirtelen balra fordult kerékpárjával, így a Miniszterelnöki Hivatal gépkocsiját vezetô hivatásos sofôr semmiképp nem tudta a balesetet elkerülni. A jármû nem egészen 50 kilométeres óránkénti sebességgel haladt. A román sajtóban megjelent hírekkel ellentétben sem a magyar gépkocsi sofôrje, sem utasa nem hagyta el a baleset helyszínét. A gépkocsivezetô a több óráig tartó vizsgálat után visszakapta útlevelét. A román belügyminisztérium a szokásos eljárásnak megfelelôen jegyzékben tájékoztatta a történtekrôl a bukaresti magyar nagykövetséget, s ebben a jegyzékben is megerôsítették, hogy a balesetet a kisfiú okozta. (mti)
Orbán Viktort elkísérte Németh Zsolt külügyminisztériumi államtitkár is, aki a magyar miniszterelnök nevében helyezett el emlékkoszorút a Benedek Elek-szobor elôtt.A miniszterelnök kénytelen volt kihagyni székelyudvarhelyi állomását a késés miatt. A miniszterelnöki repülô így is több mint fél órát várakozott a marosvásárhelyi repülôtéren.
A megye 44 óvónôje, 130 tanítója és 131 tanára számára dôlt el, hol kezdi szeptember elsején az új tanévet. A jelöltek mintegy 30 százalékának sikerült végleges munkahelyen elhelyezkedni — nyilatkozta Kardalus fôtanfelügyelô. A falusi iskolákban való elhelyezkedésért az 5-ös általánost, a városi helyekért pedig minimum a 7-est kellett elérni, az 5-ös jegyet viszont csak 12 óvónônek, 39 tanítójelöltnek és 50 tanári diplomával rendelkezônek sikerült elérnie. A Benedek Elek tanítóképzô 44 végzôsébôl csak 12 jelölt foglalhatja el ôsztôl végleges állását, ebbôl egyetlen jelölt fog székelyudvarhelyi iskolában oktatni.
SZÁVA Enikô
Az ötlet Magyarországról származik, ahol már szövetségként mûködnek a Teleházak. Ez többfunkciós, nyitott profilú kisközösségi információs és telekommunikációs szolgáltató központ.
Céljuk segíteni a kisvállalkozókat, diákokat és non-profit szervezeteket. A teleházban minden megtalálható, amire az ember kíváncsi, ehhez hozzásegít az internetes kapcsolat. Álláskeresési lehetôség, eladás és vásárlás is lehetséges a teleház segítségével. Közelebb szeretné vinni az embereket a számítógépekhez és a nagyvilághoz. Diákok megírhatják, megszerkeszthetik dolgozataikat, elolvashatják leveleiket (e-mail), faxolhatnak, nyomtathatnak színesben is. Egy másik részében a Teleháznak üzleti tárgyalásokat vagy baráti beszélgetéseket folytathatnak azok, akiknek nincs erre más lehetôségük. Folyóiratokat is böngészhetnek, akik tanulni szeretnének vagy egyszerûen csak érdekességeket akarnak megtudni. Az udvarhelyi Teleház tervei közt szerepelnek: elôadások szervezése, civil szervezetek kiszolgálása, helyi hirdetés, hírközpont, számítógépes játék lehetôsége. A Teleházban mindent mindenkinek naponta 9-18 óra között (igény szerint tovább is) a Bethlenfalvi út 21 szám alatt.
D.T.
A whiskys tolvajként ismert, csíki születésû Ambrus Attila lassan nemzeti hôs lesz Magyarországon. Története bizonyára közismert: a 32 éves fiatalember tíz éve érkezett Erdélybôl Magyarországra; "hivatalosan" az Újpest hokicsapatában sportolt, ahol nem túl tehetséges, de roppant fegyelmezett játékosnak ismerték, ám a betévô falatokat nem innen, hanem bankrablásokból szerezte magának. Amikor tavaly, balszerencséjére, elfogták, már a huszonhetedik akcióján volt túl. De hiába tartották fogva, néhány nappal ezelôtt megszökött, és azóta bottal ütik a nyomát. A "whiskys" jelzôt onnan kapta, hogy mindenik rablás elôtt felhajtott egy pohárka whiskyt a bankfiók közelében lévô bárban. Ez volt az ô névjegye. Letartóztatása után Ambrus Attiláról kiderült, hogy nem csak ízlése, hanem intelligenciája is jóval magasabb a "szakmunkatársak" átlagánál. A bankrablásai során mindig másképp maszkírozta magát, általában udvariasan, elegánsan tette a dolgát, egy alkalommal például csokor virággal kezében bukkant fel a kirabolt fiók színhelyén. Sokáig egyedül dolgozott, de aztán társat is talált magának, egy budapesti, újpesti csapattárs személyében: vesztére. Megegyeztek ugyanis, hogyha valamelyikük lebukik, akkor a társ négy óráig hallgatni fog, hogy a másik idôközben el tudjon menekülni az országból. De Ambrus társa hamarabb "köpött". Így a csíki fiút, amikor ment volna át Romániába, hogy a hargitai hegyekben évekig eltûnjön, az ártándi határon letartóztatták. A határôrök érkezése elôtt tíz perccel kapták meg fotóját, a sors iróniája, hogy már korábban elindult a határ felé, de még visszafordult Don nevû pásztorkutyájáért.A nyomozás során Ambrus roppant segítôkésznek bizonyult. A rendôrség csak néhány, az ô nevéhez fûzôdô rablásról tudott, de ô mind a 27-et készségesen bevallotta. Az együttmûködés fejében enyhébb ítéletet ígértek neki, de a rendôrség -Ambrus ügyvédje szerint - az egyezséget felrúgva újabb és újabb vádakkal, többek között emberölési kísérlet vádjával akarta ôt megterhelni, ami már tíz fölé emelte volna a börtönben letöltendô évek számát. Az ügyvéd szerint mindez nagyon megviselte védencét: emiatt született meg a szökés gondolata.A szökés éppoly látványosnak, filmbe illônek bizonyult, mint maguk a bankrablások. A reggeli séta alatt átmászott a sétálóudvar négy méter magas kerítésén, behatolt egy harmadik emeleti irodába, és ott lemezszekrénnyel, valamint asztalokkal és székekkel elbarikádozta magát. Az irodában talált elektromos hosszabbítókat és telefonzsinórokat összesodorta, majd a kábelköteget a fûtéscsôhöz erôsítette, és a rács nélküli ablakon keresztül kimászott az épületbôl. Lecsúszott a kábelkötegen az elsô emelet magasságáig, majd - mintegy négy méter magasból - leugrott a járdára.A rendôrség azonnal hajtóvadászatot indított ellene. Budapest autókijáratait fegyveres rendôrök lepték el. A nyomravezetônek egy millió forint jutalmat ajánlottak fel. A whiskys központi téma lett a magyarországi sajtóban: vezércikkben foglalkoztak vele, országos napilapok Monte Christo grófjához, Rózsa Sándorhoz hasonlították, kajánkodva írták, hogy a sportban a fair play szelleméhez szokott rabló nevetségessé tette az egész magyar rendôrséget.De nemcsak a sajtónak vált hirtelen rokonszenvessé a nehéz gyerekkort megért whiskys, hanem az egész lakosságnak: közvélemény-kutatások igazolták, hogy az emberek túlnyomó többsége azért drukkol, hogy ne kerüljön rendôrkézre, mint ahogy az emberek többsége szentül hiszi: nem is fog. Nem kizárt, hogy a világhír is eléri. Egy amerikai filmproducer ugyanis már fel is ajánlotta, hogy megvenné tôle a vetítési jogukat.Ez azonban csak az érem egyik oldala. A Belmondo -stílû sztori mögött egy másik történet zajlik, egy gyökértelen, belülrôl kiégett ember története, aki magánéletében balszerencsés, ügyvédje szerint alkoholfüggô. Az egyik tévéadásban nyilatkozó szociológus szerint a whiskys az idô elôrehaladtával kifárad, és elôbb-utóbb hibázni fog, rendôrkézre kerül. A lóvá tett rendôrség minden bizonnyal, már csak bosszúból is, soha nem mond le arról, hogy a bankfosztogatót rács mögé dugja. Az idô azonban, egyelôre, neki dolgozik; az pedig szerencséjétôl, no meg lelkierejétôl függ, hogy képes lesz-e a világot és önnmagát legyôzni, vagy valahol ôt is eléri a végzet, a legendákban élô sok más, tragikus sorsú westernbanditákhoz hasonlóan.
Páll Szilárd
A Kôkeresztet, mely Székelyudvarhely Hargita terén található, csak "fûre lépve" lehetett eddig megközelíteni. Ez gyakran megesett, hiszen hálálkodó kezek nyomán szinte mindig friss virágot lehetett látni a kereszten.
A napokban a Polgármesteri Hivatal városgazdálkodási fôosztályának felkérésére a Kuvar kft. a parkosított rész bal szélén járdát rakott le, korlátot állított fel, bejáratot képezett ki a kereszthez. Most az úttest bal szélén a gyalogosok biztonságosabban járhatnak, nem tapossák a parkot azok sem, akiknek gondjuk van arra, hogy e jelentôs mûemlék ne álljon csupaszon, ridegen. Nemsokára a Villamossági Vállalat eltávolítja a közelben lévô villanyoszlopot is, hisz az nem illik bele a látványba. Emiatt viszont nem csökken a tér megvilágítása, mivel azt körben elég lámpa biztosítja.A hagyományápolókban egygyel több a remény arra, hogy a tér visszakapja a Kôkereszt nevet. Ennek egyik kitartó szorgalmazója Péter Attila nyugdíjas tanár, másik Gotthárd Béla ügyvéd, akikhez jómagam is csatlakozom. Mivel még napirenden van az utcanevek adásával, illetve változtatásával kapcsolatos javaslatok "ládába dobása", azt sugallnám, hogy más is éljen ezzel a lehetôséggel. Tudatában vagyok annak, hogy több lakó ellenszenvét váltom ki ezzel, hiszen hivatalos irataikban az utcanév megváltoztatása utánajárást igényel. A Polgármesteri Hivatal és a Rendôrség jóhiszemû együttmûködése viszont egyszerûsítheti az ügyintézést. A Hargita nevet - hiszen az sem eldobni való - lehetne más utcának adni. Mára már a valamikori Hargita vendéglô neve is Select-re változott, így különösebben semmi nem indokolja itt ezt a megnevezést. S ha már az utcanév-javaslatoknál meg hagyományápolásnál tartunk, a Hunyadi utca alsó végébôl kiágazó, névtelen utcát Fekete tó utcára lenne érdemes keresztelni. Alkalomadtán, szintén e lap hasábjain, kitérek arra, hogy miért. A hajszoló élettempó miatt vagy amiatt, hogy nem ismerjük eléggé a város történetét, könynyen napirendre térünk ilyen dolgok felett, azaz kicsi a motiváció. Audiovizuális propaganda volna szükséges ennek a leküzdésére, például a helyi média több beszélgetést kellene napirendre tûzzön a város múltjának megismeréséért. Most azonban a Kôkereszt téri okfejtésre térnék vissza. Teszem ezt Péter Attila tanár Keresztek Székelyudvarhelyen 1993-ban címû könyve alapján: A Kôkereszt talapzatán római számokkal a következô felirat olvasható: MDCCLX (1760), de a jobboldali szöglet le van törve, az X után még két-három betû is lehetett. A keresztet tehát 1760- 1790 között állították fel. Egyik feltevés szerint a városnak valami nagy csapástól, veszedelemtôl való megszabadulása emlékére emelték. Lehetett az pestisjárvány 1661-ben (II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után, amikor török-tatár hadak hódították el Erdélyországot, és feldúlták a várost), 1709-ben (a Rákóczi forradalom alatt), vagy 1719-ben (a forradalom elbukásakor), amelyhez éhínség is társult. Vagy 1768 Szent Jakab havának 12. napja, amikor a természet elemei rettentették meg a város lakosságát. Emelhették a határôrségtôl való szerencsés megszabadulás emlékére. Valószínûbb az a feltevés, miszerint a római katolikus egyház a református templom nyugati cinterme mellé, hol régen az Anna-kápolna állott "Krisztus Urunk azt keresztét kôoszlopra" szerette volna emelni. A gubernium 1777. szeptember 29-i válasza nem engedélyezte az áhított helyre a kereszt felállítását, ezért azt éppen ide helyezhették. Más forrás szerint "a városi róm. katolikusok versenyeztek a városban és mezôn eltüntetett fakeresztek visszaállításában (az 1630-as években)." Feltehetôen tehát már 1600 elôtt állhatott itt kereszt. Feltehetô az is, hogy az 1931- ben Kováts István helyi fényképész által megörökített kereszt teljes egészében az eredeti volt. Az 1958-as vagy az 1959-es esztendôk egyik éjszakáján azonban kegyetlen kezek eltávolították és ismeretlen helyre hurcolták a régi keresztet, melynek nyoma veszett. Talapzatát a Római Katolikus Plébánia a templom mellé szállította. 1992 tavaszán, több mint 30 év múlva, ugyancsak a Plébánia kérésére Tamás István helyi neves kôfaragó mester faragta ki terméskôbôl díjmentesen a ma látható változatot. A talapzat viszont az eredeti. 1992. május 29- én helyezték vissza a Kôkeresztet eredeti helyére. A mûemlék a húsvéti határkerülôk hagyományos stációja - derül ki Péter Attila tanár gondosan dokumentált leírásából. Joggal tekinthetjük tehát a Kôkeresztet e város fennmaradása szimbólumának.
Bálint Rozália
Megjelent a Szociális Útmutató, mely taralmazza a székelyudvarhelyi szociális szervezetek, intézmények névsorát, valamint azok bemutatását, leírását. Mindezek mellett információt nyújt a létezô állami juttatásokról, mint szociális segélyek, családi pótlék, gyerekpénz, szülési pénz, betegnyugdíj, utódlási nyugdíj és mások. Az útmutató, amely egyelôre kis példányszámban jelent meg, a Budvár Szociális Központnál, a Székelyudvarhelyi Információs Irodánál és a Caritas székhelyén tanulmányozható, a Kossuth utcában
A kulturális örökség megôrzésének és fejlesztésének támogatására szolgáló Raphael- program keretében pályázatot nyert Románia is. Az Európai Unió brüsszeli végrehajtó testülete ismertette azt az 58 tervezetet, amelyet az idei 438 pályázatból támogatásra érdemesnek minôsítettek. A kelet- európai társult államokból kilenc ország, Románia mellett Magyarország, nyert pályázatot. A Raphael-program keretében az elmúlt három évben összesen 224 tervezetet támogattak, túlnyomórészt EU-tagállamok beadványait.
A rektor ellenzi a magyar karok létrehozását a Babes- Bolyai egyetemen
Simion Simon, a Babes-Bolyai Tudományegyetem ideiglenes rektora ellenzi az egyetemen belül az önálló magyar karok létrehozását. Simon úgy véli, hogy a magyar egyetemi tanárok által kért három magyar kar pusztán politikai célokat szolgál, s nem pedig az egyetemi oktatás minôségének javítását. A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar oktatói úgy döntöttek, hogy az egyetem szenátusának elsô szeptemberi ülésén három új, magyar tannyelvû kar létesítését indítványozzák. Ezek a matematikai és természettudományi, a humán- és politikatudományi, illetve a közgazdasági és jogi kar lennének. Az RMDSZ úgy véli, hogy az új tanügyi törvény erre lehetôséget biztosít, és az egyetemen is adottak a három kar létesítésének feltételei.
A romániai magyar nyelvû oktatás megfelelô minôségû és színvonalú tankönyvellátásának segítésére kolozsvári székhellyel közös tankönyvkiadót hoz létre az ôsz folyamán a budapesti Nemzeti Tankönyvkiadó, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a szervezet Teleki Oktatási Központja. A közös kiadó várhatóan az ôsz folyamán kezdi meg mûködését. A cég tevékenysége az oktatás minden szintjére kiterjedôen, fôként a tankönyvkiadásra és az ahhoz kapcsolódó segéd- és kézikönyvek megjelentetésére irányul majd.
Tôkés keményen bírálja tanügyi törvényt
Rendkívül keményen bírálta a közelmúltban elfogadott román oktatási törvényt és a törvényt megszavazó Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetését csütörtökön, július 22-én Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Tôkés püspök nyilatkozatában azt a véleményét fogalmazta meg, hogy az új oktatási törvény a kisebbségekre nézve súlyosan diszkriminatív, és éppen ezért alkotmányellenes. Az adófizetô keresztyén polgárokat arra kényszeríti, hogy az állami oktatás finanszírozása mellett a felekezeti tanintézetek fenntartásáért külön "adót" fizessenek. Etnikai szempontból hasonlóképpen diszkriminatív jellegû Románia földrajzának és történelmének román nyelven való kötelezô oktatása - hangsúlyozta Tôkés László. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke úgy vélte, hogy a törvény semmilyen olyan jogot nem tartalmaz, amellyel a romániai magyar közösség korábban ne rendelkezett volna.
Orbán Zsuzsa, az Orbán Alapítvány igazgatója számolt be az alapítvány nyári tevékenységérôl. Július 12-19 között a Szelterszen szerveztek tábort huszonhét értelmi fogyatékos gyerek számára.
A gyerekek számos foglalkozáson vettek részt. Egyrészt egyéni fejlesztés, másrészt csoportmunka, játékok és kézimunka szerepelt a táborozók programjában. Szobrokat készítettek a gyermekek, tányérokat festettek, majd — a tábor végeztével — munkáikat kiállították. — Nagyon fontos a sérült gyerekek számára a közös játék - mondta Orbán Zsuzsa —, de mindig kell engedni, hogy a gyerek nyerjen. Csak olyan feladatokat szabad adni nekik, amelyeket meg tudnak oldani. Az Orbán Alapítvány augusztusban újabb tábort szervez hat mozgáskorlátozott gyerek számára a Baptista Keresztény Táborban. A téma ezúttal a Kis herceg: a táborozók bábokat készítenek, majd ezek segítségével bemutatják az ismert mû bábjáték-változatát.Orbán Zsuzsa arra is felhívta a figyelmet, hogy szeptemberben elsô fokú sérültek (fogyatékosok) részére újabb két osztályt indítanak Székelyudvarhelyen. Mindkét osztályban négy-négy gyermekkel foglalkoznak majd a tanítók. Még két hely nincs betöltve, várják a jelentkezôket az Orbán Alapítványnál vagy a 218035-ös telefonszámon, hiszen Hargita megyében ez az egyetlen intézmény, amely a súlyosan fogyatékosok oktatásával foglalkozik.
E.J.
Oroszhegy egykori anya-faluja, Székelyszentkirály, nem az ôsi kádármesterség, nem fakád és dézsák készítésével vált ismertté az ország határain túl is, hanem a 20. század elsô negyedének végén meghonosodott és a háziaszszonyok által még ma is kedvelt mûvészi értékû kézimunkájával, a vert csipkével.Bevezetés
Az európai csipkeverés eredete visszanyúlik a XVI. századba, a reneszánsz korába. Technikája a gombkötô iparból fejlôdött ki Génovában, és innen terjedt el késôbb Közép-Nyugat-Európában, mûvészetté elôször Németalföldön vált, de évszázadokon keresztül híres és keresett volt a brüsszeli és a velencei csipke is. A varrott és vert csipke mindig értékesebb volt, mint a horgolt. Különösen a barokk korban díszítették csipkével a fehérnemûk széleit, sôt fôkötôt, kötényt, kendôt, ruhákat is készítettek belôle.A különbözô mûvészi szépségû és értékû csipkék készítési módja régen féltve ôrzött titok volt.Magyarországon a felvidéki bányavárosokban már a XVI. század második felében ismerték a csipkeverést. A falvakba a felvidéki vándorárusok révén jutott el, ezért nevezték "tót csipkének".Erdélyben elôször a XVII. század második felében, Torockó vidékén honosodott meg. Más, csipkeveréssel foglalkozó vidéktôl eltérôen itt színes gyapjúszálból is vertek csipkét az asszonyok kötényeik és mellényeik díszítésére.A szentkirályi csipkeverés története
A magyar néprajzi szakirodalom nem tartja számon a székelyföldi csipkeverést. Székelyszentkirályon az elsô csipkeverô tanfolyam 1924-ben kezdôdött, Szabó János plébános kezdeményezésére. A szeptember 10-én Árkosy P. Lajosné, kolozsvári tanárnô irányításával indított háromhetes kurzuson 35 szentkirályi lány vett részt.
A Hírnök 1924 decemberében megjelent száma megemlékezett a székelyszentkirályi eseményrôl: "Egyszerû falusi lányok nagy kedvvel és ügyszeretettel csoportosultak a legelsô hívó szóra özv. Árkosy Lajosné tanfolyamvezetô körül, hogy a csipkeverés boszorkányos mesterségét megtanulják. Valóra vált az, ami eleinte talán lehetetlenségnek látszott elôttük, s ma már vígan dobálóznak a botocskákkal, s hangos énekszó mellett nô, gyarapodik a szebbnél- szebb csipke, s szállítják a legkényesebb igényeknek is megfelelô árut".Az egyházközség Domus Históriájának leírása szerint: "... Egy hónap múlva a tanulók keze alól már értékes csipkék kerültek ki, amit elküldtek Kolozsvárra. Késôbb megrendeléseket kaptak Budapestrôl, Párizsból, sôt a tengeren túlra is eljutott a székelyszentkirályi vert csipke".1925-ben a székelyszentkirályi "kis üzem" már részt vett a budapesti iparmûvészeti kiállításon, ahová tízezer lej értékû csipkét küldtek. 1926-ban pedig a Székelyudvarhelyen megrendezett Ipari- és Mezôgazdasági Kiállításon a nézôknek be is mutatták, hogyan készül a vidéken korábban ismeretlen vert csipke. Ezt az eseményt a Székely Közélet mellékleteként megjelent Kiállítási Újság így örökítette meg: "... ugyan e helyiségben dolgozott, csinos népies öltözetben két életpiros leány, a gyakorlatban is bemutatták a már nagy hírûvé lett finom székelyszentkirályi csipke készítését".
A plébános szándéka valóra vált
Székelyszentkirály lelkipásztora a csipkeverést azzal a szándékkal honosította meg, hogy mérsékelje a nehezen megmunkálható földterülettel rendelkezô falu nyomorát, és csökkentse a lányok elvándorlását. Akárcsak a hasonló székely falvak lányai, a szentkirályiak is városon, többnyire Bukarestben és Brassóban cselédként keresték meg mindennapi kenyerüket és a kelengyéjükre valót. A plébános látta, hogy a nagy városok erkölcstelen légköre rossz hatással van a faluból elkerült lányokra, ezért próbált helyben munkalehetôséget és termékeiknek piacot teremteni. A csipkeverô tanfolyam egy szorgalmas székely faluközösség fiatal lányait vonzotta együvé, ahol egy szép és hasznos mesterség tanulása mellett erkölcsi és kulturális nevelésben is részesülhettek. Egy-egy jó dolgú és ügyes kezû lány, a házimunka mellett, otthon megkereshette a csipkeveréssel a boldogulásához szükséges pénzösszeg nagy részét.Amíg Észak- Erdély Magyarországhoz tartozott, addig a budapesti Csipkekészítô és Háziipari Vállalattal állandó kapcsolatuk volt, innen kapták a mintákat és anyagot (cérnát), s ugyanitt mindig tudták értékesíteni e szép csipkéiket.
A háború utáni hanyatlás korszaka
A háború alatt s az azt követô években, megrendelôk hiánya miatt, szünetelt a már nagy hírnévnek örvendô több mint száz leányt és asszonyt foglalkoztató csipkeverés.Az ötvenes években Bandi Dezsô újra megkísérelte fellendíteni és életerôs iparággá fejleszteni, de fáradozása nem sok eredménnyel járt, egyre kevesebben foglakoztak a csipkeveréssel. Az idôs asszonyok mellett, akik még részt vettek az Árkosy Lajosné által vezetett tanfolyamon, alig néhányan foglalkoztak csipkeveréssel. A fiatalabbak közül Bálint Margit tûnt ki munkáival. Jó rajztehetséggel rendelkezett, így maga is készített különbözô csipkemintákat.Balázs Istvánné Bodó Berta ekkortájt fekete cérnából is készített csipkéket a gyímesi csángó asszonyoknak. A faluban a Bálint Margit irányításával készített munkákat, a Hargita Mûvészeti Szövetkezet székelykeresztúri fiókjánál értékesítették. Az általános iskolában gyakorlati órán Gábor Lôrincné tanítónô irányításával a III-VIII osztályos lányok tanulták ezt a szép mesterséget. Csipkéikkel az iskola folyósóit és termeit díszítették.
Székelyszentkirályon kezdetben csak házilag szôtt lencérnát használtak. 1945-tôl közönséges bolti gyapotcérnából, illetve kézimunka-cérnából is dolgoztak. A vékonyabb cérnát duplán fogták.A hosszú csipke díszítôelemei geometrikusak. A mintákat Árkosy Lajosnétól vagy a budapesti megrendelôktôl kapták. Késôbb Bálint Margit, a székely szálvarrásos párnák motívumkincsibôl merítve és saját elképzeléseit hozzáadva rajzolt számos csipkemintát. Mintakincsében a közvetlen környezetében található, a népmûvészetbôl ismert formákat, virágokat láthatjuk: csigás, gombás, szíves, cserelapis, napraforgós, rózsás stb. motívumokból állítja össze csipkéit.A kerek csipkék vagy terítôk, abroszok az ötvenes években váltak általánossá, azelôtt csak hosszú csipkét vertek, amit lepedôszélre, alsószoknya aljára vagy paplanhuzat betétjeként használtak.
Bálint Margit néni ma is szaktekintély a faluban. Igaz, hogy idôközben átesett egy szemmûtéten, de azért ôsszel és a téli idôszakban rendszeresen dolgozik. Most is van két megrendelôje Budapestrôl és Brassóból, de a mezei munka miatt nem tud neki fogni.A Farkaslakáról Szentkirályra költözött nyugdíjas Dakó Irén tanítónô késôbb tanulta meg a csipkeverést, de most már nagyon szereti. Ô gallérdíszítésnek is készített csipkéket, ezek Magyarországon nagyon keresettek. A változás után úgy nézett ki, hogy újra fellendül ez a háziipar. Volt egy asszony , aki kivitte Budapestre, s ott egy üzletben mindig szívesen fogadták a szentkirályi vert csipkét. Sajnos, most betegsége miatt nem tud menni, ezért kevesebb az érdeklôdô.— Ez luxus — mondta Margit néni —, csak az tudja megvenni, akinek sok pénze van. De az ilyen ember már egyre kevesebb. Soknak még kenyérre se jut, nemhogy csipkére. De azért még csinálják, még a fiatalok is. Ha másért nem, hát szórakozásból. Jó lenne egy kis reklám, hátha felfigyelnének a mi munkánkra - reménykedik Bálint Margit. Az iskolában Bandi Sándor tanár felügyelete mellett a lányok készítenek vert csipkét. Otthon édesanyjuktól vagy valaki mástól tanulják meg a csipkeverés technikáját. Az órákon csak gyakorolhatják ezt, mert szaktanár hiányában nem tehetnek mást.Dakó tanító néni kiállításra is gondol, amit talán Udvarhelyen lehetne megszervezni. Reménykedjünk vele együtt, hogy egyszer csak felfigyelnek nem mindennapi munkájukra.
DERZSY András
Szakmailag nem irigyelhetô egy pénzügyminiszter vagy bankár helyzete a Balkánon. Az elmúlt évtizedben cseppfolyós valutákkal, ellenôrizhetetlen inflációval, valamint deficites kereskedelmi mérleggel (az export-import különbsége – a ford.) és költségvetési mérleggel kellett zsonglôrködniük.
Brutális és költséges konfliktusok rázták meg a régiót elriasztva a külföldi befektetôket és leállítva a külkereskedelmet. Románia — a Balkán legnagyobb gazdasága - helyzete ugyanolyan törékeny ma, mint bármelyik szomszédjáé — mutat rá a The Economist.Évek hosszú során a román kormányok határozatlan és nem hozzáértô módon folytatták a gazdasági reformot. A GDP (amely az országban egy év alatt végsô felhasználásra kerülô öszszes megtermelt termék és szolgáltatás bruttó értékét jelenti — a ford.) 1997-ben 6,6%-kal, 1998-ban 7,7%-al csökkent (az idén a csökkenését 3%-ra becsülik — a ford.). Románia igen közel került ahhoz , hogy ne tudja kifizetni az idén esedékes 2,8 milliárd dolláros külföldi adósságát. Egyelôre a román hatóságok idôben fizettek, de eközben az ország valutatartalékai a januári 2 milliárdról 1 milliárd dollárra csökkentek. A nemzeti valuta értéke a dollárral szemben több mint 50%-ot esett a múlt év vége óta. És amellett, hogy az idei év végéig hátravan még 1 milliárd dollárnyi adósságtörlesztés, az országnak finanszírozni kell a folyó fizetési mérleg deficitjét is, ami tavaly meghaladta a 3,5 milliárd dollárt - a GDP kb. 10%-át ( a folyó fizetési mérleg a kereskedelmi mérleg jócskán kibôvített változata, változására viszont a kereskedelmi mérleg változása hat döntôen.)A maga során a koszovói konfliktus is fontos szerepet játszott az ország gazdasági helyzetének leromlásában. A kormány állítása szerint az ország hetente átlag 50 millió dollárt vesztett a külkereskedelem csökkenése és a szállítások költségeinek emelkedése miatt. Az amúgy is kis számú külföldi befektetô az ország elhagyása mellett dönthet. A külföldi befektetések a március havi 29 millióról áprilisban 3 millió dollárra estek (március végén kezdôdött a háború - a ford.)A balkáni háborúskodás a strukturális reformok leállításához vezethet, bár ezek sosem voltak a régió erôs jellemzôi. Egy, a Nemzetközi Valutaalap (NVA) és a Világbank (VB) által nemrég publikált tanulmány azért aggódik, hogy a balkáni kormányok úgy próbálják majd a költségvetési hiányt finanszírozni, hogy tovább engedélyezik a bankok és a fizetôképtelen nagyvállalatok közti behajthatatlan hitelezést.Romániában, ahol a bankok által kihelyezett összhitelmenynyiség 70%-a behajthatatlannak minôsül, a kisbetétesek 200 millió dollárnyi lejt vontak vissza a bankrendszerbôl, miután a Nemzeti Bank három megingó hitelintézményt helyezett felügyelet alá, köztük a legfontosabb román bankot.A külföldi hitelezôk és nyugati kormányok azon vannak, hogy mérsékeljék a háború hatásait a délkelet-európai térségre. Albánia és Macedónia moratóriumot kapott hitelei kifizetésére (hiteltörlesztését bizonyos ideig felfüggesztik, kamat vagy büntetôkamat számolása nélkül). A nemzetközi pénzügyi intézmények és bankárok 750 millió dollárt ígértek Bulgáriának. Az Európai Unió (EU) hasonló összeget ajánlott fel más balkáni országoknak.De ez a hitelezés nem sok hatással lesz az alapvetô gazdasági mutatókra Európa legszegényebb térségében.Ahhoz, hogy helyzetük változzék, a térségbeli országoknak alá kell magukat vetniük a reform szigorának. Románia próbálja ezt csinálni.A kormány az elmúlt hónapokban két bankot és a hazai távközlési vállalat jelentôs részvénycsomagját adta el külföldi befektetôknek. Ugyanakkor több, bankszektort és befektetéseket érintô törvényt fogadott el, vállalkozott a szénkitermelô és metalurgiai iparágak átszervezésére, és programot hirdetett az adórendszer reformjára is.Ezen intézkedéseknek köszönhetôen a Világbank kilátásba helyezett Romániának 300 millió dollár, az EU 200 millió dollár kölcsönt, és ha sikerül a privát tôkepiacon 500 millió dollárnyi kölcsönt jegyezni, Románia a NVA-tól is számíthat 475 millió dollárnyi kölcsönre. A japán Nomura befektetési bank neki is látott egy 200 milliós kötvénykibocsátás közvetítéséhez a nemzetközi tôkepiacokon.Ezzel együtt Romániának igen szegény múltja van a reformok gyakorlatba ültetését illetôen - értékeli a The Economist. Az 1990 óta eltelt idôszakban a Valutaalappal kötött 6 hitel-megállapodásból ötöt lefutás közben felfüggesztettek (mivel a román fél nem teljesítette a szerzôdésben vállalt kötelezettségeit - a ford.)Romániában jövô évben választásokat tartanak, és a most 12%-os munkanélküliség még nôhet, ha az ipar átszervezésére szôtt terveket betartják. Ha ez viszont erôs ellenállásba ütközik a munkások részérôl, a kormány úgy dönthet, hogy engedményeket tesz.Ilyen körülmények között a holland ING Barings bank úgy látja, hogy az elkövetkezôkben a reformok kudarca alátámasztaná azt a félelmet, hogy az ország 2000-ben válik fizetésképtelenné, mikor is újabb 2 milliárd dollár küladósság kifizetése esedékes. Optimista perspektívából a balkáni háború a reformok felgyorsulásához is vezethet. Ellenkezô esetben a románoknak és szomszédaiknak nem sok alternatívájuk marad - fejezi be a cikket a The Economist.
A The Economist cikkének az Adevârul Economicban megjelent változatát fordította Cs. J. István
Emil Constantinescu államfô szerdán aláírta a kis- és középvállalatok megalakítását és fejlesztését rendezô törvényt. Az új jogszabály értelmében cégalapításhoz elegendô egyetlen típusnyomtatvány kitöltése a kereskedelmi kamara területi nyilvántartási irodáján. Húsz napon belül az érintett adóügyi szervek megkapják a rájuk vonatkozó adatokat. A törvény leegyszerûsíti a dokumentumok kezelését, és 50%-os kedvezményeket biztosít a kis- és középvállalatok számára a nyersanyag beszerzése, a szolgáltatások terén.
Újabb évfordulós kötvényeket helyez forgalomba a Takarék és Letéti Pénztár 65%-os évi kamatra. A kötvények névértéke egymillió lej vagy ennek többszöröse, ezeket július 26-ától, hétfôtôl bocsájtják eladásra, a visszavásárlásra augusztus 24-én kerül sor.
A Cérnagyárban augusztus másodikától valószínûleg ismét elkezdôdik a termelés. Péter Lôrinc, a vállalat igazgatója híradónk kérdésére elmondta, reméli, augusztustól ismét biztosítani tudják a termeléshez szükséges nyersanyagot, a munkafeltételeket, így munkába állíthatják a 6-700 alkalmazottat, akik július 12- étôl már fizetetlen szabadságon vannak. A kész árura van már megrendelés. A termelés beindításáról a hét második felében dönt a vezetôség.
Átlag negyven százalékkal emelkedik a kenyér ára év végéig – nyilatkozta tegnap Tritâ Fânitâ, a szenátus mezôgazdasági bizottságának elnöke.A honatya szerint erre azért van szükség, mert az új búzatermést a magángazdaságokban nem megfelelô körülmények között tárolják.A szenátor kijelentette, a kormány által megígért kilónkénti 300 lejes prémium folyósításáról szóló döntés még nem született meg, ezért a termelôk úgy érzik, félrevezették ôket.Ma egy kenyér ára 4.500-6.000 lej között mozog súlytól és minôségtôl függôen. Az emelkedéssel átlag 10.000 lejt fogunk fizetni.
A romániai magyar jog- és közgazdaságtan hallgatók Nyári Egyetemének megrendezésére kerül sor július 26 és augusztus 1-je özött a Madarasi Hargitán. A rendezvény célja a magyar anyanyelvû jogász és közgazdász- képzés elôsegítése, hiányosságainak lefedése. A meghívott elôadók közt szerepel Csibi Gyula székelyudvarhelyi fôügyész, dr. Czuczai Jenô és dr. Horváth Attila, az Elte Jogi Karának elôadótanárai, Asztalos Ferenc képviselô, Csák János, a Mol Magyarország elnöke, Hernádi Zsolt, a magyarországi Takarékbank elnöke, valamint más neves elôadók.
uszék
Minier Gábor, a Hargita megyei tanács alelnöke kezdeményezésére a napokban Csíkszeredában Kovászna, Hargita és Maros megyei tanácsi vezetôk, igazgatók, titkárok a közvagyon-törvény végrehajtási utasításainak gyakorlatba ültetésérôl tanácskoztak. A megyei tanácsok munkatársai ezúton is felhívják a községi leltározó bizottságok figyelmét arra, hogy aprólékos, mindenre kiterjedô munkát végezzenek, és minden olyan ingatlan kerüljön fel a lajstromra, ami közösségi tulajdon, az is, aminek a legcsekélyebb esélye is megvan arra, hogy közösségi tulajdonba kerüljön Külön bizottság foglalkozik a villany-, víz-, gázvezetékek összeírásával, azokéval, melyeket állami keretbôl fektettek le. Valószínûleg külön törvény fogja tisztázni, hogy ezek kinek a tulajdonába kerülnek.
Törvénysarok
Sok olvasó érdeklôdött és általában érdeklôdésre tart számot a motozás, illetve a házkutatás jogintézménye.Sokszor fogalmazták meg azt a kérdést, hogy milyen körülmények közepette végezhetô házkutatás.Mindenekelôtt azt kell tisztáznunk, hogy a két fogalom büntetô eljárásjogi kategória. Eszerint a büntetô eljárásjogi törvénykönyv szabályozásai az irányadóak.A törvényes rendelkezés értelmében abban az esetben motozható meg egy személy, ha kértek tôle valamilyen tárgyat, illetve iratot, és tagadja ezek létét vagy pedig a nyomozó szerv bizonyítékgyûjtés szempontjából elrendelheti a motozást.Érdekes kérdés és gyakran felmerülô a házkutatás. Nem gyakori, de elôfordul. Van valami titokzatosság, ami körüllengi ezt a kérdést, az emberek nem szívesen beszélnek róla, viszont annál érdekfeszítôbbnek tartják. Ezért gondoltuk, hogy lerántjuk a fátylat róla.Az elsô és ami a leglényegesebb: kizárólag ügyészi engedéllyel lehet házkutatást végezni.Gyakori az olyan eset, amikor nincs engedély, viszont beleegyeznek a házkutatásba. Nem lehet törvénytelen cselekedetnek tartani viszont abban az esetben, ha nincs ügyészi engedély, és nincs beleegyezés se, akkor nem lehet házkutatást tartani. Tehát jó, ha az ember eldönti, mit is akar, beleegyezik vagy sem, viszont beleegyezés esetén nem lehet kifogásolni magát a házkutatást, lehetôség van viszont kifogásolni magát a végrehajtási módot, tételesen azt, ahogy lefolyt a házkutatás.A házkutatás kizárólag csak 6-20 óra között bonyolítható le. Ez alól kivétel a tettenérés vagy a már megkezdett házkutatás, amely folytatható, ha megkezdték a fent említett órák között.Ami magát a kutatást illeti, az eljáró szervnek igazolnia kell magát, és be kell mutatnia az ügyészi engedélyt. Abban az esetben, ha nincs ilyen engedély nem kötelezô beleegyezni a házkutatásba. Semmiféle következménnyel nem jár, hogyha valaki nem egyezik bele a kutatásba.A házkutatásnál jelen kell legyen az illetô személy, ha nem lehetséges, akkor valamelyik családtag, illetve szomszéd. Ugyanakkor kötelezô tanú jelenléte is.Az eljáró szervnek joga van kinyitni bármilyen helyiséget, illetve bárminemû olyan dolgot, ahol olyan tárgyat rejthettek el, aminek köze van a bûncselekményhez. Ezeket a tárgyakat mint "bûnjelet" lefoglalhatják, elvihetik. A törvény ugyanakkor elôírja, hogy olyan tárgyak is lefoglalhatók és elvihetôk, amelyek tartása törvénytelen.Azokról a tárgyakról, amelyeket az eljáró szerv ,elvisz leltárt kell készíteni, és jegyzôkönyvbe kell foglalni.A jegyzôkönyvnek részletesen kell tartalmaznia mikor, kinél és hol tartották a házkutatást, milyen tárgyakat vittek el. Erre azért van szükség, hogy a tárgyakat azonosítani lehessen, és nyomon lehessen követni azok mozgását.A jegyzôkönyvbôl egy példányt kötelezô módon át kell adni annak a személynek, akinél végezték a házkutatást
Nagy Zoltán ügyvéd
RIPORT
Július 24-én, szombaton véget ért a tizedik, jubileumi Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Bár a jelenlevôk ezúttal is csupán egy miniszterelnököt üdvözölhettek, Orbán Viktor magyar kormányfô érkezésekor már- már zarándokhelyhez hasonlítottak az egyetemi sátrak. Az eseményen nagy számban képviseltette magát a központi román sajtó is - másnap az ország apraja-nagyja már olvashatta is a miniszterelnök által mondottak félremagyarázását. Természetesen nem Orbán Viktor volt az egyetlen "fénypontja" az egyhetes tusnádi rendezvénysorozatnak...Szerdán, a harmadik tusványosi napon a résztvevôk az átmenet politikai kultúrájáról hallhattak elôadást. Renate Weber, a romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány elnöke a politikai és a jogi kultúra kapcsolatát boncolgatta. Mint mondotta, meggyôzôdése, hogy a jogállam nem csupán azt jelenti, hogy a törvényeket tiszteletben tartják, hanem azt is, hogy olyan törvényeket hoznak, amelyek nem sértik az alapvetô emberi jogokat. Renate Weber felhívta a figyelmet arra, hogy Romániában nem fogadják el a másságot, még akkor sem, ha ez csupán a gondolkodásmódra, a véleménynyilvánításra korlátozódik. Barki Éva esete is ezt példázza, hiszen ôt véleménye miatt utasították ki az országból. Márpedig a vélemény nem lehet alkotmányellenes, csak a cselekedet. Az emberjogi szakember elôadásában azt is kifejtette, hogy Romániában mindaddig nem beszélhetünk európai politikai kultúráról, amíg a homoszexualitást börtönbüntetéssel sújtják. A civil szférának kellene nagyobb szerepet biztosítani abban, hogy egészséges szemléletmódot alakítsanak ki. A civil szféra ugyanis mindenkié. És a politikusok is - bár ezt nem ismerik el - a civil társadalom tagjai...Renate Webert arról kérdeztük, hogy a nôk hiánya a politikában és a közéletben nem a politikai kultúra hiányosságait mutatja-e:- Valóban, még itt, Tusványoson is csupán a magyar-román kapcsolatokról beszélünk, félretéve más, fontos problémákat. A nôk helyzetérôl továbbra sem esik szó. A nôk jelenléte a közéletben, a politikában pedig véletlenszerû, s ezt én nagy hibának tartom. Hiszen a nôk igencsak tehetséges vezetôk, ez többek között a háztartásban szerzett tapasztalatukból is adódik. Bakk Miklós politológus a romániai pártok nyilvános és rejtett stratégiájáról tartott elôadást. Mint modotta, a román pártrendszeren belül három csoport különíthetô el markánsan. Ezek: a posztkommunista pártok, a történelmi pártok és az RMDSZ, amely külön kategóriát alkot. Az elôadó a jövô évi parlamenti választásokra is kitért. Amennyiben a jelenlegi ellenzék gyôzedelmeskedik, rendkívül nehéz helyzetbe kerül az RMDSZ. Belsô konfliktusokra is számítani lehet, hiszen a kormányzás idôszakában számos RMDSZ-politikus olyan funkciókhoz jutott, amelyekrôl nehéz lesz lemondani. Így sokan keresni fogják majd a helyüket, ez pedig feszültségekhez vezethet.Ki a politikus?Elôadás után Bakk Miklós politológust kérdeztük:- Mivel magyarázható az, hogy a romániai magyar társadalomból, sajtóból hiányoznak a politikai elemzôk?- Ennek több magyarázata is van. Egyrészt azzal, hogy a politikatudományi képzés még gyerekcipôben jár, ezért politikai elemzôként Romániában azok jelennek meg, akiket a sajtó annak kikiált, illetve akiket a pártok kijelölnek. Másrészt pedig azért is nehéz független politikai elemzôket találni a romániai magyar társadalomban, mert az értelmiség jelentôs része megmaradt az RMDSZ közelében. Nagyon nehéz eldönteni tehát, hogy valójában ki a politikus és ki a politikai elemzô.
— A hazai magyar sajtóban gyakran több a magyarországi hír, mint a román politikai életre vonatkozó írás. Miért?
— A magyarországi sajtó elérhetô az erdélyi magyar közösség számára, vagyis a sajtóstruktúra és a kialakult kapcsolatok révén a magyar politikai élet eseményei könnyedén követhetôek. Véleményen szerint azonban fontos lenne, hogy a magyar nyelvû napilapokban román politikai elemzôk írásai is helyet kapjanak.Románia még az államé
Július 22-én, csütörtökön délelôtt tulajdonviszonyokról folyt a beszélgetés Tusnádfürdôn. Gansperger Gyula, a magyar Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Rt. elnöke beszámolt a magyaroszági privatizációs folyamat menetérôl, jelenlegi állapotáról. Elmondotta, hogy Magyarországon az állami vagyon 85 százalékát már privatizálták. Radu Sârbu, a román Állami Vagyonügynökség elnöke ezzel szemben "bevallotta", hogy Romániában nyolcvan százalékban "megôrizték" az állami vagyont, a nemzeti bruttó termék jelentôs hányadát még mindig az állami cégek termelik - talán ezért is a két ország életszínvonala közötti különbség.Az elôadáson jelen volt Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter is. Megállapítása szerint "Romániában kilenc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjünk: csak a tulajdonra lehet építeni."Ám a román Alkotmány nem garantálja a tulajdont, csak védi azt...
Tusványoson a média is szóba került. Elôadást hallhattunk a kisebbségek képérôl a romániai sajtóban. Mircea Toma, az Academia Catavencu munkatársa ismertetett egy tanulmányt, amelynek témája a nacionalizmus a román médiában. Nyolc központi napilap és négy országos nézettségû tévéadó megfigyelése eredményképpen született meg az említett tanulmány, amely a magyarokkal szembeni nacionalista magatartás alapján rangsorolja a román médiákat. A pálmát az Adevârul címû napilap vitte el, amelynek hasábjain leggyakrabban jelennek meg nacionalista hangvételû cikkek. Ugyancsak az Adevarul az a lap, amelyet leginkább "foglalkoztat" az RMDSZ, az esetek mintegy negyven százalékában negatív módón mutatva be a szövetséget. A bukaresti Cotidianul-nak sem kell azonban "szégyenkeznie": magyarellenességben alig marad el az elsô helyezettôl. A harmadik a sorban a Jurnalul National. A Mircea Toma által összeállított tanulmány szerint ugyancsak a nacionalista megközelítési módot követi, de alacsonyabb fokon.A vizsgált tévéadók, a közszolgálati RTV, a RRO TV, az Antena 1, valamint a Prima TV, hírmûsoraiban nem észleltek kirívó magyarellenességet - ez azonban nem vonatkozik az említett adók más mûsoraira.
Virágnyelven jósolt a kormányfô
Kétségtelen, hogy Tusványosra legtöbben "kormányfô-látni" érkeztek. Többszázan — érdeklôdôk, újságírók és biztonságiak — hallgatták szombat reggel a magyar miniszterelnök beszédét. Bár Orbán Viktor nemhivatalos látogásra érkezett Romániába, Tusványoson kormányfôi beszédre gyûlt a hallgatóság. Orbán Viktor a volt Vasfüggöny mögötti államokat három csoportba sorolta: vannak országok, ahol a kommunizmus már a múlté, más államok — ha késôn is — a helyes útra tértek. A harmadik kategóriába tartozóknak azonban igencsak sok tennivalójuk van még. A magyar kormányfô ugyanakkor azt is hozzátette, hogy véleménye szerint azon államoknak, amelyek 1990-ben nem léptek a valódi reform útjára, vajmi kevés esélyük van az EU-s integrációra...A résztvevôknek maguknak kellett eldönteniük, hogy mikor melyik államról beszél a magyar miniszterelnök....
Cotroceni bojkottálja Tusványost?
Orbán Viktor elmenetelével bezárult a tizedik Tusványosi Szabadegyetem. A szervezési problémákról, a hogyan továbbról Toró T. Tibort, a Reform Tömörülés elnökét kérdeztük, aki a nyári szabadegyetem egyik fô szervezôje is egyben.
— Az idei rendezvény szervezôi között nem szerepel a tavalyi partner, a Pluralizmusért Alapítvány. Miért?
— A Pluralizmusért Alapítvány a parasztpárt, azaz a Cotroceni Palota holdudvarába tartozik. Kurátorai csúcspolitikusok, befolyása nagy. Az alapítvány vezetôsége részt vállalt a Tusványosi Szabadegyetem szervezésében, de szinte az utolsó pillanatban — kevesebb mint két héttel a rendezvény kezdete elôtt — visszalépett. Hivatalos indoklás nem volt, egy levelet kaptunk csupán, amelyben bizonyos politikai döntésre hivatkozott az alapítvány vezetôsége. Nekem azonban meggyôzôdésem, hogy a visszalépés a közelgô választásokkal hozható összefüggésbe. A szervezésre természetesen rányomta bélyegét, hogy a döntést késôn hozták tudomásunkra. Szerencsére új partnerre találtunk: a René Radu Policrat Alapítvány, amelynek igazgatója, Horia Mircea Rusu nemzeti liberális párti alelnök, segített a szervezésben. A jövô évi válsztásokkal magyarázható az is, hogy a román meghívottaink közül többen nem jöttek el. Hiszen a kampány már elindult, ezért sokan úgy gondolják, hogy nem jöhetnek el a magyarokkal barátkozni ide, a Székelyföld közepébe. Ha ugyanis egy politikusra rányomják a "magyarbarát" bélyeget, szavazatokat veszít.
— Meg sem fordult a fejemben, hogy megszakítsuk a Bálványosi folyamatot. Persze, szembe kell nézni azzal, hogy a választás rányomja bélyegét a rendezvényre. Ezért lehet, hogy jövô nyáron megpróbáljuk depolitizálni a szabadegyetemet. Inkább majd a szakmai vitákra helyezzük a hangsúlyt.
Mind magyar, mind pedig román részrôl néhány (nem túl komoly, de találó) következtetés vonható le a Tusványoson történtekbôl:1. A román köztudatban, úgy tûnik, bizonyos fogalmak végérvényesen összekapcsolódtak. Így például a multikulturalitásból egyenesen következik a székelyföldi autonómia.2. A kétnyelvûség szó elôtagja azt jelenti, hogy "magyarul".3. A tusványosi résztvevôk félnek a jövô évi választásoktól. Bizonyára azok nem félnek, akik nem látogatnak Tusványosra.Vannak, akik folyamatként emlegetik Bálványos-Tusványost. Mások a román nemzetállam veszélyeztetettségét látják benne. Beszüntetését követelik, átkot szórnak rá. De Tusványos él.
Ehrenkrantz Judit
KÖRKÉP
Vágáson, június utolsó vasárnapján, az iskola névadó ünnepségével egyszerre emlékmûvet is avattak. Az emlékmû, mely az iskola elôtt kapott helyet, Szôcs Lídia terve alapján készült.
— Azonkívül, hogy évfordulókkor az emlékezés virágait ide helyezzék, szolgál-e még valamilyen célt az emlékmû - kérdeztem Lídiát, a vágási iskola tánárát.
— Nyitani szerettünk volna a falu fele, úgy gondoltuk, hogy az emlékmû köré kiépülhet egy szép faluközpont. Aztán Márton Áron arcképével be szerettem volna lopni az emberek tudatába azt, hogy vállalni kell a küldetést. Mert minden embernek küldetése van. Az édesanyának — ôrt állni a család felett, a szeretetet, meleget biztosítani. Az apának — biztonságot nyújtani anyagiakban, a békesség feltételeit megteremteni a családban. Ezt lehetne sorolni mindenkire, külön-külön. Mert van egy olyan hangulat a faluban - de nemcsak ott, hanem jellemzô ez Erdély- szerte —, hogy elengedték magukat az emberek, nyüvik az életet napról-napra, nem látják meg a szépet maguk körül, nem találják meg az értelmet. Nem tudatosul, hogy fontosak: azért vannak egy bizonyos helyre téve,mert küldetésük van. Ezért helyeztük a falu felé Márton Áron arcképét mint szimbólumot.
— Milyen anyagokból valósult meg a mûemlék? Van ezeknek külön-külön mondanivalójuk?
— A bronz, márvány és gránit mindenik magától beszél. A márványba az örökérvényûséget szokták belevinni, a gránit a keménység jelképe, a bronz pedig adódik, amikor egy arcképet kell megformálni. Ragaszkodtam ahhoz, hogy minél természetesebb állapotában maradjon meg mind a három anyag. A gránit megmunkálatlan, a márvány tört felületekkel került az emlékmûre. A bronznál mindig adódnak öntési hibák. Ezért igyekeztem, hogy minél kevesebbet, csak a nagyon szükséges részeket cizelláljam.
— Amilyen hozzáértéssel beszél, úgy látom, hogy nem ez az elsô munkája..
— Pedig ez az elsô köztéri munkám. Az elsô bronzból készült munkám is, mert eddig agyaggal dolgoztam, kis terakotta munkákat készítettem.
— Hova nyúlik vissza a mûvészi indítás?
— Rajzolgatni már középiskolás koromban rajzoltam, de nem kaptam meg azt az elégtételt, amit vártam volna. Mígnem rájöttem arra, hogy a baj az, hogy én térben látok, és síkban nem tudom visszaadni azt, amit szeretnék. Kolozsváron végeztem a Báthory István elméleti középiskolát, férjem után jöttem ide. Megláttam az agyagot, és rájöttem, hogy ez tudja megszólaltatni, amit én akarok. Így adódott. Nyilván közrejátszott Korond közelsége is. Fogtam egy bog agyagot, és az elsô témát, ami kiforrt bennem, nem lerajzoltam, hanem agyagba vittem.
— Itt jön be a sorsszerûség...
— Igen, ezen én is elgonldolkoztam. Ennek öt-hat éve. Ez viszont nem mond sokat, mert amíg valami meg nem jelenik elôttem, addig nem fogok neki. De akkor aztán gyorsan és azonnal muszáj nekifogni, olyan erôs a késztetés. Nincsenek meg a körülményeim sem ahhoz, hogy mindent, amit megálmodok, kipróbáljak. Míg a Moldován Galéria mûködött, rajta keresztül értékesítettem néhány szobromat. Eddig jutottam el a magam megmutatásában. Nagy kihívás volt most a Márton Áron emlékmû. Azért is, mert elsô bronzba való öntés, és azért is, mert kompozíció. A kompozíciót nem könnyû egy köztéri szoborban megoldani. Sokkal könnyebb egy mellszobrot készíteni.
— Ezek szerint végig kellett csinálnia az anyagbeszerzéstôl az egészet?
— A táblát, ami tartja az arcképet, egyik helyi kôfaragónál találtam. Ô kínálgatta a szép, lecsiszolt lapokat, én meg kajtattam a sarkokban, amíg megláttam egy szép, homokeres, nagyon természetes benyomást adó, hasított márványlapot. Ugyanígy történt a két hasábbal is, ami az emlékmû tetejére került. Azokra a város másik végében lévô kôfaragónál találtam rá, Tamás Istvánnál. Ô segített az összeszerelésben, mert az nem nekem való munka lett volna. A gránit a Tizenhétfalusiból származik. Én más formát és nagyobb méretet képzeltem el. De nem volt más lehetôség. Lényegében nulla anyagival gazdálkodtunk. Lestük, hogy mi..., honnan... Reméltük, hogy adott pillanatban az Isten kirendeli a pénzt. Nem volt arra pénz, hogy keressünk olyan gránitot, amit megálmodtam. Ehhez szekér, segítség kell. Megelégedtünk a kisebb méretûvel, hagytuk úgy, ahogy megtermett. Az illesztés volt nehezebb, úgy összeforgatni azt a három tömböt, hogy kiadjon egy sziklacsúcsra emlékeztetô kompozíciót. Az arcképet agyagban készítettem el, az öntôk feltétlenül gipszben kérték. A Metalstar magáncég végezte az öntést Silye István öntômérnök irányításával, aki nagyon lelkes ember , segédkezett több kiöntésnél, sôt hírneve van.Márton Áronnak a hetvenes évek környéki arcát mintáztam meg. Ekkorra már a sors jól kimetszette a börtönévek után a vonásait, elmélyült a nézése, karakteres, mély ráncai lettek, kiélezôdött az egész arc. Ezt a pillanatot próbáltam megfogni. Úgy alkot egészet a kompozíció, túl a formán, hogy a feliratra "Akik ôrhelyen állanak, éber figyelésre és megsokszorozott munkára vannak kötelezve" amelyet a püspök a hivatásszerû munkahelyekre értett, választ próbál adni a harang és a püspöki jelmondat az emlékmû tetején: "Non recuso laborem." A két márványhasáb stilizált keresztet alkot. Egyesek szerint lármafát. De hát ez a szép az egészben! A gránittal hegycsúcsra is szerettem volna emlékeztetni, anélkül, hogy különösebben valamit is belemagyarázzak. Volt olyan észrevétel, hogy ez a Hármaskô, ami nagyon is kötôdött a püspök szívéhez.
— Miként jöttek össze tehát az anyagiak?
— Én ajándékba végeztem a munkát, a munkálatokat adományokból fedeztük. Dobó és Vágás Mûkedvelô Csoportja, három véndiák: Dobai Magdolna az Egyesült Államokból, Márton Áron Ausztráliából, Simó János Brassóból, valamint a néhai Erdély András kántortanító két unokája, Erdély András és Erdély Mária adományaiból.
— Lídia tervezte az iskola zászlaját is, amelyen a székelység, a tudás, a földmûves ember szimbóluma mellett ott van egy Kós Károly stílusban épült templomtorony is. Mit szeretne ez jelképezni?
— A protestantizmus harcát, hiszen Kós Károly a református Kalotaszeg építészeti stílusából inspirálódott, Vágáson meg nem vett erôt a protestantizmus, a falu megmaradt katolikusnak. A zászlót Magyari Márta székelyudvarhelyi vállalkozó hímezte, nagy hozzáértéssel.
Bálint Rozália
"Mintha üstökös csapna szûk lakomba" - így jellemezte Petôfi Sándorral való találkozását Arany János, a halálig hûséges elvbarát és költôtárs. Petôfi üstökösként csapott be nemcsak Arany szûk otthonába, hanem a korabeli irodalomba is.
Költôi képzeletét nem a romantikusoktól megcsodált távoli hegyormok és csúcsok ragadják meg, hanem az egyéniségéhez, jelleméhez közelebb álló vidék, a szülôföldje: az Alföld, a Kiskunság, a puszta. Ahogyan ô írja, lelkének útja egyenes, akár a róna. Petôfi a népi világot, a népi környezetet irodalmi rangon ábrázolja. De nemcsak a tájat, hanem az emberi érzelmek világát is a nép jegyében teremti újjá.A szerelem Petôfi költészetének egyik legfôbb ihletôje, múzsája Szendrey Júlia. A neki írt versek sorával végigkísérhetjük szerelmének kibontakozását a csírától a kiteljesedésig, hiszen költeményei érzékenyen reagálnak kapcsolatuk alakulásának legkisebb mozzanataira is. Petôfi szívét a szerelemnél magasabb eszmények is hevítik, mint a haza, a nép, a szabadság. Költészetének jeligéjévé vált versében felállított értékrendben a szerelemérzés a szabadságvágy mögé kerül. Népvezérként és költôként is a gátszakítók élén jár, számára a szabadság nem az elvont romantikus szabadságeszmény, hanem konkrét, korhoz kötött jelentéssel bír. Petôfi nemcsak költôje volt a forradalomnak, hanem legtisztábban látó ideológusa is. 1849 januárjában csatlakozott Bem tábornokhoz, az erdélyi hadak fôvezéréhez. Petôfi és Bem barátsága legendássá vált, apa és fiú kapcsolata alakult ki közöttük. Petôfi Bem tábornokban a nagy hadvezért, a "szabadság régi bajnokát" csodálta, Bem pedig fiának nevezte, és védelmezte a költôt. Szemtanúk bizonyítják, hogy Petôfi nemcsak lanttal, de karddal is harcolt a szabadságért. A költôt 150 évvel ezelôtt, július 31-én a Segesvár melletti fehéregyházi csatatéren látták utoljára.
Gábos Dezsô, a fehéregyházi Petôfi Egyesület elnöke szerint Fehéregyháza népe a sors ajándékának tartja, hogy ápolhatja a költô emlékét. — Petôfi nagyon sok helyen megfordult. Ô leírta az "Egy gondolat bánt engemet" címû versében, hogy "Ott essem el én, a harc mezején", de nem azért jött Fehéregyházára, hogy meghaljon, hanem, hogy éljen a szabadságért. Ha már úgy történt, hogy meg kellett halnia, mi a sors ajándékának tulajdonítjuk, hogy éppen Fehéregyházán halt meg — mondja Gábos Dezsô. Mi, fehéregyházi lakosok hivatásnak tekintjük Petôfi emlékének ápolását, a sors ránk bízta ôt. A mi gyerekeink ebbe a légkörbe születnek bele, tôlük Petôfit már nem lehet elvenni. Emlékét nagy szertettel ápoltuk a kommunizmus ideje alatt is, amikor ezt a helyhatóság, az államhatalom tûzzel-vassal tiltotta és gátolta. Mi akkor is megtaláltuk a módját a megemlékezésnek. A hódolat koszorúit, ha nem volt szabad nappal, akkor elhelyeztük éjszaka. Így, ha csak néhány órára is —mert hamar eltüntették — a reggeli nap ott köszönthette. És ez nekünk igen nagy erkölcsi erôt jelentett, hiszen Fehéregyházára nemcsak ünnepelni jönnek egész Erdélybôl és határainkon túlról az emberek. Oda emlékezni és feltöltôdni jönnek az ünneplôk.
SZÁVA Enikô
Július 30. és augusztus 1. között nemzetközi író-találkozót rendeznek Marosvásárhelyen, Segesváron, Fehéregyházán és Székelykeresztúron. A résztvevôk július 30-án este Marosvásárhelyen, a Bernády-házban találkozhatnak egy fogadáson. Július 31-én a fehéregyházi Múzeumkertben kerül sor a kiskunfélegyházi Petôfi emlékbizottság támogatásával felállított Petôfi-szobor megkoszorúzására, majd a délutáni órákban irodalmi mûsort adnak elô az Eminescu Teremben. Székelykeresztúron felkeresik a Gyárfás- házat, ahol a költô utolsó estéjét töltötte, este 8 órától pedig irodalmi estet tartanak a múzeum nagytermében. Augusztus elsején, délelôtt 11 órától Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota Tükörtermében kerekasztal-beszélgetésen a költészet és az irodalom mai hivatását vitatják meg, ezt követôen a meghívottak meglátogatják a Teleki Tékát.
ÚTLEÍRÁS
(folytatás az elôzô lapszámból)
Az átázott agyag nem nyújtott szilárd támasztékot sarkunknak. Sokszor veszedelmes csusszanások ingatták meg egyensúlyunkat. Csakhamar patakban szakadt le rólunk a verejték, meg-megálltunk, sóhajtottunk és néztünk elôre, tekintettünk hátra, s szívbôl vágytunk a hosszú, de jól megalkotott "tôtött" útra, amint a székelyek a mûutat nevezik.
Túl a tetôn már gyerekség volt a lemenés, gondolhatja valaki. Téved. Éppen a leszállás viselt meg a legjobban. Jobbra-balra szép vetések díszlettek ugyan, ám a közéjük esô földszalagon méternyi magas szúrós bogáncsok alkottak erdôket, nekünk azokon át kellett haladnunk. Lenn pedig elsekélyesedett, szétterült vizû patak fogadott bennünket, s nekünk a mocsarakon át kellett gázolnunk, hogy biztos talajt érezzünk fáradt lábunk alatt.Végtére is végeszakadt az átkelésnek, röviden tanácskoztunk, a sárt nagyjából letakarítottuk, s aztán lépteinket a legközelebb fekvô falu felé irányoztuk, azzal az eltökéléssel, hogy többé ily bizonytalan ösvényre nem merészkedünk.Maros-Torda megyének Tompa nevû községe volt az, melynek házai elénk tünedeztek a sûrû lombok közül. Csodálatosképpen fehérre meszelt, cseréppel fedett épületek, tiszta udvarok, csinos kertek fogadtak benne. Minden jel arra mutatott, hogy jómódú székelyek a lakosok. A környék s az idô megváltozása okozta, hogy lelkünk egérôl is elszállt a komor felleg, mely a jókedv aranyos napját takarta el. Nyárád Szereda felé menet jobbkézre egész sereg falu tornya magaslott ki a távoli ködbôl, közvetlen közelünkben vígan daloló férfiak és lányok forgatták a szénát. Gyönyörûen sütött a nap.Egy-egy pajkosabb menyecske tréfálkozva, nevetgélve megszólít, mi felelünk csattanósan, pár szóval, s odébb állunk, hogy mindjárt utána másik incselkedôt hallgattassunk el. Itt-ott gúnyos megjegyzéseket hallunk, fel se vesszük, mosolygunk a hamisítatlan néphumor megnyilatkozásain. Öreges ember baktat elôttünk, beérjük, és szóba állunk vele. Kérdezzük többi közt, mily messze eshetik Sóvárad, hová napszálltával érkezünk majd. Röviden így határozta azt meg a fehéres hajú atyafi: biztosan nem tudja, anynyira azonban emlékszik, hogy Szeredától odáig akkor, amikor az új utat megnyitották, öt útkaparó volt. Mindegyiknek a gondjaira öt kilométer hosszúságú vonal van bízva, lesz hát úgy huszonöt kilométerre. Ugyancsak álmélkodtunk a kacskaringós felvilágosításon. Úgy látszik, hogy természete a székelynek, hogy egyenes, határozott feleletet ritkán ad, csûri-csavarja a dolgot. Ha kérdezik hova, megy, azt válaszolja, hogy mindjárt jön.Délfelé járhatott az idô midôn Szeredába érkeztünk. Nem sokat vesztegeltünk benne, túl rajta ebédre alkalmas hely után néztünk. A vele egybeépült Nyárád Andrásfalván letelepedtünk szegényes ebédünkhöz.Jellemzô dolgot említhetek fel. A környezô erdôk talaja dúsan termi a jobbnál jobb gombafajokat s a dologtalan gyermekek kosarakban, tálakban szállítják, a szomszédos nagyközségbe. Tudakoltuk az árát egy jókora rakásnak, négy-öt krajcárért vesztegették. Nem volt más dolgunk, meghánytuk- vetettük, miképpen lehetne értékesíteni inkább a minden munka nélkül nyert terméket. A nagy tervezgetésben elálmosodtunk.Talán álomra is hajtjuk fejünket a kínálkozó zöld pázsiton, ám cseperegni kezd, védô fedelet keresünk, a tornácon helyezkedünk el. Bámuljuk a szürke világot, az égen lomhán mozgó nagy esôfellegeket, lustán, egykedvûen. Azon jár az eszünk, hogyan borulhatott be oly hirtelen a mosolygó kék égbolt.Nem sokáig törjük fejünket a megoldhatatlan kérdésen. Az esô nem mutat hajlandóságot a megállásra, a cél még messze, felcsatoljuk a hátizsákot, kezünkbe vesszük a botot, s pár perc múlva a felsô kabát oltalma alatt emberül tapossuk a sarat. Jó távol egymástól ballagtunk elôre. Egy óra hosszáig áztunk, s ez elég volt rá, hogy lehûtse jókedvünket, megingassa elhatározásunkat. Letettünk már róla, hogy eljussunk a kitûzött faluba, Sóváradra, ám a véletlen szerencse segítségünkre jött, s oly hatalmasan támogatott, hogy ezen a napon eddig a legjobb eredményt értük el. Hogy rendet tartsak, a dolog így esett. Magyarós közelében jártunk szépen egymás mellett - elôbb bevártuk az elmaradozó társat -, amidôn szép növésû székely ifjú csatlakozott hozzánk. Mindjárt az elején bizalmat keltett rokonszenves arca, nyílt tekintete, társaságunkba fogadtuk, s most már négyes sorban haladtunk, mégpedig gyorsan. A szikulus nagyokat lépett hosszú lábaival, s mi nem akartunk tôle elmaradni. Sértette volna büszkeségünket, ha lefôzött volna gyaloglás dolgában.Pár szóval elmondta, hogy Ditróba megy vásárra, kért bennünket, hogy tartsunk vele Sóváradig, úgy elvezet minket torony irányban, hogy meg sem gondoljuk, s ott leszünk. Elfelejtkeztünk elôbb tett erôs fogadásunkról, engedtünk a rábeszélésnek. Sok biztatás után neki- indultunk a gyalogútnak, mely Magyarós közepén kezdôdik, s végzôdik Sóvárad temetôje fölött. Lehetett úgy délután három óra. A nap hevesen sütött a már szerteszakadozott felhôk közül. Éppen mint délelôtt, kis ideig síkon vezetett az ösvény, aztán valami patak félén átgázoltunk, s kezdetét vette a kapaszkodás.Az útitárs és vezetô levetette a bocskorát, s úgy kezdett a mászáshoz, ugyanúgy cselekedtek a többiek is, kik idôközben hozzánk csatlakoztak, s abban az irányban haladtak, melyben mi. Vajha követtük volna mi is az intô példát! Két óráig egyfolytában törtettünk elôre, mégpedig minô helyeken! Hajdanában országút vezetett a magaslatokon, mint azt kísérôink állították, most annak a helyén vitt a gyalogút. A teljes elhanyagolás következtében éppen a közepén folydogált az esôvíz, s mi hol a jobb, hol a bal partra ugráltunk át, hogy minél kisebb sárban, minél sekélyebb vízben haladhassunk. Most csodálkozom csak, hogy a sok szökdösés közben el nem hasaltunk a csúszós agyagon.A megfontoltabban járó embereket hamarosan elhagytuk, elôre mentünk. Itt-ott megszûnt a kavicsréteg, vendégmarasztaló sárba merült cipônk, majd pocsolyákon gázoltunk át, a füves részeken jártunk, ám a szálak közül a víz csillogott elô, s locscsanás kísérte minden lépésünket. Ha tûrhetetlenné vált a nedvesség, ismét kövezettnek látszó helyre tértünk ki - csöbörbôl vederbe. Egy helyütt csodálatosan sima a hely, bátran lépkedünk, s bele is lépünk térdig a sárba. A korábbi esôzés gyûjtötte ide a habarékot, s azt simította el, mi a látszatnak hittünk, s merültünk.Ekkor újra a zöld pázsit látszott biztosabb talajnak, átvergôdtünk ismét az úgynevezett útra. Az irány és helyváltoztatás szakadatlan sorozata az egész délutánt betöltötte. Néha el-elszólja magát egyikünk: "Utánam jertek, itt biztos az út". Követjük a felszólítást, nyomában járunk. Egyszerre csak habozva, megszégyenülten áll meg a híres felfedezô, valóságos ingovány, legjobb esetben bokán felül érô lucsok környékezi. Tapogatózunk hárman három felé, átcsapunk a túlsó oldalra, kerülünk, átvágunk, ugrálunk, csúszunk, izzadunk, lihegünk, míg végre a tetôn vagyunk. Búsan tekintünk felismerhetetlen papucsainkra, sáros ruházatunkra. Megbámuljuk egymás pirosságát, verejtékét, s megindulunk most már lefelé. Semmi jót nem reméltünk, egyetlen bizodalmunk, hogy az elôbbieknél rosszabb körülmények közé nem kerülhetünk. Kellemesen csalódtunk ez egyszer. Egészen tûrhetô viszonyok közé jutottunk. Nem volt oly nagyfokú vizenyôség mint elôbb. Magas fû nôtte be a három-négy méter szélességû sávot, s életre való gazdák már kaszálták is rövid hegyû kaszájukkal.A vidéket magát gyönyörûnek mondhattuk. Míg fönn voltunk, messzire elláttunk az alacsonyabb, jobbra-balra kígyózó magaslatok felett. Amint lejjebb ereszkedtünk a völgybe, szûkült a látóhatár, összébb jöttek a hegyek, de jobban szemügyre vehettük a sötétzöld erdôk, virágos rétek színpompáját. Lenn a mélyben összehajló gabonatáblák feküdtek, még pedig oly meredeken, hogy ma sem vagyok tisztában azzal, hogyan lehetséges a földek szántása, mûvelése.Az oldalban dolgozgatók csengô hangon énekeltek: "Marosszéki piros párizs", s a nóta szerte hangzott a tájon, meghallgattuk mi is. Igazi gyönyörûségünkre szolgált. Más volt ez, mint a környékbeli havasok lakóinak dajnálása. Erôteljesség, tûz volt benne, s magyar volt, hamisítatlan magyar népdal.Az ének hangja mellett leértünk a völgybe, átkeltünk a kis patakon, s leültünk pihenni. Hadd nézzük ki magunkat, s gyûjtsünk erôt a még hátra lévô munkához. Megszemléltük jól a magas törzsekbôl álló szálerdôt, az összeboruló falombok alatt elôtûnô tiszta vizû erecskét, a kaszáló virágait, az óriási munkával létesített termôföldeket.Míg így idôztünk, beértek a székely atyafiak, s ismét útra kerekedtünk. A felfelé való kúszás közben még egyszer letelepedtünk s akkor, hogy-hogy nem, elsült kis, hatlövetû revolverünk. Erôs csattanó dörrenés hangzott fel, s rövid idôközökben reá kétszeres visszhang ütötte meg fülünket, amint erôvel, mint távoli dörgés, zúgott vissza az oldalakról. Csak ez kellett nekünk! Egymásután sütögettük el a töltényeket, s a magaslatok és mély völgytorkolatok mindegyiket kétszer visszhangozták, elôször csaknem tisztán, másodszor kissé gyengébben.Ez a mulatságunk nem tarthatott sokáig. Kénytelen-kelletlen ismét az elôbbi fáradságos foglakozáshoz kellett látnunk. Hálával telik el a szívünk, hogy csúcsra jutottunk röviden szétnézünk, aztán leérünk a faluba vezetô ösvényre. Szép, magas vetések között menve eljutottunk a temetôig, majd a helységbe, Sóváradra is, s ismét rendes kerékvágásba jöttünk. Mély gyökeret vert bensônkben az a meggyôzôdés, hogy van már sejtelmünk róla, minô lehetett Hannibál átkelése az Alpokon. Voltaképpen ebben a községben akartunk meghálni, de azután mégis úgy határoztunk, hogy a félórányira esô Szovátára megyünk éjjeli szállást keresni, mivel még csak öt óra múlott. Ismét befogtuk hát az apostolok lovait, míg végre szemünk elôtt láttuk a helységet. Azt hittük, véget értek a megpróbáltatások erre a napra, de a következmények mást bizonyítottak. Hirtelen nagy szélvihar támadt, tornyosuló fellegek lepték el a lehúnyó napot, s nekünk annyi járás- kelés után futásnak kellett erednünk, hogy idejekorán biztos fedél alá juthassunk.Az iskolát szemeltük ki tanyául, kerestük tehát folytonos futással. A gyermekek többnyire így feleltek kérdéseinkre "Ahajt a templom mellett". A tornyot választottuk tehát célpontul, s feléje szaladtunk. Már hulldogáltak a kövér esôcseppek, midôn a tágas tanítási terembe léptünk, rá csakhamar jókora zápor eredt meg. Az egész vidék elsötétedett a barna fellegektôl, mindazonáltal negyed óráig sem tartott a zivatar. Alighogy elállott az esô, a kántortanító vitt szállásra a rideg tanítási termekbôl, s igazi magyar vendégszeretettel látott el.Egyszerû, de ízletes vacsora után nem sokáig tartott fenn bennünket, nyolc órakor már letettük törôdött tagjainkat (én különösen sebzett, feltört lábaimat), s rá mindjárt oly édes álomba merültünk, aminôben egyhamar nem volt részünk.Július tizenharmadikán, vasárnap reggel sokáig süthetett az áldott nap, míg végre hét óra tájban, sok csiklandozás után felébreszthetett. Álmainkban vészes szirteken kapaszkodtunk, bôrig áztunk, mosolyogva üdvözöltük hát a barátságos kis szobát, melynek ablakain a nap aranysugarai sütöttek be. Ünnepi hangulatban kezdtük meg a napot, egyrészt, mert csakugyan vasárnap volt, másrészt, mert a kincseket érô puha ágyban teljesen helyrejöttünk, s sok élvezetes látnivaló, kevés gyaloglás várakozott reánk.Öltözködés közben borzadozva nyúltunk a sáros, piszkos cipôk után. Uramfia! Nem volt azokon szemernyi por sem, fényesen tükrözték vissza a nap sugarait. A jószívû tanító gondolt mindenre, ami hozzánk tartozott.Míg szunnyadoztunk, kitakarított minden egyes ruhadarabot, cipôt. Délelôtt tizenegy órára tettük az indulás idejét, addig teljes odaadással szemléltük a fürdôt és környékét. Grácia szegény fejemnek, hogy eddig nem említettem, miszerint Szovátán gyógyító erejû fürdôk is vannak.
(folytatás a következô lapszámban)